Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár
OlcsiSzerette, hogy a könyvtárban általában csend és béke honolt. Nem sokan fordultak meg itt általában, a legforgalmasabb napokon is maximum tíz-tizenöt főt számlált meg a pult mögül. Általában vizsgákhoz, beadandókhoz kerestek anyagot az erre tévedők, kevesen voltak azok, akik a hely atmoszférája, esetleg az irodalom szórakoztató oldala miatt fordultak meg itt. Legalábbis azokon a napokon mikor ő dolgozott permanensen ezt tapasztalta. De nem bánta, így legalább volt némi szabadideje, ha már a délutánjai nagy részét más egyebek kötötték le. Főzött magának egy meleg teát, kényelmesen hátradőlt, kicsin múlt, hogy a lábát fel nem rakta az olvasójegyek mellé. Azt már azért egy kicsit túlzásnak érezte volna, csak azért nem tette meg. Szóval befészkelte magát, elővette éppen aktuális olvasmányát és nem törődött mással, csak a lapokon megelevenedő varázslattal. Már ha épp nem nyílott ki a bibliotéka súlyos ajtaja, mint éppen ezen a csodás őszi napon is. Komótosan csukta össze a vaskos kötet, gondosan elhelyezte a pulton a szivecskés bögréje mellé és már épp felvette volna legbájosabb mosolyát, hogy megkérdezze a betoppanót, hogy miben segíthet, mikor az torkaszakadtából üvölteni kezdett valami Lilána nevű hölgy után. Mivel látszólag nem szándékozott közelebb fáradni a vösökéhez, így úgy döntött, hát ő battyog el hozzá, hogy megkérje, ne zavarja meg a könyvtár rendjét ilyesmivel.
- Ne haragudj! Ez itt egy könyvtár, vagyis hiába van isteni illata a kókuszos lattédnak meg kell kérdjelek, hogy helyezd el kint. Valamint arra is, hogy ne üvöltözz, hanem nézz szét. - Semmi vádló, vagy éppen sértő nem volt a hangjában, valóban szépen kérte meg a vele szemben álló rellonost, hogy vegye figyelembe a szabályokat. Nem is értette, hogy hogy nem lehet az ilyen alapvető és természetes szabályokat nem ismerni, vagy inkább csak nem betartani. Mert nem olyan lánynak látszott, aki még soha életében nem járt könyvtárban, bár Rebeka már nem mert hinni lassan a saját szemének sem.
- Ne haragudj! Ez itt egy könyvtár, vagyis hiába van isteni illata a kókuszos lattédnak meg kell kérdjelek, hogy helyezd el kint. Valamint arra is, hogy ne üvöltözz, hanem nézz szét. - Semmi vádló, vagy éppen sértő nem volt a hangjában, valóban szépen kérte meg a vele szemben álló rellonost, hogy vegye figyelembe a szabályokat. Nem is értette, hogy hogy nem lehet az ilyen alapvető és természetes szabályokat nem ismerni, vagy inkább csak nem betartani. Mert nem olyan lánynak látszott, aki még soha életében nem járt könyvtárban, bár Rebeka már nem mert hinni lassan a saját szemének sem.