Kétféle beteg, és ehhez híven kétféle kezelési mód van. Tegyük fel, hogy az egyik véglet a levitás srác, aki kicsit ugyan szipogva - amit teljes mértékben megértek, úgy értem, a testedben eltörik valami, ami lényegében összetart, mégis hogy ne fájna veszettül? -, de hősiesen bírja a fájdalomcsillapító által ugyan tompított, de el nem tüntetett megpróbáltatásokat. Egy varázslat nyomán fásli tekeredik a sínbe tett keze köré, tökéletesen simul rá, kicsit szorít, hogy mindenképp helyben tartsa a csontokat.
- Ma este itt alszol bent, oké? - bár kérdésnek hangzik, ez nagyon is kijelentés, ő pedig elég okos ahhoz, hogy felfogja ezt. - Ebből - megkocogtatom a csontforrasztó bájital üvegcséjének oldalát - be kell venned egy kortyot ma este, nem kell sokat, mert annyira nem gázos a karod. - leteszem az üveget az ágy melletti éjjelire, kezeim a fehér orvosi köpeny zsebeibe dugom. - Szólj, ha úgy érzed, kezd hatni a csillapító, vagy rosszul érzed magad.
És ennyi. Így néz ki egy "jó beteg" kezelése, könnyen, gördülékenyen, nincsenek felesleges akadékoskodások, és "bezzeg a Jolika azt mondta!" körök. Aztán itt van ez a lány. Ismerem, persze, hogy ismerem, felületesen, tudom, ki ő, tudom, hogy hívják, tudom, hogy az apámnál tanul - tanult? fogalmam sincs, régen volt - legilimenciát, és nagyjából ennyi. Mélyen beszívva a levegőt fordulok felé, teszek pár lépést az irányába, hogy ne zavarjam meg felesleges hangoskodással a gyengélkedő nyugodt csendjét.
- Gyere, ülj le - jobbommal lazán intek az egyik frissen behúzott, fehér ágy felé, közben pálcámmal hívom magamhoz az előbb elhagyott székem.
- Mi a probléma?
- Ma este itt alszol bent, oké? - bár kérdésnek hangzik, ez nagyon is kijelentés, ő pedig elég okos ahhoz, hogy felfogja ezt. - Ebből - megkocogtatom a csontforrasztó bájital üvegcséjének oldalát - be kell venned egy kortyot ma este, nem kell sokat, mert annyira nem gázos a karod. - leteszem az üveget az ágy melletti éjjelire, kezeim a fehér orvosi köpeny zsebeibe dugom. - Szólj, ha úgy érzed, kezd hatni a csillapító, vagy rosszul érzed magad.
És ennyi. Így néz ki egy "jó beteg" kezelése, könnyen, gördülékenyen, nincsenek felesleges akadékoskodások, és "bezzeg a Jolika azt mondta!" körök. Aztán itt van ez a lány. Ismerem, persze, hogy ismerem, felületesen, tudom, ki ő, tudom, hogy hívják, tudom, hogy az apámnál tanul - tanult? fogalmam sincs, régen volt - legilimenciát, és nagyjából ennyi. Mélyen beszívva a levegőt fordulok felé, teszek pár lépést az irányába, hogy ne zavarjam meg felesleges hangoskodással a gyengélkedő nyugodt csendjét.
- Gyere, ülj le - jobbommal lazán intek az egyik frissen behúzott, fehér ágy felé, közben pálcámmal hívom magamhoz az előbb elhagyott székem.
- Mi a probléma?