Lucas
Ugyan Bence eléggé letolta már egyszer az erdőben kódorgásért, és meg is gyűlt akkor a bajuk némi doxy-val, de Lili nem tehetett róla, nem volt épp megfontolt lány. Nem gondolta túl a dolgokat, és ritkán számolt esetleges következményekkel. Mindig azt csinálta, amiben kedvét lelte, és most is, bár felmerült benne, hogy háztársa bizonyára jól rászólna, amiért ide tart, rendületlenül trappolt a rügyező virágokat, tócsákat kerülgetve, meg persze a jóval komolyabb akadályt képző fákat is, amik bár nagyon barátságosnak tűntek a késő délelőtti fényben, a levitás úgy okoskodott, hogy fájna, ha figyelmetlenségében nullára redukálná a távolságot köztük és az arca között.
Szóval igyekezett az orra elé, és alá is nézni, mert szép cipő volt rajta, és egy karambol valószínűleg felborulással járna, és úgy harisnyája, és szoknyája is sárossá válna. Kapucnis kabátja, melyet azért felvett, mert még nem volt igazán meleg, legalább olyan anyagból volt, amiből könnyen kijött a dzsuva, de minden mást túlságosan is féltett.
Elvégre új év, új Lili volt, aki már nem csupán a sminkeléssel kezdett kicsit jobban és többet foglalkozni, de az öltözködéssel is. Eddig csak magára kapta, ami épp a kezébe került, de most már tudatosan igyekezett csinos lenni. A haját sem csak összefogta egy sima lófarokba, néha csatokat, fonatokat "varázsolt" bele, egyszóval foglalkozott a külsejével.
És hogy mégis miért volt mégis az erdő közepén? Mert úgy volt, hogy találkozik a réten pár barátnőjével, de azok valamiért nem jöttek el. Erre a normális reakció persze az lett volna, hogy Lili fogja magát, és visszamegy a kastélyba, de kellemes volt az idő, ha kicsit hűs is, meg szeles, szóval ha már kint volt, úgy döntött, sétál egyet.
Nem merészkedett mélyre, még látta a kiutat a mögötte összezáródó törzsek közt, mikor észrevett egy építményt az ég felé nyúló erdőlakók ágai közt. Egy faház volt, hangulatos kis menedék, és Lilkónak természetesen nyomban fel is csillant a szeme. Hallott már iskolatársaitól erről a helyről, de nem is remélte, hogy véletlenül belebotlik ma.
Gyorsan fel is mászott, hogy megnézze belülről is, és izgatottságában fel sem tűnt neki, hogy a fák koronái közt már nem szűrődik be annyi fény, és valahol a távolban meg is dörren az ég. Elég sokáig nézelődött odabent, hogy lassan szemerkélni kezdjen odakint az eső.
