 Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.
|
|
|
Oszvlinsky - Mássz arrébb! - Rágózva-lenézően pillant a hozzá képest szintekkel lejjebb elhelyezkedő, kétajtós szekrényre. Aki eszik. Aki egy olyan, stratégiailag fontos helyen eszik, ami az ő felségterülete. Függetlenül attól, hogy roppant rövid ideje van itt, rendelkezik bizonyos megszokásokkal, amikből nem hajlandó engedni. Példának okáért az ülésrenddel is úgy van megszokva, hogy ő asztalközépnél ül, mindenki mást pedig figyelmen kívül hagy, felőle a padlóról is étkezhetnek, amíg az ő helye biztosított.
- Megmozdulnál még ma? Tudom, hogy szörnyű nehéz lehet egy ekkora batár testtel közlekedni, de próbálj meg nitró üzemmódba kapcsolni... - Várakozóan, türelmetlen éllel a hangjában mered a háztárs Neander-völgyire. Mi más lehetne, mint egy őskorból ideszakadt fosszília? Rá kell nézni az ápolatlan külsejére és lerí róla, hogy hírből sem ismeri a hajkefét, vagy a fodrászt, de még rendes ízlése sincs. Ahogy végigzongorázza odabent gondolatai sorozatát, lemondó sóhajjal nyugtázza, hogy megint valami tökéletesen inkompetens anyámasszonyhoz van szerencsétlensége.
Továbbra is az ő helyén ülnek. Roppant bosszantó.
|
|
|
Eszterházy Zsófia Johanna
INAKTÍV
SünSünSün
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 152
|
|
Írta: 2017. április 9. 20:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=673434#post673434][b]Eszterházy Zsófia Johanna - 2017.04.09. 20:38[/b][/url] Oszvlinsky - Mássz arrébb! - Rágózva-lenézően pillant a hozzá képest szintekkel lejjebb elhelyezkedő, kétajtós szekrényre. Aki eszik. Aki egy olyan, stratégiailag fontos helyen eszik, ami az ő felségterülete. Függetlenül attól, hogy roppant rövid ideje van itt, rendelkezik bizonyos megszokásokkal, amikből nem hajlandó engedni. Példának okáért az ülésrenddel is úgy van megszokva, hogy ő asztalközépnél ül, mindenki mást pedig figyelmen kívül hagy, felőle a padlóról is étkezhetnek, amíg az ő helye biztosított.
- Megmozdulnál még ma? Tudom, hogy szörnyű nehéz lehet egy ekkora batár testtel közlekedni, de próbálj meg nitró üzemmódba kapcsolni... - Várakozóan, türelmetlen éllel a hangjában mered a háztárs Neander-völgyire. Mi más lehetne, mint egy őskorból ideszakadt fosszília? Rá kell nézni az ápolatlan külsejére és lerí róla, hogy hírből sem ismeri a hajkefét, vagy a fodrászt, de még rendes ízlése sincs. Ahogy végigzongorázza odabent gondolatai sorozatát, lemondó sóhajjal nyugtázza, hogy megint valami tökéletesen inkompetens anyámasszonyhoz van szerencsétlensége.
Továbbra is az ő helyén ülnek. Roppant bosszantó.
|
Ne rázd a pofonfát, mert szüret lesz belőle!
|
|
|
Oszvlinsky Nimród
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 352
|
|
Írta: 2017. április 9. 20:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=673436#post673436][b]Oszvlinsky Nimród - 2017.04.09. 20:58[/b][/url] Eszterházy Tátott szájjal megállt egy pillanatra, amikor csak úgy a semmiből valaki megszólalt a háta mögül. Megforgatta szemeit majd, mint aki nem vett észre semmit beleharapott a frissen sült meleg kiflijébe. Majd pont ő fog arrébb menni, még mit nem. Majd az a némber keres magának egy másik helyet. Ha meg nem talál, Nimród szívesen segít, nem kell kétszer mondani neki. Kezdett reménykedni benne, hogy a levegőnek nézés segített a csajnak felfogni, hogy kopjon le, de újra meghallotta a nem kívánt hangot. Mélyet sóhajtva lehunyt szemekkel vízéért nyúlt. Már emelte volna ajkaihoz, amikor meggondolta magát és hirtelen megfordult úgy, hogy a pohár összes tartalma a másikon landoljon. Egy sunyi mosollyal az arcán végig mérte a nyilván elázott lányt majd, mint aki jól végezte a dolgát visszafordult és újra beleharapott a kajájába. Utálja, ha valaki modortalanul megzavarja az étkezésben főleg egy fárasztó nap után. - Kopj le. –morogta teli szájjal és a kancsóért nyúlt, hogy töltsön magának egy kis vizet. Nem is figyelt igazán a lányra. Hol érdekli őt ilyen holmi kis csitri, aki próbál vele kötözködni.
|
|
|
|
|
Eszterházy Zsófia Johanna
INAKTÍV
SünSünSün
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 152
|
|
Írta: 2017. április 9. 21:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=673442#post673442][b]Eszterházy Zsófia Johanna - 2017.04.09. 21:14[/b][/url] Oszvlinsky Dang- valami elpattan az agyában. Olyan, mintha a damilhúrt valaki elvágta volna egy éles késsel vagy ollóval, és az egész, eddig összefogott tákolmány széthullana elemeire. A pillanat törtrésze alatt kattan be a "rohadt szád" üzemmódba. Csak egy pohár víz, ennyire volt szükség, és egy ősemberre.
Kívülről nincs különösebb változás rajta a csöpögő, fekete haját és a nedves pólóját leszámítva. A tekintetéből odalett a lenézés, helyette üres, vak bámulás tátong a hétemeletes, ülő sziklatoronyra.
Aztán teljes erőből, két kézzel esik neki a fejének. Nekimegy, mint valami önjelölt buldózer, teljes erejéből, súlypontját áthelyezve vetődik rá a másikra, hogy röpke ötven kilójával lenyomja őt az asztalra, bele az esetleges tálba vagy magába az asztallapba.
Vele ezt nem fogják művelni, ilyet nem játszanak! Minden erejét latba vetve próbálja a másikat belepasszírozni a tömörfába, vagy a fiút a fától elválasztó valamibe. Fájjon csak neki! Ha arrébb ment volna, most nem szívna! Persze ott az a nem mellékes körülmény, hogy a karizmain kívül más izomcsoport nem szolgál túl nagy segítségéül, ugyanis ezeket leszámítva egy nem túl erős testfelépítésű ember. Upsz...
|
Ne rázd a pofonfát, mert szüret lesz belőle!
|
|
|
Oszvlinsky Nimród
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 352
|
|
Írta: 2017. április 9. 21:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=673443#post673443][b]Oszvlinsky Nimród - 2017.04.09. 21:34[/b][/url] Eszterházy Ujjak a hajban megmarkolják a tincseket és Nimród feje sebesen közelít az asztalhoz. Le is fejeli! Bizony ám, akkorát koppan a buksija, hogy azt még a terem végében is hallani lehetett szerintem. De nem kell félteni őt sem. Kezeit egyből beveti, először megtámaszkodik majd a nyomásból vett lendülettel eltolja magát a tömör fától és a lány fölé magasodik. Szemei szikrát szórnak. Baromira nincs jó kedvében. Amúgy sose szokott, de az ismeretlen fruska rátett egy lapáttal. Ökölbe szorulnak kezei, próbálja visszafogni magát nem nagy sikerrel. Nem akar ő kárt okozni másokban, de nem tehet róla forrófejű és ez most is totálisan kiütközik. Nem bírja lenyugtatni magát holmi ujjak összezárásával. Elborult aggyal átlépi a padot és mit sem törődve a többi diák fürkésző tekintetével és az esetleg arra járó tanárokkal megragadja a másik pólóját mellkasánál fogva. Közelebb rántja, magához vicsorog egy sort majd, mint egy rongyot úgy löki félre. Szép és jó lenne minden, ha a földre akarta volna lökni, de Nimród nem ilyen jó szívű. Kiszúrta ám a másik asztalnál azt a nagy melákot. Nála magasabb és kétszer olyan széles, mint ő. Ismeri ám a srácot… látásból. Igaz nem tudja, milyen közös órájuk van, de biztos benne, hogy valamire együtt járnak. Na, neki lökte volna a kiscsajt, ha jó fej lenne. De Nimi nem az, úgyhogy a nagydarab melletti üres hely felé taszította nem kis erőt belefektetve. - Megmondtam, hogy takarodj. -
|
|
|
|
|
