Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Hatékony volt és fáradhatatlan. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy minden ki lett pakolva és otthonuk lakhatóvá lett varázsolva. Szó szerint, mivel hathatósan alkalmazott pár ide vonatkozó bűbájt. A ház nagy szépségében büszkén gyönyörködve hősnőnk bizony rájött, hogy hiányzik neki a kislánya. Ennek fordítottjában meg csak reménykedett, amikor kabátot kanyarított a vállára, hogy visszahozza magával szüleitől egy szem magzatát. A nagymama és a nagypapa csak addig tiltakozott a jogfosztás ellen, míg meg nem látták, hogy a kicsi lány mekkora mosollyal robog a maga tempójában az anyukájához. - Látott ma az újságban egy képet - kezdett bele a referálásba Elektra édesapja, aki legalább olyan jó mesemondói képességekkel rendelkezett, mint a nő nagypapája annak idején, és ezt előszeretettel alkalmazta is Imolánál, így a nő megemelte szemöldökét a felütés hallatán - És? - kérdezte, várva mi is sül ki ebből. - Nagyon tetszettek neki a cicák, a nyuszik meg a kutyusok - simogatta meg a most már anyja csípőjén ülő, annak egy hajtincsét babráló kislány fejét az ősz halántékú férfi - Igaz Életem, odavoltál értük meg a meséért amit mondtam róluk? - na itt Elektra már sejtette, hogy mi lesz ebből. - És honnan kerítsek én most neki cicát meg nyuszit vagy kutyust, hm? Az ég szerelmére Apa... - sóhajtott egyet lemondóan és anyjára pillantott, akinek mindig - ki tudja honnan - de volt egy jó mentőötlete. Valószínű az évek során megedződött a férje mellett - Úgy hallottam a faluban, ja miket beszélek, a városban tegnap, hogy érkezett egy új vadőr az iskolába, akinek vannak veszélytelen mágikus lényei, meg háziállatai - rukkolt elő a legjobbkor ezzel az amúgy nem igazán izgalmas hírrel a korához képest igen szép és főleg nagyon bölcs asszony - Anya, te zseni vagy! Imádlak! - nyomott arcára puszit a nő, majd dorgáló tekintettel fordult apjához - Veled pedig még számolunk, te mesemondók gyöngye - enyhült meg végül és a férfi arcára is adott egyet a puszikból amiknek legnagyobb részét kislányának tartogatta. Egy kis uzsonna után a két grácia már úton is volt, hogy a közeli iskoláig eljusson. Még rémlett Elektrának, hogy merre volt az ő idejében a vadőr lakja, amit ugye nem más, mint a vadőr lakja. Hagyta kislányát közben virágot szedni - Majd odaadjuk az állatkák gazdijának - egyeztek meg csemetéjével, akinek ma nagyon jó kedve volt. Ennek a mese lehetett az oka. Az mindenre gyógyír ebben a korban, pláne, ha a nagypapi mondja. A ház nem sokat változott. Csak azok cserélődtek akik benne éltek. A nő és kislánya kézen fogva léptek az ajtó elé és egy rövidet kopogtak. Elektra remélte, hogy itt ma állatsimogatás lesz, különben hiába minden mese és tavaszi szép virág, eltörik az a bizonyos mécses.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Nyílik az ajtó és ott áll előttük egy kedves fiatalember. Nem épp olyan vadőr, amilyenre hősnőnk számított - és kedves hallgatóink most joggal mondhatnák, hogy Elektra elfogult, de nem - rámosolyog és miközben kezét nyújtja, első körben bizalmat szavaz a férfinak. Róla se hinnék el, hogy miken ment keresztül, ahogy azt sem, hogy milyen ismeretei vannak.
- Rothstein Elektra vagyok - rázza meg röviden a másik kezét - Bocsánat, hogy zavarunk - pillant le a lányára és megvárja, hogy a kicsi hölgy előbb nagy sötét szemével jól megnézze magának a bácsit, azután rámosolyogjon azzal a fajta bűbájjal, ami a korabeli lánykáknak adatik. - Szia, az enyém Momó - mutatkozik be végül.
- Igazából Imola - jegyzi meg amúgy mellékesen Elektra, de hagyja, hogy a vadőr úgy szólítsa gyermekét, ahogy neki tetszik, a két lehetőség közül választva - Azt szeretnénk megkérdezni, hogy vannak-e esetleg olyan állatok, amiket megnézhetünk és akár még meg is simogathatnánk - tér rá a lényegi részre. Nem szokta amúgy sem kerülgetni a dolgokat.
- Cicák, vagy kutyusok vagy nyuszikák - teszi hozzá nagy bölcsen a csemete a rövid de annál velősebb igényeit anyja kérdéséhez és néz felfelé a bácsira, hogy megtudják a válaszát. Nagyon kíváncsi mert a papi azt mesélte hogy ezek az állatkák felismerik a jó gyerekeket és odamennek hozzájuk. Ha meg is szabad simogatni őket, akkor a bundájuk olyan puha lesz a kis keze alatt, mint anya haja. De az nem lehet mert, anya hajánál nincs puhább dolog. Ilyen és ehhez hasonló világmegváltó dolgok járnak a fürtös loknikkal borított fejecskében, míg a nőében sokkal egyszerűbbek. Ha Imola beleszerelmetesedik egy macskába vagy bármibe, akkor bizony kapnia is kell egyet. Ez ilyen egyszerű. Neki is volt kiscicája Ödönke, igazából Bödönnek hívták, mert egy régi zsírosbödönben hajították ki a szeméttelepre. Az apja útja minden nap arra vezetett el a hopp állomás felé, míg dolgozni járt. Lassan tíz éve is megvan már annak, hogy egy este meghallotta azt a szívet szaggató nyávogást, amit a kis szerencsétlen kölyökmacska kiadott és nem tudta otthagyni. Hazahozta magával. Bödön sok évig volt velük. Idős volt már és őszült, akárcsak a szülei, de a szemében olyan hálával nézett fel rájuk utolsó napján és úgy dorombolt, mint egy vaskályha. Egy szó mint száz Imolának is kell egy saját Ödönke.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Zajlanak az események hősnőnk életében. Néhány nap leforgása alatt teremtett magának és kislányának új életet. Mi ez, ha nem átütő siker? Az bizony. Ráadásként már ma kezdett is a rádióban. Az első adás lement, ami igazából egy bemutatkozás volt. Figyelemfelhívás, hogy bizony jövő szerdától kezdve hetente három alkalommal, hétfőn, szerdán és pénteken Elektra felelni fog, méghozzá a hallgatók kérdéseire. Várják a beérkező baglyokat, hollókat, galambokat vagy bármilyen postás lényt, még a olyat is aki kétszer csenget. Imolára a nagymamája vigyáz. Már mindketten az igazak álmát alusszák, hiszen késő éjszaka van. Ugyan ez az adás most csak másfél órás volt, így is lassan éjfélt üt az óra. De Elektrának nincs kedve még hazamenni. Hajtja a kezdés előtt elfogyasztott rituális adásnyitó kávéadagja. Ezért lépteit a ragyogóan tiszta csillagos ég alatt egy régi kedves helye felé veszi. Reméli, hogy azóta, hogy elballagott nem lett riasztó bűbájokkal levédve. Már közel jár, amikor furcsa sziszegő hangot hall meg. Előhúzza pálcáját és egyre közelebb oson és, hogy jobban lásson pici fényt gyújt a bűvös vessző végén. De csak egy alakot pillant meg, aki sprével fúj egykori kedvenc búvóhelyére. Felbuzog benne kíváncsiság, meg a koffeinlöket és kilép a fák mögül.
- Az valami faszerűség lesz? - hangzik el a legabszurdabb a kérdés, amit csak feltehetett. Mivel teljesen egyértelmű, hogy nem látja tisztán mit csinál az illető. Viszont ezzel Elektrának máris célja van. Ha csak szimplán rákiált a rongálóra, hogy "Hé te!" azzal simán ráijeszt és akkor a másik biztos elrohan. Így viszont jó eséllyel fog érdeklődni az iránt, aki figyeli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Terve bevált, ahogy számított is rá az idegen alakjából. Már amennyit látott belőle annál a kevés fénynél. Kicsit közelebb sétált és nagyobb fényt bűvölt pálcája végére, hogy megnézhesse magának. Közben figyelte, ahogy a lány beszélt. A szavai egy tizenévesé voltak, de a tartalmuk mélyebb tudást jelzett Elektra számára. Aki ismeri a mondákat az érdeklődő és kötődik általában a gyökereihez, a családjához. Következtet gyorsan, bár rég használta ismereteit, Azóta nem elemzett ki egyetlen embert sem a hangja és a külleme alapján, hogy az első gyermeke megszületése után otthagyta akkori állását lakóhelyük rádiójánál.
- Északi mitológia? - jön az újabb kérdés, ha már elsőre így beletalált. Meglehet a lány - mert bizony az éjszaka művésze egy serdülő korú leányzó - befejezi amit elkezdett, mégis szóba állni látszik vele. Ezt jó jelnek veszi és anyai ösztöne azt súgja, hogy ne hagyja magára, ha már így összefújta őket a szél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Honnan jött rá, hogy fát alkot? Ez egy igen jó kérdés. Annyit látott, hogy ágasbogas és felfelé és lefelé is terebélyesedik. A színei akkor még nem voltak kivehetőek, inkább csak a mozdulatok amikkel készült. Hősnőnk elég elvont gondolkodással rendelkezik, és az activityben sem olyan rossz. Majdnem mindig elsőre ki szokta találni Imola lánya miket rajzol. Egy szó, mint száz: Tippelt.
- Abból, ahogy beszélsz és ahogy mozogsz és kinlzel - válaszol kicsit azért izgalmasabban, hátha ez még jobban felkelti a lány figyelmét - Az északi népeknél jelen van, meg nálunk is, igen ezt tudtam - bólogat helyeslően. Görög felmenőkkel rendelkezik, a mitológia kicsiként a szíve csücske volt, főleg azokután, ahogy a nagypapája mesélt róla.  
- Bagolyköves vagy? - kérdezi és egészen közel sétál oldalt megállva a lány mellett, ahonnan látja a mű készülését. Van a graffiti meg van a falfestészet, na ezt inkább az utóbbinak látja.
- Ott tényleg egy másik kis világ van - pillant fel a faházra, ahol előtte és utána is biztosan sokan húzták meg magukat egy-egy rossz nap után. A nyomaikat mind otthagyva a falakon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

A vadőr készséges. Kedves és tagbaszakadt megjelenése ellenére tényleg bizalom gerjesztő. Hősnőnk és kislánya türelmesen várják, hogy felkapja amire még szüksége van, majd nyomába szegődnek.
- Három leszek - válaszolja Imola büszkén kihúzva magát és picit előrevág, hogy mihamarabb megláthassa azokat a beígért nyuszikat. Elektra nem javítja ki, hogy azért az a "leszek" még picit messzebb van. Így is kisebb a lányka a koránál. Nem akarja, hogy azt higgye baj van vele annál jobban, mint amennyit azért a nő már elmondott neki. Viszont ami a kis lányka testének nem megy olyan jól, azt az agya pótolja. A gondolkozása gyorsabban fejlődik, mint a fizikuma. Nagyon hamar kezdett beszélni és már folyékonyan teszi mindezt. Csacsog, mosolyával halmoz el minden neki tetsző embert így most ezt a számára óriásnak beillő vadőrt.
- Szeretem a nyuszikat. A papi azt mondja nagyon puhák. Te is szereted a nyuszikat? A papi még azt is mondja, hogy megérzik hogy jó kislány vagyok. Ez igaz? - csipog a csemete bájos hangján és eszébe jut, hogy a kezében lévő csokor mezei virágot igazából a férfinek hozták. Megrángatja a férfi nadrágját, hogy az felé forduljon.
- Ezt neked adom - azzal amilyen magasra csak tudja felemeli a csokrot. Mosolya ragyogó és pipiskedik, amitől picit inog még, ezért Elektra leguggol mellé és átfogja, hogy ha szükséges felemelhesse a pöttöm tündért. Ma mindketten sportosan öltöztek. Talán tudat alatt erre az állati kalandra készültek, bár inkább az az oka, hogy a hétköznapokon hősnőnk szeret kényelmes viseletben lenni és kislányából sem szeretné, ha mini felnőtt lenne. Divatbaba meg végkép nem. A kicsin egy lila pulóver, farmer és picike tornacipő van, a haja pár csattal van a szeme elől elfogva. Anyja sötétkék pulóvert visel és szintén farmert. A hátában lévő zsákban pedig ott lapul némi enni és innivalón túl mindkettőjük tavaszi kabátja. Egy színező, ceruzák, mesekönyv és az alvójószág, aki a Pipi névre hallgat és valójában egy plüssbagoly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Figyeli a lányt. Nézi a mű alakulását. Arra, hogy nem szokványos dolognak tartja, hogy felismerte a rajzban lévő mitológiai indíttatást csak mosolyog. Mennyi minden van még, amit ismer de kevesen tudnak róla. Sokoldalúnak kell lennie, ha már egy olyan hivatást választott, ahol a tudás és felkészültség önmagában hírértékkel képes bírni. Közben kiderül, hogy a leányzó még csak bizony elsős. Nem kezd álszenteskedni, hogy ejnye, hát mit keres akkor itt ilyenkor. Néha kicsit meg kell szegni a szabályokat, hogy azután okulva a következményekből betarthassuk őket.
- Riporter vagyok a Bogoly Fm-nél - mondja hangjában büszkeséggel. Szereti a rádiót. Sokat jelent neki. Nem csak kenyeret ad a kezébe, de újra érzi, hogy nem hiába tanulta a szakmát éveken keresztül. - Szóval ne aggódj, ha akarnálak sem csapathatnálak ki téged - néz anyai jóindulattal a későéjszaka művészpalántájára.
- Azt látom csak, hogy mit csinálsz - fonja össze mellkasa előtt kezeit és kicsit közelebb sétál és leül egy fatönkre -  Jobban érdekel most már az, hogy miért vagy inkább itt, mint az iskolában. Emlékeim szerint nem olyan borzalmas - vonja össze szemöldökét, ahogy visszagondol saját Bagolykőben eltöltött éveire. Közben a lány arról érdeklődik, hogy ő mit keres errefelé. Való igaz ez sem szokványos helyzet.
- Nem rég ért véget a műsorom és most hazafelé tartok - ad egyenes és egyszerű választ. Nincs oka ferdíteni a tényeken. A munkája ilyen későig húzódik és utána szeret sétálni. Kiszellőzteti a fejét és lecsendesíti gondolatait mire átlépi otthona küszöbét. Már amikor nem fut bele graffitiző elsősökbe persze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem ezen az estén talál rá az évszázad sztorijára. Ebben már akkor biztos volt, amikor kitette a lábát a rádió, még mindig részben felújítás alatt lévő épületében és végre az este tiszta levegőjével szívta tele tüdejét. Van egy olyan érzése, hogy a lány csak azért nem érzi rajta a festék szagát, mert ő maga is azzal dolgozik. Haza útja alatt szokta kiszellőztetni magát. A ruháját és a haját, hogy mire  Imola ágyához ér, hogy jó éjt puszit adjon, már ne lehessen észrevenni rajta, hol járt. - Interjúkat készítek érdekes emberekkel, igen, meg cikkeket is írok – fog bele válaszába és kicsit igyekszik egyértelműbbé tenni a sokak számára ködös riporteri munkát – Néha helyszíni tudósításokat is csináltam és nyomozgattam is annak idején – emlékszik vissza elrévedve arra az időszakra, amikor még egy újságnak dolgozott – De mostanság azt nem csinálom – zárja le gondolatmenetét. Igazából nem sok kutatni való van itt Bogolyfalván, bár kapott pár fülest innen-onnan és figyeli a híreket, de egyelőre a nagy áttörés még várat magára. Addig is itt ez a lány, aki az éjszaka közepén inkább kiszökik az  iskola biztonságot nyújtó falai közül, hogy alkosson, mint, hogy veszteg maradjon. Ha más nem, hát egy pár perces tanácsadás  ebből is ki fog kerekedni. Először neki, élőben. - Nem könnyű beilleszkedni sehová és azonnal nem is lehet. Viszont ha nem is próbálsz, akkor sok remek dologból zárod ki saját magadat – áll fel és sétál egészen közel a lányhoz – Úgy emlékszem van pár olyan terem, amire már az én időmben is ráfért volna a dekorálás…- kutat emlékezetében – Ha felajánlod, hogy alkotásokkal díszíted ki őket, akkor nem kell kiszöknöd, bár nem éjszaka, de festhetsz teljesen legálisan és még az is lehet, hogy hamarabb fogsz barátokra találni - próbál ötletet adni, mert az nem jó, hogy idekinn császkál és egyesek úgy is mondhatnák, hogy rongálja a köztulajdont. Bármi történhet vele. Hiányzik neki az, hogy valaki olyan találjon rá legközelebb, aki szigorral akarja megregulázni? Egy alkalommal még elmegy az ilyen tilosban járásosdi, de ha sűrűn kiszökik annak tényleg rossz vége is lehet. Már nem kislány, így abban Elektra egészen biztos, hogy megvan a magához való esze és érteni fogja a szavaiban rejlő kérést arra, hogy többé ne találkozzanak ilyenkor idekinn. -  Igen, a késő esti sáv az enyém – jegyzi meg, majd nekidől a fának egy olyan részen, ahol nincsen semmi festék. - Rendben, Linn, az én nevem Rothstein Elektra – viszonozza a bemutatkozást és csak azért nem ad opciót a becézésre, mert az ő esetében ez nem olyan egyszerű. Sem az Elektra, sem második keresztneve az Imelda nem épp becézhető nevek. Az Eli és Imi csak a családjában használatos, Eldának pedig a régi munkahelyén hívták. Tehát most marad az Elektra. Aztán majd meglátja mi lesz később.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Az éjszaka csendjében az a jó, hogy meghallja az ember azt is, amit napközben talán észre sem venne. Elektra tanult hallani. Kihallani a szavak mögött rejtőző szándékot, a hangokba rejtett érzelmeket és tanult látni. Meglátni az arc kiszögelléseiben a származást, kifigyelni a mozdulatokból a cselekedeteket és a történésekhez való viszonyulást. Ezért nem lepi meg, hogy a lány hátrál. Távolságot tart. Jó szokás, főleg az ő helyzetében. De azt is érzékeli, hogy a kíváncsiság legalább olyan domináns most az ifjú művészben. - Az oknyomozás - válaszol hangjában nevetéssel - Olyan kalandokban volt részem, hogy el sem hinnéd - kis szünetet tart és megmozgatja a nyakát nagyot nyögve ezzel is érzékelteti, hogy ő bizony már nem épp mai bútordarab - Manapság már jobban szeretek interjúkat csinálni - bólogat lebiggyesztett ajakkal és kicsit eltűnődve. Ezután felvet egy ötletet, ami láthatóan elgondolkoztatta a lányt. Olyannyira, hogy kérdezzen is felőle - Először vesd fel a házvezetődnek - javasolja, miközben beletúr hosszú sötét hajába - Légy őszinte és mond el, hogy szeretnél helyesen cselekedni és mivel művész vagy ezért azt találtad ki, hogy kifestenél pár termet - néz az egyre szebb alkotásra - De arról ne szólj, hogy ma kinn jártál. Ne vágd el magad alatt a fát azelőtt, hogy felmásznál a tetejére - hangja bölcsen cseng, ám amikor Linnea újabb kérdést tesz fel fejét rázva ismét felnevet - Nem-nem, csak jól ismerem az emberek viselkedését és én sem voltam az a minta Rellonos annak idején - löki el magát a fától és kicsit távolabb sétál. Kezd fáradni. Ezért úgy dönt ajánlatot tesz a lánynak. - Figyelj, mára tedd talonba a flakont. Visszakísérlek a kastélyig, beszélgetünk és közösen kifundáljuk, hogy pontosan, hogy is festhetnél anélkül, hogy ki kellene szökdösnöd. Rendben? - kérdésében anyai jóindulat és némi elgyötörtség vegyül. Ilyenkor már lezuhanyozva, pizsamában szokta olvasni az altatónak használt épp aktuális romantikus könyvét. A lány azonban még mielőtt felelne megjegyzést tesz a nevére. - Mert az, görög. A felmenőim egy része onnan származik - ad magyarázatot, majd megvárja a lány válaszát. Amennyiben Linnea beleegyezik valóban betartva szavát addig kíséri a tanoda épületének közelébe, míg azt a lebukás veszélye nélkül teheti. Ezután veszi csak hazafelé az irányt, s miután megérkezett első dolgaként Imolához siet és puszit ad az igazak álmát alvó gyermeknek, aki mindennél fontosabb a számára, majd ő maga is nyugovóra tér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tűpontosan érkezik. Mindenek felett odafigyel arra, hogy soha ne késsen el sehonnan. Néhány pillanatig messzebbről figyeli meg a diákját, aki legfirissebb nyomozásának célszemélye is egyben. Ravasz tervesz hegeszt fejben, melynek megvalósításába nyomban bele is kezd. Úgy határozott ugyanis, hogy késik, majd megnézi erre miként reagál a fiatal és feltűnően szép hölgyemény. Farmert visel és hozzá egy könnyű fekete inget, lábán csizmája. Haja kusza fonatba fogva, enyhe sminkben és szemüvegben várat magára a szó legszorsabb értelmében. Negyed óra, ennyi kell, majd szép ívű ajkát furmányos mosolyra húzva indul el a nebuló felé. - Üdvözlöm! Jöjjön utánam! - szólítja meg és esze ágában sincs elnézést kérni. Ezzel és hangjának arrogáns élével is csak az oroszlán bajszát húzgálja. Átható, sötét tekintetével szenvtelenül néz végig rajta, majd megindul befelé és miután mindketten termen belül vannak, megukra csukja az ajtót. Ez most privát korrepetálás lesz. - Hallgatom. Mondja miben tudok segíteni Önnek? - kérdezi kissé oldalra billentett fejjel és modorából némi lesajnálás hallatszik. Remekül mímeli azt amilyen sosem. Ítélkező, maga lóról beszélő. Mindezt teszi csak annyira, hogy kiváltsa vele a megfigyelni vágyott reakciókat. Előzetes kutatásai alapján ugyanis a kisasszony igen érdekes életutat tudhat mmagáénak, amiben a nemesi vértől a verésen át minden beletartozik. Pletykák ezek, melyek némi igazságot ugyan mindig tartalmaznak, ám Rothstein Elektra nem elégszik meg ennyivel. Neki a teljes való számít. Az őszinte megnyilvánulás. Az őszinte szándék és kinyilatkoztatás. Nem dől be rendnek-rangnak. Az ember számít, nem a cím melyet visel vagy épp hordani kénytelen. Lássuk hát Breagha ennek fényében milyen. Nem így kellene kezdenie? Talán. Mégis ezt az utat választja, ha már a nő önszántából sétált be hősnőnk kíváncsiságból és elkötelezettségből szőtt hálójába? Pontosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Terve beválni látszik. A fiatal nőn az idegesség mikrojeleit véli felfedezni, melyeket leplez egyfelől nemesi jómodorral, másfelől öntudattal. Abból elég sok juthatott neki, véli hősnőnk. A meghajlás, a hanghordozás, mind árulkodók egyként. Látja menten, hogy nehezen fogja tudni kizökkenteni belénevelt szerepéből, hogy igaz valóját lássa. Mégis ez a kihívás a benne égő kíváncsiság tüzét csak táplálja. - Hiszen olyan könnyű volt ez a vizsga. Ha ezen elperecelt, mi lesz a következőnél? - folytatja a hergelést, s oly becsmérlőn pillant a nőre elhelyezkedve a tanári asztal szélére felülve, hogy azt oktatni illenék. Remekül játsza a szerepét. A lebukásnak csekély az esélye. Elvégre egy tanáráról nem feltételezné, hogy most épp őt teszi elemzés tárgyává. Elektra arrogáns és rátarti, pedig ezen jellemvonások nem sajátjai. Kitanulta azonban, hogyan ölthet álarcot magára és lehet bárki, akinek a helyzet megkívánja. - Az anyag melyik részét nem tudta értelmezni? Meg tudná fogalmazni? - kérdezi meg szemrebbenés nélkül. Diákjai előtt sosem viselkedett könnyeden. A szigorú és következetes tanerő volt ő a kezdetektől, aki követel és nem tudja befolyásolni vagy épp manipulálni semmilyen eszközzel senki. Fenyegetéssel hatást gyakorolni rá pedig még kevésbé lehet. Nem féli a rangot, mivel számára mit sem számít az ilyesmi. Ezért lesz jelenlegi attitűdje teljesen hiteles. Miközben róla is simán hihetné bárki, hogy vére arany, pedig ő épp arra büszke módfelett, hogy mugli anyától született.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Aligha lehetne most koncentráltabb a ravasz, s olykor egyenesen kegyetlen riporternő. Minden idegszála a fiatal hölgy rezdüléseit monitorizálja szüntelen. Meglehet azt hiszi diákja, hogy nem látta amint az imént válla egy pillanatra beesett és összébb húzta magát a feddésre. Pedig nem kerülte el figyelmét. Azonnal ki is értékelte, s úgy találta, hogy az első bíztató jelet megkapta. Bizonyára van ott még, ahonnan ez jött. Tehát úgy dönt, folytatja mesteri színjátékát. Próbára teszi, hogy kiderüljön meddig képes magán tartani Breagha ezt a merev, büszke és rátarti álcát, amit mondhatni azonnal visszavett. - Épp azzal? Egek! Hiszen az a legkönnyebb rész - veti kettejük közé dölyfösen a szavakat. Modora lekicsinylő, stílusa szenvtelen. Magában sajnálja, hogy ezt kell tennie, de ha eredményt akar elérni, akkor kénytelen bevetni efféle fegyvereket. - Gondolom most azt várja, hogy majd én mindent elmondok? Nem fogok. Amíg nem látom mit nem ért addig semmit sem tehetek - beszél foghegyről, majd leszáll az asztalról és odasétál diákja asztalához. Megáll előtte, hogy azután lenézzen a szépségre, mint egy prédára tekintő oroszlán. - Vajon mit jelenthet még a száj? Mire lehet használni? Asszociáljon! - figyeli végig rezzenéstelen vonásokkal. Ha olyan, amilyennek gondolja azok alapján, amiket tud róla, egy ilyen fenyegető és irritáló helyzetben meg fog törni és megmuatkozik valós jelleme. Elektra sötét, kifejező lélektükreiben a fiatal nő saját arcát fürkészheti, és szembe nézhet önmagával. A szó minden értelmében, hiszen tanára úgy viselkedett az utóbbi néhány percben vele, ahogyan megfigyelései alapján ő szokott másokkal. Valóban ilyen volna? Talán. Belenevelték ezt az attitűdőt? Meglehet. Amint megérti mi történik kiderül az igazság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Mímelt modora mondhatni megalázó. Tekintete kínzóan a fiatal nő lelkéig hatol, hogy egyenesen onnan olvasson. Szavai, mint pengék szúrnak, s metszik fel hangról-hangra azt az álcát, amit hite szerint az előtte ülő magán visel. Hősnőnk kegyetlen is tud lenni, ha annak szükségét véli. Ezért most nem szól semmit. Nem ad felmentést azzal, hogy megszólal és megerősíti az eddig sorolt helyes aspetusokat. Szép ívű ajkát ehelyett gúnyos mosolyra húzza, hogy Breaghát még inkább elbizonytalanítsa. Megfigyelte őt közös óráik alatt, az étkezésekkor és látta miként viselkedik másokkal. Olvasott és kutatott, Balázstól is informálódott. Összerakta magában a képet, apró darabonként. Tervet hegesztett fejben. Elméje színes szélesváasznán lepergett ennek az egész színjátéknak a filmje. Tartaja magát szerepéhez mindaddig, míg el nem éri nála az áttörést. Nem kell sok idő és felfedezi a repedéseket az ifjú hölgy csontkemény páncélján. Előbb tekintete, majd arca is közli ezt vele. A riporternő figyelmét nem kerüli el a változás, mely végbemegy diákján. Breagha könnyei ekkor elerednek, s megtörténik az, amire Elektra várt. Magában ős is sírni kezd, hisz kín volt bántania. Azonban a muszáj nagy uraság. - Hogy végre Önt lássam - felel az elhangzó kérdésre immár valós, törődő attitűdjével. Közelebb lép a fiatal nőhöz és lehajol hozzá - És azért is, hogy tükröt mutassak. Egy jó fiziognómus így is elérheti, hogy megtudja az igazat - beszél tovább, majd csontos ujjait Breagha vállára csúsztatja - Kevesen képesek eltitkolni igazi önvalójukat, ha szembesülnek azzal, amilyennek mutatják magukat - folytatja bársonyos hangján, majd odacsúsztat egy zsebkendőt diákja kezéhez - A száj mindenek mellett, azokon túl, amiket helyesen felsorolt, az őszinteséget és a szókimondást is jelezheti - teszi még hozzá, majd felegyenesedve türelemmel kivárja, amíg Bregha rendbehozza magát. Addig ő is megpihen kissé, hogy ezután újfent meg tudja figyelni a célszemélyt. Továbbra is arra kíváncsi mi az igazság és kicsoda Breagha Beth Gillins.