Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=672635#post672635][b]Kiss Roland József - 2017.04.05. 21:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=672647#post672647][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.04.05. 22:11[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=672905#post672905][b]Kiss Roland József - 2017.04.07. 21:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=672909#post672909][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.04.07. 21:35[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=672919#post672919][b]Hercegh Kriszpin - 2017.04.07. 22:04[/b][/url]

Egy jóleső sóhajjal lépek be a feldíszített terembe. Oda-odamosolygok a diákokra, akik izgatottan igyekeznek a helyükre a házak asztalainál. Hamarosan a kollégákhoz érek. Néhányan még nem értek ide, de még úgyis van pár perc a kezdésig.
Egyelőre leülök én is és figyelem a nyüzsgést, váltok néhány szót a hozzám közel lévőkkel. Bár párszor az asztal másik végével is. Mire aztán észbe kapok, a létszám nagyjából teljes. Késők persze mindig akadnak. Minden esetre ahogy ötöt üt az óra, felemelkedek a székemből és hangosító bűbájt teszek magamra.
- Üdvözöllek benneteket évnyitó ünnepélyünkön! - kezdek beszédemnek.
- Ahogy tavaly, így most sem rabolnám soká a drága időtöket, amit sokkal hasznosabban is tölthetnétek a vacsorátok elfogyasztásával és a tanáraitok kibeszélésével - nézek kicsit körbe magam körül, széles mosollyal.
- Mindössze szeretnélek tájékoztatni titeket a fontosabb változásokról, valamint ismertetni veletek az előző tanév ilyen-olyan eredményeit - foglalom össze, mire számíthatnak. Nem nagy meglepetés. Minden évben ez van terítéken. Hagyomány.
- Hornyák Gábor és Markovits István professzorok távoztak sorainkból. Köszönjük eddigi munkájukat! - bólintok, bele is vágva a közepébe, majd elrakom a pálcámat, amit még az iménti varázslás óta a kezemben felejtettem.
- Az idei tanévtől Repüléstant tanít majd nektek Lewy Bojarski, Álomfejtést Kormos Katalin, valamint Csillagászatot Várkonyi Zoltán - tekintek kollégáról kollégára, ahogyan említem őket és tárgyaikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=672922#post672922][b]Kiss Roland József - 2017.04.07. 22:08[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=673434#post673434][b]Eszterházy Zsófia Johanna - 2017.04.09. 20:38[/b][/url]

- Mássz arrébb! - Rágózva-lenézően pillant a hozzá képest szintekkel lejjebb elhelyezkedő, kétajtós szekrényre. Aki eszik. Aki egy olyan, stratégiailag fontos helyen eszik, ami az ő felségterülete. Függetlenül attól, hogy roppant rövid ideje van itt, rendelkezik bizonyos megszokásokkal, amikből nem hajlandó engedni. Példának okáért az ülésrenddel is úgy van megszokva, hogy ő asztalközépnél ül, mindenki mást pedig figyelmen kívül hagy, felőle a padlóról is étkezhetnek, amíg az ő helye biztosított.
- Megmozdulnál még ma? Tudom, hogy szörnyű nehéz lehet egy ekkora batár testtel közlekedni, de próbálj meg nitró üzemmódba kapcsolni... - Várakozóan, türelmetlen éllel a hangjában mered a háztárs Neander-völgyire. Mi más lehetne, mint egy őskorból ideszakadt fosszília? Rá kell nézni az ápolatlan külsejére és lerí róla, hogy hírből sem ismeri a hajkefét, vagy a fodrászt, de még rendes ízlése sincs. Ahogy végigzongorázza odabent gondolatai sorozatát, lemondó sóhajjal nyugtázza, hogy megint valami tökéletesen inkompetens anyámasszonyhoz van szerencsétlensége.
Továbbra is az ő helyén ülnek. Roppant bosszantó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=673436#post673436][b]Oszvlinsky Nimród - 2017.04.09. 20:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=673442#post673442][b]Eszterházy Zsófia Johanna - 2017.04.09. 21:14[/b][/url]

Dang- valami elpattan az agyában. Olyan, mintha a damilhúrt valaki elvágta volna egy éles késsel vagy ollóval, és az egész, eddig összefogott tákolmány széthullana elemeire. A pillanat törtrésze alatt kattan be a "rohadt szád" üzemmódba. Csak egy pohár víz, ennyire volt szükség, és egy ősemberre.
Kívülről nincs különösebb változás rajta a csöpögő, fekete haját és a nedves pólóját leszámítva. A tekintetéből odalett a lenézés, helyette üres, vak bámulás tátong a hétemeletes, ülő sziklatoronyra.
Aztán teljes erőből, két kézzel esik neki a fejének. Nekimegy, mint valami önjelölt buldózer, teljes erejéből, súlypontját áthelyezve vetődik rá a másikra, hogy röpke ötven kilójával lenyomja őt az asztalra, bele az esetleges tálba vagy magába az asztallapba.
Vele ezt nem fogják művelni, ilyet nem játszanak! Minden erejét latba vetve próbálja a másikat belepasszírozni a tömörfába, vagy a fiút a fától elválasztó valamibe. Fájjon csak neki! Ha arrébb ment volna, most nem szívna! Persze ott az a nem mellékes körülmény, hogy a karizmain kívül más izomcsoport nem szolgál túl nagy segítségéül, ugyanis ezeket leszámítva egy nem túl erős testfelépítésű ember. Upsz...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=673443#post673443][b]Oszvlinsky Nimród - 2017.04.09. 21:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=673619#post673619][b]Hercegh Kriszpin - 2017.04.10. 20:56[/b][/url]

- Történt némi változás a házak vezetőségével kapcsolatban is. Leköszönt a Rellon éléről Vasváry Richárd Nándor. Helyét eddigi házvezetőhelyettese, Ramholcz Kirill vette át. Valamint három házban is új házvezetőhelyetteseket köszönthetünk. A Levitáé Gwen L. Blake, a Nevinéé Helen Lawrence, a Relloné pedig Sólyom Máté - sorolom el a változásokat, mindig elpillantva az éppen szóba kerülő kollega felé. bíztató mosolyt küldve.
- Ha pedig már itt tartunk... - bólintok, azonban mielőtt ennek nekiláthatnék, feltűnik a színen Pajkos. Pajkos nem más, mint a kutyám, akit nemrég fogadtam be a Mancs-helyről. Egy helyes, fiatal Jack Russel-terrier keverék. Megjelenik a nagyterem ajtajában, kicsit megszeppenve néz körbe a sok emberen, de ahogy meglát engem, már rohan is felém a terem szélén.
- Egy pillanat - kérem a jelenlévők türelmét. Leveszem a hangosítást magamról.
- Gyere ide - lépek ki a szék mögül, magamhoz hívva őt. Biztos meghallotta a felerősített hangomat és ezért iszkolt ide. Lehet, be kellett volna csukjam az irodám ajtaját. Dehát ezelőtt nem jött még ki onnan egyedül.
- Ül, ül a kutyus! Itt marad! Lefekszik - simogatom meg, csöndesen beszélve hozzá, mutatva neki, hol helyezze magát kényelembe a tanári asztal mögött. Majd a beszéd után visszaviszem talán, de most nem fogom itt hagyni a kastélybelieket.
- Nos... - zengi be derűs hangom ismét a teret, amint visszatérek helyemre.
- Az elmúlt tanévben az Év házvezető-helyettese a szavazataitok alapján holtversenyben Návay L. Viktor és Ramholcz Kirill lett - kezdem a hirdetést, minden bejelentés után hagyva egy kis szünetet, hogy megtapsolhassák őket.
- Az Év házvezetője Béres Bárcián - pillantok barátomra mosolyogva.
- Az Év tanárai szintén holtversenyben Podmaniczky Ádám és Seth Gareth Selwyn - nézek el az asztalnál ülő professzorokra elismerően.
- Az Év prefektusa Széplaki Alíz - tekintek a sárgák asztala felé.
- Az Év diákjai pedig a megszerzett pontjaik alapján Choi Min Jong 744 ponttal, Zelei Viktória 1075 ponttal és Széplaki Alíz 3148 pontal - bólintok mélyet és alaposan megtapsolom én is őket. Nagyon szép teljesítmény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=674366#post674366][b]Hercegh Kriszpin - 2017.04.15. 09:26[/b][/url]

- A legtöbb kiváló vizsgával büszkélkedők nyerik el az évfolyam első címet. Ők az elmúlt tanévben az I. évfolyamból Alison Black és Mácsai Ráhel hét-hét kiválóval, a II. évfolyamos Zelei Viktróia négy kiválóval, a III. évfolyamos Széplaki Alíz tizeneggyel, a VI. évfolyamból Kékessy Arabella szintén tizenegy K-val, az V. évfolyamos Choi Min Jong és Csizmazia Hajna öttel-öttel, a VI. évfolyamból Ombozi Noel öt kiváló vizsgával, a VII. évfolyamos Grace Erin Green néggyel, és végül -de nem utolsó sorban- a végzett VIII. évfolyamos Ward Weaver három kiváló vizsgával - hirdetem ki jólesően ezeket az igen csak szép tanulmányi eredményeket, az újabb név előtt mindig hagyva egy kis időt a jelenlévőknek a díszes társaság ünneplésére.
- Ezek alapján tehát két iskolaelsőnk is lett: Kékessy Arabella és Széplaki Alíz. Gratulálunk nekik! - bólintok mélyet egyik lányról a másikra nézve, és természetesen csatlakozom is a méltán kiérdemelt tapshoz.
- A kviddicsbajnokságon ebben az előző idényben a Levita csapata nem indult, az Eridon pedig ideje korán távozott a mezőnyből. Így végül harmadik lett az Eridon, második helyezést ért el a Navine, és első lett a Rellon - sorolom fel a képzeletbeli dobogón álló csapatokat. Figyelem a kisebb csalódottságokat és a nagyobb örömöket. Átadom a kupát a zöldek csapatkapitányának.
- Végül következzék a pontverseny eredményhirdetése... - érek el a beszédem azon részéhez, amelyet általában a legjobban vár mindenki. Ki magáért a bejelentésért, ki pusztán azért, hogy utána végre vacsorához juthasson.
- 1320 ponttal negyedik lett az Eridon ház. 1885 ponttal harmadik helyen végzett a Rellon. 3556 ponttal második lett... a Levita. Első helyezést ért el 5834 ponttal és ezzel elnyerte a házkupát a Navine! - tárom szét lendületesen a kezeimet, mire a terem díszítése sárgába és feketébe fordul, a zászlókon és címereken pedig unikornisok nyerítenek fel. A házkupa megjelenik előttem az asztalon. Ünnepélyesen átadom a házvezetőnek.
- Élményekben és sikerekben gazdag tanévet kívánok mindenkinek! Valamint jó étvágyat... - biccentek mosolyogva. A hosszú asztalok megtelnek válogatott finomságokkal. Helyet foglalok, leveszem magamról a hangosító bűbájt és nekilátok én is a vacsorának, olykor juttatva pár falatot a kutyusnak. Jókedvűen elbeszélgetek a kollégákkal és figyelem a pezsgő diákságot.

Kezdetét vette az új tanév.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=675603#post675603][b]Révay Franciska Veszna - 2017.04.18. 18:50[/b][/url]

Alapvetően életképes vagyok. Esküszöm. De komolyan, a héten a harmadik egyenruhám megy tönkre. Az elsőt leköpte a bemutatott állat LLG-n, a másodikat valahogy leettem egy kis foltba szederlekvárral, és hiába tettem be a szennyestartóba, Mimi kiszagolta, kirángatta és jól széttépte, olyan kicsi darabokra, hogy inkább a szemetesbe dobtam, mert játékbabának is illetlen öltözetnek számítanának a cafatok. A harmadik pedig most történt, éppen csak egy pillanatra nem figyeltem oda, és a bájitalom egyik hozzávalója rácseppent a blúzomra, két nagy lyukat égetve hastájékra. Persze Felagund a maga kedves stílusában még hozzáalázott.
Szóval most jobb ötlet híján annyit tudtam csinálni, hogy a leégett részt levágtam, a szoknyámat pedig feljebb húztam, hogy eltakarjam a lyukat. Alig lázadónak néztem ki a sok térdszoknyás lány között, ahogy én minden lépésnél kivillantottam a combjaimat is. Mert amúgy ez orvosolható pálcával, ha valaki elhozza a pálcáját, és nem hagyja az éjjeliszekrényén, mert pont oda való. Remélem, mire hazaérek, Mimi azt is megrágja, és akkor vehetek másikat. Morcosan csörtetek be a nagyterembe, éhes vagyok, és kollektíve elegem van az egészből, főleg amikor a rellonos asztalnál még utánam is fütyülnek. Remélem pontlevonás is lesz a vége, mert ízlésesen mind a két középső ujjamat felmutattam nekik, és ezzel együtt a tanári karnak is. Nem is nézem, hogy hova, csak valahova levágódok, és inkább a gyümölcslevesre koncentrálok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=675604#post675604][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.04.18. 18:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=675606#post675606][b]Révay Franciska Veszna - 2017.04.18. 18:52[/b][/url]

Ha a nézéssel ölni lehetne, életem valószínűleges szerelme már bizony nem csak, hogy halott lenne, de olyan lenne, mint egy kis porszem, mert még háromszor ölném meg, pedig nem akart ám nekem rosszat, csak nem a jó napomon talált meg.
- Nem akarok beszélni róla.
Jaaaj, nem olyan nincs egy nőnél, hogy nem akar beszélni róla. Ezt még én is tudom, csak előbb egy percet kérek, mert különben leüvöltöm szép szőke hercegemet a székéről, pedig ő aztán nem tehet semmiről.
- Leégettem magamról a felsőmet bájitaltanon.
Jó ez egy kicsit dráma királynősen hangzott, főleg a nagy sóhajtással, és főleg azzal, hogy még mindig rajtam van a felsőm, épp csak nem az egész, de azért nem történt katasztrófa.
- Felagund meg még hangosan meg is jegyezte, és olyan önelégült volt a mosolya, hogy azt hittem megverem. Azóta meg füttyögnek utánam, ráadásul reptanom lesz. A szoknyámat a nyakamba húztam, hogy ne legyen kint a hasam, de ha így megyek reptanra, ott is ki fognak csinálni. Ez nem az én hetem.
Pedig ez egy rövid hét, és a hét első fél napján vagyunk csak túl. De akkor is ki vagyok akadva.
- Ne haragudj, nem is kérdeztem meg, hogy milyen napod van.
Próbálom a hisztériát legyűrni, de nem olyan könnyű. Fogalmam sincs, hogy mi lelt, de Ash jelenléte legalább egy kicsit arra kényszerít, hogy ne bőgjem le a szemfestékemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=675607#post675607][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.04.18. 18:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=675611#post675611][b]Révay Franciska Veszna - 2017.04.18. 19:08[/b][/url]

- Az.
Ezzel nem nagyon tudok tiltakozni. Elegem volt a mai napból rendesen. Szívem szerint hazamentem volna, beültem volna egy jó nagy kád forró vízbe, és csak lebegtem volna a semmibe. Eleve nem szeretem a nyomott időt, állítólag itt még havazhat is, mert magasan vagyunk. Alig várom, komolyan. Már elővettem a tavaszi és nyári ruháimat, most majd kirángathatom megint a télieket. De legalább akkor már annyi hó essen, hogy lehessen hóembert építeni.
- Nathaniel!
Szidom le egyből, vagy nem is szidás ez, inkább csak megbotránkozás. Ő pletykálkodik. Hát ez valami hihetetlen. Viszont szerencsére a másik itt ülőt elküldte, így csak ketten ülünk, ezért hát egy kicsit közelebb hajolok és pillogok rá.
- Negyedéves? Éppen csak nagykorú? De hát ő már öreg, nem? Vagyis mennyi lehet, harmincon felett biztos.
Kedvelem a kviddicset, jártam kint pár meccsen is, de annyira sosem érdekelt, hogy posztert gyűjtsek, kártyákat, vagy, hogy tudjam az életkorukat. Épp csak a játékot néztem. Tudom, bennem van a hiba.
- Ki a barátnője?
A negyedévesekből csak pár ember van meg. Kováts Marci, mert nagyon tetszik a hajszíne, Czettner Maja, mert annyira cukinak néz ki, hogy szerintem ő rendesen is egy kis cukorvirág meg Emma Weißling, mert ő meg olyan különlegesen néz ki, legalábbis számomra. De hogy rajtuk kívül is vannak negyedikesek...hát biztos. Végül is, a sulit fenn kell tartani.
- De ha van barátnője, akkor miért kezdene mással?
Életem első kapcsolatában vagyok. Igen, az elsőben és igen, egy olyan sráccal, akinek a lélegzetvételéből tudom, hogy milyen hangulata van, szóval azt is tudom, hogy nem csalna meg, ezért ilyen téren eléggé naiv vagyok.
- De legalább finom a leves.
Merítek magamnak hozzá még egy kicsit úgy, hogy inkább csak gyümölcsök legyenek, majd gyorsan be is kanalazok egy adagot.
- Ha hazamennék, már nem jönnék vissza. Egyedül meg elég uncsi lenne lógni. Köhömm.
Vigyorgok rá szélesen. Végül is, napközben van, otthon nincs senki. Apáink dolgoznak, Lili fejét innen kiszúrom, ha most esetleg hazamennénk, kinek tűnne fel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=675615#post675615][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.04.18. 19:28[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=675620#post675620][b]Révay Franciska Veszna - 2017.04.18. 19:47[/b][/url]

- Nincs is tizenhét?
Nem kaptam szikrát. Jó, a srác fiatalabb, mint gondoltam, de azért ez már elég durva szerintem. És az is, hogy Maja az, akit én inkább egy nyakigláb, szemüveges kamaszfiú mellett tudtam elképzelni, aki lesi minden kívánságát, mert Maja egyszerűen olyan habcsók, hogy nem lehet ignorálni.
- Lehet, hogy nekem is egy idősebb pasival kellene kezdenem.
Látványosan pillantok el a tanári asztal felé, hogy szemügyre vegyem a kínálatot. Rubya tanárnő, Riviera tanárnő, Belmonte tanárnő és Thege tanárnő békésen fogyasztották ebédjüket.
- Hát öhm, azt hiszem Belmonte tanárnő a legesélyesebb.
Az a nő gyönyörű volt, a többiek is szépek voltak, de benne volt valami plusz, valami nagyon dögös. Végül azonban csak elmosolyodtam, és visszafordultam Ash felé. Elmélkedésemből könnyen kirobbantott az a tény, hogy ő itt van velem szemben. Nem, nem lennék képes elcserélni az iskola egyik szívtiprójára se, legyen az diák, tanár vagy iskolai dolgozó.
- Te melyik tanárnőt választanád, ha tanárral bonyolódnál viszonyba?
A kérdés hirtelen fogalmazódik meg bennem, miközben két meggyszemet kergetek.
- Nem tudom, hogy a fiúk szoktak-e ilyenen agyalni, de a lányok igen. Én legalábbis igen. Meg tudok még pár emberről, akik szintén igen. A fiúk meg fiúból vannak, szóval ők is igen.
- Igen, arra.
Nyomom meg a válaszomat sejtelmes mosollyal párosítva azt, a levesem elfogyott, így már húzom is magam elé a rántott halszeleteket, a rizst és a tartárt. Imádom, hogy itt nem kell a szálkával szórakozni, mert a menők eltüntetik a halacskából.
- Nincs is jobb, mint iskola helyett romantikus filmet nézni és fagyizni.
Teszem hozzá csak úgy mellékesen, ártatlanul felpillantva rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=677845#post677845][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.04.27. 16:27[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=677860#post677860][b]Révay Franciska Veszna - 2017.04.27. 18:01[/b][/url]

- Én sajnos már nagykorú vagyok.
Sóhajtok egy hatalmasat, mintha tényleg olyan nagyon bántana a dolog, pedig nem. Szeretem Asht. Szerettem egy éve, szeretem most, és tudom, hogy ha hirtelen a világ a tetejére fordul és elválunk egymástól, akkor is szeretni fogom. A napokban álmodtam erről, rossz volt. Ash és én elváltunk, ő idősebb volt, a ráncok mélyebben ültek a homlokán, a szeme világosabb, mégis fakóbb volt. Éreztem, hogy amikor rápillantok szomorú vagyok, és mintha ő is szomorú lett volna, de nem mondtunk semmit a másiknak. Én visszavettem a gyerekeinket tőle, ő intett félszegen, és ahogy néztem elsétálni, azon gondolkoztam, hogy szeretem őt. Sírva keltem fel, pedig nem szoktam ilyet tenni. Ez már nem szerelem, érzem, hogy több annál. Nem meséltem el neki, pedig hajnalban az ő arcát pillantottam meg először. Egy hosszú másodpercig még nézem a szépséges tanerőt, talán, hogy ne ütközzön ki rajtam a felidézett álom, majd visszafordulva már újra hamisan vigyorgok.
- Szóval a szőkékre buksz.
Tudom, hogy nem esik jól neki, hogy ilyenekről faggatom, mellettem eleve nincs könnyű élete, és bármennyire igyekszem megkönnyíteni, néha annyira belebonyolódok, hogy csak az jár a fejemben, mennyivel egyszerűbb lett volna, ha önmagam maradok. Szegény Ash, de remélem, nem ezzel ijesztem majd őt el.
- Képzeld el, nem fogod elhinni.
A hangom egyszerre lesz erősebb, de szerencsére még így is elnyomja az általános alapzaj, nem fordul hát mindenki felénk, mondván, nem normális a csaj.
- A múltkor mondom magamnak, hogy nézek egy jó kis romcsi filmet. Benyomom a Szerelmünk lapjait, és nem tetszik. Mármint tényleg, rendesen nem tetszett. Azt hittem beteg vagyok, vagy ilyesmi.
Tényleg elég kemény perceg voltak, ahogy ott ültem, és vártam a "whaaa" érzést, ami nem jött el. Így hát a P.S. I Love You jött, féltem, hogy ott sem lesz meg, de ahogy megszólalt a zene, meg is volt a hangulat.
- De amúgy nem muszáj filmeznünk.
Eleve nem is akartam, csak húztam az agyát, de szegényem meg komolyan vette. Nem véletlenül említettem meg, hogy se apukák, se testvérek se senkik, csak mi.
- Amúgy, ha most van egy közös testvérünk, akkor technikailag mi is testvérekké váltunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=678050#post678050][b]Andrássy Tamás Milán - 2017.04.28. 18:27[/b][/url]

Hosszú nap volt, és én farkaséhes vagyok - illetve voltam, amíg be nem lapátoltam villám sebességben az első adag kajámat (ami púposan feküdt a tányéron). Mások még a negyedét sem ették meg, de amikor éhes vagyok, ott semmi sem számít - sem az íz, sem az, hogy esetleg leégeti az étel a nyelvem, se semmi.
Mindenesetre most, hogy csillapítottam a kínzó éhséget, ami a nap 23 és fél órájában gyötör általában, már némileg nyugodtabban szedek második adagot. Kissé elkalandoznak a gondolataim azért, úgy sok minden volt ma. Körülöttem nevetgélnek a többiek, beszélgetnek, néha szórakozottan bólintok, ha kérdeznek valamit, de most úgy valahogy nem igazán tudok odafigyelni, csak lézengek a nagyvilágba a gondolataim között.
Bámulok ki a fejemből, azt se tudom, hova nézek - néha azért a vacsira pillantok, hogy lehetőleg ne menjek félre a falat mondjuk a vállamra, vagy az ölembe, esetleg a tüdőmbe, ha félrenyelem. De nem, egyelőre ez a pörkölt most igen jó helyre megy, a fekete lyukba, ami a hasam helyén fejlődött ki tizenegy éves koromban.
Szóval ahogy így elvagyok a saját kis világomban, bámulok össze-vissza ki a fejemből már vagy negyed órája - egyszer csak megjelenik a látóteremben egy tenyér, először nem is nagyon érzékelem, de aztán újra integetnek előttem, mire álmatagon pislogok rá a mellettem ülő ismerősömre. "Mit bámulsz, Andris?", kérdezi, én pedig abba az irányba pillantok, ahova feltehetően eddig is néztem.
- Semmit... - válaszolom. - Elbambultam...
Az a srác ül abban az irányban - mit abban az irányban, pontosan velem szemben a szomszéd asztalnál -, akivel padtársak vagyunk Gyógynövénytanon év eleje óta. Ó, bámészkodtam volna? Mh...
Folytatom álmatag, szinte hipnotikus evésemet. Aztán egyszer csak észreveszem, hogy már megint Milánt nézem, úgyhogy zavartan elfordítom a fejem, vissza a vacsorámra...
Pár falat után azonban már megint ezen kapom magam, úgyhogy ismét másfele figyelek, de semmi haszna, mert tekintetem ismét visszatér hozzá. Mh, na, ne már, ez biztos tök zavarba ejtő, pedig nem direkt van... Főleg, hogy a többiek is észrevették. Nyuh, na jó.
Azonban percek múlva, ismét fantáziavilágba süllyedve minduntalan vissza-visszanézek Milán felé. Pedig nem direkt van. És már megint csak néha veszem észre, és egyre zavartabbá válok. De aztán újra elkalandozik a figyelmem. Hülye figyelemzavaros én!...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=678145#post678145][b]Fellegi L. Milán - 2017.04.28. 21:17[/b][/url]

Egy ideig tempósan pakolgatja be a szájába a falatokat és nem is igazán koncentrál semmi másra. Egy bájital receptjét pörgeti a fejében, pontosabban a hozzávalók listáját, miközben egy adag csirkepaprikást igyekszik villával az arcába tuszkolni, az pedig a nagy gondolkodásban eszébe sem jut, hogy talán azok a nokedlik nagyobb hajlandóságot mutatnának a megevődésre, hogyha kanállal próbálkozna.
Valami viszont nem stimmel, zavart érez az erőben. Furcsa érzése van, habár nem tudná megmondani, mi okozza ezt. Legalábbis egy ideig. Amikor azonban felpillant és körbejáratja a tekintetét, az Eridonos asztalnál elkapja Andris pillantását, aki általában Gyógynövénytanon szokott mellette ülni. Ekkor áll össze neki a kép a furcsa érzésről... Valószínűleg azt érezte meg, hogy figyelik.
Szentel egy pár gondolatot a srácnak. Nem tud róla sokat, mivel nem nagyon van alkalmuk beszélgetni - a GYNT ugyanis azon kevés órák egyike, amelyek Milán kitüntető figyelmét élvezik, méghozzá a legkisebb részletekig. Ettől függetlenül azért tud egy-két dolgot a fiúról, még egy párat pedig sejt. Féloldalas mosolyra húzza a száját, amely afféle köszönés akar lenni. Többre nem futja, ugyanis éppen a keze és a szája is eléggé tele van, a kapacitása nagy része mondhatni az evésre megy el.
Nemsokára azonban újra arra lesz figyelmes, hogy a fiú tekintete rajta van. Egy pillanatra óvatosan körbesandít maga körül, őszintén szólva leginkább egy csinos lányt keresve, aki ezt a sok-sok pillantást kiérdemelte. Körülötte azonban csak pár ember ül, közülük pedig a lányok mitagadás nem túl szemrevalók, a többség pedig így is fiú. Nem igazán érti a dolgot, de nem különösebben zaklatja fel, így újra enni kezd, habár most már kicsit lassabban, mert önkéntelenül is felrémlik előtte, vajon Andris milyennek láthatja, amint habzsolva teletömi a hörcsögpofit. És habár nem az a típus, aki a megjelenésével kapcsolatban nagyon kényes lenne, azért ez mégsem az a kép, amit szívesen láttat magáról.
Így már azonban ő is egyre ritkábban tudja megállni, hogy ne nézzen Andrisra, akinek a gondolatai közé láthatóan nagyon beférkőzhetett, ugyanis egy az egyben úgy néz ki, mint aki valamit nagyon szeretne a tudtára adni, csak éppen a kommunikációnak nem a szokványos módját választotta, hanem inkább szuggesztió segítségével igyekszik megoldani a dolgot. Tanácstalanul a tányérjába néz, hátha ott nem stimmel valami - de nem, nem cserélte ki senki ez ebédjét élő varangyokra, vagy változtatta a tányérját frizbivé. De akkor mi a fenét bámul rajta? Finoman végigsimít a szája mentén, hátha ezzel letöröl onnan egy kis félrement ételmaradékot, de nem igazán érződik úgy, hogy bármiféle hatása lenne. Kezdi magát kényelmetlenül érezni, nem is annyira a pillantásoktól, inkább attól, hogy nem érti az okát. Olyan nincs, hogy Fellegi Milán ne értsen valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=678157#post678157][b]Andrássy Tamás Milán - 2017.04.28. 21:48[/b][/url]

Csak annyi szakít ki ebből a szakadatlan bambulásból, hogy hirtelen megváltozik amit - akit - nézek, mert hogy rám mosolyog. Hopp. Öhm, akkor én most visszamosolygok, aztán inkább másfelé figyelek. Hmph, de... Mhm, khm. Próbálok a többiek beszélgetésére koncentrálni, miközben eszek még az előttem lévő húsból, csak közben így arra gondolok, hogy olyan furcsa, mintha megijedtem volna az előbb.
Aztán egyre inkább feltűnik, hogy nem csak bambulok, hanem mintha egyenesen bámulnám, szegény ő, szegény én. Ez mindkettőnknek olyan kellemetlen. Hát mindjárt felállok az asztaltól!... Csak... szívesen megtenném én, tényleg, de... az a helyzet, hogy még mindig olyan éhes vagyok...
Inkább kortyolok egyet a baracklevemből (mert evés közben nem árt leöblíteni a táplálékot néha), aztán ismét a kajára figyelek, és ahogy felveszem a kanalat, hogy megegyem a kanalat... izé, falatot... szóval egy pillanatra, de csak egyetlen pillanatra ismét Milánra vetül a tekintetem, és ő meg pont visszanéz. Hümmm. Gyah, kellemetlen, miért pont velem szemben ült le? Valaki beülhetne ide az Eridon asztalához a szemközti helyre, és akkor nem kéne farkasszemet néznem a padtársammal. Nem mondom, hogy feszélyez, csak nem tudom, nem akarom bámulni, és valahogy mégis megtörténik, pedig nem direkt van. Eskü!
Megint fellesek, és látom, hogy körbepillog, szóval balga módon én is követem a tekintetét, aztán rájövök, hogy minden bizonnyal azt keresi, mit bámulok, és erre nyilván nem kézenfekvő vagy elégséges válasz az, hogy őt. Mert amúgy tényleg nem, én csak... Nézek, és úgy pont ő van szemben. Mentális tarkóvakarás következik. Fura a szitu.
És a perifériámból figyelem, illetve nem figyelem, csak véletlenül észreveszem, hogy ő is felpillant rám néha, amikor én rápillantok. Nyuh, szusszanok inkább egyet, és iszok a baracklevemből. A többiek meg, illetve a mellettem ülő ismerősöm oldalba bök, hogy mi van már, emlékszem-e erre meg arra, mire majdnem félrenyelem az italom, és mintha a levitás pont akkor emelné fel a pillantását. Kínos.
Pár köhögést követően jól hátba is vernek (amitől csak még rosszabb lesz egyébként), és ez most elég rosszul jött ki, mert olyan, mintha attól nyeltem volna félre, hogy... Eh.
- Jól van na! Hagyd abba - köhögöm oldalra, és legalább már nem érzem, hogy bele akarnak taszítani a pörköltöm maradékába. Hála a jó égnek. "Mi volt a kérdés?", pislogok pár pillanattal és néhány 'khm-khm'-mel később, aztán válaszolok is valamit (magam sem tudom, tulajdonképp mit is mondok), és lenézek a kajámra - na és persze megint megtörténik, egy pillanatra fellesek. Tuti látta ezt a fantasztikus fulladozó akciót. Na nem mintha bánnám, igazából biztos vicces volt. Csak úgy izé.
Egyél már, András!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=678347#post678347][b]Fellegi L. Milán - 2017.04.29. 17:31[/b][/url]

Ha eddig gyanította, hogy a fiú őt nézi a szemközti asztalnál, akkor attól a pillanattól kezdve biztos benne, amikor majdnem belefullad az innivalójába. Kissé szemöldökráncolva figyeli a jelentet, egy cseppet talán még aggódik is, mert egyáltalán nem biztos benne, hogy idejében ide tudná hívni Lorelait vagy Leont, hogyha szükség lenne rájuk. Szerencsére azonban erre nincsen szükség, pár pillanat múlva társai egyértelmű hátráltatása ellenére is túlteszi magát a fiú a dolgon. Kicsit megcsóválja a fejét, közben pedig újra a tányérjába néz, hogy most már végre kivégezze az utolsó pár falatot, ami még maradt. Pár pillanattal később azonban folytatódik az ő kis táncuk - újra magán érzi a fiú pillantását. Na jó, most már azért ez kezd túlzás lenni! Direkt nem néz Andrisra, inkább másfelé bámészkodik, ameddig a lehetőségeit latolgatja. Az agyában szinte láthatóan zakatolnak a fogaskerekek. Tegyen úgy, mintha nem vette volna észre? Ahhoz talán már azért egy kicsit késő. Kérdezzen rá, mit szeretne? Nem lenne az fura? Elvégre szinte semmi konkrét nem történt, éppen csak párszor tévedt össze a tekintetük, ráadásul az elmúlt egy-két percben már legalább annyiszor ránézett ő is Andrisra, mint amennyiszer az Eridonos rá. Az aztán igazán gyenge kifogás lenne, hogy ő kezdte. De azért mégis túl gyakoriak a pillantások ahhoz, hogy a véletlen műve legyen. Nyilván jár valami a fejében.
Miközben ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejében, a fiú újra őt kezdi nézni. Milán pedig már éppen úgy döntene, hogy visszamegy a Levitába és későbbre hagyja ennek a rejtélynek a megoldását, amikor ismét elkapja a pillantást. Na jó, itt most elég ebből a bizonytalanságból! Felpattan az asztal mellől, felkap az egyik közeli tálról egy almát, majd határozott léptekkel megindul az Eridon asztala felé. Pár méretes lépés után pedig  fogja magát és elfoglalja az Andrissal szemben található helyet, mintha mi sem lenne természetesebb. Magában persze már kezdi megbánni az egészet, most fogják éppen minimum öten hülyének nézni. De ha már mindenképpen ez lesz a dolog vége, most már juszt is kideríti, amiért jött.
- Helló. Úgy tűnt, hogy beszélni szeretnél velem - mondja, miközben a mellette ülőket szinte teljesen kizárva, kékjeit Andrisra függeszti. Mialatt azt reméli, sikerül majd bármilyen érdemi reakciót kicsikarnia a fiúból, letámasztja kezeit az asztalra és úgy könyököl rá a fára, hogy karjait közben összekulcsolja. Na gyerünk, ki vele, mi a helyzet!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=678449#post678449][b]Andrássy Tamás Milán - 2017.04.29. 22:55[/b][/url]

Próbálom táplálkozással elnyomni a nézéseim. Eszek, egyszóval - és amikor felnézek (merthogy így is felnézek), próbálom inkább a környezetében lévőkre irányítani a tekintetem, de így is átsiklik rajta.
De ez most már nem lehet véletlen. Mi van veled, Andris? Mentális szemöldökösszevonás. Zavart érzek az erőben.
Nincs sok időm ezen elmélkedni mondjuk, mert a srác, Milán feláll az asztaltól, amivel rögtön eléri, hogy tekintetem ismét rávándoroljon. Hát. Jól látom, hogy ide jön? Nem, először nem igazán hiszek ennek az illúziónak, inkább a többiek felé fordulok, de aztán tényleg látom, hogy idefelé tart, sőt, megjelenik a látóteremben az alakja, úgyhogy kissé zavartan nézek rá, aztán konstatálom, hogy nagy lendülettel leül velem szemben. Kicsit liftezni kezd a gyomrom, bár tulajdonképpen ezt sem értem, miért van. Hatalmas szemeket meresztek Milánra, aztán meg is szólal, úgyhogy a gyomrom megint fordul egyet. De most miért liftezik? Most ettem. Nem lehetek éhes.
A többiek meg rám pillantanak, fú, de kellemetlen. Megemberelem magam, és egy olyasmi mosolyt villantok Milánra, mint ahogyan amúgy is szoktam mosolyogni az emberekre, mert valahogy azért az imidzset meg kell tartani itt a többiek előtt, hogy amúgy az ég világon semmi különös nincsen ebben, mert kedvelem az embereket. Csak azt nem tudom, mi a fenét mondhatnék.
Eltelik így egy másodperc.
- Hali. - Áááh, pánik, pánik, pánik! - Hátőőőő... - ...időhúzás... - Csak... - Koncentrálj, jaj, basszus. Itt néznek a haverjaid. Apró nevetés, miközben egyetlen fél pillanatra lesütöm a szemem.
- Csak elbambultam, bocsi. Gondolkoztam aa... amikor rád néztem, eszembe jutott... - De mi?! - ...hogy már megint elfelejtettem a fürgebab felhasználási módjait. Azon gondolkoztam.
Ééés érzem a furcsálló pillantásokat magamon. Nem éppen a gyógynövényekben való jártasságomról vagyok híres. De egyszer véletlen pont ezt másoltam le Milánról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=678453#post678453][b]Fellegi L. Milán - 2017.04.29. 23:17[/b][/url]

A kijelentése láthatóan nagy hatást gyakorol a vele szemben ülőre. Persze ha kicsit jobban értene a non-verbális jelek értelmezéséhez, Milán valószínűleg azt is észrevehetné, hogy igazából közel sem a kimondott szavai nyomán jelentek meg másik Milánunk kétségbeesett reakciói, hanem már sokkal hamarabb - nagyjából akkor, amikor a Levitás popója a padot érintette. A válasz lassú, nyögvenyelős, sok benne a bizonytalan őőő-zés. Kérdéses, hogy a növény nevét volt-e ilyen nehéz kitalálnia, vagy az egész mondandóját.
Egy teljes pillanatra még azon is elgondolkodik, hogy meg kellene sértődnie. Tényleg a Fürgebab az első, ami az embernek eszébe jut, amikor ránéz? Mármint persze, jó Gyógynövénytanból, na de azért ez mégiscsak pofátlan skatulyázás. Meg egyébként is, ő ennél jóval izgalmasabb személyiség! Ez azonban csak egy rövid intermezzo, hiszen aztán ő is rájön - ez egész egyszerűen kamu. Az Eridonos úgy lesüti a szemét hazugság közben, mint ahogyan az igazi középső csoportosok szokták, arról nem is beszélve, hogy a Fürgebab a trollok betaknyosításán kívül szinte semmire nem jó - a legtöbb bájitalban ahol használják, simán pótolható mással is, ráadásul Bájitaltanon nem is ül mellette, úgyhogy erről nem neki kellett volna eszébe jutnia.
Egy vékony repedést piszkál az asztallapon a körmével, miközben azon gondolkodik, mégis mihez kellene ezzel a helyzettel kezdenie. Kedve lenne odaszúrni valami epéset, de úgy dönt rendes lesz. Aztán viszont mégsem bírja megállni, hogy finoman ne adja Andris tudtára, őt nem lehet ennyire madárnak nézni.
- Ah. Azt hittem, ezek a dolgok csak a Levitásokat foglalkoztatják még vacsoraidőben is - mondja, szemét enyhén megforgatva, majd hosszasan Andris barna tekintetébe fúrva, hogy egyértelműen megérkezzen az üzenet: "Valamit titkolsz!"
- Trolltakony haver, trolltakony. - Ennyi végül is a Fürgebab haszna. A trollok allergiásak rá. Remélhetőleg Andris kapcsol és úgy fog tenni, mint akinek most már világos minden. Egyszerűbb lenne mindkettejüknek, mert ha most az Eridonos elkezd értetlenkedni, akkor aztán tényleg éghetnek mindketten, mint a Reichstag.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=678464#post678464][b]Andrássy Tamás Milán - 2017.04.30. 00:01[/b][/url]

Igazából nem tűnik rossz füllentésnek, mármint hihetőség szempontjából - de mikor rájövök, mit mondtam, az egy kicsit csúnyának hangzik így ebben a formában, de mentségemre szóljon, hogy mást nem tudtam kitalálni hirtelen. Csoda, hogy eszembe jutott valami növénynév, amit rá tudtam vágni - de az is csak azért, mert egyszer már láttam...
Csak aztán ahogy rám néz, hát totálisan lesápadok azért, gyaah, mhhh - és akkor most itt leírhatnék egy fél oldalas mondatot ilyenekből, hogy ehhmmmahhhmmmjahj, de nem fogok, mert kábé fél másodperc alatt játszódik le egy ilyen, mégis végtelenül hosszúnak tűnő hangsor a fejemben. Hajjajaj. Valami tényleg nincs rendben, és ijesztően ismerősen nincs rendben. Ájjájjájjáj... Merthogy... szóval...
Elmosolyodok azért, próbálom fenntartani a látszatot.
- Hehe. - A francba is, Andris, ne, ne, ne! - Ehm, hát, ha hiszed, ha nem, az eridonosoknak is van tudásvágyuk. - Jaj, mi történt?!
Hát, az tuti, hogy most elment az étvágyam. Ilyen már legalább tíz éve nem történt. Most mégis leteszem a kanalat, és a térdemen lévő ruhaanyagot hívom segítségül zavarom orvoslására. Basszuskulcs.
Ááh, biztos... biztosan nem. Ez hülyeség. Ugyan már, hehe. Hogy is juthat ilyen az eszembe?
Csak aztán megint elém idéződik az egy-két másodperccel ezelőtti pillantás, és frusztrál, hogy olyan, mintha valamit még sokkal jobban tudna nálam. Izé. És félek, hogy tudom, hogy mit. Ez ijesztő. Ijesztőek ezek a levitások.
Trolltakony. Óóó, f... Hát, ezt most aztán megcsináltam magamnak. Trolltakony. Érted. Ki az, aki képes bekamuzni az EGYETLEN trolltaknyos növényt? De komolyan. Ki az? Hát persze, hogy Andrássy Tamás. Trolltakony. _Trolltakony_.
Azért nevetek. Igaz, hogy kínomban, de az már részletkérdés. Csak ne vörösödjek ki, ezen imádkozom, de abban a pillanatban, hogy eszembe jut, érzem már, hogy késő. Szuper.
- Tényleg, az volt az. - Ááá, és így extrán gáz, hogy "róla jutott eszembe". Jézusom, de kínos. Úristen. Ja, de amúgy halvány lila dunsztom sincs, mi az összefüggés a trolltakony meg a fürgebab közt, de sejtem, hogy nem túl gusztusos. Szóval asszem' hogy nekem lőttek ebben a pillanatban most, úgy mindenhogy.
- Igen, emlékszem, hogy ezt írtad... - Azért. Azért menthetem, ami menthető? Légyszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=678784#post678784][b]Vitéz Rebeka - 2017.05.01. 14:39[/b][/url]

- Áh igazából semmi fontos, ami olyan volt, azon már szerencsére régen túl vagyok. De még egy ilyen egyszerű vizsgára is képes vagyok olyannyira rástresszelni, hogy még enni sem tudok. - Két falat között válaszolt a másik lánynak, aki időközben szintén jó ízűen falatozott. Töltött magának egy pohár gyümölcslevet, és azt iszogatta a vacsorája mellé.
- Nos ismerek egy párat, ami biztos tetszene neked. Például ott van a titkos könyvtár, nem tudom jártál-e ott. Ha igen, ha nem, akkor is el kell oda mennünk egyszer. - Szemében izgalom csillant, ahogy az eldugott helyről beszélt. Felrémlett benne egy régi találkozás emléke egy fiúval, akit azóta sem látott. Bár ha nincs az a találkozó, valószínűleg soha nem jut el a titkos helyszínre. Egy pár percre talán kissé el is bambult, ahogyan visszaidézte két vagy három évvel azelőttről a találkát.
- Azért annyira nem vagyok sokoldalú. Egyszer akár összeülhetnénk zenélni, és alkothatnánk valamit, ha van kedved hozzá. Na mit szólsz? Csak úgy mellékesen hozzátenném, hogy nemleges választ nem fogadok el – olyan macsós módon kacsintott egyet, majd elképzelte, hogy mennyire röhejesen nézhetett ki eközben, és ezért muszáj volt elnevetnie magát.
- Bocsi, ezt muszáj volt. Komolyabbra fordítva a szót, szívesen elolvasnám néhány versed, ha megengeded. Azt viszont előre közölném, hogy nagyon kritikus vagyok és a véleményemet nem sűrűn tartom magamban. Egyébként nem tervezem komolyra fordítani a firkálmányaimat, a fiókban lapulásért meg nem éri meg átnézetni, és ezzel fölösleges munkát adni neked a tanulás mellett. - Miközben beszélt is folytatta az evést. Természetesen nem beszél és evett egyszerre, hanem két szó vagy éppen mondat között nyelte a csirkéjét.
- Kegyetlenség tőlem olyat kérdezni, hogy ki a kedvencem. Nincs egy kedvencem, hanem legalább vagy száz van különféle műfajokban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=678787#post678787][b]Fellegi L. Milán - 2017.05.01. 15:25[/b][/url]

Nem kerüli el a figyelmét, hogy Andris úgy viselkedik, mint aki nagyon zavarban van. Hogy mégis mi a fenétől, azt persze már ő maga sem nagyon érti, de leginkább betudja annak, hogy nehéz helyzetbe került a megfelelő füllentés megtalálását illetőleg. Aztán hogy a füllentésre miért van szükség, az már végképp meghaladja Milán képességeit  - nocsak, ilyen is van - de tény ami tény, továbbra sincsen meggyőződve róla, hogy a Bagolykövesek között akár csak egy normális is akad. Így aztán bűntudata sincsen sok, amiért nem érti őket, elvégre az eleve feltételezné, hogy ő maga sem normális. Márpedig ő normális. Éppen emiatt tekint magára továbbra is Herzberges, nem Bagolyköves diákként. Lesz ez valaha máshogy?
Szerencsére Andris legalább annyira kapcsol, hogy helyeselni kezdjen a trolltakony dologra. Aztán persze el is rontja, Milán pedig csak egy gyengébb fintorgással tudja kiváltani a kikívánkozó igazságot, amelyet így végül hősiesen magában tart. Már miért írt volna olyat a jegyzetébe, hogy trolltakony? Nem ám, ő szép kerek mondatban leírta, hogy "A trollok allergiásak rá, messziről jelzi közeledtüket". Habár szereti a lényegre törő és rövid jegyzetelést, az óravázlatait mindig úgy készíti el GYNT-n és BIT-n, hogy akár tizenöt év múlva is tökéletesen tudja, mi hangzott el az órán. Szóval ez sajnos nem jött be.
- Örülök, hogy segíthettem felfrissíteni az emlékezetedet - mondja szórakozottan, persze a hangjából inkább bosszúság hallik, mint öröm. Végül megvonja a vállát, mint akinek láthatóan nincsen már itt több dolga, aztán feláll az asztal mellől, habár baljával még az asztalt támasztja,  miközben búcsút mond. Nem mintha a búcsú sokáig szólna, holnap ugyanis lesz közös órájuk.
- Hát akkor holnap! További jó étvágyat! - Ezzel a lendülettel pedig felkapja a bal kezét az asztalról, int vele egy aprót és a Levita felé veszi az irányt, hogy ott gondolkodhasson tovább, miért nézte ki a fiú a szájából a vacsorát. Andris megúszta, legalábbis egyelőre, de jajj neki, mert habár nem tud róla, ennek még itt nincs vége...