Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Éppen az Eridon toronyból tartott visszafelé, amikor kiszúrta a madarat. Nem nagyon ismerte Lili a szárnyas állatokat, nem tudta, mit kell nézni rajtuk, a szárnyuk hossza, vagy a fejükön lévő taraj, vagy a tollaik színe határozza-e meg őket, vagy egyszerűen csak az, hogy tudnak-e hátrafelé nézni, mint a baglyok, és hogy akkor ettől már bagolynak minősülnek-e, vagy ahhoz tudniuk kell levelet kézbesíteni, mindenesetre kíváncsiság fogta el. Mert hát még a diákok és tanárok üzeneteit oda-vissza cipelő szárnyasok se igazán repkedtek a folyosókon, többnyire inkább az ablakokon jöttek-mentek ugye, ez meg akkor nyilván eltévedt, vagy nem találja a kiutat.
Ez az elmélete csak addig állta meg a helyét, amíg a sárgás színű madár el nem reppent több, látványosan nyitott ablak előtt, ráadásul látszólag nagyon igyekezett lerázni a nyomában szaladó szőke levitást. Néha, ahol volt hely, még kicsit vissza is fordult, mintha meg akarna bizonyosodni róla, hogy Lili még mindig a nyomában van, és úgy tűnt, a szőke meg mert volna rá esküdni, mintha egyre bosszúsabb lett volna, és egyre inkább rákapcsolt volna, hogy lerázza.
Végül aztán csak elvesztette, az egyik erkélyen át távozott. Lili kiszaladt utána, de az égbe már nem tudta követni. Csak figyelte a korlátnak támaszkodva a távolodó madarat, ami végül tett egy nagyobb ívet, és egyenesen megcélozta a Levita tornyát. Legalábbis onnan úgy tűnt, arra tart. Vagy csak elrepült mellette, ki tudja? Mindenesetre Lili még ácsorgott ott egy darabig, lábujjhegyre állva, nyakát nyújtogatva, hátha kiszúrja ismét. Nagyon különös volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Eléggé el voltam kenődve egész héten, és nem csak azért, mert Olívia ripityára törte a szívemet, s még csak a baglyomra sem reagált, de ott volt még Lili is, aki azóta került jó nagy ívben, hogy a kviddicspályán hülyén viselkedtem. Legalábbis ez lehetett az egyik ok, hogy menekült, ha meglátott, de az is megfordult a fejemben, hogy talán Ő is olvasta az Edictum cikkét, amiben lehozták kettősünket. Eszembe jutott, amikor felkeresett, dühös volt, hogy pletyka szárnyalt rólunk, akkor meg is ígértem neki, hogy majd beszélek a sráccal, ám hiába tettem, valószínűleg már túl késő volt ahhoz, hogy megakadályozzam az infó terjedését. Szóval, azt hiszem, hogy Lilinek meg volt minden oka arra, hogy elkerüljön, a helyében talán én is elhúztam volna jó messzire a közelemből.  
Rohadtul idegesített a dolog, égett az arcom, mert tényleg barom módjára viselkedtem. Elhatároztam, hogy küldök neki egy levelet, meg egy szál virágot valamelyik levitással, hátha akkor majd ki tudom csalni pár szó erejéig a szobájából, ezért is mentem az erkélyre, hogy onnan szakítsak egy szálat. A virág már megvolt, a levél viszont még nem, így leülve az egyik félreeső sarokba, elkezdtem írni:

“Szia, talizunk a fahá…könyvtárban?”

                       “Szia! Beszélhetünk?”

“Tudom, hogy hülye voltam..”

Nem jó, nem jó. Egyik sem tetszett, ilyennel nem lehet kihívni, de tanácstalan voltam, hogy mégis mit írhatnék, így már dühömben épp félre akartam dobni az összegyűrt galacsint, mikor váratlanul egy csaj száguldott ki az erkélyre. Nem is értettem, hová rohan, de látva a madarat, már leesett, hogy valószínűleg azt akarta elkapni.? Hogy miért, arra persze nem jöttem rá, kicsit értetlenül is ráncoltam a homlokom, de nem kellett pár másodperc, hogy hátulról is felismerjem Lilit.
Hoppá, azt hiszem, meghallgattak az égiek, már pattantam is fel a sarokból, körbenéztem, hogy nem-e jött még vele valaki, s mivel senkit nem láttam, behúztam az erkélyajtót, aztán mögé léptem. - Szia Lili - köszöntem rá - remélve, hogy nem ijedt meg - aztán, ha felém fordult, már emeltem is be közénk a virágot, és még egy halovány mosolyt is kanyarítottam az arcomra. - Bocsi virág -  vagy valami ilyesmi, nem ismertem nevükről ezeket az illatos bimbambuszokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Csalódott-kíváncsian nyújtogatta még ott a nyakát néhány másodpercig, majd visszaereszkedett sarkaira, és ellökte magát a korláttól, hogy azzal a lendülettel meg is forduljon, és ahol jött, ott távozzon is. Ámde! Az elképzelés szép dolog, de olyan, amit könnyűszerrel elhessegethet a csukódó ajtó, illetve az elébe toppanó illető képe, aki ráadásul a szabadon bejárható távolságot tovább csökkentette felemelt kezével, melyben valamilyen virág volt. Lilkó nem értett hozzá, piros volt, vagy lila, vagy valahol a kettő között, a szára meg zöld volt, mint a legtöbb virágnak. A leírás szerint "bocsi virág" volt, de a szőke még sose hallott ilyenről, ellenben azt, aki felé nyújtotta, egyből megismerte.
- Szia - mondta, de jóformán csak kipréselta ajkai közt a szót.
Megdermedt, és tekintete egyből ping-pongozni kezdett. Kereste, merre mehetne, de nem volt túl sok lehetőség. A navinés szándékosan sarokba szorította. Pedig nem véletlenül kerülte őt az elmúlt időszakban. Semmi kedve nem volt azt nézni, hogy Olívia után kesereg, és közben veszélybe sodorja magát, vagy benne keres vígaszt.
- Épp csak kijöttem, mert volt egy.. madár. És már elment - pillantott az ég felé, bizonyítva, hogy ott bizony nem repül semmi se. Szóval teljesen logikus magyarázatot adott rá, miért is nem kéne neki itt tovább lennie.
Tétován a virágért nyúlt, és miközben átvette, ujjai megérintették Lucasét, és apró kis feszültség cserélt gazdát. Lili elkapta a kezét, és lépett is egyet hátra. Hát már a fizika is beleüti az orrát a dolgukba!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Szaga is van, szippants csak bele - így kell kéremszépen reklámozni egy ajándékot, ha már más nem volt nálam, de legalább egy kis mosolyt ki akartam belőle csalni. Figyeltem is a reakcióit, hogy most vajon örül-e ennek a szál gaznak, vagy mi van, de ahogy elvette, egy kicsit meg is rázott vagy mi a szösz, s már lépett is hátrébb. Láttam rajta, hogy kerüli a tekintetem, és jobban érdekli az égbolt, meg az a rég határon túl vergődő madár, ez viszont nem jelentett túl jót nekem.
- Ja igen, azt láttam is, hogy kergetsz valamit, mondom mi történt már? Nem is értettem, mit akarsz attól a madártól - ez valahogy csak kicsúszott a számon, mert valahogy meg kellett kezdenem a beszélgetést, mielőtt belecsapok a lényegbe, de valószínűleg annál jobbat is kitalálhattam volna, mint hogy elárulom,egy kicsit zizzentnek néztem a tollasvadászat miatt.  
- Figyelj, egész héten beszélni akartam veled a pályán történtek miatt. Nem nagyon emlékszem, hogy mi volt, csak arra, hogy seggfejként viselkedtem, szóval bármit is csináltam, nagyon sajnálom - mindezt már őszintén mondtam,  s közben közelebb léptem hozzá, pillantásommal a tekintetét kerestem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bólintott egyet az ajánlásra, noha nem szándékozott a szagos virágot az orrához emelni. Nem is igen tudott mit kezdeni az információval, sem a növénnyel úgy egyáltalán. Ha kapott ajándékot, az inkább csoki volt, annak volt is értelme, meg lehetett enni, de a virág az csak.. elhervad. Ha Lili gondoskodik róla, ráadásul igen hamar, sőt, a lány meg volt győződve róla, hogy a kaktuszai öngyilkosok lettek, mikor pár éve azokkal kísérletezett, mondván, hogy a sivatagot is bírják, akkor az ő szobáját is fogják.
- Nem akartam tőle semmit - rázta meg a fejét, és végképp kezdte magát kellemetlenül érezni. Követte őt Lucas, vagy micsoda?
De aztán, mielőtt aggályait tovább fejtegethette volna, esetleg rá is kérdezve, hogy miért van itt a srác, összeszedte gondolatait, és elmondta, hogy egész héten próbált vele beszélni. Igen, ezt mondjuk tudta Lili, mert hogy ő meg egész héten próbálta ezt elkerülni. De most nem tudott hova menekülni előle.
Lépett még egyet hátra, de ezzel már ott is találta magát a korlátnál.
- Igen, valami olyasmit csináltál - bólogatott, és megmerevedtek arcizmai, ahogy visszaemlékezett az esetre. Vajon nem emlékszeik rá, hogy kis híján kicsinálta magát?
Mindenesetre a nyelvére harapott, mielőtt azt mondta volna, "semmi baj" vagy bármi mást, amivel arra utalt volna, hogy megbocsájt. Igen élénk emlékei voltak arról, hogy mi történt, miután legutóbb bocsánatot kért tőle a navinés.
- Azért kerültelek, hogy átgondolhasd a.. dolgokat - adott végül suta magyarázatot arra, hogy miért nem beszéltek eddig, noha Lucas nem kérdezte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Míg Lili a virágot vette szemügyre, zsebre csúsztattam a kezeimet, hogy egy kicsit lazának tűnjek előtte, s ne az jöjjön le elsőként, hogy azért mégis csak feszengek. Már amúgy is rossz véleménye lehetett rólam, ezen próbáltam változtatni, de valamiért volt egy olyan érzésem, hogy ide nem lesz elég egy mosoly, meg ez a szál szép kóró. Éppen ezért is szedtem össze a gondolataimat, s noha nem emlékeztem száz százalékos pontossággal arra, hogy miket mondhattam, miket vághattam a fejéhez, úgy nagyjából tudtam azt, hogy akkor és ott megmentette az életemet.- És hidd el, át is gondoltam, és botrányos volt az, amit műveltem. Gyenge voltam, nem akarom az italra fogni, de totál elment az agyam attól, hogy Olívia elment - vallottam be őszintén, de aztán rájöttem arra, hogy talán nem ez a legjobb pillanat, hogy megint a másik lányt említsem.  - Ha nem vagy ott, akkor ott töröm ki a nyakam, szóval köszönöm, hogy megmentettél - kerestem a tekintetét, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve szorosan magamhoz öleltem őt, mert ami azt illeti, nagyon hiányzott.- Nem akartalak megbántani - súgtam a fülébe, miközben öleltem, ezzel már a csókra utaltam, mert a kevés emlék közül az volt az egyik, ami bevillant másnap reggel, csak épp a helyzettel nem tudtam mit kezdeni. Nagyon kedveltem őt, vonzódtam is hozzá, de Olíviát még mindig nem sikerült kiradíroznom, túl élénken élt még bennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Úgy tűnt, ha mindenre nem is, azért a lényegre csak emlékszik Lucas. Aminek Lili nem azért örült, mert így hálálkodhat neki a srác, esetleg mondhatja, hogy már kvittek, hanem mert talán elgondolkodott az ostobaságon, amit művelt. Nagyon megijesztette akkor Lilit, és jobban megbántotta, mint bármikor máskor.
Aprót rándult az arca Olívia említésére, de mással nem is reagált a bocsánatkérésre, mert hát nem szabadott. Nem adhatta meg neki még, mert ilyen könnyen nem nézheti el neki, ami történt. Bármilyen kedves és bármilyen szépen néz is most. És ha a virágnak nincs is, neki azért az illata is jó.
És ez utóbbi gondolat csak méginkább felerősödött benne, mert Lucas hirtelen úgy találta, hogy a nyilvánvalóan feszengő Lilit meg kell ölelnie hálája jeléül, amiért nem hagyta átfesteni a kviddicspálya füvét saját magával.
- Nagyon szívesen - motyogta bele sután a srác vállába, és akaratlanul is odabillentette fejét a másikhoz.
Megint elgyengült tőle, pedig tiszta dinka megint. Ideállít valami virággal, aminek a nevét se tudja, most meg még össze is préseli azzal, hogy megöleli őt. És tényleg ezért akarta egész héten levadászni? Hogy bocsit kérjen? Miért számít neki, ha úgyis Olíviáért van oda?
- Elég rosszul csinálod akkor - válaszolta a fülébe suttogott szavakra, és kibontakozott az ölelésből, mielőtt még túlságosan is a hatása alá kerülne a helyzetnek. - Mit.. szeretnél?
Kicsit esetlen volt a kérdése, és maga sem tudta, miért kérdezte és miért így, és ha jobban belegondolt, arra se tudott volna hirtelen mit felelni, ha a srác teszi fel neki ugyanezt. De mielőtt még a saját érzéseit vizsgálgatta volna, tudni akarta, hogy Lucas szerint mi ez az egész köztük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Tudom, béna vagyok  az ilyenekben - talán még bólintottam is volna egyetértően a lány szavaira, ha épp nem ölelem őt, de így csak szavakkal tudtam a tudtára adni, hogy igaza van. Tényleg túltoltam a pályán, önző voltam és nem gondoltam másra, pedig feltehetően Lilinek azért csak számítottam, különben nem csókolt volna meg. S ahogy ez eszembe jutott, tudtam, hogy akkor talán nem kéne ölelgetnem így, mert nem vagyok belé szerelmes, de azért még jól esett az ölelése, s nehéz is volt belőle kiválni, de mivel Lili megtette, így engedtem a karjaimmal, s nem szorítottam tovább.- Hogy mit? Mármint hogy én? - a kérdés meglepett, s nem egészen értettem, hogy a lány mire is gondol, hisz szerintem egyértelmű voltam, mikor bocsánatot kértem tőle, de úgy tűnt, hogy talán még sem. Vagy lehet, hogy másra volt kíváncsi? Tekintetét fürkészve ezen agyaltam, s ha jobban belegondoltam, akkor magam sem nagyon tudtam, hogy mit is szeretnék, mert a szívem máshoz húzott, de valahogy ide is, mert mégis csak hiányzott egy kicsit. - Nem tudom, kellene bármit is akarnom? Te…te mit akarsz? -kérdően néztem rá, ahogy tenyereimmel megtámaszkodtam a korláton, ezzel nem hagyva könnyed esélyt arra, hogy válasz nélkül elsétáljon, s mivel részemről nem volt egyértelmű, így inkább visszakérdeztem, s egy kicsit abban bíztam, hogy megtudom, Lili mire is gondolt valójában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem volt fair így sarokba, illetve korláthoz szorítania őt, de Lili szokás szerint nem tudott igazán haragudni rá. Ha a közelében volt, nem ment, már csak ezért is találta célszerűnek kerülni őt, mert akkor volt lehetősége kicsit nehesztelnie rá azokért a dolgokért, amiket magával, és közvetve vagy közvetlenül ővele csinált. Erre most ölelgette őt, meg a fülébe suttogott, Lilkónak meg megremegtek a térdei, és az ajkába harapott.
Egyszerűen csak úgy érezte, fontos neki Lucas, és elszomorította, hogy kettejük hibáinak sora ilyen pocsék helyzetet idézett elő, melyben a navinés elvesztette, akit szeret, Lili pedig bűntudatot érezhetett emiatt, és még amiatt is, hogy valahol talán örült ennek.
Kérdése már kicsúszott száján, nem vonhatta vissza, de hogy mit kezd a válasszal, az még hátravolt. Csakhogy a navinés nem igazán adott választ, inkább kérdéssel állt elő. Méghozzá olyannal, hogy Lilinek kedve lett volna félrelökni, és elszaladni mellette. Kár, hogy esélye sem volt rá, hogy ebből bármelyik rész is összejön.
- Nem, nem kell akarnod semmit - rázta meg szőke fejét, és karba fonta kezeit maga előtt. - Felejtsd el, hogy kérdeztem.
Olyan egy hülye.. majom ez a srác! Megszívesebben megpofozta volna azt a csini pofiját, de helyette csak elfordította tekintetét róla, és színtelen hangon felelt az ostoba visszakérdezésére.
- Én azt akarom, hogy engedj át - bökött fejével Lucas mögé, ahol már várta a kasély folyosója. Rápillantott a kezében tartott virág kissé meggyötört szirmaira, és az jutott eszébe, hogy kivételesen nem ő nyírta ki szegény növénykét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Miközben barnáimat a tekintetébe fúrtam, megismétlődött fejemben a kérdése, ám hiába is forgattam újra a szavait, nem értettem, hogy mire is utalt volna, hisz mit is akarhatnék? A bocsánatát, hogy ne haragudjon, hogy mondjuk ne kerüljön el a folyosón, és beszéljen velem, mert ha nem beszél velem, akkor az rossz. Igen, talán ezt kellett volna felelnem, de már késő volt, hisz visszakérdeztem. Lilin viszont meglátszott, hogy nem erre számított, s bár nem tudtam, hogy mégis mire gondolhatott, a viselkedéséből mégis csak arra tudtam következtetni, hogy megsértődött. - Átengedni? De épp beszélgetünk, ne akarj már lelépni - sóhajtva ráztam meg a fejem. - Lili, egész héten elkerülsz, miért kell már ennyire haragudni? A fenébe is, az előbb kértem tőled bocsánatot. Most akkor mi van? Már nem vagyunk barátok? Vagy mi?- értetlenül tártam szét előtte a karjaimat, nehéz volt ezeken a lányokon eligazodni, főleg Lilin, aki aztán elég furcsa volt. Kissé összeráncolt homlokkal, értetlenül néztem őt, közben kattogtak a gondolataim, s azt hiszem, hogy ekkor villant be megint az a csók, s ha ez így van, Ő meg megsértődött, akkor…
- Várjunk csak, Lili…Te többet szeretnél, mint hogy barátok legyünk? - pislogtam rá döbbenten, s azt hiszem, most kezdett összeállni a fejemben a kép úgy igazán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Maga sem tudta egészen, mit akar, de azt persze elvárta, hogy Lucas tudja. Legalább azt, hogy ő mit. Barátoknak lenni? Vagy néha újrajátszani azt - na nem pontosan azt -, ami a faházban történt? Esetleg még többet? De miféle válasz az, amiből az jön le, hogy még csak azt se tudja, hogy kéne bármit akarnia Lilitől? Akkor mi a manót csinálnak egyáltalán most?
Beszélgetnek, legalábbis a srác kifakadása alapján, de Lili nem így érzi, vagy legalábbis az értelmét nem látja.
- Attól, hogy bocsit kértél, még mindig tök hülye vagy! - nézett rá összeráncolt szemöldökei alól.
Felemelte kezét, mintha meg akarná szorongatni vele Lucas nyakát, de persze nyilván semmi ilyesmit nem akart csinálni, csupán a gesztust játszotta el, amolyan bosszúság levezetőként.
Barátok lettek volna? Igen, talán eleinte, amikor még Sári után kesergett, vagy csak örült, hogy nem kell feladnia papírsárkány eregető karrierjét, hisz mindig ott lesz Lucas, hogy megmentse őt a galád, elszabadult játéktól. Még azelőtt, hogy szilveszterkor megcsókolta. De ha azt akarja újra, miért próbálta azok után is az ágyába invitálni, hogy egyszer már nagyon rosszul jött ki, hogy összegabalyodtak?
Egy pillanatra a szőke elfelejtett levegőt venni, és kikerekedő szemekkel nézett vissza a navinésre. És egyúttal érezte, hogy gombóc akad a torkán.
- Te nyilván nem akarnál többet.. szóval én miért akarnék? - kérdezte aztán, próbálva lazára venni a dolgot, de hangja olyan volt, mint aki minjárt elsírja magát, szóval aligha volt meggyőző. - Ha viszont a barátom szeretnél lenni, akkor viselkedj úgy, jó? Légyszi.
Kissé kétségbeesett pillantást vetett rá, majd ismét mögé pillantott, vajon el tudna-e slisszolni mellette, vagy inkább a lába alatt bújjon át. Ha gyorsan letérdel, aztán négykézlábra ereszkedik, talán meglepi annyira Lucast, hogy az ne tudja így megcsípni. Persze buta ötlet volt, de hát Lili fejőből pattant ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Elárulod, hogy miért? - tényleg nem értettem először, hogy Lili miért is ilyen morcos rám, de aztán ahogy gondolkodtam, s forogtak az agytekervényeim, úgy jöttem rá arra, hogy talán nem véletlenül viselkedik velem így. Ez pedig bántott, egy kicsit rosszul is esett, ennek ellenére próbáltam őt megérteni, s ahogy újra szóra nyitotta az ajkait, úgy lassacskán szavaiból, hanglejtéséből rájöttem arra, hogy már megint sikerült megbántanom, s hogy nem jártam messze attól, hogy Ő talán mégis érez valamit irántam. - Légyszi? Mert eddig nem úgy viselkedtem? - utóbbit ahogy kimondtam, rájöttem, hogy megint csak baromság volt, mert az, ami a faházban történt, s az, ami a szobámban történt, minden volt, csak épp nem baráti. Szóval ebben igaza volt, rá is döbbentett arra, hogy túlléptem egy határt, ami neki valószínűleg nem volt jó, s nagyon is zavarta. - Jó, oké…de Lili - sóhajtottam egyet, azért rossz volt azt látni, hogy ennyire sikerült megbántanom, mert nem ez volt a célom, épp ellenkezőleg, hisz azért kerestem meg, hogy bocsánatot kérjek, erre már megint jöhettem egy újabb bocsánatkéréssel. - Lili, ezt is sajnálom, már értem, mire mondod, hogy hülye vagyok. Látom, hogy megsértődtél, de én nem akartalak megsérteni. Nem azért mondtam azt, hogy nem tudom kéne-e bármit is akarnom, mert ne akarhatnék, vagy ne akarnék, hanem mert nem vagyok kész arra, hogy…- sóhajtva túrtam a hajamba, s folytattam.
- Kedvellek, de nem vagyok túl Olívián - vallottam be őszintén, mert ez volt az igazság, noha valahol belül éreztem, hogy talán Lili közelebb áll hozzám, mert bolond, és egyszerű, mint én. Ezt mondjuk nem mondhattam neki, de ez volt az igazság, kedveltem is ezért. - Jó, oké.. - bólintottam, aztán bocsánatkérően pillantottam rá, de továbbra sem léptem el a közeléből. - Akkor izé, hogy így barátok vagyunk…van kedved csinálni velem most valamit? - tekintetem pillantásáról az ajkaira futott, aztán vissza a szemeire, aztán megint az ajkaira és így tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Tudott ő értetlen lenni, ó de még mennyire, de Lucas egész más szintet képviselt ebben, és Lili nem győzött pislogni. Szóra nyitotta párszor száját, de végül nem hagyta el ajkait semmi, csak a kifújt levegő. Úgy tűnt olykor, hogy kapisgálja, máskor meg mintha egy idegen bolygóról jött volna. De látszott, hogy tényleg próbálkozik, talán ezért nem próbálta meg még Lilkó valóban a menekülést.
Kénytelen volt beismerni, hogy nagyon is hiányzott neki a srác, azzal együtt is, hogy egy hülye majom. Mert.. tetszett neki ez a hülye majom. Kedvelte őt, szerette, ahogy ránézett, ahogy a hajába túrt. Még az is tetszett, hogy mennyire a kedvében igyekezett járni. Hogy aztán a következő mondatával megint egy képzeletbeli hidegzuhanyt küldjön a nyakába.
- Nem mondom, hogy nem vagy barátságos, csak.. nem értelek néha, tudod? - kérdezte, szemét forgatva, de aztán hagyta, hogy beszéljen, és végül kimondja azt, amivel Lilkó nagyon is tisztában volt. Hogy a szakítás ellenére még mindig nagyon is Olívia élt a szívében, rá vágyott, őt akarta. Még akkor is, ha jelenleg teljesen lehetetlen volt. Tudta, milyen az, Sárival átélte. Szóval nagyon is értette, min megy most keresztül Lucas, vagy legalábbis azt a részét, hogy milyen vágyódni valaki után, akit nem érhet el.
Sóhajtott, és bólintott egyet. Tudomásul vette, és remélte, hogy Lucas is így tesz, és megérti végre, hogy mi bántja őt abban, hogy miközben ő Olívia után vágyódik, Lilivel próbál intim közelségbe keveredni. De nem, következő szavaival, mintha csak átkapcsolt volna bűnbánóból bűnözőbe, azt sugallta, hogy a leghalványabb elképzelése sincs.
De először Lilinek nem esett le, hogy miről beszél.
- Öhm.. micsodát? - kérdezte értetlenül, majd csillant egyet a szeme. - Csináljunk barátság-karkötőket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Lili először nem értett meg, ezt ki is fejezte nekem, de éppen ezért próbáltam összekaparni a gondolataimat, hogy aztán őszinte lehessek vele, s megpróbáljam átadni neki a gondolataimat. Persze, egy kicsit tartottam attól, hogy majd megharagszik, ha szóba hozom Olíviát, de szerencsére nem ez történt, egész jól vette, s én is megkönnyebbülhettem, hogy ezt így kimondtam neki. Mondjuk szerintem sejtette, hogy még nem sikerült kiradíroznom az agyamból, hisz ott volt velem a pályán, s velem együtt élte át, hogy mekkora egy barom voltam. Így utólag átgondolva, tényleg seggfejként viselkedtem, s nem érdemelte volna Lili, hogy hallja a kifakadásomat, ahogy azt sem, hogy csak úgy szórakozzak vele.
Nem is akartam szórakozni vele, hogy újra megbántsam, s ha azt akarta, hogy legyünk barátok, akkor legyünk azok. Próbáltam én az lenni, de nem volt ez egyszerű annyira, mikor azért vonzalom volt bennem, főleg ha ilyen közel voltam hozzá. Viszont tiszteletben akartam tartani, s mivel úgy kért, viselkedjek barátként, úgy is tettem. Szerettem volna, ha együtt csinálunk valamit, igaz ami az eszembe jutott, annak talán nem örült volna, bár az is lehet, hogy igen, ezért inkább ráhagytam a dolgot.  - Hát…amit akarsz - vontam vállat, bár lett volna ötletem, a barátságkarkötő készítés azonban eléggé meglepett, még a szemeim is elkerekedtek, s szerintem nem is tudtam leplezni a meghökkenést, mely kiült az arcomra. - Mi? Nem, dehogy, nem a barátnőd vagyok - vágtam rá szinte azonnal, de aztán rájöttem, hogy ez talán túlontúl elutasítóan hangzott, s azt se akartam, hogy még ezt is zokon vegye.
- Vagyis…ha ezt szeretnéd velem csinálni, tőlem karizékötőzhetünk is, de csak szólok, hogy nem tudok se varrni, se kötni, meg gyöngyöt fűzni se. Viszont…én inkább arra gondoltam, hogy lóghatnánk együtt, átjöhetnél hozzám a navinébe, van egy-két jó lemezem, meghallgathatjuk, meg van egy hangszerem is, megtaníthatlak játszani, ha akarod, ilyesmi - vontam vállat, szívesen lógtam volna vele barátként is, csak azt nem tudtam, hogy ő egyáltalán akar-e velem lógni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Mivel kedvelte őt, nagyon is, ezért azt a lehetőséget, hogy megszakítja vele a kapcsolatot, nemhogy elvetette, de fel sem merült ilyesmi Liliben. Vagyis ha Lucas nem szerette őt úgy, de szívesen maradt a barátja, az a szőkének teljesen megfelelt. Vagy legalábbis így érezte. Nem tudta ugyan, mennyi idő, míg a benne kavargó érzések elülnek, és hagyják, hogy csupán úgy tekintsen a srácra, mint annakelőtt, de a saját érzésein még annyira se tudott kiigazodni olykor, mint másokén.
Nem tudta, mit érez, és mit szabad egyáltalán éreznie Bence iránt, ahogy a Marinával töltött este is jókora zavarodottságban hagyta. És még ott volt Sári is persze, akire ugyan már abszolút barátként tekintett, méghozzá a legjobbak közt, de szíve mégis kicsit jobban kalapálni kezdett a közelében.
Szóval nem értette magát. Persze nem is igazán próbálta megérteni, mi zajlik benne. Csak elfogadta, hogy egyes emberek iránt sokkal jobban rajong, mint másokért, és azért a mások sem panaszkodhattak, ha Lili cseppet sem visszafogott, vagy zárkózott természete lerohanta őket. De ha kell, tudta kontrollálni magát, vagy legalábbis egész jól bemesélte ezt magának.
Kuncogott egyet Lucason, ahogy az tiltakozni kezdett a karkötő miatt. Volt egy sanda gyanúja, hogy nem ilyen programra vágyott vele a srác, de ilyen heves tiltakozásra nem számított.
- Jól van, csak vicceltem. Én se tudok olyat csinálni - vallotta be szégyenkezve.
Most, hogy már úgy tűnt, sikerült jutniuk valamire, már kikerülhette a navinést, hogy az ajtó felé libbenjen, és közben azért hallgatta a javaslatait baráti programokra. Nagyon is jól hangoztak, és a lány úgy találta, ez egy jó kezdet lehet. Vagy újrakezdet. Ahogy vesszük.
- Én tudok játszani bármin is - jelentette ki, miközben elindultak a folyosón. - De megtaníthatod, hogy kell jól.
Persze nem most rögtön gondolt beugrani a sráchoz, de útközben volt lehetőségük a részleteket megvitatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Annak ellenére, hogy tiltakoztam a barátságkarkötő készítése ellen, Lili meglepően jó kedvű lett, ez pedig engem is megmosolyogtatott. Végre, úgy tűnt, hogy megtört a jég, s már nem tűnt haragosnak a lány, amit pozitívan könyveltem el. - Huh, jó, csak mert tényleg nem tudok ilyeneket csinálni, ezen a téren nem jó a kézügyességem - jegyeztem meg, aztán azt már nem fejtettem ki, hogy miben jó, csak mosolyogtam, s mivel úgy tűnt, hogy valóban sikerült helyrehoznom vele a kapcsolatom, nem hagyhattam, hogy csak úgy lelépjen anélkül, hogy valamit kitalálnánk. Éppen ezért dobtam be neki néhány ötletet, hogy mégis mit csinálhatnánk együtt a kastélyon belül. Persze, még ezer más dolog is szóba jöhetett volna, nekem mégis a gitárom, meg a lemezeim jutottak először az eszembe. - Komolyan? Zenélsz? Vagy szereted a zenét? Nem baj, ha nem, majd megszereted - mondtam mosolyogva, jó lett volna, ha mondjuk hasonló a zenei ízlése, bár ezt egyelőre nem tudhattam.- Jól van, akkor adok neked gitárleckét, a végére profi leszel, garantálom - még kacsintottam is egyet, magamhoz akartam ölelni, de eszembe jutott, hogy ezt nem kéne, így visszafogtam magam, s csak baktattam Lili mellett, míg az erkélyről visszasétáltunk. Útközben sok mindenről dumáltunk, hogy merre lenne jó utazni, szünetben hová menne le, és hasonló dolgok. Még visszakísértem a levitához, utána magam is nyugovóra tértem, s egy kicsit megkönnyebbülhettem, hogy legalább őt még nem veszítettem el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Annyira magam alatt voltam, a gondolataim olyan szinten jártak máshol, hogy képtelen voltam összpontosítani, s koncentrálni a próbára. Emiatt persze mások itták meg a levét, s bár Zsófi többször is próbált figyelmeztetni, képtelen voltam arra, hogy hozzak egy megszokott szintet, s a végén már csak az ordítására kaptam fel a fejem.
Tulajdonképp igaza volt, teljesen jogos volt a felháborodása, de mindezt ott és abban a pillanatban nem tudtam megfelelően kezelni, nem láttam át a szitut, csak azt éreztem, hogy nem elég az, ami történt, most még Zsófi is belém rúg egyet. - Fogd már be, mit rikácsolsz? - vetettem vissza dühösen a szavakat, s annyira felidegesített, hogy nem tudtam tovább kordában tartani az indulataimat. Dühödten csaptam földhöz a szöveget, majd nagyon csúnya hangnemben vágtam a fejükhöz sok mindent, s ott is akartam hagyni őket, ha nem sikerül olyan szerencsétlenül landolnom a színpadról. Emiatt csak az egyik székig jutottam, káromkodtam is magam elé, majd leülve felhúztam a nadrágom szárát, hogy megnézzem a bokámat.
Zsófi persze csak utánam jött, s lökte nekem, hogy mit nem tudok, mintha ezzel ne lettem volna tisztában. Csak épp erre a kioktatásra nem volt most szükségem, kezdett hasogatni a fejem is tőle. - Ne aggódj, nem fogok többé jönni - mondtam komolyan, s miután visszahúztam a nadrágomat, felegyenesedve néztem Zsófi szemeibe. - Szerintem Te is visszavehetnél, mert nem vagy itt főnök. És láthatóan Te se vagy különb nálam - jegyeztem meg, utalva a stílusára, mert Ő sem tűnt úgy, mint aki normálisan akarna velem beszélni. Pedig talán pont arra lett volna szükségem, hogy egy baráti szó hagyja el a száját, de nem. Csak az ment, hogy leugassa a fejemet.Hátra fordultam közben, mert eltűnt a tárcám, de hiába néztem az ülést, ott nem volt, s a földön sem hevert. Eközben Zsófi mintha visszavett volna a lendületéből, bár már nem hatott meg, épp elég bajom volt ahhoz, hogy tovább húzzák az idegeimet. - Jajj hagyj már Zsófi, semmit nem akarok tőletek. Nem akarok próbálni se, itt se akarok lenni. Csináljátok meg nélkülem  - mondtam, s ledobtam magam az egyik székbe, de csak bámultam előre. Le kellett volna lépnem, de hova? Pénz nélkül még Bogolyfalvát se tudtam volna elhagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ардаи Танья
Проблемы

A kijelentés után azonnal jött is a tanárnőhöz illő leszidás. Teljesen úgy éreztem magam, mint egy kisdiák, aki valami nagyon komoly bajt csinált és ez csak még inkább arra sarkalt, hogy soha ne akarjak felkelni az székből vagy felemelni a fejem az asztallapról. Megérdemlem, hogy kioktassanak. Minden szót megérdemlek, amit fájón hozzám lehet vágni. Ismerem a lehetséges következményeket. Bármelyik is fog bekövetkezni, nem lesz kisebbik rossz csak nagyobbik.
Meglepett, hogy viszonylag gyorsan abba maradt a hegyi beszéd. Hát ilyen engedékeny a diákokkal is? Nem csoda, hogy mindenki mindent könnyen megúszik. Azért az italt elfogadtam, ugyan az megkérdőjelezhető, itt és ilyen időbe mennyire szabadna inni. Valószínűleg semennyire, úgyhogy inkább gyors lehúztam. - Le akartam szidni, amiért romlottak a jegyei, meg amiért több tanár is panaszkodott rá. Ő meg visszakiabált és ahogy így egymásnak passzolgattuk a magas labdákat valahogy kicsúszott a számon. Én nem akartam, hogy erről tudjon. Vannak gondolatok, amiknek soha nem szabad napvilágot látniuk. - mélyet sóhajtottam, ahogy ránéztem a nőre, hogy lássam arcán mire gondolt.
- Ugye soha nem fog már velem beszélni? Talán így is lesz a legjobb. Nem vagyok egy apuka típus, amúgy is egy vicc volt amit itt lejátszottunk. Igazi cirkusz - kezdtem beletörődni ebbe az egészbe. - Talán visszamegy Oroszországba. Azt hiszem, az volna a legjobb. Ott sokan szeretik. Kellő távolságra lesz tőlem, boldogan élhet és már az apját se kell kutatnia, mert tudja, hol van és mekkora egy gyökér. - vontam meg a vállam.
- Önts még egy kicsit - toltam oda a poharat- Lehet haza kellene menni. Kivenni pár napot.  Addigra talán ő is elköltözik a kastélyból. - akkor úgy tehetnék, mintha nem történt volna semmi. Minden sokkal könnyebb lenne, ha úgy tehetnék. Nem kéne megoldást találni, csak elfelejteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az agyamban folyamatosan a kibukni készülő szidalmakkal küszködtem, ahogy végül mégis teret engedtem Mishának, hogy megmagyarázza a dolgokat. Mert hogy meg kellett, hogy legyen az indoka. Nem mondhat valaki ki ennyire felelőtlenül valamit. Főleg nem egy ilyen tapasztalt férfi, aki ráadásul gyerekekkel foglalkozik.
Két orosz nehézagy. Mind a kettő folyton a saját feje után megy, a vérében van a lázongás és a visszaszólás. Nem is csoda, hogy ennyire nem jönnek ki egymással, ha ennyire hasonlítanak. Már épp ki is fejtettem volna ezt a gondolatomat Mishának is, amikor valami gonosz kis manócska befúrta magát a fülembe, és ugyanazt a kérdést ismételgette: - Te komolyan ezt gondolod Daryáról? - visszhangoztam hangosan is.
Kinyitottam a szám, hogy valami okosat mondjak, de az igazat megvallva, nem tudtam. Fogalmam sem volt róla, hogy Darya ezt képes lesz-e megbocsátani neki. - Hát, végül is mind a ketten ott nőttetek fel - jegyeztem meg a cirkuszos mondatra. Aztán sóhajtottam egyet a mártírkodására. - Ezt hagyd abba. Egyrészt nem igaz, hogy nem vagy apuka típus, mert az összes navinéssel képes vagy ilyesmit kialakítani zokszó nélkül. Csak Daryával nehezebb, mert mind a kettőtökben ott vannak a tüskék. Másodszor pedig nem futhatsz tovább. Épp elég időt fecséreltél el ilyen gyerekes módon, itt az idő, hogy felelősséget vállalj a tetteidért - korholtam egy kicsit a férfit. Nem is értettem, hogyan akarja ezt a gyerekek fejébe verni, ha még neki se megy. - Több odafigyelést kell tanúsítanod. Meg empátiát. Daryának azért romlottak a jegyei, mert szakított a barátjával, és nem találja a helyét. Ez a nagy sztori. És igen, minden tinédzser életében eljön ez a szakasz - jelentettem ki, és én is töltöttem a férfinek még egy kicsit a vodkából. Az igazat megvallva én még mindig nem nőttem ezt ki, de hát nem volt itt az idő, hogy ezt Mishára zúdítsam.
- Én a helyedben megkeresném. Addig, amíg nem utál teljesen - jegyeztem meg hátradőlve a székemben. Agyalva, milyen is volt a kapcsolatom anyámmal. Persze az teljesen más szituáció volt. Ennek épp az ellenkezője. De valahogy mégsem annyira más.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Lehetett volna sokkal kellemetlenebb közös pont, mint olyasmi képsorok emlegetése, amelyeket titokban biztos mindenki néz, aki olyan közegből jön. Tipikus, mikor tagadva van, aztán mégis, kiderül, hogy mégis minden történéssel tökéletesen tisztában vannak. Mondjuk ha most mondana egyet, nem lennék, nagyon rég és nagyon kicsit kóstoltam csak bele, így örülök, hogy más vizekre evezünk. Egyikünk sem erről híres és a művészetem sem erre alapoztam szerencsére. Így aztán, könnyebb arról beszélni, amit valóban ismerünk.
- Akkor kérlek, te vagy a szigor – mosollyal jegyzem meg, semennyire sem sértésként, mert azt végképp nem szeretném, ha annak venné. - Így kellene, ahova jártam, ott sem volt mégsem másképp. Egészen addig mondja valaki igazságosnak magát, ameddig nem kap valamennyi „hatalmat”, aztán ugyan azt teszi, amit előtte köpködött. Ez már csak természetes emberi viselkedés – vagy a másik véglet, aki senkinek sem könyörül és zsarnokká válik. Vannak olyan emberek, akik nem elég érettek egy-egy feladathoz, nemhogy bármi máshoz. Kezelni sem tudják, ahogy addig semmit, úgy mindent irányítani akarnak. Pedig nem lettek erősebbek, sőt, szerintem még viccesebbek is, egyenesen szánalmasak. De ez csak az én nézőpontom. Ahogy neki az, hogy nem kivételez. Őt nem látom viccesnek, egyszerűen csak rendet szeretne tartani, ami, valljuk be, itt egyre nehezebb.
- Abból nem tanulnak – vágom rá rögtön. Elröhögik, túlélik, majd csinálják tovább. Mármint, nemigen láttam olyat, hogy valaki azért ne gyújtson rá, mert jaj, le fog bukni és megbüntetik. - De máskor is szívesen nevelek, még ha nem is nagyon az én asztalom az erőszak. Viszont abból tanult és amennyire arcoskodott utána még egy kicsit, most már ajtót is nyit nekem – nem mintha szükségem lenne rá, de ez is olyan nevelés kérdése dolog. Előbb vagy utóbb minden berögzül. Tényleg nem szeretek verekedni, nem is nagyon nézik ki belőlem, hogy ilyesmiket teszek vagy mert jaj, a művészgyerek. Pedig, meg tudom védeni magam.
- Szerintem az aranyos. Mármint a rókák. Angliában is van rengeteg, némely elég szelíd, pedig nem veszett általában. Csak megszokták az embert. Lehet az is, aztán ennyi. De akkor úgy értelmezem, elég nyugodalmas dolog idekint. Lehet mégis jelentkeznem kellett volna prefektusnak? - nem nekem való, elunnám hamar. Máshol járna az agyam vagy leülnék éjszakai sötétséget alkotni és sziluetteket festegetni rá. - Leszek nagymama. Hogy állsz az udvarlókkal? - mintha közöm lenne hozzá, de ki tudja, lehet mennem kell majd pár pofont arra is kiosztani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ардаи Танья
Проблемы

- Nem tudom, azt hiszem. Az agyam tudja, hogy egy kétéves gyereket hibáztatni marhaság, a szívem...nem - vallottam be őszintén. Gondolkodnom se kellett rajta, azonnal rávágtam. Eleget gondolkodtam rajta a baleset óta és szörnyülködtem azon, hogy akármennyire is ostobaságnak hangzott a vádolás, sosem tudtam kiirtani a fejemből.
A megállapításra csak mordultam egyet. Poénnak éreztem, amin akkor nem tudtam nevetni.
- Igaz. Bár még így is én vagyok a szigorúbb kettőnk közül, de mindegyik sárgaságot nagyon szeretem. És ott van Odett és Hayden, akikkel annyira könnyen képes vagyok lelkizni, meg mellettük állni ha kell ha nem. Ott nem érzem ezt kötelességnek, Daryanal igen. Pedig ő is megérdemelné, hogy pátyolgassák. Jött is, én meg mint a zsémbes mackó elkergettem. - ráztam a fejem. Sajnáltam őt, annyira nagyon. Ha egy diákom lenne és más volna az apja, valószínűleg már rég felkerestem volna a kedves papát és felvilágosítottam volna, mekkora egy retek ember.
- De mit kezdjek fele? Mármint, verjem meg a barátját? Hát kirúgnának - pillogtam a nőre, mert ez tűnt a legésszerűbb megoldásnak.
 -Olyan, mintha egy ötévesnek lenne barátja, de nem tekerhetem ki a nyakát, mert megharagudna Dashenka. Mondjuk ennél jobban valószínűleg már úgysem tudna - azért az állásomat még jó lenne megtartani, amit egy diák fejére ülés után valószínűleg elég nehéz lenne.
A tanácsa nem volt rossz. Megkeresni mielőtt megutálna túlzottan. Tervnek nem rossz, azonban vannak kérdőjeles pontok benne.
- És mit mondjak neki? Boccs, hogy hangosan is kimondtam amit gondoltam? - volt egy olyan sejtésem, hogy ez nem lett volna az igazi. Elhúzva a szám húztam meg az újratöltött poharamat. Mi van, ha csak még jobban elmélyíteném kettőnk között a távolságot ha újra megkeresném? Benne van a pakliban, sőt, amilyenek az eddigi beszélgetéseink voltak elég nagy eséllyel megtörténhet a dolog. Nem szerettem volna még több kárt okozni, amit lelkében kell viselnie élete végéig Daryanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ez nagyon érdekes! - üzeni Asztrid szeme, amikor meghallja, hogy tenyérjóslás lesz a téma a következő órán. Eddig matató kezét most tenyérre felfordítja finoman, észrevétlenül, és lenéz rá.
A tenyér valószínűleg nem mondja el, hogyan fog sikerülni az első nap, az első hét. De bizonyosan minden rendben lesz - érti meg, és ezt visszhangozzák a férfi kedves szavai és a meleg barna szemei is.
Csak ez az izgalom nem tud elmúlni, még ha a fejével tudja is, hogy nem történhet nagy baj. És ha nagy baj történik, még mindig elvarázsolhatja az egész csoportot, vagy magát! Erre persze nem fog sor kerülni.
- Ez lesz az első - erősíti meg azt egy kicsivel később, amire a másik már magától is rájött.
Most jobb hüvelykujjával a bal tenyere közepét simogatja.
- Hogyan működik a jóslás? - kérdezi. A válaszra viszont lehet már nem lesz lehetőség. A tanárok megindulnak az ajtó felé. Itt az idő elindulni az első órákra. Ő már megjegyezte az odautat lépésről lépésre a tanáriból a tanteremig, ezért azzal nem lesz baj,
- Mennünk kell! - figyelmezteti tanártársát kedvesen, de nyomatékosan, még talán valamennyi játékossággal is: mintha egy kalandra invitálná a másikat. Egy tánclépéssel kikerüli a férfit, és felvesz egy vaskos könyvet az egyik asztalról. - Itt az idő! - fordul még hátra vidoran, és megindul ő is a többiek nyomában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Fontos dolgom van. dr. Laines egy elég komoly feladatot bízott rám, ami a felsőbb évesek tananyagára vonatkozik, tehát pontosnak kell lennem és egy kis kutatómunkát is igényel. A könyvtárban már előre szétnéztem, hogy mit és hol fogok megtalálni, az egyedüli akadály néhány kiolvashatatlan szó volt a papíron, amire rávetett pár sort, amolyan iránymutatásként. Így vezet utam a tanáriszoba felé, nem ritka látogatónak számítok itt, így az odavezető utat tökéletesen tudom úgy is ha orrom a papír fecnibe van esve.  Apró szusszanással engedem le magam mellé és emelem meg állam, hogy megpillantsam a magas, göndör hajú alakot velem szembe jönni. Nem, nem a Tökfej. Ez az alak navinés, és sötét. Már a haja. Aprót ugrik a szemöldököm, meg sem toppanok, ahogy csak jobban kihúzom magam és éles fordulattal kerülök szemtől szembe a tanári ajtajával. Nem nézek felé, így csak sejtem, hogy szinte egy időben érjük el. Karom hátrahúzott vállakkal nyúl előre a kopogtatás céljával, ám a Rúnatan tanárunk épp kilépőben van. Béliveau kedves ember, apró mosollyal kérem meg, hogy szóljon legyen szíves dr. Lainesnek, de a válasz lehangol. Nincs bent. Lehetséges, hogy rosszul írtam fel mikor tartózkodik a kastélyban? Nem, az lehetetlen. Tekintetem tanácstalanul néz utána, majd le a kezeim közt tartott cetlire. Sürgősen ki kell találnom valamit! Már lépek is, mennék tovább, de a terelő jelenlétéről egy pillanatig meg is feledkeztem. – Zsombor – biccentek köszönésnek szánva, mégse legyek bunkó, majd indulnék tovább. Két nap és kész kellene lennem. Ez kész katasztrófa! Nem baj, Amélia. Nem baj! Kész leszel határidőre és pont.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Rossz tulajdonságom, hogy másokon töltöm ki a mérgemet. Fene tud viszont figyelni másokra, mikor szétpattan az agya! Ráadásul ebben a helyzetben valaki más volt, aki feldühített, így teljesen jogos, hogy ezt a képébe is vágom. Pláne, amikor még ő van megsértve, amiért nem teszi a dolgát.
- Azért rikácsolok, mert nem értem, miért vagy, ha nem teszed a dolgod! -
A rikácsolok szó különösen sértett, és abban a pillanatban tényleg azt kívántam, hogy Lucas tűnjön el onnan. Összefont karokkal álltam a színpadon. Ha egy képeskönyvben lettem volna, az orromból fehéren szállt volna ki a levegő, ahogy fújtattam egyet. Szemeim közben Lucasra estek, s végig követték, ahogy leugrik az emelvényről. Ahelyett, hogy hagytam volna békén, a vörös gőzzel telt agyam inkább úgy döntött, utánamegyek, s folytatjuk a nézőtéren a műsort, amit már elkezdtünk.
Kijelentésére elégedetten bólintottam. Nem lesz, aki megzavarjon. Csak az nem jutott ott eszembe, hogy más nem tudja Lucas szerepét, no meg, hogy mennyire nem akarta eljátszani azt senki a navinésen kívül. Ha őszinte akarok lenni, nem is érdekelt a darab a veszekedés közben, nem érdekelt, hogy feltartjuk a próbát, hogy folytathatnánk Lucas nélkül is, ha én annyiban hagynám az egészet. Jól esett kiadni a mérgemet, a feszültséget, haverom pedig tökéletes táptalaj volt erre.
- Mindenben is különb vagyok! - csattantam fel ismét. Egyáltalán nem vettem észre, hogy valóban pont úgy viselkedem, s míg őt azzal vádoltam, hogy feltartja a próbát, én is pontosan úgy feltartottam, mint ő. Pont úgy kiabáltam rá, ok nélkül, és dühös tekintettem én is elijesztettem egy háztársamat, akárcsak ő a díszlettervezőt.
- Tökéletesen megcsináljuk nélküled is! -Szemeimet az övéibe fúrtam pár pillanatra, majd fordultam is meg, hogy a színpadra visszatérve folytathassuk a próbát.
A teremben mindenki haláli csendben állt, s hol rám bámultak, hogy Lucasra, néhányan pedig a még mindig síró díszletes csajra. A rendező srác volt az egyetlen, aki próbálta összeszedni a csapatot, kisebb-nagyobb sikerrel. Mert néhányan mintha élvezték is volna a műsort. Páran elhelyezkedtek a nézőtéren, s onnan figyeltek minket, páran a színpad szélén telepedtek le. Egy-két ember volt, aki folytatta volna a próbát, ám az elsős navinés lányka, akinek mellém kellett volna állnia, mintha megszeppenve inkább hátrált volna tőlem.
Körbenéztem a termen, és szemeim kin akadnak meg? Hát nem megint Lucason? Valamiért idegesített már csak a jelenléte is, az, ahogy ott ült, bekussolva teljesen. Barnáimat mélyen az övéibe fúrtam, tekintetemben pedig minden haragom benne volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ruganyos léptei nyomán csattogott a kihalt iskolafolyosó köve. Minden diák szétszéledt az órák befejeztével, legtöbben valahol a szabadban szabadultak meg iskolai köpenyüktől, vagy épp a hideg szobákba bújtak be, mint a kisegerek eső közeledtével. Kivéve egy embert, aki egyenesen felé közelített. És akit keresett. Általában nagyon is szeretett Reece-el együtt dolgozni, arról nem is beszélve, hogy így nem csak a gyógyszereire volt pénze, de már az örökség megszerzéséhez is egyre közelebb ért. Az más kérdés volt, hogy ennek a lelke mennyire örült. Tudta, hogy szülei nem örülnének, ha nem küzdene érte. Értük tette, és egy kicsit magáért.
Apró, ámbár sietős léptei végett a szöszi előbb ért a tanári bejáratához, és egy kis, önelégült mosoly ült ki az arcára, amikor meghallotta, hogy Amélia Reece-t keresi. Tudta, hogy őt fogja, hogy neki kellene közölnie, hogy a férfi őt küldte maga helyett, de helyette lassabbra vette lépteit, hogy kiélvezhesse Amélia csalódását. Általában nem szokott senkinek ilyeneket kívánni, de a másik kiérdemelte nála. Nagyon is.
- Róza - biccentett vissza. - Reece küldött, hogy adjam ezt át, és azt mondta te is adsz majd cserébe valamit - nyújtott felé egy vaskosabb könyvet a göndör. - Valami óravázlatot vagy mit - nézett érdeklődve a másikra. Sose volt tanársegéd, egyáltalán nem értett ezekhez a dolgokhoz. És ha az igazat meg akarta vallani, nem is nagyon akart. Örült, hogy nagyjából a benti dolgokkal tisztában volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Valakinek a szigornak is kell lennie - vonom meg vállaimat egykedvűen. Mondjuk én nem csak azért fogom kemény kézzel a diákságot, mert megérdemlik, és akkor ezért beáldozom a saját lelki épségem. Nem, nekem ez így felel meg, ilyen vagyok, az már csak puszta szerencse, hogy ez jól is jön a mindennapokban, a feladataim elvégzésében. Magamhoz is ugyanolyan szigorú vagyok, mint mindenki máshoz, megkövetelem az önfegyelmet. - Valóban minden ember ilyen. Csak addig nagy a szája, míg nem kerül bele abba a helyzetbe. Aztán nehéz nem elszállni. - De én mégis úgy gondolom, hogy nekem sikerült megmaradnom a realitás talaján - épp azért, mert nem képzelek többet magamról, mint ami vagyok, vagy lehet. Én csak egy mezei prefektus vagyok, akinek az egyedüli dolga az, hogy rendet tartson. Hogy milyen eszközökkel, nos… az már más kérdés.
- Persze, hogy nem. De ha valakivel szemben erőszakot alkalmazok úgy, hogy az nem önvédelem, egészen biztosan leváltanak. - Pedig egyet kell értenem abban Alexel, hogy lehet néha hatásosabb lenne egy ilyen lecke, mint az, hogy üstöt sikáljanak, vagy páncélt fényesítsenek. Ez nem veszi el a kedvüket sajnos, de legalább mindig lesz aki tisztán tartsa az iskolát. Ez is egy előny, ha úgy vesszük.
- Hát nem tudom. Nem volt baj vele, szóval mondhatjuk, hogy aranyos, de azért mégis. Nem idevaló. - Nincs nekem semmi bajom az állatokkal, amíg nem akarnak széttépni, vagy mondjuk csak leharapni a kezem. De attól még nem hiszem, hogy illendő, hogy csak úgy megjelenjen itt egy róka.
Néhány másodpercig azt hiszem olyan tekintettel vizslatom Alexet, mintha meg akarnám ölni. Mi ez a hirtelen témaváltás? És miért erre a témára? De aztán megrázom a fejem és összekapom magam, hogy érdemi választ tudjak adni egy szúrós pillantáson kívül. - Valami alakulgat - zárom rövidre, remélve, hogy nem kezd el faggatózni. - Nálad mi a helyzet? Van kinézve valaki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Meglepődötten hőköltem hátra a gyorsan érkezett válaszra. Az egy dolog volt, hogy mit mondott ki meggondolatlanul, az pedig egy egészen másik, hogy tényleg ezt gondolja. Mert az, hogy el se gondolkodott a kérdésen egyértelműen azt üzente a számomra, hogy már annyiszor lejátszotta magában ezt a játszmát, hogy szinte lehetetlen volt kiverni a fejéből. De azért én megpróbáltam.
Az egyik füzetet felkapva az asztalról csapkodtam meg a férfi vállát, mintha ettől megjönne a józan esze. - Mégis mi bajod van? Örülj, hogy egy kicsi megmaradt Katyaból a tragédia ellenére is. Ha szeretted a feleséged, akkor tartozol neki annyival, hogy ezt helyrehozod - korholtam a férfit, talán kicsit ingerültebben is, mint ahogy először gondoltam. De hiába, felidegesített a gondolat, hogy Darya mennyire egyedül lehet most a világban. Pláne most, hogy Somogyival folyamatosan balhéznak.
- Dehogy, nem! Édes istenem, néha annyira orosz vagy Misha - hitetlenkedtem a válaszán. - A lányodnak arra van szüksége, hogy mellette legyél. Hogy meghallgasd ha el akarja sírni a bánatát. Vegyél neki fagyit vagy bármi. Csak… ne ezt - jeleztem, hogy mennyire elrontotta, pedig biztos voltam benne, hogy ő is tudatában van a dolognak. - És ne gondolj rá úgy, mint egy öt évesre. Lehet, hogy akkor hagytad el, de ő azóta egy érett nő lett - magyaráztam tovább, majd hiába kibukott belőlem egy horkantás a válaszára.
- Mikhail Sergejevics Kazanov, te javíthatatlan vagy - mosolyogtam elnézően. - Csak válaszolj meg nekem két kérdést. Katya mit szólna a viselkedésedhez? És kettő, mit tanácsolna, hogy hozd helyre? - kérdeztem tőle, bár választ nem vártam egyikre sem. Ez egy hosszabb folyamat volt. Egy kérdés, amelyen el kellett gondolkodni, de bíztam benne, hogy célravezető lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem gondoltam volna, hogy mestertanonci éveimre lesz belőlem „stréber”, pontosabban tanársegéd. Sosem voltam az, aki ugrott és azonnal jelentkezett, valahogy nem vonzott a gondolat. Aztán, miután sikeresen megtaláltam az irányt, akkor miért ne alapon, ezt is vállaljam be. Nem tagadom, hogy szívesen sóhajtok a tanár látványára is, nőből vagyok és szemeim is vannak, sőt, ezzel egyedül sem vagyok. Noha nem követem titkon és fantáziálok többről, mint amennyiről bárki más is, nem csak a külső az, amely végül megnyugtatott, hogy jót választottam. A jóslástan nem született velem és őszintén, először azért gondoltam jó ötletnek, mert ki tudja, lehet egy szép napon, valami lapba először majd csak a horoszkóp rovatba írhatok, elvetemült ötlet volt az órarendem felett ülve. Gyakorlatban pedig aztán, egész jól boldogultam vele, így végül, itt vagyok. Vele.
Az órára pillantok. Egy ideje már csak csendben ülök a lapok felett frissen készült szemüvegemben.  Javasolták, hogy bár ugyan sok gondja nincs, de a migrénjeim miatt ezzel se terheljem magam, így ha olvasok, vagy valami kütyüt bámulok, akkor használjam. Egész jól áll, megbékéltem vele úgy két nap után, így azóta hordom is, ha nem felejtem el. Dolgozatokat javítunk, pontosabban én a beadandók közül válogattam az alsóbb évfolyamból. Hátha szórakoztatóbb lesz – mondtam magamnak, bár a kamu álmokkal kitöltött napló egy idő után igencsak fásulttá tesz. Sóhajtok, ahogy államat támasztom tenyerembe és a tanár úr felé pillantok.
- Nem vették komolyan ezt a feladatot, azt hiszem. Már nem tudom hányadszor olvasok szörnyű kínhalált – vagy épp gazdagságot, nagy szerelmet. - Ilyenkor mit csináljak? - érdeklődöm, mert lepontozni lehet nem kell, de maximumot sem, hiába mondjuk zseniális a körítés, mert van olyan is. Hátradőlve tolom fel fejem tetejére a szemüveget és nyújtózom egyet.
- Esetleg, hozhatnék kávét, ha szükség van rá. Elég sok lap van még – ajánlom fel, addig is mozognék egy kicsit, mert a lábaim elgémberedtek. De nem mozdulok, ameddig nem kapok választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A cigaretta füstje lustán tekeredik az éjszakai ég felé, hogy elérve a magaslatokat, vonja fátyolos ölelésbe a csillagok milliárdjait. Feketéi komoran bámulnak bele a sötétségbe, holott régebben nem szalasztotta volna ez az alkalmat, hogy a csillagképek állását figyelje a tiszta égbolton. Könyökei a még mindig langyos korláton pihennek, a vas kényelmetlenül simul bőréhez, de nem próbál kényelmesebb fogást találni rajta. Görnyedt háttal támaszkodik, bal lába lezseren átvetve lóg a jobb előtt, míg baljának ujjai között fityeg a vörösen izzó szál. Nincs benne semmi különseges, illatát nem fűszerezi semmi, csakis a dohány maró szaga ülepszik meg az erkély zárt részén. Sosem próbálkozott korábban a spanglival, de most szinte bármit megadna érte, hogy csak egy kicsit oldódjon a feszültség a tagjaiból és a lelkét tépázó fájdalom, ami, mintha nem akarna múlni egyáltalán. Zsombi különleges csokoládéja sem hoz már elegendő megnyugvást. Azóta nem, hogy…
Csuklója moccan, ajkai közé illeszti a füstölgő szálat, ami mintha csak szabadulni akarna, billen lefelé köztük, de nem esik ki szájából. Kezét leengedve szívja meg a cigarettát, vége erőteljesen izzani kezd, miközben tüdejét szétfeszíti a torkán lecsúszó füst. Feketéit lecsukva hagyja bent, majd orrán keresztül engedi ki lassan az elhasznált anyagot. Szabadon maradt balja túr végig göndör fürtjein, majd emeli fel fejét a csillagok irányába, hogy úgy tekintsen le a jobbjában szorongatott fiolára. A Hold fénye megcsillan a sötétlila bájitalon, amiből alig fogyott még, holott már néhány napja üresnek kéne lennie. Kisvirág távozása óta ismét hanyagabbul kezeli az altatót, amit most is csak ujjai közt forgat, a korláton túl, ahol egy könnyedebb mozdulat miatt zuhanhat alá. Talán pont arra vár, hogy akaratán kívül szűnjön meg a kényszer, ami a fogyasztására sarkallná, hogy ne kelljen álomba merülnie, a kéretlen álmok közé, amik immár az ital mellett is kínozni akarják. Ujjai mégsem engednek a szorításából, mintha még volna remény, hogy felállhat a földről, ahova a körülmények taszították. Mintha még mindig hinne abban, hogy jobbra fordulhat minden, mintha abban reménykedve, hogy még számít bárkinek is…
Számít még bárkinek is a jelenléte?
A szál ismét felizzik ajkai között, lágy fénybe borítva arcát, ami már nem árul el semmit. Se fájdalmat, se szomorúságot, csak a beletörődés komorsága ül a megfáradt vonásokon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Elképesztő sebességgel akadt jelentkező a tanársegédi posztra. Meg sem fordult a fejében, hogy valaki pont jóslástanból szeretne majd tanársegéddé lenni, az meg aztán végképp eszébe sem jutott, hogy egy olyan mestertanonc fog jelentkezni, akinek az újságírás a fő iránya. De olyan elszántnak és lelkesnek tűnt a lány, hogy nem próbálta meg meggyőzni, hogy nem kell ez neki. Elvégre a segítségre erősen szüksége van, így nem válogatott igazán, örült, hogy valaki elvállalja.
Most itt ülnek Milán asztala felett, előttük négy stóc papír, különböző rosszabbnál rosszabb feladatmegoldásokkal. Flórit lepasszolta a húgának, mert Tina mindig örül, ha a két kis unokatestvér együtt tölthet egy kis időt. Legalább a kis Dzsenna biztosan jó kapcsolatot ápol majd Flórival.
- Hát figyelj. Tekintve, hogy ezek álmok, akár a leghajmeresztőbb is lehet igaz. Ha normálisan megírta, van értelmezés is, akkor felfelé pontozd, ha látszik rajta, hogy lemásolta valakijét, vagy cseppet sem érdekelte, akkor pontozd le. - Nem létezik jó taktika. Ebben a tárgyban nehezen lehet számon kérni bizonyos tudást, mert a jóslástan erősen gyakorlat központú. Épp ezért lehet, hogy célszerűbb lenne, ha az órákon mérné fel, hogy mennyire szorgalmasak a diákjai, de ha nem adna ki írásbeli feladatokat, akkor egészen biztosan mindenki ellustulna, és még annyira sem figyelnének rá, mint amennyire most megteszik.
- Azt megköszönöm. Amondó vagyok, hogy tartsunk egy kis szünetet - mosolyog a lányra a papírok felett. Elvégre legalább másfél órája ülnek itt, és mást sem csinálnak, csak idétlenebbnél idétlenebb válaszokat próbálnak meg értékelni. Kevesen vannak azok, akik komolyan veszik a tárgyat. Túl kevesen, sajnos.