Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Olyan érzelmek kavarognak benne, melyeket már nagyon régen nem éreztem. Vagyis úgy a pontos, hogy van köztük olyan, melyről azt hittem, hogy eltűnt valahol. Az idegesség sajnos jól ismert  érzés,  mint ahogy a lila foltok okozta kelletlenség is. Nem tudok mit kezdeni magammal. Őszintén szólva néha eszembe jut Denis, az, hogy lelépett, nem tudtam megállítani, ami pedig egy újabb kudarc számomra. Utálom a kudarcot és azt az érzést ami vele jár. Dühös vagyok magamra és Denisre is. Mivel a szobánkban kész csaj buli jött össze, amire én nem voltam vevő, így valami nyugis helyet mentem keresni. Megyek amerre a lábam visz, benyitok mindenhova, de sehol sincs üres hely. Káromkodom magamban, majd benyitok a társalgóba. Úgy fest, hogy üres a szoba, így bemegyek és becsukom magam mögött az ajtót. Beljebb lépkedek és ekkor veszem észre, hogy valaki mégis van idebent. Méregetem egy kicsit. Ismerősnek tűnik, majd össze is rakom a képet.
- Szia hó gömbös lány! Hát beléd meg mi ütött? – lépek közelebb hozzá. Van lelkem, bármennyire is hihetetlen, valamint nagyon nehezen viselem a síró embereket. Ő márpedig eléggé egyértelmű, hogy nem túl boldog. Látom, ahogy remeg a sírás miatt, hiába temette fejét egy párnába.
- Mi van az emberekkel, hogy mostanában mindenki sír? Denis, most ő… Hócipőm… - aztán kapcsolok, hogy ezeket, mind hangosan mondtam ki. Nekiállhatnék mentegetőzni, de akkor lehet még rosszabbul jönnék ki belőle, na meg az nem az én pályám. Leülök a leányzó mellé, majd elveszem tőle a párnát.
- Na mesélj… Ki bántott? - arcomra erőltetek egy mosolyt, majd nagy szemekkel pislogok rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Az érzések, amik bennem vannak, folyamatosan kavarognak, olyan megállíthatatlanul, mintha az lenne a céljuk, hogy teljesen felforgassák a gyomrom, és elhányjam magam. Will nagyon kedves volt velem, és amikor este megkérdeztem, hogy jobb lenne-e, ha inkább elmennék máshova, úgy nézett rám, mintha őrült lennék. Az elmúlt hónapokban egy másik család részévé váltam, és olyan könnyen, hogy szinte észre se vettem. Maga a tény, hogy egy családdal étkezem, eljárok vásárolni vagy sétálni velük, Codyval játszom, és sokszor az én ölemben alszik el, olyan dolgok, amiket azt hittem sohasem tapasztalok meg, és amiket nem akartam elengedni. De a bátyám majdnem megölte a húgukat, és ez nem olyan dolog, amin ennyire könnyen túl lehet lendülni. Vagyis, remélem, hogy csak majdnem, hiszen még mindig nem tudunk semmit.
A saját gondolataimba temetkezve nem hallom azt, hogy valaki bejön, csak amikor a párnát húzza el tőlem. Reménykedek és félek is, hogy Will az, megígértem neki, hogy nem erőltetem meg magam feleslegesen, de mégsem tudok ennek megfelelni, hiszen borzalmas ez az egész. Felnézek arra, aki elvette a párnámat, és nem Willt látom, hanem egy lányt, akit  be tudok azonosítani, hiszen, mindenkit, akivel találkoztam eddig, felírtam a naplómba. Írtam róluk, így tudtam, hogy ki ő. A hógömbös lány, aki nem is akarta megvenni a gömböt, amit én aztán megvettem, és ami azóta is otthon néz rám vissza. Norinának tetszett a gömb, azt mondta, örül, hogy végre elkezdem díszíteni a környezetem.
- A nővérem kórházban van, és nagyon rossz az állapota.
Mondom végül csendesen szipogva, zsebkendőt véve elő a pulóveremből. Kifújom az orrom, megtörlöm a szemem, és nem tudom, hogy mit kell ilyenkor tenni vagy mondani, általában miattam aggódnak, és most én aggódok valami más miatt. Ez még új.
- Idegesítettem a bátyámat, így inkább eljöttem, hogy ne zavarjam, amíg várjuk a híreket.
Mivel hivatalosan azt mondtuk mindenkinek, hogy Will egyik testvére vagyok, ezért nem mondhatom azt, hogy a bátyám kishíján megölte a lányt, akinek a ruháit hordom és akinek a testvérénél lakok, mert megszöktem otthonról. Remélem ettől a kis színjátéktól nem lesz tudathasadásom, mert még a végén letagadhatatlan leszek a Brightmore-ok között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Igen, ezek azok a dolgok, melyekkel nem tudok mit kezdeni. Sajnálom, együtt érzek, tudom, hogy rossz, de képtelen vagyom normális ember módjára együtt érezni. Sajnos én már csak ilyen elcse***tt vagyok. Egy ideig csak csendben hallgatok és próbálom kitalálni, hogy mit is kellene most mondanom vagy tennem. Megölelgetni nem fogom, se megsimogatni vagy egyéb ilyen cselekményt elkövetni ellene. Egy teljesen idegen lányról beszélünk, de még a közeli ismerőseimet sem szívesen ölelgetem.
- Mi történt vele? – kérdem, mivel jobb nem jut az eszembe. Mivel így hátha okosabb leszek, talán képes leszek valami értelmes reakciót is kifacsarni magamból. Nem tudom, hogy ki a bátyja. Itt vagyok már négy éve, de nem sok mindenkit ismerek. Én inkább megvagyok a magam kis világában, ahova nagyon nehezen engedek be bárkit is. Névről lehet, hogy rémlene, lehet arcot is tudnék kötni hozzá, de még ez sem biztos.
- Figyelj, biztos jól lesz majd, bár amennyire össze vagy itt törve még én sem hiszem el amit mondok. – közlöm vele, és újra megállapítom, hogy nem én vagyok a legjobb vigasztaló. Törökülésbe helyezkedek a kanapén úgy, hogy szembe legyek a leányzóval, akinek nem emlékszem a nevére. Bemutatkozott egyáltalán? Én bemutatkoztam? Fene se emlékszik rá. Úgy ragadt meg, hogy ő a gömbös lány, a kis cuki. Egyébként tényleg nagyon kis cuki feje van, olyan szerethető. Úgy fest a cuki külső olyan belsőt takar, mint amire számítottam is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

ANNIE
a téli szünet előtti utolsó tanítási nap | x


Különös, hogy nem tudja, pontosan micsoda a hopphálózat. Azt hittem, csak a nevét felejtette el, erre kiderül, hogy azt sem tudja, min keresztül utazunk. Viszont durvaságnak érezném rákérdezni, mugli környezetben nőtt-e, hogy ennyire nincs képben. Dehát csomó varázsló ismerőse van. Vagy ők hirtelen lettek? Na majd egyszer kiderítem. De nem most.
- Nem - nevetek kicsit a lyukas ötleten.
- Kandallóba lépünk - kezdek a magyarázatomba, amihez kihúzom a kezem a tarkóm alól, hogy nekiláthassak a gesztikulálásnak, mutogatásnak.
- Van egy por, amit magunk alá kell hintenünk, miután kimondtuk a nevét annak a helynek, ahova szeretni mennénk - tárom elé a teljes folyamatot.
- Vigyázni kell, hogy érthetően ejtsd, különben nagy baj lehet belőle - teszem hozzá a teljesség kedvéért. Megnyugtatom ezután afelől, hogy a bácsikám nem fog rá megharagudni. Meg senkire. Szerintem ma is csak későn jön, úgyhogy semmi gond azzal, ha én még máshol lődörgök. A fát meg elvileg csak holnap díszítjük úgyis.
Pompásan hangzik a forrócsokis ötlet. Ezt megosztom vele is. Aztán mostmár lassan felülök. Odanyúlok még kicsit a szememhez, mert alig akarom elhinni, hogy már rendben is van. Váltunk még pár szót, aztán elbúcsúzunk. Kellemes ünnepeket kívánunk egymásnak és én elindulok kifelé a gyengélkedőről. De azért párszor még visszanézek menet közben a lányra, akivel jól össze is akad a tekintetünk néhányszor és ilyenkor összemosolygunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem nehéz Payne-nek mondani magam. Az elmúlt hónapokban inkább váltam azzá, mint ami Brightmore-ként voltam. Végre egy élő, lélegző emberré lettem, akire ráugrik egy mókus, megölel egy fát, vagy akit meg akarnak dobni hógolyóval. Az elmúlt időszak olyan sokat adott nekem, hogy azt nem tudom, hogy életem során még valaha viszonozni tudom-e. Tick-Tock, ugyebár. Denis már tudja, hogy ki vagyok, de Denis elment, ki tudja meddig nem lesz itt, és nem akarom megbonyolítani a helyzetet. Will kérdezte, hogy mit szeretnék, én pedig Willtől, hogy szeretné-e, ha elmennék. Nem sértődtem volna meg, ha azt mondja, igen, hiszen az én bátyám az, aki majdnem megölte az ő húgát, és talán az egész még nehezebbé vált, amikor Will átkarolt, és azt mondta, nem lesz semmi baj. A kezeink a szőr húzódott a testvéreink ráalvadt vérétől, akik közül csak az egyik sétált el a saját lábán, ám ő, mégis engem vigasztalt, sőt, próbálta oldani a feszültséget is, ahogy azt mondta, Cath és Denis olyanok, mint egy olaszos temperamentumú házaspár, ez most egy kicsit hevesebb időszak az életükben. Will mindenkit szeret, mindenkit megért, mindenkit megment, nem tudom, hogy csinálja, nem értem.
- Rossz helyen volt, rossz időben és betört a feje.
Felelem végül csendesen szipogva. Csak ennyit szabad mondanom, mert mi sem tudjuk, hogy mi lesz ebből az egészből. Gondolom minden azon múlik, hogy mi lesz Cath sorsa. Nem akarom, hogy bármi is legyen, azt akarom, hogy ez az egész ne történjen meg. Az én hibám, én nem mertem elmondani Denisnek, hogy ki vagyok, én táncoltam vissza, és én köteleztem rá a legjobb barátját arra, hogy hazudjon neki. Ha meghal, minden lerombolódik, Denis engem is gyűlölni fog, mert miattam történt.
- Nincs kedved valami másról beszélgetni?
Kérdezem szipogva, újabb zsebkendőt előhúzva. Elég a belső önmarcangolásom, nem kell még szóban is. Mindenki annyira véd, hogy az már szinte ijesztő, és lelkiismeretfurdalást is okoz.
- Mi volt ma az ebéd?
Teszem fel a legbugyutább kérdést, ami csak eszembe jut, és ami remélem el is tereli a gondokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Felszisszenek, mikor elmondja, hogy mi is történt a nővérével. Sose tört még be a fejem, de gyanítom, hogy nem egy túl kellemes érzés. Akaratlanul fejemhez érek, beletúrok hajamba és kicsit megvakargatom a fejbőrömet. Szerencsére azonban a leányzó nem várja el, hogy hosszas eszmecserét folytassunk a tragédiáról mely érte.
- Hál’ Isten! – csúszik ki a számon véletlenül, megkönnyebbülök. Amúgy se menne túl jól a kis lelkének ápolása, abban sajnos nem vagyok jó. Igaz, most is minden tőlem telhetőt megtettem, de csak ennyire futotta. Még az se jut eszembe, hogy adjak egy zsebkendőt neki, pedig a farzsebem tele van velük, mivel elég rendesen megfáztam múltkor.  Tüsszentek egyet, majd még egyet és még nagyjából ötöt egymás után. Közben kissé megemelkedem és kihúzok egy zsebkendőt, elfordulok majd nem túl nőiesen de orrot fújok.
- Bocsánat! – fordulok vissza felé, majd a feltett kérdésére is válaszolok. – Hát azt sajnos nem tudom, mert nem ebédeltem ma. Ezt az étkezést sokszor kihagyom, bár most így meg tudnék enni egy jó pizzát. – egy mosolyt erőltetek arcomra, mely furcsa mód eléggé őszintének hat. Egyébként nem ok nélkül jutott eszembe a pizza, ugyanis a cuki, de fura nevű fiú is könnyen megeshet, hogy ott van. Fiú... férfi. Tudom, hogy esélyem sincs nála, felfogtam, de attól még annyira édes, hogy belehalok.
- Te nem ennél egyet őőőő….? – kérem a leányzótól, majd végigfut az agyamon, hogy nem is tudom mi a neve. Érzem, ahogy picit elpirulok, de reménykedem, hogy befejezi majd helyettem a mondatot. Gáz vagyok! Kicsit hátrébb csúszok, mivel már nem igényli valószínűleg a közelséget, bár lehet eddig sem tette, csak én gondoltam azt. Mivel én is nehezen viselem, ha mások túl közel vannak hozzám, számomra is sokkal komfortosabb, ha megtartom a tisztes távolságot. Így már a tenyerem se izzad.
- Egyébként te ide jársz? Nem rémlik, hogy láttalak volna itt a suliba. – kérdem tőle, majd fejemet hátradöntöm a támlának és úgy nézek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Annie.
Segítek neki felpillantva rá. Nem haragszom azért, amiért örül, hogy témát módosítottunk. Nem szívesen beszélgetek erről, mert éppen elég sokkoló volt a tegnap, a vér látványa. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd pont Denis vérén csúszom el. Tudom, hogy elment, Will ezt is elmondta, és csak remélem, hogy nem a szüleinkhez indult. Nem akarom, hogy bajuk essen, éppen elég zűrt okoztam már így is, a létezésemmel.
- Nem mutatkoztunk be az első találkozásunkkor, így én sem tudom a te neved.
Segítem ki, egy kicsit kiszélesítve gyér mosolyomat. Egy másik zsebkendővel a szemem alatt felitatom a könnyeimet. Amióta a sminkelést is gyakorlom, mindig olyan holmikat kapok, amit szupertartósak, ugyanis az elején elég sokszor lettem pandaszerű, attól, hogy bekönnyezett a szemem. Azóta csak olyanokat használok, amire azt mondják, nem lesz baj vele. Szeretnék jól kinézni, nem akarom, hogy az emberek szemében egyből megjelenjen a sajnálat, mert látják rajtam, hogy nem vagyok egészséges, így ezekkel a kozmetikumokkal sokkal jobban hasonlítok olyanokra, akik feje felett nem lóg a halál kaszája, és az apró zsinór, ami még tartja, bármikor elszakadhat.
- Will azt kérte, hogy maradjak ezen a folyosón, tudod, ha valamit hallunk, akkor egyből megyünk is be. Csak már nagyon nem szerettem volna a gyengélkedőn ülni.
Sokat vagyok kórházban, így ha nem is zavar a hely, a szagok, a tisztaság, azért igyekszem kerülni, mert az összes rossz emlékem előjön. A másik pedig, hogy nem tudtam Will közelében lenni. Ő kedves velem, annak ellenére, amit Denis tett. Reggelire amerikai palacsintát sütött nekem, és még ki is díszítette, hogy mosolyogjon. Hogy lehet egyáltalán így Will közelében lenni? Szerintem sehogy.
- Nem, én csak eljöttem meglátogatni a testvéreimet, és így lakom a bátyámnál. Magántanuló vagyok.
Féligazság, mivel csak egy testvéremet jöttem meglátogatni, és nem a bátyámnál lakom, hanem a gyógyítónál, aki adott egy szobát, és egy kicsit más életet, mint ami eddig volt, hogy találkozhassam a bátyámmal, aki viszont nincs itt. Ennyit arról, hogy én sosem hazudok. Amúgy sosem, csak ebben az egyben, de ebben muszáj, főleg az adott körülmények között.
- Miért nem szoktál ebédelni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A lány besegít és így végre megtudom, hogy mi is a becses neve. Biccentek egyet, ezzel nyugtázva a dolgot, majd fejemben folyamatosan ismétlem,hátha így megragad. Sajnos a névmemóriám szörnyű, sőt még annál is rosszabb. De megnyugszom, mikor kiderül, hogy most nem velem van a gáz, hanem a bemutatkozás el is maradt. Egy nagyot sóhajtok a lány mondata után.
- Szendrey Adél néven futok, de jobban szeretem, ha Lédának hívnak. – azt nem kezdem el ecsetelni, hogy ennek az az oka, hogy apa mindig Adélnak, míg anya Lédának hívott. Az valahogy sokkal dallamosabb és szebb. Arról pedig nem is beszélve, hogy Ady egyik nagy szerelme is Léda volt, Ady pedig az egyik kedvenc költőm. Mondjuk nem előzi meg Arany Jánost, de elég szorosan fej-fej mellett haladnak. Meg lenne még  pár költő, aki fel tudnék sorolni. Szóval igen, szeretem az irodalmat, a költészetet.
A leányzó nem annyira beszédes, mint legutóbb, de még így is készségesen válaszol és kérdez és mesél. Megtudok néhány fontosnak mondható dolgot róla, illetve a helyzetéről, amikre én csak lelkesen biccentek néhányat. Nem nagyon tudok mit mondani ezekre a dolgokra, mivel nem ismerem a pontos történetet. Olykor butus mód mosolygok egyet, de érzem, hogy meg kellene szólalnom, szóval megerőltetem magam.
- Hát megértem, hogy nem szeretsz a gyengélkedőn lenni. Engem biztos frusztrálna a betegek látványa, még ha nincsenek is sokan. – közlöm, majd kicsit megvonom a vállam. Aztán végül eljutunk az étkezési szokásaimhoz. Elmosolyodom.
- Hát igazság szerint mindig elfelejtem, hogy már annyi az idő és lekések róla. De van, hogy szimplán nem tetszik az adott menü vagy nem vagyok éhes. Egyébként mi lett a hó gömb sorsa? –
Nem nagyon tudom, hogy miről is tudnék beszélgetni egy idegennel, de nem fogom itt hagyni, az eléggé lelketlen dolog lenne.

Egy ideig még elidőzünk és beszélgetünk vele, de egy idő után kezdet kellemeltlen lenni a dolog. Ezt mindketten éreztük, szóval hamarosan távozóra fogtam, és Anniet otthagytam egyedül. Azért remélem, hogy már jobb a hangulata egy fokkal. Elbattyogtam a szobámig, majd elmerültem egy újabb könyv rejtelmeibe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Szépvölgyi Richárd

A helyiség levegője hidegnek és száraznak hat számára. Bár öntudatlan állapotában nem tudatosul benne, mi történik a szervezetével. Életműködéseinek ritmusa megváltozik, mérséketlen lassul ugyan, de épp eléggé, hogy a ritmushoz szokott test tiltakozzon ellene. Bőre érintésre hűvösebbnek hat, vérnyomása alacsony, koponyájának hátsó szekciójára ismeretlen erő fejt ki enyhe nyomást - ez a megfoghatatlan prés pedig nem engedi a tudatának, hogy kitisztuljon, visszarántja egy felszínes alvási fázis annál mélyebb mocsarába. Nem hallja az alkimista hangját sem, s bármennyire örülne, ha ezt tudná, hogy lehetséges előidézni ezt a létállapotot, ez most csak újabb lehetőséget vesz el az éberség visszanyerésétől.
A szeme nyitva, talán valamiféle összeszedetlen gondolatmenet is lassan végiggördül benne, de nem kapcsolódik össze az éber tudattal. A nappali és éjjeli ember közti átmeneti pont ez, mikor lenyomjuk a reggeli ébresztőt, de később nem emlékszünk rá. Mikor a reggeli csengetésre ajtót nyitunk valakinek, de még az álombeli gondolatmenetet folytatjuk szóban. Cselekvés, amely mögött áll valami szándék, ami hozzánk tartozik, de a nappal fényénél nem tudjuk felidézni azt.
Érzékeli, ahogy fölé hajolnak, ebből a közelségből hallani a ruha szövetének sűrlódását, megérzi, ahogy kissé besüpped a matrac széle. Ép karjával reflexszerűen nyúl ki abba az irányba, megragadva Richárd karját. Szorítása nem erős, könnyedén ki lehetne húzódni belőle. Egészen addig, míg a tapintás új érzékelésének hála meg nem érzi a másik jóval magasabb testhőjét. A hidegnek érzékelt szobában, azon a szűk négyzetméteren, amely elérhető távolságban van számára, a fiú bőre a legmelegebb pont, s ahogy ezt az információt adaptálja, ujjai szorosabbra fonódnak. Fogása határozottabb lesz, majd egy teljesen váratlan mozdulattal rántja maga felé a gyógyító tanoncot, a hirtelenség végett valószínűleg kibillentve az egyensúlyából. Merthogy.. ha ez sikerül, a mozdulatsor folytatása talán még váratlanabb - Weiler Dante jellemét, előéletét, habitusát ismerve bárki erőszakra, fájdalomra számítana a rántásból, azonban mindössze annyi történik, hogy maga mellé húzza az aeromágust.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ketten cipelnek fel a gyengélkedőre, ezt is csak a két kézből tudom, amik támogatnak. A könnyeim patakokban folynak, és a fájdalom nem akar szűnni.
Én mondtam, hogy hülyeség lenne engem kviddicsre buzdítani. Megmondták, hogy a lábam miatt már nem csinálhatok akármit, hogy a mozgás koordinációmnak is annyi, erre mégis felpattantam a seprűre. Miért? Mert nem akartam csalódást okozni senkinek, és egy pillanatra elhittem, talán még be is kerülnék a csapatba.
De nem, nem elég, hogy úgy zúgtam le a seprűről, hogy azt öröm volt nézni, még nem is olyan alacsonyról, a lábam érte először a földet, és megint hallottam a reccsenést. A fájdalom mellett még aggódik is. Nem akarok tolószéket, meg egy lábat, és megesküszöm Merlinre, ha ezt helyre tudják nekem pofozni, sétálni is csak lassan fogok.
Persze sok kérdő, meg sajnálkozó tekintet is elkísér utamon. Nyilván nem minden nap lehet látni az ablakból, ilyen kiváló zuhanást. Valahogy nem tudok törődni velük, a számat harapdálom, hogy ne ordítsak fel, vagy kezdjek el zokogni, pedig mennyire ezt tenném. A gyengélkedő ajtaja viszont nyílik, és először a mellém szegődött kneazlet látom meg a könnyfátylon keresztül. Nem tudom, mennyire szabad itt bent lennie, de kicsit elfog a nyugalom, persze az értetlenség mellett, hogy mit keres mégis itt. Utána kéne néznem, hogy működnek őt.
A cica sok vizet nem zavar különben. Az ágy tövében nyaldossa mancsait, de látszik rajta, hogy nem hajlandó tágítani mellőlem. Nagyon szeretem, annak ellenére, hogy nevet még nem sikerült adnom neki.
Letesznek az ágyra, legalább is halványan érzékelem. Aztán az ajtó már csukódik is utánuk, én meg csak várok. Főleg arra, hogy elapadjanak a könnyeim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Papírmunka. Nem is bánom ma annyira, mint hittem, hogy fogom. Szépen lassan minden a helyére kerül, és olyan lesz, mintha sosem lett volna sehol se kiesés, se átszerveződés. Több időt kellene otthon lennem, de tudtuk, hogy ha ez a pillanat eljön, akkor a dolgok áthárulnak Norinára. Igyekszem könnyíteni őt, és átvenni terheket, de jelenleg úgy érzem, hogy ha még valamit felveszek, elúszok. Amikor a egész projektet elkezdtem, még csak Chris-re kellett figyelnem, hogy ne ölje meg magát. Ma már ott van Annie és Cath is, ráadásul az apám agymenése is rátett egyet erre az egészre. Éppen egy hosszútávú szerződést bogarászok át, két önéletrajz között levezetésként, amikor nyílik az ajtóm, és a belépő röviden tájékoztat, hogy mi történt. Nem késlekedem, azonnal felkelek, és kilépek az iroda nyugalmából.
- Kösz.
Pillantok a csukódó ajtóra, mert a srác, aki szólt, le is lépett. Jó kis banda ez, minden van bennük, csak nagyon mélyen titkolják. Közelebb lépek a beteghez, és akkor látom meg a kneazle-t. Nem szólok egy szót sem, amennyi minden és mindenki megfordul itt, belefér. Vagy legalábbis valami olyasmi. Tiszta állatok, sőt, az állatok sokszor sokkal tisztábbak, mint az emberek. Egy fiola tartalmát pohárba töltöm, hozzá vizet öntök, az ital színe élénk rózsaszínre vált. Sára fejét megemelve finoman megitatom. Semmi különös, csak egy kis nyugtató ital.
- Kérlek, meséld el, mi történt.
Fordulok hozzá kedvesen, miközben elkezdem átvizsgálni a testét. A fiú, aki hozta, mondott valamit, de annyira nem pontosat, meg látszott, hogy feszeng is. Inkább tőle akarom hallani. Mondjuk lehet, hogy az a legnagyobb baj, hogy ő egy Várffy lány, nyilván Robival senki sem akar kekeckedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem tudom hogy hogy nem szoktam még meg a törött kezemet, de ma reggel kaptam egy kisebb szívinfarktust hogy úr isten mi történt a kezemmel? Jó, jó félálomban voltam, de akkor is nem tudom hogy nem jöttem rá hogy eltörtem a korcsolyapályán.
És mai csodás délután megszületett a fejemben hogy hát de rég jártam a társalgóban, megnézem nem-e robbant fel vagy építették át. Vagy nem-e lett a helyén Csokiánia. Az milyen király lenne már! Csak úgy gyanútlanul besétálnának a diákok, aztán a csoki mennyországba találnák magukat. Bárcsak ez történne!
De mikor belépek, akkor ugyan olyan minden, mint mikor legutóbb itt jártam. Pedig már tökre beleéltem magam abba, hogy a csodás álombolygóm vár itt! Bár ki tudja, lehet hogy majd mikor bemegyek valahova máshova, akkor ott lesz! Nem lehet tudni előre! Ki tudja, lehet hogy ha leülök valahová, akkor jelenik meg Csokiánia.
Leülök, de nem termek az álombolygómon. Nem baj, addig is itt maradok a valóságban, valós emberek között akik nem engedik hogy megegyék őket. Remélem nem engedik, mert az azért elég para lenne.
Az egész helyiségben alig vagyunk. Pedig azért szoktak itt lenni ha jól emlékszem! Gondoltam egye fene odamegyek egy egész szimpatikus leányzóhoz.
- Szia! - mondom hatalmas vigyorral az arcomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mostanság elég eseménytelenül teltek a napjaim és tele tanulással. A Navine nagyját sikerült megismernem, de a testvéremen kívül még mindig elég magányosnak éreztem itt magam. Valahogy arra számítottam, hogyha ott hagyom a szülői házat, akkor végre jobban fogom érezni magam és önállosulhatok, de nem azt kaptam, amire számítottam. A házbéliek nagyon befogadóak voltak, de egyelőre nem sikerült szert tennem olyan emberre, akivel mindent átbeszélhetek, megoszthatom a titkaimat, a gondolataimat stb. Nem is erőltettem persze a dolgot. Mindig nagyon felvillanyozott, amikor a tesómmal talizhattam, olyankor végre úgy éreztem, hogy a családommal vagyok és nem vagyok magamra utalva. Ezen a napon is sokat kellett tanulnom, úgyhogy elhatároztam, hogy kicsit kiszellőztetettem a fejemet egy tábla csoki társaságában. Az utam egyenesen a társalgóba vezetett, leültem egy szimpatikus helyre és elkezdtem majszolni a csokimat. Egy fekete nadrágot viseltem világoskék pulóverrel és fekete magasszárú csizmával. A hajamat kiengedve hagytam, gondosan megfésülve. Nagyon meglepődtem, amikor egy ismeretlen diák odajött hozzám, hiszen általában senki sem kereste a társaságomat.
- Öhm... szia? - kérdeztem vissza. Kicsit cikin éreztem magam, talán a pirosság is megjelent az arcomon, hiszen egyáltalán nem számítottam társaságra.
- Kérsz csokit? - nyújtottam felé a tábla csokimat, amelyből alig ettem még valamit. Talán ez a gesztus elfeledteti vele, hogy ilyen bénán viselkedtem, legalábbis ebben reménykedtem. Közben egy kínos mosolyt ejtettem társalkodó partnerem felé, még sose voltam ennyire zavarban, mint most, igazából nem is tudtam, hogy mire fel viselkedtem ilyen furán. Végül is benne volt a pakliban, hogy bárki megszólíthat és odaülhet hozzám a társalgóban, csak nem voltam erre felkészülve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Gondolatban még ezen a kérdezve köszönésén kuncogok egy aprót, de hangosan nem, nem szeretném megsérteni. Félreértés ne essék, szerintem aranyos volt.
Mikor megkérdezi, hogy kérek-e csokit három másodpercig gondolkodok. Lehet nem kéne, mert már így is elég felesleg van rajtam... de egy kocka nem árthat. Nem, egy kocka sosem árt. Vagy árt? Vajon mennyi csoki lehet egy kockában? Hát nyilván egy kocka, de hogyha megolvasztanánk, és egy felületre kennénk akkor mekkora területre kenhetnénk rá hogy egyenletesen legyen mindenhol? Na jó, ezt ki fogom próbálni! Akkor, amikor szerzek csokit, és konyha közelébe jutok. Bár kicsit nagyon veszélyes vagyok a konyhában. Csak egy kicsit. Vagy inkább annyira nagyon hogy jobb ha a tűzoltók és a mentők készenlétben állnak. Sose tanulnék meg így sütni és főzni. De akkor mi lesz velem? Fagyasztott kajákból mégse élhetek majd felnőtt koromban, de még most gyerekkoromban sem! Jó, itt azok a cuki manókák főznek, egyem a (szerintem) nem létező zuzájukat olyan aranyosak! Meg olyan jókat főznek.
- Igen, kérek szépen de csak egy kockát. - vigyorgok továbbra is. Ma megint olyan egyfolytában vigyorgok kedvem van, csak tudnám hogy miért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kicsit megszeppenve láttam, hogy hirtelen erősen elkezdett gondolkodni, mit is válaszoljon. Nálam nem volt kérdés sose, ha édességhez jutottam, mindig éltem vele, de szerencsére ez nem látszott meg az alakomon. Anyáék sokszor kérdezgették, hogy hova tűnik el az a sok édesség, amiket elfogyasztottam. Hát én se tudtam erre érdemleges választ adni nekik, de hogy rajtam nem rakódott le, az biztos. Mondjuk elég sokat mozogtam, ez is biztos közrejátszott a dologban. Végül a másik diák kért egy kockát a finomságból.
- Tessék, törjél belőle amennyit gondolsz  - nyújtottam feléje a tábla csokit. Nem tudtam, hogyan reagált volna, ha én magam töröm le, valaki nem szereti, ha más hozzányúl a "részéhez" vagy finnyásabb, úgyhogy mivel nem ismertem őt, rá hagytam ezt a feladatot.
- Mondd csak, mitől van ilyen jó kedved? - kérdeztem tőle elcsodálkozva, mert feltűnt, hogy egyfolytában vigyorog.
~ Talán nyert a varázslottón? Jó jegyet kapott? Megdicsérte valaki? Shoppingolt? Mondjuk a vásárlás engem is mindig feldob. Vagy talán valami varázslat hatása alatt áll? ~
- Nekem is adhatnál abból a csodaszerből - tettem egy utalást a jó kedv lehetséges kiváltó okára visszamosolyogva. Közben én is ettem még egy kockát a csokimból. Tudtam, hogy ez is gyorsan el fog fogyni, sose tudtam megállni, hogyha édesség van előttem, ne faljam be az egészet.
- Leülhetsz ám, nem harapok... annyira - közöltem vele komoly képet vágva, majd újra elmosolyodtam. A kezére pillantva láttam, hogy valami nem stimmt, de voltam annyira jól nevelt, hogy nem kérdeztem meg tőle pár mondatnyi kommunikáció után, hogy milyen baleset történt vele. Meg valaki amúgy se szeret bizonyos dolgokról beszélni, úgyhogy gyorsan újra a csokoládéra vetettem a pillantásomat.
- Milyen kihalt ez a hely, látszik, hogy mindenki tanul vagy van jobb dolga is, mintsem hogy itt legyen. Te nem unod szét az agyad itt? - kérdeztem tőle kissé elhaló hangon. Kicsit lehangoló volt számomra, hogy egy csokoládé társaságában kellett elütnöm az időmet, úgyhogy nem is bántam idő közben lett csevegő partnerem, még az se zavart, hogy egyáltalán nem ismertem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Leszerencsétlenkedek egy kockát a csokiból, és mosolyogva megköszönöm.
- Nekem szinte mindig jó kedvem van! - vigyorgok. Nem tudom hogy miért, én így születtem. Vagy csak azért, mert mindenben a jót látom? Csak azt tudom hogy folyton jó a kedvem! Jó, azért volt már rossz kedvem, de az ritka nálam.
Leülök, de ugye... ugye nem fog megharapni? Remélem nem, nem szeretem a harapást. Kivéve a kajába harapást, mert az finom. Kivéve ha olyan a kaja, ami nem finom! Vagy csak nem ízlik. Eszembe jut hogy még be se mutatkoztunk egymásnak. Nem baj, nem baj, majd most!
- Amúúúgy Moon Jun Seo vagyok! - hát kicsit későn mutatkoztam be, nem? Nem, sosincs késő semmihez se!
- Nem unom szét, ha csak ülök itt, mert azt is szoktam, akkor se unatkozok, álmodozás a barátom. - nevetek. Nagyon jó szokott lenni egy fárasztó nap után a társalgóban álmodozni. Akkor is, ha a helyiséget beszélgetésre találták ki. Végül is, ha csak egyedül vagyok itt, akkor kivel beszéljek? Annyira ép még az eszem, hogy nem a fallal! Vagy az asztallal, esetleg a kanapéval. Az milyen fura lenne már! Hacsak nem élnek ezek. Milyen lehet egy élő kanapé? Nem akarom megtudni, szerintem attól is ugyan úgy kirázna a hideg, mint azoktól a mozgó festményektől. Hogyha a festék megszárad, akkor hogy tud mozogni? Jó, ez csak az én mugli felfogásom, erre biztos van valami varázslat, vagy varázsfesték, ecset vagy vászon, esetleg mindegyik? Nem tudom, és nem is tudom honnan tudhatnám meg. Még sose kérdeztem meg senkitől, úgyhogy ki tudja? Lehet valaki tudja!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- De jó neked! - válaszoltam neki somolyogva. Nem tudtam eldönteni, hogy ez az örökös jó kedv és mosoly csak egy álca részéről a külvilág felé vagy valóban ennyire pozitív kisugárzású és jókedélyű a beszélgetőpartnerem. Persze tudtam, hogy felesleges ezen morfondíroznom, hiszen egyáltalán nem ismertem, de azért átfutott a fejemben ez a gondolat.
- Örvendek. Dana Straw Berry - nyújtottam feléje a kezem bemutatkozásként.
- Ó, Moon mint a hold? Na, és hogy szoktak hívni? Melyik a keresztneved vagy beceneved? - kérdeztem tőle zavarosan vigyorogva. Sajnos nem tudtam eldönteni, hogy vajon melyik lehet a keresztneve, így egyelőre a "holdgyermek" becenevet adtam neki magamban, ha már benne volt a nevében az éjszaka világító égitest.
Közben eszembe jutott, hogy lehet, hogy a kézfogás nem igazán illett a képbe, mert mindenki másképp üdvözli a másikat és valakinek igénye se volt rá. Megvártam inkább, hogy reagál erre a gesztusra.
- Ó értem, akkor fantáziából nincs hiányod - utaltam az álmodozásra, miután válaszolt a kérdésemre.
- Mesélj kicsit magadról. Honnan jöttél, merre tartasz? - kérdeztem tőle sejtelmesen, miközben egy újabb kockák törtem a csokimból. Közben érdekfeszítően néztem rá, hogy lássa, valóban érdekel, amit mond, nem csak amolyan "töltsük ki az időt valamivel" stílusban nyomom a kommunikációt. A társalgóban körbenézve nem változott a helyzet, most is eléggé kihalt volt, sőt, két ember el is hagyta a helyiséget, szóval rajtunk kívül alig lézengett valaki körülöttünk. Annyira nem bántam a dolgot, mert legalább nem kellett hallgatnom mások duruzsolását és végre nyugi volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mikor odanyújtja a kezét, akkor először nem jövök rá, hogy hoppá már tizenhárom éve Magyarországon lakok és itt a kézfogás van bemutatkozásnál. De nem baj, igazán megszokhatnám már, és kézfogás.
- Szép neved van! Olyan különleges hangzása van! A Moon a vezetéknevem, a Jun Seo pedig a keresztnevem. De bárhogy szólíthatsz! - megszoktam már hogy sokan Moon-nak hívnak, azt könnyebb is megjegyezni. A keresztnevem meg olyan fura kiejtésű is. A Moon meg könnyebb, az olyan mint a hold angolul. Csak én továbbra se vagyok angol, hanem koreai! Bár ez gondolom látszik. Tudtommal az angolok nem húzott szeműek, de ki tudja? Lehet van köztük is húzott szemű. Bár annak gondolom vannak ázsiai ősei, mert azért az embernek nem lesznek csak úgy húzott szemei. Vagy nem tudom, bármi megtörténhet. Az is lehet hogy átvarázsolják mindig magukat, de amúgy meg a szemeik húzottak. Bár nem, a muglik nem tudnak továbbra se varázsolni. Azaz remélem. Ki tudja?
- Dél-Koreából jöttem, azt még nem tudom hogy merre tartok, csak azt tudom hogy Magyarországon szeretnék maradni még jó sok ideig. Te? - kicsit megkönnyebbülök, hogy kérdezett, mert ezután lehet megállt volna akkor a beszélgetés. De lehet hogy valami világmegváltó dolog eszembe jutott volna. Hát ezt már nem tudom meg soha! Maximum egy másik dimenzióban, ahol az álomvilágomban élhetek, és nem a Föld nevű bolygón. Ha lenne egy olyan dimenzió, akkor én odaköltöznék! Az ottani énemmel helyet cserélnék, lehet hogy ő meg a Földről álmodozik mindig. Vagy lehet nincs is másik dimenzió. De az is lehet, hogy Csokiánia létezik, viszont még nem fedezték fel. Ahogy a volt földrajztanárom szokta mondani mugli általánosban, a világegyetem olyan hatalmas, hogy emberi ésszel felfoghatatlan. De ki tudja? Lehet nem is olyan hű de nagy. De az biztos, hogy legalább annyi a mi napunkhoz hasonló égitest létezik, amennyi csillag van az égen, merthogy azok a csillagok. Olyan érdekesek ezek a dolgok! Múltkor olyan jó volt mikor az álmom után csillagok repkedtek körülöttem, aztán meg végignézhettem a saját csillaghullásomat. Csodálatosan szép volt! Az üveg ami utána nálam volt még ott van az ágyam mellett, és minden este az adja az éjjeli fényt. Szeretem hogy ott van, mert félek a sötétben, de a többiek meg nem tudnak nagyon kicsi fénynél is elaludni! Ezzel meg én pont fordítva vagyok. Nincs valami olyan megoldás, hogy ők teljes sötétben én meg kis fény mellett alszok el? Jó lenne ha lenne, de nem hiszem hogy van. Bár ki tudja, mágiával lehet meg tudja valaki csinálni. A mozgó festmények után mindent kinézek a varázsvilágból. Hogy az ördögben tudnak mozogni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Láttam, hogy a társalkodó partnerem kicsit hezitált a kézfogásnál, majd egy idő elteltével viszonozta azt. Jót mosolyogtam magamban, de nem rajta, hanem a tényen, hogy mennyire mások a szokások mindenhol. Itt természetes volt ez a bemutatkozási forma, a szüleim pedig belém nevelték az udvariasságot.
- Rendben, akkor Moon-nak foglak hívni - közöltem vele vidáman. Ezt egyszerűbb volt megjegyeznem és a hangzása is tetszett.
- Wow, az klassz. Ott még nem jártam. Jobban tetszik Magyarország, mint a hazád? - kérdeztem tőle érdeklődve. Azt tudtam, hogy egy fejlettebb országból jött, legalábbis mugli téren jóval előrébb jártak szinte mindenben, mint ezen a helyen.
- Izland. Nagyon szeretem azt a helyet. Vissza is vágyom valamennyire, de azért jó távol lenni a szülői háztól - magyaráztam neki gyors gondolatmenetemet.
- Na, és vannak tesóid vagy egyke vagy? - kérdeztem tőle, ha már a származásról esett szó. Én örültem, hogy nem egyke voltam, de persze biztosan annak is meg voltak az előnyei. Közben arra lettem figyelmes, hogy két idősebb diák nekiállt veszekedni a velünk szemben lévő asztalnál. Nem túl kedves szavakkal illették egymást és egy könyvet ráncigáltak ide-oda, úgy tűnt, hogy mindkettejüknek arra fájt a foguk.
- Micsoda emberek. Ez olyan gyerekes dolog. Képesek egy könyvön civakodni - állapítottam meg komor hangsúllyal. Sose érettem, hogy lehet kis hülyeségeken vitatkozni és bolhából elefántot csinálni. Persze időnként velem is előfordult ez, mint mindenki mással, de akkor sem értettem a kiváltó okát az egész hercehurcának. Főleg nem idősebb korosztálynál, mert gyerekeknél megszokott volt, hogy képesek egy tárgyon is civakodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Okey. Én hívhatlak téged Eperkének? - kérdezem. Inkább rákérdezek, mert nem biztos hogy tetszik neki ez a név. Szerintem aranyos, de nem mindenki szereti az aranyos dolgokat, ami nem is baj. Nem lehet mindenki egyforma, akkor itt lenne a világvége! Vagy csak furcsa dolgok történnének, de nekem világvége lenne. Milyen lenne már ha mindenki ugyan olyan lenne? Nem túl jó, az tuti biztos!
- Sokkal jobban, nem is szeretek hazamenni. - a hazamenninél az ujjaimmal idézőjelet mutatok - Én Magyarországot tekintem az otthonomnak, mert itt élek már két éves korom óta. - nem is nagyon emlékszek milyen volt az élet Koreában. Azt tudom csak, hogy milyen visszamenni. Néha az se jut eszembe hogy melyik városban éltünk. A család busani, de Szöulban születtem, de akkor sem biztos hogy Szöulban is éltünk!
- Izland szuper hely lehet, még sose voltam ott. - de egyszer úgy elmennék oda. Nem tudom hogy hogyan, de valahogy biztos el tudnék valamikor jutni! Vagy nem, fogalmam sincs mit hoz a jövő, az is lehet hogy holnap már világ se lesz. Nem tudhatni!
- Van egy nővérem és egy húgom. Nőuralom van otthon! - nevetek. - Ami amúgy nem baj. - teszem gyorsan hozzá. Sose zavart hogy én vagyok az egyetlen fiúgyermeke anyuéknak. Apa sokszor vitt el valami fiús dolgot csinálni ketten, amiket még élveztem is, hogy kisajátíthatom ott apcit.
- Mintha csak két volt osztálytársamat látnám mugli iskolából. - fú de nem szerettem őket. Egyszer azon vesztek össze, hogy ugyan azt a zenét hallgatták egyszerre! Meg nem csak egymással veszekedtek, hanem velem is. Egyszer az egyikőjük azon próbált velem civakodni, hogy nem hallgattam magyar zenét. Nem hallgatok azóta se nagyon magyar zenéket, nekem nem tetszenek annyira. Biztos van olyan ami tetszene, de nem hallottam még. De ki tudja? Lehet hogy pont holnap hallok egy olyan zenét!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Persze! Hisz a nővérem is így hív! - hangzott el rögvest a válasz. Végül is ez a szó benne volt a nevemben és csöppet sem zavart, ha így hívnak, sőt, még imponált is. Szerintem nagyon cuki elnevezés volt.
- Ó, értem - válaszoltam neki kurtán. Nem tudtam elképzelni, hogy ennyire ne legyen valaki kíváncsi a szülőhazájára, de valahogy a srác visszajelzéséből kivettem, hogy ő bizony nem az, szóval jobbnak láttam nem firtatni a dolgot.
- Igen, valóban az. Én nagyon szeretem, időnként hiányzik is. De tudod, azért jó távol lenni a szülői felügyelettől valamilyen szinten - tettem hozzá csendesen.
- Klassz! Akkor legalább többen vagytok! - feleltem válaszként. Én is örültem, hogy nem egyke voltam, hiszen így nem voltam teljesen magamra utalva és tudtam, hogyha bármi gebasz beüt, később számíthattam a tesóimra. Persze ez fordítva is ugyanígy volt.
- Hát sok ilyen eset van itt is - utaltam keserűen az imént lezajlott eseményekre. Fura volt látni, hogy ennyi idősen ilyen gyerekesen tudnak viselkedni az emberek.
- És mi leszel, ha nagy leszel? Tudod már? - tettem fel a kérdést a fiúnak. Én még semmit sem tudtam a jövőmről, de sok olyan emberkét ismertem, akik már előre tudták, hogy mik szeretnének lenni a későbbiek folyamán.
- Mi a hobbid? - folytattam tovább a társalgást. Egyszerűen csak érdekelt, hogy mit szeret csinálni Moon a szabadidejében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A szülői felügyelet az olyan dolog, hogy lehet jó és lehet rossz is néha. De azért a szülők szülők, szeretik őket általában. Bár ki tudja? Lehet hogy mindenki utálja a szüleit valahol mélyen. Ki tudja? Én mondjuk alig tudok valakit utálni, hiába mondom azt hogy utálom.
Hogy mi leszek ha nagy leszek? Hmm... ezen nem is nagyon gondolkoztam. Na jó, minden este ezen jár az eszem, és sok ötletem van.
- Szeretnék nyitni egy éttermet, vagy egy cukrászdát. Vagy egy virágboltot, csak ne egy irodába kelljen meghalnom. Neked vannak terveid? - cukrászda meg étterem mondjuk van annyi mint nem tudom mi. De... nincsen koreai étterem a közelben. Hmmm... ki tudja, lehet hogy ha végeztem az iskolával nyitok egyet, nem tudom mit hoz a jövő! Az is lehet, hogy végül pedig egy irodában végzem. Fuj, azt nem akarok, soha soha soha!
- Régebben kosárlabdáztam, most pedig hát nem tudom, a csillagok nézegetése annak számít? - mert azt szoktam elég gyakran. Néha elég furán néznek rám ha éjjel még ott ülök az ablaknál, és a csillagokat meg a holdat figyelem. Olyan érdekesek. Mostanában sokat olvasok is ilyen témákban, meg amúgy is, főleg mióta levitás lettem. - Neked? - sok érdekes hobbi létezik, lehet hogy Eperkének valami nagyon extrém hobbija van, és csak pislogni fogok rá. Ki tudja? Lehet hogy motorozik! Vagy vagy vagy cápára vadászik! Jó, mondjuk Magyarországon hogyan? A Balatonban sincs cápa, tudtommal. De lehet van, csak nem tudok róla! Az milyen lenne már. Úr Isten, többet oda se mennék. Vagy nem tudom, attól függ van-e mindenhol cápi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Láttam, hogy a srác erősen elgondolkodott, mikor válaszoltam neki a szülői felügyeletes dologgal, így hozzátettem még egy gondolatot:
- Nos, én nagyon szeretem a szüleimet, remek a kapcsolatunk, de azért jó távol lenni tőlünk úgy értve, hogy nem figyelik minden lépésemet és nem szabályoznak annyira.
Igazából nem tudom minek magyarázkodtam, csak úgy éreztem, hogy ezt még feltétlenül közölnöm kell vele, nehogy félreértse a dolgot és azt higgye, hogy nem jó a kapcsolatom az őseimmel. Bár igazából azt se kellett volna közölnöm vele, ha úgy lett volna, de mégis úgy éreztem, hogy muszáj kinyilatkoztatnom magam.
- Ó, ezek remek tervek. Legalább tudod mit akarsz. Mondjuk egy speckó étteremben simán el tudlak képzelni. Na, és főznél is vagy csak tulajként lennél jelen? - kérdeztem vissza rögtön. Simán kinéztem a fiúból, hogy akár még főzni is beállna, mert miért is ne?
- Igazából én még nem gondolkodtam ezen, de például imádom az állatkákat, viszont annyira nem jók a jegyeim, hogy állatorvos legyen és nem vagyok túl kitartó a tanulásban sem. Olaszul tanulgatok, az érdekel, lehet, hogy aztán valami olaszos melóm lesz. De szeretek aerobikozni is, szóval akár edző is lehetek, ha úgy alakul. A lehetőségek tárháza végtelen - feleltem neki álmodozó hangnemben.
- Fogadjunk, hogy a Csillagászat a kedvenc tantárgyad! Biztos nagyon kedvel téged Várkonyi bá' - válaszoltam somolyogva, mikor megtudtam, hogy Moon imádja a csillagos égboltot kémlelni. Nem is volt ebben semmi kivetni való, én is szerettem időnként a sötét eget vizslatni.
- Én szeretek sportolni, aerobikozni szoktam, olaszul tanulni, olvasni izgalmas regényeket, chatelni a telómon. Szóval semmi extra, időnként szeretek olajat tenni a tűzre, hogy ne legyen unalmas az élet. Hisz úgy jó, ha zajlik, nemde bár?  - mondtam neki, miközben széles mosolyra húztam az ajkamat.
- Neked van mobilod? Bírod a mugli cuccokat? - tettem fel a következő kérdésemet érdeklődő tekintettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Szóval itt van. Magához képest némileg izgatottan (és nem a jó értelemben) álldogál a gyengélkedő bejáratától kicsit balra, míg megvárja, hogy az egyik levitás kviddicsedzésen eltört kezét lássák el. Délelőtt van, a napnak azon szakaszában járnak, amikor nincs nagy forgalom itt, mégis sikerült pont azt az időpontot kiszúrnia, hogy rendhagyó módon egy ilyen esetet kelljen kezelni. Szóval megmondták neki - miután felmérték, hogy nem sürgősségi eset -, várjon egy picit, míg rákerül a sor.
Hát ő vár.
Türelmesen.
Olyan türelemmel, ahogy egy haldokló ember kapkodna az egyetlen elérhető élettöltő bájital után, ami visszahozza az életveszélyes helyzetből. Jó, lássák csak el azt a törött kezet. Az számít igazán. Hogy tíz perccel előbb vagy utána rakják mágikusan sínbe. Nyugodtan, csinálják csak. Addig lehet, hogy ő itt a sarokban csendben meghal, de nem számít ám. A törött kéz nagyon komoly dolog. Meg is mondja a szervezetében bújkáló halálos kórnak, hogy várjon még egy kicsit, mert hát el kell látni előtte a kviddicssérülést, mielőtt vele foglalkoznának.
A wizard-webbeteg is megmondta, hogy minden bizonnyal valami komoly baja lehet, az is lehet, hogy fel kell függeszteni a tanulmányait! Már, ha egyáltalán lesz alkalma felfüggeszteni őket és nem hal meg előbb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kétféle beteg, és ehhez híven kétféle kezelési mód van. Tegyük fel, hogy az egyik véglet a levitás srác, aki kicsit ugyan szipogva - amit teljes mértékben megértek, úgy értem, a testedben eltörik valami, ami lényegében összetart, mégis hogy ne fájna veszettül? -, de hősiesen bírja a fájdalomcsillapító által ugyan tompított, de el nem tüntetett megpróbáltatásokat. Egy varázslat nyomán fásli tekeredik a sínbe tett keze köré, tökéletesen simul rá, kicsit szorít, hogy mindenképp helyben tartsa a csontokat.
- Ma este itt alszol bent, oké? - bár kérdésnek hangzik, ez nagyon is kijelentés, ő pedig elég okos ahhoz, hogy felfogja ezt. - Ebből - megkocogtatom a csontforrasztó bájital üvegcséjének oldalát - be kell venned egy kortyot ma este, nem kell sokat, mert annyira nem gázos a karod. - leteszem az üveget az ágy melletti éjjelire, kezeim a fehér orvosi köpeny zsebeibe dugom. - Szólj, ha úgy érzed, kezd hatni a csillapító, vagy rosszul érzed magad.
És ennyi. Így néz ki egy "jó beteg" kezelése, könnyen, gördülékenyen, nincsenek felesleges akadékoskodások, és "bezzeg a Jolika azt mondta!" körök. Aztán itt van ez a lány. Ismerem, persze, hogy ismerem, felületesen, tudom, ki ő, tudom, hogy hívják, tudom, hogy az apámnál tanul - tanult? fogalmam sincs, régen volt - legilimenciát, és nagyjából ennyi. Mélyen beszívva a levegőt fordulok felé, teszek pár lépést az irányába, hogy ne zavarjam meg felesleges hangoskodással a gyengélkedő nyugodt csendjét.
- Gyere, ülj le - jobbommal lazán intek az egyik frissen behúzott, fehér ágy felé, közben pálcámmal hívom magamhoz az előbb elhagyott székem.
- Mi a probléma?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Rendeltem egy jóféle pásztorpite-pizzát, ezúttal nem volt kedvem lemenni a faluba érte, túl sok lecke és egyéb feladatok hárultak a nyakamba. Igen, azt hiszem, idén is túllőttem a célon, de na, olyan csábítónak hangzottak az új tárgyak, párat felette közülük, csak úgy kíváncsiságból. Ha nem tetszik, legfeljebb leadom őket.
Ezúttal farmer van rajtam, meg egy lenge, de ízléses kék felső. Igen, az időjárás már van olyan jó, hogy ne kelljen a nagykabát, hála Merlinnek, és az a jó benne, hogy azon ritka alkalmakkor, amikor találkozni tudunk Evgenij édesemmel, akkor igazán csinos tudok lenni. Mellette muszáj is adnom magamra, és a ő kedvéért igen, képes voltam megváltozni, hogy a médiában ne jelenhessen meg róla botránycikk a barátnőjével kapcsolatban.
Ez kihatással lenne a sportkarrierjére, és túl jó ahhoz, hogy én ilyen tegyek vele. Ma még a Nagyterembe se ruccantam le kajálni, annyira lekötött a lecke, de na, a muglik világára kíváncsi voltam mágus szemszögből. Jó ez a tárgy, és Béres tanárnő is jól tanít, ha még engem is le tud kötni az óráján.
Jaj, csak jönne már az a kaja, kegyetlenül éhes vagyok. Figyelem, ki sétál be egy hatalmas pizzásdobozzal. Biztos, ami biztos alapon borravalót is tettem hozzá az árhoz, ha már kihozzák ide, akkor legyen jutalma a futárnak.
Pláne ilyenkor, este hét óra tájban.
Ahw, éhes vagyok. Tereld a gondolataid, Dina, legyél most jó lány, bírd ki türelemmel! – mantráztam magamban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Dina
#péntek ❀ #Meicó

A mostani péntek egy kicsit húzós, egész sok címet kaptam. Suli után lementem és utána szerintem nem is tudtam leülni. Nem is emlékszem, hogy volt már rá példa, hogy háromnál több pizzát kellett egyszerre vinni. De még így sem tudtam megállni, hogy ne száguldozzak.
Kicsit meglepődtem, amikor a kastélyba kértek egy kört. Már nem azon, hogy a tanodából valakinek nincs kedve lejönni, magában a faluban sincsenek nagy távolságok. Én is lusta lennék átmenni, de általában a kviddics pályához szoktam vinni pizzát, nem pedig magába az épületbe. A folyosón sétálgatva próbáltam felidézni Edinát, de semmi. Közös óránk biztos nincs, akkor csak emlékeznék rá, de szerintem még csak nem is levitás.
A társalgóba érkezve nem volt nehéz kiszúrni. Jó páran felfigyeltek rám, a pizza elég rendesen vonzza a figyelmet, de már elég jól ismertem az éhes szempárt. Mosolyogva mentem felé, le is csüccsentem mellé. Frank talán nem fogja leszedni a fejem egy aprócska szünet miatt.
- Bodza Edina, igaz? - kérdeztem finoman. - És itt is van a pásztorpite, nagyon jó választás volt - fűztem még hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ééés igen, megtalált a pizzás futárlány. Nem kellett hevese lóbálnom a kezem, az éhségtől kopogó szemem elég volt hozzá. Na, jó, annyira nem gáz a helyzet, csak egyelőre a leckék mellől nem akartam felemelni a hátsóm kajáért, úgyhogy félig-meddig lustaságból felhozattam mással.
De nem vagyok smucig alak, megfizetem az árát ám.
- Szia, ide! Ó, már kóstoltam, tudom, hogy milyen, de köszi a megerősítést. Csüccs le pár percre, ha van időd, csak nem harap a boss – paskoltam meg a mellettem levő széket az asztalnál, ahol ültem. Kényelmesebb volt itt tanulni.
- Itt is az összeg, ez pedig a borravaló – a pizza árát és az emlegetett kis pluszt a markába nyomtam. Öt galleon, ennyit még rá tudok áldozni a zsebpénzemből így, hó végéhez közelítve. Aztán spórolnom kell, ha nem akarok totál lenullázódni. – Mi újság, hogy vagy?
Érdeklődtem, mert az udvariasságot nem hanyagolom el. Természetesen még tartottam ezt a jó-gyerek üzemmódot, de nem ringatom sokáig abban a népet, hogy nyugalom van és csönd. A-a. Tervezek, méghozzá igen érdekeset. Csak úgy, hogy lehetőleg Kedves ne csapasson ki utána, mert nem olyannak ismerem, aki elfelejtené, amit beígért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Will pár napja szólt, hogy be kéne ma ugranom, mert közbejött neki valami, én pedig itt vagyok, mert őszintén, nem igazán tudom, hol kellene máshol lennem. A Minisztérium megvan ma nélkülem - különben sem szakadnak le kezek, vagy ütik fel a fejüket komoly átkok -, a családom pláne megvan nélkülem, és ha sokáig nem csinálok semmit, elkezdek olyan dolgokon gondolkozni, hogy, talán ideje lenne valamit komolyan is kezdenem az életemmel, mondjuk az elkövetkező öt évben illene megállapodnom és családot alapítanom, mert a húgom biztosan nem fogja tovább vinni a nevünket, és legyünk őszinték, ezeknek a gondolatoknak semmi jó végük nincs, soha, legfeljebb egy kapuzárási pánik, amihez azért kifejezetten fiatal vagyok - még.
Az elmúlt napok időjárása többnyire a kastély falai közé kényszerítette a kölyköket, ezért a gyengélkedő is átlagosan nyugodt, csendes. Nincsenek bőr alá szoruló tüskék, nincsenek növényszúrások és bogárcsípések, senki nem kopog be felhorzsolt térdekkel és zúzódások tarkította karokkal. Halkan, leginkább a saját magam szórakoztatására dúdolva fordítom el a kulcsot az egyik szekrény zárjában, hogy összeírjam, miből mennyi van még, mi az, amiből lassan kellene rendelni, minek jár le a közeljövőben a szavatossága.
Kifejezetten jó kedvem van. Nem volt bajom a teliholddal, ahogy nincs most sem, sőt. Fogaim között tartva a varázstalan golyóstoll kupakját írom fel bájitalok és gyógyszerek neveit, összeszámolom a fáslikat, bájital alapanyagokat és méregtelenítő szereket, sőt, ahhoz is érzek affinitást, hogy egy újabb táblázatban vezessem, miből mennyi fogyott az elmúlt időszakban. Nem sajognak az izmaim, nem érzek jellegzetes fájdalmat az ízületeimben. Nem tudnám megmondani, mikor voltam utoljára ennyire jól, járulékos kellemetlenségek nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő