Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=746604#post746604][b]Andretzky Korinna - 2019.01.15. 17:17[/b][/url]

Szusszanva nézek körbe a lakáson. Nem nagy, de végre tisztaság van. Az első olyan decemberem volt ez a mostani, vagyis most már tavalyi, amikor nem itt töltöttem az év utolsó napjait. Itt voltam, a főbb napokon, itt töltöttem az „ünnepeket”, aztán el kellett mennem dolgozni, majd visszajöttem. El kéne engednem a dolgot? Anyám biztos odáig lenne az örömtől. De hogyan? Jött Jack és a levelezés, de ez nem egy normális kapcsolat, talán soha nem is lesz az. Furcsa, hogy megosztok vele mindent. Elmélkedéseket, gondolatokat, élményeket és emlékeket. Mindent, kivéve életem ezen részét. A keszthelyi apró házat a megannyi emlékkel. Máshol nincs képem Balázsról, az életünkről, itt azonban mindenhol ott van. A falakon a képeink, az esküvői csokrom, a ruhái a szekrényben, és még a menyasszonyi ruhám is. Minden itt van pár négyzetméterbe sűrítve. Életem legboldogabb két éve.
Kereken két évet voltunk házasok. Karácsonyi esküvő, karácsonyi eltávozás. Nem könnyű ez nekem, nem könnyű ezt hátrahagyni, nem is lehet, szerintem. Egy képet igazítok a helyére, amikor hallom a kopogást. Pilláim egy hosszú pillanatra lecsukódnak, és már előttem is van a rémkép: Anyám. Rajta kívül nem sokan jönnének el, talán Andris még. Magamban reménykedek, hogy az öcsém legyen az, és ne anyám akarjon mindent átszervezni. Legalább ezt az időszakot tisztelje. Halkan, mint egy macska osonok közelebb, és lesek ki a kukucskálón. Sápadt arcom egyből vidámmá válik, és megtelik élettel, amint megpillantom Celt. Köszönöm, Merlin, hogy gondoltál rám! Vidáman tárom fel az ajtót, és szinte a nyakába vetem magam.
- Boldog új évet, miss Celestyna.
Mondom neki vidáman, majd elengedve félreállok, hogy szegény be tudjon legalább jönni, és ne itt kint az ajtóban tartam szóval. Ahogy pedig bejön, elhalad mellettem, meglátom az apró fényjátékát, így a kezét elkapva, felemelem, lábammal csukom be az ajtót. Csak nézem a gyűrűt, aztán az arcát, megint a gyűrűt, megint az arcát. Aztán... megrázom. Persze csak finoman, de nagyon tetszik a móka benne.
- Ez egy olyan gyűrű?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=746776#post746776][b]Andretzky Korinna - 2019.01.18. 17:32[/b][/url]

- Úristen! ÚristenÚristenÚristen! És még egyszer Úristen!
Nem tudom nem nézni a gyűrűt, olyan, mintha babonázna engem. Sőt, biztos vagyok benne, hogy babonáz. Mennyire tökéletesen tökéletes! Egyszerűen jobban nem tudom kifejezni azt, hogy mit gondolok most.
- Már akartam is kérdezni. Nincs egy öccse, bátyja, fiatalos nagybácsija?
Persze nem komoly, de nem tudom, megtenni, hogy ne öleljem meg megint, vigyázva, hogy a forrócsoki pornak ne essen baja. Az szent és sérthetetlen, a törött borda meg majd összeforr.
- Annyira örülök nektek, Cel! Megérdemled, hogy boldog légy.
Ha valaki igazán megérdemli, akkor az ő. Ezt mindig is tudtam, és mindig is hangoztattam. Nagyon szeretem Celestynát, sosem tudtam rá haragudni, sosem lettem volna képes bántani. Pedig sosem voltam, és soha nem is leszek angyal. Lehajtva a fejem, lopva letörlöm a boldogság könnycseppjeit.
- Forró csoki? Szerencséd van te nő. Ide a porral! Irány a szék, csüccs, és amíg elkészítem, tessék szépen mindent elmesélni. Hogy történt? Mikor? Mit csinált? Ugye, nem karácsonyi volt?
Az olyan sablonos lenne, de tudom, hogy náluk nem ez történt. Persze a karácsonyi sem rossz, csak valahogy úgy képzelem el, hogy Cel igazán meglepő pillanatban kapott felkérést a feleség szerepre. Szóval most jól beterelem a konyhába, azaz megteszünk együtt vagy hat lépést, és a porokat elkobozva állok neki alkotni, miközben hallgatom őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=749707#post749707][b]Andretzky Korinna - 2019.02.12. 22:25[/b][/url]

- Mindenképpen! Tudod, hogy petrezselymet árulok. Hát hogy megyek én bálokba, ha nincs férfi az oldalamon, még kinéznek az úri nagyasszonyok!
Vannak ilyen hülyeségeim tudom. De engem alapból is kinéznek, főleg a savanyú nyanyanépek. Mondjuk nem mintha nagyon érdekelne, hiszen ez csak abban erősít meg, hogy nem vagyok hétköznapi. Megmondom, őszintén untat az átlagos. Nekem kell valami, ami felráz. Ha megnézzük életem embereit, tagadhatatlan a különlegességi mágnes dominanciája. Itt van Cel, a művészet maga, aztán Jack, Mr. Rejtély, akire úgy vágyom, mint soha senkire, és aki kézzel írt soraival olyan különleges élményt hoz a napjaimba, hogy elmondani se tudom, és ott van Ophelia, a nő maga. A kifinomult, tökéletes és mégis harcias amazon. Imádom a barátaimat, mert olyan kincsek ők, akiket nem lehet nem észrevenni, nem lehet nem tenni értük, velük, miattuk. Hol lennék én nélkülük? Egy huszonhat éves özvegy, aki azt hitte ott és akkor, hogy az élete semmit sem ér a szerelme nélkül? Sehol sem lennék. Hol vagyok mégis? Egy kiadó résztulajdonosaként megtehetem azt, hogy egy lovasbirtok ügyeit intézzem. Szabad vagyok. Ha akarom, máris Bécsben teremhetek, vagy Velencében, esetleg Amszterdamban. Bárhol lehetek. Bárki lehetek. Miattuk. Mert ők láthatatlanul is megtanítottak arra az életfilozófiára, hogy a világ tehet egy szívességet, méghozzá tövig, mert mindig van holnap, és a holnap tele van mindennel, ami csodálatossá tehet. Csodálatos vagyok, mert a barátaim csodálatosak. Mert csodálatos életet kaptam, általuk.
- Csak így elmondtad neki, hogy babáznál, ő meg oké, akkor házasodjunk?
A szám csodálkozósban marad, mert annyira édes ez az egész. Nem volt nagy hercehurca, rákészülés. Csak beszélgettek az életről, tervezték a jövőt, és Cel álmai szépen valóra válnak. Mennyire tökéletes! Szeretném és megkapom. Ő meg is érdemli. Azt is, hogy Dustin az élete része, és azt is, hogy az akar maradni, hogy családot szeretne vele. Van ennél nagyobb csoda? Aligha. Sokan nem hiszik el, de imádom a boldog történeteket, azt, ha valakivel ekkora csoda történik. Én is szeretném ezt átélni, megtapasztalni, magamévá tenni. Olyan nyugodtan és bájosan, olyan tökéletesen, ahogy az övé. Mert ez így volt tökéletes. A legtökéletesebb. Nem azt kapta, hogy "értem", sem azt, hogy "rendben", sőt, el sem futott. Nem! Azt mondta, hogy akkor legyenek társak, egy életen át. Mennyire igaz, mennyire csodás.
- Egy ilyen csodálatos történet után? Fel vagyok villanyozva. A világ legszebb és legboldogabb menyasszonya leszel. Aztán jönnek majd a babáitok, és én mindegyiket végig fogom puszilgatni, és mélyen beszívom majd az illatukat. Készülj! Nagyon illatos babáitok kell, hogy legyenek, mert különben mindenki elől elszívom őket.
Nevetek, mert tudom, hogy a babák illata - amikor nem kakilnak be éppen -, mindig csodálatos. Puderes és megnyugtató, tele törékeny csodával.
- Azt hiszem, csodálatosan vagyok. Nem tudok mást mondani. Annyira boldog vagyok a boldogságodtól, hogy muszáj beszélnem, mert különben örömömben csa sírnék és sírnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=751220#post751220][b]Andretzky Korinna - 2019.03.03. 14:25[/b][/url]

Az az egyetlen mondat, Keszthelyen ért. Látni akarlak. Ebben benne van a minden. Látni akar. Miért? Hogy azt mondja, rendben? Vagy, hogy ezt, nem? Látni akar. Mindegy miért, de ha látjuk egymást, ha nem csak papír és tinta lesz minden, mely mögött egy halványuló emlékkép lapul, akkor én már boldog vagyok.
Jöjjön hát ide, kértem, semleges vidékre. Semleges? Csakugyan az volna? Hiszen körülöttem mindenhol Balázs emléke néz vissza rám. Balázs. Levettem egy képet, majd visszatettem a falra. Balázs azt akarná, hogy boldog legyek. Ésha Jacket választom, és ha Jack engem választ, tudnia kell életem ezen részéről. Tudnia kell Balázsról. Tudnia kell a múltamról. Nem mindenről, de róla igen. Ő különleges nekem.
Nem is biztos, hogy ide eljutunk, hiszen azt írtam, hogy a hajókikötőben találkozzunk, háromkor. Ideges vagyok, a szemem kihúzását négyszer rontom el, mire végre elhiszem, hogy tökéletes. Nem akarom túlspilázni, mert nem tudom, hogy mi lesz velünk például fél négykor. Lehet, hogy csak elbúcsúzik tőlem. Hogy a makulátlan stílusa nem engedi, hogy írásban köszönjön el. Élő szóban találkoztunk először, és talán úgyis beszélünk utoljára. Meg fogom érteni. Meg  kell értenem. Nem öltözök úgy, mint legutóbb, nem leszek más. Azt adom, amit a hétköznapokban jelentek. Farmer, pulcsi. Elegáns, de nem kirívó.
Bár már tavaszodik, csalóka a napfény, várakozás közben a vizet kémlelem, a kabátot fázósan húzom össze magam előtt. Minden perc egy kínszenvedés, minden perc úgy telik, mintha öt perc lenne. Aggódom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=751224#post751224][b]Andretzky Korinna - 2019.03.03. 15:44[/b][/url]

A hangja távolról, mégis közvetlen közelről szól hozzám, összerezzenek és bizsergek egyszerre, mint akit áram csapott meg. Reszketek és vágyok rá, vele akarok lenni, és most mégis, félek megfordulni. Ideges, őrülten ideges vagyok. El is köszönhet tőlem, ha megfordulok, az búcsú lesz? Nem tehettem, hogy nem írom le, ennyi idő után ki kellett adnom magamból. Azt akartam, hogy tudja, önző módon mindent feltettem egyetlen lapra. Tessék Jack, feltártam magam, fogadj el, vagy búcsúzz örökre. Mondjuk leginkább fogadj, de ez ugye nem olyan dolog, amibe bele kellene merülni.
- Jack, szia!
Mosolyogva köszöntöm, és elpillantok arra, amerre mutat. Mosolyog, és ez jó, ám még éppen az előtt, hogy elhinném, ez valóban egy jó jel, a mosolya lehervad. Istenem Jack, ne tedd ezt velem. Mit akarsz? Neked adom magam, vedd el a testem, vedd a lelkem, vedd a gondolataimat. Minden a tiéd. Ledobom a pajzsom, ledobom a kardom. Ellened nem harcolok, ellened nem harcolhatok.
Imádlak és gyűlöllek egyszerre, hiszen a tekinteted a páncélomat megrepesztette, hangod a kardom elgörbítette. Beengedtelek ide, a városba, ami az utolsó mentsváram volt. Beengedtelek ide, az életem titkos szegletébe. Miért múlt el a mosolyod? Olyan jól állt. Gyönyörű voltál vele.
- Tetszik? Ez a szakasz egész szép. A Helikon park a kedvencem, de a kastélykert is csodaszép, mondjuk inkább nyáron, de nagyon szeretem a kaktuszokat.
Mi van? Nagyon szeretem a kaktuszokat? Kit érdekel? Jesszus lány, szedd már össze magad egy kicsit kérlek! Közelebb lépek egyet, egészen közel vagyok már így is, de muszáj még közelebb lennem hozzád.
- Mit szeretnél csinálni? Sétálhatunk, beülhetünk valahova, vagy akár hozzám is elmehetünk. Pár utcára lakok innen.
Persze, rögtön felviszem magamhoz, hogyne, mi sem természetesebb. Istenem, szét vagyok esve! Te meg nem mosolyogsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=751227#post751227][b]Andretzky Korinna - 2019.03.03. 16:40[/b][/url]

- Nyáron még szebb, rengeteg program van itt, csodás a gasztronómia, a borok, a hangulat. Egyszerűen, pezseg a véred.
Nem úgy, mint máskor, amikor valami jó történik veled. Nem, ez másféle pezsgés, ez különleges. A gyerekkorom egy részét itt töltöttem, a nagyi háza nem lehetett másé, csak az enyém. Nekem itt kellett maradnom. Nekem ide kellett hoznom Jacket, és Jack itt van. Mondanám, hogy majd nyáron megérti, hogy miről beszélek, de ne szaladjunk annyira előre. Nem mintha a levelemben nem azt fejtegettem volna, hogy szívesen hallgatnám, ahogy beszél, miután szeretkeztünk. Pedig ez a nagy helyzet. Kiéget aggyal az ember őrültségeket beszél, össze s vissza, sokszor összefüggéstelenül. Tudom, hogy ha mi együtt lennénk, az első alkalommal ez lenne velünk is. Csak szavakat mondanánk ki, csak beszélnénk a semmiről.
- Kaktuszokat.
Mondom félszeg mosollyal, mert nem tudom, hogy ezt mennyire értékeli. Rengeteg kaktuszom van otthon, a legnagyobb meg én magam vagyok talán. A gondolatra elmosolyodom, hiszen nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetben is humoromnál lehetek. Azt hittem, mostanra már belegyalogolok a vízbe.
- Jó tervnek tűnik. Egy kicsit sokat kell sétálnunk hozzá, de megéri, mert nagyon finom ott minden. Vannak tortáik, sőt, egy csomó marcipánjuk, ilyen kiállítás.
Hoppanálhatnánk is, nem venné észre senki, de sétálni szeretnék vele. Vele szeretnék lenni. Lépek még egyet felé, és egy nagy levegőt véve, megteszem. Karomat Jack karjára fonom, ujjaimat megpihentetve a szöveten.
- Oda fel kell mennünk.
Mutatok a templomtoronyra. Kicsit persze arrébb, de onnan már csak néhány lépés, és tényleg megéri. Én mindig elmegyek oda. Miközben elindulunk, sűrűn pillantok oldalra, hogy mit szól, amikor ilyen merész lépést tettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=751234#post751234][b]Andretzky Korinna - 2019.03.03. 18:22[/b][/url]

Tekintetemmel követem a kezét, ami fölém emelem, a testem nem, de a fejem megemelkedik, érzem, ahogy a nyakamon megfeszül a bőr. Vannak pillanataink, amikor belelendülünk, amikor olyanok vagyunk, mint mindenki más, ám máskor, nem igazán. Ezért is olyan nehéz ez. Nem tudom, hogy mit rejt a jövő, vagy mi van a jelenben. Nem tudom, hogy ő mit gondol, hogy én mit gondoljak. Olyan, mint gyerekkoromban a kincskeresések. A titkok vezetnek el a célig. Néha könnyű felfedni a titkot, néha nem is alszol miatta. Sokszor nem aludtam már Jack miatt.
- Még sosem, de egyszer nagyon szeretnék.
Inkább csak a kisebbeket ismerem, illetve azt a párat, ami a kertben van. Ott vannak nagyobbak is, de nem olyan nagyok, mint amit az előbb mutatott a férfi. Imádom a kaktuszokat, mindent, ami kaktuszos. Ha lesz lehetőségem, mindenképpen látni akarom az óriás kaktuszokat.
- Oda.
Bólintok egyet határozottan, mert hát majdnem teljesen stimmel tényleg a dolog. Az a kicsi már nem oszt, nem szoroz. Így is és úgy is messze van, de amikor majd odaérünk, nagyon fog neki tetszeni. Legalábbis nagyon remélem. Ha meg mégsem tetszik neki a táv, én olyan félúton lakom, közel a Nádasközhöz, így haza is tudunk sétálni, otthon is van kávé, és süthetek neki süteményt. A hiedelmekkel ellentétben, tudok sütni, és nem csak random ötletektől vezérelve elutazni.
- Istenbe?
Fáziskésés. Ahogy elindultunk, felpillantottam rá, és elvesztem abban, amit láttam. Mosoly. Nem olyan, mint eddig, egy teljesen másféle mosoly. Egy széles, határozott mosoly, olyan, aminek a jelenléte mellett az ember a legcsodálatosabbnak hiszi magát. Én a legcsodálatosabbnak hiszem magam ebben a pillanatban, itt lépve mellette. Egyszerre lépünk, pont ugyanakkora távot tesznek meg a lábaink, pont ugyanazzal a lábunkkal lépünk. Nem beszéltünk össze, az elején nem így volt, most viszont, ahogy lepillantok magunk elé, megmosolyogtat lábunk összhangja. Én vezetem őt, hiszen én vagyok ismerős a környéken, de mintha nem is kellene vezetnem, magától is tudja az utat. Együtt tudjuk a utat.
- Nem. De nem azért nem, mert nem hiszek semmiben. Hiszek rengeteg mindenben. Hiszek a sorsban, hogy minden okkal történik, hogy az életutak a megfelelő pillanatban fonódnak össze, hogy vannak emberek, akik évekig élnek egymás mellett, majd egyszer csak meglátnak valamit a másikban. Hiszek abban, hogy az emberek születésének és halálának megvan a miértje.
Én ne hinnék? Hiszen személyesen tapasztaltam meg, milyen az, amikor a nagykorúsága mellé az ember özvegységet is kap. Mégis, itt és ebben a pillanatban megkaptam azt, akire vártam. Ha Balázs életben marad, én nem válok azzá, aki most vagyok, és nem találkozom soha Jack-kel. Tudom, ez borzalmasan hangzik, de így van, és én ezt elfogadom, ahogy azt is, hogy Balázs küldte őt hozzám.
- Hiszek abban, hogy vannak megérzések, iránymutatások. De nem vagyok képes egyetlen névvel illetni a főnököt. Különben is, ha megnézzük az indiai vagy görög valláskultúrát, nem egyetlen személynek köszönhetünk mindent. De éppen így izgalmasnak tartom Platón másolt világ elméletét is. Inkább megfigyelő, érdeklődő vagyok, mint hívő, de tisztelem mások hitét, szívesen beszélgetek róla.
Meg amúgy is szívesen beszélek, ahogy ezt a mellékelt ábra is mutatja, így ajkaimat összecsukva, zavartan pillantok rá.
- Te hívő vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=751310#post751310][b]Andretzky Korinna - 2019.03.04. 21:20[/b][/url]

Megyek, visz a lábam, ismerem az utat, tudom, hogy nem tévedhetünk el. Itt sosem tévedek el. Ez a hely olyan, mint az én saját szigetem, minden rezzenését tudom a fáknak, ismerem az utcákat, a titkos átjárókat, melyekkel a kertek alatt eljuthatok a célig olyan gyorsan, hogy más csak néz. Tudom, hogy hol lehet a legfinomabb péksüteményt kapni, és hogy hol éri meg a jégkása. Mindent tudok, ami Keszthely.
Nem érzem azt, hogy vezetnem kellene, egy ütemre lépünk, megbízik bennem, és megbízok benne. A karjába kapaszkodva csak még magabiztosabbnak érzem magam, csak még inkább elhiszem, hogy a "látni akarlak" nála nem azt jelenti, "búcsúzom". Még mindig látom magam előtt azt, amit az első alkalommal, még mindig látom magam, ahogy hálás szemmel pillantok rád, meztelen bőröm bőrödnek feszül, kipirult arcomon ajkaim hálás sóhajt lehelnek ajkaidba. Még mindig látom magunkat így eggyé válni, de most már mást is látok, egy vékony, ezüst fonalat, mely összeköt minket, egy láthatatlan, csodálatos dolgot, mely lassan teljesen körénk fonódik, eggyé olvaszt minket. Mondd kedves, te is látod? Te is érzed, hogy hozzád tartozok?
Miért nem lepődök meg, amikor azt mondja, a "törzsben, ahol felnőttem"? Nem lepődök meg, nem csodálkozom rá, mert annyira illik hozzá, annyira ő. Figyelmesen hallgatom, amit mesél, bizalmát kiélvezve szorítok rá kissé a karjára, hogy érezze, tényleg figyelek.
- Vagyis, vannak az istenek, akik a család fejét adták a világnak? Hány isten létezik a törzsed hitvilágában?
Nem hallottam még ezt, de nagyon érdekesnek tartom, és egyáltalán nem lehetetlennek. A parkon át szeretném megközelíteni a helyet, mert a park, maga a csoda. Az ottani nyugalom egy ekkora városban, szinte elképzelhetetlen. Vannak benne előre meghatározott utak, padok. Hűvösebb van itt, közelebb bújok Jackhez, bár be kell vallanom, ebben van egy kis szándékosság is. Közelebb bújok, mert azt akarom, hogy érezzen engem, hogy tudja, érezze, hogy számolhat még mindig velem, hogy én nem riadok meg attól, amit mesél. Érdeklődöm, és élvezem a történetet.
- Doria, ha jól tippelem.
Könyvek és folyóiratok, a lány természetes szépség, aki a Vajda kozmetikumok hirdetésein pózol. Nem került sok időbe kideríteni, hogy ki ő. Nem szándékosság vezetett, pusztán csak üzletet akartam ajánlani az idősebb Vajdának, de egyelőre kemény diónak bizonyul. Doria azonban, csodálatos lenne könyvborítón is. Persze akkor még nem kapcsoltam össze őket, sőt, egy perccel ezelőttig sem, hiszen nem hasonlítanak, ám az a pár apró félmondat, ami most elhangzott, sok mindent a helyére tett. Jó vagyok a nyomozós játékokban.
- Mozi? Ha működik még, akkor a főtéren van.
Mozi? Nem, ki van zárva, hogy valóban a mozi lenne a lényeg, hogy moziba akarna menni. Mit lehet csinálni egy moziban? Filmet nézni, csókolózni, a lány kezét véletlenül megfogni. Vagyis, az utolsó kettőt fordítva csinálni. Másért nem nagyon van értelme moziba járni, és nem hinném, hogy Jack annyira mozis típus lenne, hacsak! A szám gyermeki mosolyra húzódik, a szemem felcsillan, ahogy rá pillantok.
- A popcorn miatt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=763964#post763964][b]Andretzky Korinna - 2019.07.15. 16:54[/b][/url]

- KIKÖPTEM!
Ezzel a kiemelkedő eredményt felvonultató kijelentéssel léptem be a keszthelyi házamba, ahova előzőleg már jól elküldtem Opheliát. Nekem még volt egy kis dolgom előtte, így csak később találkoztunk ott, de azt mégsem akartam, hogy a csajos hétvége előtt a cuccaival egy kávézó teraszán üldögéljen. Nem mondhattam neki semmit, főleg azt nem, hogy lejárt az életem megkeserítése, hogy végre szabad a szám. Igen, tudom, ez nagyon perverzen hangzik, és az is. Az egész egy hónap iszonytatóan perverz volt. De vége van. Tényleg vége van. A szájpadlásom szerintem gyűlöl emiatt.
- Esküszöm neked, ha csak egy nyomorult bárányfelhő is lett volna teliholdkor, és felmegyek az égre, és széjjel verem!
Hihetetlen méreg önt el még mindig a gondolatra, hogy komolyan végigsz*ptam egy hónapot, és mivel párkapcsolatban vagyok, ráadásul mi ugyebár most lendültünk bele Jack-kel a dolgokba, és ilyenkor eléggé furcsa, ha van a szádban egy levél. Viszont vége van, megcsináltam, a megfelelő helyen, időben és üvegcsében kiköptem, és végre szabadon ehetek, ihatok, csókolózhatok. Utána amúgy vagy fél órán át alaposan fogat mostam. Addig is persze napi háromszor, becsülettel, de vigyázva, most viszont úgy, mint akinek éppen most szabadították meg a száját a fogszabályzótól. Szabadság! Imádok szabad lenni.
- Hoztam egy könyvet, csak el kellett még mennem érte egy ismerőshöz. Az átváltozásról ír benne, ez a legjobb könyv állítólag a témában.
Lepakolva a cuccomat Feli cuccai mellé, kipakolok, és felnyitva a táskámat, kiveszem a közepesen vastag könyvet, hogy aztán a dohányzóasztalra tegyem.
- Hoztam bort is, meg gyrost a sarokról. Elég jó ez a cucc.
Miközben magyarázok, az apró lakásban fel s alá járkálok, tányérokat és villákat veszek elő, meg borospoharat. A bor nagyon hiányzott, mert megpróbálkoztam vele mandragórásan, de nem volt olyan jó élmény. kipakolva, lepakolva magam egy nagy, kerek párnára a földre, nézek rá izgatottan.
- Keressük meg, hogy milyen állatok leszünk!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=763966#post763966][b]Andretzky Korinna - 2019.07.15. 17:04[/b][/url]

- Én kekszeltem.
Felelek szusszanva, de boldog mosollyal. Kinek mi a fontos ugye, hát nekem az volt, hogy miután kiköptem a cuccot, elkaptam Jacket egy pár körre. Tök rendes volt, meg figyelmes, meg ott volt ez a felbukkanó ex sztori is, kellett az, hogy egy kicsit kiengedjük a fáradt gőzt.
- Esküszöm neked, erre tényleg jó volt várni, csak nem akartam ilyen rövid időn belül megint várni rá.
Átadok neki mindent, aztán ledobom magam én is, és a saját kajám felé fordítom a figyelmemet. Ez a legjobb gyros a környéken, én mondom, ha nem a nagyszüleim háza lenne, akkor konkrétan ezért ide költöztem volna.
- Óóó. Tényleg. Kezdjük az elején.
Mert hát ez a dolog, valahogy kimaradt. Eddig csak szenvedni jártunk össze, most meg hirtelen van itt minden. Gyűrű, esküvő. Az arcomba tömött hatalmas adagot igyekszem minél gyorsabban megrágni, aztán lenyelve azt, köhintve, és a borom után nyúlva öblítem le, miután a poharat a magasba emelem, és kijelentem:
- Jack-kel kekszelek.
Igen, hölgyeim és uraim, a hír igaz, Mr. Everleigh véééégre azt mondta, hogy akar engem, és én jól meg is adtam magam neki. Így kell ezt. Nem, egy pillanatig sem játszottam onnantól a szende szűzlányt, meg azóta sem, hiszen megszerezni akartam és nem elveszíteni.
- Férjhez megyek. Ősszel.
Kihúzom magam, mert bár kijelentettem, hogy énb már csak akkor mondok igent, ha igazán szerelmes vagyok, és hiszek a másikban is, most igent mondtam, és nagyon hittem és hiszek is a másikban. Szerelmes vagyok, azt hiszem, jobban, mint korábban, jobban, mint Balázsba. A lényem egy része örökké szeretni fogja őt. Ő volt az első férjem, de tudtam, hogy mit vállalok azzal, hogy hozzámegyek, és tudom azt is, hogy mit vállalok azzal, ha Jack felesége leszek.
- Átlagos nap, málnabokrot ültettünk, keveset beszéltünk, főleg a természetről. Láttam, hogy néz, mostanában egy csomószor csinálta, mintha gondolkodna valamin. Eléggé aggódtam, hogy min, mert ha gondolkodik, az lehet az is, hogy miként mondja meg nekem, hogy a barátom akar lenni, hogy köszöni, ennyi, és nem több.
Hosszan sóhajtok, mert pont így éreztem akkor magam, minden lélegzetemet visszafolytottam, az belülről emésztett fel, én pedig vártam, hogy történjen valami. Akármi.
- Aztán lehúzta a fordítógyűrűjét, és úgy beszélt hozzám. Fogalmam sincs, hogy mit mondott, de gyönyörű volt a hangját hallani. Én is lehúztam az enyémet, és úgy válaszoltam neki, magyarul. Ő azért sunyi, pár szót megértett.
Elmosolyodom, ahogy a zöldséget válogatom szét, zavarban vagyok, még mindig képes zavarba hozni engem. Imádom, hogy ezt érzem, annyira különleges.
- Aztán megcsókolt, annyira finoman, hogy engem még soha senki úgy. Feli, ez leírhatatlan volt, és aztán, ahogy ott tartott, az én nyelvemen kérdezte meg, hogy leszek-e a felesége.
Az emlékre nem csak mosolygok, könnyek szöknek a szemembe, hiszen minden reggel és minden este ezzel az emlékkel kelek és fekszem.
- Hetek óta gyakorolhatta. Ő hetek óta biztos volt benne, hogy engem akar, én pedig emlékszem a pillanatra, amikor már máshogy nézett rám. A gyűrűt ő készítette, ahogy azt a szép karkötőmet is, emlékszel? Ő csinálta, egyedi és különleges. Senki másnak a világon nincs ilyenje. Ez olyan, mint egy álom, amiből sosem akarsz felébredni.
És igen, a könnyek ki is buggyannak, de boldog vagyok, a boldogság könnyei ezek. Igazán boldog pillanatok visszaemlékezése.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=763968#post763968][b]Andretzky Korinna - 2019.07.15. 17:07[/b][/url]

Csak hallgatom őt, és nem tudok mit mondani, annyit mindent mond, én meg csak kapkodom a fejem és sűrűn pislogok. Elnyílnak az ajkaim, majd újra becsukódnak, esélyem sincs reagálni semmire, mert csak mondja és mondja.
- Nem vagyok terhes. Vagyis, lehet, hogy most már de, de nem voltam a kiköpéskor, mert nem igazán volt gusztusunk hozzá menet közben.
Megpróbáltuk, de végül arra jutottunk, hogy nem, ez nekünk nagyon nem jön be, és kicsit olyan volt, mint az elején. Rengetegnél is többet beszélgettünk, tervezgettünk, visszatértünk a különleges témáinkhoz, meg aztán Jack sokat volt távol az esküvő megszervezése miatt. Eddig abba nem is gondoltam bele, hogy terhes lehetek, de nem hiszem. A pohár bort pedig éppen ezért is fogyasztom jó szívvel. Végre ihatok normálisan is. El sem hiszem.
- Ennél bonyolultabb lesz.
Emelem fel a szabad kezem, hogy kicsit csendben maradjon, mert imádom, hogy ennyire lelkes, olyan, mint amilyen én leszek akkor, amikor az ő kezét kéri meg valaki. Nem tudom, hogy Jason lesz-e olyan bátor, hogy tényleg megtegye, vagy csak leélnek együtt egy életet. De végül ő is döntött, szépen lassan minden a helyére kerül, és ez egyre csak jobb és jobb lesz. Imádom, hogy tényleg kezd minden letisztulni, ami vicces lehet, hiszen a lényem egy része a káosz maga.
- Törzsi esküvő lesz. Sol tudja, hogy milyen ruha ajánlott, ezt a részt rá szeretném bízni, mert azt akarom, hogy Jack családja elfogadjon, hogy be tudjak illeszkedni. Még nagyon sokat kell tanulnom, de nem félek, valahogy most minden olyan, tökéletes.
Eddig kihúztam magam, most kicsit összeesek, görnyedő háttal ülök, és iszom a boromat. Olyan kis nyugodt vagyok, hogy még a végén megint elkezdek parázni a terhesség miatt.
- Addig meg kell csinálnom az animágiát, eldöntöttem. Szóval azért is hoztam ezeket.
Térek vissza a könyvekhez, és az ajánlott irodalmat felcsapva kezdek el a mélyére ásni, és kezdem el megnézni, hogy mi határozza meg az alakot. Mondjuk bumm, eddig tetszett a dolog, de csak elhúzom a számat, és felpillantok Felire.
- Mi a patrónusod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=763970#post763970][b]Andretzky Korinna - 2019.07.15. 17:10[/b][/url]

- Ne vágj pofákat, ismerlek. Jó lesz.
Nem kell odanéznem, hogy tudjam, mi van az arcán. Ő elképzelte, és nem úgy lesz. Igazából én is elképzeltem, és nem úgy lesz, de rájöttem, hogy ez sokkal jobb lesz, sokkal személyesebb, sokkal inkább mi. A ruhát sajnálom, persze, hiszen az a nő fantasztikus, és tényleg olyan ruhát készít nekem, amit soha többet nem akarok majd levenni, viszont most egy olyan családba házasodom be, melynek komoly hagyományai vannak, és én mindennél jobban szeretném ezeket a hagyományokat tisztelni, magamévá tenni.
- De ez nem jelenti azt, hogy nem leszek hamarosan terhes.
Viszont előbb tényleg szeretném az animágiát letudni. Még egy csomó dolgunk van vele, és az azt jelenti, hogy nem tétlenkedhetünk. Hiába van még csak július, igazából egy pillanat alatt augusztus lesz, aztán szeptember, és mi csak nézünk majd, hogy mégis miről maradtunk le. Elárulom, mindenről. Kapkodni nem szeretnék, ki akarom élvezni, azt akarom, hogy elmondhassam, ez az egész örökre megmarad, mert mindent olyan volt, amilyennek elképzeltem. Tudom, most másodszor leszek feleség, de utoljára, örökre. Jack a szerelmem, a jövendőbeli gyermekeim apja, a mindenem.
- Mi a halál az a bea...bua….barbecue, amiről beszélsz?
Kérdezem megemelve a szemöldökeimet, mert esküszöm, hogy sosem hallottam még ezt a szót. Biztos valami állat, de hát akkor is, milyen? Rápillantva látom, hogy elfintorodik, közelebb hajolva, felemelve az átlapozott oldalakat, nézem meg, hogy mivel van baja, és jelenik meg az én arcomon is az a kifejezés.
- Azért ez biztos nem ennyire… ocsmány.
Én nem láttam még átváltozást, de biztos nem ilyen. Az egyrészt nagyon feltűnő lenne, másrészt tényleg ocsmány. Szerintem egy pillanat az egész, ha már gyakorlott vagy, szinte fel sem tűnik.
- Amúgy igen. Azt mondják, van összefüggés. Én szeretnék a kivétel lenni.
Lapozok egyet, majd felé fordítom a könyvet, és a megfelelő bekezdést megkocogtatom az ujjbegyemmel.
- Mivel az enyém… hiéna.
Nos igen, nehezen mondod azt a pasidnak, hogy te egy tündérke vagy, ha a védelmeződ egy hiéna. Kicsit kikacsint a személyiségem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=763973#post763973][b]Andretzky Korinna - 2019.07.15. 17:13[/b][/url]

- Mindenképpen átadom Jacknek, hogy üdvözlöd és gratulálsz.
Reagálom le angyali mosollyal azt, hogy tehetek egy szívességet és bekaphatom. Nos, sejtettem, hogy ez lesz a reakciója, hiszen olyan, mint én. Imád irányítani. Imádunk irányítani. Furcsa az a helyzet, amiben mind a kettőnknek része van, mégsem mi felelünk érte. Nagyon furcsa. Mi pedig, tagadhatatlanul egyre több hülyeségbe megyünk bele. Zseniális. De tényleg jó lesz, főleg, mert együtt vagyunk hatalmas állatok.
- Szóval egy kutya.
Istenem, simán mondhatta volna, hogy kutya. Mármint emberek tökre tudják, hogy melyik kutya milyen, meg milyen tartani őket, hogyan kell velük bánni, milyen betegségeik lehetnek. Én azonban azt tudom, hogy ha négy lába van, farka, füle és nem nyávog, akkor nem lehet macska. Szóval nekem a kutya az kutya. Kistestű vagy nagytestű. Nem vagyok maga a kutya nagylexikon. Elnevetem magam arra, hogy éppen őrültnek mutatja magát, hihetetlenül vicces, hogy egy olyan gyönyörű és érzéki nő, mint ő, mennyire máshogy fest ilyenkor. Annyira gyermekien bájos.
- Kutyát szeretnél? Mit fog szólni a házi nénid?
Mondjuk engem kedvel, de ez nem mondható el Feliről, mert vele hullámzik a kapcsolata. Néha tök rendes, néha meg nagyon furin morgós, de pénzt hoz a konyhára, szóval jót tesz a jelenléte.
- Kössz! Nevessél csak, aztán te is kapd be rendben?
Szerintem nem vicces a hiéna, de olyan jóízűen nevet, hogy nekem is vele kell nevetnem. Gyönyörűek leszünk a végén, a kutya meg a hiéna. Mintha lenne valami ehhez hasonló mese. Mondjuk őt még megmagyarázzuk, hogy mit keres a környéken, de engem? Egy hiéna, aki együtt nyomul egy hollóval, de nem eszi meg, mert havercsávó. Király lesz,  érzem én.
- Mekkora az esély, hogy mondjuk valami aranyosak leszünk?
Semekkora, ebben valahogy biztos vagyok. Ki-vá-ló! Kezembe veszem inkább a boromat, és úgy nézek rá.
- Amúgy. Ha te választhatnál, mi lennél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=763976#post763976][b]Andretzky Korinna - 2019.07.15. 17:20[/b][/url]

Ahogy azt mondja, hogy elköltözik, úgy ugrok fel mellé, mint valami ugróbolha, és mászok be egészen könnyedén az aurájába. Mindig benne lógok az emberek aurájába, és nem nagyon érzek emiatt bűntudatot. Az övében meg nagyon szeretek lenni, mert olyan “ahh” kisugárzása van.
- Mondok neked egy tuti fülest.
A hangomat lehalkítom, szinte suttogva folytatom az előbb megkezdett gondolatokat.
- A tanács felvásárol pár házat Bogolyfalván, azokat felújítják teljesen és bérlakásoknak adják ki. Meg lehet őket pályázni. Nem vered magad adósságba, jár hozzá karbantartás és mégis a magad ura lehetsz. Minden utcában lesznek ilyen házak, totál megéri. És ha megszereted, megveheted, ugye annyival olcsóbban, mint amennyit már belefizettél.
Milyen jó dolog mindenlébenkanálnak lenni, ugye, hogy ugye. Tudok mindent, első kézből. Mi nem tervezünk költözni, de annyira szeretem az ilyen házvásárlásokat, hogy hirtelen váltok át könyörgős arcúba.
- Elvihetnéd bejárásra magaddal a kedvenc barátnődet.
Remélem, hogy elmehetek vele, mert egy kicsit ki kell szabadulnia az elmémnek, egy kicsit muszáj, hogy új impulzusok érjenek, és nem kell itt nagy dologra gondolni, de ez a háznézegetés pont ilyen lenne. Imádnám. Elfordítva tőle a fejem, hogy ne köpjem e véletlenül nevetés közben, sírva röhögök azon amit mond, és látom is magunkat a lelki szemeim előtt, ahogy vérben forgó szemekkel tömjük a salátát az arcunkba, miközben világmegváltó terveinkről diskurálunk.
- Akkor már inkább a kutya meg a hiéna.
Nem szeretnék hörcsög lenni. Mondjuk ha Jack kidob, akkor egy kislány szobájában kezdek új életet, mint gigahosszú életű hörcsög. Megörökölnek majd a gyerekei és talán az unokái is, ha hosszan élek és jól vagyok tartva. De nem, nem szeretnék hörcsög lenni.
- Láthatatlan, de meg tudja védeni magát. Kaméleon?
Nem tudom, hogy mennyire örülne neki, ha hörcsög helyett kaméleonná változna, de nem hiszem, hogy olyan nagyon kiugrana a bőréből. Ez kellemetlen, igazán kellemetlen.
- Cuki. Tök jogos ám a hiéna is. Van egy sötét oldalam.
Mondom szinte misztikusan, de nem, még csak véletlenül se megyek bele a részletekbe.
- Még amúgy egy csomó dolgunk van. Harmat, meg bájital, meg minden. Kicsit mintha sosem akarna vége lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=763978#post763978][b]Andretzky Korinna - 2019.07.15. 17:24[/b][/url]

- Ahh, a kedvenc érzésem a vaaaah érzés. Mindegy, hogy pasinál, háznál, ruhánál. Nekem kell, hogy meglegyen az érzés. Nálad is megvolt. Nem feltétlen a suliban, akkor még nem tudtam, hogy ez az az érzés, de amikor újra találkoztunk, az nagyon olyan volt, hogy az életem kis kuglófmazsolája leszel, és nézd má’, tényleg az lettél.
Imádom, hogy az lett. Szenvedélyesen szeretem a barátságunkat, szeretem azt, amitől ő meg én mi vagyunk, szeretem ezt az egészet, a ritumst, a gondolkodást, ahogy élünk. Olyan tökéletes. Pedig ha valakinek mocsok sok hibája van, az ő meg én. Istenem, de mennyi. Komolyan, néha nem is értem, hogyan lehetünk ennyire egyben.
- Ha kaméleon leszel, megígérem, hogy Jack-kel veszünk neked egy menő kis terráriumot a gyerekeink szobájába, és ott élhetsz, amikor utálod az embereket. Mert a gyerekeimet szeretned kell, a keresztanyjuk leszel.
Vagy legalábbis mondhatjuk, hogy a keresztanyjuk, mert minekutána egyikünk sem egy vallás felé elkötelezett, nem hiszem, hogy keresztvíz alá toljuk a boszorkány és varázsló gyermekeinket. De tuti lesz valami ilyesmi titulusuk Sollal, ami olyan, mint a keresztanya. Ez fix.
- Emlékszel a csajra, aki leleplezte azt a perverz Esgrallick-ot, hogy a diákjaival hetyeg?
Biztosan emlékszik, hiszen akkora botrány volt abból, amit Marjorie leírt, hogy talán még ma is emlegetik. Azóta is vannak ilyen tanárok, akik a diákjaikkal kavarnak, ami szerintem eléggé undorító, de hát nem vagyunk egyformák, hála a magasságos atyaúristennek, nekem nem kell a tükör előtt állva, szembe köpnöm magam.
- Marjorie nem létezik. Csak egy név.
Meg az egész történet, hogy ő igazából egy férfi, meg minden ami vele járt, kamu. Az összes botránykönyvet én írtam. Várom, hogy leessen neki, közben a szám széles mosolyra húzódik, mert ha a harmat pipa, akkor tényleg hasítunk, már csak annak az éjszakának kell eljönnie, amikor megszerezhetjük.
- Te mekkora egy Istennő vagy!
Nem is tudom elmondani, hogy mennyire imádom őt ezért, és csillogó szemekkel nézek rá, egészen addig, amíg elő nem hozakodik nekem ezzel a fél hiénás sztorival.
- Nem vagy vicces, rohadtul nem vagy vicces.
Hiába rötyög ő békésen, simán csak nem az. Még a szemeimet is összehúzom, és inkább az üveget veszem magunkhoz.
- Inkább igyál még, mert kezdesz sok lenni.