A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

Ha bárki kérdezné, Kíra egészen biztosan a piacteret jelölné meg, mint a kedvenc helyszínét Bogolyfalván. Talán még Adam szobáját is lekörözné ez a terület, még jó, hogy Adam házát Kíra nem tartja Bogolyfalva részének, így nincs is benne a rangsorban.
Imád a piacon lófrálni, hosszasan alkudozni a kofákkal, majd persze semmit sem venni. Szörnyülködni az árakon, na meg a termékek minőségén. Keresztül-kasul bejárni az egészet, a leglehetetlenebb dolgok után kutakodni. Hát nem is igaz, hogy soha, senki nem árul leheletet. Pedig azért aztán lehet, hogy hajlandó lenne adni egy gombot, na jó, talán még kettőt is, ha nem kérdezősködik sokat az árus. Meg aztán néha megpróbál hasznot húzni a piaci kavalkádból, és értékké tenni az épp nála lévő értéktelen vackokat, mágikus erejű talizmánnak, ősi ereklyének, vagy kulcstartónak beállítani őket. Mert a kulcstartó király dolog! Mindig szeretett volna egyet, csak soha nem volt kulcsa semmihez. Anélkül is nagyon jól bejutott mindig mindenhová. Akkor meg minek?
Tehát most is épp kedvenc tevékenységének hódol és egyelőre békésen hömpölyög az egyre fogyatkozó tömeggel. Lassan a végéhez közeledik a mai piac, néhány árus már el is kezdett pakolászni. Csíkos bevásárlós szatyrát vidáman lóbálva sétál, azon morfondírozva, vajon hol van ez a sok árus, amikor épp nem Bogolyfalván nyújtanak számára felhőtlen délelőttöket és kora délutánokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=651438#post651438][b]Saragob Kíra - 2016.12.27. 20:44[/b][/url]

Ha bárki kérdezné, Kíra egészen biztosan a piacteret jelölné meg, mint a kedvenc helyszínét Bogolyfalván. Talán még Adam szobáját is lekörözné ez a terület, még jó, hogy Adam házát Kíra nem tartja Bogolyfalva részének, így nincs is benne a rangsorban.
Imád a piacon lófrálni, hosszasan alkudozni a kofákkal, majd persze semmit sem venni. Szörnyülködni az árakon, na meg a termékek minőségén. Keresztül-kasul bejárni az egészet, a leglehetetlenebb dolgok után kutakodni. Hát nem is igaz, hogy soha, senki nem árul leheletet. Pedig azért aztán lehet, hogy hajlandó lenne adni egy gombot, na jó, talán még kettőt is, ha nem kérdezősködik sokat az árus. Meg aztán néha megpróbál hasznot húzni a piaci kavalkádból, és értékké tenni az épp nála lévő értéktelen vackokat, mágikus erejű talizmánnak, ősi ereklyének, vagy kulcstartónak beállítani őket. Mert a kulcstartó király dolog! Mindig szeretett volna egyet, csak soha nem volt kulcsa semmihez. Anélkül is nagyon jól bejutott mindig mindenhová. Akkor meg minek?
Tehát most is épp kedvenc tevékenységének hódol és egyelőre békésen hömpölyög az egyre fogyatkozó tömeggel. Lassan a végéhez közeledik a mai piac, néhány árus már el is kezdett pakolászni. Csíkos bevásárlós szatyrát vidáman lóbálva sétál, azon morfondírozva, vajon hol van ez a sok árus, amikor épp nem Bogolyfalván nyújtanak számára felhőtlen délelőttöket és kora délutánokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=653518#post653518][b]Révay A. Valentin - 2017.01.05. 00:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=654493#post654493][b]Saragob Kíra - 2017.01.10. 11:18[/b][/url]

Kírának fel sem tűnt, hogy kinek az oldalába vágja bele  csíkos szatyrát, meg kinek nem. Valami elképesztően csodálatosnak látszó furkász zselét pillantott meg egy közeli standnál, és mindenképpen meg akarta nézni közelebbről, mielőtt még elpakolja az árus. Menet közben pedig nem érdekelte, hogy kin gázol keresztül.
Azért eljut a tudatáig, hogy valószínűleg neki szólt a nem túl barátságosan a férfi. Visszafordul felé, végigméri az alakot, próbálja összerakni a képet, hogy mégis mi lehet a másik problémája.
- Hát, tudja, mit? - válaszol kimérten, hatásszünetet tartva. - Nem nézem el.
Nem sikerül rájönnie, hogy mi is történt pontosan. Hiszen az nem lehet, hogy ő tett volna bármi rosszat. Nyilván a férfi követett el valami pimaszságot.
- Maga galád! Megpróbál itt a piac közepén elgáncsolni egy szegény szerencsétlen ssssssszzz nőt! Örüljön, hogy nem átkozom el itt és most - felháborodással meg némi hitetlenséggel tekint a másikra. Hogy lehet, hogy vannak még ilyen szörnyű emberek! A fenyegetése persze üres, legalább öt percébe telne, mire egyáltalán előbányászná valahonnan a szatyrából a pálcáját.
- Nézzen már magába! És most. Ha megbocsát, még dolgom van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=654556#post654556][b]Révay A. Valentin - 2017.01.10. 20:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=654557#post654557][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.01.10. 20:42[/b][/url]

A mai nap egy igazán egyszerű, nyugodt nap az életében, ugyanis szabadságon van. Kiderült, hogy amióta Sean betöltötte a negyedik hónapos kort, azóta nem volt úgy igazán szabadságon. Valahogy mindig meg tudta oldani, hogy ott legyen, minden órát leadott, még csak tanársegédje sincs, pedig nem hülyeség a poszt. Előbb kellett volna gondolkoznia. A következő tanévben mindenképpen nagyobb hangsúlyt kíván majd erre fektetni. Meg arra is, hogy a munkába való belekattanás ellen járjon el rendszeresebben a saját pszichológusához – igen, van neki olyan, de hát ez érthető is –, illetve, hogy sokkal jobban figyeljen oda a szabadságai eloszlatására. Most is például pont nem olyankor küldték szabadságra, amikor kellene, hanem egy teljesen átlagos napon, amikor amúgy is ellett volna fent, meghallgatta volna az arra járókat, és megpróbált volna segíteni. Tény, hogy a mai napon nem lett volna sem órája, sem előre leegyeztetett időpontja, de azért mégiscsak furcsa, hogy nincs ott, hogy nem kell sietnie, vagy gyorsan összedobnia valami ebédet, mert jön a gyereksereg korgó hassal.
Kosárkájával – melyben mélykék szalag van fűzve dísz gyanánt – a bal alkarján sétálgat a sorok között, hogy megvegyen mindent, amit csak hiánycikként könyvelt el otthon. Jobban szeret itt vásárolni, mint a boltokban, mert valahogy jobban elhiszi, hogy valódi, amit vesz. Elég furcsa dolgokat tesznek bele az előre csomagolt értelekbe, és nem szeretné, ha a gyerekei valamelyik miatt betegednének meg, ráadásul Ráhel és Franci is rendszeresen ott esznek, szóval az sincs kizárva, hogy esetleg velük történik valami. Na meg aztán támogassuk a hazait. Ebbe a nyugodt elmélkedésbe jön a kiabálás, mely nem is történik olyan messze tőle, sőt, ami azt illeti, épp a mellette lévő lép félre a kiabáló nő elől, kis híján elsodorva őt is. Felpillant, ismerős a nő, még ismerősebb a pálca, a pálcát tartó kéz és maga az arc is, melyet ezer éve nem látott így eltorzulni.
- Valentin!
Gondolkodás nélkül lép a nő és a pálca közé, mert nem nagyon kellene, hogy itt baj történjen, bőven elég a jelenet is, hiszen már szinte mindenki őket nézi. A pillanatnyi szünetben pedig végre van annyi ideje, hogy felfogja, nem szerencsés éppen neki a férfi pálcája elé állnia, mert azért eléggé hasonlít a nővérére, a férfi második felségére, na nem annyira, mint a lánya, de azért jobb nem kísérteni a sorsot. Így hát, jobb ötlet híján, finoman ráküldi mágiáját a férfira, épp csak annyira, hogy le akarja ereszteni a pálcáját, és ne akarja megölni a nőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=654565#post654565][b]Révay A. Valentin - 2017.01.10. 21:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=655770#post655770][b]Saragob Kíra - 2017.01.17. 12:59[/b][/url]

Kíra lassú, következetlen és szétszórt, valljuk be. A pálcarántással igencsak elkésik, a helyzetet meg nem is akarja igazán megérteni. Neki teljesen megfelel a saját maga által kitalált történet, és az egyszerű hétköznapi valóság nem is érdekli. Valószínűleg az első embernek, akivel ezután az incidens után találkozni fog, már azt fogja mesélni, hogy egy férfi minden ok nélkül rátámadt a piacon, el akarta rabolni és kivenni a szerveit.
Ha ilyesmire a valóságban nem is került volna sor, azért egy csinos rontást biztos kapott volna a férfitől, ha nem lép a tettek mezejére egy számára ismeretlen nő.
Kíra elrebeg valami köszönetfélét, mert hát alapvetően illedelmes ember lenne, csak néha megfeledkezik róla. Az orra alatt azért elmotyog még pár szitkozódást, és sértődött szemekkel néz a férfire. Még hogy ő sötét?!
Bár kifejezetten élvezi az efféle felfokozódott hangulatot, azért Kírának sem érdeke varázslópárbajba csöppenni a piac kellős közepén. Sosem tudna ártani ennek a gyönyörű helynek. Így aztán nem szól a hátat fordító férfi után. Folytatja inkább a bevásárlást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=656477#post656477][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.01.20. 20:51[/b][/url]

Valóban nem túl bölcs dolog egy harcra kész pálca elé vetni magunkat, főleg azért nem, hogy ismeretleneket védjünk. A helyzet azonban kettős, mivel ezzel a tettel nem csak a nőt, de a férfit is védi. Az ő pozíciójában nem engedheti meg magának, hogy így viselkedjen, ennek túl gyorsan híre menne. Meg aztán nem ártana neki Valentin, főleg úgy nem, hogy a mágiájával megtorpanásra kényszeríti. Nem sokszor van haszna ennek a vacaknak, de most kifejezetten jókor jön. Biccent a nő felé, aki megköszöni, de nem tűnik úgy, hogy nagyon meghatotta a dolog. Furcsák az emberek. Azért nagyon reméli, hogy nem arra vágyott, hogy fényes nappal rátámadjanak az utcán. Az minden feltételezésével ellentétes lenne, ami nagy csalódottságot váltana ki belőle.
- Túl sok szabadságom van, és az úr?
Kérdezi, elfogadva a kezét. Jól esik belékarolni, hiszen ez a nemes szokás már egészen kikopóban van. Sajnálatos módon. Ő maga imádja az intellektuális és tisztelettudó férfiakat, és Valentin nagyon nagy lovag tud lenni, ha éppen úgy kell viselkednie, mert az hoz neki hasznot. Persze közöttük más a viszony. Egyrészt a nővére volt férje, ami nem szerencsés kavarodási pont, másrészt Valentin már bele lett kényszerítve egy Mácsaival kötetett házasságba, vagyis tudja, hogy milyen az, harmadszor pedig egyszerűen a szikra közelében sem járnak, bár valószínűleg mindenki jobban járt volna, ha ők házasodnak össze, talán még most is ott lennének.
- Sajnálom, hogy vélamágiát használtam rajtad. Nem jellemző rám, tudod, hogy mennyire utálom, de nem akartam, hogy hülyeséget csinálj.
Legalább ő felismeri, nagy valószínűség szerint a házassága első napjaiban kapott belőle éppen eleget. Utálom az ártalmas mágiát, és a sajátom pont az egyike, hiszen hatása alatt gyakorlatilag az ember méltósága utolsó morzsáit is elvesztheti, megalázott és megsemmisült, összeroppantott kupaccá kicsinyedhet.
- Miért aggódik érted a környezeted, Kedvesem?
Hallottam én is pár információmorzsát, illetve beszélgettem Francival, tudom, hogy valami nagyon nincs rendbe vele, és aggódom, hogy ez az előbbi jelenet is egy apró szelete volt a nagy egésznek.