Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A bókok mindig betalálnak szerintem. Maximum nem mondják, nem mutatják ki, hogy jól esik. Mondjuk rosszul is eshet, de ez azért ritka és lám, Hél is örül neki szerencsére.
- Oké, pedig már pont szervezni akartam egy expedíciót a felkutatására, majd naplót vezetni belőle és minden kép alá egy mémszöveget írni. Igen, ez volt a terv, de jó, hogy szóltál, így bele sem kezdek - mosolyogva vonok vállat, mert amúgy milyen vicces lenne elképzelni ezt az egészet. Belopódzni Hélékhez és imádkozni, hogy nincs kutyájuk, vagy még rosszabb. Ha ezt túlélted még mindig meg kell küzdeni az ismeretlen tereppel, na meg, hogy hol tárolják Hél gyerekkori képeit. Micsoda kaland lenne! Főleg, ha nem kapnának be és zárnának el egy pár évre. Igen úgy talán tetszene.
- Ó, egy igazi troll vagy! - őszintzén nevetek az ötletein. Nagyon kreatív elképzelései vannak rosszalkodás szinten. - Hát egyszer megpróbálhatjuk végül is, csak utána kellene nézni, hogy... de ezt majd később megbeszéljük - a mutatóujjammal elzárom az ajkaimat merőlegesen, hogy maradjon ő is csendben, nehogy kitudódjon a jó terv. Aztán majd meglátjuk, hogy holnapra elfelejtjük-e az egészet, vagy megvalósítunk valamit belőle. Úgyhogy eszem és iszom is, majd jön a fulladásos jelenet. Mármint végül is Hél megmenti az életemet - vagy legalábbis úgy tűnik, miután levegőhöz jutok, mert igencsak megcibált és gőzöm sincs, hogy mennyire volt ez hatásos, a végeredménytől eltekintve -, szóval ő lesz a fehérlovas herceg, aki megmenti hercegnőjét, ahaha! De azért rákérdezek, hogy hogyan csinálta.
- Mugli filmekben? - még nem nagyon néztem ilyeneket, de mivel a mágus filmekben nem igazán hallottam erről a nőről, vagy férfiről, így ez a tippem maradt. - Nem? Egy világ törik össze bennem mindjárt, közvetlenül a mellkasom után - mosolygok egy kicsit. Végül mindketten úgy döntünk, hogy ennyi elég lesz mára a kalandokból, szóval be is fejezzük a kajálást. - Oké, elkísérlek, ha nem bánod, amíg egy az utunk. Végül is te vagy a megmentőm és ilyenkor zaklatni illik - nevetek fel, és még az utolsó kortyot kiiszom, hiszen ki van fizetve. Végül felállunk és elhagyjuk a Kukoricát és még dumálunk a kastélyig. Egész jó fej csaj, nem hittem volna! De legalább nem maradt pizza nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Gréta azt mondta, hogy nincs ellenére, ha az étteremben találkozunk. Kint hideg van, elhúzódott a zárás, a többiek még javában a konyhát takarítják. de nem sok vizet zavarnak, a csapat felét hamar el tudtam engedni. A vendégtér már ragyog, egy pálcaintéssel mozgásba lendült a seprű, a felmosórongy, mögöttük lebegett kissé billegve a horpadt fémvödör, a székek pedig két szemközti kivételével fejjel lefelé fordulva az asztal tetejére költöztek éjszakai álmukra. Ami megmaradt aznapról, és sajnos ki kellene dobni, abból meg tökéletes vacsora-alapanyag lesz két barátnak.
- Mit kérsz? Kiszolgállak, csak mondd meg, hogy mi kell a pultból, ami maradt - kínálom fel készségesen Grétának, amint megérkezik. Egy kicsit még sürgök-forgok, de kezdek megnyugodni, hogy nap vége van, lejárt a műszak, és innentől miénk a terep. Én zárok, a helyiségben kissé már félhomály van, a legtöbb fény a konyha, pult felől szűrődik be, de remélem ez nem zavarja majd. - Nekem jó a spagetti - árulom el, a hamburger megunhatatlan, de nem ehetem azt mindig. Veszek egy kis adag édesburgonyát is, meg finom spagettit egy tálba, a sajtot nem sajnálva megszórom, üdítőnek kólát választok a tálcámra, és már csak arra várok, hogy az ő rendelését is összekészítsem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bólint, tudomásul véve, hogy végülis ugyanarra a félvámpírra gondolnak, csak azt nem érti, még mindig, hogy miért kellett ehhez annyira messziről indulni, mint azt Martin tette. Ha ez a jelenet egy képregényben kapott volna helyet, biztos benne, hogy a feje fölé rengeteg kérdőjelet rajzolt volna a szerző, miközben kérdő tekintettel, szemöldökét kissé megemelve néz a kvázi főnökére a söröskorsó mögül, várva, hogy ebből mi sül ki.
- Okééé - szólal meg egy korty sörrel később, és még mindig nem lett sokkal okosabb. Az az egy szó is enyhén kérdő hanglejtéssel hagyja el a száját, mert ez még mindig nem akar összeállni. Olyan mindez, mint valami szürreális álom, amelyben valami kifejezetten szenzitív információt kötnek az orrára, amit eszébe sem jutott volna soha megkérdezni.
- Gratulálok - közli pár pillanattal később, megemelve a söröskorsót, majd úgy dönt, inkább szerez valami töményet erre, attól talán több értelmet nyer az egész vagy éppen csak őt nem fogja már érdekelni a miértje a dolognak. Mindjárt kiderül. Visszatérve leteszi az egyik pohárkát Martin elé, majd az ő poharát is megemeli, mielőtt egyetlen kortyban meginná annak tartalmát. Égeti a nyelőcsövét az ital, majd a gyomrát is, meglepően erős, mint a rumok úgy általában. Ő is leöblíti sörrel aztán, majd hátradől a széken és ismételten kérdő tekintettel méri végig Martint.
- Nem teljesen értem, hogy ez... miért is fontos információ. Vagy ezt mindenkivel külön megbeszélted? - teszi fel a kérdését végül pár végtelenül hosszúnak tűnő perccel később. - Én nem ítélkezem, meg semmi közöm sincs hozzá igazság szerint. Nem leszel ettől se jobb, se rosszabb projektvezető. Szóval... ez volt a cél vagy még el kellene jutnunk valahová, mert akkor a lényegre is térhetnénk, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A sütit követően teásbögréje után nyúl, az italba kortyol bele. Szemei a telefonon nyugszanak, figyeli, mit csinál a készülékkel barátja. Még akkor sem fordítja el tekintetét, mikor a fiú beszélni kezd. Az asztal felé bámulva hallgat. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem figyel.
Ritkán történik vele ilyesmi, de együtt tudott érezni Zalán történetével. Sokat piszkálták olyasmi dolgok miatt, amiket akkor még nem értett. Azóta persze tudja, hogy a színváltós vegyület kémiaórán a vadmágia műve, ahogy a hirtelen elcsendesedő vad kutyák is az osztálykiránduláson. Az utolsó két osztálykirándulásra már el se ment, és az osztályteremben is egyre csendesebbé vált, hiszen azért is piszkálni tudták, ha tudta a válaszokat a tanár kérdésére.
- Meg? - Most néz fel először, Zalán hajfürjeire. Piszkálja az orrát, hogy a fiú nem fejezte be a mondatot. Nem szereti a befejezetlen dolgokat. Emellett kíváncsi is, mit akart mondani barátja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Még bőven az ünnepek előtt sikerült beszereznem a kiszemelt ajándékok egy részét, emiatt mondjuk le is jártam a lábamat, de így a nap végére két nagy szatyorral fordultam be a hidegről Dávid burgerezőjébe. Odakint szinte átfagytam, nem is vágytam másra, mint egy jó meleg fürdőre, de eszembe jutott az, hogy a sráccal megbeszéltünk egy talit, és már tök ciki lett volna visszamondani, arra hivatkozva, hogy lefagytak a lábujjaim. Pedig lefagytak, s még az arcom is piros volt.
- Halihó Dávid - lépdeltem beljebb és pillantásommal a ház gazdáját kerestem, akit csakhamar meg is találtam, s a szokásos köszönős két puszi után már dobtam is le a szatyraimat, a sapit, sálat és persze a kabátot. - Brrr, dög hideg van odakint - jegyeztem meg, s mintha csak otthon lennék, helyet is foglaltam a közelében, miközben ő ügyesen menedzselte a takarítást, s láthatóan egy kis mágia segítségével táncra perdültek a takarítóeszközök, tették is a dolgukat rendesen. - Így könnyű, hozzánk is jöhetnél - jegyeztem meg nevetve, közben egy kicsit kényelmesebben ültem , egyik lábamat átdobtam a másikon, s kifordulva szemre vettem a konyhát. - Hú, nem is tudom, éhes vagyok. Legyen ugyanaz, ami neked - bíztam a döntésében, s mivel ő vezette az éttermet, biztosan tudta is, hogy mi a legfinomabb falat ma este.
- Lejártam a lábamat is, fáj ebben a csizmában - sóhajtottam, nem kellett volna ilyen kényelmetlen lábbelit felhúznom. Szép volt persze, de jobban jártam volna inkább egy bakanccsal. - Te már készülsz a karácsonyra, az ajándékokat beszerezted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A szüleimet talán sikerült volna még jobban kiábrándítanom, ha tudták volna, hogy randevúra mentem. Hiszen házas vagyok. Papíron. Valójában pedig több mint négy éve nem láttam Adamot, nem is hallottunk egymás felől. Gondoltam rá, persze, hogy mi lehet vele. Gyerekkorunktól kezdve egymásnak szántak minket. Nem a sors, hanem az aranyvér hagyományai. De azért jöttem Magyarországra, hogy felejtsek, hogy új életet kezdjek. Ezt pedig nem tudtam úgy megtenni, ha magamba fordulok. Ebben igaza volt mindenkinek körülöttem.
Beköltöztem Návayékhoz, a falu részévé váltam. Tanultam az egyetemen, végeztem a gyakorlatomat és két helyen tanítottam. Én megelégedtem volna ennyivel az életemben. De Klára unszolására most mégis itt voltam, készen találkozni egy olyan férfival, akiről csak hallottam. Az édeasnyjától.
Táskámat szorongattam az ölemben, kezeim között. Már helyet foglaltam, az asztalnál, ami nekünk lett lefoglalva. "Így találjátok majd meg egymást." Klára intézte az egészet, én pedig egyre kevésbé voltam biztos benne, hogy jó döntés volt eljönni. Nem mondtam volna le, nem vagyok udvariatlan. De átverni sem szerettem volna senkit. Az utolsó dolog, amire a férfi vágyhatott, hogy egy házas nővel randizzon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Fú, tényleg, jól átfagytál - amikor összeér az arcunk, rajtam is végigfut a hideg egy pillanatra, így képzelem, ő mennyire fázhat. - Kiraboltál egy üzletet? - mutatok meglepetten a szatyraira, mert nem számítottam arra, hogy ennyi cuccal jelenik meg a megbeszélt találkozónkon. Egy pálcaintéssel szabaddá teszem a mellettünk lévő asztalt is. Eléggé ellustultam a takarítással, rámolással, amióta gyakorlott mágiahasználó vagyok, és ez leginkább az üzlet megnyitásával egyidejűleg történt, vagy hát ötödéves korára szerez annyi rutint valaki, hogy az ilyen jellegű bűbájok biztosan ne süljenek el balul. Szóval jelzem is neki, hogy ha gondolhatja, nyugodtan lepakolhatja oda a szatyrokat, nem biztos, hogy azok a földre valóak.
- Na, szép kis meghívás. Így nem sok kedvem lesz vendégnek menni hozzátok - válaszolok vissza játékosan. Aztán bólintok egyet, és neki is összeállítok egy tálca ugyanolyan rendelést. - Üdítő is legyen ugyanaz? - teszem fel a triviális kérdést, de hátha máshoz van kedve. Válasza függvényében véglegesítem a baráti rendelést, és külön-külön kiviszem magunknak a tálcát.
- Tessék, jó étvágyat - foglalok helyet vele szemben, és neki is látok a spagettinek. Nem nagy extra, de ma ez van. Nem hűlt ki, de mégiscsak nap vége van. Ingyen vacsorának megteszi. Én meg legalább nem a konkurencia zsebét tömöm. - Igen, de nem akarom túlvállalni magam. Nyugis ünnepeket szeretnék. Mondjuk a szilveszteren gondolkodtál már, hogy hol töltöd végül? - kérdezem meg, ha már eljátszottam a gondolattal.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szorongattam a poharat, mintha kapaszkodó lett volna. Ujjaim közt örültem, hogy nem tört szét az erőfeszítéstől, de azt a határt azért mégsem szerettem volna átlépni. Kínos, egyre növekvő csendnek éreztem a kettőnk közötti űrt, miközben tapogatózni kezdtem felé a magam óvatosságával. És mégis, sebezhetővé tettem magam, ráadásul pont a munkatársam előtt. Kötve hiszem, hogy ezt ne tudták volna az aurorok, akik amúgy is mindenről tudnak, ha már ott dolgozom, pláne hogy kommunikálok velük. De attól még félni kezdtem, hogy ezzel kellemetlen helyzetbe hoztam Álmost. Az emberek nem egyformák, és bármiféle ellentét árnyékot vethetett a szakmai együttműködésünkre is. De kockáztattam. És még nem is ittam sokat.
- Kösz? - remegett bizonytalanul a hangom, amint felszaladt a szemöldököm a meglepettségtől. Azt hiszem, ezt kellett mondanom, de persze az egész mögött udvariasságot éreztem csak. Jobb, mintha rám borította volna az asztalt, vagy pofán öntött volna az itallal - mondjuk ahhoz túl drága is. A székről se fordult le. Leutánoztam a mozdulatait, eltüntettem a pohár tartalmát, aztán elégedetten köhintettem, ahogy a maró folyadék lassan kikezdte a nyelőcsövemet.
- Nem kötöm sokak orrára... Olyannak gondolsz, vagy ismersz? - el is mosolyodtam kissé, hogy ezt nézné ki belőlem. Mondhatta rá persze, hogy nem, nem ismer, ami igaz is, de az eddigiek alapján valamiféle képe kialakulhatott rólam a minisztériumon belül. - Értem. Igaz. Én is így gondolom - erősítettem meg őt, miközben a fejemmel bólogattam nagyokat. Aztán a sörömhöz nyúltam, tovább ittam, talán lassan a korsó feléig is kerültem már a tempóval, aminek az oka a szomjúságban volt keresendő, meg az izgalomban.
- Nem akarok semmire se kilyukadni. Vagyis nincs semmilyen lényeg. Elhívtalak iszogatni. Ráértél. Vagy számítottál valamire, vagy neked sincs jobb dolgod, mert mondjuk nem a társasági életedről vagy híres... Remélem, nem csalódás, de nem kényszer itt ülnöd, szabadon távozhatsz - ez volt a lepel, ami lehullhatott, más egyéb meglepővel nem készültem az estére. Kissé elemző próbáltam lenni, amivel reméltem, hogy nem haragítom magamra, de kettőnkben sok közöst reméltem. Vagy pont, hogy ez a rejtélyessége, elérhetetlensége fogott meg. Nem először esnék ebbe a hibába.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Ezt is mondhatjuk - rámosolyogtam Dávidra, azt azért nem akartam neki elárulni, hogy a családon kívül a baráti körnek is keresgéltem ajándékot, így többek közt az övé is ott lapult valahol a zacskó mélyén. - Nehéz ilyenkor megállni azt, hogy ne költs, mert olyan szép kis kézműves dolgok voltak a vásárban és annyi jó könyv érkezett most, hogy hú, nem is lehet választani. Neked biztos tetszett volna - fűztem hozzá nevetve, hálás voltam, hogy segített helyet csinálni, ehhez nekem már nem is lett volna erőm.
Egy kicsit megropogtattam a tagjaimat és a nyakamat is átforgattam, mielőtt leültem az asztalhoz. - Pedig nagyon finom pulykát tudok sütni - széles mosollyal próbáltam rávenni, hogy azért hátha egyszer mégis csak benéz hozzánk és megnézi, hogy milyen az új lakás. A költözésnél nem tudott eljönni és szerintem azóta sem látta még, hogy hol lakom. - Igen, ugyanaz jó lesz. Vagyis, megtennéd és hozol nekem egy pohár vizet is mellé? - szerettem az üdítőt is, viszont most még a vizet is kívántam, mint az eltévedt teve, aki már hetek óta kóválygott a sivatagban. - Ú nagyon köszi, ez baromi jól néz ki és az illata is jó, jó étvágyat! - öröm volt ránézni a tálcámra, a víz persze előnyt élvezett, gyorsan ittam is, majd csak aztán nyúltam az evőeszköz után.
- Imádom hogy éttermed van, ez egy nagy előnyöd - kacsintottam rá nevetve két falat között, persze hülyéskedtem, nem azért voltam a barátja, mert éttermet vezet, a mi barátságunk még jóval előtte kezdődött, és Dávidnak rengeteg jó tulajdonsága volt. - Meg tudlak érteni, annál nincs is jobb, mint hogy nyugi van - bólogattam egyetértően, sajnos az elmúlt években nálunk ez nem volt elmondható az öcsém miatt, de Dávid már úgyis tudott arról, hogy problémás a tesóm, és most nem akartam problémákról beszélgetni vele.- Még nem gondolkodtam rajta, úgy hallottam, hogy lesz egy buli, megfordult a fejemben, hogy jó lenne elmenni, de egyedül nincs kedvem. Te mit tervezel? - kíváncsian pillantottam fel rá, miközben újabb adag spagettit kezdtem majszolni, nagyon finom volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bevallom férfiasan, amikor a Főorvos közölte velem, hogy hozzám fog beosztani egy gyakornok jelöltet, azt hittem ott helyben felmondok. Szerintem látta rajtam, hogy ilyesmit fontolgatok, ezért vállon veregetett és azt mondta, nálam jobb embertől nem tudna tanulni az a lány. Mondom mi van? Lány? Na már csak ez hiányzik. Érzelgős megnyilvánulások, meg mindenféle csajos kis hülyeség hallgatása vár rám mostantól a munkanapokon? Morgolódtam egész álló nap, aztán este Franco és Nero ellátása közben egyfolytában ezen gondolkoztam. Ne ítélkezzek alaptalanul. Végül úgy döntöttem, adok egy esélyt ennek az egész mentorkodósdinak. Mit csinál egy jó mentor? Tettem fel a kérdést magamnak. Erre a volt feleségem biztos tudná a választ, de nekem csak egy közös evés jutott eszembe. Ráfirkantottam másnap pár sort egy lapra, amin elhívtam burgerezni Grétát. Lehet, hogy taplónak hisznek - mert sokszor az is vagyok - de nem akarom, hogy ő is startból annak tartson. Szeretek ide járni. Nagyon jó a kaja és fiatalos hely. Ennél jobb kezdetet nem tudtam kitalálni. Farmer és szürke pulóver van rajtam, alatta fehér ing és persze a fejemen a háromnapos borostám. Kinn várok a hely előtt miközben nézem a sétálgató embereket. Elmosolyodom amikor meglátok egy-egy mobilt. Olyan jó látni, ahogy kezdenek ide is bejúszni a kütyük. Nekem is van mobilom. Idén kaptam karácsonyra, de még fel kell rúnáztatnom, hogy itt is tudjam majd használni. Ez az első feladatom az újévi listán. Pár perc és a lány ideér. Érdekesnek ígérkezik ez a találkozás, az szinte biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nagyon izgatott voltam amiatt, hogy végre kapok egy mentort és megkezdhetem a gyakorlatomat Bogolyfalván. Féltem attól, hogy nem leszek elég jó, hogy a tudásom semmi ahhoz képest, amire ott lesz majd szükség, hogy majd kiderül, béna vagyok és nem való erre a szakmára. Alábecsültem magam és mindig ezek a gondolatok pörögtek bennem, aztán néha napján meg úgy éreztem, hogy egyedül is képes lennék megváltani a világot. Már nagyon vártam az első munkanapot, előtte azonban kaptam egy meghívót, méghozzá a kijelölt mentoromtól, Dr. Kozák Dávidtól. Nem ismertem őt, fogalmam sem volt róla, hogy ki lehet, de valószínű, hogy nem véletlenül virított a neve előtt az a szócska. Biztosan jó lehet a szakmában, ha ilyen feladatra jelölték ki. Csak azt nem tudtam, hogy miért akar velem privátban találkozni? Néhány idősebb lánytól hallottam már sztorikat, volt aki arról mesélt, hogy ezek a dokik ráhajtanak a csajokra, és csak akkor kaphatunk komolyabb feladatot, ha úgy fekszünk, ahogyan azt kérik...Ettől azért tartottam. S bár nem volt megszokott az ilyen meghívás, és nagyon izgultam, megpróbáltam elvetni az összeesküvés elméleteket és lenyugtatni magam a találka előtt. Igyekeztem ízlésesen öltözködni, egy szép, fehér blúzt választottam, mellé egy hosszított, sötét szoknyát, és az időjáráshoz megfelelő kabátot és csizmát. Egy mentsváram volt, a Burgerező, amit az egyik kedves barátom vezetett, így ott úgymond otthon érezhettem magam. A hely felé tartva most kivételesen mégis összeugrott a gyomrom és kiszáradt a szám. Olyannyira izgultam, hogy el is sétáltam mellette, és az ajtóban megállva, nagyokat lélegeztem. - Csak nyugalom - motyogtam magam elé. - Elnézést, ugye még nincs három óra? - kérdeztem meg az ott ácsorgó, helyes fickót, miközben legyezgettem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Annyira belemerültem a telefonomon való elmélkedésbe, hogy csak kis fáziskéséssel fogtam fel, hogy valaki valamit tőlem kérdezett. Fogalmam sem volt hogyan néz ki a gyakornokom, akire várok. Azért annyi eszem lehetett volna, hogy utána nézzek, vagy legalább megírjam miről ismerhet fel, ha ideér. Mindegy. - Öhm...Egy perccel múlt el - húzom fel szövetkabátom ujját, hogy rá tudjak pillantani az órámra. Régi darab, nem hivalkodó, csak egy férfi karóra, fekete bőr szíj, ezüst tok, fekete számlapon ezüst rómaiszámok és mutatók. - Lehet, hogy egymást keressük? - kérdezem ahogy felnézek az időt megérdeklődő fiatal nőre. Nem látszik ugyan rajtam, ahogy amúgy igen kevés dolog szokott, de izgulok egy kicsit. Nem mindegy milyen az első benyomásunk egymásról. Annyi sztorit hallottam hasonló helyzetű kollégáktól és kollégákról, hogy fogalmam sincs mi ilyenkor a legjobb. Volt aki összefeküdt a saját mentoráltjával, de olyan is aki halálra szekálta és csak a kávét hordatta vele magának. Egyik sem az én világom. Tanulni jött és én tanítani fogom. Ezt most el is akarom neki mondani. Elvégre az elkövetkező évet együtt fogjuk ledolgozni. Nem mindegy milyen lesz a viszonyunk egymáshoz. Minden hátsó szándék nélkül hívtam el enni, csak azért, hogy ezt tisztázzuk jó előre. Anyám azt tanította nekünk, amikor szerény ebédekhez és vacsorákhoz összeültünk, hogy az étel közelebb hozza az embereket egymáshoz. Igaz én már akkor is csendesebb és visszahúzódóbb voltam a testvéreimnél, de ez a mondása megmaradt bennem. Nem foglaltam asztalt, úgy voltam vele, biztosan találunk majd helyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Nagyon köszönöm, akkor még időben vagyok - egy képzeletbeli izzadságcseppet le tudtam gördíteni a homlokomról, mert ezek szerint nem késtem még olyan sokat, ami már cikinek számítana. Nem akartam már a legelső találkozó alkalmával felsülni a mentorom előtt, hogy aztán majd egész évben azt hallgassam, hogy mindig elkések, rám nem lehet számítani, sem pedig betegeket bízni. Még egy mosoly is az arcomra szökött, ami még inkább kiszélesedett, amikor a férfi megszólalt.
- Lehetne, de nem most, épp egy fontos találkozóm lesz - mosolyogtam rá, nem volt ellenemre egy kis flört idegenekkel, igazából még jól is esett, hogy random bombáztak ilyen gondolatokkal. Ekkor azonban pittyegett a telefonom, az egyik barátnőm írt, akit megkértem, hogy küldjön át sms-ben minden infót erről a doktorról, amit csak tudni lehet. Még el akartam olvasni, mielőtt besétálok, hogy mindenre felkészülhessek. Meg is nyitottam az üzenetet, s ahogy görgettem lefelé, és futottam át a szöveget, akkor tűnt csak fel a fotó az alján. A döbbenet azonnal kiült az arcomra, s ijedten kaptam a férfi felé a tekintetem. Bassszuskulcs. Tessék, ennyi, egy örök életre beégettem magam előtte. Miért is nem vettem szó szerint azonnal a megjegyzését? Hogy lehetek ennyire..liba?Menten elsüllyedtem szégyenemben, leolvashatott mindent az arcomról. - Vagyis de, úgy értettem hogy igen, egymást keressük - zavartan már korrigáltam, reménykedve hogy talán nem jó a füle és amúgy is félrehallott. - Salamon Gréta - nyújtottam a kezem kézfogásra, megpróbáltam nem remegni az idegességtől, és olyan határozott lenni, ahogy egyébként, ha társaságban vagyok. Ez persze nem ment már olyan könnyen, úgy éreztem, hogy ebből nem fogok már kijönni jól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bevallom nem igazán figyeltem fel a fiatal nőre először. Megmondtam az időt és annyi. Aztán mégis tettem egy próbát, hátha rá várok, amire furcsa válaszát hallva összeszaladt a szemöldököm. Arcomról leolvasható a nemleges hozzáállásom. Látványos visszavonolót fújva válok tehát azonnal tarózkodóvá és ki is húzom egy kicsit magam. Nem azért jöttem, hogy felszedjek bárkit. Mindenféle válasz helyett csak elfordítom a fejem és az utcát kezdem pásztázni, hátha befut végre a gyakornokom. Azonban ekkor pittyegést hallok meg felőle. Nem bírom megállni, hogy oda ne sandítsak a nő felé, aki nem ment be, szóval biztosan szintén várt valakit. Valaki mást. - Az egy?... - csúszik ki a számon a kérdés, ahogy megpillantom a nála lévő, működő mobilt. Merlin bajuszára, hogy nem tudom magam visszafogni ezeket a kütyüket látva. Már pont belekezdenék a mondókámba arról, hogy ne haragudjon, csak a telefonja érdekel. Nehogy félreértsen itt nekem és azt higgye meggondoltam magam az előbbivel kapcsolatban, amikor az ő arcára ült ki valami általam fel nem fogható mértékű döbbenet és kétségbeesés. Nők. Jellemző. Nyílt volna megint a szám, hogy megkérdezzem mi a gond, netán rosszul érzi magát, ám ekkor megszólal és kiderül, mégis rá vártam mindeddig. Most légy okos Kozák! Hogyan lehet ezt szögletre kitolni? - Dr. Kozák Dávid - fogadom el közben a nekem nyújtott kezet. Egy kicsit szúrósabb szemmel mérem talán végig ezalatt a kelleténél, de ez az előzmények fényében talán nem is olyan furcsa. - Menjünk be inkább, mit gondol? - magázom le rögtön, mert azért csak a beosztottam lesz. Meg amúgy is az illem szerint neki kell majd javasolnia a tegeződést. Legalábbis ha jól emlékszem. Minden esetre ha már sikeresen találkoztunk akkor ne idekinn ácsorogjunk. Annak semmi értelme nem lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Meg sem hallottam az érdeklődését, úgy faltam a sorokat, sietve olvastam, mert már így is sürgetett az idő, s nagyjából a kor és a szakterület, ami lényeges volt, emellett viszont a fotó volt az, ami rám hozta a frászt. Nem azért, mert bármi gond lett volna a külsejével, hanem azért, mert ekkor döbbentem rá arra, hogy akit az előbb félreértettem, az bizony nem más, mint maga a professzor, a gyógyító, a mentor. - Örvendek - a hangom sokkal gyengébb volt, mint általában, ahogy a kézfogásom sem bizonyult most túl határozottnak. Féltem a szemeibe nézni, éreztem is rajta, hogy szigorú szemmel néz rám, úgy mintha máris elítélne. Tessék Gréta, ezt most megérdemelted.
Hirtelen a pillanatnyi jókedvem teljesen elszállt, helyette gyomorgörccsel bólintottam, s a kérésének eleget téve belépdeltem az étterembe, ami most minden volt számomra, csak nem az a béke sziget, ahol legutóbb jóízűen falatoztam Jankovits Dáviddal. - Az ott egy jó hely - javasoltam az egyik csöndesebb sarokra, ami az ablak mellett húzódott, s ahonnét jól be lehetett látni az egész éttermet. Ha nem volt ellenvetése, akkor oda is sétáltam és letelepedtem az egyik kényelmes székre, miután a kabátomat felakasztottam a fogasra. Közben mélyről vettem a levegőt - reméltem, hogy nem veszi észre - s próbáltam magamban arra gondolni, hogy nincs gond, ez csak egy kis félreértés, és jó lesz minden. Mivel azonban még mindig zavarban voltam, akkor pedig jellemző volt rám, hogy sokat fecsegjek, ezúttal sem történt másként.
- Egy kicsit meglepett a meghívás, nem tudtam, hogy mire is készüljek, úgy tudom, hogy hétfőn kezdenék Önnél, illetve kaptam egy listát, hogy mi a szabályzat és mit vigyek majd magammal - egy kis zavart mosoly ült meg az arcomon, miközben fürkésztem és azon gondolkodtam, hogy miket fog kérdezni. Még mindig tartottam tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nagyon, nagyon, de nagyon szigorúan tudok nézni a szinte fekete szemeimmel. Ezt azok mondták, akik sikeresen kiérdemelték azt a nézésemet. Nyugalom! Ez a fiatal nő csak egy nagyonnyit kapott belőle. Nem vagyok haragtartó. Ez egy félreértés volt, de inkább kerüljük el őket a jövőben. Ennek szólt a pillantásom. Szótlanul mentünk be és oda ültünk, ahová ő javasolta. Mondom én, hogy velem könnyű! Még a kabátját is lesegíteném, ha hagyja, de beeőzve a mozdulatomat, megoldja önerőből. Ez mondjuk jó jel valahol. Önállóan is életképes. Ezt megjegyzem. - Azért hívtam meg, hogy ne a klinikán lásson életében először - mondom miután leültem vele szemben. Sosem vagyok igazán laza, csak otthon. Ezért a testtartásom itt sem hevenyészett. Azt tényleg csak macskáim társaságában engedem meg magamnak. Egyenes háttal ülve hallgatom Grétát. Az arcom nem fejez ki érzéseket egyelőre. Ahhoz nekem idő kell, hogy oldódjak. - A szabályzatot dobja ki az első kukába. Nem lesz rá szüksége. Az én felügyeletem alatt biztosan nem - kezdem máris a tanítást a legfontosabbal. Mellettem nem kell könyveket magolnia. Főleg nem a hétszáz oldalas szabályzatot. - Együtt fogunk dolgozni. Az alapoktól kezdve tanulja meg a betegellátást. Nem lesz sétagalopp. Lesz, hogy sírva és izzadtan megy haza, és lesz, hogy hibázik. Akkor le fogom szidni, de ezt azért teszem majd, hogy érezze a súlyát - veszem elő kemény modoromat. Lehet nem ez a legszebb nyitás, de előbb legyünk túl ezen, hogy aztán áttérhessünk a jobb dolgokra. - Viszont azt is elvárom, hogy élje meg a sikereket is, ha eléri őket - beszélek tovább, amikor is megérkezik a felszolgáló az asztalunkhoz. Megkordul a gyomrom, de hagyom őt választani először. Amikor ezt megtette kikérek magamnak egy tripla húsos burgert, nagy sültkrumplival és hozzá egy liter kólával. A desszert még várhat egy kicsit.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Hirtelen rázúdítottam azt, amit az igazgató úrtól megkaptunk levélben, gondoltam biztosan kíváncsi rá, hogy mi is volt abban a levélben. Ezt követően viszont elcsendesedtem, mert érdekelt az, hogy miért is hívott erre az elbeszélgetésre. Tartottam attól, hogy vizsgáztatni fog, és kérdéseket tesz majd fel a tananyagból, ezért az asztal alatt tördeltem is a kezeimet, várva, hogy mi lesz a következő mondata. Az persze szimpla válasz volt és érthető.
- Oh - ennyi volt rá a reakcióm, végül is, talán én is ugyanezt tettem volna, ha fordított helyzetben lennénk. Biztosan kíváncsi volt arra, hogy ki jelenik meg majd reggel, és meg akart ismerni még a munka előtt.
- Értem, rendben - a határozottság illett a velem szemben ülő férfihez, egy kicsit viszont meg is rémisztett. Kissé katonásnak tűnt, s azt gondoltam, hogy biztosan a munkában is ezt várja el.
- Oké...jó...rendben - ahogy mondta és mondta, úgy figyeltem, bólintottam és megjegyeztem, amit kért. Tehát a szabályzat nem kell, arra kell figyelnem, amit ő kér és mond, átvesszük az alapokat és mindent is. Ennek azért örültem, mert bevallom, féltem attól, hogy azonnal bedobnak a mélyvízbe.
- Rendben doktor úr...ugye szólíthatom így? - nem tudtam pontosan, hogy mit szeretne, gyógyító úrnak nevezzem, Kozák úrnak vagy Dávidnak. Ránézésre nem tűnt öregnek, simán letagadhatott volna jó néhány évet, emiatt nehezemre is esett, hogy ne tegezzem le, de valahol ez érthető is volt.
- Úgy lesz, igyekszem megfelelni minden elvárásnak - feleltem, miközben kiérkezett hozzánk egy pincér és felvette a rendelést. Hozzá hasonlóan, egy hamburgert kértem, egész pontosan egy dupla sajtburgert krumplival és colával.
Miután felvették a rendelésünket, a férfira pillantottam, s úgy éreztem, hogy tisztáznom kell vele a korábbiakat.
- Én szeretnék elnézést kérni az étterem előtt történtekért. Szörnyen restellem magam, amiért félreértettem odakint és szeretném, ha tudná, hogy nem vagyok olyan lány - magam sem tudom, miért mentem bele ennyire a részletekbe, de nem akartam, hogy azt gondolja, hogy egy könnyen kapható fruska vagyok, csak azért, mert szeretek flörtökbe bocsátkozni. Irtó kellemetlen volt, hogy ez megesett, de nem akartam azt, hogy ez a munka során folyton ott lebegjen a fejem felett. - Nekem nagyon fontos ez a gyakorlat, minden vágyam, hogy gyógyító legyek és egy napon mentősként dolgozzak - fontosnak tartottam, hogy életeket menthessek és később majd a Süvegnél lehessek mentőgyógyító, de ez még nagyon távolinak tűnt, ahhoz még sok mindent kellett megtanulnom. S miközben ezt ecseteltem, időközben megkaptuk a gőzölgő hamburgereket is, ránézésre ínycsiklandozó volt. Felpillantottam, hogy vajon ott van-e Dávid a pult mögött, jól jött volna egy kis lelki támogatás most, de nem volt ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Döntése gyors volt. Talán elhamarkodott kissé, ám mindenképp kézenfekvő. Arra azonban nem számított, hogy ilyenkor nincs két külön szoba, mert sokan pihennek az ünnepek között otthonuktól távol. Bűzlöttek mindketten, így akkor is kell az a zuhany, ha azután csak ülnek a szoba közepén és farkaszemet nézve hajnalodik meg felettük. - Kérjük - mondja ki a végső szót, majd miután fizettek felnéz a szerelőre - Ez csak egy újabb pont az "ilyen még nem volt" listámon - azzal elindul a kulcsot kezében szorongatva a kivett szobájuk felé. Érdekes lesz elmeséli ezt élete párjának, aki most biztosan az igazak álmát alussza közös ágyukban. Szerencsére lányát is biztonságban tudhatja, így képes koncentrálni arra, amit tennie kell. Arcára ugyan kiül a vágyódás utánuk, de a küldetése legalább ugyanolyan fontos, mint a családja. - Nem is olyan rossz -nyit be az ajtón, ahol még fenn van a karácsonyi dekoráció, ami melegséget kölcsönöz a helyiségnek. - Na jó, én eddig bírtam. Most megyek és lemosom magamról a kukabűzt - trappol be menet közben kezdve vetkőzni. Magára zárja az ajtót, csak a biztonság kedvéért. Úgysejti egy sima bútorlap nem állítaná meg a férfit, ha be akarna jutni, de a placebo hatás fontos a lelkének. Beáll a zuhany alá és már folyatja is magára a vizet. Ruhája lábánál hever, hogy azt is átmossa az illatos habfürdő, ami a megbűvölt rózsából folyik. Illata kellemes, púderes. Egyáltalán nem tolakodó, de mégis azonnal a frissesség érzetét kelti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Jaj, igen, nagyon tetszett a karácsonyi vásár, meg jókat koriztam mellette a pályán. Nagyon szeretem ilyenkor, hogy ennyiféle dolgot kapni. Kár, hogy minden évben egyre drágábban - teszem hozzá kissé húzott szájjal a végén, de alapvetően tök lelkes leszek a vásár gondolatától, mert eszembe jut az a sok szép emlék, amit egyedül vagy a barátaim társaságában töltöttem a tömegben. Segít átszellemülni karácsony előtt, már-már kötelező hagyomány odamenni. A családom elég nagy, így ajándékot venni mindenkinek nagy kihívás mind ötlet, mind anyagi szempontból. A legjobb barátoknak is persze szánok valami jópofaságot, általában vicces, tréfás apró cucclikra kell gondolni, de teljesen elfelejtettem, hogy ma jó alkalom lenne Grétának odaadni az övét, úgyhogy sikeresen otthon hagytam.
- Ja igen, mikor lesz pót-pót avató, beférek még? Sikerült kipakolnod mindent az új helyen? - érdeklődöm udvariasan. Még sosem költöztem, emiatt szerencsés vagyok, hogy ugyanoda születtem, ahol most is élek, de tudom, hogy ez egy borzasztóan nagy procedúra. Kár, hogy segíteni se értem rá, de hát mindent a vállalkozásért. Kérésének egy hangos beleegyezést követően eleget teszek, hozom a kért vizet az üdítő mellé, így helyet foglalunk és nekiállunk a vacsoránknak. A konyha is elcsendesedik hátul, beköszön a levitás srác, hogy távozik mára, én pedig integetek neki. Így már csak ketten maradunk Grétával a helyen.
- A végén még azt fogom hinni, hogy csak emiatt vagy velem jóban - sütöm le a szemeim, de nem gondolom teljesen komolyan, amit mondok. Az új ismeretségeknél persze nagy félelmem, de Gréta régi ismerős. - Örülök, hogy ízlik. Bár nem én főztem - nevetek fel. - Még én se tudom pontosan. Nyugalmat szeretnék, pihenni egy kicsit így év végén. Elég sűrű volt azért az időszak, a hajtás. Jó, hogy végre tudtunk egy kicsit kettesben is találkozni, nem könnyű ilyenkor összehozni a talit. Tényleg bocs a helyszínért, de itt is lehet jó hangulatot teremteni - kacsintok, majd folytatom az evést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Továbbra sem érti, mit szeretne Martin pontosan. Úgy véli, iszonyatosan túlkomplikálja időnként a dolgokat amúgy is, saját maga számára is, mintha ez is valami hivatali ügyintézés lenne. Attól is agybajt szokott kapni, itt már lassan zavarja is, hogy valamiért onnan indult az egész beszélgetés, ahonnan. Mintha Ádám és Évától igyekeznének eljutni egy itt és most aktuális kérdésig. Kifejezésre is juttatja, hogy mindez nem csak frusztrálja, de tényleg nem is érti, mit szeretne Martin egy ekkora felvezetéssel, és ezen egyelőre nem változtat semmilyen irányban az alkohol sem. Szótlanul hallgatja végig a férfi mondandóját, de utána sem válaszol azonnal. Ráérősen kortyol bele a sörébe, kétszer is, mielőtt végre megszólalna.
- Mit tudom én, megint panaszkodott valaki, hogy nem vagyok kedves, nem beszéltem elég szépen vagy... a hivatalos panaszokat továbbra is a bizottságnál kell leadni mondjuk - válaszolja nemtörődöm módon vonva meg a vállát. Tulajdonképpen még szereti is a munkáját, de az igazat megvallva egyáltalán nem érzi úgy, hogy összedőlne az élete, ha holnap nem kellene bemennie. Ám úgy tűnik, hogy nem ez a téma, sőt Martin azt állítja, nincs is semmilyen napirendi pontja az egész beszélgetésnek, csak iszogatna.
- De ha nem ez van, akkor ez a beszélgetés meglehetősen fura. Nézd, én bírlak, nem vagy gáz projektvezető, tök értelmes ötleteid vannak, és ha csak erről szól, hogy barátkoznál vagy... most akkor ez van? Mert ha igen, akkor felőlem egy kibaszott jetivel is lehetsz vagy akkor ezek szerint félvámpírral, ami jólesik, sok boldogságot - közli megemelve a másik felé a söröskorsót. Sose volt erőssége az empátia, ezzel főleg nem könnyíti meg a másik dolgát, de legalább a maga részéről megpróbálta közölni, hogy ennél lehetne direktebb a kommunikáció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Te nélkülem mentél korizni? - játékos mosollyal vontam kérdőre, valójában nem volt bennem semmi harag, amiért nem hívott, hisz csak azért, mert barátok voltunk, még külön-külön is akadt baráti társaságunk, nem lógtunk állandóan egymás nyakán. - Ne is mond, megfizethetetlen. Mondjuk itt a faluban még nem is olyan vészes, mint Budanekeresden, ott olyan árak vannak, hogy egy forró csokit se tud venni magának az ember lánya - meg is csóváltam a fejem, felháborító volt ez az egész, a karácsonynak nem erről kellett volna szólnia. A sok rossz dolog ellenére viszont volt benne sok-sok jó is, szép díszek és kellemes hangulat, ha csak bámészkodni is, már megérte kisétálni a bódék közé.
- Még nem is volt avató, apa sokat van külföldön, ha hazajön, akkor pedig inkább a szűk családunkkal van, mint hogy bulit rendezzünk. Mondjuk most hogy mondod, lehet hogy tartanék egy kis bulit így a szűk baráti körnek, akkor eljöhetnétek - mondtam lelkesen, Dávid meghozta a kedvem ahhoz, hogy rendezzek egy ilyen házavatót. - Kipakolni sikerült igen, egy új konyhaszekrényt még kell csináltatnunk, meg a könyveket el kell rendeznünk az üres polcokon, mert azok még dobozokban állnak, de úgy nagyjából már minden a helyén van - meséltem a srácnak két falat spagetti közt, amiről kiderült, hogy nem is ő készítette. - Nem baj, akkor is finom. És tudod jól, hogy nem ezért szeretlek - mondtam egy mosollyal és még a kézfejét is megpaskoltam a szabad kezemmel, ahogy kicsit odanyújtóztam felé.
- Igen, kicsit zsúfolt most minden, de ez tök jó hely és örülök, hogy ráértél, rég lógtunk már együtt. A múltkor eszembe jutottál, amikor beültem egy művészmoziba, szerintem az a film neked is tetszett volna. Egyébként, mit szólnál, ha közösen mennénk el arra a szilveszteri bulira? Hívhatjuk a többieket is, lehet hogy ránk férne egy kis lazítás így az év végén, már rég voltunk bulizni - mosolyogtam, tényleg rég volt, legutóbb talán a jegyzetégetésnél gyűltünk össze olyan sokan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Somszor meg úgy érzem - folytatta vontatottan -, hogy a varázslók közt is le vagyok maradva. Csak azt akartam kihozni belőle, hogy ha véletlenül megbántalak valamivel, az nem szándékos. Fogalmam sincs, hogyan kéne hozzáállnom. - Még mielőtt túlmagyarázta volna, egy falat pitével hallgattatta el magát, aztán újult erővel futott neki a telefon témának.
 - Hogyan tudsz ezzel üzenni? Ehhez is számok fognak kelleni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Csendesen figyel Zalánra, szemei most kivételesen a fiú arcára tévednek. Hosszú pillanatokig pislog a másikra, mintha emésztené a hallottakat. Élete elemes részévé vált, hogy megbántják, sokszor már észre sem veszi. Máshogyan is csapódik le benne az efféle érzés, mint kortársaiban.
- Még nem bántottál meg - felel végül halkan. A mondat vége ráadásul már teásbögréjébe hangzik el. - Én sem érzem magam mindig boszorkánynak -fűzi még hozzá, miközben vissza rakja a bögrét az asztalra. - A családomban is csak muglik vannak. - Ezúttal nem csak az édesanyját említi, a teljes családjára hivatkozik, ami nála ritka. Igaz, az édesapja családjáról nem tud semmit, de sosem hitte, hogy köztük lenne más varázstudó.
Agya azonnal átkapcsol, gondolatai visszatérnek a telefonhoz. Kicsit közelebb húzza magához az asztalon, hogy mutogatni tudjon rajta, de ő maga is elemelkedik az üléstől. Benyomta a bekapcsológombot, újra felélesztve az időközben elsötétült kijelzőt.
- Írd be a jelszót - utasítja barátját, hiszen addig nem is tudnak tovább haladni. Ha viszont Zalán feloldja a telefont, Rami azonnal meg is találja a megfelelő ikont, ahol a levitás üzenni tud majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

  Félrenyelte az újabb falat sütményt a választól. Na nem azért, eddig is tudta Ramiról, hogy mugliszületésű, de...
 - Még...? - hörögte a levegőért való küzdelem közepette. - Köszönöm a bizalmat. - Ironizált könnybelábadt szemmel, köhécselve. Nem is firtatta tovább, még mindig krákogva, de feloldotta a telefont. Hagyta, hogy a lány kézbe vegye a dolgokat, figyelmesen követte, mit csinál a kijelzőn. Megtudta, hogy sokféleképpen lehet üzenetet küldeni benne, nem csak beszélni lehet, de írni, sőt: látni is lehet akár a másik arcát, ha hív valakit.
 - Tudok neked is írni vele? - kérdezte aztán, miközben a telefon dobozát és a többi kacatot pakolta vissza a csomagba. - Mármint szabad? Vagyis nem úgy értem, hogy most lenne mit írnom, hanem hogy amúgy bánnád-e, ha... Ha néha ezzel tudnálak keresni. - fejezte be elhalkuló hangon, szemét pedig fájdalmasan hunyta le, amiért megint hülyeség hagyta el a száját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bögréjéből pillant fel fuldokló barátjára. Őszintén nem érti, milyen probléma volt mondatával, ahogy nem érti az iróniát sem. Megvárta, míg Zalán kiköhögi magát, egy aggodalmas pillantást vet azért irányába, mielőtt a telefon felé fordulna újra.
Megmutogat barátjának mindent, akár többször is, ha felhívják rá a figyelmét. Igyekszik figyelni, hogy mindent érthetően adjon át, amennyire ő ezt figyelni tudja. Barátja kérdése zökkenti ki, abban is inkább a zavar, amit még ő is érez benne.
- Szabad. - Zalán még be se fejezte teljesen a mondatot, Raminak elege lett a habogásból, inkább gyorsan felelt. Maga elé is húzza a telefont, és beírja a telefonszámát, teljes nevével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Halvány mosollyal szusszantott egyet, ami akkor sem hagyott alább, amikor meglátta Rami teljes nevét leírva. Aranyosnak találta. - Köszönöm - vette vissza magához a készüléket végül.
 - Csodálom, hogy még sosem hagytál ott egyszer sem, amikor hülyeségeket beszélek - mondta elgondolkodva. - Mondanám, hogy talán azért, mert jót mulatsz rajta, de nem olyannak ismerlek. Akkor meg miért? - kérdezte könnyed hangnemben, csak hogy filozofáljon kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Szívesen - felel egészen ösztön szerűen, a kiskorban megtanult séma szerint. Rögtön vissza is fordul az előtte heverő sütemény utolsó darabjaihoz, hogy elfogyassza azt.
Csak a díszítésnek használt habcsók marad a tányérján. Az sem azért, mert nem akarná megenni, sokkal inkább a zavar játszik közre, amit Zalán szavai okoznak benne. Leteszi a villát és felpillant a fiú vállára. Hosszú pillanatok telnek el, mire lassan szólásra nyitja száját.
- Mert a barátom vagy. - Halkan felel, ám szája sarkában egyértelműen megjelenik egy halvány, szerény mosoly. Már nem is próbálja tagadni, hogy kötődik a levitáshoz, hogy közel kerültek egymáshoz. Pedig nem gondolt volna ilyesmire, mikor először találkoztak fent a bagolyházban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hm - néma mosolya kiszélesedett, ahogy meglátta a másikét, gyorsan le is hajtotta a fejét, hogy eltakarja, amennyire tudja. Örült a válasznak, nem is kicsit.
 Nem tudta hogyan, de az évek során szerencséje volt ezt a legkülönfélébb emberek szájából hallania. Kornél adta magát, sok szempontból ő hasonlít rá a legjobban. Nagy álmok lebegnek a fejében, amin felülkerekednek a gátlások. De közben mindig emlékezteti olyan tényekre, amik jószerével kiszúrják a szemét, ám ő túl makacs ahhoz, hogy észrevegye őket. Kornélia? Valahogy mindig sikerül neki felvidítani az idétlen vicceivel, pedig szünet nélkül lohol a sarkában egy nyomasztó árnyék. Lafayette képes kiprovokálni belőle a gyereket, aki elfelejtett lenni az utóbbi években. Dorián a tinédzsert, azt a gondtalan, eszelős fajtát. Amélia bölcsességet és nyugalmat szór neki minden szavával, mégha kevés is ragad rá belőle. Szofi a teljesen kitekert logikája mellett eleveníti fel a családja atmoszféráját. Theodore is eszébe jutott, pedig a barát szó még sosem hangzott el köztük. Ő vigyázott a titkaira, a maga módján, így másokat nem kellett Zalánnak traktálnia vele. Rue pedig valami... Szenvedélyes, indulatos, megfejthetetlen módon gravitálta Zalán figyelmét nagyon sokáig.
 Aki előtte ült, jobban nem is különbözhetett a többitől. Megfoghatatlanok voltak a gondolatai, miközben minden szava őszinteséget tükrözött. Mintha hazudni is képtelen lett volna, mintha a fogalom maga ismeretlen lenne előtte. Más világban kutat a tekintete, de közben olyan érzést kelt Zalánban, mintha ő élne igazán a valóságban.
 Azon kapta magát, hogy Rami arcát fürkészi, ki tudja mennyi ideje. Csak most, hogy körülötte jártak a gondolatai, eszébe nem jutott másfele figyelni.
 - Csak azon gondolkodom, hogy... ez változhat-e. Annak fényében, ha később még jobban megismernél. - Szemében fakulni látszott az öröm. Az utóbbi időben sokszor foglalkoztatta ez. Vele valamiért őszintébb akart lenni, talán mert kíváncsi volt arra a tiszta, nyers valóságra, amik a szavaiban rejlettek. De egyszerűen nem tudott. Mintha egyszerre lett volna átok és áldás, hogy Theodore magánál tartja Zalán titkait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Hát eltelt még egy év, ami határozottan kellemesebb csalódás volt, mint az eddigiek, noha... van ami még most sem változott. Épp csak felhívtam a szüleim Boldog Új Évet kívánni, és meséltem volna nagy lelkesen, hogy úgy néz ki, találok valami lakást, de szinte rám vágták a telefont mondván, hogy most egy fontos tárgyalásra készülnek. Nagy sóhajjal veszem tudomásul, hogy egyelőre ennek csak én örülök olyan felhőtlenül még akkor is, ha a környék nem a legbarátságosabb. Tényleg madarat lehet velem fogatni, de az éhségem legyőz, így amint elköszönök a férfitől, aki a lakást mutatta, megyek is a csárdába enni. Elvileg valami telezöldséges ebéd lesz, én meg kényszeresen figyelek arra, mit eszek. Szerintem anyum egészségmániája ütközik ki rajtam, és egyszerűen nem tudom levetkőzni. Ahogy a rutint sem, amivel az arcomat ápolom, emlékszem Aurél hogy kiakadt, mikor meglátta, mennyi mindenem van, pedig az tényleg csak egy sos csomag volt.
Viszont szerintem teljesen rendben van, hogy odafigyelek magamra, és kell is, hogy megmaradjon az csekélyke önbizalmam, amire szert tettem.
Annak köszönhetően nem jövök zavarba, mikor belépek a csárda ajtaján, és pár már nem szomjas férfi, szinte levetkőztet. Csak magamban vállat vonok és kikérem az ebédem, helyet keresve arra, hogy nyugodtan el is fogyaszthassam.
Én nem számítottam mára semmire, bőven elég boldogságadag ért, a szemem mégis felcsillan, mikor meglátom Őt az egyik asztalnál ülve.
Nem igazán gondolkodok, megfogom a baracklevem, és oda is tipegek a szokásos, kedves mosollyal az arcomon.
- Jó napot, szabad? - mivel nem látom jelét annak, hogy bárki más is ülne itt, meg sem várva a választ, le is helyezem a fenekem a nem túl kényelmes székre.
- A nagyszüleimnek nagyon tetszett Karcsi és a cserép is, köszönöm - ha már alkalom adatik rá, csak megemlítem neki, mekkora telitalálat volt az a virág.
- Hmmm... gyömbér? - mert az előtte gőzölgő tea illata megcsapja az orrom, én is szoktam inni, csak leginkább akkor, ha a torkom vacakol, vagy megfázok.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem szokott gondot jelenteni, hogy magamra főzzek, de olykor már unom az ízét, mire elkészülök vele, és az is megesik, hogy egész egyszerűen csak lusta vagyok hozzáfogni, vagy inkább nincs kedvem, mert előre tudom, hogy mire megvagyok vele, már nem is kívánom majd.
Szóval az új év második napján, mely történetesen nagyon kellemes, épp csak kicsit hűvös, és napos idővel örvendeztet meg bennünket, egyszerű farmerből és pólóból álló szettemet egy ugyancsak nem kirívó zakóval fejelem meg, és elindulok a közeli csárdába. Egyre több helyen egyre nagyobb a választék vegán és vegetáriánus menükből, sőt, direkt csak ilyennel foglalkozó vendéglátóhelyek is szép számban pettyezik varázslók és muglik utcáit egyaránt. Innen sem kell szomorú sóhajjal távoznom, egy gombapaprikás mellett teszem le a voksom nokedlivel.
Mire kihozzák, már az előttem gőzölgő tea is fogyasztható hőmérsékletűre hűl le, az asztalon fekvő könyvből pedig, amit egy apró, mellé lerakott cserepes növényke lapozgat nekem, csak annyira pillantok fel, hogy egy meleg mosoly kíséretében megköszönjem az ételt.
Zavartalanul falatozom, élvezve az ízeket, és ha nem észlelném a felém közeledő lépéseket, fel se néznék ebédkölteményemből.
Már azelőtt ráismerek, hogy meghallanám a hangját, és aprót kuncogok orrom alatt.
- Szép napot neked, hát... persze - nevetek aprót, mert még így is sikerül előbb helyet foglalnia, minthogy végigmondjam mondandóm.
Barnáimat ráemelem a fiatal hölgyre, és egy korty teával leöblítem az előbbi falatot, könyvem pedig becsukódik. Ezúttal el is tudja olvasni a fedlapot, mely egy híres mugli szerző világhírű krimisorozatának egy kötetét takarja.
- Roppantul örülök, hogy sikert aratott az ajándékod, és hogy Karcsi otthonra lelt.
Tűnődöm egy-két pillanatig, hogyan is érdeklődhetném meg kedvesen, hogy mit óhajt, de mivel van némi sejtésem róla a múltkori kérdése okán, amire azt feleltem, nem spoilerezhetek, olvassa el az önéletrajzi könyvemben (ami egy nem létező kötet, legalábbis tudtommal), inkább nem teszem.
A teámra pillantok és bólintok.
- És ginzeng gyökér. Nagyon kellemes, ajánlom figyelmedbe. Ó, és mivel még nem találkoztunk azóta, boldog új évet neked!
Igen, a bolygónk nagyon szép munkát végzett, továbbra is ügyesen forog, ahogy kell.