Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Ne viccelj. Nyilvánvalóan valamelyik Lasch Drávecz lány a jövendőbeli feleségem - nekik legalább a szüleik normálisak és a génjeik sem rosszak. Nem mintha szegény Lujzi vagy Annácska tehetne arról, hogy szőke és nyilván manapság már festeni lehet..de nem..eredeti szőkék, esélyük sincs.
- Meg kell kérdezni a Bánkikat. De szerintem nem lesz ellenvetésük - Barnabás ismeri már őt ezer és egy éve. Engem is befogadott, biztos, hogy Abigélt nem teszi ki a küszöbre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- KamKam! - kiáltok fel nevetve arra, hogy kik az esélyes feleségjelöltjei. - Frászt kapok a szőkéktől! Nem is igaz, tökre bejönnek. Minden fiúnak a szőke lányok tetszenek. - forgatom meg a szemeimet, mert nem értem, hogy mi ez a szőke mánia, de minden fiú, tényleg mindenki, akit ismerek, a szőkéket részesíti előnybe. Aztán a barnákat, minket meg a végén. De én inkább nem leszek senkié, mint, hogy maradéknak tituláljanak.
- Beszéljünk velük. Úgyis el kell vinnünk a virágokat. És apával is. Vele majd én beszélek, de a Bánkikkal beszéljünk együtt. - szeretnék a barátommal lakni, és jó lenne, ha ez működne. Kinyújtom a kezem, az ő érintése már nem zavar, és ha megfogja a kezem, akkor kéz a kézben indulok el vele kifelé. - Csak a tanévnyitón jöjjünk vissza, még élvezni szeretném a szünetet. Egy évig nem volt napirendem, furcsa lesz szabályok közé kerülni megint. De azt mondják, hogy a mesterszakokon, ha olyat választasz, mint a művészetek, nincs sok pálcás mágia, ami azért jó. Picit várom az órákat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Most miért mondod ezt? - nézek rá egy kissé értetlenül. Ugyan miért lenne bármiféle hasznom abból, hogy azt hazudom, nem bírom a szőkéket, közben meg igen? Ez egyszerűen ostobaság, minek akarnám náluk ezzel rontani az esélyeimet. Nekem nem jönnek be. A hideg futkos a hátamon tőlük és nem csak a hülye szőke nős viccek miatt. Én az ikrek között is a vöröset csípem a legjobban, mert az nyafog a legkevesebbet.
- Legyen, ahogy szeretnéd - amúgy is félek még mindig az apjától azóta, hogy azt hitte valami fiú bemászott a lánya szobájába az ablakon és puskával jött. Aztán mikor konstatálta, hogy én vagyok az és már nem üvöltött, mint a sakál, még ki is mondta, hogy JA AZT HITTEM EGY FIÚ... hát mert én mi vagyok? Lány?
- Azt választasz, ami lenni szeretnél. Ha pálcásat, akkor pálcásat, ha nem azt, akkor nem azt. Bármi is lesz az, én támogatlak benne és nem lesz gond - eresztek meg egy mosolyt szavaim után. Nem üresek, ezt pedig ő is tudhatja már. Lehet, hogy nem vagyok nagy melák és nem fél tőlem minden második ember, de bármikor megvédem azt, aki fontos számomra. Ő pedig nagyon az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Nem tudom, csak a szőke lányok különlegesek. - sokan szeretik őket, és félek picit, hogy egy nap majd Merse is rá fog jönni, hogy nem is olyan rosszak, sőt. Csak még ne. Egy kicsit még csak az én barátom legyen. Tudom, hogy elkerülhetetlen, hogy szerelembe essen, de nem kell elkapkodni.
- Köszönöm. Örülök, hogy együtt jövünk ide vissza. - egyedül nem jöttem volna, de vele szívesen. Ő lesz a motivációm, hogy ne adjam fel, és, hogy merjek nyitni mások felé. Persze meg kell majd szoknom, hogy lesznek új barátai is és új közössége, de azért most jó, hogy csak ketten vagyunk itt. - Megmutassam a kedvenc helyemet? - diákként, hiába voltunk itt egyszerre, valahogy nem volt bennünk annyira sok közös, minket főleg a Menedék kovácsolt össze. Ott iskolán kívül tudtunk beszélgetni, és teljesen más volt, mint itt, ahol minden figyel. A legjobb barátom lett, a legszerethetőbb emberré lépett elő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Szerintem nem - de ezen már annyiszor kellett vitázni, hogy kezdem unni. Számomra soha nem lesz egy szőke különleges. A vörösek sokkal különlegesebbek, Ő pedig a legkülönlegesebb a számomra mind közül. Kár, hogy ezt nem képes befogadni.
- Jó lesz, ne aggódj - én nekem inkább furcsa, hogy együtt jövünk, mert nem gondoltam volna, hogy ő még megpróbálkozik ezzel. Őszintén, azt sem láttam magam előtt, hogy majd én visszatérek még, aztán tessék, mégis így lett. Remélem, hogy nem lőttem mellé nagyon.
- Kíváncsian várom, hogy vajon hova bújtál el mindenki elől - tudtam a létezéséről, de valahogy annyira másfelé érdeklődtünk, hogy mégsem voltak meg a nagy közös pillanataink itt. Amit csak azért nem sajnálok, mert így legalább nem kísért el a girnyó korszakomban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Csak húzom az agyát, de lehet, hogy jobb lenne, ha nem tenném? Azt nem szeretném, hogy veszekedjen velem, csak mert a lányokról kérdezem. Csak, ha ide visszajövünk, akkor jönni fognak a lányok is, és nem szeretném elveszíteni a barátomat. A lányok tudom, hogy nem szeretik, ha a fiú, akivel vannak, egy másik lánnyal vannak, még ha az úgy is néz a másik lányra, mint a kishúgára. Cinti szerint legalábbis ez a nagy helyzet. Szerinte Merse egy aranyos kishúgot lát bennem. Hogy jó lesz-e ez? Már tűrhetőről indul, mert együtt csináljuk.
- Gyere. - érintem meg kicsit a kézfejét, hogy kövessen, és néhány fa mögé sétálok, amiket most sűrűn lep el a fehér virág, hogy a mögöttük álló, vízpart nélkül indokolatlanul magányos fűzfához lépjek. Hátrapillantok rá, aztán belépek a sűrűn leomló ágak mögé, tartva azokat, nem mintha Merse magasságához egyedül szét tudnám nyitni azokat. - Valahogy ide nem jönnek az emberek úgy be, kellemes és csendes, ha nem akarod, hogy mások zavarjanak. Csak ne csókolózz itt lányokkal, de bármikor szívesen látlak. - ez a hely az én kis menedékem. Szó szerint, mert  kettőnknek kényelmes, de annál több már tömeg lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem sok mindenkit követnék vakon, de őt igen, mert tudom, hogy egy cseppnyi rosszindulat sincsen benne. Fura lány, ezt is belátom, de én pont ezért szeretek időt tölteni vele. Nekem ő sokkal érdekesebb, mint egy harsány, mindenki által ajnározott bárki.
– Mi? – nézek rá értetlenül. – Miért akarnék én itt lányokkal csókolózni? – honnan a fenéből vesz ma ilyeneket? Komolyan az agyam eldobom, mert nem igazán vagyok képes követni a gondolatait. Először a szőke lányok, aztán most az, hogy idehoznék bárki mást csókolni. Megvan neki vagy mi van ma? – Telihold lesz ma? – de hát nem is átváltozó fajta, akkor meg megint mi a fene kerítette hatalmába? Találnom kell valakit, akivel ezeket meg lehet normálisan beszélni és nem csak farok mérgetést akar kivitelezni velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Cinti azt mondta. Meséltem neki, hogy visszajövünk tanulni, amikor festettük a kerítést az előkészítőnél, és akkor mondta, hogy jönni fognak a lányok, akikkel majd csókolózni fogsz. - ez egy kiborító dolog, mert tudom, hogy természetes, de nem szeretném, hogy "dobjon" miattuk. - Csak stresszelek. - sütöm le a szemem, és kicsit megrázom magam, hogy felpillantva mosolyogva nézzek rá. - Nem, nem szabad ilyen dolgokon rágódnom. Visszajövünk és jó lesz. Most már a nagykorú diákok között vagyunk, meg azok között, akik bármikor hazamehetnek, és nem kell mások szuszogását hallgatnunk. - ezek azért nagyon jó dolgok, és éppen ezért én is nagyon optimista szeretnék lenni. - Lassan lehet, hogy mennünk kéne, nehogy a virágok miattunk hervadjanak el. És beszélnünk kell Barniékkal, meg apával is. - mindenen szeretnék minél előbb túllenni, nem szeretek várakozni, nem nagyon megy az nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

– És Cinti mindent tud? – ráncolom össze a homlokomat, s szinte érzem, hogy lassacskán elönt a méreg. Soha nem bírtam igazán a csajt, de amióta ostobaságokkal tömi a Vörös fejét, azóta igencsak a bögyömben van.
Ahogy Abigél beszél és beszél, nekem folyamatosan az jár az agyamban, hogy azt gondolja csókolóznék másokkal, főleg az ő helyén. Tulajdonképpen nem is tudom a továbbiakban követni, hogy mit mond, mert valami külső erő mozgat, még pedig felé. Kezemmel álla alányúlok, hogy magam felé fordítsam és az ajkaimmal érintem az övét, de csak néhány pillanatra, mert aztán rádöbbenek, hogy ezt rohadtul nem kéne. Szemeim hatalmasra nyílnak és tátott szájjal nézek rá, mikor eljut a mogyoró nagyságú agyamig, hogy mégis mi a fenét csináltam.
– Ne haragudj. Én nem. Nem kellett volna. Ne haragudj, menjünk. Vagy nem tudom. Én megyek. Jössz te is? Vagy inkább maradsz. Vagy mész Cintihez és elmondod mekkora gyökér vagyok? Mindegy, én megyek. Szia - de ahogy mozdulok le is fejelek valamit, ami persze visszaránt a lendületből, szóval csak kieresztem a levegőt, de rá nem nézek, azt hiszem soha többé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Az biztos, hogy tapasztaltabb, mint én. Nem vagyok prűd, csak valahogy nem volt senki ahhoz fogható, amit keresek. De, hogy mit keresek? Őszintén nem tudom. Olyat, aki olyan mint apa, meg olyan, mint Merse, meg kicsit Barni is, pozitív férfi példáim összességét. Valójában, azt hiszem van egy fa, amitől nem látom az erdőt. Másoknak sikerült, nekem meg nem. Szóval beszélek és beszélek és beszélek, egészen addig, míg csak meg nem érzem, hogy egy száj van a számon, és olyan közelről nem látom Merse szemeit, mint eddig még soha. Mit kellene tennem? Pár pillanat ugyan az egész, de az agyam vadul kattog, és kiabál, más és más hangokon: "HUNYD LE A SZEMED!", ez sokszor elhangzik, és én mégsem tudom megtenni, a szemem jön ki, mint a csigának. Hogyan kell lecsukni a szemünket? Most valahogy nem is tudom. Csak nézem őt, a szívem meg olyan, mintha a torkomban dobogna, és amikor ellép, és össze-vissza magyaráz, akkor sem pislogok. Ami eléggé szemfájasztós, és csak annak köszönhetően nem égetem ki a szemem, mert Merse lefejel egy ágat, de nem ájul el, szóval nem csak pislogok, de ki is fújom a levegőt. Közelebb lépek hozzá, és a vállammal óvatosan megbököm a keze azon részét, ami a vállam magasságában van.
- Mindig van kivétel a szabályok alól, Merse. - nem tudom, hogy milyen arcot vág, én se merek ránézni, mert a vörösek másként vörösödnek, mint mások, mint ahogy jobban le is égnek. Szóval tutira nem kellene most felnéznem, mert még a végén megijedne. - De azt hiszem, ezt jobb, ha nem mondjuk el apáéknak. Akkor nem aludhatnék nálad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem tudom, hogy miért és honnan jön ez az érzés, tulajdonképpen mire rájövök, hogy miről is van szó, már túl késő. Kívülről kifejezetten vicces jelenet lehet, ahogy ajkunk összeér és mindketten nagyra nyílt szemekkel bámuljuk a másikat.
Hihetetlen barom vagyok.
Jó lenne, ha gondolattal képes lennék megnyitni magam alatt a földet, mert legszívesebben most elsüllyednék.
Az, hogy Abigél hozzám képest lazán veszi a dolgot, némileg segít, sőt meg is lep, mert biztos vagyok benne, hogy egyébként egy nőnek kéne olyan pánikot letolni, mint amit én most rendezek.
- Nem teszem többet, ígérem - és tudhatja már jól, hogy amit megígérek az tényleg úgy is van. Sosem szoktam megszegni, ezért is ritkán használom ezt a szót.
- Részemről rendben - még a végén az apja rájönnek, hogy TÉNYLEG fiú vagyok és akkor onnantól azt sem engedné, hogy egy levegőt szívjak vele. Na nem, azt aztán már nem.
- Talán, tényleg jobb, ha megyünk - vakarom meg a nyakamat egy kissé zavartan és ha nincs ellenvetése el is indulok a Bánki család háza felé, remélve, hogy az odavezető úton legalább észhez térek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem teszem többet, ígérem
Ennek jónak kellene lennie nem? Mert tisztel. De akkor mégis, miért érzek csalódottságot? Nem volt rossz, hogy megcsókolt, csak nem tudom. Nem vagyok ennek a dolognak a nagy tudora. Bólintok egyet, mintha rendben lenne amit mond, közben meg szívem szerint elfutnék, de közben meg nem szeretnék tőle távol lenni. Ahj, olyan nehéz dolog ez.
- Menjünk. - Felelem végül vidám hangon, mintha tényleg minden rendben lenne, és olyan lendülettel, de szorosan mellette indulok el, mintha egy mágnes tartana ott. Barátok vagyunk. Nagyon jó barátok és szépen haladunk egymás mellett, miközben csacsogok, nevetek és nem, nem gondolok arra, hogy vissza kellett volna csókolnom. De azért annak örülök, hogy nem vagyok szőke hajú lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Pár napja fedeztem fel a vödröket a faházban, mikor annyira elönöttek az érzelmek, hogy vadásztam az üres helyeket, és hát a faház pont az volt. Amúgy sem sokszor látni nagyobb csoport társaságában, de a szünet borzasztóan megviselt.  tehetetlenség, a kezeletlen düh, és a tagadás egyszerre ébredt fel bennem, ami aztán egy hatalmas bőgésben távozott belőlem. A szünet alatt apát elveszítettük. Anya azóta nem szólalt még meg, így válaszok híján maradtunk, egydül a kétségeinkkel, és a magányunkkal. Semmit sem tanultam, és nem adtam be semmit. Nem érdekelt, hogy megismétlem az évem, valamiért azt érzem, szükségem is van rá. Bárcsak az időt is visszaforgathatnám, vagy..vagy az is eszembe jutott, hogy ha tudtam volna, akkor amúgy is apával töltöttem volna az utolsó hónapokat, és nem itt szevedtem volna feleslegesen. Mintha valami miatt szégyen is bújkálna bennem, de még nem ismertem fel, mi miatt. Furcsa volt visszajönni, a faházban órákat töltöttem azt a két vödröt bámulva, aztán fölösleges holmikat mentem vásárolni. Ami miatt most mégis itt szorongatom őket a kezemben fülig érő vigyorral, az ugyebár az eddieket hallván teljesen érthetetlen. Mikor nem bírok el az érzéseimmel, akkor egyszerűen igyekzem valami jó muriba keveredni, és most is így történt. Mire nagy nazavrodottságomban kettőt pislantottam, már készen állt Candyvel a terv, hogy milyen vicces lenne, ha az új kis futóférgeknek megmutatnánk a kastély különböző helyiségét, hátha úgy döntenek, ott is maradnak. Jó, nem, hazudok, mert azt nem szeretném, hogy reggelente ők adnának nekem ragacsos nyálkapuszit, vagy rájuk lépve megcsúsznék és hanyatt vágódnék, de egy rövid kis időtartamra, amíg az emberek meg...lepődnek, addig nagyon is élvezném a társaságukat! teht ezért ácsogok itt oldalt a 2 vödörrel szokatlanul nagy vigyorral, és dölöngélek egyik lábamról a másikra, míg Candy meg nem érkezik.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tűpontosan érkezik. Mindenek felett odafigyel arra, hogy soha ne késsen el sehonnan. Néhány pillanatig messzebbről figyeli meg a diákját, aki legfirissebb nyomozásának célszemélye is egyben. Ravasz tervesz hegeszt fejben, melynek megvalósításába nyomban bele is kezd. Úgy határozott ugyanis, hogy késik, majd megnézi erre miként reagál a fiatal és feltűnően szép hölgyemény. Farmert visel és hozzá egy könnyű fekete inget, lábán csizmája. Haja kusza fonatba fogva, enyhe sminkben és szemüvegben várat magára a szó legszorsabb értelmében. Negyed óra, ennyi kell, majd szép ívű ajkát furmányos mosolyra húzva indul el a nebuló felé. - Üdvözlöm! Jöjjön utánam! - szólítja meg és esze ágában sincs elnézést kérni. Ezzel és hangjának arrogáns élével is csak az oroszlán bajszát húzgálja. Átható, sötét tekintetével szenvtelenül néz végig rajta, majd megindul befelé és miután mindketten termen belül vannak, megukra csukja az ajtót. Ez most privát korrepetálás lesz. - Hallgatom. Mondja miben tudok segíteni Önnek? - kérdezi kissé oldalra billentett fejjel és modorából némi lesajnálás hallatszik. Remekül mímeli azt amilyen sosem. Ítélkező, maga lóról beszélő. Mindezt teszi csak annyira, hogy kiváltsa vele a megfigyelni vágyott reakciókat. Előzetes kutatásai alapján ugyanis a kisasszony igen érdekes életutat tudhat mmagáénak, amiben a nemesi vértől a verésen át minden beletartozik. Pletykák ezek, melyek némi igazságot ugyan mindig tartalmaznak, ám Rothstein Elektra nem elégszik meg ennyivel. Neki a teljes való számít. Az őszinte megnyilvánulás. Az őszinte szándék és kinyilatkoztatás. Nem dől be rendnek-rangnak. Az ember számít, nem a cím melyet visel vagy épp hordani kénytelen. Lássuk hát Breagha ennek fényében milyen. Nem így kellene kezdenie? Talán. Mégis ezt az utat választja, ha már a nő önszántából sétált be hősnőnk kíváncsiságból és elkötelezettségből szőtt hálójába? Pontosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Terve beválni látszik. A fiatal nőn az idegesség mikrojeleit véli felfedezni, melyeket leplez egyfelől nemesi jómodorral, másfelől öntudattal. Abból elég sok juthatott neki, véli hősnőnk. A meghajlás, a hanghordozás, mind árulkodók egyként. Látja menten, hogy nehezen fogja tudni kizökkenteni belénevelt szerepéből, hogy igaz valóját lássa. Mégis ez a kihívás a benne égő kíváncsiság tüzét csak táplálja. - Hiszen olyan könnyű volt ez a vizsga. Ha ezen elperecelt, mi lesz a következőnél? - folytatja a hergelést, s oly becsmérlőn pillant a nőre elhelyezkedve a tanári asztal szélére felülve, hogy azt oktatni illenék. Remekül játsza a szerepét. A lebukásnak csekély az esélye. Elvégre egy tanáráról nem feltételezné, hogy most épp őt teszi elemzés tárgyává. Elektra arrogáns és rátarti, pedig ezen jellemvonások nem sajátjai. Kitanulta azonban, hogyan ölthet álarcot magára és lehet bárki, akinek a helyzet megkívánja. - Az anyag melyik részét nem tudta értelmezni? Meg tudná fogalmazni? - kérdezi meg szemrebbenés nélkül. Diákjai előtt sosem viselkedett könnyeden. A szigorú és következetes tanerő volt ő a kezdetektől, aki követel és nem tudja befolyásolni vagy épp manipulálni semmilyen eszközzel senki. Fenyegetéssel hatást gyakorolni rá pedig még kevésbé lehet. Nem féli a rangot, mivel számára mit sem számít az ilyesmi. Ezért lesz jelenlegi attitűdje teljesen hiteles. Miközben róla is simán hihetné bárki, hogy vére arany, pedig ő épp arra büszke módfelett, hogy mugli anyától született.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Amíg várok újdonsült ismerősömre, azon gondolkodom, hova helyezzük a férgeket. A konyhába? Nagyterembe? Wckbe? Netán a tanáriba? Talán így, ebben a sorrendben, mi baj lehet nem? De. Na ugye! Reggel óta tiszta izgatott vagyok, végre történik valami jó, amivel el lehet ütni az időt. Nem ártunk vele senkinek, így talán ezúttal csak valami büntetőmunkával találom szembe magam, nem pedig egy nagy pofonnal. Már ha persze lebukunk, de bízom benne, hogy nem fogunk, csínyünk a mi kis titkunk marad. Otthon is sok ilyesmit csináltam régebben, de...mára ugye..hát..már nem. De itt van kedvem, meg ha találok hozzá társakat, akkor talán nem leszek annyira egyedül. Nem tudom, hogy kell ygászolni. Még sosem csináltam.
 - Szia! -
Integetek én is vissza kedvesen és talán kissé túlzó lelkesedéssel. A ruhája vidám, mint egy kiskertész, aki virágokat ültet, ásogat, és különleges növények keresztezésével munkálkodik. Belegondolva ez olyan jó hobbi lejet! Nyugtató.
- Semmi baj, én is csak pár perce érkeztem.
Felemelem a két kezembe lévő vödröt, mint valami kis trófeát, és vigyorogva bólogatok.
- Persze! Ezt a kettőt hoztam el, mert ezek voltak a legnagyobbak. Voltak még kisebbek, de szerintem ez a kettő azért..elég lesz...-
Ahogy kifejtem a vödrök méetét, lelassul a beszédem, mert felsejlik a rengeteg futóféreg képe előttem, amint kimásznak a vödrögkből, és rámásznak a kezemre, de annyira, hogy le se tudom rázni. Nyelek egy nagyon, majd egy kissé bizonytalan mosollyal próbálom elrejteni, hogy kicsit azért most megijedtem. De nem, nem szabad, jó lesz, tök jó! Bár az idén már a 16-ik életévem fogom taposni, és igen, ilyen dolgokkal foglalkozom. De..mondtam már, hogy nem tudom, hogyan kell gyászolni. Én így gyászolok.
-Igen, igen, készen!
Most már nem fordulhatok vissza, jó lesz, és addig sem gondolok szoorú és szar kurvaszarfos dolgokra, mint a halál. Asszem nálam is van kesztyű, így csak nem lesz vészes. Ugyan, ki riad meg egy kis nyálkától, hát nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Aligha lehetne most koncentráltabb a ravasz, s olykor egyenesen kegyetlen riporternő. Minden idegszála a fiatal hölgy rezdüléseit monitorizálja szüntelen. Meglehet azt hiszi diákja, hogy nem látta amint az imént válla egy pillanatra beesett és összébb húzta magát a feddésre. Pedig nem kerülte el figyelmét. Azonnal ki is értékelte, s úgy találta, hogy az első bíztató jelet megkapta. Bizonyára van ott még, ahonnan ez jött. Tehát úgy dönt, folytatja mesteri színjátékát. Próbára teszi, hogy kiderüljön meddig képes magán tartani Breagha ezt a merev, büszke és rátarti álcát, amit mondhatni azonnal visszavett. - Épp azzal? Egek! Hiszen az a legkönnyebb rész - veti kettejük közé dölyfösen a szavakat. Modora lekicsinylő, stílusa szenvtelen. Magában sajnálja, hogy ezt kell tennie, de ha eredményt akar elérni, akkor kénytelen bevetni efféle fegyvereket. - Gondolom most azt várja, hogy majd én mindent elmondok? Nem fogok. Amíg nem látom mit nem ért addig semmit sem tehetek - beszél foghegyről, majd leszáll az asztalról és odasétál diákja asztalához. Megáll előtte, hogy azután lenézzen a szépségre, mint egy prédára tekintő oroszlán. - Vajon mit jelenthet még a száj? Mire lehet használni? Asszociáljon! - figyeli végig rezzenéstelen vonásokkal. Ha olyan, amilyennek gondolja azok alapján, amiket tud róla, egy ilyen fenyegető és irritáló helyzetben meg fog törni és megmuatkozik valós jelleme. Elektra sötét, kifejező lélektükreiben a fiatal nő saját arcát fürkészheti, és szembe nézhet önmagával. A szó minden értelmében, hiszen tanára úgy viselkedett az utóbbi néhány percben vele, ahogyan megfigyelései alapján ő szokott másokkal. Valóban ilyen volna? Talán. Belenevelték ezt az attitűdőt? Meglehet. Amint megérti mi történik kiderül az igazság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Okklumencia képzés -

Új tanév, új arcok, új kihívások, de a saját, különórás diákjai maradtak a régiek. Az asztalra támaszkodik épp, pörgeti a jegyzeteit, a tantervet, és várja az idei első foglalkozásra Theodore-t. Komolyan elgondolkodott, hogy vigye-e lejjebb a nehézségi szintet? Elvégre tavaly sikerült indokolatlanul megrengetnie a fiú lelki nyugalmát pár "ártatlanabb" fogással a Kívánságok termében, és utána határozottan bűntudata volt, mert olyan zilált állapotban távozott szegény. Aztán ott az a nem túl aprócska tény, hogy úgy hallotta, a fiú nem ment át a VAVon. Lehet, túlhajtotta, és az első mostani órájukat inkább elmélettel kellene töltsék. Nehéz, nehéz dönteni, az az igazság, de majd, ha ideért a fiú, végiggondolja ismét, mi a helyes lépés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ez az év nem kezdődik a legfényesebben. Altea még mindig kerül, ráadásul egy évfolyamon vagyok vele, nem is beszélve anyámról, aki a legkevésbé sem türelmesen tapossa a sarkam, hogy ha már buktam, ideje részletesebben kiépíteni a kapcsolataim a diáktársaimmal. Zalán még mindig olyan, amilyen, én pedig már most elfáradtam.
Az egyetlen dolog, amiben sikerélményem lehet, az az okklumencia, elvégre tavaly minden ellenére is megugrottam a lépcsőt; igaz, nekifutásból, de sikerült. Így hát most is motiváltan érkezek Abe órájára, finoman kopogok, majd be is engedem magam.
- Theodore vagyok, megjöttem - szólok még előre a férfinek, majd be is lépek a tanterembe. - Jó napot, professzor úr. Hogy van? - Kérdem, majd hamarosan le is ülök, szememmel már kutatva, hátha találok bármi arra utaló jelet, hogy mi fog rám várni a mai órán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bűbájtan terem – Patrónusbűbáj kurzus

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az asszonyság olyan lendülettel tépte fel a tanterem ajtaját, hogy aki gyenge idegzettel bír, könnyen megrémülhetett tőle.
 - Üdv, kedveseim - mondta mozdulatával ellenében végtelen nyugalommal. Gyűrűktől rogyadozó ujjaival intette beljebb a diákokat és adott  nekik kis időt, hogy helyet keressenek maguknak. Egyenként időzött el rajtuk a tekintete, majd sétapálcája hegyét a magasba emelte.
 - Expecto Patronum.
 Aki szemfüles volt az utóbbi évnyitókon, már tudhatta, mit fog látni. A páva ezüstös szárnyait tárta szét, hogy elegánsan landolhasson a padlón, majd farktollait emelte fel és bontotta meg legyezőt formázva vele. Pompázatosnak tűnhetett, bár a hatáskeltés csak másodlagos szándék volt.
 - Meg tudja-e mondani valaki, hogy mi az, amit most láthatunk? Azon kívül persze, hogy egy patrónust - mosolyodott el az asszony, megelőzve ezzel a banális beszólogatásokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bűbájtan terem – Patrónusbűbáj kurzus

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Patrónus(s)ok(k)
Szofi azt hitte, nem bír gyenge idegzettel, de Szofi tévedett. Pennája remegő foltot hagy a pergamenen, ahogy a tekercs sarkába mázolt bagolymotívum a hirtelen kivágódó ajtó hatására pacává transzformálódik. A lány ajka lebiggyen egy pillanatra, ahogy a mozgás irányába fordul, tincsei pedig kecsesen követik, de aztán rögtön meg is feledkezik firkálmányáról - úgyis csak az időt töltötte el vele, nem sajnálja. Ellöki magát az ablakpárkánytól, aminek támaszkodva eddig várt, az elmaszatolódott foltot óvatosan, fehér ingétől eltartva, magához veszi földről cókmókját, és besorjázik a terembe, hogy lehuppanhasson egy remélhetőleg napos padba. Ah, tavasz, tavasz de szép is, hogy végre itt vagy!
- Jó napot Tanárnő! - csatlakozik a köszöntésekhez, izgatottan fészkelődve helyén. Tekintete gondosan követi a pálcamozdulatot, és szinte érzi, ahogy pálcája fészkelődni kezd bőréhez szíjazva... De biztosan csak képzeli, ez nem lenne rá jellemző. - Egy inkarnálódott patrónust? - dobja be első gondolatát a közösbe, bízva abban, hogy még ha nem is ez a jó válasz, bátrabban mer majd megszólalni az, aki esetleg tudja, mit vár tőlük Kakasi néni. Elvégre a rossz válasz is válasz, azért van itt, hogy tanuljon, úgyhogy nem szégyelli esetleges tévedéseit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Kitekeri a nyakad, ha meglát így. - A padon kornyadozó, táskáját ölelő Markovits Balázs egy külön jelenség, komolyan. Az sem kérdés, hogy vibe-ol a gyerekkel, de hogy Kakasi elevenen meg fogja enni, az hétszentség, így mielőtt a sétabot kopogása felhangzana a túloldalról, felhúzza Bazsit a gallérjánál fogva ülő pozícióba, akármennyire félkómás is.
Aztán bamm, megérkezik a főszereplő is, maga a professzorasszony- úgy vágja ki a terem ajtaját, hogy ettől a padtársa is fel kellene ébredjen végre a saját érdekében.
- 'napot Tanárnő! - Kezdődik, apa kezdődik! Naná hogy, főleg a pávát látván elindul benne is a lelkesedés, hogy belevágtak, csinálják... és Szofi máris behúzhatja az első jó választ, mert ha nem a sima "patrónus" a felelet... Végül is lehet még bővíteni a feleleteket.
- Defenzív varázslat? És valamennyire a saját lelkünk kivetülése, ha azt vesszük, hogy olyan formát vesz fel, ami legközelebb áll hozzánk. - Azt inkább visszanyeli, hogy a páva elég sokat elmond Kakasiról ezek szerint, már akinek nem esett volna le a stílusából, miféle ember lehet a tanárnő. A tollas kabátok is elég ordítóak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Hagyján, hogy majdnem elalszik a folyosón, de mikor Lafayette felkelti, még meg is szédül. A teremben szándékozik folytatni ezt a tevékenységet, és egyelőre az sem zavarná, ha Kakasi maga ébresztgetné. Bár az ébredés ijesztő lenne, de el tudja fogadni - ám nincs erre lehetősége, mert Kakasi úgy robban be, mint vulkán a falura.
- NEM ALUDTAM! - pattan fel helyéről, majd húzza össze szemeit, ahogy a patrónus vágódik ki szemei elé. Válaszolna, de a levitás lány megelőzi, megint megtenné, de Lafi már folytatja. Vállát vonja meg, hogy ő akkor ennyi volt, nem fog küzdeni. A padra vetett táskáját húzza magához közelebb és fekteti rá állát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem lepődött meg, hogy elsőként a Levitások kezdtek hangosan gondolkodni. Mosolyát elnyújtotta, kicsit hosszabb csend követte a válaszát:
 - Végtelenül megnyugtató, Markovits. A válasz lehet akár ez is - bólintott Szofi irányába -, de ez az, ami most igazán fontos - mutatott csontos ujjával Lafayette-re. - Habár a belső világunk letükröződéséről van szó, az, hogy milyen formát képes ölteni, sokmindentől függ. Hiszen lehet, hogy olyan lénnyel szembesül az ember, amilyennel azelőtt életében nem találkozott, vagy nem tulajdonított neki jelentőséget. Esetleg vannak erre is ötletek? Mitől függhet a patrónusunk alakja?
 Sétapálcáját letámasztotta maga elé türelmesen, de a patrónus nem tűnt el. Köröket kezdett leírni Markovits padja körül, ezüstös foszlányokat hagyva tollai nyomán.