36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 34 ... 42 43 [44] 45 46 ... 54 ... 72 73 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. június 30. 21:18 | Link


Kinézet | június 30. péntek | lyukasóra


Láttam Maján hogy megijesztette a gondterheltségem, sajnáltam is érte, hiszen nem állt szándékomban megrémiszteni őt. Most már biztos voltam benne, hogy választ kell neki adnom, mert ha nem mondok semmit, akkor csak rosszabbodni fog az amúgy sem éppen fényes helyzet... sajnáltam, hogy rossz hírt kellett vele közölnöm, de muszáj volt megmondanom neki azt, amit megálmodtam vele.
- Sajnálom, de megálmodtam a jövőd egy részletét és nem éppen fényes... szóval... - haraptam be az ajkaimat, miközben aggodalmasan néztem a lányra.
- Tudom, hogy furán hangzik, de tudod, megálmodok bizonyos dolgokat bizonyos emberekkel kapcsolatban és sajnos ezen képtelen vagyok változtatni... idáig mindig minden úgy történt, ahogy megálmodtam - folytattam tovább, miközben a tekintetét fürkésztem.
- Szóval, sajnos nem fog első nekifutásra sikerülni a művészeti felvételid... meg fogsz bukni. Sajnálom... - mondtam neki őszintén, hiszen örültem volna, ha jobb hírekkel szolgálhatok neki, de nem így történt. Persze álmodhattam volna rosszabbat is, de ez se volt túl kellemes hír, de legalább kimondtam, ami kikívánkozott belőlem.
Nem tudtam, hogy mi lesz a reakciója, de reméltem, hogy nem fog hülyének nézni... talán viccnek fogja fel az egészet, de az is elképzelhető, hogy halál komolyan veszi... azt pedig bölcsen tenné.
Jól esett, hogy ott állt mellettem és tudtam, hogy mindig számíthatok rá, ezért is gondoltam, hogy nem veszi félvállról ezt a baljóslatot.
- Persze ez nem azt jelenti, hogy sosem fog sikerülni - tettem hozzá gyorsan megnyugtatásul.
- Köszönöm - vettem el tőle azt a szelet csokit, amit éppen átnyújtott, most pont rámfért egy kis boldogsághormon növelés.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 3. 23:15 | Link


kinézet | június 30. péntek | lyukasóra


amikor elkezdtem bámulni a fűben egy kisebb hangyavonulást teljesen elfeledkeztem a tényekről, amikre rákérdeztem. Persze sok rossz megfordulhatna és szokott is a fejembe, de még nem hallottam, mi is lehet a gond, nem akartam túlságosan belemászni semmibe. Amikor kibökte a barátnőm, hogy bizony velem kapcsolatos azért nyeltem egy nagyot és éreztem, ahogy izzad a tenyerem és kicsit idegesebb is leszek, magam sem értettem miért. Talán az, hogy nem akarta elmondani, még nem faggatóztam kicsit - nekem annak tűnt -, vagy inkább amit mondani fog, de előre feszélyezett.
- Ezt hogy érted? - Kicsit értetlenül álltam a dolog felett, nem voltam vele teljesen képben, hogy miként működik Alíznál ez. Álmok, valami jóslás. Tudtam hogy tanul és készül, na meg, hogy van ilyen tehetsége, de nekem ez egészen távoli volt. - Igen, említetted már. Ezek csak úgy megtörténnek? Vagy mindig ilyeneket álmodsz?
Nem nagyon tudtam hova tenni azt, ahogy elhúztuk a témát mindaddig, még az érdeklődésemet követően végül el nem kezdte mesélni, mi is fog szerinte történni. Vagyis azok alapján, ahogy elmondta, nem csak elképzeli, hanem tudja, hogy igenis ilyen módon alakulhat majd a jövőm. Elhallgattam, amint a szemeibe néztem, majd a fűben matató kezeimre siklott a tekintetem. Nem tudtam, hogy pótcselekvés vagy kicsit mérges és ideges reakció gyanánt, de belemarkoltam a gyepbe és azt szorongattam. Nem tetszett persze amit hallottam, de elsőre egészen még fel sem fogtam ezt. A fejemből teljesen elpárologtak az addigi gondolatok milyen rosszat tudhat, amit nem akart elmondani. A szavait, aztán az azokból összeálló mondatokat próbáltam rendezgetni. A szöszire pillantottam, akit korábban átkaroltam, az arcom hamar elég komorba fordult, nyitottam a szám, de hang ne nagyon jött ki, nem tudtam mit mondani. A sajnálkozást pedig nem igazán tudtam tudatosítani.
- De ez biztos? - Talán valahol még reménykedtem, hogy jön egy csattanó, és csak valami kisebb miatt volt ilyen rossz közérzete, ezzel pedig oldani akarta a helyzetet. De mindketten tudjuk, hogy nekem ez mennyire fontos és azt is, hogy nem képezi viccek alapját. - De...
Azt hiszem mostanra ért el teljesen a tudatomig a sikertelenség minden fokozata, ami érhet ott, és ezek szerint fog is. Hiszen megremegett a szám, éreztem, ahogy elhomályosodik a látásom, mert könnyek szöktek a szemembe, de még csak ültem ott és vártam valamit, valami többet vagy inkább kevesebbet.
- Mit csináljak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. július 4. 19:15 | Link


Kinézet | június 30. péntek | lyukasóra


Nagyon sajnáltam Maját, hogy ezt a rossz hírt így kellett közölnöm vele, pontosabban, hogy neki kellett kihúznia belőlem... Most még kellemetlenebbül éreztem magam ezáltal, mintha semmit se mondtam volna neki, de tudtam, hogy muszáj volt megválaszolnom ezt a kényes kérdést, ha már egyszer belekezdtem a mondandómba. Az álmodásos jóslást most inkább átoknak éreztem, mint áldásnak és hirtelen az villant át az agyamon, hogy talán jobb lenne, ha nem rendelkeznék ezzel a képességgel, mert állati kellemetlen volt a rossz hír közlése számomra, Maját pedig sikerült egy perc alatt teljesen elkedvtelenítenem mindentől. Persze legbelül tudtam, hogy a képességemnek nem mindig fogok örülni és azzal is tisztában voltam, hogy nem csupán pozitív kimenetelű dolgokat fogok közölni másokkal, de a gyakorlatban mindez sokkal impulzívabb és nehezebb volt, mint azt valaha is gondoltam volna...
- Nagyon sajnálom, nem tehetek róla, hogy ezt álmodtam meg neked... eszem ágában sem lett volna ezt tenni, de nem én irányítom az álmaimat egyelőre... ez nem azt jelenti, hogy ne az igazat álmodnám meg, ha már teljes körűen tudnám kontrollálni az álomképeket, csupán azt, hogy másképp tudnék szelektálni... szóval... áh bonyolult. Nekem se egy leányálom ez, de ha már megjelent ez a képesség, akkor nem szeretném a szőnyeg alá söpörni. Ne sírj! - nyújtottam át neki egy zsepit, közben úgy éreztem, hogy mindjárt a föld alá süllyedek szégyenemben, mert sikerült szerencsétlent megríkatnom. Pedig nem ezt érdemelte volna. Pláne nem tőlem. De nem tehettem róla, ezt meg kellett értenie. Az sem lett volna jó, ha elhallgattam volna előle.
- Ezt próbáld meg baráti óvásnak venni... nem azt jelenti, hogy mondjuk másodjára ne sikerülne, de sajnos elsőre nem fog... de ez ne tántorítson el az álmaidtól! - néztem mélyen a szemébe, miközben a megfogtam a vállát és nagy komolysággal, buzgósággal, hangsúlyosan beszéltem hozzá.
- Szóval tudom, hogy elsőre lelombozó az egész, de kérlek ne add fel. Ha kell, próbáld meg újra és újra, amíg nem sikerül. Erős lány vagy, tudom én! Ami nem öl meg, az erősít... - próbáltam lelket önteni belé és reménykedtem, hogy komolyan vette, amit most mondtam neki, hiszen nem az volt a célom, hogy eltántorítsam ettől az egésztől, hanem az, hogy igenis harcoljon az álmaiért. Nagyon rossz volt látni az arcán azt a lehangoltságot és csalódottságot, amit okoztam neki, reménykedtem benne, hogy nem utált meg emiatt, de muszáj volt őszintének lennem vele, hiszen ezt véltem helyesnek.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. július 4. 19:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. július 9. 20:20 | Link


| fenséges külső

Gyakran megesik, hogy az emberek azt feltételezik, hogy törzsgyökeres orosz vagyok. Biztos a teljesalakos adidas-szerelés miatt, vagy esetleg a név? Áh nem, biztos a melegítőfelső a hibás. Rendszerint hozom is a hülyét és rávágom, hogy dá!, aztán jövök is egy jó sztorival, hogy hol élek meg mit csinálok. Múlt héten épp Nyizsnyij Novgorod hű polgára voltam, de már az ukrán háborúról is adtam harci jelentést. Most nem. Most egy unikornis vagyok, Stitch meg a barátom.
- Nyet, csak a család - felelem neki bólogatva. - Hideg van bizony, főleg északabbra, meg a hegyek közelében. De a második üveg vodkánál már senki se érzi. - Komolyan nem láttam még olyan őrült népséget, mint odahaza. Még hogy fürdőruha. - A jegesmaci fürdőzés a kispályásoknak van, meg a turistáknak. A vérbeli oroszok viszont... izé, hány éves is vagy? - vetem közbe vigyorogva. Nem mintha elmondanék bármit is. A saját retinámból is klóros vízzel mosnám ki, amiket láttam, nemhogy másnak tovább mondjam.

Infantilisan, de boldogan röpködünk a rét fölött, egymást kerülgetve és röhögve, a süti pedig már csak egy másik kor megboldogult emléke. Maja épp szemből közelít s befékez előttem lénykés vigyorral, meg a védjegyes hi-jal, amire csak egy röfögős felnyerítés jön ki belőlem feleletként, s már el is oldalazott a lány alattam, hogy utána megint elhúzzon a távolba. Ezúttal résen voltam és begyorsítok, hamarosan utol is érve a kék frakkját.
Így haladunk, ide-oda cikázgatva a verőfényes ég alatt, két kék pötty, egy sötétebb pici meg egy szivárvány-sörényes nagyobb. Ha valakit az a balszerencse éri, hogy pont arra nyílik az ablaka, vagy épp arrafele sétál, akkor sokáig kísérteni fogja még ez a szürreális látvány és a messze szálló vinnyogó-nyihaházó-kacagó hang, ami mintegy háttérzeneként kíséri azt.


/köszönöm, egy élmény volt <3/
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 10. 15:37 | Link



Gyönyörűen süt a nap, csupán csend hiánya az, ami egy kicsit elveszi az ember kedvét. Legalábbis az olyan embereknek, akik a zsivajmentes környezetre vágynak. De az meg minek jön egy frekventált helyre? A nyüzsgő diákok között szlalomozva jelenik meg az iskola kapujában vörös hajkoronájú hősnőm, aki sebes léptekkel indul el a rét irányába, ahol ebben a melegben nem valószínű, hogy nagy tömeg fogja várni. Hosszú talárja alatt egy szürke pólót visel, hosszú farmernadrágot és egy szürke vászoncipőt. A szokásos semmitmondó stílus, nehogy kitűnjön a tömegből. Amint eléri a rét „küszöbét” nagy sóhajjal konstatálja, hogy a várt senkit találja itt. Na, jó. Túlzás, hogy senki, mert egy két hozzáhasonló kölyök szalad át rajta, de csupán annak céljából, hogy találjon egy árnyékosabb helyet, ahol sziesztázhat egy keveset. Annuska sem tesz másképpen. Kiszúr magának egy padot, ami fák árnyékában pihen, és nem foglalt még. Legalábbis ebből a szögből úgy néz ki, így sebes léptekkel elindul az ülőalkalmatosság irányába. Amint eléri, azon nyomban megtorpan. Az egyik bokor nagyobb része kitakart egy ifjú, de természetesen már felsőbb éves gerlepárt, akik hevesen csókolóznak a padon. Anna nagyot nyel zavarában, majd a szokásos dülledt szemek következnek.
- Bocsánat, elnézést, úristen – hadarja hangosan, majd elsétál.
Egy másik padot szúr ki magának, ahová verejtékező homlokkal huppan le, majd előveszi barna oldaltáskájából az átváltoztatástan könyvét. Jó lenne egy kicsit gyakorolni a színváltó varázslatokat, mert egyelőre nem volt a legügyesebb. Így pálcája után kezd kutatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 10. 16:58 | Link

Petheő-Gönczy Bíboranna
Outfit

Szép idő és ismeretlen terep, mi kell még egy kis felfedezéshez?
Órák után felszaladtam a szobámba ledobni a talárom, magamhoz venni egy-két apróságot, aztán egy szimpatikusnak tűnő folyóson elindultam a szabadba. Röpke félóra alatt sikerült is...
Mire kiértem már meg is bántam az ötletet. Ki gondolta volna, hogy ilyen könnyen ellehet veszni? De, ha másért nem is a végén érzet mámorért megérte.
Diadalmas mosollyal az arcomon kiléptem az ajtón és elindultam sétálni, néhány kanyar után találtam egy viszonylag csendes padokkal határolt terültet. Rövid gondolkozás után elkezdtem keresni magamnak egy szabad padot, majd belátva, hogy ez kudarc egy kevésbé emberekkel telit. Némi nézelődés után feltűnt egy egyedül üldögélő korombeli lány és elindultam felé. Mielőtt elé léptem barátságos mosolyt varázsoltam az arcomra.
-Szia! Leülhetek?
Amíg a választ vártam megszemléltem a csajt. Nagyon szeplős, élénk vörös hajú és kissé kislányos, kétlem, hogy egy házba tartoznánk. De azért fejben végig futtattam az eddig látott velem egy házba tartó korombelieket.
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. július 10. 16:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 10. 17:21 | Link



Az már nem is meglepő, hogy körülbelül tíz percig kell kutakodnia, mire megtalálja a pálcáját, de az, hogy utána úgy megijed a bokorból kiugró macskától, hogy elhajítja a varázsbotot, arra már nem számított senki sem. Egy aranyos kis cirmos volt, aki jó heccnek gondolta, hogy ráhozza a szívbajt a fiatal leányzóra. Kissé dühösen tekint az állatkára, aki szemtelenül nyávog egyet, és odébb áll. Igaz, ami igaz; nem a cicus tehet arról, hogy Bíboranna ennyire gyáva, ő csupán erre járt. A vöröske zsémbesen sóhajt egyet, majd derekát fogva – akár egy öregasszony – áll fel a padról, hogy elsétáljon a pálcáért, közben még morog valamit, s amikor megszerzi a kívánt, de mégis elhajított tárgyat, visszasétál és leül. Nem is lehetne rosszabb ez a nap. Optimistának kellene lenni, de nagyon nehéz úgy, hogy a terveinek a nagy része kudarcba fullad. Ajkait összeszorítva helyezi maga mellé a tárgyat, és úgy is kezdi el a tankönyv keresését. Egy pár perc után jön rá, hogy már régen mellette csücsül, mire felhorkant, s maga elé veszi. „Trullus plusz a választott szín latin neve”, olvassa magában. Előszedi hát táskájából a tolltartóját, ami teljesen egyszínű: szürke. Mily’ meglepő! Megköszörüli torkát, majd a tolltartóra bök pálcájával.
- Trullus flavius – mondja ki kivételesen határozottan a varázsigét.
Ebben a pillanatban valaki köszön neki, így a pálcamozdulattal meg is böki a tárgyat – ami ki volt emelve az olvasmányban, hogy nem kellene, így a tolltartóban a tinta teljes tartalma Bíboranna fél arcára, és talárjára robban. Félig tintás pofázmánnyal, jobb szemét csukva tartva tekint fel a hang irányába.
- Szervusz! Persze – motyogja, miközben zsebkendő után kezd kutatni.
Olybá tűnik, hogy ismét sikerült magát egy kellemetlen helyzetbe kevernie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 10. 17:45 | Link

Petheő-Gönczy Bíboranna

Elég nyugodt ez az iskola, már legalábbis belül. Amit kiérek körül vesz a nyüzsgős, bár ez nem meglepő az időt tekintve.
Megigazítom a félre csúszott nyakláncom és elindulok felfedezni, ahogy terveztem. Miközben sétálok megszemlélem az utamba akadó diákokat, rámosolygok egy-két helyes fiúra. Nem is rossz az itteni felhozatal.
A nézelődés mellett nem is tudom, hogyan, de találok egy csendesebb területet. Körül futtatom a tekintetem, igazán kellemes, hangulatos hely, tökéletes a pihenésre. Elkezdek szabad ülőhelyet keresni, végül megállapodok egy velem kb egyidős lánynál, mosolyogva ráköszönök. Ezzel egy időben ő elmond egy varázs igét és felrobban a tolltartója. Lehervad a mosoly az ajkamról, pillanatokig csak döbbenten nézem a tintás csajt. Aztán, amint felocsúdok elkezdek nevetni. Hát ez kész, jobb embert nem is szemelhettem volna ki magamnak, megvan a mai mosoly adagom.
Amikor sikerül valamennyire összeszednem magam és már éppen valami bocsánat félét kezdenék kinyögni észre veszem, hogy engem is összefestékezett. Éljen, ennyit a fehér kardigánomról. Bosszúsan felsóhajtok, közben pedig leveszem az említett ruhadarabot. A látvány elkeserítő, ez bizony nem fog kijönni...
Haragos tekintettel fordulok vissza a lányhoz.
-Ez most komoly?!
Teszek néhány lépés a pad festék mentes része felé, aztán leülök és vissza fordulok a ruha gyilkos irányába, magyarázatra várva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 10. 18:06 | Link



A mai nap lett volna az a nap, amikor nem sikerül elbaltáznia semmit sem. Kifelé jövet bizonyára elszólhatta magát gondolataiban, és tessék, itt is van az eredménye. Amióta a kastélyban van, nem nagyon telt el nap anélkül, hogy ne okozott volna galibát, vagy nem egy olyan diákba botlott volna, aki galibát okozott. Mivel ketten vannak a padnál most már a szőke lánnyal, és Annácska volt az, aki robbantott, ezért biztos lehet benne, hogy a másik már nem nagyon fog bajt okozni. Ez megnyugtató. Főleg akkor esik le az a bizonyos kő a vörös szívéről, amikor a szőke nevetni kezd. A másik szerint vicces a helyzet. Bíboranna mosolyogva húzza el ajkait, miközben megjátszott sértődöttséget produkál, aztán a játékosságnak ismét vége szakad. Sikerült tönkretennie a lány fehér kardigánját. Megköszörüli a torkát, és tudálékos módon, a hozzá társuló arckifejezéssel fordul a kortárs irányába.
- Hogyha hordanád a talárod úgy, ahogyan az elő van írva – mutat végig a saját talárján, ami ugyan tiszta tinta, nem nagyon látszik rajta. – Akkor bizonyára fehér marad a kardigánod – biccent a végére, miközben egy jó nagy adag tintától szabadítja meg jobb arcát. De álljunk csak meg egy szóra; mi ez a stílus, Petheő-Gönczy? Valahogy az utóbbi időben annyi inger éri és oly’ sokszor van egyedül, hogy formálódni, alkalmazkodni kezdett a személyisége. Noha ez nem tart sokáig. Nem lenne helyes azon veszekedni, hogy kinek a hibája volt a baleset. Ezt eléggé hamar belátja, ezért zöld szemeit végre a másik hölgyemény kékjeibe fúrja egy bocsánatkérő mosoly kíséretében.
- Ne haragudj. Nagyot sokat kell még tanulnom itt és… és minden nap előfordul egy ilyen. Magamra haragszom, nem rád – dobja maga mellé azt a zsebkendőt, ami már teljesen tintás lesz, és egy újat vesz magához. Igaz, nem nagyon tud segíteni a helyzeten.
- Petheő-Gönczy Bíboranna a nevem. Navine, első évfolyam.
Egy ideig gondolkodik, majd a tisztábbik kezét a szőkeség felé nyújtja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 10. 18:53 | Link

Petheő-Gönczy Bíboranna

Néhány napja vagyok az iskolában, eddig elég kellemes, kissé eseménytelen. A házamba tartózókkal még nem volt összezördülésem, a többi meg nem tud érdekelni. Végül is kit zavar, ha néhányan fagyosan méregetnek vagy hasonló? Én nem fogok megváltozni pár kényes liba miatt, sőt inkább mulattatnak az ilyenek. Szóval mondhatom, hogy az első estém leszámítva zökkenő mentesen veszem az akadályokat. Vagyis mondhattam...
Az még hagyján, hogy összetintázott, de még ő szól be nekem. Hát az agyam eldobom, már rég lejárt a kötelező talár viselés ideje, mindenki nélküle mászkál körülöttünk. Nem igaz, hogy nem látja. Már éppen készülnék kiosztani amikor észre veszi magát, szerencséjére...
Fagyosan bólintok, hát persze, minden napos, csak ép nem nekem. Kissé gúnyos mosollyal felelek.
-Aha, szóval nap, mint nap összekensz valakit amikor élőművészetet csinálsz magadból. Ez igazán érdekes.
Egy gyors pillantással végig mérem az immár erősen tintás csajt.
-Művész programos vagy talán?
Amíg a reakciót várom, elkezdem vizsgálgatni a ruhám, szerencsére csak a kardigánom viseli magán a találkozás nyomait.
Mire újra felnézek a lány kissé tintás kezével kerülök szembe, ő pedig közben bemutatkozik. Meglepetten pillantok a kezére majd az arcára és vissza. Úgy tűnik komolyan gondolja. Elfintorodom, esélytelen, hogy még a kezemet is össze tintázzam. Kurta biccentés mellett válaszolok.
-Melissa Von vagyok. Szintén első évfolyam, Rellon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 11. 12:35 | Link



Ismételten bebizonyosodott, hogy a vörhenyes leányzó még mindig nincsen képben a varázsvilág dolgaival. Olvasta valamelyik nap a könyvtárban, hogy a talár viselete márpedig kötelező, legyél elsős vagy akár felsőbb éves diákja a Bagolykőnek. Vagy a másik iskolának Angliában, az a Noxmort vagy mi a csuda. Lényeg, a lényeg; Bíboranna nem fogja tudni még egy ideig letagadni mugli származását, akármennyire is szeretné. Magához képest valóban nagyon-nagyon próbálkozik, ami nem jellemző, de muszáj megtennie, hiszen egy teljesen más világba csöppent.
- Haha – mondja a művészis megjegyzésre, miközben táskájához nyúl. – Nem arról van szó, hogy művészetis vagyok. Egyszerűen csak… nem idevalósi – suttogja a mondat végét, hiszen eléggé sok problémája volt már abból, hogy elárulta a származását. Ő olyan itt, mint egy kutyaruhába öltöztetett macska a kutyafalkában. Nézhet ki úgy, mint a többi diák, de ha valaki a közelébe megy, akkor kiszagolja, hogy ő valami másféle teremtés. Mélyet sóhajt, majd újra a lányra néz, miután egy újabb zsebkendőt szed elő a táskájából, egy csatos üveg víz társaságában. Bevizezi a kendőt és újra nekiesik arca jobb oldalának, habár egyre reménytelenebb, hogy minden le fog kerülni szeplős kis arcáról.
- Nagyon örülök, Melissa – mondja egy gyenge mosoly kíséretében.
Nem is érdekli már, hogy a másik nem fogadta el a kéznyújtást. Neki így tanították és tulajdonképpen nem Melissa az első, aki visszautasítja ezt a gesztust. Bizonyára csak a tinta miatt van, olyan „kézfogós” fajtának tűnik ő is. És szintén első évfolyamos. Szemöldökét összehúzva, és kissé hunyorítva vizsgálja a Rellonos lány arcát. Az igazat megvallva, nagyon fél a sárkányos ház tagjaitól, de mivel nem indult annyira rosszul ez a kapcsolat, ezért most kivételesen nem retteg annyira.
- Az év elején érkeztél? Még nem láttalak órán – érdeklődik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 11. 13:16 | Link

Bíboranna

Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy mulattat vagy inkább bosszant a csaj. A szerencsétlensége elég szórakoztató, végül is melyik boszi ront el egy ilyen egyszerű bűbájt? Apropó bűbáj, talán meg tudom menteni a kardigánom! Amíg én a megfelelő ige után kutatok a fejemben, ő reagál a művészetes megjegyzésemre. Nem idevalósi? Ezzel meg mire akar utalni?
-Mi?
Ránézek az arcára és leesik, szóval vagy mugli vagy félmugli származású. Hm...ez még érdekes is lehet. Unott arccal folytatom a beszédet.
-Szóval azért vagy béna, mert muglik a szüleid. Ez aztán a komoly indok.
A végére már gúnyos mosoly jelenik meg az ajkamon. Egy határozott mozdulattal belenyúlok a táskámba és kiveszem a pálcám. Aztán újra felé fordulok, apró fagyos mosollyal nézek rá pár pillanatig. A kardigánomra fordítom a tekintetem. Nyugodt határozott hangom elkezdek varázsolni.
-Suvickus!
A folt nagyrészt eltűnik, már csak néhány apró makacs pötty mutatja a szerencsétlen találkozás nyomát, nem is rossz. Kissé öntelt mosollyal fordulok vissza.
-Látod nem nagy ügy.
Ezután túl esik a szokásos udvariassági körökön. A neve érdekes, nem hallottam még a Bíborannát, kellemes csengése van. Egy újabb bólintással válaszolok közben. Persze, persze én is örülök.
Amíg ő összehúzott szemöldökkel vizsgálgat én unottan nézek vissza rá, a Navinésekről nem tudok sok mindent, szóval ez alapján nem kaptam plusz infót, nekem a házak egyelőre leginkább színekben különülnek el.
A gondolataimból a kérdése ráz fel. Finoman bólintok, persze, hogy nem látott még.
-Néhány napja érkeztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 11. 13:50 | Link



Érdekes találkozás. Ami a legszebb benne – legalábbis számomra -, az nem más, mint a Rellonos kissé pökhendi, másnak talán bosszantó stílusa, míg Anna néhány fintor kíséretében, de teljesen nyugodtan válaszol mindenre. Ez az, amiről már egy párszor szó esett; Bíboranna nem az a fajta lány, aki magára venné a sértéseket, sokszor elbambul és elmerül a gondolataiban, így ideje sincsen felfogni, hogy esetleg valaki szurkálódni szeretne.
- Igen – bólint. – Hidd el, hogy komoly indok. Hogyha te kerülnél egy „mugli” iskolába - itt ujjaiból idézőjelet formál és artikulál. - Egy… egy… egy… informatika órára, te is nagyokat pislognál – válaszol kedvesen mosolyogva. Hogy mit is kell tudni a Navine ház tagjairól? Majd most a legjobb példával fog találkozni a Rellonos leányzó. Végtelenül kedvesen bánnak mindenkivel, és nagyon nehezen lehet felbosszantani. Habár az unikornisos ház növendékei is emberek, ezért nem kizárt, hogy a szokásostól eltérő érzelmeket is mutatnak. Éppen úgy, mint az imént, amikor magára és Melissára sikerült robbantani a tintatartó tartalmát. No, de visszatéve a szőke lányra; azért meri feltételezni, hogy tisztavérű boszorkánytanonc, mert úgy tudja, hogy a Rellon házban leginkább varázscsalád sarjai kapnak helyet.
- Bravó – mosolyog, majd tapsol egyet-kettőt a sikeres varázslatra.
Semmi gúny nem érződik a hangjában, tényleg igen ügyes ahhoz képest, hogy elsős diákról beszélünk. Egészen különleges képesség ez még varázsvilág szülöttjeként is, hiszen eddig nem gyakorolhatta iskolán kívül – a legjobb tudomása szerint. De az is lehet, hogy ebben is téved.
- Én sem vagyok itt olyan régóta – kezd bele, miközben elpakolja a koszos zsebkendőket a táskája mélyére. – Két hónapja kerültem ide, de csudi furcsa ám – bólogat erősen pakolászás közben. Nem tekint fel a másikra, csak mondja és mondja a magáét. Néha nem lehet eldönteni, hogy épeszű-e a vörös lány. Megbolondult volna a sok változástól? Dehogy. Mindig is ilyen volt, ezen a tanodába kerülés nem változtatott.
- Még mindig olyan az arcom? – csúszik egyet odébb, a lány irányába, szinte aurafenyegetően a padon. – Nem tesz jót a tinta a bőrnek, igaz? – mosolyog ismét, miközben a kék szemeket fürkészi.
Mivel már eltelt egy pár perc, ezért kezd feloldódni. Lássuk a másikat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 11. 14:31 | Link

Bíboranna

Informatika. Hm...az lenne az amivel a muglik a varázslatot helyettesítik? Nem hangzik túl érdekesnek, nem is lehet túl nehéz, egy-két nap alatt biztos rájönnék a titkára. Ezt egy újabb fagyos mosollyal közlöm is.
-Kétlem, hogy olyan nagy ügy lenne. Bár biztos érdekes tapasztalat.
Csak tudnám mit vigyorog ilyen bájosan rám? Talán nem épeszű? Vagy ez a háza adottsága? Érdekes lehet, ha mindenkivel ennyire kedvesek..
Azt hiszem itt az ideje elolvasnom a házak jellemzését, biztos sok érdekes jellemzővel találkozom majd. Nos, ha más haszna nem is volt ennek a találkozásnak az érdeklődésemet felkeltette, már csak a kardigánomat sajnálom. Kis gondolkozás után eszembe jut egy varázslat ami talán segíthet. Gyorsan ki is próbálom. A siker majdnem teljes, a folt nagy része kijön. Öntelt mosollyal nézek a lányra, de ez szinte azonnal le is hervad az ajkamról. He? Semmi gúny? Tényleg nagyon furcsa a csaj. Na, de lépjünk ezen ráérek később gondolkozni, pillanatok alatt visszatér a mosoly az arcomra és biccentek.
Az iskolára terelődik a téma, elkezd arról beszélni mikor jött. Türelmesen hallgatom, bár nem értem mért osztja ezt meg velem. Amíg beszél én némán nézem, ahogy megpróbálja eltüntetni a tintás zsebkendő tömeget. Hirtelen váltással felnéz, én pedig enyhe értetlenséggel nézek rá. A kérdés még értem is, de azt nem, hogy mért jön közelebb. Aztán leesik, segítséget szeretne, hát....végül is nem árt, ha meg van az embernek a napi egy jó cselekedete. Felemel a pálcám és intek az arca felé.
-Suvickus!
Aztán csak némán nézem az arcát, hát lejött a tinta.... Az első sok után a számra teszem a kezem, hogy elfojtsam a nevetésem. A bűbáj jobban többet leszedet, mint kellet volna, az arca tintás feléről a tintával együtt majdnem az összes szeplő is eltűnt. Úgyhogy, most roppant érdekes kontraszt van a két fél között.
Nagy nehezen legyőzőm a nevetési ingerem és elkezdek a táskámban tükör után keresni, közben csak úgy mellékesen megosztom vele a hatást.
-A tintától sikerült megszabadítanom és bónuszként a legtöbb szeplőd is eltűnt.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 11. 15:00 | Link



A bal, tiszta arcrészén a magasba repül szemöldöke, amikor Melissa megjegyzi, hogy nem lehet olyan nehéz az informatika. Hihetetlen, hogy mennyire magabízó a leányzó. Nem mintha baj lenne, csak egy kicsit szokatlan a vörös Petheő lány számára. Habár, ha jobban belegondolunk, akkor ez egészséges önbizalomnak számít a Rellon házban. Gondolatban kacag egyet, ami végigvisszhangzik a többi gondolaton fejében, majd ismét a szőke ciklonra emeli zöld tekintetét.
- Bizti vagyok benne, hogy nem lenne egyszerű – mondja erősen, gyermeki ábrázattal bólogatva. – Nehéz tárgy.
Emlékszik, hogy éppen csak átbukott informatikából, de szerencsére Szentkirályi Barna segített neki a vizsgán, és csupán ennek köszönheti, hogy nem bukott meg. Word, Excel, PowerPoint és társai. Borzalom volt. Habár, a számítógépes játékokkal mégis jobban le tudta foglalni magát, mint bármi mással. A mai világban – nem a varázsló társadalomban gondolkodva – nem nagyon lehet meg az emberi informatikai tudás nélkül. Ezért is volt nagyon nehéz érvényesülni kortársai között, amíg otthon élt és nem a kastélyban. Ezen ismét elgondolkodott egy hosszabb időre. Ez olyan lehet Melissa számára, mintha egy pár percre kikapcsolt volt a lány, majd reboot, és ismét itt van a jelenben. Megrázza fejét, majd megkérdezi, hogy sikerült-e eltüntetnie a tintafoltokat arcáról. Választ nem kap rá. Egy igen és egy nem sem hagyja el a szőkeség száját, azonban Bíborannára szegezi pálcáját, mire a vörös lány szemei kidüllednek az ijedtségtől. Most fog bekövetkezni, amitől kivételesen nem tartott. Jól meg fogja verni egy Rellonos. Vagy ami még rosszabb, jól megátkozza vagy mi.
- Ne bánts – mondja, de ideje sincsen kezét arca elé emelni.
Azonnal jön a varázsige, ami nyugtató, hiszen az imént is ez segített Melissának, hogy megszabaduljon a foltoktól. Ahogyan a varázsszavak elhagyják az évfolyamtárs száját, furcsa érzés járja át Anna testét. Főképp az arcát. A szőke elmosolyodik. Eléggé bajt jóslóan, majd meg is jegyzi, hogy miért ez a széles vigyor az ő arcán.
- Mi van? – kérdez vissza. – Nagyon vicces vagy.
Nem hisz neki, biztosan csak ki akarja hozni a sodrából. Arcához nyúl, ahonnan már nem ragad tinta az ujjbegyeihez, de még mindig nagyon érdekes érzés járja át. Rosszullétet vehet észre a másik az arcán, azonban Bíbor csak nyel egy nagyot, és visszacsúszik táskája mellé, ahonnan egy zsebtükröt vesz hosszú, csontos ujjai ölelésébe. Még mindig hitetlenkedve emeli arca elé, majd a zöld szemek a szokásosnál is jobban kidüllednek. Szabad kezével a szeplőhiányos arcrészt fogdossa.
- Neked teljesen elment az eszed? – kérdezi még halkan.
Egyszerűen nem tudja felfogni, hogy mi történt… egy percig, aztán…
- Ez aztán tényleg marha vicces, igaz? – kiabálja. – Csináld vissza! – mutat a „torz” felületre. – Azonnal csináld vissza, Melissa!
Megint átfut a mondat az agyán: „Hihetetlen, hogy ezeknek mindent szabad.”
Utoljára módosította:Petheő-Gönczy Bíboranna , 2017. július 11. 15:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 11. 15:30 | Link

Bíboranna

Nem igazán értem mért néz rám hitetlenkedve amikor kijelentem, hogy annyira nem lehet nehéz az info akár micsoda. Hisz az is csak egy tárgy, ergo nem lehetetlen, ha mindenki másnak megy, nekem mért ne? Nem vagyok hülye...
Az arckifejezéshez kapcsolva megpróbálja megcáfolni a kijelentésem. Unottan, reagálok.
-Gondolom, akkor neked nem ment.
Ez mondjuk nem tud meglepni, ha egy egyszerű varázslattal felsül, amit pedig biztos régóta gyakorolnak, akkor nem meglepő, hogy másban sem jeleskedik.
Mielőtt ezt kifejthetném neki tovább terelődik a téma. Szóba kerül az iskolába érkezés és még pár dolog. Aztán egyszer csak közelebb csúszik hozzá, én pedig csak nehezen állom meg, hogy hátrébb csússzak. Egy ideig csak értetlenül nézek rá. Segítsek neki? Hát....a gyakorlásként felfognak annyira nem hangzik rosszul.
Felemelem a pálcán, ő ezzel egy időben feljajdul. Enyhe elégedettség érzek, már késő bánat. Elmondom a varázsigét, egy kicsit megbotlik a hangom közben.
Nos, a kívánt hatáson is túl teljesítettem. Ez igazán érdekes, legalábbis nekem, a navinés nem biztos, hogy értékelni fogja. A mosolyom elrejtésére való célzattal elkezdek tükör után keresgélni a táskámban, közben közlöm vele a hatást. Egy ideig csak hitetlenkedve néz, majd ő is tükör után kezd keresgélni, ezért én felhagyok a folyamattal és kíváncsian figyelem az arcát. Elsápad, elkerekednek a szemei, azt hiszem elég sokkoló hatást értem el.
A kérdés hallatán enyhe sértettséggel elfintorodom, még, hogy elment az eszem, inkább örülhetne. Mindenki el akarja tüntetni a szeplőit, neki pedig megetettem én ingyen, csak úgy kedvességből. Még, ha nem is szándékosan...
Mire bármit válaszolhatnék összeszedi magát és elkezd kiabálni velem. Elsőre fel sem fogom, ő tényleg velem kiabál? Aztán rá nézek a haragos arcára, komolyan gondolja. Bennem is fellobban a harag, hisz ő kérte a segítséget, nehogy már neki álljon feljebb.
-Ch..Más ennek örülne és azt kérné, hogy a másik oldallal is tegyem meg. Nem pedig hisztis kisgyerekként reagálna.
Sértődötten veszem vissza a kardigánom és állok fel, nem vagyok hajlandó ilyen buta vitát lefolytatni.
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. július 11. 15:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 12. 11:52 | Link



Egyszerűen képtelen felfogni, hogy mi is történt egy pár perccel ezelőtt. Dühödten nézegeti magát a tükörben, és nem azt a szép kis szeplős pofit látja, amit nagymamája annyira szeretett. Senki nem szeplős rajta kívül a családban, csak mamája viselte ugyanezeket a szépséghibákat. Ezért van a felháborodás. Sokan szeretnének megszabadulni ezektől, hah? Azok nem egészséges gondolkodású emberek. Mindenkinek el kell fogadnia úgy magát, ahogyan van. Szőkén, barnán, szeplősen, archibásan, bal- vagy jobbkezesen. Butaság, ha valaki változtatni akar magán. Ezek az emberek soha nem lesznek boldogok az életben. Ilyen dolgok szaladnak végig a lány füstölgő kobakjában, miközben ki sem pillant társára. Régen érzett ekkora haragot magában. Az érzés hasonló ahhoz, mint amikor elvesznek tőled valamit, ami valakire mindig emlékeztetett, tőle örökölted. Keze ökölbe szorul, szája remegni kezd, majd amikor Melissa ismét beszélni kezd hozzá, eltörik a mécses. Hatalmas, krokodilkönnyek csúszdáznak végig Anna arcán, miközben az ökölbe szorult kéz kienged, és esetlenül hullik az ölébe. A másik mancsában pihenő tükröt halkan szipogva elteszi táskájába, majd felnéz a Rellonos lányra. Szája még mindig remeg, ahogyan leplezni szeretné elszontyolodását, de nem szól semmit sem. Belemerül a gondolataiba, ahogyan mindig is szokta. Millió dolog szalad át folyamatosan kattogó agyán. Miért mindig neki kell lennie a Rellonosok áldozatának? Egyáltalán miért jó Melissának is, hogy így viselkedik? Semmi mást nem érez már a kis szeplős testben csak fájdalmat és szomorúságot. Az ember lánya ne támaszkodjon a sztereotípiákra… Ilyen találkozások után igen nehéz ezt megtanulni, majd később megállni, amikor egy újabb sárkánynövendékkel találkozik. Hatalmasat sóhajt, nyel egyet, majd elnéz a kastély irányába. Megsemmisítve. Így érzi magát talán leginkább. Csak kirajzolódik végre, hogy mik ezek az érzések. Vagy mégsem? Miért kezd el Bíboranna mosolyogni? Márpedig ez nem más a vörös lány arcán, mint egy könnyes szemű mosolydarab. Semmi nem változik. Ez volt az otthoni általános iskolájában is, és most a mágustanoda sem lesz kivétel ezek szerint.
- Nagyon szépen köszönöm – fordul gúnyosan mosolyogva Melissa felé.
Picit játékosan fejet is hajt előtte, majd látványosan pakolászni kezd, hogy talán ő is elindul a birtok egyik másik, eldugott részébe, hiszen olybá tűnik, a szőke lány inkább indulna. Nem egy jól sikerült találkozás ez, de ilyennek is kell lennie. Talán meg kellene látogatnia a gyengélkedőt – ismét, ismét, ismét -, hátha ott tudnak vele kezdeni valamit.
Hangtalanul dobja könyvét is a barna táskába, majd felnéz a szőkeségre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 12. 14:23 | Link

Bíboranna

Hisztis, pont, olyan mint egy hisztis gyerek. Egy elrontott varázslat nem a világ vége, én több tucat ilyennek voltam az áldozata. Elmegy a gyengélkedőre és kész vagy csak vár néhány napot. Nem történt semmi sokkoló, most egy kicsit aszimmetrikus, de lehetne rosszabb is...sőt, ha tovább nyavalyog nekem lesz is. Nem vagyok hajlandó eltűrni ezt a bánás módot, mikor csak segítettem. Elképzelni sem tudom mit várt, elsős vagyok...
Sértett arccal szedem össze a holmim. Biztos nem maradok itt és hallgatom őt, inkább egy újabb büntetés. Felállok, vettek egy utolsónak szánt pillantást a lányra, aztán meglepetten pislogok. Sír? Miért sír? Előbb még üvöltött...
Zavartan túrok bele a hajamba, hát ezt nem hiszem el. Mit kellene csinálnom egy síró emberrel?
Némi habozás után megszólalok.
-Menj el a gyengélkedőre, ott majd vissza állítanak.
Vagy megteszik amit mondtam és eltűnnek a szeplőid...
Mielőtt még bármit mondhatnék ezentúl újra hangulatot vált, most gúnyolódik, hát az agyam eldobom. Honnan szökött a csaj? Mennyire lehet skizo? Félnem kellene?
Pár pillanatig ezen merengek, ő pedig elkezd pakolni. Nos, azt hiszem jobb lesz, ha megyek. Pont elég volt mára a fura emberekből.
Fagyos mosollyal biccentek.
-Öröm volt találkozni. Szia.
A választ meg sem várva elindulok vissza a kastélyba. Még egy ilyen furcsa találkozást...
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. július 12. 14:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 12. 17:11 | Link



Az össze-vissza támadó érzelmek csupán a lány teljes összezavarodottságát jelzik a világ felé. Nem tudja, hogy ilyenkor hogyan kell viselkedni. Vagyis, most sem tudja, hogyan kell viselkedni. Annyi új inger éri, hogy valóban úgy viselkedik, mint egy agybajos. Fiatal még, sok mindent kell megtanulnia itt ahhoz, hogy ebben a világban érvényesülni tudjon – illetve, a számára megszokott „normális” világban is kellett volna még egy kicsit készülnie a nagybetűs életre. Ez teljesen megszokott viselkedés egy olyan lánytól, aki világ életében egyedül volt, nem nagyon voltak barátai, s emberek közé sem nagyon járt, csak akkor, amikor tényleg kötelező volt. De nem mentem tovább a Petheő leányt. Látszik, hogy Melissa már nem tud mit kezdeni ezekkel gyors hangulatváltozásokkal. Szinte ijesztő is lehet, pedig totál ártatlan az egész.
- Úgy fogok tenni – mondja mosolyogva, de még egy picit szipogva a Rellonosnak.
Megint a gyengélkedőre kell mennie. Hihetetlen, hogy mennyi időt töltött már ott, te jó fahéjas csiga. Biztosan többet, mint a könyvtárban. Oda sem ártana ellátogatni, hátha magára szedne valami tudást ahhoz, hogy ne robbantson fel mindent, amihez hozzáér. Ajkait összeszorítja, ahogyan zöld, szomorú, kiskutya szemeit a szőke lányra emeli. Érzi, hogy igazán furcsán viselkedett, s az, hogy ennek tudatában van, még jobban elszomorodik. Megfordul az is a fejében, hogy nem érett még meg a társas lény megnevezéshez.
- Szia! – köszön el ő is, és figyeli, ahogyan másik egyre csak távolodik.
Ilyen borzasztóan furcsa találkozásban sem volt még része. Szíve egyre kevésbé akar kiesni a lapos mellkasból, azonban még a drámai hatás kedvéért odaszorítja kezét egy pár másodpercre, mintha ezzel szabályozni tudná a szívveréseit. Elgondolkodva tekint a pad előtt fekvő tintás földdarabra. Szemöldökét összehúzva suttog még pár szót maga elé. Csak azért, hogy bizonyisten lököttnek nézze az, aki erre jár.
- Ha elment, én akár maradhatok is – vonja meg vállait.
Így könyve után nyúl. Gyakorol még egy kicsit, majd eltűnik a rétről a mai napra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 14. 13:35 | Link


kinézet | június 30. péntek | lyukasóra


Hirtelen elég rosszul éreztem magam és nem a hallottak vagy Alíz feszélyezett, hanem az, hogy így direktbe kérdezgettem, és láttam, hogy neki is nehéz. Nem akartam mindkettőnket így megzuhanni hagyni, mégis sikerült. Azt hiszem továbbra sem vagyok túl nagy bajnok a rossz hírek, vagy változások kezelésében. Annak idején Vincére is nagyon rosszul reagáltam, Lewyt újévkor nem említve, most pedig ez. Bár határozott javulás, hogy csak kicsit megremegtem és kiült az arcomra a csalódott szomorúság. Tartottam magam, mert szerintem ígyis többet sírok, mint lehet kellene, pedig nem szeretem, az szomorú dolog. Mikor esik, akkor is a felhők sírnak, ezért szeretem azt az időjárást, ami az eső után marad, mikor érzed azt a hozzá párosuló illatot, de újra elvonul a ború és valami szebb jön.
- Ne haragudj, Szöszi. Nem úgy értettem, nem haragszom rád, sőt, örülök, hogy azért elmondtad, ne érezd magad rosszul. Tudom, hogy nem te szeretnéd, hogy ez történjen velem. Tuudom, csak… nem jó.
Nem tudtam elmagyarázni, hogy aztán miért kezdtem könnyezni és hüppögni. Az agyam értette, de a szívecském még lázadt, hogy valami, amit szeretek ezek szerint rosszat is hozhat. Buktam már nagyokat versenyeken, mind megviselt, még a kis területiek is, nem csak a nagy téttel bírók. Azt hiszem az a bizonyos felvételi is ilyen lenne. Nem akartam mélyen beleásni magam, de sikerült. Ami már csupán a saját hibám. A zsepit elvéve törölgettem le a pofim kicsit, majd vettem pár nagy levegőt, ahogy a füvet bámultam.
- Persze, értem én. Köszönöm, hogy elmondtad… - Tényleg értékelem, hogy nem akart nekem rosszat. Ettől még próbáltam tudatosítani azt, hogy igaza van, ez nem kéne a világ vége legyen, de már most ott tartottam, mint a fellépések végén szoktam: mi sikerült félre? Hol csúszott el a dolog vajon? Még a három számomból is csak kettőt döntöttem el, az utolsó helyért másik kettő jól betanult verseng, amik eddig tök jól mentek. Csak karácsony előtt lenne az első forduló, addig minden a helyén lenne, eddig úgy gondoltam. De most igazából gombóc van a gyomromban, könnyek a szememben és nyugtatom magam.
- Sokszor vesztettünk már dobogós helyet, hibáztunk, én is egyéniben. Az általános iskola előtt a művészetis felvételin olyat estem, hogy kiesett a fogam. Pont a zsűri előtt, mikor bementem. De utána letáncoltam, és a legjobbak közt kerültem be.
Igen, erre büszke voltam és nem sok mindenkinek meséltem el, mert valahol nagyon ciki is. De gondoltam itt van az ideje. Alízban egyébként is bízom, és azt hiszem erre gondolt azzal, hogy ezután se hagyjam annyiban. De pontosan emlékszem milyen nehéz volt ott felállni és középre sétálni, majd táncolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 14. 17:40 | Link

Penészvirág Love

Kényelmesen elhelyezkedik Kamilla is, miután elfekszem a fűben. Jobb karomat a fejem alá téve pislogok le rá, ahogy ő meg épp a hasamon nyugtatja a fejét a szendvicset majszolva. Kijelentése hallatán egész büszke vigyor jelenik meg az arcomon, ha tehetném, még ki is húznám magam, így azonban csak hátradőlök a fűbe, tekintetemmel a felhőket pásztázva.
- Richárd csak egy van - közlöm vele a sajnálatos tényt, mint valami axiómát, amiben azért ott lappang az a büszkeség is, aminek a nyomai ilyenkor mindig láthatóak rajtam, ha szóba kerül a párom. Ezt nevezem szerencsének, még ha azért meg is vannak a hátrányai is, mint például az, hogy nem dicsekedhetek vele ország-világnak egyelőre. Felmerült ugyan, hogy iskolát váltana, vagy éppen én mondok búcsút a tanításnak, de végül abban maradtunk, hogy egyszerűen csak nem én vizsgáztatom. Ezt átengedem valamelyik pártatlan auror kollégának, aki besegít a gyakorlati vizsga kivitelezésében, és akkor csak nem lehet ebből sem gond.
- De azért még nehogy feladd a keresgélést. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb te is találsz valakit, csak ne a nőcsábászokat vadászd. Mármint érted... tudom én, hogy a rosszfiúk például mennyire vonzóak tudnak lenni, de abból tartós kapcsolat ritkán lesz, csalódás annál inkább - magyarázom neki, végtére is éppen a pasikkal van azért tapasztalatom, meg aztán pasi lévén amúgy is tudok egy-két dolgot még, amit a lányok általában másként képzelnek, mint azt észrevettem. Ott vannak például ugye ezek a romantikus elképzelések, hogy a szörnyből fényes páncélos lovag lesz, ha elég türelmed van hozzá. Hát nem. Ahhoz csoda kell, és a csodák meglehetősen ritkák. A koncert gondolatára aztán hirtelen pattanok fel. Ez remek ötlet.  
- Az biztos, és remek ötleteid is vannak - válaszolom neki, amint elengedem, aztán barátságosan simogatom meg a haját. Remélhetőleg nem bánja.
- Nem. - Megrázom a fejem. - Egy oroszlán csillagképet szeretnék, mert hát... ez ilyen... szóval oroszlánszívűnek hívom már nagyon rég a neve miatt. Tudod, Richárd, az oroszlánszívű, és innen jön az oroszlán is, merthogy mindketten foglalkozunk csillagászattal, és akkor a csillagképet szeretném ide, mert szeret belelátni csillagképeket a szeplőimbe - magyarázom, mutatva közben azt is, hogy a kulcscsontom alá szeretném azt a tetoválást, a mellkasom bal oldalára. - Részben amolyan kiindulópont is lenne, hogy akkor ehhez viszonyítva be lehet azonosítani a többi csillagképet is, úgyis úgy ismeri az égboltot, mint a tenyerét. Ismered.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. július 14. 18:40 | Link


- Jó, ha nem is konkrétan egy Ricsit, de egy Ricsi-félét, na? - elnevetem magam, még a szemöldökeim is megvonogatom, mintha ez egy olyan jó ajánlat lenne. Mondjuk én csak jól jöhetnék ki belőle, ha ez tényleg ilyen könnyen megoldható lenne. Bár jobban belegondolva ez egy olyan dolog, ami elrendeltetett az ember életében, hogy találjon valakit, akivel szívesen megosztja a mindenét, és akire bármikor támaszkodhat, csak az emberek teszik nehézzé meg bonyolulttá. Többek között én is.
- Héé, már kinőttem a macsókból, jó? - tettetett sértődöttséggel hangomban emelem meg a fejem, hogy rá nézhessek, könyökeimmel megtámaszkodom a fűben. - Tudod, ezt most akár magamra is vehetném, hogy gyerekesnek tartasz, vagy mit tudom én - és ez a befejezés el is árul, mert ha tényleg a szívemre venném, akkor most határozott okom lenne, hogy miért vágom be a durcát, de nincs. Szóval nem is sértődök meg, eddig még nem is nagyon csikart ki belőlem ilyet Viktor, ami már simán beér egy kisebb elismeréssel. Egy ilyen vállveregetéssel, hogy jól van Návay, használati útmutató nélkül is tudsz kezelni. - Igazából Noellel sem azért voltunk együtt, mert hű de milyen menő fiú - valamivel csendesebb a hangom, nem sokkal, éppen csak egy fél árnyalattal. Visszadőlök a hasára, egy pár percig nézem a felhőket. - Ott voltunk egymásnak, és olyan kézenfekvőnek tűnt, hogy jó lesz - sóhajtok egyet, hát nem lett jó. Nem is nagyon szeretek erről a témáról beszélni, mert nem azért jártam vele, hogy legyen délutáni programom, meg ne magamnak kelljen fizetni a karamellás kukoricát. - De tényleg nagyon örülök nektek, úgy őszintén, nem csak úgy, hogy ezt mondom - felé fordítom fejem, most ez ilyen őszinteségi roham nálam, de ezzel el is múlt, vége van. Elmosolyodva hunyom le szemeim amikor megsimogatja a hajam, ha macska lennék, még elkezdenék dorombolni is, de nem vagyok macska, és fura lenne, ha elkezdenék itt nyenyeregni. Olyan ELMÉ-sen fura. Nem akarok olyan lenni. A mosoly az arcomon csak még szélesebbé válik, ahogy megint beszélni kezd, állam a térdeimre támasztom, át is ölelem a lábaim. Ez nálam ilyen önkéntelen mozdulat, mindig ezt csinálom, mikor épp így magamra maradok, és nem elzárkózásból vagy bizalmatlanságból, csak így beleégett a viselkedésembe.
- Ez szép. A gesztus is, meg az egész úgy önmagában - közben visszaaraszolok hozzá, neki is döntöm magam. Viktor olyan, mintha a bátyám lenne, sőt, még jobb is annál, mert így volt választás. Mármint ez most nagyon hülyén hangzik, de tényleg így van, azt is mondhatta volna, hogy köszöni szépen amiért visszaadtam neki anno a macskáját, vagy amikor Őrnagy fekete lett, vagy most is mondhatná, bármikor dönthetne úgy, hogy akkor nem kér többet belőlem, mégsem teszi meg. Vagyis remélem nem tervez ilyeneket.
- De figyelj, ha bármelyikőtök is elkezd hanyagolni, vagy elfelejti, hogy mikor mit beszéltünk meg, akkor esküszöm kicsinállak titeket - tudom tudom, egy éve már együtt vannak, és eddig se csinálták ezt, de nekem ez még mindig új, szóval igazán elnézheti nekem. És tudom, hogy nem felejtenek el, mert ismerem őket, de valamivel oldani is akarom ezt az egész hangulatot, túl szentimentális és az ilyenektől mindig úgy elérzékenyülök. Itt márpedig vannak más emberek is, akik nem láthatnak elérzékenyülni, mert én már csak ilyen kemény csaj vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. július 15. 13:54 | Link


Kinézet | június 30. péntek | lyukasóra


zárás


- Persze, tudom, a rossz híreknek senki sem örül, ez természetes reakció részedről - mondtam ajkaimat harapdálva a lánynak, még mindig rém cikisen éreztem magam. Viszont részben fellélegeztem kicsit, hogy elmondtam neki az igazságot, hiszen így éreztem helyesnek.
- Tudom én, hogy erős vagy és fog az menni neked, ne is add fel soha! - válaszoltam neki bátorítóan. Éreztem, hogy végre kezdek kicsit megnyugodni, örültem, hogy viszonylag egész pozitívan fogadta a dolgot, már amennyire lehetett. Megértettem, hogy valamelyest kifakadt, hiszen én is ezt tettem volna a helyében, de láttam, hogy utána sikerült egész jól összeszednie magát. Sokkal rosszabbul is elsülhetett volna a dolog, de végül a körülményekhez képest nem lett olyan rossz, mint amire számítottam... szerencsére. Talán annyiból "jó" volt, hogy elmondtam neki az álmom jóslatát, hogy nem fogja váratlanul és felkészületlenül érni az első kudarc. Erőt meríthet ebből és nagyobb energiabefektetéssel jó eséllyel sikerülni fog neki második nekifutásra. Most nagyon rossz neki, de ha most feldolgozza ezt, akkor könnyebben vághat bele a második "fordulóba".
- Úgy hiszem, hogy sikerülni fog másodjára, ebből most erőt meríthetsz - biztattam kedvesen, majd megöleltem és elkezdtem másra terelni szót. Nem szerettem volna többet ma már erről a témáról beszélni, mert már kiveséztük és nem akartam, hogy ezáltal fokozzam a rossz hangulatot, inkább másról kezdtem el vele csevegni, egy olyan témával rukkoltam elő, amitől bizonyára jobb kedve lesz. A szívem mélyén pedig éreztem, hogy helyesen cselekedtem, azzal pedig ő is tisztában volt, hogy mindig számíthat rám, bármi is történjék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 15. 14:05 | Link

Penészvirág Love

- Abban nem kételkedem, hogy egy aeromágussal könnyen megértenéd magad, de biztos, hogy egy meleg srácot szeretnél? Már így is akad legalább két meleg legjobb barátod, többek között Richárd is, nincs igazam? - kérdezek vissza pimaszul vigyorogva, még nyelvet is öltök rá a végén, mint valami nagyra nőtt gyerek. Ilyenkor bizonyára senki nem mondaná meg, hogy nem csak tanár vagyok, de még házvezető helyettes is. Ismét hátradőlök aztán, ismét alkaromon támasztva meg a tarkómat.
- Nem azt mondtam, hogy gyerekes vagy, hanem hogy rosszul választasz. Bocsi, de ez az igazság. Ugye tudod, hogy az csak romantikus álomkép, hogy majd a nagy szerelemtől bármelyik pasi meg fog változni, és ha eleve ezt szeretnéd, hogy változzon, akkor az már régen rossz? Noel... meg ki volt még, nem tartom számon a neveket, de jók voltak tapasztalatnak. Viszont keress olyat, akivel közös az érdeklődésetek, és akivel beszélgetni is tudsz, nem csak az ágyadba akar bemászni - szövegelek, mint a kapcsolatok nagy szakértője, ugye. Két igazán hosszúra sikerült, emlékezetes kapcsolattal, meg sok kevésbé jó és annál rövidebb próbálkozással azért mégiscsak tudok ezt-azt, azt hiszem, még ha nem is mondhatom azt, hogy akkor e téren már tényleg mindennel képben lennék és ez feljogosít, hogy kioktassam. Náh, ez csak megállapítás, holmi baráti tanácsfélével összekötve. Vagy megfogadja, vagy nem.
- Ezt jó tudni - válaszolom aztán arra, hogy örül nekünk. Tényleg jó, bár ezért is mondtam el, mert reménykedtem benne, hogy ő épp örülni fog neki, hogy ilyen szépen egymásba botlottunk az oroszlánszívűmmel. El is mesélem aztán, mit tervezek még az éppen szóba került koncert mellé. Bólogatok egy sort mosolyogva a megállapítására, jólesik, de megszólalni egyelőre nem marad alkalmam. Fejemet kissé oldalra billentve emelem meg a szemöldökömet, úgy nézek rá kissé kérdőn, némi hitetlenkedéssel, hogy ez most tényleg kérdés.
- Eddig se hanyagoltunk el - jelentem ki. - Mintha panaszkodhatnál, hogy hónapok óta feléd se néz egyikünk se, még csak azt se kérdezzük meg, hogy vagy. Pedig ez a rózsaszín ködös időszak mellett nem is lenne ritkaságszámba menő - válaszolom tettetett sértettséggel, de ez sosem megy nekem sokáig. Elvigyorodom pillanatokon belül, és összeborzolom a haját, majd megölelem.
- Sose hanyagolnálak el, de biztos, hogy Richárd sem. Mindkettőnknek fontosak a barátok, szóval ezt akár most el is felejtheted - dünnyögöm, aztán elengedem. - Na és mi a helyzet azzal a tetoválással? Miért akarsz újat? És mi szépre gondoltál?
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2017. július 15. 14:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 15. 15:46 | Link

Ainsley
Outfit

De korán van... Úgy látszik sikerült teljesen elszoktam a reggeli futástól. Ami elég szép teljesítmény, hisz kb egy hetet hagytam ki. Na, mindegy az időeltolódás teszi biztos. Majd vissza szokom lassan, nem olyan vészes.
Kényelmes tempóban elkezdek készülődni, egyelőre nem igazán tudom hova menjek futni. Valószínűleg a réten fogok, mivel mást nagyon nem ismerek. Kezdetnek az is jó lesz, utána meg majd körül nézek.
Elgondolkozva sétálok végig a kastélyon és elégedetten lépek ki. Először csak sétálok, aztán fokozatosan felveszem a futó tempóm. Az izmaim lágyan bizseregnek, jó újra futni.
Nem igazán tudom merre megyek, csak az ösztöneimre hagyatkozom. Végül egy idő után elveszek a gondolatimban és csak megyek. Sok mindenen elmerengek, rengeteg élmény ért mióta itt vagyok. Jó és rossz egyaránt, a legtöbbet ráadásul élveztem is. Bár a navinével remélhetőleg lesznek pozitívabb tapasztalataim is. Az eddigiek elég negatívak... De ott van még a tánc is, nem is tudom honnan jött ez a gondolat. Sosem táncoltam komolyabban, most ez elég fura. Összességében kellemes, de azért meglepő tőlem.
Talán félórát futok így amikor össze találkozom egy másik futóval. Megállás nélkül köszönök.
-Hello
Ezzel vissza is térek a gondolatim közé. Mit fogok kezdeni a tánccal? Tényleg komolyra fordítom vagy új hobbiként lesz jelen az életemben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 16. 17:46 | Link

Melissa
edzőruha

Kiskorom óta táncolok, de végül inkább a festés vált a fő hobbimmá, annak ellenére, hogy a tánc nélkül se tudnék élni. Szükségem van a mindennapos testmozgásra, különben hiányérzetem van folyamatosan. Még itt is rengeteget futok vagy épp táncolok.
  Hiányoznak az otthoni táncostársaim, amióta eljöttem egyáltalán nem tudtam tartani velük a kapcsolatot, amit nagyon bánok, mert sok jó élményünk volt, meg hát nagyon összeszokott csapattá váltunk több, mint 5 év tánc után.
  Gyorsan magamra kaptam az edzőcuccom és elindultam a rét felé. Mindig ugyanoda jártam futni, úgyhogy arra gondoltam, hogy jót tenne egy kis környezetváltozás. Az iskolából kiérve alaposan bemelegítettem, nem óhajtottam meghúzni semmimet. Lassan kocogva indultam el, majd folyamatosan gyorsítottam a tempómon.
  Már egy jó ideje futhattam, amikor egy másik futót vettem észre egy kicsit távolabb tőlem, kicsit begyorsítottam, így pedig elég hamar utolértem. Szívesebben edzek társaságban, még ha csak némán futunk egymás mellett, teljesen ismeretlenül, még akkor is jobban éreztem magam tőle. Persze, nem éppen olyan ember vagyok, aki ne ismerkedne meg mindenkivel maga körül.
  - Hali - nem álltunk meg, futottunk tovább. Előre néztem, nem fordítottam oldalra a fejem, mert attól tartottam, hogy elesek. - Kellemes idő van egy kis futáshoz, nem? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni, de persze, hogy csak egy olyan klisés téma jut eszembe, mint az időjárás. Kicsit lihegve ejtettem ki a szavakat, de még bőven bírtam szusszal, ámbár nem terveztem órákat futni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 16. 23:12 | Link

Ainsley

Szinte el is felejtem az előbbi találkozást, nem szoktam társaságban futni. Általában futásközben rendezem a gondolataim, engedem ki a feszültséget, ehhez nem passzol a társaság. Szóval lassítás nélkül tovább megyek, nincs okom megállni tekintve, hogy nem ismerem a lány. Futok amúgy is minden hol vannak, mért kéne megállnom vagy lassítanom miatta?
Visszatérek a tánccal és az új sulival kapcsolatos gondolataimhoz, illetve csak visszatérnék. Mellém ér az előbb látott csaj, a köszönése egy pillanatra kizökkent, de már térnék is vissza az említett témákhoz amikor újra megszólal. Enyhén megemelkedik a szemöldököm, bár ezt ő nem látja, mivel előre nézek nehogy elessek. Habozok, erre most válaszolnom kellene? Sőt ami fontosabb akarok én vele beszélgetni? Hm....
Sóhajtok, itt az ideje szocializálódni. Kevés embert ismerek, nem ártana bővíteni az ismerőseim listáját.
-De, tényleg az.
Oké és most mi legyen? Ez a téma ennyi volt, hamvába hullt a beszélgetés ezzel. Eh, esetleg be kellene mutatkozni vagy valami hasonló...
-Melissa vagyok, örvendek.
Biccentek, bár eléggé úgy néz ki, mintha a semminek tenném. Biztos érdekes látvány lehet, bár kétlem, hogy látja.
Amíg a választ várom futólag oldalra pillantok, hogy tudjam végül is kivel próbálok beszélgetni. Tényleg az a csaj aki mellett elmentem, mondjuk halvány lila gőzöm sincs arról ki ő...
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. augusztus 13. 11:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. július 18. 19:50 | Link


- A meleg része maradhatna abban a felében, amit nem nekem szánnak - tovább nevetve rázom meg fejem. Félreértés ne essék, semmi bajom velük, ahogy azt az alábbi ábra is mutatja, de egy olyan fiúval, aki nem hozzám vonzódik, nem sok mindent tudnék kezdeni. - Eeenyenyenyenyeee - vissza is fintorgok neki, még rá is csapok a mellkasára. Már nem úgy, hogy fájjon, csak úgy meglegyintem. Bár kételkedem abban, hogy egy harctéri auror bármit is érezne az én hű de komoly, hű de erős ütéseimből. Komolyan, egy fogpiszkáló vastagabb mint én, csoda, hogy nem fújt még le a menetszél a seprűmről. - Aj Viktor, néha úgy érzem, ti vagytok az egyetlen barátaim - és ezzel rá is bólintok a kijelentésére. Nem azért, vannak ismerőseim, akikkel jól elbeszélgetek a semmiről, de akik tényleg mellettem vannak, már huzamosabb ideje, azok tényleg ők. Most nem tudom, hogy ez jó-e vagy rossz.
- Miiiiiiii?, neem, nem akarom megváltoztatni - megint felkönyökölve rázom meg a fejem, felé is fordulok, hogy lássuk egymást. - Szerintem még nem született meg, vagy már meghalt, vagy a világ másik felén lakik, vagy.. egy pingvin - időközben felülök, széttárom a karjaim, annyira belejöttem ebbe a magyarázásba, hogy a kérdését, meg a mondandója többi felét el is engedem a füle mellett. - Tizenkilenc éves vagyok, hát már igazán ideje lenne jelentkeznie ha a közelben van, mert másképp egy vénasszony leszek, és nem lesz senkim - megrázom fejem, pár másodperc elteltével meg a pánik is kiül az arcomra. - Mi lesz, ha tényleg egy macskás vénasszony leszek? Nem akarok az lenni.... Ááu - erőteljesen rázom meg a fejem, be is csípődik az ideg a nyakamban, mire felszisszenve tapasztom rá a kezem, és kezdem el nyomkodni. Amitől cseppet sem jobb.
Ahogy megölel, nyünnyögve közelebb bújok hozzá, fejem a mellkasának döntöm, és kezeimmel átölelem a kezét, amivel ő tart engem. - Jóóó, csak nem szeretném, hogy elfelejtsetek, vagy valami - lehunyva szemeim, halkan szusszanok fel, majd pislogok fel rá a tetoválás-témára. - Nem tudom, csak kell rajtam valami változás - megvonogatom vállaim, tényleg jól esik, amikor valami más rajtam. A hajam is ezért festettem be, még jó régen, és lám bevált. - Ide szeretnék valamit - végighúzom mutatóujjam a jobb alkarom élén, a csuklóm alatt, majd megint megvonogatom vállaim arra, hogy mit szeretnék. - Esetleg segítessz...hetnééééél kiválasztani?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 31. 14:44 | Link

Penészvirág Love

Megvonom a vállam rápillantva, amikor a mellkasomra csap. Csak az igazat mondtam. Mindig az igazat mondom, vagy legalábbis azt, amit én annak vélek. Aztán hogy az alkalmanként árnyaltabb annál, mint amit én láthatok, már másik kérdés, és megvitatható bármikor. Nem tartom kinyilatkoztatásnak, amit mondok vagy gondolok. Most is csak a rálátásomra és a tapasztalatomra hivatkozva közlöm, mi a véleményem.
- Pingvin... - ismétlem meg, elnevetve magam. - Ugyanmár. Tizenkilenc vagy. na és? Az átlagéletkor még mugliknál is nyolcvan fele van az átlagéletkor, nem késtél le semmiről. Ami azt illeti, szerintem nem érdemes ezt erőltetni amúgy sem. Érted. Ha nagyon pasit akarsz, az azért meglátszik, és nem fognak maradni. Ha viszont remekül megvagy egyedül is, nem azért kell kapcsolat, hogy legyen már valakid, akkor ki fog ez alakulni szépen. Nyugi, nem lesz belőled macskás néni még egyelőre - magyarázom neki. - Különben is, a macskák aranyosak. Most Őrnagy biztos besértődne egy ilyen kijelentésre - teszem még hovvá elvigyorodva. Megölelgetem aztán.
- Mert olyannak ismersz, te lány... - jelentem ki. Megemelem a szemöldököm kérdőn, igyekezve olyan arcot vágni, mintha ezen most megsértődtem volna, pedig a legkevésbé sem veszek magamra ilyeneket. Nem is bírom sokáig, hamar elvigyorodok, és nem törődve azzal, hogy esetleg nem értékeli, összeborzolom a haját.
- Nem fogunk elfelejteni, ezt megígérhetem. Na de mesélj arról a tetoválásról. Hadd hallom, mit szeretnél magadra varratni -  váltok témát visszatérve egy korábbihoz, amit még ő említett nem sokkal ezelőtt.  
- Ahaaa - jelzem bólogatással egybekötve, hogy értem, az alkarjára szeretne valamit. És segíthetnék kiválasztani? Ez megtisztelő. - Oké, beszélhetünk róla. Van már valami elképzelésed, mit is viselnél hosszútávon. Tudom, hogy el is lehet ám tüntetni már valami lézeres cuccal, de azért az úgy... nem tudom, mennyire tud ártalmas lenni. Szóval mire gondoltál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. július 31. 15:56 | Link


- Ki tudja, lehet jól kijönnék egy pingvinnel - széttárom kezeim, senki nem tudhatja. Bár igaz, hogy kicsit nagyon beteg dolog lenne. El is nevetem magam a gondolatra, miközben megrázom fejem. Nem, egy pingvinnel való kapcsolat túl egyoldalú lenne, annál tulajdonképp még az előbb tárgyalt meleg majdnem-Ricsi opció is jobban működne. - Neeeeeem, nem is azt mondom, hogy annyira rá lennék görcsölve a dologra - megrázom fejem, azért, annyira elkeseredett épp nem vagyok, hogy az első szembejövő alakra rávessem magam, hogy akkor te most az enyém leszel, és magamhoz láncollak, és a többi. - Na jóóóó, lehet, hogy egy Őrnagyban még kiegyeznék - valami baromi elgondolkodós fejet vágok, mintha tényleg azon agyalnék, hogy mennyire elfogadható az az ajánlat. Amúgy meg nagyon szeretem Őrnagyot, bár az is tény, hogy ő az egyetlen macska, akivel eddig közelebbi kapcsolatot alakítottam ki. Ha jobban belegondolok, eddig vele van a leghosszabb kapcsolatom, úgy egyáltalán. Jézus Isten, még a végén tényleg bejön ez az állatos mese.
- Nem, nem ismerlek olyannak, csak... Az emberek ilyenek - összeszorítom ajkaim, elhúzom szám, lényegében nem ő lenne az első ember, aki lassanként elkezdene hanyagolni, mígnem teljesen megszakad a kapcsolat. Valószínűleg nem pusztulnék bele, ahogy eddig is túléltem, ettől függetlenül még rosszul esne, és nagyon nagyon rosszul lennék tőle. Újra elmosolyodom, amikor összeborzolja a hajam. Most a várt reakció az lenne, hogy elkezdek sipítozni, hogy hogy merte, meg mennyi munkám van ebben a hajban, de nem különösebben érdekel. Bármikor ki tudom fésülni, ahogy egy bűbájjal is simán megoldható. Betűröm a fülem mögé a tincseim, és kész is van a nagy visszaigazítás.
- Hátö igen, ebben kéne segítség igazából - kissé kínosan mosolyodok el, nem akarom elképzelni, mennyire lehet fura az, hogy akarok tetováltatni, de nem tudom, mit. De biztos vannak még így ezzel, nem lehetek én az egyedüli, ahhoz túl sok ember él ezen a földön. - Szerinted mi illene hozzám?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 34 ... 42 43 [44] 45 46 ... 54 ... 72 73 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék