Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Értelek így már. Az is elég, bár én csak innen a távolból csinálom, nem ingázok ide-oda. Mennyi van még vissza belőle? – lehet említette már, de nem, az egyetemre eddig nem nagyon tértek ki, vagy tényleg kezd a memóriája olyan lenni, mint a szivacs és akkor aztán már külön öröm lesz az, hogy azon stresszeljen majd, mit felejtett el. Nem, azon jelenlegi állapotában nemigen parázik, mi történik benne, mi megy tönkre vagy lesz rosszabb a hónapok előre haladtával és ez bár talán felelőtlen és eléggé hanyag felfogás, nem akarja elrontani azt a jó kedves és alapot, amellyel jelenleg éli az életét. Kesergett eleget, belefér a szünet és ameddig nem érez rosszat, nem érzi rosszul magát, úgy nem is aggódik, mert valahol mélyen odafigyel ő mindenre. Semmiben sem ő dönt, ami a hónapokat jelenti, szóval, ez már egy olyan háttérelem, amellyel mindig számolnia kell.
- Ó – fele annyira se hitte, hogy esélye lenne akár csak halovány, de most, ezt tudva, érdekes kiskapu. Azzal tisztában van, ha leteszi a vizsgáit itt a Bagolykőben, majd az egyetemen is, inkább a munkára fog koncentrálni, mert baromi sok időt vesztett így is, sosem kezdi el, ha örökké csak tanul. Viszont az egyetem kortalan, bár itt is korhatáron felül van bőven, de most nem is ez a lényeg. Átgondolandó, ha nem is ide, majd egyszer másra.
- És akkor elkezdek dolgozni, mellette tanulok, majd jön egy szemüveges kiscsaj, még nyomda-meleg diplomával és pápá könyvek? Összetörné a szívemet, de azt mondják, nagyon nagy szemekkel és kérlelően tudok nézni, no meg hogy az aranyos, lehet megtartanának. Valóban nincs veszíteni való, elteszem olyan… C tervnek, ha se a tanári pálya, se a botanika nem jön be, vagy kiderül, hogy mégse értek hozzá – vagy akár az is, hogy rossz helyen akarja majd tenni, mert nem kérnek belőle állapota miatt, vagy mert ki-kimarad, szóval, nem baj az, ha van miben gondolkodni. Lehet az lesz élete végéig a „munkája”, hogy tanul, bár akkor hamar meg kell halnia, mert nem biztos, hogy idegekkel és lelkesedéssel bírná.
- Jaj, nem azért mondtam ám – reflektál a kuncogásra, ami a kis jelzője után tör ki belőle. Nem lehet minden fekete és fehér, sem az, hogy valaki egyszerű. Az a lényeg, hogy ők bírják ezt, bármi van és boldogok, innentől kezdve, másnak nincs beleszólása. Körülötte sokan szerelmesek, vannak együtt, boldogok és mikor még nem tudta, milyen érzés ez, így, a farkassal odabent, nem volt irigy mégsem. Elfogadta akkor, hogy mi van, most is, aztán pedig, ha kellett, mondott okosakat vagy csak megpróbálta átérezni. Abban valahogy sokkal jobb.
- Próbálok én úgy tenni, csak az agyam szemét és mindig emlékeztet, kivel ülök szemben - mordul egy aprót, a saját fejének címezve, hogy mire törekszik ilyenkor. – Naplót? Hát de az olyan fura, nem…? Vagy nem is tudom, az agyam valamiért arra a lányos vonalra gondol… - viszont, nem lő messze, mert van, amit ki-kiírt magából, csak épp levél formájában. Nem sokszor tette, nem rendszeresen és nem is legtöbbször arról, amiről kellett volna. Az alsó ajkába harapva követi, ahogy könyveket szed össze.
- Néha írtam levelet… az... a… annak, csak sose küldtem el. Az is olyan írós dolog, tudom. Fura. Szeretnék olyan laza és egyszerű lenni, mint a pasik legtöbbje itt, akinek nincs szüksége naplóírásra, mert minek – néz a könyvekre, majd megcsóválja a fejét. – Ennyi elég lesz, meg kell birkóznom velük – és nem a horrorra céloz, miközben visszaindul, hogy akkor felírhassa oda, ahova kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Visszatért. Még mindig kicsit sápatag, továbbra sem heverte még ki egészen a szerelmével köztük zajló eseményeket, de már újra képes riporterként gondolkodni. Elég idő telt már el, hogy behozza szerzeményét. Ezért jött ma el a férfihez. Nem alakított magán át semmit, tudván Zlatan mennyire nem kultiválja az efféle spionfiókás húzásait. Egyszerű farmert visel, téli bakancs van a lábán, és mindehhez felvette vastag, sötétszürke kapucnis szövetkabátját. Táskájával a vállá battyog be a már egyszer megtett úton, hogy bizonyítsa elhivatottságát. Megszerezte a port tartalmazó kis fiolát. Körültekintően járt el, amennyire csak tudott, elvégre ő nem auror. Mindent megtett, amit lehetett és kimaxolta ravaszságfaktorát. Egyrészt büszke magára, de haragszik is, mert nem volt mégsem egészen a helyzet magaslatán, hiszen kapott egy kedvesnek nem épp nevezhető fenyegetést. Abban azonban nem egészen biztos, hogy valóban a díler tisztelte-e meg ajtaját a jókora böllérbökővel, vagy az a barom szomszéd, akivel már volt pár csörtéje, s legutóbb majdnem megtámadta - még elutazása előtt - a Gyöngyhalászt, aki hősnőnk kerítésénél állt. Az a szerencsétlen, amúgy igen értelmes hontalan férfi, csak élelmet keresett. Igaz felneszelt rá a pasas ideggyenge kutyája, de a francba is, az ő portáján állt és nem volt pálcája! Ez a baromarcú meg ráfogta a sajátját és fenyegette mindennel, ami szem-szájnak ingere. Még szerencse, hogy közéjük tudott állni és szavainak meggyőző erejével el tudta simítani a helyzetet. Ennek ellenére, lehet az a "drága" szomszéd megorrolt rá egy csöppet. Sebaj. Helyesen cselekedett. Megérkezve az ajtó elé koppant két határozottat, majd amint bebocsátást nyer azonnal lenyomja a kilincset, majd besétál, s meg sem áll a férfi asztaláig - Helló Zlatan! - köszönti röviden, hogy közben táskájából elővéve két hanyag, de elegáns mozdulattal asztalára tegye a légmentesen lezárt zacskókat. Az egyikben a kis fiola - Itt a minta, ahogy ígértem, ez meg egy kis grátisz - mutat a másikban lévő méretes késre - Úgy sejtem a cég ajándéka - jegyzi meg csípős éllel hangjában, mely rá oly jellemző volt és lesz is mindig. Ezután türelmesen várni kezd. Végre visszatalálni látszik valóban régi önmagához. Testtartása és arcvonásai nyugodtak. Volt neki sokkal nagyobb baja ennél a cuki tízen sok centis szurkálónál az utóbbi néhány hétben. Reméli, hogy lesznek rajta használható nyomok és, hogy ezek után nem kell már bizonygatnia elkötelezettségét. Nem kell, hogy az Auror fővezér szeresse, csak adjon neki hiteles információkat, hogy az igazságot megírhassa. Ez ugyanis nem barátság - bár simán lehetne, mert nem épp bájos stílusa ellenére becsüli Zlatant - hanem munkakapcsolat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Értem.
Bocsánatot kellene kérnem, tudom, de most valahogy előjött belőlem az az "én egy Vajda vagyok" én, amit nem mindenki szeret. Olykor én sem. Nem a családomat, félreértés ne essék, mert őket imádom és boldog vagyok, hogy az életük része lehetek, hogy a vezetéknevem az övék, hogy velük nevelkedtem, de a személyiségemnek van egy olyan belém nevelt, vagy talán a génjeimben hordozott felsőbbrendűség érzete, ami miatt meg kell mutatnia, hogy a szabályok nem mások, mint csak tájékoztató jellegű ajánlások. A szerencsém talán annyi, hogy nem olyan sokszor jönnek ezek elő nálam. Az esetek túlnyomó többségében képes vagyok totálisan normális lenni.
- Oh, szívesen.
Bár furcsa, hogy le kell írnom, hogyan is néz ki, hiszen, ha jól tudom, ő az, aki vezeti ezt a helyet, szóval ha azt mondom, hogy "Lilit keresem", azt gondolnám, hogy egyből a főnök arca ugrik be az embernek. A művelet megkezdéséhez lábujjhegyre szökkenek és még úgy is egy kicsit a fejem fölé mutatok.
- Körülbelül ilyen magas.
Aztán visszaereszkedek, mert mégsem állhatok így egész nap, elvégre ennyi elég is volt a magasság meghatározásához.
- Combközépig érő festetlen mogyoróbarna haja, zöld szemei, az átlagosnál kicsit sötétebb bőre és riasztóan vékony dereka van. A gyűrűsujján egy akkora köves gyűrű, hogy az ember azt hinné, letörik az ujja alatta. Többnyire sportosan öltözködik, mert állandóan rohangál. Színésznő, művházvezető, ilyen funkciókkal van most a településen. December elsején férjhez megy az unokatestvéremhez, Richárdhoz, és kellene egy anyagdarab, amivel ma el kellene mennem a szabóhoz, hogy elkezdjék megcsinálni a koszorúslány ruhámat. Lehet, hogy itt hagyta valahol, mert sehol máshol nem hagyta és sehol máshol nem is találom, és még csak a nap fele se telt el, de már most több, mint tizenegyezret léptem, és emiatt a kviddics edzésemet is kihagytam, pedig csapatkapitány vagyok.
Igen, azt hiszem más problémám jelenleg nincs, így szusszanva pillantok a lányra, hogy ha itt van az a nyomorult anyagdarab, akkor legyen kedves átadni nekem. Ha meg nincs, de tudja, hogy hol van, mondja azt. Lassan feladom, hogy ma bárhova is eljutok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Még egy bő év, próbálok nem csúszni benne, aztán majd meglátjuk, hogy valóban sikerül-e.
Mert azért sok minden van, sok minden lesz, és noha már most jól állok a szakdolgozatommal, azért nem akarom elbízni magam, mert bármikor jöhet bármi, ami miatt kiderül, hogy vissza kell menni az elejére. A kutatásommal még semmit sem haladtam, hogy minél frissebb adatok szerepeljenek benne, és hogy úgy nézzen ki az egész, ahogy annak lennie kell: tökéletesen. Nem vallanám be a világnak soha, de nagyon szeretek tanulni. Szeretek új tudásra szert tenni. Tudom, hogy nem úgy nézek ki, mivel egy Vajda fiú jövendőbeli asszonyaként nem is kellene ilyenekre gondolnom, hogy ha akarnám, dolgoznom sem kellene, vásárolgatnék és nevelném a fiainkat. De ez a hely úgy húzott magába, mintha mindig is ide tartoztam volna, csak valamilyen oknak köszönhetően egy időre el kellett volna válnunk egymástól. De most már itt vagyok, visszatértem, és nem is megyek el. Az életünk Ricsivel szépen, lassan rendeződik, hála az égnek.
- Megvallom őszintén, szívesen megnézném azt, ahogy kiskutya szemekkel pitizel Daróczynak, hogy téged tartson meg, és ne egy friss diplomást.
Maga a jelenet tényleg vicces, de akinek már akadt el a lélegzete a férfi egyetlen villanásnyi pillantásától, az tudja, hogy ez nem egy szerencsés kimenetelű eset volna. Én is próbáltam párszor picit lazább lenni vele, de nem igazán volt rá vevő. Sótlan. Azt hiszem ezzel a szóval tudnám a leginkább jellemezni a férfit, és megvallom őszintén, hogy fogalmam sincs, a felesége hogyan tud olyan szépen és szeretettel rá tekinteni. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy ez a férfi képtelen lazítani, hogy nem tudom elképzelni őt pólóban, nyakkendő nélkül, vagy éppen pizsamában. És ez valahol riasztó. De valamit biztos tudhat, mert az ember a mély szeretetet nem tudja megjátszani.
- Amúgy a polgi korrekt fickó. Nem dobna ki azért, mert valakinek magasabb iskolája van. Nekem tanulmányi szerződésem van, szerintem a hivatal veled is azt kötne. Ettől még persze ott lebeg a fejed felett a kard, de csak akkor súlyt le, ha egy semmirekellő, link alak vagy. Szóval nem igazán kell aggódnod, ha nem olyan a szeméyiséged.
Én sem aggódom, mert tudom, hogy jó vagyok, hogy az egyike vagyok a város azon embereinek, akik megmozgató erővel bírnak. Ott a színház és itt van a közművelődés, ez a kettő is egyfajta hatalom az ember kezében, amit jól kell kihasználni. Ide jár a település minden korosztálya, a hozzájuk való hozzáállás segít abban, hogy megmozduljanak, ha meg kell mozdulni, és szerencsére Bogolyfalva lakossága összetartó. Még inkább falusias a gondolkodás, főleg az idősebb korosztályoktól, de nem hiszem, hogy ez akkora baj lenne, sőt, sokkal jobb a fokozatos fejlődés, mint a robbanásszerű változás.
- Szerintem nem csak lányos, nekem vannak fiú ismerőseim, akik kiírják magukból a dolgokat, és határozottan heteroszexuális beállítottságúak. Olykor jobb ez, mint, hogy őrlődj, vagy kirekeszd magad az életből. És ha meg csak a fióknak írsz, abban mi rossz van?
Szerintem semmi. Az önmagunkra szánt idő egyfajta eltöltése. Én magam is szoktam ilyet tenni, tízéves korom óta vezetek naplót, minden évet leírtam, bárki elolvashatja. Sok minden van benne, a családom kitaszításától elkezdve, az árvaházon át az örökbefogadásig. Történetek a Bagolykőről, a faluról, az apáimról és a színházról. Az érzelmi intelligenciám fejlődése Vajda Richárd mellett. Szerelmünk, szenvedélyünk papírra vetve. Az aggodalmaim, a gondolataim, a tény, amikor szerelmes lettem, minden ott van a fiókban. Mert írás közben számos hibámra is rájövök, olyan dolgokra, amikre talán a végiggondolás közben sem.
- Rendben.
Visszasétálok velük a pulthoz, és elkezdem kiírni őket a nevére. Szeretem a könyvtári munkát is, de alig várom, hogy új emberek jöjjenek ide, olyanok, akik ezt szeretnék csinálni. Én inkább a pörgősebb részére vagyok hivatott.
- Készen is vagyunk. Szerintem gondold meg az írást, megváltoztatja az életedet. Komolyan, sokkal tisztábbá válik minden.
Felmosolygok rá, ahogy a kupacot áttolom az asztalon.
- Örülök, hogy találkoztunk Belián, ha bármikor beszélgetnél, csak keress meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Lába pattogott a földön, ahogy igyekezett ő maga is még inkább összerakni a képet. Keze az állát támasztotta, és ha egyedül lett volna, talán még hümmögni is elkezd.
- Lehet csak nem kapták még el őket. A mestertanoncok már okosabbak és könnyebben kijátsszák a rendszert. Pláne, ha rellonosokról van szó. Ők már gyakorlottak is benne - próbálkozott tovább a férfi, de be kellett vallania, tökéletesen értette Zlatan álláspontját is. - Esetleg visszanézhetnék több aktát is, hátha az elmúlt időszakból találnék más drogfogyasztásos esetet - ajánlotta fel Zalán, habár erősen kételkedett ebben a lehetőségben. Az utóbbi hónapok összes ügye átsiklott már valamikor a keze alatt, ha csak a végső munkák elsimítására is. Ha lett volna valami, valószínűleg megtalálja. Azonban félt ezt bevallani. Emberből van. Tévedhet.
Remélte, hogy főnöke nem fogja rosszul értelmezni a mondottakat, és a nevetés is arra hajazott, hogy ez így történt. Azonban egészen addig nem mert újra megszólalni, míg a másik nem biztosított erről szóban is. Még a lába rezgése is megállt egy pillanatra, csak hogy aztán egy mosoly kíséretében újra folytathassa.
- Nem, köszönöm - mutatta kezével is az elutasítást. Zalán zero toleranciát alkalmazott magával szemben, ha munkáról volt szó. Koncentrálnia kellett minden kis részletre, nem hagyhatta, hogy bármi is befolyásolja az agysejtjeit.
- Én.. igen. Azt hiszem - válaszolta Zalán, és egy kunkori mosoly kúszott ajkaira, ahogy szép lassan felfogta, hogy a következő próbatétel elé érkezett. Mert persze, rettentően félt egy ilyen felelősségteljes munkától, de emellett fűtötte is a kihívás pezsdítő ereje. - Elolvastad a kérdéseimet? - kérdezte meg a mappa felé bökve fejével. Semmiképen nem akarta elszúrni ezt az alkalmat, még ha reményei szerint Zlatan végig mellette is marad. Ez a kikérdezés lehet a kulcsa az ügynek. Nem hagyhatja veszni.
Felállt helyéről, és a mappáért nyúlt, mintha abban lenne összes tudása, képes lenne a földön tartani. Készen állt. Készen? Muszáj volt neki. Senkinek nem okozhat csalódást, túl sokan számítanak rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Fait chier !
Nem volt ideje a suli, a színház meg a karácsonyi készülődés mellett könyvtárba rohangálni Párizsban. Nagyban könnyíti a helyzetét, hogy már nincs a hopp-por-hálózathoz kötve, hanem hoppanálással gyorsan és kifejezetetten a célba érve képes közlekedni, de azért így sincs annyi ideje, hogy bejárja a francia fővárost a próbák, előadások előtt. Az ottani útjai általában nagyon sietősek, az éjszakába nyúló előadások után egészen fáradtan tér vissza az iskolába. A tanárok tudják a hiányzások és órai kizónázások okát, azonban a többiek nem igazán. Tudják, hogy szokott Franciaországba járni, azonban újra nem követte el azt a hibát, hogy mindent elmesélt az egész életét meghatározó színházról.
Most is az irányít, mert a következő előadáshoz nagyon nagy szüksége lenne egy könyvre, amiben nagyon jól le vannak írva és illusztrálva, hogy milyen torzításokat kéne végezzen az illúzióval, amikor vetíteni fogja. Ezt nagyon aprólékos munka megtervezni, Marc-André kérte, hogy mindenki járjon utána ebből a könyvből, hogy ugyanazt vetítsék majd a nézőknek.
Erre mi történt? A többiek is halogatták az egészet, úgyhogy nekik is kell, a könyv pedig a duplikáló bűbájtól védett, így még úgy sem tudta megszerezni a visszaindulás előtt.
Egy hete van mindent eltervezni és begyakorolni, mielőtt bemutatót tartanak egymásnak, hogy összehangoljanak.
Kiderült, hogy ez a könyv létezik magyarul is, azonban az iskolai könyvtárban valamiért nem adták ki neki, mert hogy túl borzalmas, vagy mi a fene. Engedély kellene rá valamelyik tanártól. Mégis mit mondana? Ad ingyen jegyet az előadásra, ha megadják? Ajkai közül egy fáradt sóhajt préselve, a tegnapi előadás után még mindig fáradtan kullog be a bogolyfalvi könyvtárba, hogy csak ezért beiratkozzon és kihozza. Remélhetőleg itt is tartanak ilyeneket, meg nem fognak kötekedni. Vékony kezeiről lehúzva a kesztyűt tipeg oda a könyvtárosi pulthoz, nem akar feleslegesen kutakodni, hogy ha esetleg mégsem találja itt meg, azonban tekintete megakad az ismert arcon. - Lillá.- Motyogja egészen halkan, még mindig maga elé meredve. Nincsenek egészen kellemes emlékei a lányról, évfolyamtársak voltak, amikor a Beauxbatonsból átjött Magyarországra. Nem volt valami kedves vele, most sem nagyon az, amikor a Levitában találkoznak. - Lilla. - Ismétli el helyesen, ezúttal már bátrabb hangon. A vezetéknevével nem kísérletezik. Sokat szívatták vele, hogy próbálja meg kimondani, amikor idejött, de a mai napig nem menne neki. - Szia, tudnál nekem segíteni ebben a könyvben? - Kérdi a zsebéből elővett papírfencit átnyújtva. Felül franciául található meg, ám alatta rögtön ott van a magyar cím, amit ki kellett keresnie, hogy ha itt akarja meglelni a könyvet. Nagyon kacifántosan ír, de most igyekezett megerőletni magát. - Nagy szükségem volna rá. - Fejezi be jobbjával a bal könyökébe markolva. Az orosz ember is furcsán nézett rá, hogy mit akar ezzel a könyvvel. Sajnos a bolt nem tudja megrendelni, azt mondták már nem gyártják, így itt kell kuncsorognia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Rohamlépésben telt az idő, legalábbis Lilla számára úgy múlt el egy újabb ősz, hogy észre sem vette, és máris nyakán volt a téli szünet. És még rengeteg dolgot szeretett volna elintézni, mielőtt hazamegy, és mindenközben dolgoznia is kellett.
Politikai célkitűzéseit természetesen nem merítette ki annyiban, hogy felkereste Rothstein Elektrát, és egyszeri beszélgetésükkel elintézettnek tekintette a dolgokat. Nem igazán hitt abban, hogy a beadvány, amit a nő írt, elegendő lehet, így szabad idejében annyi levelet megírt különböző minisztériumi, és más, vezető pozícióban lévő mágusoknak, hogy már elvesztette a számolást. Választ persze nem nagyon kapott, de ezzel számolt is. A riporternővel is folytatta persze a levélváltást.
Annyi időt töltött itt, a városi könyvtárban, amennyit csak tudott, és ami nem ment a tanulmányai rovására. Ez persze azt jelentette, hogy valóban szabad szabadideje már nem is igazán maradt. Ami azt jelentette, hogy Sárira sem figyelt mostanában olyannyira, mint szeretett volna, és ez bántotta is. Ugyanakkor próbált neki teret is engedni, hagyni, hogy lecsillapodjon köztük a feszültség, amit jól tudott, a következő alkalommal nagy valószínűséggel ismét fel fog tüzelni. Próbált minél kevesebb gondolni rá, de a bőre alatt volt egy érzés. Egy viszkető, fájó, kitörni készülő katasztrófa. Az a srác veszélyes volt Sárira. Sári pedig veszélyes lehetett mindenki másra. Muszáj volt tennie valamit, de ha megteszi, könnyen lehet, hogy örökre elveszti a testvérét.
Sóhajtott, és becsukta a könyvet, melyben épp kutatott valami után, és épp akkor pillantott fel, mikor odalépett hozzá az a fura lány. Ó ne, csak őt ne, gondolta Lilla, mert a frász kitörte tőle, ahogy nézni szokott. Mintha a lelkébe látna, és fel akarná falni azt.
Mindenesetre megerőltette magát, és a szemébe nézett. Egy kicsit.
- Szia Zsófi! - köszönt neki, magyarul használva a nevét, hátha egy kis kedvességgel jó pontot szerez nála. Igaz, a hangja annyira nem volt kedves, szóval ezt még gyakorolnia kéne.
Átvette a cetlit, és rámeredt. Aztán ismét rápillantott a másik lányra, és visszaadta neki a papírt. Persze, miért is nem lepte meg, hogy nem valami bájitalos kötetet keres, esetleg egy könnyed romantikus lányregényt? Valami totál bizarrt kellett.
- Ez szinte biztosan a zárolt részlegen van, nem adhatom csak úgy ki.
Nem rémlett, hogy látta volna már itt az eredetileg nyugatról jött háztársát, igaz, egyébként sem látta olyan sokat, hiszen gyakran eljárt, és csak éjszaka jött meg valahonnan. Hallott pletykákat arról, hogy mit csinálhatott ilyenkor, de amit rebesgettek, ahhoz aligha kapott volna az iskolától engedélyt, szóval Lilla biztos volt benne, hogy valami másról lehet szó.
- Van könyvtár bérleted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Egyszerre megtisztelő és leterhelő a számára, hogy mindjárt egy harmadik darabban bíznak majd rá vetítést. A nyári szünettel kezdődött, hogy az őszi új évadban már ő is tudjon szerepelni, aztán nagyon hirtelen jött most ez a harmadik lehetőség. Egyből igent mondott rá, hiszen szenvedélyesen szereti csinálni, amit csinál, azonban abba nem gondolt bele, hogy ez mekkora leterheltséggel fog járni  már rögtön a tervezési fázisban. Nyáron már két előre megtervezett illúziót tanult be, azt alakította a saját szájízére, azonban most minden kreativitását be kell vetnie, hogy megmutassa milyen jó a fantáziája, mert most az ő interpretációja, de legalábbis annak egy része bekerülhet a darabba.
Viszont ahhoz nem kéne elbuknia a nulladik feladatot, miszerint: szerezd meg ezt a könyvet, olvasd ki és tanulmányozd a 14. fejezetet és a benne lévő ábrákat. Bele sem gondolt, hogy ez lesz talán a legnehezebb része az illúziótervezésnek.
Aztán még itt van a suli is, hiába kevesebb a tantárgy, ez az általános mesterképzés ez egyáltalán nem korrepetálás jellegű, ahogy akarta, hogy legyen. Tanulni sosem szeretett igazán semmit, ami nem a látványmágiához kapcsolódik, így úgy gondolta, hogy jó lehetőség volna egy kicsit fejlődni munka mellett, azonban itt is oda kell tennie magát, ha nem akar megint megbukni. Az már látszik, hogy csak Szenteste napján fog pihenni. Nem akarja megkérni az anyukáját, hogy segítsen az illúzióban, egyedül szeretné elvégezni a feladatot, még ha ez a bagolyköves jegyei rovására is fog menni. Már megszokta, vagy mi.
Zavartan elvigyorodik, ahogy Lilla magyarul használja a nevét. Nem mindenki tartja észben, hogy így szokták hívni itthon. Próbálta a suliban is így használni, hátha jobban megy a beilleszkedés, de sokaknak nem sikerült még mindig megjegyeznie. - Nem is tudtam, 'ogy itt dolgozol. - Magyarázza barátságosan, amíg Lilla meglepő gyorsasággal olvassa ki az írását. Az orosz embernek nem ment így. Talán mert nem cirillül van, csak klasszikus vonalvezetéssel. - Óóóó, 'át megvan itt is? - Kérdi felderült arccal. 'a megvan, akkor az csakis jó lehet, ez már csak részletkérdés, hogy miként kerül hozzá. Városi lakos, ez nem ugyanaz, mint a suli. A lényeg, hogy megvan mentve. - Még nem, be is iratkozom akkor. Csak egy 'étre kellene nekem. Nem tudom, sokaknak kell? - Reméli, hogy nem most akarja mindenki kivinni a könyvtárból és tanulmányozni az átkokat meg a régi kínzási módszereket. Soha nem lehet tudni, főleg amennyi auror lett itt hirtelenjében. Valószínűleg ők előnyben vannak részesítve az ilyen műveknél. - Tudsz írni engedélyt, ugye? - Kékjeivel reménykedve mered Lilláéiba nézve. Hiába magas, kicsit úgy fest, mint egy könyörgő kisgyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Kívánni se kívánhatott volna jobb gondolatelterelőt az elébe toppanó Zsófinál. Nem mintha kedvelte volna, vagy olyan nagyon örült volna neki, de épp emiatt. És mert ahogy ránézett, Lilla úgy érezte, az a tekintet minden problémájánál vészjóslóbb. Pedig valószínűleg nem tehetett róla a csaj. Valószínűleg.
Vetett még egy pillantást a papírdarabra, de inkább csak azért, hogy addig se Zsófi tekintetét kelljen állnia.
- Igen, erre pont emlékszem is, hogy láttam, szóval meg.
Az udvarias csevegésre szándékosan nem reagált. Mit is mondhatott volna? Hogy ő se tudja, mit csinál Zsófi éjjelente? Nos, ebbe a beszélgetésbe annyira nem akart belefolyni, hiába volt majdnem biztosan meggyőződve róla, hogy nem valami tisztességtelen dolgot művel a másik, mikor nem az iskola területén van.
Ami a könyvet illeti, habár biztos volt benne, hogy látta, és arról is majdnem teljesen meg volt győződve, hogy azok közé az elzárt követek közé kellett eltenni, melyeket nem volt szabad akárkinek kiadni (elvégre jártak ide fiatal- és kiskorú gyerekek is), afelől már nem meggyőződve, hogy pontosan hova is lett eltéve. Csak egy volt belőle, de addig nem is akart nekiállni a keresésnek, míg háztársa csupán betévedő ismeretlenként kívánja a könyvtár tudását használni. Muszáj volt felvezetnie a rendszerbe, hogy nyoma legyen, hogy bizony ő kivette azt a könyvet. Ha később esetleg valaki meg akarná tudakolni, hogy ki szerezhetett inspirációt egy kölönösen kegyetlen gyilkossághoz például.
Miközben elővette a regisztrációs papírokat, tűnődve el is időzött tekintete Zsófi arcán. Vajon csak ránézésre tűnik olyannak, mint aki szemrebbenés nélkül nézne végig egy kizsigerelést?
Kérdését hallva aztán Lilla megrázta a fejét, és elűzte a gondolatokat.
- Nem éppen. Nem néztem ugyan a jegyzékét meg, mikor a kezem ügyébe került, de nem hiszem, hogy sokan kivették volna már.
Néhány pillanatig állta a másik könyörgő tekintetét, mely még így se tetszett neki, aztán tollat nyomott a kezébe.
- Töltsd ez ki, addig elmegyek, megnézem, bent van-e egyáltalán - azzal sarkon fordult, és eltűnt valamerre.
Miután visszaért, kezében a könyvvel, előhalászott egy régi, kopottas jegyzéket, és felnyitotta a legutolsó bejegyzésnél, hogy felvigye oda Zsófit, és az adatait. Előtte főleg aurorok nevei sorakoztak, a legkülönfélébb, betiltott könyvek nevei mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Nem gondolta volna, hogy ekkora tervezéssel jár egy illúzió megépítése. Mármint tudta, hogy inspirációt nyerni kell valahonnan, meg hogy nagyon egyformának kell lennie fejben, illetve azt is, hogy elméleti tudással is kell rendelkezniük a témában. Persze ezek amúgy mind érdekes dolgok, amikről szívesen olvas... mondjuk. Talán egy átlagos embert elborzasztanának a dolgok, azonban Zsófi megtanulta már szakmai szemmel szemlélni ezeket és elrugaszkodni attól, hogy ezek valójában megtörténtek.
Zavartan vigyorogva bólogat, amikor Lilla megerősíti, hogy a könyv valóban a könyvtár tulajdonában van. Ennek nagyon örül, mert szinte nem is remélte, hogy itt is felleli. Már gondolatban felkészült, hogy hoppanálnia kell más településekre, vagy akár Franciaországon belül kell több helyre ellátogatnia. Charles mesélt neki egy hatalmas könyvtárról Svájcban, ahol még sosem járt, egy pillanatra még az is átfutott az agyán - bár fogalma nincs, hogy Svájcban hogyan tudna beiratkozni bármilyen könyvtárba magyar meg francia állampolgársággal.
De legalább hozna alpesi csokit.
Érdeklődve figyeli, ahogy háztársa előveszi a regisztrációs papírokat, majd a kezébe nyomja. Minden szépírás készségét összeszedve próbálja nyomtatott betűkkel kitölteni, ami eléggé nehezére esik, de azért összességében a legtöbb esetben nem kézzel írott betű kerül a kis rubrikába. Kellett neki egy kis idő mire megtanulta, hogy hogyan kell leírnia az utcájuk nevét, de az ékezet irányát azért következetesen elrontja rajta. Próbál nem túlzottan kapkodni, így éppen az utolsó sort tölti ki, mire Lilla visszaér a könyvvel a kezében. Sugárzó arccal pillant fel először a régi olvasmányra, majd tekintete átsiklik a szőkeség arcára. - Köszönöm Lillá, én... 'a megyek megint, 'ozok macaront. Vagy amit szeretel. - Valaki a francia sajtokat preferálja, valaki inkább a borokat. Nem ismeri túlzottan Lillát, de nem nézi ki belőle, hogy nagyon inna, de egy kis édesség ráférne. - Finom nálunk a macaron. - Nem lehet azt mondani rá, hogy gyenge a gyomra, de nem érti azokat a nézőket, akik szívesen ropogtatnak mindenfélét előadás közben meg után, míg mások... nos kevésbé bírják a látványt. Sok külföldi szereti kipróbálni a francia különlegességeket a büféből, ezért kellett elkezdeni árusítani ilyeneket is a hagyományos kaják mellett. Eredetileg nem lehetett enni a nézőtéren, de aztán úgy voltak vele, hogy úgyis kell takarítani, akkor a morzsa már mindegy.
Egy kicsit túl sokat beszélt. Ujjaival finoman rámarkol a pennájára, ahogy aláírja a nyilatkozatot és átnyújtja Lillának egy hálás pillantás kíséretében, de tekintetében látszik, hogy egy kicsit zavarban van.
A macaron nem árulkodó, ugye?
- Ez ilye' kutátómunká. Ámbrózy. 'ogy elégedve legyen meg. Megelégedve. - Teszi hozzá halkan. Mindig jobban kezdi törni a magyart, ha ideges lesz, pedig egyébként tud. Nem hazudik, valóban tanulja a férfi tárgyát. Igaz, pont a színház miatt, kiváló inspirációnak.
Kint eddig is erősen esett a hó, azonban valamilyen rejtélyes okból feltűnően süvíteni kezdett, ha kinéznek a lányok a mellettük lévő ablakon.
Nem is mondtak mára hóvihart.
Milyen nálunk kapható macaron?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Volt valami különösen nyugtalanító ebben a lányban, és nem csak a szemei, melyekkel egyébként Lilla meg volt győződve róla, hogy pislogni se szokott. Vagy direkt megvárja, hogy ne lássák, fene tudja. De volt valami különös kisugárzása is, ami miatt annyira nem is sietett vissza hozzá, miután megtalálta a könyvet. De még így is a papírmunkával bíbelődött, mikor letette elé az asztalra a kötetet.
Zsófi láthatóan megörült, és nem győzött hálálkodni, sőt, még azt is kilátásba helyezte, hogy legközelebb hoz valamit Lillának.
- Ugyan, nem fontos - rázta meg a fejét, habár az édességgel nem volt baja. - A könyvet hozd majd vissza, mást nem kell.
És lehetőleg semmit se valósíts meg belőle - tette hozzá gondolatban, és bizonytalan pillantást vetett az irományra. Bele se nézett, de biztos volt benne, hogy illusztrációk is vannak benne, hátha valakinek ne lenne elég jó képzelőereje.
Átvette Zsófitól a papírt, és közben valami újat fedezett fel a hatalmas szemekben. Talán zavart? Mintha bizonytalan lett volna. A macaron ajánlgatását se tudta most már egészen hova tenni. Aztán pedig a francia lány magyarázkodni kezdett, ami végképp homlokráncolásra késztette Lillát.
Rövid időn belül ez volt a második alkalom, hogy valaki Ambrózy-val takarózik. Hogy az ő órájára kell neki egy könyv, ráadásul kicsit sem hétköznapi darab. Persze, a professzor témája sem a legáltalánosabb dolgokat taglalta, de vagy vérszemet kapott a pasas, vagy páran olyan dolgokba másznak bele, amibe nem lett volna indokolt, hacsak nem érintettek valami módon.
Ő mindenesetre nem akart sem vérátkokba, sem semmilyen brutális szörnyűségekbe keveredni, épp elég stressz volt rajta Sári miatt is.
- Biztosan nagyon elégedett lesz. Ő.. - ekkor tekintete elkalandozott, és még a feje is félrebillant kissé, mikor megpillantotta az odakint dúló hóvihart. - Hát ez meg... mi a..?
Nem hogy viharról, hóról sem volt szó. Valóban ennyire megőrült volna az időjárás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Fogalma sincs, hogy miért olyan furcsák körülötte az emberek. A Fauxbatonsban már kifejezték, hogy nem szeretik a nagy szemeit, de arról nem tehet. Ott vannak az arcán, odanőttek. Nem mennek sehová, bocsi. Egyébként meg csak próbál beilleszkedni, úgy, hogy nem kelt nagy feltűnést. A Beauxbatonsban is akkor kezdődtek a problémák, amikor mindenki megtudta, hogy miféle helyen is nőtt fel és mivel is foglalkoznak ott.
Pedig az igenis menő.
A finneknél van még egy hasonló, ahol azért eléggé keményben nyomják a metált. De egyébként nagyon egyedi, alaposan kidolgozott munka az övék.
- 'ozom, 'hozom. Időbe'! - Teszi hozzá vékony mutatóujját felmutatva. Ez is fontos egy könyvtár esetében, hogy időben vigye vissza a könyvet. Nem akarja ő lenyúlni az aurorok elől ezt a művet, épp csak tanulna belőle. Biccentve elveszi háztársától a nehéz könyvet. A szíve hevesen ver az örömtől, meg picit az izgalomtól is. Még csak az kéne, hogy kiderüljön, hogy nem macaronokat sütöget esténként és itt is csúfolni kezdjék. Valószínűleg így is meg a pletyka a háta mögött, de ebből vajmi kevés jut vissza hozzá. A füle nem olyan nagy, mint a szeme, azzal nem érzékel úgy. Jó, persze Fofia nem egy groteszk Piroska és a farkas mese, ezt csak szereti hinni, hogy jobban lát, pedig amúgy teljesen átlagosan.
Bizonytalanul kinyitja a könyvet, csontos ujjaival finoman végiglapoz néhányat a viseltesnek mondható lapok közül. Szemmel láthatóan nem fiatal lányoknak való olvasmány. - Legyen is elégedet', 'a ezt én megnézem. - Rázza a fejét, ahogy a száját húzza a borzalmasabbnál borzalmasabb képekre. Őszinte sóhaj hagyja el száját a ráváró feladat miatt. Ez az első komolyabb illúzionista feladata. Meg a képek sem töltik el túlzottan boldog, karácsonyi hangulattal a szívét. Bármennyire is ezzel dolgoznak, azért az illúzió az más, mint az, hogy ezt ténylegesen embereken végezték el. Ezt mindig próbálja kizárni a fejéből, mert különben kilendülne a koncentrációból, miközben vetít. Egyszerre kell valóságszerűnek lennie, de eltolnia a tudatot, hogy ez meg is történhetne.
De most már nála van. Remélhetőleg nem kell Lillával birkóznia érte, mert meggondolja magát. Lehet nem kellett volna ekkora havat csináljon? Csak a többi ablakon ne nézzen ki, mert a távolabbiakra már nem tudta megcsinálni hirtelenjében. - Bolond esz asz idő. A muglik nem vigyásznak a szenyezésse'! - Csóválja ismét a fejét felháborodva, ahogy a táskájába csúsztatja zsákmányát. Sokat hallani a globális felmelegedésről meg arról, hogy mennyire megbolondul az időjárás. Ez nem az, de azért na. Mindenképpen csúnya dolog.  Lassan ideje csillapítani a vihart, ha elegánsan távozni akar. A süvöltés hangjai alább hagynak, a kövér pelyhek tánca pedig ritkulni kezd, de azért még mindig sűrűn hullik a hó. - Mindjár' megyek, csak...- Tekintetét az ablakra emeli. Ezt túltolta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Egy kicsit furának tűnt ez a lány, mintha szétszórt lett volna, ennek ellenére mégis kedvesen viselkedett, s még segített is nekem kiosztani a könyveket. Ahogy szorgoskodott, eszembe jutott az otthoni gyülekezetem, hasonlított onnan Rózára, aki minden alkalommal jött, segített és az énekekben is vezette a fiatalságot. Jó lett volna itt is létrehozni egy ilyen kis közösséget, meg is fordult a fejemben, hogy megkérdezzem Lillát, de aztán az is eszembe jutott, hogy a varázslók közt nem mindenki veszi szívesen ezt a témát, s nem akartam olyan lenni, aki csak úgy tukmálja másokra a vallást, mint árusok a pogácsákat. - Szép név, hasonlít a bibliai Delilához - jegyeztem meg bemutatkozására, miközben elhelyeztem az utolsó énekeskönyvet is. Ezután tűnt fel az, hogy a képes bibliából nincs elegendő példány. - Igen, igazad van, megtévedtem - sóhajtottam - tudod, sokáig éltem a muglik közt, és nekem még mindig természetesnek tűnik az, hogy ezek a témák az itteni könyvtárakban is megtalálhatóak. Tényleg megnéznéd? Ezt előre is köszönöm, de jó lesz majd a következő alkalomra, ez a mai úgyis csak egy bemutatkozó lesz, egy kis beszélgetéssel, ismerkedéssel, egy -egy történettel. Köszönöm szépen, hogy ezeket is idehoztad. Tartozom valamivel? - közelebb léptem hozzá, nem tudtam, hogy ez itt hogyan megy, kell-e érte fizetnem, ha igen, volt nálam némi galleon. - Egyébként...mond csak Lilla, nincs kedved részt venni ezen a bemutatkozó délutánon? Hátha kedvet kapsz hozzá, énekelni is fogunk, és elmesélek egy-két érdekes történetet a régmúltból - kedves mosollyal pillantottam rá, de nem akartam túl rámenősnek sem tűnni, mert nem az volt a célom, hogy elijesszem a témától, inkább csak érdekelt az, hogy lenne-e kedve csatlakozni a kis közösséghez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Vajon saját készítésű süteményt hozna - tűnődött -, vagy csak megvenné valahol, és azt hozná? Az édességel Lillának valóban nem volt gondja, legfeljebb az, hogy időnként többet megevett, mint kellett volna, és ezt némi hasfájás jelezte, de nem volt biztos benne, hogy bármit is el kéne fogadnia Zsófitól.
Persze, Lilla általánosságban nem közeledett az emberekhez, de ez a lány igazából nem csinált semmit, amivel ezt az ódzkodást kiváltotta volna, úgyhogy akármi is volt a háttérben, Lilla próbálta elhessegetni azt. Nem akart valakit valamiféle megérzés alapján megítélni, vagy mert természetellenesen nézett ki a szeme. Leginkább nem akarta, hogy bármilyen érzést bárki kiváltson belőle, akit nem is ismer.
És Zsófi még azt is megígérte, hogy időben visszahozza a könyvet. Erre persze, csak mert az ujját is felmutatta, még nem vett volna mérget Lilla, de őszintén szólva nem is igazán érdekelte a dolog. Ha késik vele, hát késik, neki attól nem lesz rosszabb, és legalább addig sem kell ezt a könyvet kerülgetnie.
Sőt, majdnem meg is mondta neki, hogy nyugodtan tartsa meg inkább. De hát nem az ő tulajdona volt, így végül mégsem tette.
Az mindenesetre, ha más nem is, kicsit megnyugtatta, hogy láthatóan a francia lánynak se igazán tetszett a kötet, melyet máris a kezében forgatott.
- Nem is igazán értem.. azt hittem általános képzésen vagy - mondta Lilla elmerengve, miközben megkerülte a pultját, hogy jobban megnézze az odakint tomboló vihart is. - Ha még szakosodva lennél valami átoktörő vagy aurori irányba..
Na persze, ahogy arra emlékeztetni akarta magát, egyáltalán nem akarta ebbe beleütni az orrát. Csak akarva-akaratlanul is járt az agya, próbálván kiugrasztani a nyulat a bokorból, hiszen valóban gyanúsan sokan kezdtek mostanában egy bizonyos tanár úr sötét praktikákkal fűszerezett tantárgya iránt hevesen érdeklődni.
Zsófinál már csak az időjárás volt különösebb, meg az, hogy hirtelen el is kezdett alábbhagyni. Lilla homlokráncolva elfordította tekintetét az ablakokról, és Zsófira fókuszálta őket.
- Még kéne egy utolsó aláfirkantás - mondta és az asztalon maradt papírlapok felé pillantott. Aztán tekintetét egy másik, távolabbi ablak irányába kezdte fordítani, továbbra sem nagyon tudnán hováteni ezt a különös időjárást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Az a nevetséges gondolat fogalmazódott meg benne, miközben szétpakolászták a könyveket, hogy ha nem viselkedik kedvesen az atyával, az még a végén fogja, és bepanaszolja őt a főnökénél. Egy mosoly meg is bújt arcán egy pillanatra, és szemét forgatva megcsóválta a fejét. Ilyen marhaságoknak ritkán engedett teret.
De nem is kellett komolyabban erőlködnie, hogy elterelje gondolatait, a férfi megjegyzésére ugyanis felkapta a fejét, és elgondolkodott egy kicsit.
- Igen.. bár másban cseppet sem hasonlítok rá - mondta végül, és közben azon rágódott, hogy ezzel vajon mit is akarhatott Balázs atya, már ha ugyan akart bármit is. Isten útjai kifürkészhetetlenek, szokták mondani, de olykor az igéket hirdetők szavai is azok voltak.
Azért is volt rá különös hatással a férfi jelenléte, mint rájött, mert valóban, a varázslók világában ritka madár volt az ilyen, aki ráadásul tudatosan érintkezett is velük, sőt, maga is varázshasználó volt, méginkább. Mintha két külön, és egymást taszító világ találkozott volna, és csak azt kellett megvárni, mikor alakul ki belőle valami természeti csapás.
Azonban a férfi hangja nyugodt volt, kisugárzása kellemes, és bizalomgerjesztő. Talán ezt is tanulták. Ilyennek lenni. Világítótoronynak az éjszakában.
Megrázta a fejét, egyrészt tiltakozásul, másrészt, hogy gondolatait is kitisztítsa.
- Dehogy, semmivel nem tartozik. Ez a munkám - mondta. - És nem jelent gondot, utána fogok nézni odafent még a bibliáknak.
A férfi közelebb lépett közben, és Lilla felkészült rá, hogy újabb hálálkodásokat kell majd elhessegetnie, de aztán meglepetten pislogott néhányat.
Hogy részt vegyen egy ilyen vallásos.. izén? És még énekelni is fognak, történeteket mesélni? Mégis miért akarna ő...
- Be tudok ugrani szerintem. - Mi van!? Ezt meg mégis miért...
Lefagyott, majd egy-két pillanat múlva bólogatva megfordult, hogy a maradék egy-két könyvet is lekapkodja a kocsiról. Nem volt semmi különösebb dolga, ez igaz. De mégis mit remélt attól, hogy ilyesmit hallgat, néz? Nem hitt benne. Nem volt se értelme, se haszna. Nem oldott meg semmilyen problémát. Nem adott.. feloldozást?
- Mondja atyám, szokott.. gyóntatni? Lehet azt templomon kívül? - kérdezte, de olyan hangon, mintha port nyelt volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Nem volt túl sok kapcsolata Lillával korábban. Amikor idekerült első ötödikben, akkor az már egy csonka év volt, ő pedig szégyenkezve bújt el mindenki elől a Bagolykőben, hiszen meggyőződése volt, hogy a homlokára van írva: elbocsátott. Idegen. Furcsa. Különc. Háztársa sem volt különösebben egy barátkozó ember, ráadásul annyival okosabb volt Zsófinál, úgyhogy nem volt sok közük egymáshoz. Ő is próbálta bepótolni a lemaradást, amit generált magának az illúziómágia gyakorlásával, ráadásul nagyon rossz lelki állapotban volt, egyáltalán nem szeretett volna barátokat szerezni. Otthon sem sikerült, akkor itt miért ment volna? Azóta van pár pozitívabb kapcsolata, de mindig igyekszik időben behúzni a kéziféket. Az illúziómágia meg a hoppanálás egyébként is nagyon sok idejét felemésztette, jelenleg pedig itt van végre újból a Cirque de Nuit. Ez tökéletesen elég a számára.
Most meglepően pozitív meglepetés számára a lány. Neki nem sokat beszélnek másokról, de amennyire ért az emberek megfigyeléséhez, Lilla sincs túl jó pozícióban az iskolai hierarchiában. Nyilván, a tanárok sokkal, de sokkal jobban szeretik, mint őt, hiszen nagyon okos és szorgalmas.
- Vettem fe‘ átoktöréset meg okkult mágiát is. - Feleli ő maga is a vihart figyelve. Igen, ezt tényleg túltolta, nem számított arra, hogy Lilla nagyon érdeklődő lesz az időjárás irányába. Minden színészi tehetségét bevetve érdeklődik az általa keltett anomália iránt. Hát hogy fog ő ebben az időben hazamenni? Nagyon át fog fázni. - De még nem tudom mi érdeke’.- Teszi hozzá tekintetét leemelve az ablakról, lassacskán öltözve, ahogy apránként csökkenti a vihar illúzióját. Pedig tudja ő, hogy mi érdekli, ezeket direkt azért vette fel, hogy a színházhoz hasznosíthassa, mert nagyon sokszor jönnek elő okkult dolgok a darabjaikban. Illúziókat akar csinálni, amíg csak él.
A könyvtáros háztársa viszont nagyon is tudja, hogy mi érdekli. Egy pillanatra le is fagy a szőkeség, ahogy az ablak után rábámul Lilla. Vajon tudja? Esetleg legilimentor lenne? Szemeivel idegesen kutatja a korábbi irószerszámot, majd a mutatott helyre egy gyorsat aláfirkál. - Ázt ’iszem má‘ csökken á ’óvihár. Köszönöm, és boldog kárácsonyt! Szia! - Darálja le, minél gyorsabban. A tollat visszateszi a helyére, zavartan bólint és mosolyog még egy kínosat és sietősen becsukja maga mögött az ajtót. Még út közben ügyel arra, hogy amíg elér az ereje az ablakig vetítse az illúziót, azonban távozása után pár perccel helyreáll a természet rendje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Nos, igen. Elgondolni egy dolog, mi lesz belőle, egy másik. Szurkolok, hogy sikerrel járj – még kezét is emeli, ujjait keresztben tartva, hogy ennyire. Aztán leengedi, nem bohóckodik, messze még az év vége meg a leadások ideje, ezt észben tartja, mert neki is van mit és nem akarja elszúrni. Nincs olyan sok ideje erre, azonban abban egyetért, bármi jöhet, a saját életében főleg, mert ha megint nekiesik egy farkasnak vagy az neki, akkor isten tudja, meddig lábadozik megint, vagy mit csinálnak vele a hivatalos szervek. Ebbe bele se akar gondolni, mert akkor holt biztos, hogy valami bevonzz és erre nagyon nincs ingere se neki, se a világnak. Akkor inkább maradjanak társai a könyvek és a beadandók, azokkal könnyen ki tud békülni. De, hogy a jövőben szerez-e még valami végzettséget, jó kérdés. Lili szavaira azonban akaratlan nevetnie kell, mert el is képzelte, amit felfestett elé szinte.
- Nagyon, nagyon aranyosan kellene néznem és szépen könyörögni, és akkor talán… meghallgatná, hogy mit akarok mondani – mert nem hiszem, hogy arra a férfire ennyivel hatni lehetne. Csak távolról láttam, beszélni sosem, sőt, nem is néztünk egymásra, de annak az embernek van egy olyan kisugárzása, hogy az ember libabőrös lesz tőle és nem tudja eldönteni, hogy jó vagy rossz értelemben. Nem félelmetes, hanem inkább karizmatikus. Annak való, ahol jelenleg is áll, neki meg talán mersze se lenne könyörögni végül neki, és nem csak a saját elvei miatt. De poénnak mondjuk jó volt.
- Linknek link tudok lenni, de a másik nem. Amit csinálok azt becsülettel, nem is akartak nagyon elengedni a pizzériából, amikor felmondtam, mert jött az előkészítős karrier – és nem is volt teljes idős, hiszen a kórság mellett tanult is, így csak akkor volt többet, amikor szünet volt, viszont az valid dolog, ha valaki becsüli azt, aki úgy áll a munkához. – Na ezt elraktározom. És nem is gondoltam, hogy nem korrekt férfi, csak nem olyan, akinek mernék könyörögni – ingatja meg kissé a fejét, majd el is engedi a dolgot, hiszen olyan távoli jövő az, amit már tényleg nem lát. Nem nagyon néz a jövő hétre sem, pedig illene, amit kell, azt megteszi, meglépi, aztán jöhet minden más. Most a tanulásra és tanításra koncentrál, tudja azt, hogy Lilinek jóval több dolga is van ebben, saját maga nem olyan központi ember, akin több dolog és program múlik. Ahhoz lehet kevés is lenne, még mindig inkább zárkózottnak és háttérembernek tartja magát, mintsem központinak. Változott, sokat, maradt mégis abból is elég, amivel idejött.
- Mondjuk ebben van igazság. A fiók nem kritizál – rágja nyelvét, miközben „miért ne?” tekintet néz kicsit maga elé. Nem szokott ennyire aggódni azon, milyen beállítottságú, azt amúgy se nagyon érti magában már jó régen, elengedte a dolgot. De mond valamit, ami arra készteti, hogy hazafelé ejtse meg az írószerboltot. – Kipróbálom. Szánalmas, hogy mindig más mondja meg az okosat nekem – sóhajt, mert a logikus gondolkodás nem mindig az erőssége, amikor kételyei vannak. Ezért vannak a barátok segítségnek, tudja ő, csak nehéz arra is szavakat találni. Sőt, a legnehezebb a saját gátjainak, falainak lebontása. Erre kéne törekednie, hogy semmi sem szégyen, se a könnyek, se a kérés.
- Köszönöm szépen – áll meg, amint kész is van azzal, hogy felvésse neve alá azt, mit visz ma haza. A kupacért nyúlva veszi le azt, és rámosolyog. Azzal a tipikus, könnyebb a lelkem mosollyal. – Rendben, meggondolom. Vagyis inkább megpróbálom. Aztán másnem, a fiókban rohad meg. Köszi, hogy segítettél. Egyszer meghálálom – hogy hogyan, azt nem tudja, majd ki fogja találni. Ha más nem, akkor székeket pakolgatni valami rendezvényen neki. – Jönni fogok, ez biztos. Jó dolgokat mondasz, én meg érzelmi analfabéta vagyok még mindig. Szia, és minden jót addig is! – örül ő is, ahogy integet és végül a könyvekkel felpakolva indul kifelé. Valóban megejti azt az utat, a könyvek mellé egy fekete, egyszerű, sima lapokkal teli napló kerül birtokába, hogy ha ma nem is, de az elkövetkező napokban, átgondolva, elkezdje írni a sorokat, amelyek nyomják odabent. Talán mindent, talán csak pár sort, ezt előre nem tudhatja. És ezért, ha valamennyit is segít, csak hálás lehet Lilinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Szabad vagyok. Nagy árat fizetek érte, de végre talán kiléphetek Károly árnyékából. Példás magaviselettel bocsátottak el, meg egy halom irattal. Ezeket be kellett hoznom, ahogy visszaérkeztem a városba. Így is tettem. A fogadóban lepakoltam, majd hónom alatt a vaskos dossziéval a hivatal felé vettem az irányt. Jó rég jártam erre. Minden ugyanaz, mégis minden egészen más lett. Már nem dolgozóként léptem át a kaput. Egy lettem az ügyeiket intéző lakók közül. Hiányzik néha, de közel sem annyira, mint a Tanoda. Tudom sosem mehetek már oda vissza, mégis néha azon kapom magam, hogy vágyok a dossziéhalmok mögé és szívesen hallanám újra Anton hangját, aki megbízott bennem és hagyta, hogy rendet teremtsek. Azonban most a jelenben a jövőm felépítésére kell koncentrálnom. Megharcoltam érte és az a sanda gyanúm fogok is még, de minden nap csak azt a napot élem ami van. Békésen várom, hogy szólítsanak. Megmaradt ruháim téli holmikat is tartalmaztak, így fekete kizipzárazott kabátom alatt fehér, kötött pulóverben, szürke szövet nadrágban és fekete bőrcsizmában vagyok. Hetente egyszer jelenésem lesz itt, hogy ellenőrizzenek és be kell majd számolnom a fejlődésemről. Biztos jövedelmet adó, hosszútávú munkát kell keresnem és lakhatást szereznem. Ez a legfontosabb. Az önéletrajzomat még ma igyekszem majd beadni pár helyre, amiket az Edictumot átlapozva találtam. Remélem akad valaki, aki alkalmaz. Bármit elvállalok, hiszen mielőtt titkárnő lehettem, voltam kézilány és kórházi takarítónő, meg árufeltöltő is többek közt. Nem fog nehezemre esni levetni a szép ruhákat és eltűnni a toalett ajtók mögött. Nincsenek sem hiú reményeim, sem nagy elvárásaim. Csak álmaim.egy konyháról, ahol azt mondhatom, igen séf.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Kérvények szempontjából az ember mindig azt hiszi, hogy csak a december a húzós, de ez nem igaz, a január is igen pörgős. Így most is a hivatalban vagyok, hogy nekiveselkedjek egy újabb adagnak. Szerencsére a patikát elég jól elirányítják, én többnyire csak a zárás előtti másfél-két órában érek oda, de panaszra igazán nem lehet okom. Lefoglal a munka, és azt hiszem, hogy most erre van a leginkább szükségem, főleg, mert a másik dolgot, azt, ami mindig segített, ha összecsaptak a hullámok a fejem felett, nem csinálhatom. nem lenne illendő házas asszonyként, azt hiszem, bár, lehet, hogy segítene. Azt hiszem, legyen az ember tizenhárom vagy harminchárom, bármikor is megy férjhez, ha aranyvérű, akkor nem készítik fel eléggé rá. Hogy mit lehet és mit nem? Jó kérdés. De a házasság számomra annyira intim intézmény, hogy senkitől, a saját testvéreimtől se kérdeznék olyat, ami valójában érdekel jelen pillanatban. Patthelyzet.
Egy tekintélyes iratkupacot magam előtt lebegtetve, határozott lépésekkel haladok végig a folyosószakaszon, melyben nem kellene, hogy ennyire visszhangot verjenek a lépések. Biztos megint rendetlenkedik az a fránya bűbáj, mindenképpen jeleznem kell majd a karbantartóknak.
- Ezeket átnéztem, aláírtam. Elméletileg Szélesné érkezik hozzám délután. A legfiatalabb.
Kell egy kis pontosítás, mivel egészen konkrétan hárman is élnek a városban. A nyugdíjasmaffiaként elhíresült nénik egyik legnormálisabb tagja, a fia felesége és a fia unokaöccsének a felesége, szóval nem árt tisztázni, hogy nekem mégis melyik Széles asszonysággal lesz dolgom. A recepción ülő lány új, egy kis türelmet kér, amíg előkeresi az ügyféllistát, addig van időm nézelődni, köszönök azoknak, akikkel találkozik a tekintetünk. És akkor… egy pillanatra megakad, majd továbbsiklik a pillantásom, de végül visszatér rá.
- Daróczy asszony?
Nem hallom, hogy a recepciós lány hozzám szól, annyira próbálom lekövetni a vonásokat. Nem szoktam bámulni, azonban van olyan, amikor meghökkentő a hasonlóság. Egy festményen láttam őt, majd élőben is, de élőben a sokkal idősebb kiadását. Ez biztos csak egy rossz tréfa.
- Daróczy asszony!
Kicsit  erélyesebben szól rám, amire befejezem az illetlen bámulást, és visszafordulva felé pislogok párat. Látom a felém tartott papírt, gyorsan hitelesítem, hogy valóban én várom megbeszélésre Széles Adorján feleségét. Lopva elpillantok felé. Talán mókás kedvében van a néni, és korkorrigálót ivott.
- Um, a férjem bent van?
Tudom, hogy nincs, de amíg a lány utánajár, addig nekem is van okom itt maradni, és addig kitalálhatom, hogy mi folyik itt. Csak azt remélem, hogy kívülről nem tűntem úgy, mint egy örült, elvégre az egyikünknek sem hiányzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Lapozgatva a papírjaimat próbálom értelmezni a rajtuk álló sorokat és fejben rendszerezni a rám váró teendőket. Az intézetben töltött idő alatt Dr. Szakács Veronika volt a terapeutám, aki részletekbe menő jellemrajzot készített rólam. Ez is itt van nálam, két példányban. Az egyiket le kell adnom, a másik marad nálam. Neki és annak a ténynek köszönhetem, hogy megtarthattam pálcámat, hogy a tárgyaláson mint bizonyíték előhívták az utolsó varázslatokat belőle, melyek mind gyógyító igézetek voltak egytől-egyig, kivétel nélkül. Ezek támasztották alá merengőben megidézett emlékeimet, amiket szintén megnéztek az esküdtek és a bíró. A holmimmal együtt adták vissza, amikor felvettem a dolgaimat. Jó érzés volt ismét ujjaim közé fogni a borostyánból készült, főnix tollszál magú varázsvesszőt. Megörültünk egymásnak. Nagy előny lesz, hogy nem kell majd mindent mugli módra csinálnom, akkor is ha hetente le fogják ellenőrizni a vele végzett varázslatokat. ez legyen a legkevesebb. Még egyszer, utoljára átlapozom az iratokat, amikor furcsa érzés kerít hatalmába. Aki olyan soká menekült és bujkált mint én, az megérzi, ha figyelik. Most is azon kapom magam, hogy zavartan pillantok fel és nézek körül, hogy ki lehet az, aki engem néz. Biztosan megismert és tudja ki vagyok. Fut keresztül rajtam a felismerés. Beleborzongok. Hát elkezdődött. Mit is reméltem...Hát persze, hogy hamar híre ment, hogy a férjét megölő nő újra szabad. Vigyázz vele, haja vörös, szeme kék, kezében meg éles kés. Szinte hallom, hogy ezt csiripelik még a madarak is a fákon. Nehéz lesz így munkát találnom. Mélyet sóhajtok és felemelt fővel mosolyogva biccentek oda az engem fürkésző korombeli nőnek. Mondhatok ilyet, mert jó ideje nem kellett sem nyegle tinilánynak, sem reszketeg matrónának lennem. - Éjféli Veréna! - hangzik fel nevem karcos, élességgel az egyik pultnál, ami felé csakhamar el is indulok, s míg elérem a hölgy tekintetét továbbra is magamon érzem. Megállok a középkorú, szigorú arcú boszorkány előtt, aki hívott és illendőn köszöntöm, majd kérésére átnyújtom az iratokat, a pálcámmal együtt, melyekkel hátra sétál egy irodába. Várnom kell tehát egy kicsit, ácsorogva a pult előtt. Míg álldogálok hátrapillantok vállam felett. A fiatal nőre siklanak kékjeim. Vajon miért néz rám ilyen furcsán...rosszallás, utálat, félelem vagy épp sajnálat nélkül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Tévedtem. Ahogy a nevét mondják, tudom, hogy nem ismerem, vagyis de, a nevét hallottam már, tudom, hogy mi történt, sőt, rendszeresen haladok el a temetőben a sír mellett, ahol az eset történt. Az éremnek azonban mindig két oldala van, legyen az szerelem, gyűlölet, csalárdság, gyilkosság. Mindig több nézőpontot kell figyelembe venni, én pedig, ahogy nem ítélem el a rendszeresen feljelentést tevő idős hölgyet sem, úgy azt sem fogom, akinek az élete kisiklott. Miért is tenném? Az emberek élete rendre kisiklik, elég csak saját házam táján körbe pillantanom, nem kell messzebbre mennem. A lényeg szerintem az, hogy itt van, hogy küzd, hogy mindezek ellenére meg akarja tenni azokat a lépéseket, amik szükségesek ahhoz, hogy elmondhassuk: Minden megy tovább. Ezért se nézek rá máshogy, mint bármely más emberre. Én sem akarnám, hogy sajnáljanak, azt a legkevésbé.
- Ne haragudjon, hogy néztem, csak emlékeztetett egy hölgyre, akit ismerek, van róla egy festmény a fiatalkorából, mintha önről festették volna. Hirtelen összezavarodtam.
A fiatal lány visszatér, leül, majd elkezdi átnézni az aktákat, amiket hoztam neki, amit nem értek, hogy miért csinál, mert két teljesen más dolgot kéne most végeznie. A negyedik után felpillant rám, összevont szemöldökökkel.
- Ezeket aláírta már.
Én pedig, mást nem tudok tenni, mint bólintok párat, hogy valóban megtettem. Szusszanok egyet, és egy kicsit még nézzük egymást, hátra felrémlik neki, hogy mit kellene csinálnia, de látom, hogy nem.
- Egy következő adag kérelemre lenne szükségem az érkeztetettek közül és szeretném megtudni, hogy a férjem visszajött-e már. A polgármester.
Látom, hogy felcsillan a szeme, majd komorabbá válik, majd amikor pontosítok, akkor újra felcsillan, és tudom, hogy még csak egy hete van itt, és én türelmes is vagyok, ami felülkerekedik a maximalizmusomon. Újra elmegy, és én csak remélni tudom, hogy ezúttal sikerül legalább az egyiket, lehetőleg a kérelmeket abszolválnunk.
- Daróczy Elizabet, üdvözlöm. Ezek szerint visszaköltözik a településre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Megszólít engem a hölgy, aki nézett. Erre nem számítottam. Arra pedig még annál is kevésbé, amit mond. Elgondolkozom, ahogy kékjeimet ráfggesztem. Egy hölgyet, egy festményről, aki olyan mint én vagyok. Ezek a kijelentések pislogásra késztetnek, de udvariatlanség lenne nem válaszolnom, ezért nagy nehezen kipréselek pár épkézláb mondatot magamból. - Semmi baj, ehhez hozzá kell szoknom - sütöm le szemeimet - A hölgy a festményen pedig valószínűleg csak véletlenül hasonlít rám - mondom, majd visszapillantok az iroda felé, ahol a papírjaim és a pálcát az előbb eltűnt. Továbbra is csukva van az ajtó. Lehet az első alkalommal ez a folyamat lassabb, aztán már ahogy visszajöök kevesebb lesz a dolguk. Úgy sejtem aktát nyitnak, minden kétszer átfunak. Így csinálnám én is, ha még itt dolgozhatnék. Fél füllel hallom a beszélgetést, mely lezajlik megszólítóm és a recepciós között. Halványan rázom csak meg fejem. Bizonyára még új itt és lehet a szakmában sem rutinos. Majd az lesz, csak idő kérdése. Nem árt hozzá némi érzék sem, de az szorgalommal pótolható. Ezután ismét hozzám közelebbről hallom az iménti hölgy hangját. Visszafodulok hozzá. - Éjféli Veréna - biccentek halvány mosolyra húzva szám szélét. Viszonozom a bemutatkozást, de kezemet csak kicsit késve nyújtom, s nagyon röviden rázom meg az övét, abban az esetben, ha elfogadja. Az érintésektől, a kiabálástól még ennyi év után is ódzkódom és ekrülöm is őket. - Igen, szeretnék itt letelepedni - fogalmazok szabatosan. Nem vagyok az a csevegős fajta és kétlem, hogy érdekelné, hogy miért vagy hogyan és milyen áron jutottam ideáig. Ha sikerül munkát és egy kis szobát találnom, ahol meghúzhatom magam igyekszem olyan láthatatlanná válni, amennyire csak lehet. Békében élni, csendesen. Kikerülni minden rám vetülő fényből. Elég volt egy életre belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Tudom milyen. A figyelem. Amióta itt vagyok, árgus szemekkel figyelnek. A mozdulataimat, hogy kihez szólok, hogy mikor látszódik az utód érkezése. Nem egyszerű élethelyzet.
A múltkor majdnem a lóról rángattak le csak azért, mert azt hitték, veszélyeztetem a gyermekünk életét, pedig nincs is miről beszélni, mert a leghatározottabban tudom - megjegyzem a legnagyobb megnyugvásomra -, hogy nem várok gyereket. Viszont a figyelem, különösen bizonyos emberek figyelme mégis riasztó tud lenni, legyen az ember egy polgármester felesége, vagy egy nő, aki a bántalmazó férje elől menekült el.
- Madame Amanda is biztos így gondolná. Kevés asszony néz ki a Kalóz családban úgy, mint ő, ha jól emlékszem, sem a lánya, sem az unokája, Zsófia nem örökölte ezeket a domináns jegyeket.
Egy pillanatra persze fel kell idéznem magam előtt a lány arcát, haját, vonásait, de nem, semmiképpen sem, hiszen a bőre, a haja, a szeme, mind sötétebb, amolyan tökéletes leszármazottja az apjának, összehasonlíthatatlan, mint Amanda asszonnyal, mind Verénával.
- Zsófi tökéletes Bernáthy géneket örökölt.
Erősítem meg a fejben lezajló gondolatmenetemet szóban is. Illedelmes kislány, jó nevelést kapott, kicsit talán félénk. Mindenképpen azok közé tartozik, akik szívesen látottak, akikkel úgymond számolnak a maga generációjában.
- Igen, tudom. A férjem mesélte az esetét, remélem, hogy a jövőben nagyobb oltalmat tud nyújtani a településünk, mint a múltban.
Tudom, hogy mi történt, hogy hogyan végződött a házassága. Elképzelni se tudom, hogy milyen lehet az élet egy bántalmazó kapcsolatban, az állandó rettegésben. Már tudom, hogy Konrád is tud türelme vesztett lenni, de én nem rettegek tőle, hiszen okkal viselkedett úgy velem, ahogy. Azon az estén tiszteletlen voltam vele, nem a neveltetésemnek megfelelően viselkedtem.
- Ha bármiben tudok segíteni, keressen bizalommal, vagy, akár a titkárnőmet, ő is készséggel áll a rendelkezésére, majd jelzem neki.
A lány visszatérve egy újabb köteget hoz, és látom rajta, hogy eléggé meg van rémülve, amit hirtelen nem tudok hova tenni, csak amikor kimondja, hogy Konrád nem ért még vissza, akkor látom rajta, hogy emiatt volt ideges, vagy talán a reakcióm miatt? Minden nap egy új meglepetés.
- Köszönöm, azt hiszem, kénytelen leszek hazavinni a munkát vagy időpontot kérni hozzá.
Jegyzem meg mosolyogva, a már jóval kisebb köteget magamhoz ölelve.
- Örülök, hogy találkoztunk, és kérem, tényleg keressen, ha segíthetek. Akár házat találni, akár bármiben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Tényleg nem vagyok hozzászokva ehhez a mennyiségű figyelemhez és kicsit frusztrál is az, hogy most hirtelen ennyit kapok. Nem a hölgy zavar, csak maga a tény, hogy sok időnyi menekülés, rejtőzködés és elzártság után most ilyen rengeteg ember vesz hirtelen körül. A mellettem elhaladók rám néznek. Felismernek, majd vagy fejet csóválva mennek tovább, vagy beszóltak, mint az a pár munkás az utcán. Azután most itt ez a nagyon szép és kedves hölgy, aki megosztja velem saját helyzetét. Nagyon kizökkentem az életből az ELME vendégszeretetét élvezve. Nehezen is tudok mit mondani. - Érkezik az utód? Akkor, öhm...gratulálok önnek - nyögöm ki kicsit bizonytalanul, mert nem tudom mit is illik mondani ilyenkor. Nekem nem adatott meg, hogy anya lehessek. Károlytól jobb is, mástól meg csoda volna. Már az felérne vele, ha egy férfiban ismét megbíznék annyira, hogy intim közelségbe engedjem magamhoz. Félek. Még mindig álmodom néha azzal, hogy erőszakkal tesz a magáévá a volt férjem. Nem tudom képes leszek-e valaha túltenni magam ezen a traumán. Viszont mivel Elizabet tovább beszél, így igyekszem figyelni rá, ám néha visszanézek az ajtóra, ami mögé a dolgaimat bevitte az ügyintéző boszorkány. Nevek hangzanak el közben. Egyik sem ismerős, de megjegyzem őket. - Ilyennek születtem. A hajam természetes vörös, a szemem meg kék amióta az eszemet tudom - mondom, mintha mentegetőznék azért, mert hasonlítok arra a bizonyos Amada nevű asszonyra. Sosem ismertem a szüleimet. Egy templom kapujában találtak rám. Itt kaptam a neveimet. A Verénát, ami azt jelenti félénk és tartózkodó, mert állítólag nem sírtam míg ott voltam. A Veszperát pedig azért, mert az esti külön imádság végén találtak rám egy takaróba csavarva a balom középső ujján most is ott lévő gyűrűóra kíséretében. Talán most, hogy új életet igyekszem kezdeni, a múltamat talán teljesen magam mögött kellene hagynom. Lehet azonban, hogy épp most tudnék a végére járni - mivel Károly nincs többé - honnan is származom. De! Előbb munka és lakhatás kell. A többi csak utána jöhet a sorban. - Köszönöm, már azzal is megkaptam az oltalma, hogy visszajöhettem a városba - mosolyodom el halványan. Nem tudtak volna megvédeni tőle. A végzettől nem lehet, mert az elkerülhetetlen. Életem egy fejezete akkor lezárult, s most egy új nyílik. Ennek így kellett lennie. - Hálásan köszönöm - biccentek a jószívű szavakra. Megpróbálok a magam erejéből boldogulni, ám ha ez nem megy talán élni fogok a kedves felajánlással. Ekkor érkezik vissza a ifjú titkárnő egy nagy halom kuszán álló irattal. Önkéntelenül forgatom szemeimet, mert ennek nagyon nem ez a módja. Rendszert kellett volna vinnie a papírokba. Szelektálni őket és megjelölni mi-micsoda. A felettes keze alá kell dolgozni, hogy az ügymenet minél hatékonyabb legyen. Biztosan megtanulja majd, ha máshogyan nem, hát majd a saját kárán, ha valami fontosat elkutyul. Közben engem végre szólítanak ismét. - Én is örülök, és még egyszer köszönöm. További szép napot önnek! Viszontlátásra! - búcsúzom el a kedves hölgytől, majd odafordulok a morózus ügyintézőhöz, aki előbb visszaadja a nekem járó iratpéldányokat. Kioktat hogyan vezessem a tevékenységnaplót. Mikor kell ismét megjelennem és miket kell akkor magammal hoznom, azaz egy hét múlva és végül megkapom tőle a nyomjelezett pálcámat, az arra vonatkozó leszabályozással együtt. Végezve kétkedőn kíván minden jót, majd már hívja is a következő várakozót. Kilépve a hivatalból mélyen beszívom tüdőmbe a város levegőjét. Ezzel kezdetét veszi az új Életem. Igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Hát persze, hogy érti. Lennének is problémák, ha nem értené. Alapvetően bocsánatkérésre számított, de hát emlékezett még ő arra, milyen tizenhat évesnek lenni. Mármint azért nem tudott be minden a lázadásnak és hanyagságnak, de ez éppen amúgy is megbocsájtható bűn volt. Legalábbis számára. Kedvenc kolleganője, Lilla, lehet nem kezelte volna ilyen jól a helyzetet. Ő sokkal magánakvalóbb volt, mint a vörös, ennek ellenére Rebeka kedvelte a lányt. Arról persze nem tudott érdemben nyilatkozni, hogy vajon mindez kölcsönös volt-e, de azért bízott abban, hogy igen.
A Lili kifejezetten gyakori név, be is volt iratkozva legalább öt, akit ha nem is így hívtak, de a becenevei közt biztosan szerepelt. Ezért is kérte, hogy pontosítsa kicsit, hogy most akkor melyiket kereste. Figyelmesen hallgatja Olcsi szavait, jót szórakozik a találó leíráson. A haj témánál már tudja, hogy a főnököt keresik, de azért hagyja, mondja csak végig ha már belelendült. – Igazán sajnálom, hogy nem találod, meg hogy kihagytad az edzést miatta – néz rá valóban együttérző képpel. Hát igen, van az a kor ami felett már átalakulnak a prioritások. Iskolásévei alatt imádott kviddicsezni, rengeteg szabad idejét áldozta be, hogy minél jobb és jobb lehessen, de aztán valahogy ez a szenvedélye lecsillapodott. Felváltották más, az életében sokkal fontosabb és hasznosabb dolgok. Valamit valamiért. – Az igaz, hogy járt itt ma a főnök, de nálam nem hagyott semmit. Viszont ha gondolod megnézhetjük, hogy itt felejtette-e valamelyik asztalon  - ajánlja fel. Ez a lehető legtöbb, amit tehet, nem telik tovább öt percnél, hogy körbejárják azt a kis területet, amerre emlékei szerint Lili járt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Egyetértően bólogatok szavaira, mert valóban így van. Idősebbek, akik szinte már reflexszerűen játsszák ki a rendszert, de így csak csalódott leszek, mert nincs meg a kapcsolódási pont, ami előrlendíthetne minket az ügyben. régen volt már az, hogy ennyire összetett üggyel foglalkozzak, agyam mégis hálás azért, hogy leterhelem, mert így legalább nem feltétlen a képességemre kell támaszkodjak. Anélkül lehetek hasznos, és végre nem úgy néznek majd rám, mint egy hímes tojásra, akit mindig védeni kell, nehogy véletlen megsérüljön. Évekkel ezelőtt volt az utolsó éles bevetésem, emlékeim sem nagyon vannak róla, de most, hogy Zalán előállt ezzel, visszatérhetek a neves aurorok közé, ahogy akkoriban is köztük voltam.
- Ne fecséreld az idődet ilyesmire, koncentrálj arra, ami előtted van. Ha nagyon megakadunk, akkor felőlem előkaphatsz pár aktát, de addig… - bökök a férfi képére az aktában. - Foglalkozzunk azzal, ami kézzelfogható - kortyolok egy aprót a whiskyből, miközben a neki szántat teszem le magam mellé. Ha nem, hát nem. Mondjuk valószínűleg soha többet nem fog előfordulni, hogy főnökeként adok neki lehetőséget a munkaidőben való ivásra, ráadásul a saját whiskymből, de ő tudja, amit pedig tiszteletben tartok, még annak ellenére is, hogy néha olyan, mint egy gyermek. Az előző, önfeledt nevetésem is pontosan erre utaló jel lehet.
- Akkor a tied a megtiszteltetés - húzom meg a poharat, hogy az italt eltüntessem belőle. Leteszem a poharat Zalán érintetlene mellé, majd ismét a székemhez sétálok, aminek támlájáról kapom le kabátomat. Komótosan állok neki öltözködni, mosolyogva pillantok Zalánra. - Felesleges. Ha szerinted azok a jó kérdések, amikre mérvadó válaszokat kaphatunk, akkor elhiszem neked. Nem fogom minden betűdet leellenőrizni, bízz magadban kicsit jobban - őszinte mosolyom virít arcomon, ahogy becsukom az aktát, majd hónom alá csapom azt. - Mivel nem leszek mindig melletted, úgy kell eljárnod, ahogy te látod megfelelőnek - veregetem meg vállát, miközben ellépkedek mellette, hogy elhagyjam az irodát és mehessünk a férfihoz, akit terveim szerint elég rendesen megizzasztunk majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Fejemet a széktámlának támasztva szuggerálom a plafont, mielőtt visszatérnék ahhoz, hogy aláírjam az elém letett megszámlálhatatlan engedélykérést. Barnáimat hunyom le pár pillanatra, mielőtt szusszanva visszatérnék a papírmunkához. A legrosszabb a vezetői pozícióban, hogy mindenben tőled várják a megoldást, még akkor is, ha lényegében semmi közöd hozzá, az engedélyeket nekem kell kiadnom, mindenhol ott kell lennem, ha nem indokolt, akkor is. Fárasztó ez, mégis teljes mellbedobással jelenek meg mindenhol, mint a kirendeltség vezetője, mert nem véletlen kaptam meg én a pozíciót. Sokat nyomhat a latban, hogyha csak arra gondolok, hogy a teendőim végeztével felkelek az asztaltól és hazasétálok, nem az üres ház fog várni, hanem Gerda, aki egyetlen mosolyával űz el mindent a fejemből.
Megrebbenő szemöldökkel pillantok fel az előttem heverő jelentésből. Megemelt hanggal invitálom beljebb az érkezőt, majd kedves mosolyt küldök a belépő nő felé, amint végre arc is társul a kopogáshoz. - Szia - biccentek aprót felé. Gyakorlott mozdulatokkal rendezem össze a papírhalmot, majd rakom arrébb, hogy ne legyenek útban, míg Elektra pakol. Elismerés kerül arcomra azonnal, ahogy elém pakolja a szerzett port, majd egy kést, amire akaratlan csillannak meg barnáim. Milyen kedves, baráti gesztus az illetőtől. A zacskó tetejét megfogva emelem szemmagasságba azt, majd sandítok vissza a nőre.
- Reméltem, hogy túléled - öntöm szavakba is elismerésemet. - Nem mondom, több is, mint amire számítottam - mosolyodom el szélesen, miközben az előttem lévő székre mutatok, hogyha szeretne, nyugodtan foglaljon helyet. Ujjaimat kulcsolom össze, azokra támasztom államat, ahogy a nőt fürkészem kellemes mosollyal ajkaimon.
- Fel kell tennem egy kérdést arról, akivel találkoztál - mosolyom töretlen, ámbár hangom kicsit keményebben és komolyabban hangzik fel kettőnk között. - Nagyjából mennyi idős volt? - ez fontos, mert így tényleg behatárolhatjuk legalább a korosztályt, akik előszeretettel terjesztik a port, amit a fiatalok az egekig emelnek manapság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A fogadtatás kedvesebb, mint amire számít. Abból, ahogyan eddig viselkedett vele az auror arra apellált, hogy megint gúnyos lesz, vagy csak ridegen elteszi a dolgokat és pár szóval elintézi az egészet. Ehhez képest mosolyog és hangjában elismerés csendül. Valóban, szerencsére túlélte. Mindent megtett, hogy le ne lepleződjön, a kés mégis azt jelzi, valamit nagyon elronthatott. - Igyekeztem - jegyzi meg miközben a kést fixírozza sötét szemeivel - Ebben egyetértünk. Kora reggel, éhgyomorra jól esett az ajtómban megtalálni - teszi hozzá fejével a kés felé biccentve, majd leül a férfival szemben oda, ahová mutatja. Szerencsére épp időben húzta ki a türkiz nyílászáró félfájából a bökőt, így sem a lánya, sem az akkor épp nála lévő szülei nem vették észre, hogy miféle fenyegetést kapott. Azóta nem történt ugyan ehhez hasonló incidens, azonban ez épp elég jelzés értékkel bírt. Neki gyermeke van, akinek az apja már nem él, hogy ha vele bármi történne vigyázzon rá és felnevelje. Felelősséggel tartozik érte és erre akkor döbbent csak rá igazán, amikor a jókora éles pengét megpillantotta. Az egész beszerzési akció alatt ez lebegett a szeme előtt, mégis otthona bejáratában, kezében a szúró szerszámot tartva realizálta mekkora kockázatot is vállalt valójában. Szó szerint összeszorította a szívét a felismerés fájdalma. - Rendben - biccent és figyelmét a férfira összpontosítja. Sötét szemei magabiztosan csillannak, arcvonásai komolyak, rezzenéstelenek. Nem adja ki a forrást. Nem teheti. Több okból sem. Azonban a kérdés, amit kap egy könnyű vezércsellel úgy forgatható, hogy megválaszolhassa anélkül, hogy konkrétan beszélne a dílerről és arról hogyan jutott a porhoz. Felidézi magában azt az éjszakát, az alakot és a cselekményt. Szinte semmit sem látott belőle. A hangját is alig hallotta annyira arra figyelt, hogy ne árulja el magát. Beszédelemzői tudása azonban ezt a hiányosságot képes kikorrigálni, így ennek fényében válaszol. - Olyan korú lehetett, mint az a srác, akinek én vettem magamra az alakját - mondja szavaiban elrejtve a Zlatan által kért információt. Srác. Ez a kulcsszó. Tudja, hogy a férfi érteni fogja. Nem hiába ül itt a vezetői székben és nem egy aktahalom mögött az alagsorban. - Hoztam pár hajszálat, hogy ki tudjátok zárni a DNS-emet és adok ujjlenyomatokat, mert megfogtam a kés nyelét - vesz elő táskájából egy harmadik, jóval kisebb zacskót amiben hat szál haj van gyökerével együtt. Ezekkel és a varázsbűnüldözés módszereivel talán sikerrel járnak. Szeretné, hogy így legyen, de ennél többet ő jelen pillanatban nem tehet. Bízik benne, hogy ez is segít majd az igazság napvilágra kerülésében. Azóta újabb gyanús eseteket fedezett fel és mentette le a róluk szóló orvosi jelentéseket, de mivel Zlatan nem avatta eddig be részletekbe, csupán különálló rosszullétekként tudja kezelni őket. Talán ez végre most megváltozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Ebben biztos vagyok - elmosolyodtam, tényleg csak a nevek csengése miatt tűnt fel ez a hasonlóság, egyébként nem vizsgálódtam, hogy vajon lehetnek-e jellembeli megegyezések. Ahhoz ismernem kellett volna a fiatal hölgyet, a szokásait, hogyan viselkedik másokkal. Efféle elemzésbe azonban bele sem kezdtem, inkább csak pakolásztam a kapott könyveket. - Rendben van akkor - biccentettem, mert annak ellenére, hogy ez volt a feladata, igen segítőkésznek bizonyult, ezt pedig pozitívan könyveltem el magamban. Tényleg jó lett volna, ha ilyen tagok is összegyűltek volna ezen a mai délutánon, szerettem volna összekovácsolni egy klassz kis csapatot így a karácsony közeledtével. Már csak emiatt is dobtam be neki az ötletet, hogy mi lenne, ha esetleg csatlakozna, legalább egy alkalom erejéig. Kedves mosollyal, egy picit felvont szemöldökkel vártam válaszát, s legnagyobb örömömre volt ideje.
- Nahát, nagyszerű! Akkor örömmel várlak Lilla néhány óra múlva, hidd el, hogy nagyon jó lesz - tettem még hozzá, hisz sokan, akik még nem vettek részt ilyesmin, nem tudták elképzelni, hogy pontosan mi vár majd rájuk. Arról viszont megnyugtathattam, hogy semmi olyan, amitől kellemetlenül érezhetné magát. - Azt meg hagyd csak, majd én a helyére teszem - az utolsó pár könyvet, ha engedte, elvettem a kezéből, s egy fordulattal tettem arrébb, néhány üresen ácsorgó székre. Ekkor ért a kérdése, meglehetősen váratlanul. Meg is torpantam, aztán meglepett mosollyal fordultam Lilla felé.
- Ha hiszel Benne, akkor bárhol is légy, meggyónhatod a bűneidet, meg fog hallgatni - ennyit mondtam, s talán néhány kollégám nem értett volna egyet, hisz a gyóntatást hivatalosan mindig a templomban végeztük gyóntatófülkében, bár akadtak esetek, amikor házhoz mentünk. Ebben az esetben, itt Bogolyfalván pedig nem volt más lehetőség, mint ez a Művelődési ház. - Miért kérded, lenne valami, amit meggyónnál? - felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mit is tehetett ez a fiatal hölgy, ami miatt felmerült benne a kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Továbbra sem értette, mi késztette arra, hogy igent mondjon. Távol állt tőle minden ilyesfajta vallásos felhajtás, de hiába gondolta, hogy hülyeség az egész, lelke valahogy ki volt éhezve rá. Arra a fajta megnyugvásra, amit csak a szilárd tényektől való teljes elrugaszkodás adhatott meg.
Mert a valóság kiábrándító volt, és minden jóakarata, szándéka ellenére egyre inkább a menthetetlenség felé száguldott. A tanulmányai persze kiválóan alakultak, a teljesítménye nem hullámzott, és kétségei sem támadtak, hogy rossz irányt választott. De a magánélete, ha lehetett annak nevezni, olyan volt, mintha egy kiszáradt kútba dobták volna, és lezárták volna azt. És bár nem gondolta, hogy bármi haszna is lenne a siránkozásnak, nem volt senki, akinek igazán nyíltan, és őszintén elmondhatta volna, mi nyomja a szívét. Ott volt persze Emma, de még vele sem volt olyan közeli kapcsolata, ami elősegítené, hogy meg tudjon nyílni. És ez persze nem a rellonos lány hibája volt.
Átadta a maradék könyveket, majd kiszaladt a száján a kérdés, amit sosem gondolt, hogy egyszer fel fog tenni. Láthatóan Balázs atyát is meglepte kissé, de saját magát egészen sokkolta. Érezte, hogy forroság önti el az arcát, és a szégyenérzet, amit realizált, hogy ennyire szüksége van a segítségre, szabályosan kupánvágta.
- Én.. nem tudom - kezdte, és beletúrt hajába, tekintetét valahova félrevitte, nem nézett a férfire. Aztán egy pillanattal később visszafordult felé. - Van pár dolog, amire nem vagyok büszke. Ami bánt, és nyomja a szívem. Tudja? És..
Megint elhallgatott, sóhajtott egyet, és kibökte:
- Jó lenne, ha elmondhatnám valakinek, aki nem gyűlöl meg érte.
Vagy legalábbis "hivatalból" úgy tesz, mintha elfogadná, és feloldozhatná.