Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Birizga (beszt shipnév evör, ne mondj semmit.) produkciója.

Kilesek a színpadra, a függöny le sem volt húzva, alig ülnek a székeken. Nem csoda, nem várnak csodát egy kupac kezdő színésztől. Nincs három gyertya a színpadon, se tükröz, és egyikünk sem visel kék ruhát. Ezt kikötöttem páromnak, a szintén Levitás, nagyonnagyonrégi ismerős Iza, akivel még a stégen találkoztunk. Azt hiszem. Igen, az ő kutyája szemezett Ser Karommal.
Visszatérek az ellenőrzéshez, sehol sem látom, hallom a Macbeth szót, vagyis.... Gondolatban csak lehet.
A lány felé fordulok, küldök felé egy biztató mosolyt, majd magabiztos léptekkel kiállok a színpadra. Mögöttünk egy gyorsan összetákolt díszlet szerepel, egy kartonfal, mely egy faberakásos díszes liftet ábrázol, az egyik nagyobb évfolyamos diákot megkértem, hogy olvasson rá egy bűbájt, amitől néha egész halkan, de felcsendül egy kis liftmuzsika, tudjátok, az a relaxáló hang, ami nyugtatja az ember lelkét, és elfelejteti vele, hogy egy apró dobozba van zárva, vastag falakkal körülvéve. Talpuk alatt egy vastag, mélyzöld szőnyeg volt. Eredetileg egy lábtörlő volt, de egy kis Baziteo csodákat művelt.
Szegényes hátterükön szerepelt egy halkan kattogó falióra, ami a pontos időt mutatta.
Végignéztem öltözetemen, ami egy csíkozott öltöny volt, előző ruhámat le kellett cserélnem, mivel a karakter nem tűrte volna meg magán. Nyakkendő tökéletesen egyenesen, cipők csillogóra tisztítva, olyan érzés volt, mintha fontos ember lennék. De nem olyannak kell lennem. Olyan akarok lenni, aki jelentéktelen, annyira, hogy kiöltözik egy ilyen alkalomhoz.
Innentől kezdve az ő agyával gondolkozok, érzek, tapasztalok. Vicces lesz.
//tüdüdű, átszellemülés//
A minisztérium. Hmm, érdekes. Amikor elkezdtem pár hónapja a hopponálás tanórákat, nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan sikerülni fog. Reflexszerűen hajamat kettésimítom, két oldalra, teljesen lenyalva. A mellettem lévő lányra pillantok... Csinos, csinos, de az egyik gombja... Az egyik gombja el van gombolva. Ezen nem tudom túl tenni magam. Csak akkor térek magamhoz, amikor már befejezte kérdését. Ugyan, mit kérdezne tőlem.
- Izé... Aaa nyolcas emelet lesz, köszönöm. - összehúzom magam, hogy minél kisebb helyet foglaljak el az apró fülkében. Érdekes, hogy pont a kedvenc számom az engedély kiadásának szintje. Újra végigsimítom hajam, ismét a mellettem állóra sandítok, majd egyből lekapom fejem, amikor rám néz.
És akkor megrázódott a lift.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Adam és Mat

A vámpír feje gond nélkül áthatol ismét a hártyavékony rétegen s valóban, Adam érzékei elégnek bizonyulnak ahhoz, hogy a bent uralkodó közönséges sötétség leplén hamar átlásson. Nem kell hozzá megerőltetnie magát, csak az a néhány másodperc szükséges, amíg a szem a bevilágított folyosó fényeiről átszokik a teljes feketeségre, így rövid időn belül kirajzolódnak előtte a beltér vonalai. Semmi ismeretlen nem tárul a szeme elé - legalábbis olyan, ami túlontúl szokatlannak tűnne. Kétszer két méretes, üres raktárhelyiségnek tűnik elsőre, azt leszámítva, hogy a hajdan valószínűleg használatban lévő polcok most üresen állnak a fal mellett. Magával szemben egy fáklyát is kiszúr a falnál, amellett pedig ebből a kisebb helyiségből levezető lépcsősor kezdődik. A benti levegő nem dohos - mint azok a szobák, amelyeket évtizedek óta nem látogatott meg senki ember fia; igaz, a friss hegyi levegőtől is meglehetősen távol áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ez érdekes. A srác tudja a nevem, de úgy tűnik, csak a cikk címéig jutott el vagy én nem is tudom. A lényeg, hogy minden valószínűség szerint nem tudja, hogy vámpír vagyok. Legalábbis erre következtetek abból, hogy ennyire meglepi az, hogy nem vagyok varázsló. Mintha nem értené, akkor mégis mit keresek itt. Magyarázattal viszont nem most fogok neki szolgálni. Egyszerűen elmerítem a fejem a festményben, amint odaenged. Amit pedig tapasztalok, az igazán különleges. Szemlélem egy ideig a helyiséget, majd kiemelem arcom a színkavargásból és lenézek mellém a diákra.
- Mintha egy titkos szoba lenne a kép túloldalán. A fal mellett polcok, szemben egy fáklya és mellőle egy lépcsősor vezet valahová. - számolok be a fiúnak arról, mit tapasztaltam az imént. Eltöprengve pillantok a festményre.
- Vajon tényleg ott van? - vetem fel a jogos kérdést, szinte csak hangosan gondolkozva. Az érzékeim azt mondják, igen, azonban a varázslat képes átverni őket, bármilyen fejlettek. Sajnos pár hete a bőrömön tapasztaltam ezt. Szó szerint.
Összevonom sötét szemöldökömet, ahogy újabb kérdés fogalmazódik meg bennem: miért most fedi fel ezt a festmény? Ráébredek aztán, ez itt nem véletlenül a Fejetlenség Folyosója. Valószínűleg kár túl hosszan agyalni a miérteken. Körbenézek a beszédes nevű helyszínen, ezen merengve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért jelentkeztem én ide. Először is, nem szeretek szerepelni. Másodszor pedig: nem szeretek szerepelni. Nem is tudom már, hogy anyám vagy Vivien ötlete volt az, hogy lépjek be a színjátszóba, mert hogy ott majd barátokat szerzek, meg kinyílok meg ilyenek... hát nem hiszem, hogy ettől majd bárki jobban meg fog ismerni, de oké, ők tudják. Viszont nincs bajom a színjátszóval, csak kicsit - nagyon - utálok kiállni az emberek elé, mert akkor mindenki engem bámul és engem ne bámuljon senki, ha nem muszáj.
Ma még is fellépésem lesz, igen, fellépés, még ha csak ilyen kis picurka is, nekem már ez is épp elég fejfájást okoz. Már tegnap este, járőrözés közben is úgy voltam vele, hogy hagyom az egészet a fenébe, de ugye ezt ketten adjuk elő, Brant meg nem hagyhattam magára. Igen, az nem lett volna szép dolog tőlem, viszont emiatt meg rosszakat álmodtam és még kipihenni sem tudtam magam, szóval ma reggel elég nyúzottan ébredtem és tiszta nyűgös voltam egész nap és ami a legrosszabb ebben az egészben, hogy eljött az idő és nem léphettem vissza. Nem is tudtam volna, egész nap nem láttam Brandont, csak talán egyszer a fejét, de nem is vagyok benne biztos, hogy az az övé volt. Nem vagyok valami jó a hátul nézetből látott kobakok beazonosításában. Ezt meghagyom másnak, már ha van valaki, aki ilyennel foglalkozik.
Három, kettő, egy.
Brandon egy mosoly után kilépett a függöny mögül és amint az visszalibbent a helyére, abbahagytam a járkálást. Ideges voltam, méghozzá nagyon és az nem vezet semmi jóra, ha én ideges vagyok. Soha többé nem fogok szerepelni, de ezt az egyet kibírom, jól van - ezekkel a szavakkal nyugtattam magam, miközben követtem a fiút a sebtében össze-vissza dobált színpadra. Persze ezt a dobálást nem szó szerint kell érteni, valójában egész pofás kis helyszínt hoztak össze, de ebben a helyzetben nagyon nem tudtam másra koncentrálni a liften kívül. Hát itt van. Az a hííííres lift.
- Kérem, tartsa! - Hangom erőtlen és halk volt, még is tudtam, hogy a fiú meghallja. Meg kellett hallania, hiszen rajtunk kívül talán ha három diák ült távolabb tőlünk és minket nézett, más pedig nem tartózkodott a teremben. Ahogy beszálltam a liftbe, igyekeztem összehúzni magam és ennek az lett az eredménye, hogy nekipréselődtem a falnak. Mindegy is, addig jó, amíg nem ér hozzám senki.
Lift. Hogy miért kell nekünk ilyennel utaznunk, nem tudom. Mert nem lenne egyszerűbb csak simán felhopponálnunk arra az emeletre, amelyikre mennénk, igaz? Igaz.
- Melyik emelet? - Fordítottam nagy nehezen felé a fejem, rápislogtam, ő pedig kinyögte a választ. Szóval a nyolcas. A lift közben már rázkódni kezdett, illetve én ebből csak egy picit érzékeltem, de a mellettem álló nyilvánvalóan többet. Rápillantottam, ő pedig elkapta a tekintetét, én viszont nem. Ismerős volt a férfi, csak nem tudtam, hogy honnan. A minisztériumban sokan dolgoznak, még is úgy éreztem, hogy ismernem kéne a fickót, csak nem jut eszembe hirtelen a neve. Abban viszont biztos voltam, hogy a neve 'b' betűvel kezdődik. Bradley? Brandon? Bob? Vagy esetleg...
- Bruce, ugye? - Tippeltem, igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Én tényleg azt hittem, hogy megtanultam a varázslatot. Hajnalban tök jól ment, az történt, aminek történnie kellett. Nem is értettem, miért nem sikerült azon folyosón.
- Iiigen – Motyogtam zavartan. Jaj, ne. Már megint azt csinálja az arcával. Ilyenkor olyan ijesztő – gondoltam magamban.
- Hé, Lina, valami van az arcoddal… - Hívtam fel rá szíves figyelmét, ha esetleg ő még nem vette volna észre a dolgot. Miután kimondtam, már tudtam, hogy ez rossz ötlet volt, s kissé félve vártam a reakcióját.
- Én ezt egyszerűen nem értem. Mármint, komolyan, napkeltekor még teljesen jól meg tudtam csinálni! Mi változott az óta? – Néztem nagy, sírós szemekkel barátnőmre, majd erősen gondolkodóba estem. – Talán rossz az aurád… – Vettetem fel vállvonogatva. Ó, hülye, hülye, hülye! – Korholtam magam, de úgy istenigazából. Bárcsak nálam is működött volna az agyam és a szám közötti szűrő, ami mindenki másnak tökéletesen szuperált, így megakadályozva azt, hogy rögtön kimondja a legelső dolgot, ami eszébe jut…! Akkor talán ritkábban kerültem volna ilyen és ehhez hasonló helyzetekbe. Tudtam, hogy ez csak egy újabb szög volt a koporsómon, ez után már csupán csak abban reménykedhettem, hogy egy szép, fekete-narancssárga koporsóm lesz, szép virágokkal, sok édességgel, meg mindennel.
- Naa! Nem izé, hanem golymók, ráadásul neve is van! Ő Simerius. És nem hagyom, hogy bántsd! – Ripakodtam rá Alinára. Azért ami sok, az sok. A düh elemi erővel öntött el, szinte éreztem, ahogy a szemeim vérben forognak. Simit nem bánthatja senki! Vagy, ha valaki mégis megpróbálja, hát annak velem kell szembenéznie, és jaj az illetőnek! Még akkor is, ha az a valaki Katy. Néha nagyon gonosz tudott lenni.
Amikor eszembe jutott ama zseniális ötlet, hogy, ha már abba a szituációba kerültünk, szórakozzunk egy kicsit, felvillanyozódtam. Ritkán veszekedtem, nem is szerettem, ezért amint lehetőségem nyílt rá, oldani akartam a felgyülemlett feszültséget.
Miután sikeresen megmentettem Simit, még hallottam, hogy valami reccsent - aúcs -, majd Alina kacagása után nagy feketeséget láttam. Nem tudom, mennyi idő telhetett el – szerintem mindössze pár másodperc -, mikor magamhoz tértem, s fuldokolva, köhögve tápászkodtam fel négykézlábra. A víz jó része elszivárgott, már csak pár centi folydogált a padlón. Kezemet a fejemhez kaptam. Nagyon fájt, hányingerem volt és eléggé szédültem, úgy éreztem magam, mintha áthajtott volna rajtam egy teherautó.
Vajon Alina tudja, merre van a gyengélkedő? – Kérdeztem magamtól s kissé talán kába tekintetemmel a lányt kerestem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Adam és Mat

Vajon tényleg ott van? - merül fel a kérdés a vámpírban, de csakugyan, minden érzékszerve arról árulkodik, hogy nem egy káprázat. A por a pállott levegő, mint-mind túlságosan valódinak tetszik ahhoz, hogy puszta káprázat legyen, s ha ez nem volna elég, nyilvánvalóan könnyedén be tudta dugni a kezét és a fejét is a keret kapuján.
Aztán egyszeriben két dolog is történik: az egyik, hogy a kép túloldaláról összefüggéstelen, elmosódó motyogást hallanak mindketten, ám a belső tér akusztikája torzít annyira, hogy ne lehessen kivenni, pontosan miről is van szó, csupán annyi állapítható meg, hogy vékonyka, magas hangon folyik az "elmélkedés".
A másik pedig, ahogy Mat a kép közvetlen környezetében töpreng, netán hozzá is ér a falhoz vagy kerethez, az mintha megérezné a két toporgó szándékát, a fal halk, morzsolódó hangokkal kezd formálódni - az azt alkotó mágikus téglák úgy, mint egy legó darabkái, könnyedén csúsznak szét, rendezkednek, mígnem a kép alatt egy kisebb ajtó formálódik. Kisebb, mert egyértelműen nem emberi magasságra van kialakítva, de ha lehajolnak, könnyedén átférhetnek rajta mindketten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Míg én a kavargó képet szemlélem elgondolkozva, a diák fényforrás után kutat a zsebeiben. Mondjuk nem értem, miért nem a pálcájával szándékozik világítani. Biztos nem tudja még azt a varázslatot. Vagy nincs nála a pálca. Lehet, ezért kérdezte tőlem az előbb, én nem világítanám-e be egy varázslattal a teret. Mindegy is.
Éppen rálel a keresett tárgyra és felveti, hogy valahogy be kéne jutnunk, amikor a festmény mögül, vagy éppen magából a festményből különös, beazonosíthatatlan, vékony beszédhang szűrődik. Próbálom beazonosítani, ám nem igazán járok sikerrel. Nem sokáig van időm végül ezzel foglalkozni, hiszen észlelem, hogy a fal megmozdul, kövei elfordulnak, hamarosan pedig egy az egyben kitárul, méghozzá a keret alatt. Összevont szemöldökkel figyelem a jelenséget, majd a srácra tekintek. Szerintem ő indíthatta el valahogy a folyamatot.
- Fedezlek. - küldöm előre ezzel az egyszerű szóval Matet az átjáróban. Az se biztos, hogy én bemegyek. Minek kússzak át a megnyílt átjárón, ha valószínűleg egy maga is fel tudja deríteni, mi van a túloldalon? Persze, ha fél bemenni oda, az más. Azonban nem hiszem, hogy akad ott bármi, amitől tartania kéne. Ha így vélném, nem buzdítanám arra, hogy játsszon egy személyes felfedező expedíciót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Catherine

- Akkor nézzük a dolgokat kicsit máshonnan. A szüleid nemtörődömsége miatt szeged meg a szabályokat. Azért, hogy figyeljenek rád, hogy ne csak minden mással, hanem veled is el legyenek foglalva. Figyelmet szeretnél, és nem érdekel, hogy milyen drasztikusak a következmények.
Nem is érti, hogy a szülők arra, hogy nem gondoltak, hogy ezt ők maguk intézték így. Persze ilyen esetekben mindig mindenki más hibás, és ők csak néznek értetlenül, amikor pedig ez felmerül, tagadnak, hogy márpedig ők nem csináltak semmi rosszat. Néha a gyerekek mindent megtesznek, hogy a szüleik felfigyeljenek rájuk, néha pedig igen veszélyesek ezek a tettek. Vannak szülők, akik tagadnak, és vannak, akik megpróbálnak jobban teljesíteni szülőként, de a szokásokon néha nagyon nehéz változtatni.
- Mert ez az, amit az emberek látnak. Ha valaki rád néz, azt látja, hogy szép vagy, de ijesztően sovány. Az emberek túlnyomó része – hála a mostani információáramlás ütemének – a világot sokkal rosszabb helynek fogja fel, mint amilyen. Így ha rád néznek, nem azt fogják mondani, hogy szép kislány, hanem sajnálni fognak, mert súlyos betegnek gondolnak majd. Mintha haldokolnál. Az emberek nagyon sokszor ítélnek külső alapján.
Próbál higgadt és nem igazán meglepett lenni, pedig belül egészen más gondolatok kavarognak. Sok mindent látott már a munkája során, a vele szembe ülő pedig nem az első tini, aki utálja valamelyik vagy épp mindkét szülőjét
- Mi az, amit próbáltál és nem ment? Miben vallottál eddig kudarcot, ami miatt úgy érzed, hogy csak ez az, ami megy?
Teszi fel az újabb kérdést, elvégre az, hogy ez legalább megy neki azt az érzést kelti, hogy sorra bukott el mindent, és végül ide menekült, de akkor azt nem érti, hogy ezeket más hogyhogy nem vette észre. Bár egy kicsit túlzásnak érzi a kijelentést, ezért is kellene, hogy a lány válaszoljon.
- Nekem sosem sikerült életben tartanom egyet sem. Szóval ez tényleg ok arra, hogy büszke legyél magadra. A nevetségesnek tűnő feladatok mögött is vannak okok, amiért adjuk őket. Ilyen a gondoskodás is egy növényről. Amikor ültetted őket, figyeltél rájuk, nevelgetted őket, miket éreztél? Milyen érzés volt? Megterhelő, örömmel teli? Átalakult benned valami?
Teszi fel a következő kérdéseket, a képeket visszavéve, és eltéve oda, ahol eddig voltak. Nem akar belemenni abba, hogy elemezze a barátnőit, pusztán csak a lány reakciójára volt kíváncsi. A lány arcán viszont legördül egy könnycsepp, amit nem tud figyelmen kívül hagyni, így felkelve mellé helyezi át magát. Tény, hogy a pszichológusok zöme ezt nem teszi, de most iskolában vagyunk, rengeteg olyan gyerek között, akiknek valami miatt sérült a lelkük, és igénylik a törődést.
- Vonatkoztass el attól a kijelentéstől, hogy neked itt és most enned kell. Ha így állsz hozzá, ösztönös védekezésbe is kezdesz, hiszen kijelentetted, hogy nem akarsz enni. Az agyad a cselekedeteid ellen dolgozik, és olyankor, ha kényszeríted magad csak még jobban meg fogod utálni az egészet. Én ezért mondtam, hogy először csak nassolj. Legyen nálad valami mindig, hogy ha olvasol, vagy éppen beadandót írsz, akkor a kezed közelében legyen. Nem is hiszed el, hogy tanulás közben hogy megjön az étvágy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Mindjárt megvan... Már csak egy picit jobbra... Gyerünk Elena menni fog! Ééés... talál! Ez az! Lena visítozva ugrik fel a sarokból, ahogy a picike mogyoró eltalálja az egyik színjátszós lány hátát. Mostanában folyton ezt csinálja, legyen szó óráról vagy valamilyen iskolán kívüli elfoglaltságról. Valószínű, hogy a manók már evőeszközökkel kutatnak utána, amiért minden délután szokásához híven beszambázik a Konyhába és elcsen onnan valami kisebb termést amivel aztán majd dobálhatja az útjába kerülőket. Ne kérdezzétek, hogy miért csinálja, szerintem ő maga sem tudja. A lényeg az, hogy jól érzi magát, nem? Annak ellenére, hogy a mai nap alkalmával már nem is egyszer leszidták amiért egy hajgumi segítségével kitartóan ostromolta valamelyik óráján az előtte ülő diák hátát, amiért az eltakarta Lencsi elől a kilátást. És mivel akkor a leszidás miatt nem folytathatta tovább a támadást, úgy döntött, hogy később keres magának egy új áldozatot és majd őt fogja pöckölgetni. Na, és mi lenne jobb egy ilyen alkalomra, mint a délutáni színjátszós impro feladat? Sok az ember akiknek egyik felét nem is ismeri, az pedig kitűnő alibit kölcsönöz neki, hogy ő még életében nem látta a pöcköltet, úgyhogy, ha kérdőre vonnák a csínytevése miatt, simán támaszkodhat majd erre. Tádá! Gond elhárítva. A baj csak az, hogy Elena nem valami jól alkalmazkodik a lapulj-vagy-menekülj tanács első részéhez, ahogy a nem régi sikongatása is bizonyítja, úgyhogy kénytelen a menekülj opciót választani, mikor a megdobált lány hátrafordul és dühtől piros arccal kezd a piszkálója utáni keresésbe. Óriási mázlija van Elenának, amiért egy másik felsőbb éves lány közli vele, hogy készülődjön, ugyanis nemsokára ő meg a partnere következnek a színpadon. Prefektuskánknak több se kell, már ugrik is, gyors felaggatja magára a többi kiegészítőjét, majd mikor elhangzik a végszó, lassan kisétál a színpadra. Nem sieti el, van még bőven ideje, hát akkor miért kapkodna? Butaság, ráadásul így még a szerepe is hitelesebb lesz egy picit. A porond mostanra teli lett az Igazság termére jellemző dolgokkal. Ugyanúgy van itt egy kisebb a kanapé, egy fotel, de még a lábzsámoly olcsó hasonmása is megtalálható. A háttérben a teremre oly' jellemző mágikus függöny utánzata áll készenlétben, így mikor Elena szigorú, komótos léptekkel megjelenik a színen, az automatikusan elhúzódik, eltakarva  az ideiglenes ablakot a díszlet falán. Lena azonnal kapcsol, odaballag a függönyhöz, hogy valahogy megjavítsa azt.
 - Ez hihetetlen! Ez a vacak már megint elromlott. Hajaj, kénytelen leszek megjavítani. Hihetetlen, hogy ebben a kastélyban mindent nekem kell megbütykölnöm. Egyszerűen szörnyű... - azzal már kapja is elő a pálcáját, majd elmormog valamilyen valószínűleg értelmetlen "bűbájt", mire a függöny hangos reccsenéssel jelzi, hogy a javítás nem éppen sikerült, végül pedig a karnis egyik fele megadja magát és a földre rogy. Lena ezzel mit sem törődik, elégedetten biccent egyet, majd mint aki jól végezte dolgát, elsétál a kanapéig, lecsüccsen és halk olvasásba kezd a zsebéből kihúzott piciny könyvből.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Mégis maradt a színjátszósok között. Eggyel több, vagy kevesebb tevékenység nem oszt, nem szoroz. Gondolkozott rajta, hogy nem folytatja bizonyos dolgok miatt, de mivel azok már nem aktuálisak, így maradt és nem bánta meg. A napokban szólt neki a tanárnő, hogy próba lesz, amire igent mondott. Nem mondhatni izgatottnak, mert ez csak pár ember és nem az egész iskola. Illetve nem az az izgulós fajta. Nem zavarja, ha elront valamit. Majd újrapróbálja és általában másodjára sikerülni szokott neki néhány dolgot leszámítva. Pár dologból még most sem tanult.
Mehettek volna együtt Elenával a próbaterembe, de a két leányzó most nincsenek jó viszonyba, legalábbis Gwen haragszik mindkét barátnőjére. Nem tudja, hogy Elena is így van-e vele, de azt igen, hogy Alízzal nem fognak kibékülni egyhamar. Amint belép, a terembe köszön a többieknek és leül Miza mellé. A lány felé megejt még egy "sziát" és hallgatja, amit a tanárnő mondani kezd. Most nem késett olyan sokat, mint szokott, csak három percet, ami nála már rekordnak számít. Nem kell sokat várnia, mikor Elena nevét mondják, majd az övét. Pont vele került össze nagyon jó. Először csak figyeli a másikat, hogy mit csinál, mit mond, azt mikor Elena helyet foglal a kanapén mellé lép.
- Már megint nem tudod megcsinálni helyesen a dolgokat - kezdi a korholást. A szereposztás megfelelő, mert a két karakter, akiket alakítanak nem kedvelik egymást. Most Lin vagy egy jós, vagy ez nem a véletlen műve. - Nálad még a kutyám is jobban megcsinálja.
Ennél a mondatnál csuklik egyet, de nem érdekli. Most az a lényeg, hogy... mi is az? Elfelejtette. Akkor improvizálni kell és kitalálni valamit. Ez menni fog a szőkének, sok ehhez hasonlót csinált már. És néha ez a baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Igazából nem olvas, csak úgy tesz mintha, közben egyik kezével aprócskát lök lecsúszott szemüvegjén, hogy jobban lássa a betűket. Azokat a betűket, amik valójában ott sincsenek. A könyve sem igazi iromány, csak egy egyszerű borító, amit egy általános iskolai füzetéről eszkábált le a minap, de erre a színjátszós gyakorlatra tökéletesen megfelel, ha másra nem is. Csak okosabb lesz tőle, mert köztudott tény, hogy az ember mindig intelligensebbnek hat, ha egy értelmetlen krikszkrakszokkal teli művet cipel magával. És a mostani helyzethez elengedhetetlenen kellék egy kis ész, ami valljuk be, Elenánál nem mindig üzemel. Viszont egy ilyen helyzetben hú, de okosnak kell lenni, különben fuccs a jó alakításnak. Hajjaj, miért ezt a szerepet kapta? Jó, nem szabad panaszkodni, el kell fogadni ami van, hisz ilyen a showbiznisz, nem? Teli van meglepetésekkel, amik lehetnek kellemesek avagy éppen kellemetlenek. Apropó meglepetés! Gwen mióta van a színpadon? Most vagy Elena a totál vaksi, vagy a lány tényleg csak úgy random feltűnt itt. Varázslat! Ha most nem az alakítása függne ettől, tuti körbeölelgetné barátnőjét, de most higgadtnak kell lenni kérem szépen, nem szabad, hogy elragadják az indulatok. Csak higgadtan... Lena csendeben, néha fintorog egy kicsit, mikor barátosnéja olyan részhez ér, ami neki nem igazán tetszik, de amúgy teljesen rezzenéstelen arccal nézi a másikat. Mikor a lány befejezte a monológját, Elly becsapja a "könyvet", majd keresztbe teszi lábait és kezeit a mellkasán összefonja.
 - Ez rágalom kérem szépen. Ki mondta magának, hogy nem tudom megjavítani a dolgokat? Én igenis remek szakember vagyok, nem úgy mint egyesek. Azt pedig erősen megcáfolnám, hogy holmi ölebek jobbak lennének nálam - hűvösen beszél, néha gúnyosan pillantva Gwenre, hogy érzékeltesse; ilyet még álmába se merjen állítani, hogy ő valamit valaha is rosszul csinált. Olyan egyszerűen nem létezik és ezután sem fog. Nem. Ő mindig tökéletesen végzi a munkáját. Nézze csak meg a függönyt. Szuperül működik, de csak azóta, mióta Elena megjavította. Azelőtt mindig eltakarta az ablakot, így nem lehetett olvasni a szobában, vagy bármilyen világosban történő cselekvést művelni. Most már igen. Na kinek lehet ezt is megköszönni? Még szép hogy Elenának! És még ő az, aki hanyag munkát hagy maga után. Cöh...  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Fülöp Félix

Próbáltam elkerülni ezt a folyosót, de már egy éve nem voltam a Bagolykőn, kijöttem a gyakorlatból, hogyan kell megtalálni a megfelelő (lehetőleg rövid, nem zsúfolt és biztonságos) utakat A-ból B-be. Na meg összekeveredtek a fejemben a régi és új útvonalak. Mióta nem kerekesszékkel kell átvergődnöm a kastélyon - akkoriban, lebegő kerekek ide vagy oda, igyekeztem hanyagolni a lépcsősorokat, amennyire csak lehetett -, új utakon járok.
Nos, egyszer csak arra lettem figyelmes itt a sarkon (azt hiszem, ez a fejetlenség folyosója terjeszkedhetett is azóta), hogy egy fal elkezdett közelebb araszolni hozzám. Ránéztem, és megállt. Elfordultam, és esküszöm, közelebb került. Persze mindig csak akkor, ha nem rá figyeltem. És hogy a fenébe kerülj ki egy falat, ha nem őt bámulod, hanem a kiutat keresgéled körülötte? Ugye? Sehogy. Szóval betolt ebbe a folyosóba, és amint ráléptem az első kőkockára, hatalmas csörömpöléssel eldőlt előttem egy páncéllovag.
Pálcámat azon nyomban előrángattam. Ezen a folyosón bármi megtörténhet, ezt elég hamar megtanultam, jobb felkészülni. Óvatosan átléptem a fémszobron, mire az rámarkolt a bokámra.
- Aznyáááád - rántottam el a lábam és küldtem egy ártást a páncélkesztyű felé, mire az visszavonulót fújt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Alex

Egy külső szemlélő számára talán úgy tűnhetett, hogy Félix eszeveszetten rohangált fel s alá a kastélyban, de persze a külső szemlélők sosem tudtak semmit. A Fülöp ikrek a szokásos, éves húsvéti hajszájukat próbálták kivitelezni. Különböző versenyszámok voltak: festett tojással való futás, nyuszi simogatás, maratoni sonkaevés, tojás festés, vödör vízzel való locsolás, és a többi, és a többi.
Most éppen a nyuszi ugrások következtek soron, úgyhogy Fejetlenség folyosójára befordulva, Félix reflexből belekezdett a talárujjának a felhajtásába, hogy ne zavarja a feladat elvégzésében. Közben kiszúrta, hogy Alex is ott van – és szemmel láthatóan ő nem versenyez. Nyilván nem tudja, mi a jó.
-    Hé, Alex! – kiáltott oda a levitásnak. – Ugye, most nem csinálsz semmit?
Meg sem várta, hogy a szemüveges fiú válaszolhasson, vagy kibúvókat kereshessen, máris odasietett hozzá, és a szokásos lelkesedéssel magyarázni kezdett neki:
-    Most van a húsvéti hajsza, és ha más is csinálja velem, dupla pontot kapok. Szóval, ugye van kedved nyuszi-ugrásban végig jönni a folyosón? Vagy ha nem megy, jöhetsz béka-ügetésben is! Légyszi!
Nem aprózta el, bevetette a boci tekintetet is, és könyörgően csimpaszkodott Alex karjába, és feltűnés mentesen elkezdte a folyosó közepe felé húzni a srácot. Nincs vesztegetni való idő!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Még a biztonság kedvéért rátapostam egyet a fémcsuklóra, mire az kigurult a lábam alól, ennek következtében teliháttal érkeztem a vértezetre. Isten nem ver bottal.
Csak éljem túl ezt a folyosót - fohászkodtam Merlinnek, Fortunának vagy bárkinek, aki meghallgat, és a derekam masszírozva feltápászkodtam, miközben elgurult pálcámat is ismét magamhoz vettem. Tettem egy óvatos lépést, majd összerándultam az ekkor felharsanó kiáltásra. Nem jöttek vele együtt festékes lufik, így körülnéztem, és a folyosó végén egy felálló hajú gyereket pillantottam meg. Ja, vágom, Fülöp 1 vagy Fülöp 2. Volt egy év, amikor évfolyamtársak voltunk, asszem.
- Öhm - válaszoltam értelmesen, mikor előadta a tervét. Az első gondolatom az volt, hogy ez átver engem. Ugyan mivel bizonyítaná, hogy tényleg rávett valakit az ugrabugrára?
Aztán miközben húzott a folyosó közepe felé, gyanús lett nekem, hogy őt miért nem próbálta megmerényelni egyetlen lovagi szobor, miért nem esett el semmiben és egyáltalán, hogy bír két lépést tenni anélkül, hogy bármi fura történne vele ezen a folyosón?
Na jó - döntöttem. Ha így bevéd az aurájával, és különben is, verseny és plusz pontok... én már csak tudom, milyen a pontvadászat. Nem lát senki. (Erről azért még egyszer megbizonyosodtam, de ezt a folyosót tényleg mindenki elkerüli, akinek van egy kis esze.)
- Oké-oké - egyeztem bele. - Hogy kell?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Alex

Félixet sosem zavarta, hogy kicsit nagyobb veszélyben van, mint általában. Mármint, ha az ember egy ikertestvérrel rendelkezik (és lobbizik egy kishúgért), akkor igazán sokszor megesnek az elesések, apróbb törések és vágások, kisebb-nagyobb bosszú rontások, s társai. Szóval az, hogy pont egy lehetetlen folyosón tervezett végigugrálni. De szerencsére legalább nem egyedül. Mert hogy Alex nem tiltakozott kézzel-lábbal, Félix őszinte örömére.
- Nagyon egyszerű. Így leguggolsz a földre, a kezed kicsit szélesebbre rakd - mondta, miközben illusztrálta is a dolgot. Aztán gyorsan megállította a tanulási folyamatot, hogy Alexnek is felhajtsa a talárját, nehogy összeakadjon ugrálás közben, és összekócolja a fogait.
- Szóval a kezeid mennek előre, aztán a lábaid, párosan minden, mint a nyusziknál - vigyorgott teljes erővel (és némileg mániákus fejjel) a Dolánszky gyerekre.
- Van kedved versenyezni, vagy menjünk együtt? - érdeklődött Alex tervei felől. Az eridonos nyilván nem bánt egy kis extra versenyt a versenyen belül, de úgy volt vele, hogy ha Alex jobban élvezi a közös mozgást, akkor ő aztán nem lesz semmi rossznak az elrontója. Már csak arra kell koncentrálnia, hogy a zsebeibe rejtett csokitojások épségben átvészeljék - ha sikerül majd eljutniuk a folyosó végére, Alex is kap majd egy hála-tojást.
- Hóó-rukk! Indulás! - adta ki a parancsot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Ó, anyám, mire vállalkoztam? - kérdezem magamtól (vagyis ugye anyámtól), miközben a srác odalent prezentálja, hogy ugrik egy vérbeli nyúl. Elteszem a pálcám, leguggolok, és arra gondolok, hogy tulajdonképpen örülök, hogy képes vagyok erre a mozdulatra, és hogy ő és az ikertestvére milyen fáradhatatlanul igyekeztek felvidítani, mikor szakítottunk Dalmival és magam alatt voltam.
Ekkor már nevetek. Magamon, a helyzeten, mindenen.
- Versenyezzünk, hát!
Igen, már többen az Eridonba akartak rakni.
- Gáncsolni ér? - kérdezem ravaszul, és most, hogy anyu felhajtotta a taláromat, semmi sem tarthat vissza, hogy diadalmas vereséget szenvedjek a legalább 17 éve magabiztosan járó, futó és ugrándozó diáktársamtól nyusziügetésben.
A Fülöp-srác adta a puskalövést, és megindultunk a folyosó túlvége felé.
Fárasztó ez a nyúlélet. És természetesen ahogy sejteni lehetett, a nálam vagy 10 centivel magasabb srác (a haját nem számítva) pürévé alázott a magasztos sportban, viszont - öröm az ürömben - semmi sem szakadt rám, és nem is törtem ki a nyakam egy elhagyott gumicsirkén, miközben elértem innen a folyosó végéig. Őszintén mondtunk egymásnak hálás köszönetet a közös produkció után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Igen. Vagyis nem! Ahj! Lina, ő nem egy szőrgolyó, hanem egy golymók! – Csattantam fel kissé ingerülten. Persze Katy hatalmas vihogásban nyilvánította ki a véleményét, csöppet sem foglalkozva azzal, hogy Simerius lelkivilágába taposott. Na, jó, Simi talán nem vette ennyire a lelkére, de azért na. Én helyette is megtettem.
- Jól van, Simikém, nincs semmi baj, csak valaki ma rossz lábbal kelt fel. Vagy megszállta az ördög. – Suttogtam a kis drágaságomnak, miközben nagy bőszen simogatni kezdtem, majd Alinára vetettem ördöginek szánt pillantásomat.
Mi tagadás, a külön töltött évek alatt elszoktam a stílusától, így újra meg kellett szoknom a modorát. Az itt szerzett barátaim annyira különböztek tőle – mondjuk, azért a többségük Navinés, szóval érthető a dolog, tekintve a két ház lakóinak tulajdonságait és személyiségét.
Na, de visszatérve, eléggé kibuktam Alinára. Nem mondom, régen, kiskorunkban is előfordult ilyesmi, egy kis balhé itt, egy kis veszekedés ott, mint minden gyereknél. Az a furi, hogy bármennyire is mások voltunk, a különbségek ellenére azért jól kijöttünk egymással, és, bevallom, egy kicsit ragaszkodtam is Linához. Elvégre ő volt a második legrégebbi barátom, és a legjobb barátnőm. Azonban nagyon megbántott azzal, ahogyan Simivel viselkedett, amiket mondott rá. Neki még nem volt háziállata, ahogyan Simi előtt nekem sem, ezért nem is nagyon tudott semmit arról, hogy mennyire lehet kötődni egy kiskedvenchez.
Mikor megláttam a lehetőséget arra, hogy oldjam a feszültséget, gondolkodás nélkül belevágtam. Vagyis fröcsköltem Katyt, amennyire tudtam, majd pucoltam onnan, remélve, hogy utánam jön. Sajnos ez nem történt meg, viszont vagy jós lett a lányka, vagy valami rontást szórt rám, mert valóra vált az átka. Méghozzá hamar, igencsak eredményesen, és – számomra – elég fájdalmasan. A rövid képszakadást követően Linát pillantottam meg.
- Hát… fogjuk rá. Megmaradok. – Motyogtam még mindig a fejemet fogva. Annyira hasogatott, hogy azt hittem, menten szétrobban. Szerencsére azonban ez nem történt meg, így Katy segítségével, nagy nehezen ugyan, de végül sikerült felállnom.
 – Óóó. Izé, köszi.
 - Benne vagyok. Elmehetnénk a játszóra, vagy valami. – Ajánlottam fel, mikor összekapaszkodva elbattyogtunk a folyosóról.
Ahogy távolodtunk a közlekedőtől, megbeszéltem magammal, hogy legközelebb élet-, és balesetbiztosítással jövök ide. Biztos, ami tuti alapon.