Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Fel nem foghatom, mit keres az iskolán belül a madárház, a Roxfortban a baglyok egy külön toronyban, az iskolától kicsit távolabb pihentették szárnyaikat, de ez is biztos valami magyar szokás, hogy együtt lakunk az állatokkal. Persze biztos csak a honvágy mondatja ezeket velem, és ott kötök bele a tanodába, ahol tudok. Nem mintha ettől jobban érezném magam. Vagy bármitől is.
Azt se tudnám megmondani, hogy mit keresek itt most. Elvégre kinek akarnék írni? A szüleimnek, akik lényegében kitagadtak? Az ikertestvéreimnek, akik el se köszöntek tőlem? Vagy a barátoknak, akik egyszerűen úgy tettek, mintha sosem ismertek volna?
Azt se tudom, egyáltalán elrepülnek-e az itteni madarak Skóciáig. Valószínűleg nem ezért vannak tartva, hanem országon belüli kommunikációra. A sajátomat nem hozhattam el ide. Talán pont azért, mert nem is akarták az otthoniak, hogy megpróbáljak írni.
Ahogy beérek a békésen huhogó szárnyasok közé, egyből az egyik ablaknyíláshoz sétálok, hiszen ha valami, a kilátás, ami érdekes lehet ezen a helyen. Illetve a másik előnye, hogy nincsenek emberek, akiket most szívesen kerülnék. De mintha csak direkt rám akarna cáfolni, persze, hogy itt van egy elsősforma srác, és a madarakkal szórakozik.
Nem számít, talán nem vesz észre, meg lekötik annyira a vállára szállt baglyok, hogy nem próbál meg szóba elegyedni velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Nem tudom, minek ülök le, észre se veszem először, de utána gyorsan fel is pattanok, mert még a végén azt hiszi ez a srác, hogy arra várok, hogy leüljön mellém. Így sincs szerencsém, már ami az elkerülését illeti, mert bár csak a szemem sarkából figyelem, látom, hogy egyre közelebb totyog hozzám a baglyaival. Menőzni akar velük, vagy micsoda?
Kérdésére felé pillantok, és felvonom kissé a szemöldököm, de nem válaszolok, van valami a hangjában, ami miatt, ha eleve nem akarnám szóra se méltatni, meggyőzne róla, hogy biztosan ne tegyem.
Azt viszont már nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy az egyik madár átpattan a vállamra.
- Hess! - förmedek az állatra, de az csak félrebillenti a fejét, és úgy bámul bele az arcomba két centiről. Egészen ijesztő, és ha nem jutna eszembe az amúgy nem túl valószínű szcenárió, hogy belecsíp az arcomba, vagy ne adj isten a szemembe, akkor is elkergetném.
Egy határozott mozdulattal lesöpröm a vállamról, a bagoly pedig elröppen, tesz egy gyors kört a levegőben, és letelepedik az egyik gerendára, hogy onnan figyeljen meg. Újfent félrebillent fejjel. Szerintem nem leszünk barátok.
A srác ellenben úgy tűnik barátkozna, legalábbis bemutatkozik, miután ő is megválik baglyától, bár sokkal kedvesebben, mint ahogy én tettem. Az egyenruháját elnézve a kék házhoz tartozik. Biztosan az lesz a Hollóhát megfelelője itt. A kis tudálékosok.
- Inkább nem - felelem. Sehogy sem szeretném hívni, nem hogy Somnak, inkább elküldeném. De valami kattan a kobakomban, és mire észbekapok, megkérdezem: - Somlóinak nem szoktak hívni? Vagy Galuskának?
Szemét dolog mások nevével viccelődni, ami azt illeti, én is hallgattam eleget a "Sadie Swallow"-t, és nyilván nem a madárfajra céloztak vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Csakhamar elfog az a valószínűtlen érzés, hogy valami előre kitervelt csapdába csaltak, és az egész madaras attrakció arra ment ki, hogy a hollóháti kiakasszon. De mielőtt komolyabb összeesküvés-elméleteket szőhetnék a Court of Owlsra (a Batman képregényekben megjelenő titkos társaság) alapozva, egy kiselőadás közepén találom magam. Kétséget sem hagy a továbbiakban bennem afelől, hogy melyik házból is szabadult.
- Oh, Em, Dzsí - artikulálom szemem forgatva a betűket. A fordítóvarázs ennél többet nem tud kezdeni az "OMG" betűszóval, ami az Oh My God, vagyis a magyar "úristen" vagy "te jó Isten" kifejezések megfelelője, de talán a hangsúlyomból is kiérzi a srác a lényeget. - Te tényleg Hollóhátas vagy.. mármint az a mi..  Levitás.
Le se tagadhatná az övéit. Tudálékos, és lesi az alkalmat, hogy kioktasson másokat. Lehet van is nála egy könyv épp a baglyokról, és azt olvasgatta idáig, és alig várta, hogy valakit ideegyen a fene.
- Nem olvastam sehol, ti vagytok beleragadva arccal a könyvekbe, mi alapból vagyunk ennyire intelligensek - felelem aprót rántva vállamon, és részemről ennyiben le is tudnám az egész társalgást, mert őszintén, semmi élvezet nincs a kisebbek bántásában. Legalábbis már nincs.
Csakhogy Galuska nem akarja ennyiben hagyni a dolgot, és talán tényleg van némi sütnivalója, mert a lényegre tapint, amit persze a világért se ismernék be még magamnak sem, nemhogy neki.
- Ugye most nem várod el komolyan, hogy elmeséljem az életemet, miután egy perce se, hogy találkoztunk? - kérdezem megütközve, és olyan arcot vágok, mint akihez hozzávágtak egy trágyagránátot. - Az egyedüli dolog, ami ellen jelenleg küzdök, az ez a beszélgetés, oké?
Mondjuk, akár fel is állhatnék, és faképnél hagyhatnám, de nehogymár nekem kelljen odébbállnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

A fene se érti, mi baja ennek a srácnak, miért épp engem kell csesztetnie, de egyre jobban felhúz. Persze nincs itt más rajtunk kívül, így aztán a miért épp én kérdés különösebb nehézség nélkül is megválaszolható, de azt továbbra is rejtély övezi, hogy miért van erre egyáltalán bármi igénye is.
- De, igen, a Roxfortnak, tudod, csak kábé a leghíresebb varázslóképző a világon - vágok pofát kérdésére, és örömtelenül elnevetem magam. - Elég ciki kék létedre ezt nem tudni. Ja és igen, a Hollóhát a Levita megfelelője, a kék színből levágható.
Nem tudom mondjuk, hogy szándékosan lettek-e ugyanazok a színek, és nagyjából hasonló erények átemelve, vagy teljesen véletlenül alakult pont így, mindenesetre van más mágusiskola is, ahol több, különböző ház van, és az Ilvermornyban például épp a Roxfortot vették alapul, mikor négy házat hoztak létre. Csak ott mondjuk más színek dominálnak, azt hiszem. Tudja fene, én ugye nem olvastam utána.
- Mégis mi köze az intellektusnak ártatlan lények bántalmazásához? Nem tudtad, hogy a legveszedelmesebb gyilkosok, diktátorok és hasonlók többnyire nagyon is intelligensek? - Akaratlanul is elnézek az elhessegetett bagoly irányába. - Egyébként sincs semmi baja, nézd! Nem bántottam, csak... arrébb helyeztem.
Megint odatéved a tekintetem, és igen, ismét meggyőződöm róla, hogy kutya baja sincs a madárkának.
Hamar megfeledkezem aztán a bagolyról, mert frusztráltságomat csak tovább tetézi, úgy járatja ez a srác a száját, mintha kötelező lenne. Hiába is próbálnék közbevágni, hogy nem, egyáltalán nem érdekel az ajánlata, és nem, nem akarom őt megismerni, azt meg végképp nem akarom, hogy ő megismerjen engem.
- Befejezted..? - kérdezem indulatosan csattanó hangon. Kicsit mintha kívülről hallanám saját hangom, mintha nem is az enyém lenne. Olyan gondolatok kavarognak a fejemben, amik mintha nem is odavalóak lennének. - Egyáltalán semmit nem találtál el, vagy amit mégis, az olyan nyilvánvaló, hogy egy troll is könnyedén megtippelné. És nem, az utolsó nincs köztük!
A sok zavaros, felkavaró gondolattördék közt, mely tornádóként tombol fejemben, valahogy felszínre bukik, amolyan figyelmeztetésként egy, és elsötétül a tekintetem.
- Provokálni próbálsz? Azt akarod, hogy megátkozzalak?
Tán csak nem olyan beképzelt, hogy azt gondolja, volna esélye. Én öt éve tanulom a mágiát. De mégis minden idegszálam ellenkezik az ellen, hogy pálcát fogjak a levitásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Adja itt nekem a lazát, persze, tudta, de ha tényleg tudta volna, nem csak azután szemtelenkedne velem, hogy felvilágosítottam a Roxfortot illetően. Próbálhatja a jelentőségét elbagatellizálni, de nagyon kétlem, hogy lenne a mágusvilágnak olyan szeglete, ahol ne ismernék a több, mint ezer éves iskolát. Vagy lehet mégis? Kicsit elbizonytalanít túltolt magabiztosságával.
- Vajon miben..? - csóválom meg a fejem, és inkább lenyelem a sértéseket, amik eszembe jutnak. Abban igaza van, hogy tényleg szívesebben lennék Nagy-Britanniában, de nincs kellő ismeretem még a Bagolykőről, hogy összehasonlíthassam őket, és esetleg kiemeljem, miben marad el az angol varázslóképzőtől.
Értetlenül bámulok Galuskára és a baglyára. Egyáltalán nem tűnik vele ellenségesnek a madár, még azután se, hogy én elhessegettem, de aztán leesik, mire próbál utalgatni.
- Valószínűleg azért, mert már épp elég pofont kapott az élettől, és pont nem egy tudálékos locsifecsire van szüksége, aki olyasmire próbálja rávenni, ami egyáltalán nincs ínyére - magyarázom el neki lassan, mindenféle indulatot vagy megvető csengést mellőzve hangomból. Tényleg nem szeretném, ha felbosszantana.
Pedig mintha mindent elkövetne érte, de aztán figyelmeztetésemre gyorsan védekezni kezd, és arról győzködni, milyen tök jó fej, de sokkal inkább tűnik tökfejnek.
- Ha elárulom a nevem, békén hagysz? Vagy ragaszkodsz ehhez az interjúhoz? Tudod mit, válassz, a nevem érdekel, vagy hogy milyen különbséget találtam két ősrégi kastély között? Az egyik dohosabb, mint a másik, tudni szeretnéd, melyik? - nevetem el magam, és megcsóválom a fejem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Horkantok egy gúnyosat szavaira, de egy pillanatra azért majdnem elgondolkodtatott, hogy ő lenne az egyetlen, aki hátsó szándék nélkül közelít. Nagyon megtépázódott az önbizalmam, magabiztosságom valahol a Rellon körlet alatt nyugszik párszáz méterrel, vagy ahogy az itteniek mondják, a béka segge alatt. De azért ne vicceljünk már. Biztosan találnék én egy csomó barátot, ha akarnék. HA akarnék.
Nyelvem hegyén van a válasz, de aztán mégse mondom ki, megelégszem a horkantással, talán az is elég lesz neki, és nem firtatja tovább a témát. És ha a nevemmel is beéri, talán túl is lehetünk ezen az egész felesleges beszélgetésen.
- Sadie - árulom el, és egy pillanattal később eszembe jut, hogy igazából mondhattam volna valami kamunevet is, nem mintha számítana.
- Aha - bólintok egyet filozofikus kis gondolataira. - Mondd csak, ha látsz valakit egymaga bemenni mondjuk a vécére, ugye nem tartasz vele, hogy véletlenül se legyen addig se egyedül? És amúgy egyik embertől a másikig ugrálsz, vagy azért egy-egy percre te is szoktál magad lenni? Véletlenül se fogjon el a magány!
Jó, tudom, egy paraszt vagyok. De senki se kényszerítette, hogy hozzám szóljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Látszik rajta, hogy nem a "köszönöm" volt az első, ami átfutott az agyán válasz gyanánt, de mindkettőnk szerencséjére ennyiben marad a dolog, már ami a nevemet, és a további kérdéseket illeti. De azért bosszant, hogy nem ismerem meg a valódi gondolatát. Pedig aztán mit érdekel az engem? Nem is érdekel! Vagy mégis? Nem! Nem? Mindegy.
De tényleg mindegy, hiszen sikerül jó alaposan megsértenem, szarkasztikus válaszára csak összeszűkül a szemem kissé és ajkaimat is összepréselem. Valahol mulattat, de közben a bűntudat halovány érzése is megkörnyékez, amíg gyorsan el nem hessegetem. Úgyse szól hozzám többet, nekem sincs dolgom vele, mit foglalkoztasson a lelki világa? Elég nekem a magaméval törődni, és most kicsit az is nyomorultabb lett. Ahelyett, hogy jobban érezném magam, hogy undok voltam valakivel, hát persze, hogy csak rosszabb lett. Aztán lehet ő már öt perc múlva nem is emlékszik rám. Szóval jó lesz nekem is hamar kiverni a fejemből ezt az egészet.
Azért még egy értetlen pofavágás a végére belefér, hiszen egyáltalán nem tudom, hol keressem, ha netán mégis épp az ő barátsága lenne az egyetlen dolog, ami hiányzik az életemből.
- Fogalmam sincs, sziaaa! - intek felé egyet alig túljátszott kedvességgel, és megint csak magamat tudom szidni gondolatban, hogy ugyan erre már mi szükség volt így a végére..?
Gondolataimba temetkezve visszafordítom tekintetem a baglyokra, és nyelvet öltök arra az egyedre, amelyiket a srác az előbb dédelgette. Jó nekem egyedül is, győzködöm magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Szóval eltévedtem, nagy ügy. A Roxfortban hozzászoktam már, hogy a sok egyforma, gyakran helyét változtató, esetenként máshova vezető lépcső, vagy az el-eltünedező ajtó miatt nem árt időnként előbb elindulni, hogy biztosan odaérjek, ahova tartok. Már épp hozzá is szoktam, és kezdtem kiismerni a kastélyt, aztán jöhettem el onnan egy másikba, ami lehet, hogy kisebb, de talán csak első ránézésre. A varázsvilágban elég könnyű a méretekkel csalni, simán lehet valami nagyobb belülről, mint kívülről.
Most nem idegeskedtem a késés miatt, mert csupán a Rellon házba vezető bejáratot kerestem, de attól még kezdtem kissé bosszús lenni, amiért nem találom. Pedig aztán néhányszor már jártam ott, elvégre minden nap végén ott hajtom álomra a fejem elvileg. Kivéve, mikor mégse, de azért többnyire.
Elnézhettem egy fordulót, másik átjárón jöhettem keresztül, vagy valami mágikus oka lehetett, amiért eltévedtem. Remélem az utolsó, mert akkor nem az én hibám lenne, és okolhatnék mást. De a lényegen nem változtat, nem tudom, hol vagyok jelenleg. És a tetejébe nem futottam bele egyelőre egyik háztársamba se, hogy látszólag úgy, mintha én is tudnám, merre tartok, követhessem a klubhelyiségig.
Aztán észreveszek egy ismerős ajtót (persze, hisz csak vagy tucat ugyanilyen van ezen a szinten...) ami egy sötét kis zug rejtekében áll. Talán ha megismerem a termet, ami mögötte van, az segít..? Nincs jobb ötletem, minthogy kiderítem, szóval odaszökkenek, és némi erőlködés árán betolom a nehéz faszerkezetet. Odabent egy pillanattal később fellobbannak a fáklyák, és súlyos, megrakott polcok, szekrények kúsznak elő a falakból. Mindenféle színes fiola, gyanús tartalmú üveg, edény és felcímkézett fém- és fadoboz sorakozik rajtuk és bennük, a kör alapú terem közepén pedig lyukas asztal. Nem kétséges, hogy egy bájitalfőző rejteke. Mit kereshet ez így itt, ahol bárki hozzáfér? - teszem fel magamban a kérdést, de igazából cseppet sem méltatlankodva, inkább ámulva.
Beljebb lépek, az ajtót félig nyitva hagyom, és elindulok a falon sorakozó üvegcséket nézegetve, egyet-egyet levéve és megszaglászva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Ellenben néhány társammal, én nem azért lettem prefektus, hogy büntessek. Persze jó szokásom volt egy időben kiszúrni másokkal, szívatni őket, ahol értem, de ezt önnön erőmből, és nem egy jelvény biztosította fennhatóságból eredően csináltam. Így unalmas, úgyhogy többnyire csak fenyegetésre használom ki a dolgot, nem élek vissza vele. Megtehetném, de nem érdekel annyira. Úgyhogy ha valaki mégis eléri, hogy büntetőmunkára ítéljem, és ezzel magamat is szopassam, annak nagyon ki kellett húznia a gyufát. És Szécsi Dominik megtette.
De annyira mazochista nem vagyok, hogy túl sokáig húzzam, így bár ő még nem tudja, valójában csak egyetlen alkalommal fogom befogni, méghozzá egy rém egyszerű takarítós melóra. De igyekeztem olyan helyszínt választani hozzá, amit nem fog egykönnyen elfelejteni.
Már a laborban várom, pálcámmal gyújtva meg a fényeket a teremben, és gyorsan felmérem, más a közelmúltban nem rakott-e rendet, de szerencsémre (vagy épp pechemre?) minden csupa por és pókháló, a földön valami furcsa színű lé fénylik, és sok fiolán, üvegcsén a felirat, mely a tartalmáról árulkodik, a szöveg továbbra is megkopott, alig-alig kivehető.
Felcsüccsenek a közepén kilyukasztott asztalra, és harisnyás lábaim lóbálva várakozok, hamar veszítve türelmemből. Lenne ám jobb dolgom is, mint egy idiótát pesztrálni, de segget nem csinálok a számból. Büntetést ígértem, és meg is kapja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Könnyen lehet, hogy igazságtalanul durván bántam a sráccal korábban, és még majdnem olyan helyzetbe is sodortam, amiből manapság a férfiak nem könnyen másznak ki, és feltett szándékom, hogy ezen ma túllendüljünk. Nem, bocsánatot azért nem tervezek kérni tőle, mert magának köszönhette, viselkedése miatt bőven megérdemelte, hogy megszorongassam a tökeit, de senkinek sem egészséges ilyen erős ellenszenvet táplálni hosszútávon. Nekem legalábbis sokkal jobban esik nagy ívben szarni rá, mint az összes többire, aki nem érdekel.
Azonban amint betoppan, és ahogy, hamar megfeledkezem elhatározásomról, és még azon is elmerengek, hogy csak jobb lenne ezt a büntetést minden héten megismételni.
- Kezdjük azzal, hogy köszönsz - villan meg a szemem, és keresztbe teszem a lábaim, kezeim is karba fonom.
Persze egyszerűbb lenne szemet hunyni ilyen apró hülyeség felett, és máskor meg is tenném, de nehogy már neki álljon most feljebb! Ha én büntetésben lennék, elkövetnék mindent, hogy minél előbb meg akarjanak tőlem szabadulni.
- Takarítani fogsz. És nem, nem használhatod a pálcádat természetesen. Mugli módon kell - folytatom aztán, előadva a ma esti programot. Bár akár reggel is lehetne, idelent mindig este van. - A polcok tartalmát lepakolod ide, az asztalra, portalanítod, aztán az üvegeket is áttörölgeted, ha valaminek nehezen olvasható a címkéje, újraírod, aztán mehet vissza ugyanoda.
A földre pillantok, aztán az ajtó mellé támasztott felmosóvödörre, ami mellett ott figyelnek rongyok, és valami súrolópor is.
- És persze a padló is ragyogjon!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Nem fogom hagyni, hogy kihozzon a sodromból, de mindenképp tudatosítanom kell benne, hogy itt nem ő az, akinek joga vagy akár csak oka van sértettnek lennie. Elvégre nekem kell ülnöm a nyakán, míg méltóztat végezni a munkával. Csak feltart, jobb dolgom is lenne ennél, nem hiányzik még a színház is hozzá.
- Jól van, elég lesz - sóhajtok frusztráltan, de aztán hozzáteszem: - Nem vagyunk úri társaságban, itt nem szükséges a rangomnak megfelelően hajbókolnod nekem, egy hellóval is beérem. - Csak félig viccelek. Azért a hellónál jobban is megerőltetheti magát.
Láthatóan nincs ínyére a munka, de ez vérminőségtől függetlenül mindenkinél így szokott lenni. Az egyik legalapvetőbb varázslattal, pillanatok alatt rendet lehet tenni, a mugli módszer viszont hosszadalmas, fárasztó és mocskos is. Ezért tökéletes büntetőmunka.
Nekiáll dolgozni, az utasítást követve, úgyhogy néhány pillanat múlva már a plafont bámulom ahelyett, hogy a kínlódását figyelném. Ültemben hátradőlök, és elfekszem az asztalon - amit előzőleg varázslattal tisztára suvickoltam, biztos, ami biztos -, és azon merengek, ha a Roxfortban maradhattam volna, most hol lennék. Mit csinálnék? Már a kviddics csapat kapitányaként a záróvizsgáimra készülnék? Itt még legalább egy évem van, hacsak nem megyek mestertanoncira, és így se tudom, mihez fogok kezdeni. Ha otthon maradok, vajon már kész tervvel állnék a felnőttlét küszöbén?
- Mi..? - zökkenek ki gondolataimból. - Ja, igen, persze. Semmi bajom.
Néhány pillanatig hallgatok, majd hozzáteszem: - Kösz.
Volt időm belátni, hogy bár száz százalékig az ő hibája volt az egész, akár ott is hagyhatott volna, de nem tette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Hozhattam volna valami könyvet olvasni, de ez volt az első eset, hogy valakit megbüntetek, szóval nem mondanám, hogy felkészültem. Egyébként abban is biztos vagyok, hogy nem fogok rendszert csinálni belőle, hacsak ez a balfasz nem ragaszkodik hozzá a viselkedésével.
Meg voltam győződve róla, hogy rövid úton átkozódásba kezdünk, és a végén még direkt is megpróbál megátkozni majd, de szerencsére, és megdöbbenésemre mutat némi hajlandóságot a normális viselkedés irányában, és szót fogad, takarít szépen, ahogy azt utasításba adtam neki.
Csakhogy nem bírja ki, hogy ne hozza a formáját, és a kezdeti ellenségeskedés után ismét a jópofi oldalával rukkol elő, a hogylétemről érdeklődik, és miután szűkszavúan válaszolok neki, tovább járatja a száját. Nincs valami kapcsoló ezen a gyereken!?
Felülök, és lábaim átpakolászva felé fordulok, megkapaszkodva az asztal szélében dőlök kissé előre.
- Ha a feszülséget akarod levezetni, menj ki a kviddics pályára, mikor nincs ott senki más, és pofozgass gurkókat. Más lehetőség híján folyton téged fognak célba venni, és kifulladásig ütheted őket. Vagy amíg ők nem ütnek ki, az is megold egy-két problémát. - Az enyémet biztosan megoldaná, nem kéne itt gyermekmegőrzőset játszani.
- Egyfajta bomlasztó folyadék. Elvileg a főzet az utolsó dolgot, amit hozzáadsz, úgymond kiválasztja, és onnantól kezdve kizárólag azt, de semmi mást, teljesen szétbomlasztja, feloldja.
Csakhogy nem került még hozzá ez a bizonyos utolsó hozzávaló, hacsak a belé csapódó átok nem számít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Vajon tényleg tanácsnak vélte a szavaim, és komolyan vette őket? Csak mert félig-meddig beszólás próbált lenni részemről, aztán lehet ő meg másként értette. De lehet ő is gúnyolódott, csak elfelejtette érzékeltetni. Mindenesetre ha valóban gurkókon töri a fejét, vagy inkább gurkókkal kívánja betörni, Merlin ments, hogy visszatartsam tőle.
Sokatmondóan bólogatok.
- Adott volna, ha a főzet elkészül. - Meg ha nem lenne éppen kirúgva, de az másodlagos, mindegy kitől nem kapok pontot a megsemmisült bájitalomra.
Mintha csak a fejébe látnék, kissé aggódva figyelem, nem-e ejt el valamit a nagy tisztogatásban, de egyelőre nem bizonyul ügyetlen kezűnek. Aztán kérdéséig el is mélázok, mennyire lenne macerás újra megpróbálkoznom a cuccal, végül is a legtöbb hozzávaló már itt is épp előttem van karnyújtásnyira. Inkább a ráfordított idő, és a körülmények, amiket teremteni kell hozzá, veszik el a kedvem tőle.
Felhorkantok szavaira, de nem mozdulok, kerüljön csak ki.
- Ahhoz tudnod kéne, hol dörgölj - jegyzem meg szórakozottan. - De koncentrálj inkább a pókhálókra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Egész gyorsan halad a srác, mint akinek komoly gyakorlata van a mugli-féle takarításban, ami vagy otthonról hozott tudás, vagy, amit szintén nem tudok kizárni, hogy kurva sokat büntetik ezzel a barmát. Nekem tudom, hogy megalázó lenne, és rendkívül kellemetlen, sokáig is tartana, de Szécsi mintha még élvezné is. Lehet nem megfelelő büntetést eszeltem ki neki? Mégiscsak a vécé pucolás mellett kellet volna döntenem.
Nekem is jön, pedig lenne helye kikerülni, és már önmagában ezért lekevernék neki egyet, hát még a beszólásért, amit először nem is értek, csak azért veszem magamra, mert nevet valamin.
- Ha jobb szeretnél, kezdhetsz odalent is - bökök fejemmel a padló irányába. - Úgyis szeretnélek térden csúszva látni, és ha már ott vagy, takarítsd fel azt a trutyit is.
Mesterkélten elmosolyodok, enyhe kifejezés, hogy vicces vagyok, egyenesen fergeteges. A rajzolgatással ráér még, amúgy sem biztos, hogy jó ötlet rábízni, még a végén valami hülyeséget ír fel egy-egy címkére, a téves megnevezés rosszabb, mintha nem tudja az ember, mi van benne, mert úgy dönthet úgy, hogy nem használja fel inkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

A haladási irányban nem fogok vitába szállni vele, csak lehetőséget kínáltam, hogy a lényegre térjen, de ha inkább szöszmötöl még fent előbb, úgy is jó. Csak kíméljen meg a hülyeségeitől, de persze pont ebben nem lehet számítani rá.
- Mi nem áll jól? - nézek rá értetlenül, és meglepettségem csak tovább nő, mikor felül mellém az asztalra, mint aki jól végezte dolgát, pedig aztán leporolt két polcot, és áttörölt pár fiolát.
- Ha ennyitől elfáradtál, komoly teljesítménybeli problémáid lehetnek - szúrom oda, és csak egy újabb ingerült sóhajjal nyugtázom barátkozási szándékát.
Komolyan? A büntetőmunka kellős közepén akarja megvitatni, mik leszünk, ha nagyok leszünk? Mióta annak idején az a levitás srác megkérdezte, továbbra is csak annyit tudnék erre mondani, hogy laktóz a joghurtban.
- Jelenleg az a célom a suliban, hogy letudjam veled ezt a nyomorult büntetőmunkát. Neked hol járnak a gondolataid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Megint horkantok egyet, még a szemem is megforgatom. Egyáltalán nem értem, mit foglalkozik velem, mit érdekli, hogy milyen vagyok. Csak tudjuk le ezt a hülyeséget, aztán mehet mindenki a dolgára.
De csak köti az ebet a karóhoz, nem nyugszik, míg ki nem hoz a sodromból, és az se segít, hogy közben a keze se jár. Csak a szája, de azt meg beszédre használja, ami a legkevésbé sem mozdítja előre a dolgokat, hacsak nem az a terve, hogy megelégeljem a társaságát, és itt hagyjam a fenébe. Nekem legalább közel van a klubhelyiség, ő még mászhat fel az Eridon toronyba. Ha valami, ez vigasztal kicsit.
- Nem akarom, hogy mindenki utáljon - sóhajtok végül hosszas okfejtése végeztével. - Azt szeretném, ha békén hagynának. De ha úgy könnyebb, utálhatsz is, leszarom.
Megdörgölöm a szemem, és mivel zavar, hogy ott ül mellettem, és egyelőre nem adja jelét, hogy folytatni kívánja a takarítást, ismét hátradőlök az asztalon.
- Ha kipihented magad, a túloldalt is van még pár polc, meg egy üveges szekrény is - mondom gépies hangon.
Vajon tényleg mindenki utál, ahogy arra utalt? És ha igen, az mit számít?
- Leszarom - morgom csak úgy magam elé halkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Tudom, hogy büntetőmunkán vagyunk, de úgy volt, hogy a srác az, aki bűnhődik, nem én. Nekem nincs szükségem arra, hogy a lelkemre beszéljenek, és megpróbáljanak "helyretenni". Mivel nyilván ebben a hitben él, hogy velem van gond, amit meg kell oldani, meg kell javítani, ahol elbaszódtam.
- Te tényleg nem érzékeled, hogy a viselkedésem egy reakció a tiédre? - ülök föl most már kissé idegesebben.
Ismét munkába állt, felhagyva a naplopással, de közben nem tesz lakatot a szájára, és még bölcselkedni is megpróbál nekem. Nem vagyok rá vevő, nagyon nem.
Megkerülöm az asztal, és háttal nekitámaszkodva állok meg. Megpróbálom kavargó indulataimat parkolópályára helyezni, míg megértetem Szécsivel a dolgot.
- Ha nem adok semmit, nincs is mit visszakapni.
Persze tudom, nem minden esetben van így. Sokszor egész egyszerűen csak beleállok abba, aki valamit nem úgy csinál, ahogy szerintem kéne. Mondjuk a sárvérűek, nekik abba kéne hagyniuk a létezést, de persze tudom, túl nagy elvárás ez tőlem.
Egyébként sem vagyok meggyőződve róla, hogy bármivel is jobb lenne nélkülük. Csak úgy tanultam otthon, hogy kevesebbek, és akik nem számítanak, minek vannak egyáltalán?
Csakhogy amikor kint találom magam az eszméket adó környezetből, és úgy tekintenek onnan rám, mintha én magam sem léteznék a szemükben, akkor tulajdonképpen kit és miért is gyűlölök?
- Ne akarj segíteni rajtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

A kezembe temetem néhány pillanatra az arcomat, majd megrázom a fejem. Nem, egyáltalán nem tudok vele mit kezdeni. Elégszer adtam a tudtára, de hiába, úgy tűnik, egész egyszerűen képtelen megérteni. A többségnek lett volna annyi esze, hogy mostanra messzire elkerül, és bár ezúttal miattam vagyunk itt, egy nyomorult szó nélkül is eltelhetne az idő. Rajtam nem múlna, de ha az eridonosról van szó...
Inkább ott is hagyom, legalábbis asztalnyi távolságra húzódom tőle, hogy ne tudjon az arcomba mászni újból, de így is próbál nagyon vájkálni a lelkemben, válaszra azonban nem méltatom a kérdést.
Hallom, hogy nagyon vakargatja a földet, nem sok sikere lehet a ragacs felvakarásával, de "szerencséjére" erre készültem. Bele is nyúlok a talárom zsebébe, hogy előkotorjam a "célszerszámot". Egy kicsit legalább sötét gondolataimról is eltereli a figyelmem, mikor elképzelem, mit fog ehhez szólni, de mielőtt átadhatnám neki, odajön hozzám előbbi szavaimra reflektálni. Nem is tudom, mit mondhatnék erre hirtelen, csak kinyitom a számat, aztán becsukom.
Aztán ismét otthagy, és elkezd a kviddicsről hadoválni, de én még az előbbi gondolatnál ragadtam le. Utána megyek, megkerülve az asztalt.
- Jó, mert teljesen hiába várnád, tudod? Egy önző rohadék vagyok, és nem nagyon hat meg a jópofizásod, ha utána meg elhordasz minden szarnak. Nincs szükségem kétszínű barátokra, akik egy szempillantás alatt elfordulnak tőlem. Nincs szükségem senkire se!
A végére már kissé magasabban szól a hangom, mint szeretném, és a mellkasom is sűrűbben emelkedik. Kezemben pedig ott szorongatok egy fogkefét. Pálcáért nyúltam reflexből, de még előtte ezt kerestem, hogy odaadhassam.
- Tessék, ezzel próbáld felvakarni - nyomom a kezébe, majd rendezem kicsit a ruhámat, és sarkon fordulok, hogy visszaüljek az asztalra.
- Már kviddicseztem. Azért tudom, hogy jó ideglevezető a gurkópüfölés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Jó nagy, kerek szemeket meresztek Szécsire.
- Nem tudom, mondtál!? - szegezem neki a kérdést indulatom maradékával fűszerezve.
Nem igazán érdekel, ha szidnak a hátam mögött. Azt megszoktam, és még meg is értem a legtöbb esetben. De akkor közben ne mondjanak a szemembe szépeket. A kettő nem fér össze, és tudom, valószínűleg összezavarom, de nem is a srácnak szól most ami felszakad belőlem. Ő csak az amúgy is megfeszített idegeken ugrál tudatlanul.
Zokszó nélkül elfogadja a fogkefét, pedig csak gonosz kis poénnak szántam. Nem vágja hozzám, nem is néz rám érte csúnyán, hanem komoly elkezdi vele sikálni a követ.
Egy pillanatig hitetlenkedve nézem, aztán inkább folytatom az asztalon ücsörgést, és a kviddicsen merengést. A sport valóban képes a legjobbat kihozni az emberből, de akár a legrosszabbat is, nekem viszont nem adatott meg, hogy még arra is szakítsak időt és energiát, mióta ide járok. De talán meg kéne fontolnom.
- Nagyszerű - nyugtázom bejelentését, de egyelőre nem mozdulok. Nekem úgyis közel a Rellon, pár perc múlva a szobámban lehetek, most még egy kicsit emészteni akarom a gondolataimat, az érzéseket, amik felkavarodtak bennem. - Letudtad a büntetésedet. A jövőben legyél szíves tartózkodni a társaid véletlenszerű megátkozásától!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Kimerített ez a büntetőmunka, még ha nem is én szenvedtem el - bár ugye ez nézőpont kérdése. Az eredmény azonban tagadhatatlan, mind tisztaságban, mind abban, hogy immár mindkettőnkben kevesebb az indulat.
Belőlem legalábbis biztosan felszakadt, és elszivárgott, amit nem adtam ki magamból, és a fáradság, ami húz, inkább lelki, mint fizikai. Kedvem lenne ismét elnyúlni az asztalon, és csak bámulni a plafont. Ott ugyan maradt még pókháló, de nem hiszem, hogy visszahívnám miatta az ajtó felé tartó eridonost.
- Hm? Mi? Ja.. nem - rázom meg a fejem, és előrehajolva, majd elrugaszkodva az asztalról leugrok a szépen fénylő kőre. Nem csúszik, ahhoz túl durva a kő, szóval a manőver nem végződik fájdalmas zakóval.
- Nézd, én.. értékelem, hogy nem akarsz utálni - fordulok még a másik után, mikor elindulunk, ki-ki a maga útjára. - Az egy kurvára kimerítő érzés. De kedvelned se kell, mert az meg.. felesleges erőlködés lenne.
Én már csak tudom.