36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2019. május 28. 13:49 | Link



- Sosem bántanék piciket - ingattam is meg a fejem szinte egyből. Igazából másokat sem, éppen ezzel ellentétes az életutam és a hivatásom is, egyszerűen csak nehéz néha megfelelően cselekednem. Persze bántam utólag a sütis dolgot, furának és nagyon nem kedvesnek hathattam, de reméltem, hogy el lehet felejteni, picit sóhajtottam is a kosaram rendezgetve, pedig nem volt már benne mit.
- Ebben biztos vagy, most sok aranyos lesz, láttam - közöltem kicsit vidámabban, mint az előző incidens hozta volna. Kezdtem érteni, hogy inkább talán heccel, mint bántani akar vele, ettől még nem lesz kellemesebb a tény. A mozi viszont. Én is láttam, hogy érkezik a Dumbó, az Aladdin, lesz az a mugli mesés feldolgozás, a Pokémonos. Meg jön majd a Toy Story 4 is. Képben vagyok, annak ellenére, hogy mivel sosem volt kivel, nem beszélgettem ezekről. Én annak ellenére, mait mondott, ha arról volt szó, elmentem egyedül megnézni, másképpen lehet el sem jutok. - Ez igaz, és működtek, vagy volt ami csak olyan... hétköznapi perzsaszőnyeg maradt?
Nem bírtam ki, hogy ne nevessek a végére, de leszegtem a fejem, így annyira nem volt feltűnő, meg a nénivel is végeztem és el is mehettem volna innen, de annyira nem vittek a lábaim, csak billegtem rajtuk fogva a kosarat még láttam, hogy ő is végez lassan.
- Akkor az már meg is van - bólintottam nagyot elnézve a belátható standokra, valamelyiknél egy-egy szebb paprika után, nem kell sok, nem túl gazdaságos az nekem. - Az majdnem a szomszédban van, én a Macskabagoly utczában lakom éppen - tettem hozzá, nem mintha ezt megkérdezte volna, de ha már kedves volt meg tényleg segíteni akart ez a legkevesebb. De örülnék, ha elkísérnél, esetleg visszaadhatnám azt a lenyúlt sütit... már nem pont azt, csak sütöttem nemrég -vonogattam a vállam, hogy végül el is induljak, amerre mutatta.
- Jól vagyok, köszönöm szépen. Bár vannak betegek, akik szeretnek engem diagnosztizálni és szerintük nem, de ez előfordul - vicceltem el a dolgot, de valós gond volt. Sok itt a furcsa néni meg bácsi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cornelisse Zalán
INAKTÍV


betűfabrikáló szarkazmus
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13
#Eszter
Írta: 2019. július 21. 12:37
| Link

https://www.youtube.com/watch?v=e-GqvWZKvq0

Szombat, reggel 09:10


Mindig meglepődnek, hogy mennyire korai gyerek vagyok. Nem zavar, ha napokig, hetekig, hónapokig nem tudok rendesen aludni. Nem zavar, ha felkeltenek az álmomból, és még az sem zavar, ha kora reggel emberek tömege vesz körbe. Körülöttem vannak, mégis távol tőlem. Kizárom magam belőlük. Kizárom magam a szavaik mentén: hallom őket, talán még értem is minden egyes elkapott kijelentésüket, aggodalmaikat, veszekedésüket, de mégsem kapaszkodom beléjük. A piactér valahogy mindig egy mágikus közeg volt a számomra. Körbevesznek téged, mégis önmagaddal foglalkozol. Az apámmal jöttem ki először, oké nem ide, hanem minálunk, szóval az apámmal jártam először a piacon, amikor éppen 4 és pár hónapos voltam, de még nem értem el a 4,5 évet. Az apám szeretett főzni, de azt még jobban, hogy ő vásároljon meg mindent ahhoz, amit kitalált. Szerintem az ilyen pillanatokban töltekezett fel ahhoz, hogy az anyámat utána megint elviselje. Lehet, hogy ez csak gonoszság, végtére is, az apám hányszor bebizonyította már, hogy mennyire szereti az anyámat. Valójában mindannyian szeretjük egymást, csak vannak kisebb hályogok a sejtmembránon. Ahogy ez a lyuk a fánkom közepén, csokoládé-vaníliás, az előbb szereztem amott, két üzlet között az egyik sátor mellett a második pultnál. Fánk, elviteles kávé, cigaretta a zsebben, napsütés, kell-e ennél több? Kell-e ennél magasabbrendű dolog, hogy önmagunkhoz csatlakozzunk mások által? Feladtam egy levelet. Fogadjunk, hogy kettőt fogok kapni, és mind a kettőt a húgom fogja megírni valamelyik ultramenő buliegységből. 13 éves, és már eléggé dámát játszik ahhoz, hogy senki se ismerje igazán.

A tér közepén ülök le törökülésben egy padra, a fánk utolsó falatjait éppen most nyelem le, cigaretta elő, kávé mellém, minden a helyén, ki vagy te, hogy ne élvezd az életet, amit kaptál? Kavargó színház az egész tér; gyertek, harapjatok belém, és én kifestlek titeket a ceruzával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

soha nem adom oda neked a ceruzát.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. július 26. 09:12 | Link

Z A L Á N
x eszter

Több okból is vagyok itt - na, azért nem kell annyira megilletődni azon, hogy a városi lány a neonfényes áruház komplexumok helyett a falusi közeget választotta, de erre később térjünk ki. Több okból vagyok itt, mégis, azon a röpke távon a háztól idáig többet is kaptam, mint amiért jöttem. Kezdjük például a mai kinézetemmel. Alapvetően nem vagyok az a lány, aki egy piacra olyan sokat adna, nem sminkeltem, és a hajam is csupán egy kényelmes kontyban kötöttem fel, ellenben, amikor a falu egyik oszlopos, szinte már régiségnek számító, koros tagja megkérdezte, hogy hova?, én meg megmondtam, hogy hova, a tekintete elárult mindent. És akkor rákezdett. Hogy ezek a mai fiatalok, hogy bezzeg az ő idejükben nem voltak ilyen kis rövid, lábvillantós szoknyák, hogy így, hogy úgy - és akkor rájöttem, hogy a városban valahogy mégis kényelmesebb.
Így hát, udvariasan kifaroltam a beszélgetésből.
Alapvetően csak pár friss, ropogós, a kertből szedett zöldségért jöttem, de van itt  más is, amire szükségem lesz - nem most, de a közeli jövőben, és egy olyan dologra,ami eleve lutri, jobb azért felkészülni. Szóval ahogy bedobom a kis öko vászonszatyromba a mai ebéd utolsó hozzávalóját (jézi, a városi lány, akinek mindig a segge alá tettek mindent, TUD ÉTELT KÉSZÍTENI MAGÁTÓL, d ö b b e n e t e s), neki is kezdek a másik, kevésbé hétköznapi darab keresésének.
Halálfejes lepke báb.
Na, azért nem szándékozom most rögtön megvenni, ellenben, mivel éppen az vagyok, aki vagyok, éppen elegendő financiális hátterem van ahhoz, hogy egy ilyet előre megrendeljek magamnak. Lehetőleg a legkitűnőbb állapotban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Cornelisse Zalán
INAKTÍV


betűfabrikáló szarkazmus
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13
#Eszter
Írta: 2019. július 29. 00:23
| Link

https://www.youtube.com/watch?v=aK3ts4pls1k


"Amikor nincs gyógyszerem raktáron, szabadidőmben hosszú túrára indulok a sima járdákon. Oslo egy Munch-festményre hasonlít. A sikoly azonban bennem van." Ez az idézet jut eszembe, ahogy így ülök kávéval és cigarettával a kezemben a piac majdnem közepén, hiszen mindent belátok, engem mégis talán kicsit nehezebben lehet meglátni. Bár még korán van, úgyhogy még nem vagyok észrevehetetlen. Ez az idézet, ami eszembe jutott, Kim Leine mondata a "Kalak"-ban, amit éppen múlthéten olvastam ki. A levegő a gyógyszerem. A levegő, ami mindig befogad, bárhol is vagyok. A levegő, ami körbejár, és nem ereszt. Ott egy ismerős, jé, az anyám kedvenc nagymenő családja ezé a lányé, aki éppen zöldségeket vásárol. Nem tud meglepni semmi, az egyik unokanővérem szerint betegesen szürrealista vagyok, egy budapesti kutya, amit, ha még élne, Luis Bunuel rendezne.

A kávé lassan elfogy, a cigarettámat elnyomom, hogy aztán egy másikra gyújtsak rá, de közben, mintha az ismerős erre fele tekintene, így heves kézmozdulatokkal elkezdek integetni, (igen, nem vagyok hero, a kávé vége természetesen magamra ömlik, így milyen szerencse, hogy fehér póló van rajtam, mert szép barnás folt tud azon nyomban díszelegni rajta), és egy hangosnak számító kiabálással fűszerezem az egész jelenetet:
- Te Vajda! - majd az elviteles poharat kidobom a pad melletti szemetesbe, hogy aztán visszapattanjak ültő helyemre, és rágyújtsak még egyre. A 15 évesek élete már csak ilyen. A levegő gyógyít.

Nem szürrealista vagyok, csak betegesen elhiszem, hogy vagyok valaki ahhoz, hogy a határokat tologassam ki mindenkinél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

soha nem adom oda neked a ceruzát.
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. július 29. 10:09 | Link

Theory
Into the Fruits

Egy igazán szomorú, borús, esős napra ébredt. Adrian a szobájába zárkózva, talán már otthon sincs vagy haza se ment. Nem vesztek össze, de érzi, hogy valami nem stimmel vele.
Emily nem jött azóta. Hogy mi történt kettejük között, azt egyelőre homály fedi, mivel a lány nem igazán faggatja öccsét. Lehet, hogy kellene, mert akárhogy is alakultak a dolgok, a jelenlegi helyzet kezd tarthatatlanná válni. Tudnia kell, hogy nem miatta történt az és nem hibáztathatja magát. Igazából ez kizárólag Adrianre és rá tartozik, mert ők azok, akik túlzottan régóta nem őszinték egymáshoz. A rendelőben nem volt rá igazán lehetőség, azóta pedig nem feltűnően, ám mégis érezhetően kerülik egymást. Nem jó ez így. Valamit tenniük kell.
Shayleen étvágya ugyan bőven mínuszba fordul át, mégis úgy dönt, hogy ennie kell. Igazán nagy a kísértés, hogy egyszerűen ne foglalkozzon vele, visszafeküdjön és sajnálja magát, meg az életet - mondjuk azt nem tudom, hogy most épp miért, de Shayleen depressziója vissza-visszatérő, senkit sem lep meg egy-egy hullámvölgy. Mégis, végül összeszedi magát, felöltözik és egy esernyővel a kezében megindul a piac felé. Noha nyár van és viszonylag meleg, a lány hosszú csőfarmert, egy térdig érő hosszú szárú csizmát és a topjára egy rózsaszín pamut pulóvert vesz. A viszonylag színes összképet a fekete esernyője teszi teljessé, mely egy komor árnyékot ad az esőben lassan baktatónak.
A piacra érve nem meglepő módon nem tolonganak. Az árusok ugyan töretlenül várják vásárlóikat, azok inkább zárt ajtók mögött maradtak. Érdekes, hogy ettől függetlenül a portékáikat árulók nagy örömmel fogadják azt a kevés bátor embert, aki mégis ki mert merészkedni az utcára ebben a szomorú időben. Shayleent is hatalmas mosollyal köszönti az asszony, akinél egyébként a lány rendszeresen vásárol, ha a faluban tartózkodik. Egy halvány mosollyal viszonozza a kedvességet, de láthatóan nincs csevegős hangulatában.
- Na ne légy már ilyen letört aranyom, válassz ezekből a szép gyümölcsökből! - olyan szívmelengetően édes ez a néni, hogy még ex-levitásunk jéggé fagyott szívét is sikerül legalább részben felolvasztania. Már nyúlna egy kis banánért, amikor hirtelen bevillan a kép, hogy az mennyi kalória. Megrázza fejét és inkább a barackokra összpontosít. Egy különös érzés mégsem hagyja nyugodni: a torkában lévő gombóc és a tény, hogy amit az előbb érzett mindenképp rossz előjel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theory Delacroix
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 30. 12:29 | Link

Shayleen



Egy nő éhesen igazán morcos és veszélyes tud lenni. Alapból kiszámíthatatlanok vagyunk, de korgó gyomorral még inkább. És én most éhes voltam. Nagyon éhes.
Azt is pontosan tudtam, mire éheztem oly’ nagyon. Gyümölcsre. Vagy zöldségre. Édes mindegy volt, csak friss legyen, és mihamarabb hozzájussak, és rágcsálhassam.
Eme nemes cél érdekében elhagytam a kastélyt, egy vastagabb szürke pulóverben, ami nagy volt rám, vagyis hosszú, mivel a nyúlánk Theonkától csentem el, és egy szivárványos esernyővel a kezemben.
Az apró, hófehér utazótársam most az egyszer nem tartott velem. Valószínűleg a kis cipőcskéi is kivoltak az esővel. Tudni illik, a patkányok nem szeretik a vizet. Az enyém legalábbis ki nem állhatja, ahogyan engem is, ha fényévenként egyszer megfürdetem. Olyankor mindig foggal-körömmel küzdött a habok ellen.
Az árusok között tébláboltam lelkesen, akik örömmel fogadtak engem, és persze minden más elvetemült vásárlót, aki hozzájuk hasonlóan nem volt csokiból. Nem csak az élelemnél, de minden másnál is leragadtam, mígnem a gyümölcsökhöz érve észre nem vettem egy ismerősnek tűnő személyt.
Amint síri csöndben közelebb andalogtam hozzá, biztossá váltam benne, hogy nem tévedtem, Ő bizony az iskola gyógyítója volt, aki két óra között megmentette a kezem. Most azonban valami nagyobb dologgal állt szemben, és ez látszódott az arckifejezésén, ahogyan megtorpant a keze a banánok felé vezető úton, és inkább tekintetével tovább csatangolt a barackok felé. Hogy ott és akkor mire gondolt, nem akartam tudni.
─ Szépséges napot! ─ tudattam ittlétem a két hölggyel, akik közül az egyik látványosan boldogabb volt. ─ Eltekintve attól, hogy esik az eső, szép ez a nap is, mint a többi. De nézzük mindennek a jó oldalát, legalább kellemes a levegő. ─ az idefelé vezető úton még natúr esőillata volt, most már viszont olyan volt, mintha íze is lett volna, annyi minden csücsült benne. Ilyen ez a piacozás… szusszantam egyet. ─ A banán finom. Kettőt kérek. És a barack is, de csak a nem gyapjas. Azt fura megenni. Abból is viszek, de csak keveset. ─ ezután mosolyogva Shayleen felé fordultam. ─ Most is szükségem lenne a segítségedre. Itt adnak valahol sajtot? Vinnék Theonnak. ─ tudtam, hogy a bátyám mindig is imádta a sajtot. Ezt pedig fel kellett használnom. Ha a tündérke jó kisfiú lesz, talán tényleg odaadom neki. De ha nem, volt aki megegye, Edgar és a saját személyemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. július 31. 11:22 | Link

Theory
Into the Fruits

Épp a banánokat szemlélgeti, hogy egyébként milyen szépek, milyen kívánatosak és bizonyára milyen finomak. Mégis, egy pillanatra bevillannak az emlékek. Kalóriatáblázat, cukor, étvágy, éhezés, ahogyan eltolja magától ezeket az ételeket. Mintha csak megégette volna kezét, úgy húzza el jobbját és inkább a barackok felé terelődik figyelme. Valamiféle meghatározhatatlan érzés keríti hatalmába, ami semmi jóval nem kecsegtet. Márpedig ezek után tényleg nem tudná jóízűen megenni azokat a banánokat. Épp csak belemerülne a saját sötétségébe, mikor egy ismerős, eleven hang üti meg a fülét. Ebben a reggeli borongós időben teljesen életidegen ez a pörgés és jókedv, így hát Shayleen sem tud mit kezdeni vele elsőre.
- Szervusz - igyekszik meglepődését egy kedves mosollyal leplezni és talán szakmai ártalom, hogy egyből Theory tenyere felé vándorol tekintete, hogy lássa, hogy van. Kötést már nem visel és igazából különösebben nem is látszik rajta semmi, már amennyit ennyi idő alatt, alapos vizsgálat nélkül meg tudna állapítani. Elvégre az emberek többsége nem a tenyerét maga előtt mutogatva járkál - érdekes is lenne, ha így lenne. Érdeklődve figyeli, ahogy a rellonos jó kedélyűen válogat a gyümölcsök közül, s bár a banánt képtelen megvenni, azért a barackot csak elvinné... - Nem gyapjas? Úgy érted kopasz barack? - hitetlenül nevet fel a lány, mert erre igazán nem számított. Még hogy gyapjas... Hát ezt se hallotta még az őszi barackra. De hát minden nap tanul valamit az ember. - Én viszont nemcsak a nektarinból, hanem az őszi barackból is szeretnék kérni. Illetve úgy látom, hogy van ott alma is. A zöld, savanykásabból kérnék még három-négy nagyobbat - felbátorodva Theory-n ő is bevásárol, bár lehet kissé túlzásba viszi. Mikor eszik ő meg ennyi mindent? Mondjuk nem egy napra szánja, de akkor is. Akárhogy is, a lány berobbanása némiképp visszabillentette a normál egyensúlyába, a régi kísértetek tovatűntek.
- Sajtot? Igen, kicsit arrébb van egy nagyon kedves idős úr, nála vettem eddig a legfinomabb sajtokat - Józsi bácsi a világ legjóindulatúbb, legkedvesebb, legaranyosabb örege. És, ha ez nem lenne elég, remek humora és fiatal korára emlékeztető csintalan mosolya van. Mintha a kor csak testben járna el felette, lélekben nem. Mikor az asszony mindent becsomagol nekik, akkor kifizeti a saját részét és megvárja, hogy a rellonos is így tegyen, csak utána szólal meg. - Gyere, elkísérlek. Hogy van a kezed?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. augusztus 3. 18:03 | Link

Z A L Á N

Nem tudom, más hogyan vélekedik erről, de ha épp kivonod magad a társadalomból csak azért, hogy aztán egyenként megfigyeld őket, az elég para. Mondom ezt én úgy, hogy lényegében már gyerekkorom óta figyel a társadalom, néha reklámként jelenik meg az arcom, vagy épp magazinokban írnak rólam. Mondom ezt úgy, hogy bár évek óta nem találkoztam (hivatalosan) Benjáminnal, még mindig vannak nők, akik belekarolnak a férjükbe, ha meglátnak Budapesten, és még mindig vannak anyák, akik a gyermekeikkel inkább átmennek az utca másik oldalára.
A tizenöt évesekben viszont még mindig nem ez a végtelenül edgy életszemlélet és viselkedés a legrosszabb. Nem. A tizenöt évesekben az a legrosszabb, hogy mindez keveredik valamiféle megmagyarázhatatlan felsőbbségérzettel, hogy azt képzelik, kiülhetnek az ég szélére és telibe szarhatják bárki más képét, csak mert végtelen meggyőződésük, hogy nem illenek a világba, és a világ kiveti őket magukból. Talán ezért gyűlölöm a mai generáció selyemkölykeit, és néha úgy érzem, ők is gyűlölnek engem, amit, alapvetően, meg tudok érteni. Kellően sokszor szólt rólam minden, szerepeltem a médiában, kirobbantottam egy botrányt egy politikus körül, elraboltak, átvették a helyem, most pedig igyekszem kezdeni valamit az életemmel. Minden joguk megvan arra, hogy irigykedjenek rám.
Persze, hogy meghallom a nevem. Nem vagyok süket, ugyanakkor hülye sem, és köszönöm szépen, ha valaki nem képes emberien megszólítani, mert egy "te Vajda" sokkal könnyebb és sokkal jobban passzol az imázsához, akkor kiabáljon csak nyugodtan magára. Ahhoz már túl szofisztikált vagyok, és túlságosan magasan hordom az orrom, hogy válaszoljak egy egyébként kutyákhoz illő hangvételhez. Ez van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Theory Delacroix
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. augusztus 6. 13:11 | Link

Shayleen



─ Azt hiszem. ─ mosolyogtam szelíden a nőre, aki a gyapjas szavamon nevetett. Talán furcsának hathatott a barackokra ragasztva, de mentségemre szólt, hogy nem is olyan régóta beszéltem huzamosan a magyart. Néha-néha még becsúszhattak ilyen és ehhez hasonló hibácskák. Ami ebben az esetben nem is volt akkora hiba, hiszen Ő is, és az eladó néni is megmosolyogta. Legalább egy kicsit szebbé lett varázsolva a napjuk.
Shayleen is leadta a rendelését. Sok barackot kért, és almát.
─ Áhh, értem. ─ szóval van erre sajt, ez megnyugtatott. A bátyám boldog lesz, ha rászánom magam, hogy oda is adjam neki.
Ameddig a nő fizetett, hallgattam az esőcseppek kopogását az esernyőm színpompás vásznán. Mikor végzett, én is odaléptem, hogy mosolyogva átadjam a kívánt összeget az idős hölgy markába. Szépen megköszöntem a gyümölcsöket, amelyeket becsomagolva átvehettem, majd a beszédbe fogott gyógyító felé fordultam.
─ Nagyon szépen köszönöm. ─ legalább lesz társaságom, és nem fogok eltévedni a portékák között. Bár utóbbira nem garancia, ha szerény személyemmel tart. ─ Remekül. Él is virul. Pillanat. ─ az esernyőm fogantyúját az állammal a vállamhoz szorítottam, majd megemeltem a mancsom szemmagasságban, az ujjaimat elemelve a kenyeremtől, amelyen már csak egy kisebb szösszenet látszódott. Könnyen meglehet, hogy látszódni is fog, mint minden más sérülésem, de üsse kutya, elfér rajtam.
A kis bemutatóm után visszarendezkedtem, majd nézelődni kezdtem. Elsődleges célom a sajt volt, de minden más is szóba jöhetett.
─ Mi volt az az előbb a banánokkal? Kétszer is átgondoltad, hogy szereted-e? Ha nem akarsz, nem kell ám válaszolni, csak furcsa volt. Mi miatt vagy egyébként ilyen letört? Vagyis voltál. Erre sem kötelező válaszolni. Az is lehet, hogy csak az idő miatt, mert olyan szomorkás. Rám szerencsére sosem volt ilyen hatással a borongós-viharos időjárás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. augusztus 7. 10:49 | Link

Theory
Into the Fruits

Bár nem feltétlenül logikus, hogy legyen idekint hús vagy sajt, valahol a piac ezt is magába foglalja. Minden van. Ha valaki ide jön, végre tud hajtani egy komplett bevásárlást is akár, semmi sem tántoríthatja el - még az is lehet, hogy a húspult mellett új cipőt is talál.
Mindketten fizetnek és el is indulnak a sajtok felé. Theory köszönetére csak biccent egyet és megvonja a vállát. Igazán ráér, főleg azóta az incidens óta. Emlékszik, hogy a lány mesélte, milyen viharos a viszonya ikrével, most pedig, bár eddig mindig jól megvoltak Adriannel, az olyannyira féltett kapcsuk megtört. Tudja, hogy beszélnie kéne testvérével, tudja, hogy nagyon durván túllőtt a célon, de nem akarta. Egyszerűen csak elpattant benne valami, ami annyi éven keresztül feszítette és nyomta belülről. Törvényszerű volt, hogy egyszer csak kiszakadjon belőle. Épp még mélyebbre merülne gondolataiban, mikor Theory szinte szó szerint az arcába nyomja tenyerét. Ekkor ocsúdik fel, hogy egyébként beszélgetést kezdeményezett a másikkal. - Ó, és tényleg, nagyon szép. Lehet, hogy lesz egy kis nyoma, de az mindenképp lett volna - elmosolyodik, bár tekintetéből még mindig süt, hogy pillanatokkal ezelőtt teljesen máshol járt. Addig jó, míg ezt a teljesen mást nem tudja senki. Folytatják útjukat és Theory rengeteg mindent borít a nyakába, leginkább kérdéseket, amire fogalma sincs tud-e és, ha tud, akar-e válaszolni. Persze a rellonos nyitva hagyja a menekülőutat, mondván nem kötelező választ adnia. Amúgy is tisztában van vele, de valamiért úgy érzi, hogy ideje felvállalnia azt, aki ő valójában. Nincs értelme tovább titkolóznia.
- Nem mindig szeretem a banánt. Alig pár éve gyógyultam ki egy komoly betegségből és néha még vissza-visszatér a kísértete - bár nem mondja ki, hogy anorexiás volt, a lány könnyedén rájöhet, hogy a szavak mögött ez bújik meg. Shayleen már van annyira bátor, hogy ki merje mondani, beteg volt, de ahhoz még gyáva, hogy meg is nevezze. - Egyébként meg összevesztem a testvéremmel. Emlékszel? Meséltem, hogy van egy öcsém. Nos... Azt hiszem valamit nagyon elrontottam és nem tudom, hogyan hozzam helyre - elhúzza száját, ahogy bevillan a rendelőben történtek emlékképe. És téged is. Egész teste beleborzong a gondolatba, hogy majdnem képes volt kimondani ezt. És ami ezután jött, az csak még rosszabb lehetett. Bárcsak elfelejthetné azt a napot!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theory Delacroix
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. augusztus 7. 19:49 | Link

Shayleen



Shayleen mintha egy teljesen más világban járt volna. Egy tőlem független világban. Nem a mosatni valóságban. A szemeiben tisztán látszódott, hogy a gondolatai idegen mezőkre szöktek. Rendületlenül rágta önmagát, és annál is inkább a megoldást kereste.
Feltettem pár kérdést. Adtam neki lehetőséget a menekülésre, majd egy kis időt, hogy átgondolhassa, tud-e nekem válaszolni, vagy egyáltalán akar-e. De végül úgy határozott, megfelelő ember vagyok arra, hogy egy kicsit a magánéletébe láthassak.
Mi is lehetett volna személyesebb probléma, mint az a betegség, amelyet erős cenzúrával, de egy kis gondolkodással kiolvashatóvá tett előttem. A lelki eredetű betegségeknél nincs is veszélyesebb dolog, hiszen ellenük nem létezik igazi orvosság. Legalábbis a rendes értelemben véve. Átvittben ott a szeret, a türelem és a megértés. De ezek is csak vértként szolgálnak, az igazi csatát mi vívjuk önmagunk ellen, és az ilyen összecsapások bizony elég sok vért kívánnak. Szóval csak csillogó szemekkel, kissé meghatódva pislogtam fel a nőre, és persze végtelen tisztelettel. Nem az az erős, aki legyőz egy sárkányt, ─ oké, ő is, ─ hanem az, aki megküzd a saját démonjaival. És Shayleen ezt megtette, és győzött. Persze ez a győzelem sosem lehet teljes, ezt is remekül példázta a banánnal folytatott csatája. Megejtettem hát egy megértő, és egyben erőt adó mosolyt felé, amelyet a következő mondatai egy kicsit megingattak, de végtére is állva maradt.
─ Nem tudom, miről lehet szó, de ez talán nem is számít. Testvérek vagytok, ez pedig egy olyan tény, amelyen semmi sem változtathat. Én már csak tudom. Szeretitek egymást, és ha ez megvan, hiába jönnek a sötét felhők, előbb vagy utóbb legyűritek őket. És ha nem bocsát meg neked az öcséd, akkor bizonyára nem épelméjű. Bármit is tettél, bizonyára nem rossz szándékból volt. Ennyire azért már kiismertelek, hogy tudjam. ─ nem minden angyal visel szárnyakat, de ha szembe jön velem egy, a glóriáról még felismerhető. ─ Szerintem adj neki egy kis időt, majd miután kihisztizte magát, mivel Ő is férfiből van, és azok hajlamosak rá, kapd el a grabancát, és beszélj meg vele mindent. Utána biztosan elrendeződik minden, legalábbis én hiszek benne. Ha régen szeretett, most is szeret, és ha elmondasz neki mindent, meg kell majd értenie. Theon értelmi szintje is a béka feneke alatt van, de ha Ő képes erre, akkor a te öcséd is, mert szerintem több a sütnivalója, mint az én bátyámnak. Szóval csak pozitívan. ─ mondhattam volna, hogy lehetne ennél rosszabb is. De Shay az élet azon oldalát is remekül ismerte.
─ Még mindig nem látom a sajtokat. Minden mást viszont igen. ─ jegyeztem meg halkan. Ami azt illette, azt sem tudtam, miféle az itteni tejtermékek külseje. Kéket, pirosat, vagy egyszerű papír csomagolást keressek?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. augusztus 9. 10:15 | Link

Theory
Into the Fruits

Nehéz neki erről beszélnie. És itt most nem csupán a betegségéről, hanem Adrianról is, elvégre ő a legfontosabb ember az életében. Tudni, hogy jelenleg nem állnak szóba egymással, sokkal jobban megviseli, mint a tény, hogy visszaeshet a betegségében. Merthogy érzi azt a bizonyos hullámvölgyet, ami érkezni készül és tudja, most kell erősnek lennie. Nem akarja ismét kitenni a családját egy ilyen traumának - család szó alatt pedig nem csak Adrianre, hanem Aidenre is gondol. Kevés igazán jó barátja van, akiért aggódnia kéne, hogy vajon mit fognak majd szólni a romló állapotához, ennek a két embernek a véleményére azonban mindig is adott. Soha többé nem akarja úgy bántani Aident, mint annak idején. Olyan dolgokat mondott neki is, mint a napokban Adriannek... Hogy... Gyűlöllek. Nem, erre most nem szabad gondolnia. Inkább Theory felé fordul és hallgatja a lányt és a véleményét. Kicsit gáz, hogy egy nálánál sokkal fiatalabbtól kér segítséget, de be kell látnunk, hogy az ex-levitás finoman szólva is szociális analfabéta. Amivel alapvetően nincs gond, csak ilyenkor.
- Mondtad valaha majdnem a testvérednek, hogy gyűlölöd? - halkan teszi fel a kérdést és nem is igazán vár választ, hiszen ahogy egy újabb mély levegőt vesz, már folytatja is. - Én majdnem kimondtam. De tudtuk és éreztük mindketten, mi maradt végül bennem. Én nem gondoltam komolyan, csak olyan sok indulat volt bennem... Sosem tudnám őt még csak utálni sem, nemhogy gyűlölni - tekintete szörnyen szomorú, nem sok tartja vissza attól, hogy egy könnycsepp legördüljön az arcán, majd azt ezernyi másik kövesse. De most erősnek kell lennie, ha majd hazaér, telesírhatja a párnáját, sőt, a lakás összes párnáját, de most Theory-ra kell koncentrálnia.
- A sarkon befordulunk és ott lesz - jobbjával maga elé mutat, majd egy picit balra, mert ő már távolról is látni véli az idős uraságot. Reméli, hogy a lány is annyira megkedveli majd a férfit, mint ahogy ő tette. Emlékszik, amikor először ment és kalóriaszegény és zsírszegény sajtot kért, a bácsi nem is tudta, miről van szó. Legalább fél órát vitatkoztak azon, hogy mi az egészségesebb: egy alig zsíros, tehenet vagy kecskét sosem látott sajt, vagy egy valódi alapanyagokból készült, zsíros sajt. Végül megállapodtak abban, hogy nem tudnak megállapodni és jót nevettek magukon. Természetesen végül Shayleen vásárolt.
- Egyébként hogy-hogy itt tanultok a tesóddal? Arra gondolnék, hogy a szüleitek mondjuk a Beauxbatons-ba vagy a Durmstrangba írattak volna inkább. Hogy esett a választásuk pont a Bagolykőre? - mindig is érdekelte, hogy miért utaznak ilyen sokat. Persze a kérdés számára is adott lenne, ha nem lenne egyértelmű, hogy ő menekült Angliából. Esze ágában sem volt a szüleitől karnyújtásnyira a Roxfortban tanulni. Bah.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cornelisse Zalán
INAKTÍV


betűfabrikáló szarkazmus
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13
#Eszter
Írta: 2019. augusztus 11. 00:26
| Link

https://www.youtube.com/watch?v=FfzKegY71Y0


Jó, azt tudni kell, hogy csak azokon a partikon láttam a lányt, amiket anyám rendez még mindig nagy szeretettel a hatalmas felső tízezernek. Emlékszem, 11 voltam, mikor egy ősszel megrendezett ilyen partin ahhoz a nagyon menő nálam idősebb fiatalokhoz fújt a szél, ahol ő volt a központ, de tényleg, csüngtek a lázadó szavain, legalábbis nekem úgy tűnt akkor, hogy az egész világ ellen lázad, az egész társadalom ellen, nem csak saját maga ellen. Nem akart valójában ott lenni sehol, így hát ott volt mindenhol. A lényeg, hogy velük ittam először alkoholt, és úgy élvezte, hogy hányok a vodkától két fa között, mint annak a rendje sőt, azt se tudtam megmondani, hogy éppen a Földön élek-e, vagy épp a világűrben időzöm ufóként. De erre már tuti nem emlékszik, minek is emlékezne? Nem nagyon sokat beszéltünk azóta, mind a kettőnknek más a társasága a hasonló rendezvényeken, azt tudom, hogy az anyám oda van érte meg a családjáért is. Egészen a botrányokig. Vicces, én mindig a botrányokra figyelek fel.
- Vajda Esztert várják a rangos bálteremben! - kiáltom el magam, és közben vigyorogva figyelem a lányt a majdnem tömeg közepén. Vajon elátkozz, megöl, elvarázsol, levegőnek néz? Néha felettébb kiakasztó 15 éves tudok lenni. Néha felettébb egy suttyóbunkó tudok lenni, de amúgy tényleg nem vagyok az, csak... csak na, Vissza kell adnom még azt a vodkát.
Utoljára módosította:Cornelisse Zalán, 2019. augusztus 11. 00:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

soha nem adom oda neked a ceruzát.
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2019. augusztus 12. 11:06 | Link

V.

- Elkaplak, Csepreghy! Ezt nem úszod meg – hallható az egyre csak távolodó dühös üvöltés. És ennyiben is marad, ahogyan én az egyik kapualjban meglapulok. Most már mást nem lehet hallani csak a hangos lihegésemet. Régen kellett ennyire szedni a lábaimat, de most tényleg rosszul jött ki a dolog. Amióta Lilivel beszélgetünk, próbálom feszegetni férfi mivoltom határait, és minden helyzetben próbálok érett fickóként viselkedni, minthogy egy taknyos kis elsőéves kölyökként. Persze nem mindig jön úgy össze, ahogyan szeretném, mert még nem nagyon tudom, hogy mikor jobb, ha meghúzom magam szépen. Ezért is történt az, hogy az iskola keleti udvarán sétálgattam, kivételesen egyedül, amikor a kövér Hisztay Ádám megjelent, és vaknak kellett ahhoz lenni, hogy a bosszútól vöröslő szemeket ne vegyük észre. Tekerjük kicsit vissza az idő kerekét, úgy egy-két óra hosszával, amikor bájitaltan órán a vizsgák előtti utolsó páros főzésekre került sor. Előtte a mosdóban már kaptam Hisztaytól egy gyomrost, mert nem bírja a képemet, de mivel mindennapos, ezért hagytam is a fenébe. Olyan bazi nagy az a gyerek, hogy inkább nem húztam eddig vele ujjat. Így be is ültünk órára, de neki valami nem sikerült. Egy nem odaillő hozzávaló került az üstjébe – nem én voltam. Dehogynem. Oké, persze, hogy én voltam, de elmegy ő a fenébe, hogy minden héten, amióta itt vagyok, gyomrosokat osztogat nekem. Nem esik jól, na. Ezért nem is kell mondanom, hogy az üst tartalma talárján találta meg helyét megsemmisülten. Ő annyit mondott: „A …! Úgy nézek ki, mint egy disznó”, mire én azt válaszoltam „Igen, és még le is öntötted magad”. Több sem kellett neki; miután kiszúrt az udvaron egészen Bogolyfalváig kergetőztünk, és én a piacon tudtam megbújni az egyik gyógynövényárus nénike mellett egy kapualjban. Pihegve, a falnak dőlve, ki-kipillantva, hogy követnek-e még engem. Sokan vannak, péntek délután van, ezért még nem merek kockáztatni. Maradok a kis fenekemet, és várom, amíg tuti, hogy elhárul a veszély. Fogyjanak el a zsarucsillagok, mint a GTA-ban.
- Ne-hem hiszem el… - veszem le sapkám, és túrok stresszesen hajamba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 12. 13:55 | Link

Fürtös kis haver


- Tudod Cicám, ez a szoknya nagyon szép… ám még szebb lenne a szobám padlóján – csatt. Egy jól megtermett pofon csattan ázsiai vonásokkal tarkított arcán, majd az elkövető meglobogtatva sűrű barna hajtömegét sarkon fordul, és el is tűnik a pult mögötti kis kabinban. Theon hallat egy tompa „Áu”-t, ahogy kezét a sebesült területre emeli. Ennek tuti nyoma fog maradni. Csodás. Lassan két órája fűzte a gesztenye szépséget, aki úgy tűnt, benne is van a dologban. Olyan információk birtokába került ezen röpke idő alatt, amiket talán Vanessa bátyja, Federiconak sem tudott soha. Mondjuk, hogy mekkora a kicsike kosármérete. Hmm… vajon ha vett volna neki egy új fehérneműt, akkor megadta volna magát a lány? A nők buknak az ilyenekre, nem?
- Milyen harcias kismacska va… – kezd bele vallomásába az ajtóban újra felbukkanó Vanessa felé, mikor a lány mögött egy hatalmas test kezd el körvonalazódni. Federico. Az árnyékot nyújtó kabinból egy jó sok zsíros kenyeret megevett fickó bukkan elő, ökölbe szorított kezein csak úgy duzzadnak az erek, mikor a magához lehúzó lányra emeli tekintetét. Az suttog valamit bátyja fülébe, amaz bólint egy nagyot, majd tetoválásokkal tarkított kezén jó nagyot roppant. Tekintetének üzenete tiszta; fuss. Theonnak több sem kell, úgy eliszkol a helyszínről, hogy csak hajának lebbenését lehet látni. A böszme vadállatnak - hogy megvédje vére becsületét -, rögtön a nyomába ered.  
Embereket félrelökve közlekedik a tömegben, azok elharsognak néhány szitokszót, ám főhősünk már nem hallhatja, rég elhaladt mellettük. Fejét idegesen kapkodja oda és vissza a megfelelő bújóhely után kutatva. Amilyen abszurd a dolog, olyannyira felcsigázza Theon elméjét. Hangos nevetés hagyja el alkait, amolyan mániákus-féle, majd kezében tartott szalmakalapjával nagyot kerül az egyik pózna körül. Ez a nap nem is lehetne jobb!
Messziről meghallja a fickó dühödt ordibálását, mire hegyi kecskéket is megszégyenítő szökkenéssel ugrik be az első elrejtőzésre alkalmas tárgy mögé; egy néhány zsák krumplihoz. Vár ott pár másodpercet, percet, talán még órát is, miközben a tartójukból kiszabadított élelmeket teniszlabdának használva dobja egyiket a másik után a vele szemközt lévő falhoz. A hangok kezdenek elcsendesülni, már csak a zsibogó piac aláfestése hallatszik, mikor úgy véle, végre kimászhat búvóhelyéről, ám a biztonság kedvéért még egyszer megbizonyosodik a dolgok felől. Nem szeretne összetalálkozni azzal az izomaggyal, szereti a fogai még az szájában, mintsem egy protkóban tartani.
- Pszt... kisöreg! Hé te! Igen te! - Bukkan ki egy perce a zsákok mögül, kezével vadul gesztikulálva a csak néhány méterre lihegő fiúcskának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2019. augusztus 13. 11:53 | Link

V.

Az ujjaim már nem mozognak olyan kocsonyamód, mint az elmúlt tíz, tizenöt vagy húsz percben. Nem számoltam a perceket, csak arra figyeltem, hogy úgy tudjam venni a levegőt, ne legyen belőle kellemetlen érzés a mellkasomban. Habár az még mindig láthatóan jár ki és be, már nem jár akkorra fájdalommal. A sportok igen távol állnak tőlem, maximum Anyu macskáját vagyok hajlandó kergetni az udvaron, de ennyiben ki is merítettem számomra a testmozgás fogalmát.
A következő pillanatban már bátrabban dugom ki a fejemet, és látom, hogy… hogy nem látom. Ezért látványosan törlöm le a lefelé gördülő izzadtságcseppeket alacsony homlokomról, miközben egy-egy lelógó göndör tincsbe kapok, amire csak fájdalmasan összehúzom aprócska kék szemeimet. Mindenhol ott vannak. Le kellene már vágatni. Vajon van Bogolyfalván jó fodrász? Vagy majd megkérek valakit, hogy essen neki. Ennek úgysem lehet ártani. Olyan vastagszálú, hogy csoda eddig még nem tört bele egy olló sem.
„Pszt!” Üti meg a fülem egy titokzatos szólítás. Nekem szól? Forogni kezdek magam körül, majd a mellettem sóbálványként álló öreg nénire nézek, akinek a szeméből süt a megvetés és a házsártosság. Együgyű mosolyt vetek felé. Mondhatni egész bátran teszem meg mindezt, mert ma reggel betettem a műfogsort, hiszen úgy volt, hogy találkozok egy felsőbb éves sráccal, hogy „korrepetyáljon” átváltoztatástanból. De aztán kaptam tőle egy üzenetet, hogy a buli lefújva, mert randija lesz. Randija. Hihetetlen, hogy lemondja egy csaj miatt. Én még Lili miatt sem mondanám le a barátaimat. A barátság szent dolog.
Tehát a mosolygást egy esetlen intés követi, amivel búcsút veszek az asszonytól. De ha nem ő, akkor ki pisszegett nekem? Keresek, keresek. Szkennelem, mint a Terminátor a járókelőket, majd egy tejfelszőke hajkoronát és annak tulajdonosát vélem beazonosítani a hang forrásaként. „Igen, te!” Folytatja. Mintha egy földönkívüli létforma lennék, fordítom oldalra a fejem csigalassúsággal, és teszek felé egy, majd két lépést. Közben szememet kaméleonszerűen köröztetem, hogy lássam, ha valami vagy valaki az életemre akarna törni. Végül nem messze tőle állok meg, zsebre dugom a kezeimet. Benedvesítettem az ajkaimat, majd szólásra nyitom őket.
- Így senki nem fog tőled krumplit venni – mutatok a zsákra, ami eddig a szőke fiú erődjeként funkcionált. – Mármint, ez a pisszegés, érted – vonom meg a vállam, de közben karakteridegen komolysággal meredek rá. – Olyan, mintha illegális bájitalokat árulnál fényes nappal vagy valahol a sarok mögött állna a fagyis furgonod – utalva arra, hogy Amerikában annak idején sok-sok gyereket raboltak el ezzel a trükkel.
Továbbra is csak egyszerű tekintetemmel meredek az idegenre.
Utoljára módosította:Csepreghy Péter, 2019. augusztus 13. 11:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 16. 10:31 | Link

Fürtös kis haver


Oké, nem a legmegfelelőbb módot választotta, hogy felhívja valakinek a figyelmét, de azért csak nem egy szellem, hogy abszolúte figyelmen kívül hagyják. A fiúcska igaz közelebb lép hozzá, azonban még mindig a körülötte ténfergők között keresi Theon mutálatlan hangjának forrását.  Végső elkeseredésében felkap egy krumplit valamelyik zsákból, majd amilyen messzire csak bírja, elhajítja azt. Sajnos nem egy élsportoló génekkel rendelkező egyed, így a zöldség még a kis fürtösig sem meg el, hanem pár centiméter után egyenesen a földbe csapódik. Hófehérke hallat egy felbőszült morgást, megforgatja szemeit, majd tovább pisszeg a srácnak, mígnem az végre észreveszi őt.
- Pour l'amour de Dieu! – Csúszik ki a száján az „Ég szerelmére” anyanyelvén – Krumplit nem, de mást igenis árulok – simít végig fehérbe burkolt felsőtestén ügyelve arra, hogy közben szemkontaktust tartson a másikkal. Ha a lánykát nem bírta megszerezni, talán a kisfiúval több szerencséje lesz. Úgyis körülbelül egyidősek lehetnek, szóval ez még nem számít pedofíliának, igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2019. augusztus 16. 10:53 | Link

V.

Már éppen felveszem a szőkeséggel a szemkontaktust, amikor ő felém hajít egy krumplit. Egy tánclépéssel felérő mozdulattal hátrébb is vonulok, de a burgonya alig élvezheti a repülést, hiszen nem egy nagy távra hajították. Kék szemeimmel követem a gumó eldobását, egészen a földet érésig. I’m not impressed. És ez az arcomon is látszik; nem vagyok lenyűgözve. Szemeim kérdőn térnek vissza másikra, aki végre észreveszi, hogy… észre van véve. Elindulok az irányába, majd amikor elérem a „repül a nehéz krumpli, ki tudja hol áll meg” című szösszenet főszereplőjét a porba hullva, látványosan átlépek rajta Egy-két újabb lépés, és már a fehér felsős fiú előtt állok. Zsebembe dugom párnás kis ujjaimat, majd oldalra döntöm a fejemet. Értetlen arckifejezésemet az teszi még mókásabbá, hogy a szemöldököm egyenesen alacsony homlokom közepére repül. Először is, szegény fiú félrebeszél. Vagy valami más nyelven. Same sh*t. Biztosan ezért dobált, mert nem tud magyarul, és valahogyan magára kellett hívni a figyelmet. Jó teóriának tűnt, de egy pillanat alatt szertefoszlik, mert mégis beszéli a közös nyelvet. Vagy van nála valami varázstárgy, ami végül fordítani kezd. Biztosan rosszul, mert ez…
- Eeeezt ne csináld – mondom végül a legfurcsább arckifejezéssel, közben előveszem jobb kezem a zsebemből, és mutatóujjammal rámutatok. – Ez ijesztő – imitálom, hogy kiráz a hideg. Fura egy srác ez a „Tejfel”.
- Petya vagyok – biccentek felé végül egy ártatlan mosollyal arcomon.
Utoljára módosította:Csepreghy Péter, 2019. augusztus 16. 10:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Theory Delacroix
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. augusztus 16. 17:21 | Link

Shayleen



Szusszantam egyet, és alaposan szemem ügyébe vettem az esernyőm fémes csontvázát. ─ Volt, hogy ki is mondtam. Kimondtuk mind a ketten. Volt, hogy komolyan is gondoltuk pár pillanatra. Napokba, néha hosszú hetekbe telt, mire megbékéltünk. Olyankor nem szavakkal kértünk egymástól bocsánatot, hiszen azzal nem értünk el volna különösebben semmit. Eleve egy a szánkon kiszaladt szösz miatt morogtunk, így hát annak jóvátételére a tettek maradtak. Egy-egy bűnbánó, szomorkás, szelíd tekintet; egy szoros ölelés; vagy egy személyre szabott ajándék. Csak egy figyelmes apróság. Edgart is egy hasonló veszekedés után kaptam Theontól közel egy éve. Szóval ne bánkódj miatta, bármit is mondtál, vagy nem mondtál ki, előbb vagy utóbb bocsánatot fog nyerni. Már csak azért is, mert nem érdemled meg, hogy ne így legyen. ─ a párás, ezerillatú, már-már ízes levegőből mélyeket szívtam, miközben tudomásul vettem, hogy a sajtok közelében voltunk, és nyakamat tekergetve hol jobbra, hol balra nézelődtem, elsődlegesen a bácsi után kutatva. Nem sok idősebb hímegyed volt arra, szóval kizárásos alapon csak az egyetlen lehetett az, akit mi kerestünk. Vagyis én, Shayleen csak az idegenvezetőm volt.
─ Nem a szüleink választottak, hanem Theon. A lehető legmesszebb akart kerülni otthonról, és mivel egészen jól beszélünk magyarul, hála a magyar anyanyelvű rokonainknak, így az itteni iskola mellett döntött. Nem siette el, hogy szóljon nekem, de én sem, hogy szóljak anyának. A bátyám egyébként szentül hiszi, hogy megszökött, de nem is bolygatom Őt miatta. A szüleink és a család leveleit meg szokta semmisíteni, azonban én néha-néha udvariasságból írok nekik, hogy még élünk. Sem többet, sem kevesebbet. Theonnak ezt persze nem kell megtudnia, hiszen a fejében élő kép a nagy szökéséről olyan szép. Egyébként jó okunk volt eljönni onnan, de arról nem szeretnék beszélni. ─ tisztáztam le a tényállást, még mielőtt rá lesz kérdezve esetlegesen. A legtöbb időt a nagyinál töltöttük Colmarban, a maradékot Párizsban a szüleinkkel, különböző összeröffenéseken csillogtatva a mosolyunk. A fivérem is én is utáltuk az ilyeneket, de mégsem bújhattunk ki alóluk, és tönkre sem tehettük őket. A legjobb volt, ha megmaradtunk bábuknak, és nem zaklattuk feleslegesen a szüleinket. Meg ott volt a kapcsolatunk apával, aki szörnyen szigorú volt, főleg a bátyámmal, és persze sajátos gyereknevelési taktikái voltak. Azonban a végére engedett, és most itt lehetünk, és Theon boldog, csak ez számít.
A sajtok közvetlen közelébe érve, azokat megpillantva elégedett mosoly kúszott a szám szélére. ─ Innen már el fogok boldogulni. Köszönöm, hogy elnavigáltál idáig. ─ fogalmam sem volt, Shayleen dolga mennyire igényelte a sietést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. augusztus 20. 13:50 | Link

Theory
Into the Fruits

Csendesen hallgatja a lányt és már nem is érzi olyan hihetetlen nagy borzalomnak a történteket. Persze ők közel sem olyanok, mint a rellonos ikerpár, ők sohasem beszéltek így egymással, nem is gondoltak hasonlót sem, mint ami a legutóbb történt. Olyasféle törés ez most, amilyet soha nem tapasztaltak, náluk nem olyan egyszerű a helyzet, hogy elnézést kérnek és minden rendben. Hogy majd egy ölelés elintézi a dolgot és begyógyítja a sebeket. Sajnos a szíve mélyén tudja, hogy ez ennél sokkal több. A végén azért elmosolyodik. Aranyos Theory naivitása, hisz úgy tűnik, teljesen biztos abban, hogy Shayleen nem követett és nem is követhetne el olyasmit, amivel véglegesen megcsonkítaná érzelmileg Adriant. Csakhogy már megtette. Mindenki életét tönkretette maga körül.
- Remélem igazad van. Megpróbálok vele kibékülni - végül úgy dönt, elég, ha csak ennyit mond. Nem akar ismét hosszasan a saját elbaltázott döntéseiről és elfuserált életéről beszélni. Minden bizonnyal untatná a másikat, meg igazából nem is ismerik annyira jól egymást, hogy az ex-levitás bármit is el akarjon mondani ennél részletesebben.
Ahogy hallgatja az elsőst, szóra nyitná a száját, de a tény, hogy Theory tüntetőleg kijelenti, nem akar róla beszélni, végül belé fojtja a szót. Valahol érthető. Olyan ez, mintha azt kérdezné, mi történt a lánnyal anorexiás évei alatt. Nem akarok róla beszélni. Ez az egyetlen dolog, ami eszébe jut. - Értem - bólint egyet és érleli gondolatai, mielőtt újra megszólalna. Nehéz erre bármit is mondania érdemben, hiszen ő egy senki jelenleg. Egyszer bekötötte a lány kezét és most segít neki sajtot találni. De ennyi. Bármennyire is benne van a tenni akarás, ezen a ponton a jogosultsága meg lett tagadva. - Tudom, hogy nem jelent sokat, de ha bármi probléma van, akkor nyugodtan fordulhatsz hozzám. Igaz, csak a suli gyógyítója vagyok, de hivatalosan is az iskola alkalmazottja, ha bármi van, kiállhatok talán én is értetek - elmosolyodik. Hiába nem részletez semmit a családjukkal kapcsolatban, mivel ennyire fiatalok, a szülők simán eljöhetnek értük és kivehetik őket a Bagolykőből. Jogukban áll, hiszen az ikrek nem nagykorúak, nem dönthetnek saját sorsukról. Persze miért is ártaná bele magát ilyesmibe? Talán azért, mert amikor neki kellett volna egy segítő kéz, ami támogatja, senki nem volt, aki ott lett volna.
- Nagyon szívesen. Vigyázz magadra - elmosolyodik, majd egy intés kíséretében elindul a másik irányba, ki a piactérről. Maradhatna a másikkal, elkísérhetné, beszélgethetne a bácsival és nevethetne. Csakhogy a fejében lévő gondolatok egyre csak birkóznak egymással és egy pillanat nyugtot sem hagynak neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. augusztus 27. 10:08 | Link

Z A L Á N

És akkor, amikor épp elhinném, ennél már aligha lehetne rosszabb... folytatja. Hosszan engedem ki a levegőt, megforgatom szemeim, ahogy rezignáltan homlokomnak támasztom ujjaim. Nem feltétlenül a szigorú keretekbe foglalt, vesszőpálcás illem teljes hiányáról van szó, hanem az egyszerű, társadalmi megnyilvánulásairól, arról, hogy szándékosan keresi a figyelmet, és szeretné, ha mindenki meghallaná a hangját - a másik fél teljes megalázásán kívül, ugyebár. Mert ő ebbe már belekezdett, és ugyan megtehetném, hogy továbbra sem foglalkozom vele (bár a mintáját követve ez csak egyre súlyosabb következményeket vonna maga után), ahogy gyakorlatilag tehetnék bármit is, a nevem elordításával már képtelen lenne bárki figyelmen kívül hagyni a lényem, az emlékeikben összekötnének vele, onnantól pedig már teljesen veszett a dolog. Egy almával kezemben fordulok a nyüzsgő piacnép felé, és, bár már nem lenne szükségem arra, hogy bárkire is nézzek, ebben a zsivajban biztosabb megoldásnak tartom. Nem mondanám, hogy ennyi ember között azonnal rátalálok az elméjére, de amikor megtörténik, biztosan tudom, hogy jó helyen vagyok. Zalán persze érezhet valamit, megmagyarázhatatlan bizsergést, értelmetlen, múló kényelmetlenség érzetét, de azt túlzás lenne említeni, hogy rá is jönne azonnal, mi okozza ezt. Ésszerűbb ráfogni valami teljesen magától értetődőre, mondjuk a pusmogások és beszélgetésfoszlányok keltette zűrzavarra.
Szinte azonnal elém tárul a felidézett emlékképe - számomra mondjuk kevésbé volt számottevő a dolog, ha nem látnám az ő szemeivel, eszembe sem jutott volna, hogy valaha megtörtént -, de azzal most nem foglalkozok. Egyszerűen csak félresiklok előle.
Ha bármit is vissza szeretnél adni, akkor gyere ide, és ne a tér másik feléből keresd a rivaldafényt.
Ekkor már elég egyértelmű lehet számára is, hogy már nincs egyedül a fejében - de én jó arc vagyok, nem használom ki a helyzetet, egyszerűen csak nincs kedvem egy tizenöt éves parancsolgatásaira ugrálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Guinevere Frances Yazel
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. augusztus 30. 13:18 | Link

Zayday
#Frankie | Augusztus 31

A helyi piacra azt mondják, hogy a legfinomabb sárgabarackot, nektarint és görögdinnyét találhatjuk itt. Sőt azt is, hogy a mugliknál terjesztett piros és sárga húsú darabok mellé még kék és zöld társaikat is meg lehet találni szezonálisan, így miután meglátogatom Jasminet, a kis hátizsákommal együtt a helyi piacra tartok.
A dinnyét elég hamar sikerül is megtalálnom, be is vásárolok, a táskámba rejtve a kis gyümölcsöt, aztán a barackok között kezdek el lelkesen válogatni, nem törődve a körülöttem foglalatoskodó és folyamatosan beszélgető emberekkel. Ekkor történik meg a baj, a mindenkit számomra érthető nyelvre fordító, nagyon drága karperec egy yolo megmozdulással a gyümölcs közé hullik, a csatja megadja magát, én pedig ezt észre sem veszem addig a pillanatig, míg rá nem kell jönnöm, hogy nem értek mindent. Csak a beszélgetések, teszem azt... felét, háromnegyedét.
- Oh shit, ne ne ne ne ne... - kezdek el nézegetni a karkötőm után, miközben többször is a csuklómra fogok, de nincsen ott. Hajajj. Szinte érzem, hogy hevesebben veszem a levegőt, ahogy körbepillantok, de sehol az ékszer. Az egyetlen magyarázat, hogy... a pultban van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 30. 13:51 | Link

Guinevere



Olyan nagy örömmel érkeztem a piacra, ismét végre itt! Egyik jó tulajdonságom, (kinek jó?) hogy szeretek vásárolgatni a piacon. A nagymamámmal, a mugli világban minden hétvégén bevásárló túrára indultunk, és be vallom este értünk haza. A mai nap szellős, és egyben kellemesen langyos. Tökéletes az időjárás is, így semmi sem akadályozhatta meg, hogy én aznap elmenjek. Vittem magammal, egy cukker fonott kosarat, és egy csinos kis piros masnit kötöttem a fejemre és úgy néztem ki, mint egy kedves, vidéki csajszi. Mint mindig, áruk garmadája tárult a szemem elé. Gyorsan odasiettem, a kézműves termékekhez, teszem azt gyógytusfürdő és szappan. Mindkettőből vásároltam, majd fizettem a mosolygós, pufók asszonyságnak. Gondolkoztam, hogy mi is kell még nekem? Hát persze hogy virág, esetleg valamilyen növény. Pár perc múlva, odajutottam a virágos standhoz, és kiválasztottam magamnak egy gyönyörű orchideát, ami díszes vázában gyönyörködött. Fizettem, és a gyümölcsös felé irányítottam el, a virág illatól bódult fejemet, na meg a testemet. A piacon öröm gyümölcsöt vásárolni, mert olyan friss. Vettem pár darab fügét, és mielőtt a szilvákhoz rohantam volna, kiáltást hallottam. Egy fiatal nő, bizonyára elvesztett valamit. Oda léptem hozzá, és kedvesen megkérdeztem:
- Segíthetek valamiben? - szóltam, de észrevettem egy csillogó karkötőt, a szépséges barackok közt, így hát kiszedtem onnan.
- Talán ezt keresed? - kérdeztem mosolyogva, mint a vadalma.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 30. 13:59 | Link

Fürtös kis haver


Sosem jeleskedtem a testnevelés témájú dolgokban, így nem meglepő, hogy szorító és dobó erőm körülbelül egyenlő a nullával. A fiú megcélzásáig még megy a dolog, de mikor a burgonyát útjára engedem, az néhány centiméter után csúfosan a földbe fúródik. Nézem egy darabig az elténfergő gumós növényt, elmormolok néhány francia káromkodást az orrom alatt, majd kikötök az egyetlen és valószínűleg leghatásosabb módszer mellet; szuggerálni fogom a kis fürtöst. Kibukkanok a zsákok mögül, de épp csak annyira, hogy tejfel buksim a szemeimig látszódjon, majd barna íriszeimet a fiúra emelem. Nem telik el sok belé, hogy észrevegyen és bizonytalan lépésekkel a búvóhelyem irányába sétáljon. Eléggé be lehet tojva, hisz idáig érzem a félelem szagát, amelytől szinte bűzlik a másik. Vagy csak nem tud franciául, az is egy opció.
- Oh, ugyan! Ne légy már ennyire merev! – Biggyesztem le ajkaimat, majd hisztisen a zsákokra csapok. Nem hiszem el, itt mindenki ilyen bumfordi? Először az a Denis gyerek, most meg ez a kis taknyos… Ennyire merev lenni az egész kastély, hogy nem akar elvinni egy körre senki sem? Vagy egyszerűen csak nem vagyok az esetük. Áh, az kizárt, hol találhatnának nálam jobb partit? Gazdag, szép és okos is vagyok, kész főnyeremény! Vaaagy, az is lehet, hogy a kisfiú még tényleg kisfiú. Mármint nem vitte még el a maci a málnásba, vagy mi.
- Oh… - jutok el gondolatmenetem végére – Nehogy azt mondd, hogy te még szűz vagy? – Íriszeimben huncut láng villan fel, mely perverz mosolyban is kiül arcomra. Eddig csak kis ártatlan pulykatojásokkal hozott össze az élet. Fogadjunk, hogy ő is majd elpirosodik és elfut a helyszínről azt kiabálva, hogy ha nem hallja, nem igaz.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Guinevere Frances Yazel
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. augusztus 30. 14:17 | Link

Zayday
#Frankie | Augusztus 31

Legközelebb talán jobban figyelek majd arra, hogy milyen állapotban vannak az értékeim, mert az a hirtelen stresszgombócot a gyomromban soha töbé nem akarom tapasztalni. Szinte beleszédültem a gondolatba, hogy vennem kell most egy új ilyen vackot, csupán azért, hogy szót tudjak érteni a barátaimmal, az iskolai tanáraimmal, a pasival, akivel együtt élek. Nem igazán nyugtat meg engem ez a külföld dolog.
Már kezdenék teljesen rágörcsölni a tényre, hogy nincs meg a karperec, mikor a sötétebb bőrű lány mellém lép és egy halálosan nyugodt mozdulattal kiemeli azt a sárga gyümölcsök közül.
- Te jó ég! Igen, köszönöm! - még én is hallom az akcentust a hangomon, ahogy kiveszem a kezéből és meg is ölelem hirtelen felindulásból, aztán a táskámba dobom a célját teljesíteni nem képes értéktárgyat. Gyorsan el is engedem a lányt, majd pár újabb barackot dobálok a táskába. A bácsi nem különösebben van elragadtatva tőlünk, folyamatosan mondogatja a magáét, hogy összefogdozzuk a portékát - a portrékra gondol? Én nem értem semmilyen képhez! - és milyen gonosz lányok vagyunk mi. Gyorsan ki is fizetem a sárga gyümölcsöket, majd a lány felé tartom a zacskót.
- Vegyél! Segítettél. Hálás vagyok - mosolygok rá, miközben igyekszem egyszerű mondatokat összerakni, amikre talán a válasz is van olyan egyszerű, hogy megértsem az ékszer nélkül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2019. augusztus 30. 14:32 | Link

V.

Nincsenek annyira látványos helyen, de azért erre is el-elsétálgatnak az emberek. Azok furcsállva nézhetik tisztes távolságból a jelenetet. „Tejfel” a burgonyás zsákok mögött, én pedig nem messze tőle állok, miközben az előttem még kicsit jobbra-balra gurulászó gumóst nézem. Elgondolkodva meredek rá azon gondolkodva, hogy mennyire szerencsés vagyok. Nem azért, mert mindig meg akarom veretni magam és kellemetlen helyzetekbe keverem magam, hanem azért, mert ezeket mindig megúszom valahogyan. Vigyáznak rám. Nem tudom, hogy kik és leginkább az a kérdés, hogy miért. De figyelnek és vigyáznak, mert ekkora mázli nincsen a világ összes emberének egyszerre. Gondolataimból a fiú hangja ráz fel, ami játékos sértődöttséggel éri el a dobhártyámat. Kissé még elvarázsolt tekintettel emelem kék szemeimet a szőkeségre, aztán megvonom a vállam.
- Nem vagyok – vonom meg a vállam a merev viselkedésre, és újra a zsebembe dugom mindkét kezemet. Előre és hátra hintázok egész nagyméretű talpaimon. Szerintem egészen egyértelmű, hogy egy tizennégy éves kölyök vagyok, aki csak menőzik a csajozással, de ha ott lenne az alkalma, aki sikítva elszaladna. Aztán ismét egy olyan kérdés, amire a tipikus kisfiú meglepettség ül ki pirospozsgás arcomra. Hogy mi? Van ebben a fiúban valami jópofa játékosság, ami ezzel a hidegrázós perverzióval vegyül. Furcsa, nem tudom hová tenni. És mégis miért kérdez engem erről? Mi köze van ennek ahhoz, hogy egymásba futottunk a piacon? Nem értem.
- Szűz? – kérdezek vissza, mintha nem tudnám, mire gondol.
Pedig nagyon is tudom, de egyszerűen teljes értetlenséggel állok a kérdés előtt. Mégis miért?
- Nem... neeem – mondom látványos zavarodottsággal, de én úgy érzem, hogy nagyon magabiztos vagyok. – Persze, hogy nem – hozzá tehetném, hogy millió csajom van meg ilyenek, de már én magam is érzem, hogy nem lenne hiteles. – Te vagy – igazán nagyfiús visszavágás. Bravo. Tapsvihar. Ha ebből nem, akkor semmiből nem fog leesni Theonnak, hogy velem nincsen kisegítve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 30. 14:41 | Link

Guinevere


Olyan jó érzés volt, látni az arcán, a megkönnyebülést és a hálát. Nagyon szeretem az ilyen pillanatokat, ilyenkor érzem azt hogy megérte ma felkelni. Megérte, mert segíthettem valakin, és 'hálistennek nem valami, kegyetlen tolvaj vette észre a karkötőt, mert biztos elkoppintotta volna. Olyan sok gonosz ember él a világon, ezért vagyok büszke arra, hogy jól neveltek fel a szüleim. Jól esett számomra, amikor megköszönte hogy megtaláltam, és még meg is ölelt. Ezt a szép pillanatot, az árus bácsi egy kicsit tönkretette. Állandóan mormogott, mint valami öreg medve. Nos, hasonlított is az imént említett állatra, így jobbnak láttam ha nem packázok vele.
- Ez semmiség csajszi! Örülök hogy segíthettem neked! - szólaltam meg, mivel hálaözönt kaptam az említett hölgyeménytől. Nagyon kedvesnek látszott, szinte madarat lehetett volna fogatni vele örömében. Hirtelen eszembe jutott, egy történet a gyerekkoromból. El hagytam a kedvenc plüssömet a bevásárlóközpontban, és egy kedves nénike találta meg, majd mosolyogva visszaadta. Mrs. Hudson, ezennel teljesítetted a küldetésedet! Miközben ezen gondolkoztam, hangosan felnevettem. Mikor visszatértek a gondolataim, mármint visszatért a józan eszem, a nő egy sárgabarackkal teli zacskót tartott felém.
- Ugyan már! Két darabot elfogadok, de nem többet! - szólaltam meg nagy komolyan. Hiszen nem azért találtam meg az ékszert, hogy utána dözsöljek.
- Köszönöm szépen! - hálásan bólogattam, és kivettem a kívánt mennyiséget.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 30. 15:02 | Link

Fürtös kis haver


Tipikus reakció egy átlagos kiskölyöktől. Ennél egyértelműben még a húgom sem válaszolhatott volna erre a kérdésre. Még szép, hogy az! Mégis ki feküdne össze egy ilyen fickóval? Nem mondom, hogy undi a gyerek, de nem kifejezetten az esetem. Én az izmos, amolyan maszkulinabb férfiakat, vagy éppenséggel pont a kis tehetetleneket szeretem. Bár, ha másra nem is, egy kis szórakozásra mindenképp jó lehetne ez a Petya, vagy ki a fene.
Még utoljára körbenézek, hátha valamerre erre ólálkodik Vanessa bátyja, majd miután megbizonyosodtam, hogy sehol senki, tiszta a terep, kimászok búvóhelyemről. Úgy közelítem meg Petit, akár egy ragadozó áldozatát. Bal kezemmel végigsimítok arcán, miközben halk kuncogás hagyja el ajkaimat. Rettentően szerencsétlen a kicsike, de éppen ezért aranyos. Olyan, akár egy plüss maci, bumfordi, ám mégis ölelgetni való. Megkerülöm, kezeimet a vállára teszem, majd szorosan hozzá simulok hátulról.
- Szeretnéd, hogy segítsek? – Teszem fejem a vállára, majd mancsaimmal lejjebb szambázok testén. Nem teszek semmi korhatár besorolásos dolgot, egyszerűen csak érdeklődöm iránta. Bár lehet, hogy sértésnek veszi, hogy megszegtem a személyes tér fogalmát. Igaz, nekem ilyen sosem okozott gondot. Köszönjük szépen csak meg a Delacroix genetikának! Apám nemhiába szerzett meg magának minden nőt, akit csak kinézett magának. A pénz és a jó kozmetika mindenkinek bejön. Lehet nekem is így kéne viszonyulnom az emberekhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2019. augusztus 30. 15:52 | Link

V.

Még mindig bennem van az érzés, hogy valamivel arcos harcoskodni kellene, de egyik pillanatról a másikra eltűnik. A minket körülvevő zajok ugyanolyan hirtelenséggel tűnnek el, úgy érzem, mintha megsüketültem volna. Egy dolgot hallok csupán; a torkomban dobogó szívemet. Ez nem a jóleső izgalomtól van. Ez valami más, valami kellemetlen. Eddig viccnek fogtam fel, ami „Tejfel” és köztem történik. Egy felsőbb éves fiú csínyje, amiből azt akarja kihozni meleg vagyok. Nem lepődtem volna meg, mert voltam már mindenféle szívatásnak az alanya, de ilyet még nem tapasztaltam. A srác elindul felém, és mintha megfagyna a levegő. Szinte érzem, ahogyan több hőmérsékletet csökken a hőmérséklet, és ezt a fagyosságot az arcomat simító srác okozza. A simítás jéghidegen éget, majdnem felszisszenek, de ahelyett inkább egy akaratlan fintor kúszik végig arcomon. Földbe gyökerezett lábakkal állok, még a fejemet sem mozdítom. Mintha viaszba öntöttek volna, és csak szemgolyóimat tudom mozgatni. Érzem, ahogyan a másik mögém kúszik. Egy szuszogás a nyakamba, majd a fej a vállamon landol. Értetlenül állok továbbra is. Mi történik? Egy fiú akar kikezdeni velem? A kezei pedig olyan helyekre indulnak, ahová fiú még nem ért. Legyen ez a felsőtestem vagy a pocakom. Ilyen jellegű érintésre nem számítok és nem is vágyok egy fiútól.
- Hagyd abba – mondom bátortalanul. Egyre kevésbé szórakoztat a helyzet.
El is lépek tőle, és megrázom magam. Dühös kékjeimet az ő sötétszín szempárjába szúrom, kezem ökölbe szorul.
- Nem szeretném, hogy… - nyelek egyet még mindig fintorogva. – Hogy segíts - furcsa érzésem támad. Legszívesebben löknék rajta egyet, hogy ez mégis mi volt, de inkább állom a tekintetét, és mutatom, hogy én ennek nagyon ellene vagyok. Nem annak, hogy ő mit és kivel csinál, hanem annak, hogy ezt most velem csinálja. Zsebre vágom a kezeimet, és azon gondolkodok, hogy hamarosan elhagyom a helyszínt.
Ha másra nem is volt jó ez a kusza nap, arra biztosan, hogy két dologról megbizonyosodjak. A nemi identitásom a testemnek megfelelő; fiú vagyok. Sőt mi több, az egyelőre csak kibontakozóban lévő szexuális irányultságom sem más, mint gondoltam. Teljesen heteroszexuális kissrác vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 1. 14:58 | Link

Fürtös kishaver


Nem véletlenül vagyok én a Rellon hivatalos éjjeli pillangója, értek a szakmához. Tudom mi kell az embereknek, legalább is az engem átlagosságban körülvevő bumfordi idiótáknak. Én pedig megadom nekik, hisz nincs rá okom, amiért ne tenném meg. Az élet unalmas e cselekedet nélkül, meg amúgy is, csak egyszer vagyunk ezen a földön, hát használjuk ki minden percét. Igen, elég szabad szellemű egyed vagyok, de szerintem erre Petya is rájött röpke találkozásunk során. Ő viszont a legbegyepesedettebb tizenéves, akivel valaha is összehozott az élet. Minden szavamra megrezzen, amikor pedig ujjaim érintik ruhával fedett bőrét, úgy ugrik el tőlem, minthogyha legalább ezer wattos áram zubogna ereimben. Élvezem  ahogy tart tőlem, tetszik, hogy ez alkalommal én vagyok a helyzet magaslatán. Ugyan keménykedni próbál azzal, hogy ellök magától, ám a próbálkozás olyan gyenge, hogy egy nevetésen kívül mást nem sikerül kicsikarnia belőlem. Kacajom harsány, ahogyan ujjaimmal eljátszadozom a fiú kitüremkedő csigolyáin. Egy… kettő… három, számolgatom a csontokat elmémben, minden egyes darabnál körkörös mozdulatot végzek. Végül elengedem Pétert. Meguntam őt. Én szeretem, ha szenvednek kezeim között, ő viszont nagylelkűségemet csúnyán visszautasította és további felhozatala sem áll másból, minthogy értelmetlenül vinnyog.  Szavaiban érezni lehet az elfojtott agresszió első jeleit, s bár tudom, hogy megverni nyilvánvalóan nem tudna, mégis visszább veszem kezeim közt azt a képzeletbeli gyeplőszárat.
- Amúgy sem vagy az esetem – arcom fintorba torzul, miközben vállamon rántok egyet. Hihetetlen milyen gyorsan tudja elrontani a kedvemet egy-egy papucsalak. A másodpercek töredéke alatt távozik testemből a játékosság minden cseppje, közömbösséget hagyva maga után. Ebből társam persze mit sem láthat, egyedül talán annyiban változhat meg kinézetem, hogy szememből kialszik a csintalanság lángja.  
- Hát itt vagy, Kis girnyó! – Mordul fel hátam mögött egy robusztus férfihang. Testemen azonnal felágaskodik az összes létező szőr, ám egyáltalán nem azért, mert megmozgatott bennem e pár szó valamit. Vagyis de,  viszont  egyáltalán nem jó értelemben. Robotikus mozgással fordulok meg, lábam a földbegyökerezett. Federico. A férfi nagy, izmoktól düledező teste vészesen magasodik fölém. A feszültség és a meleg hatására patakokból csorog a víz róla, persze az egész az én hófehér tincseimre.
- Federico, Drágám! De rég nem láttuk egymást! Talán tíz perce? – Bokszolok bele játékosan a pasas hatalmas vállaiba, azonban azonnal meg is bánom tettem, mert gyenge kis mancsaim fájdalmasan sajdulnak fel az ütés hatására. Kínosan elnevetem magam, mire ő vészjóslóan felmordul.
- Megbocsájtanál egy kicsit? – Tolom arrébb Petit a szabadulásomra alkalmas egyetlen út elől, majd mondhatni rakéta sebességbe kapcsolok, ugyanis az egyetlen dolog, amelyet a két alak észlelhet, az egy hatalmas porfelhő, amit pár perccel ezelőtti tartózkodási helyemen hagyok.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér