Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A kényelmes kanapén heverésztem Cilivel és a golymók-családommal a Társalgóban. Mindenhová követnek, és elég nehéz rábírnom őket arra, hogy maradjanak a szobában. Mivel a szobatársaim nem voltak bent, a napi limitált tanulásomat megcsináltam, nem volt kedvem egyedül kuksolni, úgyhogy inkább kiültem a társalgóba. Mi van ma, emberek, hogy itt se lézeng senki? Ez így dögunalom.
Ez a hétfő délután ritka pocsék, vagy csak én lövöm be rosszul a célirányokat. Olvasni marhára nincs kedvem, úgyhogy csak hallgatom a cicám, Cili dorombkoncertjét, és simogatom a hátát, meg az új kedvenceimet. Nem tudom, kitől vannak, de biztos, hogy nem hagyom cserben őket, és a picuroknak találok gazdit. Anya csak egyet engedélyezett megtartani, az anya-golymókot. Olyan édi, bolyhos és rózsaszín, egyből levettek a lábamról.
Hétköznap délután lévén, a legtöbb diák biztosan magol, én viszont nem tartoztam a magolósok közé. Semmi értelme a magolásnak, pláne, ha az órákig tart. Az maximum a rövid távú memóriámban tárolódna, és nem mennék vele sokra a dogáknál, vizsgáknál. Amúgy se lesz mindenre szükségem abból, mait megtanulok, noha nem árt, ha minél többet tudok, de annyira nem vagyok kitartó ebben.
Világos, mi az én problémám: hobbi&elfoglaltság-hiány. Nagyon kéne egy szabadidős tevékenység, ami ezt a felesleges időhalmazt hasznosra és tevékenyre váltja fel, és még az én felesleges energiatömegemet is levezetné. A kviddics megfelelő lenne, ha nem tojnék ennyire a magaslati helyeken.
Most unalom a köbön van, hacsak nem agyalok ki valami jó kis apró balhét, ami nem annyira illegális, és több ember is bevonható. Gyűlölöm a semmittevést, amikor semmi nem történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Merlinre, meg vagyok mentve! - Ő, helló, igen. Te is?
Na, ez jó gyenge eresztés volt a részemről, de már kezdtem kevés híján elaludni Cili dorombolásának hangjára. Lehet, ha tíz perccel később jön ez a srác, és szólít meg, addigra horkoltam volna, vagy csámcsogtam volna, vagy egyszerre a kettőt.
Kíváncsi lennék, Lilith és Rebi hogy tudnak tőlem aludni... vagy tudnak-e egyáltalán. Rájuk kérdezek, ha eszembe jut valamikor. Valaha. A távoli jövőben, ismerve a memóriámat.
- Van valami ötleted, mivel lehetne elüldözni az unalom-szörnyikét? - Oooké, Dina, ha eddig nem nézett idiótának, most már biztosan. Pedig nem is vagyok szöszi, vörös vagyok. Most már megint, kivasalt hajjal. Hát, nem lett valami egyenes az eredménye, de azért elégedett vagyok vele. Ettől egyenesebb úgy sem lesz, és mire felérek a toronyba, valószínűleg visszagöndörödik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Na, már nem vagyok egyedül az unatkozással. Hihetetlen, hogy még egy eridonos számára is létezhet olyan, hogy unalmas nap. Valahogy nehéz elhinnem, hogy az állandó pörgések közepette tényleg létezik olyan, amikor csak le kéne lassulnom, de valahogy képtelen vagyok erre. A pörgés a lételemem, engem nem kötnek le pepecselős, lassú elfoglaltságok. A kaland, az izgi éltet. Hogy történjen végre valami.
- Nincs túlzottan. A séta jó lesz, ha nem zavar ez a mini-állatkert – mutattam Cilire, és a kis golymókjaimra. Heten vannak, az anyagolymókkal, Fluffy-val együtt. A kicsiket szeretném lepasszolni, nem azért, mert nem lennének aranyosak, sokkal inkább azért, mert igaza van az anyukámnak. Nem tudok ennyi állatért felelősséget vállalni, pláne, hogy egyszerre két suliban is tanulok, az egyiken levelezőn, úgyhogy duplán lemerít a szellemi elfoglaltság, és még mellettük emberi kapcsolatokra is kell időt szánnom.
Valahogy meg kéne tanulnom jobban menedzselni az időbeosztásomat.
- Merre menjünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Remek... gyönyörű. Ezt jól elintéztem. Aucs. Azt hiszem, nem leszek soha Fela bá' kedvence, sőt, szerintem, ha tehetné az ürge, jó mélyen elzárna mindenféle bájitallal kapcsolatos dologtól. Egy csoporttársam, Csanád hozott be a gyenguszra, és annyira égő volt. Pofán akartam csapni, de előzőleg sikerült leforrázni a mancsomat, akkor még nem robbant rám a főzet. Az utána következett, és most irtóégő zöld színben virított a bőröm. Kb. úgy néztem ki, mintegy félérett barack.
– Rám nézhetsz, nem nevetlek ki -közölte velem a srác.
– Majd ha fagy.
– Szerezzek hozzá nitrogént?
– Hogyisne! Hogy majd lefagyjon a kezem... Merlin őrizzen az ötleteidtől! – forgattam a szemem. Inkább a pulcsijába fúrtam az arcom, nem értem, hogy képes ragaszkodni ehhez a gönchöz ilyen hőségben is...ez olyan csanádos dolog. Mint nekem a zöld melírcsíkok a vörös hajamba. Eredetileg szőkét akartam, de Várffy prof ötlete nyomán megcsináltattam milyenre. Mega-giga like a részemről, viszont a neon-zölden rikítóbőrszínem annyira nem.
Miután lepakolt egy szabad ágyra, vártuk, hogy ránk kerüljön a sor.
– Nézd a jó oldalát, Vörikém, legalább lóghatsz pár órát legálisan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A bájitalos incidens felpaprikázott, pirosnak kellett volna lennie a bőrömnek ilyen hangulattól, nem zöldnek a bájitaltól. Che! És ez a pimasz srác még ki is vigyorog. Majd jön még kutyára kamion... és akkor én fogom őt kiröhögni, mindenféle szívfájdalom nélkül.
– Á-á. Ez kabalapulcsi, és van rajtam hőhűtő-bűbáj. Megkértem egy felsőst, hogy csinálja meg, mi még ezt nem tanultuk. Viszont Vörire rárobbant egy kondér bájital. Eredetileg Fela bá' Goulenst gyakoroltatott velünk, de... ki tudja, mit hozott össze Vörikém.
– Nem vagyok a Vörikéd.
– De. Rókuci.
– Fogd be, legközelebb rád is robbantok egy adaggal. – Csanád egy vérbeli bunkó Nem is értem, miért hagyom magam újabban. Nem tetszik. egy kisit sem. A fenébe is, de tetszik, csak túl büszke vagyok, hogy kimutassam.
- Morgás helyett inkább nézz a dokira, másképp nem tud rendbe rakni. Mi a nyű nyavalyát dobtál te a kondérba, hogy ez lett a vége? - faggatott Csanád.
- Passz már. Egyelőre levegőhöz akarok jutni. Kibírhatatlan ez a kánikula. - A hajam felkötöttem, úgyhogy szépen látszódott a neonzölden rikító bőröm. Remélhetőleg nem leszek megint címlapon az Edictumban, a múltkori cikk bőven elég volt szereplésnek. Kérem szépen, micsoda sértés már, hogy én árusítom a csínyeimet a picikéimmel? Egy fenét! Én csak is magamnak dolgozom, ha némi káoszra vágyom. És még csak nem is kell kérni a káoszt, spontán működik a szerencsétlenkedés, főleg bájitaltanon.
Vigasztaló tény, hogy nem csak én csináltam ma bakit. Az egyik srác felgyújtotta a talárját. - Legalább talár tekintetében lehetne elnézőbb a tanári kar, hogy ujjatlan változatot hodhassunk. Totál útban van a hosszú újjú egyes órákon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Nehéz napom volt, épp SVK óráról tódultunk ki, amikor Réty Csaba, Csanád bátyja megállított, hogy végtelenül sajnálja, amiért az öcsémre kellett pazarolnom az időmet, aki nem is illett hozzám, mert éretlen taknyos, de majd ő megvigasztal. Először csak meredten bámult ránk a diáksereg, majd ismerve engem, inkább eloldalaztak. Legjobb barátnőm, Olga próbált csitítani, de helyette inkább rávettem, hogy menjen tovább, nemsoká megyek én is, csak elbeszélgetek a fiatalúrral.
Na, ennek az elbeszélgetésnek ruhatépés, pofon, csattanás lett a vége, ugyanis nem értett a szép szóból, és a srác máris kínok közt szenvedett. Fogalmam sincs, mit csináltam vele, mit küldtem rá, de biztos, hogy pálca nélkül hajtottam végre, ismét. Ajaj, ebből még komoly bajok lehetnek, ha nem sikerül lehiggadnom.
- Kopj le… kopjatok le rólam mindketten, elegem van belőletek! – Ám a srác mintha magában beszélt volna. Pedig az öccse itt sincs, de halálra vált az arca. Ajjaj… Azt hiszem, ezt az átkot ismerem. Most jó fél óráig szenvedi fog, mert fogalmam sincs, hogy lehetne hatástalanítani az Offende Onorarét. Tényleg kezdek közveszélyessé válni.
Ráadásul kedvenc tanárom közeledése sem sejtetett semmi jót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Jaj, ne. Várffy tanár úr, már csak ez hiányzott. Így igen nehéz lesz megnyugodni.
- Várkonyi bának most jobban örülnék – motyogtam az orrom alatt. Ő illúziómágiával el tudná hitetni, hogy nyugodt vagyok, ergo, talán így vissza is fordíthatnám a folyamatot. Remélem, hogy a Finite ide elég lesz. Általában jó vagyok a káosz kialakításában, de az elrendezésében már kevésbé. Tankönyvi pontossággal igyekszem ügyelni a pálcamozdulatra, a latin szavak megfelelő hangsúlyú kiejtésére, bár legszívesebben inkább Csabát hajítanám ki egy jó magas épület csukott ablakán… nos, Finite helyett a srác inkább a szemközti falnak repült. De legalább már nem halucinált utána, mert elég dühösen nézett rám.
- Ezért még megtéplek, sárvérűkém. Lehet, hogy az öcsém ezt hagyja, de én nem.
- Nagyon félek tőled, Réty. Ha egy másodikos képes spontán letarolni egy haluzós átokkal, nem lenne ekkora a pofám – vágtam vissza. – Nem is tudom, tanár úr, megérdemli a fiatalember, vagy visszategyem rá az átkot?  Megtámadott, én meg csak védekeztem. Azt elvileg nem tiltja semmilyen szabály.

Elegem volt ebből a két gyökérből. Nem hiszem, hogy nem vették észre, hogy nem unatkozom, bőven van elég esemény az életemben nélkülük is. Miből gondolta Csaba, hogy ha az öccse elmegy, akkor én majd ráfanyalodom? Komolyan, néha kezd az az érzésem lenni a sulival kapcsolatban, mintha minimum egy javítóintézetben lennénk, normál iskola helyett. Egyik idióta a másik után... a végén még kiábrándulok a pasikból. Merlin szent nevére, még jó, hogy ott azért nem tartok. Akkora baj azért nincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Jól esett az, hogy a tanárok itt valóban törődtek velünk, nem úgy, mint a mugli iskolában. Itt valóban odafigyeltek arra, ha valakinél valami gáz történt, mert az kihat bizony a környezetére is, pláne, ha az illető olyan instabil, mint én mostanság. Általában jól tanultam, csak a fölös energiáimat vezettem le baromságokkal, de a Csanádos eset az bizony kiborított.
- Ez nem lehet kérdéses. Galagonya, 13,4 hüvelykes, sárkányszívizomhúr maggal. Eddig tök jól elvolt a bűbájokkal és átváltoztatásokkal, még jó jegyeim is lettek belőle, de most mintha minden a feje tetejére állt volna – mondhatni, a mágiám teljesen megzakkant. Oda is adtam, hogy megvizsgálhassa. Elég okos, bíztam benne, hogy találunk erre megoldást. – Köszönöm, hogy időben ideért. Ki tudja, mi lett volna, ha nem.
Tényleg hálás voltam, és a figyelemterelésnek is, mert így nem arra gondoltam, ami az elmúlt tíz-tizenöt percben történt.
- Maga szerint mit kéne tennem? Össze vagyok zavarodva. – Ez teljesen nyilvánvaló volt, de jól esett, hogy valakinek ezt ki is mondhattam. - Fogalmam sincs, hogy tudnék megint olyan jól varázsolni pálcával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Rendeltem egy jóféle pásztorpite-pizzát, ezúttal nem volt kedvem lemenni a faluba érte, túl sok lecke és egyéb feladatok hárultak a nyakamba. Igen, azt hiszem, idén is túllőttem a célon, de na, olyan csábítónak hangzottak az új tárgyak, párat felette közülük, csak úgy kíváncsiságból. Ha nem tetszik, legfeljebb leadom őket.
Ezúttal farmer van rajtam, meg egy lenge, de ízléses kék felső. Igen, az időjárás már van olyan jó, hogy ne kelljen a nagykabát, hála Merlinnek, és az a jó benne, hogy azon ritka alkalmakkor, amikor találkozni tudunk Evgenij édesemmel, akkor igazán csinos tudok lenni. Mellette muszáj is adnom magamra, és a ő kedvéért igen, képes voltam megváltozni, hogy a médiában ne jelenhessen meg róla botránycikk a barátnőjével kapcsolatban.
Ez kihatással lenne a sportkarrierjére, és túl jó ahhoz, hogy én ilyen tegyek vele. Ma még a Nagyterembe se ruccantam le kajálni, annyira lekötött a lecke, de na, a muglik világára kíváncsi voltam mágus szemszögből. Jó ez a tárgy, és Béres tanárnő is jól tanít, ha még engem is le tud kötni az óráján.
Jaj, csak jönne már az a kaja, kegyetlenül éhes vagyok. Figyelem, ki sétál be egy hatalmas pizzásdobozzal. Biztos, ami biztos alapon borravalót is tettem hozzá az árhoz, ha már kihozzák ide, akkor legyen jutalma a futárnak.
Pláne ilyenkor, este hét óra tájban.
Ahw, éhes vagyok. Tereld a gondolataid, Dina, legyél most jó lány, bírd ki türelemmel! – mantráztam magamban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ééés igen, megtalált a pizzás futárlány. Nem kellett hevese lóbálnom a kezem, az éhségtől kopogó szemem elég volt hozzá. Na, jó, annyira nem gáz a helyzet, csak egyelőre a leckék mellől nem akartam felemelni a hátsóm kajáért, úgyhogy félig-meddig lustaságból felhozattam mással.
De nem vagyok smucig alak, megfizetem az árát ám.
- Szia, ide! Ó, már kóstoltam, tudom, hogy milyen, de köszi a megerősítést. Csüccs le pár percre, ha van időd, csak nem harap a boss – paskoltam meg a mellettem levő széket az asztalnál, ahol ültem. Kényelmesebb volt itt tanulni.
- Itt is az összeg, ez pedig a borravaló – a pizza árát és az emlegetett kis pluszt a markába nyomtam. Öt galleon, ennyit még rá tudok áldozni a zsebpénzemből így, hó végéhez közelítve. Aztán spórolnom kell, ha nem akarok totál lenullázódni. – Mi újság, hogy vagy?
Érdeklődtem, mert az udvariasságot nem hanyagolom el. Természetesen még tartottam ezt a jó-gyerek üzemmódot, de nem ringatom sokáig abban a népet, hogy nyugalom van és csönd. A-a. Tervezek, méghozzá igen érdekeset. Csak úgy, hogy lehetőleg Kedves ne csapasson ki utána, mert nem olyannak ismerem, aki elfelejtené, amit beígért.