Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=829134#post829134][b]Rentai Boglárka - 2021.04.06. 21:16[/b][/url]

Ideges vagyok. Idegesebb mint a vizsgáim előtt, ami elég nagy szó, tekintve hogy csak randira megyek. Nem is a randi tény frusztrál ennyire, hanem a személy, akivel találkozom. Lilla meg is próbált lebeszélni, már a vizsgaidőszakban is, mikor minden elvárás nélkül korrepetáltam, átrugdostam a VAV-on és hagytam hogy elsírja nekem, hogy nem jött össze az aurori pálya. Már régen ott kellett volna hagynom Návay-t, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Vagy csak az akarat hiányzik belőlem? Nem tudom és talán soha nem is fogom tudni.
Mindenesetre kiöltözöm. Legalábbis a hétköznapi rohangálós cuccaimhoz képest ez a szett ami rajtam van határozottan elegánsnak számít. Nem akartam átesni a ló túloldalára sem, elvégre csak sétálni megyünk, de úgy bennem volt az igény, hogy normálisan nézzek ki. A szokásos lófarok vagy konty helyett hajam szögegyenesen hull fehér blézeremre. Jól megnőtt, rég voltam már fodrásznál egész a hátam közepéig érnek már a fényes fekete tincsek. Nem is olyan rossz így, talán többet kéne kiengedve hordanom.
Időben indulok, hogy időben érkezzem, de bájos kísérőm megelőz. Majdnem kitör belőlem a röhögés ahogy meglátom, de visszafojtom és egy udvarias, kedves mosoly marad belőle mindösszesen. - Örülök hogy itt vagy - közlöm mindenféle köszönés nélkül, majd néhány másodpercnyi habozás után puszit nyomok arcára. Ismeretlen terep még ez nekem, fel kell fedeznem a saját határaimat. De ennyi még talán igazán belefér tőlem is. Eddig úgysem hagytam magam, nem adtam be a derekam, éreztettem vele, hogy én nem olyan lány vagyok akire ránéz és már teszi is szét a lábát. Értem küzdeni kell és ha ez nem tetszik tovább lehet állni. Az élet kegyetlen ugye, nem mindig kaphat meg az ember mindent amit akar. Tegyük hozzá, hogy tényleg nehéz eset vagyok és eddig állta a sarat. Egész türelmes volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=829287#post829287][b]Rentai Boglárka - 2021.04.08. 23:02[/b][/url]

Kell az az önuralom, hogy tényleg ne röhögjem képen. Mármint így kiöltözik, aztán még mag is halok mintha valami úrikisasszony lennénk. Lehet elkapott valami mágikus agyhártyagyulladást, attól ilyen bolond. Eddig normális volt, most meg hogy tényleg randizunk bekattan... őrület milyenek ezek a férfiak. Na ezért mondtam én eddig azt, hogy nem kell nekem senki az életembe, mert mindig tudtam, hogy ilyenek. Elvégre a bátyámon testközelből tapasztalhattam meg, hogy milyen tartósan együtt élni egy hímegyeddel és a következő tíz évre köszönöm, nem kérek belőle.
Szerencsére nem játsza el azt, amivel az idióták állandóan bepróbálkoznak. Mintha képesek lennének valóban véghez vinni anélkül, hogy a csajnak feltűnik, hogy itt készül valami. Olyan naivak, olyan ostobák.
- Mehetünk. - Egyértelmű kérdésre egyértelmű válasz jár, hangom tárgyilagos és tényszerű mint a legtöbbször. Tudom, tudom, maga vagyok a jégkirálynő, de az érzelmek ráérnek később is, ha esetleg eljutunk odáig, hogy megbeszéljük végre mi ez az egész kettönk közt. Hagyom hogy ujjaimat összefűzze sajátjával, bár rettentő kínos ez az egész. Kicsit olyan, mintha óvodások lennénk, akik mennek a menzára és az óvónéni azt mondta, hogy fogják meg a párjuk kezét. Nem azért, jól esik meg minden, de kicsit olya érzésem van, mintha az egész csak formalitásból történne. De persze tudjuk, én rosszul vagyok bekötve, furcsa az agyam és különben is, én meg az érzelmek ugye. Tudom, tudom, tudom. - Rémes, jobb ha nem is kérdezed - sóhajtok mélyet. Megint sok volt a hülye, bár belőlük szerintem sosincs kevés. De mintha évről évre szaporodnának. Vagy csak az ingerküszöböm kerül egyre lentebb? Fene se tudja. - Mesélj inkább te, milyen napod volt? - dobom vissza a labdát, hátha neki örömtelibb lesz a beszámolója.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830022#post830022][b]Rentai Boglárka - 2021.04.23. 16:00[/b][/url]

Nem bánom, hogy nem akarja foggal-körömmel kiszedni belőlem a mai napom. Csak hagyja, hogy csendben maradjak, és ne kelljen panaszkodnom. Ezt értékelem, határozottan. Ahogy megszorítja a kezem, hüvelykujjammal megcirógatom kézfejét, amolyan viszonzás képpen vagy én nem is tudom. Nagyon béna vagyok ezekben a dolgokban, de azért igyekszem. Esküszöm. Csak hogy vegye észre, hogy én tényleg próbálkozom, még ha csak ilyen kis apróságokkal is.
- Felesleges volt. Mármint nekem ugyanúgy tetszel melegítőben is – vonom meg vállaim. Mert tényleg, igazából jöhetett volna a kedvenc kopott macinacijában is, az sem érdekelt volna különösebben. Az fel sem tűnik, hogy ezzel gyakorlatilag nyíltan beismertem, hogy valahol vonzódom hozzá. Valahol mélyen, csak talán magamnak sem ismerem be.
- Próbálkoztam, köszönöm. – Még egy mosolyra is futja tőlem a bókját hallva. Komolyan, olyan vagyok, mint akit kicseréltek álmában a földönkívüliek. Ez egyszerre rémes, ugyanakkor nem is annyira rossz. Mármint hogy megismerhetem saját magamnak egy olyan oldalát, ami eddig rejtve volt előttem. Mert eddig nem hogy más, de én magam sem tudtam arról, hogy ilyen is tudok lenni. Ilyen… nem is tudom, kedves? Megértő? Talán gyengéd? Ez egy ismeretlen oldalam. Eddig mindig fenntartottam a látszatot, hogy elérhetetlen vagyok, hogy nekem nem kellenek a férfiak, hogy nem is vagyok képes érezni. Aztán tessék, most pont Kristófnak adom be a derekam. Sejtelmem sincs, hogy mit látok benne, ha akarnám sem tudnám szerintem megmagyarázni, hogy mi megy végbe bennem. Mert ez nem írható le egyszerűen képletekkel és törvényekkel, nincs benne semmilyen szabály vagy rendszer. És ez zavar egy kicsit. Hogy nem értem önmagam. – Mit tervezel pontosan? – érdeklődöm kíváncsian, mert azért mégis érdekel, hogy mi a fenét fogunk csinálni. Mert persze a részleteket elfelejtette közölni, de úgy voltam vele, hogy jobb is ha ráhagyom. Én úgysem értek az ilyesmihez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830883#post830883][b]Rentai Boglárka - 2021.05.04. 22:05[/b][/url]

Én komolyan nem gondoltam, hogy szavaim ilyen hatással lesznek rá. Mármint úgy megtorpan és elvörösödik, mintha valami komoly baja lenne. Mondjuk lehet most gyalogoltam keresztül a kis lelkén aztán ez érinti meg ennyire, de hát ki gondolta, hogy ennyire érzékenyen fog reagálni? – Nem is azt mondtam, hogy nem számít, hanem hogy mindenben ugyanolyan jól nézel ki – ismétlem el önmagam. De kár is, ezzel csak adom alá a lovat és növelem az amúgy is határtalannak tetsző egoját. De hát na, nem tehetek róla, hogy őszinte és egyenes embernek születtem, ha nem így lenne, most nem keverném magam ilyen hülye szituációkba. Lennék inkább én is aszexuális, mint Lilla, valószínű egy életre elmenne a kedvem a fiúktól és akkor minden problémám megoldódni, mintha nem is lett volna. Következő megjegyzését csak egy rentais szemforgatással jutalmazom, mert tessék, már megint akkor az arcra, mint a hold és már megint utalgat. Én komolyan nem értem, minden fiúnak a szex körül forog az agya, vagy csak ő ilyen?
Végig simít a hátamon, ami azt eredményezi, hogy karom libabőrtől válik pöttyössé. Még jó, hogy hosszúujjú felső van rajtam és nem látja. Azt nem élném túl egyelőre azt hiszem. Mármint ez még egyértelműbb jele lenne annak, hogy mit érez a testem, azt meg szeretném titokban tartani. Ha már a számat nem tudom befogni legalább a testem ne legyen árulóvá.
- Szóval komplett őrség áll a faház körül? – tudom, megint a lényeget ragadom ki és arra kéne koncentrálnom, hogy jól akarja érezni magát, és azt akarja, hogy én is így tegyek, de őszintén, ez sokkal meghökkentőbb számomra. De azért csak megyek tovább, mintha nem is zavarna vagy ilyesmi. Nem tudom, hogy pontosan mit vált ki belőlem ez a tény, mindenesetre nem fordítok házat. Ahogy odaérünk a lépcsőhöz vetek egy kíváncsi pillantást Kristófra, hogy megtudjam, enyém az elsőbbség, vagy szeretne esetleg ő előre menni, majd ahogy választ kapok felmászunk a kis házikóba.