38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 10. 11:19 | Link

Veronika és Tanár úr

A fiúnak kezd zavaró lenni, hogy mostanában minden nap ő érte van, úgy érzi, mintha csak az ő kedvéért kelne fel, s mikor teste elfárad, a Nap is leborul az ég csúcsáról, hogy aludni térhessen a fiatal. Minden olyan jól alakul, amit az élet egyébként nem szokott megengedni apró teremtményeinek, akiket oly jól szeret szenvedni látni. Amióta magyarországi iskolába jár egészen másképp látja a világot. Külföld nehéz volt, és óvatosnak kellett lennie, ha nem akart átkokba futni. Beteg varázsló-és boszorkánytanoncok járnak Európa északi részére, akik örömüket mások kínzásában lelik. Persze voltak ott is barátai, és sokszor ők maguk is azért használták pálcájukat, hogy a nekik ártók bűnhődjenek. Eljövetelét csalódásként élte meg, ezekben a percekben viszont, míg szívének legkedvesebb professzora, és lelkének kicsiny szikrája a falu legmeghittebb stílusú vendéglőjében tartózkodik társaságában, a földkerekség legszerencsésebb tizenhét évesének érzi magát.
- A bátyámmal - amikor még nem szolgálta a Minisztérium nézeteit - több éjszaka is fent maradtunk, és titkon a szomszédból lopott mugli könyveket fejtegettük, hogy aztán különböző teóriákat találjunk ki közösen a csodalényekről - feleli majd kicsattanó örömmel Eugene úrnak. - Kint a kertben bámultuk a csillagokat, és csak azon járt az eszem, hogy nem lehet, hogy ne létezzenek.
Tekintete mohón csillog, és észre sem veszi, hogy szinte ráfeküdt az asztalra, úgy osztja meg emlékeit hallgatóságával. Ujjait izgatottan mozgatja ide-oda, mint amikor a muglik varázsolni készülnek. Abrakadabra, és huss, már kész is a szemfényvesztés.
- Persze, Iván politikai pályája után már nem alacsonyodott le hozzám, és különc témáim sokaságához - mondja savanyú szájízzel, majd lehajtja fejét, és ajkait félrehúzva hátradől székén. Amikor a férfi aztán a sárkányokat hozza fel, mint elrettentő példa, Endre ismét boldogan dől előre, és sűrűn bólogatva, alig várja, hogy ismét megoszthasson valami keveset önmagából. Csak remélni tudja, hogy a férfi nyitott rá, mert ha ő nem, akkor a fiúnak tippje sincs, ki érthetné meg őt.
- Ne is mondja! - kiált fel lelkesen. - A sárkányok a másik kedvenc témám, szerintem a későbbiek során velük, vagy a misztikus lények sokaságával fogok foglalkozni.
Persze csak akkor, ha nem talál rám valami más... Gondolatára elmosolyodik, de gyorsan odébb is hessegeti, most nem ér rá fantáziálgatni, amikor Carnage professzor ül vele szemben.
Eugene forró csokoládét kér, és Endre is így fog tenni, csak mellé még választ majd egy dupla csokis muffint is. Az a páros az igazi. A tanár úr tudja a lány nevét, de ezen nem is érti Endre, miért lepődik meg. Bizonyára rendkívüli  arc-és névmemóriával rendelkezik az oktató, Veronikát meg még a bolond is azonnal megjegyzi, nevestül, arcostul, paraméterestül.
A gondolat nemsokára valósággá válik, és a lány megjelenik asztaluk mellett kis jegyzeteivel, tollával és kedves mosolyával. A fiú nem köszön szavakkal, csak egy kisebb mosollyal, nem szeretné, ha a tanári társaság azt gondolná, hogy bármifélét is gondol Veronikáról, amit a nem baráti szándékúak szoktak. Hagyja, hogy Eugene úr csevejbe kezdjen a lánnyal, és csak az ő rendelése után néz fel a cukrászleányra, addig természetesen méltóságos tisztelettel mereven a csodás asztal lapját bámulja.
- Szia - mondja ki csak, és egy pillanatra elfeledve mit is szeretett volna kérni, lassan nyögi ki. - Abból a nagyon finom dupla csokis muffinból kérnék egy kövér példányt, és hozzá forró csokit innék.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 10. 11:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. december 11. 00:25 | Link

Veronika és Endre

- Nem is gondoltam volna, hogy iskola mellett itt dolgozik.
Mosolyog halványan Veronikára. Nem kell különleges névmemóriával rendelkeznie, hogy emlékezzen a lányra. A jellegzetes írásképét nem csak a tavalyi vizsgadolgozatán tapasztalhatta meg, hanem akkor is, mikor a lány véletlenül a Vámpírológia teremben hagyta a naplóját. A pillanatnyi gyengeséget, ami akkor hatalmába kerítette, úgy fedte el teljesen, hogy egy házi manót kért meg, hogy juttassa vissza a kis könyvet a lánynak.
~ Különben sem volt benne semmi különös. ~
Rántja meg gondolatban a vállát Eugene az emlék hatására. Az állítás persze igaz, de ez nem fedi el azt a mindannyiunkban ott rejlő izgatottságot, mikor egy idegen naplóba nyerünk bepillantást.
- Záróvizsgáztatni?
Derül fel Eugene arca a kérdést hallva.
- Aligha. A Vámpírológia nem tartozik a főbb tárgyak közé. Nem hiszem, hogy szükség lenne arra, hogy záróvizsgatárggyá emeljem. Valamiféle tanulmányi kiránduláson viszont gondolkodom. Csak még azt kell kitalálnom, hogy lehet ezt kivitelezni biztonságos keretek közt.
Kedvtelve mosolyog, ahogy lelki szemei előtt megjelenik, amint egy lelkes diákcsoportot ráuszít Budapest vámpírkolóniájának tagjaira. Tulajdonképpen nem elvetélt ötlet azt leszámítva, hogy utána nem a vámpírok akarnák Eugene vérét, hanem a mágusok.
- Azt hiszem, maradok a forró csokoládénál. Legyen mondjuk meggyes ízesítésű.
Kissé megilletődik Endre lelkesedésétől.
- Nos, varázslényekkel foglalkozni szép téma. De nem értem, mi szüksége egy varázslónak arra, hogy mugli könyvekből olvasson róluk. Úgy értem; nem nyilvánvaló már gyerekkorban, hogy azon lények nagy része, akik a varázstalanok mesekönyveiben szerepelnek, nagyon is valódi?
Ő az ilyesmiről semmit sem tud. Egész életében abban a hitben élt, hogy a világ kimerül a maga varázstalan valójában. Néha elmereng, vajon milyen érzés lehet megtudnia egy mágusnövendéknek, milyen is a mágia világa. Fiatalon az ilyesmit minden bizonnyal könnyebb feldolgozni.
- Ezek szerint a testvére politikai pályára lépett? Ez...gondolom...dicséretes. Mivel foglalkozik egészen pontosan?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 11. 18:17 | Link

Endre és a professzor

- Sajnálom, pedig szeretem a tárgyát, hasznos és érdekes.
Eldicsekedne neki azzal is, hogy tavaly óta még az írásképe is szebb lett, de ez most nem nagyon illene ide. Persze nem is szeretne zavarogni sokáig és vannak még szorgalmi feladatok, melyeket elkészíthet az év vissza lévő részében. Arra azonban, hogy lehet lesz kirándulás egyből felcsillan a szeme.
- Nagyon jól hangzik, én mindenképpen mennék rá.
Már látja is maga előtt, ahogy tanulmányi kirándulásra mennek. Nagyon izgalmasan hangzik a dolog. Lehet, hogy a szülei annyira nem lelkesednének a dologért, de akkor is meg tudná győzni őket, hogy szüksége van rá. Mindene a tudás és szeretné még jobban tágítani a tudását.
- Biztos meg tudja oldani a professzor úr. Igaz engem az izgalom sem zavar.
Mondjuk az biztos, hogy nem szeretne közelebbi ismeretségbe kerülni vámpírfogakkal, illetve nem szeretné ilyen gyorsan befejezni az életét. Szeretne családot, gyerekeket, befejezni az iskolát, dolgozni, még a ráncokat is szeretné megtapasztalni a bőrén.
- Egy meggyes forrócsoki, egy sima forrócsoki és egy dupla csokis muffin. A muffinra egy kicsit várni kell.
Teszi még hozzá mielőtt egy halvány mosoly kíséretében távozna, megsimítva szinte észrevétlenül Endre vállát. A másik asztalnál távoznak, így a pult felé menet leszedi az asztalt, az ott ülő diákok fizetnek, és ki is lépnek a hidegbe. Hátra sétálva elkezdi készíteni a két forrócsokit. A muffinokat is ellenőrzi, de mivel csak akkor tette be, amikor a professzorék beléptek, így arra még tényleg várni kell. Közben újabb emberek érkeznek, egy nagyobb asztaltársaság, akiknél úgy saccolja a döntés addigra születik meg, amire kiviszi a két forrócsokit.
- Egy meggyes, egy sima. Máris kész a muffin is.
Kacsint Endrére, majd a nemrég belépőktől is felveszi a rendelést. Ők gyorsabban teljesíthetőt kértek, így a hatféle süteményt a tálcára pakolja, valamint a muffint is, amit a fiú kért és szépen ki is osztja őket.
- Remélem most is ízleni fog. Ha bármit szeretnének még, csak szóljanak.
Mosolyodik el, majd ellépve elindul, hogy újabb rendeléseket vegyen fel.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2012. december 14. 14:04 | Link

Katniss

Pár pillanatig csak bámulok a lányra és próbálom felfogni a rengeteg információt, amit egy mondatba próbált besűríteni. Rémlik valami, hogy mindig is igen beszédes volt, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Persze ez nem baj, csak győzzek odafigyelni. Mondjuk így legalább nem fogunk soha unatkozni, mert Katniss kettőnk helyett is beszél eleget. Végül veszek egy mély lélegzetet és belevágok.
- És mióta vagy itt? Mert én nem olyan rég érkeztem, mint tudod és egyelőre csak a felfedezési fázisnál tartok. De akkor ebben te is tudsz nekem segíteni. Hát az SVK nekem is tetszik, de eddig a Repüléstan a favorit. Eddig még soha nem ültem seprűn, úgyhogy ez egy óriási élmény volt nekem. Persze most még nem repülünk olyan magasra, de remélem minnél hamarabb eljutunk a kviddicsig. És ezzel már válaszoltam is a kérdésedre a kviddicsel kapcsolatban. Amúgy te játszol is egy csapatban vagy csak szereted?- Hát ezt elég rendesen ledaráltam. Ezért kicsit meg is állok, majd eszembe jut, hogy volt még egy-két megválaszolatlan kérdése, tehát folytatom.
- A Rellonba kerültem, ami nagyon király hely szerintem. Ott legalább mindenkinek megvan a véleménye a dolgokról és nem kell feleslegesen jópofizni, ahhoz, hogy megkedveld a másikat. És te melyik házban vagy?-
Gondolom ő nem rellonos, hiszen akkor egyrészt már találkoztam volna vele, másrészt meg a jelleme se olyan, mint a zöldeké. Leginkább Levitásnak vagy Navinésnek gondolnám, de még az Eridont se zárnám ki teljesen, hisz bármi lehetséges.
Valahogy gondoltam, hogy előbb-utóbb elő fogja valaki venni ezt a karácsony témát, csak nem gondoltam, hogy ilyen hamar. Jelenleg ugyanis fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék. Konkrétan azt se tudom, hogy egyáltalán hazamenjek-e az ünnepekre. Bár szerintem nem fogok. Minek is mennék?!
- Őszintén szólva, nem tudom! Eddig soha nem vártam a karácsonyt, de talán idén másképp lesz... Majd kiderül! -Ezzel én le is zártam a témát. Nem igazán kellemes ez nekem és ilyenkor a tereléssel és a rövid, tömör válaszokkal meg lehet úszni a kényelmetlen kérdéseket.
- A mikulás? Nem igazán szoktam ezzel foglalkozni. Neked mit hozott? -
Igazából nem tudom elképzelni, hogy mégis mire gondolt, hisz itt még szülők sincsenek, akik esetleg "mikuláskodhattak" volna. Lehet, hogy nála ez másképp van.
Az újabb karácsonyos kérdését inkább figyelembe se veszem. Nem nagyon van kedvem most ilyen lelkizős dolgokba belemenni. Inkább csak egy kis szórakozásra és vidámságra vágyom. Ehelyett inkább elkezdek a teámmal babrálni.
- Nem kérsz még valamit? Esetleg egy sütit vagy fagyit vagy valami? Mondd bátran! -
Szívesen megveszek neki bármit, sőt örülök, hogyha végre megengedhetek magamnak ilyesmit anélkül, hogy a nevelőapám leellenőrizne. Otthon minden egyes lépésemet követte és ha valami olyasmit tettem, ami ellenkezett az ő "szabályaival", akkor... Á mindegy! Nem szabadna állandóan ezeken agyalnom! Inkább ki kéne élvezni a pillanatot és nem a múltban élni.
- Nem olyan régen, körülbelül fél éve kaptam ezt a levelet, hogy felvettek ide. Mondjuk már előtte is voltak furcsa dolgok, de soha nem értettem őket. -
Igazából először fogalmam se volt, hogy ez mégis hogy lehetséges, aztán rájöttem, hogy a vér szerinti apám a kulcs. Biztosan ő volt varázsló, csak még anyámnak se mesélt róla. De ez örök titok marad...
- Nem, dehogy! Örülök, ha kérdezgetsz meg mesélsz! Úgyis már olyan unalmasak voltak a napjaim... -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2012. december 14. 14:40 | Link

Dávid



-Kérek szépen! Szóval, én se vagyok itt olyan régóta, sőt szerintem te kicsit előbb érkeztél, mint én! Egyébként a Levita házba kerültem, szóval hajrá kékek!De, szerencsére, hamar találtam itt barátokat, például Nikit vagy Alexet, akik segítenek nekem mindenben. Niki nekem amolyan örökbefogadóm. Tényleg neked van örökbefogadód? Egyébként sok mindent lehet a Levitába csinálni. Tegnap például hócsatázni voltunk a téli csodaországban. Azt hiszem így hívják. Olyan gyönyörű hely. Érdemes oda ellátogatni. A kviddics tetszik, de nem szeretnék csapattag lenni, viszont a színjátszó szakkörbe szeretnék járni.-mély levegő, néha emlékeztetnem kell magam, hogy levegőt is kell vennem, ha nem akarok mindjárt megfulladni.Bár azt mondják, szép a fulladásos halál, de csak színpadon. Sajnos nem levitás. Kár, pedig tök jó lett volna. Na mindegy.
-A Levitáról jut eszembe, nálunk járt a Mikulás a klubhelységben. Sőt, hozott nekem egy gyönyörű ládikót, amibe a szemem előtt íródott be a nevem gyöngybetűkkel. Ha kinyitom egy gyönyörű dallamot játszik, amitől elmúlik a félelmem. Ráadásul, tértágító bűbájjal van ellátva, szóval bármilyen mennyiségben pakolhatok bele. Berakni bárki belerakhat, viszont kivenni, csak én vehetem ki a dolgokat. Tessék itt is van nálam.-ezzel elő is veszem a ládikámat és átnyújtom Dávidnak. Kíváncsi vagyok a véleményére. Még mindig nem értem, miért kerüli ennyire a karácsonyi témákat. Az arca éppen egy másodpercre, de mintha grimaszba torzult volna. De miért? Mi történhetett vele? És miért nem mondja el nekem? Vajon nem bízik már bennem? Akkor viszont vissza kell szereznem a bizalmát. Bár, lehet hogy jobb volna nem erőltetni a témát. De kíváncsi vagyok. Tudni szeretném mi bántja, hogy hátha, ha valakinek elmondja meg szabadul a rossz élményeitől, és idén talán végre neki is szép karácsonya lesz. Talán. De ahhoz ki kell szednem belőle! Ki is fogom, de azzal még egy kicsit várnom kell. Nem szabad ajtóstul rontanom a házba.
-Hiányoznak a régi barátaid?-egyszerű kérdés de, ha elkezdünk beszélgetni, talán megnyílik.

Utoljára módosította:Inedra Pote, 2013. január 30. 18:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 19. 19:53 | Link

Veronika és Tanár úr

A fiú csendesen figyeli a kis társaságában zajló életet, hallgatja a különös férfi, és a szépséges Veronika beszélgetését. Mindig is tudta, hogy a lány maximalista, ezenfelül pedig okos is, mindazonáltal a tanártól hallván az elégedettséget, és a sok-sok jót róla, vigyorra készteti Endre ajkait. Kezei az asztal lapján pihennek, ujjaival néma ütemet játszik a fán. Feleslegesnek érzi magát ezekben a pillanatokban, és legszívesebben eltűnne, sétálna a kinti fagyos időben, belesüppedne a hóba, idegenekkel bolyongana, vagy csak egymagában lenne, nem is tudja pontosan mit szeretne, ezeregy gondolat furakodik fejébe, hogy elvonja figyelmét a pillanatnyi unalomról. Ez a szó viszont nem igen fejezi ki a tökéletes hangulatot, érzetet, ami eluralkodik Endrén, mint valami mézeskalács illatú köd leple, úgy öleli át fiatal, serdülő alakját. Carnage professzor monológja ébreszti fel zűrös, sokszor kivehetetlen gondolataiból, de csak vállat ránt, féltett emlékei megosztásával máskor óvatosabb lesz, talán nem kellene egyből megbíznia a másikban. Noha csak egy őszinte kérdés volt a tanár úr részéről, Endrét érzékenyen érinti, és keresi a szavakat a megfelelő válaszadáshoz.
- Nos - kezd bele nehezen, még a torkát is megköszörüli, ökölbe szorított jobbját szája elé emelve. - Tökéletes kérdés, és talán csak azzal felelhetek, ha nem felelek.
Sikerült egy teljesen tökéletlen válasszal szolgálnia, amit hallván még össze is húzza szemöldökeit. Nem érti mi van vele, máskor simán kivágja magát minden nyűgös-érzékeny kérdés alól, most meg egy fiatalkori szép emléken szótlanná válik? Ejnye. Ezen sürgősen változtatni kell. Talán Veronika jelenléte, az napjaimban való részvétele teszi ezt. Mintha már egy egészen más Araczki lennék. Borzalom.
Enyhén megrázza fejét, a kellemes cukrászda-illatból szippant párat, erre Veronika ujjai a vállát érintik. Gyorsan rámosolyog a lányra, majd hosszas 'ööö'-zéssel Eugene úrra pillant. Mit is dolgozik Iván? Ja, igen...
- Vác város Közigazgatási hivatalában dolgozik, mint főjogász, a politika a mindennapjainak része, de engem - remélem megérti - ez teljességgel hidegen hagy. Azt csinál amit akar, azzal akivel akar, már úgysem az, aki pár évvel ezelőtt a bátyám szerepét töltötte be.
Lefelé tekint, és igyekszik nem Andreára, a testvérének lelki elvesztésére, és az otthoni helyzet hirtelen megváltozására gondolni. Már egyáltalán nem éhes, nem kívánja a forró csokoládét sem, legszívesebben megköszönné, hogy láthatta személyesen Carnage urat, majd elegánsan távozna megfagyni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 23. 19:23 | Link

Mr. Leroy

Az utóbbi időben Fruzsina többet tartózkodott a kastély falain kívül, mint belül. Még a hónap elején volt Janey-vel árubeszerző körúton, már nem is az első alkalommal, mióta a boltban dolgozott. Ahhoz képest, hogy először csak szigorúan pénzkeresési forrásként tekintett a boltra, és nem nagyon volt ínyére, hogy Janey próbálta megzabolázni elég vad stílusát, mostanra igazán megszerette a munkát. Néha úgy érezte több energiáját is fordítja egy giccses csecsebecse eladására, mint az iskolára, de nem zavarta különösebben. Az ajándékboltban így karácsony előtt megugrott a forgalom, ami persze plusz munkával járt, de Fruzsina ezer örömmel vállalta a túlórát. Mostanában kifejezetten utált a kastélyban lenni, ahol előkerültek a karácsonyi dekorációk, a diákok többsége is főleg az ünnepről beszélt, meg, hogy mi mindent fog csinálni a szünetben, egyszer még volt szerencséje Samut is hallani, amint valami karácsonyi dalt nyekereg. Fruzsinak meg már herótja ettől, így nagyon örült, hogy van az a bizonyos engedélye, amivel a faluban tartózkodhat. Nem mintha egyébként a lelkére vette volna, ha anélkül kellett volna járkálnia.
Most is éppen végzett a boltban, de persze semmi kedve sem volt visszamenni a kastélyba. A nagy karácsonyi hangulat emlékeztette, hogy neki senkije sincs, akivel ünnepeljen. Az év 364 napján tökéletesen megvolt a felszínes kapcsolataival, és saját magával, de ez lesz az első karácsony, amikor teljesen egyedül fog eltölteni, akár lemegy a karácsonyi bálra, akár nem. Az nem változtat azon, hogy az igazi szüleit nem is ismerte, a nevelőszüleitől megszökött, akikhez - tanulva Erik esetéből - semmi pénzért nem ment volna vissza, és idén még a bátyja is felszívódott. Röviden szép kis ünnepnek nézett elébe. De nem szeretett magával foglalkozni, nem szeretett arra gondolni, hogy milyen rossz is neki. Néha már-már sikerült is elhitetnie magával, hogy őt aztán nem érdekli az egész, de aztán mégis mindig visszatért oda, hogy ez nem igaz. Másoknak viszont sosem vallotta volna be, nem akarta magát sajnáltatni.
Hogy elüsse az időt, legalább takarodóig, de az sem baj, ha tovább a cukrászda felé vette az irányt. Jobban szimpatizált a pubbal meg a csárdával, de most nem volt hozzájuk kedve. Jobb szerette volna élvezni a nyomorúságát valami finom sütemény társaságában. Vett magának pár, már mesziről émelyítően édesnek tűnő csokis sütit, és leült velük egy félreeső asztalhoz.
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2012. december 28. 12:31
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. december 27. 09:39 | Link

Endre és Veronika

Egy halvány mosollyal bocsátja útjára Veronikát, majd figyelmét Endre felé tereli. Tekintete mintha kissé merengővé válna, s nem is a fiúra fókuszál pár másodpercre, azonban ennek köszönhetően olyan dolgokat is észrevesz, amik talán a hétköznapi személő figyelmét elkerülnék.
Diszkréten bólint a fiú kitérő válaszát hallva, majd csalódottan veszi tudomásul, hogy a fiú bátyja egyrészt nem köthető különösebben Budapesthez, másrészt a jelek szerint nem túl szoros kettejük közt a kötelék.
~ Meglepően nagy szerencsém lett volna, ha másként van. ~
Jegyzi meg magának. Valóban, túl szép lett volna, ha véletlenül találkozik valakivel az utcán, aki meg tudja ismertetni olyan emberekkel, akik tevékenyen részt vesznek a varázslótársadalom mindennapjainak alakításában.
Mindeközben az sem kerüli el a figyelmét, hogy Endre hangulata hirtelen megváltozott.
- Sajnálom, ha kellemetlen témát érintettem.
Szólal meg Eugene kissé előrébb dőlve, hogy a fiú szemeibe nézhessen. Más esetben ezt követően a beszélgetés másik résztvevője transzba esik, most azonban a férfi nem akar ehhez hasonló képességeket használni.
- És nem sértődöm meg, ha távozni óhajt.
Ha Endre úgy dönt, marad, megvárják, míg a megrendelt dolgok megérkeznek, majd Eugene felajánlja, hogy a fiú fogyassza el az ő adagját is arra hivatkozva, hogy rosszkedv ellen egy nagy adag csokoládénál nincs jobb. Ha Endre távozni óhajt, Eugene rendezi a számlát, majd ő is elhagyja a cukrászdát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2012. december 29. 22:54 | Link

Veronika

06:47 volt. Marynek kipattantak a szemei. Kb. egy perccel később felült az ágyban. A szobatársai még aludtak. Úgy érezte, most már tényleg fel kell fedeznie a területet - az iskolán kívül is. Függetlenül attól, hogy még aszt sem sikerült rendesen felfedeznie, sőt...A Bagolykőben töltött napjai óta most először veszi rá magát, hogy nekiinduljon, és megnézze magának Bogoly falvát. Most először azt sem bánja, ha eltéved.
Felkelt, gyorsan lezuhanyozott, sebtében megfésülködött, haját a megszokott lófarokba kötötte, vett egy kényelmes nadrágot, pólót, pulcsit, csizmát, és végül egy nem túl vékony, de nem is túl vastag kabátot. Lement a nagyterembe, evett 2 szelet pirítóst, és 07:13-kor neki is vágott az útnak Bogolyfalva felé.
Mikor leért a faluba, ámulva nézett szét. Sokkal szebb volt, mint Pákozd, ahol felnőtt. Mikor már eleget bóklászott, és kicsit meg is éhezett, betért a cukrászdába, ami mellett és akkor haladt el. Pontosabban haladt volna, ha nem megy be. Igazán helyes kis hely volt, olyan otthonos, és barátságos. Mikor beljebb ment, megpillantotta Veronikát. Veronika mindig nagyon kedves volt hozzá, ezért hamar megszerette a lányt. Valójában eddig ő volt az egyetlen barátnője az iskolában, és sajnos majdnem a sulin kívül is, de ez részlet kérdés, olyan részleté, amelyik per pillanat nemigen tartozik ide. Odament a lányhoz, és köszönt neki:
- Szia Veronika! Hát te? Itt dolgozol? - érdeklődik. Mondjuk jogos. Veronika biztos itt dolgozik, különben nem lenne a pult mögött... Hát igen, Mary hajlamos egyértelmű válasszal rendelkező kérdésekkel bombázni másokat. Részben ezért is tud olyan idegesítő lenni.
- Nagyon megéheztem. - mondja, mikor megkapja a választ. - Tudsz valami fincsi sütit ajánlani? - na tessék, már megint egy egyértelmű választ követendő kérdés. Hogyne tudna ajánlani valami fincsi sütit, mikor egy cukrászdában vannak, és ő itt is dolgozik, valószínűleg már egy jó ideje? De ez láthatólag nem zavarja Veronikát, aminek nagyon örül.
- Amúgy hogy vagy? Mi újság feléd mostanában? - kérdezősködik, végre olyasmiről, ami nem egyértelmű, csak ha választ kap rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Silana Blueflower
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 23:13 | Link

Silana

Tökéletes karácsonyom volt, talán a legtökéletesebb amit eddig megéltem, na meg...hát mindenkinél boldogabb voltam. Az oka pedig, hogy a legszebb karácsonyi ajándékot kaptam a menyasszonykámtól, amit csak kaphattam volna. A kislányunk huszonnegyedikén jött világra, a kis csöppség pedig a Caroline Effi Elwood nevet kapta. Igaz, hogy koraszülött, de már egészséges, mint ahogy Laura is.
Kicsattantam a boldogságtól az elmúlt időszakban, főleg azután, hogy hazaengedték a lányokat. Az asszonykám nem igazán hagyja, hogy bárki is hozzányúljon a lányunkhoz, és hát kicsit hogy is mondjam...depressziós lett. Szörnyű, hogy amikor nem tartja Linnyt a kezében, akkor a tükör előtt szörnyülködik. Már az eszem megáll tőle. Mindegy, végül is tudtam milyen kis hisztis, és leginkább csak mosolygok rajta.
Ezen a csodás vasárnapon úgy döntöttem, hogy sétálok egyet a babával amíg Laura pihen. Ráfér, mert eléggé kialvatlan. Én sem vagyok a toppon, de még mindig jobban vagyok, mint ő.
Elkészültem, aztán evés után "elloptam" a bébit. Babakocsi, és már indultunk is a minifaluban. Már szinte úgy ismerem a helyet, mint a tenyeremet, így azon kívül, hogy néha felpillantottam, végig Linnyt néztem.
A vége egyébként a sétának persze az lett, hogy amint elhaladtunk a cukrászda előtt, megkordult a gyomrom, a számban összefutott a nyál ahogy az itt készített csokoládétortára gondoltam.
Egy perc kellett hozzá, hogy a babakocsit behurcoljam a kis ajtón, majd mintha mi sem történt volna, odatoltam egy asztalhoz valahol középtájon, és a kabátom levétele után helyet foglaltam.


Ryan

Silana egyik nap kimozdult a kastélyból, hogy szemügyre vegye Bagolyfalvát. Eltervezte magában, hogy benéz minden lehetséges helyre. Nagyon érdekelte a sárkányos bolt, a hangszerbolt de legfőképpen a cukrászda. Rajong a csokiért, és ezt nem tudja letagadni. Régen, Egyiptomban, a sok csípős és furcsa ízek között mennyei felüdülés volt egy-egy trüffel vagy csokigolyó. "Valahogy mindig a hazámra terelődnek a gondolataim... De Magyarország is a hazám, félig magyar vagyok! Folyton ezen elmélkedek, inkább maradjunk a csokinál."
Ezért az első házikó amibe belépett a Czukorvarázs Cukrászda volt. Takarosan berendezett helyiségbe lépett, szépen elrendezett asztalokkal, hangulatos világítással. Ínycsiklandozó illatok terjengtek a levegőben. Megkocogtatta a zsebében csilingelő pénzt, és elindult az asztalok között.
Egy babakocsi!
Megszaporázta lépteit, és letérdelt a pici mellé.
- Szia picur! Milyen aranyos! Hogy hívják? - az első mondatot a babának címezte, a többit meg a mellette ülő férfinak. Valószínűleg az apja. Nem volt ideje rendesen megfigyelni a férfit, majd sort kerít rá.
- Mennyi idős? Öhh mármint a pici... Nem baj ha leülök?
A kínos szituáció miatt muszáj volt mozognia, ezért felállt és leült a férfival szemben.
- Udvariatlan vagyok, hogy be sem mutatkoztam. Silana vagyok. Silana Blueflower, uram - pajkosan uramozta a fiatalembert, mert nem volt túl öreg. Az illem, az illem. Amit ő nem nagyon ismert, de azért próbálta betartani.
Remélte, hogy sürgés-forgásával nem zavarta meg a picit.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. március 27. 19:30
Hozzászólásai ebben a témában
Lévai Vivien
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 3. 00:17 | Link

Inedra


Kedves Naplóm!
Túléltem a

Nem!
Apa azt
Lényegtelen!
Nemrég
Nem megy ez nekem.
Elhajtottam a tollat, ami hangosan koppant a szemközti falon és becsúsztattam a naplómat a rejtekhelyére –a fiókomba, ahol egy szemfüles sárkány őrizte. Fogalmam sincsen, miért éppen sárkány, de valahogy örző-védő szerepében ez tűnt a legmegfelelőbbnek… amikor öt éves voltam és még tízig számolni is komoly nehézséget jelentett.
Felsóhajtottam és odamásztam az ablakpárkányra. Befészkeltem magamat és az utcát kezdtem bámulni. Nem tudom, mi vonzott, talán csak úgy akartam tenni, mintha nem lennék annyira egyedül, mint amennyire éreztem magamat. Minden egyes nap reménytelenebbnek tűnt az előzőnél. Apa egyre többet tűnt el, Benjivel nem volt alkalmam hosszabban beszélgetni és Zoé óta senkivel sem találkoztam. Határozottan unalmas volt az életem. Fel kellett volna dobnom valamivel, de sajnos nem vagyok egy akcióhős, sőt még csak szuperhős sem, tehát letehetek róla, hogy hirtelen betörik az ajtómat és végre felpörög az életem.
A gondolat hirtelen jött, de a legutóbb is nagy segítséget nyújtott az édesség, amivel Zoé meglepett. Ettől az új ötlettől vezérelve kaptam fel a kabátomat és írtam egy cetlit apunak, hogy ne keressen, majd miután azt felragasztottam a hűtőre kiviharzottam az ajtón. A jeges szél az arcomba csapott, de nem érdekelt, csak meneteltem előre.
Szerettem volna egy rövid időre átlagos tinilány lenni. Csak egy kicsit úgy tenni, mintha az életem egyébként nem állna a feje tetején. Belöktem a cukrászda ajtaját és azonnal az egyik üres sarok felé vettem az irányt. Kabátomat a székemre akasztottam, fekete hullámaim pedig a vállamra csusszantak. Felemeltem az étlapot és kizártam minden mást az agyamból, csak arra koncentráltam, ami épp előttem állt –nevezetesen az evésre, amit jó lenne néha nem elfelejteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. január 3. 00:40 | Link

Vivien
Szabad hétvége



Ücsörög. Egymagában ücsörög azon az átkozott padon. Semmi mást nem csinált az egész szünet alatt csak unatkozott és olvasott. Kezdte úgy érezni magát, mint egy öregasszony. Tennie kell valamit, különben belehal ebbe. Bár a múltkori szobás dolog után kicsit fél még kimozdulni a birtokról, de most szüksége van valamilyen más légkörre. Az, hogy kirabolták és felforgatták a szobáját, pont elég ok arra, hogy kicsit magába forduljon.
Így hát felkapta magát és elindult volna, ha a kabátja nem akad be a pad egy kiálló deszkájába. Azzal a lendülettel, ahogy felpattant, vissza is huppant és szépen ki is szakadt a kabátja zsebe. Mivel már ez sem igazán tudta meghatni inkább továbbment, bár még ő sem tudta hova.
Úgy gondolta, lenéz egy kicsit a faluba, hátha talál valami érdekeset, vagy valakit akivel lehet beszélgetni. Végigsétált a kis utcán, egészen le a térig. Nem tudta merre menjen tovább. Először a Pillangó varázsba akart bemenni, de azt már egészen unta. Na jó, nem unta, csak már többször volt ott mint máshol.
Így útja inkább a cukrászda felé vezetett, csokira volt szüksége.
Belépett az ajtón, és annyi édességet látott,mint még soha.
Gyorsan körbenézett, üres helyet keresve magának, meg is akadt a szeme a helyiség sarkától nem messze. Gyorsan átszelte a helyiséget, de ahogy elment az egyik asztal mellett, a kiszakadt zsebe beleakadt az asztalba, és rántotta magával az egészet. Ahogy rántotta magával az asztalt, úgy esett vissza ő is a földre. Reménykedett benne, hogy semmit nem tört össze, bár mintha fél szemmel úgy látta volna, hogy az asztal még üres, és egy feketehajú lányka ül a széken mellette.
Inedra azonnal összekapta magát, már amennyire tudta, és megpróbált felállni.
-Jajj ne haragudj, annyira sajnálom. Mostanában ilyen béna vagyok.
Amint kicsit leporolta magát, észbe is kapott.
- Bocsi, Inedra vagyok a bénák bénája. - mondta nagy zavarában, miközben felállította az asztalt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 3. 10:56 | Link

Ma egészen nyugodt nap van a cukrászdában. Vannak vendégek, de nem kell rohangálnia, tud figyelni a tanulmányaira. Egyre jobban közeledik a vizsgaidőszak, ő pedig egyre kevésbé érzi magát felkészültnek a dologra. Tudja, és tudja, hogy tudja, de ez bizony nem elég. Nagyon nem elég, ahhoz, hogy tudja az is kell, hogy magabiztosan és ne remegő lábakkal sétáljon be a terembe a vizsga kezdete előtt néhány perccel.
A falnak dőlve olvas, minden második mondat után felpillantva, nem kér-e valaki valamit. Nem szép dolog, hogy így megosztja a figyelmét, de nem teheti meg, hogy csak az egyik dologgal foglalkozik, míg a másikat elhanyagolja.
Az újabb ajtónyitódásra felpillant és elmosolyodva tapasztalja, hogy ismerős érkezik. A kérdésre csak bólint egyet, a könyvet becsukva pedig a pulthoz lép, melynek másik felén Mary foglal helyet.
- Vannak mini tortáink, aranyos mintákkal, nagyon finomak, laktatóak és sokféle ízben kaphatóak. Szerintem a mézeskalácsos a legfinomabb, ha valami sósabbra vágysz, akkor vannak pogácsák, meg mindenféle bagettek, amiket össze lehet állítani, hogy mit kérsz beléjük. Ez most ilyen újdonság, a főnökasszony ki akarja próbálni, hogy mennyire lenne kelendő a dolog. Szerintem azt is érdemes megkóstolni.
Büszke magára, hogy eszébe jutottak a szendvicsek, az előző párosnak elfelejtette ajánlani őket, pedig a lelkére kötötték. Sokkal egyszerűbb lenne pedig kiírni a táblára, hogy ez az újdonság, jöjjenek, egyenek, mint, hogy rajta múlik a dolog, és ha elfelejti, esélyes, hogy a nyakát szegi.
- Szeretném elkerülni a vizsgaidőszakot, de nagyon. Nem érzem még magam elég felkészültnek a dologhoz.
Ezen kívül nincs vele sok, illetve egyetlen apróság mégiscsak, de ez nem esemény, inkább egy hatalmas nagy bocsánatkérés.
- Sajnálom, hogy a múltkor otthagytalak a bálon, de mire észbe kaptam már a folyosón voltam, és valahogy nem is tudom, teljesen összezavarodtam.
A bűntudatos arc mellé, halvány pír is jár, mely inkább Áronnak szól, aki még mindig képes nagyon erős érzelmeket kiváltani belőle. Lesüti egy pillanatra a szemét, majd felpillantva a lányra elmosolyodik.
- Szóval, mit adhatok?


Ruci: http://www.polyvore.com/cgi/set?.svc=twitter&id=67758616
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 3. 10:57 | Link

Mesélő bácsi

A mai nap elég unalmasan telik, olyan furcsán zavaró ez a nagy tér. Ma már háromszor cserélte le az asztaldíszeket, kijavította azt, amelyik valamiért hibásnak mondott volt. Mindegyikben kicserélte a gyertyákat újakra, a régieket pedig dobozba rakta, hogy később - ha még kellenek - tudják őket használni.
Valamikor kettő felé történt az első komolyabb változás. Nyílt az ajtó és egy férfi jelent meg. Első pillantásra szélesen elmosolyodott, és már indult volna felé, ám amikor a férfi arcát teljesen meglátta megtorpant. Egy fél pillanatra azt hitte Áron az, de nem lehet Áron, hiszen ez a férfi jóval idősebb és mégis úgy hasonlít rá, mintha a rokona lenne. Hirtelen köszönni is elfelejtett, de aztán kinyögött egy csenevész "jó napot!"-ot. A férfi helyet foglal, ő pedig két perc múlva követi, hogy felvegye a rendelést.
~ Még a hangja is olyan, mint Ároné.~
Zavart mosollyal lép vissza, hogy elkészítse a kért dolgokat. Kicsit zavarban van, mert akárhányszor Áronra gondol beleremeg az egész teste és gyorsabban kezd el verni a szíve. Tálcára pakolva a dolgokat vesz egy mély levegőt, és elindulva igyekszik nem megbotlani a dolgokban. Szépen lapakol, majd elindul vissza, azonban három lépés után megtorpan és visszalépve lehuppan a férfival szemben lévő helyre, kicsit összehúzva a szemeit, tüzetesebben megvizsgálja.
- Láttam önt néhány fényképen. Ön Szendrődy professzor édesapja ugye?
Mondaná, hogy Márton és hívná Áront is a saját nevén, a professzorozás nélkül, de fogalma sincs, hogy a férfi mennyire akarja felfedni a családja előtt, hogy ők egy párt alkotnak. Ha semennyire, akkor nem kellene veszekedést vagy bármit szítani, ha meg igen, akkor majd biztos sort kerít rá. Mindenesetre illetlenség lenne, csak így, mindenféle bemutatkozás nélkül a férfire törni, így gyorsan hozzáteszi.
- Széles Veronika vagyok, a tanársegédje.


Ruci: http://www.polyvore.com/cgi/set?.svc=twitter&id=67758857
Hozzászólásai ebben a témában

Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. január 3. 11:56 | Link

Veronika

- Hmm... "mondja" Mary a sok finomság hallatára. - Igazán jól hangzik. - Teszi hozzá egy vigyor kíséretében. Mikor Veronika a vizsgaidőszakról panaszkodik, Mary a következőt veti fel a lánynak:
- Mi lenne, ha a műszakod lejárta után elmennénk egyet korizni? Akkor felszabadulnál egy kicsit, közben nem izgulnál annyira, és utána tanulnál egy jót? Akkor talán nem fogsz annyira ezen görcsölni, és kicsit elengeded magad! - reméli, hogy Veronika rábólint a dologra. Elvégre, mit árthat? Folyton csak tanul, lehetetlen, hogy ne verődött volna a fejébe az egész. Csak izgul szegény. És ha kicsit elengedi magát, nem izgul majd annyira, és utána frissen, kipihent aggyal ismételheti át, vagy tanulhatja meg azt a kicsit, amit még nem sikerült.
- Ugyan, semmi gond. - mosolyog bátorítóan a lányra. És látva a pirulást, hozzáteszi:
- Viszont ha mindenképp szeretnél kiengesztelni, azzal tudsz, ha mesélsz, ki ez a srác? - egyáltalán nem szemrehányásnak szánta, sőt! Veronika, mint ahogyan a bálon is megállapította, nagyon jól nézett ki azzal a sráccal. És Mary örült, ha Veronikát örülni látja. Nem tudta miért, de örült neki. Mary nagyon megszerette Veronikát, ő olyan igazi barát volt számára. Olyan barát, amilyen még nem volt neki. Aki mindig mosolygott ha meglátta, aki soha egy rossz szót nem szólt hozzá, aki mindig kedves volt, és akit tényleg érdekelt a hogyléte. Persze, voltak Marynek korábban is barátai, de előbb-utóbb mindig kiderült, hogy nem igazi barát, megszakadt a kapcsolat, vagy épp internetes volt, és soha az életben nem látták egymást. Összesen két tartós, személyes barátsága van. A két személy pedig a tíz évvel idősebb nővére, és a fél évvel fiatalabb unokahúga.
Hmm... Nem igen tudok dönteni... Tudod mit? Rád bízom magam. A döntés a tiéd, megbízom az ízlésedben! - vigyorog rá Mary. Aznap nagyon sokat mosolyog, tök jó napja van. Hogy mi az oka? Azt nem tudja. Csak azt, hogy imádja a sulit, a mágiát, és most már Bogolyfalvát is!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 6. 12:57 | Link

Mary

- Akkor legyen egy szendvics? Mit kérsz bele?
Ez lesz az első szendvics, amit ő készít, és nagyon örül neki, hogy olyan embernek csinálhatja, akit nagyon megszeretett. Miközben készül a finom ebéd felvetik, hogy a műszak végén elmehetnének korcsolyázni. Imád korcsolyázni és ez remekül hangzik. Nagyon szívesen elmegy bárkivel, bármikor. Jégre termett lány. Nem zavarja olyankor se a hideg, se a szél. Amikor korcsolyázik az ember, akkor valahogy minden más háttérbe szorul.
- Még legalább egy óra, mire végzek, ha ráérsz nekem teljesen jó. Nagyon szeretek korcsolyázni és idén még csak egyszer jutottam el.
Ami hatalmas hiba, hiszen a korcsolyapálya ott van a szülei munkahelye előtt, ezen kívül már majdnem a fele elment a télnek, és ha így folytatja, idén nem fogja kiélvezni a pálya adta lehetőségeket. Sajnálná, mert tényleg ezzel csempészne valami kis sportot az életébe.
- Huh…jó. De ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni.
Mary az első, akinek beszélni fog Áronról és ez nagyon meghatározó a későbbiekben is. Tudja, hogy számíthat előítéletekre, nem is kevésre. A szendvics kész, így a lány elé teszi, majd egy kis hezitálás után bele is fog a mondókájába. Nem olyan nehéz az.
- Áron, mármint így hívják, Áron, ő három évvel idősebb nálam. Ide járt ő is a Bagolykőbe, levitás volt. Nem is nagyon vettem róla tudomást, tudod, ő is csak egy fiú volt, akinek nem volt jó hírneve sosem, de tényleg nem fogott meg. Annyi rémlik, hogy egyszer kiütött az első kviddicsmeccsemen. Elegem is volt belőle, meg a kviddicsből is.
Miközben beszél, ujjaival akaratlanul is a pult márványmintázatát rajzolja át, többször is. Zavarban van, de ez most mégis, valahogy jól esik neki. Jó érzés beszélni róla, végre valaki megtudja a történetet, rendesen.
- Majdnem egy éve találkoztunk újra. Nem tudtam ki ő. Beszélgettünk, említette, hogy szeret fotózni és egyből lelkes lettem, mert én is nagyon szeretek. Mesélte, hogy ő fotográfus és kértem, hogy tanítson meg. Ebből lett az, hogy beadta a pályázatát az iskolába később, hátha alkalmazzák és tanár lehet itt. Közben elég jó barátok lettünk. Sokat találkoztunk, beszélgettünk és nekem mesélte el először, hogy tanár lett, és felkért a tanársegédjének. Nagyon élveztem, csak közben valahogy megváltoztak az érzéseim. Áronról tényleg azt érzem, hogy olyan, mintha a másik felem lenne. Ha valamit nem értek nem néz teljesen hülyének, legalábbis nyaltan nem. Tényleg nagyon sokáig ő volt a legjobb barátom és a barátság valamilyen formában meg is maradt, csak, nála is több lett. Egy ideje már együtt vagyunk, csak senkinek nem mondtuk. Ő szerette volna nyíltan, de én féltem a dologtól, de azt hiszem, már nem félek. Csak a szüleimtől…és Adorjántól. Azt hiszem ő még nem fogta fel teljesen, viszont haragudni nem haragudhat, és nem mondhat rólam csúnyákat, mert ő is beleesett a diákjába. Az sokkal durvább is volt, mert a lánynak már vőlegénye volt, de elhagyta miatta. A családja meg szépen kitagadta. Tudod a lány indiai és ott ez nem annyira szokás.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. január 8. 02:07 | Link

Veronika

- Jöhet. Hmmm... Mindegy, azt is rád bízom. Mindent rád bízok! - mosolyog Veronikára Mary. Mint mondta, teljesen megbízik Veronika ízlésében.
- Ühüm, persze ráérek! Azalatt még megeszek pár ilyen szendvicset... - teszi hozzá Mary. - Én korcsolyacipővel még sosem koriztam, csak csúszkáltam a jégen, de mindig ki akartam próbálni. - ez így is volt. Mary tényleg mindig is ki akarta próbálni a korcsolyázást, de sosem lehetett... Görkorizni is csak egyszer volt alkalma, azt is csak akkor, amikor az édesanyja a közelben sem volt. Ő, mármint az édesanyja, ilyen szempontból mindig is túlságosan féltette. Amiért Mary hálás is volt, de azért ha mindig mindentől megóvja az anyja, hogy szerez minimális tapasztalatot felnőtt korára? A válasz: Sehogy. Muszáj kockáztatni. És hát ennél nagyobb bajban, amilyenben most van úgysem lesz egy jó ideig, vagy talán soha az életben, az biztos. És ezt pár esés sehogy sem fogja tudni felülmúlni.
- Megígérem! - mondta komoly képet vágva, jobb keze szíve fölé téve, bal keze pedig fölemelve. Ami bár lehet egy kicsit - vagy nem is kicsit - túl színpadias, de akkor is komolyan gondolta. Közben elkészült az ínycsiklandozóan finomnak ígérkező szendvics, ami be is váltotta ígéretét.
- Hát ez remek! - néz Veronikára Mary. Tényleg nagyon ízlik neki, ilyen finomat még soha nem evett. Miután ezt megállapította magában, Veronika belevágott a mondandójába, amire Mary feszülten figyelt, mivel nagyon érdekelte a dolog. Amikor Veronika a kviddicses részhez ért, Marynek bevillant valami:
~ Pillanat... Veronika mondott valamit erről a bálon... ~ gondolta Mary. ~ Csak egy kviddics meccsen volt, és akkor is egy idősebb, szőke Levitás srác húzta előtte az agyát, majd verte meg a meccsen... És a bálon mindketten megállapítottuk, hogy szemét volt... ~ vonta fel szemöldökét Mary, viszont a gondolatmenetet félbe hagyta, és tovább figyelt a vele szemben lévő lányra. Félő volt, ha tovább gondolkozik ezen, elveszti a fonalát annak, amit a lány mond neki. Szerencsére eddig sikerült gondolkodás közben is figyelnie rá. Igazán érdekes volt amit mesélt. Mire végzett, én is a szendvicsemmel.
- Hmm... Ez igazán érdekes... És hogy döntesz, végül elmondod a szüleidnek? Vagy inkább titokban tartod még egy kicsit? Habár, ha rám hallgatsz nem tartod titokban sokáig, mert még a végén lebuktok, és úgy nagyobb baj lesz. Vagy épp abból lesz a hiszti, hogy milyen sokáig titkoltad... Meg azért Áronnak is biztos jobb, ha ő eleve nyíltan szeretné. És ahogy elnézlek, neked is jobb lenne. - mosolygott rá Mary, és kicsit megbillentette fejét. - Minden esetre, én nagyon szorítok nektek. Ami pedig a félelmed illeti, csak annyit tudok mondani, hogy nagyon okos lány vagy, és elég idős, hogy eldöntsd, mit is akarsz, és hogy tényleg akarod-e. És ezt a szüleidnek is be kell látniuk. Ahogy mindenki másnak is. Amennyiben nem sül el jól a dolog, legalább szereztél egy kis tapasztalatot, és amilyen hibát elkövettél ebben a kapcsolatban, nem fogod a következőben. Ha, lesz ilyen egyáltalán. - kacsintott Veronikára Mary.
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2013. január 8. 02:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 9. 01:28 | Link

Mary

- Rendben, ha van valami, amire allergiás vagy, még most szólj. Nem akarlak egy szendviccsel kinyírni.
Elég rosszul is jönne ki a dolog, ha most fogná magát, és ő lenne bogolyfalva szendvicses gyilkosa. Előtte még szeretne élni, szeretne családot, gyerekeket, ki tudja, később talán még alakulhat olyan furcsán az élete, hogy ezzel keresi majd a kenyerét. Reméli persze, hogy nem így alakul majd. Most, hogy már nem titkos a szerelme, nem remél szöktetést, titkos esküvőt, de, mint minden lány, ő is álmodozik az esküvőjéről, gyermekeiről most is. Kék szemű szőke fiúcskákról és lánykákról. Persze ezeket nem közölte még Áronnal, tudja, hogy emiatt nagyon könnyen megfutamodhat.
- Tényleg? Nos, kedves Mary, akkor ma addig nem jövünk le a pályáról, amíg meg nem tanulsz koricipővel korizni. Hányas a lábad? Hátha jó rád valamelyik cipőm, vagy az anyukámé.
Elmosolyodik azon, ahogy a lány megígéri, így aztán egy kis bátorságot is nyer. Reméli, hogy tényleg nem lesz annyira vészes, hiszen nagyon sok mindennel védekezik, persze Mary nem biztos, hogy tudja, ki is Ali, Adorján oké, mert a házvezető-helyettesük, de az Alis sztori a tavalyi év szenzációja, és mostanra egészen elfelejtették az emberek.
- Tényleg ízlik? Na, ez remek! Akkor már bátran merem készíteni. Ajándék. Te vagy az első kóstolóm, szóval ez az ajándék szendvicsed.
Örül neki, hogy ízlik, még egy kis bíztatás, amivel rá tudja venni magát, hogy beszéljen és szerencséjére. Nem tudja, hogy mit mondott volna akkor, ha a lány negatívan állt volna hozzá. Akkor lehet, hogy egy kicsit összeomlott volna. Most fontos számára minden támogatás. Ilyen helyzetben még nem nagyon volt.
- Szerintem hamar fel fog tűnni nekik. Apukám szerintem sejti. Van valami furcsa a viselkedésében. Mostanában akármikor bejön hozzám körbenéz, mintha a szekrényben bújtatnám a szeretőmet, pedig csak egyszer fordult elő.
Az egy vicces jelenet volt. Nem számított rá, hogy bárki hazajön és szegény Áron a szekrényben landolt, a szerencsétlen mozdulatoknak köszönhetően felhasadt szemöldökkel, amit utána ápolgathatott.
- Furcsa, hogy nyíltan szeretné. Tudod, neki nagyon sok lánnyal volt már dolga…úgy.
Erre nem igazán tud jó szót, de reméli, hogy Mary érti a dolgot. Közben nyílik az ajtó, amin besétál egy vörös hajú, szeplős, magas lány. Nem ül le, hanem mosolyogva elindul feléjük.
- Sziasztok. Én váltalak ma. Megyek is öltözni.
- Remek. Köszi.
Kap egy puszit az elhaladó vöröskétől, majd mosolyogva visszafordul a lány felé.
- Ő Kincső, eridonos, én szereztem neki a munkát. Ez azt jelenti, hogy húsz perc múlva szabad vagyok. Áronra visszatérve, én… remélem, hogy nem lesz más. Tudom, ő az első és még annyi mindenki jöhet, de ez olyan különleges, már az első találkozásunkkor éreztem, hogy valami más, valahogy már akkor közel éreztem magamhoz és nem tudom elképzelni azt, hogy ne így legyen. Furcsa lenne, ha egyszer vége lenne, azt hiszem.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. január 11. 11:50 | Link

Veronika

- Nem, tudtommal semmire sem vagyok allergiás. - legyintett. - Engem nem lehet olyan könnyen kicsinálni... - ez után Veronika beszélt, ami bevallottan, tettszett Marynek.
- Hmm. Rendben! De szólok, hogy biztos nagyon béna leszek... Hányas a lábam? Na, ezt így pontosan nem tudnám megmondani... Vannak 37-38-as cipőim is, és mind jók rám. Ez attól függ, mekkora a bélése a korcsolyának. De rendben, addig nem jövök le, míg meg nem tanultam! - mosolygott ismét Veronikára. Tök jó! Végre megtanul rendes korival korizni, nem csak csúszkál a jégen, és azt is csak meghatározott időtartamig! Jó persze, biztos nem fog éjszakába nyúlóan ott csúszkálni, csak jó érzés, hogy addig lehet ott, amíg akar. Régen még a jégen sem csúszkálhatott soha rendesen. Általában az édesanyja miatt...
- Bizony, tényleg nagyon ízlik! - bólogatott Mary. - Merd is mert nagyon finom! Ó, köszönöm szépen! - eleve hihetetlen jó napja volt, már alig várta, hogy jégre is menjenek, és most ingyen megkapja élete legfinomabb szendvicsét? Mi lehetne ennél jobb? Ez után Mary tovább figyelte Veronikát. Nem mintha eddig nem figyelte volna, sőt! Amikor ahhoz a részhez ért, hogy csak egyszer fordult elő a szeretője szekrényben bújtatása, Mary egy kicsit kerekebb szemekkel nézett a lányra, és vissza fojtott egy nevetést, ami készült igen nagy robajjal kitörni belőle. De végül sikerült visszatartani, minden előjel nélkül. Semmi esetre sem szerette volna megrendíteni a lány, felé irányuló bizalmát. Mire volna az jó? Na de hát megbántani sem akarta. Viszont elég furcsa volt elképzelni. Veronika és Áron ülnek Veronika szobájában, beszélgetnek, mikor egyszer csak léptek zaját vélik hallani. Majd Veronika meglepő hirtelenséggel pattan fel, nyitja ki a szekrényt, hogy egy mozdulattal belökje Áront, miközben azt suttogja: Apukám itthon van! Bújj el, gyorsan!
Mary nem tehetett róla, de minden sztorit aprólékosan elképzelt magának. Biztos, hogy jobban átélje annak jelentőségét, vagy jelentéktelenségét, attól függ, mi, avagy milyen az a sztori.
- Hüm. - hümmögött Mary. Elég vicces sztori lehetett. Erre nem tud mit mondani. De nem is kell, mert Veronika folytatja.
- Hüm. - először erre is csak hümmögött. - Lehet, hogy mikor rájött, mekkora a különbség a szórakozás, és a tényleges szerelem között, úgy döntött, hagyja az előbbit, és akkor már, ha ilyen értékes az utóbbi, felvállalja teljes egészében. - tűnődött hangosan. - Igen, értem. - mosolyodott el halványan, mikor látta, hogy Veronika azon tűnődik, Mary megértette-e a célzást. Ez után bejött egy vörös hajú lány, köszönt nekik, és kiderült, hogy Veronika kollégája. Miután a lány elment átöltözni, Veronika folytatta.
- Értelek. - mosolyogtam rá. Bár én még nem tapasztaltam, van egy nővérem, akinek az első, két és fél évig tartó kapcsolatának voltam szem, és fül tanúja, mivel a srác két és fél éven keresztül, majdnem minden hétvégén náluk aludt. És Mary mindent tud arról a kapcsolatról, amit tudni lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 16. 00:00 | Link

Mary

- Ennek örülök, nem szeretnék ilyen fiatalon börtönbe kerülni azért, mert kicsinállak egy szendviccsel.
Miközben beszél, persze dolgozik is, ezt a képességet már az évek alatt ügyesen begyakorolta, így most már rutinszerűen mozog. A különbség csak annyi, hogy most többet kell dolgoznia.
- Nem baj, ha béna vagy.  Szeretem a kihívásokat. Tudod, a probléma csak addig probléma, amíg nem kihívásként tekintesz rá. Utána átalakul, és a kihívás elindít bennünk valamit, ami azzal jár, hogy elkezdünk dolgozni a megoldásán. Szóval most szépen búcsút intünk a problémának, köszöntjük a kihívást és szépen elkezdjük a korcsolyaoktatásodat. Szerencsére ugyanakkora a lábunk, így menni fog a dolog.
Örül neki, hogy ezzel sem lesz probléma. Gyakorlásnak kiváló lesz a régi korija. Nincs vele semmi probléma, csak Adorján nem emlékezett rá, hogy van már korija, így karácsonyra vett neki. A másikat előtte csak néhányszor használta, ez meg mégiscsak Adorjántól van. Örül neki, hogy tényleg ízlik a lánynak a szendvics. Ez még jobb kedvre deríti. Örömmel adja ingyen a szendvicset, hiszen ő az, aki leteszteli a szendvicseit.
- A próféta szóljon belőled. Örülnék neki, ha őszintén jól érezné magát mellettem és, ha ez tényleg… hosszan tartana.
Ennél több kívánsága jelenleg nincs is. Szeretne boldog lenni, de csak úgy, ha Áron is az. Ezért ment el Franciaországba is, hogy Áron boldog legyen és összetört a szíve, amikor hazaküldte. Nem maga miatt, az másodlagos volt, inkább azért, hogy a férfi élete boldog legyen, de valahogy nem sült el jól a dolog, reméli, hogy azzal, hogy most vele van tényleg boldog.
- Végeztem mára. Gyorsan átöltözöm és jövök is. Két perc.
Sietve elindul hátra, amikor a vörös lány besétál, hogy megmossa a kezeit, kicsit kijavítsa a sminkjét, megfésülködjön, felhúzza a csizmáját, kabátját, sálját és sapkáját, kifelé menet pedig a kesztyűjét is.
- Na akkor irány hozzánk a korikért. Szia.
Int még a vörös lánynak, és Maryvel kisétál a cukrászdából.
Utoljára módosította:Széles Veronika, 2013. január 16. 00:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. január 17. 00:38 | Link

Katniss

Katniss elfogadja a felkínált finomságot, úgyhogy ismét intek a pincérnek. Remélem nem nagyon bánja, hogy össze-vissza ugráltatom, de végülis ez a munkája, szóval úgyse panaszkodhat.
Miközben én a pincér problémáján agyalok, a vendégem újabb hosszú monológba kezd, amire nagyon oda kell figyelnem, hogy minden megmaradjon és semmit ne felejtsek ki a válaszból.
-Nagyon örülök, hogy ilyen hamar sikerült beilleszkedned. Sajnos a nevek közül amiket említettél, egyik sem ismerős, de lehet, hogy pár hónap múlva már tudni fogom, hogy ki kicsoda. Amúgy miből gondolod hogy én régebb óta vagyok itt?- Az utolsó kérdésen én is elgondolkozom egy kicsit, mert nem rémlik, hogy mondtam volna neki, hogy mikor érkeztem. Igazából nem is annyira lényeges, mert annyi minden van ezen kívül is, amiről Katniss órákig tudna beszélni, hogy nem éri meg egy témánál leragadni.
Kicsit meglepődöm, amikor a lány előveszi a kis zenélő dobozocskáját, mondjuk már megszokhatnám, hogy itt mindig különös dolgok történnek. 
-Tényleg nagyon szép! Nálunk nem járt semmiféle mikulás, legalábbis én nem tudok róla. Mondjuk ez nem meglepő, tudod mi vagyunk a rosszak. -Mondom neki vigyorogva. Persze nem gondolom komolyan, de tény, hogy a rellonosokról nem mindenki van szép véleménnyel. Személy szerint, engem még nem ért semmi fajta sérelem ilyen téren, de még olyan kevés ideje érkeztem, hogy semmiben nem lehetek biztos.
Örülök, hogy Katniss nem nagyon feszegeti a karácsony témát, mert így nekem is kellemesebben telik a délután. Amikor az otthoni dolgokról kell beszélnem, olyankor mindig görcsbe szorul a gyomrom és idegesebb leszek az átlagosnál, pedig amúgy nem vagyok egy forrófejű ember.
- Akiket tényleg barátaimnak nevezhettem, azok igen, hiányoznak. De ebből olyan kevés volt, hogy egy kezemen megszámolhatnám. Tudod, haverokat meg bárhol talál az ember, de azért egy több éves mély barátságot nem olyan könnyű pótolni. - Felelek őszintén. Ha már ennyire a múltamról akar kérdezgetni, akkor legalább ennyit elmondhatok.
- Amúgy hogy vannak a szüleid? Beszéltél velük mióta itt vagy?- Kérdezem barátságosan, hogy egy kicsit tereljem a témát az ő irányába.
- Ne haragudj, nem emlékszem... Neked van testvéred? - Kicsit kínos, hogy ilyen dolgok nem maradtak meg, de mit lehet tenni, ha az embernek olyan az agya, mint a szita...  
A pincér kihozza a rendelést, én pedig hálás mosollyan nézek vissza rá.
- Köszönjük szépen, nagyon kedves! -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. január 17. 02:50 | Link

Mary

Szőkésbarna haja lófarokba kötve. Nagy, fehér, pamacsos fülvédői körül arca már piroslik a hidegtől, amikor belép a cukrászdába. Nem szeretne semmi mást, csak valami nagyon forrót inni, ami átmelegíti az egész testét. A kesztyűit kék kabátjába rejti, és a kedves vörös hajú lánytól, aki a pultba áll rendel egy kókuszos forró csokit, természetesen fehér csokiból.  A kedvenc helyére, azaz az ajtó melletti első boxba ül be, az ablakhoz, hogy lássa, kik járkálnak az utcán és kik jöhetnek be. Amíg a csokijára vár előpakolja a rajzfelszerelését. Nem volt kedve otthon unatkozni, így inkább eljött ide rajzolni. A fehér lap a csoki fogyásával arányosan telik meg színekkel. A kint járkáló emberek ruháit rajzolja le, valamint az utcát, de az alakok közül sok embernek nincs arca, mert éppen elfordul, lehajol vagy eltakarja a haja.
- Bocsi kérhetek még egy fagyi kelyhet? Hat gombócot szeretnék. Csokit, vaníliát, citromot, banánt, kiwit és madártejet sok epres öntettel és három csokis rolóval. Köszi.
Fiatal kora ellenére magabiztosan mozog a világban, könnyedén rendel, sokan, akik csak átutazóban vagy éppen ritkán járnak erre és kerülik a pletykákat simán elhiszik ránézésre, hogy egy elsős diákról van szó, pedig évekre van még tőle. Jó géneket örökölt, ha leszámítjuk a zsarolást, betörési kísérleteket, tényfeltárói vágyat és a megszállottságra való hajlamát. Emellett klausztrofóbiás és közepesen hiperaktív. A figyelme gyakran elterelődik, ha talál valami érdekesebbet. Az érdekesebb lehet akár a légy is a falon. Borzalmas jellemet hoztak össze a szülei, ő pedig erre egyáltalán nem büszke.
Ahogy a fagyi megérkezik, úgy vesz magához egy újabb lapot. Most nem a kinti embereket kezdi el rajzolni, hanem a bentieket, akik nem messze ülnek tőle. Természetesen nekik sincs arcuk, azzal még nem mert megpróbálkozni egyrészt, másrészt jobb, ha nem ismerik fel az alakokat, lehet ez olyan titkos randi és nekik nem is lenne szabad találkozni. Nem kellene idő előtt bajba kerülnie. Közben persze fogy a fagyi is, örül neki, hogy ennyire sok epret kapott. Ha ezzel végez, akkor talán még egy sütit is bevállal. Imádja az édességeket.  
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. január 17. 12:40 | Link

Dávid

-Nem tudom, olyan evidensnek tűnt. Megérzés, ha az úgy jobban tetszik.-
Gondolkodom el, miközben mosolygok. Tényleg melyikünk van itt régebben? Tök mindegy. Az a lényeg, hogy itt vagyunk. Ráadásul barátokkal.
-Tényleg? Annyira rosszak voltatok, hogy még virgácsot se hozott?-Kérdezem gonoszkodva.
-Nálunk tizenöt ajándékot hozott és ilyen gyorsaságra ment.-Még egy plusz pont, amiért jó a Levita. Jobban átjár minket az ünnep. Aztán, egy pillanatra elgondolkodom. A rellonosok a rosszak? Ezt nem is tudtam. Bár nem nagyon hallgatom, ki mit pletykál, de lehet. Majd megkérdezem az egyik tapasztaltabb Levitást. Ha már itt tartunk, minket minek gondolnak? Ezt is majd meg kell kérdeznem. Aztán visszaterelem a figyelmem Dávidra.
-Ebben, egyetértek. Nekem nem is volt nagyon olyanom. De optimista vagyok és remélem itt ki tudok alakítani olyan barátságokat, melyek aztán egy életre fognak szólni.-Mondom meggyőződéssel. Biztos vagyok benne, hogy így lesz. Innen nem lógok ki. Itt már eddig is könnyebben elfogadtak.
-A szüleim jól vannak. a karácsonyi szünetre haza utazom, meglátogatni őket, meg természetesen az állatkáimat.-Szeretettel gondolok rájuk. Az anyukámra és az apukámra, a kutyáinkra és a macskáimra is. Sőt, ha arra gondolok, hogy a lovam Ezüst Hold is otthon vár, olyan izgatott leszek, hogy legszívesebben cigánykereket hánynék. De azt azért mégsem. Nem szeretnék, felfordulást okozni. Nincs feltűnési viszketegségem. Sőt, inkább eltűnési viszketegségem van, ha van egyáltalán ilyen.
-Nincs testvérem. Egyke vagyok.-Hát, nálunk én vagyok az egyetlen gyerek, aminek épp annyi előnye van, mint hátránya. Közben visszajött a pincér is. Szegény, jó sokat ugrál miattunk.
-Nagyon köszönöm!-Hálálkodom a pincérnek. Aztán, beleharapok a sütibe. Mennyei! Ahogy, a csokis tésztába beleharapok és szétárad a számban, a csokiöntet! Nagyon finom.
-Köszönöm Dávid! Nagyon finom.-Igyekszem nagyon lassan enni, hogy minél tovább tartson. Kicsit töprengek, hogy milyen témáról beszélgessünk, ami neki is és nekem is kellemes. A karácsony és a család kilőve.
-Tényleg, hogy viseled az elektronika hiányát?-Kérdezem egy ravasz mosoly kíséretében. Hiszen régen nagyon sokat gépezett. Lehet, hogy azóta változott. Bár az emberek nehezen változnak. De a változás jó, bár nem mindig. A legtöbb dologban érdemes az arany középutat választani.
-Mesélj valamit! Olyan rég láttalak, mi történt veled mostanában, mielőtt ide kerültél?-És rád nem uszítottam, a kivallató tulajdonságaimat. Addig, amíg messél, lesz időm valami témát kitalálni, vagy a mondókájából elindítani egy új témát, mert hirtelen kifogytam a szövegből. Ilyen ritkán fordul elő velem. Elég ijesztő.
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2013. január 30. 19:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 17. 15:48 | Link

Ágota


Kitörni dühünk, kétségbeesésünk és saját korlátaink láncai alól nem a legegyszerűbb feladat, és bár délelőttjét, s kora délutánját is azzal tölti a navinés, hogy megtalálja a módot feszültségének helyes, másokra ártalmatlan levezetésére, mégis érzi tagjaiban áramolni a kitörni nem tudó indulatainak árnyát. Az idegen belépte, ha nem is azonnal, de annál erőteljesebben változtat a fiú érzésein, gondolatain; mintha csak a lány képében megjelenő fény oszlatta volna fel a fiatalra szálló végzetes köd súlyát. A kései feleszmélés sem kelt zavart a hasonló lelkületű levitásban, és Endre ezt csupán bizalomkeltő mosolyával tudja viszonozni. Örül, hogy a lány szívesen tölt el vele egy kis időt, hogy kizökkenti letargikusnak bizonyuló kedvéből, és még egy finom forró csokoládét, vagy egy – akár több – szelet süteményt is hajlandó társaságában elfogyasztani. Úgy tűnik, mintha Ágota hamar jókedvre derülne a cukrászda hallatán, és azonnal beavatja a navinést gyorsan szőtt terveibe, majd el is indul a kastély levitás zegzugát felkeresni, hogy kabátba bújhasson. Endre a hirtelen kapott, lelkes válaszra csak bólint, és széles mosolyra húzza ajkait, ám ezt a tengelyén megpördülő lány biztosan nem láthatja. A fiú nem sieti el lépteit, reméli, hogy van egy-két szabad perce egyedül lenni, és rendezni sorait ebben az aprócska, poros szertárban, a magány borongós társaságában. Visszaül a székre, és csendesen hátravetve hátát a támlára, fejét is elengedve behunyja szemeit. Hangosan veszi a levegőt, majd ’o’ betűt formálva ajkaiból, engedi szabadon távozni az előzőleg bekapkodott oxigén maradványait. Kinyújtóztatja tagjait miután feláll, és körbepillantva a félhomályban, ő is kilép az ajtón. A sárga házba betérve senki nincs a klubhelyiségben, amit ugyan furcsáll a fiatal, ugyanakkor meg is könnyebbül szíve, és lépteit mozgósítva hamar a fekete bőrdzsekijének nyakát igazgatja a tükör előtt. Ellenőrzi, hogy a galleonokat rejtő erszénye a helyén legyen, még egy pillantást vet a tükörbe, és pár hajszálat megigazítva, komoly tekintettel indul el a kastély bejárati ajtajának irányába. Valószínűleg abba már nem fog vállal belerohanni, és sanszos az is, hogy hiába is tenné, az a hatalmas, erős faszerkezet meg sem érezné próbálkozásait. Endre bakancsa hangosan jelzi gazdája közeledtét, így várható, hogy a lazának mutatkozó levitás hamarabb sejti meg a navinés érkeztét, és gyorsabban észre is veszi az egyre nagyobbodó alakot, mint fordítva.
- Megérkeztem – jelenti a mosolygó száj, és meglepődve látja, hogy a lányt egy egészen vadóc, zöldszínű bőrdzseki melegíti. – Milyen jól összeöltöztünk!
Felnevet magára pillantva, majd kinyitja a nyikorgó ajtót, és maga elé engedve Ágotát, ő is kilép a hűvös, ködös télbe. A faluba vezető sétányon elég hamar közös nevezőre és hullámhosszra kerülnek, és gyorsan túljutva a házak, és évfolyamok kérdéskörén, a komolyabb témák felé kalandoznak. Endre a lány családja felől kérdezősködik, majd pedig a saját – új – életéről mesél. Az út felénél sem járnak, mikor az angliai képzésébe kezd bele.
- A bátyám esküvőjére tértem haza Londonból, de vissza már nem vezetett út – mondja előre nézve, jobbjával hadonászva, azt gondolván, hogy ezzel előrébb lendíti mondandójának megértését. – Nemrég jöttem ide, és nagy szerencsém van, hogy a gróf úr ennyire rugalmasan kezelte a helyzetem. Egy kisebb beszélgetés után már költözhettem is egyenesen a Navinébe.
Nem fél ilyenről beszélni a lány előtt, és bár másokkal odáig sem jut a beszélgetés fonala, hogy mégis hogy hívják, most egészen másról van szó. A faluba leérvén jó érzés keríti hatalmába a fiút, és hamar a kocsma ajtajára pillant, de esze ágában sincs oda bevinni Ágotát. A cukrászdáig sétálnak, ahonnan a meleg színek és fények boldogságot sugároznak, kedves csalétekkel hívogatják a faluba betévedőket. Endre természetesen engedi, hogy a lány lépjen be először Veronika birodalmába, de Ágota feje fölött nem kell sok idő, hogy kiszúrja kedvenc muffin-készítő kisiparosát.
- Hejhó! - köszön vigyorogva, és vidám mosollyal int a barnaság felé, majd az egyik ablak melletti asztalhoz vezeti a levitás társaságot. Dzsekijét levéve egy közeli fogasra akasztja azt, és beletúr vágásra szoruló hajába, miközben helyet foglal a rá váró széken. - Voltál már itt?
Talán butaságot kérdez, hiszen ez a hely levonzza a kastély legvisszahúzódóbb tanoncát is, a legveszélyesebb tanítóegységét, és biztos, hogy a legboldogtalanabb falulakó is szívesen tér be ide, ha másért nem is, akkor egy kellemes beszélgetésre a kiszolgáló leányzóval.
- Azt választasz, amit szeretnél, annyit amennyit szeretnél - mondja Ágotára irányítva szürke szempárját, és már nézi is a kínálatot hirdető lapokat. - Én biztos, hogy muffint fogok kérni. A muffin az egyik elmaradhatatlan kelléke a hely varázsának.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2013. január 17. 16:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Dijjas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 17. 16:32 | Link


Sharlotte Johanson
   A fő utcai séta folytatása

Mikor a lány is beleegyezik a fagyoskodás beszüntetésébe, megkönnyebbülten az ajtóhoz sietek és lenyomom a kilincset. Kelleme látvány tárul elém. Takaros kis vendéglő, és azonnal meg is kívánok valami gyümölcsös finomságot. Kabátomat hamar leveszem, sálamat az ujjába dugom és fekete, magas nyakú felsőmet igazítom meg, majd húzok egyet a copfomon.
-Nos, ismerős szituáció. Szégyenletes vagy sem, és sosem végeztem el ezt a sulit. Nem volt soha kitartásom a tanuláshoz és vizsgákhoz. Valahogy nem éreztem magaménak a varázsvilágot sosem. Nem fogadtam el magam, nem ezt képzeltem el. A szívem más felé húzott.
Amit később sikerült megvalósítani, és amiről idő előtt kiderült, mennyire mocskos világ is tulajdonképpen. És aminek hála megízlelhette a szerelmet, még ha túlontúl fájdalmas vége is szakadt.
-21 éves vagyok.
Mosolygok a lányra, s mihelyst Ő is megszabadul a gönceitől, egy asztalhoz lépünk és leülünk. Rögtön mellettünk terem egy kedves kiszolgáló.
-Egy epertorta szelet lesz.
Mosolygok rá, majd megvárom még Sharlotte is rendel, aztán ismét beszédre nyitom ajkaim.
-Tehát angol vagy. És Spanyolországban születtem, Tenerifében. Aztán Madridba költöztem és ott is dolgoztam. Szívem csücske szülőországom.
Mosolyodok rá, aztán folytatom.
-Munkám során sok helyre eljutottam. Voltam Kínában, Afrikában, Görögországban, Törökországban, és az USA-ban is. Azt hittem az ember könnyen el tud szakadni a gyökereitől, de nem így van. Érdekes, hogy itt, Magyarországon is otthon érzem magam. Azt hiszem ez a sulis éveknek köszönhető. Mintha az is a gyökerem lenne. Tudod, a múltam nagy része, Életem fontos szakaszát töltöttem itt.
Mosolyogva magyarázok, már-már unalmas lehet Sharlotte számára, de ha így van, biztosan mielőbb témát vált majd. Aztán rendelésünk is megérkezik, természetesen egy pohár víz kíséretébe, s én lassan mélyesztem a villát a süteménybe, majd kapom be az első falatot.
-Kissé szkeptikus voltam a cukrászdával szemben. Ettem már borzalmas sütiket, amin nem érződik a különleges íz, mindinkább bolti mivoltja.
Magyarázom, miért is kezdtem hozzá kimérten, de amint minden kételyem elszállt, már határozottabb mozdulatokkal falatoztam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatérő. Bogolyfalvi lakos. ExEridonos.Guzmó Smiley. Álmodó .
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 17. 18:24 | Link

Lucy Dijjas

Megkönnyebbülten lép be az ajtón Lucy után. A kinti időjárás, és a benti között Ég és Föld a különbség, melyet lassacskán kezein is kezd érezni. Kissé elvörösödött a meleg hatására, de jó volt számára, ahogy átjárja a kellemes érzés. Hamar a kiszemelt asztalhoz lépdel ő is, és hamar megszabadul kabátjától. Mivel csak ennyi volt, amit le kellett vetnie, nem is csoda, hogy rendesen fázott. Bár nem szokott, így ez mellékes is.
- Én buktam, nem szépítem - nézett ismét újdonsült ismerősére. Szinte teljesen kötetlenül beszélt, mint gyerekkori barátaival. Semmi feszültség nem volt hangjában, pedig nem szerette beismerni, hogy bukott. A család nézetei szerint aranyos, kitűnő tanuló sem mindig jó. Inkább rossz, és ez nehezen, de el kell fogadniuk. Ahogy leültek, hamar megjelent egy pincér is, aki felvette a rendelést. Előbb a lány, majd ő is elmondta, mit kér.
- Nekem pedig egy szelet csokitorta lesz - vágott hozzá egy kedves mosolyt is, mint mindenhez, és szinte elmélyülten hallgatta a beszámolót. Ahogy a másik megnyílt előtte, elmesélt dolgokat magáról, valamiért úgy érezte, hogy ezt neki is meg kellene tenni. Ezt is ritkán teszi, nem sűrűn mesél múltjáról, főleg nem olyanoknak, akiket nem ismer régebb óta, de akkor mindent félre tett valami miatt.
- Mi a szakmád? Úgy értem, ami révén ilyen sok helyre eljutottál - teszi fel első kérdését, majd folytatja - Én Londonban születtem, 17, lassan 18 éve. Az ahhoz közeli birtokunkon éltem szüleimmel és testvéremmel egészen addig, amíg ide nem kerültem. Egészen pontosan a Navinéba, ahol első évem szinte csak a tanulással telt, de azt még a kastélyban töltöttem. Idén jöttek óriási változások. Leköltöztem a faluba a bátyámmal, és egy családi tragédia hatására elkezdtem mindent máshogy látni. Szinte 180°-os fordulatot vett minden elvem, vele együtt az Életem. Még most is minden Angliához köt, de félek hazamenni, mert talán nem lenne erőm visszajönni. Jó nekem itt, a barátaimmal és... - elhallgatott. Megérkezett a rendelés, de nem is emiatt, hanem azért, mert az 'és' után már nem akart semmit mondani. Nyitva hagyta a mondatot, mert bármi lehetséges még. A jövő zenéje, hogy mi lesz az azután következő szó. Lassan kezdett el falatozni. Imádja az ottani csokitortát, amikor csak betér, mindig ilyet eszik. Ezért biztos is volt benne, hogy nem szakítja meg a sort.
- Itt nincsen bolti süti. Minden itt készül, és nagyon finom is - mosolyodott el a megállapításra, majd ismét visszatért az édességéhez. Igazán furcsa volt neki, hogy kötetlenül tud beszélni a lánnyal, és felszabadultan. Pedig alig szűk negyed órája ismerték egymást. Mégis volt benne valami, ami miatt Sharlotte is megnyílt.
- Miért jöttél vissza tulajdonképpen? - érdeklődött fel-fel nézve a tányérról. Nem igazán értette, hogy ha ezek után miért is jött vissza. Pusztán az ide kötődés miatt nem tartotta valószínűnek, hogy valaki otthagyja a munkáját, és mindenét, aztán fogja magát, és megy. De ez is lehetséges, mindenesetre biztosabb úgy, hogy megkérdezte. Tapintatlan sem akart lenni, de nem tudta, milyen típusú lehet az ok. Valami szomorú, vagy valami spontán. Mivel bármelyik lehetséges volt, így magabiztosan tette fel a kérdést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Lucy Dijjas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 17. 20:18 | Link


Sharlotte

-Mint említettem, én buktam, jó párszor.
Hiszem, hogy a dolgok nem véletlenül történnek. Igen, bármely bután hangzik, nem véletlen, hogy mindig is lusta voltam a varázslás tudományát kellőképpen elmélyíteni, és sok évre a mugli világ egy hétköznapi polgára voltam én is, elnyomva ezzel varázsösztöneimet.
-Gyermekkori álmom valósult meg.
Válaszolok a foglalkozásomra feltett kérdésére. Jöhetnének a meghökkenő reakciók, hogy akkor mi a jó francot keresek én itt, de mielőtt ez megtörténne, én már folytatom is a mesélést.
-Madridban, egy spanyol divatlap a Vogue modellje lettem. Főként fotómodellként dolgoztam, de rengeteget voltam a kifutón is, néhány divatházat képviselve, vagy éppen csak bemutattam pár divattervező őrült kollekcióit.
Néha tényleg abszurd ruhákat alkottak, melyeket soha senki nem húzna fel. Ahhoz képest mondjuk, viszonylag sokan rendeltek ruhákat tőlük, főleg a báli szezonban.
-Mi történt...?
Elmosolyodok, ám Sharlotte is hamar rájöhet, ez a mosoly halovány és élettelen a többihez képest. Lenézek a bal kezemre és sóhajtok egy halkat, majd a lányra nézek.
-A lencse másik oldalán álló fiatalember jegyese lettem. A Vogue fiatal, ám annál tehetségesebb fotósának párjaként cikkeztek rólunk. Augusztusi esküvőnk előtti egy hétben...megcsalt.
Fejezem be nagy nehezen a mondatot. Nem, nem várom a sajnálom szót. Furcsa lehet, hogy beszélgetésünk bensőséges vizekre evezett, de úgy vélem, ha én bizalmamba fogadok valakit, az viszont is elkövetkezik.
-Decemberben elvette azt a nőt, aki jelenleg öt hónapos terhes. Azt a gyermeket várja a szíve alatt, akit együtt terveztem a Kedvesemmel.
Végig higgadt és fegyelmezett vagyok, hangom egyszer sem csuklik el. Nem, nem leszek gyenge többé.
Aztán a lány is mesélni kezd magáról, amit türelmesen és érdeklődve hallgatok végig, aztán a hangjában érzem, már ilyen fiatalon belekóstolt a keserűség vizébe.
-Mi történt?
Kérdezek rá a családi tragédiára. A tapintat az iménti megnyílásommal köztünk megszűnt. Itt valami egészen más van már.
A nyitott mondatot egyenlőre nem firtatom, úgy vélem, hamarosan szóba kerül ismét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatérő. Bogolyfalvi lakos. ExEridonos.Guzmó Smiley. Álmodó .
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 17. 21:08 | Link

Lucy

A viszonylag zárkózott szóváltás nem tartott sokáig, majd a beszélgetés váratlanul alakult. Általában egy átlagos ismerkedés szokott ilyenkor végbemenni, de az más volt. Szinte a legelejétõl másképpen beszéltek, meg másról is. Nyitottan, és olyan dolgokról, amit nem osztana meg mindenki a másikkal. De akkor így lett. Nem bànta, hogy így alakult az este, valamiért még talán örült is a váratlan fordulatnak. Ahogy a 'gyerekkori álom' elhangzott, nem furcsálkodott. Sokszor alakulnak másképpen a dolgok, mint szeretnénk, vagy nem is lesz olyan jó dolog elérni vágyainkat. A modellkedésen sem lepõdött meg, hiszen tökéletes is hozzá. Akkor jött a 'Happy End'-es dolog, ami sajnos Neki sem jött össze. Azt már megtanulta, hogy sosem lesz úgy, ahogy eltervezzük. A másik beszámolóját hallgatva meg is bizonyosodott errõl. Nem szôlt, valami részvétet és megértést nyilvánítva lesütötte a szemét, és egy pillanatra a mosolya is eltûnt. Azzal a lendülettel vissza is tért azonban, ahogy õ is mesélt. Megnyílt úgy is, hogy nem tudott róla. Csupán késõbb vette ezt észre, de nem sajnálta, nem bánta meg. Kötetlenül beszélt, akkor is, mikor a tragédiára kérdezett rá.
- Szép kis történet, és ha nem lennék ilyen kíváncsi, nem is tudnék róla - nevette el magát kissé szemeit lesütve - Szóval, nem rég történt, még az õsszel, hogy Alex, a bátyám hazautazott valami hivatalos okból kifolyólag. Én maradtam, nem hagyhattam kis idõre sem abba a tanulást. Egy darabig el is voltam, felszabadultam, nem szabályozott, és nem kezelt végre senki óvodásként. Itt jött képbe a kíváncsiságom, már nem bírtam ki, hogy ne menjek utána. Ezt egy pénteki napon meg is tettem. Bár ne tettem volna. Hazaértem, senki sehol. Megtaláltam õket természetesen, de ott a szüleim szobájában olyan dologgal szembesültem, amivel sohasem akartam. Anyám rákos, vagyis csak volt. Nem tudtam elhinni, de kérésének eleget téve még szombat este elindultam vissza. Pár nappal késõbb kaptam levelet, hogy már nem él - mosolyodott el a végén. Nem telt el sok idõ, de mondhatni jól feldolgozta a történteket. Könnyû sem volt, de itt van, nincsenek problémái, vagyis ilyenek nem. Egy ideje érzéseivel is küszködik, ami új és furcsa számára. Ennek is el kellett jönnie, még ha érthetetlen is számára, hogy miért pont akkor, vagy hogy tud szimpla barátságon kívül bárki iránt bármit érezni. A körülmények ott pedig... enyhén szólva furcsák voltak.
- Szerettél modellkedni, ha jól gondolom. Csinálnád még? Vagy túl sok emlék köt a võlegényedhez? - kérdezi végül egy mosoly keretében, miután lenyelt egy falat tortát. Abból sem maradt már sok, ahogyan beszélgettek.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 18. 17:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Lucy Dijjas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 18. 17:17 | Link


Sharlotte

Nekem csak elváltak a szüleim, és azt is nehezen éltem meg. Ráadásul két évvel idősebb is voltam. Sharlotte-nak viszont meghalt az édesanyja és a körülményeket tekintve egészen jól van már. Pedig egy halál feldolgozásában rengeteg idő kell, legalábbis az agyturkászok azt hangoztatják.
-Nekem csak elváltak a szüleim. És a bátyáddal jól kijöttök? Mennyivel idősebb nálad? És édesapád?
Nehéz elveszteni az egyik szülőt, főleg az édesanyát, akiben fejlődik az ember, de még nehezebb, ha valaki mindkét szülőjét elveszti. Ha Sharlotte számíthat az apja és testvére szeretetére, bár a szívében tátongó űr nem fog egyhamar csillapodni, de sokat lendít a feldolgozásban.
Aztán érdekes kérdéssel áll elő a lány. Bekapom az utolsó falat tortát, a villát a tányérra helyezem, megtörlöm a szám és a kis darab szalvétát a villa alá rakom, majd kortyolok a vízből. Ezt a kérdést pont idefele tettem fel magamnak Nem tudom, az őszintét megvallva, de nem vall rám, hogy ilyen könnyen válaszolok meg egy kérdést, így Sharlotte-ra mosolygok és neki kezdek.
-Tudod, ez egy érdekes kérdés, és a válasz nagyon összetett. Sok lány megy keresztül azon a korszakon, mikor énekesnő, színész, modell akar lenni. Olyan ez, mint a férfiaknál az autóversenyzés vagy a rendfenntartás. Én azonban sosem nőttem ki a modellkedés körű szőtt álmaimat.
Mosolyodok el, aztán természetesen folytatom a válaszadást.
-Azt hittem, hogy a modell szakma köré szőtt undorító sztereotípiák nem léteznek, vagy legalábbis el vannak nagyolva. Hát nem, és ez hatalmas csalódás volt számomra. Hogy a ranglétrán egyre feljebb kerülj, hogy egyre híresebb modell legyél, vagy akár top modell, akinek nemzetközi karrierje van, nos, a feljebb való küzdelemnél egyszer csak azon kapod magad, hogy ágyba kell bújnod valakivel, aki a legjobban érdekelt a munkádban. Én, amit elértem, úgy értem el, hogy senki ágyában nem landoltam.
Mesélem büszkén, de ennek hátulütői is vannak.
-Tripla annyi energia, rengeteg áldozat és elmondás árán értem el. Kemény munkával.
Magyarázom tovább. Emlékszem mennyi lány feküdt le annak, akinek kell, csakhogy megkaphassa a hőn áhított munkát. És fel sem fogták, mit tesznek a lelkükkel és a jövőjükkel.
-A modellkedés mindig a szívem csücske marad. Nem munka volt, hivatás, amit örömmel végeztem. Még mindig így érzem. De azt hiszem, nem tudnám már folytatni. És igen, nem állok készen a modellkedésre, mert minden lencse túloldalán a vőlegényem keresném.
Kicsit elkomorodik a hangom, és egy pillanatra lesütöm a szememet, aztán megiszom a maradék vizet, és Sharlotte-ra nézek.
-Most, ha nem haragszol, mennem kell, fáradt vagyok. Remélem, a jövőben még összefutunk. Köszönöm, az estét. Ja! És a vendégem voltál.
Kacsintok a lányra mosolyogva, a pénzt az asztalon hagyom, felkapkodom a ruháimat, még intek egyet a lánynak, majd sietős tempóban lépek ki a cukrászdából és meg sem állok a hotelszobámig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatérő. Bogolyfalvi lakos. ExEridonos.Guzmó Smiley. Álmodó .
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 18. 18:53 | Link

Lucy-zárás

Anyja elvesztése nagyon felzaklatta. Amit érzett az kifejezhetetlen, de szerencsére azt a szenvedést hamar túllépte. Utána jöttek az őrlő gondolatok, az emlékek, és a sok változás, amik révén eljutott idáig.
- Nagyon jól. Mivel alig 2 évvel idősebb nálam, így mindenben tud segíteni, jobban megért, mint mások. Meg saját akaratomtól függetlenül is megvéd olyan dolgoktól, amitől félt, és sokszor nem is gondolom át, hogy mi mindent köszönhetek neki - pár pillanatra elhallgat, majd tovább folytatja - Apámmal utoljára az utazáskor találkoztam. Akkor meggyötört volt, bár ugyanúgy aggódott értem is, mint haldokló feleségéért. Azóta csak pár levelet váltottunk, nem találkoztunk. Ettől függetlenül azonban mindig nagyon jó volt a viszonyunk - mosolyodik el a végén, majd az evést is lassacskán befejezi. Legyűri még azt a pár falatot, és ismét a lányra néz, ahogy az beszél. Neki is voltak gyerekkori álmai. Először valami hercegnő akart mindig is lenni, aztán a popsztár, a modell, énekesnő és hasonló ideák is jöttek egymás után. Egy ideje azonban nem foglalkozik a jövővel, így minden ilyen gondolatot elhagyott, és csak a pillanatoknak él. Nem töpreng azon, hogy mi lesz majd holnap, vagy esetleg azután. Azon pláne nem, hogy sokkal azután mik fognak történni, vagyis mik történhetnek. Csupán az számít neki, ami akkor, és ott van. Természetesen vannak dolgok, amiket ő is szívesen csinálna később, és ugyan meg is élhetne belőlük, nem tervez semmit. Még vár, mit tartogat neki a sors, és nem vágyakozik semmi iránt, ami talán nem is következik be.
A másik beszámolója után ismételt mosoly jelenik meg arcán. Olyasfajta 'értem' mosoly, mely tekintetével együtt kifejezett mindent, amit akkor gondolt. Ő is a vízért nyúlt, majd a maradékot megitta. Mire tekintete visszatévedt a vele szemben ülőre, addigra az ismét beszélt.
- Dehogy haragszom, én is indulok szerintem - mosolyodott el kedvesen - Remélem, és én köszönöm - nézett rá ismét. Arra, hogy fizet, egy újabb majdnem nevetésbe átnyúló mosoly volt a válasz, és egy, az átlagosnál kicsit halkabb - Lucy számára biztosan hallható - 'Köszi' volt. Ahogy távozott a lány,  ő is visszaintett neki, majd fizetés után, kabátját gyorsan magára kapva távozott a cukrászdából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed