Juhász Ramóna Zita
Kicsit késve érkeztem az évnyitó ünnepségre. Egyből az Eridon asztala felé vettem az irányt. Persze szégyelltem magamat az eset miatt, de nem tudtam mit tenni. Aki képes az első napon eltévedni az iskolában az így jár.
De ha egyszer olyan szórakozott vagyok, hogy az ünneplős taláromat nem húztam fel, hanem sportcipőben és kopott farmerben, rövid ujjú pólóban akartam bemenni a terembe, hát ez az én hibám. Még jó, hogy az egyik prefektus elém állt és visszaküldött, hogy szedjem össze kicsit magam.
Így az asztal felé araszolva- legalább is én annak éreztem- vettem az irányt és kerestem egy helyet magamnak kissé kétségbe esve.
Az asztal közepe táján megláttam egy lányt, akinek a jobbján volt még szabad hely. Mivel tudtam, hogy más nem késhetett el, így gondoltam leülök mellé. De az illendőség úgy kívánta, hogy megkérdezzem foglalja-e valakinek.
- Szia Ron vagyok. Ez a hely szabad? Nem foglalod valakinek? Szinte nem is vártam választ és elkezdtem helyezkedni, majd folytattam a beszédet.
Sajnos elkéstem. Amúgy mi történt eddig?
Közben magam elé húztam egy tálat amiben hús, krumpli és brokkoli volt, amit persze nem szeretek, így ügyesen elkerültem. Miután a tányérom telepakoltam egy pohár töklevet is töltöttem egy szépen mintázott pohárba.
Közben a mellettem ülő lány szemébe nézve vártam a válaszait.