36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 35 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 29. 14:22 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Eléggé aranyos volt a lány, ahogy kifejtette ezt a vihardolgot. Én nem tudom miben voltam utoljára ennyire határozott elképzeléssel. Hiába érdekelnek a szép és tényleg lefestve akár képen akár szóban mesésnek tűnőek, nem mindig jött ez elő belőlem. Kicsit gyorsabb voltam, mint az életem. Olyan voltam, mint egy XP-n gépelő gyorsíró. Az XP az élet én meg a betűk, már lég 15 karakterrel előrébb voltam, mint a valóság. Kicsit néha leülhetnék talán.
- Áh, ez érthető. Szerintem elég menő dolog, én mondjuk tök utálom a buszozást, ahhoz képest mennyivel felszabadultabb és… kevésbé nyomorgó meg szagos mondjuk hoppanálni vagy repülni - közöltem igencsak lelkesen, de aztán a végére érve elém is kúszott a mugli közlekedés minden hátránya és egy kis fintor is kiült rám. Undi az egész. Izzadt emberek heringpartija, nem nekem találták ezt sem ki.
Közben viszonylag gyorsan készült az ital is a kezeim alatt, de még éppen fél szemmel volt időm felnézni a srácra, aki igen szépen mosolygott Laurára, még oldalba is böktem lazán a lányt vigyorogva, hogy aztán a citromkarikákba felejtkeztessem magam. Én aztán nem láttam semmit! Majd csak négyszemközt dereng utólag. Én jó barátnő szoktam lenni, akkor is, ha csak frissen megismert lánykákról van szó.
- Szerintem eléggé csinosnak tartott abból a borravalóból és mosolyból ítélve - jegyeztem meg kicsit nevetgélve is a dolgon, ahogy megint négy fül között voltunk a kis minipultban. Ami a családját illeti érdekes volt, bár az enyém mellett én senkiét nem mondanám nem olyannak. Mindenkié máshogy alakul, tuti nincs két egyforma se, én azért hajtottam volna inkább kicsit buggyant, de teljes bandára. De így alakult.
- Kicsit túlpörögték a dolgot, de legalább ők is boldogok ettől. Vannak, akiket kitagadnak érte… vallási okokból például. Van egy évfolyamtársam, akit a szülei szerint megszállt az ördög, azért tud ilyeneket - legyintettem is mert nem akartam tovább ragozni. Az ilyen szülőknek kórházban lenne a helye, mert valami nem klappol odafent. Velem se, de nálam inkább a tetkóm miatt, amire fény derült még így is. Nem titkoltam, csak nem is reklámoztam, így volt nyert a szitu általában.
- Igen, éget meg mint mikor tudod leégsz és hámlik - húztam el a szám, mert elég undin hangzik, de mindenkivel megesik általában. - Nekem se volt eddig, ez az első, ezt kaptam a tesómtól szülinapomra, ő csinálta - meséltem büszkén, hogy aztán nagy szemekkel figyeljem, mit is művel. Nem igen értettem hirtelen a kis bűvészkedését, de amíg csinálta, egy kedves néninek összedobtam egy klasszikus limonádét, amit meghálált borravaló helyett pár kedves szóval, aztán már ment is a dolgára. Nem mindenki teheti meg, hogy ad, de egy kérem és egy köszönöm sokat dob a dolgok, és az idősebbek ezt legalább ismerik.
- Ó, ez… csinoska, igen, úgy nézem - felvettem közben, elég aranyos dolog volt ez tőle. Nem mellesleg tudom milyen ilyeneket gyártani. Bár én nem a kövek miatt, hanem amúgy gyártok ékszereket. - Tényleg? Nem is tudtam, hogy ilyenekre jók. Vannak még ilyen trükkök?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. július 30. 18:56 | Link

Stella



Buszozás, említi Stella. Nos, még nem szerzett túl sok tapasztalatot etéren, hogy meg tudja állapítani, hogy mennyire jó vagy rossz ez a fajta közlekedési módszer.
- Őszintén szólva akkor ültem először buszon, amikor idefelé jöttem. Tudod, nagyon kicsi a falunk, és mindenhova vagy gyalog vagy biciklivel közlekedtem. Úgyhogy nem igazán tudom, hogy milyen nyomorgós meg szagos a dolog. A hoppanálás az milyen? - kérdezem meg tőle. Eddig még senki sem tudta elmondani, hogy milyen is. Igaz, hogy idősebbeket még nem kérdeztem ezzel kapcsolatban, eddig. A másik rejtélyes dolog az a zsupszkulcs, vagy miaszösz. Majd talán egyszer azt is megtudom, hogy micsoda. Egyenlőre a repülés az nekem való dolog. A többi mugli tömegközlekedési eszközhöz meg nem hiszem, hogy sok szerencsém lenne mostanság. De talán nem is vesztek semmit.
- Engem??? Tényleg? Nem hiszem.- lepődök meg a kijelentésen, miszerint tetszettem a fiúnak. Az kizárt dolog! Nem igazán vagyok a fiúk esete, így meg hogy itt áll mellettem Stella, így meg pláne! Hiszen csak rá kell nézni az idősebb lányra, aztán meg rám, és máris egyértelmű, hogy ki jön be a fiúknak és ki nem.
- Inkább tagadtak volna ki. - dünnyögöm az orrom alatt hallva egy másik lány esetét. - Mármint sajnálom őt, de én valószínűleg jobban jártam volna.
Tetkó szülinapra? Háát, aki mazochista. Lehet, hogy egyszer nekem is lesz tetoválásom, de biztos nem azzal ajándékozom vagy ajándékoztatom meg magam. De jó tudni, hogy ilyen esetben majd kihez kell fordulni.
- Kedves tesód van! Szülinapi ajándék, fájdalommal megspékelve. És amúgy mit ábrázol? - nevetem el magam. Tovább nem nagyon tudom folytatni, mert megjelenik egy csapat kiskölyök, olyan 6-7 éves formák, és elkezdenek tülöngeni a standnál. Az egyik epreset kér, a másik málnásat, a harmadiknak mindegy csak ne legyen piros. Van aki ernyőt kér bele, van aki citromkarikát, sőt valami transzformátor vagy transzformersz díszt is kér bele egy morcos kisfiú. Csak úgy száguldozik a kés a citromokon, egy kis jégkocka ide, egy lime oda, készülnek az italok. A transzmiamanónál Stellára pillantok egy néma ~segíts~ sikítással. Elképzelésem sincs, hogy az mi is lehet. Valami fiúdolog, az biztos.
- Áh, nagyon sok mindenre jók. Lelkileg is helyre tudják tenni az embert, önbizalomhiány vagy szorongás esetén például. Mindegyik másra jó így lehet váltogatni mindig. És nem utolsósorban jól mutatnak. - felelem az ásványos témára. Remélem hasznos lesz neki is. A mágia elvileg erősít a hatásukon, legalábbis nekem az alvásgondjaim nyom nélkül eltűntek, amióta a varázsvilágba kerültem.
- Mondjuk biztos van erre valami kevésbé mugli megoldás is. Viszont van valami ami már egy ideje érdekel: szokott itt lenni ilyen buliszerű is? Tudod évnyitó vagy évzáró diákbuli amolyan dejó hogy ezt is túléltük meg ilyesmi? Vagy ez nem jellemző a varázslókra?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 1. 15:52 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Miután felmerült a család kérdés, bennem az már kétséget sem vont maga után, hogy akkor tök jól ismer minden nyomorúságot ott, amit én is. Legyen szó a buszos heringpartiról, a vonatkésések csodáiról vagy éppen egy balatoni vízibiciklizésről. Jó, nyilván az nem fő közlekedési eszköz, de én oda meg vissza vagyok a minicsuszikért a hátán. Én minden percét ki szoktam egy bérlésnek használni. Annyira, hogy egyszer még a bikinim is elhagytam, márhogy a felső részét, szóval Dávid okossága nyomán - meg mert ez volt csak a bicón - fogta a nagy, szürke ragasztószalagot meg két valami szórólapot adott, fogjam magamhoz és körbetekert. Az egy elég menő, és levenni igen fájdalmas összeállítás volt. De igen egyedi!
- Ó, de fura. Vagyis én is kis helyről jövök, de sokat jártam be Pestre tesómmal is, meg később egyedül is. A hopp meg - vontam kicsit a vállamon - attól függ. Ha a poros-kandallósra gondolsz, akkor nem ajánlom, hogy nagyon beebédelj előtte. A másikhoz meg ha jól tudom 17 évesnek már lenni kell, addig csak mással csinálhatod. az is elég gyomormocorgató, de a legrosszabb a zsupszkulcs. Az hirtelen és nagyon megkavar. Van egy ismerősöm, aki majdnem úgy, ahogy volt bele akart pusztulni. - Csak forgott és forgott szerencsétlen a földön, miután kitette három napra visszamenőleg minden étkezését. Én meg röhögtem rajta és csapkodtam mint egy hattyú, mikor meregeti a szárnyait.
- Ühhüm, bizony - nagy vigyorral bólogattam, mert ezeknek a jeleknek a leolvasásában elég jó voltam. Nem véletlen stalkoltam a tesóm se annyit, mikor lányokkal beszélget, bár voltak, akik nem érdemelték meg azt a nézését.
- Hát, nem cserélnék egyikőtökkel se, magammal se néha - mondtam el is nevetve magam kicsit. A kitagadás kérdését szerintem mindenki máshogy látja, volt aki örült, olyan is, aki nem szerette, sőt, egyenesen rosszul volt a helyzettől. Én nem tudom, most is kicsit kirekesztődtem úgy éreztem. Legutóbb is mikor apát akartam meglátogatni, bent sem volt az irodában, anya lerázott, ha nem is teljesen szándékosan, de valami galériatúra miatt az új ismerősével én meg nem akartam zavarni. Most még Dávid nyakán se akartam annyira lógni, talán később.
- Hát, kiiicsit fájt, igen. De én kértem, szerettem volna, ő meg támogatott és segített - mert így is történt. Nem biztos, hogy testileg fel voltam erre készülve, de nem ez volt az első dolog az életemben, amin csak túl akartam esni és kész. De nem ment könnyen. Végül azonban minden könnycsepp megérte. Közben jöttek a törpék, én meg kiálltam a pult mellől, és leguggoltam hozzájuk, az egyikük éppen számolgatta a sarlóit. Én fogtam és eltetetettem a zsebébe és eltártam a karjaim, hogy öleljen meg. Tök cuki kisfiú volt. Aztán bedobtam az árat a borravalómból. Ő boldog én is az vagyok.
- Egy szitakötő van itt, oldalt - húztam picit feljebb az amúgy se nagy felsőm, hogy megmutassam az áttetsző fólián át, ami rám volt ragasztva körbe. Már nem volt piros a bőr, sőt, kívülről nem is tűnt frissnek, de én nem mertem most se leszedni, pedig már egy hetes! Majd leszedeti ma, ha találkozunk Dávid.
- Ezek elég jól hangzanak. Te hol jutsz ezekhez? Ékszernek tényleg nem utolsóak. Foglalkozok ilyennel és értek ehhez egy kicsit. Mármint az ékszerekhez - jegyeztem meg mosolyogva, ahogy forgattam párat a karomon lévő kis összeállításon. Talán még új ötletek is bekúsztak hirtelen a fejembe, ami jó dolog.
- Van, kaptam is egy ilyen gyógynövényes kenőcsöt, minden este meg reggel kell bedörzsölni, már nem sokáig lesz baj vele - legyintettem is, ahogy kitöltöttem pár pohárkát előre, hogy csak színezzük meg ízesítsük, ha megint jönne egy kisebb csapat.
- Szoooktak, mindkettő. Bár a közös nagy izék uncsik, tudod évnyitó meg záró, nem sok van benne. De a végzős bálok, a karácsonyi murival, vagy nyáron, na, azok adják. Meg ha már jó vagy surranásban, a megújult Pubban itt a faluban, is szoktak elég jók lenni. Az ilyen furi iszákos bácsik a Csárdába járnak, tőlük se kell félni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Piérre Saint Simon
INAKTÍV


Forradalmár
offline
RPG hsz: 1
Összes hsz: 1
Írta: 2018. augusztus 2. 08:48 | Link

Róka



 Nem arra számítottam, hogy ennyire barátságos lesz ez a hely. Mikor megérkeztem, teljesen idegen volt minden, mégsem éreztem magam rosszul. Nagyon hangulatos volt az út az emberekkel. De az emberek valahogy nem keltették fel az érdeklődésem.
 A járdát bámulva haladtam az iskola felé, amikor véletlenül felpillantva megláttam Őt. Szőkés haja csak úgy omlott a vállára, mintha nem is lenne más dolga. Épp egy könyvesbolt előtt állt. Nem hittem volna, hogy megtörténhet velem, de nem bírtam levenni róla a szemem. Az nem lehet
 Próbáltam elhaladni mellette, de akaratlanul is elidőztem egy kicsivel hosszabb pillanatot mögötte. Reméltem, hogy nem vett észre. Illata mámorító volt, bódultságomból egy esőcsepp ébresztett fel. Tudtam, hogy biztosan észlelni fogja a jelenlétem, ha tovább időzöm a közelében, ezért gyorsan elsiettem előre szegezett fejjel.
 Arcát nem láttam ugyan, de még egy pillantást vetettem gyönyörű tincseire. Erről biztosan felismerem legközelebb, bármennyire egyenruhában lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ferme les yeux et le monde devient celui que tu veux!
Angyalföldi Boróka
INAKTÍV


Rókatündér
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 45
Írta: 2018. augusztus 2. 09:25 | Link

Pierre



 Rég jártam a városban, ezért akartam futni egy kört. Nehezen vettem rá magam, de végül sikerült elszabadulnom és felhúzni a futócipőm. Hajammal semmit nem tudtam kezdeni, ezért letettem róla, hogy copfba fogjam.
 Az utcákat róva nem nagyon figyeltem semmire és senkire, csak fülhallgatóval rohangásztam, mint egy idióta. Egyedül egy könyvekkel teli bolt előtt álltam meg. Rég olvastam, rég írtam, betűt is csak a tankönyvekből láttam egy évig. Frusztráltság fogott el, nem mertem bemenni. Nagy fejtörést okozott. Hezitáltam. Hol elindultam, mondván van annyi bátorságom, hol pedig megtorpantam, tudva, senki nem ismer engem errefelé. Hihetetlenül barátságos volt a hely kisugárzása, mégis valami kint tartott az ajtó túl oldalán.
 Egy idő után érezni kezdtem valakit mögöttem. Valószínűleg egy fiú- gondoltam, mert a lányok jelenléte valamiért nem rázott meg annyira egy helységben. Nem mertem mozdulni, ezért befelé kukucskálva hallgattam a számot, amire valószínűleg tökéletes ütemben tudtam volna elszaladni, nehogy szembesülnöm kelljen még egy kellemetlen szituációval. Nincs sok jó emlékem arról, ha valakinek segíteni akartam és az a valaki történetesen fiú volt.
 Kezdett eleredni az eső, ennek ellenére mereven ácsorogtam, amíg a tekintet a hátamban szűnni nem látszott. Elég messze jutott, mire utána mertem fordulni. Magas, fekete hajú, fiatal srác, kék egyenruhában. Akaratlanul is elkaptam a pillantásomat. Biztos voltam benne, hogy elvesztettem, hisz annyi ilyen rohangál az iskolában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jóság messziről látszik, mint a Himalája hegye. De a gonoszság rejtve oson, mint a sötétben kilőtt nyíl.
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. augusztus 3. 17:28 | Link

Stella



Igen, az valahogy lerí Stelláról, hogy ő nem olyan elszigetelt élethez szokott, mint én . Bár nyilván, aki egy szem gyerek, azt nem nagyon engedik bele a vakvilágba. Főleg ha annyira irányítani, meg befolyásolni akarják, mint engem. Minden egyes nap minden egyes percével egyre jobban megvilágosul előttem, hogy mennyire nem normális helyzetben is éltem én.
- Egyke vagyok, nem nagyon engedtek el a szüleim. Meg, ők sem voltak soha fenn Pesten, szóval az, hogy én menjek, főleg egyedül szóba se jöhetett volna. Igaz, hogy soha nem is vágytam oda. Akkor már inkább valami vízpartra vagy erdőbe. Bár oda se gyakran jártunk. – válaszolom visszaemlékezve az egyetlen erdei kirándulásunkra, amikor is az első negyed órába anyukámnak kiment a bokája és végig siránkozott az egész úton, meg Apunak kellett cipelnie. Én meg mentem volna, néztem volna, de nem volt mit tenni, az első adandó alkalommal kijöttünk az erdei útról és indultunk haza, hogy a speciális büdös krémmel hetekig kenessük Anyu lábát, amíg meggyógyul. Soha többé nem engedett az erdő közelébe sem.
- Hát, egyik hopp-ot sem szeretném kipróbálni úgy igazán, se azt amit egyedül kell csinálni, se azt amit valaki mással. – válaszolom nagyokat kuncogva. Elég viccesen hangzott az, ahogy Stella megfogalmazta a dolgot. Értem én, hogy hogy gondolta, de akkor is mókásra sikerült.
- Uhh, az eléggé undorítóan és főleg borzalmasan hangzik. Szegény ismerősöd. Tehát akkor ha a zsupszkulcs kilőve, a hopp szintén, akkor mi marad? Seprű és a jól bevált mugli tömegközlekedés? – összegzem végül a hallottakat, miután sikerült a nevetőrohamomat leküzdeni és képes vagyok újra komolyan gondolkodni.
Stella bizonygatja, hogy bejöttem a fiúnak, hát továbbra sem hiszem el. Az a megszokott, hogy nekem tetszik valaki, aki észre se vesz. És a többi hímnemű se vesz észre, általában még beszélgetés, barátkozás céljából sem, nemhogy Úgy.  De, legalább kevesebb a figyelemelterelő dolog a szemem előtt lebegő fontos célokról, amik kezdtek megfogalmazódni előttem.
- Nya, nem is néz ki olyan rosszul a dolog. Mármint, a tetkó állapota, nem a minta maga. Az nagyon szép. Tesódnak jó a kézügyessége. Biztos híres festő, rajzoló vagy valami ilyesmi lesz. – felelem miután megkukkoltam a fájdalmas ajándék eredményét. Egy pillanatra elfog a vágy, hogy kijelentsem én is kérek valamilyen tetkót, majd elhessegetem a gondolatot. Talán majd később én is szerzek egyet, de nem most. Anyuék ki is térnének a hitükből ha meglátnák, és ó igen, meglátnák az tuti. Ha csináltatok hát olyan helyre, hogy ők is lássák! Nehogymár azt higgyék, hogy továbbra is úgy irányítgatnak, ahogy ők akarják. Na nem!
- Nem nehéz, ha egyszer természetgyógyászok a szüleid és olyan boltjuk van, ami telis tele van furábbnál furább dolgokkal, amik gyógyítanak. A legparább például egy vörös buddha szobor, ami esős időben zöld  könnyeket ereszt. Iszonyat jó a rossz szellemek és a reuma ellen. Ott kell lennie az ágyad mellett, vagyis pontosabban a fejed mellett, hogy onnan őrizzen az álmodban. – válaszolom – Természetesen csak akkor működik, ha el is hiszed. Amúgy csak egy rusnya kövér ijesztő szobor. De a kristályokat rendeljük. A környékünkön elég sokféle lelőhely van, mi is ki szoktunk nézni néha, hátha találunk valami különlegeset.
Persze Apum szerint ő találta meg az egyik valaha lelt legnagyobbat az egyik legritkábból, mondhatjuk, hogy hiszi a piszi.
- Igazából kezdem azt hinni, hogy a legtöbb, amit árulunk marhaság és a szüleim közönséges sarlatánok. Az is lehet, hogy ami tényleg működik az miattam működik. Az ásványokat leszámítva.  Szeretek velük foglalkozni, de nem hiszem, hogy ebből szeretnék megélni. Hobbinak viszont tökéletes.  – mondom bólogatva. Egy kis időre leköti a figyelmem az idős házaspár, akik megállnak előttünk. Szimpla, hagyományos régimódi limonádét kérnek. Lágyan mosolyogva figyelem őket, ahogy még ennyi év után is lerí róluk, hogy mennyire szeretik egymást. Csupa apró dolog árulkodik erről, egy-egy mozdulat, egy érintés, egy hangsúly, egy pillantás. Olyan jó ilyet látni. A bácsi homlokráncolva kezd el keresgélni, miután kitárgyalták, hogy a néni neki adta oda a tárcát, mert az ő talárjába nem tudná elrakni. A bácsi keresgél, keresgél, amíg meg nem fogom a kezét és el nem mondom neki, hogy hagyja, a ház ajándéka. Persze szabadkozik, de végül csak elfogadja, hogy nem kérek pénzt az italért. Ekkor jön a hálálkodások sora, majd távoznak.
- Olyan jó egy ilyen idős párt látni Mennyi év, mennyi esemény és még mindig kitartanak egymás mellett és szeretik egymást. – sóhajtom Stellának.  Lehuppanok a dobozra, kezd egyre melegebb lenni, szóval inkább nem álldogálok ha nem muszáj.
- Tehát, akkor elvileg az évzárós jön legközelebb? Öhm, amúgy, mi az a surranás? – ráncolom össze a szemöldököm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 9. 13:51 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Szeretem azokat az embereket, akik mások mint én, persze ha hasonlítunk sincs baj, de ők mindig újdonságot hordoznak, arra meg aztán nyitott fülek és száj vár nálam. Leginkább utóbbi, de ahogy látom őt nem annyira zavarja, hogy néha csak kiömlik egy rakás infó. Még rá is mosolyogtam, mikor mesélt a családjáról és egyszerre értettem meg, hogy miért élheti ő meg jónak ezt a sulit az otthonnal szemben és vontam magamban következtetést, hogy én mennyire tudnék értékelni még egy bogaras családot is éppen. Talán csak a megszokás teszi. Mikor kisebb voltam olyan jónak tűnt minden, aztán egyik nap hazaértem, ők kiabáltak és ez nem egyszeri alkalom lett.
- A vízpart jó! A Balatonon sem jártatok? Családi nyaraláson esetleg? Ha még nem, oda feltétlenül el kell majd jutnod, hidd el, nagyon szeretnéd. De amúgy itt a faluban is van egy nagy tó. Lehet benne néha fürdeni, szép a környezete, a stégen meg jó ücsörögni - vontam meg a vállam a kis helyismertetőm után. Nem nagyon tudtam, hogy mit fedezett itt eddig fel vagy mit sem, mondjuk az, hogy idáig eltalált, semmit nem jelent. a Fő utcza talán az egyik legegyszerűbb a vasút és a szökőkút után. Az egyiket hang a másikat távoli látvány után is megleli az ember, ide meg kérhetett segítséget is.
- Nem olyan vészes ám, mondjuk én is csak a kandallósat tolom néha a tesómmal. Vonatozni szoktam. Kényelmes, lehet aludni vagy bármit csinálni közben, és még talán a leggyorsabb mugli mód. Nem szívesen gyalogolnék haza vagy Pestre innen - közöltem el is nevetve magam, hogy lelegyintsem az egészet. HA arról van szó, mondjuk én le is biciklizem, de az nincs itt. Azt hiszem ideje lenne megérdeklődni apám, hogy van-e nála a faluban egy biciklinyi hely, akkor kéznél lenne. Bár most jól elvagyok azzal Dávidnál. Nem tudom, még mindig zavaros a mit csináljak meg mit nem része az egész életemnek.
- Vannak ugye a különleges vonataink és buszok! Viccesek, nagyon gyorsak, tértágítósak, így picik, de annyi hely van benne! Meg ugye vannak repülő járgányok is, bár azokhoz nekem se volt még szerencsém - gondolkodtam el egy pillanatra, amiből kizökkentett egy párocska. Egy rózsaszín és egy kék limonádét szerettek volna, aminek neki is álltam gyorsan. A lány nem értékelte, hogy a fiúra is rámosolyogtam, így csak egy sóhajjal átadtam a poharakat aztán a lenti dobozba csúsztattam az összeget, amit fizettek. Aztán valahogy a tetkómig jutottunk, amiről én elég szívesen mesélgettem.
- Nem, már ha minden igaz rég levehettem volna ezt róla, de amíg a bőröm ilyen nem akartam. Sok szűk rucim van, dörzsölné - húztam el kicsit a szám, de tudtam, hogy Dávid úgyis leszedeti este és elvesz minden ragasztót és fóliát, szóval ma utoljára. - Rajzol, itt tanul amúgy mestertanonc és művészeteket. Van egy tetoválószalonja, korábban kitanulta az ilyen varázstetkókat is, szóval a sajátjai mozognak, tök menő - meséltem lelkesen, ahogy elkényelmesedtem a dobozon nézelődve. Meleg van és azt hiszem ezt mások se tűrik jól. Volt egy kósza ötletem, ha vége ennek a pár órás szolgálatnak viszek mondjuk a hivatal felé, de ez nem jó ötlet.
- Hát iiigen, ez elég bizarr. És te hiszel ezekben? Mármint úgy igazán... - néztem rá kicsit kétkedően, ami nem is a köveknek szólt, inkább annak, ő mit gondol erről. Értem, hogy a szülei mire nevelhették, engem is próbáltak, mondjuk illemre, csak valami félrecsúszott. - De rájuk tuti rossz hatással lenne, ha kiderülne, hogy az erőd megmutatkozása miatt... adott egy szobor energiát mondjuk. Gondolom én - vontam picit a vállamon. Nem szoktam olyan mélyen ítélkezni, de a szülei így elmondás alapján olyannak tűntek, akik boldogan élnének ezzel a lehetőséggel. Lett egy élő energiabombájuk, aki képes a természetmágiás dolgaikat élni. Vagy hasonló. Közben megérkezik az idősebb néni és bácsi én meg csak csendesen mosolygok, még megkapják az italukat. Bár nem szabadna ilyeneket tennünk, de ahogy én a kisfiúval, úgy Laura is megteheti velük. Kaptunk elég borravalót, hogy ne legyen feltűnő senkinek. Egy kis jótett belefér igazán.
- Igen, láttad hogy nézett a nénire? Szeretném, ha én is öreg leszek és ráncos, rám is így nézzenek. De ez azt hiszem ritka - grimaszoltam kicsit, majd elkevergettem az egyik kancsóban megállt citromkarikákat. Közben meg meséltem a bulikról.
- Igen, elvileg a végzősökével egybekötve, de nem vagyok diákönkormányzatos, ők szervezik, ők tudják pontosan. Mondjuk az egyik barátnőm...háztársam... igazából a tesóm barátja, szóval ő az elnökhelyettes, biztos hamar megsúgják mikor várható. Szoktál amúgy ilyenekre járni? Bulik? Szórakozóhelyek? Házibanzáj?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. augusztus 9. 21:08 | Link

Stella


Óvatos bűvészkedésbe kezdek a késsel, úgy döntöttem, hogy valami kis állatkát faragok a narancsból. Odahaza láttam ilyet a tévében, és nem tűnt túl nehéznek, hátha nekem is sikerül. Közben rá-rápillantok Stellára, jelezve, hogy azért figyelek ám rá is, ahogy felsorol jó pár helyet, amit érdemes megnézni. Érdeklődve hallgatom, bár egy kicsit elszorul a szívem. Jó, oké, nem is kicsit, nagyon. Családi nyaralás, pff, nekem olyanban nem volt szerencsém. Vagy szerencsém, hogy nem volt olyanunk. Kezdem úgy érezni, hogy az utóbbi.
- Nem, nem jártunk sehol sem. Egyszer mentünk el kirándulni, mert annyira erősködtem, de az sem sült el túl jól. Az életem nagyjából a suliból és a bolti kisegítésből állt. - válaszolom kissé vontatottan. A végén még elkezd sajnálni, hogy milyen sanyarú sorsom is volt, azt pedig nem nagyon nem szeretném.
- A faluba most jöttem le először, még nem igazán fedeztem fel semmit. Bár annyira nem töröm magam a tó miatt, nem tudok úszni. - mondom a narancs trancsírozása közben. Ebből bizony nem lesz állatka.
- Egy nagyon szép kertet fedeztem fel eddig ami a klubhelyiségünkből nyílik, de ott meg balul sült el a találkozásom egy növénnyel, szóval oda se mostanában megyek vissza. - osztom meg vele a kalandom rövidített változatát nevetve. Most már képes vagyok nevetni a dolgon, bár még azért nem gyógyultam meg rendesen. De már tudok fogni, igaz néha fáj, és néha görcs áll a kezembe, mint most is.
-Affene. - szisszenek fel, ahogy elvágom az ujjam a művészkedés közben. Gyorsan ledobom a kést a pultra, előkotrok egy zsepit, amit vérző pont köré tekerek, majd igyekszem minél előbb letakarítani a vágódeszkát, na meg a kést. Kétlem, hogy a vendégek szívesen vennék ha ilyen közegbe készülne az italuk. Az egésznek nem kerítek túl nagy feneket, értek már engem súlyosabb balesetek is.
- A vonatozás nekem is tetszett, de ez a tértágítós busz még jobban hangzik. Egyszer ki kell próbálnom! Aludni is lehet bennük? Mármint vannak ágyak is? - kérdezem érdeklődve, bár kicsit halkan, mert a szerelmespár még nem távolodott el túlságosan. Belemerültek a másik limonádéjába, meg a Drágám és Édesem és Cukorborsóm és egyéb borzalmas jelzők áradatába. Kicsit fintorogva is nézek rájuk, annyira giccses az ilyen.
~Ki gondolta volna~gondolom, amikor Stella azt ecseteli, hogy főleg szűk ruhái vannak. Erre valahogy rájöttem, bár inkább nem mondok rá semmit, nehogy véletlenül megbántsam vele.
- A mozgó tetkók tök jók lehetnek. Nagyon tetszik, hogy itt minden kép mozog, bár néha elég szemtelen dolgokat tudnak mondani. - mosolyodom el, ahogy visszaemlékszem a legutóbbi ilyen esetre. Egy portré kerek perec közölte velem, hogy cirkuszban van a helyem, annyira viccesen nézek ki. Hát nem édes?!
- Hát, jó kérdés. - hökkenek meg a kérdésén. Hiszek-e a természetgyógyászatos dolgokba. Őszintén szólva néha magam sem tudom. - Hát tudod, abba nevelkedtem, hogy ez az egész működik, elfogadtam ezt a tényt, nem kérdőjeleztem meg. Bár egész eddig úgy tudtam, hogy nincsenek boszorkányok, és tessék. Jobban belegondolva, van, ami tényleg működik, és van ami marhaság. De rengeteg a hiszékeny ember, akiket könnyű rászedni. És sajnos sok ilyet rá is szedtünk. - felelem némi gondolkodás után. Én személy szerint mindig igyekeztem az illetőt valamelyest kielemezve neki készült ékszert csinálni, ott a szeme előtt. Ha nem sikerült nagyon a személyisége mélyére látnom, akkor inkább általánosabb köveket használtam, amik kárt nem okozhatnak, bármilyen is legyen. Hálistennek sokáig nem agyalhattam ezen az idős pár miatt, és mire elmentek már el is felejtettem a témát. Bólogatva hallgatom Stellát, mondanom sem kell, hogy azt bizony én is nagyon szeretném. A bulis értekezése hallatán viszont hangos hahotába kezdek, egy darabig megszólalni sem tudok, annyira rázkódok a nevetéstől.
- Azok alapján, amit eddig elmeséltem, szerinted én voltam valaha buliba? Ez jó! Te aztán tudod, hogy nevettesd meg a másikat! - felelem még mindig kacagva. - Nem, még nem voltam ilyenen. Mesélj, mi volt a legdurvább bulis kalandod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. augusztus 10. 15:14 | Link

Adam

- Áááh.. hahaha. - Egyszerűen nem tud nem hangosan nevetni a szituáción, amelybe jelenleg került, annyira szürreálisan béna az egész, hogy ezt biztos, már holnap röhögve fogja mesélni Kaiéknak, hogyan lehetett ennyire lúzer.
Felmászni illuminált állapotban egy fára, mert .. nos, ne keressünk indokokat és okokat, pontosan tudjuk, hogy ilyenkor az ember lányának támad egy _fantasztikus_ ötlete. Ami akkor és ott, természetesen tökéletesen indokoltnak tűnik, neki is rémlik, hogy egyszerűen nem volt támadható aspektusa az egész impulzusnak, mely szerint fel kell ide másznia.
Na ez az, amire már nem emlékszik. Próbálta felidézni, hogy tulajdonképpen miért is jött fel ide - mindenféle siker nélkül. Ezt azóta már feladta, jelen pillanatban azon szórakozik ilyen jól, hogy feljönni milyen ügyesen és akrobatikusan (nem, elég koordinálatlan volt, még jó, hogy nem szoknya van rajta) fel tudott, lefelé viszont?
Az egész úgy kezdődött, hogy a "biztonsági legalsó ág", amin feljött, hát.. letört. Amúgy sem volt már topon, ez tegnapelőtti nagy vihar alaposan megtépázhatta, az utolsó csepp volt, hogy egy részeg rellonos lány felmászott rá. Egy nagy reccsenéssel elköszönt a neki otthont adó fától, majd a földön kötött ki. Dia meg azon kapta magát, hogy túl messze van a földtől ahhoz, hogy le merjen ugrani, viszont még elég alkohol van a szervezetében egy varázslat megkísérléséhez. Inkább nem kísértené a szerencséjét.
Ez az óvatosság viszont azt a helyzetet szülte, hogy egy rellonos, élénkpiros hajú lány trónol a fa tetején, összezavarodott macskaként pislogva a föld felé vágyakozva.
- Hé izé, segíts.. mindegy. - A középkorú varázsló férfi, aki épp a fa alá ért séta felé, Diát ignorálva tovább haladt. Na kösz.
És még a telefonja is lemerült.
Utoljára módosította:Eszterházy Diána, 2018. augusztus 10. 15:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. augusztus 12. 22:47 | Link

Eszterházy Diána
éjjel | egy fánál | x

Bagolykövesek. Hol a házam ajtaján kopogtatnak fényes nappal, hol beszökik hozzám a macskájuk, hol a sikátorban akarják kirabolni őket... Mindenütt ott vannak, a legváratlanabb helyzetekbe keverednek és -ami a lényeg- ezekbe a helyzetekbe igazából általában ők sodorják saját magukat. Imádnak olyan helyeken lenni, ahol nem kéne lenniük és imádnak olyan dolgokat tenni, amiket nem kéne tenniük. Ennek ellenére már viszonylag rég volt szerencsém ilyesféle különleges esetekhez, amelyek gyakoriságuk miatt már-már hétköznapivá váltak számomra. Halhatatlan életem részeivé. Szóval már csaknem hiányoznak. Mikor éppen a Kins&Kensbe tartok az elcsendesülő utcán, még fogalmam sincs róla, hogy újra részesülhetek az élményben.
Zsebre tett kézzel, ráérősen szedem légies, bakancsba burkolt lépteimet, amikor felfigyelek az elhaló segítségkérésre. Nem nekem szánják, ám akinek szánják, az rá sem hederít. Részemről még viszonylag távol vagyok a helyszíntől, csak éles érzékeimnek köszönhetem, hogy tanúja vagyok a jelenetnek. Egy-két percen belül azonban elérkezem a fához, amely segítséget kért. Persze, hamar kiderül, nem pont a fa volt az, hanem annak újdonsült, piros hajú lakója. Megállok és felnézek a lombban akadt lányra. Nemrég az erdőben volt már szerencsém valakihez, aki egyenesen fennakadt egy ágon, a kabátjánál fogva. Ehhez képest a rellonos még elég kényelmes helyzetben van. Ami nehezít az egészen, hogy meglehetősen részeg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 13. 22:40 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Kicsit talán furán nézegettem a citromfacsarót, ahogy hallgattam a lán szavait. Nekem ez nagyon furcsa volt és mindentől eltekintve, talán több is annál. Semmi kikapcsolódás? Nekem tökre hihetetlen volt. Még mikor fasírtban is volt anyám meg apám, legalább egyikükkel lenéztünk a Balatonra, vagy Dáviddal. Esetleg barátokkal kikönyörögtem egy fél napot, azaz egy egészet az oda meg vissza vonattal. Persze ez nem régen volt, előtte túl kicsi lettem volna szerintük, más kérdés.
- És sosem hiányzott? Vagyis... nem tud gondolom, ha nem tudod annyira milyen, de nem volt..tudod, kíváncsiság? Érdeklődés? Vágy?
Persze, ha ő vette rá őket arra az egyre is, valamennyire tudom a választ, de utána bele lehet ebbe törődni? Hogyan? Azt hiszem nagyobb fejtörés nekem ez, mint a matek, de komolyan. Nekem valahogy be nem tud állni a szám, meg kicsit talán hisztis is vagyok, ha azt nézzük, ahogy mások jellemeznek. Szerintem félreértenek, ez csak azért történik újra meg újra, mert megtehetem, hogy harcoljak a magam ügyéért. Akkor is, ha egy táskáról van szó, meg akkor is, ha egy hosszú hétvégéről valamelyik strandon.
- Áh, értem. Hát, ha majd kedved is lesz, érdemes körülnézni, vannak szép részei, nem csak a tó - mosolyodtam el, ahogy a citrom levét a kancsóba öntöttem, majd a narancsot kezdtem facsarni, ahogy két évfolyamtársam felénk integetett. Az egyik lánynak én javasoltam, hogy festesse vissza a szőke haját barnára, annyira jól áll neki! És ő is imádja, így van ez rendjén.
- Egy növénnyel? Mit csinált? - kérdeztem kíváncsian, hogy aztán az egyelőre utolsó kancsónyi italt is beízesítsem és hűtsem a bűvölt jégkockákkal. Leheveredtem a dobozra, amit közel húztam, aztán csak nézelődtem az utcácskán. Még láttam a kisfiúkat, akik az előbb jártak itt labdázni, aztán két kisebb lányt faágakkal párbajosat játszani, majd az idős párt. Fura volt ez a falu, néha mennyi benne az élet, máskor meg olyan kihalt, csendes és unalmas. Közben persze a lányra figyeltem, komolyan érdekelt, mi van a házukban, mai ilyen veszélyes. Itt vagyok már három éve, de még nem ismerem ki magam a saját házunkban sem, a kastély meg akkora, tuti van még, ahol sosem jártam.
- Aucs - grimaszoltam összehúzva a szemöldökeim, aztán egyből a szoknyám hátsó mini zsebében kotorásztam, mert tudom, hogy van zsepim és valahol talán ragtapim is. Az előbbi meg is lett a lány felé nyújtottam, törölgesse le, mert a citrom bizony nagyon fogja csípni. Bár a nagyim szerint az tisztítja is a sebet, meg a só. Szerintem meg ezek kínzóeszközök. - Áh, megvan, tessék - húztam végül diadalittasan elő a rózsaszín, csillogó tapaszt és átnyújtottam neki, hogy aztán az asztal alatti mosogatnivalós gyűjtő lavort kijjebb segítve bele tudja tenni a dolgokat.
- Igen, olyasmi, mint az ilyen kabinos vonatok, csak... gyors és viccesen közlekedik néha. Egyszer az egyiken nagy kanyarban átkerültem a szembelévő ágyba - nevettem el magam, mert ugyan mókás, de én voltam a hibás igazából. Kapaszkodni kellett volna! De ilyen az élet, közben kisimítottam pár gyűrődést a szoknyámból, és ahogy üldögéltem kicsit lóbáltam a lábaim nézegetve az italfestékeket. Elgondolkodtam, ha mégis vinnék valamilyen fajtát, milyen is legyen. De éppen időben néztem fel, hogy ne kelljen bután visszakérdezzek.
- Igen, szeretnek pletykálni, kötekedni, meg kíváncsiak is hozzá. Néha túl hangosak is - tettem még hozzá pár dolgot a meglátásaihoz. Persze ez ilyen, első nap már felvilágosítottak, hogy ez csak rosszabb lehet és örüljek, hogy nem éppen lázadásuk van. Azt nem is szeretném megélni. Bár a csendes büntetésre kíváncsi lennék. Vajon meddig bírják szó nélkül, sértetten?
- Értem, azt szokták mondani a bogyikra is, hogy placebo. Mármint mikor sokat fájt kiskoromban a hasam és akartam rá gyógyszert, mint utólag kiderült, néha csak szőlőcukrot kaptam, és mégis jobb lett mert elhittem hogy majd hat, pihentem és... ennyi - vontam meg a vállam. Nem ítélkeztem én senki felett, aki elhisz valamit, azzal, ha szerencse miatt is, de előbb-utóbb történhet tényleg a tárgyhoz köthetően bármi. Szerencse, gyógyulás, megbocsátás, öröm vagy akármi. Nem vagyok szakértő. Ellenben a bulikkal!
- Jó, hát sose lehet tudni, lehet jól titkolod és a bulikirálynő címre pályázol a környéken - nevettem vele végül, de nem volt ebben semmi rossz szándékú vagy gúny, bárki az lehet, ami szeretne. Én is lehetek még hercegnő, a világon több országban is királyi család van és vannak férfiak. Miért is ne? - Huh, ez nehéz! Mire gondolsz? Legcikibb? Legvadabb? Legfélelmetesebb? Sok dolog volt rövid idő alatt, nem is dicsértek meg...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. augusztus 18. 15:22 | Link

Stella



Stella kérdése erősen elgondolkodtat, hiányzott vajon az hogy társaságba járjak? Hiányzott-e az, hogy normális életet éljek? Egész eddig nem. Nem is nagyon tudtam a különbséget a kettő között. Vagy legalábbis úgy gondoltam hogy nincs is különbség.
- Nem igazán tűnt fel, hogy bármibe is hiányt szenvednék. Az az ominózus erdős kaland se nagyon maradt meg a fejemben. Annyira emlékszem, hogy elmentünk és ahogy beértünk a fák közé az ösvényre anyum lába megadta magát. Arra emlékszem, ahogy apumnak kell őt cipelnie, és végig siránkozzák az egész utat haza. Azt a következtetést vontam le, hogy a kirándulgatás veszélyes. Illetve tőlük távol lennem veszélyes. Így eszembe se jutott, hogy esetleg suli után az osztálytársaimmal elmenjek valahova. - felelem neki még mindig erősen gondolkodva. Valami mintha birizgálná az elmémet, azt suttogva, hogy ez így nincs rendben, van itt valami a háttérben, amire már nem emlékszem de fontos. Talán ha jobban beilleszkedtem ide, akkor megpróbálok utánajárni a dolognak. Vagy hagyom a fenébe, majd még meglátom.
- Jaj ne érts félre, a tóval semmi bajom, csak bele nem megyek. Amúgy szeretem a vízpartot, mármint képeken meg filmeken mindig szimpatikus volt. - oszlatom el a félreértését. Tényleg, oké hogy van az a tó ott, majd ha kedvem lesz a gaz után felfedezni bármit is akkor majd megkukkolom. Nem kötelező bemenni. - Bár, egy kicsit tartok attól, hogy nem olyan lesz, mint ahogy elképzelem.
Némán figyelem Stella mozdulatait miközben egy adag jégkockával játszadozom a tenyeremben. Vicces, hogy nem olvad el és állandóan hűs és hideg marad tőle minden. Ez nagyon kéne a mugli világba! Az idősebb lányt persze érdekli, hogy is történt az az ominózus eset, gondoltam, hogy így lesz.
- Eldugta a pálcámat, ami kirepült a kezemből egy félresikerült bűbáj hatására, majd pofátlan módon megtámadta a kezemet és összevissza szurkálta, amikor ki akartam szedni alóla. - mesélem el szépítés nélkül a dolgot. Hiába, nem vagyok valami túl jó a gyakorlati varázslatokból, az elmélet az jobban megy, ahhoz sok esetben csak fenék kell meg jó emlékezet. Érdekes módon képes vagyok bárhol és bármikor eltévedni, még az ezerszer végigjárt utakon is, de amit az egyéb dolgokat gond nélkül megjegyzem. - Szinte rögtön el is kezdett dagadni az egész, szédültem, az egyik pillanatban nem hallottam, a másikban nem láttam. Mókás volt lejutni a gyengélkedőre. Ha nem segít egy háztárs biztos nem is sikerült volna. A gyógyító persze hamar helyrerakott, de mondta, hogy még sokáig nem úgy fog működni a kezem, mint kellene. Na meg hogy gőze sincs, hogy hogy is került az a növény be az iskolába, ugyanis tudtával ilyen veszélyes maximum a növényházba lehet, ahol meg a tanár felügyel rá mindig.
Nem nagyon gondolkoztam el azon, hogy vajon tényleg hogyan, sőt még azon se, hogy esetleg jelentenem kellene-e a dolgot. Örültem, hogy megúsztam az egészet ennyivel és hogy már jobban vagyok. Bár, ahogy elnézem a rózsaszín, és ráadásul csillogó ragtapaszt, hát inkább nyúlnék bele abba a gazba még egyszer. De Stella csak segíteni akar, nem bánthatom meg azzal, hogy nem fogadom el a ragtapit. Vagy hogy ne adj isten szörnyülködve közöljem vele hogy hova ragassza azt a cuki darabot. Biccentek neki egyet hát egy mosoly kíséretében, többre nem igazán futja, főleg mivel a narancs leve kicsit csíp, bár nem vészesen, majd ráragasztom a sebre és felmutatom az eredményt. Egy hős vagyok.
- Köszi a tapaszt. Na és az a másik ágy a buszon legalább foglalt volt valaki által? - kérdezem a leghamiskásabb vigyoromat elővéve. Valahogy úgy érzem a történetnek ez a lényege, vagyis ott van a poén elásva, hogy nem egy üres ágyra huppant bele véletlenül a sajátjából. Gyorsan fel is jegyeztem magamnak, hogy ha valaha ilyen járgányra kerülök, akkor még fekve is kapaszkodni fogok.
- Igen, az emberi elme félelmetes. Bármit képes elhitetni a szervezeteddel, ha elég erősen szugerálod magadba. Vagyis, szinte bármit. Nem hiszem hogy ha azt mondogatnád, hogy tudok repülni, tudok repülni akkor tényleg tudnál mindenféle segéddolog vagy varázslat nélkül. De például én akármikor be tudok lázasodni, ha elkezdem mondogatni magamnak a dolgot. - amit Stella elmondott az teljesen átlagos és normális dolog. Tudja, hogy a gyógyszer hat rá, és ha azt hiszi, hogy azt kapja a szervezet képes ténylegesen meggyógyítani a dolgot azt hivén, hogy segítséget kapott hozzá. Sajnos ezt is kihasználjuk rendesen Apuékkal.
-Bulikirálynő? Én? Na az mókás lenne! - felelem kacagva a pultnak támaszkodva. - Akkor mondogathatnám, hogy nincs egy menő rongyom se, amit felvegyek és még igaz is lenne. Amúgy meg, valahogy így sorban. De kezdheted a legemlékezetesebbel is, hogy milyen értelemben az már rád van bízva. - mosolygok tovább, aztán hirtelen beugrik valami, amit biztos hogy nem mernék senkitől se megkérdezni. De Stella eléggé lazának tűnik, és kétlem, hogy kiakadna tőle, úgyhogy veszek egy nagy levegőt és belevágok.
- Öhm amúgy itt állandóan kötelező itt lenni, vagy teszem azt hétvégén ki lehet innen osonni? Teszem azt megnézni azt az alvós buszt. - kérdezem lehalkítva a hangomat azért. Ha tilos az ilyesmi, akkor ne legyen fültanúja más annak, hogy egy elsős szinte azonnal szabályszegésen agyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 4. 17:57 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


- Hát, ez is egy biztonság, én eléggé merészen tettem sokszor az estém mások kezébe, bizalommal. Hidd el, jobb ez így, nem mindenki tudja megtenni anélkül, hogy ne sérüljön - vontam párat a vállamon még beszéltem. Ebben nem volt most semmi képletes, tényleg jártam el például az erdőkbe kirándulni osztállyal is, de valahogy sose lett úgy vége, hogy valaki ne törje el valamiét. A tanítók szerint mert nem bírtunk magunkkal, szerintem meg tévednek.
Őt hallgatva valahogy nem hangzott annyira bulinak a családi nyaralás dolog, így nem is hibáztattam azért, mert nem volt annyira lelkes hiányoló. Amúgy se kéne ilyeneket tennem, ezért is kérdezek, mielőtt csak úgy ítélkezem, sokkal okosabb dolog és már régen megtanultam. Nem is igazán tudom mi lenne velem, ha a helyében lettem volna, ha így növök fel. Lehet most bármilyen szomorú a helyzet nem tudnék megválni a tesós léttől, az otthontól, a nagy beszélgetésektől, vagy bármitől, amit együtt csináltunk. Nem kellett ehhez elmenni vagy drága helyekben gondolkodni. Egy vasárnapi kártyaparti is pont olyan jó volt. Dávid tanított meg csalni a römiben, Gergő meg arra, hogy ez nem helyes, legalább legyen pókerarcom. Anya meg Apa pedig... szerintem végig tudták és egy kicsit hagyták is. Ma már biztos vagyok benne, ha nem hagyná senki, akkor is széjjel meg össze nyerném magam bármiben. Tények, volt időm gyakorolgatni, sokat lógtam fiúkkal meg a tesóval, ha nem is akarta.
- Áh, értem. Hát, ha a stég felé mész, az elég szép és biztonságos is. Semmi varázslatos növény meg állat, még elég kellemes illatok is szoktak arra terjengeni, de még nem jöttem rá, honnan ered - gondolkodtam el picit próbálva rájönni, mihez is hasonlít. Olyan kellemes, nem gyümölcsös, de biztos valami virág. De nem ismerős, vagy nem tűnt fel. Hm. Talán egyszer kiderül. - Szerintem nincs okod rá, mármint biztosan nem egy Miami beach - tártam el a kezeim még a szám is elhúzva egy pillanatra, hogy hát ez van, még nem léptünk kontinenst. - De szerintem ez em von le semmit belőle. Amúgy reggel érdemes, szerintem ez a naplemente cucc túlértékelt a napfelkeltéhez képest.
Nem mintha én úsznék a nyálban, meg bármikor, bárkivel éltem volna ilyet, igazából a randis dolgok is megkerültek, mint a leprásokat, minden csak megtörtént, vagy beültünk és felesbe vettünk jegyeket meg McMenüt. Mikor fiúkkal vagyok nem játszom a tűzzel egy Happymeal kérésével, de mindig fáj érte a szívem. Egyszer megpróbáltam és ki lettem nem kicsit gúnyolva.
- Iiiih - sziszegtem fájdalmas grimasszal, hallani se szebb, mint gondolom megélni lehetett. Még jó, hogy nálunk semmi emberevő meg bántó gaz nincs az eridonban. Nem is tudom mit csinálnék, ha valahonnan előszednének egyet. Végleg kicuccolnék Dávidhoz. Mármint olyan... ide többet nem jövök vissza módon. Inkább kelek fél ötkor és berobogok az első vonattal.
- Semmi ijesztgetés, de ebben a suliban leginkább semmi nem normális, ezt a gyógyító is tudja. Pár éve boszorkányüldözés volt, azt mesélték. Mármint tényleg, azt beszélik, hogy akinek volt képessége bántották, meg elvették tőle, mert rájuk akarták kenni a suli hibáit - bizarr módon kirázott a hideg, örülök hogy se ilyen gondom, se nem voltam itt. Mindenesetre ha legenda, ha nem, elgondolkodtatóak azok, hog beszélnek itt mindenfélét. Levitásokról, akik robbantgatnak, rellonosokról, akik szülnek, navinésekről a tiltott...növényeikkel. Rólunk bele se gondolok mit!
- IGEN. Természetesen az volt, hogy is ne lett volna - sóhajtottam drámaian még a kézfejem is a homlokomhoz emelve. - Egy néni volt rajta olyan kilencven és a halál között. Én jobban megijedtem, ez tuti.
A buszos kalandom nem azok közé tartozott, amit csak úgy mesélgetek ide meg oda, mégis már rég kint volt, mire feltűnt volna mennyire jól elvagyok Laurával. Tényleg kedves és rendes csajnak tűnt, örültem, hogy ma őt fogtam ki...kollégának.
- Ezt már nekem is mondták. Régebben, olyan negyedikes vagy ötödikes voltam az általánosban, mikor doga volt, anyu szerint "suliundoritiszem" volt akarattal. Hasfájással, hányingerrel és szintén lázzal. Sose hitte el, hogy ez komoly dolog - csóváltam a fejem, mintha nem értenék egyet a felnőttek dolgaival, pedig volt rációja. Tényleg megesett, hogy elég volt nagyon arra koncentrálnom, hogy én nem akarok sehova menni, vagy inkább máshova. Olyan is volt. Aludtam ezért télen fehérneműben nyitott ablaknál. Bevált, vagyis a betegség része. DE két hétig nem volt sehova, szóval eh.
- Ki tudja mi az álmod! - Én hittem, ha valakinek ez, majd megoldja hogy valóra is váljon. - Azt a rongyot megoldhatjuk, csak keress meg a következő buli előtt - kacsintottam rá, és komolyan is gondoltam a dolgot. Én örülök, ha szebbé varázsolhatok embereket egy-egy ruhával, mint gondolják.
- Huh, a legcikibb egyértelműen az volt, mikor véletlenül a tesóm kezét fogtam meg a fiú helyett, akit éppen megismertem - nevettem el magam, mert nem kívánom senkinek azt a nézést amit én és a srác is kapott Dávidtól. Mondjuk örüljön, hogy nem a csávó volt! - De a legemlékezetesebb az talán a 15. szülinapom volt, pont attól, hogy arra nem igazán emlékszem, olyan gyorsan történt a barátnőimmel, de megfürödtünk éjjel egy varázsszökőkútban. Na miből tudom hogy varázs? a vizétől három napig varázslattal is eltüntethetetlen zöld foltjaim lettek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. szeptember 12. 08:56 | Link

Stella



Kicsit kétkedve hallgatom Stella szavait, miközben feldíszítek egy kék italt. Tény, hogy igaza van egy bizonyos értelemben, de úgy érzem, hogy az azért nem normális dolog, ahogy én eddig éltem. Persze ez eddig eszembe se jutott, hiszen annyira természetes volt. Mondani mindenesetre nem mondok semmit, nyilván tudja ő is, hogy mennyire gáz azért ez így, teljesen felesleges kihangsúlyozni. Az a lényeg, hogy annak már vége, itt vagyok, és végre lesznek izgalmas kalandok az életemben.
- Az állatokkal nincs bajom, bár a növényekkel se, csak ne támadjanak meg. Ez mondjuk úgy általában mindenre igaz. Tök mindegy mi az, hagyjon békén és én is békénhagyom őt. - felelem mosolyogva. Az állatokat mindig is jobban kedveltem, bár semmi tapasztalatom nincs velük. Abszolút semmi. Még a szúnyogok is messze kerültek, ami nem olyan nagy baj jobban belegondolva. - A stég jól hangzik, lehet, hogy ha nem túl későn végzünk itt akkor elmegyek és megnézem. Hátha rájövök az illat forrására is. Én inkább naplemente párti vagyok amúgy. - jegyzem meg, majd félbehagyom a gondolatot, amíg kiszolgálok egy eléggé kiöltözött nőt. Kissé lekezelően bánik velem, és persze, hogy nem ad borravalót. Sőt, alig akarja a teljes árat kifizetni a limonádéért. Az ilyenek minek vesznek egy bódéból italt? Nem is értem. Egy ilyen elegáns nőnek inkább valami szalonba, vagy valami inasos étteremben vagy hasonlóban van a helye, ahol mindenki boldogan ugrálja körbe. Ahogy távozik látom, hogy fintorog az italt kortyolgatva. Lehet, hogy nem is szereti a limonádét.
- Arisztokraták - dünnyögöm fejcsóválva, majd észbe kapok, hogy félbehagytam valamit. - Ja, szóval a naplemente. Nincs bajom a napfelkeltével sem, meg a korán keléssel sem, csak valahogy az olyan nem is tudom. A naplemente egy kicsit olyan szomorú. Véget ér a nap, a színei is ezt jelzik. Gyönyörű kombinációban adja tudtunkra az ég, hogy egy kicsit meghal a világ, és beköszönt az éjszaka, a sötétség. A napfelkelte az olyan vidám, már-már túláradóan is az.
Hát ez sem lett túl értelmes megfogalmazás. Most biztos totál idiótának néz Stella, hogy nekem jobban bejön a szomorú, mint a vidám. A romantikus vonzatát egyiknek sem nézem, az nem is nagyon érdekel, hogy miket költenek bele az emberek.
- Arra kezdek rájönni, hogy a normálisság az messze elkerüli ezt a helyet. De na ne már! Boszorkányüldözés egy boszorkányiskolában? Ez azért eléggé röhejes dolog. Meg hát itt mindenkinek van képessége, az egész sulit le akarták csukni? Vagy csak bizonyos képességekre mentek rá? - csóválom a fejem felháborodva. Ez azért még a furábbnál is furább. Lehet, hogy ez megszokott errefelé, vagy ki tudja. Kénytelen leszek még jobban hozzászokni ehhez a világhoz, na meg a fura dolgaihoz, hogy ne lepődjek meg semmin se.
- Á, egy néni. - legyintek lemondóan, majd huncut vigyorral folytatom. - Ha legalább valami helyes srác lett volna! Akkor sokkal mókásabb lett volna az ágyfoglalásod.
Persze szerintem így is mókás a dolog, de biztos vagyok benne, hogy Stella sokkal jobban szórakozott volna, ha nem egy vén banya ölében köt ki. Bár lehet, hogy tévedek és nem ennyire közvetlen az ellenkező nemmel. Na nem mintha az ő hibája lenne ha véletlenül nekik esik, vagy rájuk.
- Pedig a "suliundoritisz" az eléggé komoly dolog. - elmosolyodok a szóhasználatra, tetszik a kifejezés. Találó és mókás. - Szerintem minden gyereknek van, és nem csak akkor, amikor dogát kell írni. Tuti, hogy a szüleinknek is volt, szóval nem kéne úgy lebecsülniük a dolgot. És nem engedte, hogy otthon maradj? - kérdeztem vissza érdeklődve. Kicsit talán magam is meglepődöm, de tényleg érdekel, hogy Stellával mi minden történt, meg hogy s mint. A szokásos udvariassági köröket már rég lefutottuk, és tessék, még mindig beszélgetek vele. Ez se túl gyakori, vagyis, ez se volt túl gyakori nálam. Vidám és szórakoztató lány. Ezzel a bulikirálynős gondolatával meg pláne megnevettet. El se tudom magam képzelni egy bulin, se normális ruhában, se báliban.
- Hát, azt nem tudom, hogy mi az álmom, de ilyen bálkirálynős, hercegkisasszonyos vágyaim nincsenek. Mindenesetre már várom, hogy legyen egy buli, hogy megtudjam hogy szórakoznak önfeledten a diáktársaim. - egy ilyen eseményből tuti, hogy jó sztorik tudnak kisülni. Bár biztos, hogy vannak olyanok akiknek a bulizási szokásaira nem vagyok kíváncsi, meg olyanok is, akikből ki se nézném, hogy tudnak egyáltalán olyat. Jobban belegondolva magamról sem hiszem, hogy nagy bulizó lennék, de persze tévedhetek. Végülis egész idáig azt mondogattam, hogy boszorkányok nincsenek, erre tessék. Nem hogy vannak, de még én is az vagyok.
Felnevetek, ahogy hallgatom Stella történetét. Az biztos tényleg elég ciki lehetett. De lehetett volna rosszabb is.
- Örüljön, hogy csak megfogtad a kezét. Sötétbe ki tudja, akár meg is csókolhattad volna. Na az eléggé pfúj lett volna. Osztálytársam járt így, bár neki nővére van. - vigyorodom el. Tehát jól gondoltam, nem egy visszahúzódó típus fiútéren sem Stella. Mondjuk aki ilyen jól néz, annál ez nem is csoda. A varázsszökőkúton viszont megdöbbenek. Nem azon, hogy létezik, hanem hogy ilyen módon működik. Micsoda hülyeség! És ha véletlenül beleesik az ember? És beleiszik? Azzal mi lesz?
- Az igen! Tehát a varázsszökőkútakkal jó lesz vigyázni. Még jó, hogy nem ittál bele, akkor ki tudja, lehet hogy békává változtál volna. Szándékosan ilyenre volt csinálva, vagy valaki megbűvölte vajon? - teszem fel a költői kérdést. Igazából teljesen mindegy, a sztori így is, úgy is jó, érdekes. Valahogy akármit is mesél Stella a fura kalandjairól nem az az érzés fog el, hogy na innen el le kell lépni, mert veszélyes hely, vagy hasonló. Inkább kíváncsivá tesz, szinte már-már szeretném kipróbálni a dolgokat. A szökőkutat mondjuk pont nem, azt inkább kihagynám.
- Biztos jól mutattál zöldbe - teszem még hozzá kuncogva, majd összefoglalom az eddigiek alapján a "diagnózist". - Szóval téged folyton megtalálnak a fura, szokatlan vagy vicces helyzetek. Vagy éppen te őket. Aki a közeledben van, vagy jóban veled az garantáltan nem unatkozik. Jó lesz téged szem előtt tartanom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2018. szeptember 30. 15:24 | Link

Egyenruhában vagyok, egyszerű
egyenruhában, mint a réti fű.

Akkor indultam útnak, mikor a Nap már alig világított az égen. A szél egyre erősebben csipkedett; vasalt gallérom alá fútt, és éreztem a csuklómnál is, ahogy újra meg újra megcsiklandozta bőrömet a gombolt szegő alatt.

Egyenruhában, mint a búzaszem,
kezdtem, folytatom s végzem életem.

Szabad kezemmel borzolódó hajamhoz nyúltam, és lefogtam néhány szőkébe árnyaló tincset. Úgy, fejtetőmre simuló kézzel fordultam hátra, és pillantottam vissza a kastélyra. Néhány ablakából kemény, télsárga fény tódult a birtokra. Elmosolyodtam, de a szívem összefacsarodott. Vannak ilyen mosolyok. Képesek egyszerre fájni és őszinte boldogságból fakadni.

Az egyenruhás tömeg alkotott,
mindenkihez nagyon hasonlitok.
De hajtom fejem a titok előtt.
Nincs már énbennem se szégyen, se gőg.

Aztán dobtam egyet a balomban lógó táskán, és elindultam a falu legszéle felé. Őzbőr csizmáim a lehullott őszi levelek által borított utat taposták, és habár teljes elmémmel ott voltam, már nem emlékszem mit láttam. Azt sem tudom mit érezhettem. Nem volt bennem akkorra már semmi, mégis, minden addigi perc és szó, minden érzelem visszhangot vert odabent. Egyszerre érezhettem, hallhattam és láthattam mindent. Az összes nevetést, az összes csókot, a gurkó vasszagát, Michelle lelkemig hatoló tekintetét és Annelie forró öleléseit. Ott sétált velem mindenki. Kornél fehér szálat nyújtott felém, Kamilla az ujjaim közé simította sajátjait. Mindenki ott volt, akit valaha is szerettem.

Mert indíthat gyár, a természeté,
egyetemes, nagy céljai felé,
bármi vagyok is, szabvány, szerkezet,
magam örülök, magam szenvedek,
ahogy a harmatot s a nap tüzét
csak külön szálain érzi a rét,
vagy ahogy a kiégett földeken
egyenkint hal meg a sok búzaszem.

Kowai távolról nézett engem, és ahogy felemeltem a fejem, hogy azt tátogjam: köszönöm, ő felém biccentett.
A könnyet, ami felforrósította a szemem, gyorsan kifútta a szél. Nem volt helye érzékenységnek. Nem volt helye ott többé emléknek. Már nekem sem volt helyem ott többé.

Együtt és külön, se szégyen, se gőg:
hajtom fejem a közös sors előtt.

A falu határa kietlen és üres volt. Csak néhány fa és egy nyúlcsalád mutatta, hogy itt éled marad énutánam is. Ki gondolta volna? Nevettem. Az élet megy tovább.
Jobbomat magam elé emelve pillantottam le a hófehér ingujjam alól előbukkanó órámra, és még egyszer visszasandítottam a házak felé. Miért sírsz? Elég időd lesz még visszatérni ide. Az ismerős falak között sétálni, beszívni a régen érzett illatot. Elég időd lesz még megtenni bármit, amit csak szeretnél. Amire csak vágysz. Ünnepelj!
Indulnom kellene. Fanni már vár.
Utoljára módosította:Sárközi Norbert Dorián, 2019. szeptember 12. 20:00
Hozzászólásai ebben a témában

Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. szeptember 30. 16:56 | Link

Adam
-eléggé megkésve bocsi Sad(-

Az első lejutási kísérletet akkor hivatalosan is teljesen sikertelennek ítélhetjük, de hát mit tegyen, lehet ő sem állna meg amúgy valakinek, aki a feje fölül leszól egy fáról, hogy pszt, figyu, segíts már. Kezd viszont eléggé zsibbadni a lába ebben a pózban. Komolyan, nem hiszi el, hogy boszorkány létére tökre fennakadt egy fán! Egy feltámadó bosszús szellő megrezegteti a fa lombjának leveleit, majd ahogy jön, úgy el is múlik. Sóhajtva ül le arra a vastag ágra, amin leledzik, egyik lábát egyik oldalon lógatja le, a másikat meg a másikon, mintha seprűn ülne. Legalább az egyensúlyérzékével nincs baj. A megfontolt döntéseinek nem létével viszont annál inkább. Ilyen későn nem is mászkálnak már annyira sokan az utcán, ki tudja, mikor fog valaki erre keveredni.
VAGY DE!
Úristen egy ember!! (Mármint nem az, de ezt Diána pillanatnyilag nem tudja megállapítani. Amúgy sem biztos, hogy meg tudná azonnal.)
- Hali.. izé. Jó estét(?) - Még csak az kéne, hogy ez az esélye azért ússzon el, mert udvariatlan volt.
- Tudna segíteni lejönni innen? Elég hülyén hangzik meg minden, tudom, de azt hiszem itt ragadtam.
Legalább annyi felelősségtudat amúgy van benne még így erősen becsípve is, hogy ne próbálkozzon varázslással alkoholos befolyásoltság alatt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. szeptember 30. 21:33 | Link

Eszterházy Diána
éjjel | egy fánál | x

Viszonzom az üdvözletet egy halvány biccentéssel, aztán hallgatom a hozzám intézett kérést, amely dicséretesen összeszedett a rellonos állapotához képest. Ezt teszi az emberrel egy szorult helyzet. Vagy éppen egy fennakadt.
- Felmehetek érted és lehozhatlak, vagy elengeded magad és elkaplak - vázolom neki rögvest két megoldásomat is, mindezt szokásos, egyenletes hangomon. Előbbi bonyolultabb, utóbbi viszont érthető módon elég merésznek hathat. Viszont az erdőbeli bajbajutottammal ezt a verziót választottuk és teljesen jól bevált. Egy meglehetősen romantikusnak tetsző jelenethez vezetett, ahogy a karjaimban vittem el a helyszínről. Különben persze azt is lehetne, hogy mondjuk kidöntöm a fát, viszont az aztán főleg drasztikus lenne és még inkább veszélyes.
- Varázsolni nem tudok - rázom meg a fejem, hozzátéve ezt a kis adalék információt, mielőtt még azzal a nagyszerű ötlettel állna elő, hogy hívjam segítségül mágikus erőmet és lebegtessem le őt egy jól irányzott igével. Ilyesmivel nem szolgálhatok. Bár nincs abban a helyzetben, hogy nagyon válogasson.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. október 1. 22:06 | Link

Adam

- Nyehe, az tök jó, mert én sem - kuncog fel jókedvűen és gyengén megcsapkodja a faágat, amin "lóg". A mozdulatsornak hála egy pillanatra elveszti az egyensúlyát, a reflexei viszont csodával határos módon megmentik, és mint valami vörösre festett koala, mind a négy végtagjával rákulcsolódik támaszára, mielőtt még oldalra dőlve lepottyanna.
- Hoppá. Huh. - Ezt megúszta. Lepislog új társaságára, fontolóra véve az általa felkínált lehetőségeket. Nem úgy néz ki a férfi ebből a szögből, mint akit nem lapít össze, ha ráugrik.
- Egyszer valaki azzal viccelődött, hogy majd akkor kapok Kiválót bájitaltanból, ha rellonosok hullnak az égből. Boldog karácsonyt és bájitaltankiválót nekem.
Egyébként is hajlik arra, hogy leugorjon, mert az előbbi verzió, mely szerint felmásznak érte, elég szenvedősnek és bonyolultnak tűnik, amihez az ő koordinációjára is szükség lenne végül. Ami nincs sok jelen pillanatban.
- Háromra le fogok gurulni innen, és kapj el, jó? Egy.. kettő..
Tulajdonképpen nagyon könnyelmű döntés ez az egész, simán lehet, hogy nem kapják el vagy nem fogják elbírni és mindketten összetörik magukat, meg mindig is mondták, hogy ne álljon szóba idegenekkel este, mert...
- Három!
... mindegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. október 2. 00:50 | Link

Eszterházy Diána
éjjel | egy fánál | x

Tisztában vagyok vele, hogy ha a másik fél nincs olyan ismeretek birtokában, mint az én ki- és milétem, akkor nehezen tudja elképzelni azt, hogy nem fog súlyos következményekkel járni egy esetleges karjaimban landolás. Nem mondhatni, hogy törékenynek hatok, viszont inkább illik rám a nyakigláb jelző, semmint az izomkolosszus. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy olyasvalaki, akinek ennyi alkohol van a szervezetében, nem fogja igazán túlgondolni a dolgokat, ha választania kell. Márpedig sokkal könnyebb neki csak szépen elengedni magát és legurulni az ágról, ami különben úgyis bármelyik pillanatban bekövetkezhet a véletlen műveként is, ahogy azt a mellékelt ábra tökéletesen mutatja.
Bólintok csupán, kihúzva kezeimet a zsebemből és komótosan a fa alá sétálva. Pislogok felfelé az eltökélt lányra, mintha csak a csillagokat fürkészném. Háromra pedig az ősz első tanújeleinek egyikeként hull alá a fáról az a bizonyos számolni képes, vörös levél, igen jó kezekbe kerülve. Hűs, de jó kezekbe. Meg se ingok, ahogy ölembe pottyan. Csak kicsit eresztek karjaimon, lekövetve esését, hogy ne szilárd, mozdulatlan közegnek csapódjon, hanem meglegyen a kellő rugózás, mint valami mentőhálónál. Tartom őt addig, amíg realizálja, hogy megérkezett. Aztán elkezdem leengedni a földre, figyelve azért rá, hogy vajon képes-e talpon maradni. Aki csimpaszkodni tud, attól még nem biztos, hogy állni is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Sikátoros folytatása
Írta: 2018. október 25. 21:19
| Link

Masa
előzmény

Látom az arcán a megütközést, hogy nem tudom miről beszél, de csak nézek rá tovább kérdőn, várva a választ. Szerencsére az hamar megérkezik és nem is kell csalódnom a korábbi stílushoz hasonlóan rendkívül részletes és már-már kézzelfogható leírást kapok a savanyú cukorról és az általa választott nyalókáról. Az almás hasonlatot nagyon jól értem, így bólogatok és már majdnem azt gondolom, hogy ez a nyalóka nagyon jó dolog, ahogy a savanyú cukor is aztán rájövök, hogy mégsem, mert hát... cukor.
- Nagyon érdekesen hangzik. Biztos vagy benne, hogy egy elég lesz? - érdeklődöm, mert a lelkesedése alapján kinézem belőle, hogy tízet is megeszik egyszerre. Nem mintha annyit szeretnék neki venni. Nem állok én jól anyagilag.
Ekkor botlik meg és üti be a fejét. Nem hezitálok sokat, gyorsan és könnyedén látom el, ebben már elég nagy rutinom van. A kérdésére viszont először egy kuncogással felelek.
- Az egyetemen tanultam. Bár annyira nem nehéz, nem értem miért nem tanítják korábban. - Megvonom a vállam. Gondolom a szülők könyvében meg hasonlókban benne van, csak nekem azért volt új, mer a szüleim muglik.
Elteszem a pálcám és tovább indulunk így végre kiérünk a sikátorból is. A kérdésére elmosolyodom, aztán a feje forgatása helyett, most csak a sajátommal balra biccentve jelzem az irányt. - Erre.
S azzal meg is indulok.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2018. október 26. 10:36 | Link

Lina


- Ne felejtse, csak három cseppet, és csak a sziesztájuk előtt! - kiált utána az eladó kidugva a fejét az ajtón. Tobias válaszként csak int egyet, már amennyire fel tudja emelni a karját a csomagok súlya alatt. Persze teljesen fölöslegesen hívta fel a figyelmét az eladó a részletekre. Megjegyezte elsőre is.

Van egy egész alom bébi puffskein a Mancsban, és valami járvány tört ki, mindegyiken kiütések kezdtek felbukkanni. S ha már bejött gyógyszerért a Mindenki Bestiájába, akkor vett egy rend új ágyat, kutya- meg macskasampont, tápot, vitaminokat s egyéb szükséges holmit. Ezeket általában kiszállítják nekik, csak ahhoz tudniuk kell előre, hogy mit akarnak, s nem helyben felfedezni, hogy na még ezt is, ebből is kéne egy fél kiló, abból sincs már, jé, mi ez, ez hasznos lehet, vegyük meg ezt is.
Már lassan a fülén is csomag van. Így nehéz lesz elevickélni a Mancsig. Ide-oda rendezgeti a kezeiben, néhány a karján is lóg, meg a zsebei is tele vannak. Miért nem jött táskával? Vagy miért jött egyedül? Esetleg összeköthetné őket és lebegtethetné, hátha nem fognak kipotyogni. Hirtelen lefékez a járda közepén, szét se nézve, hogy valakinek útjában van-e. A munkában az a dolga, hogy minden részletet észrevegyen maga körül, ilyenkor viszont nem figyel semmire, kerüli az emberek egész arcát, nem csak a tekintetét, s óvatosan meghúzódik a szemüvege fedezékében.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. október 26. 21:32 | Link

Bálint
Kinézet

Nagyon érdekesen hangzik? Hogy mondhat valaki a savanyúcukorkára annyit, hogy nagyon érdekesen hangzik? - Igen, elég lesz, köszönöm szépen, - bólintok vontatottan, értetlen arccal - nem akarok jóllakottan menni vacsorázni.
Időben visszanyelem a "nem szoktam sokat enni" magyarázatot, mielőtt a lelkiismeretem megróna hazugságért. De komolyan, már szinte láttam, ahogy Apa felbukkan Bálint válla mögött, és feldúlt-hitetlen arccal és hangon elpanaszolja amit mindig el szokott: hogy egyszer ötévesen megettem a hűtőből a pudingját.
Állítólag azóta nem szereti már a pudingot, és ez csakis egyedül az én hibám. Ezután szokott az jönni, hogy Anya suttogva megköszöni amiért nem kell folyton kivennie a kanalat a kezéből, én vigyorogva lepacsizok vele, Apa meg megsértődik.
- Különben is, - folytatom - most ettem a mandulából is. - S ezzel felmutatom az üres zacskót, amiben legutóbb még két-három szem csücsült. Nem volt sok, de neki nem kell tudnia. Véletlenül sem szeretném, hogy úgy érezze többet kell vegyen nekem, így is nagyon rendes tőle, hogy ki akar engesztelni. Biztos nem mindenki gondolkodik így.

Szomorúan biggyesztem le a szám szélét, amikor rájövök, hogy egyhamar nem jutok hozzá az értékes tudáshoz. - Nagy kár, jó hasznát venném. Te valami gyógyítóféleségnek készülsz, hogy ilyesmiket ismersz? - fogalmam sincs, hogy tanuló-e még, de fiatalnak tűnik, így megkockáztatom, hogy igen. Nem is igazán tudom hogy működik ez az egész gyógyítósdi, csak akkor kezeltek amikor a torony összeomlása után a gyengélkedőre kerültem. Előtte csak mugliorvosokhoz vittek, hiszen nem volt olyan problémám, amivel mágikus szempontból gond lett volna.

- Jó, tudtam ám, csak teszteltelek. - vigyorodom el szélesen, miközben egyáltalán nem áll szándékomban meggyőzni őt arról, hogy tudtam, egyszerűen csak... Kicsúsznak a szavak. Bátor léptekkel indulok meg a jelzett irányba, és közben kidobom a kiürült csonagolást egy szemetesbe. Nem alá, nem mellé. Bele. Mert Masa védi a környezetet. Gondolom vigyorogva, majd nem szándékosan ugyan, de hangosan megjegyzem, - Jó szlogen lehetne! - magamban somolyogva lépkedek, és vissza-visszaperdülök, hogy Bálint mögöttem van-e még.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2018. október 30. 17:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2018. október 28. 11:37 | Link

Masa

- Értem - mondom könnyedén, bár nem vagyok benne biztos. De ezt neki nem kell tudnia. Mármint nehezen tudom elhinni, hogy egy nyalókától vagy akár kettő-háromtól bárki jól lakna, de nincs viszonyítási alapom, így inkább nem megyek bele a teorizálásba. - Uh, mert három szem maundulától jól laksz? - mondom mégis csak, egy kis szkeptikus nevetéssel, de komolyan nem akarok jobban bele menni a témába, így gyorsan hozzáfűzöm: - De hiszek neked.
Még ha nem akkor is. Valami azt súgja, ha hagynám, akkor hosszasan magyarázná, hogyan működik az emésztése és tényleg nem szeretném tudni.
Az viszont, hogy megbotlik és beüti a fejét nem olyasmi, amit ápolatlanul hagyhatok, így egy egyszerű bűbájjal kezelem és készségesen válaszolok is neki, igaz a válaszom nem dobja fel.
- Szerintem benne van ez a legalapvetőbb elsősegély könyvekben. Csak valahogy azokat sosem néztem át az egyetem előtt. - Megvonom a vállam. Ha mégis tévedek, akkor pedig bizony várnia kell, bár az is lehet, sosem tanul majd gyógyítónak, akkor meg nem is tanulja meg. - Ah. Pont annak tanulok.
A válasz után egy enyhe, de büszke mosoly ül ki az arcomra. Majdnem bele is kezdek ecsetelni, hogy mik a terveim a jövőre nézve, de elvetem a gondolatot gyorsan. Nem ismerem annyira, hogy ezt megosszam vele és nem is tudom érdekli-e egyáltalán. Inkább az utcára fókuszálok.
- Nyilván -
felelem szem forgatva, ahogy azt állítja engem tesztelt az útirány kapcsán, majd követem a lánykát, aki lelkesen megindul előttem.
- Mi lenne jó szlogen? - kérdem, mert a "nyilván"-om biztos nem. De szinte biztos, hogy csak én nem tudom követni a gondolkodásmódját.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. október 28. 21:09 | Link

Bálint
Kinézet

Összehúzott szemmel nézek a mellettem sétálóra, aki nem könnyíti meg a dolgomat. - Nem, nem laktam jól, de nem is szeretnék. Azért megyek majd vacsorázni. - Somolyogva nézek rá, és felhozom a legvégső okot, ami elől nem lehet kibújni. - Miért, ha azt mondanám, hogy mondjuk 20-at szeretnék, akkor megvennéd nekem? Nem hiszem. - Vállat vonok, hiszen ez tényleg olyan dolog, ami nem lenne túl reális. Én se tenném, persze nekem nem is lenne annyi pénzem, hogy megtegyem. Vagy talán ő ilyen gazdagnak érzi magát, hogy csak úgy nyalókákat vásárolgasson random embereknek?

Hol lehet vajon kapni ilyen elsősegély könyvet? És abból szabad lenne magamtól megtanulnom a varázslatot, vagy ott is érvényes lenne, hogy csak tanári felügyelet mellett kísérletezhetek? Ezeket a gondolatokat viszont már nem mondom ki, hanem feljegyzem magamnak fejben, hogy legközelebb utánajárjak. Először a könyvtárban fogok keresgélni, aztán meglátjuk, ha ott sem bukkanok a nyomára, megnézek pár könyvesboltot, antikvitást. Inkább a következő mondatára fókuszálok. -És szereted? Nem hiányzik a Bagolykő? Nem volt furcsa, hogy nem ide kell jönnöd? - árasztom el egy újabb kérdésözönnel. Nekem már ennyi idő után is furcsa lenne hirtelen máshova bejárni.

Figyelmen kívül hagyom, hogy a szemét forgatja a szavaimra, hiszen én azt egyébként sem gondoltam túl komolyan. Megrezzenve nézek fel amikor rákérdez a szlogenre, és realizálom, hogy lehet túl hangos voltam. - Á, semmi. Csak arra mondtam, - mutatok a kuka felé amit már elhagytunk - hogy azt gondoltam, hogy "Mert Masa védi a környezetet" amikor kidobtam a szemetet. Nem nagy dolog, persze, csak átfutott a fejemen.
Körbenézek, és meglátom ahogy közeledünk a cukorkabolthoz. A szemeim felcsillannak a látványra, és talán a lépteim is begyorsulnak kicsit.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2018. október 30. 17:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2018. október 28. 23:25 | Link

Tobias

Péntek délelőtt van, és persze ezer dolgom akadt ma is. Amióta újra Magyarországon vagyok, meg se állok, az étterem pedig még mindig nem olyan tökéletes, amilyet Madame Gassario szeretne. Már az ötödik menünél tartok, eddig négyet visszadobott valami miatt, túl egyszerű, bonyolult, drága vagy épp olcsó ételt tartalmazott. Mivel leírni nem elég neki, ezért persze az összeset meg kellett főznöm. Most is a menühöz készülődök, a bogolyfalvi boltokban vannak olyan alapanyagok, amika sulis főzéseim alatt is isteni végeredményt adtak. Rengeteg szatyor gyűlt össze, így ahelyett, hogy mugli módra megszakadtam volna a sok cucctól, inkább összefűztem őket és a pálcámmal lebegtettem. Persze erre is figyelni kell meg körülöttem az emberekre, akik szerencsére mind kikerültek, így volt időm gondolkodni az ételek készítésén. Szépen sorban elkezdtem az előételeknél, és épp a bélszínsteaknél jártam, amikor nekiütköztem valakinek. Meglepettségemben fenékre pottyantam, a bűbáj ereje elszállt a koncentrálás hiányától, így az összes csomag a földre esett. Mit ad isten, ő is fel volt pakolva, de ő kézben fogta, és az is szétszóródott.
- Bakker, bocsi! Nagyon benne voltam a mágiában és nem figyeltem, jól vagy? - Feltápászkodok, leporolom a fenekem és pár pálcasuhintással megtisztítom és a helyükre reptetem a dolgaimat, majd az övét is elrendezem. Remélem nem dörren rám, végülis ő is el volt bambulva, ahogy láttam, meg el is rendeztem a dolgait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2018. november 3. 11:01 | Link

Masa

Uhh, kötekedős hangulatban van. De valahogy arra pontra jutottam, hogy már nem idegesít, inkább szórakoztat. Ami nekem jó... neki talán kevésbé. Nem tudom ő mennyire élvezi. De nem is nagyon számít. Piszkáldóni jó.
- Minden világos. - Ezzel pedig ráhagyom a dolgot. Amúgy tényleg értem én... csak na. Vicces.
- Nem. Húszat biztos nem vennék. De kettő-háromról talán még meggyőzhető lettem volna - megvonom a vállam. Mindez már úgyis a múlté. Egyet kért, úgyhogy egyet fog kapni. Nem többet és nem kevesebbet. A téma pedig lezárva, s a bukásának köszönhetően újat is találunk. A kérdése kissé meglep, de aztán csak megvonom a vállam.
- Nem igazán. Egy ideig Koreában éltünk, ott kezdtem az iskolát. Csak ötödikben jöttem ide - magyarázom neki, és ezzel valószínűleg meg is érti, hogy nem az iskolához kötődöm. Inkább az emberekhez, de ebbe meg nem megyek bele. - Egyébként szeretem. Egészen kicsi korom óta orvos akartam lenni... aztán kiderült, hogy varázsló vagyok így gyógyító lett belőle. Bár a mugli orvosira is felvettek. Csak ott halasztok, mert a kettő együtt kicsit macerás. De elég sok átfedés van, ami az anatómiát meg az alapokat illeti...
Mire befejezem a mondandómat el is érünk a cukorka bolthoz. Kinyitom az ajtót, és előre engedem a lánykát. Menjen csak, keresse meg az áhított nyalókát. Aztán kérek majd tanácsot, hogy Boginak mit vigyek. Tőle... vagy az egyik eladótól. Még megálmodom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2018. december 3. 15:01 | Link

Lina


Épp fogna neki mindent fellebegtetni, hogy ne kelljen kézben cipelnie, már nyitja a száját, amikor valaki belé ütközik, s ő ráharap az ajkára és majdnem orra bukik. A lökéstől a szemüvege széles ívben lerepül az arcáról és a földön szétszórodott cuccok között landol.
- Francba - morogja dühösen, nem törődve semmivel, csak térdre ereszkedik és a csomagjait arrébb nyomva elkezd kutatni. Érzi a gyülekező pánikot. Kell a szemüveg. Lecsupaszítva, kiszolgáltatva érzi magát nélküle. Tompán érzékeli, hogy az idegen beszél hozzá és a szeme sarkából felé les. Ő se járt éppen jól, de egyben van, már fel is kelt, úgyhogy nem eshetett nagy baja.
Beletenyerel valami nedvesbe, s a kezét megrázza párszor, mint kutya a mancsát, aztán óvatosan újra előrenyúl. Megvan. Felteszi az orrára, nagyon koszos a lencse, de nem törött, úgyhogy talán még jobb is, mint eredetileg volt. Alig lehet rajta kilátni. Tökéletes. Reszketősen fellélegez.
- Jól vagy? - kérdezi végre, miközben talpra kecmereg. A lány vállát nézi, meg aztán a kezét, ami az ő csomagjait kezdi el rendezgetni. - Kösz - lábával kicsit arrébb taszít egy csomagot, amiből nagyon folyik valami. Valószínűleg jónéhány üveg szétment, de ő már biztosan nem fog visszamenni az üzletbe.
- A bélszíned kiborult a földre - jegyzi meg, s lassan lehajol a húsért. A lány felé nyújtja a csomagot, anélkül, hogy rápillantana. Koszos lett a hús. Tudja, hogy alapos mosással és sütéssel nem számít, nem volt sokkal tisztább a pult, meg azelőtt a mészárszék sem, ahonnan érkezett. Ő nem enné meg. Ami igazán vicces, tekintettel arra, hogy másfelől mennyire pont hogy nem finnyás. Nem akar most rá gondolni. Nem akar rágondolni úgy egyáltalán.
Egy alig észrevehető fejrándulással igyekszik kiűzni a fejéből a képét, az arcát, de közben meg úgy szorítja a húst, mintha a saját testéből való volna s nem akarna megválni tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2018. december 17. 10:49 | Link

Tobias

Szegény srácnak a szemüvege is lerepül, és a nagy kupiban elkezdi keresni. Kár, hogy egyszerre nem tudok kétfelé varázsolni. Így míg ő keresi, szépen összerendezem a dolgainkat. Végül megtalálja és az orrára biggyeszti, majd megkérdezi, hogy hogy vagyok.
- Köszi, jól, inkább az üvegeidért aggódj. Jó sok minden tönkrement és szétfolyt - Válaszolom, majd szétnézek. Sok üveg eltört, a tej kiömlött, szép kis kupit csináltunk. A bélszínt nyújtja felém, de mire elvenném, magához szorítja. Kérdőn nézek rá, nem értem, mi történik.
- Ne már! Most vehetek újat - Dühöngök, majd továbbra is őt nézem, hátha ideadja a húst.
- Bár lenne kutyám, odaadnám neki - Mondjuk mostanában időm se lenne rá, már aludtam az étteremben nem egyszer. Aztán eszembejut, hogy még mindig van mit csinálni, így egy suvickus bűbájjal megtisztítom a szemüvegét, majd reparóval összerakom a széttört üvegeket.
- Figyelj, kifizetem a széttört dolgokat, végülis én nem figyeltem. Mennyi volt? - Előszedem a tárcám, még pont van pénzem az újabb bélszínre és a többire is. Amíg nem nyílik meg az étterem, kapok otthonról is pénzt a megélhetésre, mellé meg jön a Gassario-ösztöndíj is. Aztán leesik, hogy még be se mutatkoztam.
- Basszus, be se mutatkoztam. Carolina Bellini vagyok, de hívj csak Linának - felényújtom a kezem egy mosoly kíséretében.
- Mit szólnál egy kávéhoz erre a nagy ijedtségre?
Utoljára módosította:Carolina Eleonore Bellini, 2018. december 18. 10:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2018. december 28. 21:14 | Link

Lina


Lenéz a kezében szorongatott csomagra és végre lazít a szorításon. Mostmár kilehet szedni a mancsából, ha a lány még ragaszkodik a tulajdonához.
- Nincs ezzel baj - vonja meg a vállát, mert igazából nem számít. A kutyás megjegyzésre azért csak felpillant. - Neked van bélszíned, nekem kutyáim. És tudok másikat venni cserébe ezért - tartja fel az orra előtt a húst. És mielőtt végiggondolná, mit mond, tovább beszél. - El is készítem neked, ha gondolod. Mármint egy újat, nem ezt.
Közben a lány is segíteni próbál, megjavítja és megtisztítja a szemüvegét, ami igazán sajnálatos esemény, de kénytelen megköszönni, miközben újra tisztán látja a környező világot. Milyen lehangoló. - Csak egy kis tápkeverék meg sampon a kutyáknak, nem nagy ügy. Úgyis akciós volt, még veszek majd. - Kicsit több volt ott ennél, de nem akarja, hogy a lány kötelezve érezze magát. Inkább összetöri az egészet újra.
- Tobias - mondja dán kiejtéssel, és felé nyújtja a kezét. Tekintete követi a mozdulatot s akkor sem néz fel, amikor kap egy kávé-meghívást. Igazából tényleg jólesne most egy kis koffein, s útközben megveheti a lánynak a bélszínt. S ne mondják, hogy nem próbálkozik szociálizálódni. Majd meg is írja a legközelebbi jelentésében a pszichológusának, hogy milyen rendes gyerek volt. Néhány apró részletet kihagy meg kiszínez majd. Nem számít az.
- Rendben - bólint rá, s összeszedegeti a csomagjait. Néhány tisztító bűbájjal igyekszik szalonképessé tenni a kupit, hogy legalább ne csöpögtesse végig a falut kutyasamponnal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. december 30. 20:40 | Link

Martin

  Boldogan lépegetett az utca kövein, miközben magához szorította legújabb szerzeményét. Imádta, hogy a kezeiben tarthatta azt a becses darabot, hiszen jó sokáig várt már rá.
  Öt perce hagyta el bogolyfalvi kedvenc boltját. A régiségkereskedés már azóta tarthatta számon a szőkét, mint törzsvásárló, amióta a társaslakásba beköltözött. Hetente járt be, hogy megnézze milyen csodákat gyűjtött megint be az eladó. Aztán mikor legutóbb nagyon kutatott, rákérdezett, hogy mégis mit szeretne. Mikor a szőke elárulta, az árus ígéretet tett neki, hogy jövőhétre beszerzi neki, és még egy pajkos kacsintást is kapott hozzá.
  Mikor ma bement, az árus rögtön jelzett neki, hogy menjen oda, és előhúzta a bűvös bakelitlemezt a pult alól. És nem is akár milyet. Egy eredeti, első kiadásos Sex Pistols album. Ráadásul mivel Scarról volt szó, az eladó odaadta neki féláron.
  Így mosollyal az arcán lépett ki a lány a boltból és most haladt keresztül az utcán, hogy otthon azonnal feltegye, és a macskájával együtt megőrüljenek, és fel-le szaladgáljanak a lakásban a szomszédok - és North - örömére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 35 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza