Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Reggel úgy felkelni, hogy kinézel az ablakon, és minden csupa fehér. Mégis, mi lehet ennél jobb? Hát semmi. Kamillánk is pont így gondolja, vigyorogva szállt ki az ágyból, rendezte el reggeli teendőit, és az órákon türelmetlenebb már nem is lehetett volna. Alig várta, hogy vége legyen a nap kötött részének, lecserélhesse a talárt, és kirobbanhasson összerondítani azt a gyönyörű fehér takarót. Még a kabátját is csak úgy sebtében rángatta magára, még össze se cipzározta, mert minek?
Most, hogy ismerjük a szőke izgalmát megérthetjük, miért húzta fel annyira, mikor az egyik elsős csak úgy rácsapta az ajtót. Bár dühös éppenséggel nem is lett, azért elkapta a hév, hogy ezt bizony most meg kell bosszulja. Mert mi az, hogy egy olyan kis pici - teljesen mindegy, hogy ő is volt olyan - rá meri csukni az ajtót. Összepréselte ajkait, sőt, még a szemeit is jól összeszűkítette, miközben kilépett, s menet közben hajolt le felmarkolni a muníciónak valót. Szusszant, aztán gyúrt egy direkt jó kemény hógolyót, hogy az a kis galád biztos érezze meg, majd minden terelői erejét és célzóképességét bevetve lendítette meg fegyverét áldozata felé.
És ez így mind szép és jó lett volna, ha mondjuk számol azzal, hogy a kicsi bekanyarodik valamerre, az ő megküldött golyója meg mást talál el. Akiről még innen is látszik, hogy nagyobb nála. Méretre legalábbis biztos.
Szemei kikerekednek, még a száját is eltátja, és mindez eltart egy pár másodpercig - pontosabban ameddig le nem vetíti lelki szemei előtt, milyen arcot vághatott a másik, amikor csak úgy, se szó se beszéd az arcába röppent a hideg szeretetcsomag.
- Azt a k*rva. - szájához kapva kezét nyögi ki - na de kislány! -, közben meg próbál halkan röhögni. Pedig amúgy lehet nem kéne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szélesen elvigyorodva nézi végig Ethan reakcióját, majd megrázva fejét indul meg a fiú felé. Mondjuk tényleg nem őt célozta, de most ha egyszer neki sikerült, és ha már így történt, akkor így is jó. Megfogalmazás lvl Kamilla. Ugyan azzal a csillogó görbülettel arcán lépked a mestertanonc felé, s mikor közelebb ér hozzá, párszor megvonogatja vállát.
- Valahogy kihozzátok belőlem. - jó, mondjuk nem olyan vicces az az eset, ahogy ők találkoztak. Hát majdnem meghalt, az a nőszemély ki akarta vágni. Nem mintha ő nem másképp cselekedett volna, ha betörik a fejét a férje ütőjével.
Nem, nem igazán zavartatja magát azon, hogy a prefektusnak valószínűleg jobb dolga is lenne mint mondjuk vele foglalkozni. Pofátlan nem pofátlan, ez van, és bizony most azt tervezi, hogy jól fent tarja, vagy a nyakába akaszkodik. Szegény Ethan, én sajnálom.
- Hogy vagy? - kabátja zsebébe dugja kezeit, miközben felpislog rá szürkés szemeivel, s kíváncsian billenti oldalra fejét. Amúgy jó kedve van, bár az élete megmentőjével valószínűleg akkor is így viselkedne, ha épp utálna mindenkit.
- Szépen hull a hó. - dünnyögve állapítja meg a nyilvánvalót, miközben arcát az ég felé fordítja, mintha csak meg akarna róla győződni.
- Mész valamerre? - ismét a vele szembe álló irányába fordítja figyelmét, és tényleg szépen mosolyog rá, hogy ne küldjék el a bús fenébe. Nem mintha ő speciel olyan lenne, de a francia ág tagjaival sosem lehet tudni. Főleg, hogy ő Rémi bátyja, és ismeri Rémit, pontosan tudja, hogy mennyire képes változni egyik pillanatról a másikra. Tú mács Saint - Venant Kamilla, tú mács.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egy pillanatra felvonja szemöldökét, ám ugyan akkor ki is rázza a hideg. Amúgy fogalma sincs hogyan ütötte le Roxyt, ott kivágták a filmet, arra emlékszik, hogy valami olyasmit mondott neki, amit az anyja, aztán meg már hogy megjött Mihael, és akkor beszél hozzá, ő meg azt hiszi, hogy meg fogja ölni, és aztán megint filmszakadás, és utána meg már reggel. Mélyen beszívja a levegőt, ahogy a cipője orrát kezdi tanulmányi.
- Megbántam már elégszer. - halkan dünnyög, a bűntudata újraéled, hogy nem, ez bizony nem így van. Megrázza a fejét, elpillant oldalra, elhúzza a száját.
- Nem téged akartalak megdobni. - olyan nagy szemekkel pislog a másikra mint valami kiskutya, aki szétszedte a család kedvenc díszpárnáját és abban reménykedik, hogy nem rúgják ki a házból az utcára.
- Tényleg. Egy elsőst akartam. Rám csukta az ajtót. Tudatosan. - még magyarázkodik is mellé, hogy bizony így volt, higgye csak Ethan el. Az utolsó szót meg csak azért teszi hozzá, hogy nehogy már ráfogják a kisebbek terrorizálását, mikor neki meggyőződése, hogy a galád látta mikor ott lépkedett mögötte.
- Nagyon fáj? - összeráncolja homlokát közben a szóban forgó testrészre pillogva. Na, tényleg nem akarta, véletlen volt, ez is az elsős hibája. Miért tért ki, mehetett volna még egyenesen, vagy megállhatott volna megcsodálni Ethant, vagy tudja a fene. Na hát ennyit arról, hogy feldobja a hóval az emberek napját. Egyel találkozik, azt is arcon hajigálja. Semmi baj Kamilla, semmi baj.
- És.. Csak így egyedül? - összevonja szemöldökeit, hangjából süt, hogy tényleg kíváncsi. Az ember azt gondolná, hogy az ügyvédpalántára csak úgy tapadnak a nők, vagy ha nem is leányzóval, de mondjuk Iannal - bizony, tudja a nevét, meg azt is, hogy finom a zabpelyhe - ruccan ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Halványan elmosolyodik a másik sóhaját hallva, aztán ez a görbület csak szélesedik, amikor megérzi szőkés fején a másik kezeit. Oké, ismét szent a béke, mindenki boldog lehet.
- Köszönöm.
Tudja ő jól, hogy most nem ezen múlik a kis lelke üdvössége, csak na. Ha már rászóltak, akkor egy kis ideig próbál viselkedni - jesszus, mintha csak egy négyéves gyerekről beszélnénk -, vagyis olyan illedelmesen meg minden. Azért csak Kamilláról beszélünk, tudja ő hol a határ, csak néha be kel húzni neki is a kéziféket.
Aztán jön a válasz az ő magyarázkodására, mire ő is felvonja szemöldökét.
- De ha egyszer rám csukta az ajtót. - ismétli meg az okot, és igen, nagyon szívesen hozzátenné ő azt, hogy tanuljon már az az elsős egy kis tiszteletet, de tudja ám, hogy az rá is ráférne. Na nem mintha olyan könnyű lenne ilyeneket csinálni a nagyobbakkal szemben, ha egyszer az ember csak úgy körbe van barikádozva velük, és a kilencven százalékukkal úgy viselkedik, mintha már az óvodában is puszipajtások lettek volna. Lehet, hogy egy vele egykorúval már azt se tudná mihez kezdjen.
Jó, Ethannek nem fáj, azért ő mégis egy lány, szépen is nézne ki a fiú, ha napokig tartó fülfájást kapna attól a kis hógolyótól. Tulajdonképp nem tudná Kamilla, hogy mit csináljon akkor vele, megkérdezné, hogy kér - e rá puszit, vagy valami. Erősen kétli, hogy Ethant egy ilyenért egyből a gyengélkedőre kéne cipelni.
- Hát.. Tudom is én. - megvonogatja vállait, miközben próbálja összerakni fejben a gondolatait, hogy úgy jöjjenek ki ahogy akarja, de közben félreérthető se legyen.
- Mondjuk Ian. Jóban vagytok, nem? - szívesen rákérdezne ő Elizára is, csak úgy, mert miért ne, hát annyi minden pletyka terjed egy ilyen iskolában, viszont inkább elveti az ötletet, nem az az életcélja, hogy fekete pontokat halmozzon a mestertanoncnál.
- Vaaagy ha ő nem ér rá, valami asszonnyal. - hát Kamilla, ez nem lett a legjobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ő nem lesz semmi jónak elrontója, ha a gyerek havazni akar, hát akkor ő havazik vele. Azt azért említsük meg, hogy elég vicces fejet vágott, mikor Bence elé állt a gondolattal, hogy ők ketten menjenek ki és építsenek hóembert és minden ilyen dolgok. Mert Havasi uraság nem épp az az ember, aki csak úgy kivonszolja a seggét a hidegbe, és még bele is nyúl.
Rellonos leánykánk arcán olyan széles vigyor jelenik meg mikor kiérnek a kapun, hogy csak na. A mellette levő nyílván úgy gondolta, hogy majd ő maga lesz az építmény, legalábbis annyi mindent aggatott magára, mintha arra várna, hogy beburkolják a fehérséggel.
Aztán megkapja az utasítást, mire megemelkednek szemöldökei. Először fel se fogja, hogy ez valami viccféle lenne, kell egy kis idő míg leesik neki, de akkor már ismét mosolyog. Megveregeti a fiú vállát, talán egy kicsit erősebben is, hát had érezze már a testvéri szeretet.
- Én olyan hóembert csinálok neked. - bólint miközben felméri a terepet, majd meg is indul, bakancsaival nyomot hagyva a még érintetlen részen.
- Csak aztán nehogy az arcodra fagyjon az a csinos kis vigyor. - dünnyög, és már épp lehajolna, hogy akkor belekezd a hengergetésbe és gurításba és tervezésbe... Amikor fejen találják. Komolyan. Most tényleg, komolyan. Elmormol magában pár cifra román káromkodást, ahogy felemelkedik, és olyan arccal néz társára, mintha puszta kézzel le tudná vágni a fejét. Amúgy nincs ebbe semmi komoly fenyegetési szándék, csak szereti ezt csinálni. Ha Milán így, akkor ő is így.
- Most írtad alá a halálos ítéleted. - szélesen elvigyorodik, majd elindul felé, azzal a céllal, hogy akkor ő most jól bele fogja hempergetni a hóba. Aha, persze, mert majd még sikerül is neki, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Néha jó az apja házában ülni és nem csinálni semmit, csak élvezni azt a csöppnyi szabadságot és védelmet, amit Balázs otthona nyújt. Néha viszont az embernek szüksége van a megszokott környezetre, a más jól ismert hangokra, a halk, lüktető, diákok által szolgáltatott zsibongásra. A nap süt, csak néhány hófehér bárányfelhő színezi meg a világoskék eget. Kellemes meleg van, az a fajta ami nem is éget, viszont nem is fázol benne. Bár a virágok egy része még nincs kivirágozva, halovány illat lengi körül az embert.
A lány egy fa alatt ül, egy padon. Szőkés haja kibontva oldalra húzva, háta megvetve a pad támlájának, felhúzott térdei segítségével egy könyvet tart, és kifejezetten élvezi, hogy most nincs körülötte senki. Ahogy befejez egy oldalt lapoz, amúgy sima homlokát ráncok keretezik, ahogy egy szeretett szereplővel igen csúnya módon elbánnak. Többször is átfutott már az agyán, hogy egy adott ponton becsukja a kötetet, elteszi, és nem olvassa tovább, viszont a kíváncsiság hajtja, hogy "csak még egy oldal, csak még gy fejezet, csak még a sorozatban utána jövő iromány".
- Csessze meg! - és igen, megérkeztünk. Egy szusszanással sziszegi ki fogai között a véleményét az egész jelenetről, ahogy vetve egy pillantást az oldalszámra teszi le maga mellé a művet, s dönti fejét hátra a törzsnek, úgy pislog fel a lombozatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ha Jaredet nem ismerné, és nem nevezné a barátjának - vagy valami hasonlónak - akkor bizonyára nagyon csúnya szemekkel nézne rá, hogy mégis miért mer csak úgy odazöttyenni. Viszont az Eridonos kezd hozzánőni, akkor is, ha ő épp nagyon nem akarja, hogy bárki hozzánőjön most vagy a közeljövőben. Szóval a hangját meghallva mosoly terül szét a szép kis arcán, és még arrébb is húzódik, hogy biztosan legyen elég hely a másik számára.
- Meg fog halni. Érzem, hogy meg fog halni. Pedig ő volt az egyik kedvenc szereplőm. - elbiggyesztve ajkait ismerteti a tényt, amiben egészen biztos, olyan kilencvenkilenc százalékosan.
- Trónok harca. Harmadik. - úgy fészkelődik, hogy felé tudjon fordulni, átöleli lábait, majd állát térdeire ejti, úgy néz a másikra. Az évnyitó óta nem igazán látta a másikat, beszélni pedig mégannyira sem volt alkalmuk. A felügyelők megjelenésével mindenki létezése nehezebb lett - és ezen az se segít, hogy Radúzbá' beengedte őket a pirosak közé. Persze, értette ő Jared szavaiból, hogy a diákok érdekébe vannak itt, és hogy tulajdonképp csak betartatják a szabályokat - szigorúbban, mint eddig valaha, csak na. Azért jobb lenne, ha nem lennének.
- Fáradtnak tűnsz. - és bizonyára az is, de ez most nem annyira lényeg.
- Mi van veled mostanság? - na jó, egy picit talán hiányzott neki. Viszont nem rója fel neki, biztos megvolt a maga dolga, most, hogy még mestertanonc is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- De igen. - felsóhajt, kiül egy fájdalmas fintor az arcára miközben a könyvre pillant, és igazat ad a prefektusnak. - De attól még rossz. - megvonogatja vállát, valószínűleg csak belőle vált ki ilyen reakciókat a történet. Meg amúgy is, soha nem volt jó a szavakkal, így most se tudja úgy igazán leírni azt, amire gondol.
Csendben figyelve hallgatja végig a fiatalabbik Selwynt, bólogat is, ja, ő megérti, a cukrászdában is vannak olyan napok, amikor csak úgy ömlenek az emberek, és szinte mindnek más kell, és akkor azt se tudod, hogy fiú vagy - e vagy lány.
A kérdését követő válaszra újra biccent, soha nem volt az az ember, aki minden áron tudni akar mindent, olyannyira hogy valósággal megkínozza a másikat a kérdéseivel. Szóval majd ha a fiú úgy dönt, hogy beavatja mi az, ami nagyjából nem ugyan az, akkor majd elmondja, ő pedig végighallgatja. Ilyen egyszerű, nincs ezen mit túlbonyolítani.
- Hát.. Leköltöztem apámhoz. - megvonogatja vállát, mintha ez egy olyan dolog lenne, mint mondjuk, hogy süt a nap. - Meg találkoztam egy felügyelővel. Még év elején. - na ettől viszont még mindig kirázza a hideg. - Rossz volt. - újra elbiggyeszti ajkait ahogy leengedi egyik kezét, s körmével a pad fáját kezdi piszkálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Pár pillanatig csak pislog Jaredre, és.. Végül is igaza van, lehetne rosszabb is. És szinte csak ez tartja vissza attól, hogy elröhögje magát, szóval szépen visszafojtja a feltörő ingert, majd máskor.
És hogy jó-e az apjánál laknia? maga sem tudja, komolyan. Vannak jó oldalai a dolognak, viszont még mindig idegen neki, hogy ilyen közel legyen Balázshoz, ilyen sokáig. Megejt valami mosoly félét, ami még mindig inkább hasonlít szájhúzáshoz majd megvonogatja vállát.
- Megvannak az előnyei. Nem kell a szobámban maradnom, mikor nem tudok aludni. - halkabban beszél, viszont azért hallhatóan. - De azért hiányzik a kastély is. - újabb nyomorék mosolyféle, majd ismét csak megvonogatja a vállát. Majd elmúlik, megszokja a dolgokat, meg egyebek. Elvégre nem fog örökké idegenkedni a dologtól. Remélhetőleg.
- Fogalmam sincs hogy hívják. De nem is akarom tudni. - megrázza fejét, nem nem, ilyen részletekre nem kíváncsi. Valamiért úgy érzi, hogy ha ismerné a pasast, az nem lenne jó, nagyon nem lenne jó. Szóval igyekszik minél távolabb tartani magát tőle is, meg az összes többitől is, jó kislány, meghúzza magát. Nem mintha eddig egy hatalmas rendbontó lett volna - kivéve azokat az eseteket, mikor ez éjszaka kellős közepén nekiállt túrázni a folyosókon.
- De elég.. Öregnek tűnik. És folyamat szívja a nikotint, én azt is kinézem belőle, hogy eszi a bagót. - megforgatja szemeit, ahogy duzzogva adja meg Felicián rövid jellemzését.
- És kiráz tőle a hideg. Nem olyan jól. Úgy, hogy legszívesebben elsírnád magad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Elszorul a torka, kiszárad a szája, viszont nem kezdi el magyarázni, hogy ő nem a házirend elől menekült. Ő saját maga elől futott el, az elméje elől, az álmai elől. De azért megint csak elmosolyodik, mert mi mást is csinálhatna?
A névre hümmög egy sort, a két szó felkerül a tabu listára, és soha többé nem fogja kiejteni őket a száján. Az újabb információ hallatán Jaredre néz, akaratlanul is végigméri. Nem mintha a fiú tudna róla olyat, amit a felügyelők felhasználhatnának. Nem mintha olyat feltételezne róla, hogy esetleg köpne.
- Eltűnt az állatkám, és kerestem, ő meg bezavart órára. - megint lefelé kezd pislogni, kicsit mintha szégyellné magát a másik előtt. Pedig tényleg nagyon aggódott a pikáért, a szívéhez nőtt az a kis dög, és amikor nem találta sehol a szobájában, se a többiek részén, majdnem elkapta a sírás. Nem akar még egy olyan lényt elveszíteni, aki fontos neki - még akkor se, ha csak állat. És azóta tényleg olyan, mint a jó tündér. Nem csinál semmit amit nem szabad, nem szalad a folyosón, halkan beszél, halkan jár. Vissza akar vegyülni, főleg, miután az évnyitón okot adott arra, hogy kiszúrják. Apropó évnyitó. Összeszorítja ajkait, felpillant.
- Remélem nem haragszol az év eleje miatt. Mert amúgy tökre megértem, ha mégis. - ismét csak halk hangok, egy szusszanás, elnéz a virágok felé.
- Hát akkor.. Már csak jobb jöhet. - elvégre fő az optimizmus. Az órájára pillant, aztán Jaredre, aztán kezébe veszi a könyvet, s feláll a padról.
- Azt hiszem ideje lenne visszamennem. - jelenti ki ahogy lenéz rá, majd megint mosolyog.
- Örülök, hogy beszéltünk. Vigyázz magadra. - kinyújtja kezeit, s amennyiben a másik engedi, megöleli, ha pedig esetleg nem, búcsúzásképp int.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A kért időpontnál hamarabb érkezek meg, így meg sem lepődök azon, hogy nem is találok senkit. Ahogy felmászok, le is huppanok, s lábaim lelógatva nézek a semmibe. Az anyámmal való találkozás.. Nem éppen úgy sült el, ahogy azt elképzeltem, és most nem a kellemes csalódásokra gondolok. Mert az minden volt, csak nem kellemes. A gondolatra megfájdul a fejem, ahol belevertem a csempébe, s mikor odakapok, az alkarom kezd sajogni, aztán a bordáim is csatlakoznak, hogy kerekebb legyen az egész. Felszisszenek ugyan, de nem játszom el a halálom, egész jól hozzászoktam már a fájdalomhoz - már amennyire az ember hozzá tud szokni. Szusszanok egyet, a ezzel egy időben enyhe szellő keletkezik, ami melegen simogatja a bőröm. Az érzéstől még egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon, fejem oldalra billentem, mintha csak bele akarnék simulni - és jelenleg nagyon örülök annak, hogy ezt senki nem látja. Kissé előre hajolva pillantok körbe, majd, ahogy még mindig nem látok semmit, el is fekszem, hátam nekifeszül a fának.
Nem mondanám, hogy ideges vagyok, elvégre nem tettem semmi rosszat - legalábbis nem emlékszem rá -, és a helyszín sem tűnik annak a tipikus fejmosásosnak. Inkább kíváncsi vagyok, hogy miért írta azt, hogy akar velem beszélni, és miről akar beszélni, és miért velem akar beszélni. Amúgy még nem tudom, hogyan gondoljak rá, mert ugye tény, hogy tanárnő meg minden, de nem akarom magázni sem, mert nem öreg, és nem is tűnik annak. Szóval tökéletesen disappointed vagyok a dologgal kapcsolatban, és ezen felismerés tiszteletére át is pörgetem azokat a formulákat, ahol nem kell feltétlenül öregítenem. Szóval ja, ezzel így most tök jól elvagyok, addig sem kell az életem gondolkodnom. Mert azon is van pár átgondolni való.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A nevem hallatán a nőre pislogok, bólintok. Szóra nyitom ajkaim, viszont még mindig nem tudom, tegezzem-e, vagy mit csináljak, szóval vissza is csukom őket. Liv felé fordulok, térdeim felhúzom, állam rájuk támasztom, s úgy hallgatom végig, hol az arcát, hol pedig a kezében levő kis valamit vizsgálva.
- Hát... - beletúrok hajamba, ujjaim hátratolják a szőke tincseket. Így hirtelen ennyit tudok mondani, annak ellenére, hogy amúgy nem volt velük különösebb probléma, tényleg.
- Egy kicsit félelmetesek voltak - elhúzom szám, szemeim a cipőm orrára szögezem. Amúgy tényleg azok voltak, csak úgy megjelentek, én meg azt hittem, hogy el akarnak vinni. Mert ugye közölték, mi vagyok, nekem meg nyilván az volt az első gondolatom, hogy az erőmmel fullasztottam egy muglit. Még ha bántott is. De végül is itt vagyok, szóval ja, még nem zártak be.  
- Ömm - összeszorítom ajkaim, felpillantok rá, ahogy próbálom megfogalmazni a gondolataim - magázzam...alak? - nyilván nem ezen múlik a világbéke, de nekem ez igenis fontos kérdés, még ha most per pillanat nem is kapcsolódik úgy semmihez. Pedig amúgy biztos, hogy de, és általában egész hamar rá is szoktam jönni az ilyenekre, de könyörgöm, pár napja még be voltam zárva egy fürdőbe és azt hittem, vége mindennek. Szerintem normális, hogy most úgy minden zavaros a fejemben, és nehezen kötöm össze a dolgokat.
És ő fiatal, vagyis nagyon annak tűnik, de közben tanár, és nagyon nem tudom, hogy most akkor mi van, meg mit kéne hogyan csináljak. Szóval ja, ennek a legjobb útja a kérdezés, úgyhogy én rá is kérdezek, utána pedig megint elhallgatok, mert mást nincs amit mondanom. Vagyis lenne, de nem tudom megragadni, és nem akarok összevissza hülyeségeket beszélni egy.. Nos idegennek? Mert Livet tulajdonképp most ismertem meg, és ez az én felfogásomban eléggé idegennek számít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Az engedélyre elmosolyodom, bólintok. Odafigyelve hallgatok, igyekszem az agyam szivacsként hasznosítani, hogy felszívjon mindent, amit mond. Így hirtelen nem is nagyon vannak kérdéseim, mármint érted, amikor a nyakadba zúdítanak mindent, akkor nem igazán tudod, mit is kérdezz. Csak van a sok információ, és bármennyire is szeretnéd, úgy hirtelen nem jut eszedbe semmi, amit nem értesz, vagy hiányos. Szóval ja, nem szólok bele, csak csendben hallgatom, mint valami jó kisdiák aki ért mindent.
Ahogy megtudom, hogy az állatka az enyém, bólogatva hümmögök egy sort. Hát, az jó.
- Mit eszik? - felpillantok a tanerőre mikor megindul felém a patás. Kinyújtom kezem, hogy megszagolja, s mikor úgy dönt, hogy nem vagyok rá feltétlen veszéllyel meg is simogatom a fejét. Körbejár, átmászik rajtam, végül lefekszik a lábaim mellé, fejét a combomra hajtja. Aranyos. Tetszik.
- Most kell elneveznem? - összeráncolom homlokom, ahogy a mondat többi része is eljut a tudatomig. Tulajdonképpen örülnék, ha nem most kellene, mert hirtelen semmi nem jut eszembe a Bodri és Cica változatokon kívül, ilyet meg nem akarok adni. Főleg, hogy utána meggondolnám magam, és lehet, hogy még bánnám is a dolgot.
- Mikor kezdel tanítani? - felhúzom szabad térdem, állam ráfekteti, ahogy a kis lény szőrét a hozzá közelebb eső kezemmel tovább piszkálom. Most így ennyi lenne felőlem, de szerintem a következő alkalomra lesz egy csomó kérdésem, ha lesz időm jól átrágni a témát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egészen eddig feküdtem a fűben, felhúzott lábakkal, tenyeremmel a füvet simogatva. Ez most elég hülyén hangozhat, de tényleg ezt csináltam, éppen csak, alig - alig hozzáérve a vékony szálak tetejéhez. Jó érezni, ahogy csiklandozzák a bőröm, meg az ujjaim közt is érezni a levegőt, csak jó. Ha pedig már a levegőnél tartunk, a perifériámban egyelőre kellemes huszonhárom fok uralkodik, amit Viktor is érezhet egyébiránt, főleg, ha kimegy valahova, és úgy jön vissza a melegből. Nem meglepő módon Viktor azok közé az emberek közé tartozik, akikben bízok annyira, hogy merjem használni a közelükben az erőm. Pedig ennek fordítva kéne mennie, mert ha valami beüt, akkor miattuk lesz a legtöbb bűntudatom. Na mindegy. Vagyis nem mindegy, de most nem ezen akarok gondolkodni.
- Aha - elmosolyodva könyökölök fel és pislogok rá, ha nem maradna neki, nyilván nem kínálna meg. A kaját meg soha nem utasítom vissza, most meg, hogy az aero miatt elég gyorsan fogyásnak indultam, mégannyira sem. A testemnek fel kell emelnie magát, elméletileg, ettől függetlenül én még nem akarok elfogyni, szóval igyekszem ám kompenzálni a veszteséget. El is veszem a szenyát, amint megkapom, aztán vissza is fekszem. Figyelmesen hallgatok Viktor hümmögése után, értem én, hogy akar mondani valamit, ennyi idő után már ebből is értem. Jézus, ez most úgy hangzott, mintha járnánk, pedig nem járunk (még ha külső szemmel úgy is tűnik), sőt, újabban eléggé rendbe vagyok rakva a szerelmi életével. Már azzal a résszel, ami rám vonatkozik, de nem is akarok többet tudni, ami azt illeti. Ahogy megteszi a nagy kijelentést, amiről egyébiránt már tudok, olyan egy-két napja, véletlenül félrenyelek, szóval bele is kezdek a köhögésbe, meg fel is ülök. Szegény Viktor, most azt hiheti, hogy miatta akadt a torkomon az étel, pedig nem. Nekem ez már nem újdonság, amit mond. Amúgy meg megértem, hogy miért vártak eddig, na nem azért, mert pletykás lennék. Ha jobban belegondolok, jelen pillanatban az sincs, akinek elpletykáhatnám. Loli.
- Tessék? - a mondandója végéről lemaradtam, épp azzal voltam elfoglalva, hogy ne haljak meg, bocsi Vörös. - Elmondod az utolsót még egyszer? - egy kicsit még rekedten kérdek is rá, meg hirtelen meg is üt a meleg. Hiába, ha az ember így zökken ki, nem feltétlenül a hőmérsékletre figyel. De semmi baj, megoldjuk, mindjárt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Nyugi, nyugi, megmaradok - egy kicsit még vékonyabb a hangom a megszokottnál, de rendben vagyok, ilyen könnyen nem lehet ám megszabadulni tőlem. Nem tudom Viktor, mit gondoltál, még legalább nyolcvan évig igyekszem megnehezíteni az életed, bizony bizony. - Megijedtél, mi? - elvigyorodva nézek fel rá miközben megölel, megveregetem a hátát, nincs itt semmi baj, nem így szándékszom meghalni. Mondjuk egyelőre sehogy nem akarok elmúlni, ha már ennél a témánál vagyunk, szeretem az életem, tökre.
- Semmi baj, chill, már tudok róla - na, nem kell ezen idegeskedni, nem haragszom ám, se semmi. Van oka annak, hogy eddig nem mondták el, még nekem sem, ésszerű oka, és emiatt meg is értem. Meg azért örülök, hogy így mindketten megosztották velem. Édes. - Mármint Ricsi monda el, nem más - gyorsan megrázom a fejem, mielőtt még elkezdene idegeskedni, hogy róluk beszélnek. Nem nem, be is törném az illető orrát, csak ne pletykáljon nekem a barátaimról. Ahogy befejezi elgondolkodva hümmögök párat, meg harapok a kenyérből, azon gondolkozva, hogy Ricsi mikor mondott olyat, aminek örülne. Vagy tett megjegyzést, vagy mi az, amiről tudom, hogy szereti, a csillagokon kívül, persze.
- Nem tudom hogy viszonyulna az erdőhöz. Az a hely nagyon föld, és ugye az aeromágiánk miatt nem szoktuk ott jól érezni magunkat. Mondjuk nekem eddig nem volt bajom a hellyel, de nem akarok rosszat mondani - elhúzom szám, ez a tananyag, meg Laz sem szokott örülni éppen, ha egy terromágussal találkozik, pedig neki félig az az eleme, na nem tudom. Tényleg nem akarok rossz tanácsot adni.
- Igen, az ég nála kimeríthetetlen tud lenni - egy kicsit elmosolyodom ahogy rá nézek, aztán igyekszem úgy ölni, hogy felé legyek fordulva. És közben visszaáll a huszonhárom fok körénk, tökéletes.
- Hm. Vidd el egy koncertre. Valami menő koncertre, kint a szabadban, aminek kicsit olyan fesztiválos feelingje van - kiszedek pár tincset az arcomból, meg igyekszem észrevétlenül a számból is. Tudom, na, undi, de lány vagyok, és hosszú a hajam, és mindig belelóg valamibe.
- Vagy adj neki valami olyat, ami ti vagytok - nem vagyok jó az ilyen párkapcsolati ajándékokban (mint kiderült, magában a párkapcsolatokban sem, loli), de tényleg igyekszem. - Nem olyan nyomtatott bögrére gondolok, meg kulcstartóra, mert mostanában mindenki olyat vesz, de biztos van valami, ami csak a tiétek, és amire ha ránéz eszébe jutsz. Vagy jobban eszébe jutsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Azért jól esik, hogy Viktor is ragaszkodik hozzám, annyira, mint én hozzá. Jól vissza is ölelem, hogy tudja, nincs itt nagyobb baj a beprogramozott bénaságomon kívül. Tulajdonképp mindig akartam volna magamnak egy bátyót, aztán mikor nagyobb lettem rájöttem, hogy ez bizonyos okokból lehetetlen, aztán megkaptam Viktort a viselkedéselemzés pályázatom alatt, és igazából jobban is jártam, mint egy vérszerinti nagyobb testvérrel. Azért Balázséknak szurkolok rendesen, akkor is, ha nem fogok bírni aludni mert a sátánfajzat vonyít. Tovább is lendülünk a témában, egy kicsit szusszanok is, meg nyüszögök, mert ők olyan párkapcsolat goals, ami nekem soha nem volt, és a jelenlegi állás alapján nem is nagyon lesz. Pedig nekem kell, kérem szépen, komolyan, még azt is megígérem, hogy jó gyerek leszek. Mondjuk az nem tudom mennyire érne a már közel tizenkilenc évemmel, attól én még megígérem, jó? Ahogy lefekszik, némi mocorgás után én is így végzem, a fejem megtámasztom a hasán, aztán lassan rágcsálom a kenyeret miközben mesél.
- Szerezz nekem is egy Ricsit - lenyelve a falatot dünnyögöm el, nyilván nem gondolom komolyan, ez csak az a sima nyafogás mikor valakinek nagyon jól megy valami, és én is szeretném, hogy jól menjen az a valami. Tudom, hogy Ricsiből csak egy van, és részben ez a Ricsi az enyém is, mert ha azt vesszük, a legjobb barátom. Ha valakinek képet küldesz a kínaidról mert az lebeg a vízben, akkor az a barátság már nem csak ilyen lobbanó cucc. Mikor úgy felpattan, én is követem a példáját, egy pillanatra el sem tudom képzelni mi váltotta ki ezt a reakciót annyira elbambultam, de aztán egész hamar leesett.
- Látod látod, tiszta hasznos házörző vagyok én - elvigyorodom miután elenged, ja, nem csak a kaját zabálom ám. Ezek szerint vannak tök jó ötleteim is. Magam alá húzom a lábaim, rájuk könyökölök, úgy figyelem.
- Közös tetoválást szeretnél? - ami tök jó ötlet, én is szeretnék, ha egyáltalán lenne kivel. - Hm. Nekem is kéne már valami az oroszlán mellé - ami már ezer éves az alkaromon, lassan illene beújítani valamit.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Amióta Balázs bejelentette, hogy meg akarja kérni Nina kezét, kevesebbet vagyok otthon, és többet itt. Nem mintha haragudnék rá, vagy féltékeny lennék, vagy akármi, egyszerűen csak kevesebb értelmét látom annak, hogy ott legyek, ennyi. Most, hogy nincs a közelemben semmi, keltek egy kis szelet, magával visz néhány szirmot, mire Maverick boldogan szalad utánuk, és kezdi el kergetni őket. Úgy nő mint a gomba, ami nem is csoda, hogy ha azt vesszük, hogy felnőttként legalább a combom fogja elérni. Ha azt vesszük, egy hiúzt nevelek, csak kicsit fel van turbózva egy pár dologgal. Vetek egy újabb pillantást a csuklóm belső oldalán levő, új szerzeményemre.
A karkötőim nincsenek rajtam, deaktiváltam is őket, de azért a zsebemben hordom őket, ha valami történne. Aztán ahogy a Lyxia megpillantja a gubbasztó alakot, vissza is szalad hozzám, a lábaim köré csavarodik, mire felsóhajtva hajolok le, vakargatom meg a fejét, és teszem vissza magam elé, a fűbe. Ha így folytatjuk, tényleg problémás lesz a nevelése, meg úgy az egész tartása. Ha nem szokja meg az embereket, meg más állatokat, akkor nem is vihetem emberek és más állatok közé. Nem akarom, hogy úgy járjak vele, mint az umpommal.
Finoman megrugdosom, csak, hogy mozduljon, mire tesz pár bátortalan lépést az alak háta felé. Szerintem érzi, hogy pyromágus, de fogalmam sincs, hogy fog reagálni rá. Ha azt vesszük, levegő nélkül tűz sincs, oxigén nélkül nehezen ég a dolog. Végül megforgatva szemeim veszem fel az állatot, és halkan lépkedek oda. Nem azért mert megijeszteni akarom vagy valami, csak megszoktam, hogy ne vegyenek észre sehol.
- Ne haragudj azért ahogy viselkedtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Jó, ha ennyire nem akarsz látni, akkor csak mond el, és megyek is - lehet, hogy hisztis vagyok, és lehet, hogy túlreagálom, de ha valaki meglát és elhúzza a száját, az felénk elég egyértelmű kifejezése annak, hogy húzz a francba. Marevick halkan nyöszörög egyet, és még kisebbre húzza magát a kezeim között, egyelőre még nem tudom, hogy Noel, az állatai, vagy a hármasuk miatt. Aztán, mire ndulnék is, tudomásul véve a néma elutasítást, Noel mégis megszólal, mire meglepetten emelem meg szemöldökeim.
- Mintha már mondtam volna, hogy nem utállak. Legalábbis már nem - nem szeretem ismételni magam, ezt ő is tudhatja, viszont ezt nem mondom ki hangosan is. Van egy olyan érzésem, hogy nincs semmi szükség még egy félreértésre, mondjuk fogalmam sincs, mink lehet még, amit kár lenne elveszíteni.
- Ha egyszer elengedsz valakit, akkor soha nem kapod vissza ugyan azt a személyt... tudod - és ha jól emlékszem, márpedig elég jól emlékszem, Noel elég határozottan tolt el magától mikor azt mondta, hogy jó lenne nem találkozni egy ideig. Akkor is, ki érezte magát rosszul? Én. Bár nekem sem esik jól, hogy így viselkedek vele, ő már nem a legjobb barátom, sőt, ha jobban belegondolok barátnak sem igazán nevezném. De idegennek sem, van közös múltunk, ismerjük egymást, és a viszonyunk nem csak egy köszönésből állt a folyosón.
- Figyelj, én nem vagyok Annelie, nem fogok könyörögni neked, de nem is foglak elküldeni. Tudod... Tudod, hogy képes vagyok visszafogadni embereket, de nekem is kellett idő. Én is ugyan úgy elvesztettelek téged, nekem is ugyan úgy rosszul esett, és nézd, nekem nincs, akihez tovább szaladnék - ha nem tartanék épp egy elemis állatot, most széttárnám a kezeim, hogy nézd, mégis itt vagyok és élek, létezek, de azt hiszem, hogy a kölyökhiúz nem igazán örülne, ha eltűnne a biztos támasz alóla. - Most ezzel nem akarok neked felhányni semmit, meg őt sem akarom bántani, nem azért mondtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Nem értettél félre Noel, egyszerűen változtam, mint ahogy minden ember változik, amikor történnek vele dolgok - nem vagyok ingerült, nem vagyok türelmetlen, teljesen nyugodtan, érdektelenül beszélek. Most mesélhetnék neki arról, hogy instabil voltam, hogy másokat veszélyeztettem az erőmmel, arról is, hogy nem mertem használni, és a karkötőkről is, mindezt akkor, amikor egyedül hagyott, mert nem akart látni. De nem fogok. Mert őt nem érdekli, jó eséllyel nem is tud róluk, én pedig nem fogok megereszkedni előtte azzal, hogy elmondom, mit indított el.
- Én is azt hittem, hogy fontosabb vagyok ennél, aztán bevágtad, hogy nem akarsz találkozni velem - még mindig az az idegesítő simaság uralja a hangom, amivel tudom, hogy nem érek el semmi jót, mégsem változtatok rajta. Mert hát ez a helyzet, nem az fájt, hogy Noel másba szeretett bele, nem az fájt, szakított velem, az fájt, hogy hátrahagyott, és ezzel együtt kiszedte alólam az egyetlen, legbiztosabb alapot. Mert jó, hogy ott van Balázs, az apám, aki meghallgat és segít, de Noel még mindig sokkal régebb óta volt ott nekem, és jobban is ismert. De semmi baj, már hozzászoktam. Kiráz a hideg, ahogy feltápászkodik, legszívesebben tennék egy lépést hátra, hogy távolabb kerüljek tőle, de maradok a helyemen. Nem leszek gyengébb, nem fogok megalázkodni, és végképp nem fogom érzékeltetni vele, hogy esetleg tartok tőle. Összeszorítom ajkaim, ahogy kiabálni kezd velem, de még mindig nem teszek semmit. Tény, hogy nem tűröm az ilyet, tőle sem, senkitől sem, de hát ha ez boldoggá teszi, akkor kiabáljon csak.
- Senki nem beszélt arról, hogy a kapcsolatunk lenne a bajom, Noel, k.rvára lesz.rom, hogy mást szeretsz, elfogadom, hogy ez van, legyetek boldogat - megrázom fejem, soha nem is ez volt a bajom, foghattam rá, lehetett kifogás, jó kifogás, de nem ez volt a problémám. - Konkrétan közölted velem, hogy nem akarsz látni, kerültél, hát ne várd el, hogy amikor mégis felbukkansz, egyből a nyakadba borulok, hogy jaj Noel, olyan jó, hogy újra látlak - még egy keserű mosolyt is nyomok az arcomra, ahogy oldalra billentem fejem a végére. És nem fűzök hozzá többet, mert egyáltalán nincs értelme.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Jó, ha nem is konkrétan egy Ricsit, de egy Ricsi-félét, na? - elnevetem magam, még a szemöldökeim is megvonogatom, mintha ez egy olyan jó ajánlat lenne. Mondjuk én csak jól jöhetnék ki belőle, ha ez tényleg ilyen könnyen megoldható lenne. Bár jobban belegondolva ez egy olyan dolog, ami elrendeltetett az ember életében, hogy találjon valakit, akivel szívesen megosztja a mindenét, és akire bármikor támaszkodhat, csak az emberek teszik nehézzé meg bonyolulttá. Többek között én is.
- Héé, már kinőttem a macsókból, jó? - tettetett sértődöttséggel hangomban emelem meg a fejem, hogy rá nézhessek, könyökeimmel megtámaszkodom a fűben. - Tudod, ezt most akár magamra is vehetném, hogy gyerekesnek tartasz, vagy mit tudom én - és ez a befejezés el is árul, mert ha tényleg a szívemre venném, akkor most határozott okom lenne, hogy miért vágom be a durcát, de nincs. Szóval nem is sértődök meg, eddig még nem is nagyon csikart ki belőlem ilyet Viktor, ami már simán beér egy kisebb elismeréssel. Egy ilyen vállveregetéssel, hogy jól van Návay, használati útmutató nélkül is tudsz kezelni. - Igazából Noellel sem azért voltunk együtt, mert hű de milyen menő fiú - valamivel csendesebb a hangom, nem sokkal, éppen csak egy fél árnyalattal. Visszadőlök a hasára, egy pár percig nézem a felhőket. - Ott voltunk egymásnak, és olyan kézenfekvőnek tűnt, hogy jó lesz - sóhajtok egyet, hát nem lett jó. Nem is nagyon szeretek erről a témáról beszélni, mert nem azért jártam vele, hogy legyen délutáni programom, meg ne magamnak kelljen fizetni a karamellás kukoricát. - De tényleg nagyon örülök nektek, úgy őszintén, nem csak úgy, hogy ezt mondom - felé fordítom fejem, most ez ilyen őszinteségi roham nálam, de ezzel el is múlt, vége van. Elmosolyodva hunyom le szemeim amikor megsimogatja a hajam, ha macska lennék, még elkezdenék dorombolni is, de nem vagyok macska, és fura lenne, ha elkezdenék itt nyenyeregni. Olyan ELMÉ-sen fura. Nem akarok olyan lenni. A mosoly az arcomon csak még szélesebbé válik, ahogy megint beszélni kezd, állam a térdeimre támasztom, át is ölelem a lábaim. Ez nálam ilyen önkéntelen mozdulat, mindig ezt csinálom, mikor épp így magamra maradok, és nem elzárkózásból vagy bizalmatlanságból, csak így beleégett a viselkedésembe.
- Ez szép. A gesztus is, meg az egész úgy önmagában - közben visszaaraszolok hozzá, neki is döntöm magam. Viktor olyan, mintha a bátyám lenne, sőt, még jobb is annál, mert így volt választás. Mármint ez most nagyon hülyén hangzik, de tényleg így van, azt is mondhatta volna, hogy köszöni szépen amiért visszaadtam neki anno a macskáját, vagy amikor Őrnagy fekete lett, vagy most is mondhatná, bármikor dönthetne úgy, hogy akkor nem kér többet belőlem, mégsem teszi meg. Vagyis remélem nem tervez ilyeneket.
- De figyelj, ha bármelyikőtök is elkezd hanyagolni, vagy elfelejti, hogy mikor mit beszéltünk meg, akkor esküszöm kicsinállak titeket - tudom tudom, egy éve már együtt vannak, és eddig se csinálták ezt, de nekem ez még mindig új, szóval igazán elnézheti nekem. És tudom, hogy nem felejtenek el, mert ismerem őket, de valamivel oldani is akarom ezt az egész hangulatot, túl szentimentális és az ilyenektől mindig úgy elérzékenyülök. Itt márpedig vannak más emberek is, akik nem láthatnak elérzékenyülni, mert én már csak ilyen kemény csaj vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- A meleg része maradhatna abban a felében, amit nem nekem szánnak - tovább nevetve rázom meg fejem. Félreértés ne essék, semmi bajom velük, ahogy azt az alábbi ábra is mutatja, de egy olyan fiúval, aki nem hozzám vonzódik, nem sok mindent tudnék kezdeni. - Eeenyenyenyenyeee - vissza is fintorgok neki, még rá is csapok a mellkasára. Már nem úgy, hogy fájjon, csak úgy meglegyintem. Bár kételkedem abban, hogy egy harctéri auror bármit is érezne az én hű de komoly, hű de erős ütéseimből. Komolyan, egy fogpiszkáló vastagabb mint én, csoda, hogy nem fújt még le a menetszél a seprűmről. - Aj Viktor, néha úgy érzem, ti vagytok az egyetlen barátaim - és ezzel rá is bólintok a kijelentésére. Nem azért, vannak ismerőseim, akikkel jól elbeszélgetek a semmiről, de akik tényleg mellettem vannak, már huzamosabb ideje, azok tényleg ők. Most nem tudom, hogy ez jó-e vagy rossz.
- Miiiiiiii?, neem, nem akarom megváltoztatni - megint felkönyökölve rázom meg a fejem, felé is fordulok, hogy lássuk egymást. - Szerintem még nem született meg, vagy már meghalt, vagy a világ másik felén lakik, vagy.. egy pingvin - időközben felülök, széttárom a karjaim, annyira belejöttem ebbe a magyarázásba, hogy a kérdését, meg a mondandója többi felét el is engedem a füle mellett. - Tizenkilenc éves vagyok, hát már igazán ideje lenne jelentkeznie ha a közelben van, mert másképp egy vénasszony leszek, és nem lesz senkim - megrázom fejem, pár másodperc elteltével meg a pánik is kiül az arcomra. - Mi lesz, ha tényleg egy macskás vénasszony leszek? Nem akarok az lenni.... Ááu - erőteljesen rázom meg a fejem, be is csípődik az ideg a nyakamban, mire felszisszenve tapasztom rá a kezem, és kezdem el nyomkodni. Amitől cseppet sem jobb.
Ahogy megölel, nyünnyögve közelebb bújok hozzá, fejem a mellkasának döntöm, és kezeimmel átölelem a kezét, amivel ő tart engem. - Jóóó, csak nem szeretném, hogy elfelejtsetek, vagy valami - lehunyva szemeim, halkan szusszanok fel, majd pislogok fel rá a tetoválás-témára. - Nem tudom, csak kell rajtam valami változás - megvonogatom vállaim, tényleg jól esik, amikor valami más rajtam. A hajam is ezért festettem be, még jó régen, és lám bevált. - Ide szeretnék valamit - végighúzom mutatóujjam a jobb alkarom élén, a csuklóm alatt, majd megint megvonogatom vállaim arra, hogy mit szeretnék. - Esetleg segítessz...hetnééééél kiválasztani?