Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák
Som, Somi
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
|
Kárási-Tóth Zsanna Ez a szarkazmus nagyon össze tud zavarni engem, én általában mindenkit komolyan veszek és annak a lehetősége fel se merül bennem, hogy az illető nem gondolja komolyan azt, amit mond. Zsanna mellett tanulok és még nem teljesen, de már kezdem felismerni szarkasztikus megjegyzéseit. A kijelentésén miszerint neki nincs szüksége hercegre meglepődöm. Azt hittem, hogy minden lány a tökéletes hercegre vár. -Én azt hittem, hogy a lányok a szőke hercegre várnak, aki felülteti őket a lovára és a naplementében ellovagolnak a palotába. -lehet, hogy túl sok mesét néztem eddigi életem során és ideje visszatérnem a földre. -Zsanna eljössz velem randizni pénteken sötétedés előtt a Csillagvizsgálóba? -már fejben meg is van a terv, hogy hogyan fog kinézni az első igazi randink. A megvalósítás kicsit macerás lesz, de olyan randira viszem el, hogy még az unokáinak is arról fog mesélni. Én is éreztem, hogy a bók kicsit sok lett, de legalább felhagyott a durcis kedvvel és újra mosolyog. Ha másért nem, már ezért megérte az a kis Csokonai átirat. A beszélgetés a gyógyító főzetek ízére és állagára terelődik. Kijelentésére csak bólogatok jelezvén, hogy egyetértek vele, valóban lehetne jobb az ízük. Zsanna a történéseket nevetéssel reagálja le. Megnyugtat a tény, hogy nem zavarja a bénázásom és nem kezd el hibáztatni, hogy miért nem sikerült a tervek szerint az első bájitalkészítésünk. -Zsanna, nem hagynám, hogy te vidd el a balhét! -majd rákenjük másokra, a Rellonosokról elhinnék, hogy ilyen káoszra képesek. Szóval nem kell aggódnia a lánynak. nem mintha a hangjában az aggódás jeleit fedezném fel. Én biztos pánikba esnék, ha valaki elkezdene faggatni a helyiségben történtekről. Távol áll tőlem, hogy bárkinek is hazudjak, de lehet, ha felmerülne a közelemben, hogy mi történhetett a szobában, muszáj lennék valamit kitalálni. Remélem, hogy senki nem fog minket gyanúsítani és ez az egész csak a mi titkunk marad. -Aranyos vagy, de majd veszek egy újat! -mosolygok a lányra. Azt nem kell tudnia, hogy felmegyek és gyászidőszakot tartok a hős könyv miatt, ezen időszak alatt csak sírok és olvasok majd. Elég, ha úgy tűnik, hogy a helyzet magaslatán állok és jól tartom magam a körülményekhez képest. Péntekre biztos sikerül majd elengednem az elveszett művet és addigra be is kell szereznem egy új példányt belőle. Véletlenül térdre borulok előtte. Azzal nem számoltam, hogy főzetünk ennyire csúszós, bár gondolhattam volna rá, hiszen nyálka van benne. Viszont sikerül kivágnom magam a kínos kis szituból és még Zsannát is megnevetettem poénommal. Örülök, hogy bolondnak tart és annak, hogy megtudtam nevettetni. Felállok a földről és az ajtóhoz megyek. -Zölden..hmm..végülis.. -mosolygok a lányra. Maximum akinek elmeséli, hogy az első randija zöld lett, az illető azt hiheti majd, hogy a természetben voltunk. -Naa, azért tartogasd bókjaidat péntekre is! -már egyre jobban kezd összeállni a csillagvizsgálós randink képe fejemben. Remélem elnyeri majd a lány tetszését. Puszijától ismét elvörösödöm, jól esik, de sikerül zavarba is hoznia vele. Ő kimegy a folyosóra én pedig követem. -Rendben! Ne feledd, mi nem is jártunk itt! -majd elindulok abba az irányba, ahova mutatott. -Szia, Zsanna! -nehogy még a végén megszóljon, hogy el se köszöntem tőle.
|
|
|
|
|
Karamakov Léna
INAKTÍV
B É K A - suttogó tiszt rendjel
RPG hsz: 55
Összes hsz: 60
|
SadieLehorzsoltam a térdemet, aminek a második nadrágom esett áldozatául a hónapban, pedig éppen egy hét telt el. Mamuska megnyakaz vagy megnyakaz? Igen. Dehát itt a jó idő! Ha nem egy fáról esek arccal a fűbe, akkor a gördeszkát hódítom tovább. Pedig mostanában egészen keveset taknyoltam, így aztán ha megtörténik az olyan is. Mint a mai.
A deszkát az ujjaim közt lógatva lépdelek a házam irányába. Elhittem. Másodjára sántikálok el egy pontosan ugyan olyan festmény előtt, amikor szkeptikusan forgolódom kicsit. Papuskám, ez a béna kastély! Arcomat felfújva puffogok egy sort magamba és azt kívánom bárcsak Andris itt lenne. Olyankor egyszerűbb: ő megy, én követem és pontosan ott lyukadunk ki ahová tartunk. Nélküle? Karézolok csak.
Éppen elgondolkozom, hogy rápattanok a deszkára még a sebes testyemmel is, amikor meghallom a halk nyikorgást. Bingó!
A lány mögül kémkedve lesek rá. Amilyen alacsony vagyok általában akkor se látnak meg, ha szembe megyek valakivel, de most ő meg sem fordul így aztán lazán lépkedek mögé. Az ajtót minimálisan lököm bentebb és lépek be.
- Miben sántikálunk? - jár körbe a tekintetem a teremben. Hű! Azonnal megtapizok egy üvegcsét. Még csak az elméletet ecseteli nekünk Farkasházy az óráin pedig itt rejtegeti a fickó az igazán izgis dolgokat. - Szerinted Farkasházy-t megviselné ha megcsapolnám a gyógynövénykészletét? - szagolok bele egy szárított növénybe. Lecsippentek egy darabot és fülem mögé vörös tincseim közé tűzöm.
|
|
|
|
|
Kósza Lili
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 62
|
Agnes
- Nagyon tetszik, egész békés, és sok jó hely van. És a kutyámnak is van végre egy nagyobb kertje. - Brúnó nagyon élvezi, hogy legalább kétszer akkora a felásható terület mint eddig volt. Ma délután megint ki kellene vinnem sétáltatni, erről jut eszembe.
Megvakargatom Pötty fejét, amit meglepően jól tűr, miközben csak pár pillanatra hagyja abba az evést. Lassan elfogy a táp a kezemből, a maradék félmaroknyinak valamiért hevesebben kezd nekiesni mint az addigi adagnak.
- Az egész jó. - Kicsit bizonytalan hangon mondom ezt, bár tényleg így gondolom.
- Te min játszol? - Lehet, hogy egyszer kérdeztem már, de most nem jut eszembe ha igen.
- Kicsit óvatosabban, légyszíves! - Szólok rá nevetve a kis tollasra, mert az utolsó pár szemért már szinte teljes erejéből csap le. Nem értem, hogy tud valaki ilyen gyorsan enni.
A válaszra és a kérdésre csak azután reagálok, hogy a bökdösés alábbhagyott, Pötty pedig kicsit lenyugodva és jóllakva felröppen a vállamra.
- Én véletlenül leborítottam pár könyvet a szekrényemről, miközben gitároztam. Eléggé megijedtem, de egy kis kutatás után kiderült, hogy mi történt. - Pontosan nem emlékszem hogyan jutottam Hubához, de arra igen, hogy mennyire idegennek tűnt a elsőre a melodimágia felvetése.
|
|
|
|
|
Sigrid Agnes Sjölander
Prefektus Rellon, Melodimágus, Negyedikes diák
kicsi Sjöli | Sig
RPG hsz: 101
Összes hsz: 130
|
 - Ó, van kutyád? Hogy hívják? Milyen fajta - szakad ki belőle hirtelen három kérdés is, ahogy belelkesül a témától. Szereti az állatokat, ha ez még nem derült volna ki abból, hogy a baglyokkal barátkozik. Most még a szeme is felcsillan, miközben áradnak belőle a kérdések, csak utólag gondolja meg, hogy vajon mennyire érezheti letámadva magát az Eridonos. Rágcsálni is kezdi a szája szélét, ahogy zavarba jön. Lassacskán úgyis megnyugszik, hiszen ez már csak így megy nála. - Hegedűn - válaszolja a kérdésre, el is mosolyodva büszkén. Bár azt nem mondja ki, de nagyon is büszke a tényre, hogy az apukájától tanult játszani rajta, hiába akarta az anyukája, hogy inkább zongorázni tanuljon. Klimpírozott is pár hétig, de aztán megkapta az első hegedűjét, onnantól pedig már egyáltalán nem érdekelte a sok billentyű. Nem, mintha ne értékelné a zongorát, de a hegedű olyan személyes, egy igazán komoly kapocs az apukájával, és ezért is jelent olyan sokat. Év elején pedig Hieronymus is az övé lett. Újfent megvakargatja a bagoly tollait, és tenyerébe szórva némi tápot, feltartja neki, hogy nyugodtan csipegessen még belőle desszertnek a főfogás után. Tekintete addig is ide-oda jár Lili és a bagoly között, hogy egyik se érezhesse úgy, nem figyel rá. Mindenkire igyekszik figyelni. - Jól emlékszem, hogy neked a gitár a fő hangszered? Huba azt mondta, hogy idővel majd sok egyebet is megtanulunk. Tudsz már egyében is játszani? Én egy kicsit zongorán, de azt még a hegedű előtt tanították igazából - ömlik ismét belőle a szó, amint már a melodimágiáról társalognak. - Ó, attól én is megijedtem volna. És hogy vagy vele? Mármint, ez olyan hülyén hangzik, de szereted? Én kicsit félek tőle, hogy rosszul hathatok vele valakire vagy nem is tudom. Ijesztő, hogy keveset tudok még róla ahhoz, hogy igazán irányítani tudjam, bár biztos, hogy senki nem született úgy, hogy mindent tudjon róla, csak na. Mi van, ha egyszer valakit bántok vele - osztja meg hirtelen minden aggodalmát a képességet illetően. - Jaj, bocsánat, nem akartam panaszkodni. Szólj rám nyugodtan, csak azt gondoltam, hogy ha valaki, hát egy másik melodimágus tanonc értheti a leginkább.
|
|
|
|
|
Kósza Lili
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 62
|
Agnes
- Igen, Brúnó és Maja. Egy nagyon pörgős vizsla, és egy kis keverék. Brúnó már jó ideje családtag, Maját pedig nem rég fogadtuk örökbe - válaszolok én is lelkesen. Mindig szeretek zenéről és állatokról beszélni, ezért kivételesen nem aggódom azon, hogy túl sokat osztok meg.
- Neked van háziállatod? - Lehet rossz szó, de ez jutott hirtelen eszembe.
Válaszára felcsillan a szemem.
- Ú, az nagyon szuper! Én is szeretnék egyszer megtanulni hegedülni, csak félek, hogy nagyon nehéz lenne. - Nagyon szeretem a sokszínűségét a hangszernek, és most, hogy kiderült hogy melodimágus vagyok, talán bátrabban állnék neki a tanulásának.
- Igen, az volt az első amin megtanultam játszani. - Az új hangszertanulásra tett megjegyzés még jobban fellelkesít, ami úgy látszik Pötty figyelmét is felkeltette és most a kis gombóc felszállt és fel-alá repdesett körülöttünk. - Honnan van ennyi energiája? - Felnevetek, majd gyorsan visszatérek Agnes kérdésére.
- Én is zongorázom, és néha énekelek is, bár nem tudom az számít-e.
- Igazából az elején nem hittem el teljesen, hogy tényleg melodimágus vagyok, de már kezdek megbarátkozni a gondolattal - rövid gondolkodás után folytatom -, most csak attól tartok, hogy nem tudom megtanulni kezelni.
- Nem hiszem, hogy akaratlanul ez előfordulhat, ha megtanulja az ember - Igyekszem nyugtató hangon beszéni és csak remélni tudom, hogy nem mondtam valami rosszat.
- Semmi gond, velem is elszalad néha velem is előfordul - mondom egy gyors mosoly kíséretében.
|
|
|
|
|
Sigrid Agnes Sjölander
Prefektus Rellon, Melodimágus, Negyedikes diák
kicsi Sjöli | Sig
RPG hsz: 101
Összes hsz: 130
|
- Ó, a vizslák olyan gyönyörűek - állapítja meg lelkesedve. Bár macskája van, nem mondható, hogy ne szeretné a kutyákat is, meg úgy igazából bármilyen állatot, legfőképpen talán a sárkányokat. Ha ez is örökölhető bármilyen szinten, akkor biztosan örökölte, hiszen tele van a családja nem csak jogászokkal, aurorokkal és művészekkel, de bőven akad magizoológus is a magyar ágon, és sárkánykutató a svéd vonalon. Ezektől a fő szakirányoktól meg igazán kevés ritka eset tér el, ami nem kötődik sehogyan sem egyik szakirányhoz sem. - Egy macskám, Amadeus, és egy futóféreg, Freya, aki tulajdonképpen egy LLG projekfeladat alanya volt - válaszolja. Noha a futóféregtől annyira nincs elragadtatva, mert sokkal több nyálkát termel, mint amivel bármit is tudna kezdeni, de azért mégiscsak sajnálja és eteti szép nagy salátalevelekkel. A kis mágikus lény a nevével ellentétben egyébként roppant lassú és többnyire csak zabál, azt viszont már-már nevetségesen kitartóan. Ha így folytatja, félő, hogy egyszer csak kipukkad. - Szerintem nem az - közli megrázva a fejét. - Nem tudok mondjuk gitározni, de hasonlónak látom azt, hogy ugyanúgy le kell fogni a húrokat, csak ezt nem pengetni kell, hanem vonó van. Vagyis... igazából pengetni is lehet, ha pizzicatót játszik az ember - magyarázza komolyan. Egészen kiskora óta tanulja mondjuk a hegedülést, de ettől még tényleg nem hiszi, hogy ne tudná bárki megtanulni, aki most kezdi, ha van hallása és a zenéhez affinitása. Márpedig melyik melodimágusnak ne lenne? - Na azt én sem tudom, bár végülis az énekhang is zene - állapítja meg röpke töprengés eredményeként. Majd megkérdezi Hubát legközelebb, ha el nem felejti, de azért még a gondolatmenet logikusnak tűnik. Ismét megvakargatja Belzebub tollait közben, aztán tenyerébe vesz egy adag tápot, hogy nyugodtan falatozhasson belőle a tollas, és bármelyik bátrabb társa is, amelyik nem fél attól, hogy Belzebub az oldalába csíp esetleg. - Csak még olyan nagyon idegen, érzem is meg nem is. Nem is tudom, hogy mondjam. Ijesztő, hogy az elején vagyok az egésznek. és nem fogom tudni holnapra irányítani az egészet, évek kérdése lesz - osztja meg az aggályait, de igyekszik nem túlságosan belemenni az egészbe, hiszen Lili mégsem a pszichológusa. - De végülis ezért van nekünk Huba meg az a tanárnéni, talán Frida, ha jól emlékszem. Te már dolgoztál mindkettejükkel?
|
|
|
|
|
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon, Színjátszós, Másodikos mestertanonc
Tűzes Főnix
RPG hsz: 128
Összes hsz: 741
|
Mesélő
Elveszett tárgyak
Végül odaérek a lélek szobához és bemegyek. Hirtelen nem tudom, mit kéne keresnem. Hiszen a szobában egyelőre semmi sincs. Ezért megnézem a cetlit.
- Egy ilyet kell keresni. - Beljebb megyek. Hirtelen olyan érzésem támad, mintha otthon lennék a szüleimnél. De igen gyorsan átvált arra, amikor a cirkuszban vagyok. Nagyon meglep. Még soha nem voltam még itt, szóval érdeklődve nézek körbe a helyiségben. Hátha meglátok valamit. Leülök az egyik kanapéra és kicsit magamba mélyedek.
- Talán egy kicsit körül kéne nézni a dolgok körül - gondolkodom. Felállok benézek a kanapék alá és mögé.
- Ez érdekes. - Egyelőre nem találok semmit ami segítene. Ezért megszemlélem a cetliket újból.
- Hol keressem? - gondolkodom hangosan hátha valami isteni dolog történik.
De semmi. Még néhányszor körbe nézek. Elkeseredetten leülök a kanapéra. És néhány percig várok hátha valami eszembe jut. De egyelőre semmi. Remélem találok valamit.
|
|
|
|
|
Szentkirályi K. Archibald
INAKTÍV
a balszerencse fia
RPG hsz: 2
Összes hsz: 3
|
Andrés
(Rellon bejárat előtt)
Úgy érzi, egészen megszokta itt a járást, ami igencsak nagy teljesítmény tőle, bár ha késésben van, nyilván mindig eltéved, hogy véletlenül se érjen be időben órára - vagy netalán tán vizsgára. Éppen ezért most, hogy semmilyen zavaró körülmény nincs kilátásban, komótosan, magabiztosan sétál a körlet bejáratához, ahol megpillant egy némiképp tétlenül pingvinező másik srácot. Nem olyan típus ő, aki keresi magának a bajt, márpedig egy várakozó ember a kérdéseivel kizárólag bajt hozhat rá, nem is kérdés.
Így történhetett meg, hogy jófejségből azt mondta: persze, beviszi a Rellon körtletbe annak ellenére, hogy navinés! És hát, mondanom sem kell, ilyenkor nem képes bejutni.
- Jó figyu, tököm se tudja mi van, eddig mindig be tudtam menni. Én ezt nem értem, hát mindent ugyanúgy csinálok - ingerülten túr hajába, mielőtt egy megadó sóhajjal ütne rá egyet a körlet bejáratára. Ha még legalább olyan lenne, mint a szfinx, hogy valami durva fejtörőt ad... de nem.
|
|
|
|
|
Andrés S. Moreno de Aranda
INAKTÍV
#literal_sunshine
RPG hsz: 115
Összes hsz: 124
|
ArchibaldElvileg a rellon előtt találkoznánk Lénával, csak még van bent valami elintézni valója, ami úgy érzem, hogy túl hosszúra nyúlik, de lehet, hogy csak a para kinézetű folyosó teszi. Én spanyol vagyok, a napra vágyom, nem egy ilyen nyirkos helyre, aminek olyan gyér a megvilágítása, hogy simán egy pók is bemászhat a számba. Nem képtelenség, amióta a béka nyelve az orromban volt, mindent el tudok képzelni. Ezt is. A legnagyobb megkönnyebbülésemre jött Archie, akitől csak azt akartam kérni, hogy menjen oda Lénához, és mondja azt neki fenyegetően, hogy "Anasztázia", de az még jobban tetszett, amit ő ajánlott, hogy bevisz a házába, és én magam mondhatom Lénának, hogy "Anasztázia". Fenyegetősen, hogy értse, halálra rámültem, lépjünk. Hát horrort se nézek, nem, hogy ez a hely. Nem embernek való.
- Nem lehet, hogy az én hibám? Mi lenne, ha arrébb mennék, és akkor már nem érezné a bejárat, hogy egy navinés áll itt. - ki tudja, lehet, hogy van egy egyéni azonosítószagunk, amit senki sem érez, csak a bejáratok, és ha mondjuk elég ideig dörgölőztél egy más házba valóhoz, akkor átveszed a szagát. A gondolatra lopva végigsandítok a fiún, de biztos vagyok benne, hogy ha bele is menne, Léna éppen akkor lépne ki az ajtón.
|
|
|
|
|
Kósza Lili
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 62
|
Agnes
- És legalább annyira energikusak - nevetek fel miközben eszembe jut, hogy itt lenne az ideje egy hosszabb túrának a kutyákkal. Biztos örülnének neki, régen mentünk messzebb a falu szélénél.
- Tényleg? - Kérdezem kíváncsian a futóféreg hallatán. - Mit eszik? Mennyire nehéz tartani? - Visszatartom a maradék kérdéseimet. Nekem eddig csak kutyáim voltak, de más háziállatok is érdekelnek. Szívesen ismernék meg új állatokat, persze csak akkor, ha Brúnóék is kijönnek vele.
- Van benne valami, engem a bundok hiánya ijeszt meg - mondom elgondolkodva. Valóban elég hasonló az elképzelés a két hangszerben, de mégis elég különbözők. Mióta az eszemet tudom tisztában vagyok vele, melyik hang hol van; a zongora és a gitár vannak olyan kedvesek, hogy ezt világosan jelzik, ellentétben a legtöbb vonóssal. Aztán ki tudja, lehet érdemes lenne egyszer kipróbálni, hátha nem olyan rémisző.
Bólogatva értek egyet a hangos magyarázatra. Érdekes kérdés, még gondolkodom rajta otthon.
- Hát nem mondom hogy tudok tanácsot adni, én is így vagyok vele. De ha elsajátítjuk az jó lesz, ebben biztos vagyok. Nekem meg nagyon új az egész. de ha látom a célt, az segít belenyugodni a helyzetbe. - Ezt valahol olvastam? Nem tudom honnan szedtem, de az biztos, hogy klisé volt.
- Aha, Frida - bólintok -, és igen, már találkoztam mindkettejükkel. Huba segített megismerni a mágia alapjait, Frida meg egy másik problémában segített - a mondat végét halkabban mondom, majd szinte suttogva teszem fel a következő kérdést. Miért? Nem tudom.
- Neked is... neked is vannak ilyen mellékhatások? - Nem tudom érti-e mire gondolok, ezért gyorsan megmagyarázom. - Én például nem bírom a csendet és Frida azt mondta, ez lehet a melodimágia miatt.
|
|
|
|
|
Mesélő
Mesélő
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
|
Nonó Ahogy a kanapéra ülsz, észreveszed, hogy a szoba falai melegbarnává váltak. Ismerős ez a szín, és hamar rájössz: pálcád is ebben a színben játszik. A halk, épphogy csak hangulatfestésként szolgáló hangerővel felcsendül egy vidám, energikus dallam is csak most tűnik fel. Egy cirkuszi zene? Kedves emlék jut eszedbe: Zoli a bohóc egy zsebkendőt keres, ami mindvégig a zsebében volt. A mutatvány alatt is hasonló zene játszott, benned pedig a nosztalgia és a nyomozás felkelti a kalandvágyat egy pillanatra.
Ahogy körbenézel, észreveszed, hogy az egyik párna alól valami fehér lóg ki. A dohányzóasztal egyik rekesze félig ki van nyitva, az asztal tetején pedig szintén látsz egy lapot. Talán valamelyik hasznos lehet?
|
|
|
|
|
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon, Színjátszós, Másodikos mestertanonc
Tűzes Főnix
RPG hsz: 128
Összes hsz: 741
|
Mesélő
A kutakodásElmerengek a cirkuszon. Nem tudom miért, de a kedvenc cirkuszi segédem jut eszembe. Sokat adtunk elő együtt a kitalált bohóccal. Aki nekem nagyon jó barátom lett. Gondolataimból egy ismerős hang húz vissza. Cirkuszi zene. Elkezdek jobbra-barra dülöngélni ezzel fel véve a zene ritmusát. És valami furcsa érzésem támad. Majd egyről a kettőre elhalkul a zene. Végre csendben tudok gondolkodni.
- Na, szóval. - Körbenézek. És hirtelen megláttok kettő kinyitott fiókot és a földön pedig egy papírt odasétálok és felveszem. Szét hajtogatom, hogy jobban szemügyre vegyem.
|
|
|
|
|
Mesélő
Mesélő
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
|
Nonó
A lapon egy vers félbeszakadt versszaka szerepel, két szón kívül viszont minden át van húzva:
Kedves öreg nagyapa
nem fogadtam meg szavad.
Halmoztam a javakat,
házamban a tárgyakat - itt a szöveg félbeszakad. A kézírás pont az, mint az olvass feliratú cetliden. Még nem találtál meg minden nyomot, de a zene egyre vidámabban cseng, a falak pedig egyre világosodnak.
|
|
|
|
|
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon, Színjátszós, Másodikos mestertanonc
Tűzes Főnix
RPG hsz: 128
Összes hsz: 741
|
MesélőA kezemben forgatom a kis cetlit. És próbálok rájönni mi lehet a megfejtés.
– Nagypapa és tárgyakat. - Gondolkodom. Lehet, hogy…
– Nagy nagypapinak kéne írni egy levelet. Lehet tud valamit a pálcámról. - Elmélkedek. Miközben gondolataimba mélyedek a szívemet melegség önti el. De nem tudom megmagyarázni micsoda. Szóval… Leülők.
– Vajon mit kéne tennem? Mert mást nem találok. - Sóhajtok egyet és még egyszer körbe pillantok. Felállok és elkezdek körbe-körbe sétálni a szobában.
|
|
|
|
|
Dragomán M. Aurél
Diák Eridon (H), Ötödikes diák
boldogsággombóc
RPG hsz: 28
Összes hsz: 40
|
 Miután nem kaptam egyetlen használható tanácsot sem Zsannától, de legalább azt megtudtam, hogy feltehetőleg menekülőre fogná bármilyen komolyabb helyzetben, arra jutottam, hogy megfelezem Andrés barátom tanácsát és a saját ötletemet, és valahol félúton kezdem. Például sütök egy adag brownie-t. Teljesen ártatlan és ártalmatlan ötlet ugye? Aztán csak azzal kezdem, hogy megköszönöm neki a segítséget a joggal. A levelet mindenképpen úgy írtam meg, hogy néhány kérdésem lenne csak, a szokásos, mert ez mégse randi. Nem úgy. Mondjuk jó lenne meghívni magunkkal majd a sütizésre a faluba, ott tényleg többen is lesznek, csak nem lesz neki sem kínos vagy nem tudom. Nem egyszerű ez, de azért bízom benne, hogy megoldom. Most mindenesetre felpakoltam a pergament, amivel már jó ideje lógok neki, kicsit abban a reményben is, hogy úgyis biztos találkozunk még, ha másért nem, hát mert azt vissza kell adnom. Mellé pedig a már említett brownie-t is becsomagoltam szépen frissen tartó dobozba, amiben még otthonról pakolt nekem anyu valamit a szünet végén, aztán az egésszel felsétáltam ide, az Északi toronynak ebbe a csendes kis zugába. Méghogy sötét terem az alagsorban... komolyan nem tudom, milyen logikát követ az a lány, de attól még én is lehet, hogy megijednék, ha berántanak vagy betuszkolnak egy ilyen helyre, hogy mindjárt én leszek az emberi áldozat valami sötét rituáléhoz vagy valami hasonló. A pletykák szerint volt itt valahol sok éve egy kínzókamra is, csak lezárták vagy felszámolták, tudja a fene. Nem szeretném kideríteni, hogy csak mendemonda-e vagy van igazság alapja. Ez a szoba viszont csendes és nyugis, és amint letelepszem az egyik sarokban türelmesen várni, megnyugtató sárgás-barnás árnyalatokat ölt, olyat, mint a karamella. Remélem, innen nem akar majd katapultálni, amint meglát. Remélem, legalább eljön.
|
|
|
|
|
Szentesi Kevin
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
|
Váratlanul érte a levél az eridonostól. Miközben olvasta, úgy érezte magát, mint aki menten elsüllyed szégyenében - nem a levél miatt, lényegében ugyanazt írta le a Aurél, mint eddig bármelyikben, hogy a segítségére szorul. Mindössze azt hagyta ki a számításból, amit Kevin nem tud elfelejteni, hogy ezen a napon kellene nekik randizniuk, amit Zsanna szervezett le. Mert tetszenek egymásnak. Hogy elhiszi-e? Továbbra sem, de nem tudja figyelmen kívül hagyni a levélben leírtakat. Segítséget kér az eridonos. Hogy mondhatna erre nemet? Választ nem írt, mert feleslegesnek tartja, inkább csak összeszedi a cuccait és elindul Norazzal a vállán.
A leírt helytől méterekre, lendületből fordul vissza. Ő erre nem képes. Nem tud úgy bemenni oda, hogy ne legyen egyértelmű: ő mégis egy randin jelent meg. De nem hagyhatja cserben a fiút. Visszaindul, az ajtó előtt áll meg. Legalább idáig eljutott, ám benyitni már nem képes.
- Szedd össze magad! - korholja magát, mintha csak Zsannát hallaná. Megszervezte neki, neki csak meg kell jelennie. Nem olyan nehéz, ha már Aurél csak azért hívta, hogy segítsen neki. Mély levegőt vesz az orrán, száján fújja ki és nyomja le a kilincset. Fejét dugja be a nyíláson, és gyíkocskája ugyanolyan kíváncsisággal fürkészi a helységet, mint ő maga.
- Aurél? - pillant körbe, és amint meglátja a fiút csillannak fel szemei és mosolyodik el. - Szia! Remélem nem késtem - lépked beljebb és foglal helyet. Észre sem veszi, de a meleg karamella színbe költözik be egy kis türkiz, a brownie illata mellé pedig valami édeskésebb... tulipán.
|
|
|
|
|
Dragomán M. Aurél
Diák Eridon (H), Ötödikes diák
boldogsággombóc
RPG hsz: 28
Összes hsz: 40
|
Nem kell sokáig egyedül üldögélnem és azon töprengeni, hogy vajon jó opciót választottam-e vagy sem. Úgy tűnik, legalább annak nem tud ellenállni, hogy segítsen, ha megteheti. Tulajdonképpen egyébként ez egy nagyon fontos tétele annak a listának, amit arról raktam össze magamnak, hogy miért is kedvelem, több más dolog mellett, és van egy olyan érzésem, hogy ez még csak bővülni fog. A szeplőire például csak azóta figyeltem fel igazán, hogy Zsanna emlegette őket, hiába voltak ott eddig is a szemem előtt. - Szia - köszönök vissza, amikor kinyílik az ajtó és meghallom a nevemet. Ez egészen jó, és annyira örülök neki, hogy tényleg itt van, hogy fülig szalad hirtelen a szám is. Még integetek is, hogy észre vegyen, mert a nevem pont úgy hangzik el, mintha nem lenne biztos benne, hogy itt vagyok, de a magam részéről könnyen biztosra mehetek, hogy észrevesz. Az egyentalárban mondjuk nem is annyira olvadok bele ebbe a karamellára emlékeztető környezetbe, de ez már csupán részletkérdés. Én se mindig veszek észre mindent, gyakran főleg akkor nem, ha az orrom előtt van az a valami. - Nem, dehogy. Meg ha késtél volna is, már nincs több órám, majd csak a diáksarokba fogok beköltözni még kicsit önkénteskedni később, ha valamelyik eridonosnak sürgős kérdése akadna, az a szokásos péntek délutáni program, de megvár - válaszolom neki egy legyintés kíséretében. Szeretem azt is csinálni amúgy, nagyon jó érzés, amikor hasznossá tudom tenni magam valahogyan. - Erről a legutóbbi rezervátumos témáról amúgy tök sok kérdésem van, de mielőtt elfelejtem, hoztam brownie-t hálám jeléül, amiért ilyen sokat segítesz ezekkel. Én sütöttem. Meg képzeld, most még a pergament se felejtettem el bepakolni - magyarázom máris, hátha attól, ha meggyőzöm arról, hogy ez nem randi, tényleg nem akar majd elmenekülni. Zsanna azért még rám is rám hozta a frászt, hogy kiszalad a világból is ettől. - Amúgy veled mizu?
|
|
|
|
|
Szentesi Kevin
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
|
Kicsit azért megkönnyebbül, hogy nem késett. Nem kalkulálta bele, mikor elindult, hogy meg fog futamodni többször is, mint az illendő lenne. Ezt Zsannának nem fogja elmondani, fél mit kapna barátnőjétől, ha megtudná. Ráadásul azt sem akarja, hogy Aurél megtudja.
- Nálatok van ilyen? Ez nagyon klassz dolog. És kedves tőled, hogy segítesz - valahogy úgy érzi, ő erre sosem lenne képes. Már csak azért sem, mert senki nem menne oda hozzá segítséget kérni, hacsak ugye, nem tanár kötelezi rá. Nézzük meg Aurél példáját - csak azért kerültek össze, mert Dr. Laines azt mondta. Másképpen Aurél észre sem vette volna, és őszintén, nem tud haragudni emiatt. Szeret szürke kisegér lenni, akit nem vesznek észre. Csak olykor. Nyugisabb.
Nem úgy, mint most a szíve, amikor az eridonos közli: sütött neki. Brownie-t. A kedvencét. Honnan tudta meg? Ó, persze, miért is gondolkodik ilyeneken? Zsanna. Ki más lehetne...? Ajkai nyílnak el, de végül mosolyba szaladnak. Őszinte és széles mosolyba.
- Köszönöm szépen. Merjem megkérdezni, honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? - süti le tekintetét. Csak arra lesz figyelmes, hogy gyíkja éles kis karmai vájnak bele a fülébe, ahogy az állat igyekszik feljebb jutni. Halkan szisszen fel és nyúl oda, de csak segít a gyíknak a hajára mászni. - Igazán nem kellett volna egyébként, mert... szóval én nem hoztam neked semmit - harap bele ajkába, tekintetét süti le.
- Minden klassz. Készülök a vizsgákra, bár kicsit úgy érzem, hogy már minden mindegy - vonja meg vállait. - Noraz alig várja, hogy hazamenjünk a szünetben, és kicsit én is. Anyáék azt mondták, elmegyünk pár napra Kisipolytölgyesre kikapcsolódni. Izgulok - vallja be gondolkodás nélkül. Szeret oda járni. Nyugodt és foglalkozhat kicsit mással, mint az iskola. - De azért páran hiányozni fognak - fűzi még hozzá, tekintetét gyorsan kapja el az eridonosról. - Zsanna például. Igen - köszörüli meg torkát.
|
|
|
|
|
Dragomán M. Aurél
Diák Eridon (H), Ötödikes diák
boldogsággombóc
RPG hsz: 28
Összes hsz: 40
|
- Áh... az van, hogy a tanévnyitós balhé után mindenkinek kötelező lett valahol önkénteskedni, de már előtte is jártam ide néha, aztán most csak bevállaltam minden pénteket. Meg az árvaházba is szoktam sütit vinni, hivatalosan ott tudtam le a kötelezőt, de ezt meg már tavaly vagy tavalyelőtt kezdtem, szóval maradt is - magyarázom, hogy ez amúgy mindig is volt, de a nagy eridonos jótékonykodás egyébként idén nagyon is kötelező volt. Megemlítem aztán a pergament is, meg a brownie-t is, és bár Zsanna csak csokis sütit mondott, a brownie az én ötletem volt, mégis gyanítani kezdi, hogy kaptam tippeket. - Nem tudtam, hogy ez a kedvenced, de amúgy Zsanna letámadott, hogy találkoznom kell veled, de olyan dolgokat mondott, hogy majdnem megnéztem láza van-e. Eredetileg bonbont akartam, viszont csak csokis sütit emlegetett. Szóval úgy döntöttem, brownie, mert azt én is szeretem, és most nem kísérleteztem semmivel, ami robban vagy lebegést idéz elő vagy bármi ilyesmi - osztom meg vele az igazságot. Nem látom értelmét, hogy esetleg megpróbáljak hazudni erről. Közben a falevél, amire már felfigyeltem a vállán, megindul a füle felé, és értetlenül pislogok, ahogy felsegíti a hajába. - Ó... akartam szólni, hogy valahonnan összeszedtél egy falevelet, de ez akkor... olyan levélsáska? - kérdezem meg még mindig azon töprengve, hogy nem csak káprázik-e a szemem, mert ilyen állatot még nem láttam. Na jó, könyvben azokat a rovarokat, amik levélnek néznek ki, úgy rejtőzködnek, azért gyanítom, hogy olyasmi lehet. - Á, de nem is azért hoztam. Sokat segítettél a joggal, szóval ez amolyan köszönöm-féleség - válaszolom. Azt még nem sikerült eldöntenem, hogy most mondjam-e azt, hogy Zsanna minden igyekezete ellenére ez nem randi, vagy legalábbis nem úgy, mert nem akarom, hogy nagy legyen a nyomás, vagy csak hagyjam és ne beszéljünk róla. Mit is mondott? Ne hagyjam elmenekülni? Nem is eszek én embert pedig, szóval talán azért mégse szalad menten messzire. Végül inkább arra kérdezek rá, hogy mi újság. Talán jobb az, ha csak beszélgetünk egyelőre, abból nem lehet gond. - De hát aztán meg jössz vissza utána, nem? Mármint feltételezem, de a kirándulás jól hangzik egyébként. Kell is néha - válaszolom, aztán meg közli, hogy Zsanna fog hiányozni. Azért remélem, nem derül ki, hogy Zsanna most is valami jó kis tréfát eszelt ki, mint amikor év elején elvetette a jelvényét, mert viccesnek találta megszívatni Benedeket. - Hát majd biztos meglátogathatod. Vagy nincsenek rácsatlakozva a hop-hálózatra? Meg azért nem is olyan nagyon hosszú az a szünet, túl lehet élni. Nekem sose sikerül kiolvasni mindent, amit betervezek, pedig mindig azt hiszem, hogy na most nagyon jól beterveztem.
|
|
|
|
|
Szentesi Kevin
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
|
Azért az, hogy Aurél sem úgy viselkedik, mint aki randin van, neki is sokkal jobban megkönnyíti azt, hogy ne akarjon elfutni. És itt nem arra gondolok, hogy sietős léptekkel távozna, hanem arra, hogy tényleg elfut. Nagy tétben megmerném fogadni, hogy minden cuccát is hátrahagyná, amit magával hozott.
Csak ámulva hallgatja, hogy az eridonos mi mindenben részt vesz. Ehhez képest ő? El van foglalva a tanulással, az írásaival, a Művészetivel és Norazzal. Minden róla szól, semmit nem tesz másokért. Lesüti tekintetét, hevesen bólogat, mert szólni nem tud Aurélhoz. Mit mondjon? Hogy mennyire klassz? Már mondta, és igazából minden remek, amit a fiú csinál.
Fejét kapja fel és nem rejti véka alá megszeppenését és zavarát. Feje olyan vörös lesz egyik pillanatról a másikra, csoda, hogy nem robban fel ott helyben. És a sütemények valahogy máris értelmüket vesztik.
- Istenem, annyira sajnálom, hogy Zsanna erre kényszerített - dörzsöli meg homlokát sietősen. - Nem kellett volna eljönnöm, mert így csak még kellemetlenebb, csak írtad, hogy segítség kell, én meg... az a legjobb, ha elmegyek - teljesen elveszve kapja fel a táskáját a földről, ahogy feláll. Mindenről elfeledkezik: hogy Noraz a fején van, hogy miről beszélgetnek. Nem jut el az agyáig semmi, amit Aurél mondd, csak néhány szó, de abból nehéz gazdálkodni. És nem is akar. Aurélnak is elmondta, hogy randi. Ő is tudta, hogy az, ahogy Kevin, mégis itt van - és ez nem ad kevesebb okot aggodalomra. Most csak eltűnne a föld színéről és vissza sem jönne mondjuk addig, amíg Aurél nem ballag el és másik országba költözik.
- Nagyon köszönöm a sütit is meg mindent, de nekem most... - sarkon fordulva indul az ajtó felé. Nem hibáztatom ezért, de úgy érzi, mintha az ajtó egyre messzebb lenne. Soha nem fog odaérni. Ez a büntetése, amiért eljött és ilyen kellemetlen helyzetet okozott az eridonosnak.
|
|
|
|
|
Dragomán M. Aurél
Diák Eridon (H), Ötödikes diák
boldogsággombóc
RPG hsz: 28
Összes hsz: 40
|
- Ne menj még. Nincs is mit sajnálni... nem is értettem, mi a gondja, mert amúgy is akartam találkozni veled, de komolyan. Neki ehhez az égvilágon semmi köze, én csak meg akartam köszönni, hogy segítesz és most még segíthetsz ezt megenni - válaszolom, amint megszeppenve bocsánatot kér és közli, hogy jobb, ha megy. Dehogy lenne jobb. Ha úgy lenne, nem írtam volna neki, hogy jöjjön el ebbe a csücskébe az iskolának meg nem sütöttem volna sütit sem. Odébb is tolom a dobozt, hogy lássa, mennyi süti van benne. Bőven jut mindkettőnknek, én meg igazán szívesen osztoznék rajta vele, főleg, hogy már azt is tudom, nagyon jól választottam, mert ez a kedvence. Aztán mégis sarkon fordul, mire hirtelen egyetlen megoldást látok - egy mozdulattal megragadom a kezét. - Kérlek... - szólalok meg, remélhetőleg nagy bociszemeket meresztve rá és nem keresztbe áll a szemem közben, mert előbbire törekszem. Mivel azonban nem látom magam, fogalmam sincs, mennyire is sikerül az az eredmény, amit elérni szeretnék. - Figyelj, én tényleg nem tudom, mit gondolt, vagy mit talált ki, de én eskü nem akartam, hogy rosszul érezd magad. Fogalmam sincs arról se, hogy mit mondott neked, és ami engem illet, ez egy nem randi, jó? Nem akarom... nem szeretném, hogy elmenekülj. Én tényleg kedvellek, de nem is sietek sehová, szóval ha esetleg tényleg kedvelsz egy kicsit is, és adnál egy esélyt... - mondom szinte egy szuszra, mielőtt kiderül, hogy tényleg tud helyből katapultálni is vagy bármi hasonló. - Amúgy arra gondoltam, hogy eljöhetnél velünk a cukrászdába... mármint úgy velünk, hogy Andrés meg Léna, meg Alvin is, azt hiszem, és még lesznek páran, de nem kényszer, csak ha szeretnéd.
|
|
|
|
|
Szentesi Kevin
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
|
Megfogja a kezét, ő pedig megtorpan. Mi mást tehetne? Tépje ki magát azon ujjak közül, amiket már képzeletben annyiszor megfogott? Amiket már annyiszor látott sütés közben, mióta tudja, hogy süt? Lepillant rá, de mindössze egyetlen pillanatig tudja nézni azokat a szemeket, inkább maga elé mered. Az a biztos. Noraz ficánkol a hajában, ami ebben a helyzetben elég vicces lehet, de még ez sem tudja foglalkoztatni.
- Én... - nagyot nyel, mert érzi, kiszáradt a torka. - Én szeretném, ha randi lenne. Szeretném, ha több is lenne - feleli halkan. - Csa-csak nem tudtam, Zsanna mit mondott, mert hajlamos többet látni dolgokba, és megijedtem - hadarja kicsit követhetetlenül a dolgokat, de végül Aurél felé fordul. - Tényleg kedvelsz? - lehuppan végül, mert nagyon kellemetlennek érzi, ahogy az eridonos fölé tornyosul a vézna testével. Kimondta, hogy kedveli. Valóban így lenne? Önmagáért kedveli? Nem viccel, nem megbántani akarja, hanem ténylegesen kedveli?
- Én-én is kedvellek. Jól hangzik az az esély - megint nyel egy hatalmasat, szemei kidüllednek, ahogy próbálja visszatartani szívét, az se fusson el, ha ő már maradt. Zavara azonban győz és cseresznye vörös fejjel pislog a másikra. A háza megirigyelné ezt a színt, pedig nem látja magát, de érzi: itt helyben gőzölög a feje, és a fülén jön ki a felesleg.
- Szívesen elmennék veled. Veletek - mosolyodik el, tekintete akad meg a még mindig fogott kezén. Lágyabb lesz a tekintete, és úgy dönt: hagyja, hogy a szíve vezérelje. Somolyogva pillant fel a másikra, ujjai rezdülnek meg a másik keze alatt. Tényleg kedveli.
|
|
|
|
|
Dragomán M. Aurél
Diák Eridon (H), Ötödikes diák
boldogsággombóc
RPG hsz: 28
Összes hsz: 40
|
- Akkor lehet randi - válaszolom neki féloldalas mosollyal az arcomon. Még nem akarok annyira nagyon a medve bőrére inni előre, hogy fülig érjen netán a szám azonnal. - És azt, hogy ronda a szemöldököm és szedessem ki, de szerintem csak markáns és marad, ahogy van - osztom meg vele most már nevetve. Bolond az a lány néha, de végülis szegről végről neki köszönhetően legalább most már okosabb vagyok. Ha nem kavar bele ebbe az egészbe, lehet, hogy még fél évig kerülgettük volna ezt, bár ki tudja. Az is lehet, hogy nem, és amúgy is eljutottunk volna ide az első adandó alkalommal. - Minél többet beszélgetek veled, annál jobban - felelem aztán a kérdésére, és nem kell nagyon győzködnöm, hogy maradjon, lehuppan végül mellém újra. Már nem kellene visszatartanom, de azért most valahogy nem akaródzik elengedni a kezét. Igaz, hogy a csuklóját kaptam el, de azért ha nem teszi szóvá vagy húzza el a kezét, szép lassan a tenyerébe csúsztatom a kezem. Zsanna tehát mégsem csak belelátott valamit az egészbe, és nem is szórakozott velem. A végén még neki is sütök valami sütit, ha nem köt bele megint a szemöldökömbe vagy egyáltalán a kinézetembe. - Akkor ne szaladj még sehová, jó? - kérdezem reménykedve. Ha igent mond, még a végén diáksarokba se megyek, egyszer túlélik nélkülem is. Nem lesz az a világvége senkinek. Azt is felvetem aztán, hogy eljöhetne velünk sütizni, azt már úgyis tudom, hogy Andrés például biztosan nem bánná. Majd el is mesélem neki is a fejleményeket első adandó alkalommal, csak épp lefoglalja kicsit a készülés a VAV-ra. Nem irigylem, meg zargatni se nagyon akarom, mert biztos nem örülne neki se ő, se a bátyja, ha nem sikerülne a vizsga. - Ennek nagyon örülök - jelentem ki, aztán ismét feltűnik a hajában az a virgonc falevél. - Vegyél sütit, és mondjuk elmesélhetnéd, hogy mi is az az izé a hajadban? Tök cuki, bár amikor először megmozdult, azt hittem, hallucinálok. Nekem két tengerimalacom van, Füles és Bolyhos, és közösek a tesóimmal, szóval ennek örömére otthon vannak év közben és apu gondoskodik róluk. De ha van kedved, egyszer bemutatom őket szívesen. Nagy arc mindkettő, és ha salátát akarnak, iszonyúan hangosan.
|
|
|
|
|
Szentesi Kevin
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
|
Kezeit dörzsöli össze zavartan arra, hogy lehet randi. Nem tudja mit mondjon vagy mit tegyen - olyan hihetetlen az egész, hogy legszívesebben megcsípné magát, hogy tudja, vajon álmodik-e. Eközben viszont olyan boldog, szavakba sem tudná önteni, ha megkérdeznék tőle. Nem tudja, hogy kerültek idáig. Abban biztos, hogy Zsanna nyakig benne van, és innentől kezdve sajnos, bármi baj is legyen, hozzá fog futni. Még ha nincs baj, akkor is. És van egy olyan érzése, hogy nem lesz baj.
- Komolyan mondod? - szinte már könyörgőn néz a másikra. Olyan szürreális az egész. Soha nem volt komolyabb kapcsolata, most pedig azzal van rá esélye, akit már régóta kísér figyelemmel. Ismét mély levegőt vesz, mielőtt elfelejti, hogy egyébként azt is kéne néha, mint pislogni, mert valahogy nagyon leköti a figyelmét a még mindig fogott keze.
- Jó - ért egyet végül. A helyén marad, még a kanapéra is feljebb csúszik, hogy bizonyosságot nyerjen a másik is: már tényleg nem fog elszaladni. Pedig lenne rá oka: éppen most közölte, hogy szívesen elmegy Aurél barátaival sütizni. Nem tudja mit gondolt, de ha őszinte akar lenni: nem is érdekli ezen a ponton. Szeretné, ha Aurél boldog lenne, és nem változna meg a véleménye róla. Valamiért kedveli, és ezt szeretné mindenáron megtartani. Ha az az ár, hogy idegenekkel kell sütiznie, akikről fogalma sincs, hogy ki, akkor megteszi.
- Óóó, Noraz? - nyúl fel és szedi le a hajáról az állatot. Így tartja Aurél elé. - Ő sima gyík. A Szalamandra-szentegyedi erdőben találtam és végül összebarátkoztunk. Ártalmatlan - utolsó szava megpecsételéseként fordítja kicsit oldalasan fejét az állat és nyalja meg szemét. Kevin mosolyog vidáman. - Szívesen megismerném őket.
|
|
|
|
|
Dragomán M. Aurél
Diák Eridon (H), Ötödikes diák
boldogsággombóc
RPG hsz: 28
Összes hsz: 40
|
Megfordul a fejemben, hogy azt mondjam, nem mondom komolyan, de van egy olyan érzésem, hogy ő komolyan venné és elmenekülne, így inkább csak bólogatok. Már miért ne gondolnám komolyan? Ha nem így lenne, nem írtam volna levelet, nem sütöttem volna sütit és nem lennék itt, arról nem is beszélve, hogy nem kaptam volna úgy utána, mintha valahol fuldokolnék és ő lenne az utolsó, aki megmenthet. Azt hiszem, most még én is fel vagyok pörögve kicsit, vagy mi ez, mert nem szoktam azért ennyit magyarázkodni, mint most mindössze pár perc alatt. Lassan a csuklóját is sikerül elengedni, és mivel nem húzza el a kezét, megfogom, és még további pár percbe telik, hogy összekulcsoljam az ujjainkat. Mondta Zsanna, hogy elmenekülhet, de abban sem hittem komolyan, aztán most inkább mindent is csigalassúsággal csinálok, mielőtt ismét felpattanna és eltűnne a szemem elől. Megnyugtató mondjuk az, hogy egyelőre még marad és mintha kényelembe is helyezné magát, úgyhogy a vállának döntöm a fejem és meghívom arra a sütizésre, amit nemrég Andrés talált ki Valentin-napra, ha jól emlékszem. Mesélek neki aztán a tengerimalacainkról is, miután ismét rákérdeztem a sétáló falevélre a hajában. - Ó, azt hittem, rovar. Érdekesen fest - állapítom meg, közben meg elé tartom a dobozt a sütivel, majd ha vett, én is beszerzek egy szeletet. - Akkor majd mondjuk... ha a szünetben lenne időd meg kedved, Budanekeresden lakunk, a szélén, szóval egész szép hely, azt is szívesen megmutatom - ajánlom fel máris lelkesen felemelve a fejem, hogy rá tudjak nézni. Kíváncsi vagyok a reakciójára. - A tesóimat ismered?
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 294
Összes hsz: 374
|
SzécsiBüntetőmunkaEllenben néhány társammal, én nem azért lettem prefektus, hogy büntessek. Persze jó szokásom volt egy időben kiszúrni másokkal, szívatni őket, ahol értem, de ezt önnön erőmből, és nem egy jelvény biztosította fennhatóságból eredően csináltam. Így unalmas, úgyhogy többnyire csak fenyegetésre használom ki a dolgot, nem élek vissza vele. Megtehetném, de nem érdekel annyira. Úgyhogy ha valaki mégis eléri, hogy büntetőmunkára ítéljem, és ezzel magamat is szopassam, annak nagyon ki kellett húznia a gyufát. És Szécsi Dominik megtette.
De annyira mazochista nem vagyok, hogy túl sokáig húzzam, így bár ő még nem tudja, valójában csak egyetlen alkalommal fogom befogni, méghozzá egy rém egyszerű takarítós melóra. De igyekeztem olyan helyszínt választani hozzá, amit nem fog egykönnyen elfelejteni.
Már a laborban várom, pálcámmal gyújtva meg a fényeket a teremben, és gyorsan felmérem, más a közelmúltban nem rakott-e rendet, de szerencsémre (vagy épp pechemre?) minden csupa por és pókháló, a földön valami furcsa színű lé fénylik, és sok fiolán, üvegcsén a felirat, mely a tartalmáról árulkodik, a szöveg továbbra is megkopott, alig-alig kivehető.
Felcsüccsenek a közepén kilyukasztott asztalra, és harisnyás lábaim lóbálva várakozok, hamar veszítve türelmemből. Lenne ám jobb dolgom is, mint egy idiótát pesztrálni, de segget nem csinálok a számból. Büntetést ígértem, és meg is kapja.
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 367
Összes hsz: 437
|
SallowSadie Sallow. Ha meghallja a nevet, gyomorgörcse támad, vagy minimum a feje fájdul meg, ha erre a lányra gondol, aki szerinte nem normális és pszichiátriai kezelésen lenne a helye. A legutóbbi alkalommal is úgy kellett elmenekülnie, mielőtt a rellonos ráaggatott volna valami olyan dolgot, amivel egy örök életre lehúzhatná a rolót ártatlanul. Pedig esze ágában se lenne hozzányúlni, ilyen még csak meg sem fordult a fejében.
Ma viszont kapott egy baglyot, hogy hol és mikor kezdődik a büntetőmunka és enyhén szólva egy figyelmeztetés is állt a levélben, hogy mi lesz a következménye annak, ha nem jelenik meg. Nagyszerű. Semmi kedve nem volt ehhez, de minél előbb le akarta tudni ezt a dolgot, hogy szabadulhasson, emiatt úgy döntött, hogy elmegy és teljesíti a rá kiszabott büntetést.
Azt mondjuk nem értette, hogy miért is kell éppen a bájital laborba másznia, de ha oda hívták, hát oda ment, viszont vitte magával a pálcáját, arra az esetre, ha netán a rellonos leányzó úgy döntene, hogy bosszúból nyakon önti őt is valami hasonló bájitallal, ami ráborult azon a folyosón.
Nem tetszett neki a hely, sötét volt, mint maga a rellon, nem szívesen lépte át a küszöböt, de mikor ez megtörtént, akkor is ott megállt, közel az ajtóhoz.
- Itt vagyok - szólt oda, ahogy meglátta a gyertya fényében az asztalon ücsörgő láblóbálót.
- Mit kéne csinálnom? - kérdi, most nem olyan barátságos, mint amilyen korábban volt, de ez érthető, hisz a lány sem volt vele jófej, pedig Dominik még csokit is vitt neki a baleset után.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 294
Összes hsz: 374
|
SzécsiBüntetőmunkaKönnyen lehet, hogy igazságtalanul durván bántam a sráccal korábban, és még majdnem olyan helyzetbe is sodortam, amiből manapság a férfiak nem könnyen másznak ki, és feltett szándékom, hogy ezen ma túllendüljünk. Nem, bocsánatot azért nem tervezek kérni tőle, mert magának köszönhette, viselkedése miatt bőven megérdemelte, hogy megszorongassam a tökeit, de senkinek sem egészséges ilyen erős ellenszenvet táplálni hosszútávon. Nekem legalábbis sokkal jobban esik nagy ívben szarni rá, mint az összes többire, aki nem érdekel.
Azonban amint betoppan, és ahogy, hamar megfeledkezem elhatározásomról, és még azon is elmerengek, hogy csak jobb lenne ezt a büntetést minden héten megismételni.
- Kezdjük azzal, hogy köszönsz - villan meg a szemem, és keresztbe teszem a lábaim, kezeim is karba fonom.
Persze egyszerűbb lenne szemet hunyni ilyen apró hülyeség felett, és máskor meg is tenném, de nehogy már neki álljon most feljebb! Ha én büntetésben lennék, elkövetnék mindent, hogy minél előbb meg akarjanak tőlem szabadulni.
- Takarítani fogsz. És nem, nem használhatod a pálcádat természetesen. Mugli módon kell - folytatom aztán, előadva a ma esti programot. Bár akár reggel is lehetne, idelent mindig este van. - A polcok tartalmát lepakolod ide, az asztalra, portalanítod, aztán az üvegeket is áttörölgeted, ha valaminek nehezen olvasható a címkéje, újraírod, aztán mehet vissza ugyanoda.
A földre pillantok, aztán az ajtó mellé támasztott felmosóvödörre, ami mellett ott figyelnek rongyok, és valami súrolópor is.
- És persze a padló is ragyogjon!
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 367
Összes hsz: 437
|
SallowEttől is megáll az esze, hogy a másiknak épp a köszönés a legnagyobb problémája. Nem is érti, hogy mit várt a leányzó a történtek után, de ha már ennyire játssza a főnökasszonyt, Domi pedig szabadulni akar minél előbb, így nem köt bele.
- Ahogy óhajtja őnagysága méltóságos asszony, csodálatos szép estét kívánok! - még meg is hajol, ahogyan azt az urak tették, de szavait azért átitatja a gúny, mert hogy nem tartja Sadie-t se őnagyságának, sem pedig méltóságosnak.
- Takarítani? Jó. - ez azért nem fog a nehezére esni, hisz odahaza is gyakran takarít, viszont amikor megtudja, hogy pálcát nem használhat, és mindezt mugli módszerrel kell véghez vinni, egy fura fintor jelenik meg az arcán. Mondjuk, még mindig jobban járt, mint hogy wc-t kellene sikálnia.
Körbepillant, felméri a terepet amiről a lány épp beszél, és rájön arra, hogy itt aztán lesz meló, a rellonos tényleg szívatni akarja. Ennyit arról, hogy ma este alszik egy jót.
- Rendben - neki is áll lepakolni először a polcokról, oda, ahová a lány kérte és már látja, hogy itt bizony rég nem takarított senki. Mindenütt por és pókháló. Nem szívesen érinti meg ezeket a dolgokat, de összeszarni se fogja magát, nem fél a pókoktól. Lát is egy szép példányt az egyik sarokban, egyelőre viszont nem foglalkozik vele. Talál egy rongyot, egy kicsit bevizezi és azzal kezdi letörölni a polcokat. Ez hosszas folyamat, ki tudja, hogy hány perc telik így el, Dominik végül azért csak kíváncsian néz a másikra.
- Helyre jöttél amúgy? - na igen, lehet hogy nem bírja a rellonost, de belé azért még szorult emberség, és mivel ő okozta a balesetet, tudni szeretné, hogy minden rendben van-e a lánnyal.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 294
Összes hsz: 374
|
SzécsiNem fogom hagyni, hogy kihozzon a sodromból, de mindenképp tudatosítanom kell benne, hogy itt nem ő az, akinek joga vagy akár csak oka van sértettnek lennie. Elvégre nekem kell ülnöm a nyakán, míg méltóztat végezni a munkával. Csak feltart, jobb dolgom is lenne ennél, nem hiányzik még a színház is hozzá.
- Jól van, elég lesz - sóhajtok frusztráltan, de aztán hozzáteszem: - Nem vagyunk úri társaságban, itt nem szükséges a rangomnak megfelelően hajbókolnod nekem, egy hellóval is beérem. - Csak félig viccelek. Azért a hellónál jobban is megerőltetheti magát.
Láthatóan nincs ínyére a munka, de ez vérminőségtől függetlenül mindenkinél így szokott lenni. Az egyik legalapvetőbb varázslattal, pillanatok alatt rendet lehet tenni, a mugli módszer viszont hosszadalmas, fárasztó és mocskos is. Ezért tökéletes büntetőmunka.
Nekiáll dolgozni, az utasítást követve, úgyhogy néhány pillanat múlva már a plafont bámulom ahelyett, hogy a kínlódását figyelném. Ültemben hátradőlök, és elfekszem az asztalon - amit előzőleg varázslattal tisztára suvickoltam, biztos, ami biztos -, és azon merengek, ha a Roxfortban maradhattam volna, most hol lennék. Mit csinálnék? Már a kviddics csapat kapitányaként a záróvizsgáimra készülnék? Itt még legalább egy évem van, hacsak nem megyek mestertanoncira, és így se tudom, mihez fogok kezdeni. Ha otthon maradok, vajon már kész tervvel állnék a felnőttlét küszöbén?
- Mi..? - zökkenek ki gondolataimból. - Ja, igen, persze. Semmi bajom.
Néhány pillanatig hallgatok, majd hozzáteszem: - Kösz.
Volt időm belátni, hogy bár száz százalékig az ő hibája volt az egész, akár ott is hagyhatott volna, de nem tette.
|
|
|
|
|
