36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Én csak...
Írta: 2017. július 13. 14:21
| Link

Krushnic Dimitri, akit nem ismerek, de ki tudja... Rolleyes

Szerelem.
Ki ne ismerné ezt az érzést? Pillangók a gyomorban, gyötrődéssel megtelt létezés, hány álmatlan éjszaka. Tervezgetés, hogy hogyan és miként érjen bennünket a pillanat. Mert el fog jönni, ebben biztos voltam és nem ülhettem tétlenül, nem vagyok én Fiona, egy műanyag nyílászárókkal tarkított, elhagyatott kastélyban. És a hercegem...igaz, a hercegem, nem akarta átélni ezt az érzést, úgy igazán (legalábbis ahogy gondoltam), de én szívesen áldoztam a szerelem oltárán, azért is járkáltam itt, épp az esti vacsoránkhoz készülődtem. Zöldségeket és gyümölcsöket vásároltam.
Semmi aggodalom, már rég kinyomoztam, hogy miket szeret, hónapok óta összeköttetésben voltam néhány házimanóval, akik megfigyelték a drágámat. Szigorúan diszkréten, hogy ne érzékeljen semmit, nem akartam korlátozni a szabadságában.
Ugye nem vett észre semmit???! - ez most kételyeket ébresztett bennem, egy pillanatra a kosár is megremegett a kezemben, de sebaj, a főztömmel majd úgyis leveszem a lábáról, remélhetőleg.
Egyelőre inkognitóban sétálgattam és csendesen figyeltem az eseményeket. Volt nálam egy nagy kosár, szóval, még ha történne is valami, talán el tudom takarni  magam vele, úgyis annyi mindent pakoltam bele, hogy szinte roskadozott a sok finomságtól. Nem is volt kérdés, hogy kivel akartam ezeket elfogyasztani: csakis vele, Dimitri, te vagy az én mindenem, mindig te voltál, csak sose tudtam ezeket elmondani....
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 13. 15:51
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. július 13. 16:25 | Link

Lora | piacnapon | megjelenés


Strandpapucsban lébecolok a pultok között, kinyúlt pólóban, rövidnadrágban, vállamra csapott hátizsákkal. A zsák már tele van mindenféle jóval ebédre, már csak egy dolog kell.
- Csókolom - hajolok az egyik pult fölé, hogy ne kelljen annyira ordibálnom a nénikének. - Tessék mondani, gurgyökér-kivonat van-e? - érdeklődök. A többi hozzávalót mind kihúztam már a listáról. Soha nem voltam valami vérprofi bájitaltanból, de kényes téma, inkább nem rendelném meg a patikában. Majd otthon beizzasztom az üstöt, aztán hátha nem robbantom fel a házat.
Miután kiderült, hogy igenis van a kért termék, arrébb csoszogok, immár elégedetten, csak úgy nézelődve. Szeretek piacokon bámészkodni. A mugliknál se rossz, de ezek az igaziak. Mindenféle lények röpködnek a fejem fölött, kalitkákban, ketrecekben és rejtélyes dobozokban sorstársaik gubbasztanak, mellettük bájitalhozzávalók, ketyerék, régiségek és zsák krumplik szép sorjában. A zajos kavalkád valahogy lenyugtat. Veszek egy tölcsér fagyit tizenkét különböző ízzel, s odasétálok az egyik padhoz. Ledobom a táskám, aztán magamat is, s kényelmesen átvetem a térdemen az egyik papucsos lábamat, s nyalom a fagyit, nem törődve a világgal.
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. július 13. 17:26 | Link

Dimitri  Love

Egyetlen dolgot elfelejtettem, így hanyatt-homlok rohantam vissza az árusokhoz, közben nagyokat dobbant a szívem, nem egy átlagos estére készültem, mindennek tökéletesnek kellett lennie. Ahogy haladtam a sorok között, küszködve a saját gátlásaimmal és szerénységemmel, pillantottam meg őt. A szemeim azonnal szívecskékké formálódtak, úgy olvadoztam, mint valami vanília fagylalt, egy forró nyári napon. Bár égtem volna az ő testére, hiszen férfias vonalai most igazán karakteressé varázsolták, s ahogy ott állt a napfényben, a gyümölcsöket kóstolgatva, húsos ajkai úgy vibráltak, akár neoncsövek a sötét éjszakában.
Merlinkém segíts, menten elájulok, hogy került ide ez a görög isten? - nagyot sóhajtottam, a szívem alig fért meg a mellkasomban. Igazgattam egy csöppet a ruhámon, ha a nagyérdemű elé kerülök, hát mégse valami kócos kis siheder lányként mutatkozzam, próbáltam menteni a menthetőt. Úgy nézhettem ki, mint egy pályát tévesztett agyonsminkelt tinédzser, de jelen pillanatban ez sem érdekelt. Mindent az imádottamért, úgyis együtt leszünk örökre. Legalábbis én erről szentül meg voltam győződve.? S hogy Ő mit gondolt? Hát biztosan nem ezeket, de semmi probléma, majd csak alakítgatjuk ezt a szerelmesdit. Csak lépjünk már szintet, szinte azonnal akartam őt. Furcsa érzés volt, de tényleg.
Egyszerűen minden összejött, egyre közelebb kerültem hozzá, már hallottam ahogy beszélgetnek, azzal a hölggyel, akitől a szükségeseket kikérte, de aztán elfáradva leült egy padra és fagyit kezdett nyalni.....hmmm érdekes képek jelentek meg a gondolataimban, de szerencsére nem látott a fejembe, különben lehetséges, hogy pillanatokon belül elhagyjuk a piacot, és azonnal egymásnak esünk. De ne szaladjunk ennyire előre...
még előtte beszélgetnem kellett valakivel, valamiről. Én ugyanis nem fáradtam a padokhoz, hanem egy öreg bácsi standjánál állomásoztam, osztrigákat értékesített.
- Jó napot, Paul - köszöntem rá ismerősen, ő is mosolyogva üdvözölt engem. Eddig sínen vagyunk, semmi ellenérzés, csak egy szép napszőke, ártatlan leányka.
- Szépek ezek az osztrigák - dicsértem meg a kínálatát, hátha sikerül a kegyeibe férkőzni.
- Szeretnék is belőlük jó sokat, tudja, nem egy átlagos estére készülök ma - suttogtam diszkréten és rá is kacsintottam, jelezve felé, hogy ő is próbáljon meg ilyen rugalmasan viselkedni, és ne hozzon kellemetlen helyzetekbe, ha lehet. De ő pont nem így gondolta, ordibálni kezdett velem, teljesen megrémültem.
- Kishölgy, maga még csak tizenéves, miért akar ennyi vágyfokozót? - és bosszúsan el is kezdett hadonászni a kezeivel, azt hittem, hogy a nagy gesztikulálásban véletlenül megüt.
- Fogja már be a száját, hát nem lehet ezt diszkréten kezelni? Van pénzem, és meg is tudom vásárolni, magának meg nem mindegy, hogy... de szerintem magának mindegy, ígyis olyan öreg, azt se tudja, mit beszél - mondtam és kifizetve az osztrigákat sértődötten továbbálltam, elkezdtem menetelni az álmaim felé. Határozott szándékomban állt Dimitrivel beszélgetni, mégha ő nem is akarta. Beszélgetni? Ez elég konszolidált megfogalmazás.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 13. 23:05
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. július 18. 16:19 | Link

Lora | piacnapon | megjelenés


Miközben mit sem sejtően heverészek a padon a fagyimmal, egy kedves kis néni áll meg előttem, érdeklődve, hogy szabad-e mellettem a hely. Udvarias mosollyal bólintok, hogy hát hogyne, nem vagyok olyan nagy, üljön csak le nyugodtan, s kicsit még arrébb is csúszok.
Szerencsére nem tűnik úgy, hogy kommunikációs szándékokkal telepedett le mellém, csak épp pihenni vágyott ő is az árnyékban. Kivont pálcájával szárítgatja leizzadt homlokát, s csak nézelődik a közeli pultok irányába. Én is arrafelé fordulok, hogy lássam, mi köti le ennyire a figyelmét. Egy lány próbál suttogva veszekedni az egyik eladóval, ami a közhiedelemmel ellentétben egy lehetetlen és elég fölösleges próbálkozás. Ugyan nem értem, mit mond, de egyértelmű, hogy nem az időjárásról beszélgetnek.
Hamarosan azonban elvonja a figyelmem a fagyim, ami ugyanis elfogyott. Szomorú sóhajjal veszem ezt tudomásul, miközben betermelem a tölcsért is, majd egy gyors pálcalendítéssel megtisztítom a kezeim. Még ülök egy pár percet, élvezem egy kicsit a zsivajt, mielőtt az otthon rám váró síri csendbe visszatérnék.

Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Bolondos természet
Írta: 2017. július 18. 23:15
| Link

Gonosz vagy, Dimi Love
de azért neked küldöm

Mint kavicsok között a gyémántot, számon tartottam őt.
A piacon sokféle ember volt: mogorva, mosolygós, ráérős, sietős, de olyan, mint ő, vagy hozzá hasonló, senki sem. Ahogy ott üldögélt a napsugarak fényében, még kívánatosabbá vált a számomra.
Éreztem, hogy meg kell szereznem, kerüljön bármibe is. Hány átvirrasztott éjszaka, mennyi vívódás, és most minden megoldódni látszik. El se akartam hinni, egy karnyújtásnyira tőlem szívem választottja.
  Dimitri, itt vagyok drágám. Legyőztem a sárkányt, vettem osztrigákat, tökéletes este elé nézünk, csak ne mozdulj - és láss csodát, hallgatott szavamra. Nem fészkelődött, nem ment el semmilyen irányba. Végtelen türelemmel és megértéssel várt, már számolta a perceket, hisz tudta, hogy jövök, mint valami hurrikán rontok majd az életére.
 Merlin, már most mennyire tökéletes. Egyszerűen egymásnak lettünk teremtve, olvas a gondolataimban - sóhajtoztam, és mint egy héliummal telt léggömb haladtam a kívánt cél felé. Szinte lebegtem, nem létezett se tér, se idő, csak mi voltunk és egy nagy adag rózsaszín máz. Egy darabig.....
  Hogy micsoda? Ki ez a vénség? És mit akar Dimitritől? - összeszűkültek szemeim, eddig minden olyan tökéletes volt. Osztrigát vettem, gyümölcsöket válogattam, veszekedtem, és mindezt a semmiért? Ilyen nem létezik, az én tündérmesémnek máshogy kell befejeződnie.
És akkor, ezen a ponton, mikor már elengedni készültem, azt az embert, akiért képes lettem volna mindenre (átkeltem volna a Dunán meg a Tiszán, harcoltam volna magyar mennydörgőkkel, kivágtam volna erdőket, megvontam volna magamtól a táplálékot),a természet igazságot szolgáltatott. Beborult az ég, és egy kiadós, józanító esőt küldött a drágám fejére.
- Ah, még időben, szuper - persze az egyetlen fedett menedék széles e határon, Paul standja volt. Milyen kellemetlen.
 Dimitri, hozzám kell menekülnöd, milyen édes ahogy futsz, nem is sejted, kinek a karjaiba...
Csak gyere, gyere.... én itt várlak türelmesen.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 18. 23:35
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. augusztus 9. 16:16 | Link

Lora | piacnapon | megjelenés


Épp szedném a sátorfámat hazafele, amikor mindenféle különösebb bejelentés nélkül csak úgy leszakad az ég. Semmi villámlás, semmi dörgés. Még felhő is alig van. Mintha valaki kifejezetten a piacteret utálná. Az emberek fejetlen tyúkokként rohangálnak ide-oda, fedezéket keresve. Egyesek ennél értelmesebbek és egyszerűen esernyőt idéznek elő a pálcájukból.

Kényelmesen feltápászkodok a padról, gyorsan küldök egy vízhatlanító bűbájt a táskámra - lehet, már volt rajta, de soha nem lehet elég biztos az ember -, és aztán nyugodtan sétálni kezdek a zuhogó esőben. A napszemüveget feltolom a fejemre, mert hirtelen kora esti félhomály ereszkedett ránk. Zsebembe süllyesztett kézzel csoszogok kifele a térről, mikor menet közben magára vonja a figyelmemet az egyik pult. Friss halak. Rég nem ettem halat. A probléma csak az, hogy körülbelül a fél falu ott toporog a pult előtt, merthogy annak van egyedül elég széles teteje. Kicsit könyökölnöm kell, hogy odaférjek, s jól lehajolok, rá a portékára, megszagolgatva azt. Annyi módon lehet frissnek álcázni több napos - hetes! - halakat. De a szag mindent elárul. Általában.
Elégedetten egyenesedek fel és rábökök egy csinos pontyra, hogy ő kell nekem. Miután kifizettem, megfordulok, hogy pakoljam el a csomagot, s közben felhunyorítok az égre. Még mindig esik, de már csillapodott.

Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 12. 14:16 | Link

Dimitri, ha azt hiszed, ez egy kis csöndes eső, akkor nem láttál még hurrikánt...

neked küldöm  Love

Semmi villámlás, semmi dörgés nem volt..... egy ideig. De aztán, mint egy mugli katasztrófafilmben, rázendített az időjárás, az eső mellett éktelen szélfúvás is támadt. Olyannyira tomboltak a szélsőséges - meteorológiai szemmel is igen nagynak mondható -, széllökések, hogy ezt a két kallódó lelket, azaz jómagamat és Dimitrit, összefújták. Szerencsés kombináció ez, Merlin tudja ám, hogy kell párosítani.
Először csak Dimitri halaktól beszennyezett illatát éreztem, hisz a zuhogó eső miatt a szemeim, mint valami Merlin szaggatta esernyő, magukon hordozták az esőcseppeket.  De aztán kezdtek alábbhagyni az utolsó ítéletet megidéző környezeti tényezők, és jobban szemügyre véve e férfiút, még mindig különösen tetszett nekem. Szívem fiatal dobbanásai a sok megrázkódtatás után se akartak alábbhagyni iránta.
Igazából előttem állt gyermekeim édesapja, egy karnyújtásnyira volt tőlem, nem bírtam betelni a látványával. Boldogok a lelki szegények, hisz ők Dimitri szerelmeseinek mondatnak...
Ahogy a végtagjaimra pillantottam viszont hiányzott valami. A kezeimből valahogy elhopponált a vacsora, egy rosszabb pillanatban pedig a szél úgy döntött, most jól elagyabugyál, hogy ám ilyen idős emberrel akarok közelebbi viszonyba kerülni. Mielőtt bármit szólhattam volna, visszanyal a fagyi alapon, egy légáramlat, úgy megsuhintott a kosárral és annak tartalmával, hogy hullafehéren estem össze Dimitri lábai előtt.
Egy idősebb néni szemtanúja volt az esetnek, így számonkérően ripakodott a fiatal kollegára:
- Hát csináljon már valamit, nem látja, hogy mi történik? - csak Dimitrin állt, mit kezd a helyzettel.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 12. 14:24
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. szeptember 13. 16:46 | Link

Lora | piacnapon | megjelenés


Menjek, ne menjek. Fintorogva lesem az eget a ponyva alól, s ugyan az eső alábbhagyott, de közben meg a szél kezdett rá. Ez biztos csak amolyan nyári hóbortos vihar. Összefonom a karom s kicsit visszalépek, hogy ne ázzak, amivel jól beleütközök valakibe, még le is taposom - mire egy mondaton belül van emlegetve édesanyám meg a hegyi trollok és volt ott még valami, de aztán elvesztettem a fonalat. Pofát vágok, majd inkább elfordulok tőle, így hátha hamarabb megunja.
- Tessék?
Két perce sem állok itt, de már mindenki velem veszekszik. Ránézek a vénasszonyra, az meg rikácsolás közben a földre mutogat. Lepillantok, hogy lássam, mi történik, mielőtt még felpofoz vagy elátkoz. Vagy mindkettő.
- Ó - foglalom össze tömören a történteket, de azért nem vagyok nevetlen troll-fióka, bármit is állítsanak egyesek, s gyorsan lehajolok a lányhoz, hogy megnézzem, él-e még. Szerencsére igen, szuszog meg van pulzusa is, úgyhogy felegyenesedek, mint aki jól végezte dolgát.
- Csak elájult - közlöm a verdiktet a nénivel. Lendül egy táska, telibe kapva az arcomat. Pörög egyet a tér meg az emberek meg az eső, minden elmosódik, én valakibe kapaszkodva igyekszem túlvészelni a hullámvasutat, ami szerencsére hamarosan csillapodni kezd.
- Most komolyan? - morgom az arcomat simogatva. Legalább a fél házát a táskájában hordja, esküdni mernék, hogy egy kaktusz és legalább három könyv gerince került közeli viszonyba a fejemmel. Oké, törékenynek tűnő nénikékkel ne álljak le máskor veszekedni, mert a végén még hordágyon visznek el.
Sóhajtva leguggolok a lányhoz, aki még mindig ugyanott fekszik - de jó neki -, s alátéve a karjaim, felemelem az ölembe. Jó, mostmár nem ázik, ez szép, de mit kezdjek vele? Tanácstalanul nézek körbe, néhányan összehúzott szemmel méregetnek, mások bólogatnak, mintha ők mindigis tudták volna, hogy én rendes ember vagyok és megteszem, amit kell. De senki se ajánlja fel a segítségét.
Mi van a közelben? Csupa hivatalos épület, meg néhány magánház, meg egy patika. Egy patika! Kibújok a fedél alól és a nyakamat behúzva átkocogok a téren, majd a hátammal belököm a Silver Salus ajtaját.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér