Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=829510#post829510][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.12. 20:15[/b][/url]

A bostoni utam során sikerült beszereznem egy nagyon jó kis távcsövet az egyik vadászboltban, amit el is hoztam magammal a kastélyba. Félreértés ne essék, nem a diákságot, vagy a rózsabimbók alatt enyelgő tanárokat akartam ezzel kémlelni, leginkább az élővilágra voltam kíváncsi, a madarakra és az állatokra. El is döntöttem, hogy a délutáni órákban elmászok az erdőbe, keresek egy magaslatot, s onnan fogom fürkészni az erdőben rejlő állatokat és varázslényeket. Úgy gondoltam, ha csöndben ülök, akkor azzal nem fogom őket megzavarni, mégis jobban tanulmányozhatom az életüket.
Miután összefutottam néhány barátommal, s váltottunk pár szót, felöltöttem magamra a harci díszt, ami nem másból állt, mint egy szabadidőnadrágból, hozzá tartozó kapucnis felsőből, és egy zárt bakancsból, ami kimondottan jól jött a sáros terepen. S bár nem esett az eső, mikor elindultam, nem tudhattam, mi vár rám majd később.
Egy ideig az erdő szélén barangoltam, magaslest keresve, de nem igazán találtam ilyen építményt, aztán eszembe jutott a faház, ahol egyszer már jártam, s ami kellően magasan van ahhoz, hogy onnan nyugodtan körbekémlelhessem az erdőt. Meg is indultam befelé az erdőbe, ügyelve arra, hogy nesztelenül lépdeljek, s ne csapjak nagy zajt, nehogy elriasszam az élőlényeket. Pálca azért volt nálam a biztonság kedvéért, hisz soha nem tudhattam, mikor kell farkasszemet néznem egy haragos lénnyel.
Ahogy beljebb értem, már nem érződött a nap fénye, sőt azt is mondhatnám, hogy még a levegő is lehűlt, s pillanatok alatt megcsapta orromat az eső szaga. Ezt semmivel sem lehetett összekeverni, ráadásul körülöttem kavarogtak a levelek, s nem telt bele újabb néhány másodpercbe, mire a csepergő esőt hirtelen felváltotta a zivatar.
Csak úgy zúdult a nyakamba az esővíz, hiába húztam a fejemre a kapucnit, sokat nem használt. Szerencsére ekkor már megláttam a faházba vezető lépcsőfokokat, gyors tempóban másztam felfelé, hogy minél előbb menedék alá jussak, így történt, hogy sietve másztam be a faházba, ami úgy tűnt, hogy már foglalt.
- Húh, bocsi! Nem ijesztettelek meg? - először nem is láttam, hogy ki van odabent, csak miután lehúztam a fejemről a kapucnit, akkor pillantottam meg az ott ücsörgő Lilit? Ebben azért nem voltam biztos, mert mintha ugyanazt a szempárt láttam volna, de mégis, az arcán volt némi változás, akárcsak a ruházatában is. Olyan csajosnak tűnt. Ez volt az első gondolatom, a második viszont az emlék volt, ami be is villant vele kapcsolatban. Az udvar, s a távozása. Akkor nagyon csúnyán veszekedtem vele, ő meg csak úgy ott hagyott. Mondjuk egy ideig haragudtam is rá, bár azt is tudtam, hogy nem szabadott volna rajta levezetnem a dühömet. Most mégis, új volt ez a helyzet, mert nem gondoltam azt, hogy itt fogunk találkozni.  - Lili nahát…mit keresel te itt? - pillantottam rá némi értetlenséggel, ekkor viszont hangosan dörrent egyet az ég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=829748#post829748][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.17. 20:02[/b][/url]

Tényleg váratlanul ért az odabent tartózkodó lány, nem számítottam arra, hogy ilyen ítéletidőben van még olyan marha, aki rajtam kívül a fák között tartózkodna. Nem volt egy nagy életbiztosítás, főleg így, hogy dörgött az ég, s villámok cikáztak a közelben. Az újabb dörrenés csak egy pillanatra zavart meg, azt követően kicsavartam a kapucnimból a vizet, s a nedves hajtincseimet is hátra simítottam, majd újra Lilit vettem szemügyre. Csak egy szünet telt el, de mintha egy kicsit megváltozott volna. - Na nyugi, csak villámlott - láttam, hogy megijedt, közelebb is léptem hozzá, de annyira nem, hogy ne maradjon elég helye. - Ja igen, mondhatni bőrig áztam, szerintem ezt le is veszem - jegyeztem meg, aztán elfordulva leráncigáltam magamról nagy nehezen a nedvességtől dög nehézzé, s tapadóssá vált kapucnis felsőt, aztán az egyik kiálló kis bütyökre aggattam fel a ház egyik oldalán. - Kutya egy idő van...öhm- már sokadszor vitattuk meg az időt, arról viszont még mindig nem esett szó, hogy mi történt legutóbb. Tisztán emlékeztem arra, hogy bekavart a kapcsolatomba, amit máig nem sikerült helyrehoznom, ahogy arra is jól emlékeztem, hogyan szóltam be Lilinek ott az udvaron.
- Figyelj, ami a múltkorit illeti - kezdtem bele, majd balomat a tarkómra vezettem, ez szokásom volt, ha egy kicsit zavarban voltam. - Ne haragudj, hogy úgy kiabáltam veled, sajnálom. Meg azt is, hogy nem meséltem róla, szóval...ne haragudj - mondtam tök komolyan, miközben őt néztem. Ekkor azonban újra dörrent egy nagyot az ég, s a következő másodpercben hatalmas robajjal törte be a kisház falát egy ág, mire automatikusan elrántottam onnan Lilit. - Jól vagy? - néztem rá, majd arra az ágra, ami csúnyán bemászott a házba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=829953#post829953][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.22. 20:51[/b][/url]

- Nem, Te randihoz öltöztél - jegyeztem meg neki, mert hát mióta megismertem Lilit, azóta láttam már sokféleképpen, és leszámítva azt a szilvesztert, nem igazán tűnt fel, hogy kiöltözött volna. Most viszont volt az öltözetében valami más, lányosabb volt. Ezt megállapítottam magamban, a nyakörves megjegyzésére viszont nem tudtam nem mosolyogni, mert azért vicces volt, még jó, hogy nem viselt nyakörvet! Ez a kezdeti bemelegítés viszont ahhoz volt jó, hogy végül rávegyem magam arra a bocsánatkérésre, amit amúgy már régebben meg kellett volna tennem, csak a vizsgák után már nem találkoztunk, meg el is utaztam a szünetre. S bár nem így terveztem, meg nem is tudtam, hogy itt fogunk összefutni, de ha már így alakult, jobbnak láttam tisztázni a helyzetet.
Úgy tűnt, hogy nem is volt ez olyan baklövés részemről, mert mégis csak elmosolyodott, amit elkönyvelhettem úgy is, hogy a bocsánatkérés elfogadva, bár jó lett volna, ha még mond is valamit, azonban ekkor csapódott be az a faág, s kénytelen voltam már megint megmenteni őt, mert szokásához híven rossz helyen volt rossz időben. S ahogy földet értünk, ez valahogy tudatosult bennem, így ahogy felmértem, hogy jól van, s minden rendben van vele, a következő másodpercben már felnevettem.
- Aha, én jól…öh, nem nyomott meg a kukkerem? - elég közel vontam magamhoz, meg hirtelen is, így nem is volt lehetőségem arra, hogy máshová pakoljam a holmit, ám mielőtt még furán nézett volna rám, sietve húztam elő a zsebemből a távcsövet, s mosolyogva lengettem meg előtte, prezentálva, hogy erre gondoltam kukker alatt. Aztán közben az ölelésemből is kiengedtem, hisz még sem szorongathattam, csak mert egy fránya vihar lecsapott a közelben.
- Ja, eléggé eláztam. Nem tudsz valami szárító varázslatot? - ciki-nem ciki, nekem hirtelen nem jutott az eszembe, de bíztam abban, hogy a lánynak majd az eszébe jut, és készséggel megszárít, ha újra megmentettem az életét.
- Egyébként vicces, de veled állandóan történik valami. El kéne gondolkodnod azon, hogy bukósisakot hordj - jegyeztem meg mosolyogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830146#post830146][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.24. 16:42[/b][/url]

- A kukkerem…távcső, tudod - a biztonság kedvéért meglengettem a lány előtt az eszközt, de a vigyorom azért kiszélesedett, mikor egész másra gondolt, s látszott a lányon, hogy mennyire zavarba jött. - Tényleg csinos vagy, de ennyire még nem vagyok perverz - feleltem neki nevetve, miközben balommal megtámaszkodtam a tenyeremen, hogy ne préseljem agyon őt.
- Mondjuk, ha sokáig így maradunk, már nem csak a távcső fog problémát okozni - fűztem még hozzá egy mosollyal, mert azért ez mégis csak egy igen közeli helyzet volt, és a ruhaanyagon kívül nem sok minden választott el minket egymástól, és Lili egyébként is egy csinos lány volt, főleg most. Ha egy ilyen pillanatban kap el minket Olívia, simán szakított volna, erre viszont most nem volt lehetőség, hisz már dobott egyszer, azóta pedig nem tűnt úgy, mintha rendeződne a viszonyunk. Éppen ezért meg is tehettem volna, hogy megcsókolom a szöszkét, és össze is gabalyodok vele.
Fürkészve az arcát, ajkai vonását el is képzeltem egy pillanat erejéig a csókot, tenyerem közben a csípőjére tévedt, megfordult a fejemben, hogy miért is ne, egyszer élünk, de aztán ahelyett, hogy vele együtt átfordultam volna, s magamra húzom, inkább csak segítettem neki legördülni, s ezt követően ültem fel. Hiába, a szívnek nem tudtam parancsolni, s az még mindig Olíviához húzott. Márpedig, ha vissza akartam szerezni, nem követhettem el újabb baklövést. Még akkor sem, ha ez talán megfordult a fejemben.
- Jól van, hálás lennék, mert nincs túl meleg - jegyeztem meg, a nedves póló még mindig rám tapadt, így jó lett volna némi szárazat érezni magamon.
- Hogy én? Tehát szerinted miattam kerülsz mindig bajba? - felvont szemöldökkel néztem rá, aztán nevetve ráztam meg a fejem. - Inkább száríts, itt a testem - tártam szét nevetve a karjaimat, bízva Lili tudásában.
Ekkor zúdult a képembe, és nagyjából mindenhová egy újabb adag víz, amire egyáltalán nem voltam felkészülve, pislogtam, nyeltem is összevissza a vizet, ami pillanatok alatt végig csurgott a mellkasomon, s még a farmerom egy részét is eláztatta.
- Ez meg mi a franc volt Lili? - értetlenül pislogtam rá, miután tenyeremmel kitöröltem arcomból a vizet, nem lett jobb a helyzet, sőt. Kicsit talán még morcos is voltam, Lili viszont úgy tűnt, nehezen állja meg, hogy ne röhögjön, s tulajdonképp ez a helyzet tényleg vicces volt, így belőlem is kitört a nevetés. - Szerintem semmiképp ne menj el semmilyen segélyszervezethez segíteni, és ha lehet, valami olyan foglalkozást válassz, amiben nem kell pálcát használnod - mondtam nevetve, majd elkezdtem leráncigálni magamról az agyonázott pólót, majd felállva lerángattam a farmeromat is, s ezeket is végül a már felakasztott kapucnis pulcsim mellé aggattam. -Na jó, akkor mondjuk próbáld meg még egyszer, de most ne rám mutassa a pálcával, hanem a felaggatott ruhákra, ha nem akarod, hogy tüdőgyulladás vigyen el - mondtam, s karjaimat összefűztem a testem előtt, ezzel próbálva kicsit melegen tartani magam. Biztosan nagyon dögösen festhettem így egy szál zokniban és gatyában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830164#post830164][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.24. 18:15[/b][/url]

- Most hogy mondod, lehet ebben valami, de szerintem nem én vagyok az okozója, hanem Te. Tudat alatt azt akarod, hogy mindig megmentselek - széles mosoly jelent meg az arcomon, egy kicsit jó volt hősi szerepben díszelegni, s valljuk meg, mióta megismertem, azóta nem ez volt az első eset, hogy valahonnan kimentettem őt. - Tökre Lois és Clark, csak nincs szemüvegem, meg repülni se tudok - mondtam nevetve, utalva a képregény sorozatra, már ha ismerte. A mosoly azonban nem sokáig ücsörgött az arcomon, mert jött a váratlan sokk, s a jeges víz érintése. De tekintve, hogy Liliről volt szó, már ez sem lepett, így csak mosolyogva ráztam meg a fejem, nem haragudtam rá.
- Persze, kezdem azt hinni, hogy direkt vetkőztetsz - vetettem rá egy pillantást, azután aggattam csak fel a ruháimat a szögre. Sajnos ruhák nélkül nem volt túl kellemes ebben a széljárta odúban, ráadásul odakint még mindig tombolt a vihar, erről árulkodtak a külső zajok. Lilit figyeltem, aki pálcáját ismét akcióba lendítette, s ha a ruháimat egyelőre nem is szárította meg, de azt megoldotta, hogy ne járjon ki-be a szél. Így már a karjaimat is leengedhettem, bár végig nézve magamon, még a gatyám is elázott.
- Várok én, van időm…- Lilit fürkésztem, s közben azon töprengtem, hogy most vajon tényleg a megoldáson töri a fejét, vagy engem fixíroz? - Csak nyugodtan, ráérek egész estig..-tettem hozzá, bár hangomban volt némi irónia, mert azért mégis csak örültem volna, ha gyorsan megoldja a gondomat.
Egy kicsit úgy tűnt, mintha leblokkolt volna a lány, egyik szemöldököm fel is vontam, s már majdnem rákérdeztem, hogy na mi a helyzet, amikor hátat fordított nekem. Nagyszerű, tehát itt fogok megfagyni ebben a faházban. Pechemre pont most nem volt nálam pálca, de aztán eszembe jutott valami, s Lili mögé lépdeltem, majd közvetlen mögötte megállva, a füléhez hajolva súgtam. - Az nem, de eszembe jutott, hogyan melegíthetnél fel - ekkor már egy vigyor is az ajkaimra költözött, s vártam, hogy felém forduljon a leányzó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830181#post830181][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.24. 20:06[/b][/url]

- Ezt inkább ne próbáljuk ki, ha lehet - bele se mertem gondolni, hogy mekkorát zuhanhatnék, főleg innen föntről a faházból, de nem akartam kipróbálni. Közben szó szót követett, Lilinek hála kellett vetkőznöm, bár szerinte ezt én magam akartam így. Erre felvontam a szemöldököm, még egy félmosoly is az arcomra szökött, de aztán csak nevetve ráztam meg a fejem.
Nem volt nehéz kiszúrni, hogy Lilit sikerült zavarba hoznom, egyébként aranyosnak tűnt, de bennem ott motoszkált az a hülyegyerek, hogy na még egy kicsit szívjuk a kislány vérét, ha már sikerült így megzavarnunk. Emiatt is lépdeltem mögé, bár nem készültem semmi rosszra, csak egy kis játékra.
- Aham - búgtam még mindig a fülébe, tetszett az, hogy ennyire zavarba lehetett hozni, rá is mosolyogtam, s fürkésztem barnáit, miközben tenyeremet megtámasztottam feje mellett a falon, s úgy hajoltam hozzá egy kicsit közelebb. - Nem arra gondoltam - megcsóváltam a fejem, miközben jobbommal a pálcát szorongató keze után nyúltam, s rásimítottam tenyerem a kézfejére. - Ugyan, nem kell ide pokróc, hidd el, ez ennél sokkal jobb lesz, neked is és nekem is - még mindig barnáit fürkésztem, újra rámosolyogtam, ahogy hüvelykemmel végig simítottam a kézfején. Tényleg tetszett, hogy sikerült zavarba hoznom, azt hiszem, hogy ott ült a kisördög a vállamon, húzni akartam egy picit az agyát, de nem tudtam elsiklani afelett, hogy egyébként meg nem is volt olyan rossz az a szilveszteri csók, s bizony kedvem lett volna kipróbálni, hogy milyen, ha belead mindent, úgy igazán. Barnáit fürkészve, megfordult a fejemben, hogy kezdeményezzek, a pillanat is megfelelt, s bár eredetileg nekem is a tűzgyújtó varázslat jutott az eszembe, most ehelyett mégis megcsókoltam. Csak úgy, hirtelen, hosszan, miközben ujjaim gyengéden futottak az arcára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830205#post830205][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.24. 21:12[/b][/url]

Lehet, hogy tréfálkozni akartam vele, hisz imponált a zavara, de végül azt hiszem, magam estem a csapdába, mert mégis csak ösztönök vezéreltek, s ilyen közelségben nem lehetett csak úgy megálljt parancsolni, még akkor sem, ha a szívemet más birtokolta. Ezt valahogy felülírta ez a pillanat, a mókából valóság lett, ahogy hirtelen megcsókoltam őt, ezzel belé fojtva a szót. Nem gondoltam rá, hogy mi lehet ennek a következménye, hogy ellök-e majd magától, vagy sem, ösztönösen cselekedtem, s nem bántam meg. Ott és abban a pillanatban nem, mert kiélveztem a csókot, ami merőben más volt, mint az a szilveszteri. Ráadásul úgy éreztem, hogy nem csak én vagyok kíváncsi arra a csókra, hanem ő is, hisz viszonozta, nem is akárhogyan. Heves volt, követelőző, s hogy közelebb legyek hozzá, míg egyik tenyerem a nyakára csúsztattam, jobbom a csípőjére siklott, úgy fogva húztam magamhoz közelebb, hogy testünk összeérjen, s tovább csókoljam. Aztán a nagy hév okozta légszomj mindkettőnknél megmutatkozott, magam is pislogva kaptam levegő után, ahogy elváltak ajkaink, tenyerem még mindig ott hevert nyakán, s csípőjén, miközben próbáltam felocsúdni a ködből, mi kezdte ellepni az elmémet, s beindította testemben az ösztönöket.
- Távcső? - értetlenül pislogtam rá Lilire, aztán észbe kapva ráeszméltem arra, hogy miről is beszél. Combján érezhette, hogy ez a csók nagyon is vad volt, s vágykeltő, ezt nem is tudtam volna palástolni. - Öhm, ez már nem a távcső - vallottam be egy zavart mosollyal, miközben barnáit fürkésztem. - Nagyon jó vagy - mondtam komolyan, mert hát a szilveszteri kis csókból nem is hittem volna, hogy ilyen intenzitással is képes viszonozni. Közben hajszálai közé túrtam, hogy a nyakából félre simítsam azokat, s mivel az ösztön vezérelt, ajkaira csaptam le, s ott ízleltem bőrét, miközben tenyerem lejjebb szökött csípőjéről a fenekére, s úgy húztam közelebb magamhoz, hacsak nem tette ki a stop táblát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830218#post830218][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.24. 22:34[/b][/url]

- De ez nem baj - bár zavarba jöttem egy kicsit, hisz eddig soha nem kerültünk egymással ilyen közeli kapcsolatba, nem akartam rejtegetni előle, meg nem is tudtam volna elrejteni vágyaim jelét. Miért is tagadtam volna, ha már így alakult, hogy megcsókoltam, ő pedig visszacsókolt? Lehet, hogy visszakoznom kellett volna, mert nehogy a barátságunk rovására menjen a dolog? De a fenéket gondoltam ilyesmire abban a pillanatban, nem mintha olyan nagyon jó barátok lettünk volna mi Lilivel. Csak arra tudtam gondolni, hogy újra megcsókoljam, s még közelebb kerülhessek hozzá. Nem csak a gondolataim indultak be, de lassan minden porcikám vágyódott, hogy ne csak csókjait ízlelhessem, de máshol is felfedezhessem a vendégszeretetét.
Emiatt csókoltam meg újra, miközben közelebb vontam magamhoz, s tenyerem elkalandozott hátsó fertályán, amitől azonban Lil egy kicsit megugrott. Meglepetten pillantottam rá, aztán széles mosoly szökött az arcomra. - Már annyira nem , csak még egy kicsit…- jegyeztem meg, s ezt követően nyakába csókoltam, miközben egyik combját megemelve a derekam köré fűztem. Aztán újra ajkaira csaptam le, ölbe kaptam őt, úgy tettem vele néhány lépést, hogy aztán az ott heverő hálózsákok egyikére fektessem. - Azt mondtad, meleged van, ezt le kéne venni akkor - fölé hajolva elkezdtem kifejteni a felsőjéből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830224#post830224][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.24. 23:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830226#post830226][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.25. 00:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830233#post830233][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.25. 10:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830255#post830255][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.25. 13:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830263#post830263][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.25. 15:04[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830270#post830270][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.25. 16:01[/b][/url]

Egyáltalán nem voltam felkészülve ilyen baklövésre, de megtörtént, ez ellen már nem tudtam mit tenni, csak a lány bocsánatát kérni. Egy kicsit tartottam is attól, hogy majd rosszul reagál, hisztizni fog, és megcsapkod, amit mondjuk meg is érdemeltem volna. Lili azonban nagyon kedves lány volt, mert egy semmi bajjal elintézte a dolgot, mintha nem követtem volna el hibát. Ez pedig így nem volt helyénvaló, éreztem én ezt magamban, csak épp azt nem tudtam, hogyan is adjam a tudtára, hogy talán azért még sincs rendben.
Miközben visszahúztam magamra az alsót, őt fürkésztem pillantásommal, kíváncsi lettem volna arra, hogy mire gondol épp most, mert ez a semmi baj mégis olyan furán csengett. Talán jó lett volna erről beszélni, de eközben az is fontos volt, hogy tudjam, mégis hogy élte meg mindezt. Ezért is kérdeztem rá, s  hisztérikusnak tűnő nevetéséből már kezdtem sejteni, hogy talán még sem volt annyira őszinte az a korábbi két szócska.
Nem voltam boldog, mert nem az történt, amire számítottam. Vagyis, nekem jó volt, csak nem úgy tűnt, mintha neki is az lett volna, emiatt pedig bűntudatom lett. - Lili…- nevén szólítottam, miközben barnáit kémleltem, aztán felkelve a földről, összeszedtem a melltartóját, meg a felsőjét, s visszavittem neki, úgy telepedtem le hozzá ismét a földre. - Tényleg sajnálom, oké? Csak hát…annyira…- nem, inkább nem kezdtem el részletezni, hogy mennyire jó volt nekem, mert az nem lett volna fair vele szemben. - Lehet, hogy nem is lesz belőle gond, ilyen gondolom mással is előfordul - nyugtatgatni próbáltam, hisz mi mást is tehettem volna, közben egy kicsit még közelebb is húzódtam hozzá, s ha nem tolt el, akkor jobb karommal magamhoz öleltem. - Ne aggódj, oké? És köszönöm - odahajolva adtam egy csókot az ajkaira, egyrészt, hogy megköszönjem az együtt töltött perceket, másrészt, hogy tényleg kicsit megnyugtassam, mert fogalmam sem volt arról, hogy most mit érezhetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830285#post830285][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.25. 18:27[/b][/url]

Azt hiszem, nem voltam túl jó ebben a vigasztalásban, vagy megnyugtatásban, mert hiába is akartam elterelni a problémákról gondolatait, hangjából úgy éreztem, hogy mintha a sírás fojtogatná. Azt viszont nem akartam, hogy elsírja magát, mert milyen kínos lenne már, hogy együtt volt velem, s utána meg bömböl. A végén még azt hinnék, hogy valami szörnyű bűnt követtem el, vagy pancser vagyok, s ismerve a diákságot, hamar elkönyveltek volna egy tahó alakként.
- Hát persze, ne aggódj - még szorosabban öleltem magamhoz, csak hogy egy kis bátorítást öntsek belé, mert úgy tűnt, hogy ráfér, meg aztán ezzel egy kicsit magam is nyugtattam, hisz csak nem fordulhatott elő az, hogy ebből valami gond lesz, nem? - Csak nyugodj meg, minden rendben lesz - biztattam, ezután adtam csókot, s még meg is köszöntem az együtt töltött perceket. Persze, abba már nem gondoltam bele, hogy ez milyen bénán is hangozhat, de azt még sem mondhattam neki, hogy szeretem vagy szerelmem, mert ilyesmiről szó sem volt. S ha nagyon belegondoltam, akkor talán korábban még nem is fordult elő velem az, hogy érzelmek nélkül gabalyodtam volna össze valakivel, legalábbis nem ilyen szinten, emiatt is tűnt a fejemben jó ötletnek az, ha megköszönöm. - Hogy hova? - nagyon meglepett a lány kérdése, egy picit el is kerekedtek a szemeim, talán bepánikoltam ettől a helyzettől, mert ha odaállítanánk a gyengélkedőre egy ilyen történettel, akkor mindkettőnket elővennének, kapnánk egy alapos fejmosást, s annak is rögtön híre menne. És akkor Olívia fülébe jutna, és ó jajj, akkor soha nem bocsájtana meg. Ez pedig nem fordulhatott elő.- De hát, nem történt semmi, fáj valamid? Mert ha nem, akkor szerintem ilyesmivel nem kéne a gyengélkedőre menned. Esetleg…a faluban vehetnél valami bájitalszerűséget, vagy kérhetnél valamelyik barátnődtől, biztos van erre ilyesmi, nem? Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha most beállítanánk a gyengélkedőre - próbáltam meggyőzni őt, miközben párszor végig simítottam a vállán, hogy ezzel is megnyugtassam őt. - A kastélyba szívesen visszakísérlek - ajánlottam fel, amúgy is úgy tűnt, hogy már elmúlt odakint a vihar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830303#post830303][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.25. 20:11[/b][/url]

Tényleg nem tartottam jó ötletnek a gyengélkedőt, kellemetlen is lett volna mindkettőnk számára, ez egész biztos. Emiatt is javasoltam neki más lehetőséget, miközben figyeltem, ahogy öltözni kezdett. Magam is feltápászkodtam a földről, s leakasztva ruhadarabjaimat elkezdtem azokat magamra ölteni, bár nem mondhatnám, hogy azok megszáradtak. Igaz, már nem csurgott belőlük annyira a víz, de még közel sem volt kellemesen száraz, ahogyan szerettem. Ennek ellenére magamra öltöttem a ruhadarabokat, de eközben kicsit azt éreztem, mintha megfagyott volna a levegő. Valami rosszat mondtam volna? S ahogy erre gondoltam, úgy hallottam meg Lil kérdését, amire még a szemöldököm is feljebb szökött. - De igen, csak…nem gondolom, hogy ez lenne most a legjobb megoldás - mondtam ismét, hisz jobbnak láttam, ha inkább egy barátnőjétől kér valamit, biztos akadt olyan, amelyiknek volt erre is valami bájitala. Nem hittem azt, hogy a gyengélkedő lehet az egyetlen megoldás. Amúgy is rossz volt erre gondolni, hogy az itt eltöltött percek után ott kössünk ki, mint két balesetes.
Úgy tűnt, hogy Lili elfogadta a meglátásomat, mégis, szinte szó nélkül hagyott ott, s szinte úgy kellett sietve kapkodnom, hogy utolérjem őt odalent a faház lábánál. - Azért vigyázz, jó nagy lett a sár - próbáltam figyelmeztetni, meg mellé lépni, én tényleg segíteni akartam, még belé is karoltam volna, ha nem tűnik úgy, mint aki viszolyog ettől. Furcsa volt így visszamenni a kastélyba, kissé szótlanul, felszínes dolgokról csevegni, miközben megtörtént köztünk ez a dolog. Igazából mondani akartam neki valamit, csak akármikor kezdtem volna bele, valahogy mindig megakadtam. Sehogy sem volt jó ez, s ahogy a kastély felé közelítettünk, úgy ébredtem rá arra, hogy amennyire nagyon jó volt, olyannyira volt nagy baromság is.