Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Sietve ugrottam fel az egyik épp üresen ácsorgó hintóba, mert azonnal vissza akartam jutni a faluba. A kísértetházban történtek nagyon is felzaklattak, mert nem tudtam magamban elrendezni a dolgokat, ráadásul még a bűntudat is gyötört, amiért tiltott gondolatok, s érzések törtek fel bennem odabent. Idegesen morzsolgattam ujjaimat, majd a homlokomat gyűrtem velük újra és újra, miközben ostoroztam magam botorságomért. Nem szabadott volna eljönnöm erre a maskarás bálra, nem szabadott volna táncolnom azzal a csinos nővel, és nem szabadott volna engednem a kísértésnek. Ó Uram, miért nem állítottál meg? Miért nem tudtam megálljt parancsolni az ösztöneimnek, s mikor éreztem, hogy flörtöl, miért mentem bele a játékba?
Szörnyű dolgot tettem, s erre nem volt bocsánat. Tudtam jól, hogy erről még hosszasan kell beszélgetnem Vele, hogy megértse, nem tévedtem le az útról, s nem gondoltam meg magam a feladataim kapcsán, amit vállaltam. Még mindig ezt az utat akartam követni, úgy éreztem, hogy ez a helyes, így tudnék segíteni leginkább az arra rászorulókon, ezért is gyötört ennyire a bűntudat. Azt gondoltam, hogy már sikerült leszámolnom a múltammal, s hogy képes leszek ellenállni egy nő csábításának.
A csárdához érve, sietve tértem vissza a szállásomra, csak intettem az ott dolgozónak, vacsorát nem is kértem, egyik léptem szaporán követte a másikat, s úgy éreztem, menten megfulladok az ingben. Már nem volt rajtam az a puccos ruha, csak egy szimpla ing, az mégis veszettül szorította a nyakam, így amint átléptem a szobám küszöbét, máris nekiestem az ingemnek, hogy lefejtsem magamról az anyagot.
Tényleg megbolondultam, s ha ott maradok, talán több is lett volna mindez egyetlen csóknál. Mégis, mi ütött beléd Balázs?
- Nem akartam, tudod, hogy nem akartam letérni az útról? - hozzá kezdtem beszélni, ahogy az ágyamon ülve kezeim közé vettem a kis keresztet. Lehunyva szemeimet, immár némán folytattam vele a társalgást, ám mielőtt még a végére érhettem volna, üvöltésre lettem figyelmes. Ki is zökkentett az imádságból, értetlenül nyitottam ki az ajtót, hogy kinézzek az ajtón, s döbbenten láttam meg Ráhelt és a húgomat. - Ti meg mit kerestek itt? Léda?? - azonnal látszott, hogy valami nem stimmel, a húgocskám egyáltalán nem tűnt józannak. Táskája a lábam mellett ért földet, azonnal leguggoltam érte, majd felemelve azt, egyúttal be is zártam az ajtót. - Mi történt vele?- kérdeztem aggódva, miközben kinyitottam a táskát, hogy elővegyem a kért ruhadarabot, s átnyújtsam azt Ráhelnek. Őszintén nem hiányzott az estémből most ez a két lány, de nem dobhattam ki őket, ráadásul tényleg ramaty állapotban volt a testvérem.
- Víz…víz, jó máris hozom - sietve térültem-fordultam, s egy jó nagy kancsó vízzel tértem vissza, meg egy üres pohárral, amit azonnal meg is töltöttem , s úgy nyújtottam Ráhelnek.  - Te jó ég - döbbenten néztem végig Lédán, el sem akartam hinni azt, hogy ez ő. Annyira meglepett, hogy így kell látnom, hogy Ráhel kérdése csak ekkor zökkentett ki a gondolataimból. - Hogy mi? Káromkodni? Tedd…úgy sem foglak tudni megváltoztatni - erre nem igen tudtam mást mondani, már megszoktam azt, hogy Ráhel nem követte azt az utat, amin én jártam. Valószínűleg a húgomnak is ez lehetett a baja, pedig ha egy kicsit is foglalkoztak volna a témával, rájöttek volna arra, hogy ez egyáltalán nem rossz dolog, sőt. - Várj, ide kéne őt fektetni - hirtelen nem volt jobb ötletem, az ágytakarót lerántottam, hogy odaemelhessük a húgomat, de ekkor hallottam, hogy valami a földre esett az ágyról, s ahogy megfordultam, észrevettem a földön heverő maszkot.
Egy pillanatra megdermedtem, mert ez a maszk kiköpött mása volt annak a maszknak, amiben az a csinos nő volt velem azon a bálon, aki megcsókolt. Akit visszacsókoltam volna, ha nem szalad el mellőlem. Akire…akire nem gondolhattam úgy, ahogy, mert még az előző gondolataimért sem vezekeltem eleget.
A maszk után nyúltam, s ujjaim közé véve azt, arcomra fagyott a döbbenet, ahogy alaposabban is szemügyre vettem azt. - Ez…? - értetlenül fordultam vele Ráhel felé, mert nem lehetett az, hogy ez az övé. Ugye nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A múlt a legtöbb ember életében igen érzékeny pont. Olyan események, történések lehetnek benne, amiket nem szívesen osztunk meg másokkal, amiket legszívesebben elfelejtettünk volna már rég, de valamiért mégis kísért minket. A visszakérdezésre lesz szélesebb mosoly arcomon, kékjeimet elveszem arcáról, szinte már zavartan pillantok el róla az étterem egy messzebbi pontja felé. Lehunyt szemekkel mérséklődik mosolyom, nagyot sóhajtva nyitom ki piszkos kékjeimet és vezetem vissza az előttem ülőre. Válaszokat szeretne, így hát megadom neki, ha már eljött értük, akkor is, ha nem fog neki tetszeni.
- Mindenkinek megadom a lehetőséget - immár csak egy féloldalas mosollyal fordulok vissza felé. Összekulcsolt ujjaimra támasztom államat. - Az már nem rajtam múlik, hogy élnek-e vele vagy hagyják kicsúszni a markukból - nálam a lehetőséget tárháza kifogyhatatlan. Minden emberem összerakhatja a két kezét azért, amiért valóban úgy tűnik, hogy megszámlálhatatlan lehetőséget tartogatok zsebeimben, mindössze maga az adott helyzet nem mindegy, amelybe a lehetőség csöppen. Hiszen, ha ott van előtted, de botor módon a rosszabbikat választod, csak azért, mert neked az lenne a legjobb, akkor ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem? Tiszteletben kell tartanom a döntést, amit meghoznak akkor, még akkor is, ha ez pár… kellemetlenebb pillanatba kerül. A vége mindig ugyanaz: megragadják az eléjük tárt lehetőséget. A pincére emelem kék tekintetem, őszinte mosollyal ajkaimon kérem ki ugyanazt, amit Sébastien, hogy visszafordulhassak felé.
- Meglepően régen illettek ilyen szóval - sütöm le pillantásomat egy pillanat erejéig, majd nyúlok a kancsóért, hogy poharamat tölthessem félig vízzel. Nem tudom róla levenni tekintetem, ahogy a víz foglalja el az üveg által adott teret. Mélyen magamban nyomom el az undort, majd kortyolok egy aprót, mielőtt folytatnám. - Állok elébe, Sébastien. Meglepő lehet számodra, de valójában nyitott könyvként ülök előtted, csupán mások azok a körök, amelyekben megnézhetik a lapjaimat - vigyorodom el szélesen, miközben az én poharam is az asztalon koppan. Fejemen aprókat ingatva hallgatom további szavait és a mai nap folyamán először kerül fel arcomra egy igen nyugtalanító mosoly. Kékjeim villannak azonnal Sébastien arcára, mintha mindentudó lennék, jobb kezem fektetem el az asztalon, ujjaimat behajlítva dobolok párat az asztallapon, majd arcáról esik pillantásom gyűrűimre. Miért kerülhetett fel a mosoly arcomra? Mert azt akartam, hogy felkerüljön.
- Szóval a múltam helyett, mégis a jelenem érdekel? - rebben meg szemöldököm kérdőn. Az okklumencia lép működésbe automatikusan, kellő óvatossággal, mégis gyorsan, ahogy csak felsejlik előttem pár folyamatban lévő ügy. Hátradőlve, töretlenül mosolyogva fürkészem mai ebéd partnerem arcát. - Egyáltalán nem kedvemre való, ha nem kérdeznek rá arra, ami valóban érdekli őket. Mondd ki, Sébastien, téged mi érdekel? A múltam? A jelenem? Mit szeretnél, ki üljön előtted most? - elkapom a színtiszta tekintetet, amelyben az őszinteség csillog határtalanul, míg piszkos kékjeim tükrözik vissza valódi énemet. Ha határozottsága kitart, akkor úgy vélem, nem lesz probléma, azonban amint aggodalma felüti a fejét, a lehetőség az ő markából is kicsúszott.
Táncolni fogsz az ördöggel, Sébastien, azonban ne érjen meglepetésként, ha a Pokol majd nem enged.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

BALÁZS atya
suli után az étterem előtt | #watchingtheworkGIF



Már jó ideje tudom, hogy a falatozót felújítják, átalakítják és hogy nem is akárhogy: olyan lesz, mint Noé bárkája. Vagyis mostmár igazából olyan is. Mindig, ahogy ballagok Riley felé -hogy ott megszerezzem a kutyusomat és hazahoppanáltassunk-, lassítok kicsit a hely előtt, hogy szemügyre vehessem, hogyan állnak éppen. Nem sok órám volt, az utolsó végül el is maradt, úgyhogy elég korán végeztem ma, így aztán főleg van időm bámészkodni, nem kell sietni.
Látom, hogy valaki éppen dolgozik az étterem külső díszítésén. Kezemet barnás, őszi dzsekim zsebében tartva, sulitáskámmal hátamon bandukolok közelebb. Már itt ékeskedik rajtam a fekete-sárga navinés sálam, ám egyelőre csak lazán nyakam köré dobva. Egyre hűsebb van bár, azért még nem vészes. Megállok az ablakok előtt és csillogó szemekkel bepislogok kicsit a benti térbe, meg érdeklődve fel-felnézek a dolgozóra. Szívesen megkérdezném tőle, mikor lesz kész teljesen a bárka meg ilyenek, de egyrészt nem szeretek csak így leszólítani ismeretleneket, másrészt nem akarnám őt megzavarni a munkálat közben. Főleg nem ott a magasban. Mondjuk, ha már itt tartunk, nem tudom, miért kell neki létra. Lehet, hogy varázstalan? Akkor érthető lenne. Jó, mondjuk, ha mágus, akkor is csinálhatja így, ha valamiért jobban szereti ezeket a megoldásokat. Vagy ha most éppen ez praktikusabb.
Picit elbambulok, ahogy figyelem, miket aplikál fel éppen. Nem veszem észre magam, hogy úgy nézem, mintha csak direkt nekem adna műsort.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

a bál után

Valahol mélyen van bennem egy aprócska keserű érzés, amiért belerondítottak az estémbe, de látva az elázott barátnőm, hamar szerte is foszlik. Mindig is volt az életemben egy fontossági sorrend, amit úgy tűnik, nem hagytam magam mögött. Egy pillanatra nem vacilláltam, mégha így utólag rosszul is érzem magam. Léda fontosabb, ezt tudom. Azonban tudom azt is, hogy így eljönni nem volt túl szép dolog, még úgysem, hogy serényen hajtogattam, többet úgyse látom. Talán pont ez az, ami rossz. Hogy több ilyen alkalom nem lesz, hiába botlok belé, hiába sétál felém az utcán, jó eséllyel meg se fogjuk ismerni egymást. Pedig nem tudom megmondani, mikor éreztem utoljára ilyen jól magam.
Viszont most az ódzkodó barátnőm kell biztonságban tudnom, akkor is, ha tudom azt is, pár napig biztos nem fog szóba állni velem, amiért a bátyához viszem, de könyörgöm, nem volt jobb ötletem.
- Buli volt - megvonom a vállam, mintha ez annyira természetes lenne, de elnézve a lányt, még én sem tartom annak.
- Fogalmam sincs egyébként, egy srác szájából szedtem ki, de addigra már ilyen állapotban volt... és nem, nekem azt mondta, el se jön Halloweenezni, úgyhogy fogalmam sincs, mi történt vele... baszki hazudott nekem? - amit egyszerűen nem tudok elképzelni. Az nem lehet, hogy engem is kizár, mint Balázst. Hiába nyöszörög, megmosdatom, legalább az arcát meg a nyakát, aztán nézek a férfire.
- Kimennél? - tudhatja, hogy át akarom öltöztetni, s amint szót fogad, meg is teszem. Akaratlanul ugranak be képek, mikor az ilyen esetek fordítva történtek, épp ezért vagyok dühös. Én tudom, milyen az az út, amin a lány indult, azt is tudom, attól semmi sem lesz könnyebb, csak saját magát teszi tönkre.
- Valld be, hogy nem is akarsz - vigyorogva pillantok Balázsra amint visszatér, reflektálva a megjegyzésére, hogy úgysem tud megváltoztatni. De egyébként igaz is, ha változok, azt magam miatt teszem, vagy maga az idő lesz a ludas, eltűnt belőlem a megfelelési kényszer, már nem akarom, hogy mindenki kedveljen. Már elég az, ha nyugodt lelkiismerettel tükörbe tudok nézni.
Odaemeljük Lédát, ahová mondja, aztán elnézve, hogy a lány bealudt, fogom magam és leülök a kis kanapéra, mintegy jelezve, hogy húgával együtt, megkapott engem is.
- Szerinted adnak még itt lent kávét? - arra bizony szükségem lesz, mert aludni nem tervezek.
- Az? Az egy maszk... tudod... maszkos bál volt, gondolom téged meg sm hatott a szép meghívó, de legalább böjt volt? - kicsit kellemetlenül érzem magam így kettesben vele, miután az utolsó találkozásunkkor felhoztam olyasmit, amit talán nem kellett volna, de most az egyszer imádkozom némán azért, hogy ne kerüljön szóba. Hülye szoba. Hülye kereszt.
- Valószínűleg életem férfiját hagytam ott - sóhajtok fel az alvó barátnőm nézve, végre kicsit engedve a keserű érzésnek.
- De nem baj, tuti egy égi jel volt arra, hogy neki ne álljak pasizni - mert ugye fő a pozitívitás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Csinos nőhöz illik elegánsan öltözni.
Pillantok végig rajta, mert valljuk be, valóban nagyon csinos és szép volt ebben az összeállításban, szerencsés lesz az a férfi, akinek a szívét adja. Arra, hogy elegánsnak tart, szerényen elmosolyodom, és, mint egy zavarban lévő kisfiú, lesütöm a szemem. Nem sokszor dicsértek meg eddigi életem során, de minden alkalom nagyon különleges, mintha most, ezzel próbálnám meg kipótolni azt a szeretetet, amit az anyámnak kellett volna megadnia, ha az apám engedi. De ő nem engedte, míg anyám beletörődött ebbe. Az emlékre keserűség és maró érzet jelenik meg a testemben, a fájdalom azon a bizonyos részen összpontosul.
- Igen, nagyon kíváncsivá tettél, amikor javasoltad a helyet.
Mert valljuk be, azt hittem, vacsorázni megyünk. És igen, tudom, hogy ott áll a nevében, hogy étterem, mégis, mikor az ember rágondol, akkor nem lát mást, mint földön ülést, színes párnákat, és végtelen lehetőséget arra, hogy az emberek sötét helyeken kicsavart pózokban fekve beszélgessenek, mintha mi se volna természetesebb. Így nehezen jut el az ember agyához a tény, hogy itt lehet enni is. Sőt, ami azt illeti, magamban már azt mérlegelem, hogy le még csak leülök, de hogyan fogok felkelni úgy, hogy ne bukjak le, valami nincs rendben velem. Hogy miért nem megyek orvoshoz? Miért nem megyek vissza a rendelőbe? Mert van egy elméletem, mégpedig az, hogy egy ennyire gyenge és hasznavehetetlen szervezet nem kell majd egyetlen ördögi lénynek sem, vagyis az, amelyik belém költözött, távozik majd, sőt, talán megszűnik létezni is. Mennyire csodálatos is lenne a felszabadulás!
Örülök az asztalnak, szinte megkönnyebbülök a ténytől, hogy nem kell azon morfondíroznom, hogy mégis hogyan legyen a felemelkedés. Egy asztaltól majdhogynem könnyedén, de legalábbis megfontoltan és ezáltal feltűnésmentesen kelek majd fel.
- Én carbonarat és rosé borkoktélt. Tetszik ez a szó, borkoktél.
A második mondatot már Alíznak szánom, visszavezetre rá a tekintetem, és amikor észreveszem, hogy néz, zavartan mosolyodok el megint. Mindig zavarba jövök attól, ha az emberek látnak engem. Ezért is menekültem a gépem mögé, a fotós láthatatlan.
- Elkészültem a nagy művel. A karácsonyt még terveim szerint megvárom itt, egy külön mellékletként megjelenik még, aztán, azt hiszem, itt az ideje tovább állni.
A napjaim valóban meg lennének számlálva? Milyen ironikus is volna, ha erre utalnék, nem? Viszont, ahogy ő is tudja, úgy én is, képtelen vagyok egy helyen hosszú időt eltölteni. Sosem találtam az otthonom, és talán soha nem is fogom. Én világéletemben az elveszett gyerekek közé tartoztam inkább. Mosolyogva pillantok fel rá.
- Rólad azt hallottam, hogy a karácsonyt követő időszakban nagy meglepetés fog érni. Néhány komolyabb megkeresés és egy kiállítás. Nem tudom, hogy már megkerestek-e ezekkel kapcsolatban. Lehet, hogy lelőttem a meglepit.
Javasoltam pár embernek, hogy kérjék Alízt a következő fotózásokhoz. Ismertebb embereket, zenészeket. Kértem a Tintafolt&Pergament, hogy a könyveik illusztrációit bízzák rá. Szinte mindenki belement, így szó szerint elhalmozzák majd felkérésekkel. Ehhez pedig elég volt egy kép kifüggesztve a falon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ez kedves tőled! - vigyorodtam el, és úgy éreztem magam, mint egy tini lány, akit elsőként dicsért meg valaki az öltözéke miatt. Bevallom, ez igazán jól esett tőle, hiszen mindig is felnéztem rá. Észrevettem rajta, hogy a dicséretemtől kissé zavarba jött, pedig csak azt mondtam ki, amit gondoltam róla, a többi között ezen a téren hasonlítottunk egymásra.
- Hidd el, ez egy remek hely. Nagyon finomak az ételek, és az italok is mennyeiek. Igaz, én mindig is preferáltam az olasz konyhát, otthon is sok hasonló ételt csinálok - fejtettem ki a férfinak az elgondolásom az étterem kapcsán. Bizony, mikor megérkeztünk, rengeteg földön ülő hely volt kialakítva kényelmes párnákkal, de szerencsére gondoltak azokra is, akik aszalnál, klasszikus módon akartak helyet foglalni, így az utóbbit választottam, ez pedig látszólag elnyerte a partnerem tetszését is.
- Nekem is tetszik, ráadásul finom is! Szeretem a borkülönlegességeket, valamint ezek nagyon is illenek a választott vacsorákhoz - feleltem a srácnak nagy mosollyal az arcomon, majd körbenéztem a helyen, hogy mi a szitu. A legtöbben a földön ülést választották, de akadtak olyanok is, akik az asztalnál való helyfoglalást részesítették előnyben, életkorban pedig vegyes társaság tartózkodott itt. Aranyosnak tartottam, hogy Nathaniel könnyen zavarba jött a tekintetemtől, valamilyen szinten emlékeztetett rám, hiszen én is hasonló típus voltam.
- Ó, szóval ez azt jelenti, hogy koccintasz majd velem karácsonykor! - csillantak fel a szemeim boldogan, hiszen nem is olyan rég beszéltünk róla, hogy talizunk majd a szeretet ünnepén, és valamilyen szinten közösen megünnepeljük majd azt. Az viszont szomorúsággal töltött el, hogy a barátom tovább áll majd, hiszen nagyon jól esett, hogy újra felbukkant, főleg, miután Majával már nagyon rég nem volt alkalmam találkozni, így végre nem éreztem magam annyira egyedül. Ráadásul megvolt a közös hobbink is, a fényképészet, ami egyben a hivatásunk is volt. Persze azt is tudtam, hogy Nathaniel sose volt képes egy helyben megmaradni túl sok ideig, így legbelül számítottam is rá, hogy hamarosan tovább fog állni. A lényeg az volt számomra, hogy érezze jól magát, valamilyen szinten igaza is volt, hogy nem kötötte le magát egy helyen, hanem folyton mozgásban volt, így számos hasznos tapasztalattal és feledhetetlen emlékkel gazdagodhatott az élete.
- Remélem, hogy azért, ha újra erre jársz, akkor felkeresed a régi barátnődet! - utaltam magamra mókásan. Nagyon kedveltem őt, mert mindig számíthattam rá, de nehéz volt igazából elengednem, mivel megkedveltem őt az idők során, és már bebizonyította számomra, hogy mindig mellettem áll, és segít, bármi történjék is velem. Ezt hívják igaz barátságnak, amiből igen kevés van manapság sajnos.
- Na, és van már terved, hogy merre tovább? - kérdeztem tőle kíváncsian. Ha volt elképzelése, hanem, tisztában voltam vele, hogy ő egy nagy világutazó volt. Jól is tette, hogy bejárta a világot, hiszen így újra bebizonyosodott számomra, hogy fejlődhetett a munkájában azáltal, hogy új területeket fedezett fel, és megismerhette a világot.
- Ó, te jó ég! Ez remek hír! Máris intézkedtél? Imádlak, nagyon köszönöm! - ugrottam el a helyemről máris a férfi mellé kerülve, hogy aztán egy óriási puszit nyomjak a pofijára.
- Igaz barát vagy, teljesen önzetlen, aki a másikért mindent képes megtenni! Nagyon hálás vagyok neked. Kevés ilyen ember létezik a mai világban, mint te. Ha bármi kell, vagy szükséged van bármiféle segítségedre, szívesen segítek neked, de ezt te is tudod! - örömködtem teljes szívemből, majd visszapattantam a helyemre. Nagyon imponáló volt számomra, hogy ilyen segítőkész volt, és ennyi mindent elintézett viszonylag rövid időn belül, jobb barátot nem is kívánhatott volna magának az ember. Közben pedig meghozták a kajánkat és az italokat, aminek neki is állhattunk elfogyasztani.
- Csirió és jó étvágyat! - emeltem koccintásra az italomat, mielőtt belekezdtünk a finomabbnál finomabb ételek elfogyasztásába. Már előre tudtam, hogy hiányozni fog a barátom, miután tovább áll, de egyelőre ebbe nem akartam belegondolni, annak örültem, hogy még egy kis ideig itt lesz, az pedig hatalmas boldogsággal töltött el, hogy bízhattam benne, és segített, amennyire csak tőle telt. Egyébként sem akartam a jövőn gondolkodni, abból ugyanis bőven kijutott nekem a képességem által, ezért inkább a mának próbáltam élni.
- Hmmm... isteni ez a kaja, nekem nagyon ízlik! - közöltem vele, miután megkóstoltam az első falatkát. Nemhiába volt ez az egyik kedvenc éttermem, kajáltam már itt párszor, és idáig sosem okozott csalódást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Bízok az ízlésedben.
De még mennyire, hiszen, aki olyan gondosan és alaposan odafigyel a képei részletgazdagságára, mint Alíz, azzal nagy gond nem lehet az ételek terén sem. Körbe nézve pedig megállapítottam, hogy ez a hely igen ízléses. Biztos vagyok benne, hogy női és férfi kéz is munkálkodott a megfelelő kialakításban, de így lesz szép és harmonikus. Szép a szemnek.
- Magyarországon még nem ettem olasz ételt, de azt sokan mondták már, hogy más, mint Olaszországban. A kínai is teljesen más, mint odaát, de az itt jobban is ízlik.
Az itteni ízvilág a magyaroknak lett kitalálva. Én angolként, Angliában is másabb ízeket tapasztaltam, nem szerettem, de amikor lehetőségem volt, ettem Kínában is. Az egy fokkal jobb volt, de az igazi itt, Magyarországon ért, és azt hiszem, ha azt mondom, kedvelem, akkor finoman fogalmaztam, mert minimum tíz naponként fogyasztok kínait. Ezért állok úgy az olaszhoz is, hogy hátha itt még jobb, mint ott.
- Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha ma teljes egészében rád hagyatkozom.
Én pedig élvezem azt, ahogy beszél, amiket mond, a hangját. Régebben nem is sejtettem, de szeretek emberek társaságában lenni, olykor szinte szomjazom is rá, hogy legyenek körülöttem. Amikor gyerek voltam, kerültem a feltűnést, az embereket, nehogy észrevegyék, hogy valami nem stimmel velem. Mert azt tudom, hogy undorítónak és szánalmasnak tartották azt, ami nekem természetes volt, amit Cara-val és Mrs. Bournaby-val éltem át. Nem akartam senkit sem veszélybe sodorni. Most azonban, az eset óta, csak saját magamat sodorhatom veszélybe azzal, hogy valaki meglátja a szörnyeteget, mely szinte fekete szemeimben rejtőzik. A szörnyeteget, aki lehet, hogy valójában én vagyok. Talán addig szunnyadt, míg a vágyait kielégítették, és most, hogy magányos, már nem érzi jól magát. Akar valakit, egy új társat, de most úgy, hogy ő irányítson. Most ő akar a vezér lenni.
- Karácsonykor? Szívesen, de nem leszek a terhetekre? Elvégre az a család ünnepe, és te egy gyerekért felelsz. Tényleg, hogyan vagytok?
Mind a ketten elfoglaltak vagyunk, ő éppen csak magához vett egy gyereket, amikor újra találkoztunk, én szerettem volna a munkám végére érni, és nem mellesleg egy picit haldokoltam is. Nehéz egyeztetni, de szerencsére sikerült, és nagyon örülök neki, hogy itt ülünk most. Velem amúgy sem könnyű, mivel se otthonom, se terveim, igazán spontán élek, spontán emberként mozgok, vagyis velem időpontot egyeztetni, lehetetlen. Alíznak most mégis összejött és máris tervez egy következőt. Bátor lány, mit ne mondjak.
- Mindenképpen. Örülök neki, hogy most is megtaláltuk egymást.
Mert valóban így történt. Vannak kapcsolataim a világban, kevés igazán szoros, de akikkel egyszer jóba lettem, az életüket követem, és ha újra találkozunk, akkor ugyanott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Egyetlen mélyebb kapcsolatom van, Nyuszi, de vele mindig bonyolultan vagyunk, főleg miattam, gondolom. Viszont őt máshogy szeretem, mint másokat, ezért is olyan nehéz őt definiálni, vagy lehetetlen mindenki mással egy kalap alá venni. Nekem ő a nagy titkom, ami a női vonalat illeti.
- Az államok felé kacsingatok, ami az új évet illeti, aztán azt hiszem Görögország felé mozdulnék, de még minden képlékeny, hiszen ismersz. Ha jön egy szimpatikus felkérés, akkor átvariálok mindent.
Ilyen hosszan, mint itt, még sehol sem voltam, és nem is hittem, hogy leszek, hogy olyan dolgokat csinálok majd, mint az albérlet fizetése, a bevásárlás magamra és a számlák. Itt mindent megtapasztaltam, amit korábban még nem. Mennék és maradnék. Igen vegyes ez a helyzet most. De mérlegelve az elmúlt heteket, határozottan a távozás mellett vagyok. A szörnyeteg, aki bennem él, éhes, érzem, ahogy Alízra pillantok, és amikor a gondolatom elkalandozik, aprót nyomok a sebemen, hogy magamnál maradjak. Soha többet.
- Óóó... én...én...
Teljesen váratlanul ér a reakciója, az arcom egyetlen pillanat alatt vált teljesen vörösbe, ahogy ajkait érzem az arcomon, és érzem, hogy a zavar elönt, páran még felénk is fordulnak, kuncogva tesznek megjegyzést arra, hogy milyen aranyosak vagyunk együtt. Nos, valóban, Alíz igazán szép és bájos, de nem hiszem, hogy egy olyan fickót kellene kapnia, mint én. Hogy leplezzem a zavarom, az elém tett ételt mustrálom, és szinte áldásként kapom a jó étvágy köszöntését.
- A viszontlátásra.
Emelem meg a poharam, hogy koccintsak vele, majd mielőtt még a sajátomhoz nyúlnék, az övé felé lendítem a villám, és egy kicsit lopok a vacsorájából, hogy előbb azt az ízt tapasztaljam, amit ő is.
- Igazán ízletes, hmmm... nagyon finom. Kérsz?
Tolom közelebb a tányérom békeajándék gyanánt, miközben a tekintetemmel a tekintetét keresem.
- Az én terveim már napvilágot láttak, de mi a helyzet veled?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

állásinterjú

---

Remélem, nekem már itt semmit sem kell szerelnem. Azért látni, hogy még nincs minden teljesen kész, viszont, már nem kell kerülgetni itt-ott félredobott szerszámokat és anyagokat, ami arra utal, hogy talán holnap itt már emberek is fognak lenni. Nyilván mindig ez a cél, ha valaki valamit eldönt és kinyit, de mivel alapvetően ez a hely amúgy is ment előtte, annyira nem lehetett nehéz, nem? Mágia is van, de lehet, hogy valaki nem szereti azt, hallottam, hogy egyik évben a Félszeműt ecsettel és festékkel színezték át, pedig egy jó bűbáj hamar megoldotta volna, azonban, az sem mindenkinek a kedvence. Mindegy is. A férfinek sem lehet az, egy atlétában van, látni, hogy nem olyan rég fejezte be és hát, máris érdekesebb így, mintha pálcával hadonászna, tekintetem hagyom rajta és pislogok rá, amint észrevesz és felém indul. Nem, továbbra sem bánom, hogy nem vettem kihívó ruhákat fel, az sosem jó kép, ha úgy nézek ki, mint akit mindenki megkaphat – bár a pletykák szerint, az vagyok – és jobb, ha ez így is marad. Ajkaimon kellemes mosoly pihen, amint felpillantok rá, immár előtte állva.
- Áhh, akkor jókor jöttem – látni rajta, hogy megörült, pár remélem nem adja ezek után a kalapácsot a kezembe, de mondjuk, ha sepregetni kell így nyitás előtt, egye fene, megéri egyszer, bár sosem csináltam, akkor már bűbájt használnék, csak nem haragudna meg. Kicsit vittem fejemben tovább az eseményeket, amikor is a férfi bemutatkozott, nekem pedig kissé meglepettre sikerült a pislogásom, miközben elfogadtam a kinyújtott jobbot és kezet ráztam vele. Nem, nem így képzeltem el a tulajt, amit hallottam, abból idősebbnek, másnak hittem. Kellemes csalódás?
- Elnézést, azt hittem… Örvendek akkor – engedem el ujjait és bólogatok az invitálásra és a tegezésre. Mármint, értem én, hogy idősebbek, de rendszerint nehezen jön a számra, ha nem olyan alkattal találkozom, szóval, könnyebb. Követve őt, végül kabátom teszem le a szék támlájára és hálás köszönetmosollyal ülök le az asztalhoz.
- Egy kávé jól esne, köszönöm – bólintok, majd megvárom, míg visszaér, addig innen szemlékem meg magamnak a helyet, hogy így milyen a közeg. Kellemes, a falatozó után kicsit ugyan szokatlan, de nem giccses, szóval, szerintem oké. Amint visszaér, úgy fordulok vissza felé és beízesítve a kávémát, kevergetni kezdem.
- Sajnos főzni nem jól tudok, így a pincér érdekelt első sorban, vagy a pultos. Pontosan mi is lenne ott a dolog? Alkohol? Mert vagyok nagykorú, hogy foglalkozhassam vele – nem, nem inni, az most fel sem merült, sem az, hogy takarítok. Az nekem nem való.
- Szeretném megjegyezni, hogy nagyon mutatós lett a hely. Jártam itt, mikor még más volt, kellemes a változás – kortyolok bele a kávémba, mert úgy tudom, nem árt, ha valaki munkáját, ideáját dicséri az ember. Még ha kicsit még mindig meglep, hogy pont ő a tulaj. De annyi baj legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Hiába próbáltam szöget ütni a fába, az nem akart olyan könnyedén befurakodni az anyagba, mint ahogyan azt várná egy ács fia. Lehet, hogy varázslattal kellett volna próbálkoznom, sőt, így utólag bántam is, hogy odabent hagytam a pálcám, de még mindig nehéz volt hozzászoknom ahhoz, hogy nem kell lepleznem a varázsvilág létezését, s már nem muglik közt élek. Meg is fordult a fejemben, hogy ezúttal Merlinhez fohászkodjak, hátha magától is közelebb repítené a pálcámat, de bevallom, egész nap amiatt imádkoztam, hogy akadjon munkaerő, s legyen pár ember, aki segédkezne, hogy meg tudjam nyitni a helyet. Pechemre a háló is kiesett a kezeim közül, mikor már végre sikerült bevernem azt a szöget, de igyekeztem elnyomni magamban minden késztetést, ami esetleg káromkodásra sarkallt volna. Egy pap mutasson példát, amúgy sem voltam híve annak, hogy morgással oldjam meg a problémáimat. Egy kis fel-le létrázás meg nem árthat. Már épp megindultam volna lefelé, mikor feltűnt ott egy ácsorgó srác, aki mintha már az előbb is ott állt volna. Nem is értettem, hogy miért nem mozdult el azóta, de ha már itt állt, gondoltam rákérdezek, hátha a munka miatt érkezett.
- Még készül, el kéne némi segítség. Te az álláshirdetés miatt jöttél, vagy csak érdekel, mi lesz itt? Mert ha esetleg kéne munka, tudok adni - ha már odatévedt, lecsaptam a lehetőségre, ki tudja, talán még szerencsével járok. Közben nem tudtam figyelmen kívül hagyni a sálját, ami régi kedves emlékeket ébresztett bennem. - Nahát, Navine! Ki most a házvezető? - érdeklődtem kíváncsian, miközben leértem a létráról, s kezemet nyújtottam kézfogásra. - Nemes Balázs, a régi falatozó új tulajdonosa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Nagyon sajnálom, nem akartam összetörni - olyan aggodalmas arcot vágott szerencsétlen fiú, mintha valami szörnyűséget követett volna el, pedig csak egy palack jó minőségű bort sikerült összetörnie. Ez pedig még nem volt olyan nagy bűn, hogy emiatt fájjon a feje. Egyáltalán nem haragudtam rá, munka közben bármikor előfordulhatott efféle baleset, emlékszem, még anno én is összetörtem egy tányért, amikor újonc voltam a konyhában.
- Nincs semmi gond, oké? Menj nyugodtan haza, majd én összetakarítok - barátian vállon veregettem a srácot, majd előhúzva a pálcámat, elmormoltam a suvickus varázsigét, így pár pillanat alatt sikerült rendet varázsolnom a pult mögött. A srácon azért látszott az, hogy bánja a dolgot, első napján biztos nem akart ilyen szituációba kerülni, de efféle dolgok tényleg bármikor előfordulhattak. Miután végeztem a takarítással, visszamentem az irodába, hogy átnézzem a számlákat, ő meg vette a kabátját, s már ment is hazafelé. Izának épp csak biccentett az ajtóban, talán még vetett is a nőre egy pillantást, de aztán megindult hazafelé. Nekem meg maradtak azok a flancos számlák, pedig már éhes voltam, s össze is akartam ütni magamnak valami finomságot a konyhán. Még néhány számot akartam összeadni fejben, mikor valami neszre lettem figyelmes, s mintha valaki köszönt volna. Kilépve az irodámból, megpillantottam egy szőke hajú nőt, így megindultam, hogy megnézzem, ki érkezett ilyen késői órákban. - Miben segíthetek? - ha felém fordult, s végre megláttam őt, nagyon megörültem. - Nahát, kit sodort ide a szél? Csak nem az én drága Izámat? Szia! - nagyon megörültem a nőnek, tárt karokkal, széles mosollyal sétáltam oda hozzá, két nagy puszit is nyomtam az arcára, s meg is öleltem őt. - Azóta nem láttalak, hogy...- na igen, a nagybátyám temetése óta, ami nem most volt, hanem még hónapokkal korábban. Azok nem voltak túl jó percek, túl sokat akkor nem is tudtunk beszélgetni egymással, most viszont nagyon megörültem annak, hogy újra láthatom őt. - Gyere, dobd le magad! Segítek - ha engedte, lesegítettem a kabátját, s az egyik bokszhoz tereltem. - Mivel kínálhatlak meg? Egy italt? Szereted a nagyon finom borokat? Van egy igazi francia különlegesség! Vagy éhes vagy? Épp most akartam valamit összeütni a konyhán - azt se tudtam hirtelen, hogyan is vendégeljem meg őt, de tényleg örültem a jelenlétének, hiányzott már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A nyitásra sikerült találnom néhány lelkes dolgozót, azonban még mindig akadt hely, s persze munka is, ami egy ilyen nagy étteremmel járt. Ráadásul az egyik lelkes pályázó vissza is lépett, így valóban akadt hely, de szerencsére volt még egy-két jelölt, akikkel bagolyban tartottam a kapcsolatot. Közülük az egyik leányzó igen lelkesnek tűnt, tetszett az a néhány sor, amit magáról írt, így küldtem is egy válaszbaglyot, melyben kértem, hogy jöjjön be hozzám. Az óra közben telt, rengeteg papírmunka várt rám, így nem is nagyon figyeltem, hogy kik jöttek-mentek, csak akkor kaptam fel a fejem, amikor az egyik ifjú kollegina jelezte, hogy egy hölgyemény odakint ácsorog, s engem keres. A szemöldököm egy kicsit a magasba emelkedett, volt egy olyan rossz érzésem, hogy talán a húgom kavarodhatott ide, már előre féltem attól, hogy majd problémát okoz, hisz az utóbbi időben igen labilis volt, soha nem lehetett tudni, hogyan fog viselkedni. A gondterheltség ki is ült az arcomra, így indultam meg kifelé, már előre felkészülve arra, hogy újra elbeszélgethetek vele, ő meg újra semmibe veszi a szavaimat, hisztizik egy sort, s magamra hagy. Végül azonban megláttam a leányzót, aki nem a húgom volt, hanem egy igen dekoratívan felöltözött fiatal hölgyemény.
- Üdvözlöm, Nemes Balázs vagyok, az étterem tulajdonosa. Miben segíthetek? - kedves mosollyal nyújtottam felé a kezem, nem tudtam, hogy egy vendég érkezett, netán egy érdeklődő, aki szeretné kibérelni a helyet, vagy esetleg az a hölgy, akit a mai interjúra vártam. Utóbbinak örültem volna, mert így ránézésre is tökéletes pincérnő vált volna belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Buli? Ez nektek a buli, hogy így szétcsapjátok magatokat? - egy kicsit bosszúsan keltem ki magamból, de nem is Ráhelre voltam mérges, sokkal inkább a húgom viselkedése aggasztott. Emellett a bál is rajtam hagyta a nyomát, még mindig feszült voltam a történtek végett, hisz majdnem óriási baklövést követtem el, sőt, azt hiszem, hogy már azzal az egy csókkal is felkerültem a bűnösök listájára.
- Halloween? A Kísértetházban voltatok Halloweenezni, amit reklámoztak a plakátokon? - meglepetten vontam fel a szemöldököm, azt hittem, hogy valami házibuliban lehettek, ki hitte volna, hogy a húgocskám is ott volt. Így viszont csak még nagyobb lett bennem a bűntudat, tudva azt, hogy a húgom valahol ott a közelemben vette be azt a bogyót, vagy akármit is , ami ilyen hatással volt rá, s hogy akár ki is használhatta volna valaki, ha Ráhel nincs a közelében. Tulajdonképp hálás lehettem a lánynak, hogy ilyen jó barátnője volt Lédának. - Ha neked sem mondta, akkor nagyon úgy tűnik, hogy hazudott - sóhajtottam, miközben gondterhelten megdörgöltem a tarkómat, majd kérésére odanyújtottam a ruhákat.
- Persze - biccentve magam mögött hagytam a helyiséget, addig töltöttem egy kancsó vizet, szereztem két poharat, s azokkal tértem vissza. Ráhel tekintetébe fúrtam a pillantásom, volt benne egyfajta határozottság, amit amúgy mindig is kedveltem, még akkor is, ha az olykor szemtelenségbe csapott át. - Nem akarlak, vagyis csak néha. Egy-két szokásodtól azért megválhatnál - jegyeztem meg, ezzel utalva például a csúnya szavak használatára, vagy az efféle felhőtlen bulizásokra, amiket a húgom is művelt. Mondjuk, azt nem tudtam, hogy Ráhel az utóbbi időben viselkedett-e hasonlóan, de bíztam abban, hogy legalább már ő megkomolyodott egy kicsit, nem úgy, mint a húgom, akire rossz volt ránézni ebben az állapotában.
- Inkább segíts - odaléptem, hogy elfektessük Lédát az ágyamon, ekkor koppant valami a földön, s ez volt az a maszk, ami a kezem ügyébe akadt. Nagyon ledöbbentem, mert kiköpött mása volt annak, mint amit az a gyönyörű nő viselt a bálon, így a kávés kérdésre sem tudtam reagálni. Egy pillanatra lefagytam, s csak aztán szegeztem Ráhelnek a kérdést. - Aha…nem volt böjt, én i…mindegy - nyögtem ki, miközben a gondolataim ezerrel kavarogtak. Hirtelen a legrosszabbra gondoltam, hogy talán a húgomé, úgy éreztem, hogy egy gombóc fojtogatja a torkomat, de ahogy Ráhel beszélt, úgy kezdtem egyre inkább arra a következtetésre jutni, hogy talán mégis ő volt az. Ő volt???
- Hogy érted, hogy pasizni? Mi történt? - kíváncsiságomat nem tudtam leplezni, ami talán feltűnő is lehetett, hisz soha nem érdekelt ennyire a magánélete, hogy ilyen mélységekig belemenjek, most viszont túl zavaros volt számomra minden, s a maszk…a maszk sem volt rám jó hatással. Még mindig a kezeim közt szorongattam, újra lepillantottam rá, majd vissza Ráhelre, mintha csak azt próbáltam volna elképzelni, hogy vajon hogyan is nézhet ki benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Köszi, de bebizonyosodott, hogy a te stílusod is nyerő öltözködés terén - válaszoltam neki elismerően. Tényleg olyan volt, mintha akaratlanul is összeöltöztünk volna, ez pedig tök szuper dolog volt.
- Tudod mit? Ha átjössz karácsonykor forralt borral koccintani, akkor főzök neked szívesen. Rám is rám fér már egy kis finom kaja és egy kis főzőcske gyakorlás. Csak előtte mondd meg, milyen ételt szeretnél. Én például szeretem a halászlevet is, meg akár lehet sült pulykahús francia salátával, vagy akár töltött káposzta, de rád bízom a döntést - lelkesültem fel, mert mostanság a hobbimmá vált a főzés is a többi között.
- Igen, ezt én is hallottam, hogy más az itteni étel azért, mint Olaszban. Mondjuk még sosem jártam Itália földjén, de egyszer szívesen megnézném az ottani nevezetességeket és próbálnám ki az étel- és italkülönlegességeket - mondtam neki elmerengve. Nekem az itteni olasz ételek nagyon bejöttek, de biztos voltam abban is, hogy Olaszországban még finomabbak voltak ezek a nemzeti finomságok.
- A kínai ételekről egy ismerősöm, aki járt már Kínában azt mondta, hogy teljesen más ízvilágúak, mint itt. Az országunkban ugyanis próbálják a magyar konyha ízéhez szokottan elkészíteni az ételeket, kinn pedig sokkal csípősebbre, fűszeresebbre csinálják meg a kajáikat, ahogyan azt ők szeretik - osztottam meg a tapasztalatim a férfinak. Nekem mondjuk ízlett az itthoni kínai kaja is, ha például erősebb lett volna az erős-savanyú leves, azt már bizonyára nem tudtam volna megenni, de ahogy itt árulták, az pont jó volt, pedig gyanítottam, hogy mely fűszerpaprikát használták fel az elkészítéséhez.
- Ó, ne is mondd. Képzeld, még most is javában folyik a tárgyalás a gyerek elhelyezésével kapcsolatban, mert bekapcsolódott a "jó fej" apuka is, így remélhetőleg jó esetben legkésőbb a tél folyamán, január-február környékén lesz róla valami döntés. Elég idegtépő az egész, azt hittem, hogy simábban fog menni minden, de ugye ember tervez... pedig már várom, hogy hozzám költözzön a lányka, gondolatban már magamhoz is vettem őt. Szóval egyedül leszek még egy ideig, így karácsonykor is. Bocsi, nem akartam panaszkodni, de ha már így rákérdeztél, jó, ha tudod, mi a helyzet - emeltem a tekintetem a barátoméba, jól esett, hogy kimondhattam mindent, ami az utóbbi időben nyomasztott.
- Szóval nem zavarsz, örülök a társaságnak, legalább van, aki miatt főzzek is valami finomat - mondtam Nathaniel-nek mosolyogva. Talán így, hogy ha volt rá lehetőségem, hogy ne egyedül töltsem el az ünnep egy részét, volt némi remény, hogy megünnepelhessem azt méltóképp.
- Ez a beszéd! - villantottam felé egy vidor mosolyt. Azt nem tudtam, mennyi idő után tér vissza Magyarországra, miután elutazott, de továbbra is élt bennem a remény, hogy felkeres, miután visszatért az utazásából. Maja után őt tudtam volna kiemelni a legjobb barátaim közül, most pedig újra bebizonyította, hogy bizony, számíthatok rá.
- Ez remekül hangzik! Görögország úgyszintén klassz hely lehet! Ott jártál már vagy még új helyszín lesz számodra? - érdeklődtem meg a fiútól mosolyogva. Én tuti valami tengerpartos, zöldebb helyet választottam volna magamnak, ha munka vagy nyaralás miatt megyek oda, mondjuk például Korfu-t. Azon belül is hallottam, hogy voltak jobb és rosszabb helyek, bár, kinek mi jött be.
Közben észrevettem, ahogyan Nathaniel kissé zavarba jött a puszi miatt, nagyon aranyos dolognak tartottam ezt, de megőriztem magamnak az észrevételemet, és az ételre helyeztem a hangsúlyt. Koccintás után ittam egy kortyot az italomból, amely igencsak finomnak ígérkezett, majd nekiálltam elfogyasztani a vacsorámat. A barátom időközben megkóstolta az étkemet, amelyet igazán ízletesnek titulált, én pedig nem voltam rest ugyanígy cselekedni, azaz én is vettem egy kis kóstolót az ételéből.
- Hű, ez nagyon finom! - vettem egy villával a kajájából, miközben a szemeibe néztem elégedett arccal.
- Ezek aztán tudják, mi a dörgés kaja terén! - tettem hozzá, majd kérlelő tekintettel vettem még egy kis kóstolót a fiú ételéből. Az enyém is isteni finom étek volt, de amit Nathaniel választott, az még jobban ízlett, bár szerintem ez kiderült nála, hogy kétszer is éltem a helyzettel, és vettem az ételéből egy kis ízelítőt.
- Nos, a fő tervem az, hogy ismert fotós legyek, na és persze tehetséges is. Persze tudom, hogy ezért keményen meg kell dolgozni, ennek pedig szívesen állok elébe. Másrészt szeretném, hogy a lányka hozzám kerüljön, ami már most látom, hogy nem lesz egyszerű menet. Szeretek itt Bogolyfalván élni, de időnként szívesen elutaznék felfedezni új helyeket. Látod, nincsenek nagyra törő terveim a fotózáson kívül. Na, meg a jövendőmondás, a képességem, azt szeretném még, ha révbe érne, és esetleg másodállásban tudnék általa segíteni másoknak - fejetettem ki a jövőbeli terveimet a barátomnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

a bál után

- Igen! - kelek ki magamból én is, mert rosszul esik, hisz a húga fekszik az ágyán, mégis én kapom a fejmosást, pedig ennél józanabb nehezen lehetek.
- Képzeld most már ilyen. És ne csinálj úgy, mintha valaha is szentek lettünk volna. Idehoztam, mert a kastélyba nem vihettem, és mert valami miatt a segítségedre számítottam, de nekem nem vagy a bátyám, ezt majd rendezd le Lédával, ha életképes lesz - fújtatok dühösen, és persze, mi is lehetne a legjobb reakció, mint a fejéhez vágni, semmi köze hozzám.
- Sajnálom - mert bocsánatot kérni is tudok, és megy is, amint lenyugszom valamicskét. Nem tudom, miért csinálja ezt, mikor tudja, velem feleslegesen futja a köröket, én nem leszek más.
- Miért annyira meglepő? Talán csak te nem voltál ott. Fogalmad sincs, mit hagytál ki - mosolyodok el halványan, továbbra is szilárdan állítva, ő ilyen helyekre tuti nem jár, mert ellenkezik azzal,... ami ő.
- Vagy csak félúton meggondolta magát - vonok vállat, mert ez az aprócska részlet oly' mindegy. A jelenlegi állapoton már nem változtat.
- Így is mérföldekre vagyok attól, aki voltam. Miért akartok mindig többet? Majd az idő elrendez - rázom meg a fejem, hisz szerintem már bőven eleget változtam. Mindig más volt a forgatókönyv, mindig én voltam az, aki úgy feküdt az ágyon, hogy saját magáról se tudott, nem hogy arról, mi folyik körülötte. Én voltam az, aki napokra, hetekre felszívódott, hogy aztán egy hulladékként térjen haza, akit Léda összekanalazott, és felszedett a padlóról.
- Úgy viselkedsz, mintha legalább egy tanga lenne - forgatom  meg a szemem. Nem mindent tudok megszokni tőle, például azt se, hogy úgy néz arra a maszkra, mintha ördögtől való dolog lenne.
- Esküszöm nincs megvoodoozva - teszem szépen hozzá, hogy biztosítsam róla, ez az, aminek látszik. Nem több.
- Te? - nézek rá, amint sikerül úgy helyeznünk Lédát, ahogy ő akarja. Az sem szokása, hogy félbehagyja a mondatokat, engem meg általában mindig érdekel az, ami vele van. Berögződés.
- Hát volt ott valaki... ő... más volt, és tetszett, és jól éreztem magam vele... Aztán meg Hamupipőkét játszottam... megcsókoltam és leléptem, de tökmindegy, talán így volt jó, úgyse tudom meg az életben, hogy ki volt... Mit érdekelnek a pasi ügyeim? - szegezem neki hirtelen a kérdést, látszólag, hogy tereljem a témát.
- Nyugi, én beletörődtem ebbe... - mutatok végig rajta esetlenül, mert amúgy nem vagyok benne teljességgel biztos, hogy sikerült megértenem ezt mind, ami ő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Úgy kikelt magából ez a lány, ahogyan már nagyon rég nem láttam, bevallom, meg is lepett, még a homlokom is összeráncolódott kicsit, ahogy tekintetébe fúrtam komor pillantásom. Nem tagadom, rosszul esett az, hogy ennyire megemelte a hangját, bár az is igaz, hogy talán én sem a legmegfelelőbben kezeltem a mostani helyzetet. Túlságosan feszült voltam az esti történések után ahhoz, hogy még ezekkel a problémákkal is szembesüljek.  
Nem is vágtam közbe, hisz utólag beláttam, hogy neki is volt oka fennakadni a megjegyzésemen. Inkább csak vártam, hogy elcsituljon magától, ha ez nem történt volna meg, úgy biztos felszólaltam volna, ám szerencsére erre nem volt szükség, mert egy fújtatást követően bocsánatot kért. Nocsak, Ráhel erre is képes? Ez már jól esett, pozitívan is könyveltem el, s tény, hogy az elmúlt időszakban rengeteget változott. Néhány éve még rosszabb volt a húgomnál, most meg…mintha kicserélték volna, sok esetben felnőttnek tűnt, leszámítva a stílusát.  - Nem gond, azt hiszem, hogy a kelleténél én is hevesebben reagáltam, te se haragudj rám - úgy éreztem, nekem is bocsánatot kell kérnem tőle, így volt korrekt ez.  Az mondjuk meglepett, hogy ugyanazon a bálon voltunk, s véletlenül ezt majdnem el is árultam, de az utolsó pillanatban mégis sikerült elharapnom a mondat végét.
- Igazad van, tényleg jó irányba változtál Ráhel, és ezt már akartam mondani neked. Ha néha noszogatlak, nem azért teszem, mert meg akarlak változtatni, csak…próbálok rád jó hatást gyakorolni, de talán már nem kell - jegyeztem meg egy kedves mosollyal, mert annak ellenére, hogy olykor úgy beszélt, mint a kocsis, helyén volt a szíve, és ez sokat számított.  - Remélem, hogy egy napon majd Léda példát vesz rólad, és rájön arra, hogy ez, amit most művel, rossz irányba sodorja - sóhajtva telepedtem le mellé az ágy szélére, a húgom miatt még mindig aggódtam. A maszk ezután került a kezeim közé, mely hirtelen kavargó emlékekkel árasztotta el az elmémet, s megijesztett. Kellett néhány másodperc, hogy összeálljon fejemben a kép, furának is tűnhettem a kérdéseimmel. - Te jó ég - szökött ki számon, amint meghallottam további szavait, még inkább idegesség lett úrrá rajtam, hirtelen le is dobtam a maszkot az ágyra, majd ugyanolyan gyors mozdulattal keltem fel a lány mellől, s fordítottam neki hátat. Arcomat ha most látta volna, talán Ő is rájön. Melegem lett, az idegességtől izzadni kezdett a tenyerem, s közben hevesebben vert a szívem, miközben arra gondoltam, hogy mit tettem? Eszembe jutott a csók, ahogy ajkai az enyémekhez értek, ahogy ágyékomban éreztem a tüzet, melyet már rég nem csiholt fel bennem senki sem.
- Nem érdekelnek a pasiügyed! Akarom mondani…nyilván csak úgy érdeklődök, mert mégis a húgom legjobb barátnője vagy, te vigyázol rá, én meg rád. Csak ennyi - vetettem oda a választ, miközben felé fordultam, közben gondolataimban újra magam előtt láttam őt a báli ruhában, s ahogy most megfigyeltem, valóban. Gyönyörűek voltak a szemei, az ajkai. Miért nem vettem ezt eddig észre? Mit művelsz Balázs?
- Ebbe? Mármint mibe? - gondolataimból kizökkentett a kérdésével, őszintén mivel nem igazán figyeltem, nem tudtam, hogy mire gondol, de miután végig mutatott rajtam, már rájöttem. - A papságomba? Miért olyan nehéz azonosulnod ezzel a dologgal?- értetlenül ráncoltam a homlokom, miközben gondterhelten masszírozni kezdtem a tarkómat, mert nem tudtam, hogy elmondjam-e neki, hogy engem csókolt meg, vagy tartsam inkább titokban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

a bál után

Számomra ez sem újdonság. Újonnan megtanultam kiállni magamért, főleg akkor, ha úgy érzem igazságtalanul bánnak úgy velem, ahogy most ő. Persze Balázst is megtudom érteni, biztos nem túl jó érzés neki így látni a húgát, de akkor sem kenheti rám. Nem, tőle nem fogom eltűrni, hogy ő is a fejemhez vágja, rossz hatással vagyok Lédára. Hisz a lány is felnőtt, kiválóan el tudja dönteni, mit akar csinálni, és a barátnőjeként maximum ott leszek mellette, megállítani nem fogom. Az amúgy is álszentség lenne részemről.
- Érthető... - nézek újra az alvó lányra, megvonva a vállam. Mert mégsem olyan sérelem ért, aminek nyoma életem végéig rajtam marad, és a kezdeti feldúltságot letudva, túl tudok rajta lendülni. Apu miatt profira fejlesztettem ezen képességem.
- Bőven elég hatást gyakorolsz rám enélkül is - tagadni viszont felesleges, így csak sóhajtok egyet. A szemébe viszont nem fogok nézni, nem akarom, hogy lássa, ezt a kijelentésem még komolyan is gondolom. Nem szabad, tudom.
- Léda még Léda, nem változott semmit, csak egy olyan időszakon megy keresztül, amihez nekem korábban szerencsém volt. Ha pasi van a dologban, az illető csúnyán elbánhatott vele. Én csak hálás lehetek azért, mert abban az időszakomban botlottam belétek... lehet ha nem így van, még nála is rosszabb lennék - komolyan beszélek, mert tudom milyen az, mikor a földre rúgnak, aztán még jól meg is taposnak....  majd mikor olyanjuk van, felbukkannak egy csokor virággal, vagy egy nyúllal, és azt hiszik, minden rendben.
- Nehogy te is rosszul legyél nekem - kerekedik el a szemem, és csak néztem rá. Egyszerűen lövésem nincs arról, mi baja van, úgyhogy ez az állapot megijeszt kicsit.
- Csak ennyi... - biccentek egyet, aztán keserűen nevetve, rázom meg a fejem, hisz jó tudni, hogy is állunk akkor.
- Tudod, miért volt az az idegen annyira más, olyan furcsa? Pontosan olyan volt, mint te... Balázs... a  nyamvadt atya nélkül, akivel tök jókat szórakoztam, akivel könnyedén beszélgettem át éjszakákat, és akit szerettem. Pár órára, de legalább visszakaptalak... egy kicsit. Na, ezért olyan nehéz. Itt állsz előttem, szinte semmit nem változtál, bennem megint feltámadtak érzések, és dobhatom őket a kukába egy nyamvadt kereszt miatt - halkan beszélek, nyugodtan, mert egyszerűen jól esik ezt ki is mondani, annak ellenére, hogy a szemébe most sem tudok nézni, csak a szőnyeg mintáit fixírozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Van az, amikor képtelen vagy ellenállni valaminek, amit éppen csak a szemed sarkából láttál, valaminek, ami agyad egy hátsó szegletében elkezdi vadul verni a tamtamot, hogy akard. Nálam ez a vulkán süti, amit nem szeretek, mert túl csokis, de most az égzseléhez nincs mégsem annyira kedvem, így csak nézem a választásom, de nem nyúlok hozzá. Hát ez szívás, pedig az ember gyerekének ilyenkor kellene lendületbe jönnie, hiszen édesség is, de mégsem, és ráadásul levitálni is tud az ember utána.
- Hozok egy lávasütit.
Hozom meg végül a döntésem, nagyjából három perc masszív belső vívódás után. Kezeimet határozottan az asztallapra teszem, megemelkedem, miközben Richárd egy galleont tesz az asztalra. A szemöldököm megemelkedik, de szó nélkül veszem el a pénzét, hát most erre mit mondjak? Szerintem fogalma sincs róla, hogy egy lávasüti sarlókban és knútokban mérődik, nem galleonban, de mindegy. Ezeket a pénzeket félre szoktam tenni, és karácsonykor a menhelynek veszek takarókat belőle.
- Egy pasas az előbb tizenhármat vett meg belőle.
Forgatom meg a szemem, ahogy jó pár perc után visszaülök az asztalunkhoz, és az asztal alatt tartott táskatartón pihenő táskámba visszacsúsztatom a mobilom, mert nagyon rossz szokásnak tartom, ha valaki állandóan nyomkodja, de visszaírtam Benőnek, hogy ma nem jó, mert Vasváry családi programot tartunk, amire közölte, hogy szar kifogás. Pedig tényleg vele vagyok. Felpillantva azonban, hogy szóljak valamit a férfihoz, akivel jöttem, megdöbbenve tapasztalom, hogy nem ő ül velem szembe, hanem egy teljesen ismeretlen fickó. Ajkaim akaratlan nyílnak el, ahogy egy "óóó helló" tekintettel végig nézek rajta. Biztos, hogy jó helyen ülök, mert a táska az enyém, de ezen túl valóban olyan, mintha nem tartozott volna senkihez. Valljuk be, most lehet, hogy ez nagyon ciki, de egyáltalán nem bánom, hogy nem ő az apám, mert, ami a fejemben lejátszódik hirtelen vele kapcsolatban, az számos országban büntetendő.
- Öhm... helló.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kávéját szürcsölgetve mereng a legújabb tudományos cikken, melyben a terápiás kezeléseket rangsorolják hatékonyság szerint. Lapoz egyet a kiadványban és néha hümmög egyet, máskor rosszallóan megcsóválja a fejét. Sohasem értette, mi szükség van arra, hogy a terápiás megoldásokat egy megadott sorrendbe helyezzék, elvégre nincs két egyforma ember. Lehet, hogy az egyiknek kizárólag a hipnózis segít, míg a másiknak csakis a kognitív viselkedésterápia, megint másnak pedig a pszichodráma. Épp az egyének különbözősége adja ezt a terápiás szabadságot, ezért is hatalmas ostobaság arról értekezni, vajon melyik jobb, mint a többi. Mégsem hagyhatja figyelmen kívül, hiszen attól függetlenül, hogy rangsort állítanak, rengeteg jellemzőt, prot és kontrát is feltüntetnek az egyes technikák mellett, s gyakorta találkozik olyasmivel, amiről nem is gondolta volna, hogy lehetséges. Az persze nem kétséges, hogy ő sem ért mindenhez, hiszen hogyan is érthetne? A pszichológia, s ezen belül is a pszichoterápia annyira szerteágazó szakterület, melyet nem lehet két egyenessel és egy görbével felrajzolni, sohasem lehet eléggé kiaknázni. Azért próbálkozni lehet.
Épp kávéjáért nyúl, amikor érzékeli, hogy valaki lehuppan az asztalához, ő pedig érdeklődve engedi lejjebb a kezében tartott olvasmányt, hogy szemügyre vegye a jövevényt. Amikor a kijelentésre felvonja a szemöldökét, végre a hölgy is észreveszi, hogy minden bizonnyal rossz asztalhoz sikerült leülnie, ám ahelyett, hogy gorombán felelne, a tőle megszokott nyugalommal mosolyodik el.
- Nem lenne kirívó eset, hogy egy ember megegyen egy egész tortát. Ön még sohasem szeretett valamit annyira, hogy pukkadásig egye magát? - nem zavartatja magát, belekortyol italába és visszahelyezi azt az asztalra. Ki kellene zökkennie, meg kéne rökönyödnie, ehelyett ugyanolyan kedvesen és kommunikatívan kapcsolódik be a random témába, mintha ez teljesen normális lenne. - Jó napot kisasszony - a félszeg köszönésre maga is reagál, ám sokkalta kevésbé lazán. Ez többek között abból is adódik, hogy nem őriztek együtt disznót, no meg persze egy hölggyel beszél és nem fogja kéretlenül letegezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Igaza van, én igen hamar ítélkeztem.
Mi a fene? Azt hiszem, kaptam egy kisebb sokkot, nem csak azért, mert a férfi velem szemben nem Richárd, hanem mert a hormonjaim már megint szórakoznak velem, és gyakorlatilag úgy viselkednek, mintha egy kanos tizenöt éves fiú lennék, akit egyszer megérintett egy tanárnő, amikor elbambult, és azóta mindenkire ráizgul. Nagyon nagy bajok lesznek itt, ha nem tanulom mag nagyon gyorsan túltenni magam az érzékelhető apakomplexusom. Eddig tagadtam, hogy az lenne, és azt mondtam magamnak, hogy Adrián, vagyis na, Mester úr kisugárzása miatt tartom őt igazán vonzónak, és történik meg, hogy olykor intimebb helyzetekben képzelem el őt, de lássuk be, ez az elmélet lassan megdől. Hogy miért? Mert szó szerint érzem, ahogy egyetlen pillanat alatt olyan szintű vágy robog át a testemen, mintha a hat húszas gyors lenne, és egyszerűen áldom az eszem, amikor még most is a nyakam köré lóg a sálam, mert különben eléggé látványosan tárulna a szeme elé, hogy izgalomba jöttem tőle, és már azon gondolkozom, hogy vajon milyen lehet. Ezt már kezeltetni kell, muszáj találnom egy pszichológust, aki nem néz rám totálisan zakkantként.
- Én... Zsófi vagyok.
Baromira lényegtelen mondjuk, tőlem aztán Julcsinak is hívhat, vagy, ahogy szeretne, de tényleg, csak ebből a halmozottan ciki helyzetből kavarodjunk ki valahogy mondjuk, az agyam hátsó felében elkezd motoszkálni az a gondolat, hogy hol lehet a férfi, akivel ide jöttem. Ééés tessék, nem kell nagyon levennem róla a tekintetem, hogy máris megtaláljam, egy csapat vihogó pincérnő társaságában. Arcomon fintorral keresztezem az asztal alatt a lábaimat.
- Vár valakit? Úgy tűnik a családi programunk véget ért, és amennyire kínosan indítottam, elszórakoztatnám. Vagy olvashat is, nem akarom zavarni, csak ciki lenne most arrébb kullogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Biccent egyet, de nem erősíti meg vagy cáfolja Zsófit. Alapvető emberi tulajdonság, hogyha látunk valamit, az kivált belőlünk érzéseket, ezek az érzések pedig automatikusan generálnak véleményt. Gyakran megesik, hogy egy, az utcán sétáló alakot megpillantva rossz érzésünk lesz és kellemetlennek, taszítónak gondoljuk, közben lehet, hogy a világ egyik legkedvesebb, legjóravalóbb embere. Egyszerűen csak volt egy megérzésünk, ami előítéletté fajult és olyan tulajdonságokkal ruháztuk fel az illetőt, amelyekkel nem rendelkezik. Mindennapok.
- Örvendek, Teodor. Remélem nem haragszol meg, ha mostantól tegezlek - könnyeden mosolyodik el, ebből pedig kitűnni látszik, mennyire közvetlen is valójában. Az ügyfelei többségével is tegeződik a terápia folyamán és azon kívül is, lévén nem ez határozza meg munkakapcsolatukat.
- Nem, épp egy érdekfeszítő cikket olvastam terápiás módszerekkel kapcsolatban. De szívesen fogadom a társaságot - be is csukja a kiadványt, hogy hetykén az asztal szélére dobja. Nem az a mozdulat ez, amikor valamit lecsapunk, hiszen a lapok finoman puffannak az üvegen, ő pedig kényelmesen hátradől. - Szóval az az úriember az... Édesapád? - ügyelvén arra, hogy ne legyen teljesen egyértelmű, hogy Vasváry-ról csevegnek, észrevétlenül mutat a pincérnők gyűrűjében ácsorgó férfira. Mi tagadás, nem kételkedik abban, hogy sármosnak tartják és bomlanak utána, mert bár heteroszexuális, azt azért még ő is meg tudja mondani, ha valaki jól nézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Meglepett az, hogy ennyire őszinte volt velem, mert a legtöbb esetben elhülyéskedik, többnyire viccet űz a hivatásomból, amit már megszoktam. Sokszor már fel sem veszem, ha azzal állít be, hogy áldjam meg, mielőtt még lángra gyúlna a kereszt, most viszont nagyon is komolyan hangzottak a szavai, s tudtam jól, hogy komolyan gondolja. Még akkor is, ha nem nézett rám.
- Magadnak is köszönheted Ráhel, nagyon sok erő lakozik benned, Isten jó útra terelt, ezért is tudtál talpra állni - nem akartam körbeudvarolni a szavakkal, de ez volt az igazság. Hittem benne, hogy az a sok beszélgetés gyümölcsöt érlelt az elméjében. A húgomnál is meg kellett volna indulnia ennek a folyamatnak, ő viszont valami oknál fogva elzárkózott tőlem. Hallani sem akart a hitről, és a segítségemből sem kért, ez pedig elkeserítő volt. Sóhajtva pillantottam még végig rajta, s ezt követően jött egyik pillanatról a másikra a megdöbbenés, s az a beszélgetés, mely a pokol mezsgyéjére sodort. - Igen, csak ennyi - vágtam rá ismét a választ, persze egyáltalán nem úgy reagáltam, ahogyan kellett volna, mert a történtek miatt komoly viharok dúltak a lelkemben. Tudtam jól, hogy nagyot hibáztam ma este, s most, hogy kiderült, Ráhellel, csak még rosszabbul éreztem magam.
- Hogyan? - ahogy tovább beszélt, s körül írta, hogy kivel is találkozott, annak hallatára elkezdtek égni a füleim, talán még el is vörösödtem, miközben a szívem egyre szaporábban vert, s úgy éreztem, hogy le fogok bukni előtte. - Ezt most..hogy érted? - nyeltem egyet, mert emlékeimben még mindig ott élt az a tinédzser lány, aki szerelmet vallott. - Nem…nem érezhetsz semmit Ráhel…- vágtam rá, de érezhetőt volt, hogy feszült lettem, s ideges. Meg kellett volna mondanom, hogy én voltam ott a bálon, de hogyan is tehettem volna ezt? Nem, talán nem kell, hogy megtudja. Vagy tudja? - Csak azért, mert találkoztál valakivel, ilyen nincs, hogy egyből érzelmek. Biztos sokat ittál - vágtam rá, de éreztem, hogy egyre nehezebben tudom kezelni ezt a helyzetet. - Talán haza kéne menned, hogy kipihend magad, nem? - finoman céloztam arra, hogy jobb lenne, ha elmenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az utcákon megjelentek a karácsonyi díszek. Először a fényfüzérek kezdték körbeölelni a kirakatok széles ablakait, aztán megbűvölt hóemberek fakadtak dalra, és néhol egy-egy Mikulás is táncra perdült. Jellegzetes illatok terjengtek az egyébként hideg levegőben, aztán néhány napra rá én is megjelentem a kavargó tömegben, akiket elkapott a szokásos bevásárlási láz. Nézelődtem szótlanul, arcomon halvány mosollyal. Hagytam, hogy magával ragadjon a hangulat, hogy egy kis csend és nyugalom költözzön a szívembe. Valami, amire régóta vágyom. Valami, amiről azt hiszem, talán az ünnep majd megadhatja nekem.
Aztán az egyik olyan napon, amikor szabad lejárást kaphattunk a faluba, Karola elhívott a cukrászdába, hogy igyunk meg valamit. Sejtettem, hogy valamilyen céllal teheti ezt, de végül is igent mondtam. Lehet, hogy csak én gondolom túl a dolgokat. Mármint ez elég jellemző rám, de próbálok rajta változtatni. És nagyon is vágyom arra legbelül, hogy társaságban legyek, csak megszoktam már a gubbasztást. Úgyhogy felöltöztem, bár nem elég jól, így most kissé vacogósan baktatok le a Fő utczán, hogy egy lámpaoszlopnak dőlve az ő felbukkanását fürkésszem. Mindig olyan időpontban megyünk, amikor nincsenek túl sokan, és most különben is inkább vásárolnak az emberek, mint beülnek valahova találkozni. Arra ott lesz a heteken belül aktuális karácsony. Nekünk pedig a hazautazás miatt nem hiszem, hogy lesz időnk akkor összefutni. Ó, és jut eszembe, a barátaimnak még mindig nem vettem semmit... De legalább a családot letudtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

BALÁZS atya
suli után az étterem előtt | #nicetomeetyouGIF



Nem akar ez összejönni szegénynek. Aláhullik a háló, én meg csak figyelem. Nem tudom, érte nyúljak-e, visszalebegtessem-e neki, vagy azzal csak gondot okozok, esetleg még rossz néven is veheti, hogy beleavatkozom a munkájába. Ezen tépelődöm magamban, amikor megszólít a magasból. Felkapom rá a fejem.
- Ó, én... én csak... - kezdek hebegni mosolyogva. - Szóval engem csak érdekel, milyen lesz, ha elkészül - mutatok el kicsit az étterem felé. Lenne itt számomra munka? Komolyan? Csak így? Az a helyzet, nem fordult még meg komolyabban a fejemben, hogy dolgoznék. Úgyhogy nem is fűzöm tovább a szót, remélem, így világossá tettem, hogy szimpla nézelődő vagyok. Noha azért motoszkál bennem a dolog. Már csak kiváncsiságból is.
- Igen - simítom meg derűsen sálamat, lehajtva kicsit a fejem, ahogy lepillantok rá - Mikhail Kazanov és Ardai Tánya professzorok - felelem nagy bólogatva, bár fogalmam sincs, neki mondanak-e bármit ezek a nevek. - Ön is a Bagolykőbe járt? - adja magát kérdésem. Érdeklődő tekintettel pislogok rá felfelé, azonban már nem soká kell a magasba kémlelnem, hiszen leérkezik hozzám.
- Hú - nyújtom a kezem, elkerekedő szemmel mosolyogva, miközben megtudom, kivel van dolgom - Örvendek. Thomas Middleton, navinés prefektus - biggyesztek oda én is egy jelzőt a nevem mögé vigyorogva. Nekem ez a titulusom és úgy feltételezem az imént elhangzottakból, hogy ez számára jelentőséggel is bírhat.
- Honnan jött az ötlet... hogy... szóval miért Noé bárkája? - variálok kicsit azon, hogyan tegyem fel a kérdésemet. Végül így sikerül. Közben elpillantok kicsit az említett étterem felé, aztán figyelem a jó kiállású férfit, ismét zsebeimbe csúsztatva kezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mióta bejött a hideg, igyekeztem egy kicsit melegebben öltözni, így ma egy farmert kaptam magamra, egy kötött fehér pulcsival, barna bakancsot húztam, sötétszürke kabátot, s végül egy fehér, kötött sapkát is felvettem, mert a füleim hamar meg tudtak fájdulni, főleg akkor, ha fújt a szél.
Benivel volt találkozóm, amit nagyon vártam, több okból kifolyólag is. Egyrészt, nagyon rég nem volt már időnk egymásra, mindkettőnknek akadtak magán jellegű gondjai, ráadásul a suli sem lett könnyebb, sőt. Megszaporodtak a teendők, a tanulni való, magam is úgy éreztem, hogy egyre többet követelnek tőlünk a tanárok, s már elmúltak azok a kis elsős évek, amikor még szemet hunytak a hiányosságaink felett.
A faluba sétálva volt mit nézni, gyönyörű díszekben pompáztak az utcák, az ablakok, s a kirakatok. Már tényleg csak a ropogó, friss hó hiányzott a talpunk alól, mellőlem meg Beni. De hol is lehet ez a fiú?
Leérve ide-oda pillantottam, míg végül egy közeli oszlopnak dőlve megláttam őt, azonnal mosoly futott az arcomra, s egy gyors körbepillantás után át is rohantam hozzá az utca másik felére.
- Sziia Beni! - két puszit is kapott az arcára, mert ki tudja, mennyi ideje várakozott már rám, bár remélem, hogy nem késtem túl sokat. - Olyan, mintha ezer éve nem láttalak volna. Na gyere, üljünk be és igyunk egy jó kis forrócsokit, közben mesélj, mizu veled? - karjába karoltam, s bizony nagyon is kíváncsi voltam rá, hogy mi a helyzet, mert emlékszem, hogy mennyire megviselte őt az, amit Theon művelt. Bíztam abban, hogy azóta már helyrejött, ráadásul a madarak is azt csiripelték, hogy tetszik egy lánynak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

a bál után

Úgy érzem kicsit félreértette a megjegyzésem. Hogy véletlenül, vagy szándékosan, az most teljesen mindegy. És talán jobb is így. Úgy jöttem vissza ide, hogy mindennek hátat fordítok, ami a múlt, és tessék. Újra ugyanott találom magam, és ugyanannyira tehetetlenül.
Nem tudok, és nem is akarok vitába szállni, noha kicsit túlzásnak érzem a hirtelen dicséretet. Viszont nem tudom megcáfolni. Erős vagyok, azzá váltam, és magamhoz képest, tényleg pozitív a fejlődés, ami végigment bennem, és mégis... nem tudom teljesen jónak érezni magam. Mellette valahogy sose.
Minden összedől hirtelen, és lassan, de rájövök, hogy az a nyamvadt maszk a kiváltó ok. Azonban egyszerűen nem tudom mire vélni. Persze sejtem, hogy Léda miatt tajtékzik, de akkor is érzem, van valami más is ott, és talán életemben először szeretnék legilimentor lenni, hogy kiszedjem a fejéből, mégis mi baja.
Ehelyett kifakadok, és tényleg őszintén zúdítom rá mindazt, ami bennem van, mert ő a hibás. Minek jött ide? Miért engedett meg? Miért kért meg valamire, hogy okot adjon arra, újra és újra találkoznom kelljen vele? És bár tagad, miért érezteti mégis azt, hogy nem ezt gondolja? Vagy ezt már csak én látom a dolgok mögé?
- Nem tudom, feltűnt-e, de józan vagyok - szalad magasba a szemöldököm, mert bárcsak ráfoghatnám az alkoholra, bárcsak tényleg amiatt lenne ez az egész kaszvaty a fejemben, meg bennem. Akkor az holnapra elmúlna, nyoma se lenne, és én se vágynék tovább olyas valamire, amire felesleges.
- Talán elmondhatnád, hogy mi bajod. Annyira szörnyű ez? - halkan kérdezek rá, most belenézve a szemeibe, de érzem azt is, hogy nem kellene.
- Te tudhatod a legjobban, mióta csak ismerlek, ez van. Azt hiszed nekem annyira jó? Nagy szavakkal dobálózni, hogy nincs mögöttük valóság, szerinted
képes lennék erre? Feltenném a barátságom Lédával, tojnék arra, ami vagy, ha mindez, csak hazugság lenne? Szerinted élvezem, hogy olyas valaki iránt vannak érzelmeim, aki már elkötelezte magát? Szerinted jó az nekem, hogy olyas valamire vágyok, ami az életben nem lesz az enyém? Mégsem akadok ki, és kezdek idegbeteg módjára viselkedni - ahogy most sem. Lassan, nyugodtan, szépen tagoltan mondom ki a gondolataim, esélyt sem adva neki arra, hogy azt higgye, ez is csak egy hülye tréfa tőlem. Bárcsak az lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Olyan furcsa érzés zsebpénzt kapni. Eddig sosem kaptam, mert nem kellet. Otthon éltem, mindenem megvolt, ha kellett valami, megvették nekem. Most egy olyan hálóteremben próbálok aludni, ahol másik három ember szuszog, osztozni kell a fürdőszobán és a privát terem csak addig privát, amíg valaki be nem jön, onnantól van egy nyitott privát terem, ami határozottan szemben áll azzal, amit eddig annak hívtam. Azonban, mivel gyakorlatilag nincstelen vagyok. Az anyám utcára tett, a keresztszüleim fogadtak be. Akik nem egy párként a keresztszüleim, de együtt vezetnek egy házat, szóval most én is ennek a háznak vagyok a tagja, és bár Damyan nem a gyámom, mégis, ő adott pénzt nekem, hogy egy kicsit nézzek körbe. Ugyan karácsonyi díszítés még nincs, de italok karácsonyi ízben már igen, szóval csak találok valamit magamnak. Remélem, hogy valóban így lesz.
Az utcán állva sokáig hezitáltam, hogy melyik hely is lesz az ideális, hiszen a cukrászdában vannak sütemények, a teaházban tea, az espressoban pedig kávé, de, hogy karácsony ízű forrócsoki hol lehet, az nagyon jó kérdés. Végül a cukrászdánál állapodtam meg, pont akkor, amikor a kezeim és a nózim már teljesen átfagytak, a teljesen alatt pedig azt értsd, hogy hiába vettem levegőt, már teljesen összeszűkültek az orrjárataim, és csak olyan picit ment át rajta a csípős hideg. Még a hideg is kirázott tőle.
Belépve azonban, a jó meleg vár, egyből érzem, ahogy a sapkám leveszem, és reszketeg ujjaimmal kicsit átmozgatom a sapkától kócossá vált hajam. Aztán jön a következő kérdőjel. Itt hogyan működik a rendszer? Vannak, akik ülnek, mások sorban állnak, megint mások kicsit arrébb téblábolnak. Aztán van, aki kezében viszi el az italt, van, aki elé a pincérnő teszi le a süteményt. Eléggé bonyolultnak tűnik. Maradni akarok, de nem akarok leülni, és beégetni magam, szóval beállok a sorba és finoman megkocogtatom az előttem álló hölgy vállát.
- Elnézést, zavarhatom?
Ha rám pillant, próbálok nem úgy mosolyogni, mint egy hibbant, és megpróbálok önálló emberi lény módjára feltenni egy kérdést. Lehet, hogy először azzal a bizonyos Ambrózy Henrikkel kellett volna találkoznom a dolog miatt, és nem rögtön belecsapni az életbe? Meglehet.
- Szeretném megkérdezni, hogy ha itt akarok fogyasztani, akkor le kell ülnöm egy asztalhoz vagy előbb sorba kell állnom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megígérte Imolának, hogy mire hazaérnek a papáékkal, pillecukor szelet fogja várni otthon. Ez az édesség attól különleges, hogy a rajta lévő habosított cukorlepkék, ha hozzájuk érnek, néhány percig, pár centire a sütemény felett elkezdenek repkedni, majd a rájuk vetett bűbáj elmúltával leereszkednek helyükre és újra ehetővé válnak. Hiába remek átváltoztatásban, ilyen kunsztokra nem képes. Így hát ahelyett, hogy elpocsékolná a karácsonyi süteményekhez szánt, jó előre beszerzett alapanyagokat, eljött a Czukorvarázsba, ahol mesterien készítik ezt a nyalánkságot is, sok más mellett. Ha már itt van, ad az érzésnek és megeszik egy szelet finomságot ő is, bár most boldogsághormon szintjét nem kell helyrebillentenie. A cukrával már más a helyzet. Azt sosem árt megtámogatnia, hogy bájos, élces önmaga tudjon maradni, minden körülmények között. Belépve megáll a sorban. Elég lassan haladnak, mert Erzsike, a Holdfény utca első számú idős hölgye épp válogat. Szerencsére hősnőnk nem siet így joviális mosollyal ajkán hallgatja az űnyölódést. Pont tenyerébe fojt egy feltörekvő kuncogást a hallott párbeszédre, amikor megkocogtatják a vállát. Jókedvűen fordul hátra - Nem zavarsz, mond csak - mosolyog az őt megszólító kamaszlányra kedvesen, majd miután a nevezett felteszi kérdését, továbbra is vidáman és segítőkészen válaszol - Ha látatlanban tudsz választani, akkor csak ülj le és kiviszik neked, amit a sütilapról kinéztél. Mondjuk, én mindig szeretem meg is nézni ezt a sok finomságot, egyik-másik olyan szép - beszél miközben a jóságos matróna végre fizet és pár pillanattal később, egy nagy doboz édes kísértéssel felpakolva, most már nagy sebbel-lobbal elhalad mellettük. - Viszlát Erzsike! - int oda neki hősnőnk, mire a hölgy szélesen rámosolyog - Minden jót Etelkám! - hangzik a kapkodó, de szívélyes elköszönés, majd az idős hölgy már ott sincs. Ekkor hősnőnk elneveti magát - Mindig eltéveszti - magyarázza a lánynak, hogy min derül ilyen jót, ha esetleg figyelt volna - A nevem igazából Elektra, de nincs szívem kijavítani - mondja, s közben mindjárt ő követezik. Az előtte álló, egymást el nem engedő ifjú párról azonban szinte lerí, hogy ez lehet maximum az ötödik randevújuk. Jó helyet választottak. Itt aztán biztosan találnak megfelelő afrodiziákumot, hisz köztudott, hogy már maga a csokoládé is annak számít. Na igen. Nehéz is a választás. Ellesznek vele ők is egy darabig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megnyugvással tölt el, hogy nem egy nagyon morcos nénit találtam meg a kérdésemmel, hanem egy egészen kedves hölgyet, aki ráadásul nem is néz rám úgy, mint aki azt hiszi, hogy szórakozom vele. Tudom, hogy azok, akikkel most egy évfolyamon vagyok, már nagyon ismerik a járást a faluban, és remélem, hogy egy nap én is olyan leszek, mint ők: valaki, akinek nem kell a legalapvetőbb dolgokat is megkérdezni.
- És nem bánják a többiek a sorban, hogy hosszan nézelődök?
Bár annyira már leszűkítettem a dolgok, hogy valami olyan édességet ennék, amiben van narancs, mert forrócsokiban annyira nem preferálom ezt az ízt, de mégis nagyon szeretem. Szóval sima étcsokis forrócsokit fogok inni, és hozzá valami narancsosat eszek. De ha húsz féle narancsos van, akkor lehetetlenség lesz választani. Ahj, pedig Damyan megkérdezte, hogy eljöjjön-e velem! Nem kellene azt mutatnom, hogy nem vagyok elveszett, mert jelenleg ez az egész hirtelen jött kényszer szocializáció nagyon rosszul áll neki, és csak remélni merem, hogy amikor riadtan vagyok ideges, akkor a másik énem nem akar felszínre törni. Szeretném, ha a kígyót teljesen megtanulnám irányítani. Most még vannak esetek, amikor nagyon hadakozunk egymással. A pillanatnyi elmélázásból a köszönés ránt ki, a néni után fordulok, akiről úgy vélem, hogy ismert a településen, elvégre senki se haragudott rá igazán, amiért olyan sokáig válogatott. Lehet, hogy a polgármester anyukája. Igen, valószínűleg ő az.
- Nem is néz ki Etelkásan, talán majd egy hatvan év múlva.
Anya mindig azt tanította nekem, hogy a nőknek szépet kell mondani, olyat, amitől jól érzik magukat, szebbnek látják. Szerintem egy ilyesfajta bók pontosan ilyen, vagyis rendben vagyunk egészen. Én örülnék neki, ha azt mondanák, hogy még hatvan évem van, mire Etelkává válok.
- Engem Borbálának hívnak, de inkább csak Borcsa.
Nyújtom felé a kezem illendőn, hogy ha elfogadja, akkor puha kézfogással üdvözöljem. A kézfogás az egyik első, amit egy nemesi származású lánynak megtanítanak. Illetlen sokáig, keményen és erőszakosan rázogatva kezet fogni. Helyette szinte a másik tenyerébe csúsztatjuk, finoman kétszer mozdítjuk, és ugyanolyan finoman távozunk. Ha más nem is, a kézfogás mindig elárul egy lányt, akinek tradicionális aranyvérű a családja.
- Ha szeretném jobban megismerni a települést, hova érdemes elmenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Erzsikén túltenni a válogatásban szinte lehetetlen küldetés. Így hősnőnk inkább csak jókat derül azon, ahogy kikészíti a pult mögött tehetetlenül tébláboló, amúgy nagyon türelmes alkalmazottat. Vannak napok, amikor nem kell sietnie és szerencsére ez pont ilyen. Ráadásul úgyis beszédbe elegyedett a mögötte várakozó fiatal lánnyal. - Ha eddig nem tört ki lázadás, akkor talán nem is fog szerintem - pillant a tini mögé Elektra, majd odabiccent néhány ismerős várakozóknak. Műsora és cikkei révén egyre többen tudják kicsoda. Jártában-keltében már rá is köszönnek néha az utcán, vagy a boltban. Hogy örül-e ennek? Természetesen igen. Elszáll-e tőle? Egyáltalán nem. Ugyanaz a nő ettől függetlenül, aki özvegy, aki a lányát egyedül nevelte mindeddig, aki egy ideje újra - őrülten - szerelmes az Eridon házvezető-helyettesébe, és aki ugyanannyira elkötelezett hivatásával kapcsolatban, mint családja és kedvese iránt. Erzsike végül választ, átkereszteli Elektrát, majd távozik derültséget hagyva maga után - Ezt jó tudni, köszönöm - mosolyog a lánykára hősnőnk, bár az ilyen bókszerűségekkel nem igazán tud mit kezdeni. Nem érzi magát különösen elbűvölőnek, vagy kivételesnek. Arcán görög felmenőinek néhány vonását viseli, melyektől arca és megjelenése inkább nevezhető, különlegesnek. Mondhatni fanyar szépség. Korához képest pár évvel pedig még idősebbnek is tűnik. Így az, hogy Etelkás csak sokára lesz inkább csak felvidítja, mint büszkeséggel töltené el belsőjét. - Örülök, hogy veled várhatok, Borcsa - viszonozza a rövid és jól neveltségről bizonyságot adó kézfogást, tartva a szemkontaktust és mosollyal toldva meg a mozdulatot. Ezalatt annyit haladtak, hogy már csak egy ifjú pár áll hősnőnk és a sütemények közt. A fiatalok azonban nem csak a pultban lévő édességekkel szemeznek. Egymás pillantásában is el-elvesznek, így nehezen haladnak a válogatással. - Ez egy jó kérdés...- mereng el egy pillanatra, míg gondolatban átfutja a lehetséges javaslatait - Nagyon szép a Boglyas tér és annak környéke. A Fő utcza is rejteget érdekes látnivalókat. Ha viszont a természetközelibb dolgok érdekelnek, akkor a város határában lévő tavat mondanám, mert az is nagyon hangulatos hely - sorolja a szerinte szóba jövő területeket. A maga részéről mindet nagyon szereti, különös tekintettel a piacra, ahol sok év múltán újra találkozott szerelmével. Viszont a játszótér már nem élvez ilyen előnyöket nála, pedig az sem épp valami leharcolt része a városnak. A csónakháztól meg inkább csak szimplán távol tartja magát, tekintettel az ott lezajlott eseményekre. - Jól sejtem, hogy nemrég érkeztél Bogolyfalvára? - kérdezi, így kezdeményezve a beszélgetés folytatását. Látszik a lánykán, hogy tétova, hogy keresi a helyét és nem csak szavai, de taglejtése és egész viselkedése ezt az érzetet kelti. Elektra pedig jó érzékkel ismeri fel ezeket a jeleket. Tanulta is miként értelmezze őket, ám ezt nem teszi folyamatosan. Viszont a rutinját nem tudja csak úgy levetni, mint egy kabátot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bólintok egy aprót, elvégre nagyon kedvesnek nézett ki a néni, akiről még mindig szentül hiszem, hogy a polgármesterhez tartozik. Valahogy így képzelek el egy polgármester anyukát. Mindenki tiszteli, mindenki kedves vele. Nem azért, mert a fia a polgármester, vagyis, nem csak azért, hanem mert a néni jóságos, kedves arcú. Azt hallottam, hogy a polgármester inkább marcona férfi, biztos az apukájára ütött. Én is inkább apára hasonlítok, legalábbis szeretném ezt hinni, de a bennem élő lény mindig anyához fog kapcsolni. Megkérdezném, hogy ki a néni, de inkább nem teszem, mert ha meg nem ő az, akkor tudom, hogy nagyon rosszul fogom érezni magam, mert félreértelmeztem a néni megjelenéséből a titulusát, szóval majd egy nap úgyis kiderül, hogy kinek tetszik lenni valójában, és akkor már fel leszek rá készülve, azt hiszem.
- Azt láttam, hogy a Fő utczán nagyon sokan sétálnak és sok az üzlet. A Boglyas téren csak átjöttem eddig, amikor a keresztanyám kijött elém, akkor. De besötétedett addigra már. A keresztapám barátnője szerint majd akkor lesz a tér igazán hangulatos, amikor felkerülnek a díszek a hónap közepén.
Valamennyire azért már beszéltek a helyről, de az elmúlt pár napban csak órán voltam, enni mentem a nagyterembe és egy nagy fürdés után aludni tértem. Teljesen leamortizál az, hogy korán kell kelni, hogy nem én döntöm el, mihez van kedvem, hanem tanrend mondja meg, és ott van az, hogy ha felkelek valakinek a szuszogására, akkor már nem tudok visszaaludni. Szóval olyanokkal se nagyon tudtam beszélni, akiket ismerek, és még se Ambrózy tanár úrral se találkoztam, se a saját kis kutatásomban nem haladtam. Nem lesz egy így jó, az állandó fáradékonysággal.
- Akkor azt hiszem, a falu határa a nekem való. Szeretek elvonulni.
Nem, ez így nem pontos, inkább nem szoktam még meg, hogy ennyi ember vesz körül. Az ünnepélyek alkalmával sokszor sokkal többen is vannak, de az csak néhány óra, nem állandó. Előtte és utána tudok a szobámban pihenni, itt azonban állandóan van valaki az aurámban.
- Igen, pár napja. Eddig magántanuló voltam, most a keresztszüleim felelnek értem. A keresztapám eljött volna velem, de éppen nála voltak a prefektusok, úgyhogy nem akartam, hogy miattam félretegye a munkát, szóval csak pénzt adott.
A zsebembe nyúlva előhúztam a galleonokat, az a nagy helyzet, hogy fogalmam sincs, hogy mennyi pénz van nálam, nem ismerem az értéküket, sosem költöttem még pénzt, de próbálok határozottnak tűnni, mint akit nem lehet átverni, pedig dehogynem.
- Ön régóta lakik itt?