Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830763#post830763][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.05.01. 23:57[/b][/url]

Új ez még nekem, és azt tudjuk hogyan állok az újdonságokhoz. Sosem jártam még itt a faháznál, de a minap az erdő felé vettem a kocogás közben az irányt és megpillantva elfogott a kíváncsiság. Persze egyedül nem mentem fel. Hunornak szerettem volna róla mesélni, de a legutóbbi beszélgetésünk óta kerüljük egymást. Bármennyire is elszomorít a helyzet, úgy gondolom nem én tartozom bocsánatkéréssel. A lényeg, hogy végül Bettivel találtam magam a levita körleten belül és megbeszéltük, hogy kihasználjuk a faház adta lehetőségeket. Ez annyit tesz, hogy kiszabadulunk kicsit friss levegőt szívni és másik környezetben belevágni a feladatokba. Korábban tanultunk már együtt, futottunk még össze, de ez az ismerettség is viszonylag még új nekem. Ezért is örültem, hogy elsőként értem a faházhoz, mert mindenemet elrendezhettem a padlón a pokróccal és a párnával, hogy törökülésbe húzott füzetembe beleolvasva tegyem a helyzetet konfortosabbá magamnak. fogalmam sincs mennyi idő telik el mire köszönésére felpillantok. - Szia Betti! - mosolyogva várom meg, hogy beljebb kerüljön. - Nem, cseppet sem, elvoltam - kopogok egy kettőt a füzetem borítóján. - A múltheti jegyzeteimet nézem át egyelőre. A mágusjoggal lassan végzek, aztán… aztán bájitaltan jön - bólintok szélesebben mosolyogva. Ritkán érdeklődnek a tanulás után és valahogy mindig örülök, ha más is megérti miért szeretem feszegetni a tudásom. - Látom nálad ott a mítoszok - biccentek a holmija felé, miután helyet foglal mellettem. Egy párnát teszek még a hátam mögé, és dőlök hátra kényelmesebben. Kérdésére pillantok újra Betti irányába, kissé megilletődve kezdek töprengeni. Csak nem Hunor próbál általa puhatolózni? Ugyanmár! Csak sok volt a rellonosokból. Fülem mögé simítom a kósza tincsemet. - Képzeld tanársegédi pozíciót ajánlottak - ha már a tanóráknál tartunk. - Most ott próbálok helytállni. Meg persze a szerkesztőségben az Edictumnál - újabb kötelesség. Majd pontosan eddig bírom ki, hogy én ne kérdezzek kíváncsiságomnak engedve. - És te? Beszéltél mostanában Hunorral? - egész szép puhatolózás, talán még eredménye is lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=831279#post831279][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.05.14. 10:43[/b][/url]

A mítoszok is érdekelt. Felszínes szinten igazából, nem a legmélyebb történetekbe szeretnék belelátni és kívül-belül megismerni, hiszen az órák nem igen adhatnak többet olyan tudásnál, amiről önállóan is képes lennék olvasni. Fiktív és még csak nem is gyakorlatorientált. Pont arra a sorsra jutott, mint a Jóslás. Kihúzom az érdeklődéseim listájáról, ha pedig rám jön a kíváncsi éhség , a könyvtárban sorakozó poros kötetek előszeretettel lesznek majd most is barátaim. Persze, máshogy gondolkodunk - eszembe is jut pár ember és tulajdonképpen ennek örülök is, hogy így van - így csak aprót bólintok. Biztos ügyesen megírja majd azt az összefoglalót a lány. Betti nagyjából úgy lehet a bájitaltannal, mint én a mítoszok és legendákkal. Szuperül leültünk tanulni együtt. Meg is mosolyogtat a gondolat, ami lesz még szélesebb kérdésétől. - Nehéz. Összetett, mégis enged gondolkodni. Rengeteg a jegyzet, de nem felesleges locsogást kell átgondolni, hanem tényleg tartalmas - számolom fél kezemmel az előttem lévő lapokat. olyan négy avagy öt oldal lehet a múlt órám összességében. Persze, ezen sűrítenek a felírásaim és a gyorsan felvázolt gondolattérképeim.
- El nem találnád - mosolygok rá. - De dr. Laines-nél - és mióta megkaptam, azzal telnek az órák is hétről hétre, és én egyre büszkébb vagyok. Az ügyvéd Úr nem csak a szakmájában tűnik tényleg kiválónak, hanem még az anyagot is nagyon jól át tudja adni. Ami a legfontosabb, hogy talán az egyik legrendezettebb tanárom. Meglepettség ülhet ki arcomra. Olvassa a cikkeimet? - Köszönöm. Ritkán kapok bármi visszajelzést, szóval most ennek tényleg örülök. Te gondoltál rá, hogy kipróbáld? - kérdezek rá végül kékjeimet rajta tartva. Nem is hagyják el, amíg Hunor gondolata fel nem merül bennem. Akkor inkább lesütött szemmel a leírt szavaimat pásztázom, mintha annyira érdekes volna.
Kérdése után nem válaszolok azonnal. Nem teszem, mert pontosan még mindig nem értem mi zajlott tavasz elején a legjobb barátom és köztem. - Biztosan meg tudnánk beszélni. Úgy képzelem éppen egymásra várunk - ejtem ölembe kezeimet és húzom ki magam. Éppen minimális emelkedik magam elé tekintetem.  Ráadásul Betti tényleg mindkettőnkkel jóban van, nem csodálom, ha nem dukál neki a célkeresztben lenni. Úgy döntök megpróbálok hangosan válaszolni első kérdésére, hátha akkor magam is rájövök. - Elmondtam neki valamit, de mesélni róla nem engedett. Megsértett azt hiszem - ujjaim kapaszkodnak a füzet szélébe, ahogy erre most jövök rá igazán. Hogyne sértett volna, ha egyszer leteremtett? - Megharagudott rám, habár az okát nem tudom. Próbáltam rájönni, de nem mondta el - újabb ok sértettségemre. - Így csak arra tudok gondolni, hogy csalódott, mert megkedveltem valakit. Mármint, akit ő nem. - hátha ketten okosabbak lehetünk, vagy tud valamit mondani, amivel előrébb jutok, hogy mi lehet a gond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=831951#post831951][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.05.29. 17:09[/b][/url]

Nem fogom tagadni, hogy bizony rövid idő alatt magával ragadott maga a mágusjog és az a rendszer-szerű gondolkodás, ami bár spekulációk helyett tényekkel épül, mégis ad némi szabadságot az észjárásnak. Azt sem fogom tagadni, hogy a szünetben elgondolkodtam mi leszek, ha nagy leszek. Mindig is szerettem előre tervezni és mielőtt megtudtam, hogy boszorkány vagyok még azt hittem zongorajátékot fogok oktatni valahol Franciaországban. Egy álmom volt. Aztán hirtelen fenekestül felfordult az életem, nekem pedig helyt kell állnom egy új környezetben. Talán mostanra meg is értem rá. Hiába mágusjog még friss bennem, ahogy a tanársegéd lét is, mégis Betti szavai túlságosan elindítanak valamit a fejemben. Halkan hümmentek. - Őszintén erre még nem gondoltam. De az biztos, hogy dr. Laines mellett rengeteget tanulhatok, ha mégis így döntenék – töprengek hangosan, majd a lányra nézek. - Te gondolkodtál már azon mit csinálsz majd később? – neki hamarabb is lehet aktuális, hiszen egy évvel felettem jár.
Kíváncsian várom a válaszát, majd apró bólintásomat követően csillan a szemem. - Komolyan? Olvashattam már tőle valamilyen írást? – kérdezem, ám mosolyom visszafogott, hiszen a múlt idő nem kerülte el a figyelmemet. - Ha szeretnéd, utána kérdezhetek keresünk e írót - ajánlom fel, mivel nekem is egy apró lökés kellett, hogy jelentkezzek, akkor is ha az illető nem tud róla. Ujjaim piszkálják a füzetem szélét, hallgatom a választ, ha kapok. Sokáig engem is visszatartott valami. Ha nem leszek elég jó, egy Agatha, vagy egy Dickens, akkor mégis miért szánnám rá az időt? Majd a Tökfej miatt valahogy fokozatosan elkezdett bennem kibontakozni valami. Végül, az ominózus beszélgetés a vízesésnél elindított bennem valamit. A tudományos hangvételű esszék mellett hirtelen jól esett kiírnom magamból dolgokat. Titkos napló bejegyzések, versek, amiknek a vége az lett, hogy mást is írni akartam. Móric akaratlan elindított valamit, én pedig tovább vittem azzal, hogy egy nap bekopogtam a szerkesztőség ajtaján. Ez is egy olyan dolog volt, amit senkivel nem beszélhettem meg, mióta a legjobb barátom maga se kíváncsi rá.
Betti kérdése több, mint kiváló. Azt mondanám: nem tudom, de ez a két szó ritkán és nehezen, hagyja el a számat, így aztán csak aprón széttárom karjaimat. - Úgy hiszi, hogy nem kellene így tennem, mert… szóval nem mindig volt rendes velem az illető és Hunor ezt tudja. Az, hogy utána mi és hogyan történt, arról nem tud nekem pedig lassan kihull a hajam a folyamatos magyarázkodástól – ködösen hathat Bettinek, de őszintén hálás vagyok neki, amiért csak ennyit is elmondhattam. Hunor nagyon fontos nekem és nyomja a mellkasomat a helyzet, amibe kerültünk. Mégis, úgy érzem Bettinek igaza van, akkor is, ha meglep: ő is így gondolja. Apró mosolyom jelzi számára mit gondolok. - Nem szeretnélek belekeverni. Biztos rengeteg dolgod van, és ezt nem kérhetem tőled. Kivéve, ha van ötleted hogyan jussunk el addig, hogy újra beszélünk – az utolsó mondatot halkabban mondom ki, éppen csak felé sandítva. Felsőbb éves, tudom, ahogy azt is, hogy jövőre ötödéves lesz. Rendkívül okos lány, sokat készül és lelkiismeretes, nem gondolom, hogy épp az én problémám az, aminek fel kellene ölelnie az idejét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=833634#post833634][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.07.03. 14:09[/b][/url]

Izgatott leszek, mert ez a téma még korábban nem merült fel senkivel, pedig rendkívül fontos. Fontos tudni ki lesz belőled. Mit fogsz csinálni évtizedekig. Korábban sokáig azt mondtam Franciaországban fogok zongorát oktatni és így aztán erre a kérdésre volt egy válasz, ami egyrészt egy álom is. Majd mágus lettem, a helyzet megváltozott, most mégis előszeretettel hajtogatom, hogy ez így lesz. Könnyebb, mert a partnerem elengedi a témát és nem kell a bizonytalanságban rágódni. Határozott lánynak vallom magam. Most mégis itt a mágusjog, ami lássuk be igencsak messze áll a művészettől. Ajkamba harapva pillantok Bettire. Miért ne ismerhetném el neki? - Engem is több irány foglalkoztak. Még van idő és tulajdonképpen válthatsz akkor is, ha elsőre nem jön be a döntésed - szánom amolyan nyugtatásnak, mert ő tényleg közelebb áll hozzá, mint én.
- Nem, akkor tényleg nem olvastam tőle. Talán majd egyszer - mosolyodom el kedvesen. Természetesen sajnálom őt amiért ilyen hatalmas veszteség érte, látszik, hogy hiányzik az édesanyja, de nem szeretném, ha Betti számára a szomorúság avagy a sajnálatom kényelmetlenséget okozna. - Rendben, meg fogom kérdezni - bólintok, kezem lendül magam mellé és a határidőnaplóm heti teendőihez hatalmas betűkkel kanyarintok egy B-betűt,  majd a kezemre egy csillagot. - Hogy ne feledjem - magyarázom meg a lánynak és térünk is át Hunorra. Kiszárad a szám. Mert bármennyire bántott meg, akkor is a legjobb barátom, ahogy Bettinek is. - Tudom, hogy rossz kedve van, Betti. Azért sem értem, hogy mire várunk? Tapsra? Nem érzem úgy, hogy nekem kellene odasétálni hozzá, de aggódom érte. Azért Diana feltámadását akkor sem várom meg, de még húznám - dőlök hátra. Hangom nem emeltem fel, csak néhol élesebb, ami nem is neki szól, hanem a durcás barátomnak, meg nekem. - Bocsánat - döntöm felé a fejemet. - Nem akartam hőbörögni - fonom össze magam előtt a karomat. - Rendes tőled, hogy segítenél - de elsőként nekem kellene átlépni a büszkeségem és tenni egy újabb próbát. Viszont igaza van és most nagyon rossz barátnak érzem magam. Mellette kell lennünk. Nem mintha ő annyira mellettem lett volna… Eldobott magától ő is. Halkan sóhajtok és Betitre nézek, mert ha ők legalább beszélnek, hátha megtudhatunk valamit a lánnyal. - Nem az a baja, hogy valakit, hanem konkrétan, hogy kit. Nem volt mellettem, nem tud nagyon sok mindenről és a sztereotípiák szerint el lett minden könyvelben a fejében - forgatom a szemem, majd térdemre simulnak kezeim. - Nem is ez a lényeg, hanem ahogy észrevettem magát is sztereotípiák szerint határozza meg. Azt hiszi van vele valami baj, Betti. És annyira ellentétek ő és a másik, hogy Hunor nem is tudom.. összehasonlítja magát vele? Úgy hangzott - tárom szét a karom, mert annyira megszeppentem, ahogy leteremtett akkor, csoda, hogy ezek elnyerték a figyelmemet. - Ha beszélnél vele, ezeket nem árt tudnod - nem is biztos, hogy máskülönben elmeséltem volna. Viszont ha Betti beszél vele, utána én is megpróbálhatom, ha magától nem somfordál oda hozzám. Tényleg fontos nekem. Csakhogy el is mondtam neki, és akkor is mit kaptam: hagyjuk. Akkor hagyja, ha majd úgy dönt, hogy nem "hagyná" akkor tudja hol talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=835094#post835094][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.07.31. 20:16[/b][/url]

Annyira rengeteget tud jelenteni, hogy mennyire ismered a másikat, hogy az elképesztő. Már akár az első találkozások alkalmával is. Pocsék emberismerőnek tartom magam, mert mindig igyekszem leolvasni a jeleket, cseppet sem értem az emberi érzelmek kavalkádját. Magamban sem, másokon sem. Mindig arra próbálok hagyatkozni amit eszem diktál, amit logikusnak látok, az pedig sűrűn igen fekete-fehér világot varázsol. Kevesen tudják beszínesíteni. Az a helyzet, hogy Hunor ezen kevesek közé tartozik, a szőkeség, aki miatt most Bettivel is itt ücsörgünk. Nem ismerem Harmat Bettit, de szívesen megtudnék róla többet, mert jobban hasonlítunk egymásra, mint én azt eleinte gondoltam volna. Őszintén mosolygok rá, ami ahogy neki, úgy nekem is folyamatosan tünedezik el. Bonyolult tinédzser barátságok. Még egy dolog, amihez nem értek annyira, mint szeretnék.
- Így gondolod? - kérdezek vissza, halkan sóhajtanék, de nem engedem meg magamnak. Inkább tisztábban felvázolom a dolgokat. Reakciójára csak bólintok és folytatom a beszédet, mintha kötelező lennem mondanom és mondanom, különben átkot szór rám. Remek. Kőszegi Róza Amélia és a szociális élet negyvedezredik rész. Csak bólogatni tudok arra, hogy mindig is utálta a sztereotípiákat. Velem sincs ez másképp és szerintem sokakkal, ugyanis mindenki be van valahogy skatulyázva, fel van címkézve. Erről beszélgettem Darya-val is és Hunorral is már első évben. Azt hittem itt nem lesz olyan komoly, mint a kugli suliban volt, de tévedtem. A varázslók és boszorkányok csak taktikusabbak és bár keménynek mutatom magam, sokkal könnyebben sértődök meg.
- Nem tudom mit érez, mert nem mondta el. Egy nagyjukkal ott hagyott - válaszolom automatikusan és bár úgy tűnhet nem gondoltam át, ki akartam mondani. Ki, mert senki mást nem érdekelheti és én elhiszem, hogy Bettit igen. Beszélnie kell Hunorral, ha egyszer engem kerül. Idióta az is. - Nem gondolhatja, hogy rosszabb. Azt hiszi, hogy aki tetszik a csúnya gonosz csábító, de nem ez a lényeg jelenleg - másra kell fókuszálnunk. Abban pedig biztos vagyok, hogy nem lehet Móric a rossz a történetben, mert akármilyen is, soha nem hagyott ott, mikor olyan téma merült fel köztünk. Akkor úgy éreztem, valahogy érti milyen vagyok, talán ezért is mertem megbízni benne, fogalmam sincs, nem értem magamat sem. De Hunorban is bíztam. Aki meg sem hallgatott, csak ott hagyott és még csak meg sem próbált megérteni. Nehéz ezen túllendülni, pedig az lenne az okosabb. Ezek után Betti mondatára hátrébb vetem a fejem.
- Ki fogunk találni valamit - bólintok végül és a visszatartott sóhajomat is kiengedem. A füzetem szélét pörgetem ujjaimmal. - A tanulmányaiban is segíteni kell majd. Pocsék az órákon, folyamatosan leszerepel - ezt Betti nem tudhatja, nem az évfolyamtársunk, de amit Hunor csinál a végén az évfolyamába kerülhet. - És, ha már itt tartunk a mágusjogom is borulhat, ha nem kezdek bele lassan - komolyan mondom, de a végére apró mosolyt küldök a barna felé. - Tanuljunk - biccentek a holmijára, majd fordulok sajátomhoz és folytatom a jogszabályok csodálatos kavalkádját kibogozni.