BK Fórum - Czukorvarázs Cukrászda

Mr. Leroy

Az utóbbi időben Fruzsina többet tartózkodott a kastély falain kívül, mint belül. Még a hónap elején volt Janey-vel árubeszerző körúton, már nem is az első alkalommal, mióta a boltban dolgozott. Ahhoz képest, hogy először csak szigorúan pénzkeresési forrásként tekintett a boltra, és nem nagyon volt ínyére, hogy Janey próbálta megzabolázni elég vad stílusát, mostanra igazán megszerette a munkát. Néha úgy érezte több energiáját is fordítja egy giccses csecsebecse eladására, mint az iskolára, de nem zavarta különösebben. Az ajándékboltban így karácsony előtt megugrott a forgalom, ami persze plusz munkával járt, de Fruzsina ezer örömmel vállalta a túlórát. Mostanában kifejezetten utált a kastélyban lenni, ahol előkerültek a karácsonyi dekorációk, a diákok többsége is főleg az ünnepről beszélt, meg, hogy mi mindent fog csinálni a szünetben, egyszer még volt szerencséje Samut is hallani, amint valami karácsonyi dalt nyekereg. Fruzsinak meg már herótja ettől, így nagyon örült, hogy van az a bizonyos engedélye, amivel a faluban tartózkodhat. Nem mintha egyébként a lelkére vette volna, ha anélkül kellett volna járkálnia.
Most is éppen végzett a boltban, de persze semmi kedve sem volt visszamenni a kastélyba. A nagy karácsonyi hangulat emlékeztette, hogy neki senkije sincs, akivel ünnepeljen. Az év 364 napján tökéletesen megvolt a felszínes kapcsolataival, és saját magával, de ez lesz az első karácsony, amikor teljesen egyedül fog eltölteni, akár lemegy a karácsonyi bálra, akár nem. Az nem változtat azon, hogy az igazi szüleit nem is ismerte, a nevelőszüleitől megszökött, akikhez - tanulva Erik esetéből - semmi pénzért nem ment volna vissza, és idén még a bátyja is felszívódott. Röviden szép kis ünnepnek nézett elébe. De nem szeretett magával foglalkozni, nem szeretett arra gondolni, hogy milyen rossz is neki. Néha már-már sikerült is elhitetnie magával, hogy őt aztán nem érdekli az egész, de aztán mégis mindig visszatért oda, hogy ez nem igaz. Másoknak viszont sosem vallotta volna be, nem akarta magát sajnáltatni.
Hogy elüsse az időt, legalább takarodóig, de az sem baj, ha tovább a cukrászda felé vette az irányt. Jobban szimpatizált a pubbal meg a csárdával, de most nem volt hozzájuk kedve. Jobb szerette volna élvezni a nyomorúságát valami finom sütemény társaságában. Vett magának pár, már mesziről émelyítően édesnek tűnő csokis sütit, és leült velük egy félreeső asztalhoz.