Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Én esküszöm próbáltam követni a fiút, de elég hamar elvesztem, és nem, nem a bútorok hibája. Igazából kicsit T-rex is lekötött, mert elég erősen lökögette a csőrével a vádlim, hogy akkor, ha már bizerálom a szárnyait, igazán fel is vehetném, vagy elengedhetném. Nyilván a másodikról ma már nem álmodozhat, rosszaság volt és meglépett itt nekem az infarktust hozva rám. Még rendesen a bácsival se tudtam megbeszélni a dolgokat a beiratkozásról.
- Nem láttam még soha, hogy harapna - rántottam meg a vállam, aztán kicsit a földet bámulva elfojtottam egy vigyort. Nem értettem, ha itt tolladzik, miért a harapásból következik a kacsálansága. Mondjuk amilyen sokat van velem, meg tárgyal az albérleti szomszéd néni papagájaival, simán lehet, hogy ő már igazából az. Érteném miért próbál repülni futás közben. Tudjátok, így tárogatja a kacsóit, aztán nem történik semmi, csak furán előre billen a feje és azt hiszed fejre esik.
- Biztosan? Azért vigyázz, nem vicces, ha az ember ilyen rémülten remeg. Egyszer láttam valakit összecsuklani, mint egy harmonika - döntöttem meg a fejem fintorogva. A pubokban fura dolgok történnek. - Ó, és az a másik nagy ajtó, a kastélyba, na az se befelé, hanem kifelé nyílik - jutott eszembe ezt megosztani vele, lévén ez a bejárat is eléggé meg akarta tréfálni, amit nem is értek. A mondata végén csak felnevettem kicsit, közben T-rexet simizve tettem pár lépést a ládája felé, aztán néztem rá lefelé, ahogy matatott. Igazából talán kicsit túl kíváncsi voltam, szóval mikor észrevehette volna, inkább elnéztem a zöldes bokrok felé.
- Eszem, vagy nem úgy nézek ki? De köszönöm szépen, nem kérek, van még otthon két barackos fánkom, amik csak rám várnak. Ha gondolod egyszer hozok neked is, naaagyon jók. A lakás alatt van egy minipékség ott csinálják, és minden reggel arra az illatra kelünk, igaz T-rex?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Akárhogy próbált meg lenyugodni, vagy legalább a látszatát tartani neki, hogy minden rendben van, nem ment neki. A kis tollas ott ült a lány kezei közt és attól tartott, ha kiszabadul, akkor majd felé iramodik és letépi a karját.
Szóval még pár pillanatig a kékesszöld pillantást a fiókán tartotta, míg megbizonyosodott, hogy az állat nem fog elszabadulni és nekiesni.
- Miért van rajta nyakörv? - kérdezte a saját nyakán mutogatva, hogy hát, valami hasonló, mint egy nyaklánc, csak ez a tollason van és nem rajta. Neki elég volt a furcsa anyajegy, ami miatt az anyja akkorát adott volna neki, hogy csak úgy zuhan.
Közben, ahogy kicsit kezdett visszatérni belé a szín, meg az élet, magához szólította a kofferjét, amiben a sütijei is pihentek. Abból egyet-kettőt most egész szívesen az arcába tolt volna, ha nem nyilvánosan van.
- Nem vagyok Monika. Kifelé? Mármint, ha előtte állok, akkor így... húzzam? - Nem volt a számára teljesen egyértelmű az utasítás, elvégre a kifelé relatív. Sokszor mondták már neki azt, hogy takarodjon kifelé, ő meg beült a gardróbba és csendesen ott kuporgott, ameddig nem történt valami egetrengető. Egyszer azt mondták, ott volt három napig, de ha őt kérdezné valaki, nem emlékszik erre.
A lány tett egy pár lépést felé, a szeme sarkából szemmel is tartotta, mert a T-rexben még mindig nem bízott, hogy nem fogja majd meggyilkolni.
- Barackos? Az finom? - döntötte oldalra a fejét kissé tanácstalanul, mert nem emlékezett hirtelen, az milyen is. A ládán pihenő tértágító bűbájról nem sokan tudtak, ő is csak odébb tolta a porszívót, majd elővette a fémdobozt, majd kivette az első útjába akadó sütit, ami egy kókuszgolyó volt. - Ferintem leefett a vérfukrom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Nem különösen zavartattuk magunkat T-rex pajtimmal, ugyanis ahogy a kezeim közé került, úgy tett, mint aki a világ legjobb kiskacsája. Odabújt, a tollacskás testével melegítette a mellkasom és a világ legnagyobb nyugalmával billegette a pulcsim madzagját a csőrével. Láttam, hogy nagyon figyel a fiú, illetve leginkább a kiskedvencem, éppen ezért én csak járattam a kékjeim közöttük egy darabig, aztán érkezett a kérdés, mire megpöcköltem a mini bilétát, amin a neve van és az én elérhetőségem.
- Amiért egy cicán vagy egy kutyán is. Ha elkószál, megtaláljanak engem. Hiányozna, ha eltűnne. Meg csinos is - magyaráztam meg. Bár, ha neki nincs senkije, akit így tart, nehéz lenne. A bácsikám még a kedvenc pipájára is rávésette a címét, ha elhagyná, mindenképpen küldjék azt egy bagollyal vissza neki. Sokra tartotta.
Közben a csoki ugyan nem lelt gazdára, de úgy tűnt orvosolja ő a maga problémáját, így én csendesen araszoltam csak közelebb leselkedve kicsit, mert miért ne? A mondatra nagyon bután meredtem rá. De elengedtem a dolgot, én már arra se emlékeztem, hogy mit is mondtam fél perccel ezelőtt. Valahogy így szoktam néha a topogósom is szem elől veszíteni.
- Igen, ha mész befelé, húzni kell, ha jössz ki, akkor meg tolni - bólintottam helyeslően. Felmatricázhatták volna, egy ekkora helynek csak van arra a kis ragacsra pénze, nem? Azért ilyenkor elgondolkodom, hogy nem-e lenne jobb, ha csak megint keresnék egy új melós helyet valamelyik országban, ahol kicsit otthonosabban tudok mozogni. Magyarország fura, és nem olyan módon, mint néha én, hanem egyszerűen nehéz belejönni az itt létbe.
- Az, nagyon. Nem ettél még? Uh, az nem járja, na majd kitalálom hogyan és veszek neked, megéri megkóstolni. - Nem tudtam, hogy az-e a rajongásom oka, hogy ez volt a legolcsóbb dolog mikor ide keveredtem, én meg folyton éhes vagyok, vagy tényleg ilyen jó, de az utóbbit vallottam. A halvány mosolyom kiszélesedett, ahogy teli szájjal beszélt, amúgy elég aranyos volt.
- Biztosan. Ezért jó, ha mindig van édesség az embernél. Most már rendben vagy azért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Furcsa ragaszkodást mutatott a kis tollas a lány irányába, Leon pedig ezt képtelen volt feldolgozni. Ott purrogott a kacsa, kicsit talán piszkálgatva a lány madzagját, de ennyi. Nem ölte meg, nem ontotta vérét, nem harapta át a légcsövét sem, ez pedig érthetetlen volt a számára.
- Ő gyakran... mászkál egyedül? - Hatalmasat nyelt, ahogy feltette a kérdést, az ádámcsutkája majdnem akkorát liftezett, mint a rajzfilmekben szokott, s közben végig a lányt és a kis izét figyelte. Lehet, hogy nem kacsa, de mindenképpen nyugtalanító volt a számára, hiszen néha rá nézett. A megtévesztés része lenne? El akarja altatni az éberségét, és mikor már azt hiszi, nem figyel, kiguvasztja rá a szemeit?
Aztán inkább elmerült a ládájában, nyugtalan kutatva a megbúvó süteményes doboz után, ami elég jó rejtőzködő képességeket vélt mutatni. A csomagban lévő rend amúgy is olyan volt, mintha atomot dobtak volna a táskájába.
- Nem valami praktikus. A mugliknál magától nyílik az ajtó, akkor itt miért nem? - kérdezte kissé értetlenül oldalra biccentve a fejét. Nagyon szívesen bejutott volna korábban is, de így csak a dolgát nehezítették. Ismét a nap által aranyra festett hajtincsekbe túrt, épp mielőtt megtalálta volna a dobozt, hogy kihalássza az első útjába akadó süteményt.
Összességében nem volt benne egészen biztos, hogy mi is az a barack. Talán valamilyen zöldségféle lehetett.
- Igaván rendef tőled, de én if meg tudom fenni, ha megmutatod hol - közölte, már akkora pofazacskóval, ami egy méretes hörcsögnek is a javára vált volna. Összességében nagyon ügyesen tolta be az arcába a sütit. - Afifem megmaradok.
Még bólogatott is, de nem kellett volna folytatnia a beszédet, ő is tudta, mert alapvetően nem volt illendő teli szájjal beszélni.
- Te Blau vagy? Olyan... cake?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- Ahhoz, hogy színész legyek, nem lenne időm foglalkozni a sporttal - elhúzom szám, mintha annyira bánnám ezt. Tulajdonképp meg ezt is csak most találtam ki, mert eddig tényleg nem foglalkoztam a gondolattal. - Márpedig én még híres boxoló kell legyek, utána ráérhetek másra is - kicsit megemelem az állam, hogy fennhéjazóbbnak tűnjön az egész, majd elnevetve magam megrázom fejem. Nem akarok színész lenni. Sikeres boxoló már természetesen akarok lenni, mindenki aka eredményt elérni abban, amit szeret. És ott van ugye a másik dolog is. Ott bent erőszakos vagyok, embereket verek, és véres lesz a kezem, sokszor a lábam is. Ez pedig egyenesen egyenlő az erőszakos viselkedésemmel, amit nem akarom, hogy lásson. Pontosan jól megvagyunk így, én én vagyok, ő ő, és senkit nem zavar az, hogy miből keresek pénzt, az pedig végképp nem okoz senkinek csalódást, hogy mennyire élvezem ezt.  
- Amikor kicsi voltam sokszor néztem a nővéremmel felhőket - elmosolyodva dőlök hátra, és fekszem végig a naptól felmelegedett fán. - Vagy az embereket, és kitaláltunk egy egész életet nekik - lassan válik vigyorrá a mosolyom, ahogy felé fordítom fejem. - Egyszer kipróbálhatnád, vicces szokott lenni - csak egy ajánlat, a vállaim is megvonogatom közben. Hajrá Emy, ha unatkozol, bámulj idegen embereket, lehet, hogy furán fognak rád nézni, de te legalább jól fogsz szórakozni. Úgy érzem jobb, hogy én egy fiatalabb testvér vagyok, másképp őrültet nevelnék abból, aki utánam következik. Nem mintha nem szeretném a gyerekeket, sőt, imádom a gyerekeket. A legtöbbet. A rosszindulatú kölyköket utálom.
Magamhoz húzom egy ölelésre, finoman megsimogatom a hátát, és még egy puszit is nyomok a feje tetejére. Az ember nem hinné, hogy mennyire képes vagyok gyengédnek lenni a nagy kezeimmel, amik leginkább ütéshez vannak szokva. Pedig tudok. És szeretek is. Továbbra is tartom, hogy nem vagyok egy agresszív két ajtós szekrény, vagy ha mégis, akkor ezt kiélem az edzéseimen. Halványan elmosolyodom, talán egy pár pillanattal tovább is ölelem a kelleténél, mert én nagy és erős férfi vagyok, a férfiak meg nem érzékenyülnek el csak úgy.
- Nem kell olyan sok a boldogságomhoz - megvonogatom vállaim, ahogy adok még egy puszit a hajába, de nem engedem el. Ölelem még, és ha majd úgy érzi, hogy elég lesz, akkor úgyis kimászik belőle. - Te is megérdemled, babygirl - az arcom a fejére támasztom, egy pillanatra lehunyom a szemeim is. - Ha valami féltökű megkörnyékez, tudni szeretnék róla - oké oké, nem vagyok az apja, lényegében a rokona sem, és ez félig úgyis csak elviccelése a dolgoknak, de azért eléggé meg lennék sértve, ha nem avatna be ilyen információkba. - Tudod, kezelésbe venni, ilyenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Értetlenebbül álltam a dolog előtt, mint szerettem volna és nem ez volt az első. Bár leginkább kinevettek, vagy inkább az ép elmém kritizálták annak kapcsán, hogy tojáskora óta velem van ez a kis édike. Ennyit érdeklődni se szoktak vele kapcsolatban, ami valahol érdekes is volt most számomra ezért nem is kérdezgettem annyiszor vissza, mit is akar ezekkel. Közben megráztam a fejem, majd vigyorogva simiztem a tollasom, ahogy elgondolkodtam a válaszomon.
- Elsőre vagyunk itt, csak körülnézett gondolom. Nem annyira van egyedül, általában a közelben vagyok én is - főleg mióta egy néni azt mondta, hogy finom ebédet főzne belőle. A hideg is kirázott akkor. Rettenetes miket nem mondanak az idős hölgyek. Bár azt is mondta, hogy öltözhetnék csinosabban, meg a hajam nem kéne kenegetni színekkel, és hogy meg fog ölni a nikotin. Egyik gondját sem értettem igazán. Ellenben Timével és az ajtóéval. Szépen megmagyaráztam azért, mert nem akarhattam, hogy megint elakadjon.
- Ezt én sem tudom, de bent még szerintem fűtés sincs - mondtam kicsit csalódottan. Bár még nincs olyan igazán hideg így az év kezdete előtt, de egy ilyen nagy helyen megérezni. A svédeknél azért nem ragadtak le mindenben a középkornál hála az égnek, talán ezért is nyitom ekkorára a szám ebben.
- Ugyan, nem ezen volt a hangsúly, meg nem tudom olyan messzire mész-e innen - néztem végig rajta és a dolgain csendesen. Nem nagyon tudtam megállapítani így, hogy inkább az a megülős, vagy a menős alkat. Azt hinné az ember, hogy annyit lógok a bárokban munka miatt, felismerem már az embereket első látásra és ki is. Nem mindenkit, és nem is mindenben. - Az nagyon helyes, nem tűnik ideálisnak itt meghalni meg a vércukor dolog sem…
Ha választhatnék halálnemet, vagy az evésbe halnék - sajnos kedélyes buliállapotban ez még meg is történhet, van olyan, aki akkor nem fal? -, vagy valami izgibe. Legalább az legyen maradandó, ha én nem alkottam olyat. Közben pár szárított kukoricaszemért nyúltam a zsebemben lévő zacsiba, amiket felcsipegetett a tenyeremből T-rex.
- Cake? Őőő, höh? Jaa, kék, mint a szemem. Igen. Látod - nyitottam nagyra őket, hogy aztán vigyorogva újabb kukoricaszemekért kutassak a tollasnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Fannit meghallva felpattant, kipirulva figyelte az eridonos állatkáját. Hihetetlenül édes volt, már kedve támadt megsimogatni. De mikor legutóbb megsimogatott egy görényt, valahogy furcsán sültek el a dolgok, így inkább meg sem kérdezte.
- Szia. Köszi, hogy jöttél, meg elfogadtad, vagy mi... - Kicsit elvörösödött, de szerencsére ebből semmi nem látszott. Még mindig utálta, hogy alig bír normálisan viselkedni felsőbb évesek közelében, még ha ismeri is nagyjából őket.
- Nagyszerű ötlet! Végül is, emiatt kaptuk őket. - Azt már nem mondta ki hangosan, hogy ő elég keveset gyakorol a főnixével, sokkal inkább csak eteti meg beszél hozzá. - De akkor is ez az egyik legjobb dolog ebben az egészben.
Jó, az is elég király, hogy csak úgy simán irányítani tudja a vizet a gondolataival. Már amikor nem szerencsétlenkedik, és az eleme is engedelmeskedni akar neki.
Pár pillanat erejéig felnézett az égre, ami egész szürke volt. Nem igazán szerette.
- Szerinted hogy kellene csinálnunk? - kérdezte végül, mert nem volt túl sok ötlete. Csak annyit tudott, hogy a tűz meg a víz eleműek jól tudnak egymással gyakorolni, de hogyan? - Párbajozni kellene? - halkan kérdezte, kicsit meg is ijedt ettől a lehetőségtől. Ugyanakkor egész szívesen kipróbálná, az utóbbi években amúgy is mindig kihagyta a párbajszakkört.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

A túlzott figyelem nem feltétlenül hízelgő célzattal történt, de a lánynak nem kellett ezt tudnia, leginkább fel sem tűnt neki, pedig Tim nem próbált úgy tenni, mintha kedvére lenne a kicsi tollas. Igazából nem töltötte el az állat jó érzéssel a kicsi, gyorsvonatként zakatoló szívét, de nem tudta eldönteni, az állat kacsa-e vagy sem, így hát nem kapott agyvérzést. A lány ismét végigsimított a kis fiókán, majd megingatta a fejét.
- Körbenéztetek? Miért? Érdekes? Láttál dohányozni tilos táblát? - kissé talán hezitált, de aztán feltette a kérdést, mert hát, ez elég fontos volt a részéről. Evidens, az iskolán belül csak nem füstölhetett, soha nem szokták érte megdicsérni, de azért az udvaron csak szabad, nem? Akárhányszor eszébe jutott, az arcára kiült az értetlenség, ahogyan a homloka mély ráncokba húzódott.
Talán valami oka volt, hogy ezek ketten összefutottak aznap, mert a lány is szedhette volna már a lábait vissza a falu irányába, mégis ott magyarázott, hogy a német majd egyszer bejuthasson az iskola falai közé.
- Nincs fűtés?! Hogy lehet ilyen épületben élni?! - fordult meg egy pillanat alatt a tengelye körül, hisztérikusan meredve a nagy hodályra, még a karjait is széttárva. Aztán tehetetlenül visszazuhantak a teste mellé, egy hangos csattanással, de csak egy aprót vont a vállán.
Lassan elmerült a ládájában, a lelkibékéje is helyrebillenni látszott, ahogyan könyékig ásta magát a ládában és megtalálta a süteményeit. Nagyon szerette őket, még ha nem is fogyasztotta gyakran.
- Én fem tudom. Messze van? - kérdezte a lányra bámulva fel nagy szemekkel.  - Még fiatal vagyok.
Persze, ez részletkérdés volt, a nagyanyja minden karácsonykor meglepődött, hogy Leon még él és nem csak az urnáját hozták el, hogy kiszórják három csíkba a kertbe.
Leon a lány nevére gondolt, mikor azt mondta, kék, de az nem teljesen vette a lapot. Összességében nem zavartatta magát miatta a fiú, csak egy pillanatra abbahagyta a rágást.
- Már hogy... Blue? Ugye? A neved. - Még nyomatékosította is a mondanivalóját, arra az esetre, ha újra látná. Lassan ment volna a dolgára, mielőtt egy kacsaraj rajtaüt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Az ölelése olyan jól esik, hogy arra szavak sincsenek. Egy idő után az én bolondos szívem is egészen megnyugszik, ami kifejezetten jó, mert komolyan mondom, kezdek teljesen becsavarodni attól, hogy ilyen hülyén viselkedik. Biztonságban érzem magam, tökéletes biztonságban. Komolyan mondom, az se zavarna most, ha az anyám, vagy Valery felbukkanna. De ők nem jönnek, nem lesznek többé részei az életemnek. Biztonságban vagyok. Főleg ilyenkor.
- Sokszor képezeltem magunknak is más életet. Éltünk kastélyban, és nevettünk. Rosie egészséges volt. Olyan szép, amikor mosolyog, mint egy hercegnő, egy sztár, egy díva. Tényleg gyönyörű. Szerintem ha rendbe jön, akkor majd alig lehet leszedni róla a fiúkat.
Kicsit el is mosolyodom a gondolatra. Cole, bár nem beszél velem, de ha nem látja, hogy látom, látom, hogy boldog. A szemein látszik. Talán csak az nem tetszik neki, hogy most már nekem is van pálcám. Lehet, hogy azt hiszi, erősödöm, hogy innentől nincs szükségem rá, de ez nem igaz. Ő a bátyám, a hozzám legközelebb álló ember, mindig szükségem lesz rá. Ő az, aki örökké a szívemben fog élni, és akire egy nap, remélem, én is úgy tudok majd vigyázni, ahogy ő vigyázott rám egész eddigi életemben. Eddig csak Valeryvel szemben tudtam védeni valamennyire, de úgy érzem, hogy amit ő tett velem, az sokkal több.
- Nem hiszem, hogy ettől félned kéne, Adrian. Én nem vagyok lányos lány, nem kellek a fiúknak.
Nem kellek neked sem. Persze ezt a gondolatot nem mondom ki hangosan, csak magamban nyugtázom a tényt, hogy nem kellek neki. Sokszor elmondom, az agyam tudja, a szívem viszont úgy hülye, ahogy van. Nem érti meg, hogy én nem vagyok olyan, akit ő szerelmesen tudna szeretni. Pedig nagyon boldog lennék, ha így lenne. Lehunyom a szemem egy kicsit, kiélvezem a pillanatot. Nem lenne szabad másnak hinnem, mint ami, és nagyon igyekszem reálisan kezelni a történetet. Ez nem az, ez nem az.
- Kezd hűvös lenni, talán be kéne mennünk.
Teszem hozzá végül csendesen. Tudom, hogy most el kell szakadnom tőle, mert most még megmaradhat ábrándnak. Ha tovább tartana, csak fájdalom lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

- Láttam már érdekesebbet - jegyeztem meg gyorsan, de aztán csak megvontam a vállam. - A mestertanonci szakokról és a beiratkozásról érdeklődtem, gondolkodom a továbbtanuláson… valamerre. És nem, de olyat se, hogy lehet. Én elintéztem a kis úton a füstölést, ami a kapuig jött a falutól.
Nem igazán emlékszem olyan alkalomra, mikor ilyen dolgokról csak úgy beszéltem valakivel. Mióta befejeztem az alapozó iskolát, szerintem otthon nem nagy kedvvel, de lemondtak róla, hogy bármi értelmeset keresek egyszer magamnak. Tudják, hogy a jég hátán is kihúzom valahogy. Takarítottam én már Disneylandben is, mindig akad valami, amivel meg lehet keresni a pénzt. Ettől még talán egy kicsit az elmúlt évek kavargása után most talán T-rex társaságában keresnék valami újat. A fotográfia amúgy is elég vonzó, a vendéglátás meg adná magát, kvázi beleszülettem.
- Fooogalmam sincs. De hideg volt odabent, és mások is egy csomó ruhában voltak - billentettem értetlenül oldalra a fejem. Nem a ruházkodásukkal volt a gondom, bár láttam már olyat, hogy így se, inkább a mennyiség. Ijesztő. Oké, hogy régi, és eléggé szeles, de akkor is. Bár magyarázná, miért nincs a TOP iskolák között. Ez is. Inkább figyelgettem mosolyogva a sütizést, ahogy a tollast pesztráltam.
- A fővárosban, közlekedéstől függ, mennyire - mondtam végül, el is gondolkodva, mi számít messzinek. Nekem reggel, mikor fel kell kelni az 5 perces út is egy örökkévalóság a bárba. Pedig az a reggel inkább dél körül van, és én nyitok olyankor. - Engem is ez nyugtat, bár állítólag az nem jelent semmit rám eshet holnap egy meteor vagy valami.
Nem láttam negatívnak a jövőt, de sokszor mondták, hogy csoda, hogy még nem vertek agyon, nyilván csak erre gondolhattak, hogy a sors. Mi más? Nem hinném, hogy akkora gond lenne velem… rövidtávon.
- Ó, ja, igen. Az. Blue vagyok. Te meg Tim - tisztáztam a nyilvánvalót elfojtva a nevetést, ennyire azt hiszem még nem rossz a memóriám, megjegyeztem ám. Közben érzékeltem, hogy elég sokat időztem már itt, lassan mennünk kéne a puhikával a dolgunkra, szóval hátráltam pár lépést a ládikótól.
- Nekünk szerintem ideje mennünk, de azért remélem rendben leszel, TimTim - mosolyogtam rá, hogy aztán T-rexhez forduljak, rápattintsam a pórázra a pici kapcsot majd a földre tegyem magam mellé, hogy visszatotyoghassunk a faluba. Lassan fordultam el és indultam meg, de aztán megtorpanva még hátra néztem.
- Sok szerencsét a kapukkal - vigyorodtam el, aztán csak motyogtam a tollas felé séta közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Mondtam már, hogy utálom a hideget? Nem eleget mi? Amióta kiderült, hogy én bizony pyromágus vagyok, valahogy olyan érzésem van folyamatosan, hogy ha picit is hűvösebb helyre megyek, vacogok és fázok. Szerencsére a víztől nem félek vagy irtózok, így nem kell lemondanom a nyári strandolásról, bár nem megyek annyira szívesen bele a vízbe, mert olyan a tűznek a víz, mint Supermennek a kryptonite.
- Áh, ugyan, szívesen! Még amúgy sem volt ilyen gyakorlásban részem, szóval na, érted! - feleltem Vikinek mosolyogva, miután ő is köszöntött. Aztán inkább szóltam neki, hogy Sparklet is elhoztam magammal, mert ha már megkaptuk őket, akkor csak segítsenek már vagy valami.
Láttam, hogy nagyon méregette az eget, így én is felnéztem s a kérdése hallatán hümmögni kezdtem.
- Nem tudom - feleltem, majd visszapillantottam rá. Nem hallottam, hogy mi volt a második dolog, amit a kérdése után vetett fel. Így úgy gondoltam, lehet csak magának jegyzett meg valamit az orra alatt.
- Mi lenne, ha.... én megpróbálnék felgyújtani valamit, te meg eloltani...? Na jó, ez béna ötlet! - vágtam rá azonnal, jól kiröhögve magamat és a „kreatív” ötletemet.
- Kamilla egyszer mesélte, hogy vannak ilyen párbajok is az elemisek között, de én egyelőre örülök, hogy formázni tudom a tüzet és füstöt tudok jobb esetben képezni - kérdőn néztem Vikire, majd Sparklere is vetettem egy lapos pillantást, ahogy az állatka Viki lábánál szaglászott és kóválygott.
- Spricceld le nyugodtan egy kis vízzel az orrát, ha idegesít. Majd megtanulja, hogy nem mászunk bele senki személyes szférájába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Egyik gyakori időtöltésem, hogy lemegyek a vadőrlakhoz, ahol Olive néni a legendás lényeket, akiket bemutat nekünk, karámokban tartja. Jó helyük van ott, vidámak, és nagy területük van, én pedig szívesen foglalkozom velük. Sokan persze megijednek a karám szótól, egyszer egy lány még tiltakozni is akart, meg mindenféle összejöveteleket szervezett az állatok jogaiért. Szép kezdeményezés volt, de igazából ő úgy akarta, hogy sosem járt itt. Elég furcsa úgy valami ellen menni, hogy nem is ismered azt a valamit. De ő tudja, én kedvesen szóltam neki, hogy felesleges, de csak a rendszer kutyájának hívott. Ami furcsa volt szintén. Szerintem csak lázadni akart valamiért, mindegy, hogy miért.
Itt vagyok most is, lent a lényeknél, már nem is tudom, milyen régóta, de nem szokott zavarni. Hoztam magammal enni, inni, egy plédet, meg egy nagy leplet, amivel takarni tudom magam, ha éppen fázok. Egyelőre azonban az unikornisbabákat és az anyukájukat etetem. Ők az egyik kedvenceim, de mindegyik állatot szeretem valamiért. Három babuka született most, pedig az apjuk nem volt jó állapotban. Azt mondta Olive néni, hogy fél, elpusztulnak mind. Aztán az apukát elszállították a bajor erdőkbe, ott van, aki tud segíteni. A kicsiket megvizsgálták, és azt mondták, kitartó munkával segíthetnek rajtuk. Tényleg segítettek is, én is segítettem, és most ezért is rohangálnak olyan szorgosan körülöttem, ismernek.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

- Várj, ne kapkodj.
Intem türelemre a kis kölyköt, aki feszt ki akarja venni a kezemből a nekik szánt zöldségmixet, amit a konyhán adtak. Főként répa van benne meg saláta. Állítólag nem szeretik, de gyakorlatban meg úgy eszik, mintha muszáj volna. Szép mondhatom. Végül sikerül végre kibontanom a gyerekzárat - elég nagy kihívás tud ám lenni - a dobozon, és kicsit lejjebb eresztve, erősen fogva a műanyagot, hagyom, hogy egymással párharcot vívva találjanak maguknak benne kedvükre valót.
A kezem már fárad, amikor a nevemet hallva felpillantok. A maradékot kirázva a földre gyorsan összepattintom a dobozt, majd a fülem mögé tűrve a hajam pillantok fel az érkező lányra. Össze volt fogva a hajam, mert nagyon hosszú, és csak zavarna engem is az evésben is meg a létezésben is, de a legnagyobb unikornis baba szétrágta, és örüljünk neki, hogy csak a hajgumimat, furcsa lenne, ha a hajamat is megrágta volna, és mondjuk a közepén hiányozna egy nagy folt. De ellenőriztem már, és minden a legnagyobb rendben.
- Szia Olívia!
Intek neki, és kedves mosollyal az arcomon közelebb sétálok hozzá. A picike unikornis hűségesen kocog utánam. Az elejétől fogva inkább velem van, ha itt vagyok, mint a testvéreivel, akik esznek addig, amíg oda nem érek a lányhoz, de aztán inkább elkezdenek egymással játszani.
- Igen, unikornisok. Nem láttál még unikornist?
Kérdezem felülve a határukat ötvöző fa kerítés tetejére. Szokták mondani, hogy ne csináljak ilyet, mert megsérülök, de hát ugyan már, nem vagyok én olyan, akit üvegburában kell tartani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Elnevetem magam, amikor az őszinte megdöbbenést látom Olívián. Nem azért, mert ő esetleg nem tudta, és kinevetem, hanem mert annyira aranyos ez a reakció. A mágus és mugli gyerekeknek is azt tanítják, hogy van az unikornis meg a pegazus, mind a kettő fehér csodaló, de szarvuk van, de szárnya csak a pegazusnak. Ez sok információ egy kiskölyöknek egyszerre, de a lényeget megjegyzik: Fehér a színe.
- Mert még kicsik.
Adom meg a választ, ami számomra kézenfekvő, de nyilván annak nem, aki mondjuk azon is csodálkozik, hogy arany színű popók szaladgálnak most itt. Mert ez a helyzet, ugyanis a két távolabbi egyed most a popsiját mutatja csak nekünk.
- Hamarosan arany helyett ezüst színűek lesznek, majd fehérek.
Mondjuk ez így nagyon rasszistán hangzik, nem tudom miért, de hirtelen olyan furán érzem magam egy pillanatra, mert így színek alapján csoportosítom őket. Pedig ez az igazság, a színük az életkori sajátosságuk. Kicsit fészkelődöm a tökéletes pont megtalálására törekedve a fa kerítésen, majd lepillantva elnevetem magam. A kicsi sunyiban elkezdte rágni a nadrágom, de nem igazán zavar, mindent helyre lehet hozni mágiával, kivéve a megtört szíveket meg a trollt bájitaltanból.
- Eredetileg nem, de ez is egy olyan dolog, amit varázslás helyett csináltam. Van engedélyem.
Amire be kell vallanom, nagyon büszke vagyok, elvégre ez nagy dolog ám itt.
- Ne aggódj, ők elég barátságosak, mert mindig is voltak emberek a közelükben, de amúgy sokszor emberkerülők. Csak akkor közelednek, ha tiszteled őket. Engedd, hogy megszagolja a kezed.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

- De, erdőben laknak, nem tudom, hogy hogyan tudják elrejteni magukat. Ezen még nem is gondolkoztam.
De nagyon érdekes, valljuk be. Tényleg, hogyan rejted el a kicsinyedet, akinek először arany, aztán ezüst színűek. Nem lehet éppen könnyű feladat. Szegény mamájuk, eddig bele sem gondoltam, hogy milyen lehet a mamájuk mindennapja. Ráadául az orvvadászok vadásszák az unikornisokat, mert minden részük értékes. A vérük gyógyító erejű,  bár az ár, amit érte fizetni kell, az súlyos, a szőrük mágikus mag pálcákba, a szarvuk bájitalok alapja. Hallottam már olyat, hogy a húsukat ették. Ezeknek a szép állatoknak, olyan szomorú. De most már érdekel a válasz, szóval fel is jegyeztem magamnak, hogy legközelebb kérdezzem meg Olive nénit.
- Próbáljuk ki, de csak lassan mozogj, és szerintem csak hozzá menj közel, mert ő barátságos, a többiek eléggé félénkek, meg művésziek.
Még mindig a popójukat mutatják, a művészet jut eszembe. Kicsit olyanok így, mintha Cole egyik festményén szerepelnének. A bátyám elég rendesen tehetséges, még ha mostanában nincs is jó viszonyunk, ez tagadhatatlan. Az utóbbi időben, főleg mióta felbukkant Valery is, úgy érzem, hogy az ingatag családi kapcsolatunk kezd széthúzni.
- Mivel ugye nem nagyon volt lehetőségem, meg képességem varázsolni, de jó volt az átlagom, ezért lehettek különleges hobbijaim. Az íjászkodás, a csellózás, oké, sokan tanulnak itt zenét, meg az, hogy kijöhetek ide, és segíthetem Olive néni munkáját. Persze nem mindenben, de ilyesmiben igen. A veszélyes lényekhez nem szabad odamennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Felnevetek arra, amit mond. Valóban, célszerű lenne olyan helyen tartani a kicsiket, ahol éppen nem tűnek fel senkinek. Olyan könnyű lenne ellopni is őket. Ha megbíznak benned, csak elsétálsz velük. Értékes a szőrük, a vérük, a szarvuk. Állítólag van ország, ahol a húsuk és a csontjuk is.
- Van két példány, de szerintem ők most bementek az erdőbe.
Elmutatok arra, amerre sejtem, hogy lehetnek, de azt nem tanácsolom, hogy kövessük őket. Egyszer eltévedtem bent, és hát nem olyan vidám hely az. A mai napig hallom a patadobogást, és szerintem ha nem jár arra egy felnőtt, akkor nekem kampec lett volna.
- Hogy érzed magad a suliban?  
Kérdezem azzal párhuzamosan, hogy ő rákérdez a művészi szóra. Elmosolyodok, és végül úgy érzem, hogy erre jobb, ha most válaszolok, elvégre az én kérdésem később is aktuális lesz.
- A bátyámnak van egy kiállítása, festő. Nagyon érdekes képei vannak. Engem kicsit zavarba hoznak, mert elég intim képek is vannak benne, fiúkról. Én meg még nem... érted.
Egy kicsit zavarba is jövök, mert ezt nem sok embernek sem mondtam el. Furcsak a gondolat, hogy itt már nagykorúnak számítok, de még csak meg sem csókoltak sosem. Ráadásul most tetszik egy fiú, aki történetesen a bátyámmal kavar. Az életem kegyetlen azt hiszem. És akkor még ott van Valery felbukkanása is, aminek a felemlegetésére ösztönösen a hasamhoz nyúlok egy pillanatra. Sosem lesz senkim, talán jobb is, ha Adrian felé húz a szívem, az esélytelenek nyugalmával szemlélem akkor a világot legalább.
- Szakképesítés? Nem, olyanom nincs. De gondolkoztam rajta, hogy akár gondozó lehetnék, te mi lennél, ha nagy lennél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

- Ők elég rosszul vannak besorolva. Pontosabban szerintem nincs rájuk jó érték, mint a kentaurokra. Rájuk például azt mondják, hogy „majdnem” emberi értelemmel rendelkeznek. Pedig ők elég okosak, szerintem inkább mi rendelkezünk „majdnem” kentauri értelemmel. Csak hát elég vadak, meh patájuk van, és ettől egyből máshogyabban tekintenek rájuk.
A majdnemeknél mind a két alkalommal a levegőbe is macskakörmözök, hogy érzékeltessem a komolyságát a fokmértéknek. Ha valaki, én tudom milyen másabbnak lenni a többieknél, milyen, ha szinte már lesajnálóan néznek rád. Csóri Emily, nincs se varázsereje, se nem szép, se nem vörös hajú, se nem nádszál karcsú, és nem is tud még táncolni sem, festeni sem. Nem úgy, mint Rosie, vagy Cole. Eddig legalább Valery nem volt itt, őt nem vették be a sorba, de majd most jöhet az is, hogy nem annyira látványos és nem annyira határozott, mint Valery. Az egész családom szívás, ha a magam szemszögéből nézem. Persze amúgy is hibbantnak tűnik mindenki a másik szemében, szóval ez még dob a nagy családi összetartozáson. Mindig, amikor rájuk gondolok, elhúzom a számat, pedig nem illendő ilyet csinálni. Cole mostanában mindig gonosz velem, Rosienak pedig muszáj segítenem, még ha nem is állunk egymáshoz közel. ValVal meg, na ő egy külön fejezet számomra.
- Itt kint meg van szabva, hogy meddig jöhetnek, ugye ezért van a kerítés, bent azonban egy idő után véget ér, ott teljesen szabadok. Pont ezért nem célszerű az erdőben mászkálni. Ott annyi minden történhet az emberrel. Állítólag tűnt már el ott diák. Persze erre nincs bizonyíték, az iskola szerint csak elköltöztek, és ezért máshol fejezi be a tanulmányait a srác, de mások meg azt mesélték, hogy hősködni próbált, ezért bement oda éjszakai bátorságpróbára. Két nap múlva megtalálták a fülét, mást nem.
Mondjuk ez szerintem egy kicsit bizarr, meg miért hagyná meg valaki az egyik fülét. Gondolom egy telefül volt, vagy egy megkövesedett halloweeni süti, de semmi esetre sem hiszem, hogy pont egy emberi fül lett volna. Ha a sok pletyka igaz volna, már réges rég bezárták volna a sulit.
- A suliban még én is el szoktam tévedni.
Nevetem el magam, ez azért egy jobb téma. Mondjuk a fül sem rossz, de én biztos nem mennék el ilyen bátorságpróbára. Még elsőben hallottam ebéd közben, amikor mellettem ülve beszélgettek róla. Krisz volt a srác, ha jól emlékszem.
- Nem volt még fiúm. Még csak nem is csókolóztam. Elég gázosnak érzem a helyzetet. Felnőtt vagyok papíron, de még senki sem akart megcsókolni, vagy a barátnőjének. Persze a nővérem és a húgom mellett nem is nagyon akarna senki engem választani, de jó lett volna, ha valaki legalább megpróbál romantikusan gondolni rám.
Mondjuk eddig én sem gondoltam romantikusan senkire. Akire meg most mégis, arra meg nem szabad, úgyhogy huss, már el is kergetem a gondolataim közül a problémát.
- Csillagász is lehetsz, vagy jós, vannak olyanok is. Aurorok, ők a kemény fiúk, olyanok, mint a rendőrök meg a kommandósok. Aztán vannak itt is újságírók, meg gyógyítók, akik ugye az orvosok, pszichológusok, tanárok, gyógynövényesek és bájitalosok, boltosok, cukrászok és szakácsok meg festők, akik megbűvölik az ételt meg a képeket. Meg nem tudom. A mugli szakmák varázslatosan.
Az alapjaik megegyeznek, csak nálunk van némi plusz mágia a történetben, de nem annyira rossz az. Elpillantok az unikorniskölyök felé, amelyik most éppen az erdőből kibukkanó anyja felé siet.
- Azt hiszem világutazó lennék, felfedeznék új fajokat, meg írnék a varázslófalukról. Ilyen útikalauzokat. Hova érdemes menni, meg hova nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A hétvége villámgyorsan eltelt valószínűleg nem csak Lázár számára. Szerencsére azonban a hétfői tanítás is ugyanolyan gyorsan a végére ért, így a fiú utolsó óráját követően igyekszik kifelé a kastélyból. Egész nap azt tervezgette, hogyan fogja eltölteni a délutánját  kedvenc zugában, a kviddicspálya melletti seprűtárolóban. Nem kell semmi rosszra sem gondolni, sem pedig arra, hogy a langaléta levitás esetlegesen ennyire introvertált lenne, egyszerűen szüksége van alkalomadtán egy kis kikapcsolódásra. Az már csak véletlen egybeesés, hogy kedvenc spanyol kviddics csapata hamarosan egyik legádázabb riválisával néz szembe a nemzetközi kupában. Sokat megadott volna érte, hogy apja kivegye az iskolából mára és elvigye. De az idei év más, ahogyan erre Edző több alkalommal is rávilágított, amikor Lázár igyekezett vitába szállni és már korábban gondosan összeállított érvekkel meggyőzni.
 A nyakigláb szerencséjére azonban két igencsak fifikás báttyal áldotta meg a sors, akik már sokéves tapasztalattal rendelkeznek az iskolai szabályok látszólagos betartásában. Így eshet meg például, hogy most talárja alatt lapulhat egy apró mágikus rádió. Mióta nincs kiszolgáltatva apja szigorú figyelmének, nincs akkora nyomás alatt, mint régebben, önbizalma valamelyest nőtt, s igen, olykor már próbálgatja, meddig mehet el.
 Mivel a mérkőzés még egy kicsit odébb van, így lépteit lelassítja, kinéz egy szimpatikusabbnak tűnő fát, s afelé veszi az irányt. Az idő egyébként verőfényes napsütéses, de ettől függetlenül hideg, olyan 1-2C körüli, Lázár természetesen talárt visel, hiszen csak most jött ki óráról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Éjszakára bent maradtam, és a hálókörletekbe sem mehetek be, mert Dwayne hülye kecskéje fellök a falra, ha meglát. Az iskola meg nem enged ki, szóval igen, azt hiszem, bent ragadtam. Ameddig el nem fáradok nagyon addig eljárkálok, nem is azért, aztán meg alszok a klubban, reggel meg ha sikerül felkelnem időben, hazaszaladok. De egyelőre a járkálás részénél tartunk a tervemnek. Felemelve egy elszáradt levelet a földről lebegtetem azt magam felett, oldalra billentett fejjel nézem egy ideig, majd teljesen érdektelen arccal hagyom, hogy lehulljon. Nem értettem különösebben soha, hogy a terromágusok miért vannak annyira el magukkal azért, mert ők a földdel vannak egyensúlyban. A növényeik úgyis elhalnak, ha vigyáznak rájuk, ha nem, lekopaszodnak, és az egész elemük olyan lehangoló lesz. Levegő nélkül különben sem lennének se virágjaik, sem fáik, de hát, nem az én dolgom. Diszkréten átlépem az összeszikkadt levelet, miközben folytatom utam. Elmosolyodom, amikor megpillantom az olvasó fiút. Nem szándékom zavarni, én sem szeretem, ha zargatnak. Én egyedül van, ő egyedül van, szóval akár lehetünk ketten is egyedül. Szó nélkül bebújok a pad és a felhúzott lábai közé, állam megtámasztom a térdein, ahogy rá nézek. Apró, láthatatlan, levegőből álló ujjak emelik ki a pálcát a kezéből, és tartják azt meg a könyv fölött, miközben a hőmérséklet is emelkedik. Nem lenne jó, ha az egyik terelőm megbetegedne. Ő azon ritka példányok közé tartozik, akik rellonoshoz mérten egész szabályszerűen játszanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Szép napos idő arra sarkal, hogy a szabadban tegyek egy kis sétát, bár nem tudom még mi merre van, de ez egyáltalán nem veti vissza a kedvemet. Kastélyból kilépve körülnézek, mintha tudnám mi merre van, és gondolkoznék a lehetőségek között. Nem olyan messze egy kis erdőt veszek észre, arra is veszem az irányt. Már be is értem a fák közé, már kicsit kezdem bánni, hogy erre vettem az irányt, hisz nincs is itt semmi olyan, ami érdekes lenne. Amint végig futott ez a gondolat a fejemen, megpillantottam egy házikót, az egyik fán. A nyavalygás helyett a továbbiakban jobban figyelek. Sok dolog van itt, amire nagyon kell figyelnem, hogy megleljem. Közelebb lépek a fához, már csak egy-két méter van a létráig, amikor neszeket hallok. Biztos az erdő vadjai mozgolódnak, nincs senki, vagy semmi a házban. Az első foknál megint hallom, és ez biza a házból jön. Vissza lépek a földre, de nem vagyok gyáva, hogy csak egy nesztől beijedjek. Gyorsan szedem a fokokat, nehogy meggondoljam magam hirtelen. Ahogy felérek, látom nem vagyok egyedül itt. Nem tudom mit mondjak, kissé ledermedtem, mintha medvét látnék, de nem. Egy nő volt az, akit nem ismerek. Szólni sem tudok, Pedig nem vagyok egy félős ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház