Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A nevetése nekem azt sugallja, hogy azért annyira nem zavarja a társaságom, szóval sokkal nyugodtabban helyezem a kabátom a szék támlájára.
- Ne értsen félre, nagyon szívesen átülök, ha arról van szó, csak megkímélném magam a társaságuktól - alig észrevehetően biccentek a három férfi felé, akik két asztallal arrébb ülnek, és akik tekintetét még most is magamon érzem, fel sem kell néznem.
Van erre az a mondás, hogy nyitott szájjal megyek abba az erdőbe, ez jut eszembe, de hát... nem sajnáltatom magam, tényleg kedvesen mondom, és hallatszik a hangomon, hogy nem okozna gondot az ő elküldésük sem. Azért olykor-olykor megesik. Persze mentségnek annál jobb. Annyira sikerült megismernem, hogy szinte biztos legyek abban, nem tenne ki azoknak a köröknek.
- Nem is akármilyenre. Nagyim fél napig rendezgette a növényeit, hogy olyan helyen legyen, ahol mindenki jól látja - tényleg boldogan mesélem, annyira jó volt náluk lenni, meg a tudat, hogy ők kíváncsiak is rám, ellenben a nővel, aki megszült. Nem, váratlan módon, nem értek oda.
- Önnek is, remélem tényleg az lesz - mosolygok rá, kortyolok is a baracklevemből, míg várom, hogy kihozzák az én ételem.
- Nagyon jól főz Samu, mondtam neki, hogy akár nyithatna saját éttermet is, de hozzászokott ehhez a helyhez. Mondjuk.... hangulatos az tény - gond nélkül csevegek, ahogy kicsit körbejáratom a tekintetem, noha sok minden aztán nem változott.
- Sikerült minden növényt eladnia? És... semmi különleges könyvjelző - kicsit csóválom a fejem, ahogy a könyvre téved a tekintetem, ami csukódva kerül az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Vannak aurorork, akikről legendák szólnak és szállnak el messze szülőhazájukon túlra. Egy ilyen híresség lakik itt Bogolyfalván, akivel még indulása előtt felvette a kapcsolatot és kért tőle egy találkozót. A levélben megírta ki ő és miért szeretne elbeszélgetni a férfival. A róla hallott történetek szerint nagyon nyugodt, megfontolt, barátságos ember, ugyankkor kiváló auror. Pontosan egy ilyen kollégától szeretne tanácsokat kérni, aki elfogulatlan vele szemben. Nagybátyja hiába parancsnoka a barcelonai kirendeltségnek, tőle nem tudna olyan bátran kérdezni, mert biztos benne, tekintettel a férfi érzelmi kötődésére, hogy óvni vagy lebeszélni próbálná arról, hogy terepre kívánkozzon. Márpedig oda fog jutni. Időbe és sok tanulásba kerül, de ez lett minden vágya. A megbeszélt időre érkezik a teaházba. Haja szoros kontyba fogva tarkóján, kabátja alatt egy puha kézzel kötött fekete pulóver és farmer. Lábán csinos bőr bokacsizma. Vállán táskában lapul ajándéka. Nem bort hozott kivételesen. Kézenfekvő lett volna, de hallotta, hogy a férfi nem iszik ilyesmit. Ezért döntött a csokoládénál. Mielőtt belépne a találkozóhelyükül szolgáló intézménybe előszedi fordító gyűrűjét. Megszokta ugyan, hogy viselnie kell, de néha direkt próbál tanulgatni magyarul. - Joh nápot! - köszön próbálkozásként, majd gyorsan ujjára csúsztatja az ékszert. Az belesímul a többi közé melyeket visel. Mind vörös kövekkel díszített. Ez a kedvence és ennek is van jelentése. Neki mint a titkos nyelvek ismerőjének ez szinte egyértelmű. Legyen az virág, kő vagy jelrendszer, mindegyikkel tudna kommunikálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Míg Elektrát leginkább az döbbentette le, hogy nincs két külön szoba, Balázst az húzta fel, hogy az előre lefoglalt szobáját tévedésből átírták valaki más nevére, s így aztán tényleg nem volt hová becuccolnia, mivel a főnökénél már nem maradhatott tovább. Fel is húzta magát, legszívesebben kikapta volna azt a nyikhajt a pult mögül, hogy elmagyarázza, mit jelent az előre foglalás, ám a nő megelőzte és elfogadta az ajánlatot.
- Hát ilyen még nekem sem - hangjából érezhető volt egy kis morcosság, ami nem is a nőnek szólt, sokkal inkább ennek a helyzetnek. Mindig is forrófejű volt, fiatalon emiatt nem egyszer került bajba, aztán a börtönévek alatt csiszolódott és megpróbált tűrni, meg alkalmazkodni. Öt és fél éven keresztül pedig szobatársai is akadtak, volt amikor több is. Abból az időszakból viszont mára már köszöni, nem kér. Nyugalomra lenne szüksége, és most kénytelen egy nővel megosztani a szobát. Igaz, az ő ötlete volt a csárda , de azt hitte, hogy az ő foglalása még mindig él, és nyilván nem gondolt arra, hogy teltház lesz.
Az emeletig érve azért csitultak benne az indulatok, ez köszönhető volt annak is, hogy viszonylag hamar beletörődött ebbe a helyzetbe. Végül is, még mindig jobb egy dekoratív nő társaságátt élveznie, mint a sitten az izzadt férfiakét.
- Tényleg nem rossz - hümmentve nézett körbe, volt már ennél rosszabb is. Igazából ilyen szempontból jelenleg nem is akadtak különösebb igényei, csak legyen hol tisztálkodni és aztán egy jó nagyot aludni. Amikor fiatal volt, imádta a pénzt, akkor még egy kicsit piperkőcnek is tűnhetett, sokat költött magára. A fogság viszont megtanította vele, hogy bár a pénz fontos és hasznos dolog, azért nem minden a csillogás. Talán a vállán heverő évtizedek is változtattak észjárásán, mindenesetre már nem feltétlen vágyott a sznobok élete után. - Helyes, jó alaposan - tette hozzá Balázs, mert a nő még két lépés távolságból is bűzlött, mintha a mesterséges címere maga a kukásasszony lenne. Mondjuk ő is bűzlött már, a közelségtől ráragadt a kosz.
Hallotta, ahogy csukódik az ajtó, még a kulcs is fordult a zárban, ez nem adott túl sok bizalomra okot, de valahol érthető volt. Vajon ha a nő tudná, hogy egy olyan férfivel tölti az estét, aki majd hat évig ült sitten női társaság nélkül, akkor még rácsokat is vonna az ajtó köré?
Balázsban persze fel sem merült semmilyen hátsó gondolat, arra ideje se lett volna az est során, nem beszélve a nem túl kellemes szagokról, melyek valamiért nem hozták meg a kedvét egy hancúrhoz. A gyanú viszont még mindig ott motoszkált benne, ezért lopva kukkantott a nő holmijába, hátha talál róla némi infót. A tárcájában lapult némi pénz, meg látta egy kislány és egy férfi fotóját is. Meglepődött, de mivel nem talált semmi olyat, ami okot adna a további bizalmatlanságra, visszacsúsztatta a tárcát a helyére, s az ablakhoz lépett, hogy kilessen azon.
Fáradt volt, nagyot ásított, nem tudta, hogy hány perce lehet a nő a zuhany alatt, de végül az ajtóhoz lépdelt és bekopogtatott. - Minden rendben odabent? - nem tudta, hogy csak ilyen hosszú rituálé ez a zuhanyzás, vagy netán a nő a fáradtságtól odabent aludt el.  Orrába eközben bekúszott valami kellemes illat, ami odabentről érkezett. Mélyen magába szippantotta, s lehunyta szemeit pár másodperc erejéig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Megtisztulása kívül és belül is megtörténik. Gondolatai testével együtt frissé válnak a víztől. A cseppek végiggördülnek bőrén, ahol néhány sebhely emlékezteti a megélt nehéz időkre. Mennyi minden történt vele. Egek! Végig sem meri gondolni, csupán hálát suttogni azért, hogy emlékezete éppúgy visszatért, mint életereje és hite az igazságban. - Igeeen, csak még egy perc! - kiált ki a kopogásra, mely megakasztja gondolatmenete közben. Elzárva a csapot kilép a zuhany alól, majd maga köré keríti az odakészített törölközők egyikét. Haját kicsavarja, ruháival együtt. Magához fogva őket lép ki az ajtón. - Na gyere gyorsan, addig én megszárítkozok - tipeg el a férfi előtt lábujjhegyen, hogy ne vizezze nagyon össze a padlót. Megáll az ablaknál és azt tükörnek használva elkezdi előbb fürtjeit megszabadítani a víztől. Hosszan omlanak le, s itt-ott már elővillanank belőle ősz hajszálai. Az üvegben figyeli a fürdőnél történő dolgokat olykor odapillantva. Amikor már haja teljesen száraz a bűbájt ruhájára irányítja. Aztán elgondolkozik, hogy képes volna-e abban a falatnyi öltözékben aludni. Biztosan nem, mert szoros minden fontos ponton. Lepillant magára, ahol meg is találja a megoldást. - Bocsánat! - kopog be ő is a fürdőbe - Kiadnál egy száraz törölközőt? - kiabál be a férfinak, akinél úgy rémlik számára, hogy még kettő akad az említett szövetdarabokból. Szándéka szerint pizsamát fog igézni belőle magának, de kell egy a felső és egy az alsó részhez. A rajta lévőt viszont még meg is kell majd szárítania előtte. Azt is fel fogja majd ajánlani, hogy hálótársának is csinál alvó öltözetet, mert kétségei vannak afelől, hogy a farzsebében hordaná a sajátját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Hallva a bentről érkező életjelet, felnyitja szemeit és megnyugszik. Lelkére vette volna, ha a másik odabent szegi a nyakát, nem mellesleg, az aurorok is azonnal őt állították volna elő priusza okán.
Éppen csak ellépve az ajtótól, az nyílik is, Balázs pedig óhatatlanul is rajta tartja a szemét a kiérkezőn, mi több, lopva még végig is fut rajta a pillantása, s még akkor is követi tekintetével, miután elsétál az ablak irányába. Aztán ahogy ráeszmél, hogy az ablakból tükröződik, amint ott áll és bámul, el is kapja a tekintetét és már fordul is. Még csak az hiányzik, hogy őt is elkönyvelje a nő olyan baromnak, mint az a mixer. Ő nem olyan, eszébe nem jutna ahhoz hasonló sem, de azért nem vak és már-már felüdülés volt számára egy ilyen jelenet. Fel is villant az elméjében egy emlék, miközben a fürdőszobába lépett, amit csak behajtott, és az résnyire nyitva is maradt. Gondolataiban egy régi, szép emlék sejlett fel, amikor még a volt párjával volt együtt. Az idilli emlék sem tartott sokáig, hisz az életük sokkal több bosszúságból állt, mint szépségekből. Most lehetne neje, együtt élhetne gyermeke édesanyjával, és nap mint nap láthatná így a feleségét kisétálni a fürdőszobából. Ehelyett maradt számára a magány, a bizonytalan lakhatás és az ingoványos jövő.
Felsőruházatát épp csak letette, s épp kioldotta az övét, hogy megszabaduljon farmerétől, amikor kopogást hall. Kioldott övekkel és gombokkal lép oda, s pillant ki a nőre. - Várj csak - ide-oda lép a fürdőben, mire kezére akad a szára törölköző, amivel aztán már fordul is a nőhöz, majd odaadja. Ezt követően behajtja az ajtót, s ledobálva magáról a többi holmit, már lép is be a zuhany alá, ahol most a bűbáj kellemes, fás-pézsmás-dohány és fene tudja, még miféle összetevők által kreált férfias illattal lengi körbe a teret.
Ő is elidőzik a zuhany alatt, fáradt már, de kifejezetten jól esik neki a zuhany. Miután végez, nem fáradozik a törölközéssel, sosem szokott, úgy van vele, hogy majd megszárad magától. A törölközőt derekára kanyarintja, és mezítláb sétál ki, de eközben bevillan újra, hogy nincs egyedül. Ilyen helyzetben pedig még nem volt.
- Hát te? - ez a kérdés szalad ki a száján, maga sem tudja, hogy pontosan mit akart kérdezni, de elmosolyodik, látva azon a kreált pizsamán. - Egész jó cucc - jegyzi meg egy félmosollyal, miközben nedves tincseit hátra simítja.
- Már lehet, hogy kérdeztem, de Te neked van itt lakásod, nem? Szóval…most hazamész, vagy itt maradsz? - pillant Elektrára kérdőn, eddig a nő nem volt vele túlságosan közlékeny, de feltételezi, hogy férjnél van, hisz látott egy fotót abban a tárcában, gyűrű viszont nem villant meg a nő kezén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Pálcáját mozgattva a törölközők felet, az átváltoztatástannak hála, amiből egészen jó volt, egy formás kis pizsama alakul ki rövid időn belül. Addig fél szemét az ablakon, fülét a fürdő felől jövő hangokon tartva, pőrén áll a szobában. Éppen időben magára kapja az eredményt. Amikor már ott áll benne és ellenőrzi magát az üvegben, akkor lép ki a férfi a mosdóból. Mögüle illatos pára árad. - Ha szeretnél, bűvölök neked is egyet - fordul meg, hogy ne a tükörképnek beszéljen. Figyelmét nem kerüli el a látvány, de inkább csak úgy tekint rá, mint egy riportalanyára. - Maradok, de csak ha nem zavarok - mosolyog rá a szerelőre és lehuppan az ágyra úgy húzva egyik lábát maga alá, hogy szembe kerüjenek egymással. - Amúgy igen, itt van az otthonom, de már késő van és valamiért az az érzésem még vannak kérdéseink, amiket fel kell tennünk egymásnak - nevet rá a másikra, majd maga elé ölel egy párnát, amit a franciaágy hozzá közelebb eső oldaláról vesz közelebb. - Majd ezekből építünk falat és megígérem nem foglak rugdosni, ha horkolsz. Rendben? - könyököl a párnára aztán csak figyel. Sötét szemei tele vannak válaszokkal a még fel sem tett kérdésekre. Várja őket, hiszen ez most egy valóban érdekes helyzet. Szeretné jobban megismerni a szerelőt, minden hátsószándék nélkül. - Amúgy most tényleg megihatnánk azt a kupica lélekmelegítőt...Nézd csak! - mutat kifelé az ablak felé, amin át látszik, hogy elkezdett havazni. Egyelőre csak nagyobb pelyhekben hull az áldás, és az sem biztos, hogy reggelig megmarad egyáltalán, de a pillanat egészen hangulatossá vált általa. Mondhatni családias. Arcára kiül ez az érzés. Ahhoz képest, hogyan indult az este, most békére lelt ebben a kicsi hotelszobában egy szinte idegennel. Ezért szereti a hivatását annyira. Az ilyen váratlan találkozásokért, amikből annyi minden felé alakulhat az élet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Hát nem is tudom - állát dörgöli, ahogyan végig méri a nőt abban a pizsamában. - Bocsáss meg, de emlékeztet a rabruhámra - csúszik ki belőle, de nem különösképp érzi magát kellemetlenül, amiért elárulta ezt magáról. Szégyen ide, vagy oda, leülte a büntetését tisztességesen és már egész más ember, mint amilyen annak idején volt. - Alszok majd alsóban - nyugtatja a másikat, még mielőtt az azt gondolná, hogy teljesen pőrén akarna a szobában tartózkodni.  Vissza is lép a fürdőszobához, és a pálcája segítségével egy öblítő-szárító bűbájt küld a ruhadarabra, hogy azt később majd magára ölthesse. Ezután tér csak vissza, hogy megérdeklődje, akkor mégis hogyan döntött a nő. Titkon remélte, hogy mivel az utca mocskát a nő már alaposan lemosta magáról, így már tisztán visszatér majd a saját kis otthonába, de meglepi a válasz. Furák ezek a mai nők. Gondolja magában, nem tudja, hogy az évek alatt ennyit változott a világ, vagy csak ekkora nagy bizalom van bennük mások felé. Vagy…nem, abba inkább nem gondol bele. Mondhatná, hogy de, zavarsz, ellenben túl késő van, ilyenkor ezen a környéken már csak a dílerek és a rablók mászkálnak. Nem tenné ki a nőt ennek a veszélynek, de ahhoz már nincs energiája, hogy haza is repítse.
- Szexelni akarsz? - őszintén teszi fel a kérdést, bár nem szánja bunkóságnak és ami azt illeti, fáradt ahhoz, hogy lenyűgözőt produkáljon. Maximum arra lenne képes, hogy elfekszik és átengedi az irányítást, de abban számára valamiért kevesebb az élvezet. Jobban szeret irányítani, ám ehhez már valóban fáradt. S még mielőtt felháborodást keltene, félmosolyra húzza a száját. - Vicceltem - dobja be, majd ismét felméri tekintetével a szobát, a nő eközben elfoglalja az ágyat, Balázs meg egyelőre a szemközt lévő fotelben foglal helyet. - Nekem jó lesz a földön is, az ágy lehet a tiéd - egyszer kibírja, meg hát lássuk be, elég sok helyet foglalna el abból az ágyból, nem mellesleg nem szeretne játszadozni a kísértéssel, ha nem muszáj.  
Kipillant az ablakon, valóban hullik a hó, és nem tagadja, egy ital is jól esne már ennyi feszültség után. - Legyen, ebből nagyobb gondunk már úgy sem lesz - fáradtan mozdul, és némi kutakodás után a bárszekrényként kinevezett kis szekrényből előhúz egy üveg lángnyelvet és két poharat. Tölt is, majd odalépdel, az egyik poharat átadja a nőnek, a másikból ő kortyol, az üveg párlat pedig a fotel lába mellett telepszik meg. - Van férjed?- teszi fel máris az első kérdést, miközben egy kicsit oldalra biccenti a fejét és érdeklődve fürkészi a másikat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Pár pillanatig még néz Zalánra, haját és arcának vonásait vizsgálja, mielőtt visszatérne a tányérján maradt habcsókhoz és utolsó korty teájához. Ezzel pedig a mosolynak is nyoma vész.
Nem ferdített azonban, Zalán azon kevés emberek közé tartozik, akiket közel tud magához. Talán még közelebb is, mint a testvéreit. Azóta tartja igazán barátjának, hogy harmadikos korukban a levitás megmenekítette Augustine Meurice elől. Akkor érezte először igazán, hogy mellette áll, hogy törődik vele. Sosem gondolkodott a barátságukon, nem is kérdőjelezte meg soha. Elfogadta a fiú törődését, örül a társaságának. Néha kifejezetten keresi is. Olyan biztonságot tudott neki adni, amit máshol nem talált meg addig a varázsvilágban.
Ahogy elfogy előtte minden, villáját óvatosan visszahelyezi a tányérra. Kezei az ölébe esnek, ujjai összekulcsolódnak, s gyűrögetni kezdi kezeit, csupán megszokásból. Szemei a cukrászda bejárata felé fordulnak, bámészkodik. Nem érzi magán Zalán tekintetét. A kérdés viszont újra kizökkenti.
- Miért változna? - Hangjában tiszta őszinteség hallatszik. Lassan fordul vissza barátja felé, s olyat tesz, amit nagyon ritkán - ha csak egy pillanatra is - belenéz Zalán szemeibe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Hajába túrt tanácstalanul, pedig számíthatott volna rá, hogy visszakérdez. Innen nehéz lesz kimásznia. De akar egyáltalán?
 - Mert nem mindig... vagyok olyan, mint amikor veled vagyok - folytatta óvatosan. Mintha lábujjhegyen járna minden szavával, amit kiejt. - Vannak... nem tudom, hogyan kéne... vannak nehezebb napjaim. És eddig irtózatos szerencsém volt, hogy nem kellett látnod úgy - pislogása kicsit hosszabb ideig tartott, amíg ezért gyorsan hálát rebegett Merlinnek fejben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Pillantása tovább siklik a fiú hajfürtjeire, kézmozdulatára. Várja a választ a kérdésére. Nem is gondol bele, hogy nehezet kérdezett volna. Mégis türelmesen megvárja, hogy barátja megtalálja a megfelelő szavakat, hogy megpróbálja elmondani, mi is a helyzet. Rami azonban nem kerül közelebb a válaszhoz.
Fejét finomat oldalra dönti, kicsit mint egy értetlen kiskutya. Ötlete sincs, hogy Zalán miről beszélhet. Mit takarhatnak a nehezebb napok? Az óvónők használták ezt a kifejezést, mikor az anyja egy sírós nap után szedte össze Ramit. Most mégis érezi, hogy a levitásnál ez valami mélyebb dolgot jelenthet. De miért ne szabadna úgy látnia?
Nem tudja, melyik kérdését kéne feltennie azok közül, amik egyre sorakozni kezdtek fejében. Féloldalasan pislog fel Zalán arcára, s a fiú láthatja szemében az értetlenségét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Furcsa, nyekergő hümmögést hallat, mintha az segítene neki megfogalmazni. Most már kerülte Rami tekintetét, figyelme helyette az asztalra szegeződött.
 - Minek kezdtem bele... - zavart, halk nevetéssel próbálta tompítani a feszültséget magában. - Néha. Néha... Emlékszel, amikor Kakasi kiküldött bűbájtanról, mert úgy néztem ki, mint egy agyontaposott doxytojás? Mondjuk az régen volt, de... vagy amikor hamarabb el kellett jönnöm gyógynövénytanról. Én... - mély levegőt vett, hogy máshonnan közelítse meg. - Tudod, hogy vannak más képességek is az egyszerű varázshasználaton kívül. És hogy nem mindig... szerencsés, hogy bír az ember ilyesmivel. - Ezen a ponton Kornél bravúros évnyitója jutott eszébe, amitől a gyomra hamar összeszűkült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Kivételesen nem Ramóna szemei fordulnak el beszélgetőpartneréről, hanem éppen fordítva. A tekintetét ugyan nem keresi, de végig a levitáson tartja tekintetét. Hajtincseit bámulja. Figyel. Aprókat bólint a két példára, emlékszik mindkét esetre. Akkor azonban egyiknek sem tulajdonított nagy jelentőséget. Sőt, eszébe sem jutott, hogy összefügghetnek egymással.
Ismét bólint. Persze, hogy tudja, hiszen szinte szó szerint tanulta meg a tananyagokat a vizsgákra, közte a mágia különböző fajtáit is. Aztán azzal töltötte az elmúlt hónapjait, hogy egy mandragóralevelet tartson a szájában egy képesség megtanulása érdekében. Csak arra nem volt konkrét válasza a fejében, hogy mitől ne lehetnének szerencsések ezek a képességek. Az nem jut eszébe, ő mekkora átoknak érezte, mikor kiderült, hogy boszorkány. Nem került közelebb a megoldáshoz, hogy Zalán vajon mit próbál elmesélni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem hallott se választ, sem pedig újabb kérdést. Nagy valószínűséggel, mert várta, hogy Zalán folytassa. Ha az olyan könnyű lenne.
 - Van valami, ami nem hagyja... - torkán akadt a hangja, így újra nekifutott. - Nem normális, hogy... Én nem vagyok normális.
 Elszégyellte magát, mert képtelen volt folytatni. Szemeit most erősebben hunyta le, ujjai pedig idegesen dobolni kezdtek az asztal lapján, annak ellenére, hogy tudta, Rami nehezen viseli a felesleges zajokat.
 Lemondóan fújta ki a levegőt, mint aki ezzel ismerte be, hogy próbálkozása kudarcba fulladt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Összehúzott szemöldökkel pislog barátjára. Csak egyre jobban összezavarodik. Eddig Ramóna úgy érezte, kettejük közül ő az, aki nem normális valamilyen módon. Bár erről az érzésről ő sem beszélt soha Zalánnak.
Szemei megrándulnak, ahogy a kopogás folyamatossá válik. Egyelőre azonban nem szól érte. Agya pörög, próbálja megérteni, mit próbált neki mondani a levitás. Nem kicsit zavarja, hogy nem voltak egyértelműek a mondatai. Jobban szereti, amikor az emberek egyenesen fogalmaznak.
- Nem értelek - ráz egyet végül vörös fürtjein. Ezen a ponton elege lesz a kopogásból is, így két kezét finoman Zalán ujjaira helyezi, hogy barátja ne tudja folytatni a zajt. Tenyereit a fiú kezéhez érintve pislog fel rá, várva, hogy lesz-e még folytatás, megtudja-e végre, hogy mit akar mondani neki a másik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Izmai megrándultak az érintéstől, még mindig annyira szokatlan volt tőle, de így legalább észrevette magát és befejezte a kényszerszülte mozdulatot.
 - Nem csodálom - rázott egyet a fején és most az ablakon bámult ki Bogolyfalva utcájára. - Mi a véleményed a jóslatokról? - megint távolabbról indított, ám már kevésbé tartotta jó ötletnek, mint egy perccel azelőtt. - Szerinted létezik helytálló jövendölés, vagy... komplett hülyeségnek tartod az egészet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Rami keze is megrándul, ahogy megérzi bőre alatt Zalán izmainak mozdulatát. Mégsem húzza el azonnal a kezeit. Pár pillanatig még ott tartja őket, s csak aztán húzza vissza és ejti ölébe. Szemeit továbbra sem veszi le a másikról. Immár profilból bámulja ugyan, de továbbra is néz. Figyeli.
Mikor a levitás felteszi kérdéseit a lány is kifelé fordul. El kell gondolkodni a válaszán. Régen a mágia teljes létezését tagadta, rávágta volna, hogy hülyeség. Azóta viszont egy mágusképzőben tanul varázsolni pálcával.
- Az ember azt csinál, amit akar - és ezt a lehető legrosszabb értelemben is érti. - De a mana sok mindenre képes. - Nem fűz hozzá többet. Voltak jóslástan órái, de sosem értette meg igazán, hogyan működik a dolog. Nem akar hinni benne, de az elmúlt évek átformálták a látásmódját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Tételezzük fel, hogy van egy jóslat. Az a baljóslatú fajta, ami semmi jót nem ígér. Ha beteljesedik, akkor annak, aki megjövendölte, igaza lesz. De milyen áron... - motyogta keserűen. - De ha úgy hozza a sors, és nem következne be, amit ígér, akkor az jóslat még egyáltalán? Vagy csak képzelgés? Gyengeelméjűség.
 Nyelt egyet és ajkaiba harapott, érezte, ahogy kiszárad a szája. Lázasan gondolkodott azon, hogyan kapcsolhatná ezeket össze a lánynak mindazzal, amiket eddig sikerült kinyögnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ha valaha belátást nyer Kornél agyába, át kell programozza, hogy ne dilemmázzon ennyit, és lejjebb kell tekerje a lelkiismereti hangját a biztonság kedvéért. Jót tesz az egészségnek, komolyan. Akárcsak a pletykálkodás! Ezért ilyen majd' kicsattanó a dilinyós feje.
- Ó... - Bőbeszédű válasz, főleg, mert ezzel nem jutott különösebben közelebb a megfejtéshez. - Ő is egyike az edictumos fake news barátnőknek? - Nyilván olvassa azt a hülyeséget, a legjobb poénforrások egyike unalmas kastélybeli életében. Még az előkészítőbe is viszi magával, többnyire ezért tudják a padlócirkálók (aka gyerekek) egy része, mi történik odafent a "nagyok" között. Lafayette elméletileg jó hatást kellene gyakoroljon a gyerekekre. Hogyne!
Nagyjából annyira maradnak le Kornéllal, hogy ha Zalán visszanézne neadjisten az utcán, még épp el tudjanak rejtőzni, vagy más járókelők mögé besorolni feltűnésmentesen, de ők se maradjanak le a párostól. Így történhet, hogy a cukrászda elé érve már azzal szembesülnek, hogy a tubicák leültek, és újabb 5-7 perc szarakodás után végül megemberelik magukat és ők is bemennek, természetesen a lehető legfeltűnésmentesebben slisszolva a pulthoz. Komótosan szeretné kikérni azt a kávét meg a tésztát, Kornélnak is pont ezt morogja a fülébe, hogy ne siessenek annyira, le fognak bukni a végén.
- Úgyis még csak most kapjá... Mi? Mikor kezdtek enni? - Félhangosan suttog, mert hogy odanézve, nyakát nyújtogatva kicsit, konstatálta, hogy Zalánék keze mintha járna, meg a szája, és mintha nem lenne üres egyik sem. Nagyjából csak Kornél hallja a suttogó kerepelését, meg legfeljebb az őket kiszolgáló lány érti, amit mond, utóbbi kuncogva pakolja a rendelésüket ízléses kistányérokra, azokat pedig a további italokkal együtt egy nagyobb tálcára teszi, hogy a fiúk nyugodtan szállíthassák a szerzeményeiket.
Egy kis egyensúlyozás és ügyes csípőmozgás után az asztalkák között, melynek során nagyon bízik háztársában, hogy követni fogja, lehuppan Zalánék boxának szomszédságába jótékonyan igyekezvén kitakarni Kornélt a képből, sőt még az ő eddig válla körül lógó kapucnija is a helyére kerül, hogy maximalizálja a rejtőzködést. A figyelemelterelő kávé és epertorta hamar megtalálja az utat hozzá, a tálcát további tartalmával együtt haverja elé tolja, de közben már helyezkedik, hogy minél jobban fülelhessen. Borzalmas. Még a telefonját is kézbe vette, hogy azon pötyögjön Kornélnak, és egyszerűen elé tolja a készüléket az alábbi szöveggel:
"Ha ezek után nem járnak, beugrok egy sárkányketrecbe altatót énekelni egy magyar mennydörgőnek."
Túlságosan is élvezi a helyzetet, alávaló kutyája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Felfigyelt az elejtett megjegyzésre, s ezért sem forszírozza tovább a pizsama dolgát. Neki nincs kifogása az alsó ellen, ha abban a férfi kényelmesebben érzi magát. Ha már maga ez az egész helyzet jócskán kívül van mondhatni mindkettőjük komfortzónáján. Olvasni igyekezett a férfi arcából amikor közölte vele, úgy döntött marad. Látta átsuhanni a kétség és döbbenet mikrojeleit, ám rossz vagy hátsó szándékét nem. Ezért most az ő szemei kerekednek el a nyersen feltett kérdés hallatán. Elméje színes szélesvásznán egy másodpercre bevillan a kép az ominózs tettről, hogy helyét nyomban teljesen más töltse ki sokkal élesebben. Nyelvén már ott van a frappáns válasz, ám a vele szemben álló csak viccel. Ez persze nem tartja vissza hősnőnket attól, hogy ő is kimondja amit gondol. - Elhiheted, ha szexelni akarnék, ezt a kérdést fel sem kellett volna tenned - beszél ő is egyenesen. Úgy érzi ez lehet a férfi bizalmának kulcsa. Olyan embernek látszott már a szerelő műhelyben is, aki nem kertel. Ez pedig nagy erény. - Hm...amúgy bolond az a nő, aki nem repül rád, mint madár a pék tenyerére - mondja mosolyogva néhány pillanat múltán, mialatt végignéz a férfin, most először egy nő és nem egy riporter szemével. Tetszetős a látvány, szentigaz, ám ami fontos az mindig sokkal mélyebben lakozik és mondhatni védjegyeként, Elektra arra kíváncsi igazán. - Csakhogy én pechedre az vagyok. Sőt még papírom is van róla - vonja meg vállát szélesen mosolyogva. Ha már őt is ugratta a másik, hát nem marad adósa. - Nyugi Motorok Mágusa, én is csak viccelek! Elméletileg - tódítja nevetve, hogy azután gyorsan meg is magyarázza szavait, kicsivel komolyabb hangnemben. - Volt egy súlyos balesetem néhány éve. Szó szerint rám szakadt a mennyezet. Pedig esküszöm, nem is dicsekedtem! Lett aztán belőle kóma, emlékezet kiesés, meg még ami a csövön kifér. Na akkor kaptam papírt arról, hogy az agyamban valami nem stimmel. Azóta persze már teljesen rendben van minden odabenn - szorítja magához párnaját. Még ma sem hiszi el néha, hogy tényleg ilyen szerencséje van és visszakapta össze emlékével együtt az életét is egyszerre. Hálás is a sorsnak érte. Ezután megbeszélik az ágy dolgát, már ami az alvást illeti. Méghogy nem vagy jófej... - támasztja meg fejét kezével ahogy olvas a másik arcából és beszédéből. Közben az innivaló kérdése is eldől. Poharába kortyolva átjárja az ital melege, kellemes bizsergést hagyva maga után. - Volt. Meghalt - válaszolja a kérdésre az igazat. Hegével ugyan együtt élnek, de házasságról, vagy akár csak lánykérésről szó sem esett azóta, hogy összeköltöztek. Talán valahol mindketten félnek a komolyabb köteléktől. Meglehet ott motoszkál az újabb, egymás életéből való eltűnéstől tratás érzése. Félelem attól, hogy ha gyűrű kerül az ujjaikra az bilincs lesz, ami végü majd inkább megfutamítja a feleket, mint összekapcsolná őket. Hősnőnk szeme elfelhősödik gondolatainak borújától. Ez persze inkább tűnhet a halál említésének hatásaként. - Neked van nejed? - kérdez vissza kisvártatva, nehogy kínossá váljon a kettejük közt ez idő alatt beállt csend. Azt Elektra mindennél jobban utálja. Míg a választ hallgatja megint belekortyol az italba. Nagyobbat húz belőle most, hogy a tűz átjárja minden porcikáját. Azt a jóleső zsibongást hagyva maga mögött tagjaiban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Tekintetem megenyhül. Szerintem legalábbis, de ez persze neki lehet fel sem tűnik hiszen láthatóan ideges. Hiába hiszik sokan azt rólam, hogy rideg vagyok és érzéketlen, ez nem igaz. Nagyon is figyelek az emberekre csak ezt pont nem úgy mutatom ki, ahogy várnák. Kicsit talán olyan vagyok, mint a macskáim. Szeretek én, csak mértékkel. - Igen, a doktor úr az jó lesz. Önnek megfelel a Gréta, vagy inkább a Salamon kisasszonyt szeretné? - kérdezem, mert magamról tudom, hogy a jó megszólìtás is tud nyitottabbá tenni és oldottabb légkört teremteni. Aztán ezt simán kínossá is lehet tenni egy rossz témával. - Az olyan alatt azt érti, aki cserébe bizonyos előnyökért felajánlkozik a felettesének? - mutatok rá a dolog lényegére kérdésemmel, aztán folytatom gyorsan még mielőtt megsértődne esetleg az erősre sikeredett szavaimon - Nem szoktam elsőre ítéletet mondani senki felett. Félreértés volt. Tisztáztuk. Az együttműködésünk ezen nem múlik. A magam részéről azt várom el, hogy dolgozzon keményen, legyen ott fejben és ha valamit nem ért, vagy nem ért egyet, kérdezzen és beszéljen. Rendben? - világosítom fel nézeteimről illetve kívánalmaimról. Számomra ő nem nő és nem is lesz az még akkor sem, ha barátibbá válik a kapcsolatunk. Nem azért mert szemellenzőt növesztettem az eltelt évek alatt, hanem mert őt rám bízták és nekem nem fér bele a házi nyúlra lövöldözés. Ilyen a természetem. Jobbnak láttam ezt még most tisztázni vele. Fektessük le a szabályokat. Nekem ezek jelentenek biztonságot és szerintem neki is azt fognak. - Ígérem minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ebben támogassam - mondom biccentve, szavaira. Az a célja ennek a mentor programnak, hogy képezzük a gyógyítók új nemzedékeit. Akiben van elég kurázsi és elhivatottság, annak hasznára fog válni. Remélem vele sem lesz ez másként. Közben megérkeznek a rendelt ételek. Az illatok eljárják orromban a csábtáncukat, amitől rájövök, hogy farkas éhes lettem. - Azt mondom együnk. Tele hassal még beszélgetni is könnyebb lesz - veszem magamhoz közelebb a fatálat, amin az ízlésesen elhelyezett burger és krumpli pihen. Jó étvágyat kívánva fogok neki a falatozásnak. Kézzel eszem. Így szeretek és így kényelmes. Sebész ujjaim ügyesen csioegetik a krumplit miközben stabilan tartják a szendvicset. Nagyon ízlik az étel és ez látszik is rajtam. Szeretem a jó kosztot, a finom borokat és persze a gyönyörű nőket. A hedonizmus ilyen formáját totálisan etikusnak tartom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Nekem a Gréta megfelel - haloványan mosolyogtam, mert még mindig volt bennem némi feszengés a férfit illetően. Olyan határozott volt, és kicsit szigorú, mint egy kapitány, ehhez pedig még nem voltam hozzászokva. Tartottam is egy kicsit tőle, hogy ha itt ilyen, akkor vajon mi vár majd rám az Ispotályban. Arra gondoltam, hogy talán ez az étterem előtti kis félreértésnek szól, így jobbnak láttam, ha tisztázom, és bele is kezdtem, mire ő nyíltan rákérdezett. Ritkán hoztak zavarba, de ez most valahogy összejött. Merlinre, nem gondoltam volna, hogy majd egy ilyen témában kell magyarázkodnom. Enyhén vörösödtem is talán, bár ez rajtam szerencsére kevésbé látszódott, mint mondjuk az öcsémen, kinek szőke üstöke alatt hamarabb meglátszott a szín. - Inkább arra gondoltam, hogy nem szoktam mindenkivel randizni, aki megszólít…de igen, tulajdonképp ez is igaz, amit Ön mondott - kínos, kínos, kínos. Már éreztem, hogy süllyedek a mocsárban, és valahol ott vagyok a gyökerek alatt két méterrel. Ennél szörnyűbb interjúm nem is lehetett volna.
Itt volt ez a jóvágású fickó, aki mellett most szorongtam, ilyet pedig korábban még nem nagyon éreztem, olyan volt az egész, mint egy rossz álom. Ez aztán akkor kezdett enyhülni bennem, amikor kibökte végre, hogy nem ítélkezik elsőre és hogy megbeszéltnek veszi a dolgot. Emiatt legalább egy képzeletbeli izzadságcsepp már legördülhetett rólam, már csak a szakma és megfelelés terhe nehezedett rám.
- Rendben doktor úr, így lesz - biccentettem alázatosan, hisz a következő évben ő lesz a főnök, s az ő értékelésétől függ majd az is, hogy a gyógyító pályát hogyan folytathatom.  - Köszönöm doktor úr, én pedig ígérem, igyekszem kihozni magamból a legjobbat - ezt őszintén mondtam, tényleg fontos volt számomra ez a lehetőség, nekem nem volt gazdag hátterem, hogy kedvemre ugráljak. Ha kiraknak, elutasítanak, akkor nem lesz több lehetőségem, ezt kell megragadnom.
- Rendben - bólintottam, miután megérkezett az étel, de sajnos nem voltam önmagam. Fogalmam sincs, hogy miért alakult ez így, de olyan szorongás költözött belém, hogy ezt képtelen volt egy hamburger felül múlni. Hiába voltak jó illatok, hiába voltam az egyik kedves barátom éttermében, csak arra tudtam gondolni, hogy ez a férfi, vagyis doktor, ez mennyire maximalista és precíz, s hogy mennyire lehetetlen feladat előtt állok. Már előre féltem attól, hogy kudarcot vallok, és ezt nem volt könnyű elnyomnom. Éppen ezért talán ő sem láthatta azt, hogy egyébként mennyire életrevaló lehetek.
Némán kezdtem el falatozni mellette, miközben a szabad levegőre kívánkoztam ki, hogy elfussak és elölről kezdhessem ezt a napot. Ha nem hibáztam volna, akkor talán most épp lyukat beszélnék a hasába, talán még nevetnénk is, de ez most valahogy nem ment. Mégis, kínosnak éreztem ezt a csendet, nem akartam, hogy azt gondolja, életképtelen vagyok és leszek. Bár mondta, hogy elsőre nem ítél, azért mégis csak az első pillanatok ragadnak meg az emberek emlékezetében, azokon később pedig nagyon nehéz változtatni.
- Anyukám ápolónő volt, elég sokat voltam vele kisgyerekként az Ispotályban és már akkor tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni - kezdtem bele, s közben ráemeltem a pillantásom. - Önt mi vezérelte erre a pályára?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Tekintete követi Zalánét az utca felé. Megrázza a fejét.
- Nem tudom - felel halkan. Továbbra sem érti miről beszél a másik. Fogalma sincs, mit kéne neki válaszolnia. - A jóslatok megváltoztathatatlan dolgok? - Fejét visszafordítja Zalán felé, ismét őt nézi.
Összezavarják a fiú szavai, és valami furcsa feszültséget keltenek benne. Ő is rágcsálni kezdi a száját, testtartása tükrözi belső feszültségét. Nagyon szeretné érteni, mit próbál neki mondani a levitás. Ezen a ponton már a kérdésekből is kifogyott. Vagy inkább annyi volna neki, hogy nem tudja, melyiket tegye fel.
- Gyengeelméjűség? - Zavarodottan pislog a vele szemben ülőre. Kezdi zavarba hozni az irány, amerre a beszélgetés halad. Fogalma sincs, hogyan kéne kimásznia belőle, leráznia az érzést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- De. Annak kéne lenniük. Viszont igazi jövendőmondóból kevés van. És nehéz megmondani, melyik állja meg a helyét. - Égkék szemével még mindig az utcát pásztázta, így kicsit könnyebb volt beszélnie. Vett egy nagy levegőt. - Szóval melyik teóriával ijesztelek meg kevésbé? Ha azt mondom, hogy látom a jövőt, vagy ha úgy fogalmazok, hogy fura látomásaim vannak és talán megőrültem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szeretek olvasgatni, vagy akár csak a gondolataimba mélyedve kiülni egy padra, galambokat zsemlével etetve, elmúlt már az az idő, amikor a világ összes ingere sem tudta kielégíteni elmémet. Ennek ellenére sem bánom cseppet sem a társaságot, főleg, ha az ilyen élettel teli, és kedves, mint Lilláé. Kedves lány, és rettentően szimpatikus, hogy hogy a legtöbb korabeli társával ellentétben foglalkozik a nagyszüleivel is.
Úgyhogy félreteszem a könyvet, az megvár, és nem is sértődik meg, ha nem fordítom rá egy rövid ideig a figyelmem. Az emberek azért hajlamosabbak erre, mint a halott, préselt fákból ragasztott papírkötegek.
Tekintetemet a lány által bökött irányba fordítom, ahol épp látom ahogy a három fiatalemberből kettő összesúg, a harmadik pedig félreérthetetlen módon méri végig Lillát. Vélhetően nem első ízben.
- Ugyan, maradj csak - fordul vissza pillantásom újdonsült asztaltársaságom felé. Ártatlanok ugyan, abban az értelemben, hogy nem volna merszük csinálni semmit, de ettől függetlenül kényelmetlenül érezheti magát tőlük bárki, és azt nem kívánom neki. - És nyugodtan rendelj még ide, amit szeretnél.
Én magam nem eszek ugyan semmiféle húst, és a legtöbb állati eredetű dologtól is távol tartom magam, másokat nem próbálok megtéríteni, és nem is csinálok belőle problémát, ha mellettem valaki egy egész tehenet kíván épp felfalni.
Az már nem kérdés, hogy miért ült le hozzám, legalábbis elfogadható érvet hoz fel mellette, és így már örömmel hallgathatom beszámolóját Karcsi sikeréről. A szüleit nem említi, ami elgondolkodtat kissé, de nem teszem szóvá észrevételeim. Nem ütöm az orrom mások családi életébe, meg úgy egyébként, semmilyen más aspektusába sem életüknek.
- Határozottan jól főz, igen - emelem meg villám, rajta egy falattal, feltételezve, hogy Samu az itteni szakács, és az én ebédem is az ő képességeit dícséri. - Lehet sűrűbben kéne ide járnom, csak tudod, szeretek főzni magamra.
Ez is valószínűleg egyike a kihalófélben lévő ember tulajdonságainak, manapság már midenki rendeli az ételt inkább, míg elsétáltam idáig, láttam vagy tíz seprűs futárt, bár nem kizárt, hogy volt köztük néhány roppant sebes is.
Kérdését ismét csak megmosolygom, és megcsóválom a fejem. Nincs bennem bosszúság vagy szomorúság.
- Nem, megmaradt néhány. De nem is a virágot árultam igazából, hanem amiben a virág van, a növényt csak becsalogatásnak szántam. De lehet müzlis tálakat kéne legközelebb árulnom - mondom szórakozottan, majd intek kezemmel, hogy hajoljon kicsit közelebb. - És nézd csak!
Ha eléggé előrehajol, láthatja, hogy az apró kis növény, akit lapozni hoztam a könyvet, ott tartja az egyik kis levelét a lapok közt. - Megjegyezte nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Fogalmam sincs, nem olvasom - vonom meg vállaimat. Addig jó, amíg nem olvasom. Legalább nem találkoztam a rólam szóló cikkekkel, hogy mennyi ember életét veszélyeztettem az iskolai évnyitón és még így is maradhatok tanulni.
Kis totyorgás után veszem rá magam, hogy kövessem Lafit. Úgy vagyok ezzel, hogy inkább vele maradok, és ha valami hülyeségre készülne, legalább vissza tudom fogni, mintsem, hogy egyedül itt hagyjam és botrány legyen a végére. Merlinre, miért kerültem én ebbe a helyzetbe!?
- Amíg te magaddal beszélgettél a fejedben - morgom orrom alatt, és indulok el utána, hogy egyensúlyozva érkezzünk a kiválasztott asztalhoz. Majdnem ráesek a padra, de az utolsó pillanatban tartom meg egyensúlyomat. Leülve fogom magam elé az innivalót és a süteményt, de nem vagyok képes hozzájuk nyúlni egyelőre. Főleg, mert meghallom Zalán miről beszél.
Hogy az összes élő kentaur rohanja le a cukrászdát azonnal íjakkal és egy troll tüsszentsen ide! Ez meghibbant! Ne! Ne úgy, hogy Lafi hallja! Alsó ajkamba harapok, fejemet lehajtom, ne látszódjon rajta az egyértelmű édesMerlin kifejezés. Vége van! Amíg elém nem kerül a... valami. Telefon. Igen. Ami Korinak is van és Zalánnak is.
- Ez hogy működik? - emelem fel mutató- és hüvelykujjammal a készüléket. Egyik barátomét sem tudom használni, csak remélem, hogy ezzel disztraktálom annyira Lafit, hogy rám figyeljen és ne arra, amiről beszélnek. Összeszűkült szemekkel emelem magam elé, közelebb is tartom kicsit, hogy meglássam a szavakat rajta. Ajkaim ó-t formáznak, ahogy félredöntött fejjel olvasom őket.
- Azt megnézném. Szólsz majd? De ha nem járnak, akkor is megtehetnéd - akaratlan kerül elém a kép, ahogy Lafi egy mennydörgővel szemben állva keringőzik. Hm. Szürreális.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mindig furcsa volt neki ez a jóslás dolog, nem tudja elképzelni hogyan lehet megmondani valamit, ami még nem történt meg. Csak azért tanulta, mert kötelező volt az óra, de már akkor sem tudta, mit gondoljon róla. Mindig is földhöz ragadt volt, az elmúlt évei fordítottak gondolkodásán csupán.
Kikerekedett szemekkel nagyokat pislog Zalánra, emészti a kérdést. Nagyot nyel. Ötlete sincs, hogy mit kéne erre válaszolnia. Csak próbálja feldolgozni barátja kiejtett szavait. Egyáltalán nem tudja hova tenni a beszélgetésüket.
- Mit látsz? - bukik ki belőle végül a kérdés, ki tudja hány hosszú, csendes perc után. Ez az egyetlen dolog, ami most eszébe jut. Nem gondolja végig, hogy mi lenne a válasz

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nem hiszem, hogy befolyásolná ez a választ arra, amit én kérdeztem. - Hosszú percek óta most először nézett fel. Szemei szomorúak voltak, mintha már eleve a legrosszabra gondolna, de valami vakmerő is volt benne. Mintha ezt már az elején eldöntötte volna magában: még véletlenül sem akarta Raminak leírni azt a lidércnyomást. - Ez változtat valamin? - Ezt már az egész témára értette. - Akármelyik verzió is igaz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Továbbra is csak pislog Zalánra. Teljesen még mindig nem állt össze a fejében a kép. Nem tudja, hogy valójában min megy keresztül a barátja. Csak bambul hajfürtjeire. Valahol megrémiszti a levitás viselkedése. Nem tudja hova tenni, értelmezni. Nem tudja, mit vár el tőle a levitás, de úgy érzi, bármi is legyen, nem tud neki eleget tenni. Nem tud felelni a kérdéseire.
- Min változtatna? - Hangjában tiszta őszinteség fedezhető fel. Szavai halkak, finomak és lassúak. Épp úgy, ahogy Zalán azt már megszokhatta a lánytól. Tekintete továbbra is a fiú arcát fürkészi, vonásait szemléli. Homloka felé pislog. Továbbra is össze van zavarodva, és ez látszik vonásain, testtartásán, még a szemében is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Tudom is én... - kezdte karjait széttárva, de ha jobban belegondolt, egy egész listát teríthetne a lány elé a lehetséges opciókkal. - Hogy kerülni fogsz miatta. Vagy hogy furcsán nézel rám. Figyeled, hogy épp melyik pillanatban kap el egy hülye agyrém. Rendszeresen kérdezgetni fogsz róla. Teóriákkal előállni és akkor is ez lesz a téma, amikor nem kéne, hogy az legyen. Vagy csak - fejét elkeseredetten döntötte enyhén hátra, onnan nézett vissza Ramira - egyszerűen nem fogsz tudni mit kezdeni vele és csak még jobban összezavarlak azzal a sok maszlaggal, amit kiejtek a számon. És akkor így fogsz nézni rám. Pont így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Összehúzott szemöldökkel pislog a levitásra. Félrefordítja fejét, úgy néz fel rá, s igyekszik emészteni a fiú szavait. Aprót ráz a fején végül.
- Miért tenném? - Nem érzi jogosnak a feltételezéseket. Bár nem köti össze magában, de ha valaki tudja, hogy milyen érzés furának lenni, akkor az ő.
Zalán sem hagyta ott még, Ramóna akárhányszor kérdezett furcsa dolgokat, jegyzett meg olyat, ami más szerint illetlen vagy tapintatlan lenne. Még olyankor sem, ha a navinés ignorálta vagy figyelt a fiúra. Ramóna természetesnek tartja, hogy ez fordítva is így történik.
Mellesleg nem érdekli annyira ez a látomás téma, hogy a későbbiekben csak ezzel foglalkozzon Zalán közelében. Sokkal jobban élvezi, ha sétálnak az erdőben, madarakat figyelnek, vagy iskolai dolgokról beszélgetnek.
Vonásai azonban ellágyulnak, mikor a fiú kiemeli a nézését. Kiegyenesíti nyakát és homloka ráncai is eltűnnek. Ismét csak ráz egy aprót fején. Mintha le akarná már rázni magáról a beszélgetés súlyát.
- Nem tudnálak kerülni - fűzi hozzá még halkan. Ez ragadt meg leginkább gondolatai között. Hiányozna neki a fiú, ha kerülni kezdené, ezt most már Ramóna is tudja.