Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Sári jobban megijedt attól, hogy Róza milyen ijedt arcot vágott, mint attól, hogy Flynn felgyújtott valamit. Egy pillanatra megállt benne az ütő, hogy mi van, ha az állat véletlenül a lányt sebezte meg. De szerencsére nem történt semmi komoly és a kislány látszólag megkönnyebbül, ahogy meglátta hős megmentőjének nem mondható eridonost. - Akkor jó, ha minden jó - tréfálkozott nem túl szellemesen. Kicsit zavarban érezte magát, de azért nem volt annyira vészes, hogy megakassza a beszédben vagy elvörösödjön. - Szerintem is. Simogasd meg nyugodtan, szereti - biztatta mosolyogva. A sárkányróka kíváncsian szaglászta az idegen lány kezét, majd leugrott gazdája öléből, hogy Rózához is hozzádörgölőzhessen. Olyan volt mint Sára, szerette az embereket és szerette, hogyha foglalkoznak vele. Ebben tényleg nagyon hasonlítottak.
Mosolyogva nézte a kanapéról, hogy hogy barátkoznak össze. Ilyenkor mindig olyan büszke volt a kedvencére, mikor ilyen jól viselkedett és barátkozott. Bár eddig még nem tapasztalta, hogy bárkivel is agresszív lett volna, egyedül vadászat közben látott rajta valami halvány erőszakot, de az sem igazán erőszak volt, hanem inkább az önfenntartás ösztöne.
- Melyik házba jársz? - Míg átgondolta, hogy melyik név lesz a legszimpatikusabb inkább kérdezett. Tetszett neki a Róza is, meg a Lia is, de igazából a Rózi is nagyon aranyosan hangzott. Egy ilyen aranyos lányhoz illett az ilyen aranyos név. sokat gondolkozott azon, hogy hozzá például illett-e a saját neve, és ha igen akkor a Heléna vagy a Sára passzolt jobban. Bár a legtöbbet Sárinak szólították, ebből arra következtetett, hogy mások szerint ez passzol hozzá a legjobban.
- Ő egy sárkányróka, az elemi állatom - válaszolt röviden a kérdésre, bár tudta, hogy úgyis fog kapni még néhányat ezután. Mi az a sárkányróka? Mi az elemi állat? Ezek olyan furcsának hangozhattak egy mugliszületésűnek, Sári igazából el is tudta képzelni. Még szerencse, hogy nagyon alaposan felkészült a témából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Valamiért amikor megláttam, hogy Sári zavarba jött még szimpatikusabbá vált így első találkozásra. Rámosolyogtam, majd megsimítottam újra a kis állatkát. Olyan puha volt, mint a játékkereskedések polcán pihenő plüssök.
 Erről hirtelen beugrott egy kép: Beolvadna oda a szövetállatkák mellé, aztán egyszer csak valakit megpirítana. Na, az érdekes lenne! Főleg otthon Tölgyhegyen, úgy is a világ legundokabb nője a játékbolt tulaja. Nem tudom mi vezette erre az útra, de tuti nem a kedvessége. A sárkányrókát simogatva egészen elgondolkoztam. Sára kérdése zökkentett ki.
- Levitás vagyok - mondtam büszkén. - És te? - kérdeztem vissza.
 Én valahogy vagy a sárgák, vagy a pirosak színében tudtam elképzelni a lányt. Semmikép sem mondtam volna Rellonosnak, így elsőre. Aztán maximum meglepődök.
- Elemi állat? - kérdeztem vissza hangosan elgondolkozva. A kezemet leemeltem a kisállatról és a mellettem nyitottan heverő könyvért nyúltam. Összecsuktam és megemeltem, hogy Sára is lássa a borítót.- Éppen a Hippogriffekről olvasok, de a minap valami pimpős csilllóba futottam bele a vízesésnél. - meséltem. - Egészen elképesztő milyen állatok vannak, amikről eddig fogalmam sem volt. - mondtam izgatottan, újra a borítóra, majd Flynnre nézve. Mintha a kis sárkányróka sem akart volna kimaradni a sorból. Egyre több varázslatos állatot megismerek itt a végén a néhány hét alatt.
- Nem akarlak feltartani, de megkérdezhetem, hogyan lehet elemi állatod? - pislogtam nagyokat a lányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Elöntötte a szívét a melegség, ahogy a lány ujjai eltűntek a pihe-puha bundában. Kicsit úgy érezte magát, mintha a gyerekéről lenne szó, teljesen felébredtek benne az anyai ösztönök. Mindig is tudta, hogy fiatalon szeretett volna édesanya lenni, mert nem járókerettel akart megjelenni a gyerekei diplomaosztóján. Ez azonban keresztbe tett volna a balettos karrierjének, így tudta, hogy néhány éven belül olyan nehéz döntést kell hoznia, ami az egész életére kihatással lesz.
- Eridon - húzta ki magát büszkén. Szeretett a pirosak közé tartozni, el sem tudta volna képzelni magát más házban. Na jó, talán még a Navinébe befért volna saját belátása szerint, de semmi pénzért sem akart váltani. Jó volt neki ott ahol volt, szeretet vette körül és jó barátok. Más meg nem kellett neki ahhoz, hogy jól érezze magát.
- Igen, elemi állat - ismételte meg és hogy nyomatékosítsa még bólintott is egyet mellé. Hallotta a hangján, hogy elgondolkozott, de nem akarta taglalni míg nem kérdezett rá konkrétan. Nem akarta untatni a kiselőadásaival. - Ó, hát igen, elég sok meglepetést tartogat a varázsvilág, ha most csöppensz bele. - Sári hiába járt mugli óvodába és iskolába a Herzberg előtt, a szülei azért felkészítették rá, hogy miféle világba fog csöppenni később, így őt nem érték nagy meglepetések. Persze, voltak dolgok amik őt is meglepték, de mégis, nem volt annyira lemaradva kortársaitól, mint a mugliszületésűek.
- Tudod, elemi mágus vagyok. És ez a kis cukiság segít abban, hogy megtanuljam használni az erőmet - magyarázta el röviden. Túl hosszú lett volna, ha részletezni akarta volna, hogy mi mindenben segítette még őt Flynn, és lehet, hogy Rózi nem is értette volna, hogy miről beszél hosszú-hosszú percekig, így inkább megkímélte minden felesleges részlettől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nem sok eridonost ismertem eddig. Az ő természetüket vagy, hogy ne általánosítsak, magát a házat főleg könyvekből, leírásokból ismertem.
Töprengve figyeltem, ahogy a kisállat örömét leli a gazdája simogatása által. Pár pillanatig azon töprengtem, hogy az elemi állatok az adottságaikat a víz, levegő, a föld és, mint jelen esetben is lehetne a tűz által szerzik-e. Vagy talán egyszerre több elem is hatással van rájuk. Félre döntöttem a fejemt és végül rákérdeztem, nem engedett a kíváncsiságom. Pedig a lány biztos nem most kell, hogy először magyarázza meg a jelenséget. - Mitől lesz ő elemi állat? - kérdeztem. - Sok ilyen állat van?
 A tudásszomjamat most sem sikerült elrejtenem. Nemrég azt mondták nekem, hogy a megszólalásaim több, mint fele mindig kérdés. Azóta sme tudom, hogy ez szemrehányás volt e, de elkezdtem rá figyleni, hogy ne essek túlzásba.
- Meglepetés, na az van - mosolyogtam el a megkormolt pokróc szélét birizgálva, utalva a mai nap eseményeire is. Nem vagyok hozzászokva a változásokhoz és a meglepetésekhez. - Otthon a szüleimnek egy könyvesboltja van. Ott segítettem, olvastam vagy tanultam mindennap suli után. - meséltem. Ahhoz a csendhez képest, ez a kastély... - Innen, hetek távlatából elképesztően unalmas mindennapoknak tűnik. - És akkor még a kviddicset nem is említettem. Alig várom, hogy hazamenjek és elmeséljem apámnak, biztos nem fogja elhinni, hogy sportolok!
- Hűű, ez nagyon izgalmasnak hangzik! - pillantottam Sáráról Flynnre. - Tényleg aranyos segítség. Kviddics edzéseket nem vállal? - viccelődtem, és közben megjelent előttem Volkov rosszaló pillantása, amitől a mosolyom még így is elillant. - Ha nem zavar, hogy megkérdezem, elemi mágusnak születni kell?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Olyan kérdéseket tett fel a lány, amire nem biztos, hogy neki kellett volna válaszolnia. Mármint az egy dolog, hogy beleásta magát a témába, de lehet, hogy szegény Róza jobban járt volna, ha egy tanár magyaráz neki ilyenekről, aki igazán ért is ahhoz, amiről beszél.
- Hát tudod, valamilyen szinten képes irányítani a saját elemét. Ő például tud tüzet fújni, mint egy kis sárkány - hozta fel a legegyszerűbb példát, amint keresztül biztosan Róza is megértette, hogy miről elemi állat az elemi állat. - Őszinte leszek: nem tudom. Erről nincsenek adataim igazából, de valahol biztosan van róla írva valami - gondolkodott el. Bár ő egyik könyvben sem találkozott ilyesmivel, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetett ott bármelyikben, amelyiket ő is olvasta. Ha igazán őszinte akart lenni magához is, akkor bevallotta, hogy néhány részt azért elsumákolt, ami annyira nem tűnt érdekesnek, és csak azt olvasta el, ami a saját eleméhez kapcsolódott. A lustaság nagy úr, mint szokták mondani és ő aztán rosszabb napjain igazán lusta tudott ám lenni.
- Na igen, itt aztán meglepetésekből sosincs hiány - nevette el magát. Itt aztán mindegy volt, hogy ki milyen családból származik, meglepetések akkor is érték az embert, ha azt hitte, hogy már mindent látott és mindenre fel van készülve. A Bagolykő falain belül ilyen opció nem létezett és kész.
- Egy aeros kisállat lehet tudna, de ő nem repül. - Egyébként elgondolkodtató felvetés volt, hogy vajon egy levegő elemű mágus állata képes lenne-e ilyesmire, de mivel nem volt tisztában a többi lény tulajdonságaival, így kapásból nem tudta volna eldönteni, hogy ez vajon megvalósítható ötlet lenne-e. De azért értékelte a Rózában rejlő kreativitást.
- Igen, ez nem tanulható képesség. Ha jól emlékszem tizenhat és harminc éves kor között jelenik meg, ha addig nem akkor nem is fog. - Olyan okosnak érezte magát, hogy végre valamit biztosan tud. Bár neki nem éppen a legkedvesebb formában jelent meg, de végülis nem történt semmi komoly és megoldhatatlan probléma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Különleges nap ez a mai. Annyira különleges, hogy mindjárt belepusztulok.
Egy nyugis zugba hívtam Bettit, hogy ne zavarjon senki, amíg beszélünk. Persze olyan ideges vagyok, jóval korább idejöttem, itt addig sem háborgatnak, míg szoktatom magam a gondolathoz. Ülök a kanapé sarkában, ahol a legtöbb párna van, egyet magamhoz szorítok közülük.
Amikor izgulok, mindig nagyon rosszul leszek. Ha ilyen kínos helyzetbe tervezem hozni magam, elkezd nyomni a fejem, szédülök, felbolydul a gyomrom. Nagyon nehéz koncentrálni, úgyhogy csak a hosszú levegővétellel törődöm egyelőre. Mire ideér, összekapom magam valamelyest.
A terem, ami általában napsütötte, nyugos derűt áraszt, most, ahogy körülnézek, mintha megdermedt volna. A saját feszültségem telepedett rá, csoda, hogy nem sercen fel itt-ott a levegő. A színek is fakók, legalábbis meg mernék esküdni rá, hogy mikor legutóbb itt voltam, élénkebbek voltak a díszpárnák. Most csak vajsárgák, fehérek és halványszürkék vannak. A többit elvitte volna valaki?
Oh, egy pillanatra majdnem megfeledkeztem róla, miért vagyok itt. Áhh.
Félredobom a párnát és a tenyereimbe temetem az arcom.
Túlesek rajta. Aztán jön a nyári szünet, és mindenki ráér emészteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Futólépésben közeledek a Lélek szoba felé, néhol kettesével szedve a lépcsőket. Nem akarom megváratni Hunort. A kastély viszont hatalmas, és a Levita toronytól az Északi Toronyig sok lécsőn kell végig menni. Késésem oka a holnapi utazás, az izgalom, nehogy itt hagyjak valamit. A csomagjaim már összekészítve állnak. Csak azt a kis válltáskát hagytam elől, ami most rajtam van. Tervezek még lemenni a faluba a délután folyamán, így a táskámban a pálcám lapul, egy pár galleon, zsebkendő és hasonló dolgok. Plusz az a bizonyos sárga nyúl is a táskában lapul. Hunor már látta a kis elnyűtt plüsst, amit ereklyeként tartok magamnál. Még mindig nem indulok el sehova nélküle, úgyhogy utolsó pillanatban felkapom az éjjeli szekrényről a nyulat, és táskámba rejtve elindulok.
Lihegve érek a Lélek szoba elé. Szusszanok egyet, és benyitok. A torkom összeszorul, ahogy felkészülök rá, hogy meglássam a fiút. Sejtelmem sincs róla, mit akar mondani, de nagyon komolynak tűnt, mikor idehívott. Próbálok találgatni, miről lehet szó. Nagyon jóban lettünk azóta a közös lovagló lecke óta, sokat beszélgettünk, tanultunk együtt. Nagyon hirtelen jött, hogy beszélni akar velem, és látszólag valami nagyon fontosról.
Az orromat savanykás illat csapja meg, az ecetes salátára emlékeztet, ezzel felhívva figyelmemet az éhségemre, és a közeledő ebédidőre. Ahogy körül nézek, a fakó színek közt meglátom Hunort, ahogy a kanapén ücsörög. Halvány mosolyt varázsolok az arcomra. Csak ennyi telik tőlem most, tekintve, hogy a fiú komor arckifejezése megijeszt, én pedig izgulok, miről akarhat beszélni? Lassan sétálok oda hozzá.Közben felfigyelek a halk zenére, az alig hallható lágy dallamra. Mintha a szoba megnyugtatni próbálna mindkettőnket. Leülök barátom mellé, és ölembe veszek egy párnát, azon támasztom kezeimet.
- Szia - köszönök végül, egészen a szemébe nézve. Még mindig próbálok mosolyogni, de szeméből kiolvasva az érzelmeket nem könnyű tartani az arcomat.- Mi a helyzet? Miről akartál beszélni? - kérdezek rá rögtön. Tudni akarom végre, fel akarom oldani a feszültséget, ami a szobára telepedett. Már nem mosolygok, csak Hunor szemébe nézek, és várom, hogy beszélni kezdjen. A szoba a fiú hangulatát is átveszi, így a tömör feszültség ül rajtunk, mitől szinte összeroppanok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nyílik az ajtó. Összerezzenek, ám csak lassan nézek fel, tényleg az jött-e akit várok. Betti az; átfut rajtam a hideg. De legalább nem kell a normalitás álarcát felvéve udvariasan elküldenem a bizonyos másik illetőt - ahhoz tényleg nem lenne energiám.
- Szia - hörgöm elszorult légcsővel. Megköszörülöm a torkom. - Bocsi.
Viszonzom tekintetét, és látom, milyen kellemetlen helyzetbe hozom őt ezzel az egésszel. Jobb lesz, ha túlesek rajta. - Ezt gondoltam, mégis kerülőutat választok:
- Valami nagyon fontosat akarok mondani. Sokkal előbb kellett volna, ne haragudj. De nem tudtam, hogy mondjam.
Eddig elfelejtettem levegőt venni, úgyhogy meg kell állnom pótolni.
- Végig... eltitkoltam. És most már olyan késő...
Érzem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, sűrű pislogással próbálom visszaszorítani.
Nem hazudtam, csak nem mondtam el az igazat. Vagyis hazudtam, hiszen varázslatokkal segítettem elrejteni az igazságot.
Elfintorodom. Ezektől a gondolatoktól csak elbátortalanodom, de nem bírok nem arra gondolni, hogy innentől máshogy fog nézni rám. Ha egyáltalán szóba áll velem még.
- Engem nem Hunornak hívnak.
Egy egész nyár lesz, amikor elrejtőzhetek a következmények elől.
De hogyan térek vissza ide utána? Bámulni fognak az emberek?
- Ehehe - zavartan röhögcsélek. - Ez tisztára filmbe illő mondat, nem? - legörbül a szám.
- De ez az igazság. Valójában Hunorkaként anyakönyveztek.
Kifújom ezt az utolsó levegőt is. Vége. Kimondtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A szobában mintha vágni lehetne a feszültséget az első perctől, hogy beléptem. A saját és Hunor feszültsége úgy terül szét a helyiségben mint terítő az asztalon. A terem mágiája ugyan arra szolgál, hogy megnyugtassa a benne tartózkodót, ám úgy tűnik, jelen helyzetben nem elég erős. Ha lehet most még jobban izgulok, mint idefele jövet. Ahogy Hunor szemébe nézek tömény félelmet vélek felfedezni, aggodalmat. Sejtelmem sincs róla miről szeretne velem beszélni. Egyik felem ég a kíváncsiságtól, hogy megtudja, miről van szó, míg másik felem inkább kirohanna elmenekülve az esetleges kellemetlen helyzetek elől. De tudom, hogy nem csak magamnak, barátomnak is ártanék azzal, ha eltolnám magamtól ezt a beszélgetést. Így inkább mosolyt öltök az arcomra, és leülök mellé. A feszültség nem csökken a szobán, sőt, ha lehet inkább nő.
Ahogy Hunor szemébe nézek, félelmet látok, ahogyan ő is azt láthat az én szememben, talán egy kis kíváncsisággal vegyítve. Majd ahogy beszélni kezd, a félelem nem tágít belőlem, hiszen pont olyan feszülten és ijedten beszél, mint ahogy eddig éreztem magam. Ennek ellenére kitörök valahogyan a saját kis feszült burkomból, és óvatosan a fiú felé nyúlok. Megfogom a kezét, és bátorítóan rászorítok egyet, hogy tudja, itt vagyok, és végig fogom hallgatni, bármit is szeretne mondani.
Torkomba azonban gombóc szorul, ahogy próbálkozik a beszéddel. Hát még mikor felfedezem a könnycseppeket a szeme sarkában. Nem segít az érzésen a fintor sem az arcán. Máskor egy ilyen filmbe illő jelenet után nevetnék, mennyire szürreális a helyzet. A feszültség azonban még mindig érezhető a szobán, így pedig eszembe sem jut nevetni, még kínomban sem.
Ahogy kimondja az utolsó szavakat hatalmas csend telepedik a szobára. Lassan, csak egészen lassan esik le, mit is jelent ez pontosan. Rengeteg válasz fogalmazódik meg bennem. De a barátomat elnézve, és azt, hogy mennyire komoly biztosra veszem, hogy melyik az a válasz, amit keresek. Hosszú pillanatok telnek el, miközben nem tudom, hogyan reagáljak. Hirtelen és nehéz információ ez. Hát még Hunornak.
Lassan kimozdulok a merev pozícióból, amiben eddig ültem, és óvatosan átölelem a barátomat. Most belőlem törnek elő a könnyek, s csöndesen lecsorognak az arcomon. Nem szomorúság az ami rám tört, csak a feszültség kiengedése, a hála, hogy ezt megosztotta velem, és az együttérzés, hogy mindezt eddig titkolnia kellett mindahányszor csináltunk valamit együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Végtelenül lassan, hangtalanul eresztem ki a számon a levegőt. Betti arcára rámerevedik a döbbenet, én pedig rájövök, mekkora hibát követtem el. Jobb kezemmel megfogom libabőrössé vált bal karom. Mindent tönkretettem. Soha többet nem áll velem szóba. Legrosszabb esetben még indulás előtt mindenki tudni fogja. Látom magam előtt a tekintetüket! Lehunyom a szemem, összehúzom magam, de pont ebben a pillanatban megérzem a lány haját az arcomban és a kezeit a hátamon.
Évek óta először veszek igazán levegőt; teljesen kiürített tüdőmbe mélyen beszívom Betti édes, rózsaszínes illatát. Óvatosan kibújtatom hosszú karjaim magunk közül, hogy viszonozhassam az ölelést. Újabb örökké tartó lassú kifújás, amíg megnyugszom.
- Tavasz illatod van - szűrődik tompán és gyerekesen a hangom a nyaka hajlatából. Még egy kicsit szorítok barátnémon köszönetképpen.
A szempilláim nedvesek attól a pár könnycsepptől, amit a frusztráció okozott. Hüvelyk és mutatóujjammal titkon letörlöm őket a lány háta mögött. Most már csak végtelen megkönnyebbülést érzek. Meg egy kis zavart, de azt hiszem, ez a lényemből fakad, és örökre berendezkedett.
Megengedek magamnak egy utolsó sóhajt, mielőtt kibontakozom az ölelésből.
A legszerencsétlenebb módon sikerült kinyögnöm a vallomást, de most, hogy túl vagyunk a nehezén, azt hiszem, már könnyebb lesz beszélni.
- Ha szeretnél bármit tudni, kérdezz - ajánlom fel csendesen, és felhúzom a térdeimet is a kanapéra most már kényelmesebben. Egy pillanatra elnézek társam válla fölött: mintha barátságosabb lenne most a szoba. Milyen érdekes, hogy az, hogyan érzed magad, hatással van az érzékelésedre is - tűnődöm.
De csak ezt az egy gondolatot hagyom elkalandozni, aztán teljesen Bettire fókuszálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Igazán nem értem, kinek állhat érdekében, hogy a cuccaimat szanaszéjjel szórja, rejtse, dobálja a kastélyban. A pöttyös zoknim, és a zöld garbós fölsőm most találtam meg az elhagyatott mosdóban, és az alagsori folyosón az egyik festményen. Szó szerint, mert szerencsétlen le volt vele takarva. Mikor levettem, Sir...Sir izé, vagy kicsoda, még engem cseszett le,hogy nem kéne szanaszét hagynom a dolgaim. Mikor próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez nem egészen így történt, semmi közöm a dologhoz, és én is nagyon szeretném tudni, ki volt az, azt mondta nem illik hazudni. Megkérdeztem, ki volt az, aki letakarta, de erre csak annyit felelt, nem tudja, mert még aludt, mikor rá került. Elrebegtem egy remeket, és tovább eredtem. Ma hajnalban arra keltem ugyanis, hogy a ruhás fiókom háromnegyedének nyoma veszett. Valaki láthatóan felforgatta, és a java részét elrejtette, úgy tűnik a kastély különböző helyein. Azért remélem a fehérneműimet nem találja meg senki, azokból is vitt az az átkozott. Bárhol lehetnek, bárhol lóghatnak. Folyosón, könyvtárban, konyhában a fiókban, festményeken, tantermekben. El sem tudom képzelni, mi lenne, ha az egyik órán látnám meg, amin épp fel van lógatva egy melltartó, egy nadrág...megrázom a fejem, hiszen, ááá, oda azért biztos nem került. Szomorúan, lassú léptekkel szedem felfelé a lépcsőfokokat. Ez az évem ugyanis eddig nem a legjobb. Zsóka az ispotályban, eddig még nem kaptam anyától választ, hogyan is került Zsóka kocsiba, aztán meg itt van ez a ruha mizéria. Fancsali képemmel lassan felérek a bagolyházba. A gerendákat kémlelem, hátha ott rejtőzik egy ruha, póló, bármi, ami az enyém. Óvatosan, lassan teszek egy kört, és ki is szúrok egy sálat. Egy bökkenő van. Túl magasan van. Pálcámért nyúlok, hogy leszedhessem. Elrebegekek egy gyors Vingardium Leviosat. A sál rögtön meg is emelkedik, de..de...
-Aj, ezt nem hiszem el.
Ez a bűbáj ugyanis oldalirányba nem mozgatja a lebegtetett dolgot, így a sálam megakad a gerendába újra, és újra. Remek. Pompás. Sőt egyenesen fantasztikus.
-Nos, melyik bűbájos bagoly lesz az, aki segít nekem lehozni a sálam?
Odamegyek az egyik szimpatikus bagolyhoz, és megvakargatom a fülét. Ha kicsit gügyögök neki, talán segít nyomoronc kis helyzetemen....de semmi.
-Figyi, ha lehozod, kapsz tőlem valami finomságot. De csak akkor, ha most felrepülsz szépen, és lehozod a sálam. Semmi. Kérdőn nézek a többi bagolyra, valamelyikük csak megszán engem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Nyilván egyik bagoly sem reagál rám, mondhatni azt is, teljesen ignorálnak. Csalódottan sóhajtok egyet, mikor belép valaki az ajtón. Biztos új, mert tátott szájjal bámulja a helyiséget. Egy szúrós pillantás vetek a mellettem lévő bagolyra, aki persze semmi veszi pillantásom, és odébb is repül. Köszi, tényleg köszi a semmit.
- Szia, á, nem zavarsz, csak a ruháim....Szóval én meg Szávai Eliza. De inkább csak Liza.
Kezet rázok vele, aztán rájövök, hogy eeddig tényleg, még senkivel nem is ráztam itt kezet. Bénán tartom az ölemben a zoknim meg a zöld kis fölsőm, igyekszem minél kisebbre gyúrni őket, de teljesn láthatatlanná nem tudom tenni. Ekkor a szemtelen bagoly újra feszáll, a vállamon megtepeledik, és a fülembe csíp egyet, mintha most venne revansot, amiért csesztetem. Vagyis ő csesztetésnek veszi gondolom, pedig csak egy kis segítséget kértem.
-Au , most már hagyj békén! Dühösen hessegetem el, és a fülemet masszírozom. -Bocsi, épp az őrületbe kergetenek. Kicsi a doxy, de harap. Kedvesnek tűnik, és pontosan tudom milyen kicsit elveszettnek lenni, én kábé folyton az vagyok, de azt hiszem, ez a személyiségemből is fakad, a körülmények csak picit rásegítenek. Már jobb a helyzet, mint modjuk pár éve, de azért a baj az szeret engem.
- Ó, persze. Szóval a levelezés. Ne aggódj, nem bonyolult. Ha kész a levél, meg van címezve, akkor rákötöd eg bagoly lábára, és ő elviszi. Én kicsit paranoiás vagyok, és a levére is ráírom a pontos címet, és a bagolynak is elmondom, hogy véletlenül se tévedjen el. De elvileg elég az egyik, a bagoly tudja a dolgát.   Ja, már ha nem egy kis rohadék, de ezt már csak magamnak mondom, némán. Ahogy befejezem a mondani valóm, a bagoly felszáll a gerendára, éppen a sálam mellé. Szépen lassan bólogatok neki, igen azt kéne onnan lehozni. Kezemmel inet a bagolynak és próbálok kedves képet vágni hozzá, hátha hátha. Várok. Semmi. Csak néz a nagy szemeivel, ide oda forgatja a fejét.
- Most tényleg, szerintem direkt provokál. Csak tudnám mit vétettem ellene. De mindegy. Szóóóval őt szerintem ne válaszd, ma nincs segítő kedvében, a levelet biztosan Loch Nessbe vinné, vagy beleejtené egy mocsárba. Körbe nézek, valami kedvesebb bagoly felé. Teszek egy két lépést egy hóbagoly felé. - Hát, mondjuk ő. Mutatok  kis fehérkére, aki csak pislog ide oda.- És mikor érkeztél? Talárt nem látok rajta, a házának színét sem, így tovább kérdezgetem. -Melyik házban vagy? Én kivételesen talárban vagyok, és egy navine sál is lóg a nyakamban, amit mondjuk szeretek, mert a sárga jól áll, és a sál is olyan jó meleg. Leülök az egyik kisebb gerendára, addig úgyse megyek innen, amíg a fönti sálat valahogy le nem varázsolom. Hosszú nap lesz ez, nem rövidebb a tegnapinál. Az  is  lehet, hogy valaki megsajnált nagy sóhajtozásaim miatt. Egy kisebb huzat keletkezik, és a csinos kis sálam a szél hatására mit csinál? Na mit? Igen, igen. Leesik. Pontosan a fejemre. Igen, ezt tulajdonképpen pont így akartam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Mivel közeledik a halloween, ma én is elég spooky hangulatba kerültem, így ruhatáram is elkezdtem kicserélgetni, megújítani. Annyira hangulatba kerültem, hogy még bájital főzéshez is kedvem támadt. Mivel Hunorra is és rám is rámfér a gyakorlás, úgy döntöttünk, tartunk egy gyakorlós délutánt a hétvégén, akkor a terem sem szokott tele lenni. A tanteremben egy csomó eszköz megtalálható, ami nekünk most kelleni fog, de azért én hoztam magammal pár dolgot, amit el is kezdek kipakolni, amíg Hunor meg nem érkezik. A terem üres, egy ablak van csak nyitva, azon jön be egy hűvös levegő. Először is a kis üstöm, kettes méretű. Aztán elhoztam pár fiolácskát is, amiben a kész Pepperuppot el tudjuk vinni. Többet hoztam, hátha Hunornál nem lesz. Nekem is fogyó kellék, mindig eltűnnek, összetörnek, stb. Elhoztam a kesztyűmet, a kis reszelőm, és egy evőkanalat. Az itteniek néha kétes tisztaságúak...Pakolászás közben megnézem, mik vannak itt, amiket tudnánk használni. Találok mérleget, kést, foghagymanyomót, vágódeszkát, tálkákat is szerencsére. Szépen kipakolom pket az egyik asztalra, közben előkeresem a könyvemből a receptet is. Azt mondja hogy kell hozzá alaplé. Jaj igen, az alaplé! Beletúrok a táskámba, és nagy nagy nehezen megtalálom valahol jó mélyen.
- Ajj, ez a tágító bűbáj, amit anya rakott rá, néha inkább hátrány, mint előny. Áhh, megvagy! Óvatosan az asztalra teszem. Kell még Bicorn szarv őrlemény. Azt hova is tettem. Kotorászni kezdek zsebeimben, rövid időn belül az is az asztalkán. Olvasom a listát, közben szépen kipakolok. Citrom két közepes vagy egy nagyméretű,Csalán (legjobb a friss, de a szárított is használ), hát nálam most csak szárított van,Echinacea, Fokhagyma,Gyömbér, Mandragóra gyökér. Néha meg meg rázom a táskát, egészen belemászok, majd előveszem a következő hozzávalót. De egyszercsak a táska kiürül, és rájövök hogy egyvalami hiányzik. A méz. Felállok és megpróbálok találni valami kis üveg mézet a tanterem polcain, fiókjain, de csak egy üres ragacsos üvegecskét találok méz felirattal. Mondjuk ha tele lett volna, az se segített volna sokat, mert az egész övegecske nem volt 3 deci se, talán kettő. Visszaülök hát, és mégegyszer ellenőrzöm, minden megvan e, majd olvasgatni kezdem a tankönyvem. Én. A bájitalkönyvet. Na, ezt se gondoltam volna mondjuk 1 hónappal ezelőtt, vagy 2. De végül hunornak és Rózának köszönhetően úgy gondoltam összeszedem magam, veszek egy nagy levegőt, és feltornázom magam. Egyébként ez most a többi tárgyamra is értendő, nem csak a bájitaltanra. Le is köti a figyelmem, meg a jó érdemjegyektől jó kedvem lesz. Róza meg amúgy is kissé stréber, és ha tartani akarom vele a lépést, és nem akarok megnélmulni beszélgetés közben, muszáj tanulnom. Nem elég szépirodalmat olvasnom, elő vettem a tankönyveim, és esténként is azokat bújom. Zajt hallok az ajtón túlról. Felpillantok, de csend, így folytatom az olvasást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Utálok késni. Szedem a lábam, mert bár semmi kedvem bájitalt főzni, de muszáj gyakorolnom. Mióta kiismerem magam a kastélyban (ráment az első félévem legalább), mindig időben érkezem a megbeszélt helyre, de most feltartottak.
Ráadásul majdnem eltévesztem eggyel az ajtót a nagy igyekezetben. A sötét beugrót könnyen elvéti az ember, de én a kőkeretet elkapva tenyerem tompa csattanásával állítom meg magam, mielőtt továbbhúznék. Még nem lépek be, előbb megállok és veszek egy mély levegőt. Nem mintha ne mutatkozhatnék Liza előtt szedett-vedetten, de szeretném felvenni a bájitalfőzéshez szükséges lelkiállapotot, mert eddig nemigen sikerült átlényegülnöm hozzá.
Szóval belököm az ajtót, és szétnézek a nagy, de sok kis aprósággal zsúfolt helyiségben. Tanulótársam már elő is készült, és már - gondolom - a receptet olvassa.
- Szia! Ne haragudj! - lépek oda hozzá, és a fejemre bökök. - Bettiék úgy gondolták, túl unalmasan nézek ki, és ideje halloweenesíteni.
Így hát befestették a hajam végét pirosra. Szerintem nem hasonlít vérhez, inkább úgy nézek ki tőle, mint egy kócos ecset, de azért vicces, úgyhogy megtartom egy időre.
- Hé, te meg sztereotipikus boszorkánynak öltöztél? - tippelek a szerelését illetően, amit nagyon aprólékosan válogattak össze. - Nagyon menő!
Az asztalnak támaszkodom, és végignézek a sok hozzávalós fiolán és tégelyen.
- Miben tudok segíteni?
Én semmit nem hoztam, csak a pálcám. Na meg a szaktudást - horkantok magamban. Úgy voltam vele, hogy a laborban mindent megtalálunk majd, ami kell.
- Róza nem jött?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

A baglyok olyan...szeszélyesek. Szeszélyesek, igen. Egyszer mint a jó kisgyerek, szó nékül teszik a dolgukat, olyankor mindig megjutalmazom, a következő nap meg mintha valami kisördög bújt volna beléjük, folton ellent mondanak nekem. Most sem én voltam a ludas, hiszen még a kis füle tövét is aranyosan megvakargattam neki.
- Nem, épp az ellenkezője történt. Ők bosszantottak fel kicsit.
 Legyintek. Szűkszavan és kissé hadartan válaszolok, mert eszembe jut, hogy akár az egyik alsóneműmet is szorongathatnám. Már épp kezdett arcom vörösleni, de a fiú könnyített a helyzetemen a baglyos dologgal, amit én titokban magamban meg is köszöntem neki. A bagoly bevált, amint a fiú elmondta az utasítást, fogta magát, és útnak is eredt. Rámosolygok Marcellra. - Na úgy látom, ez már megy is. Közben azt a következtetést is levontam, hogy eddig mugli környezetben nevelkedett. Az elején, amikor ide kerültem, kicsit szokatlan volt, hogy akikkel találkoztam, azt se tudták eszik e vagy isszák a varázsvilágpt. Na jó a könyvekből, fantasykból persze, de még tapasztalatlanok voltak. Most már egészen jól megszoktam, és én sem ujjongok tapsikolva, hogy fúúú, mugli világ, de érdekes, mesélj már. Ha valamiről még nem hallottam, nyilván kerek szemekkel érdeklődök felőle, de csendesebben, nyugodtabban. El is meséli, hogy a héten érkezett, és rellonos. Nocsak. Az órákon kívül eddig nem igazán csevegtem rellonosokkal, csak egy lánnyal a kávézóban, aki kimondottan emlékeztet Anett kuzinomra. Még a mimikája, meg ahogyan beszél, csak Anett kuzin kicsit magasabb. Na de mindegy is. Mosolygok kedvesen, hogy felismerte a házam logóját, színét. Lepillantok a taláromon lévő jelvényre.
-Igen, Navine. Az előző tanévben jöttem. Pontosabban a tanév vége felé, előtte otthon tanultam....családi okok miatt.
Nem hiszem, hogy bele kéne kezdenem anya és Zsóka betegségébe. Az, hogy Hunornak elmondtam, jól esett, mert akkor mondtam ki először. És ki is kellett mondanom. Nem is Hunronak, inkább magamnak. De azóta még csak nem is gondoltam erre. Kimondani pedig megint nem akarom egy ideig. Még mindig megvisel ez az egész. Néha éjszakánként a takaróba burkolózva gondolkodom. Sok mindenen, többek között ezen az időszakon. Az immár az ölemben fekvő sál végeit csavargatom ujjaim között.
-Hát ö.. Körbenézek,közben nem e jött még valaki, majd miután látom, hogy csak ketten vagyunk, veszek egy mély levegőt, és beavatom.
-Szóval az van, hogy valaki nagyon viccesnek gondolta, hogy elveszi az összes ruhám az éjszaka közepén, és a kastély különböző pontjában szórja szét. Gyakorlatilag bárhol lóghat egy egy ruha, sapka, zokni,és...és egyéb ruhadarabom. Igyekszem a mondnandóba nem belepirulni, és azt hiszem sikerül is. Egyébként ha én mástol hallanám ezt a sztorit, lehet a képébe röhögnék, mert annyira...abszird. De tényleg. Ez az egész egy teljesen hülye, abszurd helyzet. Nyilván nem mással történik ilyen, hanem Szávai Elizával. Velem. Vicces nem? Mentő kérdés, mentő kérdés...
-Na és eddig hogy érzed itt magad? Vannak itt ismerőseid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A könnyeim lassan, de egyre sűrűbben gördülnek le az arcomon. Nem tudom mi ütött belém, hiszen nem szeretek mások előtt sírni - bár azt nem mondom, hogy nem szoktam. Most mégsem érzem magam kényelmetlenül. Mintha megnyílt volna egy kapu köztünk, amiről nem is tudtuk, hogy zárva van. Hiába voltam benne biztos, hogy Hunor olyan közel került hozzám az elmúlt hónapokban, mint hosszú idő óta senki, most mégis végtelenül közelebb érzem magamhoz. Érzem, hogy bármit kimondhatok előtte, bármilyen titkot rábízhatok. Könnyeim a vállainkra potyognak, ahogy szorosan ölelem. Nem is tudom, meddig tart az ölelés. Az érzelmek és a gondolatok cikáznak bennem közben. Olyan, mintha nem is csak bennem, hanem az egész szobában elszabadultak volna az érzelmek. Mintha már nem lenne, ami bent, elrejtve a lélek legmélyén tartja őket. Érzem, ahogy Hunor megkönnyebbülten fújja ki a levegőt. Kijelentésére elnevetem magam, holott könnyeim még mindig hullanak. Válaszolni azonban nem tudok neki, csak én is sóhajtok egyet.
Én is elengedem a barátomat, ahogy hosszú pillanatok, vagy talán percek után kibontakozik az ölelésből. Kézfejemmel megdörzsölöm a szemeimet, ezzel szétmorzsolva a könnyeimet arcomon. Visszacsúszom oda, ahol eddig ültem, hátamat pedig egy színes párnának támasztom. Lábaimat magam alá húzom, és Hunor felé fordulok. Most már nem potyognak a könnyeim, csak a szipogásom maradt meg. Most rajtam van a sóhajtozás sora. Igyekszem rendezni légzésemet, és egyenletesen, hosszan kifújom a levegőt. Nem kérdezek még, csak várom, hogy mindketten megnyugodjunk kicsit jobban. Nem akarom letámadni kérdésekkel, hiába merül fel bennem egy halom. Nem is tudnám. Nem vagyok olyan felhevült állapotban, hogy sokáig csevegjek.
- Mióta élsz Hunorként? - kérdezek végül. Hangom egészen halk, és még mindig, mintha remegne egy kicsit. Magamban közben azon vívódom, hogyan tegyem fel a kérdéseimet, mi az, amivel segítek neki. - Ki az, aki tudja még a titkodat rajtam kívül? - csak a kíváncsiság hajt, hogy feltegyem ezt a kérdést, ám a szoba előző feszültsége kicserélődött valamiész másra. Egy nyugodt, otthonos érzésre. Úgy érzem, nyugodt szívvel mondhatok bármit. Bármit, mert egy olyan burokba kerültünk ami mindkettőnket ugyanoda emel, ugyanott tart és megvéd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Az ajtó újra kinyílik, és még mielőtt befejezném az utolsó sorom a könyvben, és felpillantanék, a hangból, aki köszönt, felismerem Hunort.
- Szia! Ó, jól áll a piros. Szőke hajának pirosló vége a ropogó tűzre emlékeztet. Kedvesen konstatálom a halloweeni frizuráját.
-Olyan, mint a tűz. De előtte sem néztél ki unalmasan.
Szerintem senki sem unalmas, hogyan is lehetne az? Talán átlagosan nézhetnek ki az emberek, de én valahogy mindig a különlegességre fókuszálok akaratlanul is. A nem átlagosat keresi a szemem, és persze mindig meg is találom. Mint Hunornak a nagyon nagyon szőke haja. Lepillantok a ruhámra, hogy megint szemügyre vegyem. - Igen. Imádom ezeket a ruhákat. Azt se bánnám, ha minig ilyet kéne hordanom. Kuncogok, mert ezek a ruhák, ha utcán hordja az ember lánya a szürke hétköznapokban, alaposan megnézik, talán még bolondnak is titulálnak. Nem hiszem, hogy igazán komolyan vennének. Márpedig nem szeretem, ha nem vesznek komolyan. Vannak, akik nem látnak túl a bambi tekintetemig, azt pedig bántónak érzem. De persze ilyenekről sosem beszélek, ez amolyan kis stikk, vagy mi. A hétköznapokban nem is szoktam kirívó, vagy szokatlan ruhákat hordani. Áhh, pedig eze a ruhák! Rossz korba születtem. Látom is. Sétálok a havas utcán a gázlámpák alatt, alattam ropog a hó, mellettem kalapos úriemberek sétafikálnak. Na de vissza a jelenhez.
-Hát elfelejtettem mézet hozni. Te nem hoztáé véletlenül? Egy halovány kis reménysugár sejlik fel, hátha a fiúnál van. Mégegyszer kinyitom a táskám, kuutatni kezdek benne, de egyenlőre semmi. Hajkefe, rágó, narancsos cukorka, kis tükör, ceruza, radír, könyvek, hajgumi. Méz az nincs.
-Róza? Pár napja most nem találkoztunk. De jó ötlet, legközelebb hívjuk! Nála biztos meglesz az összes hozzávaló. Arcom a kissé aggodalmasból vidámra vált, mert hát igen, én sem vagyok rossz tanuló, de Róza lepipál engem is. És biztos vagyok benne, hogy amikor tanulásról van szó, nagyon odafigyel a részletkre is. Na de Hunor, Hunor, csak nem tetszik Rózi? Igyekszem nem kéjes vigyorral bámulni, még a végén zavarba hozom. Inkább csak amolyan könnyed, fesztelen érdeklődésbe kezdek.
-Nem is tudtam, hogy ti is jóban vagytok....legközelebb tényleg bandázhatnák hárman.
Közben teszek, veszek, hogy kicsit jobban átlássam, amiket is pakoltam ki az asztalra. A targyakat a bal oldlra rendezgetem, a hozzávalókat pedig a jobb oldalra, középen a kis üstöcske.
-Hoztam neked is fiolákat, hogy ha végül nem robbantjuk fel magunkat, és nem halunk meg, akkor el tudjuk vinni haza. Nem mintha nem bíznék magunkban, csak jól hangzott.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Mivel is mivel is...ja igen, azzal, hogy egy tetves kérést nem teljesítenek, mikor én a lelkem is kiteszem! Mondanám, ugye, de inkább finomítok a reakciómon.
- Egy egyszerű kis szívességet szerettem volna kérni tőlük. Vagyis kértem is, de inkább úgy tűnik rajtam mulatnak. Megrándítom a vállam, aztán valahogy, ahogy így belegondolok, kissé valóban mulatságos az egész. Hadd mulassanak hát ők is. Genyó dolog, de néha tényleg kicsit vicces más nyomora. Nem is nyomora, inkább csak a bénázása. Ahogy így ülök a ruháimmal, és mesélem a sztorit Marcellnak, a dühöm valahogy alább is hagy. Lehet, el is engedem ezt a harag részét, és a ruhadrabjaim megkeresésére koncentrálok. Amikor nagyon dühös vagyok, vagy szomorú, azt veszem éstre magamon, hogy olyan nagyon gyorsan el is fáradok benne. Az érzelmi túltelítődés lefáraszt. Jobban mondva a negatív érzelimi túltelítődés. Kicsit meglepődöm, amikor Marcell megköszöni, szememim kicsit talán ki is kerekednek, de a meglepődöttségtől egyben persze vidáman el is mosolyodom. - Ó, hát igazán semmiség. Örülök, hogy segíthettem! Remélem csupa jó hír repült most ki az ablakon. Meghálálni? Nohát...kerek kékjeimmel csak némán pislogok. Elég szokatlan ez a felajánlás egy zöldtől. Tetszik, hogy ilyen barátságos és nyit felém, de a meghökkenéstől hirtelen csak némán tátogok pár másodpercig, mielőtt sikerül megszólalnom.
-Ugyan, nem kell meghálálni, nem volt nagy dolog. Nem adtam érte a vérem vagy ilyesmi. De ha van kedved, meg időd, tarts velem egy séta körre a kastélyban. Futok még egy kört a keleti szárnyban, hátha. Ha szívesen beszélsz róla. Nem, nem szívesen. De gorombának sem szeretnék tűnni. Az ajkamba harapok. Belül kényelmetlenül érzem magam, ez a gombócnak nevezett valami itt van, és szorít. Nem fogom ilyenekkel terhelni szegényt, talán majd máskor. A múltam nem fog elfutni, megvár, bármennyire is rimánkodom érte, nincs akkora szerencsém. Az egyetlen ami megvédhetne, az egy elejtő bűbáj. Magamnak kell feldolgoznom, és csak idő kérdése, és sikerül is.
- Kedves tőled. Semmi nagy dolog, csak volt a családunkban egy betegség, így otthon segítettem a mindennapokban. De már semmi gond, itt vagyok, minden okés.
Igyekszem magam is elhinni, hogy csupán ennyi az egész, mert jól hangzik. Olyan megyőzőre sikerült hangosan kimondanom, hogy félig valóban el is hittem, hogy semmi gond. És ami azt illeti, már tényleg nins semmi gond, így igazat mondtam. Azt, hogy nem egy betegség, hanem kettő, és nem egy kis dolog, az egész család kissé belerokkant, nem kell tudnia. Egyelőre legalábbis. Nem tudok róla beszélni, sajnálom. Idővel.
- Nem, az előző év vége előtt jöttem. Aztán jött a szünet, és most újra itt vagyok. Ruháimat bepakolom a táskámba, hogy ne szorongasam tovább, mint egy félőrült csaj..- Genyóság, persze, de ötletem sincs ki volt. A navineben nem ismerek senkit, aki ilyenre képes lenne. Nem is vagyok biztos benne, hogy diák volt. De talán nem is számít. Hiányzik még pár...alsóneműm, meg harisnyám, pulóverek. De ha nem is lesz meg az összes, nem baj. Legyintek, felejtsük el, van ilyen. Nem túráztatom már többet ezen magam. Át is vezek inkább Marcellre, hadd ismerjem meg jobban. Idejön, és szegény rögtön egy balesettel kezdi. - Akkor még az a szerencse, hogy nem lett nagyobb bajod. Eddig fel sem tűnt a fején lévő kötés, amitől kicsit magamban el is szégyellem magam, hogy ennyire nem figyeltem a másikra. Összecsapom a két kezem. -Na, hát akkor hozzá tehetsz még egyet szerény személyemben. Eliza. Nehogy úgy maradjak meg benned, hogy a bolind ruhás baglyos csaj. Mosolygok rá bátorítóan. - Egyébként meg nekem sincs nagy baráti köröm. Nem vagyok egy kezdeményező típus. Sose voltam. Pedig nem zavarnak az emberek körülöttem. Bár igaz ami igaz, egyedül is nagyon szeretek lenni. Megnyugtató, olyankor töltődök fel igazán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Jól esik a dícséret, még ha magam nem is tartom magamat sem izgalmasnak, sem jól kinézőnek. Ha engem kérdeztek, egy szem csemegekukoricára hasonlítok mind a fejemet, mind a mentalitásomat illetően. Ez van, ebből kell dolgozni.
Legalább már addig eljutottam - és ezt az itt megismert pár ember barátságának köszönhetem -, hogy vörös végű hajamat büszkén viselem és (ciki bevallani vagy nem) menőnek érzem magam tőle. Ha egy éve történt volna velem ugyanez - ami kizárt, mert nem voltak a tesóimon és azok haverjain kívül más barátaim - valószínűleg rosszul lettem volna, hogy még ezzel is felhívom magamra a figyelmet.
Ami Lizát illeti, még nem ismerem annyira, hogy megállapítsam, milyen ember. Talán visszahúzódóbb annál, semmint mindennap feltűnő szerelésben járjon, pedig éppen azt mondja, hogy nagyon szívesen megtenné. Itt a Bagolykőn sokkal elfogadóbbak az emberek, mint otthon, illetve a mugli világban, és van is egy pár szokatlan figura.
- Ha valahol, itt aztán tényleg járhatnál akár mindennap is ilyen ruhákban - adok hangot véleményemnek.
Teljesen ártatlan kérdésemre (jelesül, hogy Róza is hivatalos-e a mai közös bájitalfőző szeánszra) Liza valamiképpen furcsán reagál. Nem tudom meghatározni, mi a különös pontosan. Talán az arckifejezései váltakozása, de túl gyorsan történik ahhoz, hogy igazán megértsem. Ezen egy kicsit elgondolkodom, úgyhogy egy fél pillanatra csak a lányt fixírozom, és a szünet után válaszolok csak.
- Persze, hogy jóban vagyunk, egy osztályba járunk.
Róza szintén másodikos levitás, és azon túl is szoktunk beszélgetni, hogy bűbájtanon elnézést kérünk, ha a kívánt tárgy helyett a másik cuccait lebegtetjük fel. Tudom például róla, hogy imádja a kviddicset, és hogy szeretné kipróbálni magát a színjátszóban. Na meg, hogy jó barátnők Lizával.
- Csak azért gondoltam, mert tudom, hogy ti jóban vagytok...
Hát, lehet hogy mégis hülye kérdés volt. Most az egész olyan fura lett.
De ezen átlépek, hiszen mégiscsak gyakorolni vagyunk itt. Hangosan felnevetek auguráni jóslatán. Talán most már jobbak vagyunk annál, hogy felrobbantsuk magunkat. Pláne egy kalapkúra bájitallal, de azért vicces elképzelni.
- Főleg, ha meg sem tudjuk csinálni - méz híján - teszem hozzá.
- Sajnos nem hoztam - teszem szét a kezem. - Igazából nem gondoltam, hogy bármit kéne hoznom. Itt nincs a polcokon? - kérdezem, és oda is fordulok a hozzánk legközelebbihez. Szinte roskadoznak a deszkák a hozzávalóktól, kell hogy legyen méz is.
- Ha más nem, felugrom a konyhába érte, mit gondolsz? Addig meg elkezdheted nélkülem - ajánlom fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Sokáig nem szólal meg, gondolom, emészti a hallottakat. Én viszont magamban ujjongok. Túl vagyok az első vallomáson. Ettől rettegtem a legjobban, és most utólag már olyan könnyűnek tűnik, hogy nem is értem, miért aggódtam ennyire. Vagyis persze, ha alaposan belegondolok, tudnám listázni az ellene szóló érveket, de így, hogy túl vagyok rajta, már az egész nem számít. Ezzel egy nagy adag magabiztosságot kaptam hozzá, hogy másoknak is beszéljek róla. Szóval, bár ahhoz, hogy idétlen vigyor üljön ki az arcomra, túlságosan le vagyok taglózva az érzelmi vihar miatt, amiben az imént részem volt, a szememből biztos süt a bágyadt-boldog megkönnyebbülés.
Oldalt ülök a kanapén, felhúzott lábaimmal mintha felhőbe süppednék. A fejemet oldalra, a párnára döntöm, és csak élvezem a létezést. Mindketten hallgatunk, de nem érzem zavarónak: szép körítése a nyugalom újdonsült érzésének bennem.
Betti arca még csillog a könnyektől, de életemben először nem aggódom. A csilingelő nevetése biztosított arról, hogy nem a barátságunkat siratta. Most minden egyéb másodlagosnak tűnik. Olyan hálás vagyok, hogy ettől még maradhatok ugyanaz az ember a szemében. Ettől még ugyanaz vagyok. Csak sokkal inkább önmagam lehetek.
Elvesztem a gondolataimban, így váratlanul ért az első kérdés, ő pedig olyan bizonytalanul tette fel, mint egy fuvallat. Nem hallottam teljesen, de mivel éppen a lányt néztem közben, mire visszazökkenek a jelenbe, agyam kipótolja a mondat első felét.
- Hát... - kezdek bele, de hol is kezdjem? - Igazán Hunorként csak itt a Bagolykőn. Amikor felvettek, a szüleim eljöttek velem, és előre megbeszéltük a helyzetem az igazgatóval, aki nagyon rendes volt. Ezért kerülhettem fiú szobába, és nem csinálnak ügyet abból sem, hogy a férfi vécébe járok.
- Tudod... nekem igazából nem ilyen a hangom - elpirulok erre a vallomásra. Az egy dolog, hogy elmondtam neki a tényt - bármilyen sután is -, hogy lánynak születtem, de ahhoz nem kellett direktben hazudnom. Aki rám néz, a legnagyobb valószínűséggel fiúnak azonosít be, és erre büszke vagyok. Viszont amint megszólalok, az egyértelművé teszi, hogy tévedtek. És itt jön a csalás része.
- Van egy varázslat. Amint megvettük a pálcámat, az volt az első, amit megtanultam. Így mélyítettem a hangomon, hogy az se árulhasson el. Otthon, a varázstalanok között nem használhatom, de itt... túl nagy volt a kísértés.
- Jó nagy pácba is kevertem magam vele - dünnyögöm magam elé. Most már valószínűleg visszacsinálnám ezt a részét. Hogy átvertem mindenkit. Mindenki, aki megkedvelt, nem is igazán engem kedvelt meg, hanem azt, akit kitaláltam magamnak. A folyamatos aggódás, hogy lebukom, keserűvé tette az abbéli örömömet, hogy úgy élhetek, ahogy mindig szerettem volna. Nem kell azt a nyomást elviselnem, hogy lánynak tekintenek és akként kezelnek, cserébe hónapok óta rosszul alszom, nyúzott vagyok, szorongok, néha paranoia gyötör.
Olyan szívesen elmondanám neki ezt mind, de nem akarom ráönteni a nyomoromat. Nem fogom megölni a hangulatot pont most, amikor végre egy korombelivel, egy barátommal beszélhetek ezekről a dolgokról. Örülök, hogy kérdez, és ezzel én is jobban elfogadhatom magamat. Segít, hogy a másik szemén át nézhetem a dolgot, aki nem ítél el érte. Ez ritka lehetőség nekem; erre a kurta listából is lehet következtetni, ki tud még a titkomról.
- A családomon kívül? Te vagy az első, akinek elmondtam a suliban. Ajsa szerintem képben van, de sosem említette, és én sem hoztam fel neki.
Valami nem stimmel azzal a lánnyal sem - gondolom minden szeretetemmel.
- Fogalmam sincs, hogy mondjam el mindenkinek.
Az előbb inkább csak Betti felé meredtem, ahogy összeszedtem a gondolataimat, de most visszaemelem a tekintetem, és a barna szemekbe nézek. Hangomban tanácstalanság vegyül egy cseppnyi (legalább három cseppnyi, de valószínűleg több) kétségbeeséssel.
- Fogalmam sincs, hogy fogják ezt bevenni. Úgy érzem, rátértem erre az útra, és azt hittem, így lehetek végre önmagam, de ettől a folytonos hazudozástól sokkal rosszabbul vagyok, és úgy érzem, már nem fordulhatok vissza.
Egy szuszra kibököm, mi őröl. A gombóc visszakerült a torkomba, újra nehezebb a légzés. Most nem attól félek, hogy elvesztem Bettit, de rám tört, hogy ha kilépünk ebből a szobából, a problémám oroszlánrésze is visszatér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Talán majd legközelebb. Bólintok, hiszen ki tudja, lehet leszek én még jóban a baglyokkal. Ha nem is az összessel. Marci válaszából egy kis aggodalom hallatszik ki. Nem a legkellemesebb.- Hát, sajnálom. A legközelebbibe beleírhatnád, hogy képzeljétek, találkoztam egy bolondos fruskával, akinek az alsóneműi lógtak mindenhol, és baglyokkal veszekedett. Huh, képzelhetitek! Ha valami vidámat szeretnél belecsempészni, itt vagyok!  
Igazából van, amikor szeretek magamból kis bohócot csinálni. Mások kedvéért. Nem szeretem, ha valaki szomorú. Akkor, ha netán én is szonorú vagyok, inkább megpróbálom átfordítani jóra, viccesre. Tudom, hogy a szomorúsűgnak meg van a maga helye, feladata, de sosem árt mellé egy kis nevetés, hogy amikor egyedül vagy, önmagaddal a némasággal, akkor is fel tudj nevetni, vagy mosolyogni. Az elűzi a démonokat. Marci pedig olyasvalakinek tűnik, aki megérdemli ezeket a kósza ajándék kacajokat. - Szüleidnek írtál?
Tudom, hogy lehet, most én is belenyúltam valami kellemetlenbe. Eszembe jutott Rózi, akinek nem volt egyszerű köre szüleivel a varázsló dologban. Mugli világból hirtelen belecsöppenni nem kis dolog lehet. Nem kisebb a szülőknek sem. De bízom benne, hogy idővel minden mugli szülő megbékél a dologgal. A család az család. Tartson össze. Kusza világunkban egy kellemes otthon bázis. Ha ez a talaj meginog, onnantól minden nehezebb. - Ó, vacsoráig simán végzünk. Főleg mert éhes vagyok, és nem szeretem megvárokzatni a hasam. Közben pedig ha eszembe jut valami, kérdezz bátran. Nem mondom, hogy mindenre tudok is válaszolni, de igyekszem.   Az első napom első percei azzal teltek, hogy megtaláljam a hálókörletem. Egy festmény nagyon szívélyesen eligazított, csak épp az ellenkező irányba. Persze egy kis téblábolás után gyorsan megtalálam. Marci kérdése kicsit elgondolkkodtat. Igazából még nem gondolkoztam el ezen úgy igazán. - Hát..Szeretem az atmoszféráját, a környezetet. A faluban bóklászni ősszel, vagy csak a kasély előtti réten leülni egy padra. Néha kilopózni és édességet falni. Szeretem, hogy találtam barátokat. Azt is szeretem, hogy kicsit elkülönültem a családomtól. Én vagyok a nagytestvér, és otthon néha sok minden hárul rám. De itt... Egy pillanatra elhallgatok. Marcira nézek, aztán folytatom. - Szóval itt most csak Liza vagyok. Nem a nagytesó. Nem tudom érthető e, amit mondok. Neked vannak testvéreid? Tudom, hogy egy egyke élete más. Vagy ha nagyobb testvére van...milyen jó is lehet az! - Igen, igen, a cuccaim. Elnézünk a déli szárnyra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Tudom, hogy ugyan itt teljesen nyugodtan öltözhetnék így, jobb, ha átlagosan festek. Így legalább az ünnepi hangulatot megőrzöm magamnak. - Igen, persze..izé..tudom! Szabadkozok, de kicsit talán bele is pirulok, mert azt érzem, Hunor megérezte, hogy ebben a témában félénk vagyok, nem merek nagyon kitűnni a tömeg közül. Inkább igyekszem beleolvadni. Nem akarom, hogy megbámuljanak, vagy ilyesmi. Vér cikinek érzem. - Csak hát...tudod milyenek tudnak lenni az emberek. Nem szeretném, ha megbámulnának, meg cikiznének. Zavaromban hátat fordítok Hunornak, és utatni kezdek némi méz után. Általában inkább igyekszem nem feltűnösködni, meghúzódni a sarokban. Na de hát mindegy is, végülis lehet békés egy pók élete a falon. Csendben szemlődik, néha persze ő is kinevet másokat, de csak úgy magában, szépen némán, nem bántva vele másokat. - Jaj, hát persze, a bárgyú agyammal erre nem is gondoltam! Csattanok fel vidáman, homlokomra csapva. Nem érzékelem annyira kínosnak a szitut, de persze nem is akarom mélyíteni. - Igen, ő volt itt az első barátnőm. Bár izé...azt hiszem egyelőre az egyetlen. Más lányokkal még nem nagyon barátkoztam össze. Mindenki olyan...visszavonulós.  Visszavonulós? Milyen hülyén fejeztem ki magam. Zárkózottat akartam mondani, mindegy is, talán érti, mire akartam kilyukadni. Méz híján Hunor felajánja hogy leugrik a konyhába. - Ó, az csodás lenne! Addig én itt kicsit rendet rakok, és minden előkészítek. Miközben Hunor a mézért megy, halloweeni dalokat kezdek dúdolni, de a klasszikus, as évek beli félét. Miután rendet raktam, az asztalrs pedig mindent kipakoltam, sétálni kezdek a teremben. Elsétálok oda, ahol órán szoktam ülni. Némi vacilálás után le is ülök a helyemre. Eszembe jut, mikor olyan álmos voltam, hogy a szemeim le le csukódtak, és kis híján el is aludtam. Utána kölcson kellettt kérnem a padtársamtól a jegyzeteket, mert amiket belefirkáltam, teljesen használhatatlanok voltak. Pedig az estekek 90 százalékában precizek a jegyzeteim, és könyen is tanulok belőle. Ha nem így lenne, elég nehezen mentem volna át a vizsgákon röpke 2 hét alatt. Mondjuk otthon jobb volt felkészülni, de végtére már ez a második otthonom, és lassacskán be is lakom. Ujjaimmal lágyan dobolni kezdek a padon. Kellemes kis halloweeni ritmusok. Parararam-tü-tü. -Parararam-tü-tü. Pararara-Pararara-pararara. Tü-tü.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

A polcokon gyors átfutás során nem lelek mézet - de amilyen ragacsos, megfetedett trutymó van néhány tégely alján, talán ha találnék is "méz" feliratot, nem lenne okos felhasználni.
Tudok egy rövidebb utat a konyhába, és a manók (bár szerintem nem lenne kötelességük, csak a vérükben van) kezüket-lábukat tördelik, hogy segíthessenek nekem. Így hát hamar megjárom oda-vissza, és hamarosan újra a bájital-teremben vagyok. Ezúttal csatazaj nélkül.
Hallom már távolról a dúdolgató Lizát. Nagyon ismerős a dallam, de honnan...?
Becsukom a szemem.
- Tudom, mi ez! - kiáltok fel, mikor már ott állok az asztalnál újra. - Addam's Family!
Ez azon kevés filmek egyike, amiket láttam otthon. Marha vicces, és több része is van.
Jól kipakolt közben a lány, de nem kezdte el a főzést. Úgy látszik, nem úszom meg a kotyvasztást, de tudom, hogy ez nekem tesz jót.
Idén már nem kell, de tavaly úgy készültem bájitaltanra, hogy bemagoltam minden receptet, mert sajnos képtelen vagyok hosszan koncentrálni a leírásokra. Így könnyedén előrántom az emlékeimből a kalapkúra készítésének lépéseit is.
Az üst mellett ott egy üveg, amiben színből ítélve alaplé van. Azt már nem kell külön megfőznünk.
- Akkor mit csináljak? Aprítsak mandragóra-gyökeret? - szolgálatra jelentkezem, és végignézek az asztalon egy deszkáért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Elmélyülten járkálok fel-alá a "Praktikus varázslatok kezdőknek" című könyvtárból szerzett könyvemmel. Annyira lúzer vagyok a varázslásban, hogy az már nevetséges, így minden létező könyvön átrágom magam ami a témához kapcsolódik. -Ennek köszönhető, hogy az elmúlt hónapokban teljesen elfelejtettem kapcsolatot teremteni a barátaimmal. Mármint, hogy Hunorral, mert a zárkózottságom és a nyusziságom nem segít abban, hogy igazán barátokat szerezzek.- Pedig valamit kéne produkálni átváltoztatás tanra. Az asztalon heverő tükör viszont csak nem akar csinálni semit, bármit próbálok ki rajta a könyvből. Már már arra jutok, hogy hagyom az egészet a francba, mikor eszembe jut Hunor, aki penge a varázslatokban. Örömömben, hogy talán ő tud segíteni ledobom a könyvet a tükör mellé, a táskámból kiveszek egy pergament és írok neki egy levelet.

Amint megvagyok a levéllel hajtogatok belőle egy repülőt és használom rajta az egyetlen bűbájt amit eddig normálisan sikerült megtanulnom. A repülő aztán kisiklik a kezemből és az ajtó alatt átslisszanva már keresi is a címzettet. Hát legalábbis nagyon remélem, hogy Hunort keresi és meg is talája.
Aztán fogom a könyvet és keresek benne valami könnyebb varázslatot míg megjön Hunor, vagy a levele, hogy nem tud segíteni, meg nem is akar mert x hónapig nem is beszéltem vele. Amit persze tökre megértenék, már nem is tudom mi a helyzet vele. Megrázom a fejem, hogy a gondolataim kitisztuljanak és rácélzok a tükörre. Majd kiejtem a kicsinyítő bűbáj szavait a számon és elvégzem a szükséges pálca mozdulatokat.
A világ olyan hírtelen fordul velem, hogy a pálcám kiejtem a kezemből és én beesek a kanapé alá. Kicsit megütöm magam, szédülök, becsukva tartom a szemem míg megáll a forgás. Amint kicsit jobban vagyok kinyitom a szemem. Közben a szoba teljesen megváltozott. Először meg sem ismerem az előttem fekvő tárgyat. Majd rájövök, hogy az a táskám és vagy háromszor akkora mint én.