Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Későn láttam meg a lehetőséget, de egy percig sem gondolkodtam, azonnal jeleztem Northnak, hogy ez a kutatás érdekel. Még ha amúgy történelmileg kicsi is rá az esély, ki nem hagynám. Mármint a legtöbb professzor szerint csak legenda a kard, de bizonyára azért mondják, mert nekik nem sikerült megszerezni. Én is azt mondanám. Ez viszont minden szempontból életre szóló élménynek tűnik.
Az egyetlen problémám a helyszín és az odajutás. Bagolykőről csak úgy Glastonburybe vagy hova jutni nem egyszerű mágia nélkül. Hopp-por ide vagy oda. Vagyis na... pont az a probléma, hogy ahogy veszítek a varázserőmből úgy tűnik egyre nehezebbnek ez a sok kandallós világutazás. De mugli repülővel még tovább tartana, nekem meg nincs annyi időm. Szóval épp csak összedobok pár cuccot a hátizsákomba, rúnázott telefonnal, extra aksikkal meg fülhallgatóval, aztán elbaktatok a legközelebbi működő kandallóig és szépen elhoppolok egyik helyről a másikra. Mert persze hogy elrontom és lépten-nyomon rossz helyen mászok ki a kandallóból. Már kezd hányingerem lenni, pedig becsuktam a szemem és eskü nem is ettem semmit, de mégis.
- A rohadt retekbe, hogy dögölne meg! - panaszkodom amikor már vagy tizedszerre esek ki valahol, csakhogy aztán leporolva magam ráeszméljek, hogy végre, talán... jó helyen vagyok.
- Heh? - nézek vissza a kandallóra meglepetten, mert már kezdtem elhinni, hogy vagyok annyira béna, hogy sosem jutok ide, de ahogy végig nézek a többi emberkén szinte biztos, hogy jó helyen vagyok. Több ismerős arc is van, igaz nem beszéltem hosszabban soha senkivel, de legalább láttam már őket. - Hali! - mondom végül nagyon értelmesen, aztán tovább porolgatom magam, próbálva elnyomni a még mindig bennem levő hányingert. Azt meg hogy mennyi az idő ne kérdezze senki. Van órám. De csak kiegészítő, mert jól néz ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Megjegyzésén, melyet még a padon tesz magamban jót mosolygok, ám arcom rezzenéstelen marad. Érzelmeim nem árulom el, nem volna értelme. A segítségem ajánlom, nem mást. - Minden idegent megkér, hogy vegyen magának sört? - kontrázok vissza elterelő szándékkal, s bár az ő szavaiban nagyobb igazság van, nem szívesen ismerném be ezt épp neki. Főleg annak biztos tudatában, hogy szavainak semmi jogalapja nincs. Egyáltalán nem veszélyes. Ebben teljesen biztos vagyok. Tudna az lenni, efelől sincs szemernyi kétségem, de velem szemben nincs oka támadólag fellépni. Egy biccentéssel veszem tudomásul, hogy velem tart és elfogadja segítségem. Hamar a szállásra érünk, s az ott bemutatott varászlása valódi mosolyt csal ajkam szegletébe, ám egy kérdést is azonnal felvet - Honnan tudta, hogy biztonsággal varázsolhat előttem? - érdeklődöm, mivel é úgy tudom, hogy ebben a városban nem csak hozzánk hasonlók élnek. A magam részéről csak akkor és azok előtt fedem boszorkány mivoltomat, ha biztos vagyok a dolgomban és abban, akivel vagyok. Természetesen Bogolyafalva ebből a szempontból a "mindenütt és mindenki előtt" címkét viseli, de Tatával egészen más a helyzet. Itt nem csak mágikus erővel rendelkezők élnek, hanem muglik is, így köztük járva a magam részéről én nem vagyok más, mint egy kiránduló, aki az Öreg tó körüli parkban végezte a napját. - Azt remélem tudja, hogy ez a pár mentő bűbáj nem megoldás. Menjen, fürödjön meg, a többit pedig bízza rám, jó?! - nézek rá enyhén rosszalló de vidám pillantással. Ott bujkál a nevetés smaragdzöld szemeimben, ahogy elnézem a tagbaszakadt utazót, a fél tiszta pólójával, meg a zsákjával. - Tessék, ez jobb mint az itteni welcome tasakos tusfürdők - nyomok a kezébe egy a saját megbűvölt zsákomból származó patikában Dr. Noxen receptúrája alapján kikevert, illatát és hatását a vele tisztálkodó neméhez, ízléséhez és bőrének szükségleteihez alakító fürdőkrémet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mostanában az alvás az egyedüli állapota, amikor képes ellazulni; hogy ehhez mennyit kell fogyasztania és miből, az változó. A tegnap éjjel vendége és akiből végül is igen sok kellett, ez a végtelen megnyugvást hozó lány, aki tönkretette az életét.
Nem voltak együtt azóta, hogy a neje elindította a válópert, mégis úgy néz ki, Benjámin ma kielégítően és mélyen képes aludni. Az ébredést követően rögtön megérzi maga alatt a másik testet, de egy zavart pillanatig hazugság lenne azt állítani, hogy pontosan tudja, melyikükhöz tartozik. Ez a zavar még az arcára is kiül, mikor lefagy az arcáról az álomból maradt első őszinte mosolya, viszont ösztönösen is hamar kompenzál; még mielőtt bármit szólna, közelebb húzva a lányt ad neki egy puszit. Nem gondol különben semmire - elmormog egy mély 'jó reggelt-t' és arccal a mennyezet felé fordul, még mielőtt felülne és hátat fordítana Eszternek. Ma nincs bújós hangulatában. Nem is próbál úgy tenni, mintha tisztában lenne a motivációival, vagy mintha foglalkozna velük; felkapva egy fehér inget az ablakhoz lép, hogy teljesen beengedje a fényes, hideg, őszi napfényt. Az ő valóságuk - elképesztő, mennyire nem vágyik rá. Valami másra igen, mondjuk egy közös reggelire.
- Mit szeretnél enni? - Kérdezi, miközben újra a lány felé fordul. A pedáns, világos, fehér bútorokkal telepakolt szoba egyedüli oda nem illő eleme az a vizes palack, amit most fel is vesz az ágy mellől, hogy igyon belőle, míg Eszter döntésre jut.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Teeermészetesen. Még nem végeztünk - jelentettem ki kicsit ki is húzva magam a kacsóm meg oldalra csapva tök nagylányosan - vagy plázacicásan. De mindenesetre jól tudja majd ő is, hogy ezzel nem úszta meg, túl kíváncsivá tett. Nem lehet rosszabb annál, amit mondjuk láttam Dávidnál, szóval nekem ne mondja senki, hogy csak engem óvnak a "csak szépet meséljünk a kislánynak" sztorikkal. Különben láttam már én is eleget. Márhogy. Nem olyan régen szó szerint is, de az más kérdés.
- Jól hallod. Nem egészen, én csak szeretném ha végre nem egyedül lenne meg citromba harapott képpel. Mikor volt ilyen csaja, bármilyen elég boldog volt általában. Kivéve a hisztisek mellett, azokat én se csíptem - ingattam is meg a fejem, egyelőre kihagyva a történetből mit tettem. Nem hiszem hogy nagy büszkén kéne elmeséljem, hogy legutóbb fogadásba vonszoltam egy lányt - amit én is meg kellett járjak -, majd összeboronáltam egy estére Dáviddal. Jó, délután volt, de értitek. Sosem nézett még rám a bátyám úgy, mint utána az első összefutásunkkor. Még dolgozom a békülésen.
- Hát de...ez...nagyon jó - nevettem tovább, már kicsit halkabbra fogva, aztán cinkosan hajolva közelebb suttogtam, de alig bírva nem folytatni a nevetést remegtem meg. - Hozol lufinak valót is?
Nyilván tőlem nem ezt várja, senki. Gondolom én, hogy nekem kéne, ha már lány vagyok meg kicsi a családban az ügyes, szófogadó és odafigyelő gyereknek lenni. De azt hiszem ezt a részt skipeltem az életembe. Elsőre még ilyen voltam. Másodszorra meg arra jöttem rá, hogy undi és nem foglalkoztat. Már a komolyság, elsősorban, az óvszer egy másik lapra tartozik.
- Mindenki...majdnem mindenki - helyesbítettem aprókat bólogatva, ahogy letettem a kezemből az evőeszközt egy pillanatra és rá néztem. - Ő se tudja, anya se. Igazából Gergő se tud semmit. A cukorkaboltról tudnak, az nem nagy szám. De nem hiányzik nekem semmi okoskodás meg leskelődés utánam. - Túl sokat volt téma a mi leszel ha nagy leszel én meg sosem tudtam válaszolni, szóval abból építkeztek, amit láttak. Tudom mi lenne a vége, ha ez kiderülne. Arról nem beszélve, hogy ugye megkapom a zsebpénzt mindkettőtől, plusz van már egy fizum, minek ez nekem és hogy költöm el mégis? Ne firtassuk. Tényleg drága lány vagyok.
- Elfelezhetjük - közöltem elvigyorodva, aztán pont úgy, mint mindig elvágtam, de nem félbe a kisebb darabot egybe betoltam a számba, majd villára tűzve a többit toltam felé. Nem különösebben érdekelt se más a teremben, se a higiénia. Meg a rokonom! Elég közeli, akkor meg?
- Igen, mostanában megint elég sokat. Csináltam pár rendes tervet, mármint igazit. Elkezdtem őket gyűjteni, hátha egyszer lesz belőlük valami. Miért?
Egy darabig még mesélgettem mi és hogyan meg merre, félig persze teli szájjal, de ez egyikünket se zavarta. Mondjuk a szemben ülő kislánynak nem maradt gombóc, az utolsóra ketten hasaltunk rá Ezra bácsival és happoltuk el előle, milyen szomorú. De végszóra Kriszpin bá' is besétált, én meg csak azt vettem észre, hogy Ezra fogja magát és eltűnik az asztal alatt. Még hallottam egy koppanást meg egy szentségelést, gyanítom lefejelte alulról az asztalt, aztán el is tűnt én meg vállat vonva ettem meg a maradékot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Eredetileg csak egy röpke látogatásra ugrottam át, hogy benézzek Liamhez egy kávéra, azonban beszélgetésünk után valahogy itt ragadtam, nézelődve és bóklászva. Belemerültem a forgatagba, ami kicsit hiányzik is nekem olykor, s céltalanul sodortattam magam a tömeggel, amíg meg nem csapott az illat, amit épp követek. Mert valaki úgy döntött, a Mennyország bejáratának a legmegfelelőbb hely épp Budanekeresd.
Na jó, ne túlozzunk, igazából csak mennyei rétesek kelletik magukat és ki vagyok én, hogy ellentmondjak ennek a csábításnak? A gyomrom hangosan kordulva helyesel, ahogy lerendelek minden ízből egyet és összefut a nyál a számban, ahogy az eladó elkezdi a tányéromat pakolni. A zsebembe túrok, hogy összeszedjem a kért fizetséget, mire végez, de elég, hogy pillantásom elkalandozva a nekem háttal álló férfira essen és el is felejtem, hol tartok épp az apróval. Szégyenszemre újra kell számolnom, sűrű bocsánatkérések közepette, aztán mivel másodjára is elrontom, végül inkább "borravaló!" felkiáltással otthagyok egy sarlót, hogy nehogy felhívjam magamra a figyelmet.
Mert könnyű ráismernem a sziluettre, s még könnyebb ösztönösen, gondolkodás nélkül mozdulni felé, olyan mosollyal, melyről azt sem tudom, mikor született arcomon. Mégis visszatartom magam, mert ki akarom használni a ritka alkalmat, hogy tudta nélkül megfigyelhetem. Mielőtt még észrevehetne, alakot váltok, olyan bőrbe bújva, amit sosem látott rajtam, majd leparkolok az egyik szomszédos asztalkánál és jóízűen nekilátok a süteménykupacomnak. Igyekszem feltűnésmentes maradni, bár kétlem, hogy sokáig meg tudnám őrizni inkognitómat, mert szinte fel sem kell nézzek, hogy érezzem, mint siklik át rajtam pillantása. Amíg tekintetünk nem találkozik, talán nem fog azonnal gyanút...
Mondtam már, hogy csapnivaló vagyok bújócskából?
Szemem sarkából lesem, s ha elfordítja a fejét egy másodpercre, másfelé nézve, hangtalanul a egy másik asztalhoz hoppanálok, villámgyorsan arcot változtatva. Nyilván nem tökéletes az átalakulás, elvégre a ruhámat nem cserélhetem le ilyen gyorsan, de kíváncsian várom a reakcióját arra, hogy valahányszor szem elől téveszt, máshol, más arccal bukkanok fel - ugyanazokkal a rétesekkel.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Nyehe, az tök jó, mert én sem - kuncog fel jókedvűen és gyengén megcsapkodja a faágat, amin "lóg". A mozdulatsornak hála egy pillanatra elveszti az egyensúlyát, a reflexei viszont csodával határos módon megmentik, és mint valami vörösre festett koala, mind a négy végtagjával rákulcsolódik támaszára, mielőtt még oldalra dőlve lepottyanna.
- Hoppá. Huh. - Ezt megúszta. Lepislog új társaságára, fontolóra véve az általa felkínált lehetőségeket. Nem úgy néz ki a férfi ebből a szögből, mint akit nem lapít össze, ha ráugrik.
- Egyszer valaki azzal viccelődött, hogy majd akkor kapok Kiválót bájitaltanból, ha rellonosok hullnak az égből. Boldog karácsonyt és bájitaltankiválót nekem.
Egyébként is hajlik arra, hogy leugorjon, mert az előbbi verzió, mely szerint felmásznak érte, elég szenvedősnek és bonyolultnak tűnik, amihez az ő koordinációjára is szükség lenne végül. Ami nincs sok jelen pillanatban.
- Háromra le fogok gurulni innen, és kapj el, jó? Egy.. kettő..
Tulajdonképpen nagyon könnyelmű döntés ez az egész, simán lehet, hogy nem kapják el vagy nem fogják elbírni és mindketten összetörik magukat, meg mindig is mondták, hogy ne álljon szóba idegenekkel este, mert...
- Három!
... mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Tudom, így is majdnem elkéstün - mélyet sóhajtottam előbb lelassítva, majd meg is állva - mi lett volna ha háromnegyedre esünk be? Várj csak! Semmi, mert ezek még ötvenötkor sincsenek itt - tártam szét karjaim. Saját magamat ingereltem, minden gondolatommal egyre messzebb űztem megnyugvásom, vörösödött a kép, ahogy dühtől arcom is, majd mintha elvágták volna, a szelíd érintésre egészen magamhoz tértem. Megszorítottam a kezembe kulcsolt kezeket és hosszan beszívtam a levegőt teljesen eltelítve tüdőmet.
- Ne haragudj, igazad van - súgtam a csók után, s figyeltem, ahogy az eddig egymásba fonódó ujjak szétválnak és a lány leül. Én nem tudtam, nem voltam rá képes, nekem állnom kellett, mert ha helyet foglalam volna még ennél is tehetetlenebbnek éreztem volna magam.
Már épp újra elkezdtem volna a járkálást, mikor Esmerald belépett a társalgóba. Felemeltem fejem és biccentettem felé.
- Nem, örülök, hogy ideértél gyere -intettem, hogy ő is csatlakozzon hozzánk, nyugodtan tegye le hátsóját valamelyik kényelmesnek tűnő székre, kanapéra, fotelre, puffra, szőnyegre vagy izgat is engem, akár a parkettára is.
A következő csapattag Cath volt, aki szerencséjére épp akkor lépett be a szobába, mikor az óra elütötte a felet. Odafordulva felé elmosolyodtam.
- Micsoda pontosság - dicsértem meg, mert azért ez mégis csak szót érdemlő cselekedet volt. Aztán sokatmondóan Scar felé pillantottam jelezve, hogy van mit tanulnia ettől a fiatal hölgytől.
Mondanom sem kell, ezután már a 18:31 következett, tehát a két úriember úgy késik, ahogy csak kell.
Nem szóltam semmit csak álltam, nekidöntve hátam a kandallónak. Elhatároztam magamban, hogy tíz percet várok, s ha nem jönnek, majd megkeresnek a szobámba, amit könnyedén meg lehet tudakolni a recepción. Ettől a gondolattól el is mosolyodtam magamban. Önként jelentkezni a fejmosásra, igeen, pontosan ezt kell tenniük majd, ha tíz percet merészelnek késni.
Mindkettejük piszok nagy mázlijára azonban ez nem következik be. Előbb Denis érkezett meg, lazán, mint aki azt se tudja hány az óra, vagy épp mennyi a nyelvtani miheztartás végett, odalépett hozzám és kezet nyújtott. Elfogadtam, nem voltam udvariatlan, bár érzékeny orromat rögtön megcsapta az alkohol és füst szaga. Remek, akkor ezt Scar se fogja megúszni.
- Késtél! - néztem a szemébe - remélem ezt meg tudod magyarázni valami el is fogadhatóval. Adok tíz perc gondolkodási időt hogy kitalálj valami frappáns hazugságot. Minimum halljon meg benne valami rokon vagy kiskutya - Tettem még hozzá szárazon, s már indultam is volna a kulcsokért, mikor végre valaki használta a kandallót is. Ennek egyrészt roppant mód örültem, mert marhára azért szobroztunk itt, mert azt hittem mindenki azzal fog jönni, másrészt viszont az, hogy késett bő négy percet felháborító volt.
- Tíz perc! - mutattam rá köszönés helyett, majd Denis felé pillantottam - avasd be miért, mindjárt jövök - aztán otthagyva a már teljes csapatot elindultam a recepció felé.

Öt perc alatt felvettem a kulcsokat és visszatértem a társalgóba, ahol remélhetőleg mindenki már a fenekét belenyomta valamelyik ülőalkalmatosságba.
- Szóval hölgyeim és uraim, köszöntelek titeket itt, Glastonburyben. Mind azért vagytok itt, mert a jelentkezésetek alapján különlegesnek és a küldetésre alkalmasnak gondoltalak titeket. Mint vezető, hadd mutassalak be egymásnak titeket. Scarlett Conroy, a bestiakutató - mutattam a szőke lányra - Emerald Stone és Catherine Hope Payne a csapat két gyógyítója, Denis Albert Brightmore, aki a latin szövegek tudója és Choi Min Jong, történész. Illetve jómagam, North West, aki szintén történész.
Miután mindenki tudja a másik nevét, jönnek a szobák. Eredetileg öten lettünk volna, így csupán négy szobát foglaltam le. Több nem is volt, tehát nem tudtam ötödiket szerezni, ergo ketten együtt alszanak. Hope és Emerald, mivel a titulusotok is megegyezik rátok gondoltam. Tiétek a hármas szoba a földszinten  - adom Cath kezébe a kulcsot - Min Jong, tiéd szintén ugyanitt az ötös - dobom felé arra számítva, hogy elkapja. - Denis, tiéd az emeleten a tízes - hajítom felé kicsit erősebben - Scar és én pedig a kilencesben leszünk, ha bármi baj van, oda gyertek. Van kérdés? Ha nincs uraim lejárt a tíz perc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Edina barátja röhögőgörcsöt kapott, hát ez kész. Nagyot sóhajtok és gondolatban facepalm következik nálam, mert ezek nem normálisak. Már értem, miért ekkora bajkeverő Edina, hát a srác viszi bele a dolgokba. Lehet, hogy a Rellon nem volt jó döntés, mert amilyen jól elvannak, vissza se akar jönni majd. A Navine jobb döntés lett volna, mert Lewy és Dustin erős páros, helyre tudnák rakni ezt a lányt. Bár kezdek kételkedni benne, hogy valaha lesz olyan, hogy nem lesz vele gond.
- Igen, de lehet jót tett volna neked Kedves mellett egy kis idő - szúrósan nézek rá, és mivel nem reagál a szövegelésemre, már kezdem felhúzni magam. De nyugi, ki a rosszat, be a jót, próbálok normálisan viselkedni vele, ha már ekkora arca van.
- Hát figyelj, lehet jobb is, ha ott maradsz, én próbálok segíteni neked, de meg se hallgatsz, így nehéz veled bármit kezdeni. Sárkiapu 1 hónapot adott neked maximum, hogy akkor visszakerülhetsz, ha jól viselkedsz. Amennyiben ez nem jön össze, akkor Kedves asszisztense leszel egy hónapig és megsúgom, hogy nem egyszerű vele. Szóval leszel szíves összeszedni magad és normálisan hozzáállni a dolgokhoz, vagy további lépések lesznek, amik nem állnak meg az asszisztensi feladatoknál. Megértetted? - A pálcámat forgatom a kezeim közt, de mivel akaratomon kívül egyre jobban felhúz a lány, így a mondókám végére szembenéz a pálcámmal, amit nem szeretnék rá használni. Közben azért közvetítem Sárkiapunak is az eseményeket, persze nem kell a segítsége, de jobb, ha tud róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Andris édesanyja kikel magából, szülői féltése és - valljuk be - arroganciája most Milánon csapódik le, Andris édesapja pedig mindezt higgadtan hallgatja végig; az embernek az az érzése támad, hogy egy átgondolt sorozatgyilkossal van dolga, ami Lászlót illeti.
Amíg a szópárbaj folyik, Andris csendesen meghúzza magát, még a fejét is elfordítja anyja megalázó szavaira, azonban Milán olyan higgadt tud maradni, amit az eridonos komolyan becsül. Szinte meglepve néz párjára, mikor csak annyit magyaráz, hogy a fiú felnőtt már, és felelős döntések meghozására (is) képes. No persze, attól tekintsünk el, hogy a videófelvétel elkészültének estéjén meghozott döntése, miszerint Milánt az egész világ szeme láttára illeti szenvedélyes csókkal, minden volt, csak felelősségteljes felnőtt döntés nem.
Amíg Jázmin ettől a csendes csitítástól meghökken, a szavai bennrekednek, s ő megfordul, hogy töltsön magának egy pohár vizet, addig se kelljen a jövevényt figyelnie. Andris megszorítja Milán kezét - köszönöm, üzeni vele.
Jázmin azonban a második érvbe se tud belekötni, csak csóválja a fejét hitetlen, mert Milán helyzetét nem tudja, és nem is akarja átgondolni.
- Édesanyád és édesapád tud erről a dologról, fiatalember? - László megszólal, Andris lába pedig a földbe gyökerezik, ugyanis édesapja nem őt, hanem Milánt veszi célba ezzel a megnevezéssel. Nehéz ügy - a férfi olyan hangsúlyt használ, ami alapján nem lehet eldönteni, hogy ez egy lenéző megszólítás, vagy pont hogy egyenlő partnerként kívánja kezelni Fellegiék fiát. - Édesanyádat, Annát ismerem, édesapáddal pedig a feleségem dolgozott együtt, ha jól tudom. Fellegi Márton - fordul oda László a nőhöz. És ahogy a két felnőtt tekintete összetalálkozik, rendkívül érdekes dolog történik: Jázmin pár pillanatig csak pislog a férfire, majd Milánra les egy aprót, s mintha most esne le neki, kivel is üvöltözött az imént, eszmél rá az igazságra - nevezetesen rájön, hogy Milán vezetékneve Fellegi, s hogy ismeretségük van a szüleivel, még ha csak felületes is.
A beszélgetés tovább halad, szavak repkednek egymás után, Milán pedig kikotyog egy olyan információt, mely ismét megmutatja, hogy rokonsági kötelék van Jázmin és Andris között - a két személy egy emberként mered meglepetten Milánra, és megint beáll a pillanatnyi csend. László eközben lemondóan sóhajt.
- Tizen-hat-holdtölte. - Ismétli az anyuka vészjóslóan megszaggatva a szavakat.
- Igen, tizenhat, anya, igen, tizenhat, már eléggé jól ismeri a dolgot, és nem, nem én mondtam el neki, csak kiderült, mikor felkísért a gyengélkedőre, és utána ennek ellenére is nagyon jóban maradtunk, aztán meg, én... mi... ne akadj ki ennél is jobban, azért nem mondtam el, mert tudtam, hogy ezt fogod csinálni. - Hadarja Andris, mert érzi, hogy édesanyja behiperventillál, ha engedi tovább tajtékozni, így megpróbálja a kezébe venni az irányítást. - És annyira jó lenne, ha meg tudnánk ezt beszélni akkor, amikor már lenyugodtál egy kicsit.
Andris édesanyja ekkor elfordítja a fejét, és ismét enged magának egy pohár vizet. Tizenhat holdtölte, csak ez visszhangzik a fejében. Fogalma sincs, hogy a szomorúság vagy a sértettség az erősebb benne - a félelem, vagy az elkeseredettség dominál inkább. Nem tudja, de kell neki pár pillanat szünet, hogy eldöntse.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Miután rendeléseinket leadta, s szavaimat meghallgatta koccintottunk, ő narancs én fekete ribizli lével. Okulva első közös esténkből mindketten mellőzzük most az alkoholt. Ezután megfogta balomat és belekezdett válaszába. Keze meleg, tapintása kellemes, ahogy szavai is azok lennének, ha közébük nem óbégatnának a kukoricaszemek. Az ilyen intermezzókat belül igen nehezen viselem, de mindezt ő nem veheti észre rajtam, hiszen arcomra nem ül ki izgalmamnak még a legapróbb jele sem, szinte soha. Talán pillantásom árulhatna el, de mivel a férfi elhagyja az asztalt, hogy ételeinket elhozza nem láthatja a smaragdszín íriszeken átrebbenő sötét hullámokat. - Ssshh! - emelem mutatóujjam ajkamhoz, hűvös, komoly hangon csendre intve a kis gazfickókat, akik, miután asztaltársam visszatér, szerencsére eltűnnek, mintha itt sem lettek volna pár perccel ezelőtt - Jó az illata - jegyzem meg és halványan elmosolyodom, látva, hogy ez valóban egy egyszerű, de annál gusztusosabban elkészített és feltálalt pizza. Az első falattal viszont még várnom kell egy kicsit, mert bizony tűzforró. Míg hűl csendben várok és elmém szobáinak ajtajai mögül megannyi gondolat jön elő. Nem tudom, hogy miket szeretett volna Krisz az előbb mondani, s bár mosolya igen biztató volt, mégis valahogy félek hallani szavait. Olyan régen volt már, amikor szerettem és mi lett a vége...Horribile dictu. Míg így merengek, tekintetem az innivalóm vöröse által az asztalra vetett utolsó napsugár fénypászmáján pihentetem meg, s lelki szemeim elé néhány különös kép vetül. Az igazság ismét, ahogy egy alkalmat kivéve mindig felfedi magát nekem. Látom, mintha fényképek sora vagy film volna. A velem szemben ülő kedves ember erről semmit sem tud, s jobb is ez így mindkettőnk számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Tisztában vagyok vele, hogy ha a másik fél nincs olyan ismeretek birtokában, mint az én ki- és milétem, akkor nehezen tudja elképzelni azt, hogy nem fog súlyos következményekkel járni egy esetleges karjaimban landolás. Nem mondhatni, hogy törékenynek hatok, viszont inkább illik rám a nyakigláb jelző, semmint az izomkolosszus. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy olyasvalaki, akinek ennyi alkohol van a szervezetében, nem fogja igazán túlgondolni a dolgokat, ha választania kell. Márpedig sokkal könnyebb neki csak szépen elengedni magát és legurulni az ágról, ami különben úgyis bármelyik pillanatban bekövetkezhet a véletlen műveként is, ahogy azt a mellékelt ábra tökéletesen mutatja.
Bólintok csupán, kihúzva kezeimet a zsebemből és komótosan a fa alá sétálva. Pislogok felfelé az eltökélt lányra, mintha csak a csillagokat fürkészném. Háromra pedig az ősz első tanújeleinek egyikeként hull alá a fáról az a bizonyos számolni képes, vörös levél, igen jó kezekbe kerülve. Hűs, de jó kezekbe. Meg se ingok, ahogy ölembe pottyan. Csak kicsit eresztek karjaimon, lekövetve esését, hogy ne szilárd, mozdulatlan közegnek csapódjon, hanem meglegyen a kellő rugózás, mint valami mentőhálónál. Tartom őt addig, amíg realizálja, hogy megérkezett. Aztán elkezdem leengedni a földre, figyelve azért rá, hogy vajon képes-e talpon maradni. Aki csimpaszkodni tud, attól még nem biztos, hogy állni is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nagy mosollyal, még elnagyoltabb mozdulatokkal libbenek vissza asztalunkhoz, mint a pincérek a legjobb olasz pizzázókban, könnyedén egyensúlyozva vacsoráinkkal, amik puhák landolnak az asztalon, ahogy lecsúsztatom őket kezemből.
- Parancsolj - hajtok fejet is hozzá derűsen.
- Jó étvágyat - nyúlok a felvágott szeletek után, szétválasztani őket. Nem használom az evőeszközöket. Az a tapasztalatom, hogy sokan kifejezetten szentségtörésnek tartják a pizzához késsel-vilával hozzálátni, én meg szeretek kézzel enni, úgyhogy nem is erőltetem a dolgot. Aztán csak remélni merem, hogy ez Emeraldnak sem gond. Persze, egy igazán puccos helyen azért nem vetemednék ilyesmire.
- Hát a barátaink? - nézek végig az asztalon az első feladat után, derűsen felvont szemöldökkel, hiszen nem látom már a hangoskodó kis kukoricákat sehol.
- Nade... hol is tartottunk? - térek vissza lágyabb hangon a tárgyhoz.
- Ó, igen... - bólintok, ahogy eszembe jut.
- Szóval én sem bántam meg egy pillanatra sem és szeretném folytatni - bólogatok finoman, közben mélyen a nő szemébe nézve, erre a kis időre felfüggesztve a vacsorám fogyasztását. Igazán örülök, hogy elmondta nekem akkor is és most is, mit érez. Szeretem, ha világos a helyzet, főleg egy ilyen teremtménynél, akin nem mindig mutatkozik meg, mi jár a szép fejében. Bár azért én nagyon gyakran látni vélem.
Feleletem után nézem még őt egy ideig, jólesően elmerülve a pillanatban, aztán egy szusszanással nyúlok újabb pizzaszelet után, amit úgy emelek meg felé, mint az ünnepi poharakat szokás. Erre harapni kell!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hallom, ahogy a rétesárusnál szerencsétlenkedik valaki, és mindössze annyit veszek észre magamon, hogy valahogy jobban figyelek rá, mint más szerencsétlenkedőkre. Nem jut el a tudatomig, hogy ismerős a hanglejtés meg a szóhasználat. Pedig az. De bocs, a rétes behabzsolása meg a kellemes turmix túlságosan lefoglalnak. A sok idétlen járókelő tanulmányozásáról nem is beszélve.
Elnézek kicsit az újabb rétesfaló felé, majd a szemközti üzletre, ám mikor szemem sarkából változást észlelek, visszakanyarodik figyelmem, az alak meg már nincs ott, egy másik viszont ott van, kicsit arrébb. Picit összevonom a szemöldököm. Aztán egy kicsit még jobban, amikor megismétlődik a jelenség. Mit kevertek vajon ebbe a pitébe? Valami itt nem stimmel. Vagy lehet, a gyümölcsmix az? Gyanakodva méregetem finom italomat, aztán egy vállvonással gördítek le belőle egy újabb nagy adagot torkomon, hogy egy jóleső sóhajjal engedjem le a poharat és nézzek el a másik asztalhoz, ahol már megint egy új forma van. De biztos hogy új? Jó ég, dehogy új, hát a ruhái egy az egyben ugyanolyanok és akkora halom rétes van nála, mint az előbbieknél, akiknek nyoma veszett. Ez az alakváltó vagy zakkant vagy csak baromi vicces kedvében van.
Na várjunk csak...
- A többi is olyan jó, mint a túrós? - szólok egyszerűen át neki, asztalomon könyökölve, és ahogy rám néz, már biztos vagyok benne, kivel van dolgom. Széles vigyorra húzom a számat, megvillantva tömérdek mennyiségű fogamat, ami persze különben sokkal többnek hat, mint ahány van belőle. Látlak ám, szépségem!