Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Mindenki, aki csak egy hangyányit is ismeri, pontosan jól tudja, hogy egyáltalán nem istenfélő. Épp ellenkezőleg, az a végtelen hosszú sor, ami a pokolba vezet, megnyílik előtte, mint a tenger Mózes előtt, ahogy jó kedélyűen kárhozatba vonul. Éppen ezért teljesen jogosan teheti fel bárki azt a kérdést, hogy mégis mi a lópikulót keres az Édenkertben.
A válasz az új tulajdonos személyében keresendő, aki pap ugyan, ám egy felsőbb hatalom igencsak jól bánt vele. Ilyen külsővel azért nem áldanak meg minden születendő gyermeket. Persze Nora egyelőre csak pletykákat hallott, hogy a szexi atya mennyire dögös és hirtelen mindenki végtelenül bűnösnek érzi magát, csak kerüljön a kezei közé. Mondanom sem kell, hogy a bűnben senki sem jár oly aktívan élen, mint a nő, hiszen a paráználkodást már annyiszor megtette, hogy a bűnbocsánathoz ezer miatyánk is kevés lenne. Erről persze nem kell tudnia senkinek, hiszen ha jól sejti, csak valami vicc akar lenni, hogy valóban egy pap dolgozik itt: mégis ki az a marha, aki a csodás testét eltékozolja és önmegtartóztatásra ítéli saját magát? Nos, amennyiben Balázs ilyen, hát fel kell kötnie a gatyáját, mert Nora társaságában a cölibátus örökkévalósága villámgyorsan percekké rövidülhet.
Belépve az új vendéglátó egységbe azért egy kicsit elbizonytalanodik. Eléggé vallásosnak tűnik, szóval nem kizárt, hogy valóban egy pappal van dolga. Még jobb! Sohasem rontott még meg hívő embert, épp itt az ideje, hogy elkezdje. A pulthoz lép, s lévén kevés a vendég, így merészen felkönyökölve, haját hátravetve fordul a neki épp háttal álló férfi felé.
- Elnézést, Balázs atyát keresem. Esetleg itt van? - aki hallja ezt a kérdést és végigtekint a nő egyébként teljesen elegáns és ízléses, mégis végtelenül dögös szettjén, hozzácsapva az enyhe sminket, mely kiemeli szemét és ajkait, nem feltétlenül arra asszociál, hogy isteni közreműködésben reménykedik. Nem is. Isteni beavatkozás a cél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Igen igen, lesz alkalom arra, hogy bővebben is beszélgessünk a témáról. Hetente háromszor a művelődési házban, oda tessék majd jönni, és ezekre tényleg igazán nincs szükség - kedves mosollyal próbáltam hárítani Bözske néni adakozását, aki kapásból öt üveg lekvárt tolt a karomba, mintha ezzel megválthatná útját a menyországba.  Egyébként tényleg kedves gesztus volt tőle, hogy ennyi mindent hozott, bár nem voltam híve annak, hogy az emberek ajándékokkal halmozzanak el, én sosem szerettem ezt. Vissza is akartam adni a lekvárokat, Bözske néni azonban hajthatatlannak tűnt.
- Nem adhatja vissza, ez mind nagyon finom, és jó szívvel hoztam magának, jó helyre megy ám, mert maga jó ember, áldott egy lélek fiam. Magára nézve is látszik ez, jajj hadd ölelgessem már meg - csak úgy koccantak az üvegek, ahogy Bözske néne megpróbált magához szorítani, még szerencse, hogy nem ejtettem ki a kezemből a lekvárokat. Tényleg kedvesek voltak az itteni lakók, bár egy kicsit már kezdtem besokallni ettől, hogy mindenki megrohamozott. S ha csak végig néztem a pulton, ahol már tojástól kezdve virágcsokron át süteményhalmokig minden sorakozott, úgy éreztem, hogy illene kitennem a zárva táblát. Pedig még csak délután négy volt.
- Jó, akkor nem adom vissza Bözske néni, itt kirakjuk, és a ház vendégei fogyaszthatnak majd belőle, vagy megkapják a gyerekek. És jövő héten várom, most viszont…sajnos, muszáj dolgoznom kérem - elnézést kérő mosollyal lepakoltam a lekvárokat a pultra, s finoman kiterelgettem őt az étteremből, majd bezárva az ajtót, szusszantam egy nagyot, s kipattintva az ingem legfelső gombját beletúrtam a hajamba, aztán visszatértem a pult mögé, s elkezdtem átnézni a rendelt készleteket.
Éppen az üdítőket pakolásztam fel a legfelső polcra, mikor megütötte a fülemet egy női hang, s bár még nem fordultam meg, az atya szó hallatán máris volt bennem némi félsz, hogy vajon most miféle holmival jött kedveskedni az idős korosztály egyik gyöngyszeme.
- Igen, i….ttt - a szemöldököm egész biztos, hogy felszaladt, mert mindenre számítottam, csak nem egy ilyen, nagyon is csinosan felöltözött fiatal hölgyre. Pillantásom akaratlanul is végig futott rajta, s emiatt este dupla imát is mondhatok, de hát, tényleg szép volt, s azt hiszem, Ádámot is efféle Éva kísérthette meg azzal az almával.
- Szóval igen, én lennék Balázs atya, vagyis Nemes Balázs, a hely tulajdonosa, de atya is egyben - adtam végül kissé hosszú választ, s már nyújtottam is a kezem kézfogásra. - Benned…Önben kit tisztelhetek? - vajon ő is amiatt jött, hogy megkérdezze, mikor gyóntathatnám meg, vagy netán az étterem miatt érkezett. Nem láttam a kezében tálca sütit, a nyakában sem fityegett kereszt, így talán nem is volt hívő, vagy lehet, hogy mégis? Egy dögös, akarom mondani jól öltözött. Igen, jól öltözött hívő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A kezdeti ijedség után (hogy felmérgesedik a házigazda, és máris felkészülhetek, hogy az életem árán is védjem meg a hangszerem), ahogy címzetten testbeszéde is ellazul valamelyest, amennyire lehet, én is megnyugszom. Miközben a fő fókuszom azon van, hogy jól fogjam le az akkordokat és hogy ne vétsek a szövegen sem, azért van időm megfigyelni a pincérlányt. Egyszerűen kedvesnek tűnik. Amire pedig igazán nem számítok, hogy a dal második felében már együtt éneklünk! Vagy legalábbis velem dúdolja a számot, és mozog az ütemre.
Miközben játszom, végleg elhatározom, hogy énekléshez jobb lesz a saját hangom a jövőben. Még ha a lány hang rögtön elárul is majd, sokkal biztosabban tudom használni. Ennél a dalnál igazából mindegy, sőt... Jaj, mellé! Az ujjam rossz bundra csúszott, de rötön korrigálom a hibát. Talán elnyomta az énekem. Talán.
Kiverek minden egyéb gondolatot a fejemből, nehogy még egyszer belesüljek. Hamarosan a végéhez érünk, és nem kellett rövidítenem! Az elején kicsit a Stitches intrójához hasonlóra vettem a figurát, most a végén a refrén unalomig ismétlése helyett visszatérek ehhez. Az utolsó pár sort egy másik dalból lopom. Kitartok egy utolsó C-t, és egy nagy sóhajjal és mosollyal hátradőlök, jobb karomat lazán átvetem a gitártesten. Ez jó volt.
Úgy sejtem, van néhány kérdése a lánynak, nekem pedig megszabták, mit árulhatok el. Szóval bár kevésbé volna ijesztő kereket oldani, nem menekülök. Laura szemébe nézek, várva, mit szól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

bonyolódik ez a  hétfő délelőtt

A „házigazda” jelenleg házon kívül van, amikor kevés a vendég, akkor nem feltétlenül szokott benn tartózkodni. De amúgy sem dobná ki a fiút, csak mert elénekel egy dalt. Ha belekerül a sztori az újságokba, akkor meg még örülni is fog neki. Ingyen hírverés, jó is az.
Egész kellemes ez a szerenád dolog, mármint mindig is szerettem hallgatni amikor más játszik valamilyen hangszeren, meg az énekelgetést is. A helyszín az egyetlen dolog, amiben találok kivetnivalót. Vagyis inkább az, hogy vannak itt mások is. Na de mindegy, elég hamar el is feledem ezt a tényt. Egyáltalán nem tűnik fel, hogy a hang ne saját hang lenne, az énekhang amúgy is sokszor különbözik a beszédhangtól. És nem is igazán hallottam még beszélni a srácot, szóval így aztán pláne nem tűnik fel semmi. Leszámítva azt a félre ment hangot. De a szemem se rebben, semmi jelét nem adom annak, hogy észrevettem volna. Mindenki hibázik néha, és ez a kis botlás egyáltalán nem rontja az összképet. Mindenesetre kicsit sajnálom, hogy véget ér a dal.
- Köszönöm, ez nagyon szép volt! Jól gitározol és énekelsz – szólalok meg végül mosolyogva. A kezdeti idegessége a fiúnak a dal közben elszállt, kérdéses, hogy visszatér-e. – Hozok neked valamit inni, biztosan kiszáradt a torkod, jó? – teszem még hozzá, majd megvárom, hogy mit választ és rekordidő alatt térek vissza az üdítővel. Kicsit tartok attól, hogy lelép a srác. – Miért kaptam a dalt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Napokig tűnődött, hogy álom volt-e vagy valóság. A láz gyakorta játszik a naiv elmével, hogy csalfa illúziókba ringassa vágyott vagy féltett találkozókról, elsuttogott szavakról, érintésekről. Nehéz megkülönböztetni az igazságot a téveszmétől, mikor még álomképnek is túlságosan szürreális az emlék. De egy kérdésre se lázzal, se nélküle nem tudott feleletet adni; melyiknek örülne jobban? Csalódott lenne, ha kiderülne, hogy talán soha nem kap kielégítő válaszokat a feltett és fel nem tett kérdésekre egyaránt? Szüksége van-e egyáltalán rájuk, hogy magában nyugtázhassa a történteket vagy csupán önzőségéből adódóan szeretné kifaggatni Alfredet? Bármelyik opció is legyen a megoldás, az tény, hogy túl sok a kérdőjel húzódik a férfi őszinte szavai mögött. Mert ezt a tényt nem vonhatja kétségbe; vele őszinte volt.
Ahogy csitult a láz és tagjaiba visszatért az erő, úgy nyert bizonyosságot minden; megtalálta a borítékot asztalának fiókjában. Óvatosan vette kezébe és még óvatosabban nyitotta ki, hogy némán, aggodalomtól és kétségektől barázdált homlokkal olvassa el újra és újra a gyermekded vonalak által kreált mondatokat. Fogalma sincs, hogy csupán perceket vagy esetleg órákat ült e a lap fölé görnyedve, míg lelkének háborgó tengere szelíd, tiszta víztükörré simult. Tudja, hogy helyes, jó szándék vezérelte tetteit és ezzel hozzájárult ahhoz, hogy egy család boldogságban élhesse tovább a hétköznapok monotonitását. A szándék helyes volt és talán nemes is, de mégis... mégis ítéletet mondott egy ismeretlen fejére, egy olyan ember által, akiről nem tud semmit. Mert lehet, hogy nem az ő keze lett piszkos, de ő irányította a kezet a megfelelő személy ellen... Tudnia kell a válaszokat.

Tekintete ismét, még utoljára a tömör üzenetre vetül, majd az órájára siklik. Korán érkezett, még úgy is, hogy igen nagy kerülővel ért az épület elé. Ki kellett szellőztetnie a fejét, mielőtt leül Alfreddel szembe. A levelet összehajtva csúsztatja a zsebébe és néz még egyszer körbe, vizslató tekinteteket keresve. Talán paranoidnak tűnhet, de folyamatosan azt várja, hogy Alfred egyik embere felbukkanjon az egyik sarkon, kilépjen a vele szemközti robosztus ajtón és ismét kellemes fogadtatásban részesítse. Sóhajtva dörgöli meg  kisvártatva orrnyergét és engedi el a nyomasztó gondolatokat.
- Maradj velem, Odin - leheli maga elé a szavakat, majd azokból bátorságot merítve nyomja le a kilincset és határozott léptekkel terem beljebb. Kékjeit végigjáratja a helyiségen, majd megakadnak az ebédpartnerén. Egy pillanatnyi időt engedve magának indul el és foglal helyet vele szemben.
- Azt hallottam, hogy az Úr vacsoráját mindenképp érdemes itt kipróbálni. De gondolom nem emiatt választottad ezt a helyet - mondja kellemes, nyugodt hangon, ahogy tekintete Alfred arcára vetül.
- Köszönöm, hogy önerőből érkezhettem - teszi hozzá, egy kis mosollyal a szája szegletében. Kékjeivel nem ereszti a másikét. Ha már lehetőséget kapott, nem akar lemaradni egy mozzanatról sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Köszönöm - fogadom el motyogva-szerényen a dicséretet. Elvégre nem az volt a cél, hogy magamat fényezzem. Én csak az eszköz vagyok most.
A lányon túl nézve látom a többi vendég egy részét is. Néhány kivétellel eddig minket néztek. Ők most, hogy vége a műsornak, visszafordulnak társaságukhoz.
Juhász Laura ezután itallal kínál. Ez kizökkent, mert a fejemben minden forgatókönyv azzal folytatódott - amiben egyáltalán eljutottunk ugye a dal végéig -, hogy a lány egy kondérnyi kérdést zúdít rám.
- Öh, köszönöm - ismétlem az előzőt, és mivel még mindig rám vár, rájövök, hogy azt is nekem kéne megmondanom, mit szeretnék fogyasztani.
- Egy narancslevet kérek szépen.
Félreteszem magam mellé a padra a gitárt, és kezeimet a térdemen tartva várok, amíg visszatér a pulthoz. Azután kínosan kezdem érezni magam, és inkább visszaveszem ölembe a gitárt, és hangolgatok rajta... mintha bármi hangolnivaló lenne rajta. Inkább csak ellenőrzöm a húrokat. E A D G H E.
Nem sokáig kell ily módon mímelnem, hogy lenne bármi dolgom, a pincérlány rekordidő alatt visszaér. És megérkezik vele az első kérdés is, úgyhogy lefogom a húrokat, ne csengjenek tovább.
- Egy titkos hódolód küldte neked ezt a számot.
Hát, ez valószínűsíthető volt.
- A szövege különösen fontos - teszem még hozzá, mert bár úgy gondoltam, az elég beszédes végig, talán mégsem.
A pohárért nyúlok, és kortyolok belőle egyet. Próbálom megfejteni Laura arckifejezéseit és testbeszédét. Bár ez nem volt feladat, de nagyon izgalmas, mi sülhet ki egy ilyen szerenádból. Jól fog jönni a tapasztalat, amikor saját kontóra csinálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

bonyolódik ez a  hétfő délelőtt

Lehet, hogy csak eszköz, egy üzenet átadója, de én akkor is elmondom neki a véleményemet a produkciójáról. Ha nem pozitív véleménnyel lettem volna akkor csak szimplán megköszöntem volna, akkor persze nem kezdem el azt hangoztatni, hogy de jó volt. Ezt ő persze nem tudhatja, és láthatólag nem is számított arra, hogy ilyeneket mondok. Pedig én mondok olyanokat, amiket nem szokás.
Talán az itallal kínálás is egyike az ilyeneknek, mert ezzel is meglepem. Kedvesen mosolyogva megvárom, amíg eldönti mit is szeretne, aztán pár pillanat múlva már vissza is térek. Kolleganőm kíváncsi pillantásokkal bombáz, de nem kérdez semmit, valószínűleg amíg itt van a fiú nem is fog.
- Egy titkos … ? – hökkenek meg a válaszon. Egy kicsit össze is zavar vele, hiszen én nem azt kérdeztem, hogy kitől. Persze nem mintha ez konkrét válasz lett volna arra a kérdésre. Aztán szépen lassan leesik ám, hogy a miértre is válasz. Hódoló, tehát így fejezi ki, a … - A szövege? – komolyan átmegyek valami papagájba, ami csak a mondatok elejét képes elismételni. Összeráncolom a homlokomat, ahogy végiggondolom az elhangzottakat. Oké, tehát egy üzenet-szerűség, és a dal szövege a kulcs.
- Kriszti átvennéd egy kicsit? – szólítom meg gyorsan a mellettünk elsuhanó kolleganőt, látva hogy az egyik asztalnál fizetni készülnek a vendégek. Én vettem fel a rendelésüket, szóval így nekem kéne mennem, de most nem fogok. Most nem.
- Tehát … - térek vissza a témához miközben dúdolni kezdek és némán mondom a szöveget. Eleinte még egész nyugodtak a vonásaim, majd egyre inkább komorulnak el. Végül teljesen kifejezéstelenné válnak. A helyzet az, hogy mérges vagyok. Nagyon.
- Értem. Kell visszavinned valami választ? Vagy csak ennyi, hogy elénekled? – kissé megremeg a hangom, majd megrázom a fejemet. Mindegy, hogy kell-e vagy sem. Vagyis, hogy vár-e választ az a valaki vagy sem.
- Nézd, nagyon kedves attól az illetőtől meg minden, de … téved. Semmit sem tud rólam, semmit sem tud róla, semmit sem tud rólunk – sikerül egész udvariasan és főleg normálisan hangon válaszolnom. Pedig aztán tele vagyok olyan kérdésekkel, hogy mégis milyen jogon jön ő ezzel a feltételezéssel? Meg hogy mit képzel? Az alapján ítél, amit lát, ahogy viselkedünk nyilvánosan? Nem tud ő semmit sem. – Még hogy nem nekem való … pff … nincs nála nekem valóbb ember a világon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Valamiért úgy képzeltem, ebből már minden egyértelművé válik számára. De talán csak nekem olyan sokatmondó ez a dal, hogy amint meghallom csak egy sorát is, az egész történet kibonatkozik előttem.
Na, ezen a ponton már kapiskálnom kellett volna, mi lesz a probléma. Én viszont egészen addig nem fogtam fel, amíg csak váltakoztak az arcán az érzelmek. A haragos ábrázat végre nálam is felkattintotta a lámpát.
Megismerhettem, milyen érzés, amikor valaki más hibájából rajtam verik el a port. Pontosan olyan nyomorultul éreztem magam, mint annak az illetőnek kellett volna, aki ilyen tapintatlanul választ dalt valakinek, aki foglalt. Persze a szám miatt evidens volt, hogy Laurának van barátja, de egészen eddig úgy képzeltem, abban a kapcsolatban szenved és most egy mentőakció büszke részese lehetek. Hát, mint kiderült, a legkevésbé sem.
- Borzasztóan sajnálom - nézek rá esdekelve. Kezemmel kinyúlok, de végül csak az asztalra ejtem.
- Azt hittem, hogy... nem tudtam... hogy rosszkor és rossztól jön ez a dal - foglalom össze finoman.
Abszolút nem erre számítottam. Eléggé elszomorodom, hogy így sikerült az egész. Innentől már nincs szerepem a dologban, hála a moiráknak, de kötelességemnek érzem felkészíteni a lányt arra, ami jön. No meg ezt is meghagyta nekem a fickó - kinek neve a személyiségi jogai védelmének érdekében maradjon itt titok -, hogy adjam át.
- Ez csak az első ajándék volt. Még lesz kettő, de ezekről nem tudok semmit - szinte suttogom, és azt hiszem, leolvasható a fejemről, hogy nem szívesen frusztrálom még jobban ezzel őt.
Asztalon felejtett kezemet újra munkára fogom, de csak a gitárt teszem megint félre, a bal oldalamra vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Többször is megkérdezték tőlem, miért? Valamikor csak utalgatásokat kaptam el, hogy nem értik mire jó ez, mi értelme van, miért teszem? A kérdésekre nem kaptak választ, nem is érdemlik azokat. Egy idő után megelégedtek azzal, ahogy némaságba burkolózva jéghideg tekintetemet emeltem rájuk. Azonnal elhallgattak és visszatérhettem agyam rejtett zugaiba a válaszokért kutatva. Mert én sem tudtam őket. Ujjaimmal kopogtattam az asztalon, gyűrűimet szuggeráltam minduntalan, hátha kipattan a szikra, ami elégedetté tesz, és megérthetem saját döntésemet. Miért hívtam el? Miért mondott igent? Miért vállaltam fel, hogy válaszolok a kérdéseire? Tele van kockázattal az egész, mégis úgy döntöttem, hogy eleget teszek a kérésének, annak ellenére, hogy hónapokkal ezelőtt beszéltük meg. Hónapokkal ezelőtt történt, de napról napra jutott eszembe akaratlan az ígéret, amit tettem neki.
Az üzenet rövid volt és tömör. A hely neve és egy időpont. Lóránték helyezkedtek el úgy az étteremben és annak környékén, hogy Sébastien véletlen se vehesse őket észre, mert megígértem neki. Csak ő és én, azonban sajnos ekkora rizikót már nem vállalhatok, így is sokkalta túlléptem ezzel a saját magamnak is megszabottat. Még akkor is, ha ez most nem rólam szól. Veszélyes lehet, ha velem látja bárki. Tisztában vagyok azzal, hogy a rám eső felét a kikötéseknek megszegem, de nekem nem érdekem, hogy Sébastiennek bármi baja is essen miattam. Lehunyom kékjeimet, ahogy elszakítom őket az óra mutatójáról. Vajon eljön? Botor hiba lenne azt hinni, hogy ígérete ellenére nem jelenik meg, mégsem tudnám érte hibáztatni. Szemtelen mosoly kerül fel ajkaimra, ahogy meghallom.
- Szeretem az ironikus dolgokat, és ennél mi lehetne jobban az? - tárom szét karjaimat töretlen mosollyal. - Köszönöm, hogy eljöttél - mély hangom simogatóan tölti meg a körülöttünk lévő levegőt, miközben Sébastien foglal helyet velem szemben. Ahogy ő, úgy én sem mozdítom el tekintetem róla.
- Bevallom, kezdtem eljátszadozni a gondolattal, hogy nem jelensz meg - kezdek bele szelíd mosollyal ajkaimon. Felkönyökölök az asztalra, összekulcsolt ujjaimra támasztom államat. - De végül győzött a kíváncsiságod. Érthető - bólintok egy aprót, meg nem szakított mosollyal ajkaimon. Megilletődve tapasztalom, hogy valójában még piszkos kékjeim is mosolyognak. Őszinte lenne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Haladás, hogy már a szemöldökömet fixírozza és így mosolyog rám. Tudom, hogy ez már egy egészen mély bizalmi kapcsolatot jelent nála, és igazán büszke vagyok magama és rá, amiért ezt együtt sikerült elérnünk. Örülök, hogy van valaki akire számíthat mindenben és még jobban örülök, hogy ez a valaki én lehetek. - a varázsvilágból? - kérdezek vissza elgondolkodva. Számomra valahogy annyira magától értetődő, hogy később is zenével szeretne foglalkozni, hogy eddig fel sem merült bennem, hogy ő esetleg nem így látja. Számbavéve a milliónyi lehetőséget elsőre nem is tűnik olyan nehéznek ez a kérdés, de aztán rá kell jönnöm, hogy Polli sajátosságai miatt rengeteg minden kiesik. - Nem is kell feltétlenül számokkal foglalkoznod. De mivel nem tudom, mit szeretnél - és hidd el, az a legfontosabb, amit szeretnél - ezért sajnos nem tudok tanácsot adni - sóhajtok fel kicsit elkeseredetten. Mert végülis nem tudok válaszolni. Talán ha adna valamilyen támpontot, hogy mivel szeretne foglalkozni... Bár nem kell még ezzel stresszelnie magát. Ahogy én, úgy ő is teljesen ráér még a jövőjén agyalni. Közben szerencsére tovább csacsog, nem akarok leragadni ennél a témánál. Egyikünknek sem lenne jó.
- Nekem a gyakorlat mindig jobban megy, mint az elmélet... De értem, hogy mire gondolsz - bólogatok mosolyogva. Bár nem mondom, hogy nem készültem felgyújtani a termet, de végülis mindenki és minden megúszta egyben. Sokkal jobban élveztem, mint a faggatós vizsgákat, ahol mindenféle kérdésekre kellett válaszolni meg teszteket kitölteni. Még az emléküktől is a hideg ráz.
- Jajj tényleg! Az tök finom. De szerintem nem erről nevezték el. - Én legalábbis elég kevés esélyt látok rá, hogy ők is így gondolkodtak volna. Annyi féle boleró van, a tánc meg a ruhadarab hogy a zenemű már igazán csak mellékszál ezek mellett. - Te ittál már olyat? - Hülye kérdés, ha tudja hogy kell elkészíteni gondolom, hogy a válasz igen lesz. De az is lehet, hogy ő nem kóstolta meg, csak Pannának csináltak a szülei vagy ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Egyedül nem volt olyan egyszerű egy éttermet megnyitni, vagy egyáltalán rendbe hozni, nem beszélve arról, hogy egy ideig zárva volt a hely, a régi alkalmazottak pedig felmondtak. Nem igazán tudtam kire támaszkodni, alkalomadtán megfizettem egy-egy szakembert, de a munka jó részét egyedül kellett megoldanom. A hely persze már szinte majdnem tökéletes volt, mégis akadt még bőven teendő. Odabent el kellett rendezni az asztalokat, a székeket, alaposan fel is kellett takarítani, lehúzni az új ablakokról a fóliát, felszerelni a dekorációt. Ehhez jól jött volna egy-két ügyes kéz, de mivel még nem régóta éltem Bogolyfalván, így ismerős sem volt túl sok, akire támaszkodhattam volna. Asztridot nem akartam leterhelni, neki meg volt a maga baja most, hogy elveszítette az édesapját. A húgomra megint nem számíthattam, vele nagyon sok gond volt. Mácsai meg...nos, nem hinném, hogy épp ő lett volna az, aki a szabadidejét velem töltötte volna. Emiatt is döntöttem úgy, hogy elkezdek alkalmazottak után kutatni. A helyi újsághoz egyelőre nem sikerült elmennem, az üzlet ajtajára, oldalára, s még néhány üres felületen elhelyeztem egy álláshirdetésről szóló szórólapot, remélve azt, hogy előbb vagy utóbb valaki csak betér hozzám. Addig is, mivel munka mindig akadt bőven, most épp odakint tevékenykedtem.
Egy létrát húztam a bejárathoz, majd felmászva arra, megpróbáltam egy halászhálót elhelyezni dekorációként a faburkolaton úgy, hogy az kívülről tényleg úgy tűnjön, mintha egy bárka lenne. Ez a munka viszont nem volt olyan egyszerű, meg is izzasztott a nagy nyújtózkodás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

állásinterjú

---

Nem is olyan rég volt az, hogy megújult ez a hely és bár nem voltam törzsvendég, de az egyik elég kínos „randim” itt történt, még tavaly, amikor is a srác annyira izgult, hogy nemhogy a nevem sem tudta, de beszélni sem. Aztán kibökte végül, hogy az exét szereti, és úgy voltam vele, ne kínozzuk egymást, végül egy jót ettünk, majd azóta is simán beszélünk, sőt mi több, én adtam tippet neki, mit vegyen a barátnője szülinapjára. Néha nem minden válik rosszá, ami úgy kezdődik. A lelkem se sérült, eleve nem is vettem túl komolyan, és tessék, lett egy egész jó barátom. Csak így tovább!
Most azonban nem randi miatt jöttem el idáig. Igazából, nem is elsőre jöttem. A nap elején láttam, hogy munkaerőt keresnek, nekem pedig, mivel nem lóghatok örökké anyámék tárcáján, jobb lenne, ha elkezdenék kicsit önállóbban létezni. Legalább annyival, hogy ne kelljen extrát kérnem, ha mégis valamire szükség van, de Zsófival elköltöttük előtte valami szépre. Így kerek. Így visszasiettem a kastélyba, hogy mint ahogy azt már tanultam, egy fehér ingbe, fekete nadrágba bújtassam magam, felülre a kabát alá egy egyszerű kardigán kerül és hajamat feltűzve induljak vissza, mintha nagyon komoly álláskereső nő lennék. Ezt is kell gyakorolni, plusz, mivel hallottam, hogy valami hívő ember vette át a helyet, nem hiszem, hogy kivágott felsőben illik ilyet meglépni. Szóval, előre mentem a dolognak kicsit, legalább ezzel és higgadtan állok meg a Bárka előtt. A neve fura, de az előbb említett ténnyel kezelve nem annyira, szóval elengedem. Nagy levegő és belépek.
- Hű – nem bírom ki, hogy ne nézzek nagyot. Ez nagyon megváltozott, ha tengeribeteg lennék, a hangok miatt talán már fordulnék is ki. Lassan engedem el a kilincset, majd beljebb sétálva veszem le kabátom és akasztom karomra. Akkor most kellene megkeresni a tulajt, de csak egy férfit látok, akire ráillik, hogy itt dolgozhat. Fogalmam sincs, hogy néz ki a vezető, de ha ilyen férfiak dolgoznak ott, mint ő, már remélem alá is írhatom a szerződésem. Kellemes mosollyal lépkedem felé.
- Elnézést kérek. Nemes urat keresném, az állásügyben. Segítene? – mert én idősebbre tippelek, már csak a hit miatt is, nem tudom. De na, van szemem. És most jót lát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- De mi az, hogy el kell menniük? Éppen most? Még nincs befejezve a pult mögötti polcrész, azt még meg kellene csinálni. Ne már, kérem, maradjanak még, kifizetem - hiába kérleltem ezeket a munkás embereket, valami nagyon fontos munka került nekik előtérbe, mert egyszer csak felálltak, hogy nekik már pedig most menniük kell, és majd jövőhéten visszajönnek, s befejezik, amit elkezdtek. Nekem viszont nem volt egy plusz hetem, a raktár már fel volt töltve alapanyagokkal, a helyet pedig a napokban meg akartam nyitni, így mindenképp be kellett fejezni a munkálatokat. Ám hiába, ezek az emberek csak úgy leléptek.
- Istenem, mit tegyek? Álljak neki én, igaz? - felpillantva, halkan kértem a tanácsát, szerettem hozzá beszélni, mert úgy éreztem, hogy bárhol is vagyok, mindenütt meghallgat. Végül úgy döntöttem, hogy magam próbálom meg befejezni a polcot a meglévő alapanyagok segítségével. Szerencsére volt fűrész, kalapács és szeg is, így tényleg csak egy kis ügyesség kellett hozzá, meg némi mérnöki precizitás. Az sajnos nem voltam, de apám ács volt, s gyerekkoromban láttam, hogyan készít dolgokat. Ezt a tudást hívtam elő, s neki álltam a polcok felszerelésének.
A munkában ki is melegedtem, így az ingemet ledobva, atlétában folytattam tovább a melót, s kicsit meg is izzadtam, mire végeztem a legfelső polc felszerelésével is . Már tényleg csak az italok hiányoztak onnan, hogy igazán mutatós legyen a dolog.
A homlokomon törölve egyet, meg is indultam, hogy behozzam az első rekesz italt, amikor nyílt az ajtó, s megláttam rajta betévedni egy fiatal kisasszonyt. Észre véve őt, azonnal felé vettem az irányt, s kedves mosollyal köszöntöttem.
- Áh, az állásügy, nagyon jó! Már nagy szükség lenne itt segítségre - olyan lelkes lettem, hogy megérkezett az első jelentkező, hogy azonnal mosoly futott az arcomra, s el is felejtettem bemutatkozni a fiatal lánynak. Csak ezt követően jöttem rá, hogy valami mégis csak kimaradt.
- Oh, tényleg, elfelejtettem. Nemes Balázs vagyok, a hely tulajdonosa - kezemet beletörölgettem gyorsan a nadrágomba, hogy ne legyen poros, s ezt követően nyújtottam kézfogásra a lánynak.
- Kérem, fáradj beljebb és tegeződjünk szerintem - mivel nem volt nálam idősebb, úgy éreztem, könnyebb a fiatalokkal úgy beszélni, ha megvan a bizalom, s mivel magam sem ragaszkodtam a magázódáshoz, így inkább a tegeződést választottam.
- Ülj csak le, megkínálhatlak egy kávéval vagy egy pohár vízzel? Addig is, elmondhatnád, hogy melyik állás érdekelne, mert szükség lenne egy szakácsra,  egy pultosra, pincérre is, és takarító személyzetre - közben ha kért, hoztam neki inni, ha nem, akkor magam is helyet foglaltam vele szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

bonyolódik ez a hétfő délelőtt

Ha odafigyelek a dal szövegére, akkor már tökre egyértelmű, hogy miről is szól ez az egész. De nem figyeltem. Legalábbis nem annyira. Vagyis inkább nem raktam össze, hogy ezt a dalt nekem küldték. Szándékosan ezt a dalt.
Dühös vagyok ugyan, de ezt egész jól magamban tartom. Nem csattanok fel, nem dühöngök és főleg nem zúdítok rá mindent a küldöncre. Persze ettől még világos számára, hogy nem éppen örülök ennek az egésznek, de őrá egy fél másodpercig sem haragszom.
- Miért? – hökkenek meg a bocsánatkérés hallatán. – Te nem tettél semmi rosszat. Felkértek, hogy énekelj el egy dalt, azt megtetted, méghozzá tök jó. Nem te választottad meg ilyenek.
Kedvesen mosolygok Hunorra, jelezve, hogy tényleg nincsen semmi baj. Őrá nem haragszom. A névtelen akárkire valamennyire igen. De őrá sem igazán.
- Gondolom többen így vélekednek, csak mert mi nem … mi nem … szóval mi nem borulunk egymás nyakába, nem lógunk folyton együtt. És lehet, hogy emiatt érezte úgy az illető, hogy … de … nem tudja, nem ismer minket – próbálom meg elmagyarázni a dolgot. Dehogy kell engem megmenteni, jesszusom. Köszönöm szépen tökéletesen boldog vagyok Thomasszal.
-Azt, hogy kitől jött a dal nem tudom, ötletem sincs, de nem foglak kérdezgetni erről. Úgysem mondhatod el, és nem is igazán számít – nyugtatom meg a srácot, talán tart attól, hogy majd nekiállok faggatózni vagy ilyenek. – Még kettő? Uhh. Hát … remélem azokkal is téged küld majd – elsőre kissé elborzadok attól, hogy még ki tudja miket kell „elszenvednem”, aztán elvigyorodok a gondolatra, hogy talán Hunor jön akkor is. Az klassz lenne, főleg, hogy ő már tudja mi a helyzet, és nem kell még egyszer izé kétszer végigmennem ezen a kínos szituáción. – Még ha nem is énekelgetős, gitározós ajándék is lesz.
Tekintetem a kezeire téved, arra, hogy rendszeresen hozzáér a hangszeréhez, pakolgatja ide-oda. Vagy nagyon szereti a hangszert, vagy nagyon zavarban van. Vagy mindkettő.
- Mióta játszol? Hogy szerezted az első gitárod? – érdeklődöm kedvesen, remélhetőleg olyan irányba terelve a beszélgetést, ami feldobja, amitől jobban érzi majd magát, na meg amiről szívesen mesél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Juhász Laura egy őrülten kedves lány - fogalmazódik bennem a gondolat. Eddig is gyanús volt, de amikor engem kezd vigasztalni, pedig én hoztam őt ilyen kellemetlen helyzetbe, akkor megszilárdul ez a sejtés.
- Hát jó, de felelősnek érzem magam. Le is beszélhettem volna róla, ha tudom, hogy ez a helyzet.
Mindketten tudjuk, hogy egy szerelmes pasast egy bérénekes erkölcsi intelmei nem hatották volna meg.
- De legalább az már biztos, hogy legközelebb jobban odafigyelek, hogy mit vállalok el.
Még akkor is, ha egy galleon ütné a markam érte.
Egy kicsit zavarba jövök, amikor arról beszél, hogy milyen visszafogottak a párjával. Mintha a diszkrét intimitásról még beszélni is kínos lenne. No meg... még sosem volt senkim, mit tudhatok erről?
Már belekezdenék, hogy sajnálattal közöljem, nem fedhetem fel a srác kilétét, mikor arról beszél, ötlete sincs, ki az. Szerencsére azzal folytatja, hogy nem fog róla faggatni, így becsukom a számat.
A beszélgetésünk valahogy könnyedbe vált át észrevétlenül, Laura sokkal vidámabbnak tűnik. Egy alkalommal szélesen elmosolyodik, engem viszont éppen meghökkentenek szavai.
- Engem? Miért reméled, hogy engem küld? - pislogok sűrűn. Ahhoz képest, ami benne játszódhatott, jóval kedvesebben fejezte ki nemtetszését a dalválasztás és az egész szerenád-dologgal szemben. Azért olyan botor nem vagyok, hogy még kétszer beleálljak a húrt feszegető bábu szerepébe.
Bár mivel mi már úgyis tudjuk, hányadán állunk, legalább több kényelmetlen meglepetés nem érné. Ellennénk, játszanék neki valamit...
Megszülető ötletemet egy kérdés szakítja félbe.
- Nem is tudom, mióta gitározom. Talán három éve. Honnan tudtad, hogy nem ez az első? - nézek rá furcsán.
Talán legilimentor? Az megmagyarázná, miért ilyen elnéző velem: látja, hogy nem rossz szándékkal jöttem. Akárhogy is, azért válaszolok, nincs abban semmi.
- A kisebbik bátyámtól örököltem az első gitárt, ő mutatta meg először, hogyan kell játszani. Ez a második, simítom meg szeretettel a fekete testet magam mellett. A nagynénémtől kaptam karácsonyra, mert látta a család, hogy én nem fogom egyhamar abbahagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Azt erősen kétlem, de próbálkozz csak - még a hangom is komor, és kapásból fel tudnék dolgokat hozni, amiért én elítélem ezt, de nem teszem. Nem akarom megsérteni ezzel Balázst, és még most is tiszteletben tartom, hogy ő ezt az életet választotta, ahogy akkor is azt tettem, mikor bejelentette. Még annak ellenére is, hogy nem volt könnyű.
- Hogy lassan felnőtt lesz. Ennyi. Mindenkinek van egy olyan időszaka, amikor nem kér a családból, mert szeretné egyedül megismerni azt, ami körülveszi. És ez rendben is van. Nekem kicsit előbb jött, mint Lédának, és ráment a kapcsolatom apámmal, de sose tudnám azt mondani, bármelyik döntésemet megbántam volna - én ezt így gondolom, miután rendeződtek köztünk a viszonyok. Úgy gondolom, az összes hiba amit vétettem, kellett ahhoz, hogy most itt tartsak. Semmit nem csinálnék másképp, annak ellenére se, hogy sokszor nem bírtam a tükörbe nézni.
Hogy most a szavai nyugtattak meg, vagy a vállamra került keze, arról fogalmam sincs. Nyugodtabb lettem, az tény, de ugyanolyan merev tekintettel meredek magam elé, miközben magamban próbálok megoldást keresni.
- Vagy csak téged kerültek el... ne csinálj úgy, mintha évszázadnyi szakadék állna kettőnk között - dühít ez is. Nem tudom, hogy azért céloz ilyesmire, mert tart attól, hogy újra olyasmit mondok neki, amit nem kellene, vagy szimplán magával akarja elhitetni, hogy még mindig az a kislány vagyok, aki akkor szerelmet vallott neki. Nem tenném ezt másodszor is. Van büszkeségem.
- Erre egyáltalán nem gondoltam. Hidd el, ha csak felvetődött volna a dolog, arról tudtam volna. Inkább olyasmire, hogy megint összezörrent apjával, ő nagyon vaskalapos, és vicces, hogy pap létedre, te befogadóbb vagy - gyanítom az öreg még most se nézi jó szemmel, hogy ilyen szoros a kapocs köztünk Lédával, de ez ilyen, neki vajmi kevés beleszólása van, ezt értésére is adtam. Szerintem azóta se jártam náluk. Nem mintha hiányozna.
- Te most komolyan azt kéred, kémkedjek a legjobb barátnőm után, és játszak spiclit? - hitetlenül nevetem el magam, várva arra, mikor nevet ő is, tudatva velem, hogy csak viccnek szánta az egészet, de a szemei még mindig komolyan fürkésznek, így az én nevetésem is alábbhagy. S bár kellemes az érintése, lefejtem a vállamról a kezét lassan, majd felállok.
- Oké, de héj - sétálok az ajtó felé, azonban egyszer csak visszafordulok, hogy újra a szemébe tudjak nézni.
- Már nem vagyok az a kislány, aki beállva szerelmet vallott neked... ne kezelj úgy - ez abból is látszik, hogy képes vagyok a fejéhez vágni a sérelmem. Nem csak leszegett fejjel elkönyvelem, a szemébe sose leszek más.
- Nyugodalmas jó éjszakát, Atyám - ennek ellenére nem tudom kihagyni, gúnyosan bököm a jó kívánságom végére, még utoljára végignézve mielőtt elhagynám a szobát. Az ajtó pedig szinte azonnal csukódik mögöttem, s a furcsa csend után, egyből a fülembe szöknek a kocsma jellegzetes zajai. Mennyire utálom én ezt a helyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

a bál után

Nem mondom, hogy ura vagyok a helyzetnek, a gondolataim szerteszét, és zavart is vagyok. Egyedül abban vagyok biztos, nincs az a pasi, amiért cserben hagynám az egyik legfontosabb személyt az életemben, aki éppen...
- Repülöööök Ráheeeeel - felnyögök, nem olyan hosszú az út alapjáraton, de egy instabil, részeg Lédával - és őszintén ajánlom neki, hogy csak alkohol legyen benne - az út hossza megsokszorozódik.
- Léda... az egy fa... - rántom el, a fejem fogva. Ilyenkor eszembe jut, hogy ha én is ilyen voltam, mennyire jó fejek a többiek, hogy mindezt átélték a kedvemért, bár kevéske emlékeim szerint, én jobbára csak sírtam. Nehéz őt a járdán tartani, vagy épp meggátolni, hogy elüsse a mellettünk elhaladó hintó. Olyan furcsa érzésem lesz, amikor meglátom. Lehet, nem volt igaz, hogy nem akarom tudni, ki ő? Lehet igazából tudni akartam, és hagytam kicsúszni a kezeim közül az alkalmat? Nem, jobb ez így. Tuti nem lenne túl boldog, ha rájönne, akivel az estét töltötte, egy huszas mestertanonc...biztos, hogy idősebb volt nálam. Te jó ég, csak ne az egyik prof legyen... komolyan. Bár, a ruhám azért elrejtette a tetoválásom, esélytelen, hogy valaha is rájöjjenek, ki volt az...
- Ugye? - észre se veszem, hogy a kérdés hangosan is kicsúszik az ajkaim közül, majd elvigyorodok, mikor Léda megnyugtat úgy, hogy fogalma sincs, miről van szó.
- Az a srác egyébként... büdös volt a szája - grimaszol, mire én csak elnevetem magam, megnyugodva, hogy a csárda fényei feltűnnek, és hamar a körvonalak is.
- Úristen, Ráhel ne kérlek, csak ide hozzá ne - felvonom a szemöldököm, tudja, hogy nincs abban a helyzetben, hogy ő most bármit is kérjen. A kezére is erősebben fogok, mert képes, és megszökik, de folytatom az utam, nem törődve az ellenkezésével.
Felcibálom a lépcsőn, és ha jól sejtem, mire az ajtóhoz érek, az már nyitva lesz, mert Léda üvöltése konkrétan az egész emeletet felveri.
- Meglepetéééés - veszem elő az angyali mosolyom, aztán kivételesen invitálás nélkül lépek be az atya szobájába, és fektetem le Lédát egyből az ágyára. A lány már a küszöbön földnek vágta a táskáját, nem mintha meghatott volna.
- Nem akarok itt lennnniiiiii - nyöszörög, de én állom ezt.
- Az senkit nem érdekel... kivennéd a táskájából a ruhát? Mindig van nála váltó - ezt már a bátyának címezem, aztán a kezemre nézek, mert valami nagyon zavaró tényező lett. Leszedem a csuklómról a nyamvadt maszkot, és az ágy szélére dobom.
- Meg kellene víz is... jó nagy kancsó - egyelőre csak Lédával foglalkozom, amellett, hogy rohadt dühös vagyok rá, aggódom is, mert így látva a szemét, már biztos vagyok benne, nem csak pia uralkodik a lány agya felett.
- Káromkodhatok anélkül, hogy vezekelnem kelljen egy hétig? - a kérdést végre Balázsnak címzem, és  rá is nézek most már.
- Igen, ő a kis húgod - nem, nem hülyülök, arcomon egyetlen apró jele sincs annak, hogy ezt poénnak szánnám. Egyszerűen elvárom, és jogosan, hogy segítsen, mert én az a fél voltam, aki most Léda, fogalmam sincs, mit kell csinálni. Már azon túl, amit már mondtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem szoktam izgulni a dolgokon, most mégis kicsit összeszorult a gyomrom ahogy a falu felé sétáltam. Nagyon kellett az a meló, és mivel a szüleim tudtak a dologról, nem bukhattam el. Életem végéig hallgatnám a dolgot. Ahogy Lídiától is, hogy még munkát keresni se vagyok képes. Aztán lassan talán egy lakás is jól jönne a faluban, hiszen már nem vagyok kényszeres hazajárni a szünetekre, nem kell egy levegőt szívnom az otthoniakkal, csak ha kedvem van hozzá. Aztán ahhoz is kell a pénz. Már csak, hogy önellátó lehessek.
Még a sarkaim kopogásától is ideges lettem, pedig az általában megnyugtat és magabiztosságot ad. Nem is tudom, mi lett azzal a hatalmas energiámmal és önbizalmammal. Nagy izgalmamban talán kicsit sok sminket pakoltam az arcomra, a pálcámat pedig majdnem a kastélyban hagytam.
Nagyot nyeltem, ahogy beértem a vendéglátó negyedbe. Csak egészen kicsin múlt, hogy nem tapostam el egy macskát, aki átrohant előttem. Inkább félre húzódtam, és kifújtam kicsit magam. A táskámból elővettem a kistükröm, és ellenőriztem az arcom. Azt rendbe szedve picit nyugodtabban indultam tovább.
Amint beléptem, nyugtáztam, hogy megtaláltam a helyet, hiszen nem csak a külső, a belső is visszaadja a Noé Bárkája nevet. Kihúztam magam, és minden önbizalmam összeszedve a tulaj keresésére indultam. Eddig csak bagollyal kommunikáltunk, nem tudtam, hogyan néz ki. Iroda után nézve indultam el. Közben alaposan megvizsgáltam az éttermet. Rendesen átalakította az új tulaj, és annak ellenére, hogy sokkal egyszerűbbnek képzeltem a helyet, izgalmas látványvilágot kaptam.
Körbejárva csak a mosdót találtam, irodát nem, így megálltam a bejárat mellett, hátha felbukkan valaki, aki majd segítségemre lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Balázs
[zárt] || kinézet

Szorosabbra húzom magamon a kabátomat még úgy is, hogy már csak pár percnyire vagyok az étteremtől és hamarosan már a remélhetőleg melegben élvezhetem az elkövetkezendő egy órámat. Este nyolc múlt kicsivel egy csodás és hideg péntek este, így elméletben az étterem már nincs nyitva, de valószínűleg ha az összes alkalmazott nincs is már itt, páran még igen. Bízom benne, hogy egyelőre teljesen nem zártak be és legalább az az ember ott tartózkodik, akihez én ma jöttem. Nem jelentettem be a jövetelem, még csak utalni sem utaltam rá régebbről, így egy hatalmas meglepetés vagyok ma. Remélhetőleg nem rossz meglepetés.
Az ajtó előtt megtorpanok egy kicsit, mert általában előbb zárnak, minthogy végezzenek az összes benti munkával, de azért megpróbálkozom. A kilincs könnyedén nyomódik le a kezem alatt, amit egyszerre rosszallok és meg is könnyebbülök, mert akkor nem feleslegesen gyalogoltam le a faluba, és belépek. Kellemes meleg fogad, az ajtót halkan csukom be magam mögött, majd rögtön körbe is pillantok, emberek után kutatva. Hirtelen senkit nem látok, a falon lógó növények azonban azonnal szemet szúrnak. Végigsimítok a lelógó leveleken, ezzel együtt az elememmel egy kis életet is lehelek beléjük. Elégedetten nézem, ahogy a növények némileg felébrednek és a szememben sokkal élettelinek tűnnek. Csodálom még őket pár pillanatig, aztán tovább lépdelek az étteremben, sálamat közben kibontom a nyakamból.
- Hahó? – szólok bele a csendbe, és az asztalok között szlalomozva közelebb bátorkodom a pulthoz. Egyelőre sehol senki, de már így is konkrétan betörtem ide, hiába volt nyitva az ajtó, úgyhogy hátra már igazán nem akarok menni, hátha valaki reflexből rám hívja az aurorokat. A pultot ott hagyva elindulok a boxok felé, közben kieresztem a mágiám, az étteremben emberek után kutatok és sikerrel is járok. Van még itt valaki. Több hangot nem adok ki, csak hátat fordítok a pultnak és a falakon függő történeteket kezdem el tanulmányozni, míg várom, hogy észrevegyék a jelenlétem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

bonyolódik ez a  hétfő délelőtt

- Nem hiszem, hogy hallgatott volna rád. Gondolom keresett volna valakit, aki nem kérdez vagy mond semmit, csak elvállalja és kész – vonok vállat. Persze felesleges volt ezt elmondanom, hiszen Hunor is tudja mindezt, de legalább így tudja, hogy én egyáltalán nem tartom őt se hibásnak, se felelősnek az egészért.
- Mert téged már ismerlek, mert te már tudod mi a szitu és nem kéne magyarázkodnom semmit se. Plusz jól játszol és jó a hangod is – felelem teljesen komolyan, őszintén. Kizárt dolog, hogy haragudjak rá ha legközelebb is ő jön. Valószínűbb, hogy mosolyogva mondanám neki, hogy na halljuk, essünk túl a dolgon, hogy mielőbb megkaphassa a fizetségét. Erről eszembe is jut valami.
- Mennyit lehet így keresni amúgy? – billentem féloldalra a fejemet kíváncsian. Nem áll ugyan szándékomban a szintetizátorommal mászkálni bárhova is, nem játszom másoknak és nem is éneklek másoknak. Tisztelet a kivételnek. Abból pedig nincs sok.
- Nem tudtam, csak tippeltem – viszont ezek szerint beletrafáltam. – A játékodból arra saccoltam, hogy évek óta játszol, talán kicsi korod óta. Márpedig akkor kizárt, hogy ez legyen az első.
Remélem nem veszi zokon az elméletem, még akkor sem ha igaznak bizonyult. Talán nem, legalábbis mesélni kezdi a sztorit. Értőn mosolyodom el, amikor kedveskedve ér a hangszerhez, ez nem csupán futó hóbort.
- Tök jó! Nem is jártál sehova se tanulni? Tesód megmutatta, aztán egyedül fejlesztgetted magad? Én amúgy zongorázom, kiskorom óta – árulom el neki ezt a kis apróságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bár tudtommal a másik két romantikus próbálkozása a srácnak nem éneklős lesz, azért eljátszunk a gondolattal, mi lenne, ha továbbra is én lennék a postabagoly.
- Egy galleont - felelem kelletlenül az árat, amiért ezt a dalt eljátszottam neki. - De ez elég sok amúgy. Szerintem pár sarlónál többet nem lehet elkérni érte.
Felébred bennem a gyanú, miért kellett ennyire ez a szerenád a fickónak, hogy sokszorosát adja a piaci értékének. Tudta, hogy vaj van a füle mögött!
Vagy csak nem tudta, mennyiért mennek a dalok.
- Jártam tanulni a szüleim egyik ismerőséhez, aki zenetanár, de... fél év után abba kellett hagynom.
Nem akarok belemenni, miért.
- Lassan kezdődnek a délutáni óráim, mennem kell - jut eszembe. Felhajtom narancslevem maradékát.
- De egyszer még játszom egy dalt, csak a te kedvedért. Amit csak szeretnél - ajánlom fel neki. - Vagy játszhatunk együtt!
- Amúgy: Demeter Hunor vagyok, másodikos levitás - teszem hozzá, mert én már tudom az ő nevét, sőt a fellelhetőségét is, neki is szüksége lesz az enyémre, ha még akarunk zenélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Melyik vagyok én? A vad vagy a vadász?
A kérdés akaratlan szövi hálóját gondolatai köré, ahogy kékjeit szinte elnyeli Alfred őszinte tekintete, amiben folyamatosan jelen van valami megmagyarázhatatlan sötétség, ami észrevétlenül mereszti égnek a karján a pihéket. Beleveszik a pillanatba, ahogy a kérdés körbe jár válaszok után kutatva. Évekig tetszelgett az üldöző szerepében, élvezettel falta az ezzel járó kiváltságokat és szégyelli bevallani, de bizony a fejébe is szállt az ezzel járó hatalom. Egyre többet és többet akart, mígnem élete folyamán egyetlen egyszer vált ő az áldozattá és mire feltűnt neki, már rég túl késő volt visszaállítani a szerepeket. Mégis szüksége volt rá, minden fájdalom ellenére, hogy rálelhessen valódi önmagára és a helyes utat taposhassa a tucatnyi sötét, ingoványos ösvény helyett. Ha visszamehetne az időben sem változtatna semmin. De mégis melyik szerepbe csöppent, mikor helyet foglalt Alfreddel szemben? Ki ő, a vad vagy a vadász?
Az elmúlt években egyiket se követelte magának. Mindig van lehetőség a változtatásra, csak fel kell fedezni a lehetőségeket. Sebi volt ezidáig a kerítés, ami tiszteletet kiváltva, óvón magasodott a vad előtt, oltalmába fogadva azt, míg a vadászé lehetett a csöpp területen kívül az egész világ. Jót akart cselekedni mindannyiszor, mikor a munkájának szentelte életének hosszú óráit, hogy ezáltal is vezekelhessen a múlt hibáiért. Ki ő most? A vad, a vadász vagy a kerítés?
- Mert csakis önmagadban hiszel, nemde? - kérdi kissé játékos visszhanggal a hangjában. Sokkal fesztelenebb, mint a korábbi alkalmakkor. Talán a nyilvános hely teszi, talán az, hogy most épp nem nehezedik rá egy ember sorsa sem, míg Alfreddel társalog. Most csak a kérdések és az azokra érkező válaszok számítanak. Semmi más.
Aprót biccent csupán, ahogy kissé előredől. Könyöke az asztal szélén pihen, kézfejét a semmibe lógatja. Szemöldöke enyhén megemelkedik a feltételezésre, arcáról eltűnik egy törékeny pillanatra a mosoly. Most került volna a vadász hálójába?
- Nem szoktam megszegni az ígéreteimet, Alfred. Még úgy sem, ha nem is emlékszem, hogy valóban elhangzott-e - arcvonása enyhül, ahogy a mondat végére ér, szája szegletében apró mosoly bujkál.
- Apropó... - hangja határozottan szeli át a közöttük húzódó centimétereket, hogy kellő izgalmat csempésszen a várakozással telő, feszült másodpercekbe. Kékjeit elszakítja Alfredről, ahogy a vizeskancsóért nyúl és megtölti poharát, hogy végül kettőt kortyoljon belőle. Nem kapkod, minden mozdulata tökéletes nyugalmat áraszt magából. -...véleményem szerint a neveknek jelentésük van, az egyén számára másképp, mint a köztudat számára. Nálam a Lafayette képviseli a múltat, a Sébastien a tiszta lapot. Melyik vagy Te éppen Alfred Nathan Declaire? - Ahogy tompán koppan az asztalon az üvegpohár, úgy talál rá tekintete ismét a férfiére, fogjuk ejtve a piszkos kékeket. Az elmúlt évtizedben sosem szeretett volna vadász lenni. Soha, eddig a pillanatig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Lassan fújom ki a levegőt, miközben az ágyon ülök. A nadrágom rajtam, cipőt is húztam már, és elfáradtam. Mintha valami nem stimmelne, érzem, hogy a heg alatt sokszor fáj valami. Mintha bennem felejtettek volna valamit. Talán a démon, aki aznap éjjel kitörni készült, most ott próbálkozna meg kitörni. Gyakran érzem, hogy viszket, hogy nyom, kipirosodik, éget, olykor fel-felszakad, vérzik. Most is, ahogy az ágyon ülök, érzem, hogy a széles és nagy kórházi ragtapasz alatt húzódik a bőröm. Nem akarok kockáztatni. Verejtékező arccal nézek az ággyal szembeni tükörbe, erőt gyűjtök ahhoz, hogy úgy nézzek ki, mint egy normális ember. Lassan állok fel, lépek oda, hogy megtöröljem az arcom, dezodorral és némi mentás illattal fedjem el a romlandóságot, mely bennem tombol. Akkor éjjel magamat is megleptem, és tudom, hogy soha többet ben akarok ilyet érezni.
Inget és mellényt húzva, végül a hűvös idő miatt sálat és kabátot is veszek, hogy aztán elinduljak. Mivel észrevettem magamon, hogy esetenként rosszabbul mozgok, mint máskor, így korábban kezdek el készülődni, hogy ne késsek. Az lenne az utolsó dolog, amit képes lennék megbocsátani magamnak. Vagyis, az utolsó előtti. Az utolsó az volna, ha Nyuszit bántanám. Ennyi év után is úgy vélem, hogy az volna a legmegbocsájthatatlanabb bűnöm. Mikor a sarkon befordulok, már van bennem akkora ritmusérzék, hogy úgy vegyem a levegőt, hogy az ne legyen feltűnő, pedig más, több kisebb, szaporább, fújtatóbb. Nem aggódom a vacsora vagy a közös hazatérés miatt, mert a nők, akkor is, ha nem a párjukkal vannak, szeretnek andalogni. Szépen, kényelmesen térünk majd meg előbb Alízhoz, majd elköszönve hozzám, saját tempómban indulok meg magamhoz. Utóbbinál amúgy sem fog már számítani. Mint egy illedelmes férfi, korábban érkezem, és a bejárattól pár lépésnyire várom őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A helyzet hétköznapisága és egyszerűsége valami különösen kellemetlen érzést idéz elő mellkasomban. Nem feszültség ez, hiszen egyáltalán nincs rá okom, valami azonban mégis megtelepszik minden porcikámban, ahogy Sébastien arcát fürkészem. Kiszolgáltatott nem vagyok, hiszen majdnem minden sarkon egy emberem áll, kerülve a feltűnést, hogy még véletlen se lehessen probléma abból, hogy velem látják. Elgondolni sem tudom, mi lehet bennem, ami ilyen gondolatokat idéz elő. A megszokottság hiánya lenne? Lehetséges. Túl régen volt az életemben egy olyan nap, amikor mindenféle kötelezettségek nélkül csak leültem valakivel beszélgetni. Mindegy, hogy az előttem ülő éppen minden mozdulatomat megfejteni kívánja, és mindössze azért jött el, hogy kielégítsem a kíváncsiságát, mert attól még itt ül, és nem munkaügyről beszélünk. Ő rólam kérdezget, engem igyekszik megérteni, amit tudom, hogy meg fog bánni, amint megteszi. Elmondhatom, hogy ebben a helyzetben talán ez jobb most, mint később.
- Olyan nagy hiba lenne ez? - mosolyodom el kellemesen, ahogy most én igyekszem megfejteni fesztelenségének okát. Vajon miért már most, mint eddig? Érezhetően más az én drága rúnamesterem, de hajlandó vagyok ezt betudni a helynek. Írjuk a hely javára, az a legegyszerűbb. - Más nem adott túlzottan sok lehetőséget arra, hogy higgyek magamon kívül bárkiben is - elég csak a múltamat nézni. Mégis kiben hihettem volna magamon kívül, amikor minden körülöttem lévő embernek kellettem valamire? Kinek erre, kinek arra, de mindenki a hasznot látta bennem, egészen addig, amíg ki nem törtem ebből, és már én láthatom a hasznot másokban. Meg is teszem.
Jobb szemöldököm ráng meg aprón. Méghogy nem emlékszik. Akkor lényegében a nekem tett ígéret felfedése hasztalan volt, és azzal, hogy eleget tettem neki, magam alatt vágtam a fát. Szemeimet lehunyva nevetek fel halkan, amely egyre csak erősödik, de így sem lesz bántó a fülnek, megtartja mélységét és őszinteségét. Mit ne mondjak, régen húztak csőbe. Főleg ekkorába. Kékjeimet nyitom ki, arcára szegezem őket, ahogy megszólal. Türelmesen várom meg, amíg iszik pár kortyot, majd elhangzik a kérdéssel vegyített tisztalap részéről. Őszintén mosolyodom el, ahogy elkapja kékjeimet.
- Jelenleg? - kérdezek vissza kissé rekedtes hangon, pillantásomat szakítom el róla, szinte már zavartan sütöm le azokat, ahogy a mosoly is halványabb lesz. - Képmutatás lenne szétválasztani a múltamat és a jelenemet. A múltamnak köszönhetően kaptam meg azt a jelent, amiben most élek. Alfred Nathan Declaire vagyok, ahogy az irodában is az voltam, akivel először találkoztál - visszaemelem rá tekintetemet, a féloldalas mosoly nem lankad. - De, hogy a kérdésedre is válaszoljak… - kapom el az engem fürkésző kékeket, amiket nem eresztek. Mostantól, félek, hogy soha többet. - Alfred Nathan Decalire, kockázatelemző és bártulajdonos. Döntsd el te, melyik nevem hova illik - ezért jött, nemde? Hogy felfedjem a lapjaimat, hogy megtudhasson mindent, amire csak kíváncsi. Azonban, ha a kérdésre nem tudok tisztán felelni, felróható nekem, hogy nem is teszem meg? Így a legszebb, nemde?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Igazad lehet. Még én sem tudom... - Helyesel bizonytalanul. Annyira irigykedve hallgatja azokat, akik már biztosan tudják, hogy mit akarnak, vagy legalább van egy elképzelésük róla, hogy miben jók, mit szeretnek. Vagy ha megvan a tehetségük hozzá, akkor egészen biztosak lehetnek benne, hogy jövő áll benne és a képességeik ebben segíteni fogják. - Van aki már fiatalon tudja, hogy miben jó. Lehet többször le kéne írnom a zenét, amit érzek. De úgy utálok kottázni. - Fintorog játékosan grimaszolva. Remélhetőleg senki nem hiszi azt a cukrászdában, hogy a finom süteményre vágja ezt a fejet. Hát igen, az egy dolog, hogy hallja és érzi a zenét meg a fejében van, ott jól elszórakoztatja magát a kis szerzeményeivel, de hogy ő azt papírra vesse? Kitöltse a hangjegyeket? Neem. Lusta kisasszony.  
Bizonytalanul szétnéz a cukrászdában. Vannak, akik itt tanulnak még az utolsó vizsgákra, többen a kávézóba járnak. Néhány dolgozó is akad erre, mert egy kellemesebb helyen jobban megy a munka.  Polli biztosan egy nyugisabb helyet választana, nem pedig kijárogatna. - Te tudod már mit akarsz? - Kérdezi tekintetét ismét visszafuttatva barátja arcába. Elvégre olyan hasonlóak, lehetséges, hogy a karrierjük útja is ugyanoda fog majd vezetni. Vagy legalábbis egy ösvényen indul el.
- Szerintem jövőre többet fogok gyakorolni. Rossz, hogy év közben jöttem. - Az mondták, hogy jól teljesít, de biztosan szenvedett hátrányt abból, hogy otthon tanult meg mellette pszichológushoz járt. Aztán az is lehet, hogy ez a képességeinek a maximuma, ki tudja.
Elgondolkodva hümmög egyet. Lehetséges, hogy nem erről nevezték el. Nagyon büszke volt egy pillanatra a hirtelen jött felfedezésére, olyan jól megtalálta azokat a porokat a Sparban. - Igen, a citromos teás hasonlít a teához. Az egész finom, de a többi... eee.... - Húzza el a száját ismét fintorogva. Számára egyértelmű, hogy a tea mit jelent, hiába tud többféle fajta és ízű teáról. Nyilvánvalóan az ő teája létezik egyedül számára. - Te ittál már olyat, Marci? - Kérdi érdeklődve pislogva. Hát nem csak ő találta meg akkor a kis tasakokat. Bár furcsa is lenne, mert akkor nem árulnák, ha más nem ismerné. Kicsik, nem láthatatlanok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A szobámban készülődtem épp, mikor csengettek, közben kinéztem az ajtón, de nem állt ott senki. Nem értettem, hogy mi volt ez az egész, valószínűleg néhány gyerek szórakozott velem, ahogyan másokkal is, szóval becsöngettek, aztán tovább is álltak mókából. Ám miközben kinyitottam az ajtót, a cicám kirohant, szóval megvolt a napi program, mehettem utána, hogy hova is tűnt. Szerencsére megtaláltam őt a földszinten, nem is értettem, hogyan volt képes odáig rohanni, majd magamhoz babusgatva, visszavittem őt a lakásomba. Nagy szerencsém volt, hogy a macsek nem akart tőlem elbújni, és rögtön odajött hozzám, mert különben nagy bajba kerültem volna általa, már csak a keresése által is egy ekkora lakóházban. Szóval nagyon örültem, hogy meglett a cicám, közben pedig elkezdtem készülődni a közös vacsoránkra Nathaniel-lel. Kisminkeltem magam, majd egy élénk rózsaszín egyberészes ruhát vettem fel, a szőke, hosszú hajamat pedig begöndörítettem.
- Szia! Ó, milyen elegáns valaki! - köszöntöttem a barátomat, miután megláttam őt kiöltözve a lakás bejárata előtt, így én sem éreztem kellemetlenül magam, hogy eléggé megadtam a módját a mai estének öltözék gyanánt.
- Készen állsz a teaházra? - néztem a szemébe vidoran, mosolyogva, már előre láttam, hogy ez bizony jó móka, kellemes időtöltés lesz részéről is. Közben egyre közeledtünk az említett helyszín felé, amint odaértünk, helyet foglaltam vele az egyik legszimpatikusabb asztalnál, amely egy kisié eldugottabb volt a többinél. Így nyugodtabban tudtunk beszélgetni, és nem zavart a hangzavar sem, ami nagyon fontos szempont volt számomra.
- Bolognai spagettit szeretnék és hozzá egy Rosé borkoktélt - szóltam oda a pincérnek, amikor odajött hozzánk, közben pedig a partnerem szemeit kezdtem el kémlelni, hogy vajon ő mit fog rendelni.
- Na, és mi újság van mostanság veled? - kérdeztem a barátomtól mosolyogva, a tekintetét fürkészve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Képes volt minden aggodalmát, feszültségét és óvatosságát, amik nőttön-nőttek a hetek, sőt, hónapok folyamán, az étterem küszöbén kívül hagyni. Gondolatai közé ugyanúgy bekúsztak az Alfreddel kapcsolatos tucatnyi kérdés és kétes érzés, mind a szürke hétköznapok szabad perceiben, mind a lázas munka közben. Időről-időre azon kapta magát, hogy hideg fut végig a hátán, ahogy az az őszinte, mégis valami sokkal többről árulkodó félmosoly megjelent lelki szemei előtt. Szavainak tiszta csengése és a mögöttes tartalmak szerteágazó vonulatai kényszerítették megállásra, hogy lehunyt szemekkel, mély lélegzetvételekkel taszítsa ismét az egyának egy távoli szegletébe azokat.  Háromszor találkoztak csupán, mégis, mintha minden egyes nap Alfred árnyéka felcserélte volna a sajátját.
Válaszokat akar, megismerni, ha nem, megérteni a férfit. Meglelni mi van a mosoly mögött, a zavarba ejtően őszinte mosoly mögött, ami mégis folyamatosan valami kellemetlen ízt hagy maga után. És pontosan tudja, hogy erre csakis úgy lehet képes, ha nincs benne félelem a lehetséges változók miatt, ha nem bocsátkozik idő előtt feltételezésekbe, hanem ugyanolyan elszántan és nyíltan állja Alfred tekintetét, mint amit ő szeretne elérni vele szemben. Aggódni ráér később, miután útjaikat ismét megszakítva, mindenki elindul a maga kis ösvényén… az étterem küszöbén túl.
- És te megadtad nekik a lehetőséget, hogy bizonyíthassanak? - szemöldöke kissé megemelkedik, miközben kellemes félmosolyra húzódnak ajkai. Adódhat a kérdés, hogy ő kapott-e bármilyen isteni sugallatot, bármit, ami alátámasztja hitét? A válasz egyszerre igen és nem. A rúnákban rejlő, földöntúli képességek végtelen tárháza az, ami épp elég indokot ad neki a hitéhez.
Kékjei azonnal elszakadnak Alfred arcáról, ahogy melléjük lép a pincér. Kedves mosollyal és az étlapra rá se pillantva adja le a rendelését; Az úr vacsorája. Kellemes tölteléke lesz a délutánnak.
Ahogy ismét kettesben maradnak, némán, odaadó figyelemmel hallgatja Alfred minden egyes szavát. Óvatosan emeli el ismét a poharat az asztal lapjáról és emeli ajkaihoz egy elnyújtott korty erejéig, hogy elrejthesse mosolyát, mi akaratlanul kúszik arcára.
- Igazán diplomatikus válasz - biccent is egyet mellé, alátámasztva szavait. Az üveg halkan koppan, ahogy ismét elfoglalja a neki szánt helyet az abroszon. - Akkor azt hiszem a múltad iránt kéne érdeklődnöm, hogy utána megválaszolhassam azt, hogy ki vagy most - hangja kellemes lágysággal ereszkedik kettejük közé, amit egy legyintéssel oszlathatna semmivé Alfred, ha akarná. Nem szokott mások életében vájkálni, tiszteletben tartja mindenki magánéletét és titkait. Így most is ott a ki nem mondott lehetőség a választásra; a figyelmen kívül hagyásra.
- Viszont úgy érzem, hogy valami még hiányzik… hogy a felsorolásból kimaradt egy igen fontos részlet... - homloka ráncba szalad, ahogy kékjei a terítékre szegeződnek. Pár elnyújtott másodperc múlva találnak vissza a férfi arcára és mélyeszti őket az őt fürkésző szempárba. - az, ami miatt engem az irodádba vitettél. - hangja halkan, mégis kellő erővel állapodik meg kettejük között. Aggódni ráér később, most a magabiztossága a fegyvere. Mást nem engedhet meg magának az őszinte, mégis kettős érzéseket kiváltó mosollyal szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Különleges alkalmak egyike, hogy ma egy interjút nem a rádióban rögzít. Legutoljára ugyanezt a város első emberével tette annak sűrű időbeosztása okán. Ma egy tanárral találkozik, aki szintén azt kérte, ne kelljen bemennie a rádióba. Hősnőnk rugalmasan kezeli az efféle kívánságokat. Semmi gond, neki itt is tökéletesen megfelel. A lényeg az, hogy elkészüljön a felvétel, amit aztán megvágva adásba tud tenni. Hallott már a helyről, de mivel ő ugyebár a kávé szerelmese, így nem igazán volt indíttatása eddig eljönni a teaházba. Most azonban itt van. Pár perccel korábban érkezik a megbeszélt időpontnál. Kék farmert, combközépig érő, sötétvörös szövetkabátot, alatta krémszínű, kötött pulóvert, kényelmes magassarkú csizmát és persze egy puha és meleg sálat visel. Ez a mai szettje, amihez haját könnyed lófarokba kötötte. Az épület előtt vár pár pillanatig, majd belép és keres magának és vendégének egy asztalt, mivel abban egyeztek meg, hogy a hideg időjárásra való tekintettel nem kinn fognak találkozni. Elkezdi lehámozni magáról a kabátot, hogy felakassza, amikor a pincérnő hozza az itallapokat és leteszi őket. Elektra megköszöni, majd leül és előszedi felrúnázott diktafonját és ellenőrzi használatra készségét. Mindent rendben talál, ezért maga mellé rakja és elkezdi böngészni a kínálatot. Elismerően hümmög egyet, hiszen ha százféle tea nincs a több oldalnyi füzetecske lapjain, akkor egy sem. Egyelőre még csak szemezget, de már vannak potenciális jelöltjei. A végleges választással azonban bevárja beszélgetőpartnerét, hiszen így illik és egyébként sem olyan szomjas, hogy ne bírná még egy ideig. Tehát míg interjúalanya megérkezik vissza is teszi az itallapot és jobbjára fektetett bal kézzel türelmesen vár Noah Jorgensenre. Sok tanárral akadt össze mostanság. Ez persze nem csoda, ha az egyikükkel nyomoz, a másikuk a volt barátja, míg a harmadikba szerelmes. Minden esetre lassan már ott tart, hogy strigulát húzhatna, mondván: Ez is megvolt, és ez is. Elmosolyodik az ötletre, ám valahol agyának egy hátsó kis szegletében mégiscsak érdemesnek találja fontolóra venni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

bonyolódik ez a hétfő délelőtt

Felhúzom a szemöldökömet, hiszen én nem egészen úgy gondolom, ahogy ő.
- Csak? Szerintem az tökre kevés, hiszen megkeresed az illetőt, énekelsz neki, meg gitározol meg minden. Nem csak egy egyszerű levelet kézbesítesz – lehet, hogy naív vagyok, de azért egy szolgáltatást meg kell fizetni és nekem nem tűnik úgy, hogy ennyiért megérné. Hacsak … - Kivéve ha sok megrendelésed van, rengeteg, mert akkor az úgy összeségében egész jó.
Aprót bólintok. Szóval járt zenetanárhoz, az tök jó. Sokat lehet tanulni tőlük. Aztán összeráncolom a homlokomat.
- Ó – abba kellett hagynia? Elég sok oka lehet annak, például hogy nem telt rá a családjának. Mindenesetre nem faggatózok, nem kérdezek rá. Ha akarja úgyis elmondja. – Mondjuk úgy tűnik, hogy nem is nagyon szorulsz rá több leckére.
Aprót biccentek jelezve, hogy megértettem a dolgot, a végéhez közeledik ez a kis csevej. Sokáig én se cseverészhetek, hiszen elvileg éppen dolgozom. Elvileg.
- Hű, oké. Majd töprengek rajta, hogy mit szeretnék hallani – egészen pontosan most rögtön el is kezdek agyalni rajta, aztán csak eljutok hozzám a folytatás és ettől ki is megy a fejemből minden, ami addig eszembe jutott. Együtt játszani? Nagyon ritkán játszom úgy, hogy van közönségem. Együtt játszani meg még ritkábban szoktam másokkal. De ettől még nem vetem el az ötletet. – Jó, majd egyeztetünk – felelem végül. Hisz most rögtön úgysem tudunk együtt zenélni, na meg erre a dologra még fel kell készülnöm lelkileg.
- Szia Hunor! Most már akkor tudom hol keresselek majd, meg hogy  - mosolygok rá a bemutatkozása után. A teljes nevem ugyan nem mondom el neki, hisz azt már tudja, de azért egy apróságot megemlítek neki. – Szólíts amúgy nyugodtan Lau-nak És köszönöm szépen még egyszer a dalt, meg kitartást neked az órádhoz – búcsúzom el a fiútól, miközben megkaparintom az üres poharát. – Ja, és a ház vendége voltál – teszem még hozzá, még mielőtt megkérdezi, hogy mennyivel tartozik a narancsléért. Semmivel, ez a minimum, amiért vállalta, hogy ilyen kínos helyzetbe hozza magát, na meg engem. De tök jól sült el, szerintem legalábbis. Megvárom amíg összeszedelőzködik és csak az után lépek el az asztaltól, hogy visszavigyem a poharat a pulthoz, és folytatom a munkát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Azt hiszem van pályaválasztási tanácsadó a suliban, esetleg beszélgethetnél vele is – vetem fel az ötletet. Természetesen eszembe sem jut, hogy egyedül menjen oda, én mindenképpen elkísérném. Vagy ha nem is én, akkor megkérném valamelyik másik barátját, hogy kísérje el. Ahogy mesélte már egész sok emberrel jóban lett, aminek én nagyon örülök. Aggódtam kicsit, hogy nehezen fog beilleszkedni, de így végülis minden rendben.  – Azt te is tudod miben vagy jó, csak még azt nem, hogy mivel szeretnél foglalkozni. Ez tök oké. Egyébként meg ne legyél ennyire lusta, engem például nagyon érdekelne – dorgálom meg játékosan, ajkaimon széles mosollyal. Tudom, hogy nem fogja azt hinni, hogy komolyan leszidom, ismerjük egymást annyira már. De tényleg nagyon érdekelne, hogy mi jár a fejében. Persze, gondolom alapvetően zongorára íródott kis szerzemények, de simán írhatnánk belőle akár egy duót, vagy egy versenyt is. Mindkettőnknek meg vannak hozzá a képességei.
- Zenélni. Zenélni szeretnék – vágom rá kapásból. És tényleg, egyelőre ezek a terveim. Nem vágyom másra, csak hogy zenélhessek. Másban amúgy sem vagyok éppen egy kiemelkedő tehetség, szóval nem is igazán indulhatnék el másfelé, csak maximum ha nagyon ki akarnám tanulni a lelkemet is. De hát arra meg nem vágyom, mert miért is vágynék. Nem adnám fel azt, amit eddig elértem, csak hogy valami olyat csináljak, ami mások szerint jó, de engem nem tesz boldoggá.
- Ha valamiben kel segíteni szólj nyugodtan, és megteszek mindent, ami tőlem telik – ajánlom fel. Persze, egyértelmű hogy nem én leszek a világ legjobb korrepetitora, de hátha tudok neki mutatni valami olyat, amit eddig még nem tudott. Vagy legalább gyakorolhatja rajtam a bűbájokat, az is valami.
- Még szép! Szerintem tökre finom az összes. vagyis majdnem mind, azért van amelyik annyira nem jó. – Igazából szerintem mióta az eszemet tudom iszunk ilyeneket otthon is, mert apának mániája, hogy kipróbáljuk az ilyen vackokat. Aztán van ami bejön, van ami nem.