Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=763971#post763971][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.07.15. 17:11[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=763973#post763973][b]Andretzky Korinna - 2019.07.15. 17:13[/b][/url]

- Mindenképpen átadom Jacknek, hogy üdvözlöd és gratulálsz.
Reagálom le angyali mosollyal azt, hogy tehetek egy szívességet és bekaphatom. Nos, sejtettem, hogy ez lesz a reakciója, hiszen olyan, mint én. Imád irányítani. Imádunk irányítani. Furcsa az a helyzet, amiben mind a kettőnknek része van, mégsem mi felelünk érte. Nagyon furcsa. Mi pedig, tagadhatatlanul egyre több hülyeségbe megyünk bele. Zseniális. De tényleg jó lesz, főleg, mert együtt vagyunk hatalmas állatok.
- Szóval egy kutya.
Istenem, simán mondhatta volna, hogy kutya. Mármint emberek tökre tudják, hogy melyik kutya milyen, meg milyen tartani őket, hogyan kell velük bánni, milyen betegségeik lehetnek. Én azonban azt tudom, hogy ha négy lába van, farka, füle és nem nyávog, akkor nem lehet macska. Szóval nekem a kutya az kutya. Kistestű vagy nagytestű. Nem vagyok maga a kutya nagylexikon. Elnevetem magam arra, hogy éppen őrültnek mutatja magát, hihetetlenül vicces, hogy egy olyan gyönyörű és érzéki nő, mint ő, mennyire máshogy fest ilyenkor. Annyira gyermekien bájos.
- Kutyát szeretnél? Mit fog szólni a házi nénid?
Mondjuk engem kedvel, de ez nem mondható el Feliről, mert vele hullámzik a kapcsolata. Néha tök rendes, néha meg nagyon furin morgós, de pénzt hoz a konyhára, szóval jót tesz a jelenléte.
- Kössz! Nevessél csak, aztán te is kapd be rendben?
Szerintem nem vicces a hiéna, de olyan jóízűen nevet, hogy nekem is vele kell nevetnem. Gyönyörűek leszünk a végén, a kutya meg a hiéna. Mintha lenne valami ehhez hasonló mese. Mondjuk őt még megmagyarázzuk, hogy mit keres a környéken, de engem? Egy hiéna, aki együtt nyomul egy hollóval, de nem eszi meg, mert havercsávó. Király lesz,  érzem én.
- Mekkora az esély, hogy mondjuk valami aranyosak leszünk?
Semekkora, ebben valahogy biztos vagyok. Ki-vá-ló! Kezembe veszem inkább a boromat, és úgy nézek rá.
- Amúgy. Ha te választhatnál, mi lennél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=763975#post763975][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.07.15. 17:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=763976#post763976][b]Andretzky Korinna - 2019.07.15. 17:20[/b][/url]

Ahogy azt mondja, hogy elköltözik, úgy ugrok fel mellé, mint valami ugróbolha, és mászok be egészen könnyedén az aurájába. Mindig benne lógok az emberek aurájába, és nem nagyon érzek emiatt bűntudatot. Az övében meg nagyon szeretek lenni, mert olyan “ahh” kisugárzása van.
- Mondok neked egy tuti fülest.
A hangomat lehalkítom, szinte suttogva folytatom az előbb megkezdett gondolatokat.
- A tanács felvásárol pár házat Bogolyfalván, azokat felújítják teljesen és bérlakásoknak adják ki. Meg lehet őket pályázni. Nem vered magad adósságba, jár hozzá karbantartás és mégis a magad ura lehetsz. Minden utcában lesznek ilyen házak, totál megéri. És ha megszereted, megveheted, ugye annyival olcsóbban, mint amennyit már belefizettél.
Milyen jó dolog mindenlébenkanálnak lenni, ugye, hogy ugye. Tudok mindent, első kézből. Mi nem tervezünk költözni, de annyira szeretem az ilyen házvásárlásokat, hogy hirtelen váltok át könyörgős arcúba.
- Elvihetnéd bejárásra magaddal a kedvenc barátnődet.
Remélem, hogy elmehetek vele, mert egy kicsit ki kell szabadulnia az elmémnek, egy kicsit muszáj, hogy új impulzusok érjenek, és nem kell itt nagy dologra gondolni, de ez a háznézegetés pont ilyen lenne. Imádnám. Elfordítva tőle a fejem, hogy ne köpjem e véletlenül nevetés közben, sírva röhögök azon amit mond, és látom is magunkat a lelki szemeim előtt, ahogy vérben forgó szemekkel tömjük a salátát az arcunkba, miközben világmegváltó terveinkről diskurálunk.
- Akkor már inkább a kutya meg a hiéna.
Nem szeretnék hörcsög lenni. Mondjuk ha Jack kidob, akkor egy kislány szobájában kezdek új életet, mint gigahosszú életű hörcsög. Megörökölnek majd a gyerekei és talán az unokái is, ha hosszan élek és jól vagyok tartva. De nem, nem szeretnék hörcsög lenni.
- Láthatatlan, de meg tudja védeni magát. Kaméleon?
Nem tudom, hogy mennyire örülne neki, ha hörcsög helyett kaméleonná változna, de nem hiszem, hogy olyan nagyon kiugrana a bőréből. Ez kellemetlen, igazán kellemetlen.
- Cuki. Tök jogos ám a hiéna is. Van egy sötét oldalam.
Mondom szinte misztikusan, de nem, még csak véletlenül se megyek bele a részletekbe.
- Még amúgy egy csomó dolgunk van. Harmat, meg bájital, meg minden. Kicsit mintha sosem akarna vége lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=763977#post763977][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.07.15. 17:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=763978#post763978][b]Andretzky Korinna - 2019.07.15. 17:24[/b][/url]

- Ahh, a kedvenc érzésem a vaaaah érzés. Mindegy, hogy pasinál, háznál, ruhánál. Nekem kell, hogy meglegyen az érzés. Nálad is megvolt. Nem feltétlen a suliban, akkor még nem tudtam, hogy ez az az érzés, de amikor újra találkoztunk, az nagyon olyan volt, hogy az életem kis kuglófmazsolája leszel, és nézd má’, tényleg az lettél.
Imádom, hogy az lett. Szenvedélyesen szeretem a barátságunkat, szeretem azt, amitől ő meg én mi vagyunk, szeretem ezt az egészet, a ritumst, a gondolkodást, ahogy élünk. Olyan tökéletes. Pedig ha valakinek mocsok sok hibája van, az ő meg én. Istenem, de mennyi. Komolyan, néha nem is értem, hogyan lehetünk ennyire egyben.
- Ha kaméleon leszel, megígérem, hogy Jack-kel veszünk neked egy menő kis terráriumot a gyerekeink szobájába, és ott élhetsz, amikor utálod az embereket. Mert a gyerekeimet szeretned kell, a keresztanyjuk leszel.
Vagy legalábbis mondhatjuk, hogy a keresztanyjuk, mert minekutána egyikünk sem egy vallás felé elkötelezett, nem hiszem, hogy keresztvíz alá toljuk a boszorkány és varázsló gyermekeinket. De tuti lesz valami ilyesmi titulusuk Sollal, ami olyan, mint a keresztanya. Ez fix.
- Emlékszel a csajra, aki leleplezte azt a perverz Esgrallick-ot, hogy a diákjaival hetyeg?
Biztosan emlékszik, hiszen akkora botrány volt abból, amit Marjorie leírt, hogy talán még ma is emlegetik. Azóta is vannak ilyen tanárok, akik a diákjaikkal kavarnak, ami szerintem eléggé undorító, de hát nem vagyunk egyformák, hála a magasságos atyaúristennek, nekem nem kell a tükör előtt állva, szembe köpnöm magam.
- Marjorie nem létezik. Csak egy név.
Meg az egész történet, hogy ő igazából egy férfi, meg minden ami vele járt, kamu. Az összes botránykönyvet én írtam. Várom, hogy leessen neki, közben a szám széles mosolyra húzódik, mert ha a harmat pipa, akkor tényleg hasítunk, már csak annak az éjszakának kell eljönnie, amikor megszerezhetjük.
- Te mekkora egy Istennő vagy!
Nem is tudom elmondani, hogy mennyire imádom őt ezért, és csillogó szemekkel nézek rá, egészen addig, amíg elő nem hozakodik nekem ezzel a fél hiénás sztorival.
- Nem vagy vicces, rohadtul nem vagy vicces.
Hiába rötyög ő békésen, simán csak nem az. Még a szemeimet is összehúzom, és inkább az üveget veszem magunkhoz.
- Inkább igyál még, mert kezdesz sok lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=763979#post763979][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.07.15. 17:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=764000#post764000][b]Winnifred Adyra Rossouw - 2019.07.15. 22:14[/b][/url]

Elég egyértelmű volt, hiába nem értettem mi is a kérése, hogy szeretne valamit. Vagy egyenesen akar, embere válogatja a hozzáállást ezt már jól megtanultam. Meg azt is, hogy ha nem ismétlik el, akkor sosem állunk jól egy beszélgetésben. Nem voltam túl magabiztos, igazából a fejemben is csak kérdőjelek cikáztak annak kapcsán, hogy mi is történik éppen velem és ő miért történik. Nincs nekem a legtöbbször ellenvetésem, hogy bárkinek feleljek egy bizarr kérdésére, de most kellemetlennek tűnt, mint sem a szokott kelletlennek. Mint a le tudok-e égni. Amatőrök az európaiak.
- Pontosítanál... Pontosítana? - próbáltam a hangsúlyokat megfelelően használni a javításomnál, mert hát ha tényleg valami olyan bácsiba futottam bele, bár nagyon szép mosolya van, ez tény, akkor nem kéne csak úgy joghurtozgatni. Én tudom, de ez a helyzet szülte ide, nem tehetek róla.
- Kell engedély a táskám letételéhez? ez egy park - néztem rá nagyon furcsán az egészet nem is tudva hova tenni. Persze, bizonyosan vannak helyek, ahova nem lehetne bemenni, de itt aztán rengetegen fordulnak meg, tőlem nem messze is ült egy fiú, de már eltűnt azt hiszem, éppen nem volt időm megnézni ki és hol van. Arra persze akadt, hogy kinézzek a legközelebbi táblára, de semmi tiltó ábrát nem fedeztem fel vagy piros feliratot, amiből következtethetnék arra, hogy én most rosszat tettem. Nem szoktam olyat, vagy ha igen, azt csendben és ügyesen. Persze szigorúan máshol, természetesen.
- Mit csinálsz a fejemben? - pislogtam hatalmasakat még kicsit felé is hajolva. - Ezt hagyd abba, biztos, hogy ezt nem is lehet! - csattantam fel és nem feltétlenül sértett voltam, inkább ingerült, ezért össze is fontam durcásan a karjaim magam előtt. Még csak azt sem értem néha, mit is mondd nekem, ő meg simán kiolvas dolgokat. Ehhez neki nem kell fordító? Vagy csak így lát és tud. Hallottam már erős mágusokról, illuzionistákról és legilimentorokról is, de egyikhez sem volt amúgy szerencsém soha. Azt hiszem nem is baj.
- Ez nem vásár, nem kirakodó boutique - néztem fel rá, ahogy leguggolva elkezdtem összedobálni a holmiim majd összehajtva a kendőm is a táskámba gyömöszöltem és felkelve a vállamra akasztottam. - Direkt volt, vagy sem, szerintem ehhez nem adtam olyan... hogy mondják... beleegyezést? azt hiszem azt - néztem rá kellően csúnyán még azelőtt hogy inkább csak vártam volna, hogy akkor most tovább kell állnom mert védi a füvet Mr. Hatóság-Auror, vagy mit tesz. - Én is mutatkozzam be újra? - kérdezem kicsit tényleg sértetten, de aztán csak enyhülnek az összefont karjaim és leszegem a fejem mielőtt rá nézve nyújtanám a kezem felé, hogy megszorítsam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=764027#post764027][b]Benzsay Gergely - 2019.07.16. 10:31[/b][/url]

Bólintok párat arra, amit mond, igazából az egész pillanat nekem bólogatásokból áll. Pontosan ezt reméltem én is, hogy majd azt mondja, nem kell mással, csak vele. Tudom, hogy fiatalok vagyunk, és tudom, hogy ez egy nagy döntés, de az első alkalommal, amikor megvert, amikor a kedvenc játékomban csúfos vereséget szenvedtem vele szemben, és nem fájt annyira, mint hittem, hogy fog, akkor tudtam, hogy ő az. Nekem ő kell.
Tudom, hogy fiatalok vagyunk, tudom. Tudom, hogy még korai mások szerint, ezzel is tisztában vagyok, de egyszerűen vele látom magunkat, minden helyzetben. És ilyen még sosem volt. Egyik lánynál sem láttam ezt, aki tetszett. Fiúból vagyok, tetszettek lányok, igazából az összes lány barátommal úgy kavarodtam össze, hogy tetszett nekem. Csak aztán nem passzolt valami vagy éppen semmi, és így nem lett több, mint barátság. Mei az idősebb lányokhoz tartozott, még ha csak egyetlen évfolyammal is. Nem nagyon néztem őt, hiszen mindenki azt mondta, hogy az idősebb lányok figyelembe se vesznek minket, “kicsiket”, így én magam sem akartam zavarni a köreit, plusz, amennyit előtte fent voltam, csodálkoztam, hogy tudja, ki vagyok. Őszintén csodálkoztam.
Viszont pont ezért jó, hogy olyan terepen botlottunk egymásba, ahol nem volt egyenruha, ahol nem voltak klikkek, nem volt iskolaszagú a dolog. Sorsszerű volt, hogy éppen akkor és éppen arra jártunk mind a ketten, hogy a füzete leesett, és hogy éppen én vehettem fel. Bele se merek gondolni abba az opcióba, hogy mi lett volna, ha más.
- Háromezerszeresen.
Mosolyodom el, és miközben az ujjára húzom a gyűrűt, lágyan megcsókolom, boldog vagyok, elégedett, és úgy érzem, hogy erre vágyom. Vele élni. Annyira látom magam előtt, ahogy együtt élünk, vidáman, ahogy a gyerekeinkért szaladunk az oviba, ahogy a vállán sírok, mert nyilván én fogok sírni, amikor iskolások lesznek, vagy amikor kijön a Ori széria következő része. A látványvilága lenyűgöző és imádom. Nagyon imádom.
- Én terveztem. Miközben aludtál, még Pesten.
Vagyis akkor, amikor egy igen nagy lépést tettünk a kapcsolatunkban, de ezt ő is pontosan tudja.
- Mit szeretnél csinálni? Menjünk, vagy még maradjunk egy kicsit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=764720#post764720][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.07.23. 15:55[/b][/url]

Tudjátok, ritkaság számba megy, hogy Nico korábbi partnerei közül akár eggyel is megmaradjon a jó viszony. Ennek oka, hogy általában annyira kínos az egész találkozó és egyébként is annyira lehetetlen véget szoktak érni, hogy egyértelműen nincs miről beszélniük. Van azonban egy-két igen üdítő kivétel, amikor, bár a szerelem lángja nem lobban fel, a szimpátia mégis elegendő ahhoz, hogy egy viszonylag laza, de értékes barátság alakuljon ki két ember között. Amikor nem kell minden nap beszélni, elég néha összefutni és szórakozni egy jót, akár a semmin, akár saját magukon. Így történt ez Szendrey Adéllal és Nicoval is, akik egy vakrandi erejéig ugyan belekóstoltak egy közös jövőbe, gyorsan világossá vált számukra, hogy nem egymást keresik. No de van ilyen, szerintem finoman fogalmazok, ha azt mondom, a férfit egyáltalán nem érte meglepetésként.
Az már inkább, hogy tekintettel a muglivilágban való jártasságára, a lány megkereste, hogy ugyan tanítsa már meg őt vezetni. Mi tagadás, nem egy Schumacher, de elég jól vezet, egyből átment minden vizsgán, ami ahhoz kellett, hogy legálisan randalírozhasson az utakon. Így hát rábólintott az ötletre, amolyan miért is ne alapon.
Gondolkodott, hogy mégis melyik verdával kellene mennie. Apja épp most turbózott fel egy BMW terepjárót - állítólag beépített egy turbó gombot, ami szerinte azért vicces, mert "220 felett elhagyja a valóságot", haha -, az viszont egy kicsit drága és vad próbálkozás volna egy gyakorlatlan hölgy számára. Na nem kívánom diszkriminálni a női vezetőket, mivel Nico szülőanyjaként magam is nőnemű vagyok és igenis jól megy a dolog, úgyhogy simán lehet, hogy Adél is ráérez. Ettől persze a Nicoban élő kétségek nem lettek halványabbak, úgyhogy a régi Suzukira csap le, ami ugyan már öt éves, remekül és hibátlanul működik. A biztonság kedvéért megkérte apját, hogy mindenképp ellenőrizze le műszakilag az autót, nehogy bármi probléma legyen, de hát ilyenek ezek az oltalmazó hímek. Nico is egy közülük. Antiszexi. De ki az az Anti...?
- Jó reggelt, felkészültél? - az autónak támaszkodva, maga előtt karba font kézzel, napszemüvegben, sejtelmes mosollyal figyeli, ahogy a lány közeledik. Budapesten kívülre beszélték meg a találkozót, itt ugyanis kisebb az esélye annak, hogy mondjuk néhány zsaru lefüleli őket, ami nemcsak azzal járna, hogy eljárás indulna ellenük, de Nico is búcsút inthetne a jogsijának. Kinek kell ez? - Nem mondom, hogy nyúzd meg a kocsit, de ezen nyugodtan gyakorolhatunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=764730#post764730][b]Szendrey Adél - 2019.07.23. 18:33[/b][/url]

Budapesten összesodort az élet jó pár férfivel, akik közül sokakkal gyorsan rájöttünk arra, hogy nem egymást keressük, de voltak olyanok, akikkel egy egész jó viszony alakult. Aztán volt Kornél. Hát igen, ő volt az, akire azt hittem, ő az a bizonyos Nagy Ő. Az elején minden szép és jó volt. De elég gyorsan kiderült, hogy nem csak én vagyok neki, hanem mellettem még másik két lány. Teljesen hülyét csináltam belőlem, megalázva, becsapva és kínosan éreztem magam. Szóval gyorsan véget is vetettem a dolognak, majd kis időre visszatértem Bogolyfalvára, amit szintén nem kellett volna. Egyre inkább úgy érzem, hogy ez elmúlt időbe csak olyan dolgokat tettem, amit nem kellett volna és amiket megbántam. De újra itt vagyok Budapesten, amit annyira nagyon szeretek. Első dolgom az volt, hogy felkerestem a tanáromat, majd egy napig ki se jöttem a műteremből. Csak festettem é festettem. Ez az új szenvedélyem, aminek ha csak tudok szentelek. A másik ilyen a motorozás, ami mellett bekattant újra, hogy meg kéne tanulni autót vezetni. Szóval a bekattanás után mindjárt fel is keresem Nicot, akivel egy randin ismerkedtünk, majd a kapcsolat helyett barátság lett belőle. Mivel neki van autója… sok, így megkértem, tanítson meg az alapokra, amibe furcsa mód bele is ment. Szóval ma motorra pattantam és meg se álltam a megbeszélt helyig. Ő már ott várt, pedig annyira nem késtem sokat, csak 5 percet. A bukósisak levétele és a hajszerkezet belövése után, egy széles mosolyt küldtem felé. Minden alkalommal mikor látom, újra és újra megállapítom, hogy eléggé szemrevaló példány. De hát nem jött össze, ami meg nem megy, azt nem szabad erőltetni. Közelebb lépkedtem hozzá, majd jobb karomat kissé nyaka köré „fontam”, majd egy cuppanós puszit nyomtam arcára.
- Ciao! Felkészültél a rettegésre? – kérdem tőle egy kisebb kuncogás kíséretében, majd lemászok róla és hátrébb lépek picit, hogy szemügyre vegyem a verdát.
- Hmmm.. bátor vagy, hogy ezzel az autóval szeretnél tanítani. Nem volt valami régebbi? Olcsóbb? Vagy ennyire jól megy, hogy tök mindegy, mit húzok meg vagy éppen török össze? – kérdő tekintettel pislogok rá. Fő az optimizmus!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=764741#post764741][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.07.23. 20:01[/b][/url]

Meg sem lepi, hogy a lány van annyira vagány, hogy motorral érkezzen és szemrebbenés nélkül keltsen feltűnést az utcán. Akár meg is csóválhatná a fejét, mintegy rosszallásképp, de azt hiszem, őt nem olyan fából faragták. Mivel tekintete nem látszik át a napszemüvegen, így kényelmes tempóban méri végig Adélt, többek között azért, hogy felelevenítse milyen volt a legutóbb. Ha sokáig nem lát valakit - és ez alatt az idő alatt tetemes mennyiségű másik nővel találkozik -, jobb szereti előszedni emlékei közül találkapartnerét. Csak, hogy ne érje sokkal nagyobb meglepetés, mint ami jelen esetben éri. Tulajdonképpen közöttük nem feltétlenül az volt a gond, hogy nem tartanák a másikat attraktívnak, mert első pillanattól kezdve egyértelmű volt, hogy tetszenek egymásnak. De valami hiányzott. Valami olyasmi, amire Nico hősszerelmesen vágyik. Abba persze bele sem gondol, hogy az esetek 99%-ában nem úgy működik egy kapcsolat, hogy egyetlen találka után összeházasodnak és minden egyértelmű, még a gyerekeik neve is. De ő ilyen. Valahol mélyen legbelül egy romantikus alkat. Csóró gyerek.
- Erre képtelenség felkészülni - felvonja fél szemöldökét, miközben egyetlen laza mozdulattal viszonozza fél karjával az ölelést. Mondjuk ő ennyire nem tart attól, hogy Adél kocsiba ül. A KRESZ-t nyilván ismeri, hiszen legálisan motorozik, szóval csak rá kell hangolódnia a négykerekűre. Nem állítja, hogy könnyű lesz, de lényegesen biztonságosabb, mint mondjuk Nico-t motorozni tanítani. Merthogy még biciklizni sem tud. Erről ennyit.
- Ez volt a legrégebbi és legolcsóbb, amit a legkevésbé sajnálok. Egyébként meg, ha összetöröd, apám lesz a legboldogabb, mert megbütykölheti és csinálhat belőle egy űrgépet - ahogy eszébe jut az idősebb Bianchi, akaratlanul is elmosolyodik. Az öreg folyton a mugli dolgokkal van elfoglalva, szenvedélyesen szeret mindent, ami a varázstalanoké. Mondhatnánk, hogy ez a perverziója, de sose legyen ennél rosszabb. - Na jól van chica, pattanj be a kormányhoz, csak ne csinálj semmit. Kizárólag az én engedélyemmel ölhetünk embert a járgánnyal, úgyhogy ésszel - a biztonság kedvéért, míg Adél beül, a férfi hátulról kerüli meg az autót. Nem mintha adott esetben nem tudna a lány nekitolatni, de hát üresbe tette a kocsit, szóval ez a veszély talán nem fenyegeti.
Könnyedén csusszan be az anyósülésre és megigazítja az ülését, hogy kényelmesen el tudjon helyezkedni. - Mielőtt bármit csinálunk, sorold fel balról jobbra a pedálokat. Csak hogy biztos legyek abban, hogy amikor azt mondom fék, nem taposol a gázra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=764811#post764811][b]Guinevere Frances Yazel - 2019.07.24. 13:55[/b][/url]

- Nem ez a szó rá? Még sokat kell tanulnom. - A magyar bonyolult nyelv és bárki, aki mást állít, az egy megrögzött hazudozó. Persze, jó tanáraim vannak, mert a fura lányok is sokat segítenek, meg Igor is eléggé, bár neki elég sajátos elképzelései vannak a korrepetálásról. Inkább követem a nőt, hogy ki is lyukadjunk valahová, ne csak lebegjünk az éterben, mint gólyafos a levegőben. - Az jó lenne.
Nem vagyok gyógyszerfüggő, leginkább semmilyen függésem nincsen, de ez az érzés mostanság konstans volt, a fájdalomcsillapító pedig jót tett volna rá. Vannak házi praktikák is, de a nagy többségük sok energiát és hozzávalót igényel, én nem az vagyok, aki ezeket otthon összedobja.
- Hát... ennél rosszabb nem hiszem, hogy lehet, nekem bármi megfelel, amiben egy fikarcnyi esély van, hogy segít - sóhajtok fel meglehetősen hangosan, de fáj, így fel is szisszenek elég hangosan. Olyan szúrós érzés az egész, nem élvezem, pedig van olyan fájdalom, ami kellemes. Egyértelműen nem ez az. Van olyan pont, ahol hangosan felnyüszítek, nem jó érzés.
- Most épp szúr és ez szaaaaa... - a keze után is kapok, mert nem kellemes, nem jó, fáj, de még épp időben eszmélek, hogy ne érjek hozzá. Veszek lassan egy mélyebb levegőt, majd visszaejtem magam mellé a kezem és a plafont bámulom. - Bocs. Viselkedek, csináld csak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=764817#post764817][b]Szendrey Adél - 2019.07.24. 14:30[/b][/url]

Jót nevetek Nico válaszán, miszerint nem lehet felkészülni a rettegésre. Kicsit félek egyébként és a félelem meg az izgalom is hallatszik a nevetésben. Feszült vagyok, mivel még sose vezettem autót, sőt még a vezetői oldalon se ültem soha. Senki nem mondott még el semmit az autókról, vezetésről. Azt tudom, hogy van benne egy kormány, váltó, kuplung, gáz és fék, ja meg tükrök. Elvileg ezek a legfontosabbak. Sajnos mellettem nem volt egy apa, aki tanítson, egyébként meg ő sem vezetett inkább ivott. A kettő együtt meg annyira nem buli elvileg.
Hallgatom Nico magyarázatát az autóválasztás kapcsán, majd összefonom magam előtt a karjaimat, oldalra biccentem fejem, végül méregetni kezdem az előttem állót.
- Te figyi, hány autótok van nektek? – kérdem teljes egyszerűséggel, de közben az kattog a fejemben, hogy vajon mennyi és milyenek, illetve, hogy akkor Nico vajon gazdag. Ránézésre igen, meg van egyéb okokból is sejtésem róla, de ki még sose lett mondta, hogy ő egyébként atomgazdag vagy ilyesmi. Nem mintha ez bármit is befolyásolna egyébként. Csak barátok vagyunk, így ha az is, annak semmi előnyét nem fogom élvezni. Bár azt a fejembe vettem, hogy egyszer meghívatom magam hazájába. Sose voltam még Olaszországba, de mindig is vonzott.
A felszólításra beülök az autóba, majd a lábam előtt elterülő pedálokat kezdem vizsgálni. Ezt művelem egészen addig, míg Nico be nem ül mellém, majd megkapom az első feladatot.
- Tessék?! – nézek rá bután és némi pánikkal tekintetemben – Azt hittem te fogsz nekem elmagyarázni mindent. Őszintén szólva fogalmam sincs…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=764970#post764970][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.07.25. 15:43[/b][/url]

Mindenki izgul az első vezetése előtt, ami alapjában véve alaptalan, hiszen az autó nem bánt és jobb esetben a forgalom sem, ha nem vagy egy idióta. Adél nem idióta, legalábbis az alapján, amit eddig hősünk látott belőle. Biztató kezdet.
- Egészen pontosan kettő. Apám autószerelő, szóval ennél jóval többet kipróbáltunk, de kettőt tartunk - fel sem merül benne, hogy a lányban felmerülne, hogy ők gazdagok. Bár igaz, ami igaz, nem is szegények. Az anyja divattervező, olyan összegeket kaszál pár szakadt rongyért, hogy az valami hihetetlen. Persze erről nem számol be senkinek, ahogyan arról sem, minden ruháját az anyjának köszönheti. Ő tervezi, ő varrja, ő igazít rajta. És, ha esetleg valami tönkremegy, nem összefoltozgatja, meg kijavítgatja, hanem készít helyette egy teljesen másikat. Hozzáteszem, ennek a mentalitásnak köszönhetően a férfi ruhásszekrényét egy elhivatott shopaholic is megirigyelné.
Ahogy beszállnak, azonnal kiderül, hogy amit Nico feltételez és ami a valóság, az nagyon nincsen összhangban. Merthogy a férfi hitt abban, hogy Adél legalább pár alapot tud és nem a pedáloktól kezdenek. Na nem mintha most megijedne vagy kevesebbnek tartaná a másikat, egyszerűen csak meglepődik.
- Ne essünk nagyobb pánikba a szükségesnél - nem lehet nem kiolvasni a rémületet tanuló vezetőnk szeméből, így a jó oktató egyből nyugtatni kezdi ifjú padavanját. - A pedálok sorrendje balról jobbra a következő: kuplung, fék, gáz. Ez a csinos kis kar itt pedig a sebváltó - szinte rögtön a tárgyra is tér, ezzel egy időben pedig lemutat a sebváltóra. Persze használhatna olyan szakszavakat, mint tengelykapcsoló, üzemi fék, rögzítőfék, meg az isten tudja még mi, de nem látja értelmét.
- A váltót kezelni nem kifejezetten nehéz. Nyomd ki tövig a kuplungot és H alakban kell mozgatnod. Amikor felfelé váltasz, mindig egymás után kell követned a fokozatokat, nem válthatsz egyesből ötösbe. Visszafelé akár ugorhatsz is négyesből kettesbe, ha az indokolt, de alapvetően mindig fokozatosan haladunk lassításkor is - igyekszik nem túl sok információt zúdítani a másikra, bár tény és való, hogy ez másképp nem megy. Az egészen biztos, hogy a mai első vezetés tele lesz pánikkal, stresszel, sőt az is megeshet, hogy el sem indulnak. Legfeljebb ad még sok-sok órát. A gyerek is először mászik, mielőtt járni kezd...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=765015#post765015][b]Mei Watts - 2019.07.25. 21:31[/b][/url]

Endgame; nyitóhétvége ღ Zalaegerszeg ღ Épp Most

ღ És ezt is

Amikor a szemébe nézek, amikor felhúzza a gyűrűt az ujjamra, akkor már nem vagyok bizonytalan, sőt. Nem is értem, hogy tudtam benne valaha is kételkedni, mert egyszerűen csak szeretem. Tegnap is szerettem, ma szeretem, és hót ziher, hogy holnap is szeretni fogom. Lehet, hogy lesznek hibáink és botlásaink, de mellette szeretnék maradni. Akaratlanul is hozzábújok, mélyen lélegzem be az illatát.
- Imádom a kreativitásod - motyogom, ahogy a vállába temetem az arcom. Szerettem volna hozzáfűzni, hogy máskor ne hagyjon egyedül, de ha eleget tesz a kérésemnek, akkor sosem lesz több meglepi. Én pedig imádom a meglepetéseket, főleg, hogy mindig ráérez, mit szeretnék.
- Menjünk haza - felelem kicsit eltávolodva tőle, hogy a szemébe tudjak nézni. Igazából most még annyira sem tudom, hogy hol van helyileg az otthonom, már semmit nem érzek annak. Szeretek a levita toronyban időzni, meg nála is, és a pizzériában is jó, de csak akkor érzem magam igazán jól, ha mellette vagyok. Istenem, akkora közhely, de nekem már négy fal soha többé nem lesz otthon, amíg Gerivel lehetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=765064#post765064][b]Szendrey Adél - 2019.07.26. 17:08[/b][/url]

Nagyon figyelek, mikor elkezdi sorolni a pedálokat, majd mondogatni kezdem magamban, amolyan magolás címszóval, hogy kuplung, fák, gáz kuplung, fék, gáz. A sebváltó az eddig is megvolt, így azt nem kell memorizálni.
- Oké, akkor tehát ez a kuplung, ez a fék és a gáz. A fék és a gáz eléggé egyértelmű, hogy mire van, na de a kuplung. Szóval annak mi is a szerepe? – nézek kérdőn a mellettem ülőre. Egyébként nem vagyok ennyire vakon, nyilván ültem már autóban, láttam másokat vezeti, de valamiért olyan jól esik, hogy Nico így odafigyel rám és próbál a sz*rból várat építeni. Szóval inkább adom picit a butácskát, aztán majd még kirívóbb lesz, ha nagyon gyorsan fog menni a tanulás.  Bőszen bólogatok mikor magyarázza a sebváltó használatát.
- Vettem főnök! Szóval akkor kuplung benyom… – ekkor rálépek a kuplungra – majd egybe tesszük íííígy. Azt hiszem ez eddig pipa. Mi a következő napirendi pont? – kérdem Nicora pillantva. Ha jól láttam, akkor most kell nyomni a gázt, aztán akkor el fog indulni a kocsi. De volt ott valami más is még a másik lábbal. Talán fel kell engedni a kuplungot?! Mivel nem szeretnék teljesen hülyét csinálni magamból, így ezeket inkább magamban gondolom, aztán majd meghalljuk mit mond Nico.
- Mióta van egyébként jogsid? Meg őőőő hány éves is vagy? – tudom, hogy a kor témát már azon a bizonyos randin kitárgyaltuk, de sajnos elfelejtettem. De valamiért erős a késztetés, hogy megtudjam a mellettem ülő pasi korát. Hátha van valami barátnő félém, aki jó lenne neki. Bár amit sikerült leszűrnöm az az, hogy eléggé nagyon az elvárásai a jövendőbeliét illetően. Sose fog így egyébként senkit sem találni magának, ami miatt kicsit sajnálom csórit. De most pont én legyek az, aki erről felvilágosítja?! Mégis hogy jövök én ahhoz?! Sehogy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=765168#post765168][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.07.26. 23:16[/b][/url]

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Értetlen arccal nézek vissza a bácsira, aki látszólag tökre nem látta a Harisnyás Pippit, hiszen akkor tudná, hogy...
- De hát neki vörös a haja - de tényleg, ezek tök fontos kis részletek Dimi bácsi! Elvigyorodom a másik megjegyzésén, és szökdécselve megindulok a csapattal, hogy aztán szófogadóan a végére maradjak kedvenc HVH-mal. Elképzelem ahogy Elle néni egy szép, megterített asztalhoz leül fejeket vacsorázni, miközben olyan régi, nem papír szalvétát köt a nyakába, és hat féle evőeszköz közül tippeli meg melyik a legmegfelelőbb az adott fogáshoz. A háttérben piros tapéta, az étterem elegáns, az étel ezüsttálcákon érkezik... Az egyik pincér pedig leteszi a tányért az asztalra, majd a sültkrumplikra hajtja a fejét, és megszólal, hogy "jó étvágyat Hölgyem". Felnevetek a groteszk képen, majd engedelmesen slisszolok be a kapun és igyekszem elfoglalni magam amíg újra rám nem figyelnek.

Odalépek az előtérben kialakított üzenőfal szerűséghez, és olvasgatni kezdem a kirakott dolgokat. Programajánlók, apró "keresem a zoknim, 36-39 fekete - Pityu" jellegű hirdetések, versek, és miegymás. Eltelik vele az idő, és így arról is lemaradok amikor Dimi bácsi beveti bűbájait a recis boszin. Egy tényleg megható búcsúvers közepénél vagyok kénytelen elfordulni, és figyelni a tájékoztatóra. Bólintok, hogy megértettem (csoportnyomás), és indulok a bácsi felé, hogy jó akkor uzsgyi, amikor két srác elkap, hogy hát én most akkor menjek velük. Rájuk kamillázok, majd bátortalanul bökök a rám váró férfira, jelezvén, hogy vele kell ezt lemeccselniük.

Azonnal meghunyászkodva lépnek el tőlem, és le is lépnek a nappali felé. Na, nem mintha félnék tőlük, de Dimi bácsival jöttem, úgyhogy vele is fogok menni. Aztán persze ki tudja, lehet végül ugyanabban fogunk részt venni. Ettől felvidámulva szökdellek vissza, majd röviden összecsapva a bokámat biztosítom menetkészségemről.
- A speciális küldetés sem hangzik rosszul, nagyon nem, sőt, de mi lenne ha előbb megnéznénk a többit? - magam előtt ütögetem össze a mutatóujjaimat, ártatlan "de én nem tudom" arckifejezéssel pislogva felfelé. - Társasjáték esetleg? A thai-chi soká lesz, addig még belefér egy kör ki nevet a végén, ellenben a virágok már csak az aurámtól is kiszáradnak, festeni meg csak pacákat tudok, szóvaaal...

Hát igen. Egyelőre a társasjáték a legbíztatóbb, aztán ráleshetünk a thai-chira, és utána még mindig tudunk speckót kérni, ha esetleg megunnánk a banánt. Felvilanyozódva figyelem, hogy ő mit szól az ötlethez, hiszen olyat nem szeretnék amit nem szeretne, de ha már megkérdezte, én válaszoltam, nehogy rám lehessen aggatni hogy döntésképtelen lennék. De úú, egy jó monopolyban is benne lennék! Mondjuk az nem fél óra... Mindegy, király ez a hely!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=765218#post765218][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.07.27. 11:27[/b][/url]

A felsorolásra helyeslően bólint, majd a kuplungnál gondolkodóba esik. Mármint nem azért, mert nem tudja, hogy ne tudná? Csak ami neki rutin, azt most szavakba kell öntenie és ez valamivel nehezebb feladatnak bizonyul, mint gondolta.
- Szóval a kuplung segít abban, hogy a váltót használni tudd. Minden alkalommal, mikor sebességet váltasz, be kell nyomnod a kuplungot. Illetőleg fékezésnél is be kell nyomnod a kuplungot. Nem akarok részletesen belemenni a műszaki részébe, mert elaludnál rajta, de a lényeg az, hogy a kuplung a kulcs mindenhez - mire mondandója végére ér, szusszan egyet, mert majdhogynem egy levegővétellel darálta le, amit fontosnak gondolt. Hozzáteszem, sokkal könnyebb a gyakorlatban csinálni ezeket, mert így elmondva baromi komplikáltnak és nehéznek hangzik egészen addig, míg az ember meg nem próbálja megcsinálni.
Figyeli, ahogy Adél - elvileg - életében először sebességbe teszi a váltót és elégedetten bólogat, mint egy igazi, büszke oktató. Elsőre megy neki, öcsém. Mellesleg nem fog gyanút azzal kapcsolatban, hogy a lány rájátszana, naivaként tényleg hiszi, hogy csak ügyes. Höhö, amatőr. - Nagyon jó. Ha most be lenne indítva az autó, akkor a kuplungot fel kéne engedned, de nem teljesen. Ugyanis, amikor gázt adsz, még fognia kell a kuplungnak és miután elindultál, utána léphetsz le róla teljesen. Nem is tesz jót egyébként az autónak, ha folyton tövig nyomod vagy szórakozol vele - teszi hozzá némiképp okító jelleggel. Merthogy simán gallyra lehet vágni, ha valaki ész nélkül tapossa. Már épp folytatná, mikor Adél újabb kérdéseket szegez neki. Ez egyébként megizzasztja, mert fogalma sincs, mikor szerezte a jogsiját. Hogy hány éves, azon természetesen nem kell elgondolkodnia.
- Tizenhét-tizennyolc éves lehettem, ahogy volt lehetőségem levizsgáztam. Ez ilyen fiús dolog. Ja és harminc éves vagyok - most így jobban belegondolva, több, mint tíz éve vezet, ami nem kevés. Valóban van rutinja és szereti is, főleg akkor, ha valami igazán bika autó van alatta. Kézifékkel megfordulni, driftezni és gyorshajtani... A legjobb dolgok a világon. - Miért kérdezed? - hirtelen jut eszébe, hogy amúgy érdekli. Meg mintha erről már beszéltek volna korábban, nem tudná biztosan megmondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=765579#post765579][b]Ombozi Zlatan - 2019.07.31. 11:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=765599#post765599][b]Szendrey Adél - 2019.07.31. 17:08[/b][/url]

Nagyon koncentrálok arra, amit Nico mond, s közben végig lelkesen bólogatok. Ha most tényleg megtanulok vezetni, akkor kipipálhatok egy újabb dolgot a bakancslistámról. Mennyire király lenne! A gondolataimban már egy cabrioban száguldok a naplementében, miközben üvölt a zene és dús hajamba tép a szél. Még a hideg is végigfut a hátamon ettől, jaj csak tartanánk már ott. Bár a cabriot meg is kell venni, ami nem kevés pénz, szóval nagy eséllyel ez csak álom marad. Azért közben az információkat is felfogom és rögzítem, majd kissé be is parázok. Ennyi mindenre figyelni és csinálni, hogy az Istenben lehet?! Én erre képtelen vagyok úgy érzem. Kuplung még benyomva, de közben már nyomni kell a gázt, meg sebességet is kell váltani menet közben. Arról már ne is beszéljünk, hogy ezután jön majd még az index, tükör, stb. Jesszus! Mire vállalkoztam én?!!?!?!?! Némi pánik ül ki arcomra, tekintetemből sugárzik, hogy fosok tőle, bár még az autót be sem indítottuk. Aztán a figyelmemet némileg eltereli, hogy Nico 30 éves. Egy évet ráhibáztam, mivel csak 29-nek gondoltam.
- Hát jó tudni, hogy mekkora rutin van az mögött az ember mögött, aki tanítani próbál. Meg úgy egyébként is érdekelt, hogy mekkora a korkülönbség köztünk. – megvonom vállam, majd tekintetem Nicoról az útra terelődik.
- Na csapassuk. Az egy már megvan, de ahhoz, hogy elinduljunk nem ártana beindítani a gépjárművet. – már nyúlok is a kulcshoz, amit meg is fogok, majd újra Nicora pillantok.
- Vagy esetleg van még valami amit tudnom kell? – egy széles mosoly jelenik meg arcomon, némi könyörgő tekintettel, hogy ne mondd, hogy van még tovább is. Ez is már RENGETEG!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=765674#post765674][b]Dr. Jasmine A. Jhaveri - 2019.08.01. 04:52[/b][/url]

- De ez is egy szó arra, amit szerintem gondoltál - bólintottam, hogy azért megerősítsem, jól beszélt, csak inkább a mögöttes tartalommal nem értettem maradéktalanul egyet, ez mondjuk az ő hibázhatóságán teljesen kívül esik, nem tehet róla, hogy furcsa szerzet vagyok. - Azt mondanám, hogy van aki prűdnek hívna, más meg álszentnek. Én úgy gondolom, hogy sok nem illő dolgot is tettem már, de nehezen veszem rá arra magam. Kell valami... nyomós ok.
Vagy valaki, úgy is mondhatnám, de eddig ha akadtak nagyon meggyőző barátosnőim, akkor sem volt több egy-egy fellángolásnál a kihívóbb ruhám vagy beszédem. Az, hogy mennyit mutattam vagy sem magamból. Ennek ellenére az, hogy mennyire új voltam az életben, ha egy kapcsolatot veszünk, na annak a kínos részeiről mondjuk csak Ward nyilatkozhatna. Bár sosem bántott érte, én mindig várom, hogy egyszer azért felvilágosítson, hogy valamit elszúrtam. Előfordulhat, javítanám, hiszek benne, hogy lehet.
- Összeírtam neked, hogy mikor kell majd meginni, az elsőt itt, ha végeztünk lehet is, fel is írom a többi sorszámát a fiolákra neked - mondtam, hogy közben ki is szedjem azokat, amiket kikevertettem. Nyilván nem volt kin vagy min tesztelni az ő ereje tekintetében, így mondjuk kísérleti szérumnak erre, de máson segített más gondokkal. Én bizakodó vagyok, ez benne is meglehet.
- Ne haragudj - húztam el a kezem sajnálkozva is valódian, nem csak szavakkal, és egy papírra felírtam közben magamnak mi és merre volt érzékenyebb, hogy a végén összegezhessek. Óvatosan haladtam végig az oldalán, hol erősebb, hol inkább csak érintőleges nyomást gyakorolva az érintett területre. - Semmi gond, nyilván ha olyan jó lenne, nem vagyunk itt. Érthető reakció. Még magát az elszíneződött részt megtapogatom, de csak felületien, és után már nem nyúzlak - mondtam neki, sőt még a pálcám is elővettem, hogy a megfelelő varázslatok ráolvasásával, majd az elővett papírral a csontok megfelelő állapotát is ellenőrizzem. A pálcát a lapra érintve megjelent az oldala ultrahangjának megfelelő rajza, és szerencsére bebizonyosodott az elképzelésem, hogy ez bizony csak zúzódás. Fájdalmilag rosszabb, de gyógyulásilag a szerencsésebb.
- Felírók egy gyógykenőcsöt, kikeverik bármelyik varázspatikában, akár itt is az aulában. Illetve gyógyszert, ha eléggé elviselhetetlen lenne. Ezek beleférnek a bájital mellett is. Van kérdésed?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=765831#post765831][b]Széplaki Alíz - 2019.08.03. 22:08[/b][/url]

Végre elérkezett a nagy nap, hogy Majácskával újra találkozhattam. Már iszonyat régóta nem láttuk egymást, ezt persze megnehezítették a sulis szabályok is. Mivel már elköltöztem az iskolából és saját lakásom volt, végre nem voltak többé szabályok, oda mehettem, ahova akartam, és amikor akartam. Egyedül arra kellett figyelnem, hogy a tanulás rovására nem menjen semmi, de ezt nem volt nehéz betartani. Egy ideig baglyoztunk Majával, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot, de ez nem váltotta ki azért a személyes találkozást. Egy idő után, amikor nálam is megfelelőek voltak már a körülmények, megbeszéltük, hogy leutazom hozzá Pécsre, aztán sétálunk egy jót a tó környékén. Már nagyon vártam a találkát, kényelmes öltöztet vettem fel sportcipővel, majd a megbeszélt időpontban pontosan ott voltam az adott helyszínen, ahogyan megbeszéltük. Én értem előbb oda, helyet foglaltam egy padon, majd a gondolataimba révedtem. Eszembe jutottak a régi szép idők, mikor a barátnőmmel csomó klassz dolgot vittünk végbe, mikor először elmesélte, hogy kibe szerelmes, mikor segítettem neki puskázni a dolgozatoknál, mikor nehéz időket éltem át, és elmeséltem neki a megpróbáltatásaimat és még sorolhatnám. Mindig mosolyogva gondoltam vissza ezekre az időkre, annyira jók voltak és feledhetetlenek. Kicsit rosszul esett, hogy mostanság csak ritkán futottunk össze, az viszont örömmel töltött el, hogy tudtam, a legjobb barátnőmnek remek élete volt, mindene megvolt, amire vágyott, egy szuper férj, család, gyerekek, ráadásul emellett az álmai megvalósításával is foglalatoskodott. Én is elég sok mindent elértem akaratlanul is, hiszen volt végre egy klassz munkám, egy saját lakásom, a tanulmányaimra sem lehetett panasz, az életem egy része végre révbe ért. Már nagyon vártam, hogy találkozzunk Majával, aztán végre kicsacsogjunk mindent magunkból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=765921#post765921][b]Nérel Danka - 2019.08.04. 22:48[/b][/url]

Tehát először vegyünk két szülinapot, aminek az ünneplése elmaradt az események sűrűjében, csak pár jókívánságra maradt idő. Aztán kelleni fog egy beszélgetős nap, eltárolt ötletekkel. A végeredmény egy nagyon lelkes én és az ötlet, hogy ünnepeljünk születésnapot a Balatonnál, négyesben. Most is épp egy óriási fagyival a kezemben mosolygok a többiekre, amint visszafelé kaptatunk a balatonfüredi hotelünkbe. Igazából a szüleimé, de ezen különleges alkalomra kaptunk két szobát és az ünneplős termet is nekünk adták erre az estére. Szinte olyan, mintha mi is fizető vendégek lennénk. De csak szinte, mert a helyet a mi dekorációinkkal kell feldíszítenünk és nekünk kell takarítanunk magunk után. A dekor kellékek már a táskámban lapulnak, reggel korán keltem, így volt időm leugrani az egyik mugli bevásárlóközpontba pár dologért. Aztán a nagy sietségben elfelejtettem kivenni őket a táskámból, ezért strandolásnál is velünk fognak tartani. Talán nem bánják, hogy megnézhetik a strandot velünk. Amúgy nem túl sok mindent szereztem be, néhány csomag lufi, egy tízes és egy hetes gyertya és Lau ajándéka lapul benne. Az ajándékot közösen vettük neki, már amikor megbeszéltük, hogy nem kérünk ajándékokat, akkor tudtam, hogy én meggyőzőm a másik kettőt és veszünk neki valami olyat, ami a mi kis kalandunkra emlékezteti majd őt. Végül egy "I love Balaton" feliratú karkötőre esett a választásom. Nem túl sok, de ha ránéz, ez az emlék fog róla eszébe jutni. Vagy legalábbis remélem.
- Ez a málna egyszerűen isteni - mutatok a fagyimra, és nézek a többiekre, aminek következtében véletlenül belenyomom az ujjam az említett ételbe, de nem túlságosan zavar. Könnyedén lenyalom a cukros masszát és folytatom az evést. Nem vagyok biztos benne, hogy a parton egyáltalán szívesen látnának fagyival, figyelembe véve a sok-sok ételes standot, ami minden fürdős hely elengedhetetlen kelléke. Ezért egy pad felé biccentek és végül rákérdezek.
- Leülünk egy kicsit? - ez egy picit úgy hangozhat, mintha nem bírnám a sétát, pedig még csak most kezdtük. Bár ha az ember sokszor teszi meg egy nap, akkor biztosan idegesítővé válhat, az utcák viszont némileg kárpótolnak. Nem hiába emlegetik a helyet a Balaton északi partjának fővárosaként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=765955#post765955][b]Edith Ixchel Payne - 2019.08.05. 17:11[/b][/url]

Balatoni nyár
Én I 08.18.

Meglepetten, de boldogan fogadtam el az invitálást. Pár hete még nem ismertem itt senkit, és lám, a házam nem hazudtolta meg önmagát, olyan gyorsan befogadtak, hogy még én is csak meglepetten pislogtam. Észrevétlenül kerültünk egymáshoz egyre közelebb és közelebb, de hogy bánom-e? Ugyan dehogy, sőt, épp ellenkezőleg, jól érzem magam a társaságukban. Meg aztán van ingyen műsor is, Dankával az első sorból nézhetjük végig, Laura és Thomas hogyan csiszolódnak össze, napról-napra jobban odafigyelve egymásra. Aranyosak, és én mosolyogva figyelem őket, de sok más korombelitől eltérően nem vágyom hasonlóra. Majd talán egyszer.
Kedélyesen pillantok Dankára, miközben egy lecsöppenni készülő részt nyalok le a saját fagyimról. Szerencsére már ismét önmaga, így nem is tart órákig mire lesétálunk a strandra. Na persze, ha még mindig le lenne lassulva, a fagyi is rég szétolvadna mire meg tudná enni, aztán biztosan nagyon szomorú lenne.
- A mogyorós is fini - somolygok rá vissza, ahogy meglátom, hogy belenyúl a gombócba. Tovább szélesedő mosollyal nyújtom felé a tölcsért, egy kérdő szemöldökfelvonással. - Megkóstolod?
Persze az ajánlatom nem csak neki szól, bárki kérhet kóstolót, amíg el nem fogy a gombócom. Nekitámaszkodok a pad szélén lévő szoborszerű virágládának, a többiek felé fordulva. Vállamon ott libeg a vászontáskám, benne a fürdőruhámmal, és egy kis palack vízzel, valamint a pénztárcámmal, amit szerencsére most nem felejtettem el elrakni. A pálcámat, és minden más cuccomat a szobában hagytam, nehogy valaki megtalálja aztán baj legyen belőle. A bőröndöm mélyén lapul jópár csomag rágcsálnivaló, kesudió, mandula, mogyoró és hasonló magvak, valamint egy kis édesség is, amiket a születésnaposoknak hoztam. Tudom, tudom, nincs ajándék, de ez mégsem olyan ajándék ajándék, inkább figyelmesség, amivel mindenki csak jól jár. Remélhetőleg mindenki talál majd kedvére valót, és nem cipeltem őket potyára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=766102#post766102][b]Thomas Middleton - 2019.08.06. 20:51[/b][/url]

- NÉGY NAVINÉS NAGY NYARA -
Lauval, Edithtel és Dankával | a szünetben | Balatonfüreden | x



strandra menős szerkó

Mikor megkérdeztem Liam bácsit, eljöhetek-e a három navinés lánnyal a Balatonra, kettőt pislogott és azt mondta: oké. Már egy-két nappal az indulás előtt összeszedtem, amit hozni akarok. Soha nem voltam még így el. Nem utaztam el napokra. Meglehetősen izgatott vagyok tehát. Egy hagyományos, régi bőrönddel érkezem Balatonfüredre a vidám bandával. Igazából Edithet és Dankát olyan nagyon nem ismerem még, csak annyira, mint minden olyan navinést, akivel közös hangot találok és alkalom adtán elbeszélgetünk, elökörködünk kicsit. Viszont valójában ez az egész most mindegy is, hiszen itt vagyunk és biztos, hogy ez a pár nap, a közös élmények összekovácsol minket. Pazar társaság, ehhez kétség sem fér.
Amerre járok, szokás szerint elámulok mindenen. Nyilvánvalóan ez az alap formám, nem a mugli környezetnek szól, noha az mindenképpen rárak egy lapáttal. Igyekszem is kerülni az olyan megnyilvánulásokat, amelyek egyértelművé teszik, mennyire különleges ez a varázstalan környezet nekem. Mármint persze akkor, amikor mások is hallhatnak. A csapatunkban nem gond. Elég az hozzá, hiába élek itt Magyarországon már évek óta, még mindig olyan egzotikus nekem ez az ország. Így nyáron aztán különösen, ezt az üdülős arcát nem is láttam eddig.
Elfoglaljuk a szállásunkat: Lauval közös, kétágyas szobát kapunk. Dankáék alszanak a másikban. Éppen csak ledobjuk cuccunkat, már szedjük is magunkat egy első csobbanásra. Mivel itt nem érnek a tértágító bűbájjal ellátott holmik, én is egy vászontáskába dobáltam a törölközőt, fürdőgatyát, ilyeneket. Valami harcművészeti logó van rajta. Azzal a vállamon ballagok a lányok mellett, olyan szerelésben, amilyenben még nem igazán lehetett engem látni. Több szempontból sem: egy részről sötét rövidgatya és lábujjközös papucs van rajtam. Namármost én igazából mindig hosszú nadrágban és cipőben mutatkozom. Angol fiú nevelőotthonos beidegződés lehet ez is. Nagyon nyárnak kell lennie egy ilyen lenge összeállításhoz, márpedig most az van. A másik igazi érdekesség az az ingem. Annak bizony a csodájára lehet járni! Rileytól kaptam, szuvenír az USÁból. Sötétkék, rövid felgyűrt ujjú, fehér-rózsaszín virágokkal tarkított, lenge darab. Hamisítatlan strandra való holmi. Egyáltalán nem a stílusom, egyáltalán soha nem gondoltam volna rá, hogy felvegyek ilyet, azonban Riley adta nekem és nagyon derűs és imádom. Hát hova vegyem fel, ha nem ide?
Csoki és mangójoghurt gombócokat nyalogatok. Utóbbinak a fele már eltűnt. Nem tudom, hova lett. Leülök a pad szélére. Még jó, hogy ilyen hosszú, elférünk rajta mind. Néha előrehajolok, hogy mindig lássam azt, aki beszél épp.
Mikor a mogyorós fagyi felajánltatik és Danka ránk is odapillant, felemelkedem ültömből, hogy odahajoljak egy nyalásra. Mosolyogva, elismerően bólogatok aztán. Tényleg klassz. Utána nyújtom neki az én tölcséremet, megemelt szemöldökkel, kóstol-e ő is. Közben felfedem előtte a már említett ízeket. Visszazuttyanok végül Lau mellé és kellemesen nézelődöm. Nem hallani tőlem nagyon sok szót. Népesebb társaságban ilyen vagyok, azt hiszem. Igen, nekem a kettőnél több ember már népes társaság. Félreértés ne essék, remekül érzem magam. Egyszerűen szeretek ilyenkor figyelni inkább, ők mikről tárgyalnak, simán ellenni köztük, elvétve szólni hozzá.
- Ó, ne, a mobilkészülékemet a szobában hagytam - mondom ezt csak úgy bele a légbe egy homlokráncolt nyalás után, a felismeréstől aggódóan. - Majd Benito felveszi - viccelem el inkább a dolgot, hiszen hazaszóltam már, hogy megérkeztünk. Nem lesz gond. A jópofáskodásom közben oldalra vigyorogok Laurára. Elképzelem a jelenetet, ahogy a házőrző csodacica beledorombol Liam bácsinak. Ugyanis igazából csak ő hívna. Vagy Riley. Vagy a barátnőm, ő viszont itt ül mellettem. Ja különben a "mobilkészülék" miatt furcsállva rámpillant két huszonéves, előttünk elsétáló srác, aztán összenéznek. Na én kb. ugyanígy pislogok utánuk, ahogy ezt észre veszem, majd kérdőn a többiekre, hogy ezeknek meg mi bajuk lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=766108#post766108][b]Juhász Laura - 2019.08.06. 21:19[/b][/url]

Már nagyon vártam, hogy lejöhessek ide! Dankával ezer éve beszéltük meg, hogy nyáron eljövünk majd. Meglepett azért, amikor újra felhozta a témát, és az álmodozásból egyszerre tervezgetés lett. Együtt bújtuk a naptárat, hogy mikor is lenne a legideálisabb megejteni, ő meg ugye meg is beszélte a szüleivel. Borzasztóan izgalmas volt már akkor is. Aztán tetézte az egészet az ötlettel, hogy mi lenne, ha elhívnánk még pár embert. Egyre izgatottabban vártam a nagy eseményt. Olyannyira, hogy már napok óta nyúzom a lányt, hogy mikor megyünk már. Ez nem vall rám, de még sosem voltam nyaralni úgy igazán. A sulis tábort azt nem mondanám tényleges nyaralásnak. Sem a helyszínt, sem a társaságot nem én választottam.
Szóval itt vagyunk most. Ezen a fantasztikus helyen. A szobákat már elfoglaltuk. Őszintén szólva egy kicsit meglepődtem, mert én valamiért úgy képzeltem, hogy lesz egy nagy szobánk és ott leszünk mindannyian. És, hát nem... Amúgy nagyon szupi a kis lakosztályunk. Nevezhetjük annak, mivel full extrás, luxus szoba a köbön. Tévével, légkondival, minibárral – ez mondjuk annyira nem érdekel – szuper kis erkéllyel, ahova kényelmesen ki lehet ülni reggel kávéval, vagy este gyönyörködni az éjszakai égboltban. Jaj, nagyon szuper az egész!
A strandra menet megpihenünk egy kicsit a padon, fagyit eszegetve. Időnk, mint a tenger. Meg hát azért fagyival a kézben nehezebb előkaparni a pénzt a strandra. Furcsa megint mugli-pénzt forgatni, de nekem legalább ismerősek az érmék. Ajándékot persze hoztam én is Dankának, a szobában várja, hogy átadhassam. Benitoval együtt. Mert persze, hogy ő is velünk jött, hol hagytam volna? Rögtön kényelembe helyezte magát az egyik ágytakaró alatt, mire eljöttünk már javába durmolt.
Én részemről elhárítom Edith felajánlását, nem eszem bele csak úgy mások kajájába. Nem kifejezetten azért, mert fúj nyálcsere meg nem higiénikus, hanem mert...hm. Az olyan, bensőséges. De a mogyorós íz most amúgy sem vonz. Sőt most így hirtelen a többi se.
- A joghurtos erdei gyümölcs is finom – hozom mindenki tudtára a dolgot. Igaz már szinte az egészet megettem, szóval nem is ajánlgatom. Szórakozottan piszkálgatni kezdem a fém karperecemet a bal csuklómon. Meg nem mondom, hogy miből készült, viszont csodaszép hullámok vannak rajta díszítésként. Thomas már látta ezt rajtam, ő talán tudja is, hogy miért viselem. Teljes elemi mágia blokkolás, mivel tilos a muglik előtt használni a képességet. És nem akarok kockáztatni. Az ölembe húzom a vállamra akasztott táskámat, ami a strandfelszerelésemet rejti. A fürdőruhámat már a hotelban felvettem, így a strandon csak ledobom a normál utcai ruhámat és már mehetek is csobbanni. Szórakozottan matatok a fülével, képtelen vagyok nyugton maradni.
- Jól tetted, hidd el – adom a fiú tudtára, hogy nem akkora baj az, hogy nem hozta a telefont. Az elhaladók pillantását persze észreveszem, majd a kérdő tekintetet is, úgyhogy tolmácsolom a szituációt. – Mobilnak, vagy telefonnak szokták mondani. A mobilkészülék a hivatalos, régies megnevezése. Bár lehet, hogy már azóta kitaláltak rá egy újabb szlenget. Nem kell velük foglalkozni – vonom meg a vállamat, hiszen tényleg nem nagy ügy. Figyelmesen nézegetem az utcát, az embereket, szívom be a fantasztikus illatokat. Itt még a levegő is tele van vízzel. A lábammal megállás nélkül kalimpálok, tekintetem folyton vissza-visszatér a társaimra. Ahogy az utolsó fagyitölcsér darabka eltűnik megragadom a táskámat és már pattanok is fel a víz felé mutatva.
- Na, mehetünk pancsolni? Vagy, még ücsörögünk? – picit lebigyesztem a szám a sarkát az utolsó opcióra. Remélem nem, remélem megyünk. Mondtam már, hogy mennyire izgatott vagyok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=766336#post766336][b]Krushnic Dimitri - 2019.08.08. 19:32[/b][/url]

Néhány pillanatig komolyan fontolgatom, hogy vörösre varázsolom a haját a lánynak, csak hogy ne tudjon ilyen gyenge kifogásokkal jönni, de aztán leteszek róla. Nem vagyok a legnagyobb zseni, még a végén az egész gyerek narancssárga lenne, s az utolsó dolog, amit szeretnék, hogy bárki is hasonlóságot mutasson Trumppal.

Miután megkaptuk a szokásos utasításokat, Masát már próbálják is elorrozni előlem, de rendes gyerekként felém mutogat. A srácokra vigyorgok, ahogy vetnek rám egy futó pillantást s gyorsan arrébb állnak. Helyes döntés. Igazából nincs ellenemre, hogy mással menjen, nem kötöttem a bokáinkat össze, de azért szórakoztató nézni a nagy lurkókat, ahogy próbálnak barátkozni - vagy “barátkozni” -, én meg folyamatosan megakadályozom a terveiket. Sajnálom, ilyen partypooper vagyok.

- A festegetés főleg abból áll, hogy ülsz mellettük és dícséred a pacáikat, aztán ennyi, de akkor menjünk előbb a partizókhoz - intek előre a folyosón, aminek a végében álló lépcső tetejéről nyíló másik folyosó leghátsó csücskében lévő teremben szoktak a kőkemény mahjong-meccsek folyni. Néha próbálok hozni újabb mágus vagy mugli társasokat, de nehéz rávenni itt bárkit is, hogy újat próbáljon ki. Az alapból újonnan beutaltak nem szeretnek játszani, mert csak antiszockodnak a kert sarkában, a régiek meg azt hiszik, övék a kóceráj és ami eddig volt, az a legkirályabb. Hát mindegy, van néhány opció így is, ők meg élvezik, úgyhogy igazából nem panaszkodhatok.
- Általában van egy fiatal-sarok meg egy öreg-sarok - magyarázom menet közben. - A látszat ellenére a fiatalokkal nehezebb játszani, de épp emiatt nekik van nagyobb szükségük társaságra. Ha senki sincs ott a többiek közül, akkor válasszuk előbb őket, aztán az ÖTyÉt - öreg tyúkok egyesülete, tudod - teszem hozzá félhangosan, körbesandítva, hogy senki nincs a közelünkben, aki beillene ebbe a klubba s még magára venné.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=766659#post766659][b]Nérel Danka - 2019.08.11. 15:25[/b][/url]

Nem is tudnám megmondani, ki a legizgatottabb a társaságunkban. Edith még csak most jött és már ilyen kalandokba csöppen, Thomasnak Magyarország és a mugli világ is egészen új arcát mutatja, Laurával már a tervezés első pillanata óta minden este az őrületbe kergetjük Danát a folyamatos csevegésünkkel, én pedig egyszerűen nagyon örülök, hogy itt lehetek a barátaimmal és élvezhetjük a nyarat.
Thomas után én is belenyalok a mogyorós gombócba. Amint lenyeltem azt, megkóstolom a fiú fagyiját, megköszönöm mindkettejüknek és eléjük nyomom a saját tölcsérem is. Kisebb koromban elég sokat utaztunk a szüleim szállodáiba, a nagyok elsődlegesen ellenőrizni mentek, de ha már a Balaton partján voltak, akkor mi is mehettünk velük nyaralni. Így azért nagyon sokszor fürödtünk egy nyár alatt, mert természetesen csúcsidőben volt érdemes nézegetni az intézményeket. Aztán amióta Henrik és én is eljöttünk otthonról, már kevesebb ilyen programunk van. Általában egy külföldi nyaralást próbálunk beiktatni, de már Olivér is nagyobb, rengeteget bandázik a barátaival, mondják is sokszor anyáék, hogy szinte annyit látják, mint engem. Balatonfüreden amúgy mégsem voltunk olyan sokat. A szálloda is viszonylag új, nem kellett még felújítani, ezért csak a kötelező kontrollokra jártunk ide. A fagyizóra azért még emlékszem, ahogy arra is, hogy mennyire rajongtam a málnafagyijukért, ezért is kérdeztem meg a többieket, hogy lenne-e kedvük fagyizni.
- Benito nagyon jó asszisztens - mosolygok Thomasra. - De ha telefonálni szeretnél, akkor nálam van - mondom ki két nyalás között, miközben a táskám felé biccentek a fejemmel. Leginkább csak azért hoztam el, hogy ha anyáék hívnak, akkor fel tudjam venni és ha úgy adódik, akkor meg tudjam örökíteni a kis nyaralásunk részleteit. Szerintem a többieknek már kicsit az agyára mehetek azzal, hogy szinte mindenhol képeket akarok csinálni, de biztosan nagyon jó lesz visszanézni őket egyszer, amikor már nem találkozunk minden nap.
- Felőlem indulhatunk - bólogatok, miközben megtörlöm a szám a szalvétával és felpattanok, hogy kidobjam azt. Megállok Lau mellett és a többiek válaszára várok. A víz már engem is azóta vonz, amióta csak megérkeztünk, de nekem annyira nem volt sietős. Főleg, hogy még át is kell majd öltöznöm a parton, mert még csak utcai ruha van rajtam. A cuccaim tetején pedig ott pihen a jegyem, amit a szállodától kap mindenki, aki ott száll meg, hiszen a hely együttműködik az egyik fizetős stranddal. Ugyan mindenki csak egyet kap, ezért a többi napon vagy saját pénzből kell kifizetni, vagy keresni kell egy ingyenes részt, de szerintem megéri felhasználni azt az egy lehetőséget is, mert az a partszakasz nagyon nagy élmény. Van két játszótér, nagy vízterület, egy csomó ételes bódé, park és sportpályák is, ha valaki már unná a vizet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=766667#post766667][b]Edith Ixchel Payne - 2019.08.11. 16:17[/b][/url]

Balatoni nyár
Én I 08.18.

Körbenyújtom a tölcsérem, igazából nem is nagyon figyelve ki kóstol bele és ki nem, hiszen közben én is másokéval vagyok elfoglalva. Mondhatnánk, hogy ennyitől még figyelemmel kellene tudnom követni a sajátom sorsát, de hát eszembe sem jut koncentrálni rá. Csináltak is egy hasonló helyzetről egy kísérletet, azaz egy videót pontosabban, ahol a nézőnek azt a feladatot adják, hogy számolja meg hányat passzolnak egymás között a fehér pólós kosarasok. Egyszerű, tényleg, lassan csinálják, nincs is ezzel gond, de visszajátszva kiderül, hogy egy gorillajelmezes ember is átsétált a kamera előtt, integetve. Na most itt jön a csavar, ugyanis állítólag a megkérdezettek fele ezt észre sem vette! Szívesen kipróbáltam volna vajon nekem feltűnik-e vagy sem, de sajnos nekem már úgy mutatták meg, hogy tudtam, valami furcsa dolog fog történni. Most viszont tudtomon kívül hasonló helyzetbe kerülök, és hopp, tényleg nem veszem észre, hogy Laura passzolja a lehetőséget. Ha feltűnne valószínűleg visszakérdeznék biztos-e a dologban, hiszen tényleg finom. Vele ellentétben engem nem hoz zavarba a dolog, egyáltalán nem számít olyan kirívóan belsőséges gesztusnak. Persze akinek annyi testvére van mint az égen a csillag... Az valószínűleg elég hamar hozzászokik az ilyesmihez, és gondolkodás nélkül kóstolgat mindent amit felkínálnak, tudva, hogy ha nem teszi, két századmásodperc alatt csap majd le a lehetőségre valaki más.
Hümmögve bólogatok, hogy nagyon finom mindenkié, és köszönöm a kóstolót, majd visszatérek sajátomhoz, és elérve a tölcsér széléhez, harapdálni kezdem.
Thomas mondatára gondolkozni kezdek, hogy vajon hol láthattam utoljára a saját mobilomat. Belefeledkezve tapad a szemem a két fiúra, kívülről úgy tűnik, mintha bámulnám őket, pedig csak elgondolkodtam. Tekintetem még követi őket, mire egyre furábban és furábban pillantanak hátra, majd zavartan befordulnak egy mellékutcába. Én ezt fel sem igazán fogom, hiszen időközben megtalálom a választ kérdésemre - én szerintem valahol otthon felejtettem. Na mindegy.
Ha tippelnem kéne utoljára az éjjeliszekrényemen volt, de az is lehet, hogy az íróasztalomon maradt. Na sebaj, ha valaki el akar érni el tud, a butafont meg majd feltöltöm, mert mire hazamegyek, úgyis megint lemerül. Nem vagyok az a fajta, aki szükségtelenül hozzáfűzne dolgokat a társalgáshoz, de hát ez eddig is így volt, bízom benne hogy senki nem veszi magára elvarázsolt nyammogásomat a fagyi felett.
Élénkebben csillan meg a szemem azonban a víz gondolatára, így már el is tolom magam a virágládától, és ha mindenki felszedelődzködött, meg is indulunk. Elrágom tölcsérem alját, majd egy következő kukába én is belepottyantom szalvétámat. Az orrom hegyén még marad egy apró pötty, de ezt észre sem veszem, így teljes nyugalomban bandukolok tovább.
- Tényleg, Benito nem volt szomorú, hogy nem jöhet le? - fordulok Laura felé, ahogy mellettünk egy kisfiú elszalad egy delfin-kutya szerű kék gumimatraccal. Ne kérdezze senki miért pont ezt a két állatot láttam benne összekeveredve, én is furcsán pislogva emésztgetem még az élményt.