Lugosy Benedek
Ki kellett használnom a legutolsó szép és hómentes napokat, hogy begyűjtsek még néhány gyógynövényt a készítményeimhez. Ezért indultam el a nagy szövet szütyőmmel és aprócska sarlómmal felszerelkezve egy beszerző körútra. Körbe kószáltam már egy jókora területet, amikor felfedeztem ezt a faházat és elfogott a kíváncsiság, hogy megnézzem milyen lehet, így felmásztam és most itt vagyok. Nagyon barátságos, de kihalt házikó. Leteszem az asztalra a teleszedett táskát és a tenyérnyi éles szerszámot, majd körbesétálok. Ekkor bukkan fel egy fiú, aki úgy áll meg velem szemben, mintha legalábbis kísértetet látna. Mivel úgy látom teljesen lefagyott így én szólalok meg előbb. - Szia, a te faházad? - kérdezem és igyekszem a lehető legtermészetesebb és egyáltalán nem fenyegető hangot megütni. Nehogy azt higgye, hogy tolvaj vagy bármi hasonló vagyok. Nem hiányozna egy efféle negatív találkozás. Remélem meg tudom nyugtatni, hogy nem ijedt meg tőlem annyira, hogy elszaladjon vagy bármi ehhez hasonló butaságot tegyen.