36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2017. április 28. 18:27 | Link


Hosszú nap volt, és én farkaséhes vagyok - illetve voltam, amíg be nem lapátoltam villám sebességben az első adag kajámat (ami púposan feküdt a tányéron). Mások még a negyedét sem ették meg, de amikor éhes vagyok, ott semmi sem számít - sem az íz, sem az, hogy esetleg leégeti az étel a nyelvem, se semmi.
Mindenesetre most, hogy csillapítottam a kínzó éhséget, ami a nap 23 és fél órájában gyötör általában, már némileg nyugodtabban szedek második adagot. Kissé elkalandoznak a gondolataim azért, úgy sok minden volt ma. Körülöttem nevetgélnek a többiek, beszélgetnek, néha szórakozottan bólintok, ha kérdeznek valamit, de most úgy valahogy nem igazán tudok odafigyelni, csak lézengek a nagyvilágba a gondolataim között.
Bámulok ki a fejemből, azt se tudom, hova nézek - néha azért a vacsira pillantok, hogy lehetőleg ne menjek félre a falat mondjuk a vállamra, vagy az ölembe, esetleg a tüdőmbe, ha félrenyelem. De nem, egyelőre ez a pörkölt most igen jó helyre megy, a fekete lyukba, ami a hasam helyén fejlődött ki tizenegy éves koromban.
Szóval ahogy így elvagyok a saját kis világomban, bámulok össze-vissza ki a fejemből már vagy negyed órája - egyszer csak megjelenik a látóteremben egy tenyér, először nem is nagyon érzékelem, de aztán újra integetnek előttem, mire álmatagon pislogok rá a mellettem ülő ismerősömre. "Mit bámulsz, Andris?", kérdezi, én pedig abba az irányba pillantok, ahova feltehetően eddig is néztem.
- Semmit... - válaszolom. - Elbambultam...
Az a srác ül abban az irányban - mit abban az irányban, pontosan velem szemben a szomszéd asztalnál -, akivel padtársak vagyunk Gyógynövénytanon év eleje óta. Ó, bámészkodtam volna? Mh...
Folytatom álmatag, szinte hipnotikus evésemet. Aztán egyszer csak észreveszem, hogy már megint Milánt nézem, úgyhogy zavartan elfordítom a fejem, vissza a vacsorámra...
Pár falat után azonban már megint ezen kapom magam, úgyhogy ismét másfele figyelek, de semmi haszna, mert tekintetem ismét visszatér hozzá. Mh, na, ne már, ez biztos tök zavarba ejtő, pedig nem direkt van... Főleg, hogy a többiek is észrevették. Nyuh, na jó.
Azonban percek múlva, ismét fantáziavilágba süllyedve minduntalan vissza-visszanézek Milán felé. Pedig nem direkt van. És már megint csak néha veszem észre, és egyre zavartabbá válok. De aztán újra elkalandozik a figyelmem. Hülye figyelemzavaros én!...
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2017. április 28. 21:17 | Link

Andris.

Egy ideig tempósan pakolgatja be a szájába a falatokat és nem is igazán koncentrál semmi másra. Egy bájital receptjét pörgeti a fejében, pontosabban a hozzávalók listáját, miközben egy adag csirkepaprikást igyekszik villával az arcába tuszkolni, az pedig a nagy gondolkodásban eszébe sem jut, hogy talán azok a nokedlik nagyobb hajlandóságot mutatnának a megevődésre, hogyha kanállal próbálkozna.
Valami viszont nem stimmel, zavart érez az erőben. Furcsa érzése van, habár nem tudná megmondani, mi okozza ezt. Legalábbis egy ideig. Amikor azonban felpillant és körbejáratja a tekintetét, az Eridonos asztalnál elkapja Andris pillantását, aki általában Gyógynövénytanon szokott mellette ülni. Ekkor áll össze neki a kép a furcsa érzésről... Valószínűleg azt érezte meg, hogy figyelik.
Szentel egy pár gondolatot a srácnak. Nem tud róla sokat, mivel nem nagyon van alkalmuk beszélgetni - a GYNT ugyanis azon kevés órák egyike, amelyek Milán kitüntető figyelmét élvezik, méghozzá a legkisebb részletekig. Ettől függetlenül azért tud egy-két dolgot a fiúról, még egy párat pedig sejt. Féloldalas mosolyra húzza a száját, amely afféle köszönés akar lenni. Többre nem futja, ugyanis éppen a keze és a szája is eléggé tele van, a kapacitása nagy része mondhatni az evésre megy el.
Nemsokára azonban újra arra lesz figyelmes, hogy a fiú tekintete rajta van. Egy pillanatra óvatosan körbesandít maga körül, őszintén szólva leginkább egy csinos lányt keresve, aki ezt a sok-sok pillantást kiérdemelte. Körülötte azonban csak pár ember ül, közülük pedig a lányok mitagadás nem túl szemrevalók, a többség pedig így is fiú. Nem igazán érti a dolgot, de nem különösebben zaklatja fel, így újra enni kezd, habár most már kicsit lassabban, mert önkéntelenül is felrémlik előtte, vajon Andris milyennek láthatja, amint habzsolva teletömi a hörcsögpofit. És habár nem az a típus, aki a megjelenésével kapcsolatban nagyon kényes lenne, azért ez mégsem az a kép, amit szívesen láttat magáról.
Így már azonban ő is egyre ritkábban tudja megállni, hogy ne nézzen Andrisra, akinek a gondolatai közé láthatóan nagyon beférkőzhetett, ugyanis egy az egyben úgy néz ki, mint aki valamit nagyon szeretne a tudtára adni, csak éppen a kommunikációnak nem a szokványos módját választotta, hanem inkább szuggesztió segítségével igyekszik megoldani a dolgot. Tanácstalanul a tányérjába néz, hátha ott nem stimmel valami - de nem, nem cserélte ki senki ez ebédjét élő varangyokra, vagy változtatta a tányérját frizbivé. De akkor mi a fenét bámul rajta? Finoman végigsimít a szája mentén, hátha ezzel letöröl onnan egy kis félrement ételmaradékot, de nem igazán érződik úgy, hogy bármiféle hatása lenne. Kezdi magát kényelmetlenül érezni, nem is annyira a pillantásoktól, inkább attól, hogy nem érti az okát. Olyan nincs, hogy Fellegi Milán ne értsen valamit.
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2017. április 28. 21:48 | Link


Csak annyi szakít ki ebből a szakadatlan bambulásból, hogy hirtelen megváltozik amit - akit - nézek, mert hogy rám mosolyog. Hopp. Öhm, akkor én most visszamosolygok, aztán inkább másfelé figyelek. Hmph, de... Mhm, khm. Próbálok a többiek beszélgetésére koncentrálni, miközben eszek még az előttem lévő húsból, csak közben így arra gondolok, hogy olyan furcsa, mintha megijedtem volna az előbb.
Aztán egyre inkább feltűnik, hogy nem csak bambulok, hanem mintha egyenesen bámulnám, szegény ő, szegény én. Ez mindkettőnknek olyan kellemetlen. Hát mindjárt felállok az asztaltól!... Csak... szívesen megtenném én, tényleg, de... az a helyzet, hogy még mindig olyan éhes vagyok...
Inkább kortyolok egyet a baracklevemből (mert evés közben nem árt leöblíteni a táplálékot néha), aztán ismét a kajára figyelek, és ahogy felveszem a kanalat, hogy megegyem a kanalat... izé, falatot... szóval egy pillanatra, de csak egyetlen pillanatra ismét Milánra vetül a tekintetem, és ő meg pont visszanéz. Hümmm. Gyah, kellemetlen, miért pont velem szemben ült le? Valaki beülhetne ide az Eridon asztalához a szemközti helyre, és akkor nem kéne farkasszemet néznem a padtársammal. Nem mondom, hogy feszélyez, csak nem tudom, nem akarom bámulni, és valahogy mégis megtörténik, pedig nem direkt van. Eskü!
Megint fellesek, és látom, hogy körbepillog, szóval balga módon én is követem a tekintetét, aztán rájövök, hogy minden bizonnyal azt keresi, mit bámulok, és erre nyilván nem kézenfekvő vagy elégséges válasz az, hogy őt. Mert amúgy tényleg nem, én csak... Nézek, és úgy pont ő van szemben. Mentális tarkóvakarás következik. Fura a szitu.
És a perifériámból figyelem, illetve nem figyelem, csak véletlenül észreveszem, hogy ő is felpillant rám néha, amikor én rápillantok. Nyuh, szusszanok inkább egyet, és iszok a baracklevemből. A többiek meg, illetve a mellettem ülő ismerősöm oldalba bök, hogy mi van már, emlékszem-e erre meg arra, mire majdnem félrenyelem az italom, és mintha a levitás pont akkor emelné fel a pillantását. Kínos.
Pár köhögést követően jól hátba is vernek (amitől csak még rosszabb lesz egyébként), és ez most elég rosszul jött ki, mert olyan, mintha attól nyeltem volna félre, hogy... Eh.
- Jól van na! Hagyd abba - köhögöm oldalra, és legalább már nem érzem, hogy bele akarnak taszítani a pörköltöm maradékába. Hála a jó égnek. "Mi volt a kérdés?", pislogok pár pillanattal és néhány 'khm-khm'-mel később, aztán válaszolok is valamit (magam sem tudom, tulajdonképp mit is mondok), és lenézek a kajámra - na és persze megint megtörténik, egy pillanatra fellesek. Tuti látta ezt a fantasztikus fulladozó akciót. Na nem mintha bánnám, igazából biztos vicces volt. Csak úgy izé.
Egyél már, András!
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2017. április 29. 17:31 | Link

Andris.

Ha eddig gyanította, hogy a fiú őt nézi a szemközti asztalnál, akkor attól a pillanattól kezdve biztos benne, amikor majdnem belefullad az innivalójába. Kissé szemöldökráncolva figyeli a jelentet, egy cseppet talán még aggódik is, mert egyáltalán nem biztos benne, hogy idejében ide tudná hívni Lorelait vagy Leont, hogyha szükség lenne rájuk. Szerencsére azonban erre nincsen szükség, pár pillanat múlva társai egyértelmű hátráltatása ellenére is túlteszi magát a fiú a dolgon. Kicsit megcsóválja a fejét, közben pedig újra a tányérjába néz, hogy most már végre kivégezze az utolsó pár falatot, ami még maradt. Pár pillanattal később azonban folytatódik az ő kis táncuk - újra magán érzi a fiú pillantását. Na jó, most már azért ez kezd túlzás lenni! Direkt nem néz Andrisra, inkább másfelé bámészkodik, ameddig a lehetőségeit latolgatja. Az agyában szinte láthatóan zakatolnak a fogaskerekek. Tegyen úgy, mintha nem vette volna észre? Ahhoz talán már azért egy kicsit késő. Kérdezzen rá, mit szeretne? Nem lenne az fura? Elvégre szinte semmi konkrét nem történt, éppen csak párszor tévedt össze a tekintetük, ráadásul az elmúlt egy-két percben már legalább annyiszor ránézett ő is Andrisra, mint amennyiszer az Eridonos rá. Az aztán igazán gyenge kifogás lenne, hogy ő kezdte. De azért mégis túl gyakoriak a pillantások ahhoz, hogy a véletlen műve legyen. Nyilván jár valami a fejében.
Miközben ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejében, a fiú újra őt kezdi nézni. Milán pedig már éppen úgy döntene, hogy visszamegy a Levitába és későbbre hagyja ennek a rejtélynek a megoldását, amikor ismét elkapja a pillantást. Na jó, itt most elég ebből a bizonytalanságból! Felpattan az asztal mellől, felkap az egyik közeli tálról egy almát, majd határozott léptekkel megindul az Eridon asztala felé. Pár méretes lépés után pedig  fogja magát és elfoglalja az Andrissal szemben található helyet, mintha mi sem lenne természetesebb. Magában persze már kezdi megbánni az egészet, most fogják éppen minimum öten hülyének nézni. De ha már mindenképpen ez lesz a dolog vége, most már juszt is kideríti, amiért jött.
- Helló. Úgy tűnt, hogy beszélni szeretnél velem - mondja, miközben a mellette ülőket szinte teljesen kizárva, kékjeit Andrisra függeszti. Mialatt azt reméli, sikerül majd bármilyen érdemi reakciót kicsikarnia a fiúból, letámasztja kezeit az asztalra és úgy könyököl rá a fára, hogy karjait közben összekulcsolja. Na gyerünk, ki vele, mi a helyzet!
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2017. április 29. 22:55 | Link


Próbálom táplálkozással elnyomni a nézéseim. Eszek, egyszóval - és amikor felnézek (merthogy így is felnézek), próbálom inkább a környezetében lévőkre irányítani a tekintetem, de így is átsiklik rajta.
De ez most már nem lehet véletlen. Mi van veled, Andris? Mentális szemöldökösszevonás. Zavart érzek az erőben.
Nincs sok időm ezen elmélkedni mondjuk, mert a srác, Milán feláll az asztaltól, amivel rögtön eléri, hogy tekintetem ismét rávándoroljon. Hát. Jól látom, hogy ide jön? Nem, először nem igazán hiszek ennek az illúziónak, inkább a többiek felé fordulok, de aztán tényleg látom, hogy idefelé tart, sőt, megjelenik a látóteremben az alakja, úgyhogy kissé zavartan nézek rá, aztán konstatálom, hogy nagy lendülettel leül velem szemben. Kicsit liftezni kezd a gyomrom, bár tulajdonképpen ezt sem értem, miért van. Hatalmas szemeket meresztek Milánra, aztán meg is szólal, úgyhogy a gyomrom megint fordul egyet. De most miért liftezik? Most ettem. Nem lehetek éhes.
A többiek meg rám pillantanak, fú, de kellemetlen. Megemberelem magam, és egy olyasmi mosolyt villantok Milánra, mint ahogyan amúgy is szoktam mosolyogni az emberekre, mert valahogy azért az imidzset meg kell tartani itt a többiek előtt, hogy amúgy az ég világon semmi különös nincsen ebben, mert kedvelem az embereket. Csak azt nem tudom, mi a fenét mondhatnék.
Eltelik így egy másodperc.
- Hali. - Áááh, pánik, pánik, pánik! - Hátőőőő... - ...időhúzás... - Csak... - Koncentrálj, jaj, basszus. Itt néznek a haverjaid. Apró nevetés, miközben egyetlen fél pillanatra lesütöm a szemem.
- Csak elbambultam, bocsi. Gondolkoztam aa... amikor rád néztem, eszembe jutott... - De mi?! - ...hogy már megint elfelejtettem a fürgebab felhasználási módjait. Azon gondolkoztam.
Ééés érzem a furcsálló pillantásokat magamon. Nem éppen a gyógynövényekben való jártasságomról vagyok híres. De egyszer véletlen pont ezt másoltam le Milánról.
Utoljára módosította:Andrássy Tamás Milán, 2017. április 29. 23:08
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2017. április 29. 23:17 | Link

Andris.

A kijelentése láthatóan nagy hatást gyakorol a vele szemben ülőre. Persze ha kicsit jobban értene a non-verbális jelek értelmezéséhez, Milán valószínűleg azt is észrevehetné, hogy igazából közel sem a kimondott szavai nyomán jelentek meg másik Milánunk kétségbeesett reakciói, hanem már sokkal hamarabb - nagyjából akkor, amikor a Levitás popója a padot érintette. A válasz lassú, nyögvenyelős, sok benne a bizonytalan őőő-zés. Kérdéses, hogy a növény nevét volt-e ilyen nehéz kitalálnia, vagy az egész mondandóját.
Egy teljes pillanatra még azon is elgondolkodik, hogy meg kellene sértődnie. Tényleg a Fürgebab az első, ami az embernek eszébe jut, amikor ránéz? Mármint persze, jó Gyógynövénytanból, na de azért ez mégiscsak pofátlan skatulyázás. Meg egyébként is, ő ennél jóval izgalmasabb személyiség! Ez azonban csak egy rövid intermezzo, hiszen aztán ő is rájön - ez egész egyszerűen kamu. Az Eridonos úgy lesüti a szemét hazugság közben, mint ahogyan az igazi középső csoportosok szokták, arról nem is beszélve, hogy a Fürgebab a trollok betaknyosításán kívül szinte semmire nem jó - a legtöbb bájitalban ahol használják, simán pótolható mással is, ráadásul Bájitaltanon nem is ül mellette, úgyhogy erről nem neki kellett volna eszébe jutnia.
Egy vékony repedést piszkál az asztallapon a körmével, miközben azon gondolkodik, mégis mihez kellene ezzel a helyzettel kezdenie. Kedve lenne odaszúrni valami epéset, de úgy dönt rendes lesz. Aztán viszont mégsem bírja megállni, hogy finoman ne adja Andris tudtára, őt nem lehet ennyire madárnak nézni.
- Ah. Azt hittem, ezek a dolgok csak a Levitásokat foglalkoztatják még vacsoraidőben is - mondja, szemét enyhén megforgatva, majd hosszasan Andris barna tekintetébe fúrva, hogy egyértelműen megérkezzen az üzenet: "Valamit titkolsz!"
- Trolltakony haver, trolltakony. - Ennyi végül is a Fürgebab haszna. A trollok allergiásak rá. Remélhetőleg Andris kapcsol és úgy fog tenni, mint akinek most már világos minden. Egyszerűbb lenne mindkettejüknek, mert ha most az Eridonos elkezd értetlenkedni, akkor aztán tényleg éghetnek mindketten, mint a Reichstag.
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2017. április 30. 00:01 | Link


Igazából nem tűnik rossz füllentésnek, mármint hihetőség szempontjából - de mikor rájövök, mit mondtam, az egy kicsit csúnyának hangzik így ebben a formában, de mentségemre szóljon, hogy mást nem tudtam kitalálni hirtelen. Csoda, hogy eszembe jutott valami növénynév, amit rá tudtam vágni - de az is csak azért, mert egyszer már láttam...
Csak aztán ahogy rám néz, hát totálisan lesápadok azért, gyaah, mhhh - és akkor most itt leírhatnék egy fél oldalas mondatot ilyenekből, hogy ehhmmmahhhmmmjahj, de nem fogok, mert kábé fél másodperc alatt játszódik le egy ilyen, mégis végtelenül hosszúnak tűnő hangsor a fejemben. Hajjajaj. Valami tényleg nincs rendben, és ijesztően ismerősen nincs rendben. Ájjájjájjáj... Merthogy... szóval...
Elmosolyodok azért, próbálom fenntartani a látszatot.
- Hehe. - A francba is, Andris, ne, ne, ne! - Ehm, hát, ha hiszed, ha nem, az eridonosoknak is van tudásvágyuk. - Jaj, mi történt?!
Hát, az tuti, hogy most elment az étvágyam. Ilyen már legalább tíz éve nem történt. Most mégis leteszem a kanalat, és a térdemen lévő ruhaanyagot hívom segítségül zavarom orvoslására. Basszuskulcs.
Ááh, biztos... biztosan nem. Ez hülyeség. Ugyan már, hehe. Hogy is juthat ilyen az eszembe?
Csak aztán megint elém idéződik az egy-két másodperccel ezelőtti pillantás, és frusztrál, hogy olyan, mintha valamit még sokkal jobban tudna nálam. Izé. És félek, hogy tudom, hogy mit. Ez ijesztő. Ijesztőek ezek a levitások.
Trolltakony. Óóó, f... Hát, ezt most aztán megcsináltam magamnak. Trolltakony. Érted. Ki az, aki képes bekamuzni az EGYETLEN trolltaknyos növényt? De komolyan. Ki az? Hát persze, hogy Andrássy Tamás. Trolltakony. _Trolltakony_.
Azért nevetek. Igaz, hogy kínomban, de az már részletkérdés. Csak ne vörösödjek ki, ezen imádkozom, de abban a pillanatban, hogy eszembe jut, érzem már, hogy késő. Szuper.
- Tényleg, az volt az. - Ááá, és így extrán gáz, hogy "róla jutott eszembe". Jézusom, de kínos. Úristen. Ja, de amúgy halvány lila dunsztom sincs, mi az összefüggés a trolltakony meg a fürgebab közt, de sejtem, hogy nem túl gusztusos. Szóval asszem' hogy nekem lőttek ebben a pillanatban most, úgy mindenhogy.
- Igen, emlékszem, hogy ezt írtad... - Azért. Azért menthetem, ami menthető? Légyszi.
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2017. május 1. 15:25 | Link

Andris.

Nem kerüli el a figyelmét, hogy Andris úgy viselkedik, mint aki nagyon zavarban van. Hogy mégis mi a fenétől, azt persze már ő maga sem nagyon érti, de leginkább betudja annak, hogy nehéz helyzetbe került a megfelelő füllentés megtalálását illetőleg. Aztán hogy a füllentésre miért van szükség, az már végképp meghaladja Milán képességeit  - nocsak, ilyen is van - de tény ami tény, továbbra sincsen meggyőződve róla, hogy a Bagolykövesek között akár csak egy normális is akad. Így aztán bűntudata sincsen sok, amiért nem érti őket, elvégre az eleve feltételezné, hogy ő maga sem normális. Márpedig ő normális. Éppen emiatt tekint magára továbbra is Herzberges, nem Bagolyköves diákként. Lesz ez valaha máshogy?
Szerencsére Andris legalább annyira kapcsol, hogy helyeselni kezdjen a trolltakony dologra. Aztán persze el is rontja, Milán pedig csak egy gyengébb fintorgással tudja kiváltani a kikívánkozó igazságot, amelyet így végül hősiesen magában tart. Már miért írt volna olyat a jegyzetébe, hogy trolltakony? Nem ám, ő szép kerek mondatban leírta, hogy "A trollok allergiásak rá, messziről jelzi közeledtüket". Habár szereti a lényegre törő és rövid jegyzetelést, az óravázlatait mindig úgy készíti el GYNT-n és BIT-n, hogy akár tizenöt év múlva is tökéletesen tudja, mi hangzott el az órán. Szóval ez sajnos nem jött be.
- Örülök, hogy segíthettem felfrissíteni az emlékezetedet - mondja szórakozottan, persze a hangjából inkább bosszúság hallik, mint öröm. Végül megvonja a vállát, mint akinek láthatóan nincsen már itt több dolga, aztán feláll az asztal mellől, habár baljával még az asztalt támasztja,  miközben búcsút mond. Nem mintha a búcsú sokáig szólna, holnap ugyanis lesz közös órájuk.
- Hát akkor holnap! További jó étvágyat! - Ezzel a lendülettel pedig felkapja a bal kezét az asztalról, int vele egy aprót és a Levita felé veszi az irányt, hogy ott gondolkodhasson tovább, miért nézte ki a fiú a szájából a vacsorát. Andris megúszta, legalábbis egyelőre, de jajj neki, mert habár nem tud róla, ennek még itt nincs vége...
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet