Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Mindegy mennyire szorítom össze a szemeimet, az érzés nem múlik. A félelem lesz úrrá rajtam: hallom édesanyámat sikítani, apámat kiabálni, és nem látok mást magam előtt, mint félelemtől sugárzó tekintetüket. Mélyebb levegőt veszek, a szoba, mintha forogna velem, de mikor kékjeim kipattannak, ugyanott állok, a szoba is ugyanolyan. Elfehéredett ujjakkal markolom Zámbori naplóját.
Nem tudom mit keresek itt. Kapkodva a levegőt nézek körbe, de a robajlás nem csitul, és én semmit nem vagyok képes tenni ellene. Hallom a háttérből kiszűrődő hangokat, amelyek varázslatokat kiáltanak, hogy menthessék, ami menthető, hallom a lovak ijedt nyerítését - azt kívánom, Zámbori bárcsak már akkor mellettem lett volna. Azt akarom, hogy itt legyen és segítsen ezen túllendülni. Segítsen valahogy meg nem történtté tenni.
Segítsen, hogy a szüleim ne féljenek tőlem.
Tudom, hogy azt teszik. Folyamatosan magam előtt látom az arcukat. Az a kulcs. Hogy félnek tőlem, és nem akarom, hogy ezt tegyék. Nem elég, hogy én teszem tőle? Miért kell még nekik is? Ők a szüleim, mellettem kellene, hogy álljanak!
A gondolataimmal együtt forgolódok körbe-körbe a szobába, követve a hangokat és illatokat, amik körbe vesznek. Nem volt jó ötlet ez a szoba...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nem teljesen mondtam igazat, legalábbis úgy vélem. Eddig azt hittem, hogy jó vagyok a várakozásban, sőt, a csendkirályban és a szobrom, szobromban is, de most, ahogy telnek a percek, kezd úrrá lenni rajtam a pánik, és egyre csak egy dalt dúdolok, amit anno a mamám is dúdolt. Ugyanazt a dallamot, amit véresen a verandán hintázva a széken. Az altatót, amit annyira szerettem. És a legszörnyűbb benne, hogy hat, hogy tényleg ellazulok tőle, holott tudom, hogy a papám és az öcsém ezt a dallamot hallotta utoljára.
Kornélra koncentrálok, fohászkodom az isteneimhez, sőt, papához ás Benájához is, hogy vigyázzanak rá, a fiúra, aki miatt elszöktem volna, ha bátrabb vagyok. Eszembe jut ez, meg az, hogy mennyire furcsa is a világ, a sors, hogy egymásra leltünk. Akkor csak egy-két villanás volt, pillantások, álmok, pillanatnyi érzések, most pedig itt állok, imádkozom érte, a barátomért, a terro-társamért, aki miatt várom a holnapot.
A mosolyból nevetés lesz, még ha közben a könnyeim ki is csordulnak, mert jön a felismerés, tudtam, hogy meglelem az állatot, abban a pillanatban, hogy felszabadulok, felbukkan a gondolataimban, és tényleg így történik. Végigcsúszok a falon, hogy teljesen földet érjek. Egy kis darab gesztenyefát, amit az udvaron találtam, meg a papa bicskáját, és faragni kezdem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Az érezhető feszültség a szüleim és Maxim között soha nem fajult még el annyira, mint amit én érzek most köztük és köztem. Mintha teljesen más világokból érkeztünk volna, és csak belecseppentem volna az életükbe - váratlanul. Nem akarom és nem is vagyok képes elhinni, hogy ez ennyire egyszerű a részükről. Nem ignorálhatnak, azt sem tehetik meg, mintha a félelmük nem létezne.
A felismerés villámcsapásként ér, ahogy újra meghallom anyám sikolyát és Freedom kétségbeesett nyerítését. Én is félek magamtól. Nem csak az elememtől, hogy mire lehetek képes vele, hanem magamtól is. Nem csak a földtől való félelem kerített egészen eddig hatalmába, hanem az, hogy... mi lettem. Elemi mágus. Elemi mágus vagyok. Egy olyan ember, aki képes irányítani a főelemek egyikét, amik az egyensúlyhoz kellenek.
Önmagamtól félek.
Lélegzetem szaggatott lesz, kikerekedett szemeimmel forgolódom körbe-körbe, attól függ, honnan hallom szüleim vagy éppen Maxim hangját. Mellkasomra csúsztatom kezemet, majd lépek hátra párat: sarkon fordulva tépem fel az ajtót, vágom be magam mögött és előtte megállva támaszkodom térdeimre, nehezen lélegezve, mintha lefutottam volna egy maratont.
- Rájöttem - jelentem ki Bonnie-nak, mikor végre képes vagyok felnézni rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Egész kellemesen elcseverésznek a baglyokról és a macskákról, ha már Amadeus ajándékozási szokásai is szóba kerülnek. Időnként kap tőle kisebb madarat is, nem csak egeret vagy patkányt, és legalább nem csak a szemétben végzi mindez, hanem elhozza ide a baglyoknak, akik aztán boldogan csócsálják a zsákmányt. A vállán ücsörgő egyeddel is sokat javított a barátságukon a felajánlott finomságok áradata.
- Ó, és hogy tetszik itt? - érdeklődik. Ugyan ő is lakott bent az előkészítős évek alatt, meg most is jár be szabad hétvégéken, sok részét nem ismeri a településnek. Véleményt nem igazán tud így mondani érdemben, úgy érzi. Lehet, hogy egyszer felfedező túrát kellene szervezni az apukájával, amikor nem csak a cukrászdába mennek el meg a Boglyas térre.
- Haspókok - válaszolja kuncogva. Nemrég tanulta ezt a szót magyarul az egyik manótól, hát most örömmel használja is. Olyan furának tűnt a múltkor, elképzelése sem volt, milyen kontextusban emlegethetné, erre tessék, most itt az alkalom. Megsimogatja a baglyot közben újra, ezért is van itt, nem akarja elhanyagolni, de közben érdeklődve hallgatja Lili válaszát.
- Á, értem. Nálunk csak ahhoz ragaszkodnak, hogy mindenki tanuljon valamilyen hangszeren játszani - válaszolja igyekezve találni valami kapcsolódási pontot, maga sem érti, miért. A modern technológia annyira nem létfontosságú a családjának, a mágiát nagyobb magabiztossággal használják. Lehet, hogy komfortzóna kérdése, de igazából ő is remekül elvan enélkül.
- Ó, hát inkább Huba érezte meg rajtam. Nem volt semmi látványos megnyilvánulása, vagy legalábbis nekem nem tűnt fel. De lehet, hogy csak nem figyeltem, nem is tudom - magyarázza. Igéző, úgy talán kicsit nehezebb is észrevenni, mint ha mondjuk gyógyító lenne, de igazából ha választhatna, akkor is erre döntene, ez viszont marad az ő titka. - Neked hogy mutatkozott meg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Valamelyik mozdulatnál egy kicsit megvágom magam, érzem a hirtelen jött bizsergős fájdalmat, felszisszenek, de nem fájlalom, éppen csak annyit foglalkozom vele, hogy egy kicsit a számhoz érintsem és benyálazzam a sebet. Majd teszek rá gyógyfüveket, pillanatok alatt szépen összehúzzák a sebet, mintha nem is lett volna. Nem tudom, hogy Kornél mennyi ideig lesz még távol, de szeretnék minél előbb elkészülni, hogy oda tudjam neki adni a totemállatot. Elmélyülten faragok, az ujjaim már egy kicsit görcsösek, elszoktam azoktól a munkáktól, melyeket ennyire a kezemmel kell végeznem, és ehhez a kis görcshöz hozzájön az a pillanat is, amikor kivágódik az ajtó, és kirobban Kornél. Egy apró sikítás hagyja el az ajkaimat, és érzem, ahogy megint megvágom magam, de ennél is jobban érzem őt, a zaklatottságát, azt, hogy kapkodva veszi a levegőt.
Feltérdelek, és térden csúszok közelebb hozzá, aggódva pillantva rá, előrenyúlva, óvatosan megsimogatva a haját. Nem szólok hozzá, nem zavarom meg hanggal abban, hogy rendezze a gondolatait, de szeretném, ha érintés útján érzékelné, hogy itt vagyok, vártam rá, és vigyázok rá.
- Ez nagyon jó hír, Kornél!
A szemeim aggodalomból örömbe fordulnak, és ahol a tekintetünk találkozik, a csillogó szempárhoz egy biztató mosolyt is társítok. Ujjaim lejjebb siklanak, megsimítják az arcát is, de a tekintetem nem mozdul. Anyáskodó mozdulat, tudom, de ez nekem is nagyon sokat jelentett régen.
- Van kedved beszélgetni róla velem, vagy inkább Ezrával szeretnél?
Mégiscsak ő a mentoruk, ő talán bölcsebb tanácsokat tud adni neki, mint én, aki magam is még csak dolgozom azon, hogy eggyé váljak az elememmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Hobbi, szeretem és finom is. A szobában nem egyedül vagyok, és a többieknek nem igazán tetszik ez, meg amúgy sem szobába valóak ezek a növények - vonta meg a vállát, tudta ő azt, hogy sokan furán néznek rá emiatt, de nem érezte úgy, hogy bővebb magyarázkodásba kellene kezdenie. Ha honvágya volt, akkor egy kicsit ültetett, és máris jobban érezte magát. Tervei közt szerepelt az is, hogy egy napon majd saját farmja lesz, ahol állatokat tarthat és növényeket termeszthet, ám ezzel se szerette volna leterhelni Doriánt. Közben kapargatta a madárürüléket, meg persze gondolkodott is. Tudta jól, hogy ugyan egyidősek az eridonossal, mégis két különböző világot képviselnek. Látta a srác stílusát, ruházatát, hallotta lányoktól, hogy milyen menő, erről ő persze csak álmodozhatott. Ennek ellenére fejében ott keringtek a gondolatok, hogy most itt lenne az alkalom, hogy kérdezzen a mestertől. Kérdezett is, s meglepő mód a Jankovits srác szinte a fejében olvasott. Jake ettől egy kicsit leakadt, kellemetlenül is érezte magát, de ha már belekezdett, nem volt veszíteni valója.
- Dee, olyasmi. Mond, hogy csinálod? Mi kell hozzá? - kérdezte kíváncsian, még a takarítást is abbahagyta, annyira érdekelte ez a mágikus dolog, mert egy valamiben biztos volt, Dorián évfolyamszinten is muffmágusnak számított.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Hát akkor meg tartsd a Navine területén - közlöm vállat vonva. Ennek a gyereknek is lassabban jár az egyik fogaskerék, ha nem hiányzik teljesen. Eleve zöldségeket nevelni az iskolában, mintha nem kapna eleget a sulis kosztból vagy valami. Szememet forgatva kapargatom meg inkább a lapáttal a padlót, ahol épp vastagabban van rétegződve az egész madárürülék. Hát mégis mi a jó édes akármit esznek ezek a madarak, hogy tegnap este óta megint úgy néz ki az egész hely, mintha senki se takarított volna? Szóba hozza aztán Bellát, és gyanítom máris, hogy azért, mert tanácsot óhajt kérni csajozáshoz. Tudom ám, hogy szegény Korit hajkurászta, meglehetősen sikertelenül, de egész jó alapul szolgál néhány vicces sztorihoz. Meg Inezzel is volt valami, rémlik, de mégse sikerült egyik csajt se megfognia, ami azért valahol ciki. Nem ronda pedig, csak ritka béna szerintem. Olyan régimódian jófiús, ami nem igazán sok csajnál nyerő amúgy sem tapasztalataim szerint. Mondjuk az is biztos, hogy Pankának nem szeretnék olyan pasit kívánni, mint amilyen én vagyok, vagy legalábbis voltam Bellát megelőzően - habár kacsintgatni nem felejtettem el azóta se, de csak ésszel -, úgy csapnám le, hogy attól nyekken. A húgom szívét összetörni mégse ér. Cikizni is csak nekem szabad, testvéri szeretetből, ez van.
- Hát, először is szabadulj meg a paradicsomoktól, de legalábbis ne azzal koslass Kori után, mert közröhej tárgya vagy - javaslom olyan komolyan, mint amilyen komoly egy vakbélgyulladás lehet még. Amit a folyosón produkálni sikerült, amikor Kakasi elkapott gördeszkázni, az is félelmetesen ciki volt. Elsüllyedtem volna már a helyében. - Meg ne legyél ilyen jófiú. Az olyan, mint a mágnesnek az antipólusa, vagy mi a fene. Tudod, amikor fordítva tartod és baromira taszítja egymást a kettő. Na úgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

A tanácson elgondolkodott, és ebben is volt igazság, jó néhány büntetést megúszott volna, ha nem mászkál állandóan a paradicsomokat öntözni. Sőt, ahogy Dorián tekintetéből olvasni lehetett, úgy érezte, hogy ez a hobbija annyira mondjuk nem menő, mint a másiknak a gördeszka. S ahogy erre gondolt, úgy már a srác is kimondta, ráadásul úgy, hogy az egy kicsit rosszul is esett Jacobnak. Közröhely tárgya. Jó, gondolhatta volna, hogy ettől nem lesz annyira menő, de azért ez fáj neki, hogy emiatt csúfolták a háta mögött. Amiatt meg égett most az arca, hogy már Dorián is tudott Koriról. Vajon ki dumálhatta el, Zalán volt? Senkiben sem lehet bízni, jellemző.
- Jó…hát…ez mondjuk tényleg átgondolandó, Kori is említette, hogy nem értette, miért adtam neki zöldséget - vallotta be, s igen, ez egy jó tanuló lecke volt. Úgy tűnt, hogy a lányok nem szeretik azt, ha a képükbe csak úgy uborkát nyomnak. A következő tanácsot azonban nem tudta jól értelmezni. Egy kicsit félre is biccentette a fejét, látszott rajta, hogy megdolgoznak az agytekervényei.
- Mármint? Én ilyen vagyok, hogy érted, hogy ne legyek jó? Mit…mit csináljak? Te miben vagy rossz? - kíváncsiskodott, mert szerinte Dorián vagány volt, és a stílusa ellenére nem gondolta őt rossz embernek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Ó, hogy az a... - mordulok fel, amikor a már éppen feltakarított területre pottyant az egyik bagoly, aztán követi a másik. Ez olyan véget nem érő feladat, de komolyan, mint annak a görög csávónak, aki a követ görgette fel a helyoldalon vagy hogy is volt az. Szisziakármi. Sose figyeltem igazán a mitológia órákon, csak ez ragadt meg valamiért meg a másik csávó, aki tüzet gyújtott, aztán egy keselyű marcangolta, mert ez állítólag jó nagy hülyeség volt, mint az, hogy én a folyosón gördeszkáztam. Na, tessék, Kakasi már a görög mitológiában is ott volt. Nem csoda, hogy olyan vén az öreglány. Pár pillanatig nem is figyelek túlságosan, de azért bólogatok arra, hogy ezzel a meglátással ezek szerint Kori is egyetértett.
- Például ne rohangálj már utánuk. Feltűnően szaladsz Kori után is, csak a hülye nem látja. Ajándék meg ha a pletykák igazak, a bálra is elhívtad, meg úgy minden. Hagyd a fenébe. Ne bombázd se ajándékkal, se érdeklődéssel, mert nyilván nem is jön be neki. Amilyen fejet vágott múltkor a folyosón is, egyáltalán nincs elájulva ettől - magyarázom neki. Talán nem javaslom, hogy kezdje azzal, hogy nem keresi a lányt, miután a lelátó alatt smároltak, az már egy következő szint. Főleg, ha még azt is bevállalja az ember, hogy esetleg szembe találja magát egy kissé ideges fiútesóval.
- Legyél kicsit távolságtartó. Nem kell ordas nagy bunkónak lenni, ne vérig sértsd, de ne mássz rá, mert azt mindenki utálja. Esetleg...ööö... lássuk, kezdhetsz egy antibókkal mondjuk. Meg szerintem az érdeklődés a fontos, ha felpofoz, az is az, mert azt még át tudod forgatni. Baj akkor van, ha levegőnek néz - értekezek hangosan. Mondjuk antibókot rég használtam, szerintem ehhez már túlságosan is kiépítettem a kis technikámat, de ő még elég kezdő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Felröhögött, amikor egy Bagoly szép nagy díszt hagyott maga után, de látva Dorián pillantását, inkább el is hallgatott. Ennek ellenére azért egy kicsit viccesnek találta ezt a helyzetet, hogy bármennyit is küzdöttek a rendért, ezek a tollasok mégis mindig odapiszkítottak. - Talán meg kéne vonni tőlük az élelmet pár napra, vagy lehet valami bájitalt kéne itatni velük - gondolkodott el, nem sok jó módszert ismert ennek kapcsán. Az ablakokban végzett, így az ott felkapart trutymót a földre kaparta, majd fogta a lapátot, s azzal folytatta tovább a munkát, közben persze bőszen figyelt és hallgatta a tanácsokat.
- Öhm, antimi? - némi értetlenséggel nézett Doriánra. Jó, azt felfogta, hogy ne futkosson Kori után, meg ne adjon neki ajándékokat, tulajdonképp mióta a lány a szemébe vágta, hogy neki nem tetszik, azóta valóban inkább kerülte Kornéliát. Ezt az antibókos dolgot viszont sehová se tudta tenni, így csak találgatott.
- Úgy érted, hogy mondjuk ne dicsérjem meg, hanem őő, mondjam azt, hogy hé szia, béna a frizurád? - ezt a kérdést teljesen komolyan tette fel, hisz neki valami ilyesmi jött ki a magyarázatból.
- Engem többnyire annak néznek - sóhajtott. - Mit csináljak, hogy észre vegyen? Gördeszkázni nem tudok - utalt ezzel a mágus hobbijára. - Te például mivel szedted fel Arabellát? - ez a kérdés nagyon is foglalkoztatta, hisz tudta jól, hogy az a lány is menőnek számít itt a suliban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Akarsz lapátolni? - kérdezem meg, amikor felröhög a derült égből érkező ajándékcsomagon. Pedig már feltakarítottam azt a részt, aztán most mehetek vissza. Kelletlenül teszem meg azt a két lépést, aztán vissza és folytatom, ahol abbahagytam.
- Azért az már állatkínzás lenne szerintem. Alapvetően bírom őket, csak utánuk takarítani szar ügy, szó szerint - válaszolom egy grimasz kíséretében megrántva a vállam. A kérdésére válaszul aztán már kész kiselőadásba kezdek, a lapátolást is abbahagyva végül, inkább megtámaszkodom a lapát nyelén kicsit. Ez fontos téma, foglalkozzunk azzal.
- Antibók. Mondjuk... ismered Agyarkát? Mi is a neve... óh, megvan, Aporka. Akinek olyan nagy szemfogai vannak, szerintem már mosolyogni se mer szegény nyitott szájjal, pedig amúgy cuki lány, na de szóval... odamész és azt mondod neki, hogy figyi, hát én nem bírom alapból az ekkora szemfogakat, de neked kifejezetten jól áll... vagy tudomisén, a zsíros hajról sose gondoltam volna, hogy szexi, de a tied meglepően jól néz ki... gyakorlatilag egy burkolt sértés is. Nem mindenkinél válik be. Agyarkánál talán inkább mégse próbáld ki, mert szegény szerintem már nagyon érzékeny a dologra, szóval ezt mérlegelni kell. Bella is ideges lenne egy ilyentől például, de... szóval ehhez a lányról is tudni kell valamit - válaszolom neki nagyon okosan, elvégre mégiscsak jártas vagyok a témában. Lassan alig van lány, akinek még nem mutattam meg közelebbről a titkos zugok valamelyikét.
- Ja, meg ha Kakasi elkap, itt végzed úgyis - állapítom meg keserű éllel, majd vállat vonok.
- Dobolok is amúgy, az is menő, de lehet a stílusodon is kéne kicsit csiszolni. Szakadt farmer, póló, laza hányavetiség, egy bőrkabát... és smúzoltam. Ő nem az, akit sértegetni akarsz. Meg lássuk... csajt akarsz vagy rovátkákat? - kérdezem meg ezt is, lehet innen kellett volna kezdeni, mert nem mindegy, hogy egy röpke hódítás-e a cél vagy egy hosszabb idejű valami. Utóbbiban mondjuk nem is vagyok én a téma tudora, ezt kénytelen vagyok belátni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Kell pár pillanat, amíg képes feldolgozni az agyam az információt: kint vagyok. Nincsenek a múltból hangok, csak a borzongás a gerincem mentén, ami mindig van, amikor Bonnie csak a közelembe ér.
Kikerekedett szemekkel nézek rá, ahogy előttem térdelve simogatja a hajamat, majd ujjai érintik arcomat. Megszeppenve, heves szívdobogással hagyom, hogy csinálja, halványan mosolyodom el arra, hogy jó hír. Kinek mi... végül bólintok egy aprót. Valóban az. Legalábbis remélem.
Lassan nyúlok fel, elveszem arcomtól kezét, hogy szinte öntudatlanul térdeljek le én is elé és csuklóját fogva öleljem magamhoz. Sokkal jobb volt így, hogy várt valaki olyan, akiről tényleg tudom, hogy mellettem van. A kérdésre nem válaszolok, mert nem tudom rá a választ - vele megbeszélni, aki mindig pozitív és támogat, vagy elmondani Ezrának, aki reálisan látja? Kissé reszketegen engedek ki egy sóhajt, fél karral ölelem magamhoz szorosabban, miközben az előttem lévő falat bámulom kikerekedett szemekkel.
A felismerés nem jó dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Érzem, ahogy elpirulok, miközben letérdel ő is, és csak remélni tudom, hogy tényleg nem fog erre jönni senki, mert érzem a pillanat jelentősségét. Szinte a kezemben tartom, súlya húzza le a karom, de tartom, mert tartani akarom, óvni ezt a percet. Nem ellenkezek, amikor mozdul, és olyan erősen bújok és szorítom magamhoz, amennyire csak tudom, hogy érezze, jó helyen van, biztonságban, hogy itt nem bántja semmi és senki. Megharcolnék érte, védeném, és fel is áldoznám magam, ha úgy alakulna a helyzet, mert ő sokkal értékesebb ember, mint azt hiszi.
Bújok, testemmel melegítem a testét, és remélem, hogy ez eljut a lelkéig is. Szeretném, ha érezné, hogy mennyire fontos nekem, mennyire nagyon szeretném, ha jobban lenne. Szabad kezemmel a tarkóját simítom nyugtatóan, mélyen beszívom az illatát, amiben érzem azt a sok, felszabadult negatív érzést. Kesernyésebbé válik, de még mindig Kornél illata van.
- Nagyon büszke vagyok rád, ez hatalmas lépés volt, bátor vagy, Kornél, bátrabb, mint bárki, akit ismerek.
Suttogok, mert szeretném, ha tudná, hogy mit érzek, de nem szeretném megriasztani, viszont úgy érzem, hogy kell még a megerősítés, hogy ha fájdalmasan is, de helyesen cselekedett. Vissza fogja kapni önmagát, vissza a mosolyát, és újra boldog lesz, akkor is, ha most még nem hiszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nem tudom hány pillanat telik el anélkül, hogy pislognék, de mikor végre megteszem, a szemem szúr. Lehunyva tartom, mikor közelebb bújik. Elmosolyodva ölelem szorosabban, államat teszem vállára, és igyekszem mélyeket lélegezni. Már kint vagyok, és próbálok csak arra gondolni, mégis mit fogok Zalánhoz vágni, amikor legközelebb meglátom.
A latolgatásból Bonnie hangja rángat ki és így eszmélek is fel, hogy mi történik éppen. A lány nagyjából a karjaimban ül, miközben én kényelmesen elhelyezkedtem, mintha egy folyosó közepén ez lenne a legtermészetesebb dolog, amivel csak találkozhatsz. Szívem hatalmasat dobban, nagy levegőt veszek - de nem mozdulok még, hogy elengedjem. Nem csinálhatom ilyen hirtelen, az... modortalan lenne. Lassan kezdek eltávolodni, csuklóját magunk közé eresztem, ahogy kissé elpirulok és a padlót fixírozom.
- Köszönöm - szólalok meg halkan. - Igazából mindent. De majd... szóval Ezrával beszélném meg, ha nem baj - hogy adod elő másoknak ezt az egészet úgy, hogy ne nézzenek teljesen hülyének? Alsó ajkamba harapok. Legalább Bonnie büszke rám, bár egyáltalán nincs rá oka. Eddig mindent a terromágiára fogtam, homokba dugtam a fejemet, pedig én magam vagyok a probléma, nem az elem, ami bennem él. Miattam nem vagyunk képesek együtt dolgozni, amit tudtam, de valahogy ez most így... még rosszabb. Mély levegőt veszek, ahogy agyam ismét működésbe lép.
- Elmondod, hogy értetted azt, hogy fontos vagyok neked? - sandítok fel rá féloldalas mosollyal, előreesett tincseim mögül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Jó érzés ennyire közel lenni hozzá, jó érzés, hogy ennyire bízik bennem, és jó érzés az érintése, a bőröm bizsereg és meleggé válik, különösen a csuklómnál. Annyira jó érzés, hogy az sem zavar, hogy a szívem majdnem kiugrik a helyéről. Remélem, hogy ő nem érzi, vagy nem zavarja, ha érzi is, hogy mennyire nagyon elöntött a boldog zavarodottság.
- Nem kell megköszönnöd, barátok vagyunk, ez természetes.
Nem mintha én ne köszönnék meg dolgokat, mégis, szeretném, ha tudná, hogy legyen bármilyen rossz is a pillanat, én mellette vagyok, és rám támaszkodhat. Nem ellenkezem, hagyom azt is, hogy rossz irányba induljon, ha arra akar menni, és csak úgy, mint most, ott ülnék az ösvény szélén, hogy bármikor rám tudjon támaszkodni, ha kell. A kérdésére elmosolyodom, zavart pírral az arcomon, az orrom ráncolódik, és megrázom a fejem, mert érzem, hogy cikis helyzet lenne, és nem szeretném, ha félreértene, de aztán meg, úgy vagyok vele, hogy nem lenne szép tőlem, ha nem mondanám el. Azt mondják, hogy a dolgokat jobb, ha nem a testünkben meg a lelkünkben őrizgetjük, mert akkor jön az elmélkedés, hogy milyen lenne az élet, ha másként csináltuk volna. Nagy levegőt veszek, a tekintetem a padlóra szegezem, ujjaimra ráhúzom a pulóverem, és azt piszkálom, ahogy beszélek.
- Hát, csak olyan normális módon. Te vagy az első igazi barátom, és itt van a terromágia is, ami összeköt minket. Ezránál is érzem, amikor a közelben van, de nem úgy, ahogy nálad, nálad sokkal jobban. És... jó veled beszélgetni is, meg jó az ölelésed is, és sokszor szívesen simogatnám a hajad, meg bújnék hozzád, mint lány. Olykor álmodok, furcsákat is, és nem szeretnélek elveszíteni emiatt.
Mert tudom, hogy az ilyen gondolatok megosztása veszélyes, de kimondom, mert ki kell mondani, de, hogy ne ezen kelljen kattognia, felé nyújtom az oroszlánt.
- Bátornak látszik, de valójában szelíd. Legyőzi a félelmeit, a bátorság példaképe, meg az őszinteségé, és egyenes vagy, mindig, mikor kérdezek, őszintén felelsz. És majdnem szfinx, nem az oroszlánt adtam volna, de ma, ahogy besétáltál, úgy éreztem, hogy ő az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Halkan nevetek fel. Tényleg azok vagyunk. Bár nekem kissé különös, hogy tudok lányokkal is barátkozni, de Bonnie-val egyszerűnek tűnik minden - és eddig bele sem gondoltam abba, hogy lehet a terromágia miatt. Magamban hümmögve fogadom az információt, mert közben a szám gyorsabban mozdul, mint az agyam dolgozik, így már kérdezek is.
Biztató mosolyt küldök felé, végül türelmesen hallgatom. Aprókat bólintok, jelzésképpen, hogy figyelek, de egy ponton a térdeim szétcsúsznak, és lehuppanok a földre kissé elnyílt ajkakkal. Szólni nincs időm, mert folytatja és egy faragott oroszlánt nyújt felém. Akadozva veszem el tőle, mosolyogva forgatom ujjaim között, de az agyamban az előző szavai járnak csak. Simogatná a hajamat, bújna hozzám... ez most egy... érted. Szerelmi vallomás? A furcsa álmok csak megerősítenek valahogy ebben a hitben, mégsem kérdezek rá így, de valahogy a kíváncsiságomat ki kellene elégítenem, különben nem alszok napokig.
- És... - köszörülöm meg torkomat. - Szóval miket szoktál álmodni? - ha már ennyire nyílt lapokkal játszunk, akkor csináljuk rendesen és hadd tudjak meg mindent, hogy miután megdobáltam Zalánt, segítséget is kérjek tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Tényleg ez az egyetlen dolog, amit megragadtál?
Kérdezem megrökönyödve, zavaromban elnevetve magam. Még a könnyem is kijött attól, hogy csak ez az egy dolog nyert értelmet nála, az álmaim.
- Olyanokat álmodok, amik zavarba hoznak, és amiket nem szeretek álmodni akkor, amikor fent vagyok a kastélyban.
Mégiscsak vannak szobatársaim, és nagyon furcsa érzés a vágy úgy, hogy másokat hallasz szuszogni. A testem elkezdett felnőttesebb lenni, a gondolataim, az izgalom, ami végigsöpör raktam, mind azt hivatottak jelezni, hogy többféle módon érzek és vágyok Kornélra.
- Kérlek, had ne kelljen őket részleteznem. Kérlek.
Esdeklőn pillantok rá, mert képtelen lennék ennél jobban belemenni, mert az már olyan intim lenne, hogy egészen meztelennek érezném magam itt mellette.
- Sajnálom, nem szándékos, csak úgy megtörtént.
Valójában nagyon régen kezdődött ez, de mostanra már intenzíven jelen van az életemben, és ha már ebbe belementünk, úgy érzem, hogy tudnia kell róla. Nem tudom, hogy miért, de ki kellett mondanom.
- Jobb lenne, ha most elindulnánk, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A visszakérdezésre alsó ajkamba harapok, lehajtom a fejemet. Nem a lényeget fogtam meg, tudom, de nem tudok mit kezdeni a többivel. Kori is lány, de soha nem mondott ilyeneket, és így... elég idegen a helyzet. Valamit kell mondanom, tudok róla, de fogalmam sincs mit kellene.
Azonban mikor azt kéri, ne kelljen részleteznie felkapom fejemet. Védekezően emelem magam elé kezeimet.
- Én nem... mármint, nem kell részletezned. Ne haragudj, amiért rákérdeztem, igazából nincs hozzá közöm, én csak... - te csak egy barom vagy, fiam, akinek nem esik le semmi - a szerk. - Bocsánat - pillantok ismét a padlóra. A gerincem mentén szaladgál ismét a hideg, ám ez most valahogy mintha mélyebbről jönne - és így sem tudok mit kezdeni vele.
Alsó ajkamat rágcsálva bólintok egy aprót, majd tápászkodom fel. Halvány mosollyal nyújtom neki a kezemet, hogy felsegítsem. Lazán tartva kezeinket nézek le az oroszlánra.
- Köszönöm - emelem feljebb az állatot. - Remélem a hajam nem befolyásolt - küldök felé cinkes mosolyt, lesütött pillákkal nevetek fel halkan, majd engedem el ujjait.
- Szóval... mit szólnál, ha évkezdéskor ejtenénk meg azt a sütit? Öm... - túrok tincseim közé zavartan, kicsit elpirulva. - Kiderült, hogy sok dolgom lesz a szünetben - ha az annak számít, hogy egy hetet töltök Zalánnal, majd előtte és utána is mehetek mindenhova édesanyámékkal, hogy mutogassanak az aranyvérűeknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Csak egy kicsit furcsa beszélni róla, kellemetlen.
A mama és a papa sem beszélgettek róla, sőt, egyik felnőtt sem beszélgetett róla. Egyszer volt egy néni a faluba, ő elmondta, hogy hogyan lesz a kisbaba, mi az, amit érzünk, de én akkor még nem éreztem semmit, így csak száraz tananyagnak gondoltam. Aztán először láttam Kornélt, először álmodtam vele, először éreztem azt, hogy ki akarok válni. Akkor megértettem, hogy mit magyarázott, majd most itt vagyunk, évekkel később, és még jobban, még határozottabban érzem azt, amiről szó esett, és most már ő is tudja, hogy mi történik. Remélem megérti, és nem lesz nagyon mérges rám miatta.
- Talán csak egy picit. De szerintem meg fog tudni védeni téged.
Legalábbis ebben reménykedem, hogy sikerül majd azt éreznie, amit én érzek a katicámmal kapcsolatban. Elfogadva a kezét szökkenek talpra, és amikor elenged, akkor csak a kis bizsergés marad az ujjbegyeimen, ami megmosolyogtat, meg az is, amit mond, mert ezek szerint nem zavarja, hogy vannak érzéseim. Talán neki is vannak? Talán csak a szünet kell, hogy átgondolja.
- Az nagyon jó lenne, tanévkezdéskor új sütik is lesznek. Állítólag csinálnak olyat is, ami ilyen házba beosztós, megnézhetjük, hogy eléggé levitás vagy-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Megértően bólogatok és mosolygok. Tényleg nem kell erről beszélnie, ha nem szeretne. Eddig bele sem gondoltam, de lehetséges, hogy rémálmai vannak, nem? Akkor viszont kéne neki segítenem valahogy, de ha nem szeretné részletezni... Merlinre mondom, sokkal nehezebb másokkal barátkozni, mint Kori és Zalán. Ők tudják mennyire kellemetlen tudok lenni bármikor, és így is állnak hozzám, de Bonnie... ő olyan ártatlan. És még elhiszi, hogy normális vagyok.
Halkan nevetek fel arra, hogy csak egy picit. Ujjaim között forgatom még párszor, majd nadrágom zsebébe csúsztatom az állatot. Ha Bonnie azt mondja megvéd, akkor reméljük tényleg így van, mert arra éppenséggel szükségem lenne a szünetben.
- Mindenki azt mondja, hogy az vagyok, úgyhogy nem aggódom - vonom meg vállaimat. - Megnézzük te elég sárga vagy-e, és kiderülne, hogy inkább Rellon. Micsoda csavar! - nevetek fel hangosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Dorián kérdésére csak nevetve mutatta fel a kezében lévő eszközt, jelezve, hogy már sajnos rajta van az ügyön, de azért próbálta diszkréten átrendezni arcvonásait, hogy ne legyen rá pipa az eridonos srác.
- Ja igen, tényleg  - nevetett fel ismét a vicces megjegyzésen, s tovább folytatta a takarítást, de azért kíváncsian fülelt, mert nagyon is érdekelte ez a bókolási mód. - Őő, tudom, igen ismerem - bólintott, be is villant neki az arc, aztán próbálta valahogy Dorián szavait mellé képzelni, hogy milyen is lenne, ha efféle dumával próbálkozna. Kicsit furának tartotta ezt a módszert, ráncolta is a homlokát. - Tehát akkor nem mindenkinél válik be, hm. Mondjuk Korira nem tudok semmi rosszat mondani - sóhajtva csusszant ki a száján, amit inkább gondolatnak szánt.
- Ne is mond, nem tudom, hogy azt a nénit mivel lehetne lekenyerezni. Félek már akkor is, ha rám néz. És olyan rémisztő a botja - sóhajtott egyet, egy kicsit tartott is tőle, hogy a nő majd hirtelen megjelenik az ajtóban, mert hát Kakasinak szép nagy fülei voltak, s biztosan sok mindent már messziről is meghallott.
- Rová…mit? - kellett egy kicsit gondolkodnia, hogy rájöjjön, mire is gondolt Dorián, de aztán leesett neki. - Jaaaa, hát én nem akarok rovatkákat - rázta meg a fejét. - Kornéliát szeretném - mondta nagyon határozottan.
- Szóvaaal, őt mondjuk hogy szednéd fel? - kíváncsiskodott, minden infót magába akart szívni a mestertől, bár egyelőre csak a bagolybűz volt az, ami átitatta ruházatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Jól látod, nincs univerzális recept - válaszolom nagyon is bölcsen. Elvégre mondhatom, hogy jártas vagyok a témában. Már nem is számolom igazából. Elsőben egyébként még én is nyüzüge kiscsávó voltam a tornasor közepén valahol, de azóta már szerintem lassan el se hinné rólam senki, ha nem mutatok képet. Kinőttem magam azóta, szó szerint is. Megtámaszkodva a lapát nyelén ecsetelem neki a téma tudoraként, hogy mihez is kezdhet.
- Hmm... hát Korinál szerintem semmi esélyed sincs. Szerintem neki egyáltalán nem a jófiúk jönnek be - válaszolom némi gondolkodás után. Mondjuk sose hajtottam rá, mert túl sok mindenre hatna ki, ha bepipulna rám aztán, és én meg nem szeretném, ha bántódás érné a tökéletes kinézetemet, márpedig azt nem úsznám meg ép bőrrel. Felhorkanok aztán a kérdésére, hogy mivel is lehetne lekenyerezni Kakasit.
- Szerintem egy fél báránytetemmel még akár esélyünk is lehet - válaszolom, körbe pillantva azért, hogy nem bukkan-e elő mindjárt valamelyik sarokból, mert már komolyan kezdem elhinni, hogy a vén keselyűnek mindenhol van szeme és távolba lát, de legalábbis át a falon is. Megvakargatom a homlokom, aztán visszatérek az eredeti témához, a munkát továbbra is hanyagolva egyelőre.
- Hát öcsém, nálad tényleg nincs minden a helyén. Nagyon szép ez a hősszerelem, de ha Kori egyszer nemet mondott, akkor nem ott kellene folytatni, hogy tovább ostromlod. Szerinted mit érsz el azzal, hogy rohansz utána, amikor ő menekül? Menekülni fog tovább. Azt fogja hinni, hogy valami hülye megrögzött barom vagy - próbálom felrázni a szép álmokból. - Nem szedném fel sehogy sem. Megpróbálhatod esetleg féltékennyé tenni, aztán ha az se válik be, akkor keresni valaki mást és elfelejteni. Semmi nagy barátság, semmi haverság, nulla, zéró... érted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Megkönnyebbülök, amikor nem kell részleteznem a dolgokat, különben is elég egyértelmű, nem? Az intim szó olyan nagyon sok mindent leír, hogy úgy érzem, nem kell ennél többet mondanom. Bár a várt hatás elmaradt, azt gondoltam, hogy az, hogy elmondom az érzéseimet, az majd viszonzásra lel, de talán csak időre van szüksége, igen, biztos ez a helyzet. Most majd a szünetben jól átgondolja, hogy mit is mondtam, és megbeszéljük, és talán ő is mond valami hasonlót. Valahogy így képzelem el ezt, hogy ez fog történni.
- Én, mint rellonos?
Először sűrűn pillogok a feltételezésre, de aztán elnevetem magam, és hevesen megrázom a fejem. Ki van zárva, én nem olyan lány vagyok, aki oda illő lenne. Ott olyan lányok vannak, akik, nos úgy néznek ki, mint az előljárók. Nemesek, és sosem piszkosak és mindig olyan, mintha egy képről léptek volna elő. A hajuk, az arcuk makulátlan. Én pedig akkor vagyok a legboldogabb, ha mezítláb sétálhatok az erdőben.
- Ha kiderül, hogy a rellonba osztanának be, akkor elkezdek majd olyan lenni, mint a rellonos lányok!
Kihúzom magam, mókázva, és pilláim alatt lapos oldalpillantást vetek vetek rá, egy visszafogott félmosollyal.
- Kornél kedvesem, ha lennél oly drága, hogy a házifeladatomat megírod, hálám nem maradna el.
A végére azonban nem bírom, elnevetem magam, mert annyira képtelen, hogy én ilyen legyek. Nekem ez az úriaskodás nem menne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Most, hogy már együtt nevetünk a lehetetlen felvetésemen, sokkal könnyebbnek érzem az egészet. Ujjaim akaratlan fonódnak a csuklómon lévő karkötőre, de már nyugodtabb vagyok. Nevetésem lassan csillapodik, de mikor Bonnie elkezdi játszani az eszét, ismét felnevetek.
- Ezt soha többet, kérlek - túrok tincseim közé mosolyogva. Azokat összeborzolva teszem zsebeimbe kezeimet. - A rellonosok ijesztőek. Mármint nem mindegyik, gondolom, de a legtöbben azok - jelentem ki vállamat megvonva. Nem szeretnék előítéletes lenni - bármennyire az vagyok -, de lássuk be, a rellonosokban van valami olyan, amitől megáll benned az ütő. Hozzászólni sem mernék egyikhez sem. Talán akkor, ha kényszerítenek.
- Visszakísérlek a Navinébe - pillantok rá oldalvást, majd indulok el határozottabban a folyosón, hogy Bonnie épségben visszaérjen a sárgákhoz. A körlete előtt elköszönök tőle, és lassú, komótos léptekkel térek vissza a Levitába, hogy a gondolataimat engedhessem szabadjára.
Szünetben átgondolom. Utána beszélnem kell Ezrával. Nem kerülhetem ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Itta a mester szavait, fejben próbált jegyzetelni, de azért eléggé elszomorodott, amikor Dorián közölte vele, hogy bizony semmi esélye Korinál. Ezt mondjuk Zalán is megmondta neki, sőt, Kornélia elég világosan a képébe vágta, hogy neki bizony más tetszik. Jake szívesen lett volna az a más, azonban most el kellett gondolkodnia azon, hogy vajon megéri-e, hogy egy lány miatt rossz legyen. Rúgjon fel kukákat, üssön meg kisebbeket? Tényleg ez lett volna a menő? Nem-nem. Jake nem akarta ezt bevállalni, még az eridonos leányzóért sem. A báránytetemes viccen azért elmosolyodott, bár már annyira nem tudta volna elrejteni a csalódottságát. - Jó, de nem akarok rossz lenni csak azért, mert neki az jön be - sóhajtott, s ezután érdeklődött, hátha van valamiféle kiskapu. Dorián persze mondta a tanácsokat, Jake meg kezdte magát kínosan érezni, mert tulajdonképp már egy megrögzött baromnak tűnt.
- Hát, nem hiszem hogy rám lenne féltékeny, ha nem is tetszem neki - gondolkodott el, ezt a tanácsot kevésbé preferálta, az viszont jobban tetszett neki, hogy találhatna valaki mást. Csak ki kéne vernie a fejéből Korit. Hallotta, hogy az egyik eridonos például naplót ír és úgy igyekszik feledni a szerelmét, Jake-nek viszont ehhez nem volt kedve. Szeánszot se akart tartani, hogy a lány fotóját égesse egy üstben, az úgy sem vezetne semmire. Talán tényleg jót tenne, ha keresne valaki mást.
- Jó, oké, akkor azt mond meg, hogy mondjuk ha megtetszik valaki más, mit csináljak? Te hogy szedted fel mondjuk Bellát vagy a többi csajt? - tényleg érdekelte még valamiféle praktika, bármi, amit felhasználhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Szerintem nincs olyan lány, aki most egy olyan pasit akarna, aki nem menő, márpedig a menő az, aki nem csúszik térden előtte, hogy nézzen rá - válaszolom neki. Ha kicsit közelebb lenne, még talán vállon is veregetném. Én se vagyok az, aki másokba beleköt vagy elveszi az ebédjüket, szerintem az ember nem vagány attól, ha másokat bánt.
- Ha Bellát letámadom azzal, hogy úristen, de csodaszép és én szívből szeretem, meg el akarok lovagolni vele a naplementébe egy unikornis hátán, tutira visítva menekült volna ki a világból is. Azzal kezdtem, hogy csak ráköszöntem, hogy helló, de néha vissza se köszöntem, csak dumáltunk a haverokkal. Mindenkinek az elérhetetlen kell. Le merném fogadni, hogy egy héten belül mindent is tudott rólam, mert nem próbáltam folyamatosan az orra alá dörgölni, hogy érdekel - osztom meg vele a nagy bölcsességet, ha már Belláról kérdez. Tulajdonképpen az elején egyébként össze se akartam jönni vele úgy annál tovább, hogy elmondhassam, megvolt az ügyeletes méhkirálynő is, mert mekkora kihívás. Aztán meg minél több időt töltöttünk együtt, annál jobban az ujja köré csavart, most gyakorlatilag az ablakon is kiugranék, ha szépen kérné. Azért remélem, nem kér soha ilyet, de ez jelenleg egyébként is mellékes Jacobot illetően, úgyhogy nem osztom meg vele, csak elbámulok kicsit az ablak irányába. Lehet, ki se férnék, csak kétrét hajolva. Hmm. Logisztikai gondok adódnának.
- Ja... igen... szóval... ne borulj senki nyakába, mert menekülni fognak. Legyél távolságtartó, nem túl érzelmes, a tündérmeséket hagyd meg az ovisoknak. Lehetsz a fényes páncélú lovag, de csakis ha van értelme. Akkor mentsd meg a póktól, ha visít. Ha magának lecsapná, akkor fölösleges. Meg ne beszélj kapcsolatról, házasságról, hány gyereket akarsz. Koncentrálj a pillanatra - magyarázok. Fuh, nekem ilyet kéne tanítani. A végén még megtalálom itt a hivatásom, úgyis kéne valami szakmai irányt jövőre találnom. Lehetek a randi guru.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Jacobnak rá kellett döbbennie a beszélgetés során arra, hogy bizony igaza lehet Doriánnak, mert eddig tényleg futott a lány után, még sem ért célt, mi több, valószínűleg Kornélia elkönyvelte őt egy örök életre flúgos bugris uborkás fiúnak. Ráeszmélve erre csak még inkább megzuhant, már mosolyogni se tudott, de figyelni azért továbbra is figyelt. S miközben figyelt, elképzelte, hogy majd ő is elvonul Kori mellett, és nem köszön neki. Kíváncsi volt arra, hogy vajon ez a trükk működne-e, így ezt mindenképp elraktározta a fejében. Egy halovány mosolyt azért elengedett Dorián felé, amolyan hűha-ként, de nehéz volt elismernie azt, hogy a másik mennyivel sikeresebb is nála.
- Házasságról se? - nagy szemekkel nézett Doriánra, hát persze, biztos emiatt is haragudott rá az eridonos leányzó. Zalánnak biztosan eljárt a szája, hogy őt akarná feleségül venni, még szerencse, hogy nem mesélt a levitásnak arról, hány gyereket képzelt a farmukra, s hogy már a házi kedvencek nevét is elképzelte.
- Jó-jó, hülye kérdés. Nem gondoltam, hogy ez a lányokat zavarja, mindegy - kezdte magát irtó kínosnak érezni, hogy felfedte gondolatait Dorián előtt, biztosan már ő is fura űrlényként nézett rá. Elgondolkodott azon, hogy ezután majd átmegy Inezhez, s megkérdezi, hogy ő vajon mit szólna annak, ha a fülébe jutna, hogy valamelyik srác feleségül akarná venni. Ezen terveit viszont most nem osztotta meg Doriánnal, helyette inkább kaparta tovább a madárkakit, s igyekezett belehúzni, hogy minél előbb végezhessenek.
- Na jó, azt hiszem, hogy ez mára meglesz - jegyezte meg, ahogy a lassan megtelt vödörre pillantott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

X Kinézet X Like A Villain X jöttemnézelődni X gyorsabbantessékkaparniakakit

A múltkori fergeteges balhé után Kornélia nagyon remélte, több galibába nem kerülnek az évben. Kakasi professzort félte ugyan, mint a halált, azonban humorérzéke kora ellenére is a helyén volt. Sose látott még olyat, hogy valakit a mamusza miatt dicsérjenek meg és adjanak neki házpontot. Innentől lehet többet kellene lógjon Teddyvel, hátha ragad rá egy kis stílusérzék. Az asszony kérésére felment a Bagolyházba, hogy megnézze, mire jutottak - és megkímélje a vén csontot a felesleges lépcsőzéstől. Hang nélkül érkezett az ajtó elé, a kilincsre fókuszálva hallgatta a beszélgetést, nem is értette, miért nem lépett be azonnal.
Unikornis hátán? Házasság? Mi a fasz? - hang nélkül tátogta, szemeivel pedig a falra vetülő Aladárra pillantott, azonban az árnyék csak vállait rángatta. Jellemző. Itt kellett benyitnia.
- Halika - köszöntötte a két jómadarat, míg Aladár alamuszi mozgásával egész magasra kúszott fel a falra, hogy onnét figyelhesse a diákokat.
- Kakasi küldött, hogy nézzek rátok. Kíváncsi, hogy... haladtok - zsebre vágott kezekkel állt meg a srácok mellett. Először kékjei rájuk, majd a csatatérre villant. Uh, itt nem lesz elég a kaparás, ezek a szagok... iszonyúak!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Most mondtam... se házasság, se gyerek, se unokák, de még kapcsolat se, semmi - sorolom ismét, ezúttal nyomatékosan hangsúlyozva is minden egyes szót. Hát mit nem lehet ezen érteni, öcsém? Egyszerű, mint az kétszer kettő. Mindenki tudja, hogy az eredmény négy. Persze, előfordul néha még a matekban is, hogy öt, és kiderül a lányról, hogy már óvodáskora óta az esküvőjét tervezi és heti kétszer férjhez ment már a kutyához a párnahuzatot a fejére terítve fátyol helyett vagy éppen a függönyt, de az szerintem igazi ritkaság. Majd ha mégis találok, akkor lehet, hogy tovább irányítom Jacobhoz, ha neki is ez a szíve vágya.
- Hát ritka, akit nem, de Korinál tuti nem vágódsz be ezzel - válaszolom határozottan. Nem mintha én próbálkoztam volna nála, de azért még hülye nem vagyok. Sőt, ezekhez elég jó szemem van igazából, meg hát amúgy is, az évfolyamtársamról van szó, aki szintén Eridonos. Négy év, ember. Azalatt igazán sok mindent meg lehet tudni bárkiről. Ismét elkezdek a lapáttal ügyködni, hogy haladjunk ezzel is, mert mégiscsak el kéne majd jutnom a hálókörletbe is lezuhanyozni, még mielőtt Bellával találkozom, hogy ne olyan szagom legyen, mint aki egész nap a bagolyházban aszalódott.
- Na szóval akkor... öhh, szia, Kori... hát te? - fordulok meg, amikor meghallom a hangját. Emlegetett szamár, ugye. Hogy is van, háromszor kell elmondani valaki nevét? Az övé kicsit többször is elhangzott ma, remélem, nem Kakasi lesz a következő, aki megjelenik a semmiből. Mondjuk engem nem zavar különösebben, hogy vajon mennyit hallhatott, semmi olyat nem mondtam, amit ne mondanék el előtte is, csak meglepett, hogy felbukkant. Lapátolok is inkább tovább, főleg, hogy már ő emlegeti a nénit.
- Szóval ide még nem lát el? Pedig már fogadni mertem volna rá, hogy távolba is lát, meg olyan lézertekintete van, aminek a fal se gond - dünnyögöm inkább magamnak, de nem annyira halkan, hogy ne hallják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Jól van már - jelezte gyorsan, hogy értette elsőre is, csupán meglepődött. Náluk a faluban szokás volt az, hogy már tizenévesen kinézték a leendő arát, viszonylag fiatalon is alapítottak családot, hogy aztán házat építsenek, növényeket ültessenek, állatokat gondozzanak és persze gyermekeket nemzenek. Jacob fejében ezek a gondolatok kavarogtak, ha Korira gondolt, persze, hogy szerette volna őt elvenni, de úgy tűnt, a magyar lányokat ijeszti a gondolat, s itt Keleten kicsit óvatosabban kell bánni a hölgyekkel.
Tulajdonképp már épp kezdte felfogni, hogy mire is gondolt Dorián, amikor az ajtó kinyílt, és belépett rajta a nő. Jacob tekintete megakadt Kornélián, egy pillanatra elfelejtett levegőt venni és a szája is nyitva maradt, emiatt meg egy galamb elhullajtott tolla kavargott a nyelvére, sebaj. Legalább a bagolyköpeny darabja észhez térítette a srácot, aki hirtelen kényelmetlenül és kellemetlenül érezte magát, mert épp a legrosszabbkor érkezett a lány. Jake pedig összeszorította az ajkait, mesterére pillantott, aztán vissza a lányra, s közben végig ott motoszkált fejében a gondolat, a tanítás. Legyél távolságtartó, elérhetetlen. Ne köszönj, légy bunkó. Lökd fel.
Na persze, nem biztos, hogy valóban ezek hangzottak el a mester szájából, ám a tanítvány hirtelen csak ezekre emlékezett, a gondolatok meg összekavarodtak a fejében. Szavak helyett inkább csak fintorgott egyet, miközben megtámaszkodott a lapátján.
- Látom hazatértél - szólt oda Korinak, mert arra is emlékezett, hogy Dorián mondta, valami olyat kell mondani, ami sértő, de még sem az. Hát mondjuk Kori egyáltalán nem volt büdös, viszont néha tudott olyan komolyan nézni, mint egy bagoly, így erre gondolt Jake is, mikor ezt megjegyezte a lánynak, viszont mivel zavarba is jött, mert nem tudta, hogy ügyes volt-e, máris felkapta a teli vödröt, s megindult nagy lendülettel a kijárat irányába, vállával meg direkt nekiütközött Korinak, pechére viszont a vödör füle ekkor vált el az alsó résztől, s az összegyűjtött madárkaki a lány, na meg persze Jacob lábfejére is borult.
- ÖÖÖ - nagyot nyelve kapta pillantását Doriánra, amolyan segíts rajtam kérlek tekintettel, mert ez nem volt benne a tervben. Dorián nem tanította meg neki, hogy ilyenkor mi a teendő, pedig Jake próbált nagyon bunkó lenni, viszont most nem tudta, hogy mi vár majd rá.