Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=759001#post759001][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.05.21. 18:19[/b][/url]

Érzem a fertőtlenítő szagát, nem azt az enyhét, amit mindig, mindenki a kórházakban. Ez tömény, belőlem árad. A hajamból, a kezemből, az egész testem dobja magából. Szenvedek és nem csak lelkileg, testileg is. Néha percenként vakarózom, elég csúnyán ekcémaszerű bőrkopást is idéztem elő a könyököm alatt az alkaromon, de már orvosoltam. Éppen ennek elkerülésére kellett egy pótcselekvés, mert most minden voltam, csak kiegyensúlyozott nem. Még mindig remegett a lelkem és nehéz volt feldolgozni az elmúlt heteket, közben holnap délben államvizsgázom. Úgy érzem magam, mintha az erkölcseimmel együtt a tudásomtól is megfosztottak volna. Megszégyenülve alig nézek emberek szemébe, pedig muszáj.
Újra és újra meg kell tennem, mosolyogni, és úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Kivéve a hülye automatával, ami elnyelte az apróm és a csokim is. Indulatból emelem a lábam és rúgok bele, de nem történik senki, csak tekintetek szegeződnek rám. Még nézek az üvegen át egy ideig, mielőtt az órára pillantok. Perceken belül jön Frankie, ideje lenne azt csinálnom, amit kell az automata szétszedése helyett. Annyira fura még minden. Mióta minden helyreállt folyamatosan dolgozom, kerülöm az embereket. Még Ward szemébe se tudtam belenézni. Rettenetesen érzem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=759058#post759058][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.05.22. 14:18[/b][/url]

Fáj, rendesen érzem, ahogy még a csontom is megérzi a rúgásom, de meg sem rezzenek, hogy időm legyen rajta problémázni. Mérgesen meredek az üvegre, ahol hol magam tükröződik vissza, hol a csokit látom. Még rávágok a tenyeremmel, mire kicsit meglepődve és ijedten fordulok a lány irányába.
- Én nem is - mutatok a gépre, meg így magamra, de végül csak kiengedem a tartogatott levegőt és a kabátom zsebébe csúsztatom a kezem. Elnyelte, de jelenleg én is el tudnám ezt az egészet, szükségem van arra a csokira, mielőtt tényleg elér egy pánikroham. Sosem voltam beteg, hajlamom sem volt legjobb tudomásom szerint, de a hetekben három komolyabbat is átéltem, kettőt azóta, hogy megint én vagyok. - Mi történt?
A kérdésem szinte azonnal elhangzik, elég aggodalmas grimasszal nézek is rá, de csak egy fél lépést teszek közelebb. Azért sosem normális, ha örömödben fáj. Bár bizonyosan van, aki ezen vitatkozna, de ez most nem olyan, ebben elég biztos voltam.
- Bah, bármilyet, ami legalább egy löketet ad - mondtam kicsit lehangoltan majd belenéztem a felmutatott táskába és kicsit értetlenül meredtem. - Látom te nyelted el az automatát. És leszámítva, hogy menten meghalsz a nevetésben is, javult valamennyit?
Nem tudtam hogyan állunk most, bár mióta elsőre beszéltünk sok dolognak utánajártam, és igazából a volt gyakorlatvezetőm adott pár tippet, nem éreztem ezután hogy menthetetlen lenne a helyzet. Közben a lány alkarja alá nyúltam, hogy a magam irányába fordítsam, befelé az egyik hátsó vizsgálóba. Ott le tudunk ülni is megbeszélni, meg megnézem mi is a jelen gondja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=759084#post759084][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.05.22. 17:16[/b][/url]

- Tigris sem - sóhajtok egy nagyobbat kicsit kellemetlenül húzva el a szám, ahogy a cipőmre pillantok, legalább azon nem látszik meg annyira ez a kitörés. Kár lenne érte, egészen szeretem ezt a párt. - Jól állna? - kicsit furcsán néztem, na nem a felajánlásért, már feltűnt, hogy ő elég közvetlen és kedves is a maga módján, csak én azt hiszem nem feltétlen akartam elképzelni, amik neki sikerült azzal. Vannak a családom szerint meredeknek nevezhető darabok így is a ruhatáramban, nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez még kéne pluszban a jelenlegi rengeteg kérdőjel és esemény mellé, amit átélek.
- Biztos? Megnézem és adok valamit rá, ha tudok - ajánlottam fel, mert hát mi másra jó egy orvos egy kórházban? Jó, nyilván másért volt itt, nem a friss sérülés vagy bármi legyen ez okán. Ettől még nekem ez nem csak egy szakma, azért csinálom, mert aggódom az emberekért a legtöbbször. Most is.
- Szép gyűjtemény - jegyzem meg a táskába pillantva, persze aztán felnézek rá, mikor az apró, de tudom neki most mennyire lényeges lépésről és előrehaladásról beszámol. Nem lennék a helyében, igazából az elmúlt hetekben egyikünkében sem. A hideg kirázott most is, az apró pihék és libabőr is a kezemen ékeskedett, nem volt kellemes a gondolat sem.
- Wow... - nagyjából ennyire tellett, ahogy meredtem rá, majd kivettem a két csokimat, meg még egyet. Mert miért ne. Nem kellene, már az se, amiért indultam. De  a kezem remegése még vissza-vissza tért, így kibontva mutattam az utat, aztán bele is haraptam a karamellás darabba.
- Ta'átam neked me'o'dást - mondtam gyorsan, de nem volt túl szép, hiába tartottam a kezem a szám elé, ettől még tele volt. Becsuktam z ajtót magunk mögött és a maradék csokit letéve kinyitottam a kulcsommal a fiolás szekrényt. - Kikevertem neked egy italt, ami segíthet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=759381#post759381][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.05.24. 23:33[/b][/url]

- Nem így értettem - szabadkoztam volna, de aztán csak a nézegetésére inkább leszegtem a fejem, majd én is jobban végignéztem magamon. Szerintem a jelenlegi ruhám teljesen megfelelt annak, amilyen célra szántam. Nyilván nekem is voltak mindenre ruháim, de bizonyos kereteket próbáltam őrizni. - Nem gondolnám, hogy nem, szeretem a nagyon csinos ruhákat, a szűkebbeket is. Egyszerűen nem illendő ezt túl sokszor - vontam kicsit a vállamon. Sosem próbáltam megmagyarázni vagy meggyőzni róla másokat, ez így lenne rendben. Én sem voltam benne biztos, hogy ez okés, mégis éltem a gyanúperrel, hogy ha azt is állítom elhagytam vallást, szokást, hagyományt, akkor sem tettem meg. Mikor ebben nősz fel, ez tölti ki az életed, ez a kapaszkodód, nem tudod elhagyni. Talán ezért is szégyenkezem annyira és van rajtam az a kellemetlen és rossz érzés folyamatosan az elmúlt időszaktól.
- Akkor azt hiszem jobban járunk - mosolyogtam kicsit kelletlenül, mert biztos nem lehetett jó. Láttam, hogy mire is képes. Mesélt, és nem volt szívderítő állapotban. Nem tudom, hogy mi vár a fájdalmai kapcsán, de nincsenek nagy reményeim egyelőre. - Neki remélem jobban fájt, mint neked.
Komolyan nem tudtam azért sajnálni a dolgot, ma amúgy is felhúzott az automata, pedig nem szokott. Se ez, se más. De napok óta ez éltet, gyakorlatilag óránként eszem meg valamit, amit a szervezetem instant eldobna. És ez meg meg akart tőle fosztani.
- Úgy hiszem igen - bólintottam is, ahogy becsuktam mögöttünk a vizsgáló ajtaját, majd hagytam hogy leüljön, de én is egy betegek hozzátartozóinak kitett székbe ültem le, miután kiszedtem a fiolákat a szekrényből. Letettem közénk az asztalra őket, majd a lányra néztem. - Vesd le azokat a ruhákat, maik takarják, megnézem - keltem fel végül, hogy közelebb sétáljak, és felvettem egy kesztyűt ne taperoljam csak úgy össze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=761206#post761206][b]Dr. Jasmine A. Jhaveri - 2019.06.12. 21:17[/b][/url]

- Illedelmes? - nevettem el magam a visszakérdés közben. Nem mindig érzem magam annak, főleg ha éppen úgy alakul, hogy eléggé kilépek egy olyan határon, amit más komfortzónának mondana. Márpedig megtettem, és volt hogy boldogan, de olyan is, hogy nem állt szándékomban, de megtörtént. Mindenesetre részben jogosnak éreztem, hogy nem áll messze, miért tiltakoznék, ezért is bámultam a földre, végül pedig a csokival a kezemben inkább mutattam is neki merre, mielőtt újabb géppel kerül bármelyikünk összetűzésbe. - A fájdalomra tudok adni gyógyszert, megnézzük más is kell-e.
Szívesen segítek neki és örülök, ha tudok is, mert nem volt egyszerű a helyzete. Közben a fél csokimon túl az ajtót becsukva kezdtem bele, miért is találkoztunk tulajdonképpen. Persze ha tudom, hogy baja lett előbb behívom, hiszen nem játék, lehetnek kellemetlen következményei zúzódásoknak vagy rosszul összeforrt csontoknak.
- Mivel hasonlót még nem láttam, ez tényleg nem egy standard gyógyszer, de az összetevők és a kúra vele működhet. Hasonló a mechanizmusa, mint a méregtelenítő szereknek. Megpróbálja a szervezeted helyreállítani az alapvető állapotára - mondtam végig neki, mi is lenne a bájital lényege, a részletekre egyelőre nem térve ki. Rámosolyogtam, aztán mikor levette a ruháit a lila területeket kezdtem óvatosan, de azért érzékelésre alkalmasan kitapogatni. Biztos lesznek pontok,a hol jobban fáj majd neki, de elsődleges az, hogy megnézzem alatta ép-e minden. A bevérzések alapján nem láttam túl mélynek, ami jó jel volt. Hogy repedt-e a csont, azt csak majd egy röntgen tudja megmondani pontosan.
- Jól állnak a színek pedig. Szólj, ha valahol jobban fáj, vagy érzel olyan szúrás ki és belégzés közben, ami kicsit is kellemetlen - magyaráztam, aztán lassan elkezdtem végighaladni a sérült területen még egyszer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=765674#post765674][b]Dr. Jasmine A. Jhaveri - 2019.08.01. 04:52[/b][/url]

- De ez is egy szó arra, amit szerintem gondoltál - bólintottam, hogy azért megerősítsem, jól beszélt, csak inkább a mögöttes tartalommal nem értettem maradéktalanul egyet, ez mondjuk az ő hibázhatóságán teljesen kívül esik, nem tehet róla, hogy furcsa szerzet vagyok. - Azt mondanám, hogy van aki prűdnek hívna, más meg álszentnek. Én úgy gondolom, hogy sok nem illő dolgot is tettem már, de nehezen veszem rá arra magam. Kell valami... nyomós ok.
Vagy valaki, úgy is mondhatnám, de eddig ha akadtak nagyon meggyőző barátosnőim, akkor sem volt több egy-egy fellángolásnál a kihívóbb ruhám vagy beszédem. Az, hogy mennyit mutattam vagy sem magamból. Ennek ellenére az, hogy mennyire új voltam az életben, ha egy kapcsolatot veszünk, na annak a kínos részeiről mondjuk csak Ward nyilatkozhatna. Bár sosem bántott érte, én mindig várom, hogy egyszer azért felvilágosítson, hogy valamit elszúrtam. Előfordulhat, javítanám, hiszek benne, hogy lehet.
- Összeírtam neked, hogy mikor kell majd meginni, az elsőt itt, ha végeztünk lehet is, fel is írom a többi sorszámát a fiolákra neked - mondtam, hogy közben ki is szedjem azokat, amiket kikevertettem. Nyilván nem volt kin vagy min tesztelni az ő ereje tekintetében, így mondjuk kísérleti szérumnak erre, de máson segített más gondokkal. Én bizakodó vagyok, ez benne is meglehet.
- Ne haragudj - húztam el a kezem sajnálkozva is valódian, nem csak szavakkal, és egy papírra felírtam közben magamnak mi és merre volt érzékenyebb, hogy a végén összegezhessek. Óvatosan haladtam végig az oldalán, hol erősebb, hol inkább csak érintőleges nyomást gyakorolva az érintett területre. - Semmi gond, nyilván ha olyan jó lenne, nem vagyunk itt. Érthető reakció. Még magát az elszíneződött részt megtapogatom, de csak felületien, és után már nem nyúzlak - mondtam neki, sőt még a pálcám is elővettem, hogy a megfelelő varázslatok ráolvasásával, majd az elővett papírral a csontok megfelelő állapotát is ellenőrizzem. A pálcát a lapra érintve megjelent az oldala ultrahangjának megfelelő rajza, és szerencsére bebizonyosodott az elképzelésem, hogy ez bizony csak zúzódás. Fájdalmilag rosszabb, de gyógyulásilag a szerencsésebb.
- Felírók egy gyógykenőcsöt, kikeverik bármelyik varázspatikában, akár itt is az aulában. Illetve gyógyszert, ha eléggé elviselhetetlen lenne. Ezek beleférnek a bájital mellett is. Van kérdésed?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=770806#post770806][b]Dr. Jasmine A. Jhaveri - 2019.09.02. 19:35[/b][/url]

- Tessék? - kérdeztem vissza értetlenül, egyrészt kis fáziskéséssel meredtem is rá, mert leesett, hogy a szavakat hogy értelmezte külön, aztán meg tanácstalanul álltam a dolog előtt. Igazából nem vagyok képben itt Európában ez hogy megy rendesen. Lehet van is ilyen? - Igazából... fogalmam sincs, lehet olyanok, de én inkább arra gondoltam most, hogy volt, aki szerint, csak előadom, hogy ennyire... nem vagyok nyílt és könnyű - próbáltam megfogni a dolgot, de végül arra kellett jussak, hogy jobb, ha ezt az egészet elengedjük, mint az automatás kis incidensemet. Túlestem a cukorbevitelen is, nem voltam stresszes, inkább aggódó a lány állapotáért. Segíteni akartam neki ezért is kerestem meg kutattam egy ideig, mire találtam valamit, ami talán segíthet.
- Egy nap 3 fiola kell kiürüljön, és minimum négy maximum öt óra telhet el kettő között - mondtam neki, miközben lassan felraktam a kis címkéken a számokat, hogy meglegyen a jó sorrend. Pár nap, pár ital és gyakorlatilag lehet megoldódnak a legnagyobb gondjai. Még így tűnik a legkevesebb áldozattal járónak egy kúra.
- Kitartó vagy - szántam bóknak egy mosoly kíséretében, ahogy megnéztem még a közvetlen nyomot, ami maradt a zúzódásból. Elég szerencsés esetnek tűnt, mert lehetne rosszabb is, szerintem ezt mind a ketten tudjuk, óvatos voltam, de nem kizárt hogy nem eléggé. Viszont túlestünk ezen is.
- Elég gyorsan szokott hatni, maximum húsz perc, ha nem történik fél óra után sem semmi, kenni kell még egy réteget, és úgy már nem lehet hiba - ez persze nagyon erős lesz, akár rá is kihathat az illata miatt, de egy kis álmosságon túl nem okoz problémát majd, ezeket úgyis felírom neki mindjárt a használati útmutató mellé.
- Kávét? Persze, mármint nem vagyok oda érte, de elmehetnénk valahova, szívesen megyek - mosolyogtam rá a lányra összeszedve a papírokat és a fiolákat egy dobozba pakolva, hogy kitegyem az ágy végébe és elvehesse. - Minden benne van, ha meg gond van tényleg keress nyugodtan, a számom már úgyis tudod.