38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. január 10. 20:42 | Link

Kira, Valentin

A mai nap egy igazán egyszerű, nyugodt nap az életében, ugyanis szabadságon van. Kiderült, hogy amióta Sean betöltötte a negyedik hónapos kort, azóta nem volt úgy igazán szabadságon. Valahogy mindig meg tudta oldani, hogy ott legyen, minden órát leadott, még csak tanársegédje sincs, pedig nem hülyeség a poszt. Előbb kellett volna gondolkoznia. A következő tanévben mindenképpen nagyobb hangsúlyt kíván majd erre fektetni. Meg arra is, hogy a munkába való belekattanás ellen járjon el rendszeresebben a saját pszichológusához – igen, van neki olyan, de hát ez érthető is –, illetve, hogy sokkal jobban figyeljen oda a szabadságai eloszlatására. Most is például pont nem olyankor küldték szabadságra, amikor kellene, hanem egy teljesen átlagos napon, amikor amúgy is ellett volna fent, meghallgatta volna az arra járókat, és megpróbált volna segíteni. Tény, hogy a mai napon nem lett volna sem órája, sem előre leegyeztetett időpontja, de azért mégiscsak furcsa, hogy nincs ott, hogy nem kell sietnie, vagy gyorsan összedobnia valami ebédet, mert jön a gyereksereg korgó hassal.
Kosárkájával – melyben mélykék szalag van fűzve dísz gyanánt – a bal alkarján sétálgat a sorok között, hogy megvegyen mindent, amit csak hiánycikként könyvelt el otthon. Jobban szeret itt vásárolni, mint a boltokban, mert valahogy jobban elhiszi, hogy valódi, amit vesz. Elég furcsa dolgokat tesznek bele az előre csomagolt értelekbe, és nem szeretné, ha a gyerekei valamelyik miatt betegednének meg, ráadásul Ráhel és Franci is rendszeresen ott esznek, szóval az sincs kizárva, hogy esetleg velük történik valami. Na meg aztán támogassuk a hazait. Ebbe a nyugodt elmélkedésbe jön a kiabálás, mely nem is történik olyan messze tőle, sőt, ami azt illeti, épp a mellette lévő lép félre a kiabáló nő elől, kis híján elsodorva őt is. Felpillant, ismerős a nő, még ismerősebb a pálca, a pálcát tartó kéz és maga az arc is, melyet ezer éve nem látott így eltorzulni.
- Valentin!
Gondolkodás nélkül lép a nő és a pálca közé, mert nem nagyon kellene, hogy itt baj történjen, bőven elég a jelenet is, hiszen már szinte mindenki őket nézi. A pillanatnyi szünetben pedig végre van annyi ideje, hogy felfogja, nem szerencsés éppen neki a férfi pálcája elé állnia, mert azért eléggé hasonlít a nővérére, a férfi második felségére, na nem annyira, mint a lánya, de azért jobb nem kísérteni a sorsot. Így hát, jobb ötlet híján, finoman ráküldi mágiáját a férfira, épp csak annyira, hogy le akarja ereszteni a pálcáját, és ne akarja megölni a nőt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 10. 21:16 | Link

Kira, majd Zója


Hiába is akartam végre kiönteni a lelkecském, hogy megszabaduljak az összes felgyülemlett feszültségtől - főleg attól, amit ez a csíkos táskás luvnya generált -, mert bár éppen átokra emeltem a pálcám, a sors közbeszólt.
Merlin szakállára esküszöm, hogy előbb vagy utóbb engem ezek a nyomokban vélát és földimogyorót tartalmazó hölgyek visznek majd a sírba. Mert hogy a nevemet rikkantva szökkent a képbe iskolánk nagyra becsült pszichomókusa, hogy megmentse a rettenetes piaci nőszemélyt a haragomtól.
Azonban első pillanatra még megfontoltam, hogy a kezem megdermedjen-e a mozdulatban, vagy esetleg megkockáztassam, hogy kiütöm a drága rokont. Végül jött az az ismerős érzés, majdhogynem rajongás, ami éreztette, hogy a lábaihoz borulva kéne imádjam, csak semmi átkozódás.
Csalódottan ejtettem vissza a pálcás kezemet az oldalam mellé, hogy aztán a nőre nézzek mély sóhajjal, majd gyilkos pillantással a csíkos táskásra. Szerencséje volt, isteni szerencséje.
- Zója... fejezd be a hősködést! Menjünk inkább innen - préseltem össze az ajkaimat, hogy aztán a földre pillantsak, majd zsebre vágjam a remegő kezem, a pálcát visszabiggyesztve a zakóm belső zsebébe, annak eredeti helyére.
Azután én mindenképpen hátat fordítottam a fura szerzetnek, megszereztem az időközben szabadlábra helyezett bevásárlásomat és igyekeztem ellenállni a kényszernek, hogy visszafordulva addig vonszoljam a hölgyet a főutcán míg meg nem válogatja a szavait.
- Mit keres itt, kisasszony? - kérdeztem végül kelletlenül Zójától.
Utoljára módosította:Révay A. Valentin, 2017. január 10. 21:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2017. január 17. 12:59 | Link

Kíra lassú, következetlen és szétszórt, valljuk be. A pálcarántással igencsak elkésik, a helyzetet meg nem is akarja igazán megérteni. Neki teljesen megfelel a saját maga által kitalált történet, és az egyszerű hétköznapi valóság nem is érdekli. Valószínűleg az első embernek, akivel ezután az incidens után találkozni fog, már azt fogja mesélni, hogy egy férfi minden ok nélkül rátámadt a piacon, el akarta rabolni és kivenni a szerveit.
Ha ilyesmire a valóságban nem is került volna sor, azért egy csinos rontást biztos kapott volna a férfitől, ha nem lép a tettek mezejére egy számára ismeretlen nő.
Kíra elrebeg valami köszönetfélét, mert hát alapvetően illedelmes ember lenne, csak néha megfeledkezik róla. Az orra alatt azért elmotyog még pár szitkozódást, és sértődött szemekkel néz a férfire. Még hogy ő sötét?!
Bár kifejezetten élvezi az efféle felfokozódott hangulatot, azért Kírának sem érdeke varázslópárbajba csöppenni a piac kellős közepén. Sosem tudna ártani ennek a gyönyörű helynek. Így aztán nem szól a hátat fordító férfi után. Folytatja inkább a bevásárlást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. január 20. 20:51 | Link

Valentin, Kira

Valóban nem túl bölcs dolog egy harcra kész pálca elé vetni magunkat, főleg azért nem, hogy ismeretleneket védjünk. A helyzet azonban kettős, mivel ezzel a tettel nem csak a nőt, de a férfit is védi. Az ő pozíciójában nem engedheti meg magának, hogy így viselkedjen, ennek túl gyorsan híre menne. Meg aztán nem ártana neki Valentin, főleg úgy nem, hogy a mágiájával megtorpanásra kényszeríti. Nem sokszor van haszna ennek a vacaknak, de most kifejezetten jókor jön. Biccent a nő felé, aki megköszöni, de nem tűnik úgy, hogy nagyon meghatotta a dolog. Furcsák az emberek. Azért nagyon reméli, hogy nem arra vágyott, hogy fényes nappal rátámadjanak az utcán. Az minden feltételezésével ellentétes lenne, ami nagy csalódottságot váltana ki belőle.
- Túl sok szabadságom van, és az úr?
Kérdezi, elfogadva a kezét. Jól esik belékarolni, hiszen ez a nemes szokás már egészen kikopóban van. Sajnálatos módon. Ő maga imádja az intellektuális és tisztelettudó férfiakat, és Valentin nagyon nagy lovag tud lenni, ha éppen úgy kell viselkednie, mert az hoz neki hasznot. Persze közöttük más a viszony. Egyrészt a nővére volt férje, ami nem szerencsés kavarodási pont, másrészt Valentin már bele lett kényszerítve egy Mácsaival kötetett házasságba, vagyis tudja, hogy milyen az, harmadszor pedig egyszerűen a szikra közelében sem járnak, bár valószínűleg mindenki jobban járt volna, ha ők házasodnak össze, talán még most is ott lennének.
- Sajnálom, hogy vélamágiát használtam rajtad. Nem jellemző rám, tudod, hogy mennyire utálom, de nem akartam, hogy hülyeséget csinálj.
Legalább ő felismeri, nagy valószínűség szerint a házassága első napjaiban kapott belőle éppen eleget. Utálom az ártalmas mágiát, és a sajátom pont az egyike, hiszen hatása alatt gyakorlatilag az ember méltósága utolsó morzsáit is elvesztheti, megalázott és megsemmisült, összeroppantott kupaccá kicsinyedhet.
- Miért aggódik érted a környezeted, Kedvesem?
Hallottam én is pár információmorzsát, illetve beszélgettem Francival, tudom, hogy valami nagyon nincs rendbe vele, és aggódom, hogy ez az előbbi jelenet is egy apró szelete volt a nagy egésznek.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2017. március 27. 19:04 | Link

                                                                                                            
Letti

Egészen elképesztő, mikor az emberre rászakad a szabadidő, és fogalma sincs, mit kezdjen magával, pedig mikor nem kéne, hogy ráérjen, ezer és egy dolgot ki tud találni, amivel elütheti az idejét, ahelyett, hogy azt csinálná, ami a dolga volna. Ezért kellett ennek az utolsó évnek másodszor is nekifutni, de most, hogy sikerült, és Ella vállát nem nyomja már a tanulás terhe, csak téblábol, aztán mikor mégis kitalál valamit, úgy dönt, hogy ahhoz nincs is kedve (és hogy ezt biztos nem is ő találta ki, csak valaki az agyába ültette a gondolatot).
Mondjuk így sem unatkozott az elmúlt időben, történt egy, s más. Például kirúgták a negyedik, vagy nem is, talán inkább az ötödik munkahelyéről is. Ririvel fagyievő versenyt tartottak, amiből a kislány díszfalifikázta (biztos az anyjától tanul ilyen szavakat!), amiért elolvasztotta a fagyija nagyrészét. Kornéllal is volt pár bulis napja, de ezekre kevéssé emlékszik, szóval lehet, hogy nem is ér ebben a felsorolásban. Ó, és elaludt az eleme.
Utóbbi dolog miatt különösen zavarta, ha unatkoznia kell. Mert ha így tesz, bár szokatlannak tűnhet tőle, de gondolkodni fog, és ha gondolkodik, eszébe jut, hogy elvesztette a lénye egy részét. Mintha a karját vágták volna le. Szóval nem, az unatkozás nem pálya, és az se túlságosan, ha Szója nénihez küldözgetik, amit most, hogy már nem jár a Bagolykőre, szerencsére nem is kell megtennie.
De a sok feles szabadidő továbbra is gondot jelent, így hát gyakorlatilag az egész napot a faluban töltötte ma is, állást keresve, besegítve itt-ott (akkor is, ha nem kérték, sőt, fizettek volna neki, csak ne segítsen), és lekötve magát mindenfélével. Szerda lévén most még egy kis piacozással is, mielőtt az árusok lehúznák a rolót, vagy épp azt, amit az elképesztő sátraikon le lehet húzni. Vagy fel. Vagy össze.
Csak néhány gyümölcsöt akart venni, mielőtt a Poénpalota irányába vetette volna kacsázó lépteit, de végül terve meghiúsult, mikor gyömölcs alakú gumicukrok magasra tolt halmaiba botlott, és úgy döntött, ez majdnem ugyanaz, mintha ténylegesen gyömölcsöt enne.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2017. március 27. 19:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 45
Írta: 2017. március 27. 22:03 | Link



Úgy lopakodom el, mintha lopnám a fél házat, és nem akarnám felriasztani a bentieket, meg a szomszédokat. Pedig csak a gyerekeim elől szököm. Most nem annyira messze, mint korábban, és egészen más indíttatásból. Végre kifáradtak annyira, hogy ledőljenek szundítani pár órára, én pedig kihasználva a kínálkozó alkalmat - mit kínálkozó, egyenesen az ölemben lejt hula táncot -, lelépek otthonról.
A piacra igyekszem, egyrészt a hangulata miatt, másrészt, mert, ha már van merszem eljönni hazulról a gyerekek nélkül, nem mehetek haza üres kézzel. Az édesség túlságosan is bocsánatkérő szagú, úgyhogy inkább valami gyümölcsben gondolkodom. Hé, az is édes, és még egészséges is!
Nem sokkal később két almával, három kivivel, egy fürt szőlővel és egy kisebb doboznyi eperrel indulok el hazafelé. Nem, nem vásároltam fel mindent, azért hagytam másoknak is... maradt még ott körülbelül öt szem szilva. Na, jó, éhes voltam! És éhesen nem vásárolunk, csak, ha nagyon muszáj. Szóval muszáj volt.
Természetesen nem bírom ki, hogy visszafelé ne az édességes standok felé kerüljek. Nem mintha még venni szeretnék bármit is, de van úgy, hogy a csokiknak és cukroknak látványa is elég a boldogsághoz. Meg a hízáshoz is. Csak egy pillantást vetsz egy tejcsokival burkolt, nugáttal töltött és tört pisztáciával díszített halomra, és máris négy kilóval kövérebbnek érzed magad. Legalább! És akkor még nem is igazán bűnöztél. Sóhajtva fordulok el az édességektől, amikor megpillantok egy ismerős alakot nem messze tőlem, és inkább felé veszem az irányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2017. március 29. 18:28 | Link

                                                                                                            
Letti
A gyümölcsevés, mint terv, avagy elhatározás, egész hamar meghiúsult, de csakhamar az is, hogy legalább ízében, vagy formájában gyümölcsös dologgal gazdagodjon, majd tömje tele száját. A legkülönfélébb, sosehallott nevű, épphogy nem hasonló ritkaságú színű cukorkák, drazsék, és habcsókok közt válogatva Ella arra jutott, hogy mielőtt mindazzal, amit a kosarába halmozott, odaállna az eladó elé, talán meggyőződhetne róla, hogy van-e elegendő pénze kifizetni szerzeményét. Az már nem jutott eszébe, hogy ha elkölti mindet, nemigen lesz miből valódi kaját vennie majd holnap, és azután. A leégettség még mindig nem tudatosult benne mindennapi tényként. Elvégre ez a fajta leégés nem égette a bőrét, és nem is viszketett.
Újabb haszontalan gondolatok jutottak volna még eszébe, ha épp nem szúrja ki a feléje tartó unokatesóját.
- Ó, szia! - kiabált neki már messziről.
Elindult felé, közben kosarával jól leverte egy igen apróra töpörödött boszorkány süvegét, ami legalább akkora volt, mint maga a nénike alatta. A Szendrei lány egyiket se vette észre, de a szétszóródó cukrokat se, amik a túltolt kosárból potyogtak a süveg után.
- Jó, hogy jössz, segíts eldönteni, mit ne vegyek meg ezekből! - tolta a szőke lány orra elé a kosarat, újabb adag színes édességet repítve ki belőle.
- Hoppá.
Egy kisebb rikácsolásra aztán értetlenkedve hátrapillantott, mert az apró boszorkány néhány keresetlen átokkal dobálózott épp, meg a kipotyogott cukrokkal. Ella párat gyorsan el is kapott, már amelyik nem a kobakján koppant, és visszaszórta a többi közé. Még meg is köszönte a felpaprikázott boszinak, hogy visszaadta őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 45
Írta: 2017. március 30. 14:28 | Link


Unokatestvérem nem hazudtolja meg magát, vagy csak számomra tűnik úgy, hogy amerre Ella megy, egy kisebb káoszt hagy maga után. Szeretem a személyiségét és azt az általános életkedvet, ami sugárzik belőle. Talán azért, mert nekem ez a fajta könnyedség sosem adódott meg.
- Szia! Mit szólnál az egész kupachoz? - kérdezem nevetve, miközben próbálok úgy tenni, mintha legalább annyira nem venném észre az Ella nevű hurrikán károsultját, mint maga a természeti "csapás". Remélem, hogy a boszorkány a cukorkadobálás után nem kapja elő a pálcáját, hogy elégtételt vegyen sérelméért és annak semmibe vételéért.
- Minek neked egyáltalán ennyi édesség? Én már attól cukormérgezést kapok, ha ránézek - állítom, majd berogyasztom térdeim, fintorokat vágok és szabad kezemmel a nyakamhoz kapok, mintha már itt is lenne a vég hatalmas kaszáját lóbálva. - Persze, ha segítesz hazacipelni ezeket - emelem meg gyümölcsökkel teli táskámat abbahagyva a fiktív haldoklást -, akkor megfontolom, hogy kifizetem az édességeid egy részét. Ismétlem, egy részét. Mondjuk azt, amit elhagytál út közben.
Kissé oldalra hajolok, és túljátszott gesztussal lenézek mögé, ahol úgy hevernek a színes papírokba csomagolt kísértések, mint Juliska mögött a morzsák.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2017. április 13. 20:29 | Link

                                                                                                            
Letti

Ella jót nevetett a szőke válaszán, tetszett neki ez a hozzáállás, elvégre az övét tükrözte. Igaz, okosabb nem lett tőle, hiszen bár pontosan azt tervezte, hogy mindet viszi, már emlékeztette magát az elmúlt öt percben hatszor is, hogy ez nem opció. Válogatnia kéne belőle.
A kis színészkedést újabb vigyorral jutalmazta.
- Minek kell? Meert.. finom? - kérdezte olyan kifejezéssel az arcán, mintha kételkedne a másik épelméjűségében. Persze ő is csak játszott.
- A cukormérgezés meg sokkal jobb, mint más mérgezés, legalábbis a bájitaltan könyveimben elég csúnya illusztrációkat láttam.
Jól meg is borzongott az emlék hatására, de hamar túlesett a dolgon, elvégre édességet készültek venni - igen, Vivi felajánlotta, hogy állja egy részét. Erre Ella nem tudott nem teli képpel vigyorogni.
- Mondtam már, hogy te vagy a kedvenc unokatesóm? Becsszó, de ne mondd meg az ikertesódnak, mert neki is biztos mondtam már ezt. Ririnek meg azért ne, mert ő szomorú lenne. Vagy bokán rúgna, nem tudom.
Mindeközben egy pillanatra sem merült fel benne, hogy tulképp nem is Vivivel beszél, és tereli őt magával, miután egy kisebb vagyonnal megrövidülve, de annál több édességgel búcsút intettek a még mindig zabos apró boszorkánynak.
- Amúgy állati a hajad! Nem gondoltam volna, hogy képes lennél levágatni. Én is tervezem egy ideje, mondd csak, nem fáj? Vagy nem fura, hogy nem csikizi a hátad? És amúgy elégetted vagy ilyesmi, nehogy felhasználják valami vudu dologra, ugye?
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2017. április 13. 20:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 45
Írta: 2017. április 14. 17:09 | Link



Miért kérdésemre kapok egy idiótáknak kijáró nézést, amit meg is érdemlek, sőt mondhatnám úgy is, hogy mindent megtettem annak kiérdemléséért. Elvégre cukorkákról van szó. Édességről! Ha én kétgyermekes anyukaként még nem ismertem fel a föld eme ajándékának hatalmát, akkor csak idióta lehetek.
- Azért én mégis egy kevésbé halálos dózissal próbálkoznék először, hacsak nem az a célom, hogy tankönyvillusztráció modelljeként őrizzen meg az emlékezet - csóválom meg a fejem nevetve, aztán felajánlom, hogy, ha már úgyis egymásba botlottunk, egy kis munkáért cserébe megveszem én a napi adagját. Vagy ki tudja, lehet ez nála csak pár órán át tart ki.
- Még én is fontolgatom, hogy bokán rúgjalak-e - jegyzem meg tűnődőn, és közben figyelem, ahogy az árussal nagy egyetértésben kifosztanak. Aztán végre odébbállhatunk, így legalább kikerülünk a szitokszavak hallótávolságából, vagy ők a miénkből. A téma a hajamra terelődik, én pedig szabad kezemmel egy pillanatra megfogom az egyik rövid tincset. Ez lassan szokásommá válik. Mintha ellenőrizném, hogy biztosan nincs-e ott az a hosszú hajzuhatag, amit néhány héttel - vagy csak nappal? - ezelőttig a magaménak tudhattam.
- Én megkönnyebbültem - vonom meg a vállam. A hajam szimbolizálta számomra a terheket, amiket az évek során magamra kapkodtam, aztán képtelen voltam ledobni. Azzal, hogy megszabadultam tőle, fellélegezhettem. De Ella nem a dolog filozófiai mélységeire kíváncsi.
- Például sokkal egyszerűbb ápolni is. A hajszárítás két erőteljes fejrázásból áll mostanában - próbálom elkápráztatni, bár az ő haját pont úgy találom gyönyörűnek, amilyen most. - Hát persze! Öt részre osztottam, a négyötödét a főbb égtájak felé szétszórtam, az utolsó ötödét meg folyó vízben engedtem útjára.
Úgy beszélek, mintha teljesen természetes lenne, hogy így tettem, pedig nem csináltam semmi ilyesmit. Igazából eszembe sem jutott a vudu. Lehet, hogy kellett volna?
- De azért errefelé nem nagyon alkalmazzák a vudut, nem?
Lehet, hogy jobb lett volna biztosra menni. De az is lehet, hogy csak az aggódó anya beszél belőlem, akinek muszáj valami miatt aggodalmaskodnia, és ha a gyerekei éppen nem termelnek, keres magának saját stresszfaktort.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Én csak...
Írta: 2017. július 13. 14:21
| Link

Krushnic Dimitri, akit nem ismerek, de ki tudja... Rolleyes

Szerelem.
Ki ne ismerné ezt az érzést? Pillangók a gyomorban, gyötrődéssel megtelt létezés, hány álmatlan éjszaka. Tervezgetés, hogy hogyan és miként érjen bennünket a pillanat. Mert el fog jönni, ebben biztos voltam és nem ülhettem tétlenül, nem vagyok én Fiona, egy műanyag nyílászárókkal tarkított, elhagyatott kastélyban. És a hercegem...igaz, a hercegem, nem akarta átélni ezt az érzést, úgy igazán (legalábbis ahogy gondoltam), de én szívesen áldoztam a szerelem oltárán, azért is járkáltam itt, épp az esti vacsoránkhoz készülődtem. Zöldségeket és gyümölcsöket vásároltam.
Semmi aggodalom, már rég kinyomoztam, hogy miket szeret, hónapok óta összeköttetésben voltam néhány házimanóval, akik megfigyelték a drágámat. Szigorúan diszkréten, hogy ne érzékeljen semmit, nem akartam korlátozni a szabadságában.
Ugye nem vett észre semmit???! - ez most kételyeket ébresztett bennem, egy pillanatra a kosár is megremegett a kezemben, de sebaj, a főztömmel majd úgyis leveszem a lábáról, remélhetőleg.
Egyelőre inkognitóban sétálgattam és csendesen figyeltem az eseményeket. Volt nálam egy nagy kosár, szóval, még ha történne is valami, talán el tudom takarni  magam vele, úgyis annyi mindent pakoltam bele, hogy szinte roskadozott a sok finomságtól. Nem is volt kérdés, hogy kivel akartam ezeket elfogyasztani: csakis vele, Dimitri, te vagy az én mindenem, mindig te voltál, csak sose tudtam ezeket elmondani....
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 13. 15:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. július 13. 16:25 | Link

Lora | piacnapon | megjelenés


Strandpapucsban lébecolok a pultok között, kinyúlt pólóban, rövidnadrágban, vállamra csapott hátizsákkal. A zsák már tele van mindenféle jóval ebédre, már csak egy dolog kell.
- Csókolom - hajolok az egyik pult fölé, hogy ne kelljen annyira ordibálnom a nénikének. - Tessék mondani, gurgyökér-kivonat van-e? - érdeklődök. A többi hozzávalót mind kihúztam már a listáról. Soha nem voltam valami vérprofi bájitaltanból, de kényes téma, inkább nem rendelném meg a patikában. Majd otthon beizzasztom az üstöt, aztán hátha nem robbantom fel a házat.
Miután kiderült, hogy igenis van a kért termék, arrébb csoszogok, immár elégedetten, csak úgy nézelődve. Szeretek piacokon bámészkodni. A mugliknál se rossz, de ezek az igaziak. Mindenféle lények röpködnek a fejem fölött, kalitkákban, ketrecekben és rejtélyes dobozokban sorstársaik gubbasztanak, mellettük bájitalhozzávalók, ketyerék, régiségek és zsák krumplik szép sorjában. A zajos kavalkád valahogy lenyugtat. Veszek egy tölcsér fagyit tizenkét különböző ízzel, s odasétálok az egyik padhoz. Ledobom a táskám, aztán magamat is, s kényelmesen átvetem a térdemen az egyik papucsos lábamat, s nyalom a fagyit, nem törődve a világgal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. július 13. 17:26 | Link

Dimitri  Love

Egyetlen dolgot elfelejtettem, így hanyatt-homlok rohantam vissza az árusokhoz, közben nagyokat dobbant a szívem, nem egy átlagos estére készültem, mindennek tökéletesnek kellett lennie. Ahogy haladtam a sorok között, küszködve a saját gátlásaimmal és szerénységemmel, pillantottam meg őt. A szemeim azonnal szívecskékké formálódtak, úgy olvadoztam, mint valami vanília fagylalt, egy forró nyári napon. Bár égtem volna az ő testére, hiszen férfias vonalai most igazán karakteressé varázsolták, s ahogy ott állt a napfényben, a gyümölcsöket kóstolgatva, húsos ajkai úgy vibráltak, akár neoncsövek a sötét éjszakában.
Merlinkém segíts, menten elájulok, hogy került ide ez a görög isten? - nagyot sóhajtottam, a szívem alig fért meg a mellkasomban. Igazgattam egy csöppet a ruhámon, ha a nagyérdemű elé kerülök, hát mégse valami kócos kis siheder lányként mutatkozzam, próbáltam menteni a menthetőt. Úgy nézhettem ki, mint egy pályát tévesztett agyonsminkelt tinédzser, de jelen pillanatban ez sem érdekelt. Mindent az imádottamért, úgyis együtt leszünk örökre. Legalábbis én erről szentül meg voltam győződve.? S hogy Ő mit gondolt? Hát biztosan nem ezeket, de semmi probléma, majd csak alakítgatjuk ezt a szerelmesdit. Csak lépjünk már szintet, szinte azonnal akartam őt. Furcsa érzés volt, de tényleg.
Egyszerűen minden összejött, egyre közelebb kerültem hozzá, már hallottam ahogy beszélgetnek, azzal a hölggyel, akitől a szükségeseket kikérte, de aztán elfáradva leült egy padra és fagyit kezdett nyalni.....hmmm érdekes képek jelentek meg a gondolataimban, de szerencsére nem látott a fejembe, különben lehetséges, hogy pillanatokon belül elhagyjuk a piacot, és azonnal egymásnak esünk. De ne szaladjunk ennyire előre...
még előtte beszélgetnem kellett valakivel, valamiről. Én ugyanis nem fáradtam a padokhoz, hanem egy öreg bácsi standjánál állomásoztam, osztrigákat értékesített.
- Jó napot, Paul - köszöntem rá ismerősen, ő is mosolyogva üdvözölt engem. Eddig sínen vagyunk, semmi ellenérzés, csak egy szép napszőke, ártatlan leányka.
- Szépek ezek az osztrigák - dicsértem meg a kínálatát, hátha sikerül a kegyeibe férkőzni.
- Szeretnék is belőlük jó sokat, tudja, nem egy átlagos estére készülök ma - suttogtam diszkréten és rá is kacsintottam, jelezve felé, hogy ő is próbáljon meg ilyen rugalmasan viselkedni, és ne hozzon kellemetlen helyzetekbe, ha lehet. De ő pont nem így gondolta, ordibálni kezdett velem, teljesen megrémültem.
- Kishölgy, maga még csak tizenéves, miért akar ennyi vágyfokozót? - és bosszúsan el is kezdett hadonászni a kezeivel, azt hittem, hogy a nagy gesztikulálásban véletlenül megüt.
- Fogja már be a száját, hát nem lehet ezt diszkréten kezelni? Van pénzem, és meg is tudom vásárolni, magának meg nem mindegy, hogy... de szerintem magának mindegy, ígyis olyan öreg, azt se tudja, mit beszél - mondtam és kifizetve az osztrigákat sértődötten továbbálltam, elkezdtem menetelni az álmaim felé. Határozott szándékomban állt Dimitrivel beszélgetni, mégha ő nem is akarta. Beszélgetni? Ez elég konszolidált megfogalmazás.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 13. 23:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. július 18. 16:19 | Link

Lora | piacnapon | megjelenés


Miközben mit sem sejtően heverészek a padon a fagyimmal, egy kedves kis néni áll meg előttem, érdeklődve, hogy szabad-e mellettem a hely. Udvarias mosollyal bólintok, hogy hát hogyne, nem vagyok olyan nagy, üljön csak le nyugodtan, s kicsit még arrébb is csúszok.
Szerencsére nem tűnik úgy, hogy kommunikációs szándékokkal telepedett le mellém, csak épp pihenni vágyott ő is az árnyékban. Kivont pálcájával szárítgatja leizzadt homlokát, s csak nézelődik a közeli pultok irányába. Én is arrafelé fordulok, hogy lássam, mi köti le ennyire a figyelmét. Egy lány próbál suttogva veszekedni az egyik eladóval, ami a közhiedelemmel ellentétben egy lehetetlen és elég fölösleges próbálkozás. Ugyan nem értem, mit mond, de egyértelmű, hogy nem az időjárásról beszélgetnek.
Hamarosan azonban elvonja a figyelmem a fagyim, ami ugyanis elfogyott. Szomorú sóhajjal veszem ezt tudomásul, miközben betermelem a tölcsért is, majd egy gyors pálcalendítéssel megtisztítom a kezeim. Még ülök egy pár percet, élvezem egy kicsit a zsivajt, mielőtt az otthon rám váró síri csendbe visszatérnék.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Bolondos természet
Írta: 2017. július 18. 23:15
| Link

Gonosz vagy, Dimi Love
de azért neked küldöm

Mint kavicsok között a gyémántot, számon tartottam őt.
A piacon sokféle ember volt: mogorva, mosolygós, ráérős, sietős, de olyan, mint ő, vagy hozzá hasonló, senki sem. Ahogy ott üldögélt a napsugarak fényében, még kívánatosabbá vált a számomra.
Éreztem, hogy meg kell szereznem, kerüljön bármibe is. Hány átvirrasztott éjszaka, mennyi vívódás, és most minden megoldódni látszik. El se akartam hinni, egy karnyújtásnyira tőlem szívem választottja.
  Dimitri, itt vagyok drágám. Legyőztem a sárkányt, vettem osztrigákat, tökéletes este elé nézünk, csak ne mozdulj - és láss csodát, hallgatott szavamra. Nem fészkelődött, nem ment el semmilyen irányba. Végtelen türelemmel és megértéssel várt, már számolta a perceket, hisz tudta, hogy jövök, mint valami hurrikán rontok majd az életére.
 Merlin, már most mennyire tökéletes. Egyszerűen egymásnak lettünk teremtve, olvas a gondolataimban - sóhajtoztam, és mint egy héliummal telt léggömb haladtam a kívánt cél felé. Szinte lebegtem, nem létezett se tér, se idő, csak mi voltunk és egy nagy adag rózsaszín máz. Egy darabig.....
  Hogy micsoda? Ki ez a vénség? És mit akar Dimitritől? - összeszűkültek szemeim, eddig minden olyan tökéletes volt. Osztrigát vettem, gyümölcsöket válogattam, veszekedtem, és mindezt a semmiért? Ilyen nem létezik, az én tündérmesémnek máshogy kell befejeződnie.
És akkor, ezen a ponton, mikor már elengedni készültem, azt az embert, akiért képes lettem volna mindenre (átkeltem volna a Dunán meg a Tiszán, harcoltam volna magyar mennydörgőkkel, kivágtam volna erdőket, megvontam volna magamtól a táplálékot),a természet igazságot szolgáltatott. Beborult az ég, és egy kiadós, józanító esőt küldött a drágám fejére.
- Ah, még időben, szuper - persze az egyetlen fedett menedék széles e határon, Paul standja volt. Milyen kellemetlen.
 Dimitri, hozzám kell menekülnöd, milyen édes ahogy futsz, nem is sejted, kinek a karjaiba...
Csak gyere, gyere.... én itt várlak türelmesen.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 18. 23:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. augusztus 9. 16:16 | Link

Lora | piacnapon | megjelenés


Épp szedném a sátorfámat hazafele, amikor mindenféle különösebb bejelentés nélkül csak úgy leszakad az ég. Semmi villámlás, semmi dörgés. Még felhő is alig van. Mintha valaki kifejezetten a piacteret utálná. Az emberek fejetlen tyúkokként rohangálnak ide-oda, fedezéket keresve. Egyesek ennél értelmesebbek és egyszerűen esernyőt idéznek elő a pálcájukból.

Kényelmesen feltápászkodok a padról, gyorsan küldök egy vízhatlanító bűbájt a táskámra - lehet, már volt rajta, de soha nem lehet elég biztos az ember -, és aztán nyugodtan sétálni kezdek a zuhogó esőben. A napszemüveget feltolom a fejemre, mert hirtelen kora esti félhomály ereszkedett ránk. Zsebembe süllyesztett kézzel csoszogok kifele a térről, mikor menet közben magára vonja a figyelmemet az egyik pult. Friss halak. Rég nem ettem halat. A probléma csak az, hogy körülbelül a fél falu ott toporog a pult előtt, merthogy annak van egyedül elég széles teteje. Kicsit könyökölnöm kell, hogy odaférjek, s jól lehajolok, rá a portékára, megszagolgatva azt. Annyi módon lehet frissnek álcázni több napos - hetes! - halakat. De a szag mindent elárul. Általában.
Elégedetten egyenesedek fel és rábökök egy csinos pontyra, hogy ő kell nekem. Miután kifizettem, megfordulok, hogy pakoljam el a csomagot, s közben felhunyorítok az égre. Még mindig esik, de már csillapodott.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 12. 14:16 | Link

Dimitri, ha azt hiszed, ez egy kis csöndes eső, akkor nem láttál még hurrikánt...

neked küldöm  Love

Semmi villámlás, semmi dörgés nem volt..... egy ideig. De aztán, mint egy mugli katasztrófafilmben, rázendített az időjárás, az eső mellett éktelen szélfúvás is támadt. Olyannyira tomboltak a szélsőséges - meteorológiai szemmel is igen nagynak mondható -, széllökések, hogy ezt a két kallódó lelket, azaz jómagamat és Dimitrit, összefújták. Szerencsés kombináció ez, Merlin tudja ám, hogy kell párosítani.
Először csak Dimitri halaktól beszennyezett illatát éreztem, hisz a zuhogó eső miatt a szemeim, mint valami Merlin szaggatta esernyő, magukon hordozták az esőcseppeket.  De aztán kezdtek alábbhagyni az utolsó ítéletet megidéző környezeti tényezők, és jobban szemügyre véve e férfiút, még mindig különösen tetszett nekem. Szívem fiatal dobbanásai a sok megrázkódtatás után se akartak alábbhagyni iránta.
Igazából előttem állt gyermekeim édesapja, egy karnyújtásnyira volt tőlem, nem bírtam betelni a látványával. Boldogok a lelki szegények, hisz ők Dimitri szerelmeseinek mondatnak...
Ahogy a végtagjaimra pillantottam viszont hiányzott valami. A kezeimből valahogy elhopponált a vacsora, egy rosszabb pillanatban pedig a szél úgy döntött, most jól elagyabugyál, hogy ám ilyen idős emberrel akarok közelebbi viszonyba kerülni. Mielőtt bármit szólhattam volna, visszanyal a fagyi alapon, egy légáramlat, úgy megsuhintott a kosárral és annak tartalmával, hogy hullafehéren estem össze Dimitri lábai előtt.
Egy idősebb néni szemtanúja volt az esetnek, így számonkérően ripakodott a fiatal kollegára:
- Hát csináljon már valamit, nem látja, hogy mi történik? - csak Dimitrin állt, mit kezd a helyzettel.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 12. 14:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. szeptember 13. 16:46 | Link

Lora | piacnapon | megjelenés


Menjek, ne menjek. Fintorogva lesem az eget a ponyva alól, s ugyan az eső alábbhagyott, de közben meg a szél kezdett rá. Ez biztos csak amolyan nyári hóbortos vihar. Összefonom a karom s kicsit visszalépek, hogy ne ázzak, amivel jól beleütközök valakibe, még le is taposom - mire egy mondaton belül van emlegetve édesanyám meg a hegyi trollok és volt ott még valami, de aztán elvesztettem a fonalat. Pofát vágok, majd inkább elfordulok tőle, így hátha hamarabb megunja.
- Tessék?
Két perce sem állok itt, de már mindenki velem veszekszik. Ránézek a vénasszonyra, az meg rikácsolás közben a földre mutogat. Lepillantok, hogy lássam, mi történik, mielőtt még felpofoz vagy elátkoz. Vagy mindkettő.
- Ó - foglalom össze tömören a történteket, de azért nem vagyok nevetlen troll-fióka, bármit is állítsanak egyesek, s gyorsan lehajolok a lányhoz, hogy megnézzem, él-e még. Szerencsére igen, szuszog meg van pulzusa is, úgyhogy felegyenesedek, mint aki jól végezte dolgát.
- Csak elájult - közlöm a verdiktet a nénivel. Lendül egy táska, telibe kapva az arcomat. Pörög egyet a tér meg az emberek meg az eső, minden elmosódik, én valakibe kapaszkodva igyekszem túlvészelni a hullámvasutat, ami szerencsére hamarosan csillapodni kezd.
- Most komolyan? - morgom az arcomat simogatva. Legalább a fél házát a táskájában hordja, esküdni mernék, hogy egy kaktusz és legalább három könyv gerince került közeli viszonyba a fejemmel. Oké, törékenynek tűnő nénikékkel ne álljak le máskor veszekedni, mert a végén még hordágyon visznek el.
Sóhajtva leguggolok a lányhoz, aki még mindig ugyanott fekszik - de jó neki -, s alátéve a karjaim, felemelem az ölembe. Jó, mostmár nem ázik, ez szép, de mit kezdjek vele? Tanácstalanul nézek körbe, néhányan összehúzott szemmel méregetnek, mások bólogatnak, mintha ők mindigis tudták volna, hogy én rendes ember vagyok és megteszem, amit kell. De senki se ajánlja fel a segítségét.
Mi van a közelben? Csupa hivatalos épület, meg néhány magánház, meg egy patika. Egy patika! Kibújok a fedél alól és a nyakamat behúzva átkocogok a téren, majd a hátammal belököm a Silver Salus ajtaját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 5. 23:04 | Link


szombat reggeli kínálat ¤ BUMM


Fél fülemben a fülhallgatómmal énekeltem az egyik rap szám szövegét, már elvörösödött fejjel és alig kapva levegőt, amikor végigértem az unalmas épülettengeren és a piac felé fordultam. Jól ment, még a kezemmel is tutkók voltak a mozdulatok, mire egy néni úgy nézett rám, mint valami sárgaházi szökevényre. Megforgattam a szemem, aztán mikor kijelentette, hogy a nagy hasam inkább szépen eltakarhatnám, akkor mérgesen fújtattam rá.
- Az enyém legalább tetszik valakinek, nem úgy mint a néni, akinek csak a macskái vannak! - közöltem fennhangon, mire többen is rám néztek, ő meg sértve elvonult a kis húzogatós batyujával. Nem szeretem az ilyen időseket. Apa bár megkért, hogy viselkedjek, mégis csak ő itt ilyen...mindenség, attól még nem kell akármit lenyelnem! Bár van aki azt értékelné. Ám szerencsére nem lett nyomi a hangulat, hamar széles mosoly költözött az arcomra, ahogy a fehér kötényes férfi integetni kezdett felém. Egyből dobtam neki egy puszit, aztán szépen ringatva a csípőm sétáltam tovább a másik oldalra a gyümölcsökhöz még vissza-vissza lesve a halárusra. Szerettem ide járni.
- Hopp, bocs - meredtem a lányra, akinek a sarkára léptem véletlenül. Kihúztam a fülhallgatóm, majd a zsebembe tömködtem a többi dolgom mellé és egy szép, nagy piros almát kezdtem nézegetni. - Ott leszek az esküvődön - közöltem egyszerűen az iménti jelenet miatt, aztán a lény kezébe is nyomtam egy almát, ha kérte, ha nem és az eladó nénire pislogtam, nagy szemekkel meredve, mennyire örülnék én ennek az almának, meg az új barátnőm is. Kicsit húzta a száját, de végül odasúgta, hogy vigyük őket, legközelebb majd vásárolunk, én meg megköszönve, elégedetten fordultam el a lányra nézve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 8. 22:32 | Link

Wittner Stella


Mostanság kicsit leült az élete. Vagy úgy is lehetne mondani, hogy megfeneklett. Unalmassá vált, izgalmat hírből sem ismerővé, meg lehetne még ragozni. A lényeg, hogy Liza unta magát. A nyári kalandjai után unatkozott a tanórákon, alig figyelt bárkire is. Jót tett neki, hogy Emilyvel kiszöktek a múltkor, de azóta csak tengett lengett a tanoda falai között. A levita robbanáson kívül nem volt semmi, ami felkeltette volna az érdeklődését.
Nem is tudta milyen sugallat érte, hogy szombat reggel is korán keljen a piac miatt. Bogolyfalvát már elég rendesen bejárta, de a piacon még nem járt. Ki tudja, talán találni fog itt olyan tollat, amit fél éve keres, csak épp elfogadható áron.
A kínálatot nézi, de mindenhol csak ételeket lát, kicsit meg is éhezik egy idő után. Bemehetett volna a konyhára egy kis kaját csenni indulás előtt, de tudta, ha akkor nem megy el, akkor semmi nem lett volna képes kirobbantani a rellonból.
Tovább mászkált, míg valaki a sarkára nem lépett. Meglepődve tapasztalta, hogy vele egyidős a lány, kicsit még ismerős is volt neki.
- Ha lesz olyanom, esküszöm meghívlak - jelentette ki halálosan komolyan. Na igen, a tartós kapcsolatok kiépítésével még mindig hadilábon állt.
Még egy almát is kapott, amit biccentéssel köszönt meg. Bár azt nem értette, ki lehet ez a lány, hogy csak úgy ajándékba kap almákat.
- Liza vagyok, itt tanulok - mutatott a tanoda felé. - Ha pedig sherlocki ösztöneim nem csalnak, te is? - Magabiztosnak szánta, de a vége inkább kérdésre sikeredett. Nem zavartatta magát, beleharapott az almába, majd a rágás fázis után újra beszélni kezdett.
- Te próbáltad már az almás mutatványt csinálni a lábaddal, mint a twilightos csávó? Én csak egyszer, de akkor lerúgtam egy vázát, szóval inkább hagytam, de hátha valakinek sikerült.
Hiába él négy éve varázslók között, továbbra sem tudja kiírni az életéből a mugli dolgokat. De szerencsére egyre többen ismerik fel, szóval csak nagy ritkán kapja meg a kínos nézést, ha ilyet mond.

Utoljára módosította:Reissner Eliza, 2018. augusztus 6. 21:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 9. 19:27 | Link


szombat reggeli kínálat ¤ BUMM


Örömömre szolgált a tény, hogy a néni megvető pillantások kíséretében eltűnt a színről. Nem igazán éreztem magam rossznak, ő kezdte ezt az egészet, szóval igazán magára vessen. Még vontam is egyet a vállamon, ahogy visszafordultam az útirányba, és a lábam elé nézve lépegettem tovább. Már messziről is kiszúrtam, hogy bizony ismerős arcok árulnak ma is, ami hatalmas mosolyra késztetett. Meg integetésre és puszidobásra, de ha bárki látta, úgyis tagadom. Meg nem tartott sokáig, ugyanis a bambizásba rágyalogoltam valakire.
- Rendes vagy. De miért csak ha lesz? Nem tervezel? Még sose gondoltál rá? - kérdeztem kicsit sem gondolkodva azon, hogy valakinek ez esetleg személyes. Én például tökre tudtam azt is, hogy hol szeretném majd a gyűrűm kapni, a ruhát is nézegettem, de abban még nem vagyok biztos, szerencsére még van egy csomó időm. De például a hajam, na az már száznegyven százalék, hogy olyan lesz, amilyennek megrajzoltam. És amúgy egy ékszerszettet is álmodtam meg már hozzá. Nem mintha közel állnék akár csak ahhoz, hogy legyen egy rendes pasim.
- Wittner Stella - mutatkozom be, ha már a neveknél is tartunk úgy hirtelenjében, aztán én is az almámba harapok integetve az árusnéni felé. Tudom, hogy bukik apára, és tudja is, hogy ki vagyok, azt hiszem ezért az alma. Múlt héten is kaptam egyszer, ezért mertem pofátlan lenni, de úgy tűnik ő még tényleg reméli, hogy idelovagol a fehér pacin éccapám, és elhívja egy romantikus, tengerparti sétára. Vagy legalább a tóhoz. - Igen, harmadik éve már. Eridon.
A fontosabb infók felsorolása után lépdeltem a sorok között, az út kellős közepén, ahogy jobbra és balra nézelődtem, de valahogy a kaják annyira nem vonzottak most, hogy megvolt ez a szép és piros alma.
- Sose próbáltam. Nekem azt tanították, az étel nem játék - vontam meg a vállam, hogy aztán megint beleharapjak és kicsit nagyobb rágások közepette felemeljem a mutatóujjam, hogy de még nem fejeztem be. - Vifont tuh'ok deh'ázni lab'áva'...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 26. 18:23 | Link

Wittner Stella


Legszívesebben olyan hangot adott volna ki, ami leginkább a nyávogás, a sóhajtás és a felháborodott kiáltás között ingadozik valahol, mégis visszafogta magát. Csak legyintett egyet lazán, az kicsit jobb modorra vallott.
- Persze, hogy gondoltam rá. Csak olyan... távol áll tőlem. Nem vagyok olyan - vonta meg a vállát is.
És még csak nem is hazudott. De első találkozásnál nem fogja megmondani, hogy nem valami sikeres a kapcsolatok ápolásában. Ha jobban belegondol, alig vannak barátai, mármint akiket tényleg annak nevezhet. Na nem mintha ez annyira zavarta volna, eléggé tettre kész, hogy tegyen ellene. De nem akart. Nagyjából ez a helyzet.
Ahogy kiderült, ki is az aznap reggeli társa, már mindent értett. Hiába csak tanuló, érdeklik az itteni dolgok, meg amúgy sem tud elsiklani a tény felett, hogy a leányzó apukája a polgármester. Mondjuk hamarabb jutott eszébe a lány extrém aranyos bátyja, akihez el is szeretne menni tetováltatni. Persze az még véletlenül sem fordult meg a fejében, hogy mást is csinálna a fiúval szívesen.
Az ismerkedős részre nem is válaszolt, elég volt ennyi is az unalmas dolgokból.
Mondjuk az nehezen fért össze a fejében, hogy ha valakinek megtiltották a kajával való ártatlan szórakozást, az miért beszél teli szájjal. Nem mintha zavarta volna, ő is sokszor járt így. Ha valami fontos, azt el kell mondani, a körülmények csak részletkérdés.  
- Uhh, na az meg nekem nem megy. Felénk csak a kosarazás volt menő. Meg gördeszkázni sem tudok - mondta kicsit szomorúan. Biciklivel tud pár trükköt, de deszkára sosem telt az anyjának.
Utoljára módosította:Reissner Eliza, 2018. augusztus 6. 21:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 26. 22:59 | Link


szombat reggeli kínálat ¤ BUMM


A nem vagyok olyan önjelzőre felkúszott a szemöldököm és még rá is néztem, hogy most akkor mi? Nincs olyan lány, aki ne lenne ilyen. Na jó, talán Bogna, de ott más gondok is vannak, én mondom. De bárki más mondja tuti tagadja, vagy éppen nem úgy áll az élete, vagy esetleg igyekszik mindezt leplezni. De most rendes voltam és aranyos, ezért nagy mélységekig nem is firtattam ezt. Inkább fogtam az almám és átesve a bemutatkozáson neki is kezdtem.
A nevem nem mindig jelentett jót, volt, hogy a tesóim miatt néztek furán, olyan is, hogy apa miatt, és nekem is akadt vaj a fülem mögött, de ez talán így természetes. Nincs olyan család, ami valamitől nem fura, igazából a lány neve is olyan... mint mikor tudod, hogy már láttál valamit, csak nem tudod hol. De hangzásra, mindenesetre el is engedtem a fülem mellett és a gondolatokat a fejemből. Pláne mikor a filmes dolgot előhozta, ahogy én a különböző standokat vizslattam. Aztán sikerült a falatot lenyelni is, mielőtt megint belekezdtem volna.
- Nem nehéz, mondjuk én gyakoroltam eleget. Kosarazni nem tudok, mindig furán pattan a labda, de görkorizni igen és deszkáztam is már - meséltem büszkén, úgy, hogy a végére el is nevettem magamat. Előttem volt, ahogy elsőre tanyáltam el, meg az is, akitől ezt... is... megtanultam. Bírtam a srácot, tetszett, hogy vicces volt és nem csöpögött a nyáltól.
- De nem maradtál ki semmiből, hidd el - legyintettem is le - engem is van egy csomó dolog, amire a tesóm utólag tanított meg. Meg szerintem lesz is még - újságoltam el egy nagy vigyorral, majd újra az almámba haraptam integetve két lánynak, akiket jól ismertem már, mert az évfolyamtársaim. Úgy láttam sietnek, meg nekem is volt társaságom, így ezt el is engedtem.
- Isteni dinnyepálcák vannak ott, jobbra, szereted?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 30. 21:47 | Link

Wittner Stella


Szerencsére ejtették az esküvő témát, aminek Liza határozottan örült. Sokkal kellemesebb volt más, kevésbé komoly témáról csevegni.
- Majd egyszer megtaníthatnál rá - vetette fel.
Nem volt olyan eszméletlenül csajos, de fiúsnak sem mondta volna magát. Csak úgy volt. Azt csinálta, ami érdekelte, és csak az kötötte le, amit szeretett. Egyszerűnek gondolta magát, tisztában volt azzal, hogy most fiatal, és nem tíz meg húsz év múlva akarta kitapasztalni, mit kedvel. Bár nem voltak komoly tervei, azért ön- és céltudatosan akart kilépni az iskola padból. Ami annyira nincs is messze, már csak másfél éve van hátra az alapképzésből.
Ahogy feljött Dávid, kicsit megörült. Jó néhány pillanatig elgondolkozott, hogyan kérdezhetne rá, de aztán rájött, hogy mindig is egyenes volt, most sem fog ezen változtatni.
- Ilyen jófej a bátyád? Nagyon király lehet, hogy neked van legalább tesód - Ezt így utólag nem akarta hozzá tenni, mert nem magáról akart csevegni, hanem Dávidról. Vagy Stelláról, mert ő is nagyon érdekes személyiségnek bizonyult.
Az igazság az, hogy Liza azonnal megkedvelte, mert a Wittner lány sem egy tömeggyártmány, hanem limitált kiadás. Ami elég király.
Ahogy azok a dinnyepálcák is, amire mutatott Stella. Észre sem vette, hogy előtte az eridonos mást is látott, mert ami azt illeti, nem figyelte az embereket. Néha pillantott csak Stellára, leginkább az árusokat figyelte, vagyis inkább az ő portékájukat.
- Mindenképp kell egy olyan. Vagy kettő. Talán több is - jelentette ki elgondolkozva. Akár jött Stella, akár nem, Liza céltudatosan elindult feléjük.
- Egyébként neked is van olyan király tetoválásod? - kérdezte sétálás közben. Csak akkor jutott eszébe, hogy lehet, elhagyta partnerét, így hirtelen állt meg és nézett hátra.
Utoljára módosította:Reissner Eliza, 2018. augusztus 6. 21:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 30. 23:08 | Link


szombat reggeli kínálat ¤ BUMM


- Görkorizni vagy deszkázni? - kérdeztem vissza szinte szünetet se hagyva a kijelentése után. Nem gyorsan lecsapós volt a téma, csak általában idejekorán lelkes tudok lenni dologban, néha aztán elfogyok a végére, de ezt majd kihagyom az ilyen önéletrajzos helyekről. Ha kérdeznék, tökre kitartó vagyok, addig biztosan még van elég sajtburger. Utána kevésbé. Persze ez nem mindig az emberek miatt történt, néha csak úgy a dolgokat unom el, mert nem elég érdekesek. Szomorú ez.
- Igen, csípem, hogy ilyen sokoldalú tud lenni meg szeretek is vele lenni. Tetoválásokat csinál, van egy saját szalonja! Ez tök király, meg úgy minden - mondtam el is nevetve magam. Eléggé büszke voltam arra, hogy bárhogy is legyen a családunk vagy mi, ő már ilyenekig jutott. Én még abban sem vagyok biztos, holnap milyen színű ruhát szeretnék felvenni és szerintem sosem leszek. Talán nekem nem az van megírva, mint neki, hogy valami nagy dolgot csináljak magamtól. Nem szeretek egyedül lenni a világban. Ezért is örülök, hogy tavaly óta megint a suliba jár és itt van velem. - Neked nincs tesód? Az furi lehet, vagyis gondolom, nekem kettő is van, bár csak Dáviddal vagyunk ennyire nagyon el. A nagytesónk más, ő komolyabb meg már saját élete van - vontam meg a vállam, hogy aztán a dinnyés pálcákra lelkesedve neki is induljak. Nekem persze azonnal kellett volna minden is, nincs ebben semmi meglepő, majdnem átestem egy pár éves kisfiún is, szóval nagy szisszenéssel néztem rá bűnbánóan meg reméltem rendben van.
- Nem vagyok ám mindig buldózer - mondtam kicsit Elizának is, majd párat fordultam az iramodó tömegben és két lépéssel le is maradtam, de megvárt. - Mint a tesómnak vagy amit ő csinált? Mondjuk egyik sem. De egyelőre, szeretnék, és azt ígérte meg is csinálja a szülinapomon. Nagyon várom már. Érdekelnek a tetkók?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. augusztus 1. 22:24 | Link

Wittner Stella



Magában csak jót mosolygott Stella extrém gyors reakcióján. Az utóbbi időben rengeteg navinéssel sodorta össze a sors, ami lássuk be, nem egy pörgős program, így Liza maga is kicsit lelassult. Stella viszont kész felüdülés volt neki, nem kellett éveket várnia semmire.
- Deszkázni - jelentette ki. - A görkori nem igazán az én stílusom, meg az nem is érdekel annyira. Te tudsz ilyen menő trükköket is? - Persze maga előtt már látta is, ahogy a gördeszkával profikat megszégyenítő ugrásokat hajt végre. Valahogy ezt még el is tudta képzelni, nem úgy a kviddicsezést.
Nem gondolt sokat magáról, ezért nem is akarta hinni, hogy ő terelte számára kedvező irányba a beszélgetést. Inkább Stellától kezdett félni kicsit, amiért a lány rájöhetett a titkára.
A felesleges paranoiáját félre téve mosolyogni kezdett.
- Én egyke vagyok, vagyis remélem - a mondat végére ő is halkan nevetett. Abban biztos volt, hogy anyai oldalról nincs féltesója, de az apjában nem bízott. - De nagyon klassz lehet, gondolom eléggé egy hullámhosszon vagytok Dáviddal. Azért van időtök egymásra, ha a suli meg neki a szalon mellett?
Ha Lizán múlna, egy Dávid kaliberű tesóért bármit félre tenne. Mondjuk tesóként tuti nem vonzódna hozzá, lehet inkább lerázná, de.. mindegy is. Úgysem lesz tesója, felesleges is belegondolni, mert sosem fogja átérezni vagy megérteni.
Egy csepp megbánást sem tanúsított, amiért elhagyta egy pillanatra a társát. Ez nem igazán illett hozzá amúgy se, meg tényleg nagyon akarta azt a dinnyés pálcát. De szerencsére nőből van, ezért képes volt egyszerre figyelni az árushoz való közeledésre, meg az eridonos lányra.
- Nem mondanám. Csak az érdekelt, hogy mennyire marad családban nálatok ez a szokás. Igazából csak azok a mozgó tetkók érdekelnek, egyszer megnézném élőben. Fura lehet hogy valakinek a bőrén mozog olyan izé.
Nem akart ítélkezőnek tűnni, épp ellenkezőleg, lenyűgözte a művészet azon fajtája.
Utoljára módosította:Reissner Eliza, 2018. augusztus 6. 21:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 3. 11:45 | Link


szombat reggeli kínálat ¤ BUMM


- Pedig! - csattantam is fel egyből, ahogy a nem stílusa és a trükkök felmerültek. Bizony, a görkoriban is hatalmas lehetőségek vannak. Azzal előbb tudtam ugrásokat meg mondjuk fél lábon forogni, mint egy deszkaátfordulós felugrást. Persze ez nem jelent olyan sokat, hiszen én mindig is egy kicsit máshogy nevelkedtem, vagy leginkább sehogy. Szerettem mindent, amit láttam kipróbálni. Mindegy volt hogy TV-ben vagy máshol bukkantam rá. - Mindkettővel, szívesen mutatok is majd egyszer, ha komolyan gondolod - ígértem meg két almaharapás között, hogy aztán békésen falatozzak nézelődés közben.
Sokakkal ellentétben én érdeklődő szoktam lenni, de nem csak felszínesen. Amikor egy személlyel beszélgetek én nem túl akarok csak esni rajta, hanem akkor már szeretem tudni, mi a helyzet vele. Mondjuk nem-e sorozatgyilkos, vagy olyan, aki utálja a meséket és a Pokemont. Egy súlyozású a dolog, bizony.
- Reméled? Nem ismered valamelyik szülőd? - kérdeztem rá, nem mintha ez tapintatos dolog lenne. Engem nem igen szokott az érdekelni, de legalább jobban nem mentem bele, ez haladás már. A kérdésére aztán bólogattam párat. - Persze, együtt is lakunk. Úgy a 365 napból 366 napot - nevettem el magam, mert az utóbbi időben tényleg az volt a helyzet, hogy ha ő nem volt az eridonban, akkor én sem és inkább Pesten aludtam nála. Nem volt kedvem se anyánál se apánál lenni, ha hívtak volna sem. Szerettem ezt így meg jó is volt, hogy valami nem tűnt el. Őt már nem akartam hiányolni az életemből, elég volt a többi szar egyben.
Sikeresen meg is keveredtem a tömegben, ami az én magasságommal nem bonyolult, de meglett újra a lány, hogy már a kitűzött célhoz haladjunk rendesen. Mondjuk ilyenem nem volt, csak lejöttem szórakozni, mert uncsiztam.
- Hát... mondjuk úgy, eléggé, és nem csak kettőnk között - közöltem nevetve, de intettem csak végül, hogy hagyjuk is a többit. - A tesóm tetkóit? Édesek, de nem szeretnek mindenkit. Olyankor nem jönnek elő, de szoktak játszani egymással, tökre imádnivalóak - meséltem széles vigyor kíséretében, ahogy el is értük a dinnyepálcikást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. augusztus 6. 21:49 | Link

Wittner Stella


- Persze, hogy komoly az egész - jelentette ki.
Nem szokása meggondolatlan dolgokba belemenni, meg amúgy is szereti megélni az életet. Nem mintha közel lenne, de nem akar úgy meghalni, hogy nem próbált ki mindent, amit csak lehetett. Persze ebből jött már ki rosszul is, mégsem tagadná le soha, vagy tenné meg nem történtté.
Azt hitte, felkészült arra, hogy beszéljen az apjáról. Végül is, már több mint egy éve tudja, ki is ő. Nem a büszkeségével volt baja, mivel mindig is különc volt. Mások véleménye sem érdekelte, egyszerűen csak rossz érzése támadt, ha rá kellett gondolnia. A furcsa férfira, aki jelenleg is a legőrzöttebb börtönök egyikében csücsül.
- Nem - mondta ki végül. - Apámat még sosem láttam, de nem is baj ez.
Néha félt, hogy jobban hasonlít rá, mint az anyjára. Külsőleg biztosan, mert senki nem ismeri fel benne a Tóth családot, de belsőre is félt. Sokkal céltudatosabb volt társainál, ráadásul megvolt az a "képessége", hogy kikapcsolja az érzelmeit. Igazából mai napig sem biztos, hogy az empátiát csak az agya képzi, vagy tényleg azt érzi-e. De akkor is tény, hogy nem tud olyan egyszerűen együtt érezni másokkal, mint ahogy azt kellene.
Azt gondolná az ember, hogy belemerült a saját gondolataiba, de ahogy feljött, hogy a két testvér együtt is lakik, Liza újra jó kedvű lett.
- Azta, az azért elég komoly. De... akkor nem is a szüleitekkel éltek? - kérdezte kíváncsian. Nem mintha olyan rengeteget gondolna Dávidra, de azt azért kisakkozta, hogy valószínűleg van neki valahol egy albérlete minimum a szalon miatt. Legalábbis Liza ilyen esetben biztos nem maradna otthon.
Küldött egy vigyort Stellára, amiért végül mégiscsak sikerült tartania vele a lépést. Tisztában volt vele, hogy "néha" őrült tempót tud diktálni.
- Hát, mivel Dávidról tudok egyedül, akinek ilyen van, így igen, az övéit - felelte. Még szerencse, hogy nem volt az a pirulós lány, mert biztos azonnal vörösre váltott volna az arcszíne, ahogy felvillant lelki szemei előtt a (fél)meztelen Dávid.
Megrázta a fejét, gyorsan újabb téma után kutatott. Szeretett az eridonosról beszélni, de nem akarta elszalasztani a lehetőséget, hogy megismerje Stellát.
- Amúgy hogyhogy ilyen korán itt vagy?
Közben elérték a kiszemelt árust, ahonnan Liza elvett két pálcikát, az egyiket pedig Stella felé nyújtotta. Már kapott egy almát, amit viszonozni szeretett volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 12. 22:54 | Link


szombat reggeli kínálat ¤ BUMM


- Jól van, nem azért mondtam - emeltem meg a kezeim védekezően, mielőtt totál kiakad a lány. Eszem ágában sincs leszólni őt, csak sose lehet tudni. Láttam már valakit belevágni dolgokba, amit aztán nem tudott vagy akart végigvinni. Ez is olyan élet rendje, nem mindenki elég kitartó. De ő elég elszántnak látszott úgy egyébként, kicsit talán jobban a szemeim az arcán is felejtettem. Olyan határozott elképzelései lehetnek, legalábbis a tekintete ezt sugallja. Hogy ez jó-e avagy se, mindenki döntse el maga. Én inkább kérdezek.
- Tényleg? Nem... más... mármint. Igazából igazad lehet - sóhajtottam és félbe is hagytam a magam mondókáját. Mondjuk eszem ágában se volt belegondolni, hogy apám vagy anyám ne ismerjem, csak... mostanság sokszor lennék bárki más helyében családilag, és még ez is szimpibb volt mint az a valami, amiben szarul érzem magam. Mert ez a helyzet, nincs mit kiszínezni, nem vagyok már tíz éves, túl jól látom, hogy ez nem csak egy időleges dolog, eléggé végleges ezúttal és picit se vagyok oda érte. Se kistesókhoz, se mostohákhoz nincs humorom.
- Ooolyasmi. Igazából ilyen pótkerék vagyok. Neki van hol lakni, én meg mehettem hozzá mikor már úgy... elég volt minden. Meg az eridonban is közös a szobánk. Jobb mint fura, ruhalopós vagy emó csajokkal összeszokni, meg ő se hiszem hogy szívesen lakna más pasikkal heti párszor mert hűdejó - mutogattam kis idézőjeleket az ujjaimmal, hogy aztán el is engedjem a témát. Nem is tértem ki rá, miért nem otthon lakunk. Dávid nem kicsi már, nála amúgy is érthető. Én sem vagyok az, azt kikérem magamnak. Más, hogy azért egy hullámvasútnál lecentiznek, de ott is átmegyek a rostán!
- Ha jól tudom például van a navinés házvezetőnek is. De gondolom nem mutogatja másoknak - kuncogtam is magamban, ahogy beértem újra a lányt. Pika meg Charchar amúgy édesek. Nem tudom, hogy a kajákat élik-e, de mikor eszünk és lemorzsázom Dávidot is, mindig megkerülnek. - Szerintem ha tényleg érdekel kérdezz rá nála egyszer, szeret a tetkókról dumciszni... naaagyon - húztam el a szót, mert szerintem azért tuti kergetett már el csajt ezzel, de nem vallaná be.
- Ühm, hogy én? Hát, csak... nézelődök, meg idegelem Mártikát. Ez már ilyen szombati rutin nálam. De te?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. augusztus 15. 22:33 | Link

Wittner Stella

Liza hirtelen nem tudta, mit kellene mondania, inkább csak felnevetett, majd leharapta az utolsó falatot is az almájáról.
Már el is felejtette, milyen rossz érzés tudja hatalmába keríteni, ha a szüleiről van szó. Egyik sem egy mintapéldány, de Liza hálás azért, mert legalább vannak. Csak hát épp ezt nem képes helyretenni magában, egyfolytában rohan, még a gondolataiban sem képes lefékezni egy kicsit. Ha pszichomókushoz kellene mennie, elképzelni sem tudja, mit kezdenének vele. Mert elég ritka, hogy egy témát képes kivesézni úgy rendesen.
- Hát nem tudom. Azért klassz lenne megismerni, meg úgy látni, hogy ő milyen. Néha azon gondolkozom, hogy interjút kellene készítenem vele, és abból meggazdagodnék - nevetett fel röviden, kicsit sem boldogan. - Vagy talán könyvet. "Egy sorozatgyilkos lányának jegyzetei" - tette kezével is idézőjelbe a kitalált címet. Aztán fintort vágott, mert ennél klisésebb címet nem is találhatott volna.
- Hát igen, ezt megértem. Az egyik szobatársam nagyon fura, sose szól hozzánk és nem is csinál semmit. Néha azt hiszem, hogy szellem a csaj.
Melissát nem igazán kedvelte meg az idei év alatt, de sebaj, Alinát annál inkább. Már ezért is megérte, hogy másokkal rakták egy szobába. Na nem azért, ő is szívesen lenne egy szobában Dáviddal, még Alinát is képes lenne elcserélni, de ezt nem igazán teheti meg.
Lucára gondolva kicsit elhúzta a száját. Nem igazán látta még az említések alapján törpe nőt, de azért hallott róla már egy' s mást.
- Jó, annak a nőnek mije nincs? Mármint ha van valaki a világon, aki kimaxolta a dolgokat, az Luca lesz. Olyan sok hajmeresztő sztori kering róla, igazából nem is csodálom, hogy navinés. - A hangjában sokkal inkább csodálat bujkált, mintsem megvetés. A mostani házvezetők nagyon illenek a házaikhoz, például ő imádta, amikor Magnus prof kioktatta, hogyan lehet tilosban is járni.
Visszatérve Dávidhoz elpirult. Mármint really. Csak egy kicsit, de akkor is megtörtént - életében kb először. Liza legalábbis nem emlékezett ilyen alkalomra, de most azért rendesen zavarba jött.
- Majd talán megpróbálom - legyintett egyet, gyorsan inkább más témára váltott. - Keresek egy tollat, de még nem találtam meg. Még a Kins&Kens-ben is voltam, de semmi. Lassan kezdek lemondani róla, pedig nagyon régóta akarom már - sóhajtott nagyot. - Következőnek valami egzotikusabb piacra akarok menni, valahová Latin-Amerikába, csak fogalmam sincs, hogy lehetne kivitelezni - lemondóan megcsóválta a fejét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér