Michelle

Mint mindig most is éjszaka van. Egy eridonos lány járkál a folyosókon. Az órája éppen éjfélt üt, de Őt ez nem zavarja. Fegyvere a zsebében van, a hűséges követői pedig az ágyban alszanak. Ő még nem álmos, így egy kis sétára indul. Nem prefektusról beszélünk, hanem csak egy egyszerű diákról. Egy kis könyvecskét tart a kezében, amit mindenhova magával hord. Nem attól fél, hogy ellopják, mert a tárgy nagy titkokat rejt, amik csak rá tartoznak. Olyanok, mint, hogy ki tetszik neki, a bosszú terveit, az álmait, és a saját történeteit. Cipője visszhangzik a folyosón, miközben egy dalt dúdol. Barátnője, most nem kísérte el a ’kalandjára, de ezt nem is bánja. Most egyedül szeretne lenni és gondolkodni. Egy számára ismeretlen folyosóra téved, amin a portrék nem aludnak, hanem verekednek.
~ Egy újabb ismeretlen hely – gondolja, mire észbe kap, már a földön hever ~ Mi a fene? – mikor, már nem fájlalja a fejét, feláll és körbenéz. Az esés okozó valami, egy pocsolya.
- Ez nem a te folyosód. Béna vagy – gúnyolódik vele az egyik portré, amin egy kis katona látható a lovával, akiket egy sárkány tart fogva a várban. Hősnőnk odafordul és látja, hogy mind a ketten nevetnek.
- Nem fog megalázni egy kis katona – mérgelődik Gwen, majd válaszra nyitja a száját – Mondja ezt az aki, egy sárkányt se tud legyőzni – mosolyog gúnyosan.

Michelle

Miközben azzal a hülye képpel vitatkozik, hangokat hall. Mivel elég sok tiltott helyen jár és sok bunyóban volt része, ezért a hallása kifinomodott. Mikor megfordul, a szőkeség már előtte áll. A ruházatából ítélve rellonos diákkal van dolga. Gúnyosan néz rá, majd nyitja a száját és hozzászól.
~ Egy másik rellonosnak már hazudtam és lehet, hogy mesélt neki rólam - elmélkedik magában, majd eldönti, hogy az igazat fogja mondani - Gwen Laura Kimiko Jones vagyok, másodéves eridonos - elhallgat, miközben a másikkal farkasszemet néz, majd folytatja a mondókáját - Ha jól sejtem, akkor te prefi vagy, de úgy tudom, hogy, éjszaka lehet a gyengélkedőre menni. Egyedül készültem, de, ha szeretnéd, elkísérhetsz - ajánlom fel, és félelmet nem ismerve tovább indulok, hátra sem nézve.

Kowai avagy Part2
Éjszaka

Este, vagyis inkább éjszaka indul útnak. Nincs olyan nap, hogy ne ólálkodna, kint a folyosókon, vagy ne lopózna ki a faluba. Gwen mint mindig, most is éjfél előtt indul el, ám most a kis 'vérebei' nélkül. Az egyik ok erre, hogy szereti a kalandokat, és nem érdekli, ha elkapják, a másik ok pedig. Na, jó az nincs, vagyis inkább nem szeret róla beszélni. Bár ebei nincsenek vele, de a másik fegyvere - vagyis a pálcája - ott lapul a zsebébe. Csak bolyong és bolyong a folyosókon, nem találva a helyét. Már vagy nyolc óra óta fent van és meg sem áll. Ha valahova betéved és az az ötlete támad, hogy leül, tíz percnél nem bírja ott tovább, el kellett mennie. Megpróbált olvasni a könyvtárban, egy tál spagettit enni a konyhában, de most nincs étvágya és a könyvekhez sincs kedve. Ezt már lehetne betegségnek is venni, mert ez a lány imád olvasni és a kedvenc főztje a spagetti. Vagyis inkább a betegséget zárjuk ki, mert Gwen eddig csak egyszer esett ágynak, akkor is a 39 fokos láz miatt. Még akkor is futkározott odakint, mikor a csuklója el volt törve. Most éppen az egyik veszélyes folyosóra téved, ahol már járt egyszer. 'Megismerkedett' az egyik rellonos prefektussal, de nem kötöttek szorosabb barátságot. Mióta itt van az iskolában, sok taggal találkozott a zöldek házából, de igazából egyikkel se lett jóban, Líviát kivéve. Mondták már, hogy a Rellon a neki megfelelő ház, amivel néha egyetért, mégse szereti azt a helyiséget és a benne lévő személyeket. Az Eridon nagyon a szívéhez nőtt, főleg a háztársai miatt, akik a rossz napjain is kedvesek voltak vele. Ha választania kellene a hazamenetel vagy a másik házba tartozás között az előzőt választaná.
- Már megint te vagy az? - kérdezi a múltkori kép.
- Igen, megint én vagyok az. Talán valami baj van? - kérdezi ~ Mit csinálok én? Leállok vitatkozni egy képpel?
A festmény már válaszolna, a lány viszont nem veszi észre, mert valami susogást hall. Kiválóak az érzékszervei és a reflexe. Előrántja a pálcáját, és a hang irányába tartja.

Vadkemping - Elena
Késő este

Tökéletes ötlete támadt. Egy hete döntötte el, hogy egy kis izgalmat csempészik az iskola vagy legalábbis a tanárok és a saját életébe. Küldött egy baglyot az otthoniaknak, amiben azt írja, hogy küldjenek neki sátrat, túratáskát, hegymászós kellékeket, és hálózsákot. Megkérdezte az állatkáit, hogy lenne-e kedvük vele tartani ők pedig természetesen elkísérik, hogy megvédjék mindentől. Legalábbis, ha veszélyes helyre mennének, de csak a tanárok birodalmáról van szó. És itt tartunk most. Az asztalokat és a székeket félretolja, a papírokat a földre dobja a cuccai mellé. Előveszi a sátrát és a középen maradt hatalmas helyre próbálja felállítani. Mivel a padlóra nem tudja, szúrni a cölöpöket ezért idehúz pár nagy cserepes növényt és azok köré csavarja a madzagokat. Mivel a hold fénye elég nagy nem kell felkapcsolnia a villanyt. Elkezdi bepakolni a holmijait az ideiglenes 'lakásába', de a fontos dolgokat kiveszi a táskájából. Már sokat volt vadkempingen (igazin) a keresztapjával, ezért tudja, hogy kell, tűzet rakni pálca és öngyújtó használata nélkül. Az előbb ledobott tanári lapokat egymásra pakolja majd az ágakkal, amiket kintről szerzett egy kis kupolát állít. Két fadarabot egymásnak dörzsöl, de csak pár perc múlva kap lángra. Mosolyog, egyet a művén majd felállítja a teakészítéshez szükséges kellékeket. Nem nagyon szereti a teát, de mivel ezt Japánból kapta ezért gondolja, megkóstolja. Mikor már forr, a víz előveszi a filtert és belelógatja. Leveszi a teát és egy kis tálcára helyezi. Lépteket hall kintről, de nem foglalkozik vele. Eközben a lángok elalszanak és csak parázs lesz.
Előveszi a vacsorához előkészített ételeket. Először a hagymát fóliába csavarja és úgy dobja a parázsba, majd nyársra tűzi a szalonnát, a virslit és a kolbászt. Pár percig sülnek az ínyencségek, majd mikor már késznek érzi, őket a tányérjára helyezi. Mindent szépen összevág és a kutyusok elé helyezi - Nyugodtan egyétek meg. Én még várok egy kicsit.

Vadkemping - Elena
Késő este

Miután az állatok - akik már nem is állatok, mivel annyira el vannak kényeztetve mint egy gyerek - elfogyasztották elkezdi sütni a saját adagját is. A hangok közben egyre közelebb érnek, de Ő nem foglalkozik ezzel. Ha egy prefektus vagy diák az akkor meghívja, hogy egyen vele, ha nem akkor pedig eltűri a büntetést, amit biztosan nem fog megcsinálni. Vagy lefizet egy elsős diákot. Elkészül a vacsorája, amihez már hozzá is fogna, ha nem szegeznének rá egy pálcát. Nem csak Ő lepődik meg, hanem a kutyái is, akik felpattannak. Bár már ismerik Elenát, még akkor is megvédik Gwen-t, ha a legjobb barátnője támad rá. De ilyesmiről szó sincs, sőt pillanatokkal később a Rose lány már barátnője nyakában lóg, szorosan ölelve őt. A szőke furán érzi először magát, de megöleli Elenát.
- Miért hol lennék? - kérdezi még mindig értetlenül - És van valami baj? Olyan sápadt vagy, mint én szoktam.
~ Vajon elmondhatom neki az álmaimat, vagy furának tartana? Sok mindenen mentünk keresztül, de bármikor elpártolhat mellőlem és akkor egyedül maradok. Nem akarok megint a magányba kerülni. De ez rá is hatással lehet, és tudnia kell róla. Nem titkolhatom tovább. Még akkor sem, ha megutál - gondolkozik a lány, de nem értem, hogy mi a problémája. Ez az egyik legnagyobb hibája, hogy mindig újabb és újabb problémákat szül magának és nem oldja meg azokat amik igazából vannak. A barna hajú lány már akkor a barátja volt mikor betette ide a lábát. Akkor is vele volt mikor megkapta azt a fenyegető baglyot. Azon a délutánon töprengett el a dolgon, hogy mi lett volna, ha nem szól Lenának a levélről és egyedül megy a férfihez. Lehet már nem élne de legalább megmentette volna barátnőjét a sokktól, ami ott érte. Ő az első személy akit közel engedett ,agához, és Ő lett az első barátja. Szinte olyan mintha már neki mint a húga, akiért bármit megtenne. Ott volt neki a családja, de az mégis már. Elena lett az az ember, aki megérti a gondolatai és az érzéseit, mert azokon ment keresztül mint Gwen. De a szőkeség szerint a titkolózás miatt, ez az ember is el fog fordulni tőle.
- Figyelj Elena, mondanom kell valamit. Sajnálom, hogy eddig eltitkoltam, de erről neked is tudnod kell. Viszont előtte vedd el ezt a csésze nyugtató teát, és ígérd meg, ha elmondtam és te is elmondtad azt, ami bánt akkor vidám dolgokról beszélünk majd. Persze, csak, ha szeretnéd - kezd bele a szövegébe, de megvárja, míg másik rá emeli barna íriszeit.

Vadkemping - Elena
Késő este

A mellette lévő lányka sírásba kezd, Gwen pedig újra megöleli.
- Jaj, ne sírj nem olyan szörnyű sztori - mondja miközben egy zsepit nyújt barátnőjének. Miután a másik kifújja az orrát, elveszi a teát, és megígéri, hogy másról is beszélgetnek Gwen belekezd - Emlékszel arra az emberre, akivel nemrég találkoztunk? Na, azzal vonnak rémes álmaim. Néhányukba te is benne vagy, de csak egy kicsit. Meg a családunk is. Amikor a tanulószobán tanultunk és hirtelen felriadtam akkor is ő volt a fejembe - meséli, de próbálja kihagyni a legijesztőbb részeket, mert nem szeretné, hogy Elena megint sírva fakadjon - És veled mi történt? Miért kerestél ennyire?
Szemi ugatni kezd ezzel jelezve, hogy megették a vacsorájukat, de még éhesek. Ha nem lennének azok, akkor csak bemásztak volna a lányok ölébe aludni vagy pihenni. Újabb adag kaját szúr a nyársra, majd a parázs fölé rakja és egy cserép segítségével megtámasztja. Előveszi a faragókését és még kettőt kifarag. Az egyiket megtartja a másikat Lenának nyújtja, két tállal egyetembe. Az egyiken az laktató ételek a másikon pedig a gyümölcsök. A Jones lány szereti a sült banánt, almát, de még a szőlőt is. A másik lány elveszi tőle, majd a táskájához fordul és előveszi a karamellöntetet.
- Nincs gyümölcs pirított cukor nélkül.  Van nálam néhány cukor. Igaz, már körbenyaltam őket, mert kívül savanyúak voltak, de azért így is finomak, kérsz? - mosolyog rá - És lenne itt még valami, egy kis titok. Elmondhatom? - kérdezem titokzatosan.

Vadkemping - Elena
Késő Este

Miközben Gwen mesél, figyeli a másik reakcióját. Elenát a sírás kerülgeti.
- Jajj, Elena ezek csak álmok ne foglalkozz velük. Mindenkinek vannak rossz napjai, amikor még az álmai is rosszak - próbálja vigasztalni és nyugtatgatni, ami már nem megy, mert a tea megtette a hatását - És veled mi a baj? - kérdezi.
Elmeséli a saját történetét, ami rosszabb, mint hősnőnké. Ha tényleg követik őket, akkor lehet, hogy haza se tudnak menni. Nem ez a legszörnyűbb, de már hónapok óta nem látta a családját és nagyon hiányoznak neki. A keresztapja is miatta jön haza. Nem mutathatja az aggodalmát, inkább komoran néz rá.
- Figyelj, ha neked úgy megfelel, akkor minden nap együtt hagyjuk el a szobát, és, együtt is megyünk fel. De nekem az is megfelel, ha a kutyáimmal mész, ők szívesen vannak veled. Szeretnek téged is - ajánlja fel, mert Gwen nem fél annyira mint barátnője. Ő már megszokta ezeket a dolgokat.
Pár percig vár a válaszára aztán megkérdezi, hogy kér-e cukrot. Kicsit undin kínálja, de csak ilyen van, és nem akar bunkó lenni azzal, hogy előtte eszi meg őket. Aztán mikor a titokról kezd, beszél, Elena kikerekedett szemekkel néz felé ezzel jelezve, hogy figyel. Kicsit közelebb hajol, hogy még véletlenül se hallja senki:
- Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek, de azt tervezem, hogy beosonok Szendrei Véda irodájába és ellopom a lányát. Olyan cuki. Segítesz? - kérdezi nevetve - Vagy pedig kikészíthetnénk az uncsitesómat azzal, hogy az Ő szobájába játszunk hercegnőset. Imádja, vagyis imádta azokat a meséket én pedig szeretem kifigurázni őket. Szeretnél a hercegnőm lenni? - lehet, hogy hülyének nézi, de ezzel talán fel tudja vidítani legjobb barátnőjét, plusz, ha benne van, akkor még egy jót is szórakozhatnak.
Kérdőn néz rá, és vár a válaszára. Közben kintről hangokat hall és a stílus alapján rellonos az illető. Feláll, és kinéz, de már elmentek. Visszaül, és ránéz a barátnőjére.
- Voltál már úgy, hogy legszívesebben bokán rúgnád azt az embert, aki éppen előtted áll? - kérdezi furán, de ez már csak egy ilyen nap.

Vadkemping - Elena
Késő Este
Zárás

A cukorkaevés közben már semmi nyoma a rosszkedvnek. Elena is nevetni kezd, és lehet, hogy kezdi feledni a történteket. Persze így nem fog megoldódni a dolog, de jó érzés elfelejteni egy időre. Azt mondja, hogy benn van a Gwen által említett csínytevésekben.
- Akkor húzhatunk fel csodaszép báli ruhákat. Legalább újra rajtam lehet a kedvenc rózsaszín ruhám - nevet a Jones lány is, de alig bír beszélni, mert már fáj a hasa - A másik dolgot pedig még megbeszéljük - kacsint a másikra. A lányok nevetését a közeledő alak szakítsa meg. A mi hősnőnk kinéz, de nem lát semmi. Visszaül, majd megint barátnőjére pillant, aki indulni készül.
- Várj, lenne itt még valami. A tea nem volt valami olcsó, szóval tudnál adni pár knútot? - nem volt olcsó? Ha nem lenne szülinapja biztos nem kapott volna ilyen teát. De azt mondták neki, hogy ez csak egy kis meglepetés. A nagyobb meglepetés még messzebb van - És nem muszáj elmenjél. A sátor négy személyes és van két hálózsákom is. Kempingezzünk együtt. Vagy talán fél, hogy elkapnak? - kérdezi nevetve Gwen. Nem gondolja komolyan, csak viccelni szeretne. Miután a barátnője beleegyezett, eloltja a tüzet, kirakja a kutyák ágyát, és bemásznak a kényelmes helyiségbe.

Eris

A kép csak beszél, és beszél. A lány nem figyel (legalábbis rá), hanem inkább fülel. Az erre jövő személy nem lehet messze, mert már hallatszanak a lépései. Előrántja a pálcáját, és az ajtóra emeli. Nyikorogva nyílik az ajtó és már jön is be Kowai. Jól emlékszik az előző találkozásukra a könyvtárban. Könyvet ment olvasni, és a folyosón kötöttek ki egymáson ki. Jött egy háztársa is Ombozi, aki elvette mindkettejük pálcáját, azzal a különbséggel, hogy a rellonos lányét elvitte, az eridonosét pedig a LLG tanárnőnek adta. Visszakapta a pálcát, de akkor is. Mosolyra húzza a száját, de nem a gonosz, vagy a gúnyos mosolyra, hanem a kedvesre. Szeretne kibékülni a másik lánnyal, mert szerinte hasonlítanak, és jó csapat lehetnének. Persze csak ha a másik is benne van. Kicsit lejjebb engedi a pálcáját, így már az nem a másik arcára mutat. Vesz egy nagy levegőt, majd a másikhoz szól.
- Szia!
Nem sok esély van rá, hogy a másik fél is így gondolja, de próba szerencse.
 

Mindenki

Nemrég lépett be, és már meghallgatásra megy. A folyosón sétálgatott, mikor meglátta a színjátszókör jelentkezési papírját. Rögtön megjött a kedve, és jelentkezett. Még nem próbálkozott a színjátszással, és a családjában senkinek nincs színészi vénája, de egyszer mindent ki kell próbálni, szóval megvan a mai programja is. És ezzel tovább bővítheti a "Mit csináltam eddig?" listáját. Igazából csak fejben vezeti, de akkor is annak számít, nem? Vagy az már nem ugyanaz? Na, mindegy az a lényeg, hogy már a legtöbb dolgot kipróbálta legalább egyszer. Járt már rajzszakkörre, furulyát tanulni, karatézni és még sorolhatnám. A rajzot nagyon szereti, ezért is jelentkezett a művészetek tanársegéd posztra, amit meg is kapott, és boldogan segít a tanárnak. A másodikat, azt hamar feladta, mert nincs érzéke az ilyen hangszerekhez a hegedűt kivéve. Inkább az olyanokon tud játszani, mint a gitár és a dob. Azokat szívesen tanulta, és most játszik is rajtuk. Ezt bizonyítsa az is, hogy a tehetségkutatón gitározott. Az utolsót azért hagyta abba, mert el kellett jönnie a suliba, és itt nem tud edzeni. Választhatta volna azt is, hogy amikor otthon van, eljár a tanárhoz, viszont az meg túl szertelen lenne, és úgy nem lehet edzeni. Vagy rendszeresen jár, vagy sehogy. És most ott van neki a kviddics, ami mellett még futni is jár. Kell is neki a sport, mert túl sok édességet eszik, és nem szeretne elhízni. A végén még olyan lenne, mint a szumóbirkózók. De térjünk vissza a jelenbe. Még mielőtt a többiek bármit mondhattak volna, elindul a terem felé. Nem látszik rajta, de nagyon kíváncsi mi lesz most, mert még csak addig jutott el, hogy a színházba az előadóktól autogrammot kérjen. Nem egyszer csinálta már ezt, és általában szívesen dedikáltak neki. A terem elé érve vesz egy nagy levegőt, majd belép és körbenéz a többieken.
- Sziasztok - köszön mindenkinek, majd az egyik széken helyet is foglal várva, hogy mi lesz a következő lépés.

Mindenki
Szituációs gyakorlat Elenával | Ruha

---

Viki

Úgy öltözött, mint egy betörő. Legalábbis próbált olyan cuccokat felhúzni, amit az ilyen filmekben. Bár lehet, hogy a Nirvana feliratú póló nem ideillő, de ez volt az első fekete felső, ami a kezébe akadt. Ha nem is teljesen macskabetörős a külseje, legalább valami hasonló legyen. És még attól sem kell félnie, hogy bajba került. A napokban jelentkezett a prefektusi címért, amit, ha megkapott volna nem biztos, hogy itt lenne. De nem kapta meg a jelvényt, ezért nem keveredhet bajba. És még talált is egy társat az akcióra. Először azt hitte, hogy Dasha jelentkezett, de ennek hála megismerte a lány ikertesóját, Vikit. Még valamikor a délelőtt folyamán futottak össze az ebédnél. Miként merült fel ez a téma közöttük, azt nem tudja, de a következő pillanatban, már az időpontot beszélték meg. Gwen készítette el a tervet, mint az esetek 99%-ában, mikor Ő az egyik tag. Pár perc alatt kitalálja a legapróbb részleteket, hiszen van már benne gyakorlata. A megértetés sem tart sokkal tovább, kivéve, ha valamit egy kisgyereknek kell elmondani. Ilyen viszont nincs gyakran. Inkább egyedül dolgozik, vagy a korabeliekkel.
Van megbeszélt időpont, de most is késik egy pár percet a szőkeségünk. A hozzá közelállók már megszokhatták, azonban, ha valami nem ismeri, azt idegesítheti a dolog. Nem nagyon érdekli, mert a barátain kívül nem foglalkozik az emberekkel, csak kivételes alkalmakkor.
A fekete ruhákban beleolvad a kastélyba, aki arra járkálna nem biztos, hogy észrevenné. Emellett még a prefifigyelőjét is felvette, hátha arra akar járkálni egy az említett személyekből. Ez a kis ketyere sem mindig megbízható, csak akkor, ha az illető viseli a jelvényét.
- Szia - köszön a fekete hajú lánynak, aki már ott várakozik rá. Leveszi a hátáról a táskáját, és előveszi a két üveget. Mind a kettőben trolltakony van, amivel a tanároknak akarnak kedveskedni. Nem kedves meglepetés az egyszer biztos.

Viki


- Még nem csináltál ilyet, vagy mi? - kérdezi mosolyogva. Ha kezdő a lány, akkor ideje megismernie a rosszabbik énjét. Nincs idő elmerengeni a múlton, de egy tized másodpercig Gwennek is eszébe jut az első csínytevése. Hol is volt? Mikor? Ha jól tudok, akkor negyedikben a mugli iskolában. Nem volt a legkreatívabb, de elsőre nem rossz. A régi "tűt a tanár székére" trükk mindig beválik. De most sokkal komolyabbra készül a két diák. Ilyen ötletük még nem volt, viszont izgalmas lesz megcsinálni.
- Talált, süllyedt - válaszolja az undorító trutymóra. Nem volt könnyű megszerezni, de egy kis segítség mindenkinek kell. Ám ha nem lett volna szükség rá, akkor Gwen nem szólt volna senkinek. Jobban szereti egyedül intézni az ügyeit, mert akkor nem köphetik be. Azonban ilyen időkben elfogadott a másik ember segítsége. A szőke csak annyit mondott, hogy egy feladathoz kell, de Fela bá' nem szeretne nekik adni, mondván, hogy szereznek maguknak. Csak egy ici-pici füllentés volt, (mert ezt nem lehet hazugságnak nevezni), és ebben az esetben megengedett. A cél szentesíti az eszközt.
- Ha előbb találjuk, ki bagollyal hozatok egy csomagot - vigyorog a másikra, de azért bólint egyet arra, hogy a Bogolyfalván nincs mugli cuccokat áruló bolt. Építhettek volna egyet, legalább azok a gyerekek miatt, akik abból a környezetből származnak. De az sem hátrány, ha a vicces kedvű gyerekek miatt raknak egy ilyen üzletet ide.
- Azt csak bízd rám.
Előveszin a zsebéből y kulcscsomóját, amit a Dökös munkájáért kapott, majd beleilleszti az első kulcsot a lyukba. Idegőrlő másodpercek következnek, mivel az első pár darab nem nyitja ki, de végül meglesz a megfelelő darab, a zár kattan és a lányok már mennek is be. Mire nem jó az iskola dolgokban való részvétel.
- Szeretnéd kezdeni, vagy enyém a megtiszteltetés? - kedvesnek mondható, hogy így felajánlotta az elsőbbséget. Máskor nem szokott ilyen lenni, de ez talán betudható a boldogságának.

Viki

A kérdésre nem kap választ, de a lány viselkedéséből ítélve nincs is rà szükség. Aztán Viki megkérdezi a trágyagránátos dolgot. Nem kell neki ilyet mutatni, több tucatot látott már, nemcsak akkor, amikor az egyik csínyéhez kellett. A WVV-ben rengeteget lehet kapni és már messziről bűzlenek a polcok, amiken a bűzbombák vannak. Ám mikor a lány elővesz, egy keveset megcsapja az átható szag és elfintorodik. Nem a legkellemesebb illat, azt meg kell hagyni, és nemsokára a tanárok is megérzik. Ezért is lesz nehéz belerakni a port a lufikba. A taknyot még úgy, ahogy megoldják, de ezt már nehezebb lesz. Biztos szükség lesz pár kesztyűre és valamire, amivel az orrukat is eltakarják. Nem tudja melyik az undorítóbb. Ha a nyálka hozzáér valamijéhez, vagy a bomba szaga. Lehetne vacillálni rajta.
- Nekem mindegy, hogy csináljuk - rántja meg a vállát. Amíg nem kapják el őket, neki minden megfelel. Ahogy a koreai lány szeretné. Most ráhagyja, mert ez az első "akciója". Hadd élvezze ki. Ha minden igaz, később is fognak majd hasonlókat végrehajtani, legalábbis a szöszi írni fog Vikinek. Meg kell mutatni a lánynak, a bajkeverők és szabályszegők világát. A tanáros kérdésen elgondolkozik. A legtöbb diák biztos a HV-t és a HVH-t mondaná, de ezek közül egyik sem Gwen. Mondhatni tiszteli őket, de két olyan személy van, akivel nem szeretne kiszúrni.
- Aileen és Vikohino - két név, két tanárnő. Az előbbivel, mert a TS-e és jó beszélgetni a nővel, és mindenféléről lehet. Valamint korban sem sokkal idősebb Gwennél. Viko sem az, de őt a kviddics miatt kedveli. Minden féléről lehet vele beszélgetni a témával kapcsolatban. Illetve a tanerő Japánból származik, ahol még nem járt, így szívesen hall az országról bármilyen izgalmas és érdekes történetet - És neked?
Közben a lufik is készülgetnek. Hamarabb végeznek, mint gondolta volna és nehéz sem volt annyira. Az egyik lufit Viki fogta és Gwen töltötte, aztán cseréltek.
- Mehet?

Viki

A bejutás hamar megy, a részletek is megbeszélve, már csak meg kell csinálni. A szőke reménykedik, hogy nem jön erre egy tanár, illetve prefektus sem, bár inkább az elsőtől fél jobban. A prefektusok biztos nem néznek be a tanárok szent helyére lógósokat keresve. Legalábbis, ha azokat nem Gwennek hívják. A trutyis kérdésre csak megvonja a vállát. Nem érdekli őt az ilyenek, csak haladjanak. A lufikat tölteni kezdik és látja Vikin, hogy ideges. Nem lesz könnyű megtölteni a lufikat, ha a lánynak remeg a keze, így pár szót intéz felé:
- Nyugi, nem lesz baj! Csak siessünk, nehogy elkapjanak - mondja a másiknak, ezzel sürgetve egy picit. Miután az összes lufit megtöltik, a koreai lány megkérdezi, hogy hagyjanak-e ki tanárokat. Gwen bólint, majd a két asztalra mutat. Lint és Vikot kedveli a legjobban, ezért őket nem szeretné részesíteni a "jóból". Több embert nem hagy ki, különben nem lenne értelme ennek az egésznek. Minél több az áldozat, annál jobb, illetve annál kevesebb óra lesz megtartva. Ugye, ha taknyos a papír, meg a penna, akkor nem tudnak dolgozni.
- Mindent robbantunk - vigyorog a szőke, majd kezdené is az akciót, de eszébe jut egy fontos momentum. A táskájához siet, elkezd benne matatni. Pár másodperccel később két ismeretlen pálcát húz elő. Még valamikor régebben szerezte, egy nézeteltérés során. A másikat meg nem tudja. Az a lényeg, hogy van és nem az Ő pálcájukat fogják lenyomozni. Ha a tanárok rájönnek mit csináltak biztos keresni fogják a tettest, és mindent diákot átnéznek, vagy kitudja. Az üvegek, valamint a lufik felrobbannak, a pálcákat meg a kesztyűket pedig eldugják valakinek a szobájában. Megfelelő tervnek tűnik, ha jól gondolkozott a szőke, akkor nincs benne hiba.
- Most már mehet - szól és az egyik tanár asztalán lévő lufi felé mutat a pálcával és kimondja a varázsigét. Miután ezzel végzett elindul egy másikhoz és itt is végrehajtja a folyamatot. Nem kell látnia, hogy tudja Viki is szorgalmas csinálja a feladatát.