Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kora délutáni pihenőjét tartja, miután az ebédszünetnek vége, és most épp lyukas órájuk van. Tökéletes lehetőség tehát eldőlni valahol, ha nem is túl sok időre, legalább míg alábbhagy a kajakóma. Egyik alkarját szemmagasságban nyugtatja, hogy a szemhéjain átszűrődő fénytől is megkímélje magát. Az itt áthaladó forgalom háttérzaja igazából még altatja is inkább, mint zavarja. Boldog tudatlanságban heverészik tehát a társalgó kanapéján, legalább három ember elől foglalva a helyet, köszönghetően kamaszosan nyurga végtagjainak. Már majdnem teljesen elszenderedik, amikor az arcának hozzáférhető részét egy óvatos simítást érzékel. Meg is ráncul rá a szeme alatti izom, morcosan tikkelve a pihenést akadályozó tényezőre.
- Húzzel. - Morogja még mindig fel sem nézve, ám mikor az éberség felé sodródva továbbra is érzékeli a kanapét nyomó súlyt maga mellett, nagy nehezen leejti a szeme előtt nyugvó kezét maga mellé. Hunyorogva szúrja ki a szőke hajkoronát először, aztán ahogy fókuszál, tudatosulnak Ráhel vonásai is. Meg az, hogy a mellkasára pakolnak egy újságot.
- Mi a szar ez? Nem csináltam semmit. - Hát persze, hogy nem. De ez az első őszinte azonnali reakciója, valamiért. Pedig aztán tényleg nem tett semmit, ami számonkérésre adhatna okot. A nem őszinte mosoly, a láthatóan zaklatott feszültség mégis ezt a benyomást kelti. Álmosan felemeli az újságot, ha már elé készítették, hogy mire fel van ez a nagy idegesség. Aztán olvas. Nem fut át mindent részletesen, csak ahol a nevét kiszúrja a sorok közt, oda ugrik a tekintete. /Az iskola újdonsült rosszfiúja, nézd már, milyen hízelgő titulusokat kapsz. Ez csak simán béna. De legalább valaki jól szórakozik rajta, élvezd ki./
Hát nem túl hízelgő Ráhelre nézve a cikk, viszont legalább van elég gagyin hatásvadászul megfogalmazva, hogy legfeljebb az előkészítőben vegyék komolyan.
Ásítva visszalapoz az első cikkre az újságban, amikor kiszúrja ott is a nevét, a trollos eseményeknél. Nah, hát.. ez legalább jobban össze van szedve. Ehh, az a festmény fel sem tűnt neki, bár lehet, jobb is. Remélhetőleg nem keresik meg sértődött diákok vagy tanárok, hogy miért csukta vissza az ajtót. Ezt is épp csak végigfutja, aztán visszaejti a mellkasára addigi olvasmányát, és némi értetlenséggel néz fel Ráhelre, aki cseppet sem tűnik nyugodtabbnak azóta se.
- És? - Kis szünet, míg belegondol, hogy lehet, neki "és", de a navinésnek lehet sértő volt, hogy ilyen pasifalónak állítják be a cikkben. - Annyira nem vészes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mivel eddig sosem járt nagyobb iskolákba, csak a minisztérium által biztosított különórákra, csoportokba, ezért nincs összehasonlítási alapja azt illetően, népszerűnek számít-e vagy sem. Ha véletlenül annak számítana, ez akkor is csak addig tart egy csomó esetben, amíg nem beszélnek három mondatot. A lányok legtöbbjének csak addig tetszik a rosszfiús imázs, amíg a saját bőrükön nem tapasztalják. Pár hónap, és testületileg rá fognak jönni, hogy még mindig sokkal jobbak az udvarias vagy mézesmázos latin kinézetű srácok, akik teszik a szépet.
- Pontosan, jó is önismeretet gyakorolni, ronda liba – szól a kisebb lánykoszorú után már-már álmos hangon, pedig nem szólalt volna meg, ha nem irritálná. Nem hősiességből, valahogy az „álljunk ki egymásért, mert érzelmi kötelékek és egyebek”-szerű ösztönök nem dolgoznak benne. Viszont nincs visszataszítóbb a szemében egy felsőbbségtudatban hentergő lánynál. Méterekre tőlük még valami sápítozás eljut hozzá, de már csak egy középső ujjat érdemel a dolog. Méghogy a nőkkel illedelmesnek kell lenni.
- Nézd, már elmondtam egyszer, nem különösebben érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások. – És még mindig nem tudja átérezni, hogy Ráhelt viszont miért? Persze, mondta a lány, hogy vannak olyan lehetetlen céljai, minthogy lehetőleg mindenki szeresse. De ez úgy sem fog megtörténni, csak azért, mert lehetetlen. Egyébként ez így nem teljesen igaz, nem hagyják hidegen a valótlan megjegyzések, de amíg a háta mögött vagy papíron csinálják, nem szemtől szemben, tudja ignorálni. Ha pedig valaki majd neki, személyesen hozakodik majd elő ezzel, akkor majd betömheti az illető száját a saját törött orrából kiömlő vérrel.
- Ráhel.. – szusszan egyet, kezével a hajába túr, hátraigazítva a barna tincseket, a másikkal viszont fogja a lány derekát és addig húzza, amíg el nem dől mellé.
- Ez csak egy hülye iskolai újság. És néhány gyökér, kíváncsiskodó f.., akik arra szereznek maguknak örömet a szobájukban, hogy elképzelik más magánéletét. Ha valaki olyat tesz, ami tényleg felhúz, majd teszek róla, hogy ne legyen ép ujja, amivel leírja a baromságait.
Arcát belefúrja a lány nyakhajlatába, és nyom rá egy puszit, ha már ott van. Tényleg annyira számít teljességgel ismeretlen, vele egykorúak véleménye a lánynak? Meg.. amúgy is.. tulajdonképpen még dicséretnek is fel lehet fogni, ha azt hiszik, hogy ennyi srácot csak úgy dróton rángatva befűz magának. Tipikus férfi gondolat ez is, teljesen figyelmen kívül hagyva a jelző sértő vetületeit, ami egy lány, főleg Ráhel korában érzelmileg igenis megterhelő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Sóhajtva engedi ki a levegőt, miközben visszahanyatlik a feje a kanapé szövetére. Sajnos még mindig nincsenek irigylésre méltó adottságai a jóslástan terén, valljuk be, közelében sincs a látnoki érzékeknek. Ebből kifolyólag fogalma sincs, hogy mi lesz a jövőben. Épp ezért nem merné kijelenteni azt sem, hogy nem fogja később zavarni. Lehet, hogy lesz egy kattanása, amikor egyszer csak idegesítőek lesznek a megjegyzések. Lehet. Tökre nem biztos. Az ő szemszögéből nézve Ráhel már jóval előre aggódik valami olyasmi miatt, ami talán meg sem fog történni. Érthető a navinés aggodalma is, logikus tulajdonképp, csak az más, ahogy felfogják ketten a dolgot. Dante úgy van vele, hogy majd akkor lesz aktuális a probléma, amikor ténylegesen is megjelenik. A lehetőség önmagában még nem fenyegető. Nem túl jó hozzáállás ez sem, jellegzetesen az a fajta attitűd inkább, amely később egy rakás rossz döntést, meggondolatlanul kimondott vagy elhallgatott szót, valamint megszámlálhatatlan konfliktust szül. Ezzel szemben Ráhel aggódása sem jobb, de az meg túlságosan stresszes, mindig félni mindennek az esetleges kimenetelétől. Jellemző, hogy lányként Ráhel inkább a megannyi egymással párhuzamosan futó alternatívát látja, ezek miatt rágódik, míg a rellonos srác fekete-fehérben gondolkodik. Vagy igen vagy nem. Vagy érdekli valaki/valami vagy egyáltalán még a létezése iránt sincs affinitása. Az átmenetek ritkák és általában konkrét okuk van.
Ezért nincs is ezzel kapcsolatban mit mondania Ráhelnek. Megnyugtatni nem tudja, hogy az emberek nem fogják ezt mondani. De fogják, azért, mert emberek. Azt sem tudja mondani biztosra, hogy nem lesz elege egy ponton. Ugyanakkor benne jelenleg erősebb az a benyomás, hogy le se szarja. Meggyőzni sem fogja tudni arról, hogy nem kéne érdekelje mások véleménye - ez nem olyasmi, amit valaki tudatosan tesz.
Arra persze már rögtön hegyezi a fülét, amit Ráhel utána mond. Először automatikusan felszalad a szemöldöke a homloka közepéig, olyan hirtelen bejelentés ez. A legutóbbi reakció után túlzás lenne azt mondani, hogy látta előre. Mint már említettem. Nem látnok.
- Nem nagyon értem, miért segít, de az ajánlat áll, igen. - Nanáhogy, épp most adtak zöld utat. Legalább is ehhez. Igen-igen, sokat jelent, érti. Átérezni nem érzi át, de azt érti, hogy a lánynak igen.
- Nekem csak a kifejezés mindegy. Nem tudom, hogy miért szokása az embereknek mindig mindent konkrétan hívni valahogy. - Ráhel érezheti a tenyere alatt a mozdulatot, ahogy a fiú vállat von, de legalább ezúttal egyértelmű, hogy a gesztus nem a személyének szól.
- Nyilván nem rád értettem. - Valószínűleg a legközelebbi próbálkozása a.. hát bocsánatkérésnek még így sem nevezhető, mert éppenséggel nem érzi, hogy bocsánatot kéne kérnie, (és Ráhel sem érezteti, ezért még a külső inger is hiányzik) - de a magyarázkodásra talán. Lehet erős szó ez is, mindenesetre ritkán tesz rá kísérletet, hogy visszamenőlegesen kifejtse, miért mondott valamit korábban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Na hát, hogy ő problémákat nagyítson fel, az nem gyakran történik meg. Van helyette más rossz: nem sokkal jobb megoldás teljesen ignorálni is azokat. Mint ahogy azt már sokkal hajlamosabb megtenni. Ez igazából mondjuk addig nem is foglalkoztatja, amíg nem lesz ebből egyszer ténylegesen baja. Márpedig igazából ez csak várat magára. Egyszer bele fognak futni valami jelentős véleményütközésbe, amit nem lehet majd csak úgy diplomatikusan kikerülni, az lesz csak igazán nagy próbája a kettejük, hát.. ismeretségének? Kapcsolatának? (Lehet egyáltalán ezzel a szóval dobálózni úgy, hogy az "hivatalosan" három perce tart?
Egyébként meglepően a második felét nagyon is érti. Mármint a "tiéd" részt. A birtoklás az megy neki, azt a fogalmat nagyon is jól ismeri. Mivel lágy, lekerekített, árnyalt érzéseket annyira nem ismer, maradnak a szögletes, durva, végletes fogalmak, amelyik csupa birtokos jelzőből állnak. A lélek mélységeit nem érti, de azt igen, hogy mi az övé - a tulajdon-analógia sokkalta tisztábban megragadható. Abban nincs olyan, hogy az egyik így látja a másik úgy, nincs "de-én-azt-hittem", nincs "az-csak-úgy-volt". Elégedett félmosolyra húzza a száját, és bólint.
- Így már világos.
Viszont az, hogy az emberek mitől félnek és mitől nem, nos.. tapasztalatai azok ugyan vannak, de azok rendhagyóak ahhoz, hogy ne mutassanak hasonlóságot azzal, amit Ráhel állít. Tekintve, hogy ő kutatókkal töltötte a gyerekkora nagy részét, akik nemhogy nem féltek tőle, de vizsgálatról vizsgálatra, tesztről tesztre citálták. Ahogy Dante látja, az emberek, amit nem ismernek, attól nemhogy félnek, de legszívesebben szanaszét szednék, míg az utolsó molekuláját meg nem ismerik.
- Nem.. - szoktam lányok fenekét fogdosni. Így fejezné be a mondatot, de aztán eszébe jut, hogy amikor elmennek a haverjaival bulizni, akkor azért volt már rá példa. Fiúból van ő is, no. Ráadásul kamaszból, akinek a jómodort nem nagyon tanították sose, és ha már táncbol valakivel a tömegben.. mindegy is most ez. A lényeg, hogy nem fejezi be a mondatot, csak egy döccenő után folytatja. - .. kell ettől parázni.
Hirtelen mozdulattal ül fel Ráhel, alig van ideje elengednie annyira, hogy ne akadjanak össze, de a lánynak is sikerül úgy manővereznie, hogy egyetlen pillanat alatt fölé kerekedjen. Nem tesz túl jót az egyébként sem világklasszisokat súroló türelmének az ilyesmi, bár jó hír, hogy ha elfogy, ebben az esetben nem dühkitörést eredményezn, csak némi férfiúi frusztrációt. Ha már Ráhel is előzékenyen a hajába kapaszkodott, elmélyíti a csókot, egyik tenyerét a navinés tarkójára csúsztatva. Nem kell hozzá sok idő, hogy megunja az ellenyomott szerepet, és Ráhellel együtt, anélkül, hogy eltávolodna tőle, felül - mindjárt jobb, a magasságkülönbség miatt most egy kicsit neki kell lejjebb hajolnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Vállat von, ha majd zavarja, úgyis mondja Ráhelnek - ez a gesztus pedig ezúttal elkönyvelhető egyszerű beleegyezésnek. Tényleg? Tényleg. Szilárdan kialakult képe sincs arról, hogy mi jön be neki, az, ha valaki eléggé lány ahhoz, hogy hétköznapi értelemben manipulálható legyen, és ne kelljen folyton amiatt aggódni, hogy merre kanászodik. Vagy ha valaki érett, kiforrott jellemmel és véleménnyel a dolgokról. Az biztos, hogy nem szereti, ha játszmáznak vele. "Most ezt csinálom, hogy aztán te valami olyasmit lépj." vagy "most féltékennyé teszlek jól". Lószart. Nem koslat senki után, nem hajlandó bioönbizalomhomokzsákot játszani. Erre vannak sokkal kiéhezettebb srácok.
- Nem baj, hogy nem megy, majd intézem én a dolgok alakulását. - Enyhén sonivisztán hangzik, pedig semmilyen átgondoltság nincs a szavai mögött - sem szándékosság. Csak természetes így, ebben a formában, hogy Ráhel ne foglalkozzon ilyenekkel, neki is könnyebb, ha az ő kezében összpontosul furcsa kis kapcsolatuk kontrollja.
Sóhajtva hátrahúzódik, nem tud vele vitatkozni, tényleg egy forgalmas hely, és bár mint mondta, nem érdekli, mit ír az újság, konkrétan provokálni sem provokálná az iskolai lapot. Beletúr a hajába, ebből már megint nem lesz sehogy semmi, mire eljutnának a szobáig, addigra Ráhel úgyis elbizonytalanodna. Jó, persze, nem biztos, de benne van a pakliban.
Már megint nem lesz semmi. Ch. Annyira nem, hogy Ráhel már tovább is kanyarodott mindenféle olyan.. otthonos gondolatra, minthogy vacsorázzanak együtt Zójával. Zójával. Az iskolai pszichológussal. Nyilván nem hivatalos státuszában, de akkor is, idegenkedik az agyturkászoktól, túl sokszor kellett elviselnie a kutató pillantásokat. Amikor egyértelműen meg akarják fejteni.
- Hát.. nekem mindegy, ha szeretnéd. Szólok előre, hogy a szülők nem szoktak kedvelni. Szóval annak tudatában szervezd le, ha leszervezed.
Lehet, hogy még kényelmesebb is lenne, ha Dwayne is jönne, de ezt már nem teszi hozzá, ismervén Ráhel hozzáállását a férfihoz. Pedig lenne valami rokonlélek-féleség a nagy nőuralomban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Semmi kedve idejönni, de megszokta már, hogyha ő nem megy, akkor a hegy megy hozzá, ez esetben a minisztérium. Felesleges formális köröket futni pedig még annyira sem kellemes, mint felmászni az alagsorból ide, a második emeletre, csak azért, hogy mindketten bólintsanak egymásnak egyet, letudván a pofavizitet. Némileg még érződnek rajta a délutánni bájitalkészítés közben ráragadt szagok és illatok, nem erősen, csak haloványan körüllengve. Elég haloványan ahhoz, hogy még bűnös szokása, a dohány okozta jellegzetes füstszag sem veszik el teljesen mellette. Az eredmény nem tolakodó, de egyedi odőr, ami a mágikus környezetben felnevelt gyerekek számára még otthonos is lehet. Apu cigarettája, anyu délutáni bájital-szeánszának keveréke. Mások az óvodában frissen kibontott zsírkréta és gyurma szagára gondolnak hasonló ködös nosztalgiával, tudván, hogy érezték már valahol az illatot, lélekben kötik is valahova, kellemes vagy kellemetlen élményekhez, csak az nem jut eszükbe, hol érezték korábban.
Kedvetlenül megpöcköli az ajtóra ragasztott cetlit, aztán normálisan is bekopog az irodába, meg sem próbálva rögtön benyitni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Nem túl illedelmesen zsebre vágott kézzel ácsorog, mígnem szó nélkül be nem engedik. A halk kattanást követően az ajtó nyílik is. Némi fennakadással ugyan, de ebből a szögből egyelőre nem látja a manót. Az orrfacsaró szag, amelybe lép nem elviselhetetlen, de azért elég kellemetlen ahhoz, hogy első reakcióként elfintorodjon. Körbe is néz a szobában, mi lehet a forrása, és hát nem nehéz megállapítani, elnézve a törött üvegszilánkok között amorf módon szétroncsolódott szerveiket. Belöki maga mögött az ajtót, a nyitott ablak kereszthuzata miatt nagy dörrenéssel csapódik a keretébe. Megrezzen, nem ijedten, inkább csupán irritáltan a hangtól, mint aki nem számított rá.
Arrébb lép az íróasztal felé orientálódva. Máskor érdekesnek hatna a szekrény, amikor erre jár, meg szokta szemlélni, mikor lehetősége adódik rá, de ezúttal inkább lemond az élményről, hagyja dolgozni a manót.
- Munkahelyi balesetek? - Visszanéz Warren felé, bámészkodik-e ott még a manó munkafelügyelőjeként, vagy lezavarják a kötelező havi láthatást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ő is helyet foglal miután Dwayne ugyanezt megtette, kivárta előtte. Ezeknek a "kihallgatásoknak" a folyamatát és forgatókönyvét már ismeri jól. Utálna rájönni, hogy tudat alatt is követi az egymásutániság szabályait. Belépni, miután beengednek. Leülni, miután a rangosabb másik leült. Válaszolni, miután kérdeznek. A megszokás nagy úr, és még a legkitartóbb lázadók is behódolnak a szokásaiknak. Ahogy ő is teljes természetességgel csinálja végig a defenzorral ezt a procedúrát. Mert elkönyvelhető ez kihallgatásnak is. A minisztérium kutatóosztálya szeretne rendszeresen értesülni az állapotáról, az általa vezetett napló bejegyzései pedig nem elegek ehhez, kell egy harmadik fél, a terület illetékesének jelentése is. Nem mintha Dwayne véleményére kíváncsiak lennének, de a tényszerű leírások sosem jönnek rosszul.
Jobb lábfejét megtámasztja a bal térdén, ujjai az alsó lábszár, nadrágon keresztül is kitapintható csontján dobolnak hangtalanul.
- Semmi különös. Nem robbantam fel, nem próbáltam megölni magam. Másokat sem. - Nincs túl nagy rend az irodában, igaz nem zavarja. Elvan ő egy kis felfordulással, amíg vannak járható ösvények a helyiségben.
- Továbbra is megvagyunk. - Többes szám, pedig még csak nem is valami regényes skizofréniától szenved, esetében teljesen helytálló, mégcsak nem is királyi. Életének utóbbi 10 évének rendhagyó volta továbbra sem szűnik meg, ahogy az alkimista is maradt vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Hazudna, ha azt mondaná, nem tartott attól, hogy olyan sterilek lesznek ezek a beszélgetések is, mint a minisztériumban. Bár ott is szakembertől függ, van, akinek a társaságában már csak abból kifolyólag is otthonosan érzi magát, mert 10 éve rendszeresen találkoznak. Megint mások, mivel labilisnak találják, érezhetően távolságot tartanak vele. (Ő maga ugyan nem érzi azt, hogy labilis lenne, de azt kénytelen-kelletlen megérti, hogy ismeretlen mágikus tevékenyésnél az ember nem lehet elég óvatos.) Dwayne normálisan kezeli, nem próbál a "lelke mélyére ásni", megfejteni semmit, nem bonyolítja túl és nem bizalmaskodik kényelmetlenül. Emiatt Dante sem elutasítóbb az átlagosnál, nem buknak ki belőle feleslegesen agresszív megjegyzések sem.
- Normális, nincsenek alvásproblémáim. Néha vannak átszivárgó ködös emlékek, de ezek nem gátolnak a pihenésben, és a minisztériumnál tudnak róla.
Az utolsó kérdésre felhorkan, pedig végül is teljesen jogos. Ezt is mindig megkérdezik tőle. Csak azért, mert a legtöbb embert teljesen életképtelennek és egy idiótának tartja...
- Van olyasmi, ja. Bár nem engem fog látni az eridon-rellon bulik közepén csapatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Az ő egyetlen nagy hátránya, hogy sosem volt igazán szocializálva. A taníttatását megoldotta a minisztérium, de a sok kivizsgálás, hogy gyerekkorának nagy részét kutatók között töltötte, hogy magántanulóként sosem kellett nagy közösségeknek megfelelnie, mindez bizony meghagyja a nyomát valakin. Minthogy sokszor tisztában van vele, hogy mit szabad és mit nem, de ha tudja is, nem érti. Nem érzi át, a lexikális tudás mögül hiányzik a tapasztalatból eredeztethető meggyőződés. Ha idegesíti valaki, miért ne üthetné meg? Akkor abbahagyja, nem? Puszta praktikum, felesleges olyanokon gondolkodni, minthogy jó-e megütni valakit? Ki mondja meg, hogy mi jó és mi a rossz? Egy sor többszáz éve hozott törvény, amit olyan emberek írtak, akik már nem is élnek? Különben sem ők állnak éppen, az adott pillanatban az ő konfliktussiban az ő helyén. Az ő problémái, az ő megítélése. Valahol mégis érzi, hogyha ezt a véleményét kifejtette volna bárkinek a minisztériumnál, most nem járhatna ide.
- Néha eljárunk bogolyfalvára szórakozni. - Kitérő válasz is, meg nem is. Viszonylag egyértelmű válasz a sorok között, de azért nemolyan nyilvánvaló beismerés, mintha teljesen megbízna a férfiban. Meg akkor sem, hogy valamiféle hasonlóságot érzékel maguk között. Vagy fogalmazzunk inkább azonos hullámhosszként.
- De az sem idéz elő semmilyen változást, vadmágiát sem produkáltam az utóbbi időben. - Azt még az egyszerű varázslók is szoktak néha, de hát mit tegyen, nem volt olyan szélsőségesen dühös az utóbbi időben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Maga elé húzza a papírt, átveszi a tollat is, és gyakorlottan kezdi kitöltögetni az űrlapot. Neki az is mindegy lenne, ha Dwayne így kérdezgetné. A legbensőségesebb gondolatairól faggatták a minisztériumról nap mint nap. Nem zavarja, ha személyes kérdésekkel kezdik bombázni, ugyanakkor neki is előnyös, ha Warren nem feszült a találkozóik alatt. Ujja alatt serceg a toll, miközben újabb és újabb rublikákat ikszel be. Máshova egy-egy szó kifejtést mellékel. Néha fel-felnéz, nem lehetetlen vele beszélgetni eközben. Szinte fejből tudja az űrlap tartalmát, elég néha lenéznie. Úgy is minden egyes hónapban ugyanúgy néz ki.
- Nem tudom, milyen lehet neki. Gondolom el van, mostanában már nem panaszkodik. - Az a mostanában 2-3 évet takar. Minél inkább idősebb lesz a fiú, annál inkább elviselhetőek a gondolatai kéretlen társa számára is, nem csoda, hogy mostanra összecsiszolódtak.
- De ha nem így lenne, akkor sem fognak mit tenni. Végighallgattam már párszor, mikor arról beszéltek, hogy esélytelen mágiával megpróbálni elszakítani most már. Marad az, hogy.. - újabb iksz a papírra, arrébb tolja, kezdi a következő oldalt. Itt már csak feleletválasztós kérdések vannak.
- .. havonta beszámolok arról, hogy még élek. Nem olyan nagy cucc.
Úgysincs mit tenni ezzel a helyzettel, a probléma nem tűnik el csak azért, mert nyafog miatta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Szkeptikus pillantással néz fel az aurorra. Nem őt vonja kétségbe, hanem a rendszert és a kutatónak.
- A nevelőanyám ismeretlen mágikus jelenség-kutató. Az egyik, aki az ügyemen dolgozik. Volt pár évem rájönni testközelből, hogy a tudósok kíváncsiságának nincs vége.
Mindig beszámolókat fognak tőle kérni, mindig rendszeresen meg fogják vizsgálni, azt mondván: "rendben, eddig nem történt semmi, de mi van, ha fog?" És valahol igazuk van, ő maga sem tudhatja, lesznek-e valaha más, eddig nem ismert mellékhatásai az állapotának.
- Jelenleg ötvenötnél tartunk. De egy-két évente változik a tippelt szám. Rágyújthatok?
Még a saját gyámjának sincs mersze megtiltani neki azzal, hogy csak megrövidíti vele az életét. Az már így is elég rövid egy varázslóéhoz képest, akkor meg már nem mindegy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Na neki kifejezetten közeli ismerősök azok a köpenyes alakok. Van, akivel még kifejezetten jó kapcsolatot is alakított ki - főleg olyanok, akik az elejétől kezdve részt vesznek a projektjében. Elfogadja a felé nyújtott szálat (addig sem a sajátját fogyasztja), aztán az öngyújtó is előkerül, egyszerű eldobható. Holnap már nem lesz jó ez sem, vesz majd újat potom pénzért megint. Úgy is mindig elhagyja őket.
- Szerintem sem. - Amikor először kiderült, még nagyon fiatal volt, csak halványan emlékszik rá, ahogy mindenki sajnálkozik körülötte. Azóta nem kér a szánakozó tekintetekből? Minek nyafog valaki más az ő helyzete miatt? Nem neki szar. Addig meg csak képmutató, álságos gesztus, ami ráadásul felettébb kényelmetlen is számára.
- Nincs okom panaszra, lehetne rosszabb is. Nincsenek nagy vitáink. - Megtanulta befogni a száját, és hogy ne próbáljon meggyőzni a véleményéről olyasvalakit, aki egyértelműen nem osztja azt. Csak nagyon ritkán lehet a saját belátására bírni a másik felet, és túl sok macerával jár.
- Néha rajtakapom, hogy figyel, de már megszoktam. Végül is, ez a munkája. - Nincs túl szoros kapcsolatuk szerinte. Lehet, hogy a nőnek az évek alatt fontossá vált, Dante viszont nem alakított ki vele szoros érzelmi kapcsolatot. Minek, amikor gyakorlatilag van egy _sokkal_ közelebbi nevelője?
- Azért jobb, hogy nem tudja itt mindenki. Egy-két ember nem zavar, de idegesítő lenne, ha folyton mindenki vizsgálgatna itt is. - Magántanulóként eleinte volt egy-két csoporttársa, akiknek elmondták, mi a helyzet vele. Kicsit olyan is volt, mint egy szociális kísérlet, hogyan jön ki más gyerekekkel. Az lett a vége, hogy betörte egy kissrác orrát, miután az nagyon erőltette, hogy "na, mit mond? mit mond a szellem a fejedben?" Semmit. Ezt. Bamm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Még a minisztériumban sem mindig szólnak rá. Vagy leszaromságból - vagy (és ez a rosszabb verzió) sajnálatból. "Úgy sem fog olyan sokáig élni a kölyök, akkor már had csinálja, amit akar.." Felparázslik a cigaretta vége, a fiú pedig előrelátóan oda húzza az asztalon a hamutartót, ahol mindketten még pont kényelmesen elérik. Átgondolja Dwayne szavait, majd "jelentőségteljesen" vállat von.
- Lehet. Az lenne a legjobb. - Sosem értette, az emberek miért érzik úgy, hogy közük van a másik életéhez. Hogy egyáltalán joguk van ítélkezni mások tette felett. Aztán idővel azért elkezdett derengeni neki a gondolat, hogy egyszerűen csak jó mások ellenében hasonlítgatni magad. "Nincsenek jó jegyeim, de ott az az idióta yxz, aki mindenből bukásra áll, ahhoz képest atomfizikus vagyok." Lehet, hogy Dwayne nem vele egykorú, aki értene a generációjához, de sokkal régebb óta van itt az iskolában, mint ő, aki csak év elején kezdett ismerkedni egyáltalán a közösségi léttel.
- Jah. Azt észrevettem, hogy nagyon szeretnek egymás életében turkálni ideig-óráig. - Ráhel is sokat panaszkodott neki erről, meg arról, hogy őt ez igenis érdekli és zavarja. Nem csoda, ha valahol ekkora kultúrája van a "véleménynek", akkor az ember függni kezd tőle. Egykedvűen lepöcköli a hamut a szálról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ért ő a szóból, bár a szó szoros értelmében nem lett kidobva. Viszont az is tény, ha további vizsgálódásnak nem kell alávetni mára, akkor szabad az út. Nem frusztrált, nincs sürgető késztetés, hogy távozzon innen, viszont ennek az ellenkezője sem igaz. Ez annyi, amennyi. Az űrlap kitöltésén túl váltottak néhány szót. Hogy ebben az iskolában miért van mindig mindenkinek mély és tartalmas beszélgetésekre szüksége, lelki fröccsre, jó kérdés. A srác részéről tökéletesen elvan ezekkel a felszínes szóváltásokkal egy-egy megosztott cigivel az íróasztal mellett. A szék megnyikordul alatta, illetve épp csak elkezd, de még idejében elemeli a súlyát a bútorról, úgy tolja hátrébb, így nem vet olyan kellemetlen zajt. A szál még mindig a kezében, valószínűleg azzal kíván távozni. Mert ki fog rászólni? Egy másik prefektus? Egy tanár? Mostanság nincs sok presztízse a tanári karnak, minekután a fele diákokkal hetyeg - nehéz így tiszteletet kivívni, nem csoda, hogy Dante semmibe is nézi az iskolában oktató pedagógusoknak nagy részének tekintélyét.
- Ez esetben viszlát a következő alkalomig. - Nem vár kíséretre, eltalál magától is az ajtóig, hogy aztán mindenféle további formális és felesleges gesztus  megtétele nélkül távozzon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Arcátlan szemtelenséggel képes arra, hogy prefektusként dohányozva rója a folyosókat olyan diákok után, akik abban a szerencsétlen helyzetben vannak, hogy a szabálytalankodásaikat tényleg megtorolják. Az egyik kis túlbuzgó tanársegéd amúgy rászólt ma, hogy az épületen belül jobb lenne, ha eloltaná, de csak hanyagul figyelmen kívül hagyta. Még maga a tanári gárda fele is alig pár évvel idősebb nála, nehezen is veszi komolyan őket. Az utóbbi időben elszaporodott tanár-diák kapcsolatok pedig végképp megingatták a szemében az oktatók renoméját. Ha majd esetleg büntetőmunkát kap érte, majd jól nem csinálja meg. És mi lesz akkor? Hm? Semmi. Egy következmények nélküli iskolában nem nagy dolog, ha az épület falai közt gyújt rá. Persze a festmények panaszkodnak így is körülötte: jaj, mi lesz ha elejti, fel fognak gyulladni, egyszer már megtörtént, nem akarják újra átélni a pánikot.
Hát lol. Ő bajuk. Fél kezét zsebrevágva sétál végig a sötét folyosón, léptei nyomán újabb és újabb mágikus fáklya gyullad fel, érzékelve az emberi jelenlétet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Nos, valóban. Csak akkor nem venné észre a sután rejtőzködő lányt, ha mondjuk valahol féluton kiszúrná a saját szemét. Mondaná, hogy meglepődik, de majdnem minden éjjel találkozik takarodó után kint lebzselő diákokkal, nem olyan nagy was ist das ez már. És természetesen minden éjjel büntetés nélkül el is engedi őket. Még azt sem szokta mondani, hogy haladéktalanul térjenek vissza a hálókörletbe, mindössze annyit bök oda, hoy legközelebb ügyesebben bújjanak el. Hipokrita hozzáállás lenne büntetéseket osztogatni cigarettacsikkel a szájában.
Egy fáklya, kettő, három. Az újra és újra fellobbanó lángok diszkrét, ropogó hangja nem segít az éberségének megőrzésében. Elég késő van már, neki meg púp a hátán ez az egész járőrözgetés. Néhány elsős a rellon klubhelyiségben arról beszélt, "milyen izgi lehet kint mászkálni ilyenkor", pedig valójában annyi történik, hogy az értékes pihenésre szánt időből vesznek el fél órát. Megtorpan nem messze Rosietól, a lány láthatóan egyedül van, és még láthatóbban abszolút nem szabályosan.
- Hé - köszön oda minden ismeretét összeszedve az udvariasságról.
- Túl késő van már idekint rohangálni. - Hangozhatna feddőn is a kijelentése, de az ég világon semmilyen lendület nincs mögötte. A szavak csak vontatott unottsággal érkeznek egymás után, teljesen véletlenül pont helyes grammatikai sorrendben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Te. - Ráér kivárni, míg Rosie összeszedi a megfelelő szavakat. Mintha némileg felcserélődtek volna a szerepek, nem? Legalábbis ez az érzése támad, mikor a vörös hajú lány akadozva mentegetőzni kezd, meg olyasmiről magyarázni, hogy ő mestertanonc. Felvonja a szemöldökét, nem  tudja igazán hova tenni ezt a rémületet. Ha Rosie nem említette volna a tanulói státuszát, meg nem mondta volna, hogy mt diákkal van dolga. Nem mintha tervezett volna büntetést kiosztani. Figyeli a másikat, próbálja kitalálni, mihez kezdjen vele. Megbünteti ugye nem opció, akár itt is hagyhatná. Nem lenne semmi. Ugyanakkor az eridonos meglepően elveszettnek tűnik, és talán a vékony alkata miatt is, de valósággal elveszik a kastély falai közt. Túlzás azt állítani, hogy megsajnálja, az igen távol esik a természetétől, de elég szánakozást vált ki belőle ahhoz, hogy ne ballagjon csak úgy tovább.
A fő motivációja azért mégis csak az, hogy elég festmény látta ahhoz, hogyha később az eridonos összeesik vagy történik vele valami, őt vegyék elő, hogy miért nem volt elég körültekintő.
- Felőlem. Egyébként sem adtam volna büntetést. - Vállat von. Felőle a teljes eridon ház éjszakai dorbézolása is mehet az orra előtt.
- Bár nem hinném, hogy most engedtek ki onnan, de gondolom saját felelősségre távoztál. - Nem kéne itt húzni az időt, még van hátra egy szint ebben a szárnyban, ám mintegy magában már elkönyvelve a mai járőrözését "whatever" kategóriába. Ma lehet, hogy megúsztak néhányan egy kellemetlen találkozást a prefektussal, a világ jobb hely lett vagy valami olyasmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ha kifejezetten olyasfajta személyiség lenne, most fürdőzne a felsőbbségérzetben. Még így is érzékeli azt, hogy annyira nem fogékony másokhoz méricskélni magát - vagy másokat magához. A mestertanonc kisugárzása mégis olyan törékeny és könnyen eltiporható, hogy még neki is feltűnik. Guess what, lehetőségeihez mérten épelméjű emberként nem érez késztetést arra, hogy ezt kihasználja. Lehet azért feltűnő, mert Rosie maga is tisztában van vele, ez a rémült tudatosság pedig kiütközik a kisugárzásán is. Az ilyen lányokat szokták megfütyülni az utcán, megszólítani tolakodó megjegyzésekkel.
- Éértem. - Enyhén elnyújtja a válasz elejét, úgy, ahogy Rosie is elnyújtotta magát a választ azzal, hogy összevissza kapkodott a szavak közt bizonytalanságában. A zavart nevetgélésre egy apró mosoly az ő szája sarkába is odalopódzik. Nincs mögötte tényleges érzelem, egyszerű fizikai reakció, mint mikor a test automatikusan, önhatalmúlag másolja a környezetet. Mint egy ásítás, mikor nem is vagy fáradt. Mosoly, amikor valójában nem szórakozol különösebben jól. Nem is éri el a tekintetét.
- Miért, kije vagy Coltonnak? - Egyáltalán who is Colton? Rendben, az utóbbi kérdés igazából csak néhány másodpercre merül fel benne, hogy aztán eszébe jusson legalább a saját prefektustársának a neve. Nem igazán mozogtak eddig egy társaságban. Leginkább tényleg mint prefektustárs és mint "Fischer" van elkönyvelve emlékezetének azon szekciójában, ahová a "talán hasznos" információkat pakolja.
- Szerintem is érdemes inkább visszamenned, ha nem volt senki készenlétben, akkor olyan komoly nem lehet, de akkor reggel is ugyanígy el fognak engedni.
Nem csoda, hogy fogalma sincs Rosie kilétéről, nem tartja számon a kapcsolatokat az iskolán belül, és bár előfordulhat, hogy találkozott a lány arcával már valamelyik újságban, amit Ráhel nagy sebbel-lobbal elé tolt, de kötni nem köti háttérinformációhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Még csak szakértőnek sem kell lennie az emberek olvasásában ahhoz, hogy egyértelmű legyen, mire gondol Rosie. Pedig Dante aztán teljesen analfabéta ezekben. Épp csak nem vak. Az mondjuk, hogy az eridonos közel áll a síráshoz, nem érinti meg. Legfeljebb azért akarja elkerülni, mert még mindig nem tud mit kezdeni szipogó lányokkal.
- Hmh. Értem. - Megvakarja a tarkóját. Igazság szerint nem érzi a késztetést, hogy most azonnal rohanjon, és szóljon Fishernek a testvéréről, ennek ellenére a titoktartás sem tűnik a legjobb megoldásnak ilyen esetekben. Bár tudja a franc, hogyan működnek a családközi viszonyok egy valódi családban. Arról meg végképp nincs tudomása, hogy Rosie és a bátyja nincsenek jóban. Elkönyveli hát gondolatban valami makacs büszkeségnek a lány kérését. Nem ítéli el, csak éppen totálisan feleslegesnek tartja.
- Ha találkozom a bátyáddal, lehet meg fogom neki említeni. - Ha addig nem felejti el ezt a találkozót teljesen, amire megvan az esély. Mindenesetre úgy tartja fairnek, ha ezt egyértelműen közli Rosieval, ne legyen itt semmiféle kellemetlen meglepetés.
- Bár nem hinném, hogy sokat tudna vele csinálni, de mindenkinek jobb, ha nem a festményektől tudja meg. - Vállat von. Könnyű is nyeglének lenni, ha egyszer nem ő lesz az, aki emiatt a bejelentés miatt rosszul fog aludni. Bólint arra, hogy a lány távozna, neki is tovább kell mennie, ha még időben le akar dőlni, és pihenni valamennyit a holnapi nap előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Nem is tudja, mit kezdene akkor, ha Rosie hirtelen elsírná valamit. Lehet, hogy nyelne egyet, és tanácstalanul elsétálna. Amikor Ráhel kezdett rá korábban az érzelmi kirohanásaira, azokkal is teljesen tehetetlen volt. Emiatt sosem volt lelkiismeretfurdalása, nem érzi úgy, hogy tisztában kéne lennie a női lélek rejtelmeivel, de a szituáció maga elég kellemetlen ahhoz, hogy megpróbáljon kereket oldani. Aztán majd még a festmények is elterjesztik róla, hogy lányokat késztet sírásra az éjszaka kellős közepén.
- Nem fogom külön ezért megkeresni, hogy elmeséljem neki. - Ez implikálja, hogy attól még, ha összefutnak, és netán olyan irányba terelődne a beszélgetés, akkor nem fog falazni. Titkolózni sosem volt nagy kedvence, épp elég dolga van úgy is, amiről nem szívesen beszél. Annál jobban semmi kedve nincs megválogatni a szavait és témáit, mint amennyire egyébként is szortírozza. Márpedig sajnos az évek során sok zavaró szabályt állítottak fel számára. Ne beszélj durván, úgy, hogy megsérts másokat, beszélj tisztelettel a nálad idősebbekhez (nem gondolja úgy, hogy valaki a korából adódóan kiérdemelné a tiszteletét), udvariassági formák így, politikai korrektség úgy. Ceh.
- Látom, hogy tudsz járni a lábadon, menj vissza a gyengélkedőre reggelig. Addig is inkább pihen lépcsőzés helyett. - Nem az aggodalom mondatja vele, pusztán a gyakorlatiasság. Nem véletlenül fektették be a lányt esélyesen, inkább hassanak a kenőcsök és gyógyító bűbájok még az este folyamán, mielőtt arra kényszerítené a sérült inakat, hogy a teljes súlyát, emeljék lépcsőfokról lépcsőfokra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az ébredés egyáltalán nem filmbeillően fokozatos vagy lassú. Sehol a kamerákkal érzékletesen megmutatott egyenletes pislogás, amellyel a feleszmélő rácsodálkozik a felette terülő plafonra. Az ő szemei egyszerűen csak kipattantak, mintha még az eszméletvesztés előtt felhalmozódó adrenalin maradéka enyészne el ezzel az utolsó energialökettel. Pedig ez már a képzelet játéka, ez már nem a mágia kavargó, irányíthatatlan vihara, csak a rémület visszhangja. Először még arra sem csodálkozik rá, hogy hogy van, csak felül. Ezután futnak be az érzékelésből származó információk, illetve a dolgozott adatok, minthogy: puha matrac van alatta; a berendezés nem az üres terem képét mutatja, melyre utoljára emlékezett; nincs egyedül.
Rögtön az az első, hogy lenéz a kezeire, részlegesen meg is nyugszik, miután nem lát semmi változást.
Legalább ennyi, de az arcoddal még mindig lehet valami - szólal meg benne a pesszimista hang, amely lehetne a sajátja is, de csak szokásos utasa kommentálja az eseményeket elméjének anyósüléséről. Ujjbegyeivel kitapintja az állkapocs vonalát, a járomcsontot, a szeme alatti ívet. Nincs természetellenes tapintása, a szokásos enyhén kiszáradt bőr fogadja - és ugyanazok a vonalak, amelyek minden arcmosás alkalmával. A látása is úgy tűnik, visszatért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Pedig nem szokott olvasni, csak nagyon ritkán, mikor egy könyv bájitaltanról szól például - vagy olyan mágikus témáról, ami érdekli. Akkor is csupán annyit szemezgetett ki belőle, amire gyakorlatban szüksége volt. Ezen kívül viszont mindig volt más dolga is, mint könyvekbe temetkezni. Most mégis egy átváltoztatással, azon belül is animágiával kapcsolatos fóliánst lapozgat. Nem mintha a legutóbbi nagy kudarca óta egyáltalán megpróbált volna _bármit_ varázsolni. Poszttraumatikus stressz - mondják mások; elővigyázatosság - mondja Dante. Tudja ő is, hogy nem zárkózhat el teljesen valamitől, ami a részér képezi, de miután a saját félresikerült varázslata támadt ellene, nem akaródzik előhívni ismét. Abszolút új tapasztalat volt számára mindez, és nem kellemes. Más diákokkal előfordult már korábban, valami kisebb varázslattal, hogy elrontották azt, félresiklott valami és visszasült. Ami azt illeti, teljesen átlagos baleset egy varázslóiskolában. Csakhogy neki szerencse vagy sem, legfeljebb egyszerűen nem jött létre a varázslat, ha nem ment. Nem volt precedens arra, hogy bármilyen kár származott volna számára egy elrontott mágiából. Nem úgy, mint most.
Új oldalra lapoz. Mióta történt, ami történt, jó pár esetet olvasott ahhoz, hogy tudja, sokkal rosszabbul is járhatott volna ennél. Bár kellemetlen érzése azóta is van, hogy valami maradandót ő is visel az elrontott átváltozás nyomán, csak épp nehéz megállapítania, mi az pontosan. Mindössze annyit érzékel halványan, hogy rosszabb a közérzete, a szokásosnál is rosszabb hangulattal kel és fekszik, mintha konstans kialvatlan lenne. Hátradől a kanapén, lábait felpakolja az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A következő két lap összeragadt, azzal vacakol most, és már éppen sikerülne a körme hegyével a kettő közé nyúlni és lapozni, mikor a periférikus látóterébe betolakodik egy vékonyka kéz. Félbehagyja a mozdulatot, és felpillant az érdeklődés és passzívan lappangó fáradt-mogorvaság egyvelegével. Úgy tervezte - tudat alatt -, hogy elmerül még legalább fél óráig a mágikus értelemben vett hipochondria mocsarában. Ezeket a nagyratörő, kecsegtető kilátásokat húzza keresztbe Eliza érkezése.
- Weiler Dante és nem egészen új.
Valahonnan ismerősnek hangzik neki a lány neve. Vajon honnan? Nem nagyon valószínű, hogy találkoztak volna - viszont így hirtelen, a könyvből kiszakítva nem kapcsol azonnal. Pedig ízig-vérig mágus neveltetést kapott, ráadásul minisztériumközeli gyámság alatt. Illene, hogy azonnal megszólaljanak azok a bizonyos vészcsengők, ez azonban némi fáziskéséssel még várat magára.
- És ... ? - Lógva hagyja a mondat végét, feltételezi, hogy valamilyen céllal szólították meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem úgy ébred, mint aki egy jóleső, kiadás alvás után tér magához, lassan fokozatosan. Nem csoda, hogy majdhogynem rögtön éberen (bár még mindig a kimerültség jeleit érezve a testében) hallgatja a megszólaló tanárt. Nem túl meglepő, hogy itt van, tulajdonképpen kötelessége ügyelni rá ebben az esetben. Mondjuk nem sok tanárral találkozott eddig az iskolában, akik kizárólag a kötelességeikkel foglalkoztak volna, szóval... talán egy kicsit mégis meglepő. Kár, hogy pillanatnyilag a figyelmét teljesen más téma köti le.
- Elvileg nem kellett volna, hogy korai legyen. - Kapar a torka, pedig biztos benne, hogy nem kiáltozott. Vagy csak nem fogta fel? Remélhetőleg nem hozta magát olyan kínos helyzetbe, minthogy valaki előtt hangot adjon az akkor érzett kétségbeesésnek. Remélhetőleg a pánik csak belső mentális területekre korlátozódott. A megjegyzést leszámítva viszont nem vitatkozik. Valójában még ezt sem dacos módon jelentette ki, hanem olyan tényként, ami felől ő maga egész biztos. Dante tudja a legjobban, hogy nem lógta el az előkészületeket.
- Egy pillanatra azt hittem, hogy a saját varázserőm fog összepréselni. - Furcsa szóhasználat, nem is biztos benne, hogy ez a legjobb kifejezés rá, de hasonló érzés volt. Meglepettség, keveredve egyfajta természetes félelemmel, meglepettséggel és enyhe dühvel. Elvégre ez az erő az övé, hogyan merészel ellene fordulni? Az utolsó kérdésre csak komor arccal bólint.
- Értve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Szerencsére azért annyira nem tuskó, hogy automatikusan csak úgy útjára bocsásson valakit egy húzz innen el. Annál sokkal rosszabb, mert ha valóban nem kíván kommunikálni, egyszerűen levegőnek nézve a másikat nem is foglalkozik vele. Ilyen szempontból Elizának már nyert ügye van.
- Ez azt jelenti, hogy nekem sem kell végighallgatnom ezeket? Good. - Épp csak annyi ad tanúbizonyságot a figyelem mértékének egy leheletnyi növekedéséről, hogy behajtja a könyvet (bár a mutatóujját a lapok közt hagyja, hogy tudja később, hol járt. Nem hal bele talán egy kis beszélgetésbe. Egyelőre Eliza sem mutatta a túlbuzgásnak azon jeleit, amelyek triggerelnék. Bár, hogy máris a családi háttere után kérdezősködjenek? Furcsa, de mind észrevette, nem olyan ritka témaválasztás.
- Nem igazán, inkább az ellentéte. Viszont ezek szerint te igen. - Voltak pillanatok, mikor arra gondolt, nem lett volna rossz egy mugli, de rendesen funkciónáló családba születni. Százszor lecserélte volna azt a két egybites lényt, akik a biológiai szülei. Egyszerűbb lenne az élete, az biztos.
- Jár ide testvéred vagy ilyesmi? - Viszonylag tartósabb csend után, hirtelen böki oda a kérdést. Mióta Eliza bemutatkozott, azóta az az idegesítő érzése van, hogy nem jut eszébe valami, aminek eszébe kéne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Dante nagyon demokratikus ember, nem különbözteti meg az egyéneket származás alapján: mindenki egyformán tud irritáló lenni számára, ha arra kerül a sor. Másrészt szerencsés módon közel sem annyira socially awkward alkat, mint amilyen lehetne - egyszerűen csak nem az a társaság középpontjában izgő-mozgó kölyök. Van pár ilyen helyette, nincs belőle hiány.
- A kiről? - Ki a 'szom az a Teo? - Lengvidzs! - Az, lengvidzs, nincs is rosszabb annál, mint mikor a rajtad élősködő és gondolataidban veled kommunikáló entitás elkezdi azt gondolni magáról, hogy humoros.
Hallottam. Persze, hogy hallotta. A rövid párbeszéd kívülről szerencsére nem látszódik egyáltalán, legfeljebb abban nyilvánul meg, hogy megmasszírozza az orrnyergét - ez viszont a fáradtság egyszerű gesztusa is lehet.
Aztán a mozdulat akkor akad meg teljesen, amikor végre beugrik, mire fel volt az a kellemetlen érzése, hogy valamit elfelejtett. Anélkül horgad fel benne az előítélet, hogy arról ténylegesen tudomást venne, egyszerűen csak teljesen más szemmel nézi így a csajt.
- Elég gusztustalan becézgetni az ilyet, bár megértem, ha a rokonod. - Nyilván nem az a jó fajta megértés ez, sőt. Csak azért, mert nem egy kedves,
 szociális diák, sőt, nem is a jámborság és szelídség mintaképe, de elítéli az olyan sorozatgyilkosokat, mint amilyen a hírhedt Reissner Teodor volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Talán még ki is váltott volna valami indulatot belőle az általános viszolygáson túl Eliza reakciója, de ahhoz érdekes kéne, hogy legyen számára a lány véleménye. Nem személyes, csak már megszokta, hogy a világon, főleg az ő korosztályában, mindenkinek van valami véleménye a másikról. Ha folyton magára venné, már rég kikészült volna a stressztől. Míg a lány arcjátéka a maga módján nagyon is színes - a ridegtől kezdve a szenvtelen mosolygáson át, Dante nem jár be ilyen széles skálát, megmarad szilárdan azon a (nem is olyan) mérsékelten kelletlen és tartózkodó szinten, amelyet az új információ váltott ki belőle.
Egy hosszú másodpercig visszabámul a másik rellonosra, és bár az ég világon semmi sem utal a megjelenésében erre, a lánynak egy pillanatig olyan érzése lehet, mint mikor egy hüllő belefagy a mozdulatba, mielőtt lecsapja. Aztán ez a fenyegető él azonnal el is tűnik, mintha nem lett volna - még mielőtt tényleg tudatosulna: minden, ami valószínűleg utána marad, csak egyszerű antipátia a fiú irányába.
- Mindenki ismeri, aki nem csak az elején csapta fel a történelemkönyvet vagy nem egy kő alatt él. Na nehogymár el akard játszani, hogy nem tudsz róla.
Rögtön ítélkezik, meg sem fontol más lehetőséget, csak hogy Eliza a bolondját járatja vele és színészkedik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

.. pedig nem mondhatja, hogy olyan gyakran keveredett volna az ominózus végzős bál óta verekedésbe vagy párbajba. Egyébként sem szokta ezeket kezdeményezni, nem keresi a bajt. A provokációba is csupán akkor áll bele, ha rossz lábbal kel fel. Ma rossz lábbal kelt, és tényleg, a másik fél igazán kitartó volt. Nem érti, hogy miért kell ennyire erőltetni, ha tudják ők is, mi lesz a vége.
Egy csonttörő átok eltalálta a bal karját, ezt a sérülést be kellett vállalnia, mert pálcát még mindig nem akart fogni, ahogy a varázserejét sem kívánta használni már egy ideje. Örülhetett is a másik fiú, hogy emiatt volt ideje átkozni, cserébe ezalatt Dante legyűrte a távolságot kettejük közt, kicsavarta a kezéből a pálcát, és onnantól igazából nem kellett sokat erőlködnie, még törött kézzel sem. Nem hiába varázslattal támadt az ellenfél, a fizikai fölény teljesen egyértelmű volt. Utána addig ütött - majd mikor a földre került az eridonos, rúgott, míg az már nem könyörgött, hogy hagyja abba.
Hiába, ha nem erősíted meg bennük, hogy nem éri meg, visszajönnek.
Ő is hasonlóan vélekedik erről, a tapasztalat ezt igazolja, bár az emberek mindig alul tudják múlni az elvárásait. Azt gondolná, hogy a bál után békénhagyják, de mindig vannak ellenpéldák.
Nagy elővigyázatossággal szeparálták el őket egymástól, merthát a gyengélkedőn kötött ki az az eridonos felsős is, akivel a "szóváltás" történt. Őt ott látjk el, Dante pedig a helyiségnek egész a másik végében vár a sorára, elfüggönyzött ágynál, nehogy "felzaklassa" a másik felet. Ez is jellemző - valahogy mindig kihozzák az egészből, hogy ő a hunyó. Pedig a baljós kisugárzásáról igazán nem ő tehet.
Hát, mindegy. Neki sem rossz, hogy nem kell a gyengélkedő lábadozó népét bámulnia. Mozgásképtelen karját maga mellett pihentetve hátát az ágy táblájának veti, és vár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Remélte, hogyha már ellátják, akkor nem egy gyakornok fogja tenni, hanem egy valódi gyógyító. Erre idejön a srác, akit még emlékszik, hogy nem egyszer látott a folyosón az iskolai talárban - amit mondjuk ő meg folyamatosan "elfelejt" felvenni. Most tényleg ő fogja ellátni?
Nem sok bizodalma van az érkezőben, fel is vonja az egyik szemöldökét kétkedőn, mikor fiú oldalra hajtva a függönyt beslisszol mellé.
- Eltört a karom. Nem kell nagy dedukciós tehetség ahhoz, mi talált el. - Mormogja egykedvűen egyfajta elzárkózó szkepticizmussal a hangjában. Mintha már az, hogy Richárdnak ezt meg kellett kérdeznie, megingatta volna a bizalmát a hozzáértésében.
Ami nem igaz, de az egyébként sem volt, nehéz lenne elrontani valamit, ami eleve nem is létezett.
- Mindegy, legyen meg a sikerélménye, hogy egy varázslat sikerült, forraszd össze a csontot, aztán haladjunk. - Nincs túl jó kedvében. Ilyenkor mindig rájön, hogy alapesetben akár ő maga is képes lett volna begyógyítani egy törött kart, de nemcsak, hogy mostanság komolyabb varázslatokat sem nagyon használ, de a gyógyító mágiákhoz eleve nem is értett soha. Egyszerűen nem sikerülnek - bosszantó másokra utalva lenni, ez csapódik le a mostani viselkedésében is.