36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2017. március 27. 19:04 | Link

                                                                                                            
Letti

Egészen elképesztő, mikor az emberre rászakad a szabadidő, és fogalma sincs, mit kezdjen magával, pedig mikor nem kéne, hogy ráérjen, ezer és egy dolgot ki tud találni, amivel elütheti az idejét, ahelyett, hogy azt csinálná, ami a dolga volna. Ezért kellett ennek az utolsó évnek másodszor is nekifutni, de most, hogy sikerült, és Ella vállát nem nyomja már a tanulás terhe, csak téblábol, aztán mikor mégis kitalál valamit, úgy dönt, hogy ahhoz nincs is kedve (és hogy ezt biztos nem is ő találta ki, csak valaki az agyába ültette a gondolatot).
Mondjuk így sem unatkozott az elmúlt időben, történt egy, s más. Például kirúgták a negyedik, vagy nem is, talán inkább az ötödik munkahelyéről is. Ririvel fagyievő versenyt tartottak, amiből a kislány díszfalifikázta (biztos az anyjától tanul ilyen szavakat!), amiért elolvasztotta a fagyija nagyrészét. Kornéllal is volt pár bulis napja, de ezekre kevéssé emlékszik, szóval lehet, hogy nem is ér ebben a felsorolásban. Ó, és elaludt az eleme.
Utóbbi dolog miatt különösen zavarta, ha unatkoznia kell. Mert ha így tesz, bár szokatlannak tűnhet tőle, de gondolkodni fog, és ha gondolkodik, eszébe jut, hogy elvesztette a lénye egy részét. Mintha a karját vágták volna le. Szóval nem, az unatkozás nem pálya, és az se túlságosan, ha Szója nénihez küldözgetik, amit most, hogy már nem jár a Bagolykőre, szerencsére nem is kell megtennie.
De a sok feles szabadidő továbbra is gondot jelent, így hát gyakorlatilag az egész napot a faluban töltötte ma is, állást keresve, besegítve itt-ott (akkor is, ha nem kérték, sőt, fizettek volna neki, csak ne segítsen), és lekötve magát mindenfélével. Szerda lévén most még egy kis piacozással is, mielőtt az árusok lehúznák a rolót, vagy épp azt, amit az elképesztő sátraikon le lehet húzni. Vagy fel. Vagy össze.
Csak néhány gyümölcsöt akart venni, mielőtt a Poénpalota irányába vetette volna kacsázó lépteit, de végül terve meghiúsult, mikor gyömölcs alakú gumicukrok magasra tolt halmaiba botlott, és úgy döntött, ez majdnem ugyanaz, mintha ténylegesen gyömölcsöt enne.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2017. március 27. 19:05
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 45
Írta: 2017. március 27. 22:03 | Link



Úgy lopakodom el, mintha lopnám a fél házat, és nem akarnám felriasztani a bentieket, meg a szomszédokat. Pedig csak a gyerekeim elől szököm. Most nem annyira messze, mint korábban, és egészen más indíttatásból. Végre kifáradtak annyira, hogy ledőljenek szundítani pár órára, én pedig kihasználva a kínálkozó alkalmat - mit kínálkozó, egyenesen az ölemben lejt hula táncot -, lelépek otthonról.
A piacra igyekszem, egyrészt a hangulata miatt, másrészt, mert, ha már van merszem eljönni hazulról a gyerekek nélkül, nem mehetek haza üres kézzel. Az édesség túlságosan is bocsánatkérő szagú, úgyhogy inkább valami gyümölcsben gondolkodom. Hé, az is édes, és még egészséges is!
Nem sokkal később két almával, három kivivel, egy fürt szőlővel és egy kisebb doboznyi eperrel indulok el hazafelé. Nem, nem vásároltam fel mindent, azért hagytam másoknak is... maradt még ott körülbelül öt szem szilva. Na, jó, éhes voltam! És éhesen nem vásárolunk, csak, ha nagyon muszáj. Szóval muszáj volt.
Természetesen nem bírom ki, hogy visszafelé ne az édességes standok felé kerüljek. Nem mintha még venni szeretnék bármit is, de van úgy, hogy a csokiknak és cukroknak látványa is elég a boldogsághoz. Meg a hízáshoz is. Csak egy pillantást vetsz egy tejcsokival burkolt, nugáttal töltött és tört pisztáciával díszített halomra, és máris négy kilóval kövérebbnek érzed magad. Legalább! És akkor még nem is igazán bűnöztél. Sóhajtva fordulok el az édességektől, amikor megpillantok egy ismerős alakot nem messze tőlem, és inkább felé veszem az irányt.
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2017. március 29. 18:28 | Link

                                                                                                            
Letti
A gyümölcsevés, mint terv, avagy elhatározás, egész hamar meghiúsult, de csakhamar az is, hogy legalább ízében, vagy formájában gyümölcsös dologgal gazdagodjon, majd tömje tele száját. A legkülönfélébb, sosehallott nevű, épphogy nem hasonló ritkaságú színű cukorkák, drazsék, és habcsókok közt válogatva Ella arra jutott, hogy mielőtt mindazzal, amit a kosarába halmozott, odaállna az eladó elé, talán meggyőződhetne róla, hogy van-e elegendő pénze kifizetni szerzeményét. Az már nem jutott eszébe, hogy ha elkölti mindet, nemigen lesz miből valódi kaját vennie majd holnap, és azután. A leégettség még mindig nem tudatosult benne mindennapi tényként. Elvégre ez a fajta leégés nem égette a bőrét, és nem is viszketett.
Újabb haszontalan gondolatok jutottak volna még eszébe, ha épp nem szúrja ki a feléje tartó unokatesóját.
- Ó, szia! - kiabált neki már messziről.
Elindult felé, közben kosarával jól leverte egy igen apróra töpörödött boszorkány süvegét, ami legalább akkora volt, mint maga a nénike alatta. A Szendrei lány egyiket se vette észre, de a szétszóródó cukrokat se, amik a túltolt kosárból potyogtak a süveg után.
- Jó, hogy jössz, segíts eldönteni, mit ne vegyek meg ezekből! - tolta a szőke lány orra elé a kosarat, újabb adag színes édességet repítve ki belőle.
- Hoppá.
Egy kisebb rikácsolásra aztán értetlenkedve hátrapillantott, mert az apró boszorkány néhány keresetlen átokkal dobálózott épp, meg a kipotyogott cukrokkal. Ella párat gyorsan el is kapott, már amelyik nem a kobakján koppant, és visszaszórta a többi közé. Még meg is köszönte a felpaprikázott boszinak, hogy visszaadta őket.
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 45
Írta: 2017. március 30. 14:28 | Link


Unokatestvérem nem hazudtolja meg magát, vagy csak számomra tűnik úgy, hogy amerre Ella megy, egy kisebb káoszt hagy maga után. Szeretem a személyiségét és azt az általános életkedvet, ami sugárzik belőle. Talán azért, mert nekem ez a fajta könnyedség sosem adódott meg.
- Szia! Mit szólnál az egész kupachoz? - kérdezem nevetve, miközben próbálok úgy tenni, mintha legalább annyira nem venném észre az Ella nevű hurrikán károsultját, mint maga a természeti "csapás". Remélem, hogy a boszorkány a cukorkadobálás után nem kapja elő a pálcáját, hogy elégtételt vegyen sérelméért és annak semmibe vételéért.
- Minek neked egyáltalán ennyi édesség? Én már attól cukormérgezést kapok, ha ránézek - állítom, majd berogyasztom térdeim, fintorokat vágok és szabad kezemmel a nyakamhoz kapok, mintha már itt is lenne a vég hatalmas kaszáját lóbálva. - Persze, ha segítesz hazacipelni ezeket - emelem meg gyümölcsökkel teli táskámat abbahagyva a fiktív haldoklást -, akkor megfontolom, hogy kifizetem az édességeid egy részét. Ismétlem, egy részét. Mondjuk azt, amit elhagytál út közben.
Kissé oldalra hajolok, és túljátszott gesztussal lenézek mögé, ahol úgy hevernek a színes papírokba csomagolt kísértések, mint Juliska mögött a morzsák.
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2017. április 13. 20:29 | Link

                                                                                                            
Letti

Ella jót nevetett a szőke válaszán, tetszett neki ez a hozzáállás, elvégre az övét tükrözte. Igaz, okosabb nem lett tőle, hiszen bár pontosan azt tervezte, hogy mindet viszi, már emlékeztette magát az elmúlt öt percben hatszor is, hogy ez nem opció. Válogatnia kéne belőle.
A kis színészkedést újabb vigyorral jutalmazta.
- Minek kell? Meert.. finom? - kérdezte olyan kifejezéssel az arcán, mintha kételkedne a másik épelméjűségében. Persze ő is csak játszott.
- A cukormérgezés meg sokkal jobb, mint más mérgezés, legalábbis a bájitaltan könyveimben elég csúnya illusztrációkat láttam.
Jól meg is borzongott az emlék hatására, de hamar túlesett a dolgon, elvégre édességet készültek venni - igen, Vivi felajánlotta, hogy állja egy részét. Erre Ella nem tudott nem teli képpel vigyorogni.
- Mondtam már, hogy te vagy a kedvenc unokatesóm? Becsszó, de ne mondd meg az ikertesódnak, mert neki is biztos mondtam már ezt. Ririnek meg azért ne, mert ő szomorú lenne. Vagy bokán rúgna, nem tudom.
Mindeközben egy pillanatra sem merült fel benne, hogy tulképp nem is Vivivel beszél, és tereli őt magával, miután egy kisebb vagyonnal megrövidülve, de annál több édességgel búcsút intettek a még mindig zabos apró boszorkánynak.
- Amúgy állati a hajad! Nem gondoltam volna, hogy képes lennél levágatni. Én is tervezem egy ideje, mondd csak, nem fáj? Vagy nem fura, hogy nem csikizi a hátad? És amúgy elégetted vagy ilyesmi, nehogy felhasználják valami vudu dologra, ugye?
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2017. április 13. 20:31
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 45
Írta: 2017. április 14. 17:09 | Link



Miért kérdésemre kapok egy idiótáknak kijáró nézést, amit meg is érdemlek, sőt mondhatnám úgy is, hogy mindent megtettem annak kiérdemléséért. Elvégre cukorkákról van szó. Édességről! Ha én kétgyermekes anyukaként még nem ismertem fel a föld eme ajándékának hatalmát, akkor csak idióta lehetek.
- Azért én mégis egy kevésbé halálos dózissal próbálkoznék először, hacsak nem az a célom, hogy tankönyvillusztráció modelljeként őrizzen meg az emlékezet - csóválom meg a fejem nevetve, aztán felajánlom, hogy, ha már úgyis egymásba botlottunk, egy kis munkáért cserébe megveszem én a napi adagját. Vagy ki tudja, lehet ez nála csak pár órán át tart ki.
- Még én is fontolgatom, hogy bokán rúgjalak-e - jegyzem meg tűnődőn, és közben figyelem, ahogy az árussal nagy egyetértésben kifosztanak. Aztán végre odébbállhatunk, így legalább kikerülünk a szitokszavak hallótávolságából, vagy ők a miénkből. A téma a hajamra terelődik, én pedig szabad kezemmel egy pillanatra megfogom az egyik rövid tincset. Ez lassan szokásommá válik. Mintha ellenőrizném, hogy biztosan nincs-e ott az a hosszú hajzuhatag, amit néhány héttel - vagy csak nappal? - ezelőttig a magaménak tudhattam.
- Én megkönnyebbültem - vonom meg a vállam. A hajam szimbolizálta számomra a terheket, amiket az évek során magamra kapkodtam, aztán képtelen voltam ledobni. Azzal, hogy megszabadultam tőle, fellélegezhettem. De Ella nem a dolog filozófiai mélységeire kíváncsi.
- Például sokkal egyszerűbb ápolni is. A hajszárítás két erőteljes fejrázásból áll mostanában - próbálom elkápráztatni, bár az ő haját pont úgy találom gyönyörűnek, amilyen most. - Hát persze! Öt részre osztottam, a négyötödét a főbb égtájak felé szétszórtam, az utolsó ötödét meg folyó vízben engedtem útjára.
Úgy beszélek, mintha teljesen természetes lenne, hogy így tettem, pedig nem csináltam semmi ilyesmit. Igazából eszembe sem jutott a vudu. Lehet, hogy kellett volna?
- De azért errefelé nem nagyon alkalmazzák a vudut, nem?
Lehet, hogy jobb lett volna biztosra menni. De az is lehet, hogy csak az aggódó anya beszél belőlem, akinek muszáj valami miatt aggodalmaskodnia, és ha a gyerekei éppen nem termelnek, keres magának saját stresszfaktort.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér