A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

Fél fülemben a fülhallgatómmal énekeltem az egyik rap szám szövegét, már elvörösödött fejjel és alig kapva levegőt, amikor végigértem az unalmas épülettengeren és a piac felé fordultam. Jól ment, még a kezemmel is tutkók voltak a mozdulatok, mire egy néni úgy nézett rám, mint valami sárgaházi szökevényre. Megforgattam a szemem, aztán mikor kijelentette, hogy a nagy hasam inkább szépen eltakarhatnám, akkor mérgesen fújtattam rá.
- Az enyém legalább tetszik valakinek, nem úgy mint a néni, akinek csak a macskái vannak! - közöltem fennhangon, mire többen is rám néztek, ő meg sértve elvonult a kis húzogatós batyujával. Nem szeretem az ilyen időseket. Apa bár megkért, hogy viselkedjek, mégis csak ő itt ilyen...mindenség, attól még nem kell akármit lenyelnem! Bár van aki azt értékelné. Ám szerencsére nem lett nyomi a hangulat, hamar széles mosoly költözött az arcomra, ahogy a fehér kötényes férfi integetni kezdett felém. Egyből dobtam neki egy puszit, aztán szépen ringatva a csípőm sétáltam tovább a másik oldalra a gyümölcsökhöz még vissza-vissza lesve a halárusra. Szerettem ide járni.
- Hopp, bocs - meredtem a lányra, akinek a sarkára léptem véletlenül. Kihúztam a fülhallgatóm, majd a zsebembe tömködtem a többi dolgom mellé és egy szép, nagy piros almát kezdtem nézegetni. - Ott leszek az esküvődön - közöltem egyszerűen az iménti jelenet miatt, aztán a lény kezébe is nyomtam egy almát, ha kérte, ha nem és az eladó nénire pislogtam, nagy szemekkel meredve, mennyire örülnék én ennek az almának, meg az új barátnőm is. Kicsit húzta a száját, de végül odasúgta, hogy vigyük őket, legközelebb majd vásárolunk, én meg megköszönve, elégedetten fordultam el a lányra nézve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=727509#post727509][b]Wittner Stella - 2018.07.05. 23:04[/b][/url]

Fél fülemben a fülhallgatómmal énekeltem az egyik rap szám szövegét, már elvörösödött fejjel és alig kapva levegőt, amikor végigértem az unalmas épülettengeren és a piac felé fordultam. Jól ment, még a kezemmel is tutkók voltak a mozdulatok, mire egy néni úgy nézett rám, mint valami sárgaházi szökevényre. Megforgattam a szemem, aztán mikor kijelentette, hogy a nagy hasam inkább szépen eltakarhatnám, akkor mérgesen fújtattam rá.
- Az enyém legalább tetszik valakinek, nem úgy mint a néni, akinek csak a macskái vannak! - közöltem fennhangon, mire többen is rám néztek, ő meg sértve elvonult a kis húzogatós batyujával. Nem szeretem az ilyen időseket. Apa bár megkért, hogy viselkedjek, mégis csak ő itt ilyen...mindenség, attól még nem kell akármit lenyelnem! Bár van aki azt értékelné. Ám szerencsére nem lett nyomi a hangulat, hamar széles mosoly költözött az arcomra, ahogy a fehér kötényes férfi integetni kezdett felém. Egyből dobtam neki egy puszit, aztán szépen ringatva a csípőm sétáltam tovább a másik oldalra a gyümölcsökhöz még vissza-vissza lesve a halárusra. Szerettem ide járni.
- Hopp, bocs - meredtem a lányra, akinek a sarkára léptem véletlenül. Kihúztam a fülhallgatóm, majd a zsebembe tömködtem a többi dolgom mellé és egy szép, nagy piros almát kezdtem nézegetni. - Ott leszek az esküvődön - közöltem egyszerűen az iménti jelenet miatt, aztán a lény kezébe is nyomtam egy almát, ha kérte, ha nem és az eladó nénire pislogtam, nagy szemekkel meredve, mennyire örülnék én ennek az almának, meg az új barátnőm is. Kicsit húzta a száját, de végül odasúgta, hogy vigyük őket, legközelebb majd vásárolunk, én meg megköszönve, elégedetten fordultam el a lányra nézve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=727987#post727987][b]Reissner Eliza - 2018.07.08. 22:32[/b][/url]

Mostanság kicsit leült az élete. Vagy úgy is lehetne mondani, hogy megfeneklett. Unalmassá vált, izgalmat hírből sem ismerővé, meg lehetne még ragozni. A lényeg, hogy Liza unta magát. A nyári kalandjai után unatkozott a tanórákon, alig figyelt bárkire is. Jót tett neki, hogy Emilyvel kiszöktek a múltkor, de azóta csak tengett lengett a tanoda falai között. A levita robbanáson kívül nem volt semmi, ami felkeltette volna az érdeklődését.
Nem is tudta milyen sugallat érte, hogy szombat reggel is korán keljen a piac miatt. Bogolyfalvát már elég rendesen bejárta, de a piacon még nem járt. Ki tudja, talán találni fog itt olyan tollat, amit fél éve keres, csak épp elfogadható áron.
A kínálatot nézi, de mindenhol csak ételeket lát, kicsit meg is éhezik egy idő után. Bemehetett volna a konyhára egy kis kaját csenni indulás előtt, de tudta, ha akkor nem megy el, akkor semmi nem lett volna képes kirobbantani a rellonból.
Tovább mászkált, míg valaki a sarkára nem lépett. Meglepődve tapasztalta, hogy vele egyidős a lány, kicsit még ismerős is volt neki.
- Ha lesz olyanom, esküszöm meghívlak - jelentette ki halálosan komolyan. Na igen, a tartós kapcsolatok kiépítésével még mindig hadilábon állt.
Még egy almát is kapott, amit biccentéssel köszönt meg. Bár azt nem értette, ki lehet ez a lány, hogy csak úgy ajándékba kap almákat.
- Liza vagyok, itt tanulok - mutatott a tanoda felé. - Ha pedig sherlocki ösztöneim nem csalnak, te is? - Magabiztosnak szánta, de a vége inkább kérdésre sikeredett. Nem zavartatta magát, beleharapott az almába, majd a rágás fázis után újra beszélni kezdett.
- Te próbáltad már az almás mutatványt csinálni a lábaddal, mint a twilightos csávó? Én csak egyszer, de akkor lerúgtam egy vázát, szóval inkább hagytam, de hátha valakinek sikerült.
Hiába él négy éve varázslók között, továbbra sem tudja kiírni az életéből a mugli dolgokat. De szerencsére egyre többen ismerik fel, szóval csak nagy ritkán kapja meg a kínos nézést, ha ilyet mond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=728071#post728071][b]Wittner Stella - 2018.07.09. 19:27[/b][/url]

Örömömre szolgált a tény, hogy a néni megvető pillantások kíséretében eltűnt a színről. Nem igazán éreztem magam rossznak, ő kezdte ezt az egészet, szóval igazán magára vessen. Még vontam is egyet a vállamon, ahogy visszafordultam az útirányba, és a lábam elé nézve lépegettem tovább. Már messziről is kiszúrtam, hogy bizony ismerős arcok árulnak ma is, ami hatalmas mosolyra késztetett. Meg integetésre és puszidobásra, de ha bárki látta, úgyis tagadom. Meg nem tartott sokáig, ugyanis a bambizásba rágyalogoltam valakire.
- Rendes vagy. De miért csak ha lesz? Nem tervezel? Még sose gondoltál rá? - kérdeztem kicsit sem gondolkodva azon, hogy valakinek ez esetleg személyes. Én például tökre tudtam azt is, hogy hol szeretném majd a gyűrűm kapni, a ruhát is nézegettem, de abban még nem vagyok biztos, szerencsére még van egy csomó időm. De például a hajam, na az már száznegyven százalék, hogy olyan lesz, amilyennek megrajzoltam. És amúgy egy ékszerszettet is álmodtam meg már hozzá. Nem mintha közel állnék akár csak ahhoz, hogy legyen egy rendes pasim.
- Wittner Stella - mutatkozom be, ha már a neveknél is tartunk úgy hirtelenjében, aztán én is az almámba harapok integetve az árusnéni felé. Tudom, hogy bukik apára, és tudja is, hogy ki vagyok, azt hiszem ezért az alma. Múlt héten is kaptam egyszer, ezért mertem pofátlan lenni, de úgy tűnik ő még tényleg reméli, hogy idelovagol a fehér pacin éccapám, és elhívja egy romantikus, tengerparti sétára. Vagy legalább a tóhoz. - Igen, harmadik éve már. Eridon.
A fontosabb infók felsorolása után lépdeltem a sorok között, az út kellős közepén, ahogy jobbra és balra nézelődtem, de valahogy a kaják annyira nem vonzottak most, hogy megvolt ez a szép és piros alma.
- Sose próbáltam. Nekem azt tanították, az étel nem játék - vontam meg a vállam, hogy aztán megint beleharapjak és kicsit nagyobb rágások közepette felemeljem a mutatóujjam, hogy de még nem fejeztem be. - Vifont tuh'ok deh'ázni lab'áva'...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=730263#post730263][b]Reissner Eliza - 2018.07.26. 18:23[/b][/url]

Legszívesebben olyan hangot adott volna ki, ami leginkább a nyávogás, a sóhajtás és a felháborodott kiáltás között ingadozik valahol, mégis visszafogta magát. Csak legyintett egyet lazán, az kicsit jobb modorra vallott.
- Persze, hogy gondoltam rá. Csak olyan... távol áll tőlem. Nem vagyok olyan - vonta meg a vállát is.
És még csak nem is hazudott. De első találkozásnál nem fogja megmondani, hogy nem valami sikeres a kapcsolatok ápolásában. Ha jobban belegondol, alig vannak barátai, mármint akiket tényleg annak nevezhet. Na nem mintha ez annyira zavarta volna, eléggé tettre kész, hogy tegyen ellene. De nem akart. Nagyjából ez a helyzet.
Ahogy kiderült, ki is az aznap reggeli társa, már mindent értett. Hiába csak tanuló, érdeklik az itteni dolgok, meg amúgy sem tud elsiklani a tény felett, hogy a leányzó apukája a polgármester. Mondjuk hamarabb jutott eszébe a lány extrém aranyos bátyja, akihez el is szeretne menni tetováltatni. Persze az még véletlenül sem fordult meg a fejében, hogy mást is csinálna a fiúval szívesen.
Az ismerkedős részre nem is válaszolt, elég volt ennyi is az unalmas dolgokból.
Mondjuk az nehezen fért össze a fejében, hogy ha valakinek megtiltották a kajával való ártatlan szórakozást, az miért beszél teli szájjal. Nem mintha zavarta volna, ő is sokszor járt így. Ha valami fontos, azt el kell mondani, a körülmények csak részletkérdés.  
- Uhh, na az meg nekem nem megy. Felénk csak a kosarazás volt menő. Meg gördeszkázni sem tudok - mondta kicsit szomorúan. Biciklivel tud pár trükköt, de deszkára sosem telt az anyjának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=730276#post730276][b]Wittner Stella - 2018.07.26. 22:59[/b][/url]

A nem vagyok olyan önjelzőre felkúszott a szemöldököm és még rá is néztem, hogy most akkor mi? Nincs olyan lány, aki ne lenne ilyen. Na jó, talán Bogna, de ott más gondok is vannak, én mondom. De bárki más mondja tuti tagadja, vagy éppen nem úgy áll az élete, vagy esetleg igyekszik mindezt leplezni. De most rendes voltam és aranyos, ezért nagy mélységekig nem is firtattam ezt. Inkább fogtam az almám és átesve a bemutatkozáson neki is kezdtem.
A nevem nem mindig jelentett jót, volt, hogy a tesóim miatt néztek furán, olyan is, hogy apa miatt, és nekem is akadt vaj a fülem mögött, de ez talán így természetes. Nincs olyan család, ami valamitől nem fura, igazából a lány neve is olyan... mint mikor tudod, hogy már láttál valamit, csak nem tudod hol. De hangzásra, mindenesetre el is engedtem a fülem mellett és a gondolatokat a fejemből. Pláne mikor a filmes dolgot előhozta, ahogy én a különböző standokat vizslattam. Aztán sikerült a falatot lenyelni is, mielőtt megint belekezdtem volna.
- Nem nehéz, mondjuk én gyakoroltam eleget. Kosarazni nem tudok, mindig furán pattan a labda, de görkorizni igen és deszkáztam is már - meséltem büszkén, úgy, hogy a végére el is nevettem magamat. Előttem volt, ahogy elsőre tanyáltam el, meg az is, akitől ezt... is... megtanultam. Bírtam a srácot, tetszett, hogy vicces volt és nem csöpögött a nyáltól.
- De nem maradtál ki semmiből, hidd el - legyintettem is le - engem is van egy csomó dolog, amire a tesóm utólag tanított meg. Meg szerintem lesz is még - újságoltam el egy nagy vigyorral, majd újra az almámba haraptam integetve két lánynak, akiket jól ismertem már, mert az évfolyamtársaim. Úgy láttam sietnek, meg nekem is volt társaságom, így ezt el is engedtem.
- Isteni dinnyepálcák vannak ott, jobbra, szereted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=730614#post730614][b]Reissner Eliza - 2018.07.30. 21:47[/b][/url]

Szerencsére ejtették az esküvő témát, aminek Liza határozottan örült. Sokkal kellemesebb volt más, kevésbé komoly témáról csevegni.
- Majd egyszer megtaníthatnál rá - vetette fel.
Nem volt olyan eszméletlenül csajos, de fiúsnak sem mondta volna magát. Csak úgy volt. Azt csinálta, ami érdekelte, és csak az kötötte le, amit szeretett. Egyszerűnek gondolta magát, tisztában volt azzal, hogy most fiatal, és nem tíz meg húsz év múlva akarta kitapasztalni, mit kedvel. Bár nem voltak komoly tervei, azért ön- és céltudatosan akart kilépni az iskola padból. Ami annyira nincs is messze, már csak másfél éve van hátra az alapképzésből.
Ahogy feljött Dávid, kicsit megörült. Jó néhány pillanatig elgondolkozott, hogyan kérdezhetne rá, de aztán rájött, hogy mindig is egyenes volt, most sem fog ezen változtatni.
- Ilyen jófej a bátyád? Nagyon király lehet, hogy neked van legalább tesód - Ezt így utólag nem akarta hozzá tenni, mert nem magáról akart csevegni, hanem Dávidról. Vagy Stelláról, mert ő is nagyon érdekes személyiségnek bizonyult.
Az igazság az, hogy Liza azonnal megkedvelte, mert a Wittner lány sem egy tömeggyártmány, hanem limitált kiadás. Ami elég király.
Ahogy azok a dinnyepálcák is, amire mutatott Stella. Észre sem vette, hogy előtte az eridonos mást is látott, mert ami azt illeti, nem figyelte az embereket. Néha pillantott csak Stellára, leginkább az árusokat figyelte, vagyis inkább az ő portékájukat.
- Mindenképp kell egy olyan. Vagy kettő. Talán több is - jelentette ki elgondolkozva. Akár jött Stella, akár nem, Liza céltudatosan elindult feléjük.
- Egyébként neked is van olyan király tetoválásod? - kérdezte sétálás közben. Csak akkor jutott eszébe, hogy lehet, elhagyta partnerét, így hirtelen állt meg és nézett hátra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=730626#post730626][b]Wittner Stella - 2018.07.30. 23:08[/b][/url]

- Görkorizni vagy deszkázni? - kérdeztem vissza szinte szünetet se hagyva a kijelentése után. Nem gyorsan lecsapós volt a téma, csak általában idejekorán lelkes tudok lenni dologban, néha aztán elfogyok a végére, de ezt majd kihagyom az ilyen önéletrajzos helyekről. Ha kérdeznék, tökre kitartó vagyok, addig biztosan még van elég sajtburger. Utána kevésbé. Persze ez nem mindig az emberek miatt történt, néha csak úgy a dolgokat unom el, mert nem elég érdekesek. Szomorú ez.
- Igen, csípem, hogy ilyen sokoldalú tud lenni meg szeretek is vele lenni. Tetoválásokat csinál, van egy saját szalonja! Ez tök király, meg úgy minden - mondtam el is nevetve magam. Eléggé büszke voltam arra, hogy bárhogy is legyen a családunk vagy mi, ő már ilyenekig jutott. Én még abban sem vagyok biztos, holnap milyen színű ruhát szeretnék felvenni és szerintem sosem leszek. Talán nekem nem az van megírva, mint neki, hogy valami nagy dolgot csináljak magamtól. Nem szeretek egyedül lenni a világban. Ezért is örülök, hogy tavaly óta megint a suliba jár és itt van velem. - Neked nincs tesód? Az furi lehet, vagyis gondolom, nekem kettő is van, bár csak Dáviddal vagyunk ennyire nagyon el. A nagytesónk más, ő komolyabb meg már saját élete van - vontam meg a vállam, hogy aztán a dinnyés pálcákra lelkesedve neki is induljak. Nekem persze azonnal kellett volna minden is, nincs ebben semmi meglepő, majdnem átestem egy pár éves kisfiún is, szóval nagy szisszenéssel néztem rá bűnbánóan meg reméltem rendben van.
- Nem vagyok ám mindig buldózer - mondtam kicsit Elizának is, majd párat fordultam az iramodó tömegben és két lépéssel le is maradtam, de megvárt. - Mint a tesómnak vagy amit ő csinált? Mondjuk egyik sem. De egyelőre, szeretnék, és azt ígérte meg is csinálja a szülinapomon. Nagyon várom már. Érdekelnek a tetkók?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=730881#post730881][b]Reissner Eliza - 2018.08.01. 22:24[/b][/url]

Magában csak jót mosolygott Stella extrém gyors reakcióján. Az utóbbi időben rengeteg navinéssel sodorta össze a sors, ami lássuk be, nem egy pörgős program, így Liza maga is kicsit lelassult. Stella viszont kész felüdülés volt neki, nem kellett éveket várnia semmire.
- Deszkázni - jelentette ki. - A görkori nem igazán az én stílusom, meg az nem is érdekel annyira. Te tudsz ilyen menő trükköket is? - Persze maga előtt már látta is, ahogy a gördeszkával profikat megszégyenítő ugrásokat hajt végre. Valahogy ezt még el is tudta képzelni, nem úgy a kviddicsezést.
Nem gondolt sokat magáról, ezért nem is akarta hinni, hogy ő terelte számára kedvező irányba a beszélgetést. Inkább Stellától kezdett félni kicsit, amiért a lány rájöhetett a titkára.
A felesleges paranoiáját félre téve mosolyogni kezdett.
- Én egyke vagyok, vagyis remélem - a mondat végére ő is halkan nevetett. Abban biztos volt, hogy anyai oldalról nincs féltesója, de az apjában nem bízott. - De nagyon klassz lehet, gondolom eléggé egy hullámhosszon vagytok Dáviddal. Azért van időtök egymásra, ha a suli meg neki a szalon mellett?
Ha Lizán múlna, egy Dávid kaliberű tesóért bármit félre tenne. Mondjuk tesóként tuti nem vonzódna hozzá, lehet inkább lerázná, de.. mindegy is. Úgysem lesz tesója, felesleges is belegondolni, mert sosem fogja átérezni vagy megérteni.
Egy csepp megbánást sem tanúsított, amiért elhagyta egy pillanatra a társát. Ez nem igazán illett hozzá amúgy se, meg tényleg nagyon akarta azt a dinnyés pálcát. De szerencsére nőből van, ezért képes volt egyszerre figyelni az árushoz való közeledésre, meg az eridonos lányra.
- Nem mondanám. Csak az érdekelt, hogy mennyire marad családban nálatok ez a szokás. Igazából csak azok a mozgó tetkók érdekelnek, egyszer megnézném élőben. Fura lehet hogy valakinek a bőrén mozog olyan izé.
Nem akart ítélkezőnek tűnni, épp ellenkezőleg, lenyűgözte a művészet azon fajtája.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=731077#post731077][b]Wittner Stella - 2018.08.03. 11:45[/b][/url]

- Pedig! - csattantam is fel egyből, ahogy a nem stílusa és a trükkök felmerültek. Bizony, a görkoriban is hatalmas lehetőségek vannak. Azzal előbb tudtam ugrásokat meg mondjuk fél lábon forogni, mint egy deszkaátfordulós felugrást. Persze ez nem jelent olyan sokat, hiszen én mindig is egy kicsit máshogy nevelkedtem, vagy leginkább sehogy. Szerettem mindent, amit láttam kipróbálni. Mindegy volt hogy TV-ben vagy máshol bukkantam rá. - Mindkettővel, szívesen mutatok is majd egyszer, ha komolyan gondolod - ígértem meg két almaharapás között, hogy aztán békésen falatozzak nézelődés közben.
Sokakkal ellentétben én érdeklődő szoktam lenni, de nem csak felszínesen. Amikor egy személlyel beszélgetek én nem túl akarok csak esni rajta, hanem akkor már szeretem tudni, mi a helyzet vele. Mondjuk nem-e sorozatgyilkos, vagy olyan, aki utálja a meséket és a Pokemont. Egy súlyozású a dolog, bizony.
- Reméled? Nem ismered valamelyik szülőd? - kérdeztem rá, nem mintha ez tapintatos dolog lenne. Engem nem igen szokott az érdekelni, de legalább jobban nem mentem bele, ez haladás már. A kérdésére aztán bólogattam párat. - Persze, együtt is lakunk. Úgy a 365 napból 366 napot - nevettem el magam, mert az utóbbi időben tényleg az volt a helyzet, hogy ha ő nem volt az eridonban, akkor én sem és inkább Pesten aludtam nála. Nem volt kedvem se anyánál se apánál lenni, ha hívtak volna sem. Szerettem ezt így meg jó is volt, hogy valami nem tűnt el. Őt már nem akartam hiányolni az életemből, elég volt a többi szar egyben.
Sikeresen meg is keveredtem a tömegben, ami az én magasságommal nem bonyolult, de meglett újra a lány, hogy már a kitűzött célhoz haladjunk rendesen. Mondjuk ilyenem nem volt, csak lejöttem szórakozni, mert uncsiztam.
- Hát... mondjuk úgy, eléggé, és nem csak kettőnk között - közöltem nevetve, de intettem csak végül, hogy hagyjuk is a többit. - A tesóm tetkóit? Édesek, de nem szeretnek mindenkit. Olyankor nem jönnek elő, de szoktak játszani egymással, tökre imádnivalóak - meséltem széles vigyor kíséretében, ahogy el is értük a dinnyepálcikást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=731352#post731352][b]Reissner Eliza - 2018.08.06. 21:49[/b][/url]

- Persze, hogy komoly az egész - jelentette ki.
Nem szokása meggondolatlan dolgokba belemenni, meg amúgy is szereti megélni az életet. Nem mintha közel lenne, de nem akar úgy meghalni, hogy nem próbált ki mindent, amit csak lehetett. Persze ebből jött már ki rosszul is, mégsem tagadná le soha, vagy tenné meg nem történtté.
Azt hitte, felkészült arra, hogy beszéljen az apjáról. Végül is, már több mint egy éve tudja, ki is ő. Nem a büszkeségével volt baja, mivel mindig is különc volt. Mások véleménye sem érdekelte, egyszerűen csak rossz érzése támadt, ha rá kellett gondolnia. A furcsa férfira, aki jelenleg is a legőrzöttebb börtönök egyikében csücsül.
- Nem - mondta ki végül. - Apámat még sosem láttam, de nem is baj ez.
Néha félt, hogy jobban hasonlít rá, mint az anyjára. Külsőleg biztosan, mert senki nem ismeri fel benne a Tóth családot, de belsőre is félt. Sokkal céltudatosabb volt társainál, ráadásul megvolt az a "képessége", hogy kikapcsolja az érzelmeit. Igazából mai napig sem biztos, hogy az empátiát csak az agya képzi, vagy tényleg azt érzi-e. De akkor is tény, hogy nem tud olyan egyszerűen együtt érezni másokkal, mint ahogy azt kellene.
Azt gondolná az ember, hogy belemerült a saját gondolataiba, de ahogy feljött, hogy a két testvér együtt is lakik, Liza újra jó kedvű lett.
- Azta, az azért elég komoly. De... akkor nem is a szüleitekkel éltek? - kérdezte kíváncsian. Nem mintha olyan rengeteget gondolna Dávidra, de azt azért kisakkozta, hogy valószínűleg van neki valahol egy albérlete minimum a szalon miatt. Legalábbis Liza ilyen esetben biztos nem maradna otthon.
Küldött egy vigyort Stellára, amiért végül mégiscsak sikerült tartania vele a lépést. Tisztában volt vele, hogy "néha" őrült tempót tud diktálni.
- Hát, mivel Dávidról tudok egyedül, akinek ilyen van, így igen, az övéit - felelte. Még szerencse, hogy nem volt az a pirulós lány, mert biztos azonnal vörösre váltott volna az arcszíne, ahogy felvillant lelki szemei előtt a (fél)meztelen Dávid.
Megrázta a fejét, gyorsan újabb téma után kutatott. Szeretett az eridonosról beszélni, de nem akarta elszalasztani a lehetőséget, hogy megismerje Stellát.
- Amúgy hogyhogy ilyen korán itt vagy?
Közben elérték a kiszemelt árust, ahonnan Liza elvett két pálcikát, az egyiket pedig Stella felé nyújtotta. Már kapott egy almát, amit viszonozni szeretett volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=731816#post731816][b]Wittner Stella - 2018.08.12. 22:54[/b][/url]

- Jól van, nem azért mondtam - emeltem meg a kezeim védekezően, mielőtt totál kiakad a lány. Eszem ágában sincs leszólni őt, csak sose lehet tudni. Láttam már valakit belevágni dolgokba, amit aztán nem tudott vagy akart végigvinni. Ez is olyan élet rendje, nem mindenki elég kitartó. De ő elég elszántnak látszott úgy egyébként, kicsit talán jobban a szemeim az arcán is felejtettem. Olyan határozott elképzelései lehetnek, legalábbis a tekintete ezt sugallja. Hogy ez jó-e avagy se, mindenki döntse el maga. Én inkább kérdezek.
- Tényleg? Nem... más... mármint. Igazából igazad lehet - sóhajtottam és félbe is hagytam a magam mondókáját. Mondjuk eszem ágában se volt belegondolni, hogy apám vagy anyám ne ismerjem, csak... mostanság sokszor lennék bárki más helyében családilag, és még ez is szimpibb volt mint az a valami, amiben szarul érzem magam. Mert ez a helyzet, nincs mit kiszínezni, nem vagyok már tíz éves, túl jól látom, hogy ez nem csak egy időleges dolog, eléggé végleges ezúttal és picit se vagyok oda érte. Se kistesókhoz, se mostohákhoz nincs humorom.
- Ooolyasmi. Igazából ilyen pótkerék vagyok. Neki van hol lakni, én meg mehettem hozzá mikor már úgy... elég volt minden. Meg az eridonban is közös a szobánk. Jobb mint fura, ruhalopós vagy emó csajokkal összeszokni, meg ő se hiszem hogy szívesen lakna más pasikkal heti párszor mert hűdejó - mutogattam kis idézőjeleket az ujjaimmal, hogy aztán el is engedjem a témát. Nem is tértem ki rá, miért nem otthon lakunk. Dávid nem kicsi már, nála amúgy is érthető. Én sem vagyok az, azt kikérem magamnak. Más, hogy azért egy hullámvasútnál lecentiznek, de ott is átmegyek a rostán!
- Ha jól tudom például van a navinés házvezetőnek is. De gondolom nem mutogatja másoknak - kuncogtam is magamban, ahogy beértem újra a lányt. Pika meg Charchar amúgy édesek. Nem tudom, hogy a kajákat élik-e, de mikor eszünk és lemorzsázom Dávidot is, mindig megkerülnek. - Szerintem ha tényleg érdekel kérdezz rá nála egyszer, szeret a tetkókról dumciszni... naaagyon - húztam el a szót, mert szerintem azért tuti kergetett már el csajt ezzel, de nem vallaná be.
- Ühm, hogy én? Hát, csak... nézelődök, meg idegelem Mártikát. Ez már ilyen szombati rutin nálam. De te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=731965#post731965][b]Reissner Eliza - 2018.08.15. 22:33[/b][/url]

Liza hirtelen nem tudta, mit kellene mondania, inkább csak felnevetett, majd leharapta az utolsó falatot is az almájáról.
Már el is felejtette, milyen rossz érzés tudja hatalmába keríteni, ha a szüleiről van szó. Egyik sem egy mintapéldány, de Liza hálás azért, mert legalább vannak. Csak hát épp ezt nem képes helyretenni magában, egyfolytában rohan, még a gondolataiban sem képes lefékezni egy kicsit. Ha pszichomókushoz kellene mennie, elképzelni sem tudja, mit kezdenének vele. Mert elég ritka, hogy egy témát képes kivesézni úgy rendesen.
- Hát nem tudom. Azért klassz lenne megismerni, meg úgy látni, hogy ő milyen. Néha azon gondolkozom, hogy interjút kellene készítenem vele, és abból meggazdagodnék - nevetett fel röviden, kicsit sem boldogan. - Vagy talán könyvet. "Egy sorozatgyilkos lányának jegyzetei" - tette kezével is idézőjelbe a kitalált címet. Aztán fintort vágott, mert ennél klisésebb címet nem is találhatott volna.
- Hát igen, ezt megértem. Az egyik szobatársam nagyon fura, sose szól hozzánk és nem is csinál semmit. Néha azt hiszem, hogy szellem a csaj.
Melissát nem igazán kedvelte meg az idei év alatt, de sebaj, Alinát annál inkább. Már ezért is megérte, hogy másokkal rakták egy szobába. Na nem azért, ő is szívesen lenne egy szobában Dáviddal, még Alinát is képes lenne elcserélni, de ezt nem igazán teheti meg.
Lucára gondolva kicsit elhúzta a száját. Nem igazán látta még az említések alapján törpe nőt, de azért hallott róla már egy' s mást.
- Jó, annak a nőnek mije nincs? Mármint ha van valaki a világon, aki kimaxolta a dolgokat, az Luca lesz. Olyan sok hajmeresztő sztori kering róla, igazából nem is csodálom, hogy navinés. - A hangjában sokkal inkább csodálat bujkált, mintsem megvetés. A mostani házvezetők nagyon illenek a házaikhoz, például ő imádta, amikor Magnus prof kioktatta, hogyan lehet tilosban is járni.
Visszatérve Dávidhoz elpirult. Mármint really. Csak egy kicsit, de akkor is megtörtént - életében kb először. Liza legalábbis nem emlékezett ilyen alkalomra, de most azért rendesen zavarba jött.
- Majd talán megpróbálom - legyintett egyet, gyorsan inkább más témára váltott. - Keresek egy tollat, de még nem találtam meg. Még a Kins&Kens-ben is voltam, de semmi. Lassan kezdek lemondani róla, pedig nagyon régóta akarom már - sóhajtott nagyot. - Következőnek valami egzotikusabb piacra akarok menni, valahová Latin-Amerikába, csak fogalmam sincs, hogy lehetne kivitelezni - lemondóan megcsóválta a fejét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=732086#post732086][b]Wittner Stella - 2018.08.16. 22:11[/b][/url]

Talán azt vártam, neki kényesebb ez a téma első hallásra, de ahogy tovább fejtegette és bedobta a találkozási reményeit, el kellett mosolyodnom. Valahol tetszett, hogy ilyen célirányos gondolatai vannak, mert ez jó. Azok, akik kis tervekkel szelik az életet talán sokkal hamarabb érnek a céljaikhoz, legyen ez egy találkozó vagy álommunka. Én kicsit le voltam magammal maradva, de ami késik, az nem múlik ugye. Amíg beszélt leküzdöttem a maradék almát, majd egy komposztos konténerbe hajítottam a csutkám. Mert ez fontos, ha lehet, szelektáljunk. Meg az is volt legközelebb.
- Lehet már saját magadból is, nem? tuti sokan kíváncsiak apád nélkül is rád, főleg, akik sokat hallhattak róla - dobtam fel rá is emelve a tekintetem. Igazából biztos sokan keresnének hasonlóságot, hogy vajon neki is furcsa szokásai vannak-e, esetleg hajlama. Ha paranoiásabb lennék, már most elgondolkodnék, nem-e figyelnek engem miatta is meg úgy amúgy is. El is engedem inkább ezt, nem valami hasznos.
- Az se lepne meg, ha szellem lenne, tudod, itt azok is vannak - billegtettem a fejem két oldalra még a kezemmel is mutogatva, hogy aztán abba is hagyjam, mikor két néni megnézett, majd össze is súgott. Már látom, mindjárt indul, hogy megőrült a polgi lánya. Pedig nem, totál okés minden, én mondom. De én jobban örülök, hogy a tesómmal és nem szellemekkel vagyok egy szobába. Ha muszáj lenne talán beköltöznék Bognáékhoz, de még az a lány is fura, nem akarom én bántani...csak hát akkor is. Mint aki dobozban él. Lehet neki se ártana valami löket, hogy megmozduljon.
- Nem tudom, a menhely tök menő, mármint, jót is tesz és legálisan lehet egy rakás édes állata. Ezt tök irigylem, mondjuk van amit annyira nem tőle - húztam el a szám, mert igen, én is hallottam ezt meg azt már. Bár gondolom itt is igaz, hogy a pletykáknak csak a fele igaz. De van, akinél az egész igen gyanús.
Egy darabig Lizát figyeltem, aztán kiszúrtam a dinnyés csodákat és rájuk is repültem válogatásba kezdve. Mintha nem most ettem volna meg az almám, sose baj, a hasam egy fekete lyuk, bár a kilókat is elnyelhetné, amiket nem élek pluszban. Nem vagyok magas, nekem nem normális ez a súly!
- Jaja - helyeseltem kicsit elveszve a témától, de azért azt hiszem még Dávid tetkóinál jártunk, vagy annak a közelében. - Tollat? Valami varázs toll? Mármint különlegeset tud, hogy nem találod? Uh, az tuti nagyon menő lehet, én ott egy utcabálra mennék el szívesen. Az a sok szín meg zene és ember, ahw...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=733039#post733039][b]Reissner Eliza - 2018.08.26. 13:14[/b][/url]

Elnevette magát Stella válaszát hallva. Volt egyfajta egészséges önképe, de egoista sosem volt. Egyelőre, aztán majd lehet egyszer azt is beikszeli, de még biztosan nem.
- Talán ha kiszínesíteném. Most amúgy is nagyon mennek az ilyen ifjúsági történetek. - Csak legyintett egyet, pedig egyébként idegesítette egy kicsit ez a hype. Főleg, amikor King könyvért állt sorba, de alig jutott a kasszához, mert épp akkor jelent meg valami tini sztori, és persze a kortársainak visítozni kellett minden percben.
Alig várta, hogy kinője ezt a korosztályt. Jó, azért ha egy Lush terméket fedezett fel, ő is megörült, de igyekezett azért moderálni magát. Az esetek többségében sikerül is.
Mosolyogva nézte a lányt, ahogy imitálja a kitalált dolgait. Nem csodálkozna, ha kiderülne, hogy van valami olasz vér benne, amilyen hévvel képes beszélni.
- Az elég szomorú lehet. Ha szellem lennék inkább Fela profot kisérteném, nem a rellonosokat - kuncogott halkan. Bár amilyen a bájitaltan tanáruk, talán még szellemként is megijedne tőle.
Ahogy a kutyáktól is. Mindenki odáig volt a kis vakarocskért, de Liza a lovakon kívül nem tűrt meg más állatot a közelében. Valahogy sosem arra gondolt a kisállatok kapcsán, amire a normális emberek, ezért inkább távol tartotta magát tőlük.
- És nálatok milyen a HV? Sárkit csak ritkán látom, de olyan... furának tűnik - váltott témát hirtelen. Lassan magára varrathatja a pletyka anyu kifejezést, amennyit műveli mostanság.
A dinnyés pálcikákat nézve ismét felnevetett. Hová máshová menne az eridonos, mint ahol a legtöbb élet van.
- El is tudlak képzelni sombreróban - bólogatott, ahogy egy pillantást vetett a lányra. - A toll meg... hát nem olyan egyedi. Csak olyat szeretnék, ami úgy néz ki, mint egy madártoll, öníró, plusz a belsejéből ki lehet húzni apró papírt, mint mondjuk a puskatollaknál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=733533#post733533][b]Wittner Stella - 2018.09.05. 15:47[/b][/url]

Egyet kellett értenem vele, bár engem ez sosem kapott el ilyen húú, én ezt most akarom. Olvastam, szeretek is, de az én könyveim inkább vastag magazinok, és nem erről szólnak. Ez a valóság. Érdekel most éppen a lakberendezés is a divat mellett, hát az ékszereket, a kristályok és kövek mikéntjét és az arany-ezüst örök vitát tanulmányozom inkább. Szerintem tökre ki se nézik, ettől jó a meglepi mondjuk. Szeretem tudni mi a trend és nem csak öltözékben. Színben, viselkedésben, munkamorálban. Ki tudja mikor jön ez majd még jól? Szerintem a varázsvilág is tökre alul van cicomázva. Pedig a varázslöttyök gyors szépítő hatásai ha kapnának egy kis reklámot, vinnék őket mint a cukrot! Muglik is, eladhatjuk homeopátiának!
- Ugh, de ő undi - grimaszoltam nagyon citromba harapott arcot vágva kicsit a kezemmel is pipiskedve. Ha tehetném, tuti valami nagyon csini pofit kísértenék, olyat, akit vicces is ijesztgetni, jól is néz ki és szórakoztat. Jó, egy ilyet nem csak szellemként kerülgetnék szívesen, de ez totál más kérdés!
- Mitől? Sárki bá', hát olyan rendes, mindig van valami buli, igyekeznek. Meg megengedte a koedukált szobát, én adom a bácsit - jegyeztem meg nagy bólintásokkal, bár nem úgy ám! Hallottam pletykákat, hogy vannak diáklányok, akik oda meg vissza vannak érte is, szerintem kedves, de ennyi. Nem annyira fogott meg úgy...egyben, értitek. A helyettese meg még olyan morcos is, bah.
Közben a nagy eszegetésbe belefért az álmodozás is, így kifejtettem a karnevál témát. Engem nem is annyira a zene vagy a hangulat kötne le, ha ott lennék, ezt újra kellene gondolnom. Azok a ruhák a táncoslányokon, a színek és a helyi különleges kiegészítők. Maga lehet a Mennyország.
- Kipróbálnám a miniruhákat is, tudod vannak a karneváli lányok, azokkal a nagy tollakkal - mutogattam is mellé még riszálva is kettőt a hátsómon, bár ezt maximum mögöttünk értékelték, én csak lépegettem tovább utána.
- Puskázni akarsz? Arra van egy csomó más módszer is! De a toll szépnek hangzik. Öníróságot lehet rá bűvölni, miért nem csináltatsz egy ilyet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=734115#post734115][b]Reissner Eliza - 2018.09.14. 21:29[/b][/url]

Hogy Felagund undi lenne? Jó, hát öreg, meg csoffadt már egy kicsit, elég lassú és unalmas is, de pont ezért lenne jó móka. Vagy az ő nevében ijesztgetni a gólyákat. Vagy a kettő egyszerre.
Liza előtt sorra pörögtek a jobbnál jobb ötletek, és valahogy érezte, hogy amíg a tanoda falain belül marad, valamelyiket, ha nem mindegyiket, de meg fogja valósítani.
- Na jó, elfogadom. Elég érv, mert hát én se akarnám őt nézni a végtelenségig - bólintott rá végül.
Jobban belegondolva már pár óra után megunná. Vicces néha borsot törni mások orra alá, aztán kinevetni, hogyan kezelik a helyzetet, de azért Liza sem szerette ezt túlzásba vinni. Igazából el sem tudná képzelni az életet szellemként, bizonyára halálra unná magát.
- Koedukált szobák? - kérdezett vissza azonnal.
Most nem viccelődött, komolyan meglepődött. Egyrészt azért, mert mégis hogy lehet ezt megcsinálni egy ilyen intézetben, másodszor pedig hogy a viharba lehetséges az, hogy erről eddig nem hallott. Nem tudta hirtelen eldönteni, hogy inkább a festményekkel kellene összebarátkoznia, vagy már egyből a diákokkal. Ez utóbbi sokkal melósabb mondjuk, de az értéktelen hírek mennyisége ugyanannyi lenne. Ezt mindenesetre elnapolja, majd ha lesz pár perce, ki fog dolgozni valami tervet.
A karnevál már sokkal inkább felvidította, egy pillanatra még magát is elképzelte azokban a ruhákban, amikről Stella áradozott. De a pillanat elmúlt, Liza pedig már csak az eridonos mozdulata miatt vigyorgott.
- El kellene oda mennetek nyaralni, vagy valami. Igazából szerintem rossz helyre születtél -  Félig viccnek szánta, de kicsit komolyan is gondolta. Stella aligha illik bele a magyar valóságba, ha szerencséje van, sosem fogja azt a mentalitást birtokolni, mint általában az itthoni emberek.
- Nem akarok puskázni, nekem nincs rá szükségem - kicsit még fel is húzta az orrát, ahogy mondta. Ha másra nem is, az eszére mindig büszke volt, ezt pedig nem is tagadta. - Csak szeretnék egy ilyet adni anyának. Nem szereti az elvarázsolt dolgokat, de ha találnék egy igazán szépet, azt biztos szeretné.
Azt nem tette hozzá, hogy már le is zsírozta a Kins&Kensben a toll megbűvölését. Már csak meg kell találnia a megfelelő darabot, viszont úgy tűnik, erre nem is aznap fog sor kerülni. Lassan már a sor végére érnek, és még csak hasonlót sem vett észre.