Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=812135#post812135][b]Dana Straw Berry - 2020.06.22. 22:26[/b][/url]

Nem is kellett sokáig várnom, míg Babett megérkezett. Széles mosollyal fogadtam a lányt, örültem, hogy egy párban voltam vele a feladat során, mert igaz, nem sok időt töltöttem el a társaságában idáig, de azalatt rájöttem, hogy nagyon intelligens, művelt lánnyal van dolgom, bár ez a közös órák során is bebizonyosodott már.
- Szia! Csini a rucid! - viszonoztam vidáman a köszönését, a "szuper" szócskára pedig kissé elpirultam. Ugyan, dehogy voltam én szuper, egyszerűen csak megvolt a dolgok beszerezéséhez a megfelelő kapcsolathálózatom. Ez most nagy szolgálatot tett mindkettőnk számára, meg is lett az eredménye azáltal, hogy mindent sikeresen beszereztem.
- Köszi. Igen, sikerült! - feleltem neki büszkén, úgy viselkedtem, mint egy kis diák, aki megkapta élete első kiváló jegyét.
- Itt van minden, ami a bájital-főzéshez kell. Üst, továbbá a százfűlé-főzet hozzávalói: meghajtófű, disznópázsit, juharfa fátyolkája, pióca. Aztán itt vannak még a második felvonás összetevői is: bikornisszarv, juharfa fátyolkája, bumszalagbőr, egy diák haja - mutattam be a hozzávalókat a lánynak nagy bőszen. Azt nem is ecseteltem, hogy ez a főzet két részből áll, amelyeket külön-külön kell elkészíteni, hiszen biztos voltam benne, hogy ezzel már tisztában van.
- Most azt kéne kitalálnunk, hogy melyik hozzávalót hagyjuk ki a főztünkből, illetve mennyi ideig főzzük ezeket. Elsőre tuti biztos vagyok benne, hogy nem sikerül, de van bőven anyag, szóval simán kísérletezhetünk még - mondtam Babettnek megnyugtatásul. Valóban nem kellett aggódnunk amiatt, hogy esetleg kifogynánk az összetevőkből, mert pont beszereztem belőlük annyit, amennyi bőven elég lesz arra, hogy megalkossuk belőlük az általunk elképzelt bájitalt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=812146#post812146][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.06.23. 07:30[/b][/url]

Figyelem a kék szemeket, s halványan elmosolyodok a pironkodásra. Ő is hasonlóan tudja fogadni a bókokat, mint én magam. De lényeg a lényeg; valóban nagyon hálás vagyok, neki. Ja, hálás. Igen. A padra helyezett táskámhoz fordulok, felnyitom a cipzárt, és máris fél felsőtestem eltűnik benne, ahogyan elkezdek kutakodni. Igazán tehettem volna a benn lévő cuccok tetejére, bizonyára egyszerűbb dolgom lenne. Néhány kelletlen hümmögés után előveszek egy csomag CsokiVarázslót – ami az egyik kedvenc édességem kislány korom óta – és egy nagyot pördülve tengelyem körül fordulok Dana felé. Az édességben egyesével csomagolt, belga csokoládéból készült varázsló és boszorkány figurák vannak. – A beszerzésért – mondom egy apró mosollyal, és átnyújtom az ajándékot a prefektusnak.
A hozzávalók felsorolása közben felpattanok a pad tetejére, és bakancsos lábamat lóbálni kezdem a levegőben. Fejből nem tudtam volna elmondani őket, de minden alapanyagot ismerek, noha az egyiknél különösen a magasba reppen dús szemöldököm. – Kinek a haját szerezted meg? – érdeklődök mély, karcos hangomon. – Hát – kezdek bele, s jobb kezem vékony mutatóujját szám elé emelem. – Attól függ, hogy kinek a haját hoztad… szerintem az a legelhanyagolhatóbb. Nem szeretnénk másolni senkit sem, csak csinos pofikat akarunk – vonom meg egy mosollyal a vállam. – Talán azt lehetne helyettesíteni valaminek az erősebb változatával – nem vagyok teljesen biztos abban, hogy amit mondok, annak van értelme, de most ez fogalmazódott meg bennem. – És ne aggódj – kezdem egy széles vigyorral. – Lemondtam minden programomat mára és holnapra, szóval szívesen vállalom a kísérleti egér szerepet – teszem hozzá bohókás fejdöntögetéssel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=812234#post812234][b]Dana Straw Berry - 2020.06.24. 21:13[/b][/url]

Kíváncsian figyeltem, ahogy a lány nagy bőszen kutakodni kezdett a táskájában. Miután megpördült, és megláttam a kezében az édességet, a csodálkozás és a meghatódás együttese ült ki az arcomra.
- Ó, ezt nekem hoztad? Nagyon kedves tőled, imádom a csokoládét! Milyen jópofa figurákat tartalmaz a csomagolás! Köszönöm!
Tök jól esett ez a kis meglepetés, nem számítottam arra, hogy Babett így meglep valamivel, igazán rendes volt tőle ez a gesztus. Fel is bontottam nyomban a csokicsomagot, kivettem belőle egy varázsló figurát, amelyet kibontottam, aztán jóízűen elkezdtem eszegetni, majd a lány felé fordítottam a zacskót.
- Kérsz? Isteni finom! - kínáltam meg, miközben el is fogyasztottam a saját csokifigurámat.
- Arra gondoltam, ha sikerül megvalósítanunk a tervünket, és remekelünk a bájitallal, akkor akár meg is ünnepelhetnék! Szerintem menni fog, ha összedolgozunk. Persze nem biztos, hogy elsőre sikerül, de össze fogjuk hozni! - bátorítottam a társamat csillogó szemekkel győzelemre szomjazva.
- Ja, a szobatársamét. Elég mélyen aludt, szóval könnyű dolgom volt. Bár igazából tényleg nincs jelentősége, mert nem másolni akarunk, de ahogy említetted, meg is van, mit kéne kihagyni az összetevőkből - közöltem Babettel, miközben végigpásztáztam az összes hozzávalót.
- Azért arra is kíváncsi lennék, mi történne, ha egyszerre több embernek a haját dobnánk a főzetbe, bár lehet kész káosz lenne minden! - vigyorogtam cinkosan, miközben eljátszottam a gondolattal, hogy akár jól is elsülhetne az egész. Persze az is benne volt a pakliban, hogy nagy gáz sülne ki az akciónkból.
- Végül is, ha több ember "tartozékát" kutyulnánk bele, annak az egyvelegéből akár megalkothatnánk egy tökéletes formát, pofit, érted - tekintettem a lányra elszántan, majd elővettem a táskámból még két különböző hajszálat. Azt már nem ecseteltem, hogy honnan szereztem be ezeket, arra viszont ügyeltem, hogy ha sikerülne megalkotnunk a végeredményt, akkor az ne hagyjon maga után semmiféle kivetnivalót.
- Szerintem hagyjuk ezt a szenzációs vagy kudarcba fulló dolgot a végére, ha mégsem sikerülne a főztünk, aztán majd meglátjuk, mit tudunk kihozni ebből a helyzetből. Első körben én a disznópázsitot hagynám ki, az valahogy annyira nem illik a képbe, már csak a neve alapján sem. De persze nyitott vagyok a te javaslataidra is - mondtam Babettnek nagy beleéléssel. Már alig vártam, hogy alkossunk valami nagyot, bíztam benne, hogy a kísérletezgetéseink végén végül sikerrel fogunk járni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=812331#post812331][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.06.26. 10:46[/b][/url]

Számomra kezdenek természetessé válni az ilyen apró gesztusok. Sok mindent tanultam az utóbbi időben, és rengeteget szocializálódtam. Ivett barátnőm hatalmas közönségkedvenc, egy igazi energiabomba, aki szeret nagy társaságokban nyomulni, míg én eddig legszívesebben a szobámban ücsörögtem. Sakkoztam vagy gitároztam. Minden olyan dolgot csináltam, amit egyedül a legjobb. Elvégre azt hittem, hogy ez kell nekem. Igaz, hogy így sem tartok vele minden buliba, de próbálom nem az összes alól kihúzni magam. Legfőképpen azért nem, mert sokszor reménykedek abban, hogy esetleg Bence is megjelenik. Mélyet sóhajtok, s miután átnyújtom az ajándékot aprócska mosollyal tekintek Dana szemeibe. – Tényleg? – kérdezek vissza, hiszen a csinos, modellalkatú lányoknál sosem tudom eldönteni, hogy esznek-e ilyesmit vagy sem. – Örülök. Nekem – lépek közelebb és mutatok a dobozkára. – Ez a kedvencem. Kiskorom óta ezzel tömöm magam – forgatom meg szemeimet egy idétlen vigyorral, s észreveszem, hogy kezeimmel megint össze-vissza hadonászok. Ezen észrevételre kissé összébb húzom magamon taláromat amolyan pótcselekvésképpen, és a minket körülölelő szekrénysorra emelem kékeszöld szempáromat. Mennyi minden, te jó ég! Voltam már itt, amikor véletlenül elemeltem egy üvegcsekészletet, de akkor annyira lefoglalt a szégyenérzet, hogy nem néztem szét rendesen. – Nem, köszi – legyintek kába fényt csillantva szemeimben, de még nem tekintek Danára, amíg nem fordulok egyet tengelyem körül. – Remek – állok habtákba azonnal a buli ötletére. Én sem vagyok benne biztos, hogy rögtön sikert aratunk, de ki tudja. Jó páros vagyunk.
A hajszálas sztorira csak hümmögve bólogatok, aztán kissé rémült vonások kerülnek pirospozsgás arcomra. Én nem vagyok benne olyan biztos, hogy jó ötlet lenne.
– Hát – kezdek bele sután vigyorogva. – Kicsit Frankenstein szörnyetegének hangzik így, nem gondolod? – még fel is kacagok, majd ajkamba harapva tekintek a már előszedett dolgokra. – Persze, értem – bólogatok mellé. – De nemt’om.
Természetesen semmi jónak nem vagyok az elrontója; legalábbis nem szeretnék az lenni. Hogyha Dana ezt a vonalat képviseli, akkor teljes vállszélességgel kiállok mellette, elvégre társak vagyunk ebben a történetben. Szívesen kipróbálok bármit.
– Akkoooor – szájam belsőjét rágcsálva gondolkodok el, majd összefont karokkal falnak dőlök. Érzem a nyirkos hideget, de most mégsem foglalkozom vele. Úgyis ki kellene már mosnom a talárt. – Szerintem kezdésnek azokból legyünk a legkevesebbet, amiket a leginkább elhanyagolnánk – nem hagynám ki teljesen őket. – És ha beigazolódik a gyanúnk, akkor ki is hagyhatjuk – tartok egy kis szünetet. – Habár nekem a pióca a legkevésbé szimpatikus – mosolygok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=812355#post812355][b]Dana Straw Berry - 2020.06.26. 23:32[/b][/url]

- Á, értem, akkor már tudom, mit vegyek neked karácsonyra! Vagy valami ünnepre... - lőttem le a hülye poént, de valahogy ez kívánkozott ki a számból. Végül is, ha a lány szerette ezt az édességet, és ez volt a kedvence, biztos örülne neki bármikor. Bár, lehet, másnak is örülne, nem ismertem még annyira, de úgy gondoltam, hogy majd idő közben megismerem még jobban, persze, csak ha lesz rá lehetőségem.
- Amúgy mit szeretsz csinálni a szabadidődben? - kérdeztem tőle nagy mosollyal az arcomon.
- Én sportolni szoktam, bulizni, olaszt tanulni, meg bajt keverni - közöltem vele vidoran. Úgy tűnt, hogy a lány a buliban is szívesen benne volt, ennek pedig kifejezetten örültem. Gondolatban már el is képzeltem, ahogyan a győzedelmünket, sikerünket ünnepeljük, miután megalkottuk ezt a tökéletes bájitalt, amely bárki számára rendkívül hasznos lehet.
- Haha, valóban igazad lehet! De ne feledd, ezek itt közel tökéletes összetevők. Nem akárkiktől gyűjtöttem ám be őket! - vigyorogtam Babettre, reméltem, hogy nem ijesztem el a merészségemmel, de ha egy bizonyos célt kellett elérnem, abban bizony nem ismertem határt.
- Na, de akkor először is próbálkozzunk az összetevők mérséklésével, akkor legyen a bájitalban kevesebb a disznópázsit és a pióca - feleltem csillogó szemekkel hiszen már tiszta volt számomra, hogy mely összetevőket kell csökkentenünk a jelen lévő anyagokból.
- Na, és akkor mely hozzávalót erősítsük? Mi lenne, ha az összes többit egy picivel felturbóznánk? - kacsintottam Babettre egy cinkos pillantással, végül is elképzelhető volt, hogy így össze tudunk hozni valami eredményes munkát. Na, de mi legyen a hajakkal? Kihagyjuk vagy egyelőre egyet használjunk fel, vagy mindent bele elsőre? Bár a összes hajat elegyítve a legvégére tartogattam, de ha a lány azt szerette volna, hogy használjuk fel mindet, akkor benne voltam abban is simán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=812476#post812476][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.06.29. 14:29[/b][/url]

A kedves ajándékötletre széles mosoly terül szét az arcomon. Én nem poénnak vettem, hanem nagyon is komolyan, mert ez már egy újabb lépést jelent egymás felé. Hatalmas dolgok ezek tőlem, nagyon örülök, hogy egyre több ember felé nyitok. Egyedül is képes vagyok barátkozni és nem feltétlen kell hozzá a nagyszájú barátnőm sem. Bólogatok a még mindig széles vigyorommal, majd táskámhoz sétálok. A kérdésre hanyagmód vállat vonok. Ezzel csak azt jelezném Dana felé, hogy bennem aztán semmi izgalmas nincsen az ég egyadta világon. – Az utóbbi években nem sokat mozdultam ki a Levitából – keserédes mosollyal fordulok vissza a lány felé zöldeskék szemeimet az övébe fúrva. Nem kényelmetlen a téma, de azért tisztában vagyok azzal, hogy nem volt teljesen normális ez a viselkedés. – Mostanság megyek ide-oda – attól függetlenül nem nagyon jellemző a bulizás, még ha többször is mozdulok meg társaságban. – Szeretem a varázslósakkot és gitározni is szoktam – mondom ismét őszintén mosolyogva.
S amióta Bencét ismerem, azóta ide-oda el szoktunk menni néha. Érdekes, mert eddig nem voltak barátaim, nem volt kivel ismerkednem, nem voltak kölcsönös érzelmek vagy vonzalom. Furcsa dolgok ezek, amikkel nem feltétlen untatnám Danát.
– Megpróbálhatjuk egyre több összetevővel – mondom már komolyabb hangnemben. – És akkor kiderül, hogy miket is kellene elhagyni.  
A lány lelkessége egyre jobban betalál az én belsőmbe is, és nagyon jó előérzetem kezd lenni az egész bájital-készítéssel kapcsolatban. Varázslatos dolog, amikor valakivel egy hullámhosszon vagytok a munkában, de amikor emberileg is kellemes társaság vesz körül minden helyzetet vált, és ekkor jön a képbe a boldog Babett-vigyor.
– Te szeretnéd használni az összes hajszálat? – kérdem szájamat gondolkodón elhúzva. Természetesen ez nem egyértelmű „nem” a részemről, csak várom a megerősítést Dana oldaláról is. Önmagamban nem vagyok túl erős személyiség; mindig kell egy kis löket. – Benne vagyok, de próbáljunk annyival többet adni hozzá, mint amennyivel kevesebbet teszünk a piócából és a pázsitból – ellököm magam a faltól és a pult mellé lépek, előkapom talárom zsebéből kis jegyzetfüzetemet, és levésem, amit eddig beszéltünk. Fontos a pontos dokumentáció. – Lássunk is hozzá – mondom szélesen mosolyogva, a pennát a füzetre hajítva. De izgalmas!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=812573#post812573][b]Dana Straw Berry - 2020.06.30. 23:16[/b][/url]

Úgy tűnt, hogy az ajándékötletemre a lány pozitívan reagált, így arra gondoltam, hogy a végén még talán meg is valósulhat, hogy megajándékozzuk egymást karácsonykor. Viszonylag gyorsan és egyszerűen kötöttem ismeretségeket, de Babett esetében azt éreztem, nem biztos, hogy túl jó ötlet ajtóstul a házba rontani, így inkább óvatosabb lépésekben haladtam feléje. Mindenesetre nekem nagyon szimpatikus volt, ráadásul megvolt a magához való esze, simán el tudtam volna képzelni, hogy egy idő után akár jó barátok is lehetünk.
- Ó, értem. Jól teszed, kell azért egy kis kimozdulás. A varázslósakkot én is szeretem, ha gondolod játszhatunk majd valamikor! - csillant fel a szemem, hiszen kevés embertől hallottam a környezetemben, hogy lekötné ez a logikai és egyben taktikai játék. Egyre több közös vonást véltem felfedezni bennünk, amelynek ugyan nem adtam hangot, viszont elégedetten mosolyogtam. Közben a lány már a bájital összetevőknél tartott, így kénytelen voltam magam visszarántani a valóságba, amely éppolyan érdekesnek ígérkezett, mint az iménti beszélgetésünk.
- Rendben, benne vagyok! Végül is bőven van időnk kísérletezgetni! - feleltem neki lelkesen, majd a hajszálas kérdésén kissé elgondolkodtam.
- Szerintem kezdetben mérsékeljük a hajszálak mennyiségét is. Először elfelezhetnénk őket, aztán egyesével hozzáadhatnánk a főztünkhöz. Ha meg mégsem működne a dolog, akkor a másik felüket egyben összegyűjtve felhasználhatnánk végső megoldásként. Szerinted? Vagy ez így nem működik? - kértem megerősítést a másiktól, hiszen nem igazán volt ebben a témában tapasztalatom, csak reménykedni tudtam, hogy nem téves az elgondolásom.
- A te verziód is jó ám! Végül is belecsaphatunk rögtön a lecsóba! - néztem rá tágra nyílt szemekkel, végül is simán megállta a helyét, amit mondott, hogy próbáljunk annyival többet adni a főztünkhöz, mint amennyivel kevesebbet rakunk a pázsitból és a piócából. Nem értettem, hogy miért voltam ennyire határozatlan, nem ez volt a jellemző rám, de ez a terület mindig is nehézkes volt számomra, szóval fontos volt, hogy Babett mit szól az egészhez, mert úgy tűnt, hogy ő jóval inkább a helyzet magaslatán állt, mint én.
- Ha sikerül ám a főzet, vagy nem... akkor komolyan gondoltam ám az ünneplést. Buli is lehet, vagy akár beülhetünk kajálni is valahova, ha gondolod - nyitottam végül feléje. Arra gondoltam, hogy baj ebből nem lehet, végül is max azt mondja, hogy nem. De idáig úgy tűnt, hogy az ünneplés szócska elnyerte a tetszését, nekem pedig mindkét opció szóba jöhetett, szerettem partizni, és szerettem jókat eszegetni is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=814719#post814719][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.07.29. 16:31[/b][/url]

Arcom egyre vidámabb. A legutóbbi találkozáskor is megbizonyosodtam arról, hogy Dana egy hihetetlen aranyos lány, de most kezdem érezni igazán, mennyire tetszik a stílusa. Csacsogó és életvidám, ami mellém kifejezetten kellett és most azt veszem észre, hogy eléggé jó úton haladok ahhoz, hogy még jobban kibújjak a csigaházamból. Ivett az elején még kevés volt, aztán jött Bence, aki teljesen felforgatta a kis világomat, és most egyre több ember felé nyitok. Jó úton haladok a felnőtté válás útján – legalábbis jelen pillanatban úgy gondolom. S amikor Dana a varázslósakkról is úgy vélekedik, mint én, akkor mosolyom a lehető legszélesebbre vált. Azonban előtte keserédes ez a mosoly, amikor a kimozdulást említi. Talán ő pont lehet egy olyan barát, akivel meg tudom ezeket tenni. Ott van Ivett, persze. De ő azért képes átesni a ló túl oldalára, és nem mindig tudom akkor megkülönböztetni, hogy mi a jó és mi a rossz. Vagy nincs is egyáltalán ilyenről szó… nem tudom. A lényeg az, hogy most nagyon jól érzem magam, ahogyan beleszippantok a labor dohos levegőjébe.
– Szuper lenne! – mondom boldogan és serényen bólogatni kezdek. – Nem sokan játszanak már. Olyan, mintha kezdene kissé kimenni a divatból – húzom el ajkaimat, majd az asztalra pakolt felszerelésekre tekintek. Folyamatosan jár a fejem, miközben Dana ismerteti velem az elképzeléseit. Teljesen egyetértek, mert egyébként sem vagyok biztos abban, hogyan is kellene a hajszálak arányát megosztani a főzetben. A lány a legjobb beszerző, ez az első pillanatban bizonyossá vált számomra, ezért nem is tartottam attól, hogy nem úgy fog sikerülni a dolog, ahogyan elképzeltük. Sőt, egyre inkább látom a végkifejletet szemeim előtt. Sikerülni fog. És végre egy olyan sajátos főzettel állhatunk elő, ami a korosztályunkban korszakalkotó is lehet akár.
– Hűha – mondom haloványan mosolyogva, amikor meghallom, hogy csapjunk bele. – Először is kerítenünk kellene egy üstöt meg mérőszerszámokat – emelem vékonyka ujjaimat ajkaim elé, és elgondolkodva tekintek körbe a helyiségben. – A jegyzetfüzetemet ott tartom, jó? – mutatok az asztalka szélére, ahová időközben letettem. – Te is nyugodtan irkálj bele – vonom meg egyszerűen vállaimat.
– De jól hangzik! – örvendezek. Éppen annyira, hogy majdnem tapsikolni kezdek a levegőben mellkasom előtt. Előveszem pálcámat, és egy halk varázsige segítségével lelebegtetem a felső polcról a mérőeszközöket. – Üstöt látsz? Mármint akkorát, ami nekünk kellene… Mekkora is az?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=814861#post814861][b]Dana Straw Berry - 2020.08.01. 18:17[/b][/url]

Nagyon felvillanyozott ez a kis főzőcske, avagy kísérletezgetés. Reméltem, hogy minden flottul fog menni, és nem robban fel majd a Bájital-labor. Egyedül az vigasztalt, hogyha mi is vele robbanunk, akkor nem lesz kit felelősségre vonni, az viszont aggodalomra adott okot, hogyha bekövetkezne a katasztrófa, akkor időm se lenne rá, hogy elmeneküljek a helyszínről Babett-tel jó messzire. De jó esetben persze csak maga a főzet adja meg magát vagy csak picit robban és maximum takarítanunk kell utána. Bár arra is itt a pálca, ami ebben a világban szinte mindenre megoldást nyújt. Próbáltam pozitív és határozott maradni, nem akartam, hogy a lány észrevegye a főzéssel kapcsolatos aggályaimat, hiszen csak rontana a helyzeten, ha bepánikolnánk vagy végig idegeskednénk az egész folyamatot. Szerencsémre Babett tapasztalt és okos volt, legalábbis a bájitaltan órák alapján, és a jelenlegi helyzetet tekintve ez a vélemény alakult ki bennem róla. Így azért nagyobb biztonságban éreztem magam, mintha egyedül álltam volna neki valamiféle főzetet kotyvasztani, ami ráadásul forradalmian újnak számított, és nem volt hozzá semmiféle instrukció. Viszont öröm az ürömben, hogy jobban megismerhettem a lányt, és kiderült, hogy még a varázslósakkot is szereti.
- Igen, sajnos minden olyan játék, sportág kezd kimenni a divatból, amihez használni kell az agyunkat. A sakk például komoly odafigyelést, stratégiát, logikát igényel. Mindig előre kell gondolkodni benne, és nem árt, ha az ember tisztában van vele, hogy mit lép majd a másik. Mindig pár lépésre előbb kell gondolkodni benne. Bár gondolom, ezt úgyis tudod - feleltem határozott tekintettel a másik szemébe nézve.
- Szuper! A jegyzetfüzet jó ötlet, pláne, ha közösen használjuk, végül is a végeredmény a közös munkánk gyümölcse lesz! - biccentettem neki nagy mosollyal az arcomon, próbáltam pozitív maradni, hogy igenis sikerülni fog minden, megy ez nekünk!
- Szerintem egy közepes méretű üst megteszi - válaszoltam, miközben elkezdtem kutakodni a poros polcok között. Mindenféle számunkra hasztalan holmi, hozzávaló volt ott, csak éppen üst nem. Már majdnem feladtam a harcot, mikor végre a harmadik polc legvégén megpillantottam egy tökéletes méretű üstöt.
- Remek! Meg is van minden - hoztam az asztalhoz olyan büszkén az üstöt, mintha valami trófeát szorongatnék.
~ Hogyan felezzük meg a hajszálakat? Persze most egy varázsige se jut az eszembe. Van itt olló? ~ - gondolkodtam magamban félig hangosan.
Felemeltem a piócákkal teli üveget, majd elkezdtem letekerni a tetejét, ám elég nehezen ment, mert nem adta magát könnyen... mintha rászorult volna. Elkezdtem még erősebben cibálni, majd egy heves mozdulattal lejött róla a fedő, az üveg része viszont kiesett a kezemből, a piócák pedig szanaszét repültek.
- Hát, ez remek... - sóhajtottam fel elkámpicsorodva, nem így terveztem az előkészületeket. Reméltem, hogy a lány nem tart a piócáktól, közben pedig gondolkodtam, miféle begyűjtő bűbájt kéne alkalmaznom rajtuk, vagy szedegessem össze őket valami fogóval? Eszembe jutott, hogy egy mugli osztálytársam mesélte, aki imádott horgászni az apjával, hogyha valakire rátapad a pióca, akkor sót vagy mézet kell rakni a szívókájára, aztán megszabadul tőle az illető.
- Ugye az Invito a begyűjtő bűbáj? - kérdeztem megerősítésre várva Babett-től, nehogy aztán rosszul emlékezzek a varázsigére, aztán rosszul süljön el a dolog. Kissé szerencsétlennek éreztem magam, pedig idáig szuperül ment minden, reméltem, hogy ez tutyimutyiság nem tántorította el a lányt a velem való közös főzőcskézéstől. Nem voltam én ilyen, általában gyorsan lereagáltam a dolgokat, de a bájitaltan mindig nagy kihívás volt számomra, ráadásul nagyon szerettem volna, hogy sikeresen megalkossuk az általunk megálmodott főzetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=819962#post819962][b]Szávai Eliza - 2020.10.24. 18:24[/b][/url]

Mivel közeledik a halloween, ma én is elég spooky hangulatba kerültem, így ruhatáram is elkezdtem kicserélgetni, megújítani. Annyira hangulatba kerültem, hogy még bájital főzéshez is kedvem támadt. Mivel Hunorra is és rám is rámfér a gyakorlás, úgy döntöttünk, tartunk egy gyakorlós délutánt a hétvégén, akkor a terem sem szokott tele lenni. A tanteremben egy csomó eszköz megtalálható, ami nekünk most kelleni fog, de azért én hoztam magammal pár dolgot, amit el is kezdek kipakolni, amíg Hunor meg nem érkezik. A terem üres, egy ablak van csak nyitva, azon jön be egy hűvös levegő. Először is a kis üstöm, kettes méretű. Aztán elhoztam pár fiolácskát is, amiben a kész Pepperuppot el tudjuk vinni. Többet hoztam, hátha Hunornál nem lesz. Nekem is fogyó kellék, mindig eltűnnek, összetörnek, stb. Elhoztam a kesztyűmet, a kis reszelőm, és egy evőkanalat. Az itteniek néha kétes tisztaságúak...Pakolászás közben megnézem, mik vannak itt, amiket tudnánk használni. Találok mérleget, kést, foghagymanyomót, vágódeszkát, tálkákat is szerencsére. Szépen kipakolom pket az egyik asztalra, közben előkeresem a könyvemből a receptet is. Azt mondja hogy kell hozzá alaplé. Jaj igen, az alaplé! Beletúrok a táskámba, és nagy nagy nehezen megtalálom valahol jó mélyen.
- Ajj, ez a tágító bűbáj, amit anya rakott rá, néha inkább hátrány, mint előny. Áhh, megvagy! Óvatosan az asztalra teszem. Kell még Bicorn szarv őrlemény. Azt hova is tettem. Kotorászni kezdek zsebeimben, rövid időn belül az is az asztalkán. Olvasom a listát, közben szépen kipakolok. Citrom két közepes vagy egy nagyméretű,Csalán (legjobb a friss, de a szárított is használ), hát nálam most csak szárított van,Echinacea, Fokhagyma,Gyömbér, Mandragóra gyökér. Néha meg meg rázom a táskát, egészen belemászok, majd előveszem a következő hozzávalót. De egyszercsak a táska kiürül, és rájövök hogy egyvalami hiányzik. A méz. Felállok és megpróbálok találni valami kis üveg mézet a tanterem polcain, fiókjain, de csak egy üres ragacsos üvegecskét találok méz felirattal. Mondjuk ha tele lett volna, az se segített volna sokat, mert az egész övegecske nem volt 3 deci se, talán kettő. Visszaülök hát, és mégegyszer ellenőrzöm, minden megvan e, majd olvasgatni kezdem a tankönyvem. Én. A bájitalkönyvet. Na, ezt se gondoltam volna mondjuk 1 hónappal ezelőtt, vagy 2. De végül hunornak és Rózának köszönhetően úgy gondoltam összeszedem magam, veszek egy nagy levegőt, és feltornázom magam. Egyébként ez most a többi tárgyamra is értendő, nem csak a bájitaltanra. Le is köti a figyelmem, meg a jó érdemjegyektől jó kedvem lesz. Róza meg amúgy is kissé stréber, és ha tartani akarom vele a lépést, és nem akarok megnélmulni beszélgetés közben, muszáj tanulnom. Nem elég szépirodalmat olvasnom, elő vettem a tankönyveim, és esténként is azokat bújom. Zajt hallok az ajtón túlról. Felpillantok, de csend, így folytatom az olvasást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=820168#post820168][b]Demeter Hunor - 2020.10.26. 21:34[/b][/url]

Utálok késni. Szedem a lábam, mert bár semmi kedvem bájitalt főzni, de muszáj gyakorolnom. Mióta kiismerem magam a kastélyban (ráment az első félévem legalább), mindig időben érkezem a megbeszélt helyre, de most feltartottak.
Ráadásul majdnem eltévesztem eggyel az ajtót a nagy igyekezetben. A sötét beugrót könnyen elvéti az ember, de én a kőkeretet elkapva tenyerem tompa csattanásával állítom meg magam, mielőtt továbbhúznék. Még nem lépek be, előbb megállok és veszek egy mély levegőt. Nem mintha ne mutatkozhatnék Liza előtt szedett-vedetten, de szeretném felvenni a bájitalfőzéshez szükséges lelkiállapotot, mert eddig nemigen sikerült átlényegülnöm hozzá.
Szóval belököm az ajtót, és szétnézek a nagy, de sok kis aprósággal zsúfolt helyiségben. Tanulótársam már elő is készült, és már - gondolom - a receptet olvassa.
- Szia! Ne haragudj! - lépek oda hozzá, és a fejemre bökök. - Bettiék úgy gondolták, túl unalmasan nézek ki, és ideje halloweenesíteni.
Így hát befestették a hajam végét pirosra. Szerintem nem hasonlít vérhez, inkább úgy nézek ki tőle, mint egy kócos ecset, de azért vicces, úgyhogy megtartom egy időre.
- Hé, te meg sztereotipikus boszorkánynak öltöztél? - tippelek a szerelését illetően, amit nagyon aprólékosan válogattak össze. - Nagyon menő!
Az asztalnak támaszkodom, és végignézek a sok hozzávalós fiolán és tégelyen.
- Miben tudok segíteni?
Én semmit nem hoztam, csak a pálcám. Na meg a szaktudást - horkantok magamban. Úgy voltam vele, hogy a laborban mindent megtalálunk majd, ami kell.
- Róza nem jött?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=820445#post820445][b]Szávai Eliza - 2020.10.31. 12:48[/b][/url]

Az ajtó újra kinyílik, és még mielőtt befejezném az utolsó sorom a könyvben, és felpillantanék, a hangból, aki köszönt, felismerem Hunort.
- Szia! Ó, jól áll a piros. Szőke hajának pirosló vége a ropogó tűzre emlékeztet. Kedvesen konstatálom a halloweeni frizuráját.
-Olyan, mint a tűz. De előtte sem néztél ki unalmasan.
Szerintem senki sem unalmas, hogyan is lehetne az? Talán átlagosan nézhetnek ki az emberek, de én valahogy mindig a különlegességre fókuszálok akaratlanul is. A nem átlagosat keresi a szemem, és persze mindig meg is találom. Mint Hunornak a nagyon nagyon szőke haja. Lepillantok a ruhámra, hogy megint szemügyre vegyem. - Igen. Imádom ezeket a ruhákat. Azt se bánnám, ha minig ilyet kéne hordanom. Kuncogok, mert ezek a ruhák, ha utcán hordja az ember lánya a szürke hétköznapokban, alaposan megnézik, talán még bolondnak is titulálnak. Nem hiszem, hogy igazán komolyan vennének. Márpedig nem szeretem, ha nem vesznek komolyan. Vannak, akik nem látnak túl a bambi tekintetemig, azt pedig bántónak érzem. De persze ilyenekről sosem beszélek, ez amolyan kis stikk, vagy mi. A hétköznapokban nem is szoktam kirívó, vagy szokatlan ruhákat hordani. Áhh, pedig eze a ruhák! Rossz korba születtem. Látom is. Sétálok a havas utcán a gázlámpák alatt, alattam ropog a hó, mellettem kalapos úriemberek sétafikálnak. Na de vissza a jelenhez.
-Hát elfelejtettem mézet hozni. Te nem hoztáé véletlenül? Egy halovány kis reménysugár sejlik fel, hátha a fiúnál van. Mégegyszer kinyitom a táskám, kuutatni kezdek benne, de egyenlőre semmi. Hajkefe, rágó, narancsos cukorka, kis tükör, ceruza, radír, könyvek, hajgumi. Méz az nincs.
-Róza? Pár napja most nem találkoztunk. De jó ötlet, legközelebb hívjuk! Nála biztos meglesz az összes hozzávaló. Arcom a kissé aggodalmasból vidámra vált, mert hát igen, én sem vagyok rossz tanuló, de Róza lepipál engem is. És biztos vagyok benne, hogy amikor tanulásról van szó, nagyon odafigyel a részletkre is. Na de Hunor, Hunor, csak nem tetszik Rózi? Igyekszem nem kéjes vigyorral bámulni, még a végén zavarba hozom. Inkább csak amolyan könnyed, fesztelen érdeklődésbe kezdek.
-Nem is tudtam, hogy ti is jóban vagytok....legközelebb tényleg bandázhatnák hárman.
Közben teszek, veszek, hogy kicsit jobban átlássam, amiket is pakoltam ki az asztalra. A targyakat a bal oldlra rendezgetem, a hozzávalókat pedig a jobb oldalra, középen a kis üstöcske.
-Hoztam neked is fiolákat, hogy ha végül nem robbantjuk fel magunkat, és nem halunk meg, akkor el tudjuk vinni haza. Nem mintha nem bíznék magunkban, csak jól hangzott.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=820588#post820588][b]Demeter Hunor - 2020.11.01. 20:55[/b][/url]

Jól esik a dícséret, még ha magam nem is tartom magamat sem izgalmasnak, sem jól kinézőnek. Ha engem kérdeztek, egy szem csemegekukoricára hasonlítok mind a fejemet, mind a mentalitásomat illetően. Ez van, ebből kell dolgozni.
Legalább már addig eljutottam - és ezt az itt megismert pár ember barátságának köszönhetem -, hogy vörös végű hajamat büszkén viselem és (ciki bevallani vagy nem) menőnek érzem magam tőle. Ha egy éve történt volna velem ugyanez - ami kizárt, mert nem voltak a tesóimon és azok haverjain kívül más barátaim - valószínűleg rosszul lettem volna, hogy még ezzel is felhívom magamra a figyelmet.
Ami Lizát illeti, még nem ismerem annyira, hogy megállapítsam, milyen ember. Talán visszahúzódóbb annál, semmint mindennap feltűnő szerelésben járjon, pedig éppen azt mondja, hogy nagyon szívesen megtenné. Itt a Bagolykőn sokkal elfogadóbbak az emberek, mint otthon, illetve a mugli világban, és van is egy pár szokatlan figura.
- Ha valahol, itt aztán tényleg járhatnál akár mindennap is ilyen ruhákban - adok hangot véleményemnek.
Teljesen ártatlan kérdésemre (jelesül, hogy Róza is hivatalos-e a mai közös bájitalfőző szeánszra) Liza valamiképpen furcsán reagál. Nem tudom meghatározni, mi a különös pontosan. Talán az arckifejezései váltakozása, de túl gyorsan történik ahhoz, hogy igazán megértsem. Ezen egy kicsit elgondolkodom, úgyhogy egy fél pillanatra csak a lányt fixírozom, és a szünet után válaszolok csak.
- Persze, hogy jóban vagyunk, egy osztályba járunk.
Róza szintén másodikos levitás, és azon túl is szoktunk beszélgetni, hogy bűbájtanon elnézést kérünk, ha a kívánt tárgy helyett a másik cuccait lebegtetjük fel. Tudom például róla, hogy imádja a kviddicset, és hogy szeretné kipróbálni magát a színjátszóban. Na meg, hogy jó barátnők Lizával.
- Csak azért gondoltam, mert tudom, hogy ti jóban vagytok...
Hát, lehet hogy mégis hülye kérdés volt. Most az egész olyan fura lett.
De ezen átlépek, hiszen mégiscsak gyakorolni vagyunk itt. Hangosan felnevetek auguráni jóslatán. Talán most már jobbak vagyunk annál, hogy felrobbantsuk magunkat. Pláne egy kalapkúra bájitallal, de azért vicces elképzelni.
- Főleg, ha meg sem tudjuk csinálni - méz híján - teszem hozzá.
- Sajnos nem hoztam - teszem szét a kezem. - Igazából nem gondoltam, hogy bármit kéne hoznom. Itt nincs a polcokon? - kérdezem, és oda is fordulok a hozzánk legközelebbihez. Szinte roskadoznak a deszkák a hozzávalóktól, kell hogy legyen méz is.
- Ha más nem, felugrom a konyhába érte, mit gondolsz? Addig meg elkezdheted nélkülem - ajánlom fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=821216#post821216][b]Szávai Eliza - 2020.11.14. 19:05[/b][/url]

Tudom, hogy ugyan itt teljesen nyugodtan öltözhetnék így, jobb, ha átlagosan festek. Így legalább az ünnepi hangulatot megőrzöm magamnak. - Igen, persze..izé..tudom! Szabadkozok, de kicsit talán bele is pirulok, mert azt érzem, Hunor megérezte, hogy ebben a témában félénk vagyok, nem merek nagyon kitűnni a tömeg közül. Inkább igyekszem beleolvadni. Nem akarom, hogy megbámuljanak, vagy ilyesmi. Vér cikinek érzem. - Csak hát...tudod milyenek tudnak lenni az emberek. Nem szeretném, ha megbámulnának, meg cikiznének. Zavaromban hátat fordítok Hunornak, és utatni kezdek némi méz után. Általában inkább igyekszem nem feltűnösködni, meghúzódni a sarokban. Na de hát mindegy is, végülis lehet békés egy pók élete a falon. Csendben szemlődik, néha persze ő is kinevet másokat, de csak úgy magában, szépen némán, nem bántva vele másokat. - Jaj, hát persze, a bárgyú agyammal erre nem is gondoltam! Csattanok fel vidáman, homlokomra csapva. Nem érzékelem annyira kínosnak a szitut, de persze nem is akarom mélyíteni. - Igen, ő volt itt az első barátnőm. Bár izé...azt hiszem egyelőre az egyetlen. Más lányokkal még nem nagyon barátkoztam össze. Mindenki olyan...visszavonulós.  Visszavonulós? Milyen hülyén fejeztem ki magam. Zárkózottat akartam mondani, mindegy is, talán érti, mire akartam kilyukadni. Méz híján Hunor felajánja hogy leugrik a konyhába. - Ó, az csodás lenne! Addig én itt kicsit rendet rakok, és minden előkészítek. Miközben Hunor a mézért megy, halloweeni dalokat kezdek dúdolni, de a klasszikus, as évek beli félét. Miután rendet raktam, az asztalrs pedig mindent kipakoltam, sétálni kezdek a teremben. Elsétálok oda, ahol órán szoktam ülni. Némi vacilálás után le is ülök a helyemre. Eszembe jut, mikor olyan álmos voltam, hogy a szemeim le le csukódtak, és kis híján el is aludtam. Utána kölcson kellettt kérnem a padtársamtól a jegyzeteket, mert amiket belefirkáltam, teljesen használhatatlanok voltak. Pedig az estekek 90 százalékában precizek a jegyzeteim, és könyen is tanulok belőle. Ha nem így lenne, elég nehezen mentem volna át a vizsgákon röpke 2 hét alatt. Mondjuk otthon jobb volt felkészülni, de végtére már ez a második otthonom, és lassacskán be is lakom. Ujjaimmal lágyan dobolni kezdek a padon. Kellemes kis halloweeni ritmusok. Parararam-tü-tü. -Parararam-tü-tü. Pararara-Pararara-pararara. Tü-tü.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=821926#post821926][b]Demeter Hunor - 2020.11.24. 21:10[/b][/url]

A polcokon gyors átfutás során nem lelek mézet - de amilyen ragacsos, megfetedett trutymó van néhány tégely alján, talán ha találnék is "méz" feliratot, nem lenne okos felhasználni.
Tudok egy rövidebb utat a konyhába, és a manók (bár szerintem nem lenne kötelességük, csak a vérükben van) kezüket-lábukat tördelik, hogy segíthessenek nekem. Így hát hamar megjárom oda-vissza, és hamarosan újra a bájital-teremben vagyok. Ezúttal csatazaj nélkül.
Hallom már távolról a dúdolgató Lizát. Nagyon ismerős a dallam, de honnan...?
Becsukom a szemem.
- Tudom, mi ez! - kiáltok fel, mikor már ott állok az asztalnál újra. - Addam's Family!
Ez azon kevés filmek egyike, amiket láttam otthon. Marha vicces, és több része is van.
Jól kipakolt közben a lány, de nem kezdte el a főzést. Úgy látszik, nem úszom meg a kotyvasztást, de tudom, hogy ez nekem tesz jót.
Idén már nem kell, de tavaly úgy készültem bájitaltanra, hogy bemagoltam minden receptet, mert sajnos képtelen vagyok hosszan koncentrálni a leírásokra. Így könnyedén előrántom az emlékeimből a kalapkúra készítésének lépéseit is.
Az üst mellett ott egy üveg, amiben színből ítélve alaplé van. Azt már nem kell külön megfőznünk.
- Akkor mit csináljak? Aprítsak mandragóra-gyökeret? - szolgálatra jelentkezem, és végignézek az asztalon egy deszkáért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=828128#post828128][b]Mórocz A. Móric - 2021.03.26. 19:12[/b][/url]

Jött az üzenet dude-tól, hogy visszaskerázott hamarabb a kastélyba és unatkozik. Tudjuk, hogy nem is kellett ennél több. Öt óra múlva már rúgtam be a kastély ajtaját, hogy lángos pózba vágva magam köszöntsek minden jelenlévőt, akik kimerültek egy házi manóban és egy megbűvölt seprűben, de nem baj, mert ők nagyon is örültek nekem. A bevágódós pózom közepén csúszott a kezembe egy könyv, majd suhant tovább egy barna hajkorona. Mire felfoghattam volna, hogy mi van és megszólaltam volna a csaj már sehol nem volt. Ráncolt szemöldökkel forgattam kezemben a könyvet, majd vállat vonva indultam a szobám felé, hogy lepakoljak és elkaphassam Kendét. A könyv halkan huppant testvérem ágyán, gondoltam majd később foglalkozom vele, bármi is legyen az, azonban a belőle kicsúszott pergamenek sokkal előbb keltették fel az érdeklődésem, mint bármi más. Le sem véve róluk tekintetem dobtam a földre mindent és vágódtam rá a pergamenekre, mint karvalymadár a pocokra.
Pontosan ezért van az, hogy futólépésben, a pergameneket farzsebembe nyomva osonok az újonnan megbeszélt hely felé, mert megkértem haveromat, toljuk már el a randit kicsit. Wait… hogy lehet futólépésben osonni? Mindegy, én megteszem, mert ultragigacsászárkirály vagyok. Így egyben. Annyira nem kell messze mennem, de nem szívesen kapnék a nyakamba egy Darwint, szóval mégis figyelnem kell, de amint elhagyom a klubhelyiséget és kilépek az ajtón, pár lépés után dereng fel az ismerős alak. - Duuuuuude - kiabálom suttogva, mer’ ilyet lehet, ahogy lépkedek felé. - Olyat mesélek, rndsn lekakkantod a bokád - vigyorodom el szélesen, majd körbepillantva nyomom le a kilincset, majd mutogatok Kendének, hogy menjen már, végül belépek utána és kezdem el lobogtatni előtte a pergameneket. - Valami random csaj nyomott a kezembe egy könyvet, amikor megjöttem, és ezek voltak benne. Tudod mik ezek, tesó? - vigyorodom el még szélesebben. - Bájital receptek. Vicces bájital receptek - hátrálok pár lépést kitárt karokkal, majd fordulok a felbukkanó szekrények felé. - És ez a hely a Kánaán ezeknek a megcsinálásához, de kellesz bro, mert ha lebukok az elég ciki. Buksz velem vagy elhagysz? - fordulok vissza felé bevágva a legcukibb kiskutya fejet ever.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=828345#post828345][b]Reiner Kende - 2021.04.01. 09:16[/b][/url]

Ahogy az Kendénél lenni szokott hirtelen döntés vezérelte, nem tervből cselekedett, csak összedobálta, mint rutinos utazó a holmijait a tágítóbűbájjal ellátott sporttáskájába és jött is el otthonról. Megtehette volna, hogy se szó, se beszéd dobbant, de akármekkora vita is volt mögöttük és bármennyire mérges volt a szüleire, még így is elköszönt otthon mindenkitől. Károly kivételével, de szimplán azért  mert nem volt a kúriában. Jobb is így. Még a birtok kapujában írni akart a haverjának, mégsem tette. Máson járt az esze és tudta, hogy elintéznivalója van, azon túl, hogy rohadtul érzi magán, ha a családja hatására miattuk még rajta marad egy stílus, amit időbe telik lerázni magáról. Hiába terrorizálják egymást a mágikus apposon, akkor is napokig kivárt a kastélyban, mire ma Móricnak átdobott egy velős, de ütős üzenetet, ami meghozta az eredményt.
A navine közös helységében még éppen elkapja a kisunikornist, elszövegelnek egy darabig, de Kende zsebe rezzen és egy apró mosollyal indul is a megbeszélt helyre. Nem a hoodie van, így kénytelen a farmerja zsebébe süllyeszteni kezeit, amíg a falnak dőlve kivár. A neszre lassan kapja oldalra pillantását, ahogy meglátja ezt az állatot. - Szevasz -  emelné koccra a kezét, de nagyon úgy tűnik, hogy be kell mennie a terembe. Röhögve ráncolja a homlokát. - Surranópályán vagy? Vagy téged is köröznek az aurorok? -  kérdez rá jókedvűen. Ennyi, Móric megjelent és a helyzet máris faszább. Elcsendesedik, szürkéskékje ragad meg a pergemeneken, csak hallgatja, hogy mit magyaráz neki, végül hosszasan bólint. Visszavigyorog a dudera. - Vágom -  nem nézegeti tüzetesebben a bájitalokat, nagyon jobban rá se csekkol a receptekre. - Mindig alá bukok - neveti el magát halkan. - Leszek a bizti boi, tesó -  még szép, hogy nem hagyja lógva. Amúgy se tenné, most meg még miatta jött vissza a kastélyba. Majd biztos hagyja szenvedni, mint disznót a jégen... Inkább feltűri a pulóvere ujját. - Előtte segítsek összeszedni a cuccokat? -  pillant a szekrényekre. Vágja, hogy Kánaán van, de ki tudja mennyi hülyeség kell a vicces bájitalokhoz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=829270#post829270][b]Mórocz A. Móric - 2021.04.08. 20:24[/b][/url]

Ha valaki olyan, aki soha nem megy haza a szünetekre valamiért, meglátja, hogy mi Kendével állandóan sokkal előbb visszajövünk, mint ahogy az indokolt lenne, nagyon csúnya pletykák indulhatnak el. Még a végén asziszik, hogy ennyire felelősségteljes diákok vagyunk meg ilyesmi. Lolcsika, csak képzeld el, ahogy arról sutyorognak a folyosón, amikor elmegyünk mellettük, hogy mennyire jó, okos és példamutató diákok vagyunk. Merlinre, ez maga lenne a borzalom! Csoda akkor, hogy csapatom az inkognitót?
- Mi az, hogy engem is? Miért téged igen? - fordulok hátra értetlenül és ráncolt szemöldökkel. - Dude, ne má’! Nem körözhetnek nélkülem - csóválom meg fejem rosszallóan és röhögve, mert itt végre kiengedhetem már a hangom, amint az ajtó csukódik mögöttünk. Neki is állok eldumikázni dude-nak, hogy mi a pálya, de ember, nem lenne csoda, ha nem hinné el, erre a tesó bólogat és vigyorog. Hát mi ez, ha nem bromance? Hm? Mi ez akkor? Szavakkal is megerősít, vigyorgok vissza rá, mintha minimum elmebeteg lennék, majd fordulok a szekrények felé jókedvűen, ahogy töhögök a bukós poénon, miután biztosít, hogy lesz a bizti boi. - Ja, ha így hívod amúgy elég para, szóval mellőzzük má’ pls - vágom csípőre a kezemet, így ujjaim között gyűrődnek meg kicsit a papírlapok. Mindegy, mert a hozzávalókon és a folyamaton kívül nincs rajtuk más, szóval a hatását elég komolyan homály fedi addig, amíg ki nem próbálom valakin. Oldalvást sandítok a dude-re, de hamar rá kell jönnöm, hogy valószínűleg ő lenne az utolsó, akit befognék kísérleti alanynak. Ez a ciki nem az ebola.
- Ja, az király lenne. Kösz - nyújtom felé a papírt, amin a hozzávalók vannak, mert én elég sokáig tanulmányoztam már a szobában is ahhoz, hogy simán megjegyezzem az első párat. - Az utolsó hatot kéne szerválnod, addig én összeszedem a többit, meg előkészülök - bólogatok, majd fogom az üstöt és helyezem az asztal közepére, hogy azonnal vizet öntsek bele. Forralni kell. Megvan csira, úgyhogy mehet a keresés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=830306#post830306][b]Reiner Kende - 2021.04.25. 20:21[/b][/url]

A plafon felé pillant, arcán széles mosollyal, hogy a haverja konkrétan köröztetné magát vele. Igaz, Kende nem saját magára gondolt, hanem Sztravinszkijra. A beszélgetésük és a látogatás még frissen benne van a tanácstalan hydromágusban, így aztán reflexből mondta ki a szavakat, nem is gondolván bele, hogy Móric okkal nem érthetné miről beszél. Pedig legutóbbi tudomásai szerint a legjobb haverja nem kereskedik finn édességgel. Csak betömi a szájába, mint valami hörcsög, vagy maradjunk a dude stílusban és legyen mókus. - Ha egyszer a sarkamban lesznek az aurorok majd beköplek - von vállat, hogy neki aztán úgy is jó. Ahogy a bizti boi offolása is. Így aztán csak elvan, skubizik, hogy mi a szituáció éppen, lustán emeli szürkéskékjét Móricra, meg a Kánanánjára, mielőtt lépne segíteni. Átveszi a papírt, gyorsan futja végig, főleg mert valahol a lista felénél abbahagyja az olvasást annyi szar van ráírva. - Csak ennyi? - nyomja meg a csakot, majd nevetgélve lép a szekrényhez találd meg Waldo-t játszani. Utolsó hat, bólint, vette. - Nyomjad, addig én megcsillogtatom milyen ügyes fiú vagyok - bólogat és a listáról az egyik dolgot már kezébe is veszi. Van ez az eőbb-utóbb dolog, hát… Kende inkább utóbb szedi össze mind a hat bizbaszt, de az utolsóval már lép is a Brokemonhoz lepakolni neki az asztalra. Ráérősen lépked az ajtóhoz, kihúzva magát lapul a háta a falnak, ahogy csak szemeivel sandít ki, de sehol egy árva lélek. Mégis ki unná annyira az életét, hogy itt kolbászoljon? Kende legyint, vissza csukja az ajtót és karbafont kézzel ácsorog ott, pár pillanatig csendben a haverját figyelve. - Kijutottam Európa ifire - böki ki viszonylag lassan a szavakat. - Helyette Bostonba kellett utaznom Károllyal. Balhé volt, azért jöttem korábban. - könnyebben beszél már róla, mint a Bagolyfalvi lakásban, ráadásul Móricnak mondja, csak mégis…. a legjobb haverja mit kezdhet az egésszel? Vagy mit mondhatna rá? - Jövőre durván kell szeretned és ostorral csapkodni, hogy újra összehozzam - mosolyodik el a másikra, hogy ne érezze, hogy feszkó lenne miközben kotyvasztja a trutymókat.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=830375#post830375][b]Mórocz A. Móric - 2021.04.26. 19:50[/b][/url]

Ilyen alkalmakkor áldom az eget, hogy nem legilimenciára jelentkeztünk Móriccal, hanem illúzióra, mert képzeld csak el, mekkora pánik lenne itt, ha meghallanám, ahogy Kende ismét azokkal a fránya mókusokkal jön. Nagyon izék a mókusok, nem tudom miért van tele velük az internet, hát bakkerka, nézz már rájuk! A hülye bolyhos fülük és a kiálló fogaik, mint valami mutáns lények, amik nem tudták eldönteni, hogy seprűk akarnak-e inkább lenni, vagy kapák. És akkor jött az átmenet: mókus. Remek, mondhatom.
- Nagyon helyesen teszed tesó! Bukjunk együtt legalább ebben is - megemelt hanggal válaszolok, mert csak a valagam lóg már ki egy szekrényből, ahogy átadtam Kendének a papírt és kiosztottam, hogy az utolsó hatot kapkodja össze. A víz forr, így dolgom a dolgok összeszedésén kívül aligha van más, amit tehetnénk. Kékjeim villannak azonnal az asztalra tett lapra és állok neki összeszelni a leveleket. Kicsit úgy érzem magam, mintha valami főzőműsorban lennék, és így jobban belegondolva nem is nyúlok nagyon mellé: benne van a pakliban, hogy felrobbanunk, felgyullad valami, vagy egyszerűen a bájital lábra kél és hasta la vistát mondd. Hát az király lenne amúgy. Akarom mondani, nem lenne az. Csúnya bájital! Ahogy Kende beszélni kezd pillantok fel, majd kezem mozgása lassul, ahogy széles vigyor kerül arcomra, ami azonnal rá is fagy arra. Elnyílt ajkakkal, ledöbbenve figyelem haveromat.
- Most viccelsz - teszem le a kést az asztalra. - Ez valami poén, amivel szívatni akarsz, de mindjárt benyomod, hogy jövő héten mehetek neked szurkolni, ugye? - biccentem félre fejemet értetlen, és mégis mosolyogva, mert tutira ez állhat fenn. Nem lehetséges, hogy Kende kijutott, a szülei meg… francokat. Nagyon is lehetséges, és amikor folytatja, csak erősebben markolok rá a kés nyelére, hogy sokkalta erőteljesebb mozdulatokkal, lehajtott fejjel folytassam a megkezdett folyamatot, majd álljak neki a következőnek. A mozsárba dobálom a szarvat és állok neki összetörni azt, majd állok meg, és kapom fejem Kendére.
- Simán ki fogsz jutni megint. Rohadtul ki fogsz jutni - bólintok egy határozottat. - Ostorral foglak noszogatni, a végére meg sellőfiú leszel, annyit töltesz majd abban a bánatos vízben - szusszanok egy hangosat, majd fordulok ismét a mozsár felé. Befejezem a szarvak porrá törését, végül sandítok fel ismét Kendére. - Sajnálom, haver - mindketten tudjuk, hogy nem a kiborulásomra értem, hanem arra, ami történt. Érthető, hogy előbb eljött otthonról, csak… mégis miért? Mi volt olyan kurva fontos Bostonban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=830904#post830904][b]Reiner Kende - 2021.05.05. 16:46[/b][/url]

Nem spionkodna. Mert ha most megnézed, ha őt elkapják az aurorok kell, hogy a szárazon maradjon a másik, aki majd kihúzza a csávából, különben meg… különben meg mr.problémamegoldás megint azonnal vált fejben. - Haver, megszöknénk együtt a böriből! - vigyorogva kapja Móricra a fejét és nevet fel homokszín tincsei alól. Határozottan bólint, amint a királyi alfél helyett már a göndör tincsekkel áll felé a haverja fejjel. Mivel Móric belendül, Kende is átvált gyűjtögető életmódra. Bájitaltanon már megszokta, hogy a partnere töri magát, ő meg maximum a növényt a mozsárban, mert el kél az erős kar. Ki fejben izmos, ki amúgy, és jól is van ez így. De most komolyan, minek ide ennyi üvegcse, meg mütyüri? Legalább rendesen címkézik fel, ha már fel nem ismeri, olvasni tud mi a picsi sorakozik előtte és kapkodja magához, majd kerül minden az asztalra. Amint őrbe áll és a falat támasztva skubizik a dude felé, halvány mosoly kerül a fejére. Remélte lesznek haverjai a Bagolykőbe, ha megcsillogtatja mennyire jó arc tud lenni, de Kende azért mekkora partner in crime-ot talált már! Most már másodjára jött vissza miatta korábban. Legutóbb kirándulni mentek a chillbe, most valami gyanúsan illegális fába vágták a fejszét. Az mondjuk frankón nem lenne pálya mert a késsel is elég creep a Brokemon, ahogy a fejére fagyott vigyorral megáll Kende sztorija után. A kérdésre lassan mozog jobbra-balra a feje, míg ajkait szorítja össze és pöffent egyet végül. Jó lenne poénkodni. - Nem szívatlak ilyen olcsón - neveti el magát kínjában. A padlót pásztázza, onnan néz fel vissza Móricra, aprókat lépked a fal felé, így háta nem görnyed, a fal támassza és folytatja. Őszintén szólva meglepődik azon, ahogy a barátja reagál, majd megszólal és minden szavával ráerősít arra, hogy a navinés jó döntést hozott, amikor nem maradt otthon, hanem visszajött ide. Még a sellőfiúzásra sem vág fejeket, elmosolyodik. - Majd kiabálsz rám, hogy “Ide kagylózzá már, te bánat?” - mosolyog szélesebben, feje biccen oldalra és csak csendben elgondolkodik, hogy különben nem tudja keményebb lenne e vele az edzése, vagy szimplán vízbe fulladna a röhögéstől. Feje biccent végül oldalra. - Ja, én is sajnálom. Az egyetlen jó az egészben Kitti volt. Nem jött Bostonba, de na, vágod, otthon tudtam lógni vele - így is van. Annyira volt hasznos ez a hazalátogatás, mint a csokiüst. - De hallod, jövő héten eljöhetsz velem a fővárosba. Ott szurkolhatsz, ha ordibálnál egyet. Valami pénzes hosszúpályásra megyek - ennél többet mondjuk ő se jegyzett meg. Aprót nyit az ajtón és sandít ki, hogy azt visszahajtva nézzen Móricra. - Kutyulhatsz, tiszta a levegő - hagyja jóvá a folytatást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=831265#post831265][b]Mórocz A. Móric - 2021.05.13. 20:55[/b][/url]

A minimum, hogy együtt ültetnének le minket, majd szöknénk meg együtt. Határozottan bólogatok haverom felé, mint egy megkergült bólogatós kutya, míg nem neki állunk az érdemi résznek. Vagyis én, mert Kende még gyűjtöget, én meg úgy belecsapok a lecsóba, ahogy nem szégyellem. Nagyjából addig, amíg ki nem derül, hogy a dude miért lépett le előbb otthonról. Valahogy úgy tudom leírni, hogy a kezdeti döbbenet vág át meglepettségbe, majd indokolatlan dühöt érzek. Nem Kende iránt - nyilvánvalóan, gondolkozz már! -, hanem a szülei iránt, akik megint keresztbe tettek haveromnak. Hamar feleszmélek - nagyjából -, nem mutatom, de elszégyellem magam, mert nincs jogom ilyen érzelmeket táplálni Kende szülei iránt. Mégis a szülei. Bármennyire furák is, akkor is a szülei. A legrosszabb ebben az egészben, hogy hiába eszmélek fel, és szégyellem el magam, amikor közli, hogy nem viccel, hanem komolyan beszél. Idegességem érezhető a hangomon, ahogy megszólalok, de próbálok a dolgommal foglalkozni, hogy legalább az eltereljen. Minimálisan.
- Ha ez kell ahhoz, hogy formában maradj, akkor igen - vigyorodom el szélesen. Az elején érzett vegyes érzelmek foszlanak szerte, ahogy haverom kicsit elpoénkodja a dolgot. Fasza, hogy neki kakkantják le nagyjából az úszás iránti szenvedélyét, de még ő derít engem jókedvre. - Hah! Kitti zseniális. De tesó, szóhoz jutottál egyáltalán? Vagy megint végig beszélte az egész napot, te meg pislogtál, hogy mi? - röhögök fel gonoszkásan. Nem találkoztam még Kittivel, de már előre imádom a kiscsajt. Kende elmondása alapján van olyan elvetemült, mint a bátyja. - Jövök! - vágom rá rögtön, miközben a nemrég felszeletelt növényt és a porrá tört szarvat öntöm az üstbe. - Majd szerzek pompomokat valahonnan, meg csináltatok szurkoló szerelést, stilóba vágom magam, és denszelek majd a medence szélén neked - lelki szemeim előtt azonnal megjelenik a kép. Elismerően bólogatok gyorsan és aprókat, mert a látvány elég jó. Ilyen pöpi valagam lenne feszülős nadrágban? Hah! Nagyon gonoszan muhaházok bele a levegőbe, még fejemet is felfelé fordítom, mert a legrosszabb az egészben? Mindketten tudjuk, hogy képes lennék rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=831532#post831532][b]Reiner Kende - 2021.05.20. 19:51[/b][/url]

Tök furcsa az egész helyzet. Egyrészt örül, amiért elmondhatta Móricnak, mert nyilván jelent valamit. Amúgy meg túl friss még az a cincálás, amit nem is olyan régen Mihailal elkezdtek beszélgetés címszó alatt. Azóta megviseltebb, ami még számára is egyértelmű. Igazság szerint nem is ez a verseny vita áll a dolgok középpontjába. Éppen csak egy bizonytalan pillanatig vacillál, hogy meséljen-e Móricnak, de így is ideges a Brokemon, ráadásul nem sokat tudna tenni a srác. Már minden tőle telhetőt megtett: képes volt és visszapályázott a kastélyba kérdések nélkül, ami Kendén rengeteget dobott. Frankón úgy érzi a barátságukon is, ahogy a szünettel járó közös lógások itt. Ráadásul a dudi idéntől prefektus társ is, aminél gyönyörűbb lehetőség a közös flexelésre és faszkodásra példamutatásra nincs. Sokkal jobb a kastélyban lenni. Ezért is dönt inkább úgy, hogy nem feszkózik tovább a másiknak, akkor sem, ha megtehetné. De a haverja ismét vigyorog és mennyivel jobb így! Kendét furamód megnyugtatja. Széles mosolya marad az arcán, nem szól, csak bólint: vette. Lehet nem Móric a következő Phelps, de Kende csapná az uszonyt jelezni a viszonyt mert bakker lefogadja, hogy a dude képes lenne a medencébe tartani a navinés lusta valagát.
Előre nemlegesen rázza a fejét, majd bólogat komótosan. – Mindent tudok öcsém a nyári ottalvós bulijáról a már bánat tudja melyik kiscsajnál – röhög fel. – Meg valami fiúbandáról tele olyan „cukkancsbogár” fiúkkal, mint te – pislákol, majd ráz a fején hátha az információk elhagyják azt. Hagyja a másikat dolgozni tovább a random bájitalon, amúgy is felmerül benne ez a verseny dolog. Még sose nézte meg senki, így a hirtelen válaszra még kicsit hátra is hőköl, onnan nevet fel, ami erőteljes röhögésként visszhangzik a teremben. Ez egy állat! De Kende is, mert minek képzelte el? - Ez a spiritusz! Nem mondom, hogy a többiek úgy beszarnának, hogy valaki rohamot kapott a parton, hogy be se ugranának, de, de – bólogat a két utolsó szóra kicsit előrébb tolva magát a faltól. – Nyernék, tesó – egyértelmű.
Hall kint valami járkálást. Kiles, de csak egy alacsony csaj kapkodja a lábát a folyosó végére a teremtől már távolodva. Vár, csak utána hajtja vissza az ajtót. – Minden kóser. Hogy állsz, dude? - mert a homokbarna egyre kevésbé lelkesen támasztja egy helyben a falat. Inkább le is huppan a földre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=831784#post831784][b]Mórocz A. Móric - 2021.05.25. 20:01[/b][/url]

Há’ amúgy tudta az ördög, hogy ennyire képes leszek egyszer kiakadni azon, hogy Kende elszalasztott egy lehetőséget a szülei miatt. Egészen időben is leesett, hogy nem feltétlen van jogom haragudni a szüleire, de van bennem mégis valami, amit igencsak ellenszenvnek mondanék. Sokan hiszik, hogy azért vagyunk hárman - dude, Rin és én - haverok, mert mindhárman aranyvérűek vagyunk, de ez faszság. Míg Rinnek és Kendének tényleg szívás a nevüket hordaniuk, addig az én családomat szanaszét kell adni, és nem tudom átérezni azt, amit átélnek, de… mérges ezek szerint még lehetek. Fasza. Jó tudni, kösz tesó.
- Az igen - röhögök fel jókedvűen. - Mi is szervezhetnénk pizsibulit. Csak kanok - töhögök fel. Nagyjából akkor ez is lehet a buli, mert Kendén kívül senkit nem hívnék el a csak kanok bulira. Felesleges lenne, a legtöbben amúgy is idegesítenek. - Hogytessék? - állok meg az aktuális mozdulatban és pislogok haveromra. - Cukkancsbogarakkal teli fiúbanda, mint én? - rengeteg kérdés merült fel bennem, és nem is vagyok rest Kendére zúdítani őket, csak előbb befejezem a folyamatot. A löttyöt kevergetve nézek haveromra. - Mi az, hogy cukkancsbogár? És én mióta lettem az a húgod szerint? Lehet kéne egy fiúbanda… - jobb szemöldököm emelkedik meg, ahogy a plafonra pillantok és látom magam előtt magunkat. Nyilván Kendével, mert a dude nélkül nem leszek híres, azért na. Mindennek van egy határa. Ahogy ennek is, mert a kép beúszik lelki szemeim elé, és azonnal felejteném is el. Bah, bakker, ezt nem gondoltam át.
- Jó, legalább növelem az amúgy is garantált győzelmi esélyeid - röhögök fel, mert még mindig szanaszét adom a feszülős nacis Mórocz valagamat. Ki ne adná szét, behalsz nekem, komolyba. Sajnos nincs idő ezen merengeni sokat, mert folytatom kell a mindent is, ha nem itt akarunk házasságot kötni. Főleg nem egymással. Na ugye. - Nemtom, bástya. Szerintem a színének nem ilye- ja, de. Akkor semmi. Minnyá kész - elméletileg. Lehet nem csak oda-oda kellene pillantgatni a receptre, hanem kicsit tüzetesebben olvasni. Na ja, és akkor meg aztán itt is őszülünk meg, és bírom a dude-ot, nódzsók, de sok lenne belőle is már. Mindennek van egy határa, azt pedig itt húzzuk meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=832294#post832294][b]Reiner Kende - 2021.06.04. 14:16[/b][/url]

Milyen pizsibuli lenne az, amit Mórocz és Reiner szervez! Hangosan nevet fel, a bájital tanteremben, mintha az üvegcsékről is visszaverődne az a mély töhöhöhö hang, ahonnan a nevetés indul, majd teljesedik ki valami erőssebbel. Kende fejében hirtelen megjelenik a kép, hogy a Reiner ez esetben nem ő, hanem a hat és fél évvel fiatalabb húga, Kitti. Ő meg a dudi, egy pizsipartin! A dudenak tuti jól állna a virágkoszorú, meg a kis csésze a töklé iszogatáshoz, hogy aztán mágikus állatos memóriakártyázzanak egymással. Húha! – Dude, egyszer eljöhetsz hozzánk, ha Kitti otthon van! – bólogat hevesen, ahogy a görnyedésből felegyenesedik, mert a fiúbandás poénnal és a Brokemon reakciójával odáig fajult a jókedve. Napok óta nem nevetett így. Minden egyes szóval, ami Móric kérdéseiben van csak egyre inkább szélesedik a mosolya. Egy állat. – Honnan tudjam? Elhiheted, hogy amit meséltem rólad, abból nem pont erre kellett volna következtetnie – tárja szét a karját, majd veti hátát ismét kihúzva a falnak. – De ha bandád lesz, én leszek a triangulumos – főleg, hogy mire bebootolja, hogy csinn, addigra vége a dalnak.
Ha pedig ő a bandájában van, akkor Móric jöhet csapni a szupportot a medence szélére. – Ja, ha nem fulladok vízbe a röhögéstől te beteg elme – vigyora lesz visszafogodtabb. Ha tudta volna, hogy ilyen szüksége van a dudera és ennyivel könnyebb lesz, már napok óta szólt volna neki. De most minek rángassa vagy csesztesse a szünetében? Eh. Nézelődik most viszont kifele, hogy jó biztiőr legyen, még ha uncsi is a szerep. Azért abban tuti, hogy Móric bármit csinál, az pöpec lesz, főleg, ha a színeket is megtalálja. – Jól van, tesó. Csak mondom, ha nem iparkodsz a végén még elkezdek énekelni neked – ha ez nem motiválja, akkor semmi más. Mert amúgy… övék az egész kastély (szinte). Egy csomó mindent csinálhatnak még, ha már egyszer ismét együtt csapódtak vissza a falak közé. Plusz, minél több mindent csinálnak, annál távolabb kerül a Holdfény utcában történt beszélgetéstől is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=832550#post832550][b]Mórocz A. Móric - 2021.06.10. 09:29[/b][/url]

Nem volt még szerencsém találkozni Kende húgával, de amiket elmondott a kiscsajról a dude, hatalmas arc lehet. Nyilván nem akkora, mint a bátyja van én, de ha így folytatja, akkor nagyon jó úton halad afelé, hogy bevegyük a tímbe. Hány évvel is fiatalabb? Öt-hat? Ó, oké, akkor maximum bukunk azért, hogy bevehessük a tímbe. - Hólikreb, joh! - innen is látszik, hogy mennyire nem tudom mire vállalkozom. Majd ott és akkor megtudom, de addig meg csak hadd élvezzem ki a pillanatot. - Barik leszünk a csajjal - ez hótziher, bárki bármennyire nem akarja elhinni. Hogy számítok-e kisminkelési javaslatra? Esetleg teadélutánra, majd memóriakártyára? Aligha. Egyelőre nem is kell.
- Attól függ miket meséltél, tesó - mutatok rá haveromra a keverőpálcával, majd adagolom bele a következő összetevőt is a lőrébe. Lehet jobban oda kellene figyelnem a mindenre is, de annyiszor átolvastam a receptet, hogy szinte már kívülről fújom. - Te leszel, ez egyértelmű. Kellene még egy trombitás, mert azok brutálisan menők - mikor láttál nem menő trombitást? Na látod, hogy soha. Minden trombitás olyan király, lehetetlen őket nem szanaszét adni. - Vagy trombitálok én, de akkor aligha futunk be - gihizek fel hangosan, miközben Kende látványosan szenved a falnál. Jól van már, bakkerka, ennyire nem megy ez gyorsan, főleg, hogy elvisz a wave afelé, hogy én trombitálok. A keverőpálcát veszem ajkaim elé, majd állok neki fújni ide-oda hajlítva törzsemet. Nagyjából úgy hangozhatok, mint egy bébi elefánt, de még ez sem gátol meg abban, hogy szemeimet összeszorítsam, és teljes átéléssel nyomassam a dude-nak. Röhögve veszem el szám elől a pálcát, keverem inkább a cuccost.
- Há’ az mindegy, amikor király lennék, érted. Vannak járulékos veszteségek mindig - véletlen sem ad gondolkodni valót, hogy éppen az dobná el a kanalat, aki miatt mennék, és akinek nyomnám a szurkolást. Nem baj, keresek egy másik dude-ot, akinek trombitálhatok. Hah, meg a nagy francokat! Mit reménykedsz? Ne tedd, tutira mondom neked, hogy nem te lennél a kiválasztott. Kendét senki nem pótolhatja. Ne legyél bánat. - Jelenleg az lenne a legkisebb gondom, Bronszkikovszki - nézem elhúzott szájjal a szürke folyadékot, majd pillantok a receptre és világosodom meg pillanatok alatt. Jöhet a következő hozzávaló, amitől átlátszó lesz, majd vigyorogva bólogatok.
- Mi a progi, ha ezzel végeztem, haver? Kirándulunk megint? - emelgetem meg szemöldököm haverom felé kérdőn. - Mert ha igen, keresek neked sünt, hogyha jön a mókus lemeccseljék egymással. Mi meg fogadhatunk rájuk - pillanatnyi szünet. - Ez vajon illegális? - gondolkodom el egyetlen egy pillanatra. Majd megkérdezzük Lainest maximum.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=832857#post832857][b]Reiner Kende - 2021.06.19. 23:47[/b][/url]

Reiner Kitti nagyon is hajlamos az űrületbe kergetni az embereket. Egy apró őrület, aki vigyorog mindenkire és elég király bújócskába és egyéb sunyiskodásban. Ha pedig valaki bántaná, annak az az utolsó tette és nem azért mert a kiscsaj erőszakos lenne, hanem mert van egy bátyja, akinek a legfontosabb az a kis hülye. Sokban hasonlítanak, ahogy az idő telik még többen különböznek és Kende ezt szanaszéjjel adja. Vannak olyan dolgok, amikre inkább hajaz mondjuk a dudira a kisebbik Reiner és lehet, hogy Kendével azért is találták meg hamar a közös hangot. A navinés edzett volt őrületből, míg ő maga egy kretén és ez így. is. van. Most meg aztán főleg felnevet, ahogy a haverja vakon belemegy abba, hogy Kitti kezei közé kerüljön. Bátor dolog. - Haver, megérkeznél és olyan hat-hét ura múlva - billegteti megemelt tenyerét - talán sikerülne is visszaszereznetek a kiscsajtól - ha mondja! Túl jól ismeri… nakkerka, hát mindkettőt!
- Höhö, igazából baszki elsztoriztam a flashmobot, hogy random kornyikálsz a folyosón, a könyvtárban, a teremben, a lépcsőházban, a réten, meg igen, aztán a karaoket is miután visszaértem - túr röhögve a hajába. Amikor Kitti úgy is okosabb, hogy Almádiban dekkol. Imádja és hiányzik neki, pedig pár napja hagyta csak ott.
- Most mondod, hogy a trombitások brutálisan menők… akkor már hogy lehetnél te, amikor itt vagyok én? - inkább el sem képzeli. A szomszédszobában biztos nagy rajongója lenne a két halálmadár, ha egyszer tényleg rázendítene. - Na, figyu, tudod dudi, hogy egy császár vagy, de nem csinálhatsz mindent te a bandában - összeroppantaná a hírnév, ha nem lenne kivel megosztani. Na. Igaz, Kende pont nem vágyna ilyesmire, de milyen jót elröhögcsél most rajta. Aztán később csak a fejét ingatja arra, hogy járulékos veszteség lenne.
- Megkérdezném, hogy segítsek-e, de nem teszem mert akkor nem én lennék a legkisebb gondod, Brokémon - felrobbantani a sulit az új évkezdés előtt? Nem probléma. Legalább a szüleit végleg kiakasztaná, mint a kakukkost.
- Te vagy illegális, te hülye - vigyorodik el, majd a hajába túrva lépdel közelebb. Micsoda őrködő! - Nincs kedved röpködni egyet? Elhoztam otthonról a seprűmet - von vállat, hátha a másik benne lenne. Csinálhatnak bármit, csak foglalják le az agyát. Közben, amíg Móric befejezi azokat az izéket, amihez a büdös cucc kell, addig Kende ír a húgának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=833277#post833277][b]Mórocz A. Móric - 2021.06.27. 20:10[/b][/url]

Hat-hét óra? Mi a bánat? Arcomra ül ki egyértelműen a meglepettség, mert vágom, hogy rohadt jó társaság vagyok, de azért belőlem is lehet sok, nem? Hah, jó poén volt, és ha nem nevettél, akkor szégyelld el magad, és ülj be a sarokba. Gyerünk, látni akarom, ahogy lehuppan a valagad! De a fal felé nézőkézzél, mert mérgike leszek. Na, köszi. Erről van szó. Ezt hívom én kooperatív csapatmunkának, vagy azt amit én meg a dude tolunk. Amíg én baszódok, ő ellenőrizget, és röhögtet, mintha muszáj lenne.
- Legalább megtudta, hogy muzikális vagyok. Nagyon szívesen éneklek neki is, ezen ne múljon - bólogatok határozottan, miközben a mozsárból öntöm a következő hozzávalót az üstbe, majd röhögök fel megint Kendén. - Azért, mert császár vagyok csinálhatnék mindent is én - mutatok rá a keverőpálcával, amiről csöppen le egyetlen csepp és kezd el füstölni az asztal. Félrebiccentett fejjel nézem, majd esnek kékjeim a receptre. Sidenote-ban ott van, hogy ilyen lehet, úgyhogy nem aggódom, mindenki túl fogja élni, mert senki - ismétlem: senki - nem követte még ennyire a rohadványos bájital receptet, mint én most. Ami meglepő, de amúgy sem fogja megtudni senki, mert a dudi sem ezzel fog flexelni valahol valszeg.
- Figyu, ahogy anno Furcsajnak is mondtam, maximum az arcunkba robban - töhögök fel hangosan. - Abba még senki nem halt bele, asszem. Kösz amúgy, de már csak ez van vissza és kész - dobom bele a növényt, keverem meg megfelelően, majd várom meg, amíg forrni kezd. Magamban számolok el hétig, végül zárom el az üst alatt a lángot és állok neki kis üvegcsékbe töltögetni a cuccot. Persze pálcával, mert nem vagyok hülye, szeretem magamnak megkönnyíteni, és így legalább tudok figyelni Kendére is rendesen. Ami nekem brutál jó, mert kékjeim csillannak azonnal.
- Nyomassuk, dude! - csúsztatom bokámhoz a pálcámat, majd teszem a bájitalokat a tatyómba és lépkedek Kende mellé, hogy végre elindulhassunk. Sokkal tovább tartott ez az egész, mint kellett volna neki, ami szívás, mert nem terveztem Kendét szívatni ilyennel, de a végeredmény biztosan emlékezetes lesz. Ráadásul mostantól rengeteg, de rengeteg időnk van felgyújtani a kaaaaas- kaspót. Kérdés: mi az a kaspó? Létező szó meg minden? Elhiszem, csak ne magyarázd tovább, mert dolgom van. Reppentgetünk a dudival itt a nagyvilágba, gihi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=834800#post834800][b]Mórocz A. Móric - 2021.07.25. 13:35[/b][/url]

Borzasztóbb nem is lehetne a nap. Komolyba. Érted: nem elég, hogy a szobámban maradt a Móric fülese, és így beszélgetnem kellett reggel meg órák közben ilyen emberekkel, amikor egyáltalán nem vagyok olyan hangulatban, de még az órákon is figyelnem kellett. Bor-zasz-tó. Mondjuk legalább az órák nagy részét túléltem azzal, hogy Kendét csesztettem, mert ne aludjon már, amikor én meg szenvedek bakkerka! A minimum az, hogy velem szenved, és nem egyedül teszem. Mindegy. A bromantika révbe ért, amikor figyelmetlen voltam és tényleg bealudt már, szóval a legjobb megoldást választottam a túlélésre: a padot fejelgettem - szerintem hangtalan, a tanerő viszont ezzel valószínűleg elég erőteljesen vitatkozna, mivel azt látta a legjobb megoldásnak, hogy kihív felelni. Néztem rá, ő nézett rám, szóval szemeztünk kicsit, mikor végre megmozdultam, mert leesett, hogy nem viccel. Mit tagadjam gyerekek a királyságom, amikor egyértelmű amúgy is, de az LLG-ből kapott Várakozáson felüli csak még inkább megerősíti. Nagyjából azt sem tudtam, hogy miről beszélek, de ezek szerint jó voltam, látod? Aw, de klassz vagyok!
Persze ez nem segített azon, hogy elűzze a szarcsi kedvem, így szépen bajszom alatt morogva haladok a körletem felé, hogy felhúzzam a jelvényt és menjek csapatni a megbeszélésre, amit édes Anna hívott össze Volkival. Kezem emelkedik fel, ahogy hozzám szólnak, hogy csituka van, éppen koncertezek a fejemben, rohadtul nem érek rá. Az zökkent ki, hogy elhaladva a labor előtt az ajtó résnyire nyitva van. Kell egy kis idő, amíg bebootolom, hogy wtfdude, majd megtorpanok, állok még kicsit és visszahátrálva lököm be az ajtót, hogy meglássam a srácot, aki valamin ügyködik.
- A levitások most a Rellon körletét akarják beomlasztani, nem a Levita tornyot felrobbantani? Remek, fejlődőképesek vagytok - fonom keresztbe karjaimat mellkasom előtt, vállamat a félfának vetem, ahogy fürkészem a kölyköt. Mentségemre legyen mondva, hogy rndsn az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=834823#post834823][b]Hollósi Zalán - 2021.07.25. 21:57[/b][/url]

  Lila füstfelhő csapott fel Zalán arcába, amikor a knarl tüskéket beledobta az üstbe. Annyira béna volt, hogy még le is tüdőzte az egészet. Levágott egy undorodó pofát is, ami erősen tükrözte a lila füst milyenségét. Megkapaszkodott az asztal szélében, de ez nem segített megelőzni azt, hogy ne roggyon térdre sűrű köhögések közepette. Nevetséges vagy.
 Hát így jár az a címeres barom, aki végigaludja a bájitaltan órákat. Utána szenvedhet egyedül vele, hogy a saját kárán tanuljon meg mindent. Nem azért, Zalán igenis élvezte a bájitaltant... Csak azt nem, hogy fényes nappal tarják azt. Az utolsó két órából semmi nem maradt meg neki és habár a beadandókat mindig jóra írja meg (nyilván, mert azt is éjjel csinálja), ha a tettek mezejére kell lépni, nagy rá az esély, hogy el fog bukni.
 - Te jószagú griffgané... - prüszkölte esetlenül. Hangjából ki lehetett találni, mennyire volt kedve ehhez az egészhez. De ezzel ígysem-úgysem tudott volna éjszaka foglalkozni. Nem maradt más választása, most kell gyakorolnia, ha jó jegyet akar bájitaltanból.
 Megpróbált talpra kászálódni. Már sikerült felkönyökölnie az asztalra, amikor meglátta, hogy valaki bámul rá az ajtóból. Vagy valakik? Mert hogy kettőt látott. Valószínű csak a mellékhatások... Amikor kicsit kitisztult a látása, látta, hogy egy rellonos srác az. Nem ismerte fel őt. Bár ebben a pillanatban aztán Autumn Rue is eléállhatott volna, őt sem biztos, hogy be tudta volna azonosítani. Hunyorogva pislogott hát a másik irányába.
 - Végülis csak a tüdőm horpadt be, de köszi a kérdést... Jól vagyok - hörögte, miközben megkísérelt rendesen lábra állni.