Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=829129#post829129][b]Návay Kristóf - 2021.04.06. 20:40[/b][/url]

A faházhoz vezető út kezdetén várja meg randipartnerét. Beleborzong, ha kimondja magában ezt a szót, de mégis az a helyzet, hogy ma többről lesz szó, mint a szokásos csajfűzős szeánszok. Amióta ismeri őt, azóta nem tudja kitörölni az emlékezetéből, ha más lányokkal találkozik. Ez talán jelent valamit, de Bogi mindeddig nem hagyta, hogy bármi is történjen közöttük. Kristóf pedig nem a türelméről híres. Ő utál várni, mindent azonnal megkap, ha pedig látja, hogy valami elérhetetlen, akkor továbbáll, ezzel vágva át a gordiuszi csomót. Talán azért tart ki mellette, mert mindketten sűrű időszakot tudhatnak maguk mögött, de a találkozásokat valamilyen csoda folytán, a szükséges szinten képesek voltak fenntartani. Sokat köszönhet neki, amiért sikerült átevickélnie a legnehezebb vizsgának mondott VAV-on, és amiért nem hagyta el magát teljesen azok után, hogy le kellett mondania az auror szakról. A családja sosem volt ott neki igazán, és amióta a húga csipája is kinyílt a kastélyban, egyre inkább érzi úgy, hogy szorul a hurok a nyaka körül, hát még a rohanó időről nem is beszélve.
Ezért egy késő délutánra, amikor már kellően későn alkonyodott, és az időjárás is kedvező volt a kinti programhoz, megbeszélték a sétát. Kellően befújta magát a legdrágább kölnijével, a haját is szépen kifésülte a kócoktól, és nehezen ugyan, de magára erőltette az évek alatt kinőtt, kizárólag ünnepi alkalmakkor hordott öltönyét. Nem kényelmes, pláne a programjukhoz, de legalább elegánsan fest benne. Táskájába felkészülten belerakott mindent, amit ilyenkor kell, talán még többet is, de az biztos, hogy kitett magáért. Vigyázzban áll, ahogy anno a kiképzésen tanulta, de lábai remegnek az izgatottságtól. Rágyújtana, nagyon is, azonban tudja, hogy azt ilyenkor nem szokták díjazni. Marad a rágó, rögtön kettő is egyszerre, azt pusztítja csámcsogva jobb híján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=829171#post829171][b]Návay Kristóf - 2021.04.07. 00:54[/b][/url]

Még szép, hogy ő érkezik oda elsőnek, és nem váratja meg társát e jeles napon. Tudja, hogy elég sok esélyét játszotta már el korábban, ezért próbál vigyázni a törékeny bizalomra, amit Bogi nagyvonalúan megelőlegezett a számára. Igyekszik akként is rászolgálni, hogy megadja a módját külsejét illetően, és belül is visszafogja magát a viselkedésével. Nem ő lenne, ha az öngyújtóját egy szál vésztartalékkal ne hagyta volna a zsebében a biztonság kedvéért, de akkor is. Hisz abban, hogy az események képesek elterelni a figyelmét a nikotin iránti sóvárgásáról.
Egy pillanat alatt megemelkedik a pulzusszáma, ahogy megpillantja őt közeledni a távolból. Teljes vállszélességgel fordul felé, hogy lovagiasan meghajoljon érkezésekor. Úgy tesz, mintha semmi nem történt volna, valójában viszont nagyon is észrevette a lány furcsa pillantását, kitörni készülő nevetését, de nagyon reméli, hogy csak a zavarodottság és az ámulat keveréke az oka, nem pedig a szekunder szégyenérzet. Aggodalmát némileg árnyalja, hogy a következő pillanatban puszit kap az arcára. Átkozza a reflexeit, amiért kezd kijönni a gyakorlatból, és nem tudta időben úgy odatartani a fejét, hogy az a puszi a szájára menjen. De még csak most kezdődik a randevú, vigasztalja magát...
- Mehetünk? - kérdezi az egyértelműt. Unta a várakozást, legszívesebben már a faháznál lenne, de még át kell rágniuk magukat az erdő jelentős részén. Igazít egyet hanyagul megkötött nyakkendőjén, majd belenéz a táskájába. Megvan minden. Az elmúlt alkalmak során a kézfogásig így vagy úgy, de eljutottak, ezért bátorkodik ismét Bogi kezéért nyúlni, hogy a séta során mellette legyen. - Milyen volt a napod? - fogalma sincs, mit mondjon, de ha Bogi elkezd beszélni, ő szívesen elhallgatja a meséit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=829569#post829569][b]Návay Kristóf - 2021.04.13. 19:47[/b][/url]

Legszívesebben türelmetlenül loholna el a faházig, hogy aztán szórakozzon egy jót a lánnyal, miközben végre kikapcsolhatja az agyát. Rég volt már, hogy becserkészett magának valakit, amióta Bogi megjelent, azóta különösen körültekintőnek kellett lennie ahhoz, hogy elkerülje a kéretlen kérdéseket, vagy elveszítse a nehezen megszerzett esélyét. És nagyon vágyik már arra, hogy valaki feledtetni tudja vele az elmúlt időszak rossz eseményeit. Meg hogy valami komolyat, konkrétat felmutasson, mert az se nagyon sikerült még.
Büszkének kellene lennie arra, hogy Ő sétál mellette kézen fogva, mégis érzi, hogy a személyiségeiket tekintve nincsenek egy súlycsoportban. Ezt hiába próbálja meg kompenzálni elegánsnak hitt külsejével, a tüske ott marad a lelkében. Lassan sétál, feszengve, ami egyébként egyáltalán nem jellemző rá. Komfortra vágyik, hogy újra önmaga lehessen, nem pedig leszabályozva, ahogy jelenleg produkálja magát, mint valami középkori regényben. És érzi, hogy valahogy Boginak se az igazi ez. Mintha az a felhőtlen boldogság, amiről az alagsorban álmodozott, nem is létezne, és ő arra van ítélve, hogy falja tovább a lányokat.
- Hát jó - von vállat egykedvűen. Ma nem szeretne veszekedni, és bár önző, de arra sincs szüksége, hogy más panaszkodását hallgassa végig. Arcán apró mosoly jelenik meg, miközben gyengéden megszorítja Bogi kezét, amolyan bátorítólag, hogy ha másban nem is, de támaszként számíthat Kristófra. Aztán megköszörüli az izgalomtól rekedtes hangját, s felel. - Készülődtem a talira. Kergettem a manókat, hogy kivasalják a göncömet - újságolja büszkén, egy picit talán jobban feloldódva.
- Mondtam már, hogy a rémes napod ellenére jól nézel ki? Remélem jól fogod magad érezni velem - csepegteti sejtelmesen a bókokat és utalásokat, ami már sokkal inkább a szakterülete. Lépdel tovább, már javában az erdei ösvényt tapossák, de zavarában más téma nem is jut eszébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830431#post830431][b]Návay Kristóf - 2021.04.27. 17:58[/b][/url]

Úgy érzi, mintha vért izzadna azért, hogy megfeleljen Boginak. Az ő szemszögéből arra hajt, hogy a lány kitartson mellette, ne forduljon el tőle valaki olyanért, aki miatt Kristóf önértékelése sérülhetne. Lassan fejlesztett ki magának kőszívet, s igazán csak a javítóban acélosodott meg a páncélja, de a kis résen, amin néha kitekint a külvilág felé, még sérülékeny. Lehet rajta fogást találni. Gyenge pontja mindenkinek van. Amit egy ideje senkitől nem kap meg, ahhoz annál erősebben ragaszkodik. A levitás mestertanonc pedig bizony elhúzta a srác orra előtt a mézesmadzagot, de ezzel akaratlanul is feltette a mércét. Úgy érzi, tőle valami olyasmit kaphat, amit mástól nem. Stabilitást, hűséget. Segítséget. Mindenre is. Veszélyes ez...
Hidegzuhanyként érik a szavak, érezhetően megtorpan egyet léptében, mikor Bogi csak úgy vállát rándítva kimondja, amit gondol. A maradék tájékozottságát is elveszíti a lányokkal kapcsolatban. Csúnyán maga elé mered, összeráncolja homlokát, tarkójánál pedig vad vakarózásba kezd, hogy most mi tévő legyen. Felesleges? Eldadogja párszor, és arca vérvörösre vált. Hogy felrobbanni készül-e, vagy elsüllyedni szégyenében, az kivételesen nem olvasható le róla.
- Azért ne mondd, hogy nem számít a külső! - futnak ki belőle a szavak hirtelen, felháborodva. Pár másodpercet még gondolkodik, mire rájön, hogy Návay Kristófnak tök mindegy, mit hord, mindig is a lányok kedvence marad, úgyhogy finomítani kezd az álláspontján. - Vagyis, hát... Igazad van. Ez az outfit csak eltakarja az izmomat. De ez ellen könnyen tehetünk, ha odaértünk - kacsint. Ha ugyanúgy tetszik neki, az azért megnyugtató. Mintha már nyert ügye lenne. Fel is bátorodik akként, hogy a dicséretét követően végigsimít a lány hátán. - Jól akarom érezni magam. Meg azt, hogy te is. És végre ne zavarjon minket senki... Szóltam is a srácoknak, hogy őrizzék a placcot, be ne fészkeljék nekem magukat az alsósok - Mi mást mondjon? Majd adja magát, reméli, és továbblépnek végre. De ennyire nyíltan nem fejezheti még ki magát, mert a végén még megijed, és semmi nem lesz. Inkább felgyorsítja a lépteit, s ahogy megy, lassan a faház is feltűnni látszik előttük.