Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Patrónus(s)ok(k)
Szofi azt hitte, nem bír gyenge idegzettel, de Szofi tévedett. Pennája remegő foltot hagy a pergamenen, ahogy a tekercs sarkába mázolt bagolymotívum a hirtelen kivágódó ajtó hatására pacává transzformálódik. A lány ajka lebiggyen egy pillanatra, ahogy a mozgás irányába fordul, tincsei pedig kecsesen követik, de aztán rögtön meg is feledkezik firkálmányáról - úgyis csak az időt töltötte el vele, nem sajnálja. Ellöki magát az ablakpárkánytól, aminek támaszkodva eddig várt, az elmaszatolódott foltot óvatosan, fehér ingétől eltartva, magához veszi földről cókmókját, és besorjázik a terembe, hogy lehuppanhasson egy remélhetőleg napos padba. Ah, tavasz, tavasz de szép is, hogy végre itt vagy!
- Jó napot Tanárnő! - csatlakozik a köszöntésekhez, izgatottan fészkelődve helyén. Tekintete gondosan követi a pálcamozdulatot, és szinte érzi, ahogy pálcája fészkelődni kezd bőréhez szíjazva... De biztosan csak képzeli, ez nem lenne rá jellemző. - Egy inkarnálódott patrónust? - dobja be első gondolatát a közösbe, bízva abban, hogy még ha nem is ez a jó válasz, bátrabban mer majd megszólalni az, aki esetleg tudja, mit vár tőlük Kakasi néni. Elvégre a rossz válasz is válasz, azért van itt, hogy tanuljon, úgyhogy nem szégyelli esetleges tévedéseit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Patrónus(s)ok(k)
Figyelmesen követi a beszélgetés menetét, de jegyzetelni még nem látja értelmét. Úgy véli, jobban hasznára válik, ha egyelőre csak befogadja az elhangzottakat és aktívan részt vesz a párbeszédben, aztán maximum a végén lekörmöl pár kulcsszót, és firkant valamit, amiről később könnyebb lesz előhívnia a megfakuló emlékeket.
- Lehet, hogy csak a környezete miatt húzódozik, és egyébként teljesen más viselkedési mintát követne - száll be az eszmefuttatásba, próbálva validálni azokat a bizonyos kirívó eseteket, amelyekre Markovits is utal. - Vagy egyszerűen csak többféle arca van, vagy... A külső nem tükrözi a belsőjét, mint, erm, azoknál a sivatagi vicsorgó pici macskáknál, tudjátok! A legkisebb ragadozó? Valami pocokcica... sivatagi feketeszemű... Minipárduc?
Nos, a pszichopátia bonyolító esete is felbukkan gondolatai közt, mint felteendő kérdés, de elvarázsolja vezérhangyáját annak a dokumentumfilmnek maradványaival, amit egyszer megnézettek vele szobatársai. Tényleg cukinak nézett ki a vérmes picipocok - ami nem mellesleg hivatalosan a feketelábú macska névre hallgat -, nem csoda, hogy Szofinak megmaradt.