Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A kérdésre egy pillanatra megmerevedik Shay. Tekintetét elfordítja és a tájat kémleli. Szája vonallá préselődik, ahogy igyekszik elnyomni a feltörekvő gombóckát a torkában. Hosszú történet ez.
- Azt hiszik beteg vagyok - mondja halkan, de tekintetét továbbra is a tájon tartja. Nehéz lenne elmagyarázni, mi is a baja. Hiszen semmi. Annyira tagadja magának is, ami szinte ijesztő. Hogy valójában mi és mennyit jelent az életében, számára természetes, nem érzi abnormálisnak, hogy figyelmet fordít a táplálkozásra. Azt hiszi, mindenki ellene van, rosszat akarnak. Senki sem látja azt, hogy ő mit akar, hogy valóban mi a helyzet, miért menekül olyasmibe, amit jobb lenne eldobni, mert neki is csak nyűg. Bizonyos szempontból megnyugvás a pszichológus, mert így a terhet leveszi a válláról.
- Szerintem pár percen belül odaérünk. Direkt nem messzi helyet választottam - körbepillant és konstatálja, hogy iszonyat dühítő a vircsaft, ami megy körülöttük. Ha nem zúzna benne az adrenalin, a szökés miatti felszabadultság, talán már kimászott volna a vonatból, hiába van kint hideg. Inkább megfagy, minthogy elviselje őket. Gergő láthatóan nem viseli ilyen jól a dolgot, de ez érthető, Shayleen-nek egyetlen rossz szava sincsen. Inkább igyekszik elterelni a figyelmet.
Kissé érzi, hogy a másik navisnak annyira nem buli ez az utazás, de majd megtetszik neki! Milliónyi jó programot kitalálhatnak, aminek a feléhez nem kötődik evés. Így mindketten boldogok lehetnek. Az első bedobott ötlet kifejezetten tetszik a lánynak, olyannyira, hogy széles mosoly jelenik meg az arcán.
- Ez jó ötlet! Legyen színes és csodálatos! - csillogó szemekkel pislog a fiúra, aki tán kissé különösnek tarthatja a lelkesedést. Pedig Shayleen életében először szilveszterezik úgy, ahogy ő szeretne. Számára ez iszonyat nagy szó. Ennek örömére kiéhezteti és felrobbantja magát. Más hülye is így csinálja, nem arról van szó... De ez végre az ő döntése.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak áll és bámulja a nőt, mintha az épp pofon vágta volna. A kezét lassan visszaengedi maga mellé, a másikban továbbra is lustán gőzölög a forralt bor, ő pedig nagyon nehezen állja meg, hogy ne borítsa az egészet erre a fehérnépre az utca szeme láttára. Kissé megemeli az állát, ahogy a nő egészen közel lép hozz, bár a szemében megnő a távolság, mintha erővel igyekezne kizárni magából mindazt, ami történik. Zója tudhatja, mennyire mélységesen utálja ezt. Most pedig könyörtelenül felhasználja ellene.
Elfordítja az arcát, nem válaszol. Összeszorított szájjal tűri a nő szavait, bár az izmai megfeszülnek, a türelme pedig azon a határon inog, amit nem kéne itt az utcán átlépniük. Egyáltalán nem. Érthető módon fellélegzik tehát, ahogy Zója ellép tőle, majd megfordul, láthatóan távozóra fogja. A forralt bor megremeg a kezében.
   -  Na erről nem akarok hallani.
További választ már nem vár. Megfordul, a maradék bort az ingerült ember lendületével dobja a legközelebbi, rácsos szemetesbe, amiből azonnal továbbfolyik az utca díszköveire. Anélkül, hogy visszanézne, csörtet el, pillanatokon pedig  fő utcán elnyeli a vásározók színes tömege.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem győzött rácsodálkozni a lányra, pedig ismerte már egy ideje. De Luca újra és újra képes volt meglepetést okozni neki, ahogy az este is tette. Azt hitte, hogy az egész majd vontatott lesz és nehéz, hiszen mégiscsak most voltak először igazán kettesben, amióta egy párt alkottak. Vince félelme azonban alaptalannak bizonyult, minden annyira természetes volt, annyira magával ragadó, természetes.  Rá mégis újszerűen hatott az élmény, mert soha nem szeretett senkit, ily módon és ilyen intenzíven. Eddig azt sem tudta, hogy ilyen tényleg létezik és lám, tényleg van, itt, kettőjük között. Nem akarta felkelteni, de megígérték, hogy megpróbálnak sötétedés előtt visszatérni, igaz, hopp porral néhány másodperc alatt hazaérnek, de nem titkolt szándéka volt kiélvezni még egy picit, hogy csak ketten vannak, abban a világban, amit olyan szépen felépítettek magunknak. Mosolyogva figyeli, ahogy Luca szép lassan magához tér, de nem akaródzik neki felkelni, legszívesebben Vince is leborítaná a tálcát és visszabújna a lány mellé az ágyba, de nem teheti. Épp csak tegnap este jött rá, hogy bár egy idősek, ebben a kapcsolatban mégsem lehetnek egészen egyformák.  Bár mindketten fiatalok és ez annak az időszaka, hogy felelőtlenek és bolondok legyenek, de Vince örömmel lemond erről azért, hogy Luca tovább lehessen gyerek. Meg amúgy is, ő a fiú, a törpe most már az ő felelőssége, és ha rajta múlik, örökre az is marad. Vigyorogva figyeli a lányt, majd mikor a keze az arcához ér megsimítja azt, kedveskedőn.
- Ettől még fel kell kelned.
Csóválja a fejét vigyorogva, tudja, hogy az egész csak játék, de igyekszik a szigorú srácot játszani, bár az arca és a hangja is nevet. Bár annak jobban örülne, ha látná a lány arcát, de mintha Luca csak a gondolataiban olvasna, nagy nehezen megint előbukkan a takaró alól.
- Az a legkevesebb, csak néhány pálcaintés. Bár elég nagy rumlit csináltunk, de senki nem fog betoppanni, úgyhogy ne foglalkozz vele.
Elcsodálkozik rajta, hogy tud a lány ilyenkor éppen a takarításra gondolni. Kiszabadítva az egyik kezét, a bögre után nyúl és belekortyol a kávéba. Nem sűrűn iszik, de most igényli a szervezete. Tompának és nehéznek érzi magát, ami betudható a tegnap estének, bár ezt egy percig sem bánja. Mosolyogva hallgatja a törpe nyavalygását és élvezettel nézi, ahogy szenved, bizonyára a ruhái után kutat, bárcsak tudná, hová tették őket! Ő is körbepillant, majd a mutató ujjával Lucának a háta mögé kutat, mindegy jelezvén, hogy a farmerja megvan, a szekrény tetején.
- Fogalmam sincs, hogy került oda.
Vallja be férfiasan, miközben elgondolkodva hunyorít, nézi a nadrágot, hátha eszébe jut neki. Aztán kap egy csókot, ami felidézi benne a tegnap történteket ismét. A megjegyzésre csak nevet és újra megcsókolja, miközben félretolja a tálcát, majd a lányt ledöntve a hátára ráfekszik. Igencsak felbátorodott, de hát bocsásson meg neki mindenki, szerelmes.
- Az arcod itt…nutellás.
Jegyzi meg nevetve, miközben picit távolabb húzódik, hogy megnézhesse, de beigazolódik az, amit első pillantásra látott. A lány arca a fülénél tiszta csoki volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bah, Erőszak. Már csak ez kellett, persze. Ropogtatom öklömet, miközben idegesen lépegetek egyik lábamról másikra. Azt hiszem valamilyen elismerést ezért kaptam az előadásért. Az mondjuk egy kicsit fájt, hogy kevesebbet, mint az... vagyis ő. A srác, akinek minden egyes mozdulata, pillantása idegesített, mivel úgy nézett, mintha ő jobb lenne mindenkinél. De nekem egy nyamvadt ponttal ne bizonyítgassa ezt, mert most aztán megmutatom neki!
Kezem ökölbeszorul, halvány pír kúszik fel nyakamon keresztül arcomra. Ujjaimmal tenyeremen lévő bőrkeményedéseken körözök, amik a szüntelen fizikai gyakorlás jelei. Tetszett ez az új élet, amiben mindig van mit csinálni, és azt tehetem, amit szeretek. Végre élek, és nem zenélek. Idővel jövök á csak, mennyi mindenből kimaradtam, hogy milyen apró burokban nevelkedtem. A mentális kihívásokon aligha kerültek más akadályok elém, így ebben a pillanatban, minden izmomat befeszítve úgy éreztem magam, mint akit ledobtak egy idegen ország közepére, hogy hajrá, találkozunk a határon! Festeni akarok. Most. Szemem elkalandozik a Balatonra, ahogy a nap meg-megcsillan a fodrozódó habokon. Felettünk egy szürkés sirály repül el, ami kissé tengeri érzést kelt bennem. Egyből az indulás előtti reggel sejlik fel bennem. Ahogy kinyitom a szeme, az ablakon hűvös hideg fény árad be, a plafonomon stilizált madáralakok raja száll el, majd tűnik ez az egyik sarokban. A gyilkos szándékú vekker még nem lendült akcióba, hét óra előtt lehetett. Ser Karom már meghallotta a hatalmas sóhajtásom, befészkelte magát a nyakamhoz. Szórakozottan simogattam a fülét, a feje búbját, majd lassan lerúgtam magamról a takarót, és átöltöztem. A fogmosást, állatetetést már gépiesen csináltam, gondolataim a közelgő próbatétel körül keringtek, elmosva a valós történéseket. Mikor kizökkentem az álmodozásból, már a Levita festményének folyosóján álltam. Lemondóan sóhajtottam magamat illetően, majd lendületes sebességgel nekiindultam, hogy a többiekkel találkozzak a bejáratnál.
Álmodozásomból a nevem zökkent ki, amit Charles mond. Arcomon még mindig olyan kifejezés ül, mintha máshol lennék, ezt elváltoztatom egy magabiztos mosolyra, majd biccentek a zsűri, a nagyérdemű, majd felszólítóm felé. mikor továbbhalad a felsorolásnál kétségbeesetten szegezem tekintetem Merkovszky Ádámnak, példaképemnek, tanítómnak, alkalmi pszichológusomnak, és… titkolt apapéldámnak. Ugyan nem tudok arról, hogy lenne gyereke, biztos vagyok benne, hogy helytállna ebben a rendkívül nehéz szerepben.
A gondolatoktól összeszorul a torkom, megrázom fejem, ekkor elindul a verseny.
Érdekes, az első gondolatom az volt, hogy tiszta éhezők viadala, majd nekiiramodtam, és átugrottam az ajtón.
 Mély levegő, tüdőm megtelik az élet téveszthetetlen zöld illatával, egy erdőben találom magam. Még mindig jobb, mint a mocsár. Érzem a környezetem, a páratartalmat, fülem mellett fúj a lenge szél. Fejem kapkodom jobbra-balra, figyelve a különböző helyeken felbukkanó embereket.
Kezemet felemelem, és pisztolyt formázok belőle, min ahogy azt az óvodában szokás. Halkan lépkedek, a fák törzseihez simulva, az avarra lehulló levelek és a dús növényzet hangtalan járást biztosít nekem. Egy rövid, fekete hajú fiú nézelődik előttem, én célbaveszem ujjammal.  Mutató és középső ujjam előtt apró üveggolyó méretű vízcsepp jelenik meg, ami egy félökölnyi gömbbé hízik. Elindítom egy egyenes pályán, majd mikor két méterre van tőle, módosítok az útján úgy, hogy oldalról kapja az ütést. A bordái alatt, középerősen találom el. Felszisszen, odakap, de addigra már elolvad, és nyomtalanul eltűnik. Elkezd futni abba az irányba, szabad terepet adva nekem.
Futok egy ideig, míg találok még valakit.  Tekintetünk találkozik, íriszem összeszűkül, lában a földbegyökerezik.
Robert az. Nem egy gyereket küldött a földre, és könnyedén fellökött egyet egy fuvallattal.
Célbavesz, kezem megremeg, felemelkedik, majd újra megismétlem a lövéshez szükséges mozdulatsort. Tudom, hogy ez nem fog rajtam segítni, így agyam zakatol, kattog, forog, pörög, csak egy dologra fókuszálva, az állati túlélési ösztönre. meglövöm, amit ő eltérít. Mond valamit,de nem hallom.  a körülöttünk lévő területen hat tíz centi átmérőjű vízgömböt hozok létre, amik csak lebegnek. Remélem nem jött rá a tervemre. Rávigyorgok, és ezt mondom.
- Csak erre vártam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem igazán tudott visszaemlékezni a tegnapra. Persze, a lényeges dolgok megvoltak számára. Az éjfél a Vörösmarty téren, a kergetőzés a rakparton a röpködő mínuszokba, a tánc a szoba közepén. Ezekre emlékezett, de arra már nem, hogy végül hogy találtak igazán egymásra.
 - Te dobtad fel oda.
Úgyhogy nem kell félni, Vincének bőven maradtak emlékei, amiket szívesen visszaidéz majd, mikor a könyv fölé kényszerül. Most viszont még nem ott van. Vigyorogva állja, ahogy Luca húzza az agyát, miközben támaszkodik mellette, nem tervezi összenyomni a lányt, ő nem viszonozza a puszikat, mert mire odajutna, hogy most ő következne, Luca egy ügyes mozdulattal csúszik ki alóla, Vince legnagyobb bánatra. Ez egy pillanatra még el is bizonytalanítja és a csalódottság kiül az arcára. Eddig azt hitte, hogy most minden oké, de talán elvetette a sulykot és Luca azért húzta be ilyen hirtelen a kéziféket. A hátára fordul és a feje alá húzva a párnát figyeli a lány ténykedését. Fel s alá járkál a szobába, összeszedegeti a ruháit, úgy látszik, pillanatok alatt felpörgött. Tényleg nem igazán értette, hogy most akkor mi is a helyzet. Igyekezett nyugtatni magát, pedig a kettősség majdnem szétfeszítettem. Azt adagolta magának, hogy igenis tudja, hogy vállalt és ez az egész a lánnyal jár, úgyhogy vesz szépen egy nagy levegőt és túlteszi magán ezek. Amint Luca megpróbálja felkínlódni magára a szűk farmert, fektében elvigyorodik és arra gondol, hogy ezt napestig eltudná nézni, igen, még az öltözést is. Soha nem volt nagyravágyó gyerek, megelégedett azzal, amit az élet dobott neki, ebben állt az egyszerűsége. Tudta, hogy az ilyen apró örömöket is ki kell élveznie, hiszen ki tudja, mikor lesz legközelebb ilyesmire lehetősége.
 - Én is, nézlek. Nyugodtan folytasd.
Legyint a kezével, majd mindkettőt a párna alá csúsztatja, oda ahol a tarkója van, ezzel jelezvén az elégedettségét. Nem akar még menni, még korán van, idejük, mint a tenger, ki akarja élvezni az utolsó pár órát, amit kettesben tölthetnek, ettől olyan rossz ember lenne? Tudta, hogy ez valahol csak játék, egyrészről élvezte, másrészről pedig fájt neki, hogy Luca olyan távol húzódott tőle. Ettől pedig úgy érezte, hogy neki is be kell szállnia a játékba, nem lehet ő a kiszolgáltatott fél.
 - Hát jó, ha menni akarsz akkor legyen.
Csalódott képet vág, miközben lassan felkel az ágyról, azért annyira nem sieti el, esélyt ad a lehetőségnek, hogy talán a törpe a meggondolja magát és felhagy ezzel a kínzó, buta játékkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megrántotta vállát, és lazán elvigyorodott, mutatva, hogy mennyire mindegy minden. Talán kérdéses volt még a jövője, de inkább legyen az, mintsem betonbiztosan egy olyan, amire nem vágyik. És amit az anyja elképzelt neki, az éppen ilyen volt. A háta közepére se.
- Majd lesz valahogy. Amúgy lengyel. Félig az vagyok, anyai ágon, és ott nőttem fel, csak nemrég jöttem el ide. Mármint Bogolyfalvára.
Merthogy az "ide" az folyamatosan változott, ahogy haladtak előre, először a mozgólépcsőt, és a lyukasztókat (melyek nem is lyukasztottak) hátrahagyva, majd felszállva az egyik földalatti vasútra. Ella nem győzött csodálkozni a sok lehetetlen dolgon. Furcsa tapasztalatok érték, de igyekezett lépést tartani Tormával, mert amíg nem tud hoppanálni, bizony kénytelen lesz mugli módon eljutni Budanekeresdre.
Az utasok közt többen értetlenül, döbbenten pillantottak a párosra, a vigyorgó, hangoskodó Ellára és szegény srácra, aki kezdte a lány hajszínét felölteni az arcára. Aztán együtt nevettek, de érezhetően nem ugyanazért. Ellát rendkívül szórakoztatta a helyzet, kapaszkodott a srácba, és közben nem győzött hangot adni elképedésének.
- Ez szööörnyűű!
Közben a srác a füléhez hajolt és úgy válaszolt már inkább a kérdésre, láthatóan nem akart még nagyobb felhajtást, és ez nem kerülte el Ella figyelmét. Elvigyorodott.
- Bocsánat, hol kell leszállni, ha Budanekeresdre megyünk? - kiabált a mellette álló nőnek, aki azonban csak látható értetlenkedéssel válaszolt, ráadásul addigra Ella már kifelé nézett a szerelvényből, követve Tormát.
- Tudom én! Gyere! - azzal megragadta a karját, és már húzta is maga után. A fejük felett Széll Kálmán tér volt kiírva, ami nagyjából semmit se mondott Ellának, de ha rossz helyen vannak, legfeljebb visszajönnek ide.
A tömeggel együtt a mozgólépcsőkhöz vergődtek, Ella pedig tovább kapaszkodott útitársába, valahogy kényelmesebb volt benne kapaszkodni, mint a mugli ketyere mozgó gumifogójába.
Mikor aztán kiértek a felszínre, és természetesen ott sem látott Ella semmit, ami segíthetne, merre tovább, letette cókmókját és ráült.
- Szerinted már eltévedtünk? Vagy még nem teljesen? Most már szerzünk kávét? - Persze a legfontosabb kérdést hagyta a végére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ahogy felteszi a kérdését és látja Shayleen arcát, ahogy kissé megmerevedik, már meg is bánja, hogy feltette. Tudja, hogy nem illik kotorni mások magánéletében, meg amúgy is, nem akarja, hogy akkor most depressziós legyen. Na nem mintha elítélné, vagy zavarná, de egyszerűen nem tud a negatív érzésekkel mit kezdeni. Neki is vannak, de kimutatni se tudja őket, nemhogy vigasztani. Mármint, ha a lány kiönti neki a lelkét, neki kell vigasztalni, nem? Ő tök szívesen meghallgatja, de egy nyúlfarkincányit nem tud segíteni.
- És az vagy? - Csupán ennyi érdekli, semmi több. Semmi felesleges boncolgatás további kérdezősködés. A legtöbb ember megrohamozta volna, hogy mi a betegsége, mennyire veszélyes, miért hiszik róla azt, hogy beteg. Nem, Gergőnek most csupán csak annyi számít, hogy Shayleen betegnek érzi-e magát és ő hinni fog neki. Nincs oka rá, hogy ne tegye.
- Jól van. - Nyugtázza, ahogy lejjebb csusszan ültében. Igyekszik kizárni a fejében sokszorosan lüktető zajokat. Túlérzékeny az érzelmekre, érzi a sok zaklatott energiát és ő sem érzi magát komfortosan tőle, nagyon nem. De már nem maradnak sokáig a vagonban.
Amúgy nem Shayleen ellen irányul a "morcossága", ezt próbálja egy kis kedves találgatással ellensúlyozni. Látja amúgy is, a lány milyen lelkes lesz attól, ha a szilveszterezésről beszél. Ez neki biztos hatalmas dolog, ajándék, bár Gergő nem érti miért, nem is érti a lelkesedését. Csak vége van egy évnek, kezdődik minden elölről, szilveszter minden évben van. De ha az idei olyan különleges a lány számára, nem akarja majd megérteni, miért inkább csak igyekszik asszisztálni. Látja a lány arcán, hogy tetszik neki a tűzijáték ötlete, Gergő tekintete pedig kicsit meglágyul, ahogy továbbra is érzelemmentes képpel fixírozza a szemben ülőt.
 - Az lesz. - Ígéri neki végül nyugtató hangon, talán kedves hangnemben, bár nála elég nehéz megmondani. Érzi a lányon, hogy zaklatott volt, de most már ő is olyan izgatott, hogy Gergő is feladja a nyugalomra tett kísérleteit. Sóhajt egyet, felül és előre dől, könyökeit térdeire támasztja, úgy pillant a navinés lánykára.
- Meg a'sszem ilyenkor pezsgőt kell inni. - Teszi hozzá, ha már a képzeletbeli bevásárlólistánál vannak. Nem tudja, milyen hely Rákosborzasztó, de ilyesmit csak lehet szilveszterkor kapni. Bár Gergő személy szerint még soha életében nem ivott ilyesmit, de úgy érzi, éppen itt az ideje kipróbálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- És az Ella számít ott egy gyakori névnek? - érdeklődöm tovább, miután megtudom, hogy anyai ágról lengyel gyökerekkel rendelkezik, ráadásul ott is élt egy darabig, egészen ameddig ide nem sodorta a szél. Így már nagyjából képben vagyok az előéletével. További részletekbe nem bocsátkoznék, sokkal inkább én lennék már a soros, hogy meséljek. De talán az majd máskor következzen.
- Tényleg annyira nagyon szeretik a magyarokat?
Mert van is az a mondóka, ami a fenéért se ugrik be. Egyébként sem vagyok olyan környezetben, amelyben nyugodtan tudnék gondolkodni. Kezd nyomasztóvá válni az aluljáró, túlságosan a föld mélyén érzem magam, mintha valami vakond lennék. Friss levegőre és napfényre vágyom, még ha utóbbit a tél miatt nem kaphatom meg. De már nem sokáig kell várnom, hogy végre a hőségben legyek.
Egy idő után megszokom a lány szorítását, hogy végig a derekamon csüng, mint egy koala. Abba is beletörődöm, hogy mindez az utazóközönség szeme láttára történik, akiknek reményeim szerint akad jobb dolguk, mint kettőnk bámulása. Már csak az kell, hogy azokkal a korábban említett okostelefonjaikkal levideózzanak minket, és a tartalmat feltöltsék valamelyik közösségi oldalra. Bár szerintem valamiféle profi bajelhárító-osztag már működésbe lépne a Minisztériumból, hiszen csak nem égetik szegény hátrányos helyzetű aranyvérű varázslóikat.
- Miéért? - kérdezek rá ugyanolyan hangon, mint ahogy ő nyavalyog. Már jóval halkabbak vagyunk, de na. Még így is képes leszólítani egy utast, hogy merre van Budanekeresd. Ha nem szorongatnám annyira azt a fránya kapaszkodót, esküszöm befognám a száját most már.
A Széll Kálmán téren kötünk ki. Nagyon különös névnek találom, és a szüleim még úgy mesélték, hogy sokáig Moszkva térnek hívták. Szerintem sokkal menőbb név volt, nem értem a változtatás szükségességét, de ez nyilván inkább a helyiek ügye.
Jóval rugalmasabban tévelygünk ki a földfelszín alól, egyelőre hagyom, hogy belém kapaszkodjon, aztán fogom magam és durcásan elengedem, mert a végén még félreértik a dolgot. Nem szeretnék kellemetlen szituációba keveredni, hiszen nekem van barátnőm, kérem szépen!
- Ha minden igaz, már közelebb járunk. Kell lennie valami mágikus segélykérőnek. - töprengek államat dörzsölve - Kávé, tessék, ott egy ilyen... bódé. De akkor már hozz nekem is, please.
Követve példáját, fogom magam és rátehénkedem a saját cókmókomra, majd ölbe tett kézzel várom, hogy hű útitársam kiszolgáljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hát már hogyne élvezném?
Nevet fel. Hiszen, ő is csak pasiból van, még akkor is, ha a tapasztalatlanabb esetlenebb fajtából. Na azért nem kell rögtön bénának elkönyvelni, egy részére igencsak rájátszik, pusztán azért, mert így jó neki, így sok más dolgot rejthet véka alá, kevesebb magyarázat, kevesebb félreértés. Ettől persze nem lesz más a gyerek, magát azért képtelen lenne meghazudtolni, a színjáték sem áll neki igazán jól. Mindez inkább egy pajzs. Luca előtt azonban már régen levetette ezeket a gátlásokat, habár nehéz volt neki elfogadni, hogy a lány azért szereti ami. Férfiasan bevallhatja, hogy a lányoknak nem az ilyen fiúk a zsánerei, pláne nem egy olyan lánynak, mint Luca. De ami történt megtörtént, most már nem lehet megváltoztatni és ami azt illeti Vince soha semmi pénzért nem is változtatna rajta. Lehet, hogyha korábban ismeri meg a törpét, akkor minden más lenne, de úgy van vele, hogy minden okkal történik, minden pontosan úgy történt, ahogy kellett. A végkifejlet számít, nem?
- Nem, tényleg? Akkor ne pakoljak?
Kérdi, miközben odébb pakol egy párnát, majd gyorsan visszafekszik, mert érzi, mit van készülőben. Luca túl messze van, viszont túlontúl lelkes is, ami pedig becsapódást eredményez. Vince csöndben fohászkodik, hogy ne legyen igaza, majd mikor a törpe nekiiramodik inkább már azért, hogy ne térdelje véletlen gyomorszájba, vagy rosszabb...
- Ohh...ba...
Nem tudja végigmondani, mert Luca érkezik, Luca nem tompít, viszont esik, egyenesen rá. Nem fájt neki, legalábbis annyira nem. Elnyomja az érzés, hogy  a lány megint a karjai között van, hagyja magát leteríteni. Helyette inkább elnézi a csinos arcot, a szép karokat és minden mást. Elidőzik a tekintete, most nézheti, szemérmetlenül, így, hogy rajtuk kívül senki nincs itt. Majd mikor a törpe ráhajol az ajkaira, visszacsókol neki, miközben az egyik kezével Luca hajába túr, közelebb húzva ezzel magához.
- Igen, szerintem.
Bólogat, miután levegőhöz jut. Megkönnyebbül kicsit, ez látszik az arcán is.  Szerette volna széppé, emlékezetessé tenni a dolgot, és úgy tűnt, hogy ez sikerült is neki, de így, hogy megerősítést is kap, valamennyire megnyugszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hát ő is elbírná viselni. Vincén szerelmes volt, ezt kár lett volna tagadni. A kis törpe már az első perctől elcsavarta a fejét, de idő kellett ahhoz, hogy a szívét tényleg, véglegesen odaadja a lánynak. Ahogy nézte, úgy érezte, hogy ezt élete végéig tudná csinálni, valami ilyesmi volt a szerelem, nem? Igaz, a kapcsoltuk kissé rögösen indult és egy ideig lefelé haladt, de végül csak rendbe jöttek, vagy legalábbis Vince szerette volna hinni, hogy most már minden rendben van velük. Kezei a lány derekára csúsztak, majd egy határozott mozdulattal kicsivel lentebb tolta a lányt. Kellemetlen lett volna, ha a tegnapi töménytelen adag süteményt és pizzát pont most rakná ki, ebben a felettébb idilli és romantikus pillanatban. Pedig, ha valaki, ő aztán értett hozzá, hogy tegyen tönkre egy ilyen dolgot, de most nagyon igyekezett, de tényleg!
 - Akkor csináljuk, amikor szeretnéd.
Egy pillanatra lefagyott, mikor a lány úgy döntött, hogy végigfekszik rajta, hirtelen azt sem tudta, hogy hogy reagáljon, de aztán végül az ügyesebbik keze rátalált a Navines hátára, és újra meg újra, végigsimított rajta, kitartóan, míg a szíve pedig hevesen vert, nem tudta csillapítani. Ugyanakkor rá kellett ébrednie, hogy a szerelem önmagában semmit sem ér, csak akkor lesz belőle igazán felemelő érzés, olyan, mint amiről a dalok szólnak, ha valaki viszonozza őket. Luca pedig, jelen ábra szerint hasonlóan érzett, mint ő. Felemelte kicsit a fejét, hogy lenézhessen rá, majd nyomott egy puszit a törpe fejére. Végül lehunyta a szemét, és hagyta, hogy a tegnapi események ismét végigfussanak a lelki szemei előtt. Bárcsak megint átélhetné azt a sötétséget. Az éjszaka tűzijátékai és petárdái még mindig a fülében dörrennek el, látja maga előtt, ahogy közelebb húzza a magához Lucát, ahogy nevetve elterülnek a kihúzott kanapén.
 - Szeretnél még maradni?
Bukik ki belőle a kérdés, amit egészen komolyan gondol. Végül is, még csak elseje van, holnap is visszamehetnek. Legalább addig is kettesben tölthetnek még egy kis időt, összeszedhetik magukat és kiélhetik az egymás iránti lángoló szerelmüket, legalább egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szóval az itteni barátok. Bólogatok, mintha érteném. Valójában azért van is róla fogalmam, milyen az, amikor a szíved több felé húz, de én a kastélyban szereztem az első barátaimat. Eléggé antiszociális gyerek voltam, ráadásul csendes, magának való, nem igazán feltűnő. A rajztehetségem miatt a tanárok néha kivételeztek is velem, emiatt pedig még nehezebb volt barátokat szerezni. Most, hogy már jártam több helyen a világban és ismeretségekre tettem szert, kezdem érteni ezt az érzést egy kicsit jobban. A brazil vagy éppen görög ismerősökhöz az ember nem tud csak úgy leruccanni, akkor sem, ha éppen boszorkány az illető.
- Hogy micsoda?! - nézek rá vészjósló szemekkel, és kezem már valami párnaszerűség után kutat, amit hozzávághatok, de közben mosolygok. Valójában nem érzem ilyen nagy tragédiának a dolgot. Valószínűleg úgysem leszek... hogy is mondta? Szottyos bőrű nagymama. A betegségem még mindig gyógyíthatatlannak minősül. Valójában ezen a téren semmi nem változott. Illetve valami mégis: én és a hozzáállásom. Már nincs kedvem összegömbölyödni a sarokban és sajnálni magam. Helyette mosolygok, amin csak lehet, megyek tovább, addig, amíg megtehetem. Ha holnap összeesek, és mindennek vége, legalább elmondhatom, hogy nem rettegve vártam a halált. Még tetkóm is lett. Nem királyság?
- A drog és a tetkó két külön dolog. Engem nem zavarna, ha az unokám úgy érezné, szeretne ilyet. Tiltsa neki az anyja! - nevetek fel, és leteszek arról a szándékomról, hogy megdobáljam a fiút, lehetőleg valami kevésbé keménnyel.
- Persze - csillan fel a szemem. - Jövőre rózsaszín hajjal fogok hazaállítani, miután minden rellonosra rápingáltam egy sárkányt.
- Nem tudom, hogy lesz-e, de egyelőre nem tervezek. Ez sem előre megfontolt szándékból született, egyszerűen ajándék volt, amit nem utasítottam vissza. - Kedvtelve nézegetem én is a szép szárnyú pillangókat, amiket lehetetlen megérinteni, legalábbis nekem még sosem sikerült. Folyton odébb rebbennek. Pedig szívesen megsimogatnám a szárnyukat, hogy lássam hímporos lesz-e a kezem tőle. Annyira valódinak tűnnek a számomra. Na, persze a mester egy valóságos művész, én a közelében sem járok annak, amire ő képes.
- Nem tudom, hogy a muglik mit látnak, lehet, hogy egyáltalán nem látják - vonom meg a vállam. Még senki nem nézett kimeredt szemekkel a karomra, szóval úgy gondoltam, akármit is észlelnek, az nem lehet túl gázos.
Közelségétől megrészegülve, szinte transzban emelem fel a kezem, hogy hozzásimítsam arcbőréhez, majd ejtem vissza a tenyerébe, ő azonban szinte azonnal vissza is emeli a fejéhez. Ekkor veszem csak észre, hogy egy ideje már nem veszek levegőt. Biztos, emiatt vörösödtem el, elvégre mi más lehetne rá a magyarázat? Közelebb hajolok vagy csak hirtelen úgy tűnik, mintha közelebb lennénk egymáshoz. Megbűvölve nézem a fiú száját, szeretnék még közelebb húzódni hozzá. Hirtelen zajt hallok a szobán kívülről, ami megzavar, és az ajtó felé fordítom a fejem. Végül megköszörülöm a torkom, és zavartan felnevetek.
- Öhm, kérdeztél valamit? Vagy...ööö - Jah, nem vagyok képben, látszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

"Hogy micsoda?!" - Na, tessék, most magamnak csináltam a bajt. Sejtem, mit kutat, így szolgálatkészen hátradőlök a kispárnámért, és a keze ügyébe helyezem, hogy fejbe vághasson, vagy amit akar.
Deehogyis. Lovagiasan eltakarom előle a kispárnát, amit a képembe nyomhatna, és közben keresem azt a fokozatát a vigyorgásnak, ami kifejezi, milyen jól szórakozom, de nem teszi sértővé, hogy az imént szottyos nagymamáztam le. Nehéz pálya.
Elgondolkodom amit mond arról, hogy a tetoválás azért nem lépcsőfok a drogok felé. Igaza van, és talán mostanság már annyira nem nagy szám, ha valakinek tetkója vagy piercingje van. Mégis, ha az én gyerekemnek lenne... ugyanúgy kiakadnék, mint az én famíliám, ha Szilvi vagy én állítanánk haza ilyennel. Bár Szilvi... ki tudja... valami titkos helyen... simán el tudom képzelni róla.
- Na jó, a rózsaszín hajat megnézném - adom a lovat a punk tanárnő tervei alá. - Egy Trullus és el van intézve.
De azért titkon reménykedem, hogy nem tervez megválni a mostani hajszínétől. (Lehet, hogy én vagyok nagypapa! Már most!)
A tetoválásveszély nagyjából elhárult, de a beszélgetés amúgy is valami egészen váratlanba torkollt. Valahol. Igazából már nem tudom, mi volt az utolsó, amit mondtunk...
El sem hiszem, hogy ez tényleg megtörténik - miután kikavarodom a fura örvényből, és visszatérek a jelenbe -, de az arcunk egyre közelít egymáshoz. Ez tényleg megtörténik!
Á nem. Pont mikor elszántam magam, hogy beveszem az utolsó centiket, és meg fogom csókolni. ROHADT ELEFÁNTOK CSÖRTETNEK A FOLYOSÓN!
Elmúlt a pillanat. Hallom, hogy az említett elefánt a nővérem szobájába igyekezett, mivel csak egy fal választ el minket egymástól. Lin töri meg a csendet.
- Nézzük meg a filmet! - improvizálok, és mintha rugóról pattannék, felállok, hogy odamenjek a gépemhez, hogy benyomjam a lejátszóba A beavatottat.
Anyám kopog.
- Holnap karácsony, és még mindig nincsenek felkötve a szaloncukrok! - sopánkodik és törtet be az ajtón egy kis szünet után. - Szilvi is kapott egy zacskóval, tiétek ez a kettő. Vágtam cérnát.
Letesz két tescos zacsit tele szaloncukrokkal, a következő pillanatban pedig már itt sincs.
- Nálunk ilyen a karácsony - magyarázom bocsánatkérőn, vállat vonva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kávássy A. HenriettaBudapest, Váci utca. 2015. január 17. Szombat

Amint delet üt az óra, tömbösíti az asztalán nagy összevisszaságban álló iratokat, különböző méretű és formájú papírfecniket, és dátum szerint listázza a legfontosabb küldeményeket, melyeket aztán kollégája asztalára tesz le, hogy a férfi mielőtt belevág a nagy családi hétvégéjébe, még szaladjon el a bagolyházba, és értesítsen ki minden címzettet. Ma ugyanis ő nem marad bent délutánra, bár hétvégén ha lehet, még a nyüzsgő hétköznapoknál is jobban kedveli azt a másoknak leírhatatlan légkört. Letörli a karcos asztallapot, még egyszer be les minden fiókjába, és csak akkor hagyja el irodáját, amikor mind részlegét, mind saját magát - úgymint nyakkendő, ing, mellény, zakó - tökéletesen rendben találja.
Tudniillik, kora délután szüleivel találkozik Budapest egy előkelő vendéglőjében, amely édesapja régi nagy kedvence. A recepció falára akasztott tükörben még rápillant visszanéző képmására, és egy, a saját magának küldött biztató mosoly után kilép a hivatalból, hogy néhány perc múlva már Budapest egyik legnépszerűbb utcája melletti sikátorában találja magát. A hoppanálás még jó néhány év után is megviseli, hiába a sok gyakorlás, és a megfelelő óvintézkedések, a megérkezés utáni pillanatokat egyszerűen  képtelen megszokni. Émelygő gyomrára tapasztott kézzel siet a Fatál nevezetű vendéglőbe, hogy a kirakatüvegben még egyszer megigazítsa nyakát szorító kendőjét, és csak azután lépjen be a csilingelő ajtón. Édesanyját azonnal észreveszi, és a nővel szemben ülő férfiben is hamar rácsodálkozhat kopaszodó öregére. Kölni illatú, frissen borotvált arcán végigsimít, ahogy megközelíti idősödő szüleit; anyját arcon csókolja, míg apjával tisztelettudón kezet ráz. A férfi bár megpocakosodott, és hajlottabb, mint egykoron volt, még így is tükrözi régi valóját. Konstantin tisztelettudón, szerény csöndbe burkolózva foglal helyet közöttük, de kedélyessége már az előétel közben haragra gyullad. Apjával szinte minden találkozásukat elrontják a politikával, és az abból fakadó eltérő nézetükkel, nem kímélve így a mellettük türelmesen várakozó asszonnyal. A főétel alatt a férfiú munkahelyére terelődik a szó, végül, a desszertet fogyasztva szóba kerül családi állapota is. Édesanyja félti, hogy ugyanolyan sorsra jut, mint ők, apja viszont egyenesen tiltja a korai házasságot. Ráérsz még, mondja minduntalan. Ezután a szülőpár heves vitája következik, amely alatt Aliz, a húszas évei végét taposó Konstantin anyja, éveket öregszik.
- Köszönöm az ebédet, és utólag még egyszer hálás vagyok a gramofonért is - mondja búcsúzásul az öltönyös férfi, és homlokáról letörölve néhány apró izzadtságcseppet, kilép a hűvös utcára. Végre. Hogy merre indul, fogalma sincs, csak felveszi a tömeg tempóját, az út alatt hol cipője orrát, hol az üzletek fényeit nézve.