Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem tudom miért lettem fagytam le ennyire, ilyen még nem történt velem. Barátságosnak látom, tűnik. Idősebb nő, biztos tanár, vagy valami ilyesmi. Nincs bennem félelem, ennek ellenére akadt el a lélegzetem. Nem viselkedik bántóan, éppen ellenkezőleg, nagyon is barátságos. Talán ennek tudható be, hogy kezdek felengedni, és már válaszolok is a feltett kérdésére.
- Tiszteletem! Elnézést kérek, nem fordult még velem elő ilyen, hogy csak úgy elálljon a lélegzetem! Bocsánat, még be sem mutatkoztam, Lugosy Benedek a nevem, elsőéves Navinés. -
 Említem neki az előbbi kis lefagyás okát, vagyis inkább magyarázkodok, nem is tudom miért. Mintha kellene, pedig szerintem nem.
- A kérdésre válaszolok is. Nem, nem azén házam, én is csak most találtam rá. Nem tudtam merre jöjjek, és random módon indultam el erre, az erdő irányába, Így bukkantam rá, amikor beljebb vetődtem. Szerintem ez is egy közösségi tér, mint ahogy a kastélyban is a legtöbb terem, szoba vagy társalgó, illetve egyéb hely. Egyszerű, de valamiért tetszetős hely, legalábbis nekem. Mi szél hozta erre önt? -
 Ahhoz képest, hogy alig párperce még szólni sem tudta a szép hölgy láttán, most nagyon is megeredt a nyelvem. Ezt viszont nem bánom, szívesen beszélgetek. Érdeklődök, miért jár erre. Én már úgy ahogy mondtam is, csak úgy erre támadt kedvem jönni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Levegőre vágytam. Mióta a kastélyban lakunk T-rex-szel, az élet minden, csak nem egyszerű. Szobatársak, akarva vagy akaratlanul cseverésző háztársak, kotnyeles évfolyamtársak, fura szaktársak. Érdekesek mind, nem mondom, hogy nem, de nikotin és egy kis gondolkodás nélkül nehéz túlélni köztük, ezért is kerültem minél távolabba zsivajtól és a zárt falaktól. Hozzászoktam az elmúlt pár évben, hogy akkor és oda megyek, ahova akarok, hogy a falak csak támaszok, nem akadályok. Most mégis kicsit fura az egész, már az alapképzésem alatt se voltam annyira oda a végén a túl sok ripacsért, ebbe a suliba is jutott sajna elég. Vettem egy nagy levegőt, mielőtt kevésbé drámaian, mint a sóhajom a Vadőrlak hátuljánál lévő lépcsőre ültem volna. Kicsit turkáltam a táskámban, vigyázva a fényképezőgépemre és a törékenyebb dolgokra benne, mire meglett a kis fém tartó meg az öngyújtóm. Kivettem egy fehér rudacskát, a szűrő alatt elpattintottam a mentolos golyócskát, majd meggyújtottam minden gond nélkül. Az első füstfelhővel együtt szállt ki belőlem a görcs, marha idegesítő, hogy idáig ki kell totyogni az embernek ezért, és itt sem biztos, hogy kellene. Én megpróbáltam szabálykövető lenni, esküszöm, ettől még vannak balesetek, de itt legalább senki nem piszkál érte. Nem mintha a feszültség csak ebből adódna.
A tekintetem a távolabbi fára siklott, amihez a pórázt erősítettem, elég hosszan meghagyva. Az állatvédők most biztos nem lennének rám túl büszkék, de nem ismerik T-rexet. Egyszer lássa meg a menekülési utat és órákig nem látom. Egyszer majd csak azt veszem észre, hogy tojások kerültek a szekrényembe aztán nagycsaládos lett. Na, ilyet nem játszunk, túl fiatal vagyok nagymamának. Összehúztam magamon a széldzsekim, ahogy kuporogtam dúdolgatva. Annak ellenére, mennyire elhanyagolt néhány pontja itt az erdő kezdetének, elég szép hely.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Már az óráin is nehezen bírta kihúzni az időt, a keze szüntelenül járt, dobolt az asztalon, vagy éppen csak a térdén, ha leszúrták, hogy ne zajoljon már. A térde szintén remegett, fészkelődött, mintha egy szöges székre kényszerítették volna. Szóval amint elszabadult, a szobája felé zakatolt, képtelen volt rá, hogy megtorpanjon akár egy pillanatra is.
Odafent ismét a derekáig elmerült a kofferjében, odébb tolva mindent, ami hasztalan, legyen az teáskanna, süteményes tepsi, kakaópor, egy fél cserép föld, némi ruhanemű, neki csak a porszívó kellett. Ennek pedig hosszú története volt. Már hetek óta minden délutánt lent töltött a vadőrlaknál, és ahogy egyre több levél hullott, ő úgy lett egyre idegesebb. Akárki is lakta azt a házat, nem vette rá a fáradtságot, hogy kimenjen és összeseperje a leveleket.
Így hősünk, ingét magára kanyarítva sétált ismét végig a kastélyon, ezúttal jóval több tekintetet magára vonva. A porszívó hangos surrogással csúszott utána, mint valami jó háziállat, fejtörést okozva ezzel, főleg az aranyvérű mágusoknak. Bamm, bamm, bamm. Hangzott a gép durrogása, ahogyan Tim levontatta a lépcsőn, vissza se nézve.
Mikor a vadőrlakhoz ért, még nem volt ott senki. Így hát a kis házikót megkerülve támasztotta le a szerkezetet. Volt itt egy cserepes növény, aminek a napokba utána nézett, tudta, hogy virágoznia kéne, mégsem történt vele semmi. Csenevész egy kóró volt, leginkább, mint ami szeretné, ha meggyilkolnák. Talán egy vagy két centi látszott ki a cserépből. Szóval Tim apró szusszanást követően törökülésbe hajtogatta amúgy is kusza termetét, a csarab cserepét pedig az ölébe vette. Mély levegőt véve, kissé fájdalmas arccal meredt rá, mielőtt a jobb kezének ujjbegyeit a virágföldbe mélyesztette volna. Aggódott amiatt, hogy mi van, ha megint nem tudja kontrollálni a képességét és megöli szegény virágot. Végül pár lélegzetvételt követően sikerült arra összpontosítania, hogy a növény fejlődjön, nőjön. Még a szemét is lecsukta egy pár pillanatra, így összpontosítva a feladatra, reménykedve a legjobbakban. Kicsit hezitált is, mikor a kezét elvéve ki kellett nyitnia a szemét.
Feltápászkodva nézte egy pár pillanatig a már sokkal jobb állapotban lévő növényt, majd egy ásítást elnyomva intett még egy aprót a növénykének. Az pedig visszaintett neki egy hosszabb hajtásával lelkesen. Leon elmosolyodott, mielőtt a porszívóját ismét magával vonszolva vissza indult a vadőrlak elé. Legalább négyszer körbepillantott, minden rendben van-e, nem követi-e semmi, talán így lehet, hogy majdnem hasra esett az ott ücsörgő lány lábában. Azonnal felkapta a fejét, szinte rémülten meredve a nőre, hiszen biztos volt benne, hogy ő nemrég még nem volt itt.
- Te... te! Te Blau vagy! - tört rá hirtelen a felismerés, el is felejtette, hogy mutogatni csúnya dolog, de aztán újabb revelációban volt része és forogva kezdte kapkodni a fejét. - Veled van a majdnem kacsa is? Mit csinálsz itt egyáltalán?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Azon kezd kattogni az agyam, mivel is foglalkozhat. Tanárokat nem ismerem, még azokat sem nagyon, akik engem tanítanak, szóval, még talánt sem tudok mondani, hogy az lehet. Hamar megkapom a választ, amire egyáltalán nem gondoltam, hogy a faluban élhet, dolgozhat. Teljesen a sulihoz kötöttem őt.
- Ön természetgyógyász, vagy úgymond "rendes" orvos? Nem akarom megsérteni a kérdéssel, csak kíváncsi vagyok. -
 Nem akarok tolakodó lenni vele, vagy sértő. Abból indulok ki, hogy a gyógynövényeket említette. Remélem mindkettő, mert az is előfordulhat. Megint a suli. Az a gyanúm ez valami közhely, de tőle természetesnek tűnik, hiszen külsős személy, csak semmivel nem kötődik a sulihoz, vagy nem tudok róla még.
- Igen szeretem a növényeket, szoktam segíteni mamámnak otthon kertészkedni. Dísz-, fűszer és egyéb növényeket is szokott ültetni. Ennyire kötődöm a növényekhez. Az iskola tetszik, maga a kastély is. Szokatlan még. Én mugli világban nőttem fel, így vannak dolgok amik furcsák. Elsőnek maga a varázslat, de ami kiakasztott nagyon az érkezésemkor, azok a szellemek. Azokat még nagyon szoknom kell. a többi menni fog. Még nem alakult ki melyik a kedvencem, de az igen, melyik tantárgy nem. -
 Felelek a kérdésére. Időközben megunom az álldogálást. így követem a példáját, leülök. Vele szemben foglalok helyet.
- Ebben az iskolában végzett ön is? -
 Teszem fel a kurta kérdést, amire lehet nem számít. Nem volt semmi előjele, bár az iskolai témához köthető. Nem akarok személyeskedő, tolakodó lenni, de szerintem ezzel a kérdéssel még távol állok tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Már majdnem hogy idilli kép állt össze előttem, ahogy egészen a fák és bokrok sűrűjébe feledkeztem, amik hiába tűntek lassan egész kopárnak, a színeik magával ragadták az embert. T-rex jókisfiú módjára a csőrével egy bokor tövében kopogott, így rá sem lehetett panaszom. Nagyot szívtam a bal kezemben pihenő szálba, majd a lábaim előre nyújtóztatva szorítottam magamhoz a kabátom, ahogy felfelé kifújtam az óvatosan oszló füstöt. Lehet a természetnek lenne ehhez pár szava, de mivel nincs és néma gyereknek anyja se érti a szavát, én csak csücsültem ott kényelmesen élvezve a szabad levegőt és helyet. Azt hiszem másodjára jártam itt, de se akkor, se most nem igazán néztem körül, egyenest érkeztem ehhez a lépcsőhöz és az erdőre néző kilátásához. Nem nagyon volt itt zajos, így egy darabig nem is gyanakodtam, a zörejeket betudtam a totyogó mozgásainak, akkor is, ha nem volt túl közel, nem igazán éreztem magam életveszélyben. Ez egy iskola mellett van, csak nem ugrik rám holmi óriáscsiga a nukleáris nyálával. Tévedtem. Na, nem a nyálkás lényben, ő tényleg nem jött, hanem abban, hogy a zajolást a kis drágám okozná. A lábamba akadó láb volt a legárulkodóbb, de éppen annyira bambultam, hogy csak tized másodpercekkel előtte vettem észre, így elhúzni volt csak valamennyire időm, sok másra nem. Szerencsétlent telibe fújtam füsttel, mikor előre dőlni készült a megbotláskor.
- Én? Én, iiigen, te meg a sárga inges. Várj, ne segíts - emeltem fel a jobbom szívva egy utolsó előttit a kis csikkbe, majd ráncolva a homlokom vigyorodtam el. - Timtim.
A megállapításom bizonyosan helytálló, bár inkább arcra és külsőre, mintsem nevekre szoktam emlékezni, szakmai ártalom. Bárkiről megmondom, hogy mit rendelt nálam, ha dolgoztam, vagy milyen ruhában volt, de nevek, eh, az nem igazán az én asztalom.
- T-rex ki van kötve ott, nem messze, integess - mutattam a kicsike felé boldogan, majd az utolsó után elnyomtam a csikket, és igen környezettudatosan egy papírdobozba tettem a táskámba, majd kidobom a kukába később. A kérdésére elsőre csak nemtörődöm módon legyintettem, hogy hát semmi lényegeset, de aztán végül feleltem is felfelé nézve rá. Eddig is feltűnt, hogy nem túl alacsony, de innen ülve most tényleg úgy éreztem magam, mint valami katica egy teherautó alatt. Semmi sértés, csak fura volt. - Levegőzünk, szép ez a hely, bár kicsit olyan rendetlen. Azt hittem elsüllyedünk abba a levélkupacba… és te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Válaszol a kérdéseimre. Annyira elment az idő, és észre sem vettem, hogy időközben sötétedni kezdett. Olyan társaságban, mit ami most van, ez nem is meglepő.
- Nálam azért válhat ketté így, mert muglik közt nőttem fel. Elképzelhetetlennek tartok még pár dolgot, de lassan összeállnak a dolgok, nem lesz ez probléma. -
 Sajnos el kell mennie, de megértem, hogy minél előbb el kell készítenie a dolgokat.
- Minden jót! Köszönöm a beszélgetést, remélem mielőbb találkozunk még. -
 Felöltözik, kezdi összepakolni a dolgait. Miért ne mehetnék én is vele. Bár ő nem a kastélyba megy, de legalább nem egyedül megy ki az erdőből.
- Megyek én is! Az erőben nem jó egyedül mászkálnia. Egy darabig úgyis ugyanarra megyünk. -
 Gyorsan összekapom magam, és már megyek is utána. Jó volt beszélgetni vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

- Állítólag, de nem tudom, én még nem láttam őket.
Mondjuk nem is nagyon szeretnék, azt mondják, hogy nagyon durvák az emberrel, hogy nem kérdeznek, először bántanak, mert, hogy ők olyan vad és harcos nép. Legalábbis az évnyitón mindig elmondják, hogy ne mászkáljunk egyedül az erdőben. Mindig legyen velünk egy felnőtt, aki tudja, hogy mi a helyes irány. Pedig azt hallottam, hogy van bent, egy kis völgyecske, ahova mindig besüt a nap meg a hold és gyönyörű, mert a szentjánosbogarak is mindig ott köröznek, és az ember ott igazán kikapcsolhat. De hogyan kapcsolhatnék én ki, ha mondjuk Magnus professzor is ott van, és nézi, hogy mit csinálok? Mondjuk én meg leginkább Magnus professzort nézném, mert valljuk meg, ő az egyike a legdögösebb tanárainknak. Naná, hogy nem tanít, pedig ha tanítanak, valószínűleg már nem lenne nyálam.  
- Van pár furcsa haláleset a suli történelmében. A nagy része unalmas, ilyen krónika. Ki lett az iskolaelső, meg a végzősök bálkirálya, érkező meg távozó tanárok. De beszámolnak pár halálról is. Például régen a könyvtár máshogy helyezkedett el, kétszintes volt. Egy fiút megszállt valami kísértet vagy mi, teljesen megőrült, és kiugrott a könyvtár felső szintjén az egyik ablakból, és akkor még nem volt esésfékező bűbáj, miatta bűvölték el a kastélyt, hogy ne legyen több ilyen öngyilkosság. Egy fiúra egy bulin egy troll lépett rá, de akkor nem itt voltak a kastélyban, hanem egy tóvidéken vagy hol voltak, ilyen táborszerűen.
Ha lett volna bennem a szikrányinál több mágia, akkor ezeket nem tudnám, de mivel nem volt eddig, ezért akkor, amikor más bűbájtanon lobbantotta lángra a társa haját, én poros könyvekből gyűjtöttem össze az éppen feladott extra mágiatörténet vagy önismeret feladataimhoz a válaszokat. Azért tudok ennyire sok mindent az iskoláról is.
- Vannak, de nem igazán tudom. Volt egy srác, aki tetszett, de ő a bátyámat kedveli.
A tetszett nem volt éppen határozott, még mindig tetszik, de nem lenne szabad, hogy tetsszen. Ez nagyon egy bonyolult helyzet.
- Kérlek, ezt ne mondd el senkinek!
Annyira könnyű kitalálni, ha látja őket együtt az ember, és nem akarok összeveszni Adriannal. Ő az egyik első ember, aki rendes volt velem. Most így is félek, hogy Valery valahogy elveszi tőlem. Félek, hogy ValVal megtudja, hogy tetszik, és akkor ki fog játszani minket egymás ellen. Adrian is és Cole is örökre megharagszik rám, és ha nem is bántanának, de azzal, hogy nem beszélnek velem is megkeserítenék az életemet.
- Nem, engem nem csúfolnak deszkának, de sokan próbálnak fogdosni, meg pár fiú szerint bolond vagyok, meg fattyú. Azért nincs rendes varázserőm, és azért nem vörös a hajam, mint a testvéreimnek. Talán tényleg elcseréltek a kórházban.
Nem lenne rossz, persze jó sem, mert az azt jelentené, hogy Cole sem a testvérem, de viszont akkor elmondhatnám másoknak, hogy mit tett velem Valery, megmutathatnám a hajam, és az okot, hogy miért járok bő pulcsikban, hogy miért nem fogok olyan lány lenni, aki bármit felhúzhat.
- Te is szép vagy, és még simán lehet nagy cicid, lehet nagyobb lesz, mint az enyém. Olyan nagy, hogy repülhetsz vele.
Persze tudom, hogy a lányok, akiknek nagy cicijük van, olyan igazán nagy, azok nem repülnek, hanem a hátukat fájlalják, de szeretném, ha nevetne, és nem szomorítanám el.
- Olyan mint a rendőr meg a kommandós. Attól függ, hogy hol dolgozik. Van nyomozó, aki ugye nyomoz, meg kommandós, aki a gonoszokkal harcol, van olyan, aki nyomokat olvas, és az irodából próbálja összerakni, mint a profilozók, hogy mi történt. Vannak iktatósok, olyanok, akik engedélyekkel foglalkoznak, meg mondjuk felügyelik a mágikus közlekedést. Sokféle van. A házvezetőm például harctéri volt, aztán megsérült, a házvezetőhelyettesem különleges munkát végez, de nem tudom mit, rá egy furcsa szót használnak, hallhatatlan, de nem igazán értem, hogy miért ezt, én szoktam hallani. Aztán a Rellon házvezetői is aurorok, a helyettes, Dwayne bácsi együtt dolgozott Sárki apuval, Magnus bácsi pedig végrehajtó, de az lehet ugyanaz, mint Dwayne bácsi, nem tudom, a portrék ezt nem tudták megmondani.
Látom a szomorkás pillantását, így egy kicsit lehajtom a fejem a következő kérdésem előtt, de végül csak megkérdezem.
- Peter szomorú volt, hogy eljöttél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Az, hogy ez eső nem esett, igen jó hatással volt Leon lelkivilágára. Általában nem kezelte valami jól, mikor víz folyt az égből, ha tehette, ki sem mozdult, mert mindig elázott és már a ruhái sem néztek ki olyan jól, mint előtte, mikor még a szekrényből vette elő őket. Jobb esetben, mert a német nem igazán volt rendezett. A cuccai néha ellepték a padlót a szobájában, ő meg a közepén feküdt, mint egy gigászi tengericsillag és kalimpált a végtagjaival, lenyomatot hagyva a kupacban.
A kis növénykével kötött barátságot megpecsételvén visszaintegetett, majd a porszívóját ismét magához szólítva indult kisebb-nagyobb recsegéssel az útjára. Talán illene jobban a lába elé figyelnie, ez egy nagyon jó megoldás lenne a problémáira, de az esetek nagy többségében nem sikerült neki. Volt már olyan, hogy festett - nem, soha nem volt benne túl ügyes, legfeljebb absztrakt művekben -, majd másfél óra múlva, saját magától halálra rémülve átszabta a vásznat maga alatt. Ott volt egy kacsa, szerinte minden épeszű ember a menekülést választotta volna.
- Is, mondhatnjuk - még majdnem a nyelvére is harapott a pár pillanatig tartó hallgatás után, ami során ismét megpróbált a magyarra hangolódni. A gondolkodás nem ment neki ezen a furcsa nyelven, ami annyira más tudott lenni, mint amit egész gyerekkorában beszélt.
- Kiderült már, hogy-e kacsa? - forgolódott körbe, sokkal vehemensebben, mint kellett volna, mielőtt megpillantotta volna a sárga tipegőst a fához kötve. A lány is hasonló célból érkezett, mint ő. Már, hogy a levegőzés és a hely miatt, nem azért, hogy valakivel beszélgessen.
- Kicsit rendetlen? Tegnap elvesztem abban a kupacban, szanamegszét is tele van vele mindene - rázta meg a fejét elkeseredetten, fel is emelve a porszívó csövét, hogy mutassa, miért is jött. - Hoztam a szövetséges fúvómasinát is. Szívó. Mindegy. Felszámolom a káoszt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Mondanám, hogy jobb időre számítottam ma, de akkor hazudnék. Lassan vége az ősznek, csoda, hogy a hó nem köszönt még be, hogy helóka, itt vagyok. Nem ismertem mondjuk eléggé ennek az országnak a dolgait, de abban biztos voltam, ez így lesz, meg olvastam is. Lassan gomolygott előttem a hidegebb idő és a cigaretta okozta párás füstfelhőcske, ahogy egész nyugis volt itt minden. Már addig, amíg majdnem rám nem zakózott a srác. Idő kérdése volt, hogy felderengjen a neve, mert azért figyeltem, hogy ezekkel se maradozzak el, de azért nem mindenkié ragad bent a fejemben, véges a kapacitás.
- Kacsa? Mármint T-rex? Ami azt illeti, inkább kecske, csak törpenövésű - közöltem teljesen magabiztosan, ahogy meredtem a sárgás pacára, amint távolodott érdekességeket keresve az ellenkező irányban. Az előbbi kijelentésemhez meg szent meggyőződésem volt, amit nem is hagytam homályban. Múlt hétvégén meló után házibuli volt a pub fölött, benéztem kicsit, hát jött ő is, ott - halottam mekegni… én már nem hiszem el neki, hogy csak egy totyogós.
Meg kell hagyni, hogy hiába méregetem a kicsikét, nem sok értelmét látom néhány dolognak, ellenben azt sem értem, miért ilyen furcsa Tim. De legalább abban egyetértünk, hogy erre a helyre ráférne egy renoválás.
- Iiigen nem csodálom, kupis - bólintottam párat, ahogy kisebb pakolászás után bezártam a táskám és felkeltem. Megigazgattam a sapim meg leporoltam a fenekem, mielőtt jobban szemügyre vettem volna… azt a fújószívó valamit.
- És ez… használ majd a helynek? - kérdeztem kétkedően kicsit. Közben persze nem tudtam túllépni a korábbiakon teljesen. Ez a kacsa dolog szerencsétlennél eléggé beakadt, már legutóbb is éreztem, én meg elég indiszkrét vagyok. - Különben, miért fontos ez a kacsa-dolog?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Külső szemlélő számára nem tűnhet zökkenőmentesnek a kettejük kommunikációja, sőt, megesett már, hogy elbeszéltek egymás mellett, de az ilyesmi néha bele kell, hogy férjen az ember idejébe. A lányka sosem figyelt biológia órán, igazából az is lehet, hogy nem is tanulta, vagy azóta mosódtak össze a definíciók az agyában, de annyi biztos volt, hogy nincs tisztában a házikedvence titkos életével. Nem mintha annyira zárkózott lett volna a sárga tollas, de nem hápogott el mindent. Timet egyre inkább összezavarta ez az egész, az agyában hangosan zötyögtek a fogaskerekek, de nem állt össze, hogy lehet egy kacsa jellegű, T-rex nevezetű jószág kecske. Abba már bele se mert gondolni, mi is az a kecske valójában.
- Hogy néz ki egy ilyen köcske? - Nem gúnyolódott, Tim amúgy kissé mély hangjába most éppen őszinte zavarodottság hallatszott. Nem szeretett butább lenni a többieknél és most megint úgy érezte, lemaradt valamiről. Hiszen a kis T az ellenkező irányba rohant el, a lány pedig olyan tudás birtokában volt, ami magabiztossá tette és, aminek Tim híján volt. Nem ez az első alkalom, hogy a német lemaradt. - Mekegett?
A kupacok azonban makacsul lustálkodtak továbbra is a vadőrlak teljes környékén, mondhatnánk, hogy levelük se rezdült a jó ügy érdekében. Totális közömbösséget mutattak a német és a porszívó felé, de mit is tettek volna? Hisz csak száraz növényi maradványok voltak.
- Nem tudom. Anyámék sokszor használták, de sose értettem hozzá. Néha a lakásban működött. Nem mindiges. - A heves fejrázástól az aranyszőke hajtincsek össze-vissza csapkodtak, összességében kicsit kínosan is érezte magát a kék előtt. A lány is lassan talpra szökkent, a táskája tartalmára gondosan ügyelve, majd górcső alá vette a mugli szerkezetet. Nem igazán hitt a működésében, nem is volt rá oka, lehet, hogy sosem látott ilyet. De Tim összességében hitt a dologban.
- Ez... én. - A fiú ujjai idegesen kezdték babrálni a fém csövet a kezében, miközben a tekintetét erősen a talajon zizegő levélre függesztette. Hirtelen dalokat tudott volna írni az időjárásról, mindenféle megerőltetés nélkül. Aztán elhatározta magát. Beszél vele. A tekintete gyorsan járta körbe a kopár, kihalt környéket, mielőtt hangos suhogás keretében tett volna egy lépést a lány felé. Fontosnak érezte, hogy más ne hallja. - Tudod,
szerintem figyelnek engem. Irtózom tőlük. Bárhol ott lehetnek!
A gondolattól is hatalmas gombóc keletkezett a navinés torkában, ismét körbe járatva a tekintetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Az abszurd dolgokat valahogy mindig éltem, olykor mondták, hogy el vagyok varázsolva, de ennek nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget. Más dolgok foglalkoztatnak, másban vagyok kiemelkedő és egészen máshonnan nézem a világot. Sokszor csak a fényképezőgépen át. Pont ezért lehet az is, hogy amit  a két szememmel láttam, lehet nem túl tiszta pillanatban, úgy égett az elmémbe, mint másnak élete filmjének főklisés jelenete. A kérdésre viszont csak felvonta a szemöldököm, aztán picit elhajolva néztem a srác mögé, hogy jobban megnézzem T-rexet.
- Kicsi és mekeg. Meeekmeeek - imitáltam neki a hangot rá meredve szinte szemrebbenés nélkül. Én tökre komolyan gondoltam, bár ez normális embereknél igen vicces lehetett volna. Szerettem T-rexet kacsaként, dínóként, kecskeként, meg néha zenegépként is, mikor éppen a Despacitot hápogta nekem. Közben az újabb megerősítés kérésére csak bólintottam nagyokat, bár előfordulhat, hogy csak hápogni akart, miközben megakadt a kukorica a torkocskájában és a hápból előbb máp majd mep majd mek lett. Lehetséges ez is.
Miközben nagyban méregettem a kis totyogót, azt is jobban megnéztem, milyen rendetlenül heverő egy terület ez. Nem csak a levelek, de a felhalmozódott ágak, kavicsok, elszáradt termések is olyanok voltak, amik nem festettek valami jól.
- Áhhá, hát, ha azt mondod, egy próbát biztos megér - rántottam meg a vállam, hiszen akár igaza is lehet. Nem volt még közöm ilyen fúvószívó akármihez, azt sem igazán értettem, hátul minek lóg belőle a zsinór, de bizonyosan oka volt. Lehet azzal lehet húzni? Fene tudja. Ahogy azt is, mi ez a nagy kacsa-izgalom most már másodjára a fiúnál. Próbáltam én rájönni, azt hitem elsőre a vércukra miatt volt más a kacsácskámmal, de most se kevésbé tette ezt.
- Te… - mondtam, mintha kisegíteném, én se voltam mindig ász, főleg, ha más nyelven kell motyorognom, de azt hiszem itt nem ez lehetett a gond. Mikor közelebb jött kicsit zavartan piszkáltam a cipőmmel a földet, hiszen csak ketten voltunk, ki hallaná, ha olyan nagy titok? Idáig még T-rex se hall el.
- Figyelnek? Többen? De… ezt nem egészen értem azt hiszem. Félsz tőlük? De hát nem bántanak! Vagyis, gondolom mind csak nem, nem találkoztam még a világon az összessel, de engem egy se csípharapkóstolt meg - magyaráztam neki, aztán látva, hogy nem túl bizalomgerjesztően nézelődik kicsit oldalra döntve a fejem gondolkodtam el, aztán a vállára emelve a kezét simogattam meg, vagy ütögettem, nem igazán tudom a mozdulatot, általában nem tapogatom random az embereket.
- Nyugi, mi ketten vagyunk, ha lennének itt ilyen bajosak, úgyis elijednek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Rohamléptekben közelednek az ünnepeket, amit már Luca se kevéssé érez meg magán. Az a kevés diák, akik még mindig táboroznak a házból és itt maradnak a szünetre, teljesen bezsongva zsibonganak, és annak ellenére, hogy Lewyt összesen két nap rángatta csak ide segítség gyanánt, egészen jól megoldotta. Liv is besegít nekik szerencsére, a nőtől igen rendes volt a felajánlás, bár inkább csak úgy tűnt jól megvan volt házvezetőként a diákokkal, nem mellesleg még a sárgák voltak a legnyugisabbak az egész forgatagban, szóval nincs itt gond. A Törpe is könnyebben tudott fellélegezni és kicsit nyugiba vonulva összeszedegetni az edzéscuccát a tanáriban, mikor megtalálta őt az a bizonyos kis cikesz, ami hamar felkeltette az érdeklődését. Széles vigyorral kergette körbe kétszer a kis üzenetet az asztalok között, mire elcsípve azt sikerült el is olvasnia, mi áll benne. Elméletileg nem illik csak úgy kinyitni üzeneteket, de erről valahogy sikított, hogy bizony a fiatal nőnek szól és magához kell vegye.
A levélkében foglaltak szerint hagyott végül mindent a fenébe és lepattanva az asztalról, amin addig a popsiját pihentette, kitopogott az extramagas sarkain, hogy a kabátjába bújva meginduljon kifelé a kapuhoz. A leheletnyi vékony harisnyája, ami szinte láthatatlan volt kellemesen melegítette a lábikóit a bűbájnak hála, így a szoknyájában sem fázott, mikor kilépve a kapun megcsapta őt a télies szellő. Az arca pár pillanat után kipirult ettől, de mosolygósan sietett végig az úton, hogy időben leérjen, talán még kicsit futólépésben is nagy vidáman. Igen, ezzel a mérettel az ember megtanul ilyen cipőkben az életéért is úgy szaladni, mint az olimpiát nyert sprinterek. Maximum majd pont ráveti magát szerencsétlen Maximusra, teljesen jól lenne tompítva az eséskezdemény, de egyelőre biztosnak tűnik, ahogy tekintetével már a németet keresgéli kicsit messzebbről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Az ünnepek közeledtével Maxnak egyszerre volt könnyű és nehéz időszaka, amit elég visszásan élt meg. Egyrészt, nem kellett órákat tartania, csak vizsgáztatott és azokat elég hamar kijavította, így minimalizálni tudta a gyökerekkel - pardon, hallgatókkal -, eltöltött időt. Ez mindenképpen jó hír volt, mert újabban szokásuk volt furcsa dolgokat kérdezni, illetve az egyik fiú telibe a méreg fölé hajolt, hogy beszívja a kesernyés, mandulás illatot, mikor ő előre szólt, hogy messziről és csak óvatosan legyezgesse maga felé, majd adja tovább. A gyengélkedőre kellett szállítani, mert eszméletét vesztette és két erős pofonra sem kelt fel. Azóta már jobban volt, de Liebhart ki nem állhatta az ilyeneket. A rosszabb része az, hogy több év késéssel bejelentették neki: van egy lánya.
Akaratlanul is talán egy kicsit elhanyagolta Lucát. Nem volt annyira lelkes és aktív, mint előtte, de szerette volna helyrehozni a dolgot, mielőtt a lány súlyosat csalódna benne. Szóval megtanulta, hogyan lehet cikesz alakúra hajtogatni egy levelet úgy, hogy olvasható is legyek, a többi pedig már történelem. Azaz, éppen megtörtént.
Reggel letudta a vizsgát, a papírokat a táskájába gyömöszölte, majd hazament, hogy nekiálljon főzni. Már hajnalban, két feles után sütött egy nagy adag sütit, így ez már csak hab volt a tortán.
Szóval ott ácsorgott a piknikkosárral a suli kapujában, lévén, hogy nem volt kedve magyarázkodni a bejárási engedélyről, és várta a csodát. Nem is annyira a csodát, annál inkább Lucát, aki mindeközben lelkesen battyogott lefelé a mérföldes magassarkúiban.
Mikor végre meglátta a lányt, akaratlanul is elmosolyodott és integetett egy kicsit. A szíve is megdobbant, jobban a kelleténél, de ezt nem látta volna be, ha pálcát szegeznek rá sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Nem kifejezetten volt ideje ezekben a hetekben arra, hogy sokat gondolkodjon a karácsonyi ajándékokon vagy terveken, pedig lehet illett vagy kellett volna. A felhalmozódott problémahullám elvitte az itthoni idejét, szükség volt rá a kastélyban, ha akarta, ha nem. De annak örült, hogy a bajnokságban kis szünet van, így legalább a nagy ingázásoknak egyelőre vége. Bár azt sem mondaná, mert bár országok között nem, ha arról volt szó Maximus miatt szívesen csapódott határokon belül másik részre, még ha ez furcsa is volt neki. Nem különösebben zavarta sem az, ha Pécsen vannak, sem az, ha Bogolyfalván, pedig talán nem voltak ezek kellően tisztázott állapotok, viszont sokkal inkább lekötötte ilyenkor, amit érzett a németen. Tudta, hogy nagyon nincs jól az élete, de nem igazán volt róla fogalma, ebbe belemászhat-e. Így nem tette, nehezére esett, de leginkább csak tudatlan támogató akart maradni, amíg a férfi úgy nem érzi megosztja vele, mi is a gond. Erőltetett türelem, az, aminek máskor nyoma sincs.
Ahogy száguldott a bejárati kapu felé tökéletesen példázta, mennyire nem a várakozás embere. A zsebében pihent a kis cikesz, amin az üzenete jött, a táskája is az oldalán libegett, ahogy gyorsan szelte a kissé nedves és saras útszakaszt. Már eléggé közel az a bizonyos fehér ünnep, a hó mégsem köszönt eddig be. Ez valahol igencsak szomorú.
- Maximuuuus - kiáltotta el magát boldogan, ahogy észrevette az integetést, hogy aztán gyors topogással érkezzen meg, majd még ezeken az extra topogókon is nyújtózkodjon, hogy a vállára téve a kezeit húzódjon oda egy ölelésre, majd ha hagyta a német a kezét a tarkójához vonva húzta magához lefelé kicsit közelebb, hogy egy nagy puszit adhasson neki.
- De örülök neked! Ú, jó illat van. Bocsi, hogy csak most igyekeztem, miután elkaptam - mondta somolyogva a kis cikeszre utalva, aki azért munkás volt most kivételesen. - Mi a helyzet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Tényleg sajnálta, hogy képes volt ennyire eltűnni Luca életéből. Persze, nem nyomtalanul felszívódott, csak nem lógott a nyakán minden nap. Ettől még írt neki, hogy nehogy azt higgye, el van felejtve, sőt, ha tehette a meccseire is kiment, csak egyszerűen összejött neki az  élet. Nem éppen a jó értelemben. Arról nem is beszélve, hogy ez a gyerek ügy tényleg nyomasztotta és tudta, hogy a lánynak egyből feltűnne. Az meg mégis kinek lenne jó? Legalábbis, Maximus ezt gondolta.
De most próbált egy kicsit szépíteni, ezért is töltött előtte órákat azzal,  hogy megtanuljon cikeszt hajtogatni és megbűvölje azt. Elvégre SMS-t nem tudott küldeni a kastélyba, belógni megpróbálhatott volna, valószínűleg sikerrel, de nem vágyott jelenetre.
A külső szemlélő számára kissé filmszerű jelenetnek tűnhetett volna, ahogyan Luca a magassarkúiban igyekszik lefelé a kapuhoz, a saras, csúszós útszakaszon, Maximus meg csillogó pillantással várja, lelkesen integetve.
- Schatz! - Nekik ez egy átlagos hétköznap volt. A nő kissé nyújtózkodva rakta a kacsóit Maxi vállára, így megölelve, mire az fél kézzel átkarolta a derekát, kissé talán meg is emelve a Navinés Hv asszonyságot. Amikor a magassarkú ismét a talajon koccant, csak akkor hagyta Liebhart, hogy a fejét kissé lejjebb billentve adjon neki Luca egy puszit, amit talán egy kicsit el is húzott, jobban, mint illik.
- Igen, igen, észrevettem az öröm részét. Hát... látod, nem lett semmi bajom - rántott egyet a vállán, mert igazából nem igazán zavarta őt a várakozás. Csak boldog volt, hogy megint látta Lucát, nem is olyan hosszú idő után. Egy-két nap volt talán. - Semmi különös nincsen, csak a szokásos, tudod... vizsgáztattam, ki is javítottam egy párat, főztem ééés itt vagyok. Hoztam sütit. Felétek? Még mindig hajléktalanság van? Üm, hol szeretnél enni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Minden nagyon szép és jó eddig, egy szellő könnyedségével lopakodok be a lábai és a pad közé... hogy a következő pillanatban csak azért ne rúgjanak állba, mert csodával határos módon el tudom húzni időben a fejem.
- Aucsh - halkan felszisszenve tapogatom meg az ütés helyét, nagyjából Ákos puffanásával egyidejűleg. Azért, nem engem kell büntetni az extra körökért edzéseken, hogy ilyen orvul mellen legyek rúgva. Normál esetben hálát mondanék a beállt sötétségnek, de Ákos számára nem hiszem, hogy olyan nagy élvezetet nyújtana ha látná, ahogy fájósan megnyomogatom őket. Na mindegy.
- Nem, megvagyok, nyugalom - rázom meg a fejem, miközben egy nagyobbacska szellő segítségével kifújom a pad alá esett dolgait, remélhetőleg a pálcáját is kimozdítva, nem csak port meg leveleket szórva az arcába.
- Bármikor kijöhet, hogy megbüntethessen - vonogatom meg vállaim visszahelyezkedve kényelmesen a padra, csak úgy mellékesen megjegyezve, hogy nem feltétlenül szabadult meg szeretett csapatkapitányunk törődésétől.Kedves vagyok, mint mindig.  
- Ne törődj vele, legfeljebb kioszt valami szar melót, majd kárörömtüzet ül a szenvedésed felett - könnyelműen dőlök hátra, lévén, hogy engem már nem büntethet meg, ezért a felelősség terhe sem nehezedik rám annyira.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Luca nem különösebben akarta túlgondolni azt, ami történhet, talán túl drámainak tartotta volna, ha ok nélkül feltételez. A lelke hosszabb ideje fel van már készülve arra, hogy semmi sem lehet mindig tökéletes, így az, hogy mostanság nem voltak sülve és főve együtt a némettel elviselhetőnek tűnt. Hazudna, ha azt mondaná rendben volt vele, mert közel sem, de ha egy dolgot megtanult a hibáiból, akkor az az, hogy néha bizony nagyon is alkalmazkodni kell. Az jobban aggasztotta egyébként, amiket ezek alatt az alkalmak alatt néha megérzett és tapasztalt Maximusnál. Nem sokat tudott, de ahhoz eleget érzett, hogy a kelleténél kicsit felfokozottabb legyen a kíváncsisága. Jobban érdekelte őt a férfi, mint azt bármikor korábban gondolta volna, és nem csak a közös dolgaikra vonatkozóan. Szerette azt látni, hogy amikor ott van mellette, ő is egy kicsit vidámabban nevetett. Neki úgy tűnt, most inkább feszültnek néz ki. Biztosan nem az ünnepek miatt.
Nem igazán lassan, a biztonságos szót meg el is kell engedni a házvezetőcske kapcsán, de sikeresen leért a kapuba, ahol bizony ott toporgott a lovagja. Bár ha most szó szerint venné a Maximus dolgot, el tudnának közösen lovagolni is a naplementébe.
A kis kiáltozásara jött válaszon elvigyorodott, mielőtt a németre csavarodtak volna a kacsói. Még az a puszicsók is belefért, mikor elhúzódott fel is kuncogott kicsit.
- Akkor jó, nem lenne szép ha nem látszana - vigyorgott rá, mielőtt még bólintott volna párat, hogy igen, látja, nincs itt baj. Figyelmesen hallgatta Maxikát, érdekelte mi a helyzet vele, ezért is kérdezte, de azért nem akart faggatózónak tűnni indulásból.
- Igen, egyelőre még táborozunk, de egész jól viselik. Liv besegít, így Lewyt se kell ide rángatnom. Biztos nagyon örültek a vizsgáknak - nevetgélt egy kört, ahogy belegondolt annak idején ő is mennyire élvezte - vagy inkább mennyire nem - ünnepek körül. De még ez a kis - talán - kárörvendés sem múlasztotta el a kérdezhetnékjét. - Minden rendben van, Maximus?
A hol is egyenek kérdésen elgondolkodott ugyan, de nem nagyon jutott dűlőre, igazság szerint őt az sem zavarta volna, ha a furi igazgató bácsi kicsit morcos lesz, felinvitálta volna a kastélyba is a németet. Hát az ő vendége, nem betolakodó!
- Szerintem akár fel is mehetünk együtt, ha szeretnél, vagy leülhetünk valahova a közelben is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nagyon jó lett volna, ha az egész szünetet otthon tudtam volna tölteni, de sajnos erre nem volt lehetőségem. Örültem, hogy találkoztam Timivel, de rosszul esett, hogy szenteste után máris fellépése volt, úgyhogy térhettem vissza a helyemre a kastélyba. Legszívesebben vele maradtam volna, de neki mindig közbe jött az a fránya tánc.
Sajnáltam, hogy nem mehettem el messzire a kastélyból, de úgy döntöttem, hogy kimegyek levegőzni kicsit, hiszen alig lézengtek a helyiségben és úgy gondoltam, hogy semmi esélyem se lesz lebukni, hogy kicsit távolabb császkálok a kastélytól.
Kicsit hűvös volt, de egész kellemes volt az idő, úgyhogy nyugodtan sétálgathattam a réten. Nagyon örültem, hogy végre semmire sem kell koncentrálnom, nyugodtan kikapcsolódhatok, szóval problémamentes időszakot tudhattam végre magam mögött. Teljes nyugodtsággal szívtam be a friss levegőt, élveztem, hogy kicsit magam mögött hagyhatom a kastélyt. Egyedül az bántott továbbra is, hogy Timinek megint fontosabb volt a táncfellépése, mint az én látogatásom. Na, nem baj, úgy voltam vele, hogy úgyis ebben a világban maradok, mert itt éreztem jól magam. Nem tudtam, hogy mi lesz erre Timi reakciója, hiszen még rá se kérdeztem nála, na nem azért, mert nem akartam, hanem egyszerűen csak nem volt rá lehetőségem. Még váratott magára a megfelelő pillanat. Úgy voltam vele, hogy mindenképp itt maradok, ha törik, ha szakad, mert itt éreztem magam igazán otthon. Valahogy már az se kezdett érdekelni igazán, hogy mit fog mindehhez szólni a nevelőanyám. Tudtam, hogy ő jól elvolt a saját kis világában, ráadásul mindennél fontosabb volt neki a tánc, úgyhogy biztos voltam benne, hogy nem fog nagy ügyet csinálni abból, hogy itt maradok a varázsvilágban. Persze teljesen nem lehettem biztos efelől, de azért reméltem, hogy normálisan fogja lereagálni majd ezt az egészet, ha sor kerül rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egy szál pólóban vacogva a hidegtől, de elégedetten lépek hátra a késznek nyilvánított képtől. Az emberek általában azt gondolják, hogy azért megy ki a szabadba valaki festeni, mert olyasmit akar festménnyé konvertálni, amit odakint lát. Én azért szoktam, mert egészen más hangulata van, ráadásul friss levegőt szívok és sokkal több esélyem van az ihletődésre, mintha csak a szobám falait látnám egész nap.
Így hát nem csoda, hogy a festményemnek semmi köze a tájhoz, ami körülvesz, lényegében szinte csak most tudatosul bennem, hol is vagyok. Néhány órája állványomat, vásznamat és egyéb eszközeimet magammal ráncigálva, az útra oda se figyelve, csak megálltam egy alkalmasnak nyilvánított helyen, majd szinte fel se nézve, transzban megalkottam magát a művet. Annyira lekötött, annyira koncentráltam, hogy azt se vettem észre, ha valaki netán köszönt nekem. Biztos sokan bunkónak is gondolnak.
De a kép kész, mehet a portfólióba és egyszer talán egy kiállításra is. Persze addig még hosszú az út, főleg, hogy a valódi művészeti képzést még csak most kezdtem, és még fogalmam sincs, hogy mozgó festményt például hogy és miként kell alkotni. Igazság szerint még varázsművészek kiállításán sem jártam, erre eddig valahogy sosem volt lehetőségem.
Teszek még néhány lépést hátra és megállapítom, hogy egész jó lett a kép. Bizonyára akadnak rajta hibák, némelyiket észrevettem és sikerült elfednem, másikakat talán csak gyakorlott szem fedezheti fel, de végeredményben elégedett vagyok. Akkor is, ha mindjárt megfagyok és a kezem végig foltokban festékes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Még épp hogy csak kettőt pisloghatott a nép azután, hogy meggyújtották az első gyertyát az adventi koszorún, és már itt is volt a karácsony. Sokaknak ez meghitt családi ünnep volt, amit szűk körben töltöttek el, nem osztva meg egymással mást az áhítaton kívül. Megint másoknak maratoni vásárlás volt, hogy minél jobb ajándékokat szerezhessenek, minél olcsóbban.
Ezzel ellenben Tim nem ment sehova az ünnepi időszakra, sőt, vásárolni sem volt hajlandó különösebben. Nem mintha nem lett volna pénze, azért még a képzések mellett is maradt elég ahhoz, hogy eléldegéljen. Egyszerűen nem érezte, hogy attól jobb lesz, ha hatalmas csomagokkal hazaállít. A hitelesség kedvéért: Haza sem ment.
Így hát ma zsebre vágott kézzel ácsorgott a szállingózó hóban az iskola kapujában, várva, hogy a lány mikor méltóztat végre beállítani. Nem akarta ezt egyedül csinálni, nem volt benne annyira profi. Már egészen nyugodtan üdvözölte a navinést, mikor az végre méltóztatott felbukkanni. Azért a lelkesedés nem hiányzott, felmutatta a vállán fityegő oldaltáskát, amiben a részéről szerzett fekete és sárga díszek lapultak.
A rétig vezető úton végig be nem állt a szája, ami tőle egészen szokatlan, legalábbis nem akkor, ha éppen jól érzi magát. Elmesélt mindent az áfonyának, még azt is, amire nem biztos, hogy a lány kíváncsi lett volna. Ott viszont leült a közepes méretű karácsonyfa mellé, azaz inkább a fenekére zuhant. Aztán elővett egy sárga gömböt és egy alsó ágra akasztotta.
- Te Blau, te miért nem mentél haza karácsonyra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Jól esett a friss levegő és élveztem, hogy végre a természetben lehetek, bár eléggé bosszantott, hogy Timi ilyen érzéketlenül viselkedett velem, és hogy ennyire hátul kullogtam a fontossági ranglistáján. Miközben sétálgattam, arra lettem figyelmes, hogy az egyik Navinés háztársam egy szál pólóban áll egy vászon előtt. Hirtelen köpni-nyelni se tudtam a meglepettségtől, hiszen kinek jutna eszébe ilyen hideg időben egy szál semmiben kinn flangálni?
- Szia Fanni! Te jó ég, meg ne fázz! Kell a kabátom? Rajtam van még egy kardigán is - mondtam neki, miközben egyre gyorsabban közelítettem feléje. Mivel én elég fázós voltam, ezért mindig beöltöztem a hűvös időkben. Azért is ajánlottam fel neki a kabátomat, mert rajtam volt még jó pár réteg, valamint nem szerettem volna, hogy megfázzon, hiszen azért elég cudar idő volt. Miközben elhadartam neki a mondandómat, rápillantottam a festményre.
- Úristen! Ezt te festetted? Igazi mestermű! - álltam meg a mű előtt ledöbbenve.
- Én ilyet tuti nem tudnék csinálni. Inkább a fotózáshoz értek - állapítottam meg hangosan. Nagyon tetszett a látvány, minden a legapróbb részletességig ki volt dolgozva.
- Bocs, hogy lerohantalak - néztem újra a lányra, majd folytattam:
- Csak nem szeretném, hogy megfázz, állati hideg van.
Hirtelen el is felejtettem, hogy milyen bosszúságot okozott nekem Timi legutóbb, talán jót tett kicsit, hogy társaságra leltem. Mostanában sokat voltam egyedül, mióta Maja nem tartózkodott a kastélyban, és ez azt eredményezte, hogy egyre többet kezdtem el agyalni felesleges hülyeségeken. Ez számomra sem volt jó, de erősnek kellett lennem, hiszen tudtam, hogy csakis magamra számíthatok mindenben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A karácsony mindig egy kicsit nehéz ügy az embereknek, én sem vagyok sok dolognál türelmes vagy éppen kedves, amit sokszor megkaptam már a családban. Azt hiszem ez lehet a fő oka annak is, hogy az elmúlt két karácsonyból egyetlen egyszer utaztam haza, akkor is azért, mert éppen ki is rúgtak és volt rá időm. Nem igazán kedveltem a helyzetet, mikor otthon a feje tetején áll minden, leginkább arra felkészülve, hogy a távoli, sosem látott rokonokat vendégül lássuk, majd úgy váljunk el egymástól a szeretet ünnepén, hogy mindenki utál mindenkit. Egyszerűen valahogy a családom hozzáállása lassan, de biztosan próbálta nekem kinyírni az ünnep otthon élhető szellemét. Nem vágytam rá idén, arról nem beszélve, hogy egészen jól éreztem magam itt, T-rex is boldog volt, így végül mondhatni hoztunk egy közös, mindkettőnknek jó döntést és a két ünnep között nem leszünk csak a kastélyban, mert Pesten dolgozom.
Reggel már teljesítettem a kis navinés akcióm, amikor a kacsás mézikalácsokat és a szaloncukrokat felkapva leszaladtam a faluba az egyik tanárunk házához, ahol utóbbiból unikornist ragasztottam a bejárati ajtóra, előbbiből meg egy ajándékos dobozban hagytam a küszöbön. Mondhatni túl is teljesítettem, aztán pedig igyekeztem vissza a rétre. A táskámban hevert pár kisebb, de fényes dísz fekete és sárga színekben, mert bizony készültem. Timtimmel megbeszéltük, hogy az egyik kis fát feldíszítené, de nem egyedül, én pedig szívesen csinálom, szóval felszedtem a kis topogómat, aki az ölemben utazott velem, majd a fiúval együtt megkerestük a leendő karácsonyfánkat.
- Nem igazán megyek pár éve - vontam vállat, ahogy a táskámban kutakodva kivettem pár felemás színű masnit, majd az ágak végeire kezdtem kötözni. - Te haza szoktál máskor?
A fa mellett guggolva nézegettem, hogy mit is lehetne vele kezdeni még T-rex a tenyerem körül toporgott a lábam takarásában. Már korábban észrevettem, hogy Tim nem annyira kedvelte meg, így inkább abban maradtunk a kicsivel, hogy nem hagyom eltotyogni.
- Hoztam ilyen körbetekerős izét is, nem tudom a nevét - húztam ki a táskából a fénylő szálakból álló girlandot lassan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Hirtelen valaki a nevemet kiáltja, én pedig odakapom a fejem. Alíz közeledik hozzám szörnyülködve alulöltözöttségemen.
- Szia Alíz. Köszi, de nem szeretném összekenni a ruhád - emelem fel mutatóba a két karom, amit néha jobb híján színek összekeverésére, illetve kipróbálására használtam, emiatt kisebb-nagyobb csíkokkal, pacákkal lett tele. Pedig tényleg jól esne egy melegebb ruha, vagy egy forró folyadék, vagy lényegében bármi, ami meleget ad. Na, jó, a képemet ezért nem gyújtanám fel. Lehet a következő ilyen alkalomra megfizetek egy elemi mágust, hogy álljon mellettem és melegítsen. Úgyis jár jó néhány a suliba, legalább én is veszem némi hasznukat.
- Nem kell ilyen hivatalosan megszólítanod, elég a Fanni is - poénkodok egy kissé talán vérszegény humorral gazdálkodva, miközben dicséretének fényében sütkérezem. Kár, hogy ez a fény meleget nem ad. - Gyakorlás kérdése a dolog - mondom végül szerénykedve, vállat vonva. Ha nem festenék gyerekkoromtól fogva, valószínűleg nekem sem menne így. Ha valamit, hát azt megtanultam a nagyapámtól, hogy a rajzkészség sok gyakorlással könnyen fejleszthető.
 - Na, én meg ahhoz nem értek elég jól - vágom rá a fotózásra értve a mondatot. Bár szeretek és tudok is jó képeket csinálni akár a masinámmal is az ecseteim helyett, de még nem éreztem rá annyira, amennyire szerintem már kellett volna. Persze az én elvárásaim magammal szemben lehet túl magasak.
 - Semmi gond. Igazad van. Ideje lenne ráülni egy kályhára - bólogatok, miközben kezeimmel megdörzsölöm a felkarjaimat, s ezzel át is ölelem a testem. Most, hogy már nem festek és a flow-élmény nem kábítja az elmém, én is érzem, hogy piszkosul hideg van. Ennek tuti megfázás lesz a vége.
- Ha tudsz egy jó pucerájos varázslatot a mancsaimra, akkor akár el is fogadnám a kabátod, ha még él a felajánlás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Nem akart az elmúlt napokra és hetekre gondolni, csak jobban érezte magát, ha eszébe jutott, hogy Luca mindjárt itt lesz. Nem is kellett túl sokáig várnia, hogy felbukkanjon a navinés a dombon lefelé baktatva, ő pedig lerakta a kosarat, mert valahogy úgy érezte, hogy csak útban lenne a kettejük közt. Nem tévedett nagyot, abból ítélve, hogy fél kézzel ölelgetni Lucát lényegesen bonyolultabb lett volna. Nem lehetett volna tagadni, mind a kettejüknek jobb hangulata volt így, a másik mellett, a lány még halkan fel is nevetett.
- Nem hiszem, hogy túl jól kijönnénk, ha úgy érezném, nem értékelsz. - Talán komolytalanul hangzott, de komolyan mondta. Mikor kezdte úgy érezni, csak dísznek van, mindig rövid időn belül szedte a cuccát.
Figyelmesen hallgatta a lány helyzetjelentését, néha kicsit bólogatva is, hogy érti a dolgot, aztán halványan elvigyorodott. Nem azért, mert annyira vicces lett volna, hogy egy rakás festmény meggátolta őket, hogy rendesen hazajussanak és gigantikus, iskolára kiterjedő pizsipartit tartottak. Inkább mert mindketten tudták, hogy a lengyellel, mi a helyzet. Lehet, hogy felkoncolta volna a portrét, majd berúgja a mögötte rejlő deszkákat, közli, hogy "done", majd hazamegy.
- Azt hiszem mindenkinek jobb, ha a munkatársad csak néha néz be. Oh, ha tudnád mennyire... Volt valami szőke csaj, megpróbált meggyőzni, hogy az üresen beadott lapját vitassuk meg a lakásomon - színpadiasan sóhajtott fel, de aztán Lucára mosolygott. Egy ideje nem szokta beadni a derekát az ilyen jellegű pótvizsgák tartására. - Szóval megbukott. Szomorú. Hm? Hát,
fogjuk rá, most már megvagyok.  
Nem akart hazudni a lánynak, tényleg nem fogadta jól ezt az egész Eszti témát, nehezen is dolgozta fel, Luca pedig... hát, nonstop benne lett volna az érzéseiben, nem érezte helyesnek, hogy még őt is nyomassza.
A német körbepillantott, majd fel a kastély felé, mérlegelte a helyzetet és ez ki is ült az arcára. Nem akart még több diákot, így megingatta a fejét kicsit.
- Igazából, nekem jó itt is, hoztam ilyen nagyon varázsos plédet, meleg meg vízhatlan, szóval, ha nem fázol, felőlem itt is jó. És kevesebb az ember- emelte fel a kezét, hogy a körülöttük lévő rengeteg szabad teret illusztrálja. Amennyiben Luca nem ragaszkodott a felmenetelhez, meg is emelte a kosarat, hogy odébb csámpázva keressenek együtt egy ideális helyet.
- Veled minden rendben, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Szóval ráparancsoltak, hogy lehetne kicsit szorgalmasabb és gyakorolhatna többet. Ez úgy egyébként nem nagyon hatna - mármint lol, Dia és a parancsok. Erről a szülei is tudnának mesélni. Meg a fodrásza is. (Már nincs fodrásza.) De aztán azt mondták neki, hogy ha legyakorolja a heti x alkalmat, akkor legközelebb megírnak helyette egy házit. Van egy sanda gyanúja, hogy inkább valami szerencsétlennel megíratják, mármint ismerve Kai-t, így oldaná meg a problémát. Isten ments, hogy Kai írja meg az anyagait, pontosan emlékszik a srác arckifejezésére, mikor egyszer nekiültek valami őrült pillanatban mágiatörténet szorgalmit írni. Pontosan ugyanolyan reménytelenül kétségbeesett volt, mint ő.
Tehát most itt van, mellette egy mágiával kilebegtetett, láda, benne gyakorló kvaffokkal. Megbűvölt labdák, amelyek automatikusan, mintha csak valaki dobná őket, megindulnak a karikák felé. Mivel senkit sem sikerült gyakorlásra elcsípnie, a semminél ez is jobb. Hanyagul leül a még ki sem nyitott ládára,
 és mielőtt még felszállna, gyorsan eligazgatja a cipőjének csatjait a biztonság kedvéért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A múltkori vereség miatt kicsit magát ostorozta, hiszen teljesíthetett volna jobban is, de nem értette Fanni döntését, hogy kezdő játékosokat állított be. Jó, nyilván ő is vétett hibákat, míg kapitány volt, és a lány is biztos csak a játék keménységét akarta az újaknak bemutatni -Kevin szerint- de lehet ez túl merész volt. Már mindegy, mint egyszerű, mezei játékosként csak annyit tehetett, hogy gyakorol tüdőt kiköpve, vért izzadva.
A tavaly év vége nem alakult túl fényesen számára, például a kórházban szilveszterezés és a tudat, hogy lehet be se fejezheti a mestertanonci képzést, mivel otthon is egyre nagyobb szükség volt rá.
Végül egy kis gőzkieresztés érdekében lement a pályára, hogy bemelegítsen és tartson magának egy kis edzést, mert azért a hajtó poszt nem épp volt a szíve csücske az előző meccse után, de épp ezért kellett rádolgoznia, hogy valamivel használhatóbb legyen, mint mondjuk legutóbb volt.
Teljes felszerelésben, seprűvel a kezében lépett pályára, bár labda nélkül. Sokat agyalt azon, hol a fenében volt a gyakorló lasztis láda. Ahogy sétált, megpillantott egy a cipőjét babráló zöldet, ami ismerős volt neki a folyosóról meg az előző meccsről, de ha faggatták volna se mondta volna meg a nevét. Talán valami Mia vagy Tiana.
Megállva mellette megbökte a vállát a majdnem kétméteres izomtömeg.
- Szia, bocs', kérhetek egy labdát? - utalgatott a lány ülőalkalmatosságára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Eleinte fel sem tűnik neki, hogy más is jött gyakorolni, túlságosan lefoglalják a csatok. Van belőlük pár, mert kviddics közben aztán tényleg kell, hogy a cipő rendesen tartsa az ember lábát. Ez is megvan. Már épp kelne fel, és ekkor fut be Kevin is. A nem várt érintésre hátra kapja a fejét. Nem tartozik a cukin alacsony lányok sorába, de még így először elméri a "szemmagasságot", így a szótlanul köszön az ismeretlen vállnak. Aztán feljebb vándorol a tekintete, és szélesen elmosolyodik. Jellegzetesen a semmilyen különösebb szándékkal nem rendelkező gesztusok egyike ez, amit általában minden idegennek készséggel kiosztunk.
- Cssá. Ja bocs, persze. Nem tudtam, hogy melyikek vannak elvarázsolva, szóval kihoztam az egészet. - Felpattan a helyéről, és meglapogatja az említett csomagot. Meg ha már itt tartanak, akkor felpattintja a zárat rajta.
- Ú, te vagy az egyik Eridonos hajtó ugye? - Mintha meccs előtt említette volna Cole-nak, hogy ne hagyják a srácot rádobni, mert könnyen elbambulna az izmain.