Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Tényleg jó kezdet, még bólogat is nagyokat, szépen csusszan meg feje tetején a napszemüveg, de vissza is tolja. Szóval, könyvek. Amiket nem ehet le, nem firkálhat, mert akkor innen is kinézik, ha nem száműzik. Ez nem az iskola, ide nem kell jönnie és nem muszáj fogadniuk, mert a tudást ki kell elégíteni. Neki inkább a tanárok beadandó-igényét kell, ha nem akar örökké egy évfolyamon rekedni, bár az enélkül is teljesíthető.
- Oké, oké – bízza rá magát Lilire, mintha csak valami küldetés lenne vagy hát, egyedül nem találná meg. Időbe telne, de jobban tetszik neki az, hogy könnyít a helyzeten azzal, hogy kísérik. Felzárkózik mellé egy pár, könnyed léptekkel, onnan nézelődik, mintha valódi kisangyal lenne. Nem az, de hátha itt még elhiszik.
- Költöznek a könyvek? – fordul menet közben körbe, majd vissza előre, megszemlélve azt, akik pakolnak. Na szép, megjegyez valamit és már költözik is el. Majd megkeresi, amikor majd villog a határidő, hogy hoppá, vissza is kell hoznia a könyveket, nem csak az asztalán tárolni. Egyelőre marad a sárkányoknál.
- Nagyon komoly könyv kell, mert a tanárom is az és asszem’ nem tetszett neki, hogy megvicceltem – nem vicc volt az, ki minek fogja fel. Bemutatkozott nagyon szépen, maradjanak annyiban, innentől van egy nagy szint, amit meg kellene lépnie. Aztán ha megnyugszanak a kedélyek, akkor majd lazába veszi, gondolja ő. Aztán lehet, hogy mikor elballag, még akkor is kap valami feladatot, még utolsónak. Bleh. Megáll végül, Lilire figyelve és nagyot sóhajt. Ó, hát pedig… Lebiggyeszti az alsóajkát, ahogy hallja az ítéletet. Ezt neki senki se mondta!
- Kááár… azt hittem ez is olyan mint a többi. Hülye én. De az a Rafael ha tudja. Meg lehet tőle kérdezni? – billenti oldalra a fejét, hogy a fura nevű talán meg tudná erősíteni abban, hogy benne aztán nincs semmi különleges. Eddig sem volt, szóval, mindegy. Ha leírja, leírja, a kérdés mindig ingyen van.
- Illúzió? Hogy? – oké, akkor ő nagyon lemaradt valahol. Lehet jobban át kellett volna néznie a könyveket, de csak beleírta a nevét és lecsukta, csak akkor nyitja ki, ha kell és muszáj. – Becsapom őket lényegében? És ehhez nem kell semmi? Király! Jöjjön – bár ahhoz nem jár állat és mire visszaér, majd lead abból is. Igazából most mindent akar. – Dee, elsőre jók lesznek a sárkányok – bólint végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Nem, akkor szerintem nem mosolyognék, hanem az egyik szimpatikus sarokba bújva zokognék.
Mostanra a bogolyfalvi állomány igen tekintélyesre duzzadt, és tízezresével lehet számadatot mondani rá. Részben pályázatok, részben támogatás, részben adományok lévén duzzadt ilyen tekintélyesre. Volt egy pont, talán egy jó fél éve, amikor annyi könyv lett hirtelen, hogy két hétre be kellett zárni, mert képtelenség volt a nyitva tartás mellett rögzíteni őket. Valószínűleg a következő selejtezés alkalmával szintén ez lesz a felállás.
- Viszont új asztalok és székek lesznek, illetve a gyerekrészleg kap pár extra babzsákot, matracot, amin a kicsit kényelmesen olvashatnak. Egyre többen járnak az olvasókörökbe, és a legutóbb már csak szűken fértek el, illetve olyan hosszan vitáztak, hogy kényelmetlenné vált az ülés. Mi pedig pont megnyertünk egy pályázatot.
Mintha a polgármesterünk gondolatolvasó lenne. Nem hiszem amúgy, bár, amennyire tökéletesen irányítja a települést, ettől az eshetőségtől sem vonatkoztathatunk el. Nekem mindegy, amíg nekünk jó, és márpedig nekünk jó, ez egyértelmű. Tisztelem őt, de tisztelem a tisztes távolságot is, ami kettőnk között van. Nem vagyunk, és nem is leszünk soha puszipajtik, ő a főnököm, és a kölcsönösség elvén működik a kapcsolatunk. Teljesen ideális, mely néha nehézségekkel tarkított úton vezet minket a magunk céljáig. Kell több? Nem hiszem, én tökéletesnek találom azt, ami itt van.
- Denis-t? Ó, akkor azt hiszem nem csak egy nagyon komoly könyv, de némi ima sem ártana, mert valljuk be, sikerült beválasztanod.
Denis érdekes, mindig is annak tartottam. Koszorúslány voltam az esküvőjén, a neje tervezte az esküvői ruhám, ahogy a sok-sok fellépőruhámat is, sőt, a színházban is együtt dolgozunk most. A srác, nos, olyan volt, akivel fájdalmat tudtam okozni Ricsinek, és erre nem éppen vagyok túl büszke, de nem hibáztatom őt, ez a kettőnk harca volt. Együttérzőn nézek rá, miközben rámutatok a könyvekre, amik a Sárkánytan felirat alatt találhatóak.
- Persze, leírom a címet, ahova tudsz neki baglyot küldeni.
Bólintok, majd, amikor azt mondja, hogy nem kell hozzá semmi, akkor azért kibuggyan belőlem egy apró nevetés. Na persze, ha nem kellene hozzá semmi, akkor emberek milliói szórakoztatnák egymást illúziókkal.
- Úgy tudom, hogy elég kemény tanulási folyamattal lehet csak elsajátítani, de elég menő képesség. Um, a tanári karban van egy másik Brightmore, Cath, ő birtokolja az illúziót, esetleg kérdezd meg, és ha gondolod, akkor addig a lányoktól kiderítem, hogy ki tanítja most a suliban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Jaj, jó. Akkor nem kell új címet megjegyezni – bár a sírást is megérti, amennyi kötetet lát, azt cipelje az, akinek hat anyja van. Így is eléggé szuszognak a pakolók, nem is érti, minek akkor a mágia? Ő leülne az egyik székre és mint a karmester, csak lengetné a pálcát. De senki se akarja ezt, mert akkor olyan káosz lesz, hogy tényleg sírni fog, minden sarokban valaki. Van az egyik filmben egy jelenet, amikor sorra dőlnek le egymás után a polcok, mint a dominó. Nos, az lenne, ha ez rá lenne bízva. De ezek szemében ő taknyos, a közelükbe se tudna menni.
- Egy jó babzsák, csak alig lehet belőle kikelni. Csak a kicsik ülhetnek bele? – fene se akar olvasókört, hanem egy olyan babzsákot, amin nem ültek előtte ezren. Mert van az Eridon toronyban is, csak éppen már nem újak. Lehet, oda is kellene egy pályázat, majd házsártoskodik, mint az öregek, hátha valaki megszánja és szerez be új ülőalkalmatosságokat. Fotel se ártana új, mert van pár embernek macskája és ki vannak már karmolva, neki meg mindig késztetése van arra, hogy kiszedje a tömést vagy mi van benne és szétszórja. Nem ért amúgy a pályázatokhoz, meg a komoly felnőtt dolgokhoz sem, ahhoz igen, hogy itt most nő minden és szebb lesz. Hát, ettől még nem ő lesz a következő könyvmoly, ahhoz meg kéne tanulnia nyugodtan ülnie.
- Japp, ő az – bólogatok nagyokat, hogy bizony, ő. – Ima? Ó jaj – jaj bizony, nem mintha nem volt elsőre világos, hogy vele nem kellene ujjat húzni, pontosabban egyet mutatni. Meg úgy semmit. De hát, annál jobban csinálta, csinálja, mert ugye a tilos a menő. – Én azt hittem lazább, mert hát… úgy néz ki. Hogy érti a mókát – még vigyorog is mellé bugyután, de nagyon is megkapta a jelet arra, hogy tényleg sárkányokról írjon most, ne másról. Olyan szép lesz, talán meg is könnyezi. Na ebben azért annyira nem biztos.
- Grazie – majd biztos a végén, most a könyvek felé fordul félig és nézegeti a címeket a gerincen. Tudatlansága mulattató és nem is veszi magára, csak vigyorog, mintha muszáj lenne. Ő más közegből jött, ha nem robban ki belőle semmi, akkor most is ott lenne. De amit hall, az megint nem neki való. Tanulás, keményen. Miért nem lehet valami könnyű?
- Ő nem olyan, mint a másik, Denis? Mert akkor meg se merem, leharapná a fejem – rázza is meg azt, hogy elég, ha egynél húzogat gyufát. – Nem vagyok jó tanuló, bebuknám – húz ki egy könyvet, amelynek a borítója is komoly és lapozgatja. Oké, egynek elmegy. – Semmi se könnyű erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Elmosolyodom arra, hogy nem kell új címet megjegyezni, mert valóban így áll a helyzet, nem is nagyon hiszem, hogy ennyi cuccal tudnánk hova menni, mert ami azt illeti, a falu többi része jóval kisebb helyiségekkel van megáldva. Itt meg azért megvan minden, ami ahhoz kell, hogy az ember kulturálisan töltekezzen. Az egyik legjobb benne, hogy egy épületben van a művházzal, nem kell épületek közötti gyaloglásra vesztegetni az időt, itt meg, képes vagyok út közben is rendszeresen kitalálni egy-egy megoldandó feladatot, tehát már haladásomban is haladok. Képtelen vagyok egyetlen projektet vinni csak. Ráadásul a korcsolyától idén hivatalosan is visszavonulok, ha Ricsivel elköltözünk, egy ideig talán még edzőként dolgoznék, de versenyezni már ne, fogok. Ezt eldöntöttem. De ez a jövő, ami még olyan képlékeny, mint az áprilisi időjárás, olykor négy évszak van egyetlen nappal belesűrítve.
- Hát ja, de szerintem ez nála csak megtévesztés, olyan, mint egy öreg pokróc és egy gúnyolódó varjú szerelemgyereke. Egyébként igen, ebbe csak kicsik, mert eleve rájuk is van méretezve, hogy ne süppedjenek el teljesen. A felnőttek hatalmas foteleket szeretnének, amibe bele lehet kucorodni, akár felhúzott lábakkal is. Megjegyzem, ez egy kiváló ötlet.
Én magam is imádom a hatalmas foteleket, azokat, amikben két ember is elfér, de még nem lehet őket kanapénak hívni. Az olyanokba jó elnyúlni, puha pokrócba csavarodva, teával, és könyvet olvasni, hóesést nézni, vagy éppen csak pihengetni.
- Nem, ő csak hozzáment. A nők bolondok ám, erre készülj fel, gyűrűt látnak, igent mondanak.
Felemelem a saját, karikagyűrűs kezemet is kuncogva, hogy jelezzem, én is megtettem, szóval bátran mondhatom. Itt jegyezném meg, hogy bármikor és örömmel újra igent mondanék Ricsinek, és a viszontagságok ellenére szerintem boldog házasságban élünk. Nem bánom egyáltalán, hogy fiatalon vágtunk bele, mert ezt akartuk, és egymást fogjuk akarni évtizedeken át is.
- Nem, tényleg nem, de legalább azt elmondhatjuk, hogy szépek vagyunk. Az is valami. Na de, nézd át a könyveket, én ezzel kezdeném. Előre sétálok, kiderítem neked azért az oktató nevét, rendben?
Kacsintok is egyet, és ha benne van, akkor tényleg előre sétálok, ahol mindent megtudhatok, ami nekünk fontos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Vicces az, amikor az ember egy évnyi házasság után jön rá, hogy rossz lakcímen lakik. Sőt, ezt nem is ő veszi észre, hanem közlik vele. Egészen eddig nem tűnt fel, hiszen ennyi idő után az ember már nem nézi sóhajtozva a lakcímkártyáját, és valahogy ez sosem vált ingeremmé, vagyis, nem nagyon társítottam nagyobb figyelmet hozzá. Van kulcsom és a férjem is oda tér haza, így minden rendben volt. Fel sem merült bennem, ám, amikor hivatalos ügyet kellett intéznem, én ezt kivételesen Bogolyfalván kívül kellett megtennem, kiderült, hogy egészen konkrétan tizenkilences helyett tizenhármasban lakom, vagyis a Farkasházy testvérpárral.
Nos, ez valahol vicces, valahol szörnyen kellemetlen, én viszont az első felé húzok, és meglepően jól szórakozom rajta. Még egy, amúgy meglepően ízléstelen viccet is ellőttem, amikor megjegyeztem Teodornak, hogy mindegy, hogy hova vagyok bejelentve, hiszen technikailag most minden a férjemé, és én vagyok a first lady. Illetlen tudom, és egyáltalán nem is gondoltam komolyan, az én szám nem szokott ilyet elhagyni, de mulatozásom során kijelentettem ezt, őszinte vidámsággal. Természetesen nem gondoltam komolyan, és nem is szerettem volna megtartani azt a lakcímet, hiszen, a későbbiekben mindenképpen szükséges lesz az, hogy átjelentkezzek, furcsa lenne, ha nem tenném meg azonnal, csak jóval a kiderülése után.
Így hát, ezen a kellemes, átmeneti, de inkább napos és emelkedett hőmérsékletű napon, alig két nappal a kiderültése után én magam is belépek a hivatalba, de most nem dolgozni készülök, hanem korrekciót kérni a lakcímemet illetően. Szintén meglepően mókás, hogy a kezemben tarott papíron a férjem aláírása van, aki újfent hozzájárult ahhoz, hogy beköltözzek hozzá, a közös otthonunkba. Milyen kedves tőle. Mosolyogva, számos köszönés közepette foglalok helyet, hogy kivárjam a sorom, eszembe se jut előzni, hiszen mindenki ideje fontos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Hogy az igazolványának miért pont most kellett lejárnia… Kellemetlen szisztéma, de le kellett mennie a hivatalba elintézni ezt-azt, ami a normál életműködéshez szükséges volt, ha jót akart magának, megcsináltatja. Viszont még szükséges volt az anyja jelenléte, és ezért a nő már korábban bement a lányáért, hogy elhozza. Azért gipszben nem igazán előnyös letúrázni a faluba. A hivatali lépcsőkről nem is beszélve.
- Jó napot! Egy személyi igazolvány-újítás lesz – jelezték a kérelmet a hölgynek. Zselyke végignézett magán: ó, milyen jó, hogy elég csak a pofikájának jól kinéznie kb. a képen, pláne, amikor pillantása a gipszelt lábára esett. Azon mindenféle kedves, mókás kis üzenetek sorakoztak, meg firkák, amiket a diáktársaitól kapott, még meg is mosolyogtatták, ahogy eszébe jutott a sok jókívánság a gyógyulására vonatkozóan.
- Nem pihensz le kicsit, amíg a maradék papírmunkát intézzük? – noszogatta az anyja. Zselyke bólintott, mert nem csak neki, az anyjának is akadt elintézni valója, mind szülő, mind edzői fronton.
- De, anyu. Köszi, hogy be tudtál ugrani. - Zselyke is örült volna, ha közelebb lenne az anyjához, és nem kéne edzőt váltania. Leginkább információ-csere zajlott a két fél között, bár igaz, ez Wang asszony esetében okozott némi problematikát, hogy megértse a varázsvilág fogalmait. Szerenscséjükre készséges volt az ügyintéző, és végtelen türelmet tanúsított a kérdések zápora és azok alanya iránt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Várakozás közben többször rápillantok a papírra, és még mindig megmosolyogtat a gondolat, hogy ez hogy kerülhette el ennyi sok hónapon keresztük mindenki figyelmét. Viszont ez most okot adott kicsit még többet mosolyogni, nem mintha eddig ne lett volna okunk. Rendben van minden, csak adott még egy kis pluszt. Én legalábbis így gondolok most erre.
Amíg várakozom, természetesen nem csak a rózsaszín kis papírt nézem, hanem azért figyelemmel kísérem a környezetemet is. Az ügyintézés láthatóan gyorsan halad, akik itt vannak, nem hőzöngenek, nem tolakodnak, nem sóhajtanak hatalmasakat, ami azért megnyugtató. A figyelmemet pedig nem kerületi el a kislány sem, aki begipszelt lábbal közlekedik. Milyen érdekes, hogy a gipsz és nem valamilyen bájitalos kúra mellett döntöttek. Mondjuk az biztos, hogy néhány képességét ezáltal kiválóan fejleszti, de én magam, talán a szakmám okán nem vagyok annyira híve a másik szenvedtetésének, abban az esetben, ha van egy könnyebb megoldás is. És mint tudjuk, a csontok összeforrasztásánál van.
Kicsit elmerengek ezen a gondolaton, így csak akkor kapok észbe, amikor megfordul, és elindul visszafelé. Az intenzívebb mozgásra felpillantok én is, és mielőtt elérné a széket, igazítok egy kicsit a piros ruhán, ami szétterült, amikor helyet foglaltam. A lábaimat jobban magam alá húzom, hogy ne akadályozzam. Nem szoktam a lábaimat egymáson áttenni, hanem a bokámnál keresztezem őket, így sokkal könnyebben tudom nem útba tenni őket, és csökken az esélye annak is, hogy esetleg kivillanna bármi is. A polgármester feleségeként és Odry lányként is fontosnak tartom, hogy semmi kompromittáló ne történhessen velem.
- Mi történt?
Kérdezem kedves hanggal és mosollyal az arcomon, miután megvártam, hogy vagy egy percet üléssel töltsön el, nem akartam rárontani egyáltalán, addig a bejelentő papírt fixíroztam, mint aki azon gondolkozik, hogy minden aláírás megfelelő helyen van-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Jó kis napnak ígérkezett, Zselyke könnyen feltalátla magát, az intézmény azon részében sürgölődő embereket figyelte. Észrevette, hogy az egyik ügyintézőnek például egy morzsa volt a ruháját. Vajon mit ehetett előtte? Biztos finom lehetett, gondolta a kislány, fő, az optimizmus alapon. Azon is jót derült, amikor egy úriembernek például ki volt kötődve a cipőfűzője, és az egyik rálépő másik ügyfél figyelmeztette, hogy lehetne körültekintőbb is. Persze, Zselyke magában tovább kombinálta a dolgot, és drukkolt nekik, hogy a két aranyos embernek több is jusson néhány kínos pillanatnál, már egy egész fanficet körített a két ismeretlennek.
− Ó, velem? – először észre se vette, hogy a mellette ülő aranyos hölgy megszólította, annyira lekötötte figyelmét a hivatalban történő események. Jó, azért nem lesz belőle hobbistalker, ez csak pillanatnyi elfoglaltság volt. – Semmi különösebb, elfelejtettem, hogy ha díjugratok, akkor az akadály túloldalára a lovat is vigyem magammal. Lehetne kezelni mágikus úton is, de egyelőre nem erőltetném, így legalább egész csinosan ki van dekorálva.
Nem szégyellte ő a balesetét, még jókat derült is saját viccén, amit kreált belőle, dehogy sajnáltatná ő magát, mi haszna lenne annak? Attól ami megtörtént, az még megtörtént, azon nem változtathat, a kipingált gipszre pedig, hangozzék egyeseknek bármilyen furcsán is, de büszke volt. Szerinte tök ügyesek voltak azok a diáktársai, akik telerajzolták mindenféle kedves figurával, vagy mókás üzenettel. Ha az ismeretlen hölgy jobban megnézte, rengetegen írták rá, hogy jobbulást, néhányan még monogramot is biggyesztettek alkotásuk alá.
 − És, ön is igazolványcserére jött? – kérdezett vissza Zselyke, ha már a hölgy is kedves volt vele, és figyelmes is, amikor odébb húzta a lábát, hogy ő leülhessen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Olyan izgatott, mintha már a felvételijén lenne. Jár keze-lába és egyfeszt vigyorog. Ha nem lennének fülei mosolya körbe érné a fejét. Végre találkozhat egy igazi aurorral, ráadásul itt a bogolyfalvi kirendeltségen. Ahogy belépett máris elképzelte, ahogy néhány év múlva már, mint dolgozó fogja ezt tenni. Szolgálni és védeni. Összeszorult a gyomra egy pillanatra ettől a nagy örömtől és pár mély levegőt kellett vennie, hogy lecsillapodjon. Hihetetlen élmény lesz az első nap majd itt, de a mostani látogatás sem piskóta. Kapott egy kitűzőt amin a neve áll és, hogy "látogató". Elmagyarázták neki, hogy hová kell mennie, hogy megtalálja, akihez tart. Kállay Bertalannal fog találkozni, személyesen. Ez elképesztő. Lelkesedése lángoló. Le sem lehet lőni. Már fejben összeszedett vagy száz kérdést, amiket ahogy meglátja a férfit biztosan el fog felejteni. Még két év és irány a Sárkányölő, ott végezve pedig visszatér ide, ha fogadják. Azt is eldöntötte, hogy ha gyakornoki helyet kell majd választania, mert úgy olvasta, hogy így lesz, akkor csakis Bogolyfalva jöhet szóba. Minél messzebb a nevelőitől. Minél közelebb ahhoz a helyhez, amit elsős kora óta igazi otthonának érez. A tanoda az ő fészke, amióta csak az Eridon ház diákja lett. De most az a lényeg, hogy megélje és amennyire lehet kihasználja ezt a csodás lehetőséget. Még szobatársa segítségét is kérte, hogy jó benyomást kelthessen. Felvette a legszebb ruháit, megcsinálták a haját és még valami nagyon halvány kis sminket is hagyott felpakolni magára, pedig nagyon nem szokott ilyesmit viselni. Tök hülyén érzi magát. Szoknyát húzott és blúzt, amikben folyton azt érzi, hogy mindene kilóg és furán is mozog bennük. Ez igazából nem így van, csak az izgalom miatt van így vele. Összességében egy vidám és lelkes fiatal nőnek látszik.  - Jó napot! - köszön mosolyogva, miután bedugta a fejét az ajtón. Az auror tudott róla, hogy jönni fog és ő nagyon pontos volt. Fontos neki ez a találkozó és tudta nem hozhat szégyent magára azzal, hogy esetleg késik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Idebent kicsit megint hajtás van, de hazudnék, ha azt mondanám, nem szeretem. Motivál, ha van mit csinálni, ha az a valami halad is, nem csak toporog és a fejem fogom, hogy mégis mi a fene legyen a következő lépés. Persze, olyan is kell, nem lehet minden tökéletes és szép, főleg nem sima és zökkenőmentes. Akkor az nem ez a munka lenne, hanem sokkalta inkább valami idilli álom vagy épp regény sorai. Apa úgyis mindig azt mondja, a kemény munka kifizetődő, bár nem tudom, itt melyik számít annak: a korai nyugdíj, a kitüntetések vagy úgy az, hogy megvan minden tagom. Láttunk már leharcolt aurorokat mind, sokaknak akad is egy-egy sebhelye már, akik jobban benne vannak a sűrűjében. Én eddig megúsztam, de hát, nem is vagyok olyan rég itt, mint sok más kolléga, akiknek néha igencsak érdekes történeteik vannak. Az hagyján, hogy ostoba rejtőzködési helyeket vagy épp bűbájokat alkalmaznak, de néha már a lebukás is vicces. Kedvencem az, aki szőnyegnek álcázta magát, majd felnyögött, amikor egy emberesebb auror lépkedett rajta – no nem a gyönyörtől. Nem a legetikusabb kibeszélni másokat, de ezeket leginkább itt oszthatjuk meg és egymással, bár nekem nincs úgy családom, akihez hazavihetném a történeteim. Ami olyan, azt felhasználom, de persze, csak töredékeket. Került már a történetembe egy karakteres arc, egy-egy komolyabb és akciósabb menekülési akció, nem feltétlen innen akarok azonban inspirálódni. De én, egy barátnő/feleség helyett a papírnak mesélek olykor.
Családom nagy része szerencsére a faluban él, Ákosnak szokásom jobban történeteket mesélni, Dóra nem épp az, aki arra lenne vevő, bátyám legalább mulat kicsit, ha még rossz is a kedve, olyankorra tartogatom a vicces eseteket. Most azonban nincs ilyen, csak egyszerű, átlagos nap. Sóhajtok egyet, amint kicsit felállok az asztalomtól és kinyújtóztatni kívánom a tagjaim. Sokáig görnyedtem a papírok felett, így tartok egy kis szünetet. Elsétálok, előbb a mosdóba, ahol egy arcmosással is felfrissítem magam és egy távolabb ülő kollégát megkeresve beszélek pár mondatot. Friss apuka, így aztán a sötét karikák a szeme alatt eleget beszélnek helyette. Visszaindulva döntöm el, hogy ma azért is időben alszom, amikor igencsak ismerős alakot pillantok meg az asztalom környékén. Ezzel nem is lenne semmi gond, ha nem az történne, ami, melytől homlokom ráncolódik. Tudom, hogy Dóra ízlése nem éppen megszokott, sőt mi több, sajátos és néha igencsak ingatag a béketűrésem, de sosem szóltam bele mit és hogyan csinál. Ez itt azonban a munkahelyem, a munkatársam és a húgom. Így nem csoda, hogy erélyesebben sikerül köhintenem, amikor odaérek melléjük.
- Hello Dóra, András – biccentek a férfi felé, aki valamiért majdnem magára önti a kávét, úgy lép hátra. Nem fél tőlem, mert eléggé rangban felettem áll, egyszerű reakció. - Talán megzavartam valamit? - mosolyodom el, de az most nem olyan kedves. Ekkor esik tekintetem testvéremre. - Minek köszönhetem a látogatást, kedves húgom? Mert gondolom, hozzám jöttél – erőteljes utalás, mire András elköszön és sebtiben távozik. Kérdő tekintetem marad Dórán. Ugye nem most kell majd a szentbeszédet megtartanom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Lehetséges, hogy sokan hasonlónak tartanak minket, csak én pár kockával előrébb járok a mezőn, mint ő. De tény, hogy hatalmas elánnal tudok dolgozni, ha akarok és akarok, de még hogy! Ákos nem egyszer nevezett megszállottnak, amikor még csak gyakornok voltam, tanonc, viszont kisebb ügyeket, amikkel megtanulhattam a menetét a dolgoknak, otthon is ezerrel pörgettem. Szeretem az alaposságot és bár tény és való, a túlzás se áll messze tőlem, szerencsére, ez egészen kifizetődő tud lenni.
És akkor most ragasztom rá erre az ifjú titánra. Legyünk együtt megszállottak és ki tudja, talán sikerül ami másnak nem? Optimista akarok lenni, tudom, az idősebbek már sokat mondták; majd elmúlik, majd lejjebb engedek és a többi. Nem biztos, majd az idő igazol. Röviden és mégis, kicsit bő lére sikerült eresztenem a bevezetőmet, aminek hallatán lehet, hogy nem kapna csalira. Megértem, mi köze lenne bármi máshoz, van elég dolga, tudom milyen, amikor az elején minden olyat sóznak az ember elé, amivel több a munka vagy csak az adminisztráció. Mégis, ez olyan úgy, túl nagy, hogy csak a szőnyeg, esetünkben pedig egy fiók mélyére legyen süllyesztve. Mások is dolgoznak rajta, tudom, de azt is, hogy ő jobban, többet foglalkozik vele, mint mások. Ahogy kimondom, miről is van szó, elkapom, figyelme az enyém és látni, ahogy pillanatok alatt áll máshogy hozzám. Ez volt a cél, ahogy végül átengedem, ami a birtokomban van.
- Reméljük új és nem csak én gondolom annak, te pedig már rég ismered – mert benne van a pakliban, hogy a nevek, események ismerősek, csak nekem kerülte el a figyelmem, hogy itt van valami. Nos, nem gond, megesik az ilyen is. - Senki se tud eléggé eleget ahhoz, hogy elérjük a forrást – szusszantok egyet, ámbár ez nem ellene szól. Egyszerűen bosszant, mint minden réteges, nehezen megfejthető eset. Rettentően. Ha van is egy név, el is érjük, eltűnik vagy éppen megszakad a szál. Hagyom, hogy átnézze a papírokat, addig körbepillantok, rossz szokás felmérni a terepet, de berögzült. Kérdésére csak bólintok.
- Igen. A legtöbb csak birtokló, használó. Egy volt, aki kicsit komolyabb készlettel talán terjeszteni akart besegíteni. Viszont akit megadott forrásnak… - az is ott van. Kihűlt, fals nyom. Mintha nem is létezne. Nem újdonság azonban, hogy akik ezzel foglalatoskodnak, a valódi nevüket tűzik a mellkasukra.
- A legutolsó eset két napja, talán három. Egy kicsit elül minden, majd kezdődik előröl. A végén pedig nyakig úszunk majd benne – nem szeretném, senki sem. - Azért is jöttem, hátha a segítségeddel talán végre sejthető lesz az út vége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Látatlanban, messziről is nagyon jól tudom, mit érezhet az, aki éppen ma hozzám fog érkezni. Én, emlékszem, annyira lelkes voltam, amikor először és nem apám miatt jöhettem be és végre nem valaki fia voltam, hanem egy hatalmas út elején álló fiatal. Kicsit még a lázam is felment, annyira felpörögtem, szaktársam az őrületbe kergettem és ha hatvanszor nem játszottuk el, hogy mi lesz, akkor egyszer sem. Elmosolyodok az emlékekre, amint kicsit rendezkedem az irodában. Nem akarok kuplerájban ücsörögni, de mivel nagyon dolgozni szoktam az ügyeken, nem szoktam figyelni arra, hogy mennyi gyűlik fel, na meg, mennyi hely maradt az asztalomon. Maradjon a dobozomnak, amiből eszem, mikor mit és a bögrének, a többi nem fontos. Szerencsére azt megbűvöltem, hogy ne dőljön fel és ne hagyjon foltot az iratokon, mert akkor foghatnám a fejem, hogy még azt is tisztogatni kell. Nincs sok személyes tárgyam, nem olyan rég és nem a legnagyobb, legtágasabb az enyém – viszont ahol most vagyok még, bőven tökéletes. Egy ablakom is van, amelybe növényeket tettem cserépbe, normál, varázstalan példányok, de szépek. Ezeket is megöntözöm, illetve Lajoskát is, a kicsi bonsai fácskát, akit az első napom örömére kaptam. Ő lakik még az asztalomon, a kicsi káosz mellett. Az iratok végül egy kupacba gyűlnek, szortírozva a megfelelő fakkba, miközben friss kávét főzők. Egy egyszerű masinát szereztem be, jobb, ami a közös étkezőben van, viszont amikor belemerülök, akkor nemigen moccanok ki innen – erről lehet le kellene szoknom. Viszont, kellemes kávéillat lengi körbe az irodát, vettem némi pogácsát is, egy kis kosárkába teszem le a bonsai mellé, majd sétálok az asztal mögé és nézem az összképet. Oké, bevallom, talán kicsit jobban izgulok, mint kellene. Szépek leszünk, ha tényleg jól érzem, hogy ő is így érez.
Épp leülök, amikor kopogás után nyílik az ajtó, így fel is ugrok, lábammal kicsit hátra lökve a széket.
- Hello, hello, gyere csak – invitálom beljebb, hogy ne az ajtóban ácsorogjon, a szék felé mutatok. - Kávét? Illetve van pogácsa is – kínálom, bár lehet kicsit elsietem. Igen, azt hiszem, tényleg izgulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Behívták, be is megy. Alig várta már ezt a nagy pillanatot és most végre eljött. Széles mosollyal lép az auror elé és úgy lendíti fel bemutatkozáshoz a kezét, mint akinek ezt beprogramozták, mert különben elfelejtené izgalmában. - Homokföldi Réka vagyok - trillázza karcos hangján és röviden megrázza a férfi kezét, ha az odanyújtja neki - Persze tudom, hogy tudja - teszi hozzá és vigyora még szélesebbé válik, aztán leesik neki, hogy hellyel, kávéval meg pogival kínálták - Uh, köszönöm! Úgy izgultam, hogy csak fél szelet pirítóst tudtam enni, azt is reggel - csap le rögtön mindenből egy kevésre csacsogva. Nem éhezett igazából, de sosem tudott annyit enni, hogy ne fért volna belé még egy kevés, de most annyira be volt sózva egész nap, hogy ez megdőlt. A kávéval meg úgy van, hogy amikor majd szolgálatba áll, akkor úgyis rá fog szokni. Szóval miért ne kezdhetné el most magát szoktatni hozzá. - Milyen szép rend van itt - folytatja a csicsergést miközben leül a székre és eligazgatja azt a fránya szoknyát, amiről mindig úgy hiszi már kilátszik belőle mindene. Amíg babrál vele addig nem beszél, viszont nem tart sokáig, hogy újra megtalálja hangját. - Köszönöm, hogy fogad és válaszol a sok kérdésre amikkel készültem - beszél lehengerlő lendülettel, majd mosolya lehervad - És amiket azonnal el is felejtettem, ahogy bejöttem - harapdálja meg bűnbánón alsó ajkát és olyan arcot vág közben, mint egy csínyen kapott tűzrevaló kölyök. - Ilyen az én formám. Végre találkozhatok egy aurorral, erre nem jut eszembe semmi, pedig tegnap este még listát is írtam - vonja meg vállát megint mosolyogva és tejet löttyint a neki felkínált kávéba. Ha jól emlékszik azzal jobban ízlett neki, amikor pár hete először megkóstolta. Nevelője nem adott neki, pedig ők rendszeresen isszák. A gyógyító, aki képessége gyakorlásában segíti, azt mondta ha úgy érzi nyugodtan igyon, de túlzásba ne vigye. Nem fogja. Olyan lesz neki, míg tanul, mint a csoki. Ritka csemege. később meg majd lesz, ahogy lesz. Egyelőre ez a mai nap a legfontosabb és a vele szemben lévő férfi, akinek a szavait fogja úgy inni, mint a keze ügyében lévő feketét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Figyelem a lányt, ahogy már-már könnyedén mozog a gipsszel. Mondják, hogy az ember idővel hozzászokik, és könnyebbé válik a számára a vele való mozgás, de azért nem kérni a gyors gyógyulásból ez nekem furcsa. A készítményekről tudom, hogy jók és hatásosak, elvégre van pár év tapasztalatom a bájitalok kapcsán, és hát egy fél patikát is üzemeltetek, szóval elvileg ismerem azokat a módokat, amelyekkel ez nem volna más, csak egy aprócska, kellemetlen eset. Én magam szeretem a gyors gyógyulást, de más lehet éppen leli örömét, ha megfigyelheti teste változásait. Ezért vagyunk csodálatosak, a különbözőségeink miatt.
- Igaz, látszik, hogy profin kidekorálták. Habár az ember azt hinné, hogy ennyi színhez nehéz öltözni, de valójában jó ránézni az összképre.
Dicsérem meg a mai szettválasztását. Azt hiszem, érződik kicsit, hogy én magam még nem vagyok szülő, nem tudom, hogy hogyan kell olyan gyermekien szólni a másikhoz, hogy az ne legyen túl hivatalos. Okok, amiért félek az anyaságtól. Konrádról tudom, hogy ő lesz az ész a nevelésben, a határozottabb fél, az, aki lefekteti a szabályokat és be is tartatja. Nekem kell lennem a szívnek, annak, aki öleli a szidott gyermeket, aki babusgat, kényeztet, de egyelőre még nem tudom elképzelni magam ebben a szerepben. Lehet, hogy hidegek vagyunk, mint a brit királyi család, és a végén mi is ott kötünk ki, hogy botrány éri a botrányt, de azért remélem, hogy nem. Egy gyerek. Kimondatlanul is ennyiben állapodtunk meg, és mind a ketten tökéletesen elégnek gondoljuk. Egy fiú, aki tovább viszi a Daróczy nevet. Tökéletes felállás a miénk, és ha nem is állandó szerelem, de vágy, szeretet, kölcsönös elfogadás és tisztelet játszanak a házasságunkban, és az év nagy részében tökéletes a dinamikánk és a harmóniánk. Szeretem a házasságunkat, a férjemet.
- Nem, vagyis, nem teljesen. Lakcímkártya. Egy év után derült ki, hogy nem a férjemhez, hanem a legjobb barátomhoz vagyok bejelentve, és mielőtt ebből vicces félreértések keletkeznének, kijavíttatom.
Felemelem a papírt, ahol igen mókásan néz ki, hogy a ház tulajdonosának, és a műveletet engedélyezőnek az aláírása egyezik, de ilyen ez, amikor az ember a város első emberéhez megy hozzá. Be is kellett vetnem a legszebb mosolyom, hogy soron kívül aláírja nekem a papírt. Na jó, csak egy picit, de megtette, szóval most itt vagyok.
- A törött lábból és a makacsságból úgy tippelem, hogy Eridonos vagy. Én is abba a házba jártam régen, az őskorban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

A technikai megoldások már nem az ő terepe, neki elég a válasz, hogy marad és ezzel boldog. Mert sejti ő, hogy nem csak a sárkányok miatt fog idejönni, hanem úgy sok tárgy miatt is. Aki nem képes sokáig figyelni egy dologra, úgy jár, hogy utólag és szenvedve okul és tanul. Persze, szerencse jegyzeteket tud kérni, mindig valamiért cserébe, de az meg már az ő gondjuk, hogy miért is mit üzletelnek vele. Csak a jegyzeteket is el kell olvasni, ami megint egy dilemma. Nem lesz ez így a legjobb, azt már tudja. Mondta már neki az okos ember is, hogy türelmet és figyelmet kell tanulnia, de még itt, a sorok között is el-elkalandozik nagyon a tekintete a színes borítókon, cirádás betűkön. Mindenen.
- Dehogy az! Olyan mint amit tanít, egy sárkány. Ha nem vigyázunk, elégünk - mintha valami prófécia lenne, meg hát ott az elemi mágia, ami bőven igazat ad a szavainak. Bár minden bizonnyal rossz kínhalál lenne, a tanár biztosan megkapná a cellán kívül és a dementorcsók után a hírhedt tanárok csarnokában a helyet. - És nem lesz nagyobb? Miért csak foteleket? Az néha kemény és vágja a seggem ha kitekerem magam - panaszkodik, mintha a nő dolga lenne fogadni azt, hogy ő inkább babzsákon tespedne, mint fotelban. Na nem is úgy néz ki, hogy ő itt fog órákig ülni és olvasni, de most babzsákot akar. Lehet két alkalom után már jó lesz neki a lópokróc is.
- Bolondok? Hát maga is, te is, izé, nő vagy - pislog egy sort. Bezzeg ha ő mondja, már itt vernék az ablakot, hogy adják csak ki ezt a hímsoviniszta disznót akasztásra. - Deee oké, nem mutogatok ilyeneket - na nem mintha jelenleg a házasság gondolatára ne fintorogna úgy, mint az ovisok egy csók láttán. Nem kell semmire felkészülni, az apja végzete is egy gyűrű volt, szóval nem, nem kell ez ide. Inkább csendben nézi, hogy a nőnek is van gyűrűje, tehát ő is igent mondott.
- De ez szép - mert tényleg az, csillog is, biztos sokat is ér. Neki is van gyűrűje, az a tipikus ezüst ékszer, amire valamit rávéstek, ami úgy néz ki, mint pár rúna, de közük nincs hozzá. Ez pihen hüvelykujján, mert mindenhova nagy, Teddy meg sok éve találta a strandon a homokban.
- Hát rám szépet se mondanak - mégis vihog, ahogy lepillant magára. Nem szép, ellenben neki baromi kényelmes. Elvileg tud szépen nézni, meg mosolyogni, ha akar. Meg a pasik nem szépek, inkább helyesek meg ilyenek.
- Rendben, rendben, kezdek itt és akkor várok - bólogat, hogy akkor így lesz, be is áll a polc elé és ujjait kezdi a gerinceken futtatni. Fogalma sincs, hogy mi a francot keres. Kivesz egy vékony könyvet, meg egy vastagot. A vékonyban sok a szöveg, a vastagban is, de sok a kép is. A képeset fogja elvinni, azokat szereti nézni. De végül csak válogat: egy olyat, aminek szakszavait nem érti, de bele fogja írni, meg végül valami könnyedet, ami inkább mesék tárának meg egy. Így van három könyv a kezében, úgy várja vissza Lilit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Egy bájos, fiatal hölgy az, aki végül érkezik hozzám. Tele energiával és előtte van még sok-sok lépcső, amit meg kell majd másznia, ez pedig ha nem is az első, de még korántsem a vége. Töretlen mosolyom az, ami fogadja és kíséri, amint bebújik az ajtón és közelebb lépked hozzám. Elfogadom a kinyújtott kezét és finoman fogva rá, megrázom azt.
- Kállay Bertalan - mintha nem tudná és nem lenne kiírva sehol sem, mégis, így illik. Elengedem aztán, hagyom, hogy körbenézzen, bár való igaz, tudtam a nevét, ezen nem akarok fenn. Izgalmában az ember máshogy működik, van, aki elképzeli az egész szituációt előtte, mi és hogyan zajlik majd le, mit kell mondani és aszerint megy, akkor is, ha az eltér attól, ami a fejében létezik. Csak akkor zökken ki, ha arra kicsit jobban felhívják a figyelmét. Velem is megesett már, így azt hiszem, nem fog tőle semmi sem meglepni, de nem is akarom, hogy rosszul érezze magát.
- Uhh, ez azért kicsit kevés. Akkor főleg azt kérem, hogy csak bátran és amennyi jól esik - kellemetlen lenne, ha az éhség miatt szédelegne, lenne rosszul, bár az alapokat tudom, hogy hogyan is kell ellátni valakit, nem vagyok olyan ügyes benne. Magam is végül a kávé felé nyúlok, ráérősen keverve hagyom hűlni, majd kényelembe helyezve magam, aprót kortyolok belőle. Nem sietem el, az se gond, ha kihűl, megszoktam minden formában.
- Köszönöm. Bevallom, most raktam igazán rendet - azért is ilyen feltűnő, én pedig eminensként nem tudom azt füllenteni, hogy ez eddig is így volt. Vagy nincs időm, vagy fel sem tűnik, hogy megint mindenhol széthagytam a dolgokat. Pedig otthon, az asztalon, ahol alkotok, mindig rend van, valahogy arra ügyelek, másnem azért, mert berögzült. Be, mert míg otthon éltem, az írói dolgokat gondosan rejtettem el, nehogy apám szeme elé kerüljön és valamiért előle féltették ezt a kincset, így hiába élek egyedül, megszokott mozdulatok. Lehet idebent és kéne egy kicsit. Inkább figyelek ismét Rékára, akinek nem tudom nem megmosolyogni a szavait.
- Azt előre leszögezem, nincs rossz kérdés. Ha valami olyan, maximum nem válaszolhatok rá, de azt úgy is jelzem - nyilván ismeri ezeket, meg azt is, hogy mit nem szabad, nem illik, vagy ne adj ég, tabuként kell kezelni. De az se mindegy, hogy csak ő gondolja annak és közben közel sincs hozzá. - No. Fújd ki magad először és egyél még egy kicsit. Lazulj el, akkor eszedbe fog jutni az a lista, hidd el - izgul, és most, hogy nem jut eszébe még jobban is parázik tőle, mint kellene. De ezen is lehet segíteni. - Illetve, kezdjük kötetlenül. Most nem a szakmával, úgy könnyebb lesz. Szóval, Réka, miért szeretnél auror lenni? Mi az, ami arra késztetett, hogy ezt a pályát válaszd? - annyira nem megy el a szakmától, viszont ha kicsit olyanról beszél, aminek szavaiban biztos, meglátja majd, hogy könnyebb lesz. Nekem időm van, tettem ma félre, pont rá, hiszen beszélni kell, illetve szívesen mutatom meg neki később a helyét, szóval, egy percig sem siettetem. A kávéba kortyolok addig is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Hörcsög módjára tömi magába a pogácsákat, ha már így ajánlgatta neki a férfi. Finomak. Etetik magukat. Tényleg éhes volt és, hogy erre rájöjjön, az kellett, hogy egyen. Logikus. Teljesen. Ja, nem. Minden esetre szélesen mosolyog, teleszájjal, béka szélességben arra amiket a vele szemben ülő mond neki és kezdi el is engedni magát. Egy kicsit. Rág, nyel, gondolatait fésülgeti míg egy korty kávét elfogyaszt, azután nagy levegőt vesz és belefog a válaszba. - Szeretek megvédeni másokat. A suliban a kisebbekre is mindig vigyáztam. Nem voltam se prefektus, meg semmi, csak úgy jött a dolog. Aztán meg a többi lánnyal ellentétben tudok harcolni. Küzdősportra járok, meg vívni, meg úszni és hasonlók. Erős vagyok, fürge és nem félek a nálam nagyobbaktól sem, pedig annak lenni nem nehéz - sorol fel egy szuszra mindent és megint megvillantja mosolyát, ami szerinte csak egy mosoly, ám valójában a belőle áradó jókedv bizonyítéka. - Van olyan dolog, ami kizáró ok lehet? Úgy értem olyasmi, ami miatt valaki nem lehet auror? - teszi fel az első kérdését, mert tényleg kezdenek eszébe jutni a listáján szereplők. Nem áll meg azonban egynél. Azonnal felteszi a következőt, még mielőtt kiröppenne a fejéből - Hátrány az, ha valaki nem a legkiválóbb tanuló, de mondjuk vannak dolgok, amihez viszont kivételes tehetsége van? - néz a férfira várakozó pillantással és amikor épp nem beszél akkor vagy pogácsát majszol vagy mosolyog. Nem akarja elmondani, hogy milyen adottsága van, mert azt tanulta erről jobb ha hallgat. De kíváncsi, hogy esetleg származhat-e belőle előnye vagy épp hátránya, hogy nem átlagos lány. A gyógyítási képessége igen ritka. Ha átad erejéből, akkor önmagát gyengíti. Bele is halhat. De nem akar emiatt lemondani az álmáról. Auror akar lenni, amióta csak megtudta, hogy azok kicsodák. Most kiderül, hogy felelegesen aggódik-e emiatt vagy sem. Bertalan majd biztosan megmondja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Na igen, ahogy tűnnek el a pogácsák, úgy látni, hogy mennyire kár volt kihagyni a reggelit. Nem mintha sajnálnám, sőt, azért nem kettő szemet tettem ide, hogy ha netán hosszúra nyúlna a beszélgetés, lehet majszolni közben. Az se baj, ha most elfogy, akkor majd okos leszek és máshogy oldom meg. Hagyom enni, nem siettetem, nem kell még itt az, hogy félrenyeljen, mert kapkod a válasszal. Én sem teszem, elveszek magam is egyet, rágcsálom, majd a kávém felét tüntetem el. Sima, egyszerű fehér bögre, nem mertem még behozni egyik kapott csecsebecsém sem, mert nem ide való. Ez munkahely, jó ide az, ami tiszta és egyszerű, nem akarok falcolni olyanokkal – nincs is amúgy – amik a legjobb valami címmel illetnek. Leteszem hát, olyan helyre, ahol nem lököm fel, ha esetleg írni kell vagy csak mutogatok és hátradőlve várom a válaszát.
- Ó – kapom fel a fejem arra, hogy nem csak úgy jön, mert „divat és menő”, hanem mert tényleg szeretné. Ráadásul, ahogy mondja, még a mugli-féle önvédelmet is ismeri. Nem mondom, hogy sok kell ide belőle, mert hát, mágusok és boszorkányok vagyunk, viszont sosem árt. Nem, mert ha mugli területen van, talán okosabb módszer tudni, hogyan fogjon meg valakit, vagy éppen védje magát, ha amaz is hasonlóan, mágiamentesen támad.
- Ez jól hangzik. Miféle küzdősport? - érdeklődöm, mert sokat ismerek, még ha csak névről is. Eléggé sportos, bár ahogy röpke pillantásom alakjára esik, látni is. No nem akkora, mint azok a réges-régi, bizonyos úszónők, akik már inkább férfiak, de azt látni, hogy nem csak vékony és törékeny, mint a lányok alapvetően. - Viszont nem árt azért, ha egy egészséges szinten van tartva a félelem. Sosem tudni, hogy valaki abból, vagy éppen akkor, amikor sarokba szorítva érzi magát, mire vetemedik. Bár az alkalmasságot nem én fogom felmérni, de ezen részében nem látok akadályt – mert ugye, nem csak ebből áll, hanem számos és sok dologból. Bűbájok, átkok, amit csak ismerni lehet, elő fog jönni. Nem hiába, nem is egyszerű teljesíteni és átmenni rajtuk, sokan, akik csak nagyzolásból vágnak bele, el is véreznek.
- Vannak persze – bólintok, ahogy helyezkedem kicsit ültömben. Gyors elhangzik a második kérdés, mialatt beállt a kis hatásszünet. Elmosolyodom, mert csak eszébe jutottak és akkor most már válaszolok, hogy újra enni kezdett.
- Nos, nézzük. Ami kizáró ok lehet, ha valakinek nem engedi az egészsége, beteges vagy épp gyenge a mágia. De még itt is lehet kivételes eset, maximum papírmunkát végez és irodán marad. De ami jobban kizárja, az az erkölcsi tisztaság, mert fontos ugyebár, hogy ne legyen semmi, ami miatt számonkérhető lenne. Illetve, ha valaki nem éri el a szinteket, követelményeket, mind a felvételnél, mind alkalmasságban. Ez lehet fizikai, szellemi is ugye. De én idevenném azt is, aki nem gondolja komolyan, csak jön, mert hű, ez menő – nem ítélem el, van, amikor szenvedéllyé vagy tényleg olyanná válik, aki teljes erőből csinálja. Azonban akadnak sokan akik… nos, inkább nem kéne erőltetni.
- A jegyeken lehet javítani, idő még van rá – nyugtatom meg, hogy ha ráfekszik, akkor biztosan jobb lesz. - Mi az a kivételes tehetség? Mert hát, ha épp a zene, akkor sajnos az, hogy elhúzzuk a sötét varázslók nótáját, nem szó szerint értendő – viszont vigyorgok, hogy igen, ez egy vicc tőlem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Annyira figyel, hogy a férfi mit mond, hogy alig pislog. Nem szeretne lemaradni semmiről. Kezében megáll a bögre és a rágás is sztrájkol. Bájosan bárdolatlan hörcsög képpel ül a széken. Issza a szavakat. Lelkesedése sugárzik és látszik rajta, hogy le sem lehet lőni, ha belekezd valamibe. Menetel előre, mint egy kis tank. - Barticut tanulok - válaszol a kérdésre, de csak azután, hogy lenyeli a falatot és széles vigyorral palástolja zavarát. Olyan érzése van, mint amikor a nevelője rajtakapta a kamrában, amint éppen a kenyér csücskét ette le lopva. Mekkora taslit kapott érte...Estig égett tőle az arca. Kilenc volt, de megfogadta egyszer minden ilyen pofonért meg fog fizetni valahogy annak a rusnya dögnek. Elsőként azzal tette, hogy elment nyári munkára egy vastelepre és amit megkeresett, abból maga fizette ki az első óráját. Ezzel tudta csak rávenni a férfit, hogy egyáltalán eleressze. Megérte. Többé nem emelt kezet rá, miután elkapta a karját és saját esernyőjével, amivel bántani akarta, küldte padlóra. Nem épp erkölcsi győzelem volt, de bevált. Vendéglátója közben ismét beszélni kezd és megadja a válaszokat első két kérdésére a listájáról. Nem buta lány, de picit most elgondolkozik. Ez is biztosan olyan "auroros" dolog lehet, hogy úgy szedik ki az emberből a dolgaikat, hogy azt hiszik ők kérdeztek. Reméli most már, hogy majd megtanítják neki ezt is, ha bekerül a Sárkányölőre. Hasznos módszer. - Nem, nem zene - kuncog a vicces szövegen és szája még mindig felfelé görbül, amikor folytatja - Igazából olyasmi, mint amikor van egy tele üveg vize az embernek, és van egy másik ember, akinek ugyanúgy van egy üvege, csak az meg majdnem üres. Az az ember, akinek sok van, át tud önteni annak az üvegébe, akinek meg csak kevés...- igyekszik széles gesztusokkal magyarázni, úgy ahogy neki is elmondták mit is csinál valójában - Neki utána félig lesz az üvege és el kell mennie újra feltölteni, de a másik embernek is lesz elég, hogy ő is elmehessen a kútra - mutatja ujjaival azt a bizonyos menést - Ezt tudom csinálni, csak én nem vizet töltök át, hanem az életerőmet, abba aki rászorul - böki ki végül szégyenlősen. Nem szeret róla beszélni. Ez olyan csodabogár dolog. Nem is régóta tudja, hogy képes rá egyáltalán. Meg amikor kiderült is olyan beteg lett, hogy csuda. Később a kedves gyógyító elmagyarázta neki, hogy ő az úgynevezett "Áldozat" képességével rendelkezik. Át tudja adni a saját erejét másoknak és meggyógyítani őket. Ezért cserébe ő lesz rosszul, attól függ mennyire, hogy milyen sokat adott át a maga energiájából. Nem tudja, hogy ismeri-e ezt a dolgot a férfi, de reméli, hogy nem nézi emiatt kákalagnak, vagy ilyesmi. Kedvesnek tűnt eddig és nem egy olyan tahófalvi töhötömnek, mint mondjuk a nevelője. Most, hogy jobban megnézi, nem is olyan idős, mint hitte. Fiatal inkább. Jó, nem annyira, mint ő, de azért akkor sem egy vénség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Reflexszerűen nyúlt a férfi a szemüvege után, és tűzte fel orrára. Sokszor mondták már neki, hogy egy varázslattal megjavítják a látását, és habár kezdetben szülei miatt nem élt a lehetőséggel, azóta nagyon is megszokta már milyen a pápaszemes élet. Pláne, hogy csak az olvasáshoz kellett neki, és nem állandóan.
Kezébe fogta az aktát, és farkasszemet nézett az új tizenévesekkel. Nem, semmiképpen nem ismerte ezt a részét az ügynek, pedig szinte minden bejövő aktát igyekszik elolvasni, hogy újabb nyomokra leljen. Valahogy mégse éri váratlanul a hír, hogy valaki eltitkolta előle az aktát. Voltak aurorok, akiknek nem az ügyek lezárása és feltárása volt az elsődleges, hanem az előrejutás. És persze ehhez rögtön csatlakozott a féltékenység is, ha valaki olyan kap egy ilyen nagy ügyet, mint Zalán.
Felsóhajtott, ahogy újra az asztalra helyezte az aktát. - Nem, ezek sajnos teljesen új esetek. Olyan, mintha egyre beljebb férkőzne az iskolába a drog. A tinédzserek meg még könnyen befolyásolhatóak - húzta el a száját a férfi, és felállt a székéből, és saját, vaskos gyűjteményét odahelyezte Bertalan elé.
- Ez minden infó, amit eddig összeszedtem. Kezdve a tündérpor vegyi mintáival és alkotóelemeivel, egészen az elméleteimig - magyarázta meg, hogy miért tűnik olyan nagynak az akta. Pedig nem volt annyi ügy, amennyiből szeretett volna táplálkozni.
- Ez pedig... - mutatott a falon lévő térképre, amelyen különböző színű rajzszegek helyezkedtek el. - ...a felbukkanások helyszínei. A sárga az egyszer használó felnőttek, a kék akik már többször is vettek a szerből és felnőttek, a pirosak pedig a diákok - komorodott el Zalán, és két újabb tűt nyomott a térképbe. A szomorú látvány tökéletesen kimutatta, hogy a szerhasználók kétharmada diák volt. - Azt sajnos nem tudjuk, hogy a diákok csak gyorsabban buknak-e le, vagy tényleg több használó van köztük, de elég elkeserítő a helyzet - vallotta be. Az sem segített, hogy húga is már az iskolába járt. Igaz, biztos volt benne, hogy Lédát egyenlőre nem fenyegeti a veszély, hogy használó lesz, de már vészesen közeledett a lázadó tinikorszak felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Edu
Kinézetem

Azt mondják, az emberen a leglátványosabb változás, ha semmi sem változik rajta igazán az, hogy hogyan vibrál az aurája. Az enyém érezhetően nem vibrál, mintha elvettek volna mindent, amiért megérte. Ez nem igaz, hiszen számos dolog, számos ok miatt örülhetek, vannak örömeim az életben, azonban, én így gyászolok, megfakultan. Nem viselek teljesen feketét, jogom se lenne hozzá, de mindig van rajtam valami, ami a gyászidőszakot jelzi, és bár nagyon jól tudok magamban szenvedni, sosem engedtem meg azt, hogy a külső szemlélők a gyengeségemet lássák. Mostanra pedig ott van Riri is, aki miatt nem szabad gyengének lennem, nem szabad elhagynom magam. Szerettem és szeretem Marcellt, talán sosem fogom nem szeretni, de akár visszatér az életünkbe, akár nem, akár csak barátként, akár nem, nekem nem szabad elmerülnöm ebbe. Az élet megy tovább, a gyász idővel könnyebb lesz, és tudom, hogy eljön a nap, amikor nem vágyom a csendbe burkolt, néma elmélkedésre. Írországban én voltam a kitartóbb, míg Elektra adta volna fel, azt hiszem, ez most megfordult. Látva Otíliát, belegondolva, hogy mit tettem Elektrával. Azóta az eset óta a pálcám a szekrényben pihen, kulcsra zárva, mert képtelen vagyok megérinteni, félek attól, hogy mire vagyok képes, hogy mit tettem majdnem. Félek magamtól.
- Szóval, nem igazán tiszta a szituáció, most akkor együtt vagytok Rebekával vagy sem?
Teszem fel a kérdést váratlanul, miközben aprót harapok a sajtosrolóba. Van étvágyam, de nem akarok habzsolni, pedig a sajtosroló, óóó igen, azt hiszem, az én lelki társam roló és a tejföl. A kapcsolatunk kiegyensúlyozott, harmonikus. Szusszanva húzom ki magam, majd fintorodok el picit, ahogy a vérvétel utáni ragtapasz húzza a bőröm. Ma különösen kegyetlenül bökték belém a tűt, így úgy érzem, hogy az éppen csak sárgába váltott lilaság most újra szétterjed majd. Miközben Edut hallgatom, leteszem a zacskót a teám mellé, és elkezdem lepiszkálni a zavaró tapaszt. Hihetetlen, hogy az embert mennyire képesek megkínozni, és hihetetlen, hogy az ember mit meg nem tesz azért, akit szíve szerint száműzne a világból, de mégis megesett rajta a szíve. Karmajavítás, mondjuk ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Vicces, hogy mindig a gyors és rövid szertartások képesek csúszni, és ezzel az egész, szépen elrendezett napirendemet felborítani. De szép volt, jó volt, és én gyorsan elpakoltam mindent, amit el kellett a kisebbik díszteremből, hogy a délutáni megbeszélésre elő tudják készíteni. Éppen csak kilépve a teremből szólnak, hogy az időpontra jött ügyfél megérkezett, és, hogy ne itt kint várakoztassák, beültették az irodámba, szóval most ott van. Sietős léptekkel indulok meg, a padlón erős visszhangot vernek határozottan koppanó sarkaim, hogy minél előbb az irodában lehessek, utálom, ha valakit meg kell várakoztatnom.
- Bocsásson meg, Petrovics úr, remélem nem várakozik régóta.
Csak egy pillantást vetek rá, és egy bocsánatkérő mosolyt küldök felé, ahogy a pezsgőspoharakat rejtő dobozt, és a rápakolt kellékeket egyensúlyozom beljebb, hogy az ablakpárkányra pakoljam. Ráér, majd elrakok mindent, ha végeztünk. Gyorsan lekapom magamról a bolerót, amit azért húztam fel, hogy eltakarjam a tűszúrások nyomait, amiket az elmúlt hetekben szereztem. Az eseményre hullámossá tettem a hajam, és az elől lévő tincseket befontam, ebbe a menyasszony kéréséra néhány kék virágot tűztek, amikről már teljesen meg is feledkeztem, szóval az ismeretlen férfi tarthat aranyosnak és éretlennek, vagy komplett idiótának is. Kiváló alapokkal indítok, mint mindig. Arról pedig, hogy a szalag még mindig keresztben van rajtam, hiszen éppen az előbb eskettem, teljesen meg is feledkezem, így azzal együtt lépek oda a férfihoz, hogy bemutatkozzak neki, elvégre eddig csak átadott üzenetekben kommunikáltunk, amiket Rudolftól kaptam, aki az egész ügyet elindította.
- Hollóvölgyi Zsófia, nagyon örvendek, és örülök, hogy végre személyesen is találkozhatunk.
Nyújtom felé a kezem, tekintetemmel a tekintetét keresve. Remélem csak, hogy nem türelmetlen, mostanában nem vagyok a toppon, már, ami a hisztéria kezelését illeti, próbálom kedves hanggal kiütni a lehetőséget, hogy eleve bunkón indítsuk az ismeretségünket. A türelmetlenség, a fáradtság, talán egy leheletnyi meggyötörtség annak, aki ismer, feltűnik, de a felületes, vagy új ismereteket nem féltem, ők nem tudnak róla semmit, nem láthatják, hogy milyen vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Különleges arcot kaptam, noha láthatatlan akartam lenni. És még érdekesebb lett a „személyem” azután, hogy megtudtam a nevemet. Csak számomra van értelme annak, hogyha már ilyen küllemmel és névvel áldott meg a bájital, akkor csodabogárnak is akarok tűnni? Rosszul játszom ezt a játékot. De felszabadító az érzés, hogy – úgymond – nem kell magamért felelősséget vállalni. Szerepet játszom. És mint jó diákszínpados gyermek teszem azt, amit a belsőm súg; Petrovics Karsa vagyok. Farkasházy Teodor és Rudolf unokatestvére, akit azért hívtak a Bagolykőbe, mert az előző házvezető-helyettes – Isten nyugosztalja – eltűnt pozíciójából. Eridonos HVH vagyok, ezért nem is kifejezetten lenne értelme annak, ha egy megsavanyodott pofát tennének be Hegedüsh helyére. Jó… most már én magam is kezdek belezavarodni. Ketten vagyok egymagam.
A minap meglátogattam az egyik túrkálót, ahol eléggé jópofa kis darabokra bukkantam. Én sosem venném fel, de Karsa igen. Ő angolosan eleganciával tróger. Ezzel a kellemes megjelenéssel sétálok be Zsófi irodájába. Szívem majd’ kiugrik a helyéről, tenyerem izzadni kezd, és ezt azzal próbálom lefojtani, hogy az egyik közeli könyvespolchoz sétálok és leveszek egy igen súlyosnak kinéző olvasmányt. Átszellemülésem egyik alapja, hogy nem a megszokott zenéket hallgatom, így jobb fülemben a fülhallgató, aminek másik szára hanyagul lóg bal vállamról. A jobb vállat pedig egy vászontáska húzza, amibe mindenféle furcsaságot belehajítottam. Tetszik nekem Karsa.
Picit van a sztoriban egy enyhe Jekyll és Hyde beütés, nem? Ajkaimat nyalva, fakókék szemeimet hunyorítva bújom a betűket, amikor hallom az ajtó nyitódását. Komolyan, várakozón tekintek a vöröshajú lányra. Tekintetemből elég sok minden nem olvasható ki; éppen azért, mert annyi minden van benne. Értelmezhetetlenné teszi a csillogást.
– Üdvözlöm Zsófia – ejtem ki a szavakat, majd egy halovány mosollyal kezére fogok. Minden annyira szürreális. Érintése nyomán bizseregni kezd kézfejemen a bőrborítás. Lassan vissza is húzom magam mellé, s másik kezemből a könyvet visszateszem a polcra. Minden mozdulatom lassú, mintha egy lajhár magasodna a törékeny testű Zsófi felé. – Nem különbben – hajtom kicsit előre a fejem, s úgy kapcsolom össze világos tekintetünket egymással. Látom, hogy fáradt. Hogy tele van a feje. Érzem a lelkét. Bár levehetném róla a súlyt. De még nem most… most még veszélyes.
– Nem vagyok jól az ügyek intézésében – köszörülöm meg torkomat. Még mindig szokatlan ez a reszelős, kissé mocskos bariton. – Miért is vagyok itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Az érzés ugyanaz, amit csak akkor érzek, amikor... nem. Valószínűleg nagyon fáradt vagyok, és talán a tűz, mely minden más ember közelében lanyhán lébecol bennem, most így próbál ébren tartani. De, ahogy kezet fogtunk, úgy lobbant fel bennem valami, és a testem gyakorlatilag mini kazánná változott megint, tényt üvöltenek süket fülekbe. Zavar, hogy éppen most, és tudom, hogy a hő a bőrömből érezhetően és talán félreérthetően sugárzik, zavartan lépek is egyet hátra, hátha el tudom kerülni azt, hogy érezze, ami velem történik. Egy biztos, ez nem vonzalom, egyetlen miliméternyi pontot se látok rajta, amiért indokolt lenne ez az egész közjáték, így biztosra veszem, hogy csak a fáradtság játszik velem.
- Igen, ezt Farkasházy úr is mondta, azonban sajnos szükségszerű a találkozás. A település szabályzata kimondja, hogy bárki, aki huzamosabb ideig a településre érkezik, regisztráció köteles, le kell adnia az iratait, bejegyeztetni a pálcáját.
Miközben beszélek, észreveszem, hogy magamon hagytam a nemzetiszín szalagot, így azt levéve teszem az ablakba, és csak utána foglalok helyet, szembe vele, az asztal másik oldalán. Mivel már intenzíven süt a nap, szeplőim is intenzívebben vannak jelen, éppen ezért egy színezett hidratálóval enyhítettem kicsit őket, de még így is látványosak, még jobban kiemelik a szemem kékjét, amivel kutatón figyelem őt. Azért valljuk be, zavar, hogy egy ismeretlen esetében olyan hatást gyakorolt az elemem, amit eddig egyetlen embernél, és köszönjük szépen, bőven elég, hogy csak nála csinál ilyet. Az is kellemetlen, és utálom, hogy elárul, és eddig elég volt, hogy azon kattogott az agyam, hogy mit fogok csinálni, ha ő előkerül, nem nagyon van kedvem ahhoz, hogy mindenki kandallója legyek.
- Elmondta, hogy idefelé jövet sajnálatos módon kirabolták, elvesztette az iratait, a születési anyakönyvi kivonatát őrző hivatal pedig nem sokkal a születése után leégett, így csak a családfájuk és az ön nyilatkozata, az ön aláírása hitelesítheti, hogy ön valós személy. Ez nem éppen egy szokásos eljárás, de mivel a rossz iratkezelés miatt nem is szokatlan, ezért muszáj meglépnünk ezeket a lépéseket. Gyakorlatilag újrakreáljuk magát, mintha csak most születne.
Felfelé fordított tenyérrel mutatok végig a papírokon, melyek ahhoz kellenek, hogy hivatalosan is jogosan mozogjon a faluba. Egy kicsit időigényes, de szükségszerű.
- Néhány kérdést fogok feltenni önnek, rengeteg helyen kell aláírnia, amit tudom, hogy az emberek nem szeretnek, de megpróbálok ehhez jó társaság lenni. Ez mind a kettőnk érdekét szolgálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Még a legöntudatosabb, legmegfontoltabb emberekkel is megeshet olykor, hogy ösztönösen, magukat is meglepve cselekednek. Hogy egyszercsak olyan helyzetben találják magukat, méghozzá saját akaratukból, amire nem is voltak felkészülve. Nem tervezték be, még csak nem is állt szándékukban, ha valaki megkérdezi őket róla. Lilla mostanában egyébként sem volt egészen önmaga, szóval mikor a műszakja végén, amit fogalma sem volt, hogy tudott végigcsinálni, ott találta magát a Balázs atya által is használt terem ajtajában, miközben kopogásra emelte kezét, belehasított a felismerés, hogy épp ilyesmit művel.
Megpillantotta a férfit, aki egyelőre őt még nem szúrta ki, és nem értette, hogy a fenébe gondolhatta, hogy ez jó ötlet. Már a múltkor sem ment, és azóta csak minden pocsékabb volt. Mármint hatványozottan. És már akkor sem értette önmagát, hogy mégis mi a francot akarhat ettől az embertől. Nem hitt Istenben, sem az egész Bibliába gondos válogatás után foglalt tündérmesében, pedig egy olyan világban élt, ahol a varázslat létezik.
Persze tudta, miről szól ez, de attól sem érezte magát jobban. Igazából semmitől sem. Még a repülés sem segített, szóval nem is értette, mit remélhet attól, hogy már megint itt van. Pocsékul érezte magát a változatosság kedvéért egyébként is. Fájt mindene, erőtlen volt, a szemei mintha ki akartak volna fordulni a helyükből. A gyomrát mintha szorongatták volna, amitől kissé meg volt görnyedve, és a nyelés is nehezére esett. Így akarna beszélgetni? Egyszerűbb lenne lefeküdni aludni.
Úgyhogy leeresztette kezét, és sarkon fordult, hogy távozzon inkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

El sem engedem tekintetemmel a másikat. Áthatóan kékszín szemeim bambán kutatják a vonásait és egy pillanatra megáll a szívem; felismerne? Á! Kezd kiújulni az üldözési mániám. Hogyan ismerhetne fel, amikor nem „én” vagyok előtte. Maximum azért néz furcsán, mert a lélektükreim ugyan most kékellnek, a viszontlátás érzése teljesen más érzetet hagyhat maga után. Mégsem vagyok nyugodt, hiszen látom a fáradtságot, a meggyötört ábrázatot, és nem tudom nem magamat okolni ezért. Noha az is meglehet, hogy csupán a munka az, ami ennyire kimeríti az én Zsófiámat. Jóságos, majdhogynem hegés mosolyra húzom ajkaimat, és bólogatni kezdek Farkasházy gondolatára. Alapvetően Hegedüsh-ként nincsen gondom az ügyek intézésével, elvégre hosszú évek óta nekem kell gondoskodni magamról. Egészen tizenöt éves korom óta. Így ezzel nem lenne probléma, de most, ebben a helyzetben mégsem tudom, hogy mik lehetnek a következő lépések. Még szerencse, hogy Bogolyfalvának van egy Hollóvölgyi Zsófija.
Ezen az édes kis gondolaton újfent elmosolyodok, de nem táncolhat ez a boldogság sokáig nevetőgödrös arcomon. Megfagyok. Nagyot nyelek, szemeim kidüllednek, pupilláim kitágulnak. Regisztráció? Rudolf, az ég szerelmére! Pont egy ilyen dolog felett siklottál el? Nincsenek irataim. Nincsen pálcám. Vagyis… van pálcám, de az Hege pálcája, vagyis az enyém, az én pálcám. Zsongani kezd a fejem, így kissé szédülten nyúlok orrnyergemhez, hogy szemeimet összeszorítva vegyek egy mély levegőt.  
– Tudja, kisasszony… az a helyzet, hogy… – és itt szerencsére Zsófi folytatja is. Tudtam én, hogy Rudolf nem hagy cserben. Kiraboltak. Hát persze. Ajkaimat amolyan „igen, sajnos ez van” módon biggyesztem és szorítom össze egyszerre. – Mintha csak most születnék – ismétlem meg a nő szavait elmerengve. Magamat megrázva foglalok végül helyet a kényelmes székben. Boldogan mosolyogva tekintek Zsófira. Olyan szívesen kinyújtanám a karom, hogy ujjaim szorításában érezhessem a finom kézfejet, de nem tehetem. Petrovics Karsa vagyok és most újra kreálunk engem. Mert létezem.
– Teljesen világos, persze – bólogatok és dőlök előre ültömben. Akár egy papó veszem az ölembe a vászonszatyrot és hajolok még közelebb a nőhöz. Szinte aurát-sértő a művelet, de önző vagyok. Érezni akarom, hogy valóban itt van. Hogy valóban itt vagyok. Veszélyes és balga húzás, de mit tehetnék? – Kezdhetjük is akár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Koncentráció, az az alapja mindennek, és én nagyon tudok koncentrálni, egészen bele is merülök a feladatba, egészen jól megy egy bizonyos pontig. Csakhogy a ponton túl, érzem, hogy elpirulok, hogy megint úrrá lesz rajtam az elemi mágia okozta "kicsapódás". Azt hittem, hogy mostanra megtanultam kezelni ezt, és, hogy senki sincs, aki zavarba tudna hozni, vagyis van, Hege, de ő most nincs itt, mert... más dolga van. Nem, nem halt meg, csak el kellett utaznia, de majd jön haza. Olyan régóta mondom magamnak ezt a mondatot, hogy már teljesen elhittem, és egészen mostanáig, eddig a pillanatig nem is volt ezzel semmi gondom. Mondjuk, kicsit, azt hiszem, szánalmasnak gondolna mindenki, aki belegondol abba, hogy hűséges vagyok valakihez, akivel sosem volt semmi túl azon, hogy menthetetlenül beleszerettem. Tényleg semmi. Nem mintha mással lett volna, hiszen, amikor a "drámai oroszlán" énem tör felszínre, akkor a nem létező szexuális életem is terítéken van. Végül is, nem én vagyok az egyetlen ember a Földön, aki meg tudja mondani, hogy hány napja nem volt együtt senkivel. Ahogy a nyolcszázhuszonöt nap sem annyira szánalmas. Vagy... na jó, talán mégis. Ezen elmélkedve, kapom magam azon, hogy tekintetemet a kék szemekbe elveszítve, ki tudja mióta, teljesen elmerülve és elpirulva létezem. Mekkora égés! Te jó Isten.
- Remélem, hogy ön előtt nem sejlett fel az az opció, innentől anyának hív, és pénzt lejmol tőlem, hogy a hamis személyién sört vehessen. Mondjuk, azt hiszem, most már mindegy. De pénzt nem kap, mert a cukorfüggő másik gyerekem már teljesen lerabolt.
Oké, lássuk be, sem a szándékos, sem a nem szándékos flörtök bajnoka nem vagyok, és leginkább azért vagyok egyedül, mert a férfitársadalom így biztonságban van egy sorscsapástól. Csak ez a pirulás, ez a felhevült mágia, a tűz, ami az ereimben tombol nem tetszik. Betöltöttem a huszonötöt, heti kétszer csapolják a manámat, képtelen vagyok használni a pálcámat, és máris kapuzárási pánikom van. Azt hiszem, délután elmegyek és veszek egy porsche-t, tűzpirosat.
- Szóval...
Felpillantok, és már megint ott van, én pedig a már múló zavaromat régi jó barátként köszöntöm. Tudom, hogy az emberek egy csoportja közvetlen, azonban mindenki, aki engem ismer tudja, hogy én tartózkodó vagyok az emberi közelséggel kapcsolatban, mégis, vannak emberek, akiket állandóan érintenem kell, mert a szeretetnyelvem az érintés. Én egy nagyon furcsán összerakott ember vagyok, és nagyon tisztelem a barátaimat mert nagyon türelmesek velem, és elviselnek. Akaratlan elmosolyodom, és az ajkaimat akaratlan megnedvesítve szusszanok egyet.
- Ne haragudjon, egy kicsit sűrű napjaim vannak.
Azért bámulsz bambán, vigyorogsz, mint egy hülye, és bocsátasz ki olyan hőmennyiséget, mintha a legkülönlegesebb ember lenne veled szemben. Csodás. A testem üvölt a ténytől, hogy kivel van dolgom, de az agyam, az teljesen blokkféket kapott, főleg attól, hogy zavarban vagyok.
- Néhány rutin kérdést teszek fel első körben. Ha az adatok megegyeznek, kérem, válaszoljon egyértelmű igennel. Ön Petrovics Karsa, Budapesten született, 1980. február 4-én. Anyai ágon unokatestvére Farkasházy Teodornak és Rudolfnak, foglalkozását tekintve, mentálhigiénés segítő szakember. Az itt tartózkodása célja, hogy segítsen feldolgozni Hege... az Eridon ház házvezető-helyettesének elvesztését. Megbizatása átmeneti, a tanév végéig szól, további foglalkoztatásáról nyáron döntenek. A rablás során a pálcáját is elveszítette?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Jobb kezemet megemelem és – ugyan már régen meg kellett volna tennem – leveszem vörös, most kissé rendezetlen hajkoronámról a khakiszín flat cap-et. Picit játszom a silt feletti varrással vékonyka, csontos ujjaimmal, és néhol meg-megpattintom körmeimmel a vonalat. Szótlan ülünk kicsit, amitől tekintetem egyre érdeklődőbben fúrom Zsófi szemeibe. Néz engem. Sőt bámul. Üldözési mánia ide vagy oda, nem hiszem el, hogy felismerne. Megérezte? Létezik ilyen? Mindig ilyen meleg volt idebent? Nem szeretnék még lebukni, mindennek el fog jönni az ideje, de ez még bőven nem az a pillanat. Regisztrált bogolyfalvi lakos szeretnék lenni erre a kis időre, amíg minden a helyére nem kerül. De most valami tényleg nincsen rendben; Zsófi kipirosodik és némán bámul engem. Ajkaim érdeklődő csücsörítéssel és szemeim pedig tágra nyílva várják a következő lépéseket, amíg a fiatal nő észbe nem kap. Így tetszem neki? Igazából… ebben a bőrben eléggé hasonlítunk egymásra, meg kell hagyni.
Halovány mosoly jelenik meg vékonyívű ajkam szegletében. Amolyan „de hiányoztál, te lány” lenne benne, ha Hege lennék, így csupán kifejezetten bájosnak találom ezt a zavart, amit valójában nem teljesen értem, hogy mi okoz. Ha jobban belegondolnék, akkor talán – hangsúlyozom talán – eljutna tudatomig, hogy mi is történik ezekben a percekben, azonban most csak inkább élvezem ezt a kedves kis flörtöt. Nem megszokott ez Zsófitól, és kissé beindul a fantázia, hiszen én most nem Hege vagyok.
– Szerencséje, hogy nem iszom alkoholt. Így nem fogom kihasználni a „hamis személyi” előnyeit – ha hozzátenném, hogy „anyuci”, akkor bizonyára vén perverznek tartana, szóval lenyelem a szót és a számomra megszokott csibészséggel dőlök hátra a székben, hogy tovább tapasztaljam ezt a rendkívül képtelen élményt. Azóta sem iszom. Megígértem neki. És ezért nem akarom annyira meghasítani az elmémet, hogy pont Karsával kezdek megint a pohár fenekére nézni. – Szóval? – hajtom előre fejem, hogy úgy tekinthessek fel mosolygó kékjeimmel a nőre. Ismét elkapja a zavar, amire még mindig mosolyogva összehúzom a szemeimet. Érdekes jelenet ez… nagyon érdekes.
– Semmi gond, teljesen megértem – az enyémek sem telnek éppen eseménytelenül. Főleg az ilyen megmozdulások miatt. Az iskolai ügyekkel mondjuk nem sokat foglalkozom. Szerencsére Rudolf szeme a pályán, és így csak látványból vagyok leginkább a házvezető helyettese. Amolyan névleges dolog ez. Legyen kit társítani az Eridonhoz, amíg Hege vissza nem tér a köztudatba. Remélem, eljön ez az idő is. Ön Petrovics Karsa. – Igen – Budapesten született, 1980. február 4-én. – Így van - Anyai ágon unokatestvére Farkasházy Teodornak és Rudolfnak. – Igen – Foglalkozását tekintve, mentálhigiénés segítő szakember. – Igen – a továbbiakban is csak bólogatva hajtogatom beleegyezésemet az előre megadott adatokra. Még jobban elkényelmesedve dőlök hátra a székben. Mindkét könyököm a szék karfáján, hosszú ujjaim hegyét összeérintem vékony ajkaim előtt. Kék szemeimet le sem veszem Zsófiáról, miközben azokat megfigyelően összehúzom. Bal lábamat által vetem a jobbon. – Sajnálatos módon, igen. A ruháimon és – a lehengerlő személyiségemen kívül, tenném hozzá hegésen, de inkább félbehagyom a mondatot, és újra kezdem. – Akarom mondani, a ruháimon kívül nem maradt nálam semmi – Merlinre…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Egy kicsit zavar, hogy nem értem magam, nem értem azt, ami bennem van, és meg kell vallanom, nagyon kényelmetlen ez a helyzet. Érzem, ahogy szó szerint tüzelek, és ég a bőr a képemen, amiért ez a kicsapódó hév forrósítja a levegőt és az arcom is pirosabbá válik tőle. Miért? Nem értem, hiszen a velem szemben ülő férfi határozottan nem az esetem, és még csak nem is vonz, mégis van benne valami, ami elragad, és amit a bennem élő tüzet egy pillanat alatt felhevíti. Ahogy a bőrünk összeért, mintha egy kis szikra kipattant volna, és lángra lobbantott volna engem. Annyira kellemetlen!
- Pedig éppen akartam egy listát adni, hogy hova érdemes belógnia vele. Szóval nem iszik alkoholt, ezt feltétlenül megjegyzem, mert van egy olyan érzésem, hogy még ma legalább egy idősebb hölgy alaposan ki fog faggatni magáról, szóval, ha van valami mocskos kis titka, amit még tudtára adna a világnak, ne tartsa magában.
Egészen biztos vagyok benne, hogy már híre ment a városban annak, hogy új férfi érkezett a településre, sőt, be is költözött a Farkasházy házba, éppen oda, ahol egészen addig azt hitték az ott lakókról, hogy egy meleg pár, amíg ki nem derült, hogy testvérek. Most, hogy itt van egy férfi, aki még csak nem is hasonlít rájuk, nem fogja azt elősegíteni, hogy ez az elmélet ne lásson újra napvilágot.
- Milyen szerencse, hogy a ruhái megmaradtak.
Próbálom ezt a lehető legkedvesebben mondani, nem is sejtve, hogy a másik fél ismer engem, és pontosan tudja, hogy az a kis orr ránc, ami akaratlanul is megjelenik, éppen azért van, eddig szent meggyőződésem volt arról, hogy szegény, ezt az összeállítást, mintegy vészmegoldás viseli, és amúgy tud öltözködni. Hát, nem. Mondjuk így mókásabb az elgondolás, hogy a két mindig nett férfi mellé beköltözik egy olyan, aki inkább néz ki jókedélyű utcai zenésznek, mint előkelőnek.
- Szeretne igényelni másik pálcát? Mivel lopás történt, jegyzőkönyvbe kell vennem, hogy milyen pálcát vesztett el, hátha megtalálják valakinél, de legalábbis annak az esélyét meg kell adni, hogy ha esetleg bűncselekményt követnek el vele, akkor ne vádolhassák meg önt.
Nem merek felnézni, miközben beszélek, arra koncentrálok, hogy a tombolást magamban megállítsam, és ne legyen kellemetlen ez az egész. Mintha kicsit, talán, igen, határozottan csökken a meleg idebent. Én nem tudom, hogy mi van velem, de nem feltétlenül vagyok lelkes. Sőt, jelen pillanatban a zavaron túl utálom a helyzetet, mert ezt az élményt, ezt az érzést Hegéhez társítottam, és nekem ez különleges volt, valami, ami csak a kettőké volt, valami, amit senki mással nem akartam megélni, mert én az érzést sem éltem meg soha, senki mással, és jelen pillanatban nem is akarom, nem is gondolok arra, hogy egy nap majd bárki mást is képes leszek úgy szeretni, ahogy őt. Sőt, soha többet nem szeretnék senkit sem szerelemmel szeretni. Érzem, hogy néz, és elég hülyén venné ki magát, ha én csak a papírokat bámulnám végig, így teljesen kiegyenesedve - eleve igen egyenes háttal ülök - érdeklődve pillantok rá.
- Van esetleg valami kérdése?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Van ideje enni, én biztosan nem sietek sehová, elég időmet szabadítottam fel, hogy mindenre maradjon, ami jelenleg a látogatását jelenti. Nem félek, mivel be tudom hozni a lemaradásom bármikor, hiszen olyan olcsó dolgokról simán lemondok, mint az alvás vagy a szabadidő. Aztán majd a testvéreim morognak – ki milyen hangnemben –, hogy még mindig stréber vagyok.
- Barticu – homlokom ráncolom egyelőre, ahogy próbálom betájolni melyikről is van szó pontosan. A munkám miatt, valamelyest átfolytam a pálca nélküli harcmódok tanulmányozására, pár alapfogást elsajátítottam, azonban többre megyek, ha mágiát használhatok, mint nem. Nem árt az ismeret, nem mindig fog kegyelmezni a helyzet arra, azonban annyira nem széles az ismereteim skálája, hogy tudjam, miről van szó. - Nem hiszem, hogy beugrik. Mit is takar ez pontosan? - abszolút csak magáról a fogalomról kérdezek, nem megyek bele abba, hogy miért, mikor, mi volt az ok. Sosem baj az, ha egy nő meg tudja védeni magát, mert valakinek mindig csinos lesz és törékenynek tűnő. Külön öröm, amikor erre cáfolnak rá és aztán… Aprót kortyolok, miközben várom a válaszát, vagy éppen a sajátom fogalmazom meg. Beszélgetős nap lesz, szerencsére a hangomnak semmi gondja, baja, így aztán nem szégyenlem szavakba önteni kíváncsiságára az információt. Nem hiszem, hogy ezekkel vagy épp bármivel el tudnám ijeszteni, hiszen ahhoz az árnyoldal kedvezőbb lenne, de ki nyitna azzal, hogy ilyen létezik. A toborzás a cél, nem az elijesztés. Bár nem ismerem, tény és való. De a viccet érti, szóval, már jól hangzik a dolog. Azonban sokkalta másabb az, amit végül felvázol. Ültömben dőlök előre akaratlanul, hiszen ritkán hallok ilyesmit, úgy általában a képességek is azok, ilyesmi azonban végképp. Ajkaim nyílnak el enyhén a hallatára, majd teszem le kezem ügyéből a bögrémet és rendezem vissza magam, amit észreveszem, hogy lassan az asztalra hasalok. Aprót köhintek és bólintok egy nagyot.
- Hú… őszintén, mindenre gondoltam, de ilyesmire sosem – vallom meg az őszintét, de semmiképp sem sértő hangnemben. Lenyűgözött a dolog, holott, ahogy hallom, veszélyes hiszen életről van szó. Akarva és akaratlanul rágom meg újra a hallottakat, talán még kicsit a hideg is kiráz.
- Ez csodálatos és valahol ijesztő is. Már meg ne sértselek – emelem fel a kezem egyből, hogy erről szó sincs. - Ezzel életet lehet menteni, miközben, ha jól értelmezem, a sajátodból veszik el. Máguscsaládba születtem, de sosem hallottam ilyesmiről – és milyen jó, hogy nekem nincs, mert akkor minden cseppet Ákosnak adtam volna, amikor lehetőség lett volna rá. Egyszerre egy hirtelen vágyott és félelmetes dolog ez. - Nem kell részletekbe mennie, de használtad már? - egyszerű igen is elég, azt már el tudom képzelni, hogyan hat rá. Aztán kapcsolok és megcsóválom a fejem, inkább magamnak.
- Ne haragudj, eltértem a lényegtől. Kérdezz bátran te is cserébe, ami csak felbukkan – eresztek mosolyt felé. Nem tudom, ez hátrány lenne-e, nem tartom annak. De valahogy azt se hiszem, hogy ezt csak úgy reklámozná.